A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Bourbon Street


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 27, 2014 1:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Láttam a szemében, hogy a pokol fenekére kíván, de nem foglalkoztam a dologgal. Beállhat a sor végére, persze ha lesz türelme kivárni. Vannak néhányan, akik szívesen látnának engem a föld fenekén, a sátán társaságában. De legalább hajlandó volt szóba állni velem, amit valamilyen szintű haladásként fogtam fel.
- Nos, amit akarok, roppant egyszerű. Egyezséget kötni. Szükségem van a segítségedre. Nem magamnak, mielőtt félreértenéd, vagy azonnal visszautasítanád. Valaki olyannak kérem a segítséged, aki nem ártott soha senkinek, de mégis veszélyben van. Boszorkány vagy. Tudtommal kötelességed segíteni. És ezúttal te szabod meg a segítség árát, persze az ésszerűség berkein belül. Olyan például ne kérj, hogy hagyjam el a várost, mert úgysem fogom teljesíteni.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 26, 2014 9:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Klaus & Davina
You’re afraid that everyone can see what you really are. An animal.

Tényleg nem vette észre rajtam, hogy komolyan beszéltem vagy a pletykák valóságalapját tükrözte, hogy ennyire fafejű és szeretné, ha miden úgy lenne, ahogy ő elgondolta? Bár szavai egyáltalán nem agresszivitást igazoltak, mégsem olvadt fel a szívem irányába. Nem kellett volna az erejét sem bizonygatnia, tisztában voltam azzal, hogy egy kisebb szorításával is képes lett volna eltörni a csontjaimat, mégsem ijedtem meg. Időm ugyan volt bőven, de a kedvem nem jött meg a vele való beszélgetéshez. Soha nem voltam áruló és nem most fogom bekapcsolni ezt az üzemmódot. Mégsem szedhetem le magamról a kezét azzal a módszerrel, amit kigondoltam.
- Mit akarsz tőlem? - Kérdeztem elhúzva  a vállaimat ujjai alól. Bár jelenleg két perc is a világ végének tűnt és minden eshetőségre fel voltam készülve, nem éreztem volna, hogy fenyegetést jelentene. Ebben a pillanatban még nem.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 25, 2014 9:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ijedtség, ugyanakkor eltökéltség látszott az arcán, mikor kikerült engem, hogy otthagyjon a nyílt utcán. Ezt viszont jelenleg nem nagyon engedhettem meg.
- Davina, várj! - mondtam nyomatékosan, és utánanyúlva megfogtam a vállát. Nem durván, hogy érezzen, eszem ágában sincs bántani. - Maradj. Bármily hihetetlen, jelenleg örülök hogy rád találtam. Nem harcolni akarok veled. De beszélni igen. És azt minden áron. Szóval, örülnék, ha szánnál rám némi időt. Tudom, hogy boszorkány vagy, és erős boszorkány, de ha kell, megkötözlek és felpeckelem a szádat, amíg végig nem hallgatsz.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 25, 2014 7:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Klaus & Davina
You’re afraid that everyone can see what you really are. An animal.

Biztos voltam benne, hogyha észrevesz, akkor nem fog ereszteni. Már a múltkor is láttam a tekintetében és Marcel is készséggel mesélt arról, hogy milyen: mindent megkap, amit akar és nem érdekli, mibe kerül. Ezért is óvott tőle annyira Marcel és éppen emiatt nem akartam ismét Klaus útjába kerülni. Elég volt nekem az Aratás körüli zsongás, hogy a boszorkányok bármelyik pillanatban elfoghatnak, nem akartam a nyakamba venni egy férfi gondját is, aki mellesleg az egyetlen családtagom ellenségévé vált. Aki pedig Marcel ellensége, az enyém is. Ha ő megtesz mindent az épségemért, nekem is segítenem kell neki. Bár ez már messze több, mint kötelességtudat. Ez maga egy kötelék, ami jelenleg megtörhetetlennek látszott annak ellenére, hogy nem mindig értettünk egyet mindenben.
- Nincs kedvem beszélgetni veled. - Meg kellett torpannom. Tekintete komolyságot sugározott, de ott volt benne az a jellegzetesség, amit már a múltkor is észrevettem. A lelketlenség, ami ijesztő erővel hatott rám. A zsigereimig hatolt és ha nem lettem volna tisztában azzal, hogy egyszer elláttam a baját, teljesen ledermedtem volna. - Semmi sem változott, nem segítek neked és nem mondok semmit. Te sem mentél el a városból, én sem fogom megadni magam. - Rezdületlenül álltam a tekintetét, szemeim nagyra nyíltak a hirtelen feltámadt magabiztosságomtól és lendületet véve magamon kerültem ki utamat elvágó testét.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 7:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
A szemem sarkából láttam az utca túloldalán egy felém igyekvő, majd megtorpanó alakot. Olyannyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy beletelt néhány másodpercbe, mire felismertem az alakot. A kicsi Davina... nos, igaz az első találkozásunk nem sikerült fényesre, de ez alkalommal talán tudunk beszélni anélkül, hogy ki akarnánk törni egymás nyakát.
Vámpírsebességgel kerültem elé, mikor sarkon fordult, és hanyagul nekitámaszkodtam a falnak.
- Hello Davina - néztem rá komolyan. - És még mondják, hogy a sors nem sodor az utunkba olyat, akire épp szükségünk van. Úgy látom, Marcel levette rólad a pórázt egy időre. Használjuk ki, és beszéljünk egymással.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
tear you a p a r t
† Tartózkodási hely :
here, blink, there ⊃
† Hobbi & foglalkozás :
dealing with rats ⊃
† Humor :
bad ⊃



Mabel Chevalier ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 23, 2014 9:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Klaus & Davina
You’re afraid that everyone can see what you really are. An animal.

Kapva az alkalmon, miszerint akár már a szabad levegőn is eltölthetem a délutánjaimat a nyakamba vettem a várost. Ismertem, mint a tenyeremet. Itt nőttem fel és egészen addig bármikor járkálhattam az utcákon, míg nem akartak áldozati bárányként felajánlani New Orleans ősi boszorkányainak. Valljuk be, ez elég frusztrálóan hat az emberre. Ahogy rám is... persze Marcel előtt próbáltam előadni, hogy bennem nincs semmi félsz azzal kapcsolatban, hogyha a boszorkányok összefognak ás úgy döntenek, ideje befejezni az Aratást, akkor meg tudom védeni magam, de... tartottam egy esetleges támadástól. Tudom, hogy erős vagyok. Érzem, hiszen olyan, mintha minden egyes pórusomból áradna a töménytelen mennyiségű varázserő, mégis félelem tölt el amiatt, hogy nem vagyok képes úgy irányítani, ahogy szeretném. Néha, vagyis... túl sokszor csúszik ki a kezemből a gyeplő. Segítségre lenne szükségem, valamire vagy valakire, aki megtanítja, hogyan tudom kezelni a képességeimet, de nincs egyetlen jelölt sem erre a célra. Mindenki holtan akar látni, nem segíteni.
A francia negyed szívében lépegetve hirtelen rossz érzés járt át. Mintha valami nem stimmelne. Mintha vissza kellene fordulnom. Bármit, csak ne arra menjek, amerre indultam. A furcsa érzés a hatalmába kerített, én pedig abban a pillanatban engedtem neki, ahogy az utca másik oldalán megpillantottam a veszély egyetlen lehetséges forrását. Klaus Mikaelson... a tiltólistámon lévő személyek vezetője, a szörnyeteg, aki varázsütésre termett a negyedben azért, hogy visszafoglalja, ami szerinte megilleti. És akivel már volt egy kisebb összetűzésem, amit nem akartam megismételni.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 23, 2014 12:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
(farkasok mocsara)

Még itt is füstölögtem magamban némileg. Jackson.... hát persze. A nagy hős, a nagy alfa, aki hagyta, hogy a népét megátkozzák, meg egy mocsárba kényszerítsék. És ezt jelölték ki Hayley férjének. Hah... nevetséges. Egy ilyen korcs nem vethet szemet olyan lányra, mint Hayley. Neki mellette a helyem, a gyerekkel együtt. És ha ez nem fog tetszeni ennek a Jacksonnak... majd avat a falka egy új alfát.
Aztán úgy döntöttem, elnapolom ezt a problémát. A legfontosabb a Hayleynek tett ígéretem volt, miszerint meg fogom törni az őt valakivel összekötő átkot. És ki más segíthetne ebben, mint egy másik boszorkány? Még akkor is, ha ezúttal az ördöggel kell cimborálnom.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 2:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Cami & Damien

A könyvtár szó említésével olyan arcot vágott, hogy alig bírtam visszatartani a nevetést. Bár, ezen én már meg se tudok lepődni. Nem sokan vannak manapság, akik hozzám hasonlóan inkább elmennek egy könyvtárba, ahol csend van, mint egy zajos buliba a sok alkoholista közé.
- Mi az, csak nem meggondoltad magad? - emeltem meg a szemöldökeimet, ezzel a csípős megjegyzéssel célozva az előbbi elhivatottságára.  Száz éve.. hm, ez egy kicsit túlzás, gondoltam, bár kitudja.. lehet, azért mondta ezt mert soha nem is járt könyvtárban. De a száz év akkor is erős túlzás volt.  
- Hát, nem igazán van mit mondanom. Na nem mintha ki akarnám önteni a szívemet egy ezer idegen társaságában - tettem hozzá, bár tényleg volt némi igazság a szavaiban. Néha jól jön egy hozzá hasonó ürge, akit lelki szemetesnek használhatunk, ha arról van szó.. De jelen helyzetben, ez nem tűnt megfelelőnek, tekintve, hogy Damien maga kérte, hogy öntsem ki neki a szívemet.. és ez felettébb gyanús volt nekem. Mintha valami fura hajlamai lennének, hogy szereti hallgatni az emberek panaszait. Egy ideig még ezen elmélkedtem, míg fel nem csendült az első kérdése és nekem le nem esett, hogy mire kíváncsi.
- Ez a kérdés mióta tartozik az úgynevezett 'lelki szemetesek hatáskörébe? - kérdeztem rá, közben viccesen oldalra billentve a fejemet, majd rejtélyesen még hozzátettem ezt is: - De ha azért tetted fel, mert tudni akarod, hogy fogok-e neked pasikról fecsegni jó vagy rossz értelemben, akkor közlöm, hogy nem. Ami kettőt jelenthet - mutattam fel az újjamat. - Vagy boldog párkapcsolatban élek, vagy szingli vagyok - mondtam vigyorogva, mint a tejbetök.
zene: Fighter | megjegyzés: Very Happy| szószám: 261 | ©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 10, 2014 10:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Megkönnyebbülten elvigyorodtam. Persze látszott rajta, hogy nem oszlottak el teljesen a kétségei, de ha nem csinálok hülyeséget, valószínűleg a maradék is hamar eloszlik. Khmmtapasztalat...
- Könyvtár... - ismételtem határozatlanul a szót. Szentséges ég, maga a szó is idegenül hangzott a számból.
- Legalább száz éve nem voltam könyvtárban - jegyeztem meg. Én nyilván szó szerint értettem, de ezt neki nem feltétlenül kell tudnia - Mit csinálsz te este, munka egyedül után a könyvtárban? - kérdeztem értetlenül, összehúzott szemöldökkel. Tényleg ötletem sem volt.  Engem a hideg kirázott, ha arra gondoltam, hogy magányosan üldögéljek több ezer könyv között, miközben egy kiöregedett könyvtáros néni vagy bácsi gonosz tekintettel vizslat a szemüvegkerete felett. Nem azt mondom, hogy kultúra ellenes vagyok, mert egyáltalán nem. Néha olvastam, színházban is voltam legalább... tizenötször, filmekben és zenékben pedig kifejezetten profi voltam.
- Na, akkor most pont üdítő változatosság lesz, hogy ezúttal te leszel beszélő. Hidd, el, profi hallgatóság vagyok. Sokat gyakoroltam - mosolyogtam rá biztatóan - Szóóóval, első kérdés, van pasid? - szélesedett a mosolyom harminckettes vigyorrá. Nem mintha bepróbálkoznék. Én? Ugyan. Soha...
Nem terveztem, hogy hagyom kérdezősködni. Most kivételesen nem magamra voltam kíváncsi, és az utóbbi hónapokban túl sok magamfajtával lógtam, egyszerűen szükségem volt valami - vagy inkább valaki - normálisra.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 05, 2014 2:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Cami & Damien
ξ Hy Mysterious Stranger!


Csak mosolyogni tudtam gyenge próbálkozásain, melyekkel azt szerette volna elérni, hogy megsajnáljam. De nem jött be. Sőt, engem inkább nevetőgörcs kapott el annak az arcnak a láttán, amit magára öltött. - Nem csoda, nagy város ide vagy oda, de itt nagyjából tényleg ismer mindenki mindenkit - jegyeztem meg az igazsághoz híven, hogy ezzel is tovább tetézzem az elveszettnek ható életérzését. Ami azt illeti, talán, de csak talán, nem is olyan rossz, hogy belebotlottam ebbe az eszméletlenül furcsa, ám cuki kék szemű fiúba. Legalább addig sem bolyongok egyedül az utcákon. (Nem mintha félnék, de hogy is szokták mondani? Mindig jól jön a társaság.. )Bár, még mindig nem múlott el teljesen az az idegen gyanús érzésem, hogy Damien maga az ördög és tartanom kellene tőle.. De mit árthatna nekem..? Na nem mintha annyira gyámoltalannak tűnne.. mindenesetre vigyáznom kell minden lépésemre, illetve szavamra amit elejtek a társaságában. Kitudja, mikor hullik le róla a lepel és derül ki róla valami ijesztő dolog. És most ejteni akarja a városnézést egy hosszú és tartalmas beszélgetéssel a társaságomban. Ez pasi egyre furcsább. Lelkizni akar? Először el se akartam hinni, amiket itt összehordott, majd elmosolyodtam.
- Tudod, ez érdekes, mivel általában én vagyok az a személy, akinek ki szokták önteni a szívüket - vallottam be egy magabiztos vigyor kíséretében. Bár, mostanában egyre kevesebbszer fordul elő, de régebb gyakran volt rá példa, hogy a barátnőm hozzám fordultak, ha bármivel kapcsolatban is tanácsra volt szükségük.
Hm, rokonlélek.. vagy nem. Mindenesetre érdekes a személyisége. - Na jó, legyen, benne vagyok. Ha annyira el akarsz kísérni a könyvtárig, hát legyen.. - vontam vállat végül beleegyezve az ötletébe, bár a lelkizős részt szépen ki kell majd fordítanom, hogy megforduljanak a szerepek és ő legyen az, aki kiönti a szívét és nem én.

zene: Fighter | megjegyzés: Very Happy| szószám: passz | ©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 6:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Azt, hogy ennyit mosolygott, biztató jelnek véltem. Szinte láttam, ahogy azon pörög az agya, hogy mit gondoljon rólam. Nyilván nem tart teljesen normálisnak, de az sose baj. Elvégre, tényleg elég messze állok a normálistól.
- Szerintem egyikünk sem fél a sötétben - vontam meg a vállamat. A bárokról tett megjegyzésekor fintorogtam egyet - Hát... Valahol el kellett kezdeni az estét - néztem rá cinkos vigyorral - De sikerült kifognom egy olyan helyet, ahol rajtam kívül mindenki ismert mindenkit. Elveszettnek éreztem magam - csóváltam a fejemet. Egy kicsit rájátszottam, de lényegében tényleg ez történt - Szóval rájöttem, hogy lehet bármilyen szórakoztató egy város, ha nem ismersz senkit. Úgyhogy most az említett hiányosságon dolgozom.
Sütött róla, hogy semmi kedve körbevinni a szórakozóhelyeken, és gyorsan mérlegeltem, hogy Cami vagy a kocsmák érdekelnek jobban. Előbbi győzött, utóbbira még rengeteg időm lesz.
- De halaszthatjuk a városnézést, jelenleg simán beérem egy hosszú és tartalmas beszélgetéssel ott, ahová indultál - mosolyogtam rá - Tapasztalatból mondom, hogy vadidegenekkel a leghatásosabb kibeszélni az élet nagy problémáit - nyomatékosításképpen nagyot bólintottam a saját megállapításomra.
Általában sokkal nyíltabb és őszintébb voltam azokkal, akiket nem ismertem, és ez fordítva is igaz volt. Elég sok ember mászkál (illetve fekszik a sírjában) a világ különböző országaiban emlékekkel (vagy emlékek nélkül) egy fiatal, megnyerő férfiról, aki minden logikus magyarázat nélkül beült velük egy kávézóba, vagy bárba, vagy moziba, vagy akárhová, ahová éppen kedve tartotta, és csak beszélt, beszélt mindenféle lehetetlen dolgokról, évtizedeken átívelő eseményekről, amikor huszonötnél semmiképp sem látszott idősebbnek, cserébe pedig figyelmesen végighallgatott mindent, amit az aktuális beszélgetőpartner mondani akart. (Igen, a fiatal, megnyerő férfi én vagyok.)
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Cami & Damien
ξ Hy Mysterious Stranger!


Muszáj volt elmosolyodnom, amikor végre  leesett neki, hogy mit is gondolok éppen róla. Khm, tiltakozásai ellenére is biztos voltam abban, hogy van benne pia. Az lehet, hogy nem részeg, de inni 100%, hogy ivott minimum 3 pohárral! De azzal, amit ezek után mondott, határozottan elérte, hogy meglepődjek. Persze először egy szavát sem hittem el, hisz mi értelme lett volna ennek az egésznek? Míg én körbevezetem őt a városban, ő megvéd engem az "aljas bűnözöktől" vagy hasonló? Ő csak meg akarja ismerni a várost egy helyi szemével.. hangzottak a szavai. Nem is tudom, mit mondhatnék erre.  - Nem gondolod, hogy kicsit sötét van már a városnézéshez? -   jöttem végül elő egy jogos kérdéssel. Hisz méghogyha bele is mennék az ötletébe, mégis hová vihetném? A Francia negyed legmenőbb szórakozóhelyénél messzebb nem igazán mehetnénk. Oda meg nem akarok menni. Túl sok mindent hallottam már a város "pezsgő, éjszakai életéről",ahhoz, hogy ne legyen kedvem közéjük vergődni. Kész csoda, hogy itt, a Bourbon utcában még nincsen nyüzsgés!  - Ilyenkor már csak az éjszakai bárok vannak nyitva, no meg az üzletek és a könyvtár. De a bárok közül az egyiket ahogy látom, már sikeresen megtaláltad  - ült ki egy ravasz mosoly az ajkamra, ezzel is az előző észrevételemre célozva, miszerint nem teljesen józan. - De várjunk csak, te mire is gondoltál konkrétan a városnézés alatt? - kérdeztem kíváncsian, hisz lehet, beéri egy híres szoborral is a főtéren.
zene: Fighter | megjegyzés: Very Happy| szószám: passz | ©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 2:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Egy kicsit megütköztem. Pedig ez eddig mindig bevált. Bár, annál jobb, ha nem dől be a szokásos csajozós dumáknak, jó eséllyel nem tucat-személyiség.
- Oké, látom, hogy nézel rám - kezdtem újra vigyorogva, védekező kéztartással - Tisztázzuk, nem vagyok részeg, csak jókedvű, és az ellenszolgáltatás mibenlétét abszolút te határozod meg. Ha akarod, mondjuk... cipelem egy napig a csomagjaidat, leszek a lelki szemetesládád, megvédelek az aljas bűnözőktől, vagy ilyesmi - vetettem fel. Persze, nekem azért voltak bizonyos elképzeléseim, de mivel nem tűnt olyan fajtának, aki egyetért velük, nem erőltettem a dolgot. Nem akartam elriasztani. Végre találtam valakit, aki valószínűleg jó társaság lesz egy darabig.
- Csak meg szeretném ismerni a várost, egy helyi szemével, egy helyi társaságában... Nézz körül, messze érdekesebb vagy, mint bárki ezen az utcán - ezt most kivételesen komolyan gondoltam. A város tele volt furábbnál fura arcokkal, vámpírokkal, boszikkal, és a sok nyüzsgő figura között felüdülés volt egy normális embert látni - Szóval... Mit mondasz, Cami? Vannak szárnyaid? - mosolyogtam ezúttal visszafogottan.
Nem terveztem lekopni. Ha valamit elhatároztam, akkor általában addig próbálkoztam, amíg nem jártam sikerrel. Úgyhogy ha nemet mond, ki kell találnom valami új módszert, amivel befűzhetem. Persze, az igézés még játszhatott volna, de ilyen szituációkban nem voltam híve az efféle módszereknek. Ilyenkor a beszélgetőpartner személyisége volt a legfontosabb, és a saját akaratom rákényszerítésével éppen ezt tettem volna tönkre. Inkább addig "zaklattam" a kiszemelteket, amíg be nem látták, hogy ők is jobban járnak, ha belemennek a játékomba. Ami most kifejezetten békés szándékú volt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 01, 2014 11:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Cami & Damien
ξ Hy Mysterious Stranger!


 Nevetése hallatán, csak mosolyogni tudtam. Naná, hogy tetszik neki, hogy rejtélyesnek hívom. Kinek ne tetszene.. Mindenesetre a rejtélyes jelző határozottan illett rá. Első pillantásra rendesnek tűnt, meg aranyosnak, de az a baljós érzés továbbra is ott volt bennem, hogy valami nincs rendben a sráccal. Nem egy átlagos alak, talán vigyáznom kéne vele. Mondjuk manapság már ki normális, New Orleansban? Én már azon se csodálkoznák, ha azért jött NO-ba, hogy gyarapítsa az itteni 'nem normális' közösséget. Damien, tudtam meg a nevét, majd a vendégszerető énem ismét előtört belőlem.- Camille, bár jobb szeretem, ha inkább Caminak szólítanak -feleltem egy apró mosollyal az ajkamon, ami hamarosan szélesebbé vált egy nevetés keretein belül, hisz olyat mondott, amin képtelenség lett volna nem nevetni. - Ha nem leplezed le magad, még el is hittem volna- viccelődöm, és valamilyen fura okból kifolyólag most jól esett ez a nevetés. Nem is tudom, mikor nevettem már ekkorát, mint jelen pillanatban. Az íriszeire pillantva azonnal rá is jöttem a jókedvének az okára. Szemeinek az a jól ismerős csillogása mindent elárult: ő is lehúzott már pár pohárka töményet a sétája előtt. No, de sebaj.. legalább annál könnyebben lerázhatom magamról.
Aztán eljött egy eszméletlenül idióta ajánlattal, hogy vegyem a "szárnyaim alá ellenszolgáltatás fejében". Ez most minek néz engem?
- Öhm, bocsi, de azt a szerencsés jelöltet még keresned kell - tértem ki ravaszul az ajánlat alól, mielőtt még azt hinné, hogy egyáltalán fontolóra veszem.  - Mert én csak max az első hotelig kísérhetlek el - tettem hozzá, jelezve, hogy nincs kedvem részeg fószerekkel tölteni az estémet, pláne nem olyanokkal, akik illetlen ajánlatokat tesznek nekem cserébe.
zene: Fighter | megjegyzés: Very Happy| szószám: passz | ©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 31, 2014 11:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Felnevettem.
- Ez a 'rejtélyes idegen' nagyon bejön, de nyugodtan hívhatsz Damiennek, ha te is elárulod a neved - vigyorogtam most már teljes szélességgel. Értelmesnek tűnt, ami sokat dobott az amúgy is impozáns megjelenésén, ebből pedig egyenesen következett, hogy nem fog tudni egykönnyen lerázni - Egyébként beletrafáltál a közepébe - sóhajtottam - Messzi földről érkezett vándor vagyok, aki magányosan, elveszve rója az idegen város végtelen utcáit - itt egyik tenyeremet rövid ideig teátrálisan a mellkasomra szorítottam, és bociszemekkel bámultam rá, pár pillanat múlva azonban elröhögtem magam. Oké, nem tagadom, a városnéző körút első állomása egy bárba vezetett, és ha már ott van az ember, nem lép le egy-két feles nélkül. Bár, százhatvan évesen szerintem ez bőven belefér. Persze nem ütött be nagyon, ahhoz azért komolyabban neki kell állnom próbálkozni, de kissé a fejembe szállt.
- Szóval szükségem lenne valakire, aki egy kicsit a szárnyai alá vesz -folytattam kisfiús lelkesedéssel - Mennyire érsz rá? - kérdeztem csillogó szemekkel - Persze, ellenszolgáltatás fejében - tettem még hozzá gyorsan egy... nagyfiús félmosollyal, félrebillentett fejjel.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 31, 2014 11:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Cami & Damien
ξ I just wanna be alone


Sötétedés után róni az utcákat, ez valahogy sosem tántorított el engem attól, hogy útnak induljak. Ha menni akarok valahová, akkor általában el is megyek. Nincs semmi ijesztő az éj leple alatt való járkálásban. Legalábbis annak nincsen félnivalója, akinek tiszta a lelkiismerete; aki nem piszkította be azt semmi korábban elkövetett cselekedetével. Hisz a kicsik is általában a tévében látott éjszakai műsorok, esetleg különböző rémtörténetek miatt kezdenek el félni a sötéttől. Lassan, kimért léptekkel haladtam végig a sarkon, anélkül, hogy bármiféle zaj is megzavarta volna a nyugolmamat. Talán némileg sikerült ki is zárnom a külvilágot. Ez utóbbi miatt is fordulhatott elő velem, hogy nem vettem észre rögtön az első pillanatban, hogy valaki közvetlenül mellettem lépeget.. mintha hozzám szegődött volna hirtelen. Mi a fene..??  A férfi fele fordultam, hogy tüneményesebban is szemügyre vehessem őt, abban bízva, hogy esetleg az arcvonásairól leolvashatok valamit. Ígéző kék szemei már-már világítóttak az éjszakában, de alapjában véve egy egész barátságos arc nézett vissza rám. Gondoltam az első pillanatban, míg magára nem öltötte, azt a "ugye milyen dögös vagyok?" vigyorát, ami gyanút keltett bennem.  - Neked is szia, Rejtélyes Idegen! - köszöntem rá merészen, közben emlékeztetvén őt az illemszabályokra, miszerint köszönéssel kezdünk. De az ismeretlenekkel szembeni vendégszeretetem, illetve a kíváncsiság miatt, hamarosan a barátságos énem tőrt az élre. - Mellesleg igen, itt lakom már egy jóideje. Viszont a kérdésedből ítélve, te csak átutazóban vagy a városban- vontam le  rögtön a következtetést, felvéve szokásos bájcsevegő hangszínemet.
zene: Fighter | megjegyzés: Very Happy| szószám: passz | ©

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 31, 2014 10:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Még csak rövid ideje voltam a városban, ezt az időt pedig többnyire azzal töltöttem, hogy az utcákat jártam és próbáltam kiismerni a várost. Amerika legnagyobb részét már keresztbe-kasul körbeutaztam, de New Orleans valahogy mindig kimaradt. Kár érte, elég szórakoztató város, már amennyit eddig sikerült felfedeznem belőle. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem volt társaságom, ez pedig számomra egyenlő volt a katasztrófával. Eredetileg pár régi haverral találkoztam volna, de ők az utolsó pillanatban visszamondták, én viszont úgy döntöttem, hogy emiatt nem szervezem át az egész programomat. Persze nem volt semmilyen "programom", csak időnként eldöntöttem, hogy menni kéne valahová, de ha most nem jöttem volna el, az azt az érzést keltené, hogy másoktól függök, ami pedig halál ciki. A jó hír az, hogy errefelé rengeteg az ember, ami egyenlő rengeteg eséllyel egy jó beszélgetésre, új barátok szerzésére, egy jó kis közös programra, majd egy kiadós vacsorára. Utóbbi több típusára is vevő vagyok... De most elsősorban csak társaságra vágytam. Durván huszonöt évet töltöttem a saját felemelő társaságomban, réteken heverészve, és azóta gyűlölök egyedül lenni.
Kiszúrtam egy szőke alakot az emberek forgatagában, és elmosolyodtam. Valahogy olyan komolynak tűnt, és ezzel kivált a tömegből. Mellé léptem, és a legnagyobb természetességgel vettem fel a tempóját, mintha évek óta ismerném. Egy darabig csak némán sétáltam mellette és derűs arccal méregettem.
- Helyi vagy, ugye? - kérdeztem végül visszafogott(, de egyértelműen szexi) vigyorral. Nem azért nem köszöntem, mert bunkó vagyok, csak nem éreztem szükségesnek.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 31, 2014 9:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Cami & Damien
ξ I just wanna be alone


A mai műszakom lejártával úgy döntöttem, hogy a hazafele vezető út helyett, teszek egy kisebb kitérőt és ezalatt elmegyek a második kedvenc helyemre, a könyvtárba. Olyankor szoktam ellátogatni oda, ha kikapcsolódásra, esetleg némi információra van szükségem valamivel (többnyire az emberek furcsa viselkedésével) kapcsolatban. Ezuttal az első opció volt érvényben.. Az igazság az, hogy elegem van már a rengeteg részeg ipséből, akik mást se tudnak, csak vedelik magukba a sok alkoholt, valahányszor történik velük egy kis apróság. Na de ez az ők privát gondjuk, jobb nem törni a fejem efféle ökörségeket, mert azzal is csak azt érném el, hogy megfájduljon a fejem.
Ezuttal is, mint általában, gyalog indultam el a bárból a könyvtár épülete felé. Mindig is szerettem sétálni és különbenis, a friss levegő még senkit sem tett el láb alól (legalábbis a tudtom szerint). Környezetbarát révén mindig is jobban preferáltam a gyaloglást, az autóval közlekedésnél, pláne akkor, ha a kitűzött helyszín két sarokra van tőled.

zene: Fighter | megjegyzés: Remélem, nem lett annyira pocsék.. | szószám: passz | ©

Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 28, 2013 4:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Egy ilyen boltban már némileg jobban kiismertem magam, jártam már ilyen helyen. Bár itt meg mindig az a kétség fogott el, hogy mennyire jó az ízlésem. Egyáltalán, van-e nekem ilyen.
Itt gyorsan végeztem. Elmondtam a férfinak, mit szeretnék, és az elém terített készletet végigböngészve ráböktem a megfelelő darabra. Remélem Hayleynek is fog tetszeni. Igen, azt hiszem, ez tökéletesen illik hozzá.
Zsebre vágtam a kis dobozt, aztán a másik, nagyobb dobozzal egyetemben a pláza előtt a kocsimba raktam mindent. Itt volt az ideje a hazatérésnek.

(Klaus rezidenciája)
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 28, 2013 4:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
(Klaus rezidenciája)

Ezúttal messze elkerültem Marcel felségterületét, de óhatatlanul is elképzeltem, vajon mit csinálhat éppen. Vagy dühöng, mert beleköpök a levesébe, vagy épp egy pohár itallal mereng a múlton. Tegye csak. Lesz is min gondolkodnia, amikor majd én.... de ezt majd később. Most valami mást kell megtennem, és ehhez azt hiszem, szükségem lesz minden eszemre.
Addig kóboroltam, míg nem találtam egy bevásárlóközpontot. Na igen, a mai kor emberének mennyivel könnyebb dolga van. Annak idején nem volt semmi. Sem telefon, sem internet, volt egy vegyesbolt a városokban, és az emberek javarészt önmagukat látták el. Jókorát lépett előre a világ. Csak besétálok egy ilyen helyre, és bármi az ölembe hullik, amiért fizetek.
Hosszasan járkáltam a boltok előtt, és mikor rátaláltam arra az üzletre amit kerestem, percekig róttam fel-alá a köröket az ajtó előtt. Sosem csináltam még ilyet. Remélem Marcel egy embere sem spicliskedik a nyomomban, mert nyilván röhögőgörcsben fog fetrengeni az egész belváros, ha elregéli, most épp hol járok, és miért.
Nagy sóhajjal kinyitottam a bolt ajtaját, beoldalaztam rajta, aztán tanácstalanul meg is hökkentem. Hogy a fenébe választom én ki azt, ami majd kell?
Az égiek a segítségemre siettek egy eladó formájában. Megkönnyebbülten, kissé szerencsétlenül magyaráztam el, mit is akarok. Tessék, a nagy uralkodó. Most bezzeg megszólalni is alig tudok. Szerencsére a nő a béna magyarázatból is értette, min töröm a fejem, meg azt is, hogy távol áll tőlem az ilyesmi, hát megkönyörült rajtam, és rövid idő alatt máris a kezemben volt egy jókora doboz.
- Nekem kell összerakni? - rőkönyödtem meg, aztán nagy levegőt vettem. Nehogy már ez fogjon ki rajtam. Ezer év alatt megtanulja az ember, hogyan szokták használni a csavarhúzót.
- Rendben, ezt kérem - húztam elő a tárcámat, és fizettem. Még mindig elég hihetetlen volt, hogy itt vagyok, és vásárolok... méghozzá ilyesmit. De talán meg tudom mutatni Hayleynek, hogy képes vagyok a változásra. Valamilyen szinten.
Csak egy apró biccentéssel búcsúztam el az eladótól, majd kioldalaztam az ajtón, kb ugyanolyan csendesen, ahogy bejöttem. Egy dolog kipipálva. Jöhet a következő.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 5:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Gyertek csak! - tártam szét a karomat, kihívóan. Ha Marcel rám uszítja az embereit, ma néhány vámpír hullája fogja padlóként borítani a régi Mikaelson házat. - Ami pedig a nőmet illeti, majd én megvédem. Nem vagyok rászorulva a kegyelmedre! - sziszegtem, és felrángattam Hayleyt, nem túl kíméletesen. - Indulás a kocsihoz! - mordultam rá, aztán néhány lépés után visszafordultam, és odasétáltam Marcelhez.
- Ha valaha ide visszajövök, azért teszem, hogy választás elé állítsalak - villogtattam a szemeimet dühösen. - Két út áll előtted. Vagy behódolsz nekem, vagy meghalsz. Nincs más választásod. Ahogy nekik sem - néztem körbe megvetően Marcel bohócain. - Ha harcot akarsz, állok elébe!

(Klaus birtoka)
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 5:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Hayley & Klaus


Halk morranással nyugtáztam féltékenység szülte szavait. - Klaus. Ezzel nem engem hozol szégyenbe. – halkítottam le a hangom, hogy lássa, bár sok mindenben hasonlítottam rá, a vérmérsékletét szerencsére nem vettem át. Ugyan olyan hideg nyugalommal hallgattam szavait, mint amilyen békésen rábólintottam Hayley válaszára. Barátaim készenlétben várták a pillanatot amikor egy emberként támadhatnak neki a szabályaimra fittyet hányó ősire és azért tették ezt, mert attól tartottak, ha nem teszik, a fejüket veszem. Nem. Ezt lojalitásból, szeretetből, kötődésből tették. Szavak amelyeket úgy tűnt, mentorom nem ismert. - Semmi nem pottyant az ölembe, Klaus! Én ezért, megküzdöttem. Egy férfi, nem menekül el és hagyja hátra az otthonát. Egy király, nem hagyja magára a népét. – feszültem neki de egyetlen lépést sem tettem felé. Mozdulataimban megálltam, hogy ne emeljek kezet rá és nem csak azért, mert tudtam, hogy esélyem sincs, hanem mert tiszteltem és szerettem annyira, hogy még csak meg se forduljon ez a fejemben. Kár, hogy ő ezt nem látta. – Egyszer elmondtam. Ami az enyém, az a tied de attól még az enyém. Ajánlatott tettem de te válaszra sem méltattad mert a sértett egód nem engedte. Ezzel pedig ha magadat nem is, mást veszélybe sodortál. Többek között egy terhes vérfarkast, aki azok közé hoztál akik egy évtizede mészárolják a farkasokat, hogy New Orleans városa tiszta maradjon… hogy olyan legyen amilyennek te megálmodtad! – vágtam hozzá gőgös szavaim majd mély levegőt véve csóváltam meg fejem. Hayley felé fordultam. – Sajnálom kedvesem, de a mai túra elmarad.- Hű katonáim felé fordultam. – Senki nem bánthatja a nőt, sem a gyermeket. – Mondtam majd még egy utolsó, szánakozó pillantást vetettem Klausra, akiről azt gondoltam büszke lesz… akire atyámként tekintettem, aki képtelen volt elismerni hatalmam, azzal faképnél hagytam a párost. – Keress meg, ha már nem leszel ilyen hisztis hangulatban. Tárt karokkal várlak. – jegyeztem meg mielőtt eltűntem volna szemük elől.
©


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 1:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Elkerekednek a szemeim, amikor Marcel nyíltan rákérdez a fajomra, de most már egyébként is mindegy. Nem fogom sem titkolni, sem szégyellni azt, aki vagyok.
- Vérfarkas - jelentem ki végül határozottan, Marcel szemeibe nézve, ehhez a bátorságot pedig nem csak abból merítem, hogy Klaus az imént a "pártfogásába vett". Ha ő nem lenne itt, akkor is ugyanilyen magabiztos lennék, úgy érzem. A téma azonban hamar elterelődik, és egyenesen összerezzenek, amikor Klaus hirtelen felpattan, és kis híján kirugja maga alól a széket. Amikor az ember azt hinné, hogy ennél már nem lehet rosszabb, a helyzet mégis egyre kínosabb lesz. Míg Klaus beszél, az én pillantásom felfelé téved, ahol a vámpírok ugrásra készen várják Marcel parancsát. Klausnak talán nem tudnak ártani, de nekem így terhesen egy vámpír is nagy falat, nem hogy... Nem is tudom, pontosan hányan vannak, de tíznél szerintem többen.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Egyetlen szavával... egyetlen kioktató, nagyképű, gúnnyal teli mondatával sem talált volna úgy az elevenembe, mint ahogy az utolsó szavával sikerült.
- Tiszteletet? - visszhangoztam fagyosan, majd felpattantam a székről. - Tiszteletet? - mennydörögtem már emelt hangon. - Hát ide hallgass, te kis senki! - vágtam a képébe a mutatóujjamat. - Megmentettem az életedet kétszáz évvel ezelőtt! Ha én nem vakarlak ki a megvetettségből, ahol éltél, ma már nem is létezel, halott vagy! Az én vagyonomból neveltelek, én tanítottalak meg mindenre, amit ma tudsz! Ne várj tőlem tiszteletet! Épphogy neked kéne a lábaim alatt csúszkálnod, hálát adva az égnek, hogy törődtem veled! - ordítottam. - Most mondom el utoljára barátom, hogy te még ma sem vagy senki, és semmi nélkülem! És az tény, hogy elhagytam a várost nem jelenti azt, hogy a te öledbe pottyantottam! Ne akarj magadra haragítani, Marcel! Tudod, hogy a múltban sem volt jó vége!
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 26, 2013 10:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Hayley & Klaus


Csak nem álltam meg. - Az embereknek megtanítottam elfordítani a fejüket Klaus. – feleltem egyszerűen. Én nem voltam vele nagyképű, tisztelettel láttam, örömmel öleltem mikor megláttam, annak ellenére, hogy titkolta, hogy megérkezett. Most mégis, minden szavamra úgy reagál mintha első szándékkal tömlöcbe vetettem volna. Már épp készültem megkérni, hogy fejezze már be ezt a női picsogást, ezt a mérhetetlen hisztit, amit egy nőnek sem tűrök meg, amikor Hayleyre irányította a figyelmemet. Nocsak. – Elnézést, mit mondtál? - kérdeztem összevont szemöldökkelés látszólag nyugodt pillantásomat végigfuttattam az említett, igazi nőn. – Mégis milyen faj, kedves? – kérdeztem ismét majd orrnyergemre futtatva ujjaim csóváltam meg a fejemet. – Befejezted? – fordultam ezúttal Klaus felé – abban az időben nem viselkedtél egy durcás óvódásként… - nem bírtam tovább – abban az időben, soha nem engedted, hogy lássák a sértettséged. – emlékeztettem rá még így is finoman, hogy régebben nem viselkedett egy hisztis nőként. – Mióta találkoztunk, nem hallok tőled mást, csak megvetést, gúnyolódást. Te elmentél Klaus. Én maradtam és a negyed királya lettem. Mutass némi tiszteletet! – egyetlen intéssel tartottam vissza fényben járóim, kiknek hűsége megingathatatlan volt és kik cápaként köröztek hármasunk felett.
©


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Bourbon Street

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-