A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 14, 2014 10:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Sóhajtottam egyet, amikor azt kérte, meséljek az álmaimról. Mit mesélhetnék? Nem lehet őket szavakkal leírni, éppen ezért próbálkozom a rajzolással. Az elmém valószínűleg megpróbálja kiadni magából azt, ami zavar... de nem elég ügyes, a belső, szorongató érzés ugyanúgy bennem van, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami, ami eldönti nem csak az én, hanem az egész város sorsát. És nekem kellene megfejtenem, hogy miért karcolok tele lapokat akár az éjszaka közepén is felriadva, szinte átlényegülve?
- Rossz érzés. -Szólaltam meg Marcel-re nézve és nagy levegőt véve. Ő volt az egyetlen, akiben megbízhattam és akinek szüksége volt rám. Már csak ezért is meg kell próbálnom. - Olyan, mintha egy hatalmas gonosz közelegne... aki felforgat mindent a városban és mindenkire hatással lesz. Rémisztő és... - Megcsóváltam a fejem. - De láthatod a rajzaimon. Őt próbálom lerajzolni, de csak ennyi telik tőlem. Mindig csak apró foszlányokat látok és nagyon rövid időre. - Mutattam a firkálmányokra.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans



Marcel.Gerard ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 10, 2014 9:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
you are my hope, Davina

Nem gyakran mutatkozott rajtam határozatlanság. Most sem ez a fajta érzelem uralta el testemet, inkább valami, amire azt mondanám, hogy... bizonytalanság. Kétely... meg tudom én védeni ezt a lányt? Túl tudja élni, ha velem marad, az én karjaim alatt? Ami biztos, hogy.. erről nem kellene gondolkodnom. Elbizonytalanodom tőle. Még jobban.
- Mesélj az álmaidról, Davina. - sétáltam oda mellé, szemébe néztem, és megfogtam a kezét. Tudni akartam mindenről, ami a szeme elé került. Fontos lehet.. Klausról álmodott talán? Vagy látta őt egy látomásában? Ha igen, félő hogy a férfi nagyobb dolgokra készül mint hittem. És hálás lehetek, ha Davina előre tudja közölni velem, hogy mi lehet az.
- Beszélj, édesem. - simítottam végig arcán, annak ellenére, hogy én sem voltam jelenleg a legnyugodtabb. Próbáltam őt lecsitítani, mielőtt vihar törne ki. Valószínűleg ha nem is mutatja ki, de kész zivatarok tombolhatnak benne. Az elméjében.


elég kevés szó 27 ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 15, 2014 10:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Már csak bólintottam, hiszen reméltem, hogy nem kell többé elismételnem, bízhat bennem és a lehető legmesszebbre fogom elkerülni azokat az embereket akiket egyébként én sem kívánok a hátam közepére sem, nem hogy ő. Klaus Mikaelson múltkor a temetőben világosan kifejtette, hogy igényt tartana a szolgálataimra, a boszorkányok pedig hajtóvadászatot rendeltek el miattam... kellek nekik... pontosan azért, ami miatt Marcel is félt: be akarják fejezni az Aratást, amihez már csak az én véráldozatom hiányzik. De mi van, ha nem igaz a legenda? Mi van, ha nem térünk magunkhoz a szertartás befejeztével? Ha meghalunk, csupán 16 év jutott nekünk és az életünket azért áldoztuk fel, hogy mások hatalmasabbak legyenek és több erőhöz jussanak? Aggódtam emiatt... próbáltam nem kimutatni, de... nem hiszem, hogy sikerült. Éreztem Marcel-en, hogy feszült, mivel én is az voltam, így nem volt nehéz kiszúrni. Mindketten aggódtunk, de valamiért mégis menni akartam... élvezni egy kicsit az életet, normálisnak lenni... érhető, ugye?
- Mindkettő. - Nyeltem egyet és a kezeimre néztem, amelyekről még mindig nem kopott le a fekete szén, akárhogy mostam. Mindig olyan erősen markoltam, hogy a szín szinte beleégett a bőrömbe. A látomásaim túl intenzívek voltak a lágysághoz, szinte meg kellett kapaszkodnom valamibe, hogy tudjam, még a normális világ tagja vagyok, ám éppen máshol van dolgom és más képeket látok. - Mostanában egyre több van.Te tudod, én pedig érzem, hogy a boszorkányok készenlétben vannak... - Összeszorítottam az ajkaimat, de egy mély levegőt véve próbáltam rendezni az arcvonásaimat. Nem akartam érzéketlennek tűnni és a nyakamat rá, hogy Marcel is tudtam, hogy aggódom, mégis könnyebb volt így egy kicsit. - Túl sok mindent látok és túl zavarosak a képek. Aggasztóak. - Emeltem Marcel-re a tekintetemet.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans



Marcel.Gerard ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 26, 2014 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
you are my hope, Davina

Nem nyugtatott meg azzal, mikor szóvá tette, hogy Ő is érzi azokat a rezgéseket a boszorkányok irányából, mely okot ad arra, hogy kételkedni tudjak bennük. Sophie Deveraux jó ideje nem áll az oldalamon, hisz minden tettével ellenem szegül. Davina-t akarja. S én nem fogom engedni neki, hogy akár egy ujjal is hozzáérjen ehhez a leányhoz.
- Az atya szerint köze van mindennek az aratáshoz. - sóhajtottam fel, majd elhátráltam tőle, de feszültségemet nem engedtem felszínre. Nem láthat rajtam nyugtalanságot, hisz ő maga is elég nehéz helyzetben van a képességeivel. A megnövekedett erejével. - Sophie Deveraux-nak el kell végeznie a szertartást, hogy ismét a kezei között tarthassa szeretett unokahúgát. Ezért sem szabad feltűnést keltened a városban. Nem kockáztasd az életed, Davina. Mindennél fontosabb nekem a biztonságod. - súgtam csendesen, mikor ismét tekintete után kutattam, majd rajzait kezdtem szemügyre venni.
- Rémálmok? - kérdeztem felvont szemöldökkel, ahogy a fehér papíron levő fekete, erős vonásokat vettem szemügyre. - Látomások? - tettem aztán hozzá kérdőn.


elég kevés szó 27 ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 03, 2014 12:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Annyiszor hallottam már ezt: itt vagy a legnagyobb biztonságban. Persze, igaza van, de már rosszul voltam a bezártságtól. Nem tehettem ki a lábam a szobából, esetleg csak akkor, ha testőröket állít rám, akiktől három méterre sem szakadhatok el, különben riaszt a berendezésük és rögtön szólnak Marcel-nek is. Ez így nem élet... annak ellenére, hogy hálás voltam neki, amiért védelmez és hónapokkal ezelőtt megmentette az életemet.
- Ha a boszorkányok tesznek valamit, én megérzem és szólok neked. Nem kell aggódnod... de én is érzem, hogy valami készülőben van, érzem rajtuk és az erejükön... - Vallottam be motyogva. Nem akartam elé tárni, hogy érzem a nem éppen jó rezgéseket, hiszen akkor még annyi esélyem sem lenne a szabad járkálásra, mint eddig, de... muszáj volt elárulnom neki, hiszen nem lehet felkészületlen. Segítenem kell neki. Ő a családom, nem fogom cserben hagyni.
Mégis mosoly húzódhatott az arcomra. Kiejtette a száján, hogy mehetek és ezzel együtt hatalmas boldogság járt át. Áthidaltam a kettőnk között lépésnyi távolságot és a nyakába vetettem magam kifejezve, mennyire örülök. Közben szüntelenül bólogattam jelezve, hogy megértettem a feltételeit. Elkerülni a boszikat és a Mikaelson-okat. Megoldható.
- Köszönöm. - Lelkendeztem hatalmas vigyorral. - Ígérem, hogy nem fogok a közelükbe menni. Egyébként sem tenném. - Jelentettem ki teljesen bezsongva.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans



Marcel.Gerard ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 23, 2014 4:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
you are my hope, Davina

A lány beszélt s beszélt. Én pedig minden lényeget próbáltam kiszűrni mondanivalójából, miközben felállva kezdtem fel és alá sétálgatni a helyiségben a lehető leglassabb tempóban mindaddig, míg el nem értem az egyik ablakig, s kibámultam rajta. - Itt vagy a legnagyobb biztonságban. - vágtam bele teljesen tudatlanul, hiszen nem figyeltem, hogy miként teszem mindezt. - Valami készülőben van a városban, Davina. A boszorkányok ereje kialszik... tudom, hogy valamit készülnek megtenni a hátam mögött. Csak azt nem tudom, hogy mit. - dörzsöltem meg államat, majd homlokomról töröltem le némi verejtéket, miközben lassan Davina felé fordítottam tekintetemet, s visszasétáltam elé, hogy egyik kezét gyengéden ujjaim közé fogjam, s bátorítóan rámosolyogjak. Nem volt ő olyan erős, olyan rendíthetetlen.. az ereje képes lenne felfalni őt teljes egészében. Nekem ettől kell őt megvédenem. - Ne menj el innen. Főleg ne Klaus Mikaelson közelébe. Ő bármikor megpróbálhat hasznot húzni egy olyan boszorkányból, mint te. - simítottam végig puha bőrén. Ez a lány mintha a saját vérem lenne. Nem mondtam ki soha, s valószínűleg nem is fogom, de nem tűröm el senkitől, hogy kezet emeljen rá, vagy használni próbálja őt.
- Mozdulj ki, DE... egyetlen feltétellel! - emeltem fel mutatóujjamat figyelmeztetően, s láthatta tekintetemben, hogy halálosan komolyan gondolok minden szót. - Elkerülöd a Mikaelsonokat. És elkerülöd a többi boszorkányt!


elég kevés szó megérkeztem :3 ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 26, 2014 10:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Megnyugodottan sóhajtottam egyet, amikor azt mondta, semmi baj. Marcel nem adott okot arra, hogy féljek, egyszerűen csak tisztában voltam azzal, hogy ki ő és tudtam, hogy nem szereti a túl váratlan helyzeteket, amelyekre nem biztos, hogy fel van készülve. Klaus Mikaelson felbukkanása pedig ilyen lehetett számára. Nem csodálnám, ha kidobná azt a nagyképű hibridet a városból, de ahogy szavaiból kivettem... a mentora, teremtője... csupa nagy szavak, amelyek nem jönnek csak úgy szimplán egy ember szájára. Ez a férfi fontos volt Marcel életében, ám én szinte ugyanekkora fenyegetésnek éreztem. Nem illett bele a város eddigi képébe és életébe.
- Tudom, hogy nem kell féltenem téged, de ettől még aggódom. Mi lesz, ha idehurcolja az egész családját? Ha az össze Mikaelson úgy dönt, hogy itt telepedik le? Nincs rájuk senkinek szüksége. - Jelentettem ki Marcel felé fordulva. Az az ő birodalma, ő építette fel, ő igazgatja, ám reméltem, hogy még mindig vevő a véleményemre, főleg egy ilyen súlyos ügyben.
Megcsóváltam a fejem, ezzel tagadva azt, hogy Klaus tudna rólam és azt, hogy el akart-e csábítani mellőle. Nem fordítanék hátat olyasvalakinek, aki megmentette az életemet. És ez a valaki Marcel. - Nem emlékszik rám. Tettem róla, hogy minden egyes másodperc kiessen neki, amikor látott. - Mosolyodtam el halványan. Volt egy olyan sejtésem, hogy Marcel büszke lesz rám emiatt a húzásom miatt, ahogy én is az voltam magamra. Az ilyen varázslat már nagy fejlődés és eléggé szenvedek ahhoz az erőmmel, hogy ne értékeljem az előrelépést. - És nem tudna elvenni mellőled. Megpróbáltam a tudtára hozni, hogy már semmi köze ehhez a városhoz, de nem érdekelte. - Mondtam ki a nyilvánvalót. - Viszont... szeretnék egy kicsit többet kimozdulni. - Arcomra kérlelő kifejezés ült ki, amivel úgy gondoltam, talán meggyőzhetem őt. 16 éves vagyok, nem élhetek örökké bezárva egy templom padlásán. Levegőre, barátokra és igazi, normális életre van szükségem, olyanra, amiben már hónapok óta nem lehet részem és elmondhatatlanul hiányzik. Marcel-nek meg kell ezt értenie! - Kérlek, engedd meg. Vagy szeretnéd eljátszani azt a játékot, amit nemrég? - Vontam fel picit a szemöldököm. Nem kellemes érzés, ha az embernek felforralják a vérét, pont ezt tettem Marcel-el, ami miatt múltkor kiengedett. Lehet, hogy veszélyes, de... szükségem van rá. - Nem keltenék feltűnést sehol, nem beszélnék sem vámpírokról, boszorkányokról, semmiről. Légyszíves. - Néztem rá kérlelően, olyan szépen, ahogy egy tinédzser lány leginkább képes.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 08, 2013 2:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
I will protect you!
Tudtam, hogy óvatosan kell kezelnem a lányt, mert olyan volt mint egy törékeny porcelánbaba. Kívülről erősnek és összetörhetetlennek tűnt de jól tudtam, hogy fékezhetetlen és jogos haragja mivé avanzsálja ha nem érzi biztonságban magát. – Semmi baj Davina. – foglaltam helyet még mesélt, hiszen biztos voltam benne, hogy Davina tart a reakciómtól. Ahogy én tudtam, ő mire képes, úgy ő is tudta, hogy nekem mi felett van hatalmam. - Klaus Mikaelson. A megmentőm, a teremtőm és a mentorom. – szólaltam meg csendesen mikor a nő végre kiejtette a hibrid nevét. – Annyi évvel ezelőtt elmenekült ebből a városból, az otthonából. – Sóhajtottam fel látszólag gondterhelten. – Az ő tanításai szerint nőttem fel s most a város az enyém. Ő pedig túl forrófejű. – intettem a boszorkány felé. – Nem kell aggódnod miatta. Kézben tudom tartani. - megfontolt szavaim mögött határozottság és magabiztosság lapult de nem bíztam el magamat. – Klaus kissé temperamentumos és nehezen viseli el ha valaki felette áll. – mondtam majd felemelkedve léptem Davina elé és álla alá nyúlva emeltem meg fejét – De neked nincs miért tartanod tőle és engem sem kell féltened. Tudom, hogyan kezeljem őt. – Sóhajtottam – Viszont az már aggodalomra ad okot, hogy tud rólad Davina. Kérlek, ne hagyd el ezt a helyet. A biztonságod érdekében kérlek rá, tudod jól. Bármit megkaphatsz amit csak kérsz, ahogy eddig is. – léptem el mellőle és ujjaim az egyik gyertya lángjával kezdtek játszadozni. – Ha valóban ártani akarna nekem, akkor megpróbálna elcsalni téged tőlem. De nem tette, igaz? – fordultam felé hirtelen, esélyt adva arra, hogy addig vallja be az igazságot amíg lehet. Persze ha nem volt rejtegetni valója előlem, akkor csupán megkönnyebbülten kezdhettem tervezgetni.

264 credit



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 28, 2013 6:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Nem tetszett, amikor hirtelen csak úgy eltűnt a mosolya az arcáról. Azzal már nem is foglalkoztam, amit a boszorkányokról mondott. Marcel-nek megvannak a sajátos módszerei, én pedig azért voltam itt neki, hogy tudassam vele a szabályszegők neveit. Hogy mit tesz velük... az nem az én dolgom volt. Egyáltalán nem.
Nyeltem egyet és az ablakhoz léptem, amelyet jótékonyan betakart a spaletta. Megfogtam a vastag, szépen megmunkált fadarabot és minden vágyam az volt, hogy széjjelebb nyithassam, hadd áramoljon be egy kis jótékony fény a padlásra, de Marcel jelenlétében nem lett volna a legjobb ötlet ezzel foglalatoskodni. Ezért inkább csak úgy tettem, mintha a díszítését csodálnám.
- A vámpírjaid nem végzik valami jól a munkájukat. - Szólaltam meg hátrapillantva rá. Tudtam, hogy nem szereti, ha az embereit kritizálom és én voltam Thierry és Diego elalvásának az oka, de nem fogom magamra kenni a dolgot. A két srác úgysem emlékszik semmire és volt egy olyan érzésem, hogy nem kötötték Marcel orrára a szem elől vesztésemet. Ahhoz túlságosan féltik a fejüket.
- Nem akartam vele találkozni. - Fordultam ismét teljes testtel Marcel felé és tettem felé két lépést. - És ne aggódj, nekem semmi bajom. Elintéztem. - Suhant át apró mosoly az arcomon. Azt akartam, hogy büszke legyen rá annak ellenére, hogy ő is és én is tudom, mekkora hatalmam van és mire vagyok képes. Néha mégis jólesett az elismerése.
- Az egyik legöregebb tiszteletét tette a városban. - Néztem Marcel szemeibe. - A hibrid. Klaus. - Ejtettem ki a nevét egyáltalán nem álcázott megvetéssel.  Pár nap alatt nem változott a véleményem arról a félresikerült ivadékról, aki nem foglalkozott azzal, hogy beburkolja szándékait, miszerint szeretné ismét magáénak tudni New Orleans-t. Ostoba. Lehetetlenre vállalkozott.
- Abban a hitben él, hogy elloptál tőle mindent, amit felépített. Azt üzente, hogy visszavesz mindent, ami jog szerint őt illeti. - Megcsóváltam a fejem. Az a férfi tényleg olyan, amilyennek mondják. Forrófejű és azt hiszi, hogy a fenyegetései mindenkit megijesztenek. Csakhogy most emberére talált.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 27, 2013 12:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
Hello darling



- Ne aggódj miattuk. Jane-Anne megkapja amit érdemel. Szenvedni fog majd pedig megölöm. – jelentettem ki egyszerűen a tényeket. Davina jól tudta, hogy mi jár annak aki megszegi a törvényeimet és azt is jól tudta, hogy miért vagyok ennyire szigorú. Velem nem lehet játszani. A király én vagyok és megtartom a rendet mi lehetővé tette, hogy a várost ma a vámpírok uralják. – Emlékszem, hogy azt mondtam ne menj ki. – pillantottam rá kissé megrovón de végül elmosolyodtam, hiszen pontosan tudtam, hogy kiment, én magam figyeltem lépteit majd mikor leváltott Diego és Thierry, elmentem intézni a többi dolgom. – Egy ismerősömmel? – emeltem meg szemöldököm és a halovány mosoly mi eddig ajkam sarkaiban játszott, hirtelen eltűnt. Mégis mi a francot jelent, hogy összefutott egy régi ismerősömmel? Ki tud róla, hogy Davina itt van, hogy ő neki köszönhetem, hogy mindig pontosan tudom, ha egy boszorkány a mágiával játszadozik? Idegesen kezdtem fel s alá járkálni. – Kivel? Bántott téged bárki is Davina? – tettem fel az épeszű kérdéseket de nem estem kétségbe. Egyszerűen tudnom kellett miről beszél és most nem volt ideje a festményeknek és a rébuszoknak. Konkrét nevet akartam hallani és ez látszott is rajtam. Kissé talán haragudtam is a lányra de ezt most semmi esetre sem mutathattam ki. Jobban érdekelt kiről is beszél valójában és, hogy miért volt ez a találkozás olyan fontos, hogy bevallja, határozott kérésem ellenére is elhagyta a szobáját.




Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 17, 2013 7:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina

Figyeltem Marcel arcát. Természetes, hogy ismeri őket. Mindenkit ismer a negyedben, még a legutolsó hangyának is tudná a nevét, ha lenne neki. De hiszen ezért ő az uralkodó, nem? És éppen ezért tartják be többé-kevésbé mindig a szabályait.
- Furcsa érzésem van velük kapcsolatban. - Vallottam be tekintetemmel követve lépteit. Nem szerettem, amikor fel és alá járkált, mert nyugtalanított. Hiába mosolygott, ilyenkor mindig arra következtettem, hogy zaklatott és nyugtalan. Azt pedig mindennél jobban utáltam.
A kezdetleges rajzomra nézem, a papírom elé sétáltam és odébb tettem a széndarabot. Ujjaim hegyei feketébe borultak, de nem zavart. Hozzászoktam már, elvégre amikor megpróbáltam lerajzolni, hogy kik varázsoltak általában könyökig feketébe burkolózok. - Remélem nemsokára tényekkel is szolgálhatok. - Néztem Marcel-re kissé bocsánatkérően és úgy döntöttem, ha már felhozta, hogy nem akarja, hogy bántódásom essen, el kellett neki mondanom a fejleményeket.
- Emlékszel arra, amikor pár nappala ezelőtt megkértelek, hadd sétáljak egy kicsit? - Kérdeztem egy sóhaj kíséretében. Tudnia kellett, hogy Klaus Mikaelson nemcsak a városban van, hanem világmegváltó terveket is szövöget Marcel ellen. Nem hagyhattam, hogy felkészületlenül meneteljen egy esetleges háborúba. - Találkoztam egy régi ismerősöddel.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 16, 2013 10:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
Hello darling



- Jean-Ann és Sophie Deveraux. – bólintottam majd összevont szemöldökkel pillantottam végig az én kis boszorkányomon. Jó kedvemet még az ostoba Deveraux testvérek sem tudták elvenni. Varázsolnak? Hát akkor itt az ideje megbüntetni őket. – Melyikük? – kérdeztem és egyértelműen örültem volna ha mindkettőnek kitörhetem a nyakát de ha csak az egyikükkel kell beérnem, hát az is megteszi. Végigpillantottam ezen az igazán ártatlannak és törékenynek tűnő porcelánbabán és elmosolyodtam. – Tudom, hogy nem és azt is, hogy tudsz magadra vigyázni. Attól még azonban félthetlek. – simítottam végig arcán gyöngéden majd ellépve tőle kezdtem fel s alá járkálni a szobában. – Mit tettek? Pontosan tudom, hogy készülnek valamire, csak azt nem, hogy mire. Azt szeretném ha segítenél rájönni mit akarnak. – megálltam az egyik festménye mellett. Sötét vonalak árnyjátéka volt. Nem próbáltam meg értelmezni, nem azért mert nem értek a művészetek nyelvén, hanem mert a mágia nyelvén nem értettem. Az Davina szakterülete volt… őt viszont nagyon is értettem. Olyan volt mint egy óra melynek precíz szerkezetét nagyon óvatosan kell kezelni különben az egész darabokra esik, működésképtelenné válik. Ismét fel s alá kezdtem sétálni a padláson. Az egész kastélyt azért újítattam fel, hogy Davinanak legyen hol laknia. Hogy tudja, épp oly értékesnek tartom amennyire az és hogy épp úgy óvom ahogy azt egy ilyen gyémánttal kell tennie. Davina azonban közel sem volt annyira csiszolatlan mint ő azt gondolta, sőt. Erről azonban egy szót sem ejtettem neki.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 11, 2013 9:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Marcel & Davina
▹ yeah yeah yeahs - runaway


A széken ülve felhúztam egyik lábamat, hogy kényelmesebb helyzetben tudjak az asztalon álló gyertyára koncentrálni. Tenyeremet hol becsuktam, hol szétnyitottam attól függően, mit szeretnék elérni: a gyertya az egyik pillanatban lángra lobbant, míg a másikban elaludt. Volt, hogy hagytam, hadd égjen és csak csodáltam a fényét, az oldalán legördülő viaszcseppeket, amint azok versenyt futottak egymással, mintha díjat kaphatnának azért, hogy találkoznak az asztal lapjával. Aztán eloltottam a gyertyát és körmeimmel lekapartam a fáról az éppen megkötő viaszt.
Ez volt a legjobb szórakozásom a festésen kívül. Korlátozva érezhettem volna magam, hiszen minden napomat a félhomályban töltöttem el, mégsem ez volt a meghatározó érzés az életemben. Tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok átlagos. A hatalmam óriási akkor is, ha jelenleg mindössze gyertyák gyújtogatásából áll.
Megéreztem, hogy közeledik. Marcel. Csak neki van szabad bejárása ide és azoknak, akiket felküld, de már a léptei hangjaiból is tudtam, hogy ő maga jön, nem az egyik megbízott szolgálója. Örültem annak, hogy meglátogat, ez egy halvány mosollyal fejeztem ki, amit ugyan ő nem láthatott, de nekem jólesett.
Meghallgattam szavait, hiszen nem szerette, ha valaki belevág a mondandója közepébe. Nem voltam ostoba és így legalább időm is volt összeszedni a gondolataimat, befejezni a gyertyával való játszadozást és rá összepontosítani. Természetes, hogy aggódott értem, én is aggódnék magamért, ha birtokolnám személyemet. Marcel is tudja, hogy velem mekkora kincset tart a birtokában, hogy egy csiszolatlan gyémánt vagyok, aki sima úton halad a tökéletesség felé. És akinek még így is felfoghatatlan ereje van.
- Ismered a Deveraux-boszorkányokat? - Kérdeztem felé, az ablakok irányába tekintve. - Felettébb gyanúsak nekem. - Sóhajtottam és felálltam a helyemről, hogy lassú léptekkel odasétáljak mellé.
Szemeibe néztem és nagyokat pislogtam. - Nem lesz baj. Nem hagynám magam. - Előbbi mosolyom visszakúszott az ajkaimra. Meg tudnám védeni magam és egyébként sem tud senki a létezésemről. Azt hiszem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 28, 2013 12:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Davina & Marcel
Hello darling



Ma igazán elememben vagyok… na de miért is ne lennék? Minden okom megvolt az örömre. A város sorsa a kezemben pihent, a vérfarkasok továbbra sem merték betenni a lábukat és a boszorkányok betartják szabályaimat. Már csak azért voltam lelkesebb mert a saját boszorkányomhoz igyekeztem. Davina… a kicsi lány igazi őstehetség volt és engem szolgált… nem kellett kényszerítenem vagy fogságban tartanom. Azért tette mert szeretett és mert féltett. Hosszan sóhajtva jártam be a kastélyt melyet csak a boszorkány számára varázsoltam ismét élővé és egy olyan szobát adtam neki ami minden kislány álma. Ha jobban belegondolok, mindent megadtam neki és ő cserébe nem csak erejével támogatott de hűségével is.
- Hello kedvesem. – léptem be mosolyogva a szobába és lépteim egyenesen hozzá vezettek. Épp a gyertyalángok bűvöletével játszott amikor megérkeztem és türelmes apaként vártam meg még befejezte játékát. - Azzal hívtál, hogy híreid vannak… hogy tudsz egy titkot melyet ideje felfedned. Nos, hát, itt vagyok kedvesem. Halljuk, ki szegte meg a törvényeimet! – ejtettem ki a szavakat lassan, megfontoltan és némileg dühösen. Persze, imádtam példát statuálni hisz ez minden alkalommal elvette azon boszorkányok kedvét kik úgy érezték, megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy megszegjék a szabályaimat. Tudtam, hogy feszélyezem így megtettem neki azt a szívességet, hogy ellépek mellőle. A nyitott ablakhoz léptem és mielőtt Davina válaszolhatott volna, felsóhajtottam. – A titkod, nagyon sok embert tart életben Davina. – szavaim határozottan csendültek fel a csendben és kettévágta azt. – Kérlek vigyázz, hogy ne lássanak meg. Nem bírnám elviselni ha valaki tudomást szerezne rólad és el akarna venni.



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 26, 2013 2:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 12:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Davina szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Davina Claire - készül
» Stefan szobája
» Szülőszobák és orvosi rendelők
» Pihenőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros :: St. Anne templom-