A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 15, 2012 4:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Hall engem!! Éljen, még egy ember, aki hall! - ujjongtam magamban izgatottam, mikor az idegen lány visszakérdezgetett. Hall, vagyis nem ember, hisz biztos nem ismerem, de nem érdekel, mert végre hall még valaki!
- Én... a nevem Lexi, szellem vagyok - hadartam izgulva, s reménykedve, hogy hallani fogja ezt is... - Hallasz engem? Akkor... boszorkány vagy, vagy ilyesmi?
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 15, 2012 12:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Újra hallottam egy kérdést. Legalábbis ahhoz hasonlíthattem ezt mert talán inkább suttogás volt, vagy elhaló hang.. te jóságos ég, mibe keveredek már megint!
- Ki van itt? - kérdeztem, és riadtan a hátam mögé néztem, mikor a vállamnál érzékeltem valami igencsak különöset. - Van itt... van itt valaki egyáltalán? - pásztáztzam a semmit, hiszen ki állt volna ott? Az égvilágon senki... még csak nyoma sem volt senkinek se a talajon, se a réten. Vámpír...? Elvégre ők gyorsan köddé válnak. De nem, kétlem, hogy erről lenne szó. És a lábnyomok.. csak az enyémek.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 13, 2012 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Megláttam egy nőt... egy fiatal nőt, aki kilépett a rétre. Felém közeledett, és... biztos nem ember lehetett, mert megszólalt, felém bámult, és olyan különös arckifejezést vágott.
Felkeltem a földről, és szembefordultam vele. Gondoltam próba szerencse, végülis veszíteni semmit nem veszíthetek. Így tettem pár óvatos lépést felé, és kinyújtottam a kezem, hogy a vállához érjek. Azt már tudtam milyen szellemként Stefan-t érinteni, de Őróla tudtam hogy érzékel. Ez a nő idegen volt nekem... fogalmam sem volt milyen lesz...
A kezem akadálytalanul siklott át a vállán, ami nekem... kicsit olyan volt mintha vízbe nyúlnék... pedig emberi testről beszéltünk...
- Hall engem? - próbálkoztam meg óvatosan ismét.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 13, 2012 6:53 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Magam se tudom hogy miért éreztem azt, amit , de valami nagyon furcsától kezdett égni a bensőm. Volt itt valami most, ami eddig nem volt. Vagy lehet, hogy itt volt, csak én nem voltam? Persze, ez Mystic Falls, úgyhogy ki tudja már itt, hogy mi a megszokott, és mi a szokatlan? Egykoron a vámpírok is szokatlan jelenségek voltak ezen a helyen, ma meg nincs olyan ember, akinek ne lenne vámpír ismerőse.
- Hahó? - szólaltam meg, mikor valami nagyon erős rezgést éreztem egy bizonyos pontnál. Nem rémültem meg, erről szó sincs. De nagyon furcsa volt a szituáció. És érdekes. Talán eddig még soha nem pipáltam ehhez hasonlót.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 12, 2012 8:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Már egy ideje ott üldögéltem. A teljes némaságban, ami azt illeti. De a madarak és az erdő zaja... az olyan nyugalmas volt... a régi időkre emlékeztetett... mikor még éltem. Az volt csak a szép időszak... az ember nem is tudja mit jelent, míg... el nem veszti.
Amikor új zajt hallottam... emberi zajt, felkaptam a fejem, és körbepillantottam.
- Ki az..? - hangzott a szavam, bár nem is tudom mire számítottam... Talán csak megszokás volt? Új még nekem hogy szellem vagyok. Talán újra meg kéne keresnem Mirandát... vagy egy másik szellemet, vagy... bárkit, aki lát... és megkérni, hogy ugyan mondja már el, mik a korlátaim... Valahogy nem ízlett a gondolat, hogy a következő pár... évmilliót úgy töltsem hogy sakkozok, mit tudok, és mit nem, kivel beszélhetek, és kivel nem... Ez így túl nehéz volt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
Botladozva ♌
† Tartózkodási hely :
mystic falls ♌
† Hobbi & foglalkozás :
Nagyszájút játszani ♌
† Humor :
scary ♌



Gillian H. Andrews ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 12, 2012 8:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
- Letti lakása -

Nem is tudom hogy mi hozott el idáig. Nos igen, szerettem látni Mystic Fallst. Méghozzá nagyon. Mindig új és új helyet ismerni meg, felfedezni egy csomó tájat. Nekem még egy erdei fa is sokat jelentett. Mert itt... ebben a városban változott meg végleg az életem. Voltam szerelmes, voltam barát és testvér.. voltam én minden, aminek lennem kellett volna már előtte is. De mára hová tűnt mindez? Talán csak a barátaim maradtak. De a testvér és a szerelem jócskán elkerül.
Bentebb haladtam, míg ki nem kötöttem egy nagyjából rétnek nevethető területen. De hülye is vagyok, hiszen ott a tábla! Nem is én lennék..
Nagy nyelés újra, de már széles mosolygás. Magam se tudom, hogy miért. De jó hatással volt rám ez a hely. Éreztm magamban a saját erőm tombolását.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 12, 2012 11:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
(Damon-ék háza)

Damon és Elena házának viharos elhagyását követően, nem tudtam hová is mehetnék. De tényleg? Hová mehetnek a kitaszítottak, ha még onnan is kidobják őket, ahol segítséget, megértést remélnek...? Bár őszintén szólva nem is tudom mire számítottam, aki dög volt régen, ma is az... Damon Salvatore se változott. Pont olyan gyáva féreg mint anno, csak most... a családja előtt bohókálja a jófiút, aki nem szemből támad, hanem nyilván a háta mögé rejti a karót, amivel szíven szurkálja a magamfajtákat... akiknek vannak érzelmeik, és az érzelmeink jók... míg az ilyen tetvek ki nem irtják belőlünk...

Végül nagy igyekezetemben, ami mindenen és mindenkin mi szilárd volt, áthaladt, kikötöttem... a fák közt... a város szélén, egy rétre érkeztem... Meglepődtem. Kissé. Hisz nem is figyeltem hova jövök, s hogy így eltávolodtam a kiindulási ponttól. Keserűen ültem le a rét kellős közepén a hideg földre, bár az engem ugye nem zavarhatott, de azért mégis érzékeltem, hisz nincs már nyár rég. Más "érzés" nekem is... Csendben ültem ott, és sírdogáltam, legalábbis amennyire azt egy szellem tehette, könnyek és tanuk nélkül... Legalábbis én így hittem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 03, 2012 5:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Figyeltem csendesen ahogy felállt, és vártam. Nem akartam közelebb menni, láttam rajta hogy az iméntivel ellentétben most teljesen nyugodt, és nem akartam én lenni aki újra felzaklatja.
- Ne, nem kell, nincs mit sajnálnod - ráztam sietve a fejemet, amikor ráeszméltem miről is beszél másodjára. - Megértem. Én voltam aki... szóval... én voltam aki nem illőn viselkedett, nem... akartalak felzaklatni, sajnálom. Ígérem hogy nem fordul elő többször. Tudom hogy most koncentrálnunk kell, úgyhogy ne is beszéljünk a történtekről - hadartam a végén már úgy mint aki siet valahova. Pedig nem is akartam. Nyeltem egy nagyot, és vettem egy mély lélegzetet. Igyekezvén elérni azt a nyugalmas állapotot amiben Ő is volt. Inkább elfordítottam a pillantásom az arcáról mielőtt újfent zavarba jövök.
- Akkor... azt hiszem ideje mennünk, ki kellene pihenni magunkat, meg ilyenek.. - mondtam néhány pillanat hallgatás után, aztán inkább el is indultam, vissza hazafelé, remélve hogy fog követni, és nem néz totál dilisnek..

(folyt. köv. Emily háza)
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A Nagy Farkasszellem
† Humor :
kellemes



Joshua Blackburn ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 03, 2012 5:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Hirtelen hallottam meg a hangját és először azt hittem csak képzelődöm. Lassan nyitottam meg a szemeimet és nem ámítás tényleg ott állt előttem.

- Értem. - feleltem csak ennyit elsőre, amíg nem tértem egészen észre. - Köszönöm... - fordítottam el a fejem hogy egyenesen a szemeibe nézzek és sikerült. Újra az a békesség vett erőt bennem, mint régen. Nem volt semmi ami megzavarja a lelki békémet. Lassan álltam neki, hogy megtámaszkodva magam mellett felálljak.

- És sajnálom.... - beszéltem még mindig kicsit vontatottan. - De muszáj volt... - intettem fejjel az előbbi helyzetem felé, de azt hiszem megértett. Nem tudom honnan, de láttam a szemeiből, hogy megértette. A holnapi nap előtt teljes békére van szükségem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 03, 2012 5:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
(Yve háza)

Keresgélés közben beiktattam a másik, utolsó, még környéken élő boszorkányt aki a listámon volt. Szerencsére vele sem volt probléma, belement hogy segítsen nekünk, és így hála az égnek már egész szép kis csapatunk tevődött össze a végére. Nem volt hát más hátra, mint megkeresnem Niah-t...
Kis töprengés, és némi boszierő bevetése után, a rét felé vettem az irányt, ahol a múltkor is beszélgettünk, és már messziről láttam Őt a fűben ülni... illetve a távolban ülő alakról biztos voltam hogy Ő az. Mikor már elég közel értem hozzá, megálltam pár lépésnyire tőle, és megköszörültem a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmét, de ne zavarjam meg, ha esetleg inkább nem velem szeretne lenni...
- Szia... kész vagyok. Van még két boszorkánk, így már összesen vagyunk öten, plusz Te és a szellemek...
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Tartózkodási hely :
Jelenleg Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
A Nagy Farkasszellem
† Humor :
kellemes



Joshua Blackburn ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 03, 2012 4:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
(Yve háza)

Jól esett most a friss levegő ténye. Kiszellőztetni a fejemet? Igen, ez volt az indok. Aaaaa… hivatalos. de sokkal inkább el kellett gondolkoznom. Magamon. Mi a jó istent csináltam? Egyszerűen nem fért a fejembe. Csak leültem a nem is oylan távoli réten és visszatérve a fejembe gondolkozni kezdtem. Megcsókoltam Emily-t. Pedig nem szabad… nem… lehet! Pláne most, egészen másvalamivel kell törődjek. feleadtom van. Életem főműve, ha nem csal a hang ami folyamatosan suttog a fülembe és valami azt súgja igaza van. Nem hazudik. Én meg… - ráztam meg a fejemet összefűzve az ujjaimat magam előtt ahogy a fűben ültem, két könyököm megtámaszkodott a felhúzott térdeimen, és igen. Talán még soha nem volt ennyire feszült, mint most. Pedig most.. most egyáltalán nem szabadna ilyenekkel törődnöm. Foglakoznom. Most csakis a CÉL szabadna, hogy lebegjen a szemem előtt! És én lehunyva a szemeimet, segítségül hívva fejemben az ősöket… biztos voltam benne, hogy elérem. Igen… megnyugszom. És minden erőmet bevetem. Holnap este. Az utolsó lélegzetemeig….


A hozzászólást Joshua Blackburn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 03, 2012 5:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 22, 2012 12:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Ez tetszett. Aszongya, nem volt fontos. Azért ez már tényleg egy laza felfogás. Bár ha megérem az ezret, én se fogom már strapálni magam bármi sietségre de hát na, azért ezer évet várni hogy a nőd után gyere, az elég kemény bárkitől, szerintem.
- Hogy pontos legyek, csak egy Salvatore, Damon, meg a kis családja. A másikról nem tudok. Stefan azt hiszem, Ő ha itt is van, nem hallottam felőle, csak a család más tagjait ismerem - meséltem, s az Ő barátságosabb titulusa engem is barátságosabbá tett. Nem kell nekem egy ezer éves ellenség! Abban biztos voltam. De egy ezer éves ismerős nem jön rosszul. Ki tudja, mikor kellhet még talán a segítsége, vagy hogy legalább ismerjem valamennyire.
- Örülök ha segíthettem, cimbora - legyintettem szavaira, majd mikor azt mondta indulni készül, én is, mondjuk úgy, "szedelőzködtem." Megfogtam a halott lány karját, és a vállamra emeltem. Őt azért még eltüntetem, nem hagyok hátra nyomokat.
Meglepett kissé mikor Cedric a kezét nyújtotta felém, de aztán gondolatban vállat vontam, és elfogadtam a baráti jobbot. - Akkor hát viszlát - köszöntem el, majd Ő ment az egyik irányba, én meg a másikba. Elindultam a temető felé. Ott jó helye lesz - gondoltam, és arra indultam.

(folyt. köv. Temető)
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 11:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Mindig mókás figyelni a reakciókat, amikor kiderül mekkora számokról is beszélünk. Felrémlik az az este, amikor az ezredik születésnapomat ünnepeltem. Akkor már legalább háromszáz éve nem csináltam ilyesmit, de gondoltam az ezer elég szép szám ahhoz, hogy egy bulival ünnepeljük meg. Elég sokat ittunk, az rémlik, de az egész éjszakából csak az maradt meg, amikor a nagyra kerekedett az ölemben ficánkoló ember nő szeme. Megkérdezte hányadikat ünneplem és én az igazat válaszoltam. Nah! Pont ő nézett ugyanígy! Kár, hogy utána már nem nagyon nézett sehogysem.. elrontotta a bulit. Ám most semmit sem lehet elrontani, csak én szórakozom jól.
-Hát nem volt fontos.. – vonom meg a vállaimat. Igazából most sem lenne fontos, de azonkívül, hogy veszett mód vágyom Tatia után, öröm lesz bosszantani. Ettől jobb játékot nem találtam ezer év alatt sem. Pedig próbálkoztam erősen.
Biccentek a neve hallatán és elraktározom a memóriámba. Ki tudja mikor futunk még össze. Egy ideig a városban maradok. Jobb dolgom úgysincs. Ha lenne is.. hát nem ráér?
-Áhh a Salvatore testvérek.- bólintok lassan. Személyesen ugyan nem ismerem őket, de ötszáz évvel ezelőtt szépen felkavarták itt az állóvizet. Mag aztán, ha valaki végigteríti fél Amerikát hullákkal, annak a híre eljut Bulgáriába is. Ráadásul ha jól emlékszem, akkoriban épp Párizsban voltam, ott elég sok amerikából jött társsal találkoztam.
-Ezek jó hírek. Úgy vélem nem lesz nehéz dolgom, hogy megtaláljam őket. Kösz az infót. – Igyekszem barátságos arcot vágni, s nem is esik nehezemre. Elég régen gyakorlom már. Így sokkal egyszerűbb begyűjteni, amit tudni akarok. Lám Viventem is egyből beszédesebb lett, miután biztonságban magáénak tudta a kaját.
-Nos. Akkor én megyek a dolgomra. Talán még összefutunk- búcsúzom és hogy ne érezze fenyegetésnek a szavaimat kezet nyújtok mielőtt eltűnnék.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 11:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
- 980? - kérdeztem kitágult szemekkel. Jó, az ősiből már számolhattam, de azért ez mégiscsak durva volt az én két kis évszázadomhoz képest. Amit inkább nem kötök az orrára, hátha nem olyan feltűnő. - Szép, nem mondom, nem sietted el - vigyorodtam el. Közben lehajoltam a halott lányhoz, és kivettem a zsebéből a tárcáját. Megszokás. Kivettem a személyijét, aztán a többit visszadugtam a helyére.
Vettem egy nagy levegőt, úgy egyenesedtem ki és néztem ismét társam szemébe.
- Ja, amúgy, a nevem Viventem Anima - jegyeztem meg, bár mellékes, de hát ha már Ő bemutatkozott, én se legyek paraszt. - Ami az ősöket illeti, meg hát gondolom a te nődet is, szerintem a város legnagyobb villáinál kezd a keresést. Ha ott nincsenek, van egy család a Daily Street-en, Salvatore a nevük, ők biztos tudják - mondtam még. Nem mintha bajt akartam volna hozni a nyakukba, de így nyugisban nem tűnt gondnak a fickó. Ha az ősöket meg azt a Tatiát keresi, nem Izi lányáékkal lesz dolga. Gondolom én.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 10:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Elsőként az infót jegyzem meg, hogy Tatia itt van, vagy volt a városban pár hete. Ez a legfontosabb számomra, de azért hallottam a pimasz kérdést is. Nos, kedvelem a humort, ezért nem szívom mellre a dolgot.
-Már úgy 980 éve.. – legyintette hanyagul. Valóban van valami vicces a helyzetben. Számomra is elég vicces, hogy most jutott eszembe eljönni ide. Ha nem tudnám, hogy már harmadszor tettem a lábam Tatia miatt az újvilágba, akkor azt hinném elment az eszem. De nem tehetek róla, időről-időre elborítanak azok az érzések, amik hozzá kötnek. Mint épp mostanság. Látnom kell. Ennyi a sztori.
-Csak tudod, hogy van az.. eddig valahogy nem tűnt fel. – Humorizálok a helyzeten tovább. Elvégre épp elég nő szaladgál a világban, akinek illata, alakja képes elvonni egy ösztönlény figyelmét. Ezt biztos a másik is ismeri. Ahogy végignézem a ma esti prédáját, van is szeme hozzá. Szép kis emberlányt választott. Én a helyében előbb elszórakoztam volna vele, mielőtt megkóstolom. Csak akkor laktam volna jól, amikor már más érzékemet is jóllakattam. De úgy látom neki sietős, hamarjában elintézi a vacsorát. Láttam, ahogy kiüvegesedik a nő tekintete. Kár érte, de most hogy a srác evett, bizonyára nyugodtabb lett.
-Azt hiszem, akkor ideje felkeresnem őket. Tudsz mondani valamit, hol kezdjem a keresésüket? –Nem pocsékolnám tovább is az időmet, bár van belőle bőséggel. De gondolom neki is lenne dolga máshol. Viszont szükségem van még némi infóra. Célirányosan jobban szeretek haladni.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 10:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Elgondolkodtam. Európai fickó keres egy Tatia nevű csajt, és kétlem hogy több ilyen is lenne a városban. Elég valószínű hogy csak egy. Az meg nyilván ősiék körül forog, elvégre ő maga is az. Hogy a felesége? Az sem rossz tényállás, ősi házaspárt még úgyse láttam, vicces gondolat.
- Egy Tatiáról hallottam a városban, Ő itt van valamerre, vagy legalábbis pár hete itt volt. Mi az, ott hagyott az asszony? - kérdeztem egy vigyorral, na nem állt szándékomban gúnyolódni, de volt valami vicc a helyzetben. Őspasi az ősnőt keresi.
Mikor azt mondta ne zavartassam magam, vállat vontam, s bólintva egyet, egy gyors mozdulattal rántottam magam elé a nőt, hogy aztán néhány másodperc alatt üresre szívjam a nyaki vénáján át. Egy csepp lecsordult a szám szélén az államig, de nem érdekelt, ahogy a vér elöntötte a torkomat, már semmi se zavart. Aztán amint a lány kilehelte a lelkét, leeresztettem a földre. Majd később eltüntetem. Letöröltem a kezemmel az államról a vért, és úgy néztem újra a férfira.
Hallottam menet közben a szavait, majd amint végeztem, bólintottam a kérdésére.
- Ja, itt vannak. Legutóbb úgy hallottam, itt laknak. Legalábbis pár közülük - feleltem, s láttam a tekintetében hogy ez egy érdekes infó volt neki. Na, Tatia, meg ez a pasi, plusz az ősiek. Lehet most kéne elvinnem Yve-ékat a városból. Mielőtt ősháború vagy válóper vagy bánat tudja mi törne ki... Ismerem a vámpírvérmérsékletet, nem jó buli.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 9:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
-Az vagyok. És ritkán hagyom el. – Kivételesen az igazságnak megfelelően válaszolok, mivel nem látom okát annak, hogy eltitkoljam. Úgyis egyértelmű, ahogy látom. A kérdésén viszont el kell gondolkozzak egy pillanatnyi ideig. Kit is keresek? A hasonmást? Elvileg őt kellene megtalálnom, ha a híresztelések megfelelőek és valóban létezik. Talán elvezet Tatiához. Ha szerencsém van.. ám hónapok teltek el azóta, hogy először hallottam az új Petrova hasonmás létezéséről. Fogalmam sincs, hogy ember még vagy már elkapta valaki. Él-e még egyáltalán. Nem kellene elárulnom, hogy egy ember jelentőséggel bír számomra.
-Hmm.. a feleségemet keresem. Tatia a neve. – Humorizálok jobb híjján. Tatiára nem lehet veszélyes egy másik vámpír. S a fene tudja.. lehet, hogy ő is megfordult már errefelé mióta kiderült a hasonmás létezése. Pillantásom követte a másikét a nő felé, aki még mindig elbűvölve álldogált mellette.
-Ne zavartasd magad.. – vonom meg a vállaimat. Nem először látnák táplálkozó fajtabélit. De ez sejthető.
-Van némi igazság a szavaidban. Elég ősi vagyok, de nem eredeti. – Ha már így beszélgetünk, nem titkolom, hogy nem vagyok az első család tagja.. ám amíg élek magasról nem érdekel hányadik vagyok a sorban.
-Itt van az Első család? – lobban fel a tekintetem. Erre nem számítottam. Többszáz éve nem találkoztam senkivel sem az első családból. Szinte nyom nélkül eltűntek valamikor az évszázadok során. Azt hittem kinyírták őket valahogy. Csak Klausról hallottam híreket, de az meg nem túlzottan érdekelt.
-Igen, jellemző.. valószínűleg ott fogom megtalálni. Ezek szerint a városban laknak ők is? – minden infóra szükségem van, amit fel tudok használni.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 8:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
- Georgiev? Európai vagy, mi? - kérdeztem vissza. Eddig is gyanús volt hogy jó messziről jött a pasas, de a fura nyelv és a név már biztossá tette. Jól nézünk ki, két külhoni Amerika közepén. - Kit keresel? Talán tudok segíteni - mondtam, bár kétesélyes volt a dolog. Egy év kihagyással, csak az akkori és a nagyon friss jövevényeket ismerem, a kettő köztiekből még hiányosságaim vannak.
- Sebaj, nem cukor vagyok - legyintettem, bár a kiscsajt még mindig fogtam fél kezemmel. Oké hogy igézés itt meg ott, de már tudom mai fejjel, hogy egy idő után az emberek is leküzdhetik az ilyesmit. HA elég erős az akarata meg az élni akarása. Bár neki már mindegy. Amúgy is a vacsorám lesz, ha szaladgálni akarna még. - Csak nem szoktam hozzá hogy ősiekkel tűzzek össze. Mert gondolom az vagy, igazam van? Van ám itt még pár magadfajta. Egy családnyi, amennyire tudom, ha információim nem csalnak, az "Első család." Ha netán közülük keresnél valakit.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 8:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Lassan közeledem feléjük, ami lehet jó döntés, de akár lehet nagyon nagy hiba is. Jelen pillanatban úgy vélem, hogy jobb a békesség. Nem szeretném ha jelenlétem túlzottam észrevehető lenne a városban. Ha pár perccel hamarabb jutok erre a megállapításra, akkor talán nem is mozdulok meg a rejtekemből. De mint mindannyian jól tudjuk, a támadás a legjobb védekezés. S én nem vagyok járatos ezen a területen. Gyűlölöm a meglepetéseket. Éppen elég volt már belőle az elmúlt ezer évben.
A srác bólintását pozitívan értékeltem. Talán rájött, hogy valóban nem a vacsorája érdekel. Ám a beszédstílusa nem sokat változott. Valószínűleg helybéli, mármint amerikainak tippelem. Csak tőlük hallottam még ezt a fajta kommunikációt. Elképzelem milyen jót röhögne, ha úgy beszélnék, ahogy anno emberként. Lehet nem is értené a mondataimat.
-Csak egy vámpír, mint te magad is. – Az igazság az, hogy nem vagyok senki. Semmi különös nincs bennem. Nem vagyok eredeti, sem egy híres vezető. Csak öreg és szerencsés. Szerencsés, hogy még élhetek.
-A nevem Cedric Georgiev és keresek egy nőt, aki a városban lakik. Nagyon régen nem jártam itt. – Ha nem kérdez rá, akkor nem fogom elárulni, hogy több évszázadot takar az a nagyon rég. Fanyar vigyorral nézem, ahogy a nyakát dörzsölgeti.
-Bocs. – vonom meg a vállaimat. Elszoktam attól, hogy mire vagyok képes a saját fajtámmal szemben is. Egy ideig nem találkoztam senkivel sem, szándékosan. Előtte pedig csak hozzám hasonló korúak közt jártam. A hozzám képest fiatalok újdonságként szerepelnek nálam.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Amikor láttam hogy Ő visszaalakul, és úgy éreztem nyugodt állapotába csendesedik, én pedig már nem éreztem azt a "veszélyt" hogy elszedi a prédám, sikerült nekem is lehiggadni oda, hogy arcom kisimult, megnyugodott, és a lány mellé érve erős szorításom is csitult a karján. De gyanakvó méregetésem nem szűnt meg a férfi irányába, míg nem láttam amint megigazította a ruháját, mint aki jól végezte dolgát. Akár egy úriember. Ami anno én is voltam, és ha nincs a vér vonzása, általában még vagyok is.
- Nem. Nem veszünk - bólintottam a szavakra, bár hangom feszült volt. Nem szokás őskövületekben megbízni. Hozzá képest fiatalnak éreztem magam. - Bár most már igazán elárulhatnád, ki a bánat vagy te? Mert ezt éreztem - mondtam, s közben fél kézzel megmasszíroztam a nyakam. Nem rokkanok bele, de éreztem, a nyakam összepasszírozásához erő kell, neki meg volt, és ez gyanakvásra adott okot.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 6:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Néhány mély lélegzetet szívtam be. Nem volt szükségem az oxigénre, de arra nagyon is, hogy érezzek valami mást a dühön kívül, mely ott munkált az agyamban. Hihetetlen, hogy akkorsem akarok engedni magamnak, amikor erre semmi okom sincs! De már mindegy, a levegővel együtt szívtam be az esti erdő párolgásának illatát is. A föld szaga émelyítően telítette el az érzékeimet és intette megnyugvásra forrongó fejemet. Fogalmam sem volt róla, hogy úgy festhetek, mint egy fújtató bika. A srác válasza meglepő módon nevetésre ingerelt, de túl feszült vagyok ahhoz, hogy fel is nevessek. Ez a vámpír komolyan azt gondolja, hogy a kaját akarom elvenni tőle. Persze adtam rá okot, hogy ezt higgye, de alapvetőleg nem érdekel a nő. A város elég közel van..
Nem moccantam még akkor sem, amikor hirtelen a nő mellé érkezett. De már éreztem ahogy kitisztul az előbb még éjsötétben játszó tekintetem.
-Csak tessék! A tiéd! – Nem volt kedvem harcolni ezzel a fickóval. Nem ismert engem és így nem volt megfelelő tétje a játéknak. A párbajok rég csak ismerősökkel érdekeltek. Jó ötletnek tűnt egy kis edzésnek beillő játék, de hamar tisztán láttam, hogy képtelen vagyok a játszadozásra. Vagy lenyugszom, vagy pusztítani akarok. Nem lenne jó kezdés a városban, ahol nem jártam ötszáz éve. A tőlem telhető leghűvösebb nyugalommal igazítottam meg magamon a mellényemet és nyakkendőmet. Úgy festhetek egy mai fiatal szemében, mint egy komor temetkezési vállalkozó. De nekem fontos. Öreg vagyok már, a szokásaim nem változnak. Ahogy elrendeztem az előző kis összezördüléstől elcsúszott ruhámat emberi tempóban indultam a páros felé.*
-Kaján nem veszünk össze. Nemdebár? -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Éreztem a belőle is áradó feszültséged. Felpiszkáltam az agyát. Helyes! A feszült agy figyelmetlenné válhat, ami nekem csak jót tenne, ha az erőviszonyokat nézzük. Arca visszatükrözte az enyém, akárcsak a szemei. Felrémlett fejemben Yve... az Ő szemei, a békés, csillogó szemei, hogy hogyan váltana rosszallóba ha látna most... talán még meg is vetne! Delilah-ról nem is beszélve... mit érezne ha tudná mit művel az apja... de az ösztön túlságosan maga alá gyűrt. Állat vagyok! Aki megkívánta a prédáját, és nem adja harc nélkül. Oroszlánok küzdelme! Vadak csatája! Nekem kell a nő! Ha neki is, vegye el!
Csak azzal nem számoltam hogy Ő valószínű hasonlóan vélekedik a vértasakunkról. Legalábbis erősen erre hajlottam amikor ahelyett hogy az én fogaim martak volna Belé, Ő volt aki rántott rajtam egy nagyot, és egy rúgás kíséretében üvöltve fel, tanultam meg repülni magam is. De nem heverészhettem, nem tudhattam rám veti-e magát, védekezés, az volt a fő első sorban! Tekintetem kapkodva kereste Őt, és pár méterről meg is pillantottam. A vörös köd bolyongott az agyamban, nemigen akarta felfogni a szavait.
- Ezt! - köptem felé a szót, és újra léptem áldozatunk felé. - Meg a lányt! Mit szarakodsz itt velünk?? Jut ilyen tíz ujjadra, ezt hagyd meg nekem! - sziszegtem dühödve, és arcom csak nem akart visszaváltozni, a méreg lüktetett az ereimben. Vért akartam... vért... a lányét! Gondoltam hát egyet és a tőlem telhető legnagyobb sebességgel suhantam a lány felé, hogy elkapjam és vigyem innét! Hogy gyorsabb se lehetek mint a pasas?? Nem érdekelt! Csak a nő meg az életem! A kettő közül nyilván az utóbbit választanám, de nem éreztem halálfélelmet, hát hajtottam a kajámért!
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 1:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kell megerőltetnem magam ahhoz, hogy leszedjem magamról. Különösebb problémát nem okoz számomra, de azért bőven kell bele erőt adnom. A düh rossz tanácsadó, de klasszisokkal képes erősebbé tenni mindenkit. Legalább ezerszer megfogadtam már, hogy nem engedek a tomboló szörnynek, aki bennem lakik. Aztán minden belekeverem magam hasonló helyzetekbe. A pofázása idegesít, érzem ahogy engem is elönt a tudatalattiból táplálkozó ösztön. Fellángol a tekintetem, ahogy éjsötétté merevül, bőrömön megjelennek a fekete minták, ahogyan a másik arcán is. Ettől tartottam.. de már nem érdekel. Az önuralmamat elfújja a kósza esti szél.
El kellene engednem, csak úgy simán, de az állat már ébren van s nem enged. Ahogy meglendíti a fejét és megpillantom a fehér szemfogait, mozdulok oldalra,, derékból elhajolva a harapásra kész fogaktól, magammal rántva a kezeim között tartott karokat s vele együtt a srácot is. Ellentétes oldalon lévő lábamat, mintha csak az egyensúly kérdése diktálná, de valójában teljes erőből rúgok bele a lábába. Közben viszont elengedem a kezét, nem nőből van, hogy szorongassam.
Nem akarom megölni.. lüktet a fejemben a hang .. így hirtelen rohanok arrébb, s jó öt méterről tekintek vissza rá.
-Szabad vagy.. ezt akartad nem? - próbálom lenyugtatni magam. Ha most visszamegyek hozzá kitépem a karjait, mint egy légynek.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 1:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Részben igen, részben nem. Nem az történt amire számítottam, de valahol mélyen magamban mégis csak ez volt a sanszos. Már tudtam hogy erősebb és öregebb. De hol az ész, ha az ösztön hajt? El van az kotorva a bánatba! Egészen addig nyeregben éreztem magam, amíg rá nem szorultak az ujjai a karomra. B*ssza meg! Ez nem lesz jó. Elhúzta a kezeim a nyakáról, én pedig kénytelen-kelletlen engedtem el.
- Az lesz a hiba ha nem engedsz el, te barom! - vágtam rá, és kezeim feszegettem hogy szabaduljak. Erős vasmarok tartott azonban fogva. Éreztem ahogy arcom változik, fogaim megnőttek, szemeim feketébe sötétültek, nem érdekelt micsoda, a torkára próbáltam kapni. Ha meg nem is ölhetem, talán okozok annyi fájdalmat hogy elengedjen. Önerőből aligha szabadulhatok. Lehet ez mégsem volt olyan okos ötlet. De most már meg kell küzdenem magamért! Préda akad elég! Bár ha esélyem akad rá, visszaszerzem a nőt is. De az első az életem! Szabadulni, mielőtt kettétör akár egy fogpiszkálót.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
♢ wrong issue, love. i'm never looking for someone... they want me
† Kedvenc dal :
♢ elastic heart by sia
† Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking your blood
† Humor :
♢ creepy



Cedric Nikolaj Georgiev ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 21, 2012 12:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
- Te vagy a bajom- gyors kérdésre gyors választ szokás adni. Ebben nem is lehet hibázni. Hagytam időt a srácnak, hogy megérlelje magában a gondolatokat. De már éreztem, ahogy megfeszülnek az izmaim a lábamban és a hátamon. Itt már kár őrizgetni az önuralmamat. Érzem, ahogy minden porcikámat átjárja az adrenalin.
A kötekedésemre is gyorsan érkezik a válasz. A büszkeség mindig olyan pajzs, amit könnyű behorpasztani. Sosem fogom megérteni miért nem gondolkoznak az efféle figurák. Ez a srác is belerohan a vesztébe. S miért? Hogy nekem legyen 5 percnyi elfoglaltságom. Egy kis reggeli torna mielőtt evéshez látnák. Kár érte.. nem szívesen küldöm át a saját fajtámat a pokolba, de olykor meg kell tenni ezt is valakinek. Álmatlan éjszakáim nem lesznek miatta, az biztos. Nem mozdulok, a rám jellemző módon szinte szoborrá merevedve várom mit fog lépni. Támad! Hát persze.. gyorsan csapódok neki a mögöttem lévő fának, ami nagyon nyekken a lendülettől. A fejem hozzáütődik a kéreghez, ami kis darabokban potyog le a nyakamba. Rühellem, ha mocskos lesz az ingem! Nyakamon szorulnak az ujjai. Vajon mire számít? Megfulladni nem fogok, mivel nem kell lélegeznem. Le akarja tépni a fejemet? Bár sikerülne neki.. egy negyed másodpercig hagyom magam fojtogatni, de aztán győz benne az élni akarás. Még vannak elintézetlen dolgaim.
S mozdulok, felkapom a kezeimet és a srác alkarjaira szorítok rá erősen, amíg el nem engedi a nyakamat. Még nyugodt vagyok.. de ha kiszabadulok akkor adok az arcának az biztos. Szorításom fokozom a csontjai körül. Recsegni fog, de talán az én nyakam is. Benne van a pakliban.. Elhúzom a kezeit a nyakamtól.
-Ez nagy hiba volt.. -reszelős hangon közlöm az ítéletet, ami bizony az életébe kerülhet. S ha továbbra is a nyakamra pályázik, akkor elrúgom a fenébe.

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next
Vissza az elejére Go down
 

Rét

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 13 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 11, 12, 13  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-