Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 23, 2014 12:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next




Layla & Harold


Figyeltem őt, de láttam rajta, hogy gondolatban teljesen messze jár. Fogalmam sem volt, hogy ő eleve ilyen típus vagy esetleg a kérdésemmel válthattam ki? Fogalmam sem volt, hogy mennyi idős lehet, de biztos voltam abban, hogy az ő kezéhez is tapadt vér, de ettől még nem rosszabb, mint más. Egyszerűen a természetéből fakadt, persze ha élvezettel öl, akkor szimplán egy gyilkos. Mindig is megvetettem a gyilkosokat, legyen szó emberről vagy éppen egy lényről.
Akkor jó. - mondtam egy vállrándítás keretében és nem is szenteltem több figyelmet ennek a dolognak. Talán ez a baj, hogy elhiszem amit mások mondanak, de talán még is csak óvatosnak kellene lennem, hiszen egy vámpírral vagyok itt, egy elhagyatott temetőben. - Örülök, hogy megismerhetlek Harold. - mondtam neki kedvesen és próbáltam nem nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy megvetéssel mondta ki a nevét. - Ha jól tippelem ez egy régi név. - folytattam tovább a találgatást, mert tényleg kíváncsi voltam, hogy mennyi idős lehetett. Kíváncsi voltam a múltjára, hiszen a múlt sok mindent elárul az emberekről. Elmondja, hogy milyen is valaki vagy miért lett olyan amilyen. Reménykedtem benne, hogy lesz lehetőségem az övét is megtudni, de amilyen keserű szájízzel mondta ki a nevét biztos voltam abban, hogy nem könnyen fog erről beszélni. - Szomorú hely? - néztem rá döbbenten, mert sokan így gondolják, de én nem. - Miért lenne ez szomorú hely? Azért mert valaki meghal és remélhetőleg örök békére lel sok szenvedés után, szerintem ez egyáltalán nem szomorú hely. - mondtam neki higgadtan, de biztos voltam abban, hogy kicsit zakkantnak fog nézni.- Meg itt egyedül tudok lenni, persze ha nem maradt éppen itt egy szellem. - mondtam picit halkabban.- Te? - néztem rá érdeklődve, majd összefontam a karomat magam körül, hiszen egyre hűvösebb lett a szelő.

►note: Igen 40 Semmi baj, ilyen már velem is volt és bocsi, de ezt most nem lett vmi jó és a késésért is bocsi. Neutral || ►zene:-




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 17, 2014 10:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Layla & Harold

Kérdése kissé váratlanul érintett. Hogy félnie kéne e tőlem? Az őszinte válasz a talán lenne, vagy a nem tudom. Igazándiból, nem mindig vagyok ura az érzelmeimnek, vagy a tetteimnek esetleg. Fáradtan elmosolyodtam. Emlékeztem minden gondatlanságból, vagy ilyen nem odafigyelésből elkövetett emberölésemre. Gyilkosságomra. Emlékeztem minden egyes vércseppre, ami legördült a torkomon, minden süketítő sikolyra, minden fénytelen szempárra, minden hideg bőrre, és minden könnyre, ami valaki szeméből az én arcomra hullott.
- -Nem. - Nyögtem be szimplán minden izgatottság, vagy bűntudat nélkül. Miért kéne tőlem félnie? Talán mert vámpír vagyok? Ó nem, ez nem mentség. Az emberek is ugyan olyan veszélyesek, mint a magam fajta. Ráadásul az emberek csupán kedvtelésből ölnek, azért, mert unatkoznak, nekünk viszont szükségünk a vérre azért, hogy mi élhessünk. Életeket veszünk, hogy magunknak időt ajándékozzunk. Mikor közelebb lépett már biztos voltam benne, hogy nem emberrel van dolgom. A rezgései harmóniában voltak a természettel. Éreztem, ahogyan a föld pulzál a közelségére. Egy boszorkány állt velem szemben. - Harold - Mondtam ki a saját nevemet olyan mély megvetéssel, amit talán még sosem hallattam. Undorítónak hangzott. Nem szerettem. Talán mert felsőbbrendűen hangzott. Mindenkinek olyan egyszerű neve volt, csak én tulajdoníthattam magamnak a Harold Barnabus Archibalth nevet. Keserű lett tőle a szám íze. Már csak attól is, hogy rá gondoltam. Gyorsan elhessegettem a negatív érzelmeket és rámosolyogtam a lányra, aki időközben leheveredett mellém. - Mi hozott egy ilyen csinos lányt, egy ilyen szomorú helyre?

© zene: - [/url] | megjegyzés: Forr a levegő.. :$ amúgy elrontottam, mert véletlenül az előz reagomhoz is ezt másoltam be, ne hari ><
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 17, 2014 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next




Layla & Harold

Már éppen meg akartam fordulni és elsétálni, amikor megszólalt. Egy darabig mindenhova néztem, de rá nem. Valami miatt sikerült zavarba jönnöm, de fogalmam sem volt, hogy most miért. Voltam már más vámpírok társaságában is, persze egyedül a barátaim társaságát élveztem ilyenkor, mert túlzottan is elevenen élt benne az, amikor jó pár éve majdnem vámpír eledel lett belőlem. Végül óvatosan felpillantottam rá és elmosolyodtam kicsit. Magas, sötétes hajú fiú állt előttem, de nem tűnt túl idősnek, persze ez a vámpíroknál semmit se jelent. Felettük meg áll az idő, amikor átváltoznak, mint feletettem is meg állt jó pár éve. -Félnem kellene? - kérdeztem vissza végül, mert egy vámpírnál soha se lehet tudni, hogy éppen milyen szándék vezérelni, de ugyan akkor ő is félhetne tőle, ha tudja, hogy mi vagyok. Nagy fájdalmat tudunk okozni a fajtájának és  akár még meg is tudjuk ölni őket, de most semmi ilyen nem állt szándékomban, egyszerűen csak el akartam szakadni a kicsit zűrös életemtől. A kisebb félelmet meglepődés váltotta fel az arcomon, amikor megkérdezte, hogy csatlakozom-e hozzá. Fura volt azt tapasztalni, hogy még vannak kedves vámpírok, főleg olyanok akik egy boszorkány társaságára vágynak. Egy darabig haboztam, mert az járt a fejemben, hogy esetleg valami hátsó szándék áll a kedvessége mögött és valamit akar tőlem, jobban mondva az erőmtől,de végül bólintottam és válaszoltam a kérdésére. - Szívesen csatlakozom hozzád. - mondtam végül egy apró mosollyal az arcomon, majd lehuppantam a földre és néztem a nap gyenge sugarait, majd végül újra rápillantottam. Egy darabig csak néztem őt, s figyeltem minden egyes arcvonását, mozdulatát, majd végül a szemének tengerében teljesen elvesztem. Fogalmam sem volt, hogy mit észlelt ebből, de gyorsan elkaptam a tekintetemet, majd az ajkamba haraptam zavaromban.- Layla vagyok. - mondtam neki egy kisebb csend után, s mosolyogva pillantottam rá.- Te pedig? - néztem rá kíváncsian. -




►note: Lesz még jobb is. 40 | ►zene:-




Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 17, 2014 7:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Layla & Harold

Kérdése kissé váratlanul érintett. Hogy félnie kéne e tőlem? Az őszinte válasz a talán lenne, vagy a nem tudom. Igazándiból, nem mindig vagyok ura az érzelmeimnek, vagy a tetteimnek esetleg. Fáradtan elmosolyodtam. Emlékeztem minden gondatlanságból, vagy ilyen nem odafigyelésből elkövetett emberölésemre. Gyilkosságomra. Emlékeztem minden egyes vércseppre, ami legördült a torkomon, minden süketítő sikolyra, minden fénytelen szempárra, minden hideg bőrre, és minden könnyre, ami valaki szeméből az én arcomra hullott.
- -Nem. - Nyögtem be szimplán minden izgatottság, vagy bűntudat nélkül. Miért kéne tőlem félnie? Talán mert vámpír vagyok? Ó nem, ez nem mentség. Az emberek is ugyan olyan veszélyesek, mint a magam fajta. Ráadásul az emberek csupán kedvtelésből ölnek, azért, mert unatkoznak, nekünk viszont szükségünk a vérre azért, hogy mi élhessünk. Életeket veszünk, hogy magunknak időt ajándékozzunk. Mikor közelebb lépett már biztos voltam benne, hogy nem emberrel van dolgom. A rezgései harmóniában voltak a természettel. Éreztem, ahogyan a föld pulzál a közelségére. Egy boszorkány állt velem szemben.  - Harold - Mondtam ki a saját nevemet olyan mély megvetéssel, amit talán még sosem hallattam. Undorítónak hangzott. Nem szerettem. Talán mert felsőbbrendűen hangzott. Mindenkinek olyan egyszerű neve volt, csak én tulajdoníthattam magamnak a Harold Barnabus Archibalth nevet. Keserű lett tőle a szám íze. Már csak attól is, hogy rá gondoltam. Gyorsan elhessegettem a negatív érzelmeket és rámosolyogtam a lányra, aki időközben leheveredett mellém. - Mi hozott egy ilyen csinos lányt, egy ilyen szomorú helyre?

© zene: - [/url] | megjegyzés: Forr a levegő.. :$


A hozzászólást Harold B. Archibalth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 17, 2014 9:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next


Layla & Harold



Fogalmam nem volt, hogy mit keresek itt, jobban mondva mit is csinálok itt. Lexi biztosan valahol bulizik és Stefan-nak is jobb dolga akadt, mint esetleg aggódva felhívni, hogy jól vagyok-e. Nem is értem miért jöttem ide, miért engedtem Stefan hívásának, hogy jöjjek ide. Ő a barátom volt, aminek a határait néha átléptünk, de valahogy soha se túlzottan. Még mindig eléggé fájt a fejem a varázslásnak köszönhetően, hiszen visszaadni egy vámpírnak a látását nem éppen egyszerű dolog, de élek, szóval egy szavam se lehet. A Petrova szellem lánynak se láttam a nyomát, így nem is volt igazából mivel törődnöm vagy éppen kivel. Lassan sétáltam és szeltem az utcákat, míg végül arra lettem figyelmes, hogy a temető irányába sétálok. Itt mondhatni egyedül lehetek, ha csak éppen nem jár erre falkányi szellem. Kinyitottam a kaput, majd besétáltam és közben figyeltem az ütött-kopott sírokat. Nem is értem, miért jöttem ide, hiszen senkim se fekszik itt, legalábbis nem tudok róla.
Ahogyan egyre beljebb sétáltam egy alakra lettem figyelmes. Nem tudtam jól megfigyelni őt a távolból, de abban biztos voltam, hogy nem ember. Lassú és halk léptekkel sétáltam tovább, amikor megláttam, hogy egy férfi áll előttem. Kinézetre nem lehetett sokkal több, mint én, de biztos vagyok benne, hogy idősebb, mint én. Már éppen békén akartam hagyni őt, amikor véletlenül ráléptem egy faágra, ami hangos reccsenéssel tört szét a lábam alatt.- Én sajnálom, nem akartalak megzavarni. - mondtam neki sietve és közben a felém forduló alakot néztem. Nagyon reméltem, hogy nem fog a torkomnak esni.
•• ฝusic: ••Note: 40
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Harold & Layla

Bámulatosak a mai emberek. De tényleg, egyszerűen, ámulatba ejtenek azzal, hogy ilyen nyugodtan viselik ezeket az autóknak nevezett bűzös, berregő, életveszélyesen száguldozó emberi találmányokat. Én nem bírnám. Még jó, hogy igazából nem a belvárosba tartok. Gyűlölöm az embereket, akik megbámulnak, mondjuk a magasságom, vagy az öltözködésem miatt. Nem igazán tudom követni az évekkel együtt röppenő divatot. Mindig lemaradok egynél. Aztán ahogyan a stílusom, változik a ruhatáram is. Általában a hangulatomhoz öltözködök, most kissé borult a kedvem. Ennek talán az az oka, hogy a temetőbe tartok. Ott legalább nem zargat senki, hiszen a holtak csak nem kelnek fel. Bár, mondjuk ez az én szemszögemből nézve úgy nevetséges, ahogy van, végül is én sem élek már annyira. De nem is érzem magamat halottnak. Eszek, iszok, alszok, szeretkezek, sőt, még az illemhelyeket is a meg szokott módjukon tudom használni.
Lassú léptekkel, de végre elérek a temetőbe. A kőből faragott fejfák felbukkannak a kis zöld dombon, és a régen elkopott nevek nekem mutogatják magukat. Nekem senkim nincs itt eltemetve. A szüleimet, talán el sem temették. Legalább is anyámat biztosan nem. A húgom pedig, még minden bizonnyal életben van. Isten balszerencsémre még nem távolította el az élők sorából. Minden hónapban kapok tőle egy képes lapot, amiben arról ír, hogy épp hol van, kivel van, és mit csinálnak. Arra vár, hogy válaszoljak, de úgy sem fogok.
Leülök a földre. Mivel nincs hideg, és vámpír is vagyok, nem félek az esetleges betegeskedéstől. Hátamat neki vetem az egyik fejfának, és lehunyt szemmel hallgatom a madarak énekét.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 30, 2014 11:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Nem sejtetett számomra sok jót, hogy annyiszor végigmért. Biztos voltam benne, hogy azon elmélkedik, milyen módszerrel szedje ki belőlem az áhított válaszait, és pechemre elég leleményes tudott lenni, ha vallatásról volt szó.
- Akkor más idők jártak.. Bíztál bennem.. - vágtam a képébe, és tudtam hogy ezzel csak magam alatt vágom a fát, ahogy addig is tettem, de egyszerűen nem tudott a torkomon akadni a szó. Most először rémlett fel bennem, hogy a nagy szám átok is tud lenni. Eddig mindig a segítségemre volt, de az egyetlen ember, akit nem hatnak meg a szavak, nos épp most kulcsolta ujjait nyakam köré. Meglepetten vettem tudomásul hirtelen tettét, ami.. Csak számomra tűnt annak, mert ábrázatát vizsgálva, arca megfontoltságról árulkodott. Szemeiben viszont egyszerre tükröződött a hirtelen rám törő rémület és saját tébolyodása.
- Mit művelsz? - kaptam levegő után, és próbáltam lefejteni magamról ujjait. hamar rá kellett jönnöm, hogy az erejét is használja rajtam, így akár veszett ügyként is könyvelhettem volna a helyzetet. De hisz tudja, mi történt.. Legalábbis azt hiszem.. Zavartan bámultam rá, hisz az a Curtis, akit én ismerek, jobban mondva ismertem, sosem tenne velem ilyet. Nem sérelmezheti még mindig a múltat..
- Te tényleg a halálomat akarod, ugye? - nevettem fel nehézkes, rekedt hangon, bár semmi vicces nem volt a helyzetben.. Abban viszont biztos lehet, hogy nem adom egykönnyen az életemet. Mindig a saját sorsom kovácsa voltam és aszerint alakultak a dolgaim.. Ebből is kimászok valahogy..

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Pént. Jan. 24, 2014 8:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- Néha meglepődöm, hogy oly' rövid idő alatt ennyire kiismertél - sóhajtottam fel, és végignéztem rajta. A modora tényleg változatlan, bár nekem nem lenne szabad erre alapoznom, hiszen... hogyan is szokás ezt mondani? Mintha a szótáram teljes mértékben kiürült volna most, hogy a közelemben van. Bár egyszerű... én csak egyszerű válaszokat akarok. Csak... válaszokat. Amiket ő egyértelműen nem akar megadni nekem, és ez egyértelmű ok arra, hogy hamarosan felmenjen a vérnyomásom, és valamelyikünk ereiből patakozva fog folyni a vér. Hiszen tudhatta rólam, hogy utálok tudatlanságban élni. Sok mindent tud használni ellenem, amit tud rólam.. de nekem nem szabad megadnom neki az örömet. Egyszerűen nem tehetem meg most, mert... akkor elbukom.
- Hát jó - köszörültem meg a torkomat, és végignéztem rajta, miközben lassan de biztosan a torkára tapadtak ujjaim, a fogaim pedig összekoccantak, és úgy néztem rá, mint vadász a vadra... mintha egy percre állnék attól, hogy lenyúzzam a bőrét, és a falra terítsem ereklyeként... vagy a padlóra szőnyegként.
- Véletlenek nincsenek. Ilyen nagy véletlenek főleg nincsenek - szorítottam még inkább az ujjaimon. - És a te esetedben... valahogy meg tudom feledkezni arról is, hogy nőt bántani gyávaság - sziszegtem ingerülten.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 12:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Talán épp itt lenne már az ideje, hogy kitaláljam, hogyan is juthatok ki innen ép bőrrel, arra az esetre, ha Curtis valóban bepöccen.. Nem vagyok benne biztos, hogy igazat mond és nem tervez mást.. Kár, hogy én meg a nagy szám csak egy csomagban vagyunk kaphatóak. Bár talán még hasznomra is válik, hisz régen is elég nyomós érv volt ez arra, hogy meg tudom védeni magamat.. Persze akkor még aggódott értem, azt hiszem. Lehet, hogy most viszont épp a sírok valamelyikébe kíván. Szegény én..
- A te idegeidet már a puszta jelenlétem is irritálja.. - jegyeztem meg szárazon, mintegy megcáfolva ezzel felvetett tervét a békés társalgásról. - De... annak veszem... - vigyorodtam el, hisz tökéletesen látja. Semmit sem változtam azóta, maximum nőtt bennem a kalandvágy..
Nem hátráltam meg. Eszem ágában sem volt. Persze némi aggodalomra adott okot közelsége, így, hogy mindenkitől baromira messze voltunk, azt pedig tudom jól, hogy előszeretettel használja az erejét. Csak nem tenne velem ilyet.. vagy mégis?!
- Nem unod még, hogy sosem kapsz kielégítő választ? - húztam el a számat és komoly dologra szántam el magam. Őszinte leszek vele. - Nem tudom, oké?! - tártam szét a karjaimat. Hangom valóban őszintén csengett, bár kezdtem elveszíteni a türelmemet. Miért kérdezi ezt folyton? - Nem tudom.. - ismételtem magam, de éreztem, hogy ez magyarázatra szorul. - Azok után, ami történt.. Sehol sem maradok sokáig. Már rég nem menekülök előled.. - néztem a szemébe határozottan. Igaz, ha annyira meg akart volna találni, sikerült volna neki. - Az igazi kérdés inkább az, hogy mit fogsz csinálni most, hogy itt vagyok? - vontam fel kérdőn szemöldökömet. Kockáztatok?! Meglehet, de másképp nem is érdemes élni.

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 02, 2014 9:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Tudta nagyon jól, hogy velem nem ajánlatos packázni. Azalatt a kis idő alatt, amíg kettőnk kapcsolata tartott (persze szigorúan barátság, és mióta átvert, azóta nem bízom meg úgy általánosságban senkiben), megtanulhatott egy-két furcsaságot rólam, bár én ezt a dolgot nem nevezném furcsaságnak. Mindenki utálja, ha játszanak vele, én meg pláne, és talán ez meg is bocsájtható nekem a múltam után. Az vessen rám keresztet, aki hibák nélkül, tökéletesen él. És az bizony nem ez a lány...!
- Nos, igazából mindaddig békés társalgást terveztem, míg nem kezdesz el hergelni, és nem húzod ki képletesen szólva... a gyufát - mértem végig közben. - Mit sem változtál. Sem te... sem a modorod - billent oldalra a fejem. - És jobb, ha ezt nem veszed bóknak - tettem aztán hozzá, majd elvigyorodtam, és még közelebb léptem hozzá, így nézve nyomatékosan a tekintetébe.
- Szóval ha ép torokkal szeretnél innen elmenni, felelj... miért pont ebben a városban kellett neked felbukkannod... - követeltem határozottan, és arcom ugyan sima volt, tekintetemmel fojtogatni is tudtam volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 08, 2013 7:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Kellene, hogy legyen bennem egy egészséges adag félelem? Nos.. van. Gondolom jó mélyre rejtve, nehogy megneszelje. Azonban ha most akarna kinyírni, bőven elég ideje lett volna már rá, őt ismerve. Nem állítom, hogy minden rezdülésének tudom az okát és a következő lépését, de ha igazam van. És már miért ne lenne?! Csendesen forral valamit és nagy durranásra készül.. Pechemre elég szadista módszerei vannak. Ehh.. Mintha magamat látnám.
- Mintha egyébként jó vége lenne.. - nevettem fel aztán. Még mindig erősen lepleztem, hogy zavart a jelenléte. Az meg pláne, hogy folyton kérdez, mintha vallatáson lennék. - Miért ne? - kérdeztem vissza. Nem vagyok az az árral sodródó fajta. Nem adom meg neki az elégtétel egy kis foszlányát sem, ha arra fáj a foga. Büszkeség még szorult belém, és ezt ő is pontosan tudja. Na meg.. valaha elég fontos voltam neki ahhoz, hogy megbízzon bennem, és ennek nyoma marad. Sajnos bennem is. - Bár nem lepődtem meg a fogadtatáson.. - forgattam szemeimet. Ha szívélyesebb üdvözlést remélnék, valószínűleg hamar végem lenne.

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 07, 2013 9:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Kedvem támadt vigyorogni, miközben láttam, hogy miként változik arca, és ezzel együttvéve a benne tomboló érzések is. Nem hiszem, hogy annyira örül nekem, elvégre ki vagyok én, ha nem egy testet öltött ellenség? Hah, ez egy nagyon jó vicc, de inkább... nem is gondolkodom ezen. A múlt elmúlt. Csak én éppen... nos, mondjuk úgy, hogy mindaddig nem bírok ezen továbblépni, míg meg nem fizetek neki azért, amit tett velem. Velünk... mert azt hittem, barátok vagyunk. És ő csak egyszerűen becsapott...! Ezt pedig én nem tűröm el. Nem és nem!
- Ne hergelj. Tudod, hogy nem lesz jó vége - billent oldalra a fejem vigyorogva, és a karjaimat a mellkasomra fontam. - Mit keresel te itt? Miért pont... ebben a városban? - mélyedtem szemeibe.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Lassan tettem egymás után a lábaimat, és nem tudtam merre járok éppen. Sokért nem adtam volna, ha mégis akad most célom, de hiába.. Néha céltalanul kell cselekedni, bár.. Nálam ez oly ritka, hogy szökőévente is alig fordul elő. Ahogy az is, hogy nyugalomra vágytam. Morbid dolog ezt a halottak között keresni?! Talán.. De.. Senki nem mondta, hogy normális vagyok.. A sírok mellett baktattam el, néha figyelve a névre is, mindezt természetesen teljesen értelmetlenül, hisz aligha ismertem olyasvalakit, akit itt temettek el. Ha pedig belefutnék egy ismerős névbe.. Nos, kit érdekel? Nem vagyok egy sírva gyászoló fajta. Viszont úgy tűnik rosszkor jöttem.. Ezt a hangot, ha akarnám sem tudnám kiűzni a fejemből. Curtis. Ironikus.. Pont egy temetőben akadnánk össze?! Jellemző..
- Heló, Curtis... - fordultam meg. Arcomról minden érzelmet eltüntettem. Na nem mintha előtte sokáig tudnám titkolni a dolgokat, mikor képes és belemászik a másik fejébe is.. - Megfeledkeztél? Te, aki mindig a kezedben tartod az irányítást? - vontam fel a szemöldökömet, a szám sarkában mosoly bujkált. Talán nem épp jó terv felidegesíteni, hisz most nincsen nálam ellene semmilyen partiképes ütőkártya, de nem a kis számról vagyok híres. - Kár a gőzért. Tudod, hogy nem félek tőled..

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Nem tudom hová tenni azt a kíváncsiságot, mely éltet engem. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy az életem ilyen intenzíven folyjon. Itt van Tatia... istenem, nőt én még sosem szerettem ennyire...! Nem tudom, mi ütött belém... talán szembesültem azzal, hogy az a nő, akire vágytam évekig, nem is jelent annyit, mint amennyit én azt gondoltam. Az nem szerelem volt. Ez viszont... az... és utáltam az érzést. Mintha gyengébb lettem volna tőle, még ha tisztában voltam azzal is, hogy ez kissé jobbá tesz. És nekem szükségem van egy pirinyó jóságra is. Vagy... talán nem?!
A temetőben sétáltam, és modortalanságomat felhasználva zsebrevágtam az ujjaimat, fapofával vonulva előre. Nem hiszem, hogy nagy jelentősége lenne. Istenben nem hiszek, ezek meg úgyis halottak. A szellemük nem tud velem mit csinálni.
Ámde egy pillaanton belül megfagytam, és határozottan azt hittem, hogy szellemet látok. Nem tudom... talán hónapok... talán évek... mikor utoljára ezt az arcot láttam.
Ajkaim rögtön vigyorba fordultak, és ravaszság kezdett csillogni szememben. - Zara - billent oldalra a fejem. Nem érdekelt, mit keres a temetőben. Talán azt a szemétládát gyászolja, akit anno megmentett tőlem.
- Láss csodát, újra látlak - suttogtam tovább, ekkor már a szemeibe nézve, hiszen a hangomat hallva egyértelműen hátrafordult. - Az utóbbi időben megfeledkeztem az árulásodról... - vágtam olyan arcot, mint aki nagyon tűnődik valakin, de ezáltal inkább csak a dühömet igyekeztem elfojtani. - És íme, saját magad sétálsz ide.

Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
Tartózkodási hely :
new orleans
Hobbi & foglalkozás :
practising magic
Humor :
i am a pyromaniac



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Szer. Aug. 28, 2013 12:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Miután elvégeztem a varázslatot és lenéztem a lányra.. feltűnt valami, aminek nem szabadott volna bekövetkeznie. Egy olyan  dolog, amit ha tudok.. talán soha nem támasztom fel ezt a lányt.. Ez a lány, már halott volna, amikor megölték.. Egy nyavajás vérszívó, aki hatalmas kiskutya szemeivel érte el, hogy megsajnáljam!! Na ne.. most támasztottam fel egy vámírt.. Ez nem túl jó jel.. Ennek előre nem látható következményei is lehetnek  a későbbiekben.. A szellemek nem örültek.. És naná, hogy lelépett a kis csitri, miután elvégeztem rajta a varázslatot. Na nem baj, mert megtalállak.. és akkor újból kinyírlak, te kis vérszívó csitri! Dühösen rúgtam bele a tálba, majd hagytam ott és indultam el haza felé.

/valahol/

szívi 40
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 28, 2013 12:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Crystal & Anna

Éreztem, hogy újra átjárja testemet az élet. - Ez az!  - motyogtam inkább csak magamban, majd mikor végzett és végre átléptem a túlvilág küszöbét egyszerűen eltűntem. Biztosan újra odajuttatott volna ahonnan most visszahozott, ha rájön, hogy mi vagyok. Meglépve a helyszínről vámpírsebeséggel valamerre másfelé vettem az irányt. Kitudja hova.
köszi 40 
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Kedd Aug. 27, 2013 9:24 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Néhány keserű mondat után Tatia távozott. Nem csak a templomból. Úgy éreztem, az egész életemből is. Szerettem volna utána menni... magamhoz láncolni őt az örökkévalóságig. Vele akartam lenni, boldogan, önfeledten, ahogy még nemrég is történt. Még sosem sírtam vissza talán úgy az emberi létemet, ahogy ebben a pillanatban. De tudtam, hogy úgyis hiábavaló lenne minden.
Felkeltem a padból, és vissza se nézve kisétáltam a szabad levegőre. Itt volt az ideje végigjárni az utat, amit választottam.

(Mikaelson villa, konyha)
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
Humor :
◆ honey, i'm raw and have fangs ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 26, 2013 12:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Kissé feszülten vártam Klaus válaszát és nem tudtam, hogy mire számítsak, ezért nem is leptek meg a szavai. Talán mindössze az volt furcsa, hogy együtt van a lánnyal. Ki tudja, hogy mit láthat benne... de ez már nem az én dolgom volt, nem is akartam nagyon belegondolni. Jobb volt úgy, hogy nem kezdek el ezen rágódni. Mi értelme lenne?
- Engem nem kell féltened. - Mondtam határozottan és bólintottam mintegy jelezve, hogy felfogtam a helyzetet. Vettem egy mély levegőt és próbáltam valamiféle mosolyszerűt varázsolni az arcomra.
- Vigyázz magadra. - Kértem kissé elhúzva a számat. Soha nem fogom elhinni, hogy Klaus akármilyen harcban alul maradhatna. Maximum ha mi ketten háborúznánk. - De ha mégis meghalnál, akkor... foglalj egy jó helyet nekem a pokolban. - Vontam vállat lazábban. Nem akartam tovább egy légtérben tartózkodni vele, mert annak nem lett volna jó vége akármelyik lehetséges verziót forgattam le a fejemben. Így csak intettem egyet... bármilyen más gesztus fájdalmas és felelőtlen lett volna és nem akartam magamat mélyebbre taszítani ebben a lehetetlen helyzetben, ezért inkább csendben hátat fordítottam neki és kilépdeltem a templomból. A fene ebbe a szerelembe.

Folyt. valahol
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 26, 2013 9:01 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Tatia elindult kifelé. Hallgattam a lépéseinek koppanását, ami azonban hirtelen elhallgatott.
- Hogy micsoda? - fordultam hátra a padban ülve, mikor elhangzott a kérdése. Tudtam, hogy a mostani válaszommal magamra vonom az istenek haragját, de ha már benne voltam az őszinteségben, talán illett volna folytatni. Legalább egyszer ebben a büdös életben.
- Hayley - mondtam. - Igen, vele vagyok. Velem jött New Orleansba, és most vissza ide. És ha távozom, újra magammal viszem, hacsak ő maga nem akar itt maradni. Akkor nem fogom kényszeríteni semmire - néztem Tatia szemeibe. - Sajnálom. Tudom, hogy nem ezt a választ vártad, de ez az igazság. . És van itt még valami, Tatia. Jelenleg semmilyen körülmények közt nem maradnék veled. Silas a halálomat kívánja, de előtte Mikael kérésére meg akar kínozni. Hogy ezt fizikai vagy lelki értelemben teszi-e majd, nem tudom rá a választ. Talán mindkét módon. Ami azt jelenti, hogy ha veled lennék, féltenem kéne téged. Mert Silas csupán szennyes bosszúból is képes lenne ártani neked. Azzal tudlak védeni, ha távol tartom magam tőled.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
Humor :
◆ honey, i'm raw and have fangs ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 6:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- A sorsunk... - Ízlelgettem a szót. Meglehet, hogy így van, különben miért ne tudnánk elkerülni egymást? És egyébként is túl sok minden köt össze kettőnket ahhoz, hogy az véletlen legyen. A legszebb pedig az, hogy ez nem is most kezdődött.
Elindultam kifelé, ám megtorpantam. Egy kérdés volt a nyelvem hegyén, amit muszáj volt feltennem, mielőtt eltűnnék.
- Az a lány, akivel a bulin voltál... még mindig együtt vagytok? - Kérdeztem. Zavarban voltam, a hajamba túrtam és így pillantottam Klaus-ra. Érdekelt, hogy vajon fontos-e neki az a farkaslány...
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 6:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- Igen, biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. Azt hiszem, nekünk úgyis ez a sorsunk - mosolyogtam rá kissé vidámabban Tatiára. - Ha akarsz, menj. Én talán még maradok egy kicsit. Úgy hiszem, van miért - ültem vissza a padba. - Talán nekem sem árt némi lelki béke.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
Humor :
◆ honey, i'm raw and have fangs ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- Igazad van. Talán érezni fogom. - Pillantottam a mellkasomra kissé már szomorúbban. Nem terveztem, hogy ilyen dolgokról fogok beszélgetni akárkivel, vele meg főleg nem, de... úgy látszik, hogy muszáj. Kissé emlékeztetett a helyzet arra, amikor ott a lelátónál elbúcsúztuk egymástól és egyáltalán nem akartam belegondolni abba, hogy Klaus-nak bármi baja eshet. Mondhatnám, hogy nem érintene meg, de nem lenne igaz... valószínűleg nem élném túl még egyszer, ha a halálhírét kellene hallanom.
Lehunytam a szemeimet, amikor megcsókolta a homlokomat. - Úgyis látjuk még egymást. Valahogy mindig sikerül összefutnunk.- Mondtam elszorult torokkal és egy könnycseppel küszködve. Rossz érzés volt, hogy ismét ennyi és eltűnik, hogy valahol máshol és mással lehessen. De valószínűleg jobb lesz így mindkettőnknek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 5:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- Honnan fogod tudni? - kérdeztem egy apró mosollyal. - Lesznek jelei, hidd el. Mondjuk, hogy Silas királyt, vagy istent kell majd dicsőítenetek. Vagy talán meg is ünnepli majd halálomat, lufikkal, meg egy csomó trombitával. De az is lehet, hogy majd csak érezni fogod... valahol ott - mutattam a szíve tájékára, aztán közelebb léptem hozzá.
- Ezt kérned sem kell, Tatia. Mindig, és mindenhol gondolok rád- hajoltam oda, és egy apró csókot nyomtam a homlokára. - Menj, és légy boldog. Azt hiszem, rád fér ezer év után, hogy megtaláld végre azt, aki soha nem fog átverni, vagy becsapni téged.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
Humor :
◆ honey, i'm raw and have fangs ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 5:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Hümmögtem egyet. Nem mondom, hogy megértettem, mit miért csinált, mert egyáltalán nem így volt, csak... talán így kicsit könnyebb lesz ez a helyzet. Hogy már tudja, hogy nem csaltam meg és én is tudom, hogy nem csak miattam ment el. Nem egyszerű, de könnyebb...
Felállt a padról, így néztem rá. Mondani akartam, hogy ne beszélje hülyeségeket, mégsem tettem. Biztos volt benne, hogy ha valaki, akkor Klaus nem fog meghalni kétezer éves ellenség ide vagy oda.
- Várj! - Kérleltem halkan és felálltam a padról, hogy vele szemben ácsoroghassak. - Honnan fogom tudni, ha... meghaltál? - Kérdeztem motyogva annak ellenére, hogy én az ő győzelmében bíztam.
Aztán rájöttem, hogy a kérdésem elég nagy hülyeség volt, így zavart nevetéssel egybekötve csóváltam meg a fejem, hogy pár pillanattal később újra megszólaljak. - Mindenesetre ha szükséged van a segítségemre, akkor szólj. Talán éppen egy jobb napomon keresel és akkor segíteni fogok. - Vontam vállat pimaszul és nem voltam képes visszafogni a sóhajtásomat. - Azért... néha gondolj majd rám, oké? - Néztem rá gyermeteg pislogással. Ugyan mérföldekkel odébb lesz és egy másik életet él valaki mással és... nem is tudom, mi ütött belém, hogy ilyet kértem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



A poszt írója Klaus.Mikaelson
Elküldésének ideje Vas. Aug. 25, 2013 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

- Igen, tudom - mondtam csendesen. - Nem is tudom miért. Ez olyan összetett. Az, amit hittem rólad és Kolról. Aztán a családom... Mikael... és az, hogy úgy éreztem, innen mennem kell. Mintha mocsárba kerültem volna, ami lehúz. Reméltem, máshol jobb lesz - túrtam a hajamba, aztán felkeltem a padból.
- Amit akartam, elmondtam. Nem kérem, hogy borulj a nyakamba, és mondd azt, hogy elfelejtesz mindent. Csak annyit, hogy ha híre jönne, hogy már nem vagyok az élők sorában, akkor bocsáss meg nekem, hogy nyugodt szívvel térhessek meg az őseimhez a másvilágra. És most megyek.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 19 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

 Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Temetö
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 20, 2018 3:19 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:39 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:35 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:07 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 1:57 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3