Share | 

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 6:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Magamban mulatva néztem Jeremyt. Mint egy kiskakas... aki még nem tudja, hogy jobb, ha velem szemben kissé meghúzza magát.
- A tetemmel majd én foglalkozom. Tisztességes eljárásban részesítem - mondtam, a továbbiakban nem részleteztem. Mégis csak a hibridem volt... nem fogok itt hagyni elrohadni.
- Na tűnjetek el innen - mordultam aztán a hármasra. - Addig, míg jó kedvemben vagytok. Bajban voltál - néztem Salvatoréra - ki lettél mentve. És most már ne éljetek vissza a türelmemmel. Főképp te, kölyök - néztem szúrósan Jeremyre. - Ne akard, hogy néhány pofonnal honoráljalak a szemtelenségért. Lehet, hogy Vadász vagy, de nekem csak egy taknyos kölyök. És hiába ágálsz, nekem nem tudsz ártani.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 6:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Gyilkos pillantással néztem Klaus-ra, és rántottam el az arcom a keze útjából.
- Ha még egyszer hozzám nyúlsz, lesz okod agyonverni az erdő közepén - sziszegtem a képébe, mert már rohadtul irritált, hogy fogdos csessze meg, mintha ezer éves haverok lennénk. Én meg semmilyen haverja se akarok lenni, úgyhogy ne bizalmaskodjon itt velem. A fene se kérte haverkodásra, jelenleg amúgy s kívánom még a hátam közepére se a jelenlétét, nem még a többit ami a jelenlétével jár, kezdve a kedves beszólásaival.
Közben Ő elmondta, hogy rajtam kívül még négy szerencsétlen van... és hogy csak mi látjuk a jelölést a kezemen...
- Szóval más nem látja.. - néztem Elenáékra, akik mind a ketten úgy bámultak, hogy egyértelmű volt a válasz. Ők nem látják a tetkót a bőrömön, akkor pedig April sem fogja... Az jó... akkor van még egy kis haladékom, míg elmondom neki ezt az egész kulimázt amibe belelöktek...
- Mi lesz a holttesttel? - néztem körbe, mert valahogy nagyon nem akaródzott itt hagyni Klaus-nak, hogy kénye-kedve szerint játszadozzon vele, vagy itt hagyja a vadállatoknak. - A szerelmének talán fontos, hogy tudja, hol nyugszik akit szeretett, és akit elvettünk Tőle - fordultam, hogy Elena szemeibe nézzek. Nem mintha konkrétan kínozni akartam volna... de... annak a nőnek akkor is miattuk törik majd össze a szíve... Neki ez számíthat...
Nem érdekelt ki megy el előbb, vagy mit veszekszenek ők hárman, még az sem, hogy van-e még szellem aki üldözi Damon-t, engem ez a két dolog érdekelt csak, a holttest, ami miattam lett az, és a nő, aki Benjamin párja volt. Ugyan nem tudtam kicsoda a barátnője, de ki fogom deríteni... Ez a legkevesebb amivel tartozom Ben-nek. Hogy foglalkozom a maradványaival meg a nővel akitől elvettük...
Vissza az elejére Go down

avatar
Inactive
Long time no see me
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



A poszt írója Damon.Salvatore
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 5:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Bámultam Jeremy karját, mint akit megigéztek. Oké, hogy igyekeztem felfogni - több-kevesebb sikerrel - amit Klaus mondott, ennek ellenére változatlanul a bőrt bűvöltem a kis Gilbert karján, mintha a csodára várnék legalábbis.
- Szóval, akkor ezek szerint vége? - kérdeztem nagyot nyelve. - Ő... a Vadász szelleme... nem jön elő többet? - szorítottam meg egy pillanatra Elena vállát. A tény, hogy ezek szerint visszakapom a józan eszemet, elég megdöbbentően és boldogítóan hihetetlennek tűnt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Mi történik vele? - kérdeztem hirtelen, ahogy láttam Jeremy arcát, ahogy felváltva nézett ránk, majd a karjára... nem értettem semmit. Nem láttam semmit a kezén, de ahogy ránéztem Damonre, hát ő se nagyon vett észre ott semmit.
Majd mikor Jeremy hangja elcsitult, de még mindig döbbenten nézett a kezére, végighallgattam Klaus szavait. Ezek szerint nem én voltam őrült, mert ő sem látta... és nyilván Damon sem.
- Szóval csak a vadászok látják - nyeltem egyet, végigpislogva Jeremy karját, de aztán hirtelen Klausra néztem. - Ha ennyire sietsz, mehetsz te is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 5:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Láttam, ahogy a kölyök szava elakad a mondat közepén, és úgy bámult a saját kezére, mintha hirtelen művégtag nőtt volna a helyére.
- Ezek szerint látsz valamit - veregettem meg az arcát vigyorogva. - Jól van öcskös. Isten hozott a Vadászok között. Megmenekültél, Salvatore - vetettem oda Damonnak, és miközben elsétáltam az ifjabb Gilberttől, és megálltam Ben Lockwood mellett, tartottam egy gyorstalpalót.
- A jegy, amit látsz magadon ifjabb Gilbert, annak a jele, hogy a Vadászok táborába léptél. Egyszerre csak öten hordjátok a jelet. Az öt Vadász láthatatlan szövetségét jelöli. De mindenki számára láthatatlan... kivéve neked, és a másik négy vadásznak. És azoknak, akik potenciális vadászok. Ergo, akikben megvan a gén, és a lehetőség, hogy bármelyikőtök halála esetén a helyedre lépjen - vontam vállat. - Nos, akkor végeztünk, ha jól hiszem. Távozhattok.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nem emeltem fel a fejem akkor sem még, mikor megéreztem hogy valaki mellettem áll. Úgy voltam vele, hogy bárki is az, nem érdekel. De az illető korántsem osztotta a véleményem, erre akkor jöttem rá, amikor Klaus pofájával találtam magam szemben, miután felrángatott, és valami irdatlan baromság okán, a kezemet kezdte nézegetni.
- Eressz el, baromarcú! - rántottam ki rögtön a karomat az ujjai közül, hogy egyrészt, ne fogdosson, másrészt meg, megnézzem mi az ami ilyen baromira érdekes rajtam. Közben hallottam Elena kiáltását, amivel Klaus-t szólította fel, hogy vegye le rólam a kezét. Egyetértettünk. Aztán kérdezgetni kezdte, ami az én fejembe is befészkelt. Hogy mit vár Klaus?? A magam elé nyújtott karomra néztem, aztán Elenára, és Damon-re, utóbbi ugyanúgy tanácstalan volt mint mi... hogy mit is keres rajtam Klaus...?? Én nem gondoltam hogy így akarja felvezetni hogy zabálna belőlem, nem úgy néz ki mint aki ezt játékkal szokta felvezetni.
- Én nem tudom mit keresel olyan rohadtul, én nem... - akartam megcáfolni a hülyeségét, bár nem tudom miért tőlem kérdezi látok-e valamit, mikor neki is van szeme, látja hogy nincs rajtam semmi...
Vagyis nem volt. Egészen a mondatom közepéig nem láttam, nem éreztem semmi olyasmit ami más lenne... a mardosó bűntudaton kívül... De akkor egyszer csak felszisszentem, és a kezemre kaptam a pillantásom, mert úgy éreztem, mintha... mintha... fene tudja, de mintha valamit belém szúrtak volna és egy hegyes dologgal karcolásznák a bőröm...
- Mi a franc...?! - meredtem döbbenettel a kezemre, és fojtott kiáltás szakadt ki belőlem, miközben megint remegni kezdett a kezem... A kezem, amivel leszúrtam Ben-t, amin még ott csillogott a vére az ujjaim közt...
Rémülten kaptam a szemem Elenára... fogalmam sincs miért Rá... de nem néztem sokáig, kaptam is vissza a figyelmem a saját kezemre, amin kiterjedt a fájdalom, és döbbenten, sziszegve reagáltam az érzésre, nem értve egyáltalán, mi a franc folyik itt... Mígnem hirtelen a bőrömön fekete vonalak jelentek meg... a fájdalom nyomában fekete valami húzódott... mint egy rohadt tinta... mint... mintha egy láthatatlan kéz csinálna éppen tetoválást a kézfejemre... valami jelet rajzolva ki... lassan körben... mint egy groteszk hókristály... vagy a fene tudja mi... és körben körülötte... mintha indák húzódtak volna... végig a kézfejemen, az ujjamtól a csuklómig, égető fájdalomtól kísérve festette rám valami... azt a jelet...
Ahogy a fájdalom, a szúrás lassan csillapodott... tompult... tátott szájjal bámultam a saját bőrömet, aztán Klaus-t, Elenát, és végül Damon-t... és újra a jelet a kezemen. Nem tartott sokáig hogy kirajzolódjon, de... rohadtul a frászt hozta rám...
- Mi a franc ez...?? - kérdeztem újra Klaus-tól megbotránkozva, hisz azt baromira elfelejtették mind közölni, hogy a tettemnek ILYEN látható jele is lesz!! Ezt hogy a francban magyarázom el April-nek??
Vissza az elejére Go down

avatar
Inactive
Long time no see me
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



A poszt írója Damon.Salvatore
Elküldésének ideje Pént. Aug. 23, 2013 7:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Háttal álltam a Klaus-Jeremy párosnak, így csak akkor kaptam oda a fejemet, mikor Elena felkiáltott. Láttam, hogy Klaus úgy tartja Jeremyt, mint egy ázott kölyökmacskát, és a karja felől érdeklődött.
- Mégis, mit kéne rajta látni azon kívül, hogy kezd férfiasan szőrös lenni? - kérdeztem kíváncsian. Klaus szeme úgy járt fel-alá mintha kutatna valamit, de ő maga nem látná.
- Mégis, elárulnád, hogy mi a fenét keresel rajta? Ha a vénájából akarsz inni, ahhoz azért nekünk is lesz néhány szavunk! - csattantam fel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 11:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Damon karjai visszaöleltek, és körülbelül ezt az egy menedéket tudtam most magamnak... nem mintha az én lelkemnek jelenelg lenne bárhol is menedéke... de érezni azt, akit szeretek... talán végre biztonságban... felülmúlhatatlan és könnyebség valamivel.
De ekkor hirtelen Klausra kaptam a fejemet, aki Jeremyt rángatta fel a földről, nem túl kíméletesen.
- Hé! Vedd le a kezed az öcsémről! - bukott ki belőlem hirtelen, még mindig elképesztően idegesen, majd ahogy érdeklődni kezdett valami iránt, bambán pislogtam. - Mégis, minek kellene történnie? Minek kellene változnia? Most éreznie kellene valamit? - kérdeztem, és Jeremyre ugrott a tekintetem. mi a jele annak, hogy ez sikerült?
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 7:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Csak megforgattam a szemem, ahogy a kis Gilbert térdre rogyott Ben teste mellett. Az isten szerelmére, meg ne sirassa már ezt az idiótát itt nekem! Komolyan, mintha óvodásokkal lennék körbevéve. Úgy tűnik, bennem van itt elég vér, meg tenni akarás.
Felhördültem, aztán odaléptem Jeremy mellé, és nem túl kíméletesen felrángattam a földről, hogy szabaddá tegyem a karját.
- Látsz magadon valamit, kölyök? - kérdeztem tőle kemény és rideg hangon. Mert ha ott van rajta a pecsét... akkor Salvatore örülhet, mert megmenekült a valaga. Ha nem... hát, akkor ez esetben éljen együtt a kísértetével, Ben Lockwoodot meg elkönyveljük mint járulékos kárt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 7:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Mint a lassított felvétel... Onnantól kezdve, hogy a karó Ben mellkasába mélyedt, tucatnyi másodpercnek kellett volna eltelnie, mire egyáltalán felfogtam, hogy megtettem... hogy már nincs ott... hogy már nincs Ő... pedig ez lehetetlen... annál jóval kevesebb idő volt, mikorra már nem láttam magam előtt... mikorra lábai összerogytak, és a földre esve elterült, és nekem kicsúszván a karó a kezemből, az a mellkasában maradt, és azzal együtt hevert ott a fűben...
Térdre rogytam mellette. Nem voltam képes levenni a szememet arról a szürke, sötét erekkel rajzolt arcról... Egy emberből, akivel az előbb még beszéltem... ennyi maradt... és ezt én tettem...
Remegő kezemre néztem, mely lábamon hevert, s melynek ujjai közt ott vöröslött Benjamin Lockwood vére... az emberé akit megöltem... És aki miatt most undorodtam magamtól... és mindenkitől aki körülöttem volt... Nem is néztem egyikükre sem. Hallottam a hangjukat, hallottam Klaus elégedettségét, Damon kérdését... de sem kérdés, sem válasz nem érdekelt... Ők sem érdekeltek... még az sem érdekelt sikerült-e, volt-e értelme szerintük... mert szerintem nem volt... és nem is lehetett... mert a gyilkosságra nincs kifogás... az ilyenre nincs... Bármit mondott Ben... ebből többé nincs menekvés, örökre rám van írva...
Vissza az elejére Go down

avatar
Inactive
Long time no see me
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



A poszt írója Damon.Salvatore
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 6:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Azt hiszem, életemben még sosem éreztem magam ennyire nyomorultul. Tényleg ennyire aljas lennék? Szemrebbenés nélkül feláldozok egy emberi életet önmagamért? Magunkért? A saját hülyeségemért, és a saját elmém épségéért? Tényleg erre kértem egy még alig felnőttkorba lépő fiút, hogy váljon gyilkossá, és ezzel tegye kockára önmagát? És most jöttem rá, Klaus mekkora egy mocskos állat valójában. Felajánlhatott volna egy másik hibridet is. Egy névtelen, arctalan, számunkra ismeretlen valakit. A kivégzés akkor is kivégzés lett volna... de talán mégis könnyebb. Lehetőséget adott, hogy meneküljek a Vadász átkától... de azon az áron, hogy talán életem végéig terheljen a lelkifurdalás.
Láttam Ben földre roskadó testét, aztán átöleltem Elenát egy szó nélkül. Tudtam, magam is tudtam, mit érezhet jelenleg.
- Kész? - kérdeztem olyan rekedten, mintha nem is én beszéltem volna a saját torkomból, és Klausra pillantottam. A testet öltött Sátánra.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak azt vártam, hogy legyen már vége. Egyszerűen ha még húsz másodpercig hallgatom ezeket, én magam fogom megállítani Jeremyt, rúgom bokán Klaust, és fogok könyörögni, hogy ne bántsák ezt a szerencsétlent. Mert... bármit is tett ellenünk... attól eltekintve még igaza van... szereti őt valaki. És... szeret valakit. Még ha ezt nem is lehet kinézni belőle.
Láttam Jeremy kezében a karót, ami lassan emelkedett meg, majd hallottam Benjamin húsának hangját, ahogy a karó belémélyedt, és felszakította a mellkast... lehunytam a szemeimet. Én is úgy akartam bocsánatot kérni, ahogy Damon, de nem volt már rá lehetőségem... hát így próbáltam üzenni neki, mintha csak képes lenne felfogni így. És éreztem, hogyan csíkozza egy-egy könnycsepp mindkét arcfelemet.
Mikor kinyitottam a szemeimet, Benjamin teste már a földön hevert, és a szíve nem dobbant többé... Klaus elégedett volt, Jeremy arcát nem láttam, én viszont csak Damon karjai közé akartam bújni... odahajtottam a fejemet a mellkasára, nagyon remélve, hogy... nem lök el magától... mert tudom, hogy tudja: Benjaminnak igaza volt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
« unstoppable
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 6:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Valamelyest megnyugodott a lelkem, hogy a srác azt mondta, fel fogja keresni Kate-et. A szívem vágya ugyan az volt, hogy Damon és Elena keresse fel, hogy ők mondják a szemébe, mi történt, de... talán ez túl sok lett volna egyszerre. A lány és a férje bűnhődni fog a saját lelkiismeretétől. Talán ez pont elég lesz.
Hallottam Salvatore bocsánatkérdését, és a tekintetében láttam valamit, de erre már kitérni sem volt időm... még ránéztem a fiatal Gilbertre, de aztán mellkasomba fúródott a karó... először csak a húsomba vájódott... majd egyre mélyebbre, és mélyebbre... míg el nem érte, és át nem szúrta a szívemet.
Felnyögtem fájdalmasan, összeszorult a szemem, és összeszorítittam ajkaimat, ahogy éreztem, hogy a lábaimból minden élet kiszalad... a tekintetem kezdett elsötétülni, éreztem, hogy végighúzódnak az erek arcomon, de a fejemben Kate nevető hangját hallottam végig... lábaim megrogytak... majd lassan összeestem előttük, és nem jutott több levegő belém...
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 5:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Csak villant egyet a szemem, Jeremy szavait hallva, miszerint "szarik rám". Oké, erre még távozás előtt mindenképpen visszatérünk... De most jó lenne, ha végre úgy csinálna, mintha nem kislánynak született volna. Tényleg nem volt kedvem sokáig időzni. Ben Lockwood már így is nagyobb figyelmet kapott, amennyit valaha megérdemelt.
Hátráltam egy lépést, és elégedetten néztem, ahogy a karó lesújtott. Egyenesen a szíve közepébe... Ben pedig úgy csuklott össze, mintha hirtelen eltávolították volna minden csontját. Szépen, engedelmesen, és főképp holtan elterült a földön.
- Na végre - morogtam. - Minek kellett ezzel ennyit szórakozni?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Várható volt, mégis összerezzentem kissé, mikor Klaus elém lökte Ben-t, azzal a felszólítással, hogy öljem meg máris. Mintha csak az Ő bulija lenne. Pedig nem emlékszem hogy megválasztottuk csapatkapitánynak...
- Szarok én a haragodra, seggfej - válaszoltam Klaus-nak, és szemernyi félelem sem volt bennem, hogy na most megismerem a fene haragját. Nem Ő adja vásárra a lelkét, hanem én, szerintem nyugodtan tehetek rá, mint is szövegel nekem.
- Az én lelkemnek ezzel úgyis vége.. - nyeltem, Ben-t nézve, aki szinte... megnevettetett, hogy engedélyt ad, öljem meg... de közben cseppet sem volt kedvem nevetni... - Elmondom a kedvesednek, hogy miért történt... - suttogtam Neki, s kezem egy pillanatra Benjamin vállára talált... Tudtam, hogy nevetséges vagyok, és Klaus lesz az első aki mindjárt a földön fekve fog röhögni rajtunk, de az a balfácán érdekelt most a legkevésbé... Ez az én ügyem, nem az Övé...! Az enyém és Ben-é.
Néztem, hogy igazítja meg a gallérját... és arra gondoltam, ha az én időm jön el, én is ekkora méltósággal akarok meghalni.. Főleg, hogy hárman néztek minket, és háromból egyben sem volt annyi emberség... lélek... hogy megállítsa ezt a förtelmet...
Damon sem tett semmit... az ember visszabújt a vámpír mögé... eltűnt... de Őt nézve láttam, hogy Elena visszafordult felénk. Helyes... nézze csak végig...
Én is visszafordultam Ben-hez... A szívére néztem... aztán a szemeibe. Kértem volna én még bocsánatot... de... mire lenne az jó...? Így sem engem mond gyűlöltnek... nem segít rajtunk, ha tovább mondjuk... Legszívesebben a szemem is behunytam volna, de... sajnos érzésre nem találok meg egy szívet...
Újra megmarkoltam a karót, és nagy lélegzetet vettem, aztán összeszorítottam a számat... és minden erőm magamra rángatva... felemeltem a kezemet... felemeltem azt, ami benne volt... és választásunk nem lévén, Ben szemeibe bámulva... lendületet véve léptem még egyet közelebb hozzá... lendítettem a kezem is... és amilyen erővel csak emberileg képes voltam rá... belevágtam a karót a mellkasa kellős közepébe... keresztül a szívén... és végignéztem a halálát...
Vissza az elejére Go down

avatar
Inactive
Long time no see me
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



A poszt írója Damon.Salvatore
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 3:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Láttam, hogy itt nincs menekvés. Bennek sem, és nekünk sem. Jeremynek el kell játszani a szerepét, mint egy jól felhúzott bábunak, nem menekülhet a sors elől. És ugyanígy nem menekülünk mi sem. Benjaminra a halál vár. Ránk pedig a ki tudja meddig kísértő lelkifurdalás.
Felnéztem, és tekintetem találkozott Ben szemeivel. Különös, de nem láttam benne félelmet. Csak lemondást, és valami különös lenézést. Még ebben a helyzetben is erkölcsileg felettünk állt.
- Sajnálom - motyogtam halkan. Azt akartam, hogy tudja... hogy ebben a pillanatban bocsátottam meg neki mindent, ami valaha ellenünk elkövetett.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 2:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Damon hangját hallva, legalább tudtam, hogy ő képes arra, amire én képtelen vagyok. Legyen igaza Benjaminnak... legyek önző, vagy olyan, mint az őseim... ugyanazt teszem, amit ő tenne, ha életet kellene áldoznia Kate-ért. Vagy Kate-nek kellene áldoznia Benjaminért. Ez egy végeláthatatlan ördögi kör, amiben valakinek muszáj meghalnia... és ahogy a Jeremynek intézett szavait hallottam, ennek az idiótának már megint volt valami terve. Legalábbis a szavai alapján erre következtettem. Tipikus Katherine... B terv... C terv... meg ilyenek.
Nagyot nyeltem, lassan fordítottam vissza a tekintetemet feléjük, próbálva megemberelni magam, hogy ne megint érzelgős picsogásba kezdjek, mert annak nem lenne jó vége.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
« unstoppable
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nem akartam én már könyörületet. Beletörődtem abba, hogy mi vár rám. Nem is számít, ha úgy nézzük. Ezeknek legalábbis. Egyedül a Gilbert gyereket, mert neki nem kellene itt lennie. Azt se értettem, hogy miért pont ő van itt. A nővére keríthetett volna valaki olyat, aki nem ennyire kezdő még. Vagy totálisan az. Sőt, még annyira a halálom okát sem értettem. Miért kell nekik ennyire megölniük valakit?
Klaus megragadta a galléromat, majd odalökött a Gilbert kölyök elé, és csak egy halvány, afféle keserű mosollyal néztem rá. - Tedd csak meg. Nem a te lelkiismereted lesz érte sáros, erről gondoskodom - sóhajtottam fel, megigazgatva a galléromat, amit Klaus az előbb megtépázott. Ha már meg kell halni, haljunk meg úgy, hogy jól nézünk ki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 2:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Hát ezt komolyan nem hiszem el. Mintha valami rossz drámában lennék. Az hiányzik még, hogy a közönség zsebkendőket halásszon elé, és abba törölgesse a csöpögő szemeit. Nem is tudom, mit vártam ettől a társaságtól. Salvatorén meg sem lepődöm. Hiábavaló, mafla vámpír. A Gilbert kölyök úgy festett, mint aki itt és most maga alá fog csinálni. Elenában bíztam a legjobban, erre most még ő is bemondja az unalmast. Csak mert Ben Lockwood éppen előhúzta a lelkeket megpendítő énjét.
- Na elég ebből! - csattantam fel, megragadtam Benjamin gallérját, és úgy löktem oda a kis Gilbert elé, mint valami szemetet. - Gyerünk kölyök, végezz vele. CSINÁLD, VAGY MEGISMERED A HARAGOMAT!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 2:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nagyon szívesen szúrtam volna Klaus fejébe valamit, amit nem szed ki onnét, de sajnos abba még feleslegesen haltam volna aztán bele... még nem vagyok az, ami elvileg kell majd hogy legyek... De egy nap megkeserüli hogy ekkora ganéj...
Benjamin felém sétált. Nemigen tudtam mire is számítsak Tőle, bár azt hiszem ebben a percben bármi elfogadható lett volna... nekem legalábbis... De egy biztos, nagyon becsültem a pasast... nem tudom, ha nekem mondanák hogy mindjárt megölnek unalomból... vajon én is ilyen... ahhoz képest halál nyugodtan, és méltósággal tudnám felszegni a fejem, és hagyni ezt?? Valószínűleg nem... nem tudom...
Ezúttal egy reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem.
- Igen. A nővérem... muszáj - feleltem keserűen. Ennyi a magyarázat. Ennyiért teszem meg. A véremért... Őértük, Elenáért. És hiába fogadtam meg hogy megteszem, Benjamin szavai folytatódtak, beszélt... és nekem a szívem is kezdett a gyomrom mellé zsugorodni...
Ő is szeret valakit... - Ez cikázott belém, mint egy villám.. és nem volt bennem erő... vagy akarat... nem is tudom... de nem szólaltam fel Elena védelmében. De más sem... Hogy tehetném, miközben gyilkosságra buzdított? Miközben nekem is megvannak a magam gondolataim róla, Damon-ről, és minden vérszívóról, élükön ezzel a Klaus-al... Hogy szólalhatnék fel a felbujtóm védelmében? Nem tudom, de nem tudtam megtenni... csak hallgattam Benjamin szavait, és megpróbáltam az agyamba vésni az összeset, mert ezek... egy ember utolsó szavai... amiben van valami részegítően szomorú...
Éreztem magamon Elena pillantását, és láttam a szemem sarkából, hogy elfordul egészen. Gyönyörű, mondhatom... Őmiatta van ez az egész, meg a zseni férje miatt... és akkor még végig sem nézi amit csinált... szép... És már nem is értem, hogy jutott eszembe, hogy nem akarom hogy nézze... Hisz miattuk van... az a minimum hogy az egészet, pislogás nélkül végignézik, nehogy lemaradjanak egyetlen halálhörgésről is... vagy egy utolsó légvételről... bármiről... És mégse... Ha Elena nem a testvérem lenne, most... biztos itthagynám... mint a szél, úgy húznék a fenébe...
Nem akarom Ben-t megölni!! Őt is hazavárja valaki, és lehet hogy az a valaki ugyanúgy belepusztul az elvesztésébe, mint én tenném ha April-t ölné meg valaki...
- Sajnálom Benjamin... - ismételtem el újra... Hidegvérrel öljem meg?? Komolyan ezt várják...? Hogy képesek... Elena és Damon szülők mindketten... és szerelmesek... nem?? Ez a Ben is valakinek a gyereke volt, és... valaki szereti... és az Ő élete ennyivel értéktelenebb mint Damon-é?? Miért...?? Kinek van joga ezt eldönteni?? Nekem?! Nekik?!
Segélykérőn néztem Elena hátát, de Ő ezt nem láthatta... Helyette Damon hangja volt ami megremegtette újra a kezemet... mely a magammal hozott, és zsebemből előhúzott karóra szorult... mintha abban próbálnék megkapaszkodni... de valójában Damon szavaiba kapaszkodtam... amiben felcsillant egy percre az ember a vámpír mögül... Őt néztem most segélykérőn, Benne... reménykedtem... és Tőle vártam a cselekvés vagy a megfutamodás "parancsát", ha már... az Ő életéért játszunk itt Ben életével...
- Mi legyen..? - kérdeztem, de nem ismertem a hangomra... Damon-t néztem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Inactive
Long time no see me
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



A poszt írója Damon.Salvatore
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 22, 2013 1:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nagyot nyeltem, hallva Benjamin szavait. Hogy megvetettem? Igen, hát persze. Hiszen annyi borsot tört az orrunk alá egész életében. Gyűlöltem? Igen, azt hiszem, lehet így nevezni? Hogy kívántam-e a halálát? Ebben a pillanatban már nem voltam benne biztos. Más a gyűlölet, és más a gyilkosság. És igaza lehet... attól, hogy velünk egy szemétláda, mást még szerethet. És bármilyen abszurd is legyen, mások is szerethetik őt. Tényleg képes lennék végignézni, ahogy legyilkolják? Mennyivel könnyebb volt a házunk konyhájában dönteni efelől, és mennyivel másabb itt állni most, vele szemben, tudván azt, hogy alig percei vannak hátra az életből.
- Talán... - szólaltam meg rekedten, és segélykérően néztem Klausra. - Talán mégsem kellene. Talán... nem őt kellene.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Jeremy szavaira ismét felrémlett a kérdésem, de ahogy Benjamin beszélni kezdett, ismét elhalt a hangom. Eleinte Jeremyhez beszélt. Szinte benne volt az ereimben, hogy ha most nekitámad az öcsémnek, én fogom megölni. De nem. Sokkal több elesettség volt a hangjában, és őmagában, mint azt bárki gondolta volna. Én legalábbis nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes lehet ez a férfi.
Majd mikor felém fordult... azt hiszem, ilyen nagy hidegzuhanyt még sosem kaptam a nykamba... Kate... miért csak most jut eszembe, hogy akármennyire is nagy rohadék ez a pasas, Kate szereti őt? És... ez viszonzott... és... én akartam Benjamint, hogy haljon meg. Kate eszembe sem jutott...
Kezdett elfogni valami olyan érzés, ami legszívesebben azt mondta volna helyettem, hogy ne csináljuk tovább. Bennek igaza van... őt várják... és igaza van... mert tényleg nem gondoltam másra, csak hogy az megmaradjon, ami nekem fontos. AKI nekem fontos... ez önzőség? Bizonyos szempontból igen.
Damonre néztem, majd Jeremyre, de Ben szavai ismét magára vonták a figyelmet.
- Én... én... sajnálom... - bukott ki belőlem is rekedten, mint aki most ébredt valaki hipnózisból, majd mikor odaállt Jeremy elé, a légzésem felgyorsult, és inkább elfordultam. Annak fényében, amilyen oktatást most kaptam... ezt nem tudom végignézni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
« her weakness
Kedvenc dal :
« unstoppable
Tartózkodási hely :
« mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
« you, little buddy



A poszt írója Benjamin Lockwood
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 7:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nagyot nyeltem. Talán nagyobbat, mint az előbb. Meg akartam kérdezni, hogy miért... miért ez az egész. Miért nekem kell meghalnom. És úgy ítéltem, hogy ehhez egyedül az ifjabbik Gilbert gyerekhez kéne fordulnom, mert más normális személyt egyelőre magam körül nem látok.
Klaus szemeibe néztem, végighallgattam, amit mondott nekem, majd a tekintetem a fiatal srácra siklott, aki bocsánatot kért... mi a fene?! Bár nekem az elejátől kezdve úgy tűnik, hogy ő nem a saját maga akaratából van itt... a vér kötelez. És ezt a szavai szintúgy megerősítették.
Még egy pillanatra Klausra néztem, majd alig láthatóan elmozdultam, és a sráchoz sétáltam, akitől alig egy méterre állt a testvére.
- A vér... a család. Mindig fontosabb volt mindennél - néztem még egy pillanatig a fiatal gyereket, majd a tekintetem hirtelen Elena és Damon felé fordult. - Megteszed ezt egy olyan nővérért, aki a maga önzőségével csak magára és a saját családjára gondol - jött meg a hangom.
- De van itt egy apró bökkenő... - billent oldalra a fejem. - Hogy van egy nővéred. Egy nővéred, aki engem szeret! - vált hevessé a hangom, és ekkor már nagyjából Elena előtt álltam. - És akit én is szeretek. Tisztában vagy ezzel? - vontam fel a szemöldökömet, de szinte éreztem, hogy hiába intettek csendre, a fejemben ezer és ezer újabb gondolat suhan át, melyet ennek a nőnek a fejére akarok olvasni.
- Te csak csettintesz egyet, máris ott lohol mögötted a fél Salvatore és Mikaelson család. Öljük meg Ben Lockwood-ot, csak mert a te szerelmed élete veszélyben van?! Belegondoltál abba, hogy én is ugyanolyan fontos vagyok valakinek, mint neked a férjed? És neki ugyanolyan fájó lesz engem elveszítenie... mint neked lenne őt - böktem az állammal Damon irányába. - De neked mondom...?! Neked, aki soha nem gondolt másra, csak saját magára?! - ébredt fel a hangom, és szinte már egy hajszál választott el attól, hogy ne ragadjam meg a vállát, és rázzam meg, hogy gondolkodásra ösztökéljem. - DE hogyan is érthetnéd... nem vagy más, csak egy önző ribanc... olyan, mint az őseid. Lehet neked férjed... gyerekeid... előbb-utóbb azon az úton végzed majd. És ezt te magad is tudod - csitultam végül el, majd szikrázó szemekkel sétáltam el odébb.
- Neked kell majd odaállnod Kate elé... és te fogod elmondani neki, hogy mit tettél. Vagy... hogy gyáva voltál, és mással végeztetted el a piszkos melót. Viseld el, hogy a testvéred gyűlölni fog. Mert nemcsak te vagy képes szívből szeretni valakit. Valahányan képesek vagyunk rá - címeztem ezt még neki, majd nagyot nyelve sétáltam vissza Jeremy elé.
- Gyerünk, csináld. Kapja meg az elégtételt az összes mocsadék!
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 7:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Láttam, hogy Lockwood egyre sápadtabb lett. Még igyekezett kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, miszerint csak egy durva tréfa ez az egész, de láttam a tekintetén, hogy már sejtette az igazságot.
- Nem fog elfutni - léptem Benjamin elé, és belemélyedtem a szemeibe. - Egyszerűen azért nem, mert azt parancsolom neki. Itt állsz szépen, gondolatban elbúcsúzol mindenkitől, és ennyi. És csak hogy ne érezd magad túl rosszul, már most közlöm, hogy minden hibrid, szépen egymás után, a te sorsodra fog jutni - sétáltam el aztán előle, és Jeremy felé biccentettem.
- Na rajta kölyök. Rajtad a világ szeme.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 7:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

- Meg is lepődtem volna ha érdekel - válaszoltam gúnyosan Klaus-nak, és cseppet sem ijesztett meg, ahogy velem beszélt. Ha csak ezt nézném, még hasznos is lenne ha tényleg olyan vadászakármi lennék... már azért megérné felhúzni ezt a seggfejet, hogy aztán a halálba üldözhessem a hülye fejét... Főleg amilyen rohadt együttérző módon tudta közölni Benjamin-al, hogy most akkor Ő itt meg fog halni. Még jó hogy nem azzal kezdte, hogy bemutatott minket egymásnak, hogy na, én fogom Őt megölni... Idióta seggfej...
Szerencsétlen pasas nem is tudta, nem is akarta elhinni... én meg igyekeztem nem elkapni a pillantását, mert rohadt szarul venné ki magát... De nem is kellett nekem szólni.. vagyis... de.. kéne... De mit? Mondjam hogy sajnálom? Elég szarul hangzik... még magamban is... De nem ölhetem meg a pasast csak úgy szó nélkül, főleg ahogy elnézem a képét... marhára nem úgy néz ki mint aki meg akar halni... és nem is úgy mint aki megérdemli...
Elena és Damon se könnyítette meg a helyzetet, szóval én már nem bíztam semmiben és senkiben... A végén ezek képesek összeverekedni... vagy tudom is én... Most vagy soha...
- Benjamin... én sajnálom - szakadt ki valahogy belőlem, és csak belenéztem a szemeibe. - Esküszöm, nem az én ötletem volt, és baromira nem is akarlak megölni... - Tudtam hogy a gyilkos rendszerint nem mentegetőzik, de én nem is akarok az lenni... nagyon nem... - A családomért teszem csak meg - futott szemem Elenára, és szinte biztos voltam benne, Benjamin le fogja vágni, hogy ki az akinek a kérésére teszem... Nem Klaus kedvéért, vagy Damon-ért. Elenáért, meg a gyerekeikért, igen, de nem másért. Főleg Elenáért, mert Ő kérte...
Hátrébb léptem kettőt, és a kis négyes előtt megállva támaszkodtam neki egy kopott sírkőnek, fejemet félreszegve, és a torkom megköszörülve.
- Szólok, ha elfut, én nem megyek utána - jegyeztem meg félvállról, hátha érdekli valamelyiküket. Biztos hogy ha Ben megszökik a kezeik közül, én nem fogom hajkurászni hogy hadd öljem már meg... meg szarul is nézne ki amint én kergetek egy vámpírfarkasos akármicsodát... Karácsonyig nem kapnám el.. kergessék Ők, ha fogócskázni is akarnak a nyársalás mellé...
- Az előbb még akartál kérdezni valamit - emlékeztettem inkább Elenát, hogy legalább én ne szálljak be ebbe a kedves szóváltásba, és húzzam az időt...


A hozzászólást Jeremy Gilbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 21, 2013 7:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére Go down
 

Boszorkánytemető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány
» Boszorkányfény
» Draconius Boszorkány- és Varázslóképző
» [Játékos küldetés] - A földalatti boszorkány
» Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Erdõ és kripták
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3