| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 19, 2013 8:51 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Okt. 19, 2013 8:56 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | A vízesés viszonylag távol helyezkedik el ettől a hoteltől, de nem hiszem, hogy minket, vámpírokat ez bármiben is akadályozna. Volt egy szobám már itt, igaz csak telefonon foglaltam le, de miért is érdekelne bárkit, ha most vettem volna ki egy szobát?
féltem bármit is mondani igazából.. nem tudom, mit mondott volna rá Richard. Velem tartott, de nem tudom, lesz-e a kettőnk viszonya valaha kitartóan bizalmas, avagy sem.
- Nos.. - fordítottam el a kulcsot a zárban és megköszörülve a torkomat, beléptem, így fordultam vissza felé.
- Érezd otthon magad.. míg nem akarsz különálló.. öhm.. legénylakást? - vontam fel a szemöldökömet, hisz nyilvánvalóan hülyén hangzik ez egy ilyen vámpír esetében. De nem is ez a lényeg.
- Remélem, nem fog zavarni a jelenlétem. - tettem még hozzá nagyot nyelve. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Nov. 08, 2013 9:13 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Redway Weston Belementem abba, hogy átmenetileg hozzá "költözöm", bár nem hiszem, hogy sokat tartózkodnék itt, mert én rám az jellemző, hogy mindig más helyen vagyok! Ez persze most sem lesz másképpen, de a lényeg, hogy követve őt megindulok utána, és nem is olyan sokára megérkezünk a szállodai szobához. Útközben személy szerint én nem szólalok meg, de persze ő sem mond semmit, így beszélgetés nem alakul ki kettőnk közt, de talán most jobb is, hisz ezalatt a rövid idő alatt szimplán végig tudok gondolni mindent, amit végig kell. A bosszúmat, azt hogy kik lehetnek ebben a városban, hogy kiket körülbelül hol találok meg, és még hosszasan sorolhatnám, hogy miket, de most ez nem is olyan lényeges. -Köszönöm szépen!-Mondom egyszerűséggel, miközben rátekintek, aztán hezitálás nélkül felelek a kérdésre.- Csak egy hét, vagy max. kettő, és itt sem vagyok! Ne aggódj, nem fogok.. gondot okozni neked!-Mondom komolysággal a hangomban, aztán tovább hallgatom őt. -De hogy fogsz! Ez a te lakásod, és ne hülyéskedj már, kérlek!-Teszem a vállára a kezem.- Tőlem nem kell félned! Megmondtam, hogy nem bántalak.-Olyan nézéssel nézek a szemébe, hogy egyszerűen már kétsége sem lehet a szavaim felől. Ha én mondok valamit, az akkor úgy is van! |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Dec. 07, 2013 8:42 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Próbáltam nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyni azt, ami az erdőben történt közöttünk. Az ilyen mondatokat általában mindenki félreérti, de én tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, ami ott zajlott.. elsülhetett volna rosszul is. S tudom hogy nekem kell észnél lennem, és tényleg pofán vágni, ha meg akarna ölni.. félek tőle egy kissé.. de tudom, hogy most nem szabad mutatnom ezeket az érzéseket, mert én fogok rosszul kijönni belőle.
- Felesleges ezt mondanod. Addig maradsz, amíg akarsz. Addig is.. van egy helyed, ahol nyugton lehetsz. - mosolyodtam el halványan, majd letettem a kulcsomat, hajamba túrtam, s kissé megremegtem, mikor vállamra tette a kezemet.
- Nos.. érezd otthon magadat. - nyeltem egyet. - De mondd csak... ismersz ebben a városban vérfarkasokat? Van egy, akit nagyon keresek, de... sehogy sem találom. - forgattam a szemeimet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Dec. 22, 2013 8:01 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Weston Az élet sok mindennel küldött a padlóra, de mindig sikerült felállnom, és mostanra lettem az, akivé válnom kellett. Egy olyan személy vagyok, akire büszkén mondhatom, hogy ez vagyok Én. Oké elismerem, hogy nem egy jó fiú vagyok, aki nem iszik emberekből, és aki nem öl, de nekem pont ez a fajta jellem a megfelelő. Lehet hülyének nevezni engem emiatt, vagy szimplán bolondnak, sőt lehettek gonosz vadállat is, ha azt akarják, de én senki kedvéért sem fogok megváltozni. Sem azokért akik a barátaim, sem azon személyekért, akik ezt szeretnék! Én nem vagyok egy báb, akit irányíthatnak, inkább én vagyok azon személy, aki másokat irányít. Én döntöm el, hogy ki mikor hal meg, mert rajtam áll mindenki sorsa! Ha kell vámpírt ölök szemrebbenés nélkül, ha kell emberrel, vagy bármi más lénnyel is megteszem ugyanezt, és hogy miért? Azért mert ilyenné váltam, és ha tetszik, ha nem, akkor is ilyen maradok. -Rendben, köszönöm.-Ejtek meg egy halvány mosolyt felé, hogy azért ne tűnjek szívtelen alaknak előtte. -Köszönök mindent.-Nézek rá komolysággal, közben pedig a válláról leveszem a kezemet, hisz látszik rajta, hogy ez így neki kellemetlen.- Ez attól függ, hogy kit keresel..-Mondom ránézve, aztán körbe pillantok. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Jan. 19, 2014 3:42 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | A vállamra tette a kezét, mire én valamiért feszengve éreztem magamat, s rögtön megkoszörültem a torkomat. nem tudom, hogyan jött, de nem akartam azt éreztetni vele, hogy bánom, csak.. nem szoktam meg, hogy engem bárki is megérint.. nem szerettem, ha a közelemben voltak, főleg ha olyanok, akik min köztudott, írtják a vámpírokat. A saját fajtájukat... na, mindegy. Nem ez itt a téma most, hiszen rákérdezett valamire, amiről jobb lett volna nem beszélni, de már kibukott belőlem.
- Nathaniel-nek hívják... - nyeltem egyet. - Nemrég találkoztunk egy másik városban, azt mondta, hogy idetart... de nem érkezett meg. - ráztam meg a fejem. - Olyan tipikus férfinak néz ki, de... áh, talán csak felültetett. - legyintettem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jan. 20, 2014 3:52 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Weston
"Élni érdemes, de leginkább nem a közelemben.."Jelen esetben nem vezérrel semmiféle megtévesztés, pedig úgy megtehetném, csak egy röpke mozdulat lenne csupán.. egy karó a szívébe. Hirtelen rázom meg a fejem, ha érdemeset tud felmutatni, akkor nem ölöm meg! Eddig pedig semmi érdemlegeset nem láttam, csak csupán azt, hogy hogyan bír lekezelő lenni velem az elején. Persze nem kérek én úri fogadtatást, mert ki vagyok én? De azért ennyire alábecsülni engem.. nekem nem a szám jár, mint egyeseknek! Én cselekszem, ha kell, és ha a helyzet úgy kívánja ölök, kínzok, és hazudok.. ilyen egyszerű csupán. Megígértem neki, hogy nem bántom, és ehhez tartani is fogom magam mindaddig, míg nem készül ellenem jönni, ha ez megtörténne súlyos árat fizetne érte.. nagyon kínzóan fájdalmasat. Nem tudja egyik vámpír sem úgy igazán, hogy mi az, hogy fájdalom, és kínzás.. én tudom.. engem éveken át kínoztak, míg nem megtanultam tűrni, és csak a tűrőképességemnek köszönhettem, hogy még mindig élek! -Nathaniel?-Kérdezem vissza suttogva a nevet magamtól.. de sajnos egyetlen egy személy sem rémlik, legalább is hirtelen nem.- Sajnálom.. segítenék, de vagy nem ugrik be hirtelen, vagy pedig nem ismerem a személyt.-Pillantok felé komolyan, aztán felsóhajtva lefelé kezdek nézni.. talán majd ez megnyugtat, ha más nem.. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Feb. 11, 2014 8:19 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Kissé lehervadtam, ahogyan meghallottam a szavakat. Nem hittem egy percig sem abban hogy ő lehet az, ki segít nekem, de mégis.. arra gondoltam, hogy nekem is megadatik egy jó nap, és talán ismeri. Nem mintha egy vámpírnak olyan nagyon ismernie kellene egy másik vérfarkast.. talán ostoba illúzió, vagy minek szokás ezt mondani..
Nyeltem egyet. - És mondd.. - kezdtem bele rekedten. - milyen érzés megölni egy vámpírt? Egyet a... saját fajtádból? - kérdeztem kíváncsian. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Feb. 19, 2014 7:15 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Redway Weston
"Megesik, hogy tudok jó is lenni, de az ritka.. nagyon ritka!"Nem jellemez engem segítő szándék, vagy pedig élet kímélés, de az ő esete más.. sőt néha megesik, hogy kedves vagyok egyesekkel. Viszont a legjelentősebb énem az kegyetlen, és kíméletlen, hisz gyilkol bárkit, akit csak a kedve megkíván.. nem vagyok jó, érzelmes, kedves, gyengéd, és udvarias, hisz inkább vagyok gonosz, érzéstelen, és egyben rideg. A valóság, és a látszat nem ugyanaz, hisz míg belülről érzek, addig kívülről nem. Adom itt a gonoszt, de nem vagyok ilyen csupán kénytelen voltam ezzé válni, hogy legyek valaki, és hogy a szenvedéseimnek véget tudjak vetni.. nem tűrhettem tovább, hisz nem bírtam.. nem bírhattam már. Mély levegőt szívok magamba, és szavait hallgatom, amelyeket hozzám intéz. Tudom, hogy még mindig tart tőlem, hisz nem vagyok az a kedvesnek tűnő egyed, de tartani szoktam a szavam, és ha azt mondom, hogy nem bántom, akkor az úgy is van! Nem fogom, nem akarom, hisz nem lépett fel ellenem, viszont a kérdése meglep.. miért kérdez tőlem ilyet? -Először árulás..-Kezdek bele a mondandómba.- Aztán pedig észhez térve élvezet, mert tudod azt, hogy immáron nem csak embereket ölsz meg, hanem másokat is.. másokat, akik ártanak ártatlanoknak, de amikor rájössz, hogy nem ezért ölsz, hanem azért hogy megtisztítsd a fajtádat elhívatottságot érzel.. Számomra ez egy nevetségesen egyszerű élvezeti forma.. hisz tudom, hogy hatalmam van ezáltal bárki felett; nem csak titeket, hanem másokat is megölök. Számomra nem létezik különbség semmilyen faj között.-Vallom be neki komolyan, és ezáltal választ adtam úgy hiszem a kérdésére! |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 22, 2014 1:09 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Próbáltam koncentrálni szavaira. Nem akartam, hogy azt higgye, nem érdekel, hogy mit beszél. hiszen én kérdeztem, és azt hiszem, még sosem volt szerencsém olyan vámpírhoz, ki saját faját üldözte, és próbálta meg kiírtani gyökerestül. Jólesett a tudás... mintha a nyakamba öntöttek volna egy csomó információt, és én döntöm el, hogy hová szeretném őket sorolni: jó vagy rossz tapasztalatok, élmények. Richard egyelőre valahol középen állt. De minden vágyam az volt, hogy a mérleg villám gyorsan eldőljön, és tudjam, mire számíthatok tőle. Helyes férfi lenne, ha nem azzal kezdődött volna a kapcsolatunk, hogy meg akar ölni. De ízlések és pofonok. Most mégis itt vagyunk, és beszélgetünk. Kell ennél több?
- Értem... azt hiszem. - mondtam egy furcsa mosollyal, melyről magam sem tudtam eldönteni, hogy mit sugall. - Még sosem találkoztam hozzád hasonlóval. - léptem picivel közelebb hozzá, tekintetébe fúrtam saját pillantásomat, és nyeltem egy aprót. - De azt hiszem, hogy mindkettőnknek hasznára lehet a másik. - suttogtam igencsak halkan, tekintetem pedig szeme és szája között ugrált. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 24, 2014 7:50 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Redway Weston
"Most mégis mi történik..?"Nem vagyok az a kifejezett jó vámpír, de már az is haladás a részemről, ha jól el lehet velem cseverészni, és ez most jelen esetben sikerül is. Diana igencsak sokat változott azóta amióta megtörtént az a kis incidens.. egészen máshogy áll hozzám, de még mindig érzem nála azt a feszültséget, nos igen.. ezt váltja ki a kegyetlen énem; a rettegést, a félelmet, és az ijedtséget. Néha megmondom élvezem is, de jelen esetben nem, amikor megmondtam neki, hogy tőlem aztán ne tartson egyáltalán sem, hisz nem fogom bántani, amíg ő nem tesz felém valami jellegű lépést.. Amíg megmarad ez a nyugodt állapot kettőnk közt addig ne rettegjen, avagy féljen, hisz olyan leszek, mint egy ártatlan bárány.. -Meghiszem.-Felelem őt figyelve, vagyis a szemeit nézem.. na meg a közelségét érzem, ami valljuk be kissé meglep jelen esetben.- Tudod nem mindennapi az a dolog, hogy vámpír egyben is vadász..-Suttogom magam elé, de most miért is suttogok?- Mármint?-Kérdezem ezt is suttogva, amikor is észhez kellene térnem... mert most komolyan minek suttogok itt? Már nem értem magamat, de komolyan. Nem tudom, sőt nem is értem miért, de teszek felé egy lépést, ezáltal még közelebb kerülök hozzá, és várom, hogy mit szeretne ebből kihozni.. // Jó lett a reagod *-----* |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Ápr. 12, 2014 7:24 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | - Nem kell kiselőadást tartanod. Számomra ez az egész nagyon különleges, és... előtte még nem is hallottam senkiről, aki... egyszerre vadász és vámpír lett volna egyszerre. Én talán... sosem lennék képes ilyen életmódot folytatni. De megértem, hogy te... ezt vallod hivatásodnak. - - bólogattam, majd tekintetem ismét visszafúródott az övébe. Nem tudtam mit felelni az utolsó kérdésre. Számomra sosem voltak olyan jó eszközök a szavak, hiszen... hiszen mindig a tettek embere voltam. És jól is esett megtenni mindent, amit akarok. Talán nem lesz jó az, amit vele készülök tenni, hiszen eléggé ismerem magam annyira, hogy tudjam: az ösztöneim súgnak nekem valamit. Nem is akármit.
Hát nem teketóriáztam tovább. Magam sem tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a gesztust, de lassan lehunytam a szememet, és odahajolva szájához, egy könnyed csókot leheltem rájuk. Nem is értem, mi ütött belém. Nemrégen ismertem meg, és ezt teszem, miközben a régi szerelmemért jöttem ide? Érthetetlen. De akkor is... ez annyira jólesett...
//  |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Ápr. 15, 2014 8:17 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Redway Weston
"Az élet váratlan dolgok soraiból áll.."Érdekes lehet azon helyzet, miszerint én egy vadász vagyok, de hát ez van.. Nem tehettek róla, hogy az életem ezzé változott, hogy ez lettem, és hogy ezt vallom a magam hivatásának, ha valakinek nem tetszik, akkor nem tudok mit mondani, csak azt, hogy írja egy papírra le a véleményét aztán címezze a kukába, vagy mélyen nyomja el magában, mert engem hidegen hagy, hogy ki mit is gondol valójában.. Mély levegőt veszek, és így hallgatom a szavait, miközben őt nézem. Nos igen.. különlegesség, bár nem értem, hogy miért lenne az, de ha ezt mondja, akkor legyen az.. -Az élet sok mindent adott, és elvett.. nekem ezt adta, és ez lettem, nos.. ezért ez az életem, ha tetszik másoknak, ha nem.-Vonok vállat, és ezzel őszintén kifejeztem magam, hogy senki véleménye nem befolyásol egy kicsit sem, mert úgy is az lesz, ami nekem tetszik, és erről tovább nem is igazán nyilatkoznék, hisz nem látom az értelmét.. Egymás közelébe vagyunk, ami engem egy kicsit sem zavar, de azért valljuk be ennyire nem engedek be másokat a személyes szférámba.. hirtelen viszont kizökkenek a gondolatmenetemből, ahogy ajkainkat összeérintve.. megcsókol?! Helyes ez így? Viszonozom, de egy idő után ennek véget vettek, ha nem ő teszi meg ezt előbb.- Ezt.. ezt most miért?-Tolom magamtól kissé hátrébb, és mélyen a szemeibe nézek. Már magam sem tudom, hogy mit gondoljak. // Ez egyre jobb |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 19, 2014 9:44 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Az, hogy mi ösztönzött cselekedetemre... tökéletes kérdés! Nem voltam az a típus, aki könnyen ragadtatja el magát, most mégis.. magával sodort engem valami. Valami, aminek nem ismertem a nevét. Talán egy láng... egy parázs.. melyet nem értek, hogy honnan származik. A tény, hogy egy férfi van a társaságomban nagyon hosszú idő után.. hát nem is tudom. Nathaniel már semmibe nem vesz engem, elment és ezt úgy is vehetem, hogy... elhagyott. Ráadásul vérfarkas, sosem hihettem volna neki. Vissza a jelenbe.. Richard nagyszerűen csókolt.. nem is tudom, tapasztaltam-e már valami ehhez hasonlót. Egy tüzes csók, mely a semmiből bukkant fel, és csakis tőle függ, hogy ugyanúgy el is tűnik-e. - Csak úgy.. jött.. - szakadtam el tőle végül, mikor eszmélni kezdtem hogy mit csináltam. - Sajnálom, én.. én csak.. összezavarodtam. - nyeltem egyet. Bár ez hazugság. Semmi zavarodottság nincs bennem. Miért kellene hogy legyen? Sosem élveztem így még semmit. És a tény, hogyx ő egy vadász.. izgalmat vitt belé. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 24, 2014 2:43 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Redway Weston
"Az élet rengeteg élményt nyújt, amely váratlanul érhet minket.."Tudtam mindig is, hogy az élet új dolgokat tartogat, és ezzel egyúttal megannyi lehetőséget, de sosem gondoltam volna, hogy ez a nő csak úgy megcsókol majd hirtelen. Meglepett ezt be kell valljam, mert eddig ehhez senki sem vette a bátorságot, hisz valljuk be vadász vagyok, és jobb velem nem ki kezdeni. Veszek egy mély levegőt, miközben próbálok józan ítélőképességgel gondolkozni, de valahogy nagyon nem megy a jelenlegi után. Összezavart egy egyszerű csókkal, pedig ebbe tényleg semmi érzelem nem volt, csupán egy csók.. és ennyi. -Nem, nem kell bocsánatot kérni.-Mondom, ahogy rátekintek, és hangom jelzi a komoly szándékot.- Csak megtörtént, és kész.. ezen túl kell lépni.-Magyarázom egyszerűen, hisz ezzel mást már nem igen lehet tenni, s már csak azért sem, mert ebben semmi érzelem nem volt - legalább is a részemről. Én nem szoktam, és nem is esek szerelembe, és gondolom neki is van kiszemeltje, szóval.. Megrázom hirtelen a fejemet, ahogy elkezdek oda-vissza járkálni végül, és próbálok valami ésszerű programot kitalálni.. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 23, 2014 10:44 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Nyilván az egész olyan nevetséges. Nem szokásom csak úgy lekapni bárkit, és ez egy... ez egy csók volt, ember! Én, aki minden elcseszett lépését is kétszer meggondolta az életben - hát nem is beszélve a nem elcseszett lépésekről -, most nemes egyszerűséggel csak úgy smárolni kezd egy - mellesleg vámpírvadász vámpír - férfival. Valami az agyamra ment. Talán a tény, hogy nem találom Nathaniel-t... vagy már nem is tudom. - Igen, igazad van. Nem fordul elő többé, sajnálom. - ráztam meg a fejem, és a magam részéről besétáltam a konyhapult mögé. Zavaromban az alsó ajkamba haraptam, és ismét beletúrtam a hajtincseimbe, miközben tekintetem lassan ismét megkereste Richard alakját. - Ritka pocsék szobatárs vagyok. - húztam el a szám, és zavart nevetés hagyta el a számat. - Nem akarom elvonnni a figyelmed a lényegről, és a feladatodról. Bizonyára van bőven... vámpír, akitől meg kell szabadítanod ezt a várost. Remélvén, hogy én... ezek alól kivételt jelentek. - köüszörültem meg aztán torkomat, és halvány mosollyal próbálkoztam. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Jún. 27, 2014 7:31 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Diana Clayton & Richard Weston
"Vannak váratlanságok.."Váratlan volt a tette, hisz nem mindennapos nekem az, hogy egy nő csókolgat, persze a kelletténél szerintem jobban reagáltam le, mint ahogy valójából tehettem volna, na de ez már itt nem is lényeges. Ami roppant zavaró, hogy valamiért kiszúrom rajta, hogy még mindig nem hiszi el, hogy ő ugyan nincs veszélyben, s épp ezt kell a tudtára adnom, mert ha nem, akkor rettegni fog mellettem, amíg itt tartózkodom az pedig... nem kellene ide nekünk. -Vagy ha mégis, akkor legalább kiszámíthatóbb legyen az alkalom, bár.. nem nagyon díjazom a közeledéseket, hisz a részemről semmiféle kapcsolatot sem lehet elvárni.-Mondom számára komolyan, hisz ez őszinteség a részemről. Nem szeretem, ha valaki kötődik hozzám, hisz abból sosincs semmi jó.. már rég nem érzek, s ebből kifolyólag inkább elzárkózom.- Ez nem igaz, csak ne rettegj tőlem.-Mosolyodom el halványan végül. -Nem bántalak, de ezt már annyiszor elmondtam neked!-Jelentem ki számára.- Szóval, kérlek, hidd is el végre, hisz megérné, és te is megnyugodnál.-Mosolyodom el barátiasan, és ezzel is csak erősítem a mondandómat. // Remélem tetszik |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 31, 2014 6:54 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | A kis ominózus jelenet után kezdtem rájönni arra, hogy komoly döntés előtt állok: képes vagyok befogadni egy vámpírt, aki vámpírvadász is? De ha azt mondja, hogy nem fog bántani, akkor ideje lenne hinnem neki. Eddig is hittem, ne most kételkedjek. A tény, hogy rövid idő alatt a személyisége elnyerte a tetszésem.. nos, nem hagy maga után kérdést. De ő sem vonhatja el a figyelmem a férfiról, aki miatt idejöttem. Ha Nathaniel meg akar ölni, nem fogom az útját állni. Valódi vérfarkas, indulatokkal és tombol akár a nyári melegben strandoló fiatalok. Nekem pedig döntenem kell: megadom neki azt az örömet, hogy végre elpuszítson, vagy nem. Jó ideje ez a legnagyobb kérdés. De van esélyem túlélni, ha van egy olyan ismeretségem mint Richard. - Igen, erre számítottam, és tényleg.. - néztem rá őszintén. - nem akarok belegabalyodni semmibe. Ez egy pillanat szülte kis akármi volt, nem hiszem, hogy bármit is jelent. - ráztam meg a fejem. Talán az hozta ki belőlem, hogy olyan nő vagyok, aki nem fekszik össze mindenkivel, és nem keresek alkalmi partnereket. A szervezetemnek bizonyára hiánya támadt, és ezt kiéltem ebben a kis csókban. De hülye indoklás! Mosolya és biztató szavai végül meggyőztek, hogy nem kell félnem. Hála az égnek. Az éjszaka közepén nem vágyom arra ébredni, hogy kiáll a mellkasomból egy fél karó. Vagy egy egész. A téma szempontjából lényegtelen. És irracionális is, hiszen ha belém döfi, nem nagyon fogok már felébredni. - Oké! - szólaltam meg aztán már nyugodtabban, majd kicsit sóhajtottam, és egy kitöltött pohár whiskyt nyújtottam felé. - Nem tudom, hogy szoktál-e inni, de ez néha.. jól tud esni. - ittam bele saját poharamba jólesően, és a torkomat végigborzongatta a whisky kesernyés íze. - Hogyan lettél vámpír? - bukott ki belőlem aztán a kérdés. Nem tuodm, hogyan. Csak úgy... jött.. // nekem mindig tetszik, amit írsz *.* |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 23, 2014 7:07 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
