Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
■ my girl on the fire

Tartózkodási hely :
■ actually - mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
■ lawyer and teacher in one
Humor :




A poszt írója Bryan L. Foster
Elküldésének ideje Szer. Május 27, 2015 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

éloise & bryan
what the hell are you doing here?

A folyosón végigsétálva egy csomó papírt tartottam a kezem alatt. A legtöbb átnézendő előadás vagy prezentáció, na meg házi feladat, hiszen nem gondolta egyik diákom sem komolyan azt, hogy itt nem kell a belüket is keményen kitanulni... ha azt hitték, hogy könnyű dolguk lesz, vagy lazítanak a diploma évében, hát nagyot tévedtek. Már látok pár kakukktojást, akik meglepő, hogy még mindig a főiskola kapuin belül vannak. Hány tényleg jóeszűt szórhattak ki helyettük...
Egy pillanaton belül egy csomó lelkes diák vett körül, néhány szakmai kérdésekkel, néhány a szakmai kérdéseken keresztül próbált meg információkat megtudni rólam, hogy miért hagytam ott Európát egy rosszul fizető állás végett... nem is az állás volt itt a lényeg. Én még egy híd alatt is vígan elélnék, ha Ebony közelében lehetnék közben...
Mosolyt váltott ki belőlem a faggatózásuk. Már tizenöt éve vagyok a pályán, voltam fiatal is, akihez az ilyen korban lévő lányok tényleg vonzódtak, de akkor is le tudtam őket rázni, és ez most sem lenne másképpen.
Ám pillantásomat pár másodpercen belül valami más vonta el. Vagyis, valaki más. A folyosó vége felől kezdett közelíteni felém egy testet öltött lidérc. Ez a nő meg mi a fészkes fenét keres itt?
- Ha megbocsájtanak hölgyeim - léptem ki a tömegből, majd megfogtam a papírjaimat ismét, és magam mögött hagytam őket, de Éloise már ott állt előttem. Mit sem változott, gyönyörű még midnig. Ezt sosem vitattam, de nem is ez volt a probléma kettőnk között. A tekintete semmi jóval nem kecsegtetett.
- Hát, egyelőre nehezemre esik megítélni, hogy mi lep meg jobban. Téged itt látni, vagy tudni, hogy itt vagy, miközben nem értesítettél. Nem magad miatt. A gyerekeink miatt - fűztem aztán hozzá. Semmi lényeges, értelmes dolog nem történt közöttünk mióta kiderült, hiogy megcsalt, csak a gyerekek miatt voltunk hajlandóak békésen elválni. Én legalábbis így tettem, és látszólag ő is. Lehet, hogy közben majd felrobbant, ez már nem az én problémám volt. - A gyerekeket is hoztad, vagy ez egy kis kikapcsolódás, esetleg nászút? Bár érdekes lenne, ha egy koszos főiskola is egy nászút állomásává válna - mélyedt el egyik kezem a zsebemben. Ellenérzéseket váltott ki belőlem a jelenlétével. Mintha tüskével szurkáltak volna.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 27, 2015 6:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Dor & Kenna

Aki azt mondja, hogy a szerelem jó, az hazudik... Eddig mondhatni csak fájdalmat okozott, és semmi mást. Miért pont Dorian-ba kellett beleszeretnem? Szinte mindenki észrevette, hogy nem közömbös számomra, de ő nem... Bármivel is próbálkoznék nem kellenék neki, hisz ha fontos lennék számára, akkor nem lépett volna le egy szó nélkül... Mondhatni haragudtam rá, hisz pont akkor tűnt el, mikor leginkább nem kellett volna. Pont a hidas eset után láttam be, hogy igenis többet érzek iránta, hisz... nem tudom elmondani, hogy mi is fogott meg benne, de talán a titokzatosság, és nem kért sose a véremből, pedig nagyon is értékes lehet számára. Mikor már végleg lemondtam volna róla, pont akkor jelent meg, és megint... megint megváltoztak bennem a dolgok. Hiába próbálnám utálni, nem menne... egyszerűen fontos számomra, és nem akarom, hogy eltűnjön újra az életemből... Persze ő makacs, és nem akar az egyetemen maradni, és én bármennyire is szeretném, nem fogok neki könyörögni, hisz minek? Mi úgy sem lehetünk egy pár, hisz egy vámpír és egy tündér... Veszek egy mély levegőt, nem sírhatom el magam.
Aztán meghallom szavait, és hirtelen ökölbe szorítom a kezemet, majd ellazítom, és ezt ismételgetem. Mit mondjak? Nem tudok mit mondani, csak elgondolkodom... A kíváncsiság hajtotta, de mi után? Mi érdekelhette a Whitemore-n, ha nem a tanulás? A másik meg megértem, hogy valamiért idejött és az már nem hozza lázba, de megismert engem... Legalább miattam maradhatna.
- Értem, de ha már nincs miért, esetleg nincs valaki, aki miatt maradnál? Egy ismerős? Egy barát? Egy lány? Biztos, hogy van valaki... - Győzködöm magam, mintsem őt a szavaimmal. Engem még az sem zavarna, ha lenne barátnője és miatta maradna, csak maradjon... De mint már mondtam, nem fogok neki könyörögni, mert még nem szeretném elmondani neki, hogy mit is érzek iránta... Bár már teljesen mindegy, hisz el fog menni és nem tudom megállítani, hiába is tennék bármit. Jajj... Most a nénikém azt mondaná, hogy minden férfi "töketlen", és most a helyzetet elnézve igaz is lehet... Bob észre vett és randira akart hívni, de én elküldtem, hisz Dorian-ra vártam, jobban mondva várok egy ideje. De nem merek elé állni és elmondani neki az érzéseimet... De már biztosan tudom, hogy nem is fogom, hisz elmegy, akkor még is mi értelme lenne, nem?
- Nem fog észrevenni... Nem fog észrevenni hiába mennék el Bob-bal... Bármit teszek vagy csinálok, a srác nem veszi az adást, és már nem is lesz alkalmam rá, hogy ezzel féltékennyé tegyem, hisz... Hisz... te... teljesen mindegy. Váltsunk témát...- Ez az Kenna Martinez, hozd magad még ennél is cikibb helyzetbe, így sem áll elég rosszul a szénád... Persze a végét már dadogva, és teljesen elpirulok... Majdnem kimondtam, hogy ő az a srác, aki nem fog sohasem észre venni... Nagyon remélem, hogy nem fog elkezdeni gyanakodni.
- Jó, jó... Hirtelen nem jutott több dolog az eszembe, de tudom, hogy bármit megszerzel igézéssel... És egy kedves fajtársad megint rám támadt a hétvégén... - Mondatom végére a számra csapok, mert ezt igazán nem akartam neki elmondani... Már megint túl sokat beszélek, és ilyenkor sosem tudom, hogy hol elég az információ szórásban, ideje lenne megtanulnom azt, hogy gondolkodjak el, mielőtt bármit is kimondok. Nagyon remélem, hogy nem kezd el kérdezősködni...
Majd mikor zsebre vágja a kezét és elmegy mellettem, nem bírom tovább... Miért kell ekkora szemétnem lennie valakinek? Ha nem akar velem beszélgetni, akkor ne így adja tudtomra lehetőleg... Nem tudom, hogy mit csináljak... Utána menjek, vagy sem? Ha nem megyek, akkor itt hagy, és lehet hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy mi ketten találkoztunk... Csak két lépest tett meg, mikor hozzávágom a táskám, és elindulok felé, majd magam felé fordítom... Most az egyszer megteszem, vagyis nem... de még is, de még sem… Valamit tennem kell, hisz már letámadtam.
- Miért kell megint itt hagynod? Csak azt kérem, hogy ezt a napot töltsd velem, hogy rendesen eltudjak búcsúzni, rendben? Utána felőlem eltűnhetsz, csak ezt a napot kérem! - Szívem szaporán ver, és szinte már kiabálok vele, de nem érdekel... Miközben beszélek hozzá, addig az ujjammal a mellkasát böködöm... Remélem  nem fog megint itt hagyni, mert akkor felpofozom, és elfelejtem egy életre... Az emberek minek esnek szerelembe, ha az ennyire fájdalmas?..

१ Megjegyzés:Béndzsa, de kész *-* १ Words: valamennyi १ Zene: -
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 26, 2015 9:55 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

intertwined with our lives again..
bryan & éloise
Elhagytam Brüsszelt a gyermekeimmel együtt, hogy egy új világba kerüljünk át, amelyet én ismertem már, hiszen pár évet eltöltöttem már itt régebben, csak mindig visszatértem Európa egyik legfontosabb központjába, Belgiumba. Bepakoltunk a bőröndökbe, és hármunk közül én voltam az, aki könnyedén hagyta el a várost, amely a szülővárosa volt. A gyerekek nehezebben tették ezt meg, mert a legkedvesebb baráti társaságukat kellett ott hagyniuk, de némi ösztönzéssel rávettem őket erre a költözésre. Az apjuk közelségére mindketten rábólintottak, igaz, más választást nem hagytam nekik, mint azt, hogy igennel válaszoljanak. Kell nekik Bryan, főleg ebben az időszakban, ami a kamaszkor, és amikor jó, ha ott van az apuka is az életükben. Nekem más terveim vannak, nem szimplán a gyermekeim jóléte és boldogsága az, ami előrehurcol engem, hanem az, hogy picit kiugrasszam a mostani életéből az ex-férjemet, és ne legyen neki se lazán újrakezdős élete valami új nőcskével...
Miután a Whitmore-ra érkeztem, rögtön az igazgatóhoz mentem, aki körbevitt engem az épület legnagyobb részén, és valahol belül reménykedtem, hogy összefutok itt Bryan-nel. Hatalmas campus, ami szerintem nagyon jó, és mikor elváltak útjaink az igazgatóval, én továbbsétáltam a hosszú campuson, és a jogi kar felé néztem, ahol észrevettem az alakját, rögvest felismertem, hogy ő az. Egyesen és kecsesen indultam odafelé, ahol néhány diák is körberajongta őt, vicces, de ismerős ez a szitu.
- Nemcsak ügyvéd, hanem tanár is.. - gúnyosan jegyeztem meg, de a szemeimmel csak végigméregettem őt közben. - Látom, a diáklányok oda vannak érted itt is - mosolyogtam, és a távolodó, majd összebeszélő lánykákat figyeltem. - Biztosan ledöbbentél, azért sem tudsz most hirtelen mit szólni, ugye? - kérdeztem tőle, a kezemben tartogatva néhány papírt és pár könyvet.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 25, 2015 10:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

dorian & kenna

hmm, you again



Kenna gyönyörű és élettel teli lány. Pont ezért sem akarom megfertőzni a bennem lévő sötétséggel. A dologban azonban az is benne van, hogy nem szívesen vagyok a közelében, mert a vére úgy csábít, mint méhet minden egyes virág. Az önuralmat már elsajátítottam magamnak és lehet, hogy nem engedem, hogy az érzelmeim vezéreljenek, mert legutóbb, mikor a düh uralkodott el rajtam, akkor elég rossz vége lett az egésznek. Megöltem a testvérem és a családját. Szörnyeteg vagyok, ami miatt soha nem fogok megbocsájtani magamnak. Ezt mégis ki tudná megbocsájtani? Aki képes lenne rá annak szüksége lenne valamilyen kezelésre, mert az egyszer biztos, hogy ez egyáltalán nem normális. Most pedig magam sem tudom, miért vagyok itt.. Tudtam jól, ha visszatérek, akkor találkozni fogunk, de ez a legrosszabb az egészben. Látni akartam, de nem szabad. Nem és kész.
- Már nem tudom hányszor kijárhattam volna az iskolát és volt, hogy már ücsörögtem az iskolapadban nem is egyszer. Már nem hoz ez az egész a lázba. Mikor idejöttem volt egy tervem és a kíváncsiságom hajtott, ami most már teljesen megszűnt így semmi értelme annak, hogy maradjak. - Az egész vámpírkísérlet história vonzott ide. Még akkor is, ha megvolt az esélye, hogy én is egy áldozatként végzem majd. Nem igazán tudott érdekelni. Mert nem volt, mint veszítenem. Most azonban a húgom visszatért az életembe és meg kell mondanom, hogy nem tetszik, ahogyan bele próbál szólni az életembe, de azt hiszem sok választásom nincs ezt illetően. Úgy is bele fog szólni, mert azt hiszi, hogy valamilyen hatással lesz rám, de sajnálatos módon el kell keserítenem, hogy ez nem így van.
- Hát akkor meg már azért is el kellene menned vele. Tudod a srácok, akkor veszik észre, hogy mekkora kincs egy csaj, ha már más birtokolja. A helyedben én felkeresném Bob-ot és elbeszélgetnék vele erről még egyszer. - Nem hiszem el, hogy pont én adok neki tanácsot azért mégsem én vagyok a kapcsolatok mintaszobra. Sőt, amilyen nagy ívben lehet úgy el is kerülöm őket.
- Amit kell azt tudom és azt az egy milliót könnyedén el is vehetem tőlük, ha már ilyen lelkesen felajánlják. - Nem hiszem, hogy a pénz engem képes lenne ilyen téren motiválni. Úgy értem azt kapok meg, amit akarok és nem kell ehhez sem pénz, sem tudás. Egyszerűen csak a képesség az igézésére. Aminek már a birtokában vagyok jó pár évtizede.
- Minden óra fontos, úgyhogy jobb lesz, ha el is indulsz rájuk. - Zsebre vágom a kezemet, majd pedig egyszerűen csak tovább sétálok, mintha semmi nem történt volna. Egyértelműen nem kellett volna visszajönnöm.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 23, 2015 8:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miss Winchester & Mr. Elward
- Érzem azt a jóízű kis cinizmust a hangodban. Vagy netán félrehallom? - kérdeztem, mintha ez lenne itt a legnagyobb kérdés. Valójában nem az. Ő már ismert engem, amennyire engedtem, hogy lásdson belőlem valamit. Tudhatta, hogy veszélyes vagyok, ámde legtöbbször csak... ugatok de nem harapok. Valójában kegyetlen voltam, miután vámpírrá váltam, de nemrégiben egy bizonyos tényező miatt teljesen megszelídültem. Neki azonban nem kell erről tudnia, hiszen ha fény derül arra, hogy már a légynek se nagyon ártok... az iménti lányból éppehogy táplálkoztam, látszatnak tökéletes volt, és ezek szerint arra is remek célt szolgált, hogy azt higgye, még mindig az a kegyetlen vadász vagyok, aki voltam mikor megismert.
- Egyre szimpatikusabb a bátyád. - sóhajtottam fel kedélyesen, miközben arca minden rezdületére pontosan odafigyeltem. Nincs szükség konfliktusra, ezt vallottam akkor, mikor Rose Marie megmentett önmagamtól. De rájöttem, hogy az életem nélküle mit sem ér... ahogyan a konfliktusok nélküli élet sem való nekem. Ez az egész egy ördögi kör. Rose-t veszélyeztetem, ha elkezdek veszélyes életet élni, ráadásul... ha ez a bizonyos fickó megtudja, hogy életem szerelme szintúgy vámpír, hát nem túl kellemes élményt fog nekünk nyújtani, az fix. Egy kis éjszakai vadászat... ahol engem kergetnek. Egyrészt végre izgalmas lenne az életem, másrészt... félő, hogy rövidebbet húznék mint kellene.
- Sok mindent nem tudsz még rólam. Ahogy én sem rólad, de hát veled is szívesen randizom, ha akad egy szabad időpont a naptáradban. - feleltem negédes vigyor kíséretében. Szívem szerint levakartam volna a pimasz mosolyt a képéről, de nőt nem bántunk. Ez ilyen egyszerű. - Vagy esetleg homofób vagy, kedveském? - váltottam ártatlan pislogásra. Semmi valóság nincs abban, amit állít, és ezt tudja jól. De miért adjam meg neki az okot arra, hogy felháborodva kikérem magamnak?

© zene: video games| megjegyzés: megettek a vizsgák...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 11, 2015 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Dor & Kenna

Annyiszor megterveztem már a fejemben azt a jelenetet, hogy elmondok mindent Dorian-nak és majd jön a filmekben lévő Happy End, majd megcsókol és örök lesz a szerelmünk, de még én sem élhetek a tündér mesékben, hiába vagyok tündér… Álmodozni, álmodozok de nem tudom, hogy mikor lesz erre lehetőségem… Hiába van itt, nem tudom megtenni, mert félek. Lassan egy éve ismerem, és még nem láttam volna, hogy valakibe szerelmes lenne, mintha nem is hinne a szerelemben. De miért? Történt vele valami régen?… Vagy valaki megcsalta? Bár ki lenne az a nő, aki képes lenne megcsalni őt? Hisz annyira tökéletes, és helyes, okos, bátor, titokzatos és szeretem. Nem úgy testvérileg, erre már fél éve rájöttem, hanem szerelem szeretet, vagy hogy is nevezik… Bár tudom, hogy viszonzatlan marad és hiába súgja egy kis hang belül, hogy ne adjam fel, nem fogok neki semmit sem mondani. Inkább szorosabban ölelem magamhoz. Az illata most is kellemes volt. A tüsfürdő és kölni keveréke tökéletes volt, mint Dor. Tudom-tudom, hogy mondhatok ilyet? Számomra ő lehet a legjobb és… Nem akarok semmit sem Bob-tól. Nem tudom miért, de ő olyan más… Annyira szeretném tudni, hogy milyen lehet a csókja, és sikeresen elpirulok,már megint.
Szavait mrghallva kicsit elszomorodom! Ezek szerint nem fog maradni? De miért nem? Miért kell elmennie innen? Talán még mindig haragszik rám? Esetleg nem akar többet látni? Lehet, hogy nem ez van a dolog hátterében… De akkor mi? Talán egy lány van a dolgok hátterében? Talált magának valakit?
- Értem… Kár, hogy nrm maradsz. De miért? Miért nem maradsz? Azt hittem mostantól újra kicsit több id… Igen. Nekem be kell fejeznem az iskolát, mert muszáj. - Érdekel, hogy miért nem marad! Igen, néha egy kis mindenlébe kanál tudok lenni, de róla van szó, hogy… féltékeny volnék a lányra, akiről nem is tudok? Olyan egyszerű lenne, ha rá tudnék kérdezni, de abból előre tudom, hogy nyökögés és zavarba jövés lenne semmi más, de talán még ez megkoronázva egy durva pirulással. Nem akarok elpirulni, se zavarba jönni. Bárcsak meggondolná magát és mégis maradni itt. Olyan jó lenne és talán végre képes lennék neki kinyögni, hogy szeretem… Bár sajnos erre sok esélyt nem látok, hisz minden bizonnyal nem fog maradni…
- Minden bizonnyal semmikor, hisz engem Bob nem érdekel úgy, sőt engem más érdekelne, csak... Hát az illető nem igazán akar észre venni, talán ronda volnék? - Kérdezek rá, bár lehet, hogy nem ez volt életem legjobb döntése. Igaz, hogy Dor titokzatos, de erre minden bizonnyal rá fog kérdezni, ami azt jelenti, hogy vagy zavarba jövök és valahogyan kinyökögöm, hogy szeretem, vagy elkezdek megint össze-vissza mondani mindent. Nem akarom, hogy rákérdezzen... Nem! Nem hagyhatom, mert tipikusan zavarba jönnék, elpirulnék, majd nyökögnék, és végül elmondanám az igazat neki..
- Értem, értem, de nem tudhatod, hogy nem lesz-e rá szükséged... Lehet, hogy például sétálsz az utcán és letámadnak egy kérdéssel, ha helyesen válaszolsz, akkor kapsz egy milliót, de ha nem akkor, így jártál... Jól jöhet a tudás, bár simán igézhetsz magadnak bármit. -Kezdem el maga biztosan, de a végére rájövök, hogy mekkora idióta is vagyok... Egy vámpírnak sem számít a pénz, csak is a vér... Mindent megszerezhetnek igézéssel, de Dor más... ő még nem próbált meg megigézni, és a véremből sem táplálkozott. Lehet, hogy csak hálát érzek iránta és nem is szerelmet? Bár ez hülyeségnek tűnik, hisz nem vagyok neki hálás, mert az a természetes, ha nem támadj  meg azt az egy embert, aki szóba áll vele, nem igaz?
Na jó be kell látom kicsit szomorú vagyok, hogy nem lett féltékeny Bobra, mikor megemlítettem neki, bár azt sem tudom, hogy ilyen hogyan fordulhatott meg ilyen a fejemben, hisz biztos van neki valakije, már hogyne lenne. Csak rá kell nézni, és awh... Tudom, hogy nem szokásom senkibe se ennyire belezúgni, de most sikerült...
- Ma nem lesznek fontos óráim, szóval ha úgy is csak picit vagy itt, akkor elmehetnénk valahova enni valamit, vagy inni, és ha kel akkor én hívlak meg. Úgy is már olyan régóta kívánom az epres sütit, csak egy kérés: Ne a plázába menjünk.  - Igen... Semmiképp ne menjünk a plázába, ha nem akarja az egész napját egy sírós lánnyal tölteni...


१ Megjegyzés:Béndzsa, de kész *-* १ Words: valamennyi १ Zene: -
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 10, 2015 10:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

dorian & kenna

hmm, you again



Meg kell mondanom, hogy meglepett Kenna reakciója a visszatérésemre, de ugyanakkor rendkívül aranyos is volt. Eszem ágában nem volt lezárni a hátamról, mert mindig is szerettem, ha ilyen hatással vagyok a nőkre, de azért vele nem szívesen játszadoznék. Többet érdemel. Bármennyire is szétszórt néha azért megérdemli, hogy valaki őszintén és tisztán szeresse, de ez az alak nem én vagyok és kész. Ilyen egyszerű. Nem kell túlragozni a helyzetet. Egyszer már megpróbáltam ezt az egész szerelmet és elég szar vége lett, úgyhogy nem kívánok testi kontaktuson mást létesíteni. Persze ezt is csak olyan nőkkel, akik tisztában vannak azzal, hogy nem ajánlok többet, bár az utóbbi időszakban Aylee véleménye megváltozott az adott szituációról. Most már legalább tanultam a helyzetből nem szabad túlságosan sokáig húzni az egészet, mert akkor még a végén belém szeret az illető. Egy-két alkalom maximum. Utána is csak akkor, ha már jó idő eltelt közte és semmi lelkizés, mert a nők automatikus jelnek veszik, hogy igen megnyíltam neked ez az egész akár lehet több is.
Akkor most szólok. Csak beugrottam, de nem tervezek maradni. Neked azonban kell, mert a sulit mindenképpen be kell fejezned. – Örülök annak, hogy nekem csak akkor kell beülnöm az iskolapadba, ha éppen érdekel valami, vagy esetlegesen valamit el akarok vele érni, mert amúgy nem mondhatnám, hogy túlságosan kedvelném, ha ebbe a korszakba születtem volna egyszerű emberként. Persze már a tanulás lehetőségét is megbecsültük, de én mindig inkább a tettek embere voltam és abból szerettem tanulni, mintsem az egyszerű apróságokból.
Aha. Szóval, mikor lesz azaz ominózus randevú? – Valahogy nekem fel sem veti magát a fejemben az a lehetőség, hogy esetleg nemet mondott. Nem olyan rossz az a csávó. Normális és nem mondhatja rá az ember, hogy annyira szoknyapecér lenne, vagy egyszerűen csak arra menne, hogy hadd döntse ágyba már az összes nőt itt a Whitmore-n. Az inkább rám lenne igaz, de van akit még így is meg tudok fogni komolyabban. Na, mindegy.
Ki kellett szellőztetnem a fejemet és egy két régi tűzet újra lángra lobbantani. Semmi érdekes. Nyomasztó volt itt lenni, ahol tudást akarnak erőszakolni az elmémbe, amire igazából nincs is szükségem. – Igen Renee.. Bár sajnálom, hogy a húgom közbelépett az egész kis mókába, mert tényleg jó lett volna komolyabban újra összemelegedni, bár nem történt semmi az még nem azt jelenti, hogy később nem történhet újra meg valami. Ha vadász, akkor vadász. Engem aztán különösebben nem érdekel. Amíg jó nő addig nekem jó. Nem fogom feleségül venni, vagy ilyesmi, hogy annyira aggódni kelljen értem.

 

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 10, 2015 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Dor & Kenna

Hétfő van... Hétfő, ami azt jelenti, hogy ma van egy hónapja, hogy Dorian itt hagyott egy szó nélkül. Be kell látnom, hogy nagyon is hiányzik neked és remélem, hogy hamar vissza jön. Most olyan egyedül rossz bemenni a főiskolára tudva, hogy nem tudok vele összefutni sem... De be kell menni, ha diplomát akarok, szóval kipattantam az ágyból és kinéztem az ablakon. Hét ágra sütött a nap és minden bizonnyal jó idő volt, ami egyet jelentett azzal, hogy szoknyát veszek fel. A szekrény elé mentem és sokáig gondolkodva azon, hogy mit vegyek, és a választás egy fekete cicanadrágra és egy fehér tunikára esett, amin pillangós minta volt és a tunika két oldala meg volt hosszabbítva. Mivel nem tudhatom, hogy Dorian mikor bukkan fel, ezért mindig meg kell próbálnom csinosabbnak lennem...
Kiléptem az udvarra és a biztonság kedvéért még magamra kaptam egy farmer kabátot is, hisz nem lehet tudni, hogy nem kezd-e el esni az eső. Aztán elindultam a suliba... Az igazat megvallva jó kedvem volt és mosolyogva haladtam végig az utcán. Az egyik idős néni leejtette az almáját és felvettem neki, majd átkísértem az úttesten. Mosolyogva megköszönte és annyira jó érzés volt másoknak segíteni, bár azt sajnálom, hogy apun sehogy sem lehet... Aztán elhaladtam egy virágos bolt mellett és minden bizonnyal a tulajdonos kisfia egy fehér virágot tűzött a hajamba, majd azt mondta:"A szép néninek, szép virág jár." Elmosolyodva egy apró puszit nyomtam a fiú arcára, aki közben elpirult, és megköszöntem a virágot. Tovább sétáltam és beértem az iskola udvarába. Mint mindig most is a fiúk többsége füttyentgetett, mikor meglátnak, és én ezt nem tudtam hova tenni. Sokkal szebb lányok is vannak rajtam kívül.
Bob elcsípett a folyosón és olyan furán beszélt... Aztán végül kinyögte, hogy mit szeretne. Szeretné, ha járnék vele, mert látta, hogy az utóbbi időben nem látott Dor-ral és azt hitte, hogy szakítottunk. Mikor először meghallottam nagyokat pislogtam? Én és Dor egy pár? Á... az lehetetlen, csak az én kis gyerekes álmaimban van csak ilyen... Nem rázhattam le gyorsan, hisz elárultam neki, hogy nem vagyunk együtt, és minden bizonnyal nem hagy békén, míg el nem megyek vele randizni. De egy baráti találkozó, nem jelenti azt, hogy járni fogok vele, igaz? Nem tudom, hogy mit mondjak neki, hogy ne bántsam meg... De abban egyeztünk meg, hogy egyelőre nem megyek sehova... Mosolyogva elváltunk egymástól és beléptem a Campus-ba...
Mikor beléptem, nem akart hinni a szememnek. Először megdörzsölgettem őket, majd még egyszer, de még mindig Dor állt nekem háttal. Vajon káprázik a szemem, vagy hallucinálok, mert annyira hiányzik? Mikor már biztos voltam benne, hogy ő az, a könyveket kiejtettem a kezemből és felé szaladtam. Rávetettem magam a hátára, a kezeimet a nyaka köré és a lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Majd mikor megszólalt hangosan felnevettem.
- Te nekem, dehogy... - Mondom nevetve, miközben leszállok a hátárul és elé állok. Majd elmosolyodom. Semmit sem változott ebben az egy hónapban. Ugyanolyan titokzatos és jóképű maradt, bár erre a gondolatra elpirulok, majd közelebb lépek hozzá megölelem és a pólójába markolok, majd komoly hangon a fülébe súgok.
- Kérlek, többet ilyet ne csinálj, vagy ha le is lépsz, akkor szólj. - Majd kibontakozok az ölelésből és hátrább lépek, majd elmosolyodom. Igen... mellette mindig olyan vagyok, mint egy mosolygós alma.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem, agyis tudom, de olyan sok minden van egyszerre, bár képzeld Bob elhívott randizni, mert azt hitte, hogy járunk... Tudod az a Bob, aki annyi házibulit tart, bár nem értem, hogy mit akar pont tőlem... - Kezdem is el, bár megint össze-vissza beszélek sokat, de nem tehetek róla, hisz ezt hozza ki belőlem a jelenléte, és csak annyi időre állok, meg hogy meghallgassam, ha mond valamit, ha pedig nem, akkor folytatom..
- Aztán képzeld el, hogy ma kaptam egy virágot egy kisfiútól, aki szép néninek nevezett, olyan boldog lettem, hogy megjutalmaztam egy puszival. Tényleg te mit csináltál ebben az egy hónapban és miért mentél el? - És még mindig lenne mit mondanom, de ideje volt megkérdeznem tőle, hátha most ki tudok szedni belőle valamit... Bár lehet, hogy tudom miért ment el. A hidas esett után azt hittem annyira megutált, hogy már vissza se jön, de még is itt van. Vajon miért van itt? Az álmodozó énem azt mondaná, hogy miattam, de ez biztos, hogy nincs így...

१ Megjegyzés:Béndzsa, de kész *-* १ Words: valamennyi १ Zene: -
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 09, 2015 2:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

dorian & kenna

hmm, you again



Ha valaki most megkérdezne, hogy mégis miért jöttem vissza a Whitemore-ra nem tudnám pontosan megmondani. Egykoron a kíváncsiság vonzott ide aztán pedig jobbnak láttam, ha egyszerűen tovább állok és vissza sem nézek. Bár ennek nem hiszem, hogy mindenki örült, de úgy vagyok vele, hogy a magam ura vagyok, így senkinek semmi köze ahhoz, hogy én mégis, mikor mit csinálok, vagy éppen mihez van kedvem. Bár a húgom is elég rendesen próbálja beszabályozni az életemet, de neki talán még egy icipici beleszólása van. Különösebben úgy sem hat meg, amit mond nem veszem magamra. Nem akarok elköteleződni. Abból elég volt egyszer is most nem tehetek róla, hogy az ott szerzett tapasztalataim miatt nem kívánok belebonyolódni semmi másba. Ez van és kész.
Most pedig nemes egyszerűséggel sétálgatok a campuson, de már magam sem tudom miért jöttem vissza. Sok indokom nem volt. Az itt létem alatt egyedül Kenna-val beszélgettem, vagyis inkább őt hallgattam. Nem, mintha bántam volna, hogy egyfolytában beszél. Legalább nekem nem kellett megszólalnom ez pedig most félsiker volt. Amúgy sem vagyok az a beszédes típus. De mondjuk ő ahhoz túlságosan ártatlan volt, hogy csak úgy kihasználjam, így nem maradt más, mint hallgatni, ahogy folyamatosan pörög. Szerintem két perc alvás után feltöltődik, vagy egy hordozható aksira van dugva, amit aközben tölt fel, hogy alszik. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehet benne annyi energia. Mindig is tudta, hogyan kell rám találni, mintha érezte volna, hogy hol vagyok, mert éreztem, ahogy lábak fonódnak a derekam köré, a kezét pedig a nyakam köré csavarta és úgy csimpaszkodott rajtam, akár csak egy kis majom. - Csak nem hiányoztam?   - Azután az eset után, hogy levetette magát egy hídról csak, hogy bizonyítsa az igazát valahogy nem volt hangulatom hozzá. Meg is halhatott volna. Szerencséje, hogy nem vagyok az a típus, hogy hagyom meghalni körülöttem az embereket olyan könnyedén. Az ő hülyesége volt ez tény és való, de eléggé esélyes, hogy én inspiráltam.  

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 30, 2015 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To: Nathan
Nagy szerencséje van Nathannak, hogy nem kenyerem az erőszak. Máskülönben ha meg nem is ölném, de egy pofont kapna, vagy ágyékon rúgnám. Meg is érdemelné, viszont én nem fogok arra a szintre lealacsonyodni, hogy megüssem. Tőlem olyan szempontból nem kell tartania, hogy fizikailag bántom, viszont meg vannak a magam eszközei, például a gondosan megválogatott szavak. Az erőszakot csak primitív személyek alkalmaznak, akik tévesen megoldásnak tartják, holott az erőszak csak erőszakot szül. Azért Davidnak megengedném, hogy legalább eltörje pár csontját, hiszen a vámpírok mind undorító szörnyetegek akiket kegyelem nélkül ki kell írtani. Még csak az kéne, hogy ezek az átkozott lények nyugodtan szaporodjanak. Akkor még a végén az egész Föld tele lenne velük és nem lehetne tőlük élni. Csak az hiányozna. Mázli, hogy többen is úgy gondolják, hogy le kell őket gyilkolni és a többségnek nem csak a szája jár, hanem cselekszik is. Így hátha hamar a vérfarkosokkal, meg a boszikka együtt felkerülnének a kihalóban lévő fajok listájára.
- Borotvaéles eszed van, érzem is ahogy vág. - mondom cinikusan és nem áll messze attó, hogy úgy érzem, hogy ehhez a főiskolához túl ostoba lenne, pedig vannak ennél sokka erősebb is.
- Rád biztosan mindig ráér. - válaszolok komolyan. A bátyámat ismerve kevés alkalmat hagyna ki arra, hogy egy-egy vérszívó életét kioltsa. Remélem Nathan is azok közé tartozik, akiknek bármikor szívesen megszünteti dobogni a szívét. Őszintén szólva nem bánnám, ha még egyszer nem kellene újra látnom, mert kezdre az idegeimre menni.
- Ha azt hiszed, hogy ijesztő vagy tévedsz. - vetem az arcába és a talákozós résznél pimasz mosoly kerül az arcomra. - Nem is tudtam, hogy a saját nemed iránt vonzódsz, teljesen megeptél ezzel. Megpróbálhatok összehozni nektek egy randit, bár kétlem, hogy te vagy az esete. - értem direkt félre. Ő se gondohatta komolyan, hogy egy ilyen mondatot nem fogok szándékosan kiforgatni, hogy ércelődhessek rajta.
music: | note: Semmi gond. Smile | words: 301
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 28, 2015 2:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miss Winchester & Mr. Elward
Általában a hozzá hasonló lányok rejtik a legnagyobb meglepetéseket magukban. Talán azért, mert úgy néznek ki, mint akik sosem lennének képesek bántani egy átkozott pillangót sem, nemhogy egy hangyára rálépni... mégis, a hangja tele van szarkazmussal, ráadásként pedig azt hiszem, hogy egyáltalán nem lenne nehézkes feladat számára, hogy ő maga szúrja át a szívemet egy karóval. Félelmetes gondolat, még nem készültem fel a halálra ismét.. de arról már beszélnünk sem kellene, hogy a halálnál egy dologtól félek jobban;attól, hogy Rose egyszer elhagy vagy úgy néz rám, hogy teintete tele van gyűlölettel. De ő nem tud Rose-ról. Hála a magasságosnak!
- Hm, szóval burkoltan azt közlöd velem, hogy ez a mai világban már nem úgy működik, mint régen. Áh, roppant érdekes! - emeltem fel a mutatóujjamat. Mintha bármi komolyságot is magamra erőltettem volna, láthatta rtajtam, hogy az egész korrepetálós ostobaság rohadtul távol áll tőlem.
Megköszörültem a torkom. - Szóval ezzel azt mondod, hogy.... öhm... időpontot kell kérnem a bátyádtól egy délutáni túra kapcsán? - sóhajtottam fel. Ez meglehetősen érdekes, habár sosem vezszem számításba, hogy esetleg veszíthetek is. Talán azért, mert ha eleve negatívan indulunk neki az ilyesminek, tlaán tényleg veszíteni fogok. És ezt mos aligha van kedvem kockáztatni. Nem is fogom.
- Tényleg bátor vagy. De azt hiszem, hogy jobb, ha vigyázol magadra. Nem én vagyok itt a legnagyobb veszély... és kérlek, tégy meg egy szívességet. Hozz össze a bátyáddal. - kacsintottam rá. Találkozót értettem ez alatt, de ha nagyon gúnyolódni akar, félre tudja érteni.

©️ zene: video games| megjegyzés: bocsánat a késésért Sad
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 22, 2015 11:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

|| luke ||

Nem tudom elhinni, hogy ez az egész csak engem aggaszt. Ja, de mégis képes vagyok elhinni. Luke-nak nincs akkora veszíteni valója. Azt hiszem, ha csak tudat alatt is, de tisztában van azzal, hogy ő az erősebb kettőnk közül és ő lesz az, aki élve fog távozni. Nekem pedig a lelkem egy apró töredéke benne marad, hogy ne érezze magát teljesen egyedül és ne engedje, hogy a gyász feleméssze. Ez egy normális embert megőrjítene, de tőlünk elvárják. Hiszen erre születtünk. Hát micsoda megtiszteltetés, hogy az egyik arra születik, hogy uralkodjon a másik pedig arra, hogy meghaljon és egy kis része az uralkodó félben maradjon. De az inkább az élőt vigasztalja inkább, mint a holtat. Bár én már annak is örülnék, hogy nem veszítem el Luke-t, de nem akarom az életemet elveszíteni. Túlságosan sokat jelent nekem. Talán többet is, mint kellene.
Egy padon foglalok helyet, ahol békésen lógatom a lábaimat és várom, hogy végre megérkezzen Luke. Itt az ideje, hogy komolyan elbeszélgessünk erről. Én nem akarok megküzdeni vele, mert nem akarok a halál karjába belesétálni. Valahogy muszáj kijátszanunk ezt az egész helyzetet, hogy ne nekünk kelljen. Amúgy sem a mi felelősségünk lett volna ez elsősorban. Mi csak a tartalék terv voltunk. Miért kell mások felelősségét ránk hárítani?
Mikor megpillantom a testvéremet felpattanok a padról és összefont karokkal állok meg előtte. – Luke. Azt hittem már soha nem érsz ide.. Gondolom te is jól tudod, hogy miről szeretnék veled most beszélgetni. – Bármennyire is próbáltam eddig kerülni és figyelmen kívül hagyni a témát rájöttem, hogy ez már egyáltalán nem lehetséges. Hiszen mondhatni itt van a nyakunkon az egész.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 02, 2015 5:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To: Nathan
Nem értem honnan veszi a bátorságot, hogy kioktasson. Mire fel ilyen nagyképű? Arra, hogy egy vérszopó? Szerintem ez nem akkora szám, hogy ilyen hatalmas arca legyen. Mindig is undorítónak tartottam az ő faját. Olyanok a vámpírok, mint holmi emberi alakot öltött piócák. Őszintén örülök, hogy vannak olyan emberek, akik az ilyen gusztustalan lényeket irtják, hogy ne rontsák tovább a légkört. Őt is jó lenne, ha valaki levadászná, lehet hogy szólok Davidnek, hogy van itt az iskolában egy Nathan nevű beképzelt vámpír, aki a szemem láttára szopta egy csaj nyakából a vért.
Olyat mond, amivel eléggé felhúz. Ő akar engem a modorról kioktatni? Sokkal jól neveltebb vagyok nála még ha nem is jópofizok vele. Ne várja el, hogy majd én mosolyogva cseverészek vele, csak azért, hogy nehogy egy hajszálnyit faragatlannak tűnjek. Akinek a véleménye nem érdekel az ő. És jól hallottam "angyalkámnak" szólított? Nem vagyok senkinek se az "angyala", főleg nem egy ilyen alaknak.
- Nem mondod? Magamtól rá se jöttem volna. - a hangom tele van szarkazmussal és megvetéssel ami szívből fakad.
- Úgy sem fogok, mert nem érdemled meg. Azt pedig erősen kétlem, hogy ha tudnád is milyen szakra járok pont az én osztályomba kerülnél, egy szakon belül legalább 3 osztály van. És itt nem szokás a gyengéket korrepetálni. Az vagy bejár különórára, vagy megbukik és így járt. - tájékoztatom az igazságról, mert ezek tényleg így vannak. Szánalmas tartom, hogy úgy fenyeget, hogy hülyeségeket beszél. Talán nem ez a világ legnívósabb főiskolája, de nem nehéz innen kibukni, ha gyenge az ember. Az első évekre beraknak egy csomó nehéz szórótantárgyat, amivel könnyen kiszórják a gyengéket. Ha meg valaki nem bírja az iramot? Legfeljebb jó pénzért elmehet magántanárhoz, vagy ha van egy kedves csoporttársa és az felajánlja, hogy korrepetálja akkor esetleg van esélye bent maradni.
Hogy mi? Jó hallom, hogy mit mond? Ez a hülye tényleg azt hiszi, hogy ő csak úgy hipp-hopp kinyír egy képzett vámpírvadászt aki nála erősebb dögökkel is végzett már? Elég alacsony lehet az IQ-ja, vagy magas az egója. Vagy is-is.
- Szerintem kettőtök közül aki meghalna az te lennél és erre mérget mernék venni. - közlö vele ridegen és nem engedem magamhoz közelebb, amennyit jön felém annyit távolodok óvatosan hátrálva a folyosó felé.
Már megint fenyeget? Hogy tönkreteszi az életem. Hát azt szívesen látnám. Mások is próbálkoztak és eddig még senkinek se sikerült.
- Haha, igazán félelmetes vagy, menten összetojom magam. Nem félek tőled. - vetem az arcába. - Most viszont tényleg mennem kell, nem érek rá ilyen felesleges beszédekkel pazarolni az időm. - már megyek is el mondjon vagy tegyen bármit. Egy percig nem fogom tovább hallgatni az észosztását. Osztogassa másnak, akinek nagyobb szüksége van rá, ne nekem.
music: | note: - | words: 437

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 7:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miss Winchester & Mr. Elward
Nem pont nekem kellett volna ráolvasnom azt, hogy véleményem szerint milyen neveltetésben részesült. Ő valószínűleg hagyta, hogy neveljék, míg én az esetek nagy részében elkallódtam, mint egy kis huligán. Mai értelemben. Akkoriban mindez nem volt megszokott, s míg mai szemmel azt látjuk, hogy a fiatalok minden létező szálat megragadnak, hogy távol kerüljenek a szülőktől, mi ezt a korai századokban nem tehettük meg.
Az egyetlen, aki nevelni próbált, Oliver volt. Ő fogadott magához, majd tett engem vámpírrá, mikor úgy ítélte, hogy megérettem erre a feladatra. Számomra ez több volt mint barátság. Testvériség alakult ki közöttünk, amelyet ő nemrég megszegett. Olyan volt, mintha a tulajdon bátyám árult volna el. Átkoztam a napot, átkozom ma is, amikor megismertem Őt. Mikor apám helyett apám volt, s mikor bátyám helyett bátyám. Túl sokat engedtem neki. Nem szabadott volna így tennem.
- A modortalanságnak is több fokozata van, angyalkám. - billent oldalra a fejem, majd közelebb lépztem hozzá, bár tudtam, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tartsa a kettőnk közötti távolságot. Miért is nem lep meg.
- Bánhatnál velem kedvesebben is. Tudod, előfordulhat, hogy netán... osztálytársak leszünk. Vagyis inkább... - masszíroztam meg állam. -... csoporttársak! És ha gyenge leszek, talán neked kell majd engem korrepetálni. - szemétkedtem vele égtelen mosollyal, mintha nem lenne jobb dolgom, mint húzni az agyát. Vajon mit tanulhat itt? Irodalmat? Vagy orvos lesz? Egyelőre egyiket se tudom kinézni belőle. Mondjuk én tényleg inkább a Yale-n képzeltem őt el. Mit keres vajon itt, az isten háta mögött?
- Óh, ez egy vacsorameghívás? Én szívesen találkozom a bátyáddal! Meglátjuk, melyikünk húzza a rövidebbet. Egy kis senkiházi, aki talán tud használni egy átkozott karót és néhány fából készült vackot... vagy én, aki egy mozdulattal töröm ki a nyakát. Tényleg ennyire... irritáló lennék? Pedig még csak nem is bántottalak. - pislogtam rá ártatlanul, majd megálltam szorosan előtte.
- Tudd, hogy ez az egész csak most kezdődik. Aki egyszer meglát táplálkozni, annak nincs nyugta később tőlem. Túl szép vagy, hogy megöljelek... de az életedet is megkeserítem, ha bárkinek elmondod, hogy mit láttál! - vicsorogtam.

©️ zene: video games| megjegyzés: bocsánat a késésért Sad

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 16, 2015 2:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To: Nathan
Nem igazán értem miért gondolta azt, hogy én majd mosolyogva és a legnagyobb kedvességgel fogom fogadni. Egyébként sem igazán rajongok a társaságáért - sőt néha kimondottan idegesítő tud lenni -, főleg így, hogy a fél arcát vér borítja. Kimondottan gusztustalan, a szagról nem is beszélve. Undorító és taszító ezzel együtt az egész lénye, nem csoda hát ha nincs sok kedvem a közelében tartózkodni, pláne nem cseverészni vele. Akkor már inkább ne beszélgessek senkivel sem.
- Hidd el úgy történt, más különben nem éppen ilyen szavakat használnék. Ha engem modortalannak tartasz akkor még nem láttál olyan lányt, aki tényleg az. - tájékoztatom. Igen, a szüleim megtanítottak kulturáltan viselkedni - úgy érzem most sem voltam annyira faragatlan -, viszont azt egy szóval sem említették, hogy egy véres képű vérszívóval szemben is minden helyzetben jópofiznom kell. Amúgy sem annyira bírom az ilyen belőlünk táplálkozó lényeket, hát meg azokat akik ilyen frusztrálóan képesek viselkedni. Komolyan azt várja el, hogy barátságosan bájologjak vele? Ennyire ostoba, vagy ennyire nagyképű? Szerintem mind a kettő a legkisebb túlzás nélkül elmondható róla.
- Tudod veled ellentétben nekem fontosak az eredményeim és semmi kedvem lerontani őket egy ilyen alak miatt, mint amilyen te vagy. - közlöm vele és remélem a hangomból kihallja mennyire nem vágyom arra, hogy akár még egy percet pazaroljak rá. Egy határozott mozdulattal leveszem a vállamról a kezem és maga mellé taszítom azt. Engem ne fogdosson össze a kezével amit akár nemrégen a vér és kosz keveréke is ellephetett.
- A bátyám ilyen vérszopókat szokott vadászni, mint amilyen te is vagy, úgy hogy azt ajánlom a saját érdekedben, hogy maradj távol tőlem, ha zaklatni mersz kénytelen leszek szólni neki, hogy van itt egy egyed akit le kéne gyilkolni. - figyelmeztetem teljesen komolyan és elfordulva tőle indulok el a terem felé, ahova eredetileg is tartottam.
music: | note: Elnézést a késésért.  Embarassed  | words: 294
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 04, 2015 5:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miss Winchester & Mr. Elward
Magam sem tudom, hogy nem jutott eszembe eddig az, hogy ezzel foglalkozzam. Mármint az iskolával, és az itteni kis diákokkal. Egyáltalán... mi a legjobb gyógyír a sok gondolkodás ellen? A sok fiatal nyak, az esetleges kis konfliktusok, majd végül a győzelem, hisz ki tudna engem legyűrni? Ha meg is történne, amit kétlek, igazán embert próbáló feladat lenne, szóval bízom abban, hogy senkinek nem áll szándékában belém állni, mert ilyenkor, ilyen indulatokkal magamban eléggé nagyoit tudok ütni... vagy éppenséggel harapni.
- Óh, angyalom, nem is értem, hogy miért vagy ilyen flegma és udvariatlan velem. Szenttül hittem, hogy anyukád és apukád jómodorra nevelt. Vagy tévedtem volna? - kérdeztem felvont szemöldökkel, ám egy nagy és széles vigyorral a képemen. Ismertem ezt a lányt, még pár évvel ezelőttről, bár jómagam nem gyakran tettem tiszteletemet a gimnáziumi órákon. Nyilván furcsállotta, hogy ennek ellenére miért is nem rúgnak ki. Ha vámpír vagy, mindent el tudsz intézni, nem?
- És ismét találkozunk. Ugyan, hová sietsz? - fogtam meg a vállát, miután felvette a könyveit, és láttam rajta, hogy igencsak sietős a dolga. Bár gondolom, személyes jelenlétem váltotta ki ezt belőle. Hát.. ha szabadna ezt mondanom, hiába teszi, hisz én nem vayok egy... egyszerű eset.
A másik karomon tartott lányra néztem, majd belenéztem a szemébe. - Menj, és kösd be a nyakad. Ha rákérdeznek, valamivel megsértetted magad, és engem soha nem láttál előtte. - igéztem őt meg, majd visszafordultam Charity felé, ahogy a másik elment.
Letöröltem véres ajkaimat. - Meglep, hogy itt látlak. A te ambícióiddal biztos voltam abban, hogy a Yale-ig meg sem állsz. Igaz, csak alig ismertelek meg... nem voltam túl gyakori vendég az iskolában. - vontam egyet a vállamon.

© zene: video games| megjegyzés: volt már jobb. : )
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Szept. 28, 2014 6:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

To: Nathan
Mindenféle különösebb változatosságok nélkül követik egymást a napok. Ez kissé unalmas, de nem is bánom, hogy most nyugalom van és elég a tanulmányaimmal foglalkozok, ami legtöbbször éppen elegendő, főleg hogy egy főiskola kellően nehéz tud lenni, legalábbis ez biztosan nem tartozik a könnyűek közé. Azonban nem panaszkodom, hiszen önként döntöttem emellett az intézmény mellett, senki nem kényszerített, még az se volt kötelező, hogy továbbtanuljak valamerre. Érettségi után mondhattam volna azt, hogy nem fogok tovább iskolapadban ülni, ami kényelmes lett volna, de úgy gondolom jobban megéri, ha időt és fáradtságot nem sajnálva elvégzem ezt az iskolát. Egy diploma jól jöhet később, látják az emberen, hogy szorgalmas és emellett magamnak is bebizonyíthatom, hogy képes vagyok rá. A legfontosabb, akinek bizonyítanom kell, utána jön a családom. Ha elkezdek belefáradni a főiskolás életbe elég csak arra gondolnom elsősorban ki miatt teszem ezt és ez erőt ad ahhoz, hogy ne adjam fel. Mondjuk eddig alig fordult meg a fejemben, hogy kiiratkozom innen hiszen még egészen könnyű, azt beszélik ennél már csak rosszabb lehet. Már alig várom. Azért a végső cél motivál: a diploma.
Ma kissé fáradtan tápászkodom ki az ágyból, meg éjszaka is a házi dolgozattal foglalkoztam, pedig nem vagyok az a fajta, aki minden az utolsó pillanatra hagy. Attól függetlenül, hogy nem vagyok éppen a legkipihentebb egész jól kibírom az órákat, koncentrálnom se olyan nehéz, mint vártam. Pont ötödik óra után vagyok és a szekrényemből frissen kivett könyvekkel tartok a tanterem felé, amikor ügyesen a földre ejtem a könyveim. Gyors mozdulatokkal szedem fel őket, amikor egy ismerős, pimasz hang üti meg a füleim. Feltekintek és akkor látom, hogy Nathan az, a volt középiskolás osztálytársam, akinek véres ábrázatát nézve elfog az undor. Sosem bírtam őt igazán.
- Egyes emberek idővel változnak, látom ez rád sajnos nem igaz. - vetem oda kissé flegmán, majd felvéve az utolsó könyvem is felegyenesedem.- Ha megbocsájtasz nekem most dolgom van. - igyekszek kerülni a további beszélgetést, amihez nincs túl sok kedvem egy vámpírral, akinek az arcán látszik, hogy továbbra sem hajlandó felhagyni az emberi vér fogyasztásáról, amit csak szánni tudok.
music: | note: - | words:

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 27, 2014 8:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Miss Winchester & Mr. Elward
Napok óta gondolkodom. Leginkább azon, hogy mit is csináljak az elkövetkezendő időszakban. Részemről az iskolába járás maximálisan kizárva, semmi hangulatom nincs hozzá. Talán azért, mert lépten-nyomon ismerősökbe botlanék bele, és az az idegeimnek éppen momentán nem hiányzik. Másrészt mintha kicsit öreg lennék már egy újabb diplomához...
A másik pedig, ami nyomaszt, egy A betűs démon. Alexander. Egyfolytában karmolgatja a gyomrom beljesét, ahogy eszembe jut, hogy talán Rose Marie néha még gondol rá. Nem tudom hová tenni a kettejük kis szerelmi viszonyát. Az tény, hogy nem esik jól, de félre kellene tennem ezt. Nem érdemli meg a kételkedésemet. Főleg hogy sosem szolgált rá arra, hogy bizalmatlan és bizonytalan legyek vele kapcsolatban. Ő azt érdemli, amit az utóbbi időben kapott tőlem. Nem kellett volna felhoznom Alexandert. Ha van egy kis szerencsém, nem látom őt többé. Hála annak a nemlétező szent istennek!
Egy halk sóhajtással igyekeztem az épület felé. Nem állt szándékomban tanulói jogviszonyt kezdeményezni, az viszont biztos, hogy most be fogok ülni egy kicsit. Visszanosztalgiázok egy nagyon régi időszakba... mikor az egyetem tényleg kiváltság volt egy másik földrészen és csupán a lefjobbak juthattak be. Nézzünk körbe, emberek! Mindenféle népség. Fogadni mernék, fele csak bulizni jár ide. De mi más ma a világ? Buli és buli. Talán a komoly felfogásommal elküldhetne valaki melegebb éghajlatra. De nem vagyok mindig ilyen. Talán tényleg csak ez az egész Alexander téma dúlt fel.. lehet, meg kellene győződnöm arról, hogy többé nem tér vissza. Igen, az lenne a legjobb. De azt sem tudom, hogy hol van. A fenébe!
A feszültség csak nőttön nőtt belőlem, főleg mikor egy elég szemrevaló lány sétált el velem szemben, és mikor mellém ért, hirtelen belékarolva néztem mélyen a szemébe. - Most csendben maradsz. Keresünk egy csendes sarkot, és míg belőled táplálkozom, meg sem nyikkansz. - suttogtam, és a vér gondolata rögtön megbűvölt. Hónapok óta nem ittam igazi emberi vért. A tasakos vér szinte kimerít.. igen, ez a legjobb szó.
Egy csendes sarokba érve rögtön a nyakára tapadtam. Magabiztos voltam, hogy nem lát minket senki... ám egy kis idő elteltével léptek zaját hallottam, majd könyvek estek a padlóra, és ez rögtön arra késztetett, hogy kiszakadjak a lány nyakából és ránézzek az érkezőre.
Véres ajkaimra ravasz vigyor ült ki, ahogy az ismeretség halvány hulláma végigsimított gerincemen. Ismertem ezt a lányt.
- Meglep, hogy itt látlak, Charity. Pár éve még.. egészen más helyeken jártál. - egyenesedtem ki.

© zene: video games| megjegyzés: volt már jobb. : )
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Kedd Júl. 15, 2014 10:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to silas: you are not stefan... right?

- Ez... morbid volt. De Stefan-os - kuncogtam fel ismét, de utána rájöttem, hogy ideje lenne másról is beszélni, nemcsak a campuson szétdobált levágott fejek víziójáról. Már csak azért is, mert kicsi kellett hozzá, hogy felforduljon a gyomrom. Tudom, Stefan ilyen... jelegzetes a humora, de ezzel még nemigen hallottam őt viccelni előtte. A ripper korszak számára mindig is egy kegyetlen időszaknak számított... furcsa. De biztosan össze van zavarodva. Igaz, nem tudom, hogy mi oka lenne rá...
- Damon nincs itt... ő Mystic Fallsban van. De hát ezt tudod - mosolyogtam még mindig. - Damon sosem lépné át ennek az iskolának a kapuit... hacsak rá nem tör a féltékenység, és nem kezd el nyomozni az évfolyamtársaim után - vontam meg a vállamat jókedvűen, majd játékosan az alsó ajkamba haraptam, és próbáltam nem elrontani a kedvét azzal a hírrel, hogy Bonnie... szóval hogy mi történt vele. Hiszen ő Stefannak is lényeges pont volt az életében... és ha Bonnie nem is mindig, de Stefan próbálta kifejezni az iránta érzett tiszteletét.
- Öhm... - túrtam egy hajtincset a fülem mögé, miközben nagy sóhajtást kísérően gondolkodni kezdtem, mit tudok Silasről. - Valami olyasmi, hogy ő egy halhatatlan... boszorkány. Azt hiszem. És Stefan hasonmása. Ja, és gonosz - rántottam meg a vállam. - Ezen felül nem túl sokat. Nem tudom, mit akar Mystic Fallsban. Mit akarhat... veled. Vagy miért lényeges ez az egész hasonmás-dolog - ráztam meg a fejem tanácstalanul.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 1:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next






Elena & Silas



Micsoda? Ő tudja, hogy ki vagyok, nos ez megtisztelő.
- szerintem, dekoratív lenne. - mosolyogtam rá és nevettem vele együtt. Morbid vagyok tudom, de vicces lenne.
- Fogalmam sincs ezt akarom ki deríteni, hol van a bátyám?- kulcsoltam össze a kezem és húztam ki magamat. Bele néztem igéző tekintetébe egyből Amara jutott eszembe. Az én szépséges szerelmem, úgy hiányzik nekem.
- Tőled nem tudom akarna-e valamit, de te mit tudsz Silasről? - kérdeztem felvont szemöldökkel, érdeklődő tekintettel. A szél enyhén meglobogtatta gesztenye barna fürtjeit. Szinte vissza röpített engem a régmúltba amikor minden jobb volt és szerettem életem szerelmét.




music:Zeneszám címe|words: szavak száma
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 12:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




silas && elena
what are  you doing here, stefan?

A sokk, amelyet a felbukkanásának ténye okozott, kezdett lassan elmúlni. A telefonomat csak ezúttal tettem el, majd visszatévedtem a tekintetébe, és próbáltam mosolyogni. Nagyon kínos volt... hiszen aligha beszéltünk egymással azok után, hogy kiderült, minket az univerzum is egymásnak teremtett. Érdekes feltevés, de köztudott, hogy az univerzum nem befolyásol mindent.
Egy csúnya pillantást vetettem rá, mikor megjegyezte, hogy csak akkorlenne szórakoztató számára idejárni, ha ripper lenne. - Ez nem volt vicces - jegyeztem meg mellé, de mosolyogva, hiszen tudom, hogy ő maga sem gondolja komolyan. - Enyhén groteszk lenne letépett fejek között sétálgatni a campus-on - böktem oldalba, majd körülnéztem.
De rögötn felkaptam a fejem, mikor meghallottam Silas nevét. - Silas? - kérdeztem vissza, majd a mosolyom már le is hervadt. - Stefan, de hát... azt hittem, Silas már elment - ráztam meg a fejem. Milyen ostoba feltevés volt, egyáltalán miből következtettem erre? - Kicsit összezavarodtam, mióta ismerem ezt az egész Silas-Amara halhatatlanság történetet... - túrtam bele a hajamba, és egy közeli padon foglaltam helyet. - Mit akarnak ezek tőled... tőlünk, Stefan? - emeltem fel a fejem, és tudtam, hogy tekintetemben jelenleg több félelemre utaló jel is látható. Hiszen féltem... ez egyértelmű.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 03, 2014 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next






Elena & Silas




Kezdek lebukni, hogy lehet, ez ennyire ismeri Stefant? Pedig nagyon meg győzően alakítom, de már nagyon unom, hogy a saját sármomat nem vethettem be. Végig mértem a lányt és egyre jobban éreztem a vibrálást közte és köztem, persze az csak annyit, jelt, hogy Stefanhez vonzódik. Szuka, szült egy rakat gyereket a bátyának és még izzik ott lent érte.
Beletúrtam a hajamba és meg köszörültem a torkomat.
- Nem isten ments az csak akkor volt érdekes, amikor a Ripper korszakomat éltem, vagy is hát homályos a kép, de akkoriban kicsit teátrális voltam. – suttogtam.
- Megtudtam, hogy Silas a városban van, és valamiért szüksége van rám, fogalmam sincs, mire kellek neki. – játszottam el az értetlen Stefan Salvatorét.




music:Zeneszám címe|words: szavak száma
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Kedd Jún. 03, 2014 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




silas && elena
what are  you doing here, stefan?

Furcsán viselkedett... legalábbis nekem úgy tűnt. Valamiért zavartnak éreztem magam, mikor elengedtem, hiszen hogy is szokás mondani? Ne ölelgesd a levetett pólódat. De Stefanra sosem tudtam úgy tekinteni, mint egy ledobott nadrágra, vagy... cipőre, vagy hogy is szól a mondás. Ő nekem mindig is egy... igaz szerelem megtestesítője volt, mely mint utólag kiderült, túl tiszta volt hozzám... vagy inkább túl jó. És nekem túlontúl... mindegy. Nem ennek van most itt az ideje. Hanem a beszélgetésé.
- Biztos voltam abban, hogy eltűntél Mystic Fallsból.. semmit nem hallottunk felőled - ráztam meg a fejem. Tudtam, hogy érti, miről beszélek és miért beszélek többesszámban. Elvégre a bátyjával élek együtt, és akármilyen hihetetlen, Damont is érdekli Stefan jövője... és jelene is. Mutasson a külvilágnak akármilyen ábrázatot is.
- Öhm... ilyet sem hallottam még a szádból - suttogtam kínos mosollyal, mikor meghallottam eléggé... egyértelmű poénját, miután kiszedett a hajamból egy kis falevelet. - Óh... - suttogtam meglepve, majd egyik lábamról a másikra helyeztem egyensúlyomat, csak utána jelent meg egy kis zavar az arcomon, és a kezéhez nyúltam, hogy kkivegyem belőle a falevelet. - Köszönöm - suttogtam rekedten, a hangomon is hallható volt zavartságom. Senki nem tagadhatta, hogy szakításunk ellenére közöttünk mindig is megmaradt egy bizonyos... pozsgás. Melyet akkor is éreztem, mikor éppen nem akartam. De ilyen az, mikor valakit szerettél... szereti most is egy részed, de nem lehetsz vele, mert nem vele akarsz lenni.
- Mit keresel itt, Stefan? - bukott ki aztán belőlem. - Ne mondd, hogy főiskolára akarsz járni - kuncogtam fel, és tekintetem kitágult a gondolatra.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 16, 2014 12:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next






Elena & Silas


Lassú megfontolt léptekkel mentem a Whimore egyetemre hallgattam a szélsipító zaját, hogy meg csapta fülem. Muszáj folytatnom Stefan Salvatore silány kis életét. Stefan miért jön ide, én nyilván azért, hogy meg keressem Whitmore dokit. Hat persze elena... Futott végig Agyamon ez a név még halhatatlan vagyok, és nem tetszik bár az agykontrol elég király. Feltett céljaim és szinte már napirendi pontommá vált, hogy megtaláljam szerelmemet.
Hirtelen miközben sétáltam elena szó szerint arcomba csapódott és már rajtam is csímpálozott.
-elena!- lepődtem meg. Nem számítottam a hirtelen le roncshoz. Bele olvastam a kis kacifántos agyacskájába. Hát még mindig szereti? Vagy is még vonzódik hozzá, milyen kis cuki..ja nem.
- Elég régen nem láttalak. – suhant ki ajkaim lágy szorítása közül egy értelmetlen báj csevej kezdete. Nem is tudom, minket vette magát úgy mond Stefan nyakába, ha elhagyta, meglázta. Ja hát persze, Amara és én hoztunk egy jó kis hasonmás vérvonalat, milyen megható. Annyira jók voltunk, hogy kellenek utánzatok, mindent értek. A kis suta lány buta nagy boci szemekkel bámult bele arcomba én meg próbáltam nagy érdeklődést mutatni irányába, ami sikerült is! Kedvesen rá mosolyogtam, majd megsimogattam az arcát is egy levelet szedtem ki a haja közül.
- Nem akarom tudni Damonnal hol csináltátok. – Ráztam meg a fejem és mosolyt engedtem arcomra.


music:Zeneszám címe|words: szavak száma
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 12:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


to silas; what are you doing here, stefan?

Miután a napi teendőim végetértek, csak egy meleg és habos kávéra vágytam. Nem szokásom ilyesmiket iszogatni, de mióta kötelességem Whitmore előtt ártatlan Gilbert lányt játszani, valamit kötelességem életem szerelmét szenvedni látnom minden egyes napon, egyszerűen szükségem van valami édesre, mely megadja a napi hangulatomat. Képtelen lettem volna csak úgy... minden édesség nélkül boldogságot érezni. Ebben tényleg van valami. Az édesség tényleg boldogabbá teszi az embert.
A táskámban kotorásztam, ahogy éppen végighaladtam a campus épületén, és mikor kiértem az udvarra, halkan felsóhajtottam, majd kezembe fogtam a telefonomat. Először Bonnie-t akartam hívni, hogy vajon merre jár, mikor érkezik ide, mikor megvilágosodtam, hogy őt most feleslegesen hívnám... nem válaszolna. Az én hibám... a barátnőm az én családomon akart segíteni, rajtam akart segíteni, s mikor feltámasztott egy hozzám közelállót... ő az életével fizetett ezért. Tudni akarom, hogy mi a módja ennek... és Jeremy szerint van megoldás egy Tessa nevű boszorkány kapcsán. Meg kell találnom azt a nőt. Bár nyilván nem a Whitmore főiskolán kellene keresnem. Egyértelmű.
A kezemben szorongattam még mindig a telefont, mikor felemeltem a fejem, és olyan arccal találtam szemben magam, amelyet már hosszú hónapok óta nem láttam.
- Stefan? - kérdeztem eleinte meglepődve, majd egy hirtelen mosoly ült ki arcomra, és rögtön odaléptem elé, hogy a nyakába vessem magam. - Nem számítottam rád... itt főleg nem - suttogtam halkan. Meglep, hogy itt van. Nem is sejtettem, hogy körülbelül száz egyetem után ismét visszatér egybe. Vagy talán... Damonhoz jött? Talán... az ilyen történések mindig tartalmat rejtenek maguk mögött. És az utóbbi idő alapján azt kell hogy mondjam: Stefan biztosan nem tanulni jött.

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Campus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Whitmore fõiskola :: Campus
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3