A lány nagyon gyorsan ideért. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy nyilvánvalóan olyan precíz, amilyen apja volt egykoron. Micsoda baleset... egy ilyen elmét elveszíteni szinte vétek volt, de az életet nem pörgethetjük vissza, nem?
- Jegyzetelni. Mindent, amit én mondok, felírod. Ebből fogsz tanulni Te magad is, hogy egyszer majd.. apád nyomdokaiba léphess. - feleltem Elena kérdésére, majd egy széles mosoly kíséretében ránéztem a vámpírra.
- Nyugalom. Túl fogod élni, ezt még legalábbis. - billent oldalra a fejem, majd a kezembe vettem egy üres fecskendőt. - Nincsenek már középkori módszereink, talán ettől tartasz, igaz? El kell, hogy keserítselek. A vámpírok biológiáját már a hetvenes években teljesen feltárták az Augustine orvosok. Köztük az apám is. - jegyeztem meg büszkén. - Egyszóval. Most már a modern tudomány eszközeit használjuk. Ami egy-két fecskendő. Némi vér. Mérgek. Csak a szokásos kórházi holmik.  

- Nocsak, talán sietsz valahová? - kérdeztem felvont szemöldökkel, ajkaim körül vigyorral, ahogyan sürgetni akart engem, de olyan kevés sikerrel. Nem hagyom magam siettetni, s ezt minden vámpír megtanulhatta volna, akivel dolgom akadt az eddigiek folyamán.

- Át kell mennem a Whitmore házba egy jegyzetért. - böktem az ablak felé, miközben Elena tekintetét kerestem meg. - Nincs elég ereje felállni, és rátámadni bárkire, így biztoságban vagy. - tettem még hozzá, majd letettem a fecskendőt, melyet az imént a kezembe vettem. Szükségem ovlt azokra a jegyzetekre.

//Whitmore ház//   

 Mikor visszatértem a helyiségbe a kis táskámmal egyetemben, a Gilbert lány már a kezében tartotta a noteszt, s ez mosolyra ösztökélt engem.

- Minden készen áll? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd odaléptem melléjük, és kivettem pár fecskendőt a táskából. Damon tekintetét néztem utána. - A kis rabunk is felkészült a tortúrára? - vigyorodtam el, majd Elena felé fordulván lediktáltam pár számszerű adatot.

Mióta tudom a helyem ebben az intézményben, mindent úgy csináltam, ahogyan az apám tanított rá. Ő volt a mentorom, a mesterem. Emlékeztem arra a momentumra amikor véletlenül kiengedtem kisfiúként egy vámpír az egyik cellából. Apám mérhetetlen haragra gerjedt, s tudni akarta, hogy hogyan lehettem olyan ostoba. Akkor megtanultam a leckét. Mindent kemény kézzel kell tartani. Nem sikolhat ki semmi a tenyerünk alól.

- Tudja Miss Gilbert.. magából is remek Augustine orvos lehetne. Ha egyszer netán úgy döntene, hogy ki akar törni a diák-skatulyából, ne féljen az irodám ajtaján kopogtatni. - pillantottam még egykori tudóstársam leányára, míg fél tenyeremmel végigsimítottam a lány karján, majd az üres fecskendőt belemélyesztettem Damon gyomrába, és addig tartottam, míg a fecskendő meg nem telt vérével.

Annak ellenére hogy tudtam; Grayson Gilbert lánya áll a szemem elől, arca egyetlen vonása sem tükrözte apját. Ahogyan anyját sem. Furcsálltam, de nem szegeztem neki illetlen kérdéseket. Esélyt láttam abban hogy ez a lány velem dolgozzon és orvossá nője ki magát, ha szeretné. Az útját pedig bármikor, önként segítem.

- Mr Salvatore, ez csupán az első fázis. - vettem egy másik fecskendőt az ujjaim közé, amibe pár cseppet csepegtettem az imént lecsapolt vérből, és ezúttal azt nyomtam a hasfalába, nem törődve az érzéseivel.
- Írja fel Miss Gilbert, hogy délelőtt 9:02-kor a vírus a 21051-es kísérleti alany testébe jutott.

Egy pillanatra mintha letörtem volna a nagyszájú vámpír szarvát. Nem gondolta volna, hogy bármit is kap, de gyorsan elhallgatott s a gunyorodás is abbamaradt. Nos, talán annak idején mikor idekerült, szikékkel támadtak az apámhoz hasonló orvosok, ám ez már egy modern technika. A modern korban már vírusokkal kísérletezünk, melynek alapjai azok a biológiai "órák" amelyeket az 50-es években sajátítottak el az Augustine-ok.

- Ez egy mezei vírusnak számít egyelőre. - tettem le az üres fecskendőt. - Még nem volt lehetőségem kipróbálni. Tudja, kedvesem - sétáltam át Elena mellé, és szemeibe furakodtam. -, a vámpírok gyorsan gyógyulnak. Most kapott egy olyan keveréket, amely ugyan csak tesztfázisban van még, de elviekben nem engedi majd hogy gyorsan gyógyuljon. Ezáltal amíg a szervezetében kering, sebezhetővé válik. Betegségekre fogékonnyá. - vigyorodtam el. - A másik vírusom még vár egy fontos építőelemére. - sóhajtottam fel, majd megfogtam a kezét, hogy ne jegyzeteljen tovább.