A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A birtok és az udvar


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 1:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Na jó, jobbnak tűnt az eredeti elgondolásom, hogy nem mentegetem tovább Stefan-t. Valószínűleg mindent hall ami idelent van... vagyis ha meg akarja ezt magyarázni Katherine-nek, akkor meg tudja tenni, ha meg nem... akkor nekem sem a dolgom, hogy megtegyem... Nem tudom Ő mit akar... vagy Katherine mit érez... Az arcát nem látva, nehéz meghatározni, rá pedig nem kérdezhetek, ez egészen biztos... Nem, ha Stefan akarja, el tudja intézni, EZT jobb nem nekem piszkálni...
Követtem hát Katherine-t befelé, amint becsuktam az ajtót...

(folyt. köv. Nappali)
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
† Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
† Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
† Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 11:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Ahogy rászóltam, már rögtön is csukta be a száját, nem is mondva semmit gúnyolódásomra. Lehet csak szimplán nem mert visszaszólni nekem. Hogy is mondjam... így látás nélkül kevésbé mehet neki az, hogy megvédje saját magát. Én pedig épp ezért nem fogom megtámadni, jobban szeretem az egyenlő ellenfeleket. Már rég álltunk így egymással szemben, mert hát egyikünk se bírja a másikat abból kifolyólag, hogy miket tettem Stefan-al régen.
"Nem az amire gondolsz..." - ismételtem szavait magamba. Kissé egyértelműek a hallottak, úgy hogy ezt nem nagyon lehet félreérteni. Nem vagyok hülye tudtommal, hogy egy ilyet ne ismerjek fel csak hallásból. De nem érdekel, és ezt Lexi-nek is tudnia kell, igazán nem kéne mentegetnie Stefan-t. - Hagyd csak, nem igazán érdekel hogy mi történik odafent. Stefan azt csinál amit akar, én ebbe nem szólok bele, semmi közöm hozzá... - Vontam meg vállamat és mondtam mindezt nemtörődöm stílusban. Ebbe valóban nem szólhatok bele, nem rendezek féltékenységi jelenetet a semmiért, főleg hogy a válaszom is megvan a nagy kérdésére.
- Igaz, azért köszi... - Sétáltam be a házba, ahogy utat engedett nekem, és már el is kezdtem sétálni a nappali felé.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 10:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Megerősítése csak még tovább fokozta a mély megdöbbenésem, és fokozta a nyugalmam csökkenését is. Lehet hogy most kéne segítségért kiáltanom...? Nem... egyelőre nem lépett fel ellenségesen, csak... olyan Katherine-szerű, ami miatt be is csuktam a szám, ahogy mondta, hogy ne gúnyolódhasson ezen tovább. De hát... ez megdöbbentő, nem vitathatja! Még nem álltunk ÍGY szemtől szembe... Uhhh... Bárcsak látnám az arcát...
- Nem az amire gondolsz.. - Most komolyan mentegetni akarom?? Én is hallom, de... azt hiszem nem fogom elmesélni Katherine-nek hogy én javasoltam Stefan-nak hogy csókolja végig a barátnőit... Még a végén itt a küszöbön tépné ki a karomat... azt meg nem szeretném... Tudom hogy elég ragaszkodó nő... még ha nem is túl hűséges...
Inkább nem folytattam. És próbáltam nem felfelé hallani, hanem inkább csak ide lentre.
- Öh... szolgáld ki magad, én némi akadályba ütköznék a kitöltésekor - intettem befelé, arra a feleletre, hogy elfogadna egy whisky-t. Én nem bánom ha iszik, de sajnos a vendéglátás egyes elemeire nem vagyok alkalmas...
Félreálltam az ajtóból, és kijjebb tártam azt, miközben magammal húztam, így utat engedtem Neki, hogy be tudjon jönni a házba.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
† Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
† Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
† Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Nem válaszolt kérdésemre pont úgy ahogy én tettem az előbbiekben. Inkább csak ledöbbent, és már fel is tette a kérdést, hogy én vagyok e AZ a Katherine. Majdnem felnevettem gúnyosan, de végül inkább csak elmosolyodtam. - Nem tudhatom még hány Katherine-t ismersz... szóval valószínűsítem hogy igen, az a Katherine vagyok! És csukd be a szád a végén még belerepül valami élőlény. - Nevettem el magam a végén ahogy eltátotta száját a nagy meglepetésbe.
Most akartam választ adni Stefan-nak. Vagyis valami olyasmi, de most hogy ezt hallom... mi történik odafent. A válaszom el van döntve ebben a pillanatban. Lexi-nek se kell azon aggódnia, hogy összetöröm Stefan szívét ismét, és tönkre teszem az életét. - Gondolkodtam el és egy nagyot nyeltem. Még szerencse, hogy Lexi nem látja az arcomat... az most nem lenne jó.
- Nem ér rá, hallom! Semmiképp nem szeretném megzavarni a szórakozását! - Fordítottam el Lexi-ről szemeimet. Nem állt szándékomban bántani Lexi-t, most nincs túl sok kedvem ehhez bár ha mellkasába mélyeszteném kezemet, hogy megszorongassam a szívét, talán Stefan jönne megmenteni a kis barátját. De nem, majd talán máskor!
- Igen! Egy jó nagy pohár whisky-vel igazán kisegíthetnél! - Mondtam ha már megkérdezte. Arra lenne szükségem most, és ezzel nem is kértem tőle túl nagy dolgot.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Bárki is állt előttem, az illető nem felelt nekem rögtön. Már-már azt kezdtem hinni, hogy bárki is az, a Sors tán hülye játékot akar kezdeni, és küldött nekem egy némát?? Az lenne csak egy bohócjátszma mire kibogoznánk hogy mit akar a másik...
De aztán kiderült hogy nem. Az a valaki megszólalt, de... le is döbbentett rögtön, mert roppantul kedvesen kezdte, köszönés és bemutatkozás helyett nekem szegezte a kérdést, hogy nem látok? Jó modor... csordultig van vele az illető... De ki ez..?? Ismerős a hangja...
- Katherine?? AZ a Katherine?! - Azt hiszem a számat is eltátottam meglepetésemben. Hát Ő meg hogy a csodában kerül ugyan ide?? Stefan-hoz jött?? Lehet hogy Ő is esélyt akar adni kettejüknek...? Jajj ne... Stefan jóságának tuti nem tenne jót egy olyan gonosz vámpír mint Katherine Pierce! Nem... Ő egyszer már elszúrta az életét, mikor vámpírrá tette, meg behálózta, nem teheti ezt Vele újra!! Nem hagyhatom! - gondolkodtam kétségbeesetten.
- Öhh... Stefan nem tudom ráér-e, egy barátjával van - vontam vállat, és az ajtóba kapaszkodtam, hogy némiképp stabilnak érezzem magam. Katherine-el szemben állni ebben az állapotomban nem egy önbizalomban gazdag dolog...
- Én tudok segíteni? - némi jó modor... mert még élni szeretnék, és nem tudom hogy ebben a században mik is ennek a nőnek a céljai, vagy... egyáltalán melyik énje van itt... jó, ha van egyáltalán olyan, vagy rossz... vagy milyen?
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
† Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
† Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
† Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 8:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Nem kis idő telt el mire hallottam egy kis motoszkálást az ajtó mögül. Nem nagyon sietett bárki is nyit nekem ajtót. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy nagyon későn jöttem, és épp most ugrasztottam ki valakit az ágyból. Mondhatni direkt úgy jöttem, hogy ez ne forduljon elő még véletlenül sem.
A földet bámultam míg vártam, és igen csak nehezen néztem fel mikor kinyitották előttem az ajtót, de igen csak meglepődtem mikor megláttam azt a valakit az ajtóban. Lexi volt az... Mindenkire számítottam, csak rá nem. Innentől kezdve meg már minden reményem elveszett, hogy találkozok Stefan-al. De ahogy hallom tényleg elvan foglalva valakivel.
Kérdése hallatán mégjobban meglepődtem és most már felvont szemöldökkel néztem rá. Ott álltam előtte, mégis megkérdezte, hogy ki vagyok és mit is szeretnék itt... mint aki nem lát. És valószínűleg tényleg nem is látott, mert üres volt a tekintete, pont úgy mint aki vak. Úristen, az meg hogy lehet? - Te nem látsz? - Kérdeztem ledöbbenve, nem is válaszolva kérdéseire.
- Amúgy Katherine.... Stefan-hoz jöttem, de ahogy hallom most mással van elfoglalva! - Sóhajtottam fel hangosan megforgatva szemeimet, habár ő ezt nem nagyon láthatta.... egyáltalán előfordulhat ilyen egy vámpírral? Olyan lehetetlen...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 7:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
(Nappali)

Az ajtóig szerencsére simán elértem, és kis tapogatózást követően sikerült is azt kinyitnom. Habár feszélyezett hogy nem látom az érkezőt, de... reméltem hogy senki olyan nem érkezett, aki meg akar ölni. Habár a gyilkos ritkán kopogtat...
- Helló. Ki az, és miben segíthetek? - kérdeztem, udvariasságom előbányászva, hogy így megtudhassam kicsoda az érkező.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
† Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
† Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
† Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 7:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

A Salvatore birtok... nem mondhatnám, hogy nagyon rég jártam erre, mert Stefan-al kellemes perceket töltöttünk itt együtt pár héttel ezelőtt, de viszont azóta nem jártam itt. Hirtelen ötlettől vezérelve jöttem ide ismét, annak reményében hogy tudok beszélni Stefan-al. Nem beszéltem meg vele így viszont nem is kéne annyira reménykednem, főleg hogy mostanában elvileg eléggé elfoglalt. Egy próbát azért megér...
Este jöttem csak ide kocsival. Leállítottam a kocsi motorját, és kiszálltam. Felsóhajtva felnéztem a házra, és láttam, hogy odabent égnek a villanyok, ezzel is jelezve, hogy van otthon valaki. Valamivel bátrabban elindultam a bejárathoz, de mégis megálltam mikor odaértem. Megpróbáltam hallgatózni, hátha meghallok valamit, hogy mi is folyik éppen odabent, de csak hangfoszlányokat tudtam kiszűrni. Nem csak egy ember van odabent az biztos, de engem ez nem túlságosan érdekel. Bekopogtam az ajtón, és vártam mikor nyit nekem valaki ajtót.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 12, 2013 5:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Kedvesnek tűnt, bár azt hiszem, már korábban is ezen gondolkodtam. Ha én lettem volna ő, akkor valószínűleg réges-régen elküldtem volna a sunyiba azt, aki rácuppan a nyakamra, csak mert eléggé kajás. Legalább a nyakamat kitörtem volna, bár nem tudom, hogy ez mazochista képzelgésnek számít-e. Mindenesetre, a nem tudom, hogy mit csináljak majd téma jónak bizonyult. Ki más tudhatna jobban tanácsot adni, mint ő? Elvégre biztos túl van egy-két fájó elváláson.
- Ami azt illeti, szívesen megnézném a Colosseumot. Az Eiiffel-tornyot, a Big Bent, a piramisokat, a Nagy Falat, a Tadzs Mahalt, meg a Machu Pichut... Meg azt hiszem, egy csomó mindent - kezdtem el felsorolni az útiterveimet, amiből így talán lehet is valami. Régebben, úgy egy éve még azon gondolkodtam, hogy elrontottam az életemet, mert nem utaztam, amíg lehetett. Persze ehhez pénz is kellett, de... Hát igen. Most pedig itt van a lehetőség. A vámpírságom jó oldala, és ha valahogy megtanulom kezelni a többit, akkor nyert ügyem van egy örökkévalóságon át. Időközben elértük a küszöböt, és annak a reményében engedtem el Lexi karját, hogy most már tudni fogja az utat, mert a továbbiakban nekem nincs fogalmam arról, mi hol található a Salvatore-panzióban.
/Nappali/
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 11, 2013 5:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
- Köszönöm - mondtam neki hálásan, amint vezetni kezdett. Nem szerettem ezt a némaságot, és már átkoztam magam, hogy nem hagytam inkább megállás nélkül menni a tévét. A némaságot nem könnyű lekövetni... sőt, inkább lehetetlen. De örültem neki hogy kivételesen újra egy normális "kezdővel" van dolgom, még ha most én is vagyok a kiszolgáltatottabb. De Ő legalább rendesnek látszik. Egészen segítőkész volt, és a tévedését látva megbánást mutatott, szóval nem hittem hogy különösebben vonzaná a vérszomj. Nem olyannak éreztem az ösztöneim alapján.
- Igyekszem. Muszáj kreatívnak lenni, ha a vámpír élni szeretne. És nem eltévedni a kertben... - jegyeztem meg, kissé bánatosan, de igazából vicces volt, a maga groteszk valójában. Nem mindennapi szitu... Még jó hogy van humorom, különben belefulladnék az önsajnálatba.
- Sajnos ez vele jár a vámpírléttel. De ha ügyes vagy, elég sokáig el lehet húzni a távozást, sminkkel, frizuraváltoztatással, ilyesmikkel. Persze előbb-utóbb muszáj menni, de nem muszáj elsietni. Eleinte elég ha mondjuk csak a szomszéd városig költözöl, úgy visszajárhatsz, míg megszokod az elválást, és ha azon már túl vagy, akkor könnyebb, ha a költözés jó oldalára koncentrálsz, és... például olyan helyekre költözöl először, amelyeket vágytad emberként például látni - javasoltam, legalábbis,amit én tettem anno. Nem hiába szerettem meg az utazgató életmódot, hisz a világban annyi a gyönyörű látnivaló...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 11, 2013 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Egy ideig ment minden rendben, és még meg is nyugodtam, hogy tényleg nem zavarom, amikor a ház felől hallott zajfoszlányok megszűntek. Mondjuk egészen eddig fel sem tűnt, hogy hallom őket, meg eltulajdonítottam valami közelinek, de amikor megtorpant, kezdett megvilágosodni bennem, miről is van szó. Szóval az alapján tájékozódik... illetve tájékozódott.
- Persze - léptem oda mellé, és átkaroltam. Ez a helyzet eléggé komikus volt. Egy idősebb vámpír, aki egy fiatalabb segítségére szorul. Nem voltam túlzottan tapasztalt vámpírberkekben, de azt tudom, hogy ez azért nem túl hétköznapi dolog. Annak az esélye is fennállhatott volna, hogy visszaél a helyzetével, de ő még mindig nem tette, és gyanítom nem is fogja. Rövid, és annál furcsább találkozásunk ideje alatt sikerült rájönnöm, hogy incidenseket csak akkor gyárt, ha valaki felhergeli. - Látom, azért feltalálod magadat. Ez igazán... jó dolog. Én nem tudom, mihez kezdenék, sőt, most sem tudom. Évek múlva el kell majd hagynom a szeretett városomat, és ki tudja, mikor térhetek majd vissza ismét - jegyeztem meg, miközben lassú léptekkel elindultunk a házajtó felé.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 11, 2013 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
- Nem zavarsz, örülök a társaságnak - feleltem fejrázva, és kedvesen. Azért ez szép kis páros lesz, én mint vén vak vámpír, Ő meg mint fiatal és szemlátomást képzetlen vámpír... Talán a városiak érdekében sem árt meg, ha kicsit beszélgetek vele, és én is örülök ha van társaságom, végülis reggelig nem jön senki hozzám, ez biztos.
- Igazából most tanulom a tájékozódást, szóval köszi, de remélem menni fog, ha pedig mégsem, akkor szólok - magyaráztam, elhúzva kezem a fáról, és helyette az ellenkező irányba fordultam. Lehunytam a szemem (már csak megszokásból is), és koncentráltam, arra, honnét jönnek a beltéri zajok, majd lassú, óvatos léptekkel indultam meg, fél kezem előre nyújtva, hogy ne menjek neki semminek, legfőképp a falnak meg az ajtófélfának ne.
Egy néhány lépésig tök jól gondoltam hogy haladok, követtem a tévét bent. Ám aztán történt valami... bent elnémult a tévé... először megtorpantam, és nem tudtam mi van, aztán kezdett derengeni, hogy valószínű az időzítő kikapcsolta a tévét, amit még korábban állíttattam be, hogy este ne menjen nonstop. Viszont így csend lett bent...
- Öhm... azt hiszem most kéne a segítséged.. - fordítottam fejem Jenna felé, mert Őt legalább érzékeltem magam mellett, de most nem tudtam hol a ház, vagyis főleg az ajtó...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 10, 2013 7:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
- Hát... ha nem zavarok, akkor éppenséggel bemehetek - túrtam hátra, a fülem mögé a hajamat. Mondjuk az illetlenség már akkor megtörtént, amikor csak úgy, kérdezés nélkül beleharaptam a nyakába, tehát a zavarást talán már fel sem veszi. És úgy vettem észre, tényleg nem lennék útjában, tehát... miért is ne? Chelsea tud várni otthon, vagy ha elment valahová, hát ott. Szeretem őt, de felnőtt nő vagyok, és immáron vámpír, tehát nem kell aggódnia értem. - Rendben, bemegyek veled. Izé... lehet, hogy bunkóságnak hangzik, de mutassam az utat, vagy betalálsz magadtól? Bocs, de vak vámpírokkal még nem igazán volt dolgom, szóval azt sem tudom, hogy mennyire tudsz tájékozódni. - Őszintén reméltem, hogy nem sértődik meg ezen, mert nem annak szántam. Csupán... emberi énem egyik fontos darabkája volt, hogy bármikor, szívesen segítettem az embereken. És most, hogy az első félévet átvészeltem, mintha ezek a dolgok kezdenének visszatérni, a szívem közepén egy furcsa, kaparó érzéssel... Bűntudat? Talán. Gyilkoltam párszor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 10, 2013 1:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Elnevettem magam, ahogy egyszercsak kibökte, hogy vak-e vagyok. Hááát... ez jó, kicsit Damon-re emlékeztetett, Ő volt még ilyen kedvesen ledöbbent állapotban mikor leesett neki...
- Hát akkor... szia Jenna - köszöntem, kis mosollyal, és kissé eltöprengve. Jenna... ismerős név. Bár nem emlékeztem honnét de talán hallottam már a nevét. - Én nem vagyok idevalósi, de... hát izé... ez kicsit bonyolult sztori. Mondjuk úgy, néha idetévedek - húztam el kicsit a szám. Nem volt egyszerű, jah... jártam itt párszor, közben néha meghalok, feltámadok, de hát ugyan, mi az nekem... - És igen, idősebb vagyok. Egy kicsivel... 22 vagyok, amúgy meg túl vagyok a 300-on - feleltem felkuncogva, s némi bizalmatlanságnak azért helyet adva, inkább nem mondtam meg mennyi is vagyok pontosan. Nem kell azt mindenkinek rögtön tudni, elég infó az, hogy öregebb vagyok nála. - És igen... khm... hát vak vagyok - vakargattam meg kicsit a fejemet. - Ez sem egy egyszerű sztori, de... ha bejössz, mesélhetek míg iszol - utaltam rá finoman hogy az imént még engem akart elfogyasztani. - Bejössz? - érdeklődtem, miközben a ház felé intettem fejemmel. Szerencsére azt most könnyű volt megállapítani merre van, mert bentről éreztem a hőt, és hallottam a tévé zaját is. Oké, talán felelőtlenség csak így meghívni "magamhoz", de hát... társasághiányom volt...Ahhoz képest hogy régen mennyire társasági életet éltem, elég durva elvonási érzetem van így két évnyi magánzárka után, és most meg vaksin...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 10, 2013 12:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Egy kissé bizalmatlan voltam vele szemben, elvégre... egy vámpír, vagy mi a szösz. És hiába lettem én is az, attól függetlenül még félhetek tőlük. Mondjuk ha azt nézzük, én támadtam le őt, és ő még így is kedvesen viszonyul hozzám, pedig neki kéne bizalmatlannak lennie. Na, mindegy is... Azt hiszem, most jobban lekötötte a figyelmemet a tanulmányozása. Fiatal lehetett, maximum húsz éves, még annyi sem, amikor átváltozott. Hosszú szőke haja, és meglehetősen szép arca. A szeme kék, de kifejezéstelen. Talán... lehetséges?
- Vak vagy? - csúszott ki a számon, aztán rájöttem, hogy ez egy kissé talán illetlen, úgyhogy visszatereltem a témát az eredeti kérdésére. - Az én nevem Jenna Sommers. Őshonos Mystic Falls-i lakos lennék. És te? Fogadok hogy idősebb vagy, mint amilyennek kinézel - nevettem egy kissé visszafogottan. Rossz poén volt, az már egészen biztos.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 09, 2013 11:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Hát én esküszöm azt hittem lehidalok... Ilyen mázlista is csak ÉN lehetek, kevesebb mint két évszázad alatt kétszer akartak megenni mert embernek hittek... Basszus, mit csinálok rosszul?!!
Ellenben legalább nem tűnt vérszomjasnak... vagyis ahogy rájött mi vagyok, látszólag lehiggadt... Ez legalább jó volt, nem akartam volna kipróbálni, hogy verekedni is tudok-e vakon...
- Jó tanács... előbb szimatolj, és mérd fel a terepet... aztán egyél csak meg valakit, ha már mindenképp embereket akarsz... - sóhajtottam, és egyik kezemmel a fának támaszkodtam, aminek az imént még Őt nyomtam oda, így keresve tájékozódási pontot, a másikkal pedig a nyakamhoz nyúltam. A sebem szerencsére már el is kezdett gyógyulni, hála a vérnek amit nemrég ittam. Nem lesz gondom vele...
- Ha éhes vagy... szolgálhatok tasakos vérrel, van olyan jó ám mint egy élő emberé, és nincs félreértés-veszély vele - ajánlottam megenyhülve kissé. Oké, emlékszem még milyen volt nekem, meg Stefan-ra is... A kezdet nem könnyű. Ez végülis érthető, akadnak tévedések. Meg amúgy se vagyok haragtartó, mivel látszólag nem akar kinyírni, nincs okom haragudni Rá. - A nevem Lexi. Téged hogy hívnak? - kérdeztem, a végén már egészen kedvesen, egy kis mosollyal.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 09, 2013 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy mi is itt a probléma, amikor a testem a fának csapódott, és azt hiszem, el is tört a bordám, a sajgás legalábbis erre utalt. Hogy nem vettem észre, hogy ő is egy vámpír? Talán nem is akartam, mert az ösztöneim túl erősek voltak. Vagy inkább elnyomtam őket, mert jobban megszagolva nincs emberi illata. Még csak a vére sem csábít, és napfénygyűrűje is van. Csak a szeme... Miért nem találok vele kontaktust?
- Ezer bocs - tápászkodtam fel, legyűrve a fájdalmat a mellkasomban. Ő sokkal erősebb nálam, tehát ha leállnék kötekedni, akár könnyedén karóba húzva végezhetem. - Új még ez a dolog. Tudod, a vámpírság. Nem tudtam, hogy te is egy vagy. Éhes voltam... - mentegetőztem. Azt hiszem, jobb lesz behódolni neki, mert vagy elküld a sunyiba, vagy megszán, és megkínál egy kis vérrel.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 07, 2013 4:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Nem tudtam mit keresek, de abban biztos voltam, hogy valaki ott van... Próbáltam a fülemre hagyatkozni, a szaglásomra... az ösztönömre, de csak azt tudtam, hogy valaki itt van... és idegen... de egyszerűen képtelen voltam idekint behatárolni, hogy hol, merre van...
- Bárki is az, ez nem vicces! - kiabáltam komolyan, és próbálva elnyomni a félelmet a hangomban. Jó hogy erős vagyok, na de nem tudhatom mennyit érek vele ha egyszer nem észlelem a támadóm... Ami be is igazolódott, amikor hirtelen éreztem meg hogy valaki előttem áll... és az a valaki már kapott is rám mielőtt moccanhattam volna, vagy akár csak hátrahőkölhettem volna. Felsikítottam ijedtemben, ahogy megéreztem a pengeéles fogakat a nyakamban, de kezeim már mozdultak is, és löködték odébb a támadóm.
- Eressz! Eressz, te nemnormális!! - kiabáltam idegesen, és kétségbeesetten igyekeztem megragadni az illetőt, hogy eltaszítsam. Szerencsére mikor végre sikerült fogást találnom rajta, az én erőm nagyobbnak bizonyult az Övénél, és sikerült egyik kezemmel elrántani a hajánál fogva a nyakamtól a fejét, míg másik kezemmel a nyakát szorítottam meg, és... hát vámpírsebességem felhasználva nekivágtam az első dolognak amit találtam magammal szemben, s ami... talán egy fa törzse lehetett. Éreztem hogy lüktet a nyakam, melyet sikerült megtépetnem amint elrántottam magamtól az idegent... de nem érdekelt a fájdalom, azt leküzdöm... viszont büszke voltam magamra, hogy egy harapás híján, mégis... még élek, szóval talán mégsem vagyok halálra ítélt... Bár lehet nem kéne elkiabálni, még nem biztos...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 07, 2013 4:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Úgy tűnt, valóra vált a kívánságom, amikor nem sokkal később kilépett, pontosabban kibotladozott a panzióból egy lány. Kinézetre legfeljebb húsz lehetett, és mintha nem igazán találná a helyét... Meg voltak egyéb, furcsa dolgok is, például hogy honnét tudhatta, hogy van itt valaki? Meghallhatott? De hiszen elég távol voltam. Talán meglátott, és azt hitte, képzelődik, mindenesetre úgy döntöttem, hogy nem firtatom a dolgot. Azonnal támadásba lendültem, hiszen mostanában már nem a vér szaga csábít igazán, elég, ha éhes vagyok, és meglátok egy-egy alkalmas áldozatot. Pár másodperc alatt előtte termettem, és mielőtt bármit is mondhatott volna, beleharaptam. De valami nem jó.. Nem stimmel. Nem finom. Olyan közömbös, semleges.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 7:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
(Konyha)

Igaz, nem sok sejtelmem volt hogy merre megyek, de abban biztos voltam, hogy egyszer találtam egy bukkanót... talán lépcsőt... meg egy ajtón is átléptem... ám arról csak akkor jöttem rá hogy a bejárat lehetett, amikor megéreztem a hajamat borzoló szelet, és a hűs levegőt a nyakamban.
- Hahó! Van itt valaki? - kérdeztem emelt hangon, kinyújtva a fél kezem magam elé, nehogy nekem a végén fának menjek... mert emlékeztem, hogy a közelben kell lenni néhánynak, meg... hallottam is a lombkoronájuk susogását és zörgését. - Ha valaki van itt, jó ha tudja, hogy ez magánterület! - szóltam hangosan, és igyekeztem magabiztosnak tűnni... meg nem vaknak...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Lost in Paradise
"Nem maradt semmim
Már csak ezt a kegyetlen akarást érzem
Végig lefelé estünk
És most elvesztem az édenben"
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Túlélni a vámpírságot
† Humor :
Há' az van :D



Jenna Sommers ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 6:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
/valahonnan/
Már egy jó ideje éhesen kószáltam az utakon, de valahogy mindig úgy jöttek szembe velem az emberek, hogy valamiért nem tudtam megtámadni őket... Volt, aki egyszerűen túl erősnek tűnt. Hiába vagyok már vámpír, nem igazán bízom az erőmben, mert egy egymázsás izomkolosszus ellen érdekes lenne győzelmet aratnom... Vagy nem voltak egyedül, és az is eléggé megakadályozott. Esetleg tudtam, hogy ott bárki megláthat... Valahol a Salvatore-birtok környékén kóboroltam, ahol egyelőre egy teremtett lelket sem láttam. Pedig ha látnék, meg is lenne a tökéletes áldozatom...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 6:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
(Damon és Elena háza)

A gyomromban hirtelen sok-sok pillangó kezdett el röpködni, bár ennek a jele leginkább az volt, hogy iszonyatosan ideges lettem... nem tudom, hogy miért. Nyilván ez a reakcióm arra, ha kíváncsi vagyok, és ezt a ruhát, és ezt az egész hintós dolgot meglátva meg vagyok lepve, és sokkolódva, és még ehhez hasonlók.
Megköszörültem a torkomat, mikor éreztem, hogy megállt a hintó. Nem fáztam, valami most irtózatos módon melegített... mégpedig az a szerelem, amit éreztem Damon iránt... fogalmam se volt arról, hogy vajon ez-e az ajándék, vagy ez csak a körítés, fogalmam se volt róla. De... már nem is a meglepetés érdekelt. Hanem az, hogy köszönetet mondjak neki azért, amiért velem van... és engem szeret.

(Nappali)
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 14, 2012 11:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
A birtok

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 10:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Vissza az elejére Go down
 

A birtok és az udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Földesúri birtok
» Földesúri birtok
» Ház és udvar
» Seelie Udvar
» Yamanaka birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-