Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 30, 2014 12:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

Laura & Tadero
soha nem tudhatjuk, hogy az élet merre sodor

Nem tudom, hogy mikor jártam ebben a városban utoljára, talán amikor négy éves voltam. Akkor látogattuk meg utoljára a mamám sírját. Nem értettem, hogy miért gondolják úgy, hogy nem volt a családunk része. Az tény, hogy ő volt az egyetlen személy, aki apám törvényei ellen felmert lázadni és képes volt abba apám csökönyösödött fejébe egy kis értelmet verni, de soha nem élt velünk. Számára ez a város jelentette az életet és én meg mindig azt vártam, hogy mikor fog újra jönni, mert olyankor mindig is úgy éreztem, hogy szabadabb vagyok, mint bármikor máskor. Édesapám mindig is szigorú fegyelmet tartott, főleg mivel én voltam az egyetlen lánya. Tisztán emlékszem arra, amikor elmondták nekem, hogy útra kelt, hogy megtalálja a nagypapámat, akkor még nem igazán értettem, hogy mit jelent, de ma már pontosan tudom. Lassú léptekkel haladtam a sír felé és reménykedtem abban, hogy senki se követ engem. Megálltam a sírnál és egy apró könnycsepp kíséretében egy mosoly is megjelent az arcomra. A nagyim mindig mosolygott és sok mindent köszönhetek neki, talán miatta van az is, hogy képes voltam az atyai akarattal szembefordulni és a Whitmore főiskolára menni, de azt soha nem vallottam volna be neki, hogy ide is eljövök. Nem volt túl messze, de túl közel se. De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy ha rövid ideig is, de magam előtt láttam a múltat és a boldogságot.
Lassan leguggoltam és leraktam a virágokat és suttogva egy-két elmormoltam, mintha meghallaná azt a nagymamám és a nagypapám, hiszen egymás mellett tértek örök álomra. Zsebre dugtam a kezeimet és hirtelen fura szavakra lettem figyelmes. Odapillantottam és egy furcsa férfit láttam. Szokatlan volt még a magafajtájához is, hiszen vámpír volt. Egy darabig figyeltem őt és fura volt azt látni, hogy egy vámpír valakinek a sírjára rózsát hoz. Vajon a szerelme volt és azért piros, vagy csak számára egy nagyon fontos személy? Fel se tűnt, hogy már szinte bámulom őt, majd amikor rám pillantott, akkor kaptam észbe. Gyorsan elkaptam a tekintetemet róla, de pár pillanat múlva újra őt figyeltem. Volt benne valami szokatlan, de magam sem tudnám megmondani, hogy mi. De egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak újra és újra rá.


१ Lesz még jobb is 40 १ 361 szó १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 27, 2014 11:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Soren & Katherine


Örömtelenül felnevetek magabiztos szavaira. Minden bizonnyal bölcsebb lenne, ha nem cukkolnám feleslegesen, de abban mi lenne a poén? Szeretem a kockázatokat, az olyan kockázatokat, amelyekben több esélyem van a túlélésre, mint a halálra és nem érzem, úgy, hogy jelen helyzetben tartanom kellene a haláltól. Valamiért biztos voltam benne, Soren úgy rendezte a helyzetet, hogy ne halljak meg. Vagy, ha ezt nem is tette meg, nem fogja, hagyni, hogy Katherine Pierce-el egy frissen átváltozott senki végezzen. Az borzalmas halál lenne. Annál még azt is szívesebben viselném, ha Elena, Klaus vagy valamelyik Salvatore keze által halnék meg. Még egy utolsó, eszelős vigyort villantanék rájuk, ami egészen biztos, hogy örök életükre beleégnie a retinájukba. De ez nem nekem való halál.
- Tehát az éhségre fogod? Ennél ostobább indokot még életemben nem hallottam, pedig már itt vagyok egy ideje. - vigyorogtam rá kajánul.
Hiába idegölő, zavaró vagy unalmas, ez vagyok én. Ezek az én szavaim, én kifejezéseim és mozdulataim, amikor húzni akarom az időt. Ilyenkor bármit megtennék a nemes cél érdekében, mely jelen esetben az életem megtartása. Amikor rájövök, hogy fizikai erővel úgysem érnék el semmit és menekülnöm sincs hova, akkor a szám minden tudatosság nélkül elkezd beszélni. Mindegy, hogy mi a téma vagy mennyire illik a modorom az alaphelyzethez, a lényeg a beszéd és ennek eredményeképpen természetesen valamilyen pozitív történést várok. Soren azonban nem úgy nézett ki, mint aki olyan könnyen hagyná magát befolyásolni puszta szavakkal. Remekül bánok velük, sokszor mentett már meg húzós helyzetekből, de Soren eszelős tekintetéből képes vagyok kikövetkeztetni, hogy egyáltalán nem érdekli, miről beszélek. Sőt, nem értelmetlen, rendezetlen fecsegésemre kíváncsi, hanem inkább hangos sikolyomra. Na azt már nem. Nem fogom megadni neki azt az örömöt és különben sem vagyok hajlandó még tovább bámulni azt az önelégültvigyort a képén. Ha lenne hozzá erőm, akkor lekennék neki egy akkorát, hogy nem lenne többé kedve ilyen képet vágni. Sajnos azon az ég más lapokat osztott nekem, így képtelen vagyok szánalmasan kevés önerőm segítségével kikecmeregni a bajból.
- Átkozott! – ordítottam fel fájdalmamban, amikor körmével végigszántotta az arcomat. Gyenge, emberi erőmmel ellöktem a kezét és hátráltam pár lépést. A tenyerem az arcomra szorítottam. Annyira fájt, hogy szinte már lüktetett az égő seb és mindkét karom remegett. – Még szép. hogy jól áll. Nekem minden jól áll. – nyögtem alig hallhatóan. Borzalmasan fájt, de még így sem voltam hajlandó kedvesebben felelgetni neki. Dühös és büszke voltam.
- Ez a vér ötszáz éve poshad az ereimben. Mégis mit vártál? – morogtam rá ingerülten még mindig az arcomat szorongatva, de ajkaimon már elterült a jól megszokott kárörvendő vigyor.
A vigyor azonban hamar lehervadt az arcomról, majd ideges pillantásom egyszer a mozgolódó kisvámpírra, majd a kaján Sorenre vetettem. Most még az sem tudott lekötni, hogy milyen jól szórakozik rajtam. Az agyam csak azon kattogott, hogyan ússzam meg a dolgot a napfelkelte előtt.
- Valóban nagyon nagylelkű vagy. – bólintottam, de természetesen nem gondoltam komolyan. Hangomba az intenzív rettegés mellett, erős gúny költözött és ha nem az életem megmentésével kellett volna törődnöm, akkor az sem érdekelt volna, hogy gyengébb vagyok nála; akkorát behúztam volna neki, hogy nekem fájdult volna meg a karom, ő minden bizonnyal csak egy lepke szárnyának simogatását érezte volna. Nekem mégis idegnyugtatóként javasolt lenne egyszer megtennem.
Mielőtt még komolyabb mozgásba kezdett volna a kis újonc, megfogtam a láncot és hozzákötöztem a lábához. Már éppen tápászkodott fel, amikor csavartam a láncot a legközelebbi fa törzséhez, hogy kikössem szerencsétlent, mint egy kutyát. Megijedtem, amikor az idegen lánynak elváltoztak az arcvonásai, kidülledtek a szemfogai és elkezdett felém közelíteni. Ez nem szokott ilyen hamar megtörténni, de az arcomból szivárgó vér kissé poshadt szaga biztosan eljutott az ő orrához is. Egy utolsót erősítettem a láncon, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam a fától. Olyan távolságba húzódtam, ahová a lekötözött lányt már nem engedte a lánc. Ezután felkaptam egy viszonylag erősebb botot a földről és lélegzetvisszafojtva vártam, hogy felkeljen a nap.
Legszívesebben én magam toltam volna meg a seggét, mert az időm vészesen kattogott és ne tudtam biztosan, hogy jól kötöztem-e meg az a láncot. Azt is el tudtam volna képzelni, hogy csupán egy ócska trükk ez Sorentől, hogy pocsék láncot ad és végig akarja nézni, ahogy lankad a magabiztosságom, amikor elszabadul a kis szörnyeteg.
A kövér, fényes napkorong nagy nehezen felvonszolta magát a horizontunkra így beragyogta a temetőt is. Rögtön végighasítottam a tenyerem a gallyal, majd amikor kibuggyant az első vércsepp, odamentem a teljes átalakulás előtt álló lányhoz és az orra alá dugtam a kezem. A z mohón és tudatlanul rábukott a tenyeremre, de nem kellett neki sok. Egy csepp vér is bőven elég volt ahhoz, hogy az átalakulást befejezze. Láttam, ahogy egyre jobban égeti a nap, de olyan mohó volt, hogy nem szakadt le egyből a kezemről és inkább eltűrte a nap okozta fájdalmat, mintsem búcsút intsen a vér adta örömöknek. Amikor azonban már az egész teste lángra lobbant, kénytelen volt elengedni. A földre borult és hatalmas lángnyelvek nyalogatták a testét. Zihálva figyeltem, ahogy visítozva közeledik a végzete felé, miközben a tenyerem a nadrágomba töröltem.
- Na hogy tetszett a műsor? Elég lenyűgöző voltam? – vontam fel szépen ívelt szemöldököm és szélesen Sorenre vigyorogtam. Nem olyan könnyű engem elpusztítani.






Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 27, 2014 12:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Laura & Tadero
Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.
Gyötrelmes éhségérzetre ébredtem. Komás, kizsigerelt személyem a hold rejtelmes fényében dermedt meg. Elérkezett pillanatot festett, az égitest körül felragadt vöröses körvonal, mi titokzatos gyilkosságra utalt. Újabb vérrontás, ebben a kicsiny, névtelen városban. Amilyen piciny, annyi megfékezhetetlen mutáns lakja, akik engedelmes szó hallatán rögtön felháborodnak. Nem is értem, talán később se fog értelmet nyerni, miért ez a elvesztegetett bizonyítási vágy némelyikben? Áldozat soraikat, nem válthatták be anyagi összegekre. Mégis, annyi bűntettet hajnak végre, mint ha azzal nemlétező családjukat tartanák fent.
Alkonyodott. Az ablakomból kacéran ráeső hegyek mögül, láttam megtörni az első napsugarakat. Nos akkor, itt a megfelelő pillanat a halotti torra. Minden egyes nap, mikor az éjt felváltja a nappal, indulok el, gyászos ruhámat öltve, egy elhagyatott, világtalan temetőbe. Húgom, ártatlan elvesztése, mit az én enyves kezem hajtott végre ellene, véres bűntudatot vont maga után.
Kiérek a csípős, reggeli harmatba bélelt fennsíkra. A síremlékek üdvözlésével, kapom meg a helyes irányba mutató utat. Drága, kegyvesztett húgom. Mily szörnyű abba a tévhitben élni, hogy nem létező férgek eszik a húsodat. Mert nem voltál mindig ártatlan...pusztító fellángolásod Marcus életét vette volna, ha én, nem leszek olyan jó testvér, hogy megakadályozzam.
- Padre nostro, che sei nei cieli,
sia santificato il tuo nome,
venga il tuo regno,
sia fatta la tua volontŕ,
come in cielo, cosí in terra.
Dacci oggi il nostro pane quotidiano,
e rimetti a noi i nostri debiti
come noi li rimettiamo ai nostri debitori,
e non c'indurre in tentazione,
ma liberaci dal male.
Amen.
- korai fohászomat vetettem sírágyára, mellétéve egy vörösen nyiladozó rózsát. Bár az időtlenséget nem szemlélteti, mégis, lehet egy hétig kibírja még ezt a halotti légtért. Imám elhangozta után, nyomtam jelképes csókot az égieknek, akikben reméltem fér némi elfogultság, húgom békés nyugodalmáért az alvilágban. Hiába is a múlt csúfsága, a húgom vér-szerinti szerződésem marad. Nem tagadhatom meg puszta dacból folyó haragomból. Hisz oly vétket nem vétett. Egyedül én voltam az, aki büntetést magasabb lécre helyzetem, s belátom, jól is tettem amit tettem.
Words: 268 Music:   Brennisteinn Note:  kezdésként.
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 06, 2014 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next







Katherine & Soren
Imádom a nagyszájú nőket! Szerencséjére, vagy inkább az én szerencsémre?! Nem is tudom, nem is lényeges de ő ebbe a kategóriába tartozik. A hab a tortán pedig csak az, hogy esetében tényleg csak a szája a nagy és lassan nem is értem miért húzom tovább az időt mikor teljesen ki van rám szolgáltatva. De, egyszerűen annyira jó, és szórakoztató nézni ahogy próbálkozik, ahogy előadja magát mintha valami istennő lenne. Aki mindent megtehet.. tulajdonképpen, nem mondok meglepő dolgot azzal hogy ebben is hasonlítunk, mert én is valahova oda titulálom magam. Mármint, nem az istennőkhöz. Ott lenne egy kisebb fajta probléma. De mégis.. ki ne szállna el magától ennyi idő után? Imádom hogy a ranglista elején állok, s az embereket akár egy kisujj mozdítással elsöpörhetném ha akarnám. Csak úgy mint Katherinet. - Biztos az éhség lehet az oka.  - Ha akarnám húzhatnám tovább ezt a gyermekded játékot, csipkelődhetnénk örökké de akkor soha nem jutnánk a végére, Katherine pedig elérné amit szeretne. Menekülni. Vagyis, megmenekülni. Ha olyan kedvem lenne még hagynám is futni, egy darabig. De ezzel a szólásával teljesen eltiporta a bennem lakozó maradék kedvességet. Szóval, fogócskázás is kihúzva, bármennyire is élvezném.. élvezném elérni ahogy sikít. - De figyelj csak, ha ezt az undorító szagot megfűszerezzük a véreddel.. még el is tudlak viselni a közelemben!  - Szóval, ezzel is csak szívességet teszek mindkettőnknek. Én megtudok maradni a közelében, míg ő.. örüljön hogy nem megölni akarom, egyelőre. Komolyan, hogy mikre rá nem jövök. A célom elérése érdekében közelítek felé, majd odaérve hozzá az arcára temetem kezemet gyengéden. Ujjaimmal körkörösen játszani kezdek puha és egyébként nagyon belerondítani kívánkozó bőrén. Egyszerűen ordít felém.. hogy tegyem meg.. és ki vagyok én hogy ne? Ellenállhatatlan. Körmömet lassan belemélyesztem bőrébe, s még lassabban szántom fe arcát, ami egyébként biztos nyomot fog hagyni így meg főleg, hogy nem vámpír az illető. - Akkor leszek olyan úriember, és rajtad hagyom a védjegyem. Még majdnem hogy jól is áll, igazán nincs mit!  - Kezemmel felém fordítom az arca azon részét, és méregetem az általam okozott és egyébként még nálam simogatásnak számító kisebb fajta sebnek nem nevezhető akármit. Elengedem a nőt, majd a véres ujjamat számba véve ízlelem meg vérét. Húzom a számat.. már értem az emberek miért nincsenek oda a lejárt ételekért... amilyen a szaga, olyan az íze is. - Még hogy ne ítéljünk a külsőről.. ez valami borzalmas. - Jegyzem meg kissé lehangoltan. Oké, mínusz még egy dolog kihúzva a listámról amit megtennék, mert hogy nem fogom magamra erőltetni ezt az undorító ízt az is biztos. De sebaj, mert megannyi dolgot tehetek még vele. Egyszerűen odavagyok ezért a felállásért. Nem elég egymagam, még egy leendőbeli társat is csináltam magam mellé aki nagy eséllyel.. ő fogja végezni a piszkos munkát míg én élvezem a műsort. El kellene mennem valami rendezőnek..csak még jobban meggazdagodnék! Minek moziba menni ha én is tudok csinálni, ráadásul ingyen és bérmentve! - Meglepődni? Reszkess. Félj. - Halkan suttogom irányában szinte már idegesítő nyugodtsággal. Lassan ideje lenne megtennem a téteket. Vajon ki nyer?  - Már csak a saját érdekeben is ne merj csalódást okozni! Rád fogadok, Katherine. Nyerned kell. - Egy terjedelmes, elég nagy súlyú láncot dobok irányában a nem régiben ült sírkőről, amivel farkasokat szoktam kikötözni. Még segítséget is kap. - Hát nem vagyok túl nagy lelkű? - Kérdezem, majd az átváltoztatott nőre figyelek. Mocorog.. lassan felkel a kis hétalvó. Ahogy a nap is. Szinte már lélegzet visszafojtva várom az eseményeket. Leülök a sírra. - Most bizonyíthatod hogy mennyire is nem félsz. Nyűgözz le! - Parancsoló hangnemmel adom elő magam, majd felteszem a 3D-s szemüvegem, ami szintúgy valami eszeveszettül jól áll. Nem, talán mégsem akarom hogy ennyitől meghaljon..vagyis, hogy más végezzen vele. Ekkora megtiszteltetés csak engem érhet, senki mást. Az enyém vagy Katherine..
Az újdonsült vámpírka lassan egyenesbe hozza magát a földről. Látszik rajta a zavarodottság, hogy nem ért semmit, és persze a mérhetetlen vérszomj. Már csak azon csodálkozom hogy a nyála nem folyik, nagyon éhesnek tűnik. Lassan valami gladiátor műsoron érzem magam, Katherine azzal a lánccal.. eléggé vicces látszatot kelt.

music:do or die|words: 667 |note: showtime  :mer:
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 29, 2014 10:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Soren & Katherine



Szerencsétlenségemre nagyon úgy tűnik, hogy első és egyetlen találkozásunk az ő emlékeiben is még elég frissen él. Akkoriban fénykoromat éltem és nem éreztem ostoba ötletnek a vacsija elfogyasztását. Tulajdonképpen azzal a vámpírtesttel még most is ugyanúgy döntenék, hiszen ez vagyok én. Puszta szórakozásból ejtettem át másokat, mert nem volt bennem félelem. Gondoltam, hogy azok a merész évek előbb-utóbb visszaütnek és meg sem lepődtem, hogy átváltozásom éjjelén rögtön megtalált az a szöszke eredeti. De ki számított arra, hogy visszaváltozom emberré?! És valaki szólt volna, hogy ez be fog következni, akkor sem hittem volna neki és biztos lettem volna benne, hogy ha így is alakul, akkor is képes leszek megvédeni magam. Ami azt illeti, ez eddig egész jól be is jött. Egy fél pár cipőm bánta az ősi ribanccal való találkozást, aztán a másik agyrém, a kimondhatatlan nevű, vén banya fosztott meg egy csepp véremtől.
Azonban most úgy éreztem, hogy nem fogom ennyivel megúszni. Nem ismertem túl jól Sorent, de viszonylag hamar át szoktam látni a helyzeteket és remekül kezdem el analizáni az adott szituációt. Most bizonyára valami elégtételt szeretne tenni az elhalasztott emberért, akit a múltban lenyúltam. Csodás időzítés. Nincs is egyszerűbb, mint egy vénülő embertestben lakozó lelket pesztrálni. Gyáva, undorító, de ravasz dolog olyankor támadni, amikor a mezőny nem kiegyenlített. Én is ezt tenném a helyébe.
- Az emberek változnak. - vontam vállat. - Te pedig sokkal jóképűbb voltál... De fogd fel ezt a különlegességed jeleként. - Nem mintha sokat változott volna utolsó találkozásunk óta, na de ha ő csipkelődik, én sem állhatom meg. Talán lakatot kéne tennem a számra az én helyzetemre, de még mindig túl büszke vagyok az ilyen megjegyzések elviseléséhez. - A legtöbb vámpíron nem fog az idő. - tettem hozzá félvállról.
Az oké, hogy a külsőmben talál valami kifogásolhatót, én is lépten-nyomon észreveszek magamon egy-két őszülő hajtincset vagy fájó ízületet, de még mindig úgy vélem, hogy a belső tulajdonságaim nem szenvedtek hátrány a kis malőr miatt. Természetes, hogy egy kicsit felszökik a vérnyomásom egy bosszúszomjas vámpír közelében, miközben én egy ilyen lagymatag embertestbe vagyok tuszkolva.
- Tényleg?! - kérdeztem vissza homlokráncolva. - Tudtam, hogy rossz döntés volt a parfümváltás. - jegyeztem meg gúnyosan, de könnyed hangon ahhoz képest, hogy a hideg is kiráz a közelségétől.
Magamban elhatároztam, hogy nem itt, nem most és főképp nem az ő keze által fogok meghalni. Igazából úgy terveztem, hogy senki keze által nem halok meg. Soha nem gondolkoztam a halálomon, de ha mégis bekövetkezne akkor annak örülnék a legjobban, ha én magam vethetnék véget az életemnek. Sokkal büszkébben, méltóságteljesen léphetnék be a pokolba. Merthogy minden bizonnyal oda kellene mennem. Nincs értelme magamban szépíteni a dolgokat, főleg miközben az összes tettemre büszkén tekintek vissza. Azonban attól, hogy én nem látom gonosztetteknek életem darabkáit, talán odafennt máshogy vélekednek erről. Márha van odafennt valaki. Ha nincs, akkor sem akarom megtudni, hogy mi vár rám halálom után, így nagyvonalúan úgy rendelkeztem, hogy nem fogok meghalni. Ennyire egyszerű.
- Egy percig sem gondoltam ilyesmire. - mondtam magától értetődően. - Csak egy igazi úriembert érdeklődik egy hölgy szükségletei felől. - mondtam nagyképűen és tudtam, hogy ezzel csak még tovább feszítem a húrt, pedig egyébként sem áll túl rózsásan a helyzetem.
A dolgok kezdtek egy kissé felpörögni Soren jóvoltából, ami miatt rögtön el is könyveltem magamban, hogy amint sikerül visszakapnom vámpírtestem, megkeresem és lassú mozdulatokkal fogom kivájni a szívét. Ez a gondolat kissé feldobott, de a földön heverő nő élettelen, átalakulóban lévő teste még mindig ugyanott volt. Még jó, hogy ugyanott volt. A probléma akkor kezdődik, ha már nincs ott.
Szép munka, így a feléledő újdonsült vérszívó átalakulásának utolsó fázisához engem fog majd segédeszközként felhasználni. Nem számítottam ilyen fordulatra, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne tudnék ki kavarodni belőle.
- Okos trükk. Ugye nem gond, ha ezen most meglepődök? - kérdeztem ártatlanságot tettetve, de csodálatos alakításomba némiképp belerondított gúnyos hanghordozásom.
Nem ismerem jól, de azok után, hogy anno képes voltam elhaklizni előle a táplálékot, nem tartom túl eszes lénynek. Talán az eléggé megjegyezhető arckifejezése miatt van még mindig életben.
Hajszálak, hajszálak, hajszálak.... Ó, a francba!
- Oké, nem is vagy te olyan ostoba. - legyintettem, majd léptem egyet hátrébb. Nem kell, hogy még több szuvenírt vegyen magából belőlem. Esetleg egy végtagot vagy létfontosságú szervet. - Mostanában aprócska problémák akadnak a külső megjelenésemmel kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy fizikailag, illetve szellemileg nem vagyok a toppon. - magyaráztam nagyképűen, miközben próbáltam észrevétlenül oldalra sandítani valami védekező eszköz reményében.
Bármi jól jönne most. Egy faág, egy szikla, egy monitor vagy egy cserepes virág, de leginkább egy kihegyezett fakaró. Miért nem vámpírölésre felszerelkezve járok futni, amikor tudom, hogy ellenségeim a világ minden pontján jelen vannak és mind a halálom akarják?!
- Azt hiszed, hogy megrémíthetsz egy újonnan átváltoztatott szerencsétlennel? - kérdeztem cinikusan. - Inkább csak sajnálom az ostobát... Vagyis sajnálnám, de alapvetően nem érdekel a sorsa. - javítottam ki magam. Attól függetlenül, hogy határozatlan ideig muszáj 'élveznem' az emberi adottságaimat, továbbra sem fogok együtt érezni velük vagy valamivel is többet foglalkozni az életükkel.






Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 27, 2014 1:41 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next







Katherine & Soren
Nyilván nem gondoltam volna hogy majd annyira örülni fog nekem hogy le sem tudom vakarni a nyakamról, de még is, az egom megkívánja a nagyobb örömöt.. a nők többségéből kissé másféle reakciót váltok ki, úgy tűnik ő a kisebbséghez tartozik. Ritka az ilyen! Bár belegondolva.. én sem szívesen találkoznék magammal ráadásul emberként úgy, hogy keresztbe tett nekem még ha az nem is volt akkora nagy dolog. De , még szép hogy ekkora dobra verem. Most megtanulja hogy nem kezdhet ki bárkivel is kedve szerint, mert annak előbb utóbb következményei lesznek. Még ha őfelségéről, Katherine Pierce-ről is van szó. Szívesen taszítom le a trónról! Kíváncsian várom a pillanatot, hogy végre kilépjen ebből a nevetséges színjátékból és bevallja hogy egy tehetetlen, gyenge emberről van szó. - Múltkor annyira magabiztos voltál.. valami megváltozott benned, Katherine. - Adom alá a lovat, bár még mindig nem jelentem ki biztosra a dolgot de aligha rejtetten utalok arra hogy tudom már nem vámpír. Ez nem a szerencse napja, ellentétben velem. Mystic Falls.. mindig is utáltam ezt a várost, de azt hiszem kezdem megszeretni! Egy felejthetetlen estével ajándékoz meg.
Még ha róla is van szó közelségem alig tagadhatóan kiváltotta a várt reakciót. A szíve.. mindent elárult. Arcomon baljós vigyor jelent meg, elhajoltam nyakától de még mindig ugyanúgy tartottam a nőt vállánál fogva, nem szeretnék váratlan helyzetbe kerülni.. bármennyire is imádom ha valami nem egyszerű, most én vagyok a főnök! - Ah, már tudom is hogy mi! -  Mintha felcsillant volna bennem valami úgy szólalok fel. - Bűzlesz a halál szagától. - Lassan suttogom fülébe, majd a jobb hatás érdekében még az orromat is befogom. Hihetetlen a sors, de még hihetetlenebb hogy eddig nem tűnt fel ez a szag! Nem irigylem a nőt. Kíváncsi lennék hogy mi a teljes igazság, s hogy mi történt vele, mi lesz vele ezek után. De, nem ma.
Az földben, már - már tiszta sár,  koszos áldozatomhoz sétálok, felsértem csuklómat fogaimmal s megitatom véremmel a nőt. Ezek után egy mozdulattal kitöröm a nyakát, élettelen teste a földre zuhan. Katherine felé fordulok, és mint aki jól végezte a dolgát nézek rá. - Gondolod érdekel hogy téged mi érdekel? - Kérdezek vissza olyan pimaszul mint ahogy ő imént tette. Túl sok volt a szájalás, kevés történéssel. Valahogy pedig fel kellett dobnom ezt a találkozást, ha már azért jöttem hogy kicsit megszorongassam a nőt, nem csak szóban. Már csak türelmesnek kell lennem, és várni a pillanatot míg magához nem tér a frissen gyártott vámpírom. Kérdés, hogy a nap lesz gyorsabb, vagy ő?
- Meghiszem azt..  - Felemelem kezemet s látva ahogy ujjaim között őszhajszálak lógnak húzom számat undorodva. - talán túl sok ideje is. - Mutatom a nő felé kezemet, és szép sorjában a földre hullanak a hajszálak.

music:do or die|words: 452 |note: ide
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 25, 2014 7:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Soren & Katherine



Unott tekintettel és felhúzott szemöldökkel néztem, ahogy kiskutya módjára körbeszimatol. Nem mondom, hogy nem szoktam meg ezt a figyelmet, de tisztában voltam vele, hogy ő nem azért bámészkodik ilyen feltűnően, mert ágyba akar dugni. Tudom, hogy tudja, nem vagyok vámpír. Nem vagyok ostoba, nem hiszem el ezt az embert ajándékba maszlagot, mert épp a minap törte rám Damian az ajtót, hogy megbizonyosodjon róla, igazak-e a pletykák, amiket távoli kontinenseken hallott. Katherine Pierce tényleg ember lett? Talán már meg is halt? Ugyan már, ha a legidősebb földrészen is tisztában vannak az életem eseményeivel, anélkül, hogy posztolnám minden lépésem valamilyen gagyi közösségi oldal segítségével, akkor Soren is tudja. És én mégis úgy tettetek, mintha nem tudná. Valószínűleg a közhelyes mondás miatt, amely szerint a remény hal meg utoljára.
- Csodálkozol, hogy nem örülök neked, Soren? – válaszoltam illetlenül kérdésre kérdéssel, de mikor érdekelt, hogy udvariatlan modorba beszélek valamivel. Sosem és nem nyilvánvalóan ez nem most, illetve már nem fog megváltozni.
Igyekeztem nem megugrani ijedtemben, amikor számomra túl gyors mozdulatokkal termett hirtelen a hátam mögött. Nem jó, ha félelmet lát rajtam. Felsóhajtottam, de nem mozdultam el ijedten akkor sem, amikor vállon ragadott.  Amikor azonban éreztem meleg lehelete simogatását a nyakamon, tudtam, hogy itt a vége. Már hiába titkolom, hiszen ha ilyen közelről nem jön rá, hogy ember vagyok, akkor ezzel a lendülettel indulhat az orvoshoz.
- Nem hinném, hogy tudnál olyat tenni, ami megváltoztatná a véleményem. – mondtam továbbra határozott hangon.
Tenyerem ökölbe szorítottam, hogy ne remegjen és szememmel egyből valami hegyes védekező eszközt kerestem. Sosem lehet tudni, hogy mikor érhet támadás. Hát most pontosan tudom, hogy Soren nem hagy csak úgy itt, egyetlen karcolás nélkül, hiszen régebben borsot törtem az orra alá és most jött gyerekes bosszút állni. Persze, mennyivel könnyebb gyengébb testemet jól helyben hagyni. Ravasz, de gusztustalan dolog. Én is így tenném.
- Persze, persze. És ajándék lónak ne nézd a fogát. – bólogattam helyeslően és hangomba nyers gúny szökött. – Gondolod, hogy érdekeltek valaha ilyen közhelyes szólások? – vontam fel kérdőn szépen ívelt szemöldököm, miközben igyekeztem feltűnés nélkül hátrálni egy lépést. – Kösz, nem. Ezen a korszakomon már egy ideje túl vagyok. – fintorogtam.








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 18, 2014 12:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next







Katherine & Soren
Hogy honnan voltam ennyire biztos benne hogy Katherine erre fele fog járni pont azokban a percekben amíg itt tartózkodom? Sehogy, igazából. Magabiztosságom nem erről árulkodott, de igazából egyik lehetőségnél sem vesztettem volna semmit. Reménykedtem benne hogy vagy már az idevezető úton találkozom vele, vagy a végcélon, vagy pedig marad a harmadik lehetőség, hogy megadom a nőnek amit kíván, majd megölöm. Ami igazából unalmasan sablonos lett volna, ezért is vártam ezúttal oly türelmesen, és nyugodtan. A látszat szerint legalábbis. Alig vártam a pillanatot hogy viszontláthassam őt, aki.. még ha nem is tett eget rengetően nagy dologgal keresztbe mégis, nagy dobra fogom verni az egészet , máskülönben nem én lennék. A helyszín meg.. igazából számomra kissé ironikus. Nem lesz sok és nehéz dolgom a találkozás után. Már ami a résztvevőket illeti. Egy zseni vagy, Ren!
A nevemen szólít, és a szokásos módon fejezi ki magát. Felrugaszkodom a sírhelyről melyen pihentettem magam, és közelebb lépek a nőhöz. Nagyooon alaposan szemügyre veszem, szinte levetkőztetem tekintetemmel majd karba teszem kezeimet. Ha őszinte akarok lenni magammal, valójában.. nagyon is szemrevaló nőszemély. Ha nem lenne ilyen, és nem rendelkeznénk ilyen múlttal még meg is fektetném! Mondjuk, erre van még esélyem. Mire is jók a hasonmások ha nem erre? - Nem örülsz nekem, Katherine? - Még közelebb furakodom hozzá mondandóm után, egyenesen a háta mögé vámpírsebességem kihasználva, ha már a háta közepére sem kívánt. Vállára teszem kezem, ezzel fogva tartva őt, majd közelebb hajolva nyakához szagolok végig rajta. Ez a hívogató ember illat.. tagadni se lehetne, még is itt teszi nekem a vámpírt. De, legyen! Tüntessük fel magunkat teljesen hülyének. - Tegyek róla hogy máshogy vélekedj? - Suttogom szavaimat nyakára lehelve, de még véletlenül sem érek hozzá. Tekintetem az arcára szegezem. Ez a nő.. még ha ember is, nem lehetek vele elég elővigyázatos.
Imádom ahogy próbálja magát kihúzni a helyzetből, vissza se fojtom vigyoromat. Mielőtt még túlzásokba esnék a kedvességgel válláról átcsúsztatom kezemet hátára, s ugyanolyan könnyedséggel lököm pontosan a kis áldozatommal szemben. Mint valami nagyúr , vagy valami felettük álló személy nézek le rájuk. - Hogy is van? A szándék a lényeg... nem de? - Egész jól elgondolkodtat ez a mondás, vagy nevezzem bárminek is. Nem szokásom kedveskedni másoknak, igenis méltányolhatná hogy ezzel álltam elő! - Vagy, esetleg arra vársz hogy megetesselek? - Szólok hozzá kissé anyáskodóan. Mondjuk, a  helyzetet állításom után kezdem tényleg így érezni.. elég vicces lenne ha én adagolnám neki a kaját mert végül is egy emberről beszélünk.

music:ZENE CÍME|words: xxx |note: ide
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 17, 2014 9:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Soren & Katherine



Mi a francot keresek én a temetőben? Talán a leendő temetésem előkészületeit jöttem megcsinálni, tudat alatt? Sírhely, sírkő kiválasztás, rózsák, tuják, szentbeszéd, egyebek? Szép is lenne... Meg egyébként sem lenne temetésem, ha meghalnék. Se sírkövem, se megemlékezésem, se részvétet nyilvánító síró emberkék, akik szagos virágot és mécseseket tesznek a síromra. Ez az egyik ok, amiért nem szabad meghalnom. Mégis mi értelme lenne a halálomnak, ha csak leköpnék a holttestem, majd beborítanák földdel az erdő közepén?! Sosem gondolkoztam arról, hogy milyen temetést szeretnék magamnak. Az igazság az, hogy életem nagy részében azon törtem a fejem, miként éljem túl, így az ellenkezőjére egyszerűen nem jutott időm.
Mégis mi történik, ha meghal Katherine Pierce? Semmi, mert nem hal meg. Legalábbis egészen eddig ebben a szent hitben éltem. Hogyan halnék meg? Elmenekültem a legravaszabbak elől, leküzdöttem a legerősebbeket és manipuláltam a legbefolyásolhatatlanabbakat. Az egész világ hallott a történetemről és azt hiszem, elég jól kezelem a hírnevet. Tulajdonképpen, magasról tojok az utálkozó emberek véleményére, a lényeg az egésznek az, hogy beszélnek rólam. Minden boszorkány, vámpír, vérfarkas és egyéb természetfeletti pletykál, suttog, mert hangosan félnek kimondani a halálomat. Attól tartanak, hogy elkiabálják és nem jutok el a föld alá.
Egyetlen oka van annak, hogy a temetőbe jöttem. Nem, mielőtt bárki azt merné feltételezni rólam, hogy az a közhelyes és ostoba indokom van, gondolkozni jöttem ide vagy naplót írni, le kell, hogy lombozzam. Még mindig nem vezetek füzeteket az érzéseimről és minden helyet sokkal hasznosabbnak találok a gondolkodásra, mint egy hullákkal teli parkot.
Igazából futni jöttem. Mármint nem a temetőbe, csupán az erdő egy részén voltam és, mikor a közelben jártam, láttam egy homályos alakot. Most már fogalmam sincs, hogy tényleg homályos volt-e vagy csak a szemem romlik. Azt hittem, egy szellemet láttam és egyből le akartam csapni rá. Szellemekkel még remekül tudnék üzletelni. A kísérteket élni szeretnének, én pedig nem öregedni. Mind a két dolog csakis boszorkány segítséggel történhet meg. Szereznem kell egy szellempajtit.
- Soren. - fordultam a hang irányába kitágult szemekkel. Oké, ez most meglepett. Általában nem ilyen könnyű mögém osonni. - Ha tudnád, mennyire nem örülök a találkozásnak. - rendeztem el gyorsan vonásaimat. Nem szabad megtudnia, hogy meglepődtem és a gyomromban nőtt csomóról sem szabad tudnia, amelyet félelmemben növesztettem pillanatok alatt dió nagyságúra. Bűbájos mosollyal fordultam felé. - Micsoda kedves gesztus, de elég volt egyszer lenyúlni a vacsidat. - vigyorodtam el kajánul. Nem tehettem róla, emlékeztetnem kell, hogy egyszer átvágtam. - Különben is ide érzem, hogy nem a kedvenc vércsoportom hoztad. Vámpír vagy, Soren, nem tudod megjegyezni?! - emeltem szemeim az ég felé. - B po-zi-tív. - tagoltam szájbarágósan, majd flegma mosolyt villantottam rá.
Hátráltam egyet, amikor a lábam elé lökte az embert. Valószínűleg hamar rá fog jönni, hogy nem vagyok már vámpír – kivéve ha hallott már róla és csak szórakozik velem –, de addig is el kell színlelnem, hogy semmi különleges nem történt a testemmel, mióta nem találkoztunk.








Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 17, 2014 2:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next







Katherine & Soren
Katherine Pierce. Soha nem felejtem ezt az arcot, ezt a nevet. Felkerült  a listámra ahova egyesek nem szívesen tartoznak, esetleg nem élnek már. Tisztában vagyok ezzel a hasonmás történettel, s őszintén, egyáltalán nem érdekel, nem akarok belekeveredni. A nők már így is elég fejfájást okoznak nekem, szimplán csak törleszteni akarom ezzel a nővel az adósságát. Illetve behajtani rajta a múltban történt káromat. Szóval kapóra is jön hogy Mystic Falls - ban tartózkodom ideiglenesen, s ahogy hallottam ő is. Mostanság.. elég sok hír terjed róla, nem úgy mint régen mikor se híre, se hamva nem volt a nőnek. Mondjuk ha nagyon akartam volna úgy is megtalálom, de nem vagyok ekkora megszállott. De nem baj, esetemben igaz az állítás hogy ami késik nem múlik, megtanítom neki hogy rossz emberrel húzott ujjat. Legalábbis.. miután ki  szórakozom a helyzetet ha igaz az állítás miszerint ember. Már előre élvezem tehetetlenségét!
Útközben összeszedtem az első velem szemben jövő kis áldozatomat, mindenféle igézés nélkül velem tartott. Nem igazán kellett megerőltetnem magam, amin már meg sem tudok lepődni. Szegény lélek.. annak a tudatában van hogy egy csodás éjszakát fogunk együtt tölteni, de részemről most szó sincs ilyenről. Biztatom a nőt, s egyenesen a temető felé tartunk.. nem is értem. A mai embereknél már természetes egy temetői légyott? Ennyire buta lenne? Hova gondolhat? Vagy csak ennyire elvettem az eszét? Tipikus.
- Katherine. - Leszólítom abban a pillanatban amint meglátom sötétben az árnyát. Fogalmam sincs mit keres itt, de a helyszín nagyon is nekem kedvez. Mondjuk az sem érdekelne ha egy emberekkel teli közterületen találkozunk.. legalább nyilvánosság előtt szégyenítem meg! - Hoztam ajándékot. - Gonoszan mosolyra húzom számat, majd pontosan a lány lába elé lököm áldozatomat. Ez amolyan "vámpírság" teszt, szó sincs kedvességről. Nem bízok a véletlenre semmit, a múltkor pedig emlékeim szerint annyira előszeretettel rabolta el vacsorámat.
music:ZENE CÍME|words: 300 |note: ide
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 02, 2014 12:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

violet & emery
all i need is a new chance

Elég szarul nézett ki, de azon kívül, hogy hálás voltam neki az életemért nem éreztem úgy, hogy most elsősegélyt vagy ilyen baromságot akarok neki nyújtani. Tisztában voltam azzal, hogy félig vámpír, szóval ha mást nem a véremet fel tudom neki ajánlani az erőm nélkül eléggé tehetetlen vagyok ezen a téren. – Igyál egy kicsit. Az erőmmel rá érek később foglalkozni. – Forgatom meg a szemeimet, majd pedig odanyújtottam neki a csuklómat. Ebbe remélhetőleg nem fogok belehalni, bár nem ismerem a táplálkozási szokásait. Az erőmmel pedig ráérek foglalkozni azután, hogy megtaláltam Simon-t. Bár ez ténylegesen megnehezíti a dolgomat. Azonban nem az erőm a legfontosabb dolog. Hanem az, hogy élek. Most nem kaptam vissza az erőmet.. Nagy ügy. Túl fogom élni. - Az, hogy az erőm eltűnt.. Azaz én problémám. Ne kezd magadat hibáztatni, mert még a végén szarul fogom érezni magam miattad. S ez rettentően nagy szó nálam. - Nem kell önmagát ostoroznia. Azt kértem, hogy hozzon vissza nem pedig, hogy csodával határoson módon még az erőmet is visszaadja. Azért nem vagyok teljes mértékben telhetetlen.  




music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 30, 2014 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Emery and Violet


Pólómba töröltem a lecsurgó vérem. Nem éreztem jól magam nagyon nehezen tudtam vissza tenni a súlyom a lábaimra. Remegtek és égtek is egyaránt. Sikerül visszahoztam valakit az életben egyedül, büszkeséggel töltött el, de ahogyan láttam, hogy a lány nem tudott varázsolni meg fagyott a levegő egy pillanatra.
- Ez nem.. ilyen nincs..én nem vétek hibát. - mondtam. Felpillantottam az égre behunytam a szemem és tudtam, hogy azért vesztette el, mert büntetnek minket a szellemek.
- Vissza fog térni, ne add fel. - sutogtam.


 

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szer. Júl. 30, 2014 12:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

- Hát, még jó, hogy nem! - bukott ki belőlem, mikor azt jegyezte meg, hogy nem vagyunk egyformák. Ha mindenki rám hasonlítana, nem lenne már ember a földön. De ha én hasonlítanék mindenki másra, hát... azt kell hogy mondjam, előbb dőlnék a saját kardomba, ha ilyen ósdi középkori hasonlattal kellene élnem.
- Látod, ilyen egyszerű. De jobb, ha vigyázol vele. Szegény elkövetett mostanában gy-két gyilkosságot, aminek nem volt teljes egészében tudatában - vigyorodtam el. Nem mondom, azt se bántam volna, ha elveszíti a kontrolt, és Zara is megszenvedi egy kicsit egy tanuló boszorkány képességeit, de ha Zara kiesik a képből, senkit nem veszek rá arra, hogy ügyeljen Abigail-re.
- Nos. Azt hiszem, nekem nincs is több mondanivalóm. Felügyeld őt. Ennyi az egész. És térj magadhoz abból a sokkból, hogy lányom van. Bárkivel megtörténhet... és bárki életébe becsúszhat egy-két... khm... hiba - vontam meg a vállam, majd legyintettem.
- Hamarosan újra jelentkezem, kedvesem. Ne tűnj el. Tudod, hogy megtalállak - kacsintottam rá, majd hátat fordítottam neki, s úgy indultam el. Zsebre vágtam a kezeimet, és fütyörészésbe kezdve eltűntem a szemei elől szépen lassan...

- köszönöm a játékot! ^^ -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 6:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

violet & emery
all i need is a new chance

Láttam, ahogy az orra elkezdett vérezni mégsem adta fel. Nagyon sok erejébe kerülhetett az, hogy engem visszahozzon. De megtette. S pont ez a lényeg. Nem állt meg még akkor sem, mikor hatalmas szél kerekedett. Ha nem szellem lettem volna talán még el is fújt volna a helyemről de nekem ilyesmi miatt nem kellett aggódnom. Azonban idővel kezdtem érezni a szelet, aminek megörültem, hiszen azt jelentette, hogy kezdek visszatérni az élők sorába. Nem sokkal később összerogyott előttem én pedig ugyanezt tettem, de nem azért, mert kifáradtam volna vagy erőtlen lennék vagy valami ilyesmi egyszerűen csak érezni akartam a kezeim között a földet. Pontosan ezért is túrtam bele és annyira hihetetlen volt, hogy érzem a most már lágy szellőt az arcomon a halovány napsütést. Őrületesen hiányzott már ez az érzés. Élek! Végre újra életben vagyok most már semmi nem állíthat meg. Azonban valami megváltozott. Emlékszem régebben, hogy mekkora energia áradt felém mindig a földből. Ebből most semmit nem éreztem. Próbáltam a legegyszerűbb varázslatokat, amiket az évek során sikerült elsajátítanom másik boszorkányoktól, de semmi nem működött. S ekkor ráeszméltem. Életben vagyok, de az erőmet elveszítettem.
Attól eltekintve, hogy elveszítettem az erőmet.. Igen. Sikerült.. – Forgattam meg a szemeimet, hiszen most már nem tartoztam semmivel neki. Meg, ha most meg is hal, akkor legalább nem tartozom az égvilágon senkinek.




music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 3:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Emery and Violet


Éreztem, ahogyan visszatartanak a szellemek, hogy ne tegyem, de mikor volt, amikor hallgattam bárkire is? Majd pont a vén hullák mondják meg, hogy mit is kéne tennem? Már éreztem, hogy a vérem kezd szivárogni az orromból és minden erőmmel az ellen voltam, hogy visszatartsam őket.
Akkor is engedni fogjátok, hogy megtegyem, amit kell. Lábamat a földbe vágtam igyekeztem kapaszkodni, ugyan a szél hatalmas erővel vágott mindkettőnknek, így jelezték a szellemek, hogy ezt hagyjam abba, de nem tettem. Erőt merítettem az itt eltemetett boszorkányok lelkéből.
Folyamatosan kántáltam és ordítottam azokat a már elhangzott szavakat. Erőlködésem talán sikerrel járt, hiszen a szél elcsöndesült, már nem verdeste a fák lombjait, már nem tépett bele a hajamba. Orrom vére viszont folyt és erőtlenek éreztem magam. Egy pillanatra megingottam, majd térdemre támaszkodtam.

Lányra pillantottam, aki immáron festett öltött.
- Sikerült – suttogtam. A lány arcán láttam az örömöt és egy pillanatra nekem is mosolyognom kellet, de nagyon kimerültem, rengeteg vérre lesz majd szükségem.


 

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 3:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

violet & emery
all i need is a new chance

A helyében én sem tenném ezt ingyen, de érdekel is engem ez az egész? Nem.. Egyáltalán nem. Az egyetlen lényeg az, hogy visszakapjam a testemet. Akkor talán az erőmet is képes leszek irányítani, hiszen akkoriban nem igazán volt lehetőségem erre. Még csak fel sem fedeztem, hogy milyen erő is lakozik bennem. Mondhatni elpazaroltam a rövidke életem során azt, amim volt. Amit még akarok az életemen kívül az Simon. Tudom nem lesz egyszerű visszaszereznem magamnak, de tudom most ő is itt van Mystic Falls-ban és ez rettentő nagy reményt ad nekem.
Nem vagyok egy szerelmes kislány. Bárcsak az lennék, ha ennyire egyszerű lenne a dolog talán soha nem hagyott volna el engem. De nem ez az igazság. A lelkem sötétebb az éjszakánál is és ezt senki, de senki nem tudja megváltoztatni. Azonban most ezt a sötétséget jobb lesz, ha magamba temetem, mert nem akarok belekötni abba is, akibe most minden reményemet ültettem. Ő adhatja vissza az életemet és tudom itt és most ez az egész nem fog véget érni. Tartozni fogok neki. Nem is kicsivel. Az életemmel. Vannak olyan áldozatok, amiket anélkül meg kell hoznunk, hogy kétszer gondolkoznánk rajta.
Nem szólaltam meg ezek után egyszerűen csak hagytam, hogy végezze a dolgát, hiszen nekem azon kívül nincs semmilyen dolgom, hogy egy helyben lebegjek vagy ácsorogjak. Tudjam is én. A lényeg, hogy ez az egyetlen dolog, amit nekem tennem kell. Csendben figyeltem, ahogy kántálni kezdett és már alig vártam, hogy érezhessem az engem körülölelő tűzet, ahogy melegíti a bőrömet.. Mindent.





music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 2:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Emery and Violet


Minek is jöttem én ide, ja, már tudom azért, hogy hasznom származhasson ebből az egész mizériából. Ahogy mentem az erdőben teljesen bele feledkeztem abba, hogy merre vagyok, hogy miért vagyok itt. Így sikeresen bele léptem egy böszme nagy pocsolyába.
- Remek..- Vettem egy mély levegőt, majd összeszorítottam a fogamat. Már nem járok messze, de kocsival ide nem tudtam volna bejönni sajnos.
Megpillantottam a temetőt és elégedetten sóhajtottam fel, hogy végre megtaláltam. Közelebb értem és egy hang megszólalt, majd egy lányt pillantottam, meg akivel már találkoztam.
- Természetesen. – mondtam rezzenéstelen arccal és kivettem a zsebemből, amit a lány régebben adott. Egy tárgy, az övé volt még régen, mikor élt. Nem kérdeztem, hogy miért és hogyan halt meg nem érdekelt, de szövetségesekre mindenképpen szükségem lesz. Szeretem, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan elképzeltem ezért is igyekeztem minden bele adni, végül is egy jó dolgom van abból, hogy vámpír is vagyok, hogy olyan könnyen nem hallhatok meg, viszont a természet mérges rám, remélem, nem most jut eszükbe, hogy nem segítenek. Elvágtam a kezem egy késsel, amit a csízmámba rejtettem. Körbe mentem susogva a lány körül s ejtettem ki a varázsszavakat ajkaim lágy szorításából. A vérem kört képzett körülötte, majd kezeimet felemelvén lángra gyújtotta azokat.
- Rexpengó ete ite.- Kiáltottam, majd a lángok hatalmasabbá váltak.
 

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 29, 2014 2:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

violet & emery
all i need is a new chance

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha én is egyszerűen csak a föld alatt maradok és nem kell itt mászkálnom. Akkor soha nem ismerhettem volna meg Simon-t, aki a legjobb és a legrosszabb dolog az életemben. Most egyetlen dologra vágyom, hogy az övé lehessek a saját tulajdon testemben. Érezhessem, ahogy a szellő belekap a hajamba. Nem akarok továbbra is ez a rakás szerencsétlenség lenni, aki egyenlő a levegővel. Mindenki keresztül néz rajtam és ettől meg kellett volna bolondulnom, de megtanultam értékelni a magányt. Viszont elég unalmas a folyamatos piszkálódás az emberekkel. Hiányzik Simon is. De ő undorodik tőlem. Miért is csodálkozom ezen? Olyan dolgokat tettem, amire ő talán még gondolni sem mert volna. Az, hogy lemészároltam egy családot a családfő bőrében.. Tudom nem kellett volna és kicsit túlzás is volt. Dühös voltam. Ez pedig a legjobb megoldásnak tűnt arra, hogy elüldözzem magamból ezt a végtelen haragot. Aztán ezzel végképp el is veszítettem azt a személyt, aki a legfontosabb volt a számomra. Most pedig mindent megtennék azért, hogy visszaszerezzem.
A napokban felkerestem egy boszorkányt, aki azt mondta vállalja a kockázatot, hogy visszahozz az életbe. Természetesen ezzel én is vállaltam a lehetséges következményeket. Annak örülök, hogy hamar sikerült megtalálnunk a közös hangot így ennek köszönhetően elvállalta az egészet. Nem könnyű olyan boszorkányt találni, aki csak úgy megteszi. De biztos vagyok a jövőben még fog erre hivatkozni, ha szívességre lesz szüksége. Mocorgást hallottam a hátam mögül és megfordultam, majd szembe is találkoztam vele. – Helló. Akkor vágjunk is bele, nemde? – Kérdeztem, miközben a szemeim csillogtak az izgalomtól.




music ▲ xxx ▲ made by
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



A poszt írója Enzo
Elküldésének ideje Kedd Júl. 08, 2014 6:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Amara & Enzo

Nem voltam neveletlen, sőt még udvariatlan se, de szerettem húzni az emberekben azt a húrt, ami ha elpattan, szinte felrobbannak, de szerencsére egyre több emberben volt mostanság meg az a képesség, hogy beszálljon a kis játékomba. Így elkerültem a pofonokat, az esetlegesen szerintük bántó szavakat, amiket hozzám vághattak volna.
Ahogy oldalba ver, felszisszenek. Nem a fájdalomtól, de eljátszottam, hogy azt okozott ezzel a mozdulatával. Érdekes egy teremtés volt, annyi szent.
-Ha én azt tudnám...--dünnyögöm immár komolyan is gondolva azt, amit mondok, s hajamba túrok. Én magam sem tudtam, hogy szerezhettem meg épp őt magamnak. De megszereztem, és most csak ez számított.
Aztán egyik pillanatról a másikra döntötte el, hogy véget vesz a csevejnek, aminek örültem is, meg nem is. Érdekes személyiségnek tűnt, amolyan tipikus kiismerhetetlen nőnek. -[color=#663333]Részemről a megtiszteltetés. [color]-nézek utána, majd a sírok között eltűnve tovább folytatom utam a jövőm és az öcsém felé...
•• Words: 145 •• Music:Battle Cry ••Note: köszönöm a játékot
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 07, 2014 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

Lasciate mi cantare

Csak mosolygok azon amit mond.
Néha túlságosan könnyen megbízom az emberekben. Nyugtáztam magamban, mint egy ténymegállapítást, amire a későbbiekben jó ha odafigyelek. Változott a világ és nekem is változnom kell. - Micsoda udvariatlan hozzáállás ez!   -dorgáltam meg azért amit a külsőmre mondott belemenve ezzel a játékba. - Fogalmam sincs hogy szedted fel Maggiet ilyen hozzáállással.  -vertem oldalba. -  Örültem a találkozásnak Enzo! -nyújtottam búcsúzásként a jobb kezemet. - Remélem még találkozunk.  -mondtam egykedvűen, majd hátat fordítva neki elindultam be az erdőbe.

Vajon mi vár még rám? Annyira ismeretlen minden. Annyi fájdalom és halál. Még keresem önmagamat. Talán lemásolom a körülöttem lévők személyiségét. Talán úgy meg tudom védeni magamat a külvilágtól való félelmemtől. Ki tudja. Csak abban az egyben vagyok biztos, hogy most a Salvatore birtok felé tartok és hamarosan megszűnik minden fájdalmam...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



A poszt írója Enzo
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 05, 2014 10:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Amara & Enzo

Az életérzésében osztoztam ugyan, de csak részben. Gyűlölni nem volt okom, inkább azokat gyűlöltem, akik fogva tartottak. A többi ember lényegében eszköz volt az életben maradáshoz. Szomorú tény, de igaz.
Elmosolyodom, hogy értékeli a humorom, ami egész spontán jött, és nem is gondolkodtam rajta, hogy esetleg még rosszul is elsülhet.
-De név nélkül.-nyugtázom, mintha legalább le akarnám védetni, de épp ellenkezőleg. Nem vártam semmiféle közönségre.
A kis mese arról, hogy is néz ki ma a mi kis társadalmunk, elég egyszerű volt. Bár nem tettem említést a vírusról, melynek köszönhetően akár belőle is lehet vacsora. Mondjuk erre elég kicsi is lenne az esély, de soha nem lehet tudni, mire képes az a szérum.
Aztán felkelti az érdeklődésem, kíváncsiságom, és bár faggatni szeretném arról, hogy mit is látott, nem igen tesz eleget kérésemnek. Némi csalódottság ül ki arcomra, de csak bólintok, ahogy látom, felesleges lenne vele bármiféle vitába kezdeni. Az éles témaváltásokban viszont messze élen jár, hisz immár két lábon a földön állva illeg-billeg előttem. Mintha egy tízéves kislány lenne, még a mosolya is olyan.
-Jobban járnál, ha egy fodrászt kérdeznél erről.-kacsintok rá, vele ellentétben én továbbra is nyugodtan ülök a kis rönkön, mintha csak egy kávézóbban vagy egy kocsmában ülnék. -Bár, ha tapintatlan akarnék lenni, inkább azt mondanám, hogy mindenféleképp keress fel pár boltot, ahol rendbe szedne, mert elég idejét múlta külsőd van. De mivel nem kenyerem kötözködni egy ilyen bájos teremtéssel, ezt inkább nem tanácsolom.-remélem észre veszi, hogy ezt csak is a puszta kötözködésből mondtam, arcomon viszont ott ül az a fajta mimika, ami elárulja, hogy a legkevésbé sem gondolom komolyan azt, amit mondok. Bár azt el kell ismernem, hogy nekem is furcsa volt emberek közé mennem, miután megszabadultam a múltamtól, de ez is hozzá tartozik a feledés egyik lépcsőjéhez.-És javaslom kérd ki olyannak a véleményét, aki jobban ismer, mint én.-rúgok odébb egy zavaró fadarabot, és lököm el végül magam a fatörzstől, s pár lépést teszek a régebbi sírok felé.
•• Words: 321 •• Music:Battle Cry ••Note:
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 04, 2014 8:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

Lasciate mi cantare

Nemigazán szerettem volna tovább göngyölíteni ezt a természetfeletti szálat.
Isten sem egy nap alatt teremtette a világot. Nekem sem kell mindent rögtön megtudnom. - Gyűlölöm az embereket... Sosem bántak velem emberként... végül is nem meglepő ahogy végeztem.  -filozofálgattam. Mindig is egy rabszolga voltam... Nem vettek sosem emberszámba. Talán ez hiba volt részükről. Talán még visszaadhatom a tartozásomat feléjük.

Felkacagok a hasonmásos viccen. - Az első igazán jó poénod. Talán fel kellene jegyeznünk.  -kacsintok rá. Figyelmesen hallgattam, ahogy elmesélte, hogy is működik ez manapság. Ezt már Silas is megtette, de valahogy Enzo sokkal barátságosabbnak tűnt. Olyannak, akitől még sokat tanulhatok. - Látom felkeltettem a benned rejlő kíváncsiságot.  -tápászkodtam fel a földről. - De sajnos ez szakmai titok. Túl sok emlékkel élek. Nem olyan könnyű csak úgy visszaemlékezni amire csak akarok. Te is csak akkor ugrottál be mikor megláttalak. Ráadásul Maggie igazából nem halt meg, tehát nem lépett át rajtam. Így még kevésbé maradtak meg a dolgok.  -fogtam a fejemet. Túlságosan lüktetett a sok erőszakos emlékképtől. - Héj Enzo...  -pördültem egyet a tengelyem körül, ahogy egy pillangó mozgását próbáltam követni a levegőben. - Szerinted hogy állna a rövid haj?  -kérdeztem óvatosan. - Hm?  -pislogtam kedvesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



A poszt írója Enzo
Elküldésének ideje Pént. Júl. 04, 2014 1:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Amara & Enzo

Na most még valami utazók is. Eddigi "újabb földi létem alatt" már tudomást szereztem négy egyforma nőről, azaz a hasonmásokról, e mellé jött holmi utazó, és a tény, hogy ő lényegében a történelemből lépett ki. Nem semmi, és akkor még nem találkoztam a többi lehetséges opcióval. Páratlan érzés volt. De ezt az utazó vonalat úgy döntöttem hagyom, ha már az eredetiekről még csak hallani sem hallott. De persze ez így nem is baj.
Elmesélem életem történetét, próbálva szépíteni a véres valóságot, kevesebb, mintsem több sikerrel.
-Hát ha láthatnád, ami én láttam és átéltem, lehet meggyűlölnéd a horror történeteket.-kacsintok rá féloldalas mosolyt húzva számra, és szinte biztosra veszem, hogy igazam lenne. De majd ha egyszer eljön az én időm, úgy is kiderül.
Furcsa tématerelés volt, de nem sokáig ellenkeztem ellene, sőt még fel is kacagtam halkan.
-Ami azt illeti, az Amara sem épp egy mindennapos név. Mintha belőlem is olyan sok rohangálna.-értem a névre, bár ez a hasonlat egy olyan mellett, akiből négy is van, elég hülyén jön ki. Megint csak.-A táplálkozást illetően... Egyre kevesebb ember van, így talán nem hátrány, ha nem nyírsz ki mindenkit, akinek a nyakába mélyeszted a fogad. De tudománynak köszönhetően létezik már a zacskós vér megoldás, amit vérbankokban tárolnak. Ezeket használják az orvosok műtéteknél, és ha elég ügyes valaki, akár innen is szerezhet magának vacsorát. Ráadásul még fel is címkézik a vércsoportok alapján.-kezdtem úgy érezni ezt a részt, mintha egy kezdőnek magyaráznék. Bár elnézve őt, hiába volt kétezer év körüli, igencsak visszamaradott volt. Még ha ezt nem is sértésnek szánom, akkor is tény, ami tény. Sokat segítene rajta némi emberi beavatkozás, ahogy rajtam is javított pár hete.
Aztán megtelíti Maggiet, és szemeim összeszűkülnek. -Éppenséggel ő a menyasszonyom. De azért érdekelnének azok az emlékek.-arcom megkeményedik, az eddiginél sokkal komorabb lesz.

•• Words: 296 •• Music:Battle Cry ••Note:
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 04, 2014 10:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

Lasciate mi cantare

Nem hallottam még semmilyen Eredetiekről. Talán az elrablásom utáni időkben hozták létre őket. Persze, hogy nem ismerem őket akkor.
- Nem hallottam még róluk. Tudod ahogy átváltoztam elraboltak az utazók és .... uhh -kiráz a hideg, nem is akarok rágondolni, hogy mennyi ideig voltam a boszorkányok fogja. Mennyiszer vették a véremet és bántak úgy velem, mint valami orvosi próbababával.

Elmosolyodom, ahogy próbálja örömtelibbé varázsolni a hangulatot... több kevesebb sikerrel. -  Ez a metafora béna volt. -mondtam bohémen. - Imádom a horrortörténeteket.  -kacsintok felé. - Megértem. Én az utazók kis próbababája voltam kétezer évig... Bár rajtam inkább a varázslataikat gyakorolgatták.  -húztam félre a számat. - Habár az utolsó ötszáz év nem volt olyan vészes ha belegondolok. Ki akarták próbálni meddig bírja egy vámpír vér nélkül...  -nyaltam körbe a szám. Így egy hónappal a visszatérésem után is szomjas vagyok még. Kitudja mikor fogok végre jóllakni. - Damon...  -próbáltam keresni bármiféle emléket, amihez köthetném ezt a nevet, de semmi. - Gonoszul hangzik... Manapság érdekes a szülői névválasztás.  -mondtam kissé elbambulva. - Tudod nincs sok barátom... Csak nemrégiben sikerült kiszabadulnom az utazók fogságából. Ahogy látod még nem teljesen illeszkedtem be.  -mutattam derékig érő egyenes, szálkás lóboncomra, ami már messziről kitűnt a tömegből. Nem a mai divat volt. - És fogalmam sincs, hogy manapság hogyan táplálkoznak a vámpírok... Mindig változik a divat... Gondolom ma már nem szokás az emberek szeme előtt csinálni.  -kuncogtam. Régen legalább mindenki tudott a természetfeletti létezéséről. Most miért rejtegetik? - Gondolom kíváncsi vagy honnan tudom, hogy vámpír vagy.  -haraptam az alsó ajkamba. - Ismertem a barátnőd... Maggiet...  -tudtam, hogy ismerem valahonnan Enzot. Amikor a barátnője Maggie átsétált rajtam láttam az emlékeit...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
•• I'm A Man ••
•• The Regulator ••
Tartózkodási hely :
••Mystic Falls, Whitmore
Hobbi & foglalkozás :
••try to be nice
Humor :
••annoying



A poszt írója Enzo
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 03, 2014 3:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next


Amara & Enzo

Egyik percről a másikra változott meg. Paranoiás kis csitriből lett komoly nő, aki bár kissé hasonlított egy fiatal lánykához, mégis különbözött attól a merészségével. Túl közel került hozzám, amire szemeim kissé összeszűkültek, de mozdulatlanul tűrtem. hogy élvezze a helyzetet. Elmosolyodva bólintok, hisz tényleg az lenne a legjobb, ha az elejéről kezdene neki. Ahogy láttam érzékenyen érinti a téma, s a kis meséje végén meg is értettem, miért. Idő közben összeállt a kép az édes hármasról, s áldottam az eszem, hogy nem köptem boszorkányok levesébe, még akkor sem, mikor lehetőségem adódott rá. Bár az élet így is csúfosan visszavágott.
-Tehát lényegében te, illetve ti vagytok az első vámpírok vagy ez csak amolyan boszi hókusz pókusz? Kicsit tájékozatlan vagyok ezekben a körökben. Bár hallottam hírét valami nagy családnak is, akiket ősiknek hívnak...-gondolkodom egy pillanatra, megrázva végül fejem, úgy döntök ebbe most nem akarok belekezdeni.-[color7#663333]Tudod mi? Hagyjuk, mára ez is épp elég volt.[/color]-gyomrom volt sok mindenhez, de soha nem éreztem szükségét belefolyni az ilyen nagyon vámpíri dolgokba. Valaki átváltoztatott, túlléptem rajta és nem is igen akarok azzal törődni, hogy miből is lett ez a bizonyos cserebogár.
-Tehát hasonmások, átkok.. De jó tudni, hogy a végzet angyala ilyen csinos külsőben él, a kínjai ellenére is.-próbálok némi hangulatot vinni ebbe a fagyos témába, kevesebb, mint több sikerrel. Bár a másik hasonmáshoz még nem volt szerencsém, úgy döntöttem, nem is keresném fel társaságát. Pláne, ha kétezer éves. Egy kőkorszaki muki, ez még viccnek is rossz. Összevont szemöldökeim után, újra kisimul arcom, bár ahogy az én történetem felől érdeklődik egy pillanatra fintor szökik arcomra, az undortól és a dühtől.
-Hát gondolom neked nem lesz belőle bajod, és ki tudja talán néhány cellatárs kihasználta a szolgálataid.-vonok vállat, hisz még az orvostudományuk ellenére sem hiszem, hogy egy mondhatni több ezer éves nőre veszélyt jelentenének. -Szegényes gyerekkorom után jöttek a polgárháborúk, rosszkor voltam rossz helyen, így változtam át. Aztán elkapott pár kísérletezni vágyó orvos, akik nem igazán vadászok és nem is azok a kifejezett gyilkos típusok, inkább olyan modern kínzóknak mondanám őket.-kimondva még viccesebben is hangzott, mint ahogy valójában megtörtént. -Hetven hosszú évet töltöttem egy pincében rohadva, mint egy kísérleti nyúl. Itt ismertem meg Elena férjét, Damont. De azt hiszem, nem fülnek való történet lenne kivesézni a részleteket, bár ha gondolod, és nem rémiszt el holmi valódi horrorfilm.-vonok vállat meglepően egykedvűen, hisz ha már nyílt lapokkal játszunk, tegyük úgy, hogy fair legyen. Ha kíváncsi, nem fogom azt mondani, hogy nem beszélek róla szívesen. Érdekel, hogy vajon találkozott e közülünk Augustine vámpírok közül valakivel.
•• Words: 413 •• Music:Battle Cry ••Note:
©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

Vissza az elejére Go down
 

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 19 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 11 ... 19  Next

 Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Külváros :: Temetö
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 20, 2018 3:19 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:39 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:35 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 2:07 pm
Szomb. Okt. 20, 2018 1:57 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3