Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 01, 2014 8:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



Mire is számítottam? Nem Damon lenne, ha nem kételkedne a szavaimban... hogy miért? Mert... nem is tudom... mindig is ilyen volt. mindig bizonyíték kellett neki, nem volt elég a szó, amit mondok... most pedig van elég bajunk azon kívül is, hogy bizonyítékokat keresgéljünk. Vagy lesz elég bajunk...
- Rendben. Akkor keress bizonyítékot. Bonnie nem őrült meg, Damon! Markos itt van... és ha az a bolond ősi boszorkány jól beszélt, akkor szüksége lesz rám és Stefanra is. De ha neked bizonyíték kell, mert nem hiszel nekem, akkor keress bizonyítékot - tettem végül hozzá, bár eléggé ingerültté tett az aggodalom és az, hogy nem hisz nekem, vagy megkérdőjelezi a szavaimat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 01, 2014 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



Egy pár másodperces csend borult ránk, mikor elhagyta a számat ez a néhány információ, és mit meg nem adtam volna azért, hogy a szemébe nézhesse és lássam, mi zajlik le ebben a pillanatban a fejében... hiszen a szeme általában túlontúl beszédes, és... mindent elárulhatna...
- Én... mielőtt eljöttem, beszéltünk már arról, hogy Mystic Fallsban megjelentek az utazók, és... univerzum, és Markos, aki létrehozta a hasonmásokat... aki a varázsigéjével összekötötte a hasonmásokat, hogy mindig egymás mellett kössenek ki... már évszázadok óta halott volt, de Bonnie... - akadt el a hangom egy pár pillanatra. - Bonnie-t használták, hogy visszatérhessen... Markos ismét él, Damon. Az Utazók Mystic Falls-ot akarják otthonuknak... és ha sikerül nekik, nem maradhat természetfeletti a városban - nyeltem el egyet. Nem tudtam, nem értettem az egészet. Nem értettem, hogy hogyan szűnik meg minden természetfeletti a városban... talán... halállal?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 01, 2014 11:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



Abban biztos voltam, hogy Damont jókedvében találom majd, hiszen semmi oka arra, hogy szomorkodjon jelenleg. Mondhatni, az életünk még sosem volt ennyire problémamentes... eddig!
Már készültem volna megszólalni, de belőle csak úgy dőltek a szavak, így úgy döntöttem, hogy amíg be nem fejezi, nem fogok közbevágni és elrontani ezt a jókedvet... ami körülbelül még tíz másodpercig marad meg majd nála.
- Damon, azt hiszem, problémánk akadt - suttogtam rekedten. Hát igen, nem sikerült ezt úgy elmondanom, ahogyan terveztem, a határozottság, amelyet eddig gyakoroltam, köddé vált. A hajamba túrva köszörültem meg a torkomat. - Nagyon nagy problémánk... nem vagytok biztonságban Mystic Fallsban - tettem aztán hozzá és a hangom ekkor már a szokványos élt ütötte meg: aggódtam. Rettenetesen.    
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 01, 2014 8:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6



Az, amit Bonnie-tól megtudtam, több ízben elég volt ahhoz, hogy... azt is tudjam: itt ez nem marad annyiban. Az ijedség nőttön nőtt a gyomromban. Nem hittem abban, hogy sikerül visszahozniuk Markost... az utazóknak? Hiszen hallottamm ár erről a férfiról! Ő alkotta meg a hasonmásokat, legalábbis ő mondta el ezt a varázslatot, vagy... vagy már nem is tudom... azt viszont igen, hogy mit akar... Mystic Falls-ot. Engem. És Stefant.
De nem őt hívtam fel először... nem, amint bezáródott magam möghött az ajtó, feszülten túrtam bele a hajamba, és remegő kézzel emeltem a fülemhez a telefont. Damon hangját akartam... tudatni vele, hogy ismét elkezdődött...
Hát csak vártam, vártam, hogy felvegye, miközben próbáltam a lehető legjobban lehiggadni... lehetőleg fél másodpercen belül.   
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 05, 2014 11:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
no way she can't be  dead

A jelenlegi időszak igen csak kikészíti az idegeimet. Eddig csak Stefan miatt volt görcsben a gyomrom, hiszen fogalmam nincs, hogy mi lehet vele.. Most pedig kiderül, hogy Bonnie halott? Egyszerűen ezt nem akarom elfogadni. Nem lehet.. Ez az egész egyszerűen túl sok. Nem tudom feldolgozni. Pedig meg kell próbálnám. Annyival egyszerűbb lenne, ha erre csak akkor jöttem volna rá, amikor már visszatért, de akkor mégis én milyen barát lennék? A világon talán a legrosszabb. Most is ott kellett volna lennem vele.. Tennem kellett volna valamit. Nem tudom mit tehettem volna, ha ott is vagyok, de abban reménykedek, hogy a semminél többet.
– Bonnie-ról beszélünk.. Bármit megtenné értünk.. Még az életét is képes lenne feláldozni. – Sajnos tisztában vagyok azzal, hogy mennyire makacs is tud lenni. Vele semmi nem egyszerű. De pontosan ezért szeretem őt. A legjobb barátnőm még akkor is, ha néha összekapunk és kerüljük egymást. Mint, amikor vámpírrá változtam. Ez egyértelműen egy éket vert közénk, majd végül összekovácsolt bennünket. Nem állok készen arra, hogy elveszítsem.. Mégis ki állna készen arra, hogy elveszítse egy szeretetét? Erre nem lehet soha felkészülni. Teljes mértékben összetör a tudat,hogy két barátomat is elveszíthetem. Bonnie visszatérésére is megvan az esély és Stefan-éra is. De addig nem fogok nyugodni, míg mindkettejüket nem látom épen és egészségesen.
Épphogy ki tudtam bökni Stefan-ról az információkat és a hangom vándorútra indult, mert ezután nem tudtam megszólalni egyszerűen csak bólogattam Elena szavaira. Meg fogjuk oldani. Mindkettő helyzetet. Muszáj lesz, hogy megoldjuk.
Kilencre a Salvatore birtokon. Oké. Remélem akkor újra láthatom a barátnőmet. Lehet, hogy túl korai a dolog, de én a lehető leghamarabb vissza akarom kapni a barátnőmet és ezzel nem vagyok egyedül. Tudom, hogy Elena meg fogja találni. Nekem pedig Stefan-t kellene megtalálnom, de nem megy. Úgy érzem, hogy a mellkasom szétszakad.. Vagy egyenesen felrobban. Levegőt is alig kapok a könnyeim fojtogatnak. Összekuporodtam az ágyamon és utat engedtem a könnyeimnek. Úgy éreztem ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megszabaduljak a fájdalmam egy apró töredékétől.




szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szer. Júl. 02, 2014 1:55 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to caroline: trust me, caroline

Félelem... egy gondolat, mely átjárta testemet. Minden porcikám abban a reményben úszott, hogy sikerül... hogy fogom még átölelni a legjobb barátnőmet. De mégis ott volt egy apró félsz... hogy mindez felesleges ábránd. A remény, melyet ebbe az egészbe ölök... nem fog valóra válni... talán Tessa nem fog segíteni... talán meg sem találjuk... egyszerűen nem értem, hogy miért kellett ennek így történnie!
- Caroline... miért nem mondta el... hogy meg fog halni? - bukott ki belőlem aztán ez a mondat, és ismét nem tudtam uralkodni a könnyeimen. - Ha elmondja... ha csak egy apró célzást tesz rá, hogy az életébe kerül az a varázslat... nem kérem ilyesmire... - töröltem le aztán a kicsorduló könnyeimet, és próbáltam nem azt hinni, hogy mindezt csak képzelem... ez a valóság. És ha azt hinném, hogy egy álom... hogy a legrosszabb rémálom, mely egy emberrel csak előfordulhat életében...
- Hogy mi? - kaptam fel aztán hirtelen a fejem, mikor Stefanról beszélt. - Milyen víz? Hol volt hónapokig? Mi? - ismételtem körülbelül ugyanazt, csak más szavakkal, majd megráztam a fejem. - Nem, ezt ne most... ezt később is meg tudjuk beszélni... - túrtam bele a hajamba, ahogy eszembe jutott, hogy Stefan ezek szerint él. ÉS nem halott, mint Bonnie. Tehát bármi is legyen, egyelőre még ráér.
De ekkor felemeltem a fejem, és kezem hirtelen a zsebemben lévő mobilra csúszott. Egy gondolat úgy suhant végig az agyamon... mintha egy nem létező gondolat csak úgy megszállt volna... nem hiszem el. Erre miért nem gondoltam előbb...
Előhúztam a zsebemből a készüléket, de előtte még Caroline-ra néztem. - Bízz bennem, Caroline - léptem oda elé, és megfogtam a kezét. - Meg fogom találni Tessát... megkeresem, és ha kell, bármivel, de ráveszem, hogy segítsen - nyeltem nagyot, majd elengedtem... és egy kóbor könnycseppet letöröltem a szemeiből.
- Este kilencre légy a Salvatore birtokon. Ott találkozunk... - suttogtam még neki, majd a telefonon tárcsázva néhány számot, elhagytam a szobát.
Eszem ágában sincs belekeverni még egy barátnőmet! Nem... csak ő maradt nekem. És ha Bonnie nem jöhet vissza... de nem! Ez eszedbe se jusson, Elena Gilbert! Bonnie Bennett élni fog...

- köszönöm a játékot *.* Remélem, a Salvatore birtokon találkozunk, s együtt ölelgetjük majd meg a barátnőnket *.* -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 24, 2014 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
no way she can't be  dead

Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezzel az egésszel megbirkózni. Túl sok minden történt az utóbbi időben. Nem vagyok hajlandó elfogadni a tényt, hogy Bonnie halott.. Azt pedig végképp nem, hogy észre sem vettem. Komolyan, már nem tudom, hogy merre áll a fejem. A fájdalom az egész testemben szétterjedt. Nem tudtam semmi másra koncentrálni csak erre az ürességre, ami szépen lassan felégetett bennem mindent. Van menekvés az érzéseim elől, de soha nem fogom újra azt az utat választani. Elég erős vagyok ahhoz, hogy kibírjam ezt az eléggé negatív időszakot. Habár abba már kezdek beleőrülni, hogy fogalmam nincs mi van Stefan-nal, de legalább van esély arra, hogy Bonnie újra élhessen. Csak meg kell találnunk egy boszorkányt vagy mit. Nem tűnik olyan nehéznek, de talán még a végén ez az egész nehezebb lesz, mint gondoltam.
Akkor meg kell találjuk.. Valahogy muszáj.. Kevés nyom.. Nem tudnak valahogy többet megtudni erről a nőről vagy valami? – Kérdeztem remegő hangon, miközben könnyes szemekkel nézem Elena-ra. Egy név nagyon kevés ahhoz, hogy elinduljunk. Legalábbis a jelen helyzetben. Tessa, Tessa. Akárhányszor mondom ki a nevemben nem leszek előrébb. Nem hiszem, hogy egy túlságosan fiatal személyről van szó. Vagyis nem tudhatom. Az is lehet, hogy fiatal. Nem tudok gondolkodni. Egyszerűen nem megy.
Mikor megemlítette Stefan nevét újra zokogásban törtem ki. Talán még jobban is, mint az előbb. – Stefan nem tud nekünk segíteni. Elveszítettem.. Újra.. Azután, hogy kimentettem a tóból jött valami boszorkány és én megint elveszítettem.. Hónapokig szenvedett a víz alatt és én észre sem vettem, hogy egyáltalán eltűnt.. És most Bonnie.. Én.. – Beletúrtam a hajamba és próbáltam letörölni az arcomról a könnyeket. Nem akartam rázúdítani mindennek tetejébe még ezt is, de magamban sem bírtam tartani. Egyszerűen ez már túl sok volt nekem. Nem beszéltem senkinek erről az egészről, mert mégis kinek beszélhettem volna? Katherine volt ott velem, de vele nem szívesen beszélgetnék. Nem mellesleg nem vagyok vevő a társaságára.



szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 23, 2014 9:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




caroline f. && elena g.
she  is gone, caroline

Gyász. A szó, melynek elhangzásakor mindenkiben olyan érzelmek kezdenek el kavarogni, melyekről azt hitte, hogy talán nem is léteznek. Én tisztában voltam vele, milyen ezt érezni... elveszítettem már az anyámat, az apámat... a szerelmemet többször is, és nem egyszer hittem, hogy nem lesz lehetősége többé velem lenni.. de most a legjobb barátnőm halálát kellene feldolgozni. Azét, aki ugyan mindig ellenezte a kapcsolatomat Damonnel... de mégis ott volt. Mellettem volna. És ha kértem, ő cselekedett. Most, hogy végre visszakaphattam volna... hogy újra barátok lehettünk volna úgy, mint régen... most kellett végetérnie az életének? Nem, ilyen nincs! Ez nem lehet, és nem vagyok hajlandó beletörődni!
- Jeremy csak Tessa nevét árulta el... nyilván ő maga sem tud többet, vagy nem tudom... - ráztam meg csendesen a fejem, a szipogásom alábbhagyott, és letöröltem egy könnycseppet a szemem alól. Ha Damon most itt lett volna, kétség sem fér hozzá, hogy az ő karjaiba menekülök vígaszért... de nincs itt. Senkinek nem mondhatom el, hogy milyen ez... milyen, mikor a szíved minden centijét tűvel szúrkálják... Caroline-nak reményre van szüksége. Nem pedig erre. S nekem... reményt kell számára adnom. Még ha tudom is, hogy egyelőre kevés az, amit tudunk.
- Talán Mystic Fallsba kellene mennünk... nincs más sejtésem. Ha Jeremy szerint Tessát kell keresnünk, akkor... nyilván ott van valahol.. vagy ez rossz logika? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és ismét megtöröltem a szemeimet.
- És nem...! Olyan nincs, hogy semmit nem tudunk tenni, Caroline! - ráztam meg a fejem, ahogy hirtelen felpattantam az ágy széléről, és zaklatottan a hajamba túrtam, miközben felé sétáltam. - Megoldás mindenre van! Ha mást nem, talán Stefan tud segíteni... vagy Damon... vagy... vagy nem tudom - kezdett el ismét remegni a hangom.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 9:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
no way she can't be  dead

A világom összedőlni látszik. Sorra hullnak el mellőlem az emberek és tehetetlen vagyok. Dühít, hogy képtelen vagyok tenni annak érdekében, hogy visszakapjam őket. Az pedig még jobban kiverte nálam a biztosítékot, hogy nem vettem a fáradságot, hogy egy kicsivel több időt szenteljek a barátaimra. Ha most többet vagyok Stefan-nal ez az egész nem történik meg. Bonnie pedig.. Nem tudom, hogyan akadályozhattam volna meg, de a legkevesebb az, hogy megpróbálom!
A könnyeimet képtelen voltam megállítani. Szinte önmaguktól folytak végig az arcomon vérző lelkemet szimbolizálva. A mellkasom lüktetett. Mintha valaki kitépte volna a szívemet, majd jó párszor rátaposott volna s azzal büntetne, hogy ezzel kell együtt élnem. Szipogva figyeltem Elena-t és próbáltam összepontosítani a szavaira.
Megtöröltem a szemeimet és felpattantam. – Meg kell találnunk bárki is legyen ez a Tessa. Nincs az a pénz, amiért itt ücsörgök és várom, hogy a sült galamb a számba repüljön. Tennünk kell valamit.  – Mondtam szipogva mit sem törődve a meggyötört ábrázatommal. Nem kell tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam borzalmasan festek. – Mondott valamit Jeremy, hogyan találjuk meg? Vagy valami.. ? Mert nem lehet ez a puszta nyom. Egy név. Tessa.. Tessa.  – A hajamba túrva járkáltam fel alá és folyamatosan mondogattam a nevét, hátha valami beugrik róla. Miután vagy huszadszor kimondtam hangosan abbahagytam, hiszen maga a név is értelmetlenné vált a számomra. – Semmit nem tudunk tenni, igaz? – Kérdeztem, mikor belém vágott a felismerés, hogy egyetlen egy névvel még nem jutunk előrébb.


szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Május 22, 2014 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6




caroline f. && elena g.
she  is gone, caroline

Szúrni kezdett a mellkasom. Tudtam, hogy vámpírságom ellenére ugyanúgy érzem a fájdalmat, a szívfájdalmat, melyet legjobb barátnőm elvesztése okozott. Mégis, miben lenne más ez a helyzet? Elképzelni sem tudom az életet Bonnie Bennett nélkül, hiszen bármilyen veszély fenyegetett minket mindig... tudtam, hogy egymásra bármikor számíthatunk...
- Most... csak ránk számíthat... - suttogtam rekedten, ahogy letöröltem a könnyeimet, de hiába: újabb és újabb könnycseppek lepték el arcomat, és próbáltam nem úgy felfogni az egészet, mint valami rémées rémálmot. Pedig ezt másképpen nem lehet. Az, akit... születésem óta ismertem... és Caroline is... jó ég... most kezdem igazán felfogni a történtek súlyát, ahogy belenézek Caroline szemeibe... arca már ázott a könnyáradattól... tekintete reménykedő, és tudtam, hogy most minden falat sokat jelent számára... pedig én sem tudok többet.
- Jeremy mondott egy nevet... Tessa nevét... - motyogtam, ahogy leültem mellé az ágyra, és megfogtam a kezét, hogy megszorítsam azt. - Ő egy... boszorkány. Nem tudom, honnan ismerik egymást, vagy... Bonnie mondta-e neki, nem tudom! - ráztam meg a fejem, ahogy hirtelen hangom megemelkedett. - De ő az egyetlen reményünk... Bonnie-t ismét... vissza kell szereznünk. Legyen az ára bármi - nyeltem határozottan.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
no way she can't be  dead

Nem szerettem volna, ha Peter tönkreteszi az életemet azzal, hogy rávett kapcsoljam ki az érzéseimet. Azt hiszem most már bevallhatom, hogy valahol mélyen akartam is. Mert anélkül képtelen lett volna rávenni csak úgy, hogy mondjak le az érzéseimről. De ez nem is volt akkora gond. Ami utána következett. Az érzések tengere az, ami darabokra marta a lelkemet. Olyan hirtelen rohamozott meg minden, hogy az már szinte fájt. Azonban sikerült összeszednem magam s most önmagamként állok Elena előtt. Közben pedig belülről fal fel az aggodalom, hogy vajon mi lehet Stefan-nal. – Még egyszer nagyon sajnálom.. Hülye voltam. Nem is kicsit. – Egy parányi súly legalább már felszabadult a mellkasomról, habár ez még a közelébe sem ér annak, ami jelenleg a szívemet nyomja. Minden második gondolatom Stefan körül forog és, hogy cserben hagytam őt. Nem vettem észre, hogy eltűnt és, amikor meg is találtam akkor is sikerült újra elveszítenem őt. Nálam nagyobb szerencsétlen nincs még egy a világon.
Anélkül, hogy bármit mondott volna testbeszéde elárulta, hogy valami nagyon nincs rendben. Több sem kellett nekem és hátráltam az ágyig, hogy helyett foglaljak. Szavai és tekintete lyukat égettek a mellkasomban. Nem.. Nem lehet, hogy Bonnie halott.. Tudta, hogy ez lesz a következménye? Hogy meg fog halni? Miért tette? Soha nem kellett volna ekkora áldozatot meghoznia.. Istenem.. Ez nem lehet igaz. Anélkül, hogy észrevettem volna az arcom, már teljesen könnyáztatta volt és a látásom is teljesen elhomályosult. Stefan és most Bonnie. Borzalmas barát vagyok, hogy nem veszek észre semmit.
Nem halhatott meg.. Kell lennie valamilyen megoldásnak, hogy rendbe hozzuk ezt.. Muszáj.  – Mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem, de értelmetlen volt az egész, hiszen egy letörölt könnycsepp helyére jött másik kettő. Egy picivel sem jutottam előrébb.. Azt hittem ez az egész helyzet, már nem lehet rosszabb. Hát, mint mostanában mindig most is egy hatalmasat tévedtem. Úgy éreztem, hogy szétszakad a mellkasom ettől az egésztől.


szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 1:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to caroline; bonnie is dead, caroline

- Egy évek óta tartó barátságot nem fog félbeszakítani egy ilyen... hülyeség - mondtam halkan nevetve. Hiszen akkor, abban a pillanatban cseppet sem tűnt hülyeségnek. Éppen akkor talán mindketten azt hittük, hogy nincs kiút. Én könnyekkel adtam ki magamból azt, amely akkor történt, Caroline pedig... elég volt neki büntetésként az, hogy ismét emberi érzéseket kell éreznie. Nem szorul rá arra, hogy még jobban büntessék. A saját élete... saját története, mióta vámpírrá vált, felér egy büntetéssel számára... még ha tudom is, hogy mindig próbált a lehető legjobban cselekedni. És annak ellenére, hogy hány szemforgatást váltott ki belőlem, mindig is egy példa volt előttem, hogy miként legyünk... vámpírok. Úgy, hogy közben nem akartunk azok lenni, de nem volt választásunk. Túlzottan hasonlítunk ebben.
Nagyot nyeltem. - Szóval... öhm... nem tudod - léptem el előle, és lehajtottam a fejem, de éreztem, hogy pillantásom egy pillanaton belül már nem volt száraz. Nem. Könnyek marták torkomat, és tudtam, hogy ha ki kell mondanom ezt az egyetlen mondatot, mely egy baráti társaságnak a teljes megsemmisülést jelenti... nem lesz megállás. És tudtam, hogy néhány sós könnycsepp nem változtat meg semmit, mégis... tudtam azt, hogy másképpen nem tudom most levezetni ezt a fájdalmat, melyet Bonnie halála okozott számomra.
- Jeremy itt járt két nappal ezelőtt, és... tudod, hogy ő különös képesség birtokában áll... látja a szellemeket - fordultam ekkor ismét Caroline felé, majd nagyot nyeltem, és tekintetem könnyfátyolán keresztül néztem rá. - Pár héttel ezelőtt Bonnie-nál jártam, hogy megkérjem őt egy szívességre. Azt akartam, hogy feltámasszon egy számomra rettentően fontos személyt... az édesanyámat. De nem mondta el, hogy mivel jár az, ha enged az akaratomnak, és tényleg megteszi... Caroline... Bonnie meghalt - suttogtam, és a kontroll, mely eddig tartott bennem mindent, megszűnt: könnyek kezdtek folyni a szememből. Tudtam, hogy minden most kezdődik el. Talán gyűlölni fog, amiért önző voltam...

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 02, 2014 10:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
I love you so  much

Egészen idáig azon rágódtam, hogy vajon mi lehet Stefan-nal.. De ez egy olyan probléma volt, amit jelenleg nem tudok megoldani. Azonban nem is kellett nagyon keresnem, hogy egy újabba ütközzek. Ez teljes mértékben várható volt, hiszen egy szobában élünk, szóval előbb vagy utóbb összefutottunk volna. Elena-t utoljára akkor láttam, amikor kikapcsoltam az érzelmeimet. Nem vagyok büszke erre az időszakra. Arra még végképp nem, hogy utána nem is kerestem, hogy helyre hozzam. Egyik teher után jön a másik. Először a babám azt Tyler, Elena, Stefan.. Mégis mi jöhet még ennek a tetejébe? Nem, mintha arra vágynék, hogy bármi is a nyakamba szakadjon most. De azért nem is szeretnék a sötétben tapogatózni.
Nehogy még a végén magadat állítsd be hibásnak.. De örülök, hogy nem haragszol.. Tényleg. El sem tudom mondani, hogy mennyit jelent ez nekem.  – Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd körbenéztem a szobában és rájöttem, hogy tényleg nincs itt Bonnie-nak egyetlen egy cucca sem. – Hol van Bonnie? Azt hittem mindannyian közösen jövünk.. Meggondolta magát? – Kérdeztem Elena-t, miközben halványan mosolyogtam rá. Legalább a mi kapcsolatunk rendben van.. Legalábbis azt hiszem. Most pedig újra teljes erővel tudok Stefan-ra koncentrálni. Néha már a legrosszabbra gondolok, amitől a gyomrom görcsbe rándul. Nem.. Nincs semmi baja. Nem lehet.


szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Csüt. Május 01, 2014 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to caroline; long time no see, friend

Nem voltam biztos abban, hogy a hónapok elteltével ellentétben képesek vagyunk egy helyiségben tartózkodni és megbeszélni. Hallottam róla, hiszen ha bármiféle eseményről, pletykáról és ilyesmiről van szó, Caroline neve elsőként merül fel, de az sem mellékes, hogy... tudom, hogy képes volt megkomolyodni. Ő olyan Caroline-osan komoly, és bántam, testem-lelkem bánta, hogy ennyire nem kerestem a társaságát és a helyzetet, hogy tisztázni tudjuk a problémát.
Halványan elmosolyodtam, mikor a nyakamba ugrott, és szinte rögtön viszonoztam is a gesztusát, mintha az én életem is azon múlna, hogy sikerül-e őt most elég rendesen megölelgetnem.
- Caroline, én... én nem is haragudtam - suttogtam halkan, és lassan elszakadtam tőle, hogy a szemeibe nézzek. - Tudom, hogy nem te voltál. Vagyis, hogy nem voltál önmagad. Nagy trauma ért, és én... rossz eszközökkel akartalak téged visszazökkenteni. Az én hibám is volt - nyeltem egyet újra, majd ismét megöleltem. - Olyan jó újra látni téged - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Már csak Bonnie... hiányozna - szorult el a torkom. Caroline vajon tudja, amit én tudok Jeremy-től? Csak azért nem keseredtem el végleg, mert... tudom, hogy van megoldás rá...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 27, 2014 3:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


Caroline & Elena
I never meant to hurt  you

Próbáltam arra koncentrálni, hogy milyen fontos nekem az egyetem. De nem bírtam. A gyomrom folyamatosan görcsben volt. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Stefan-t. Idegenekben kezdtem el felfedezni őt, de amint közelebb léptem hozzájuk rá kellett jönnöm, hogy ez az egész csak hallucináció. Ha volt egy kis szabadidőm kerestem, kutattam mindenhol utána. Nem tudom, hogy ki volt az a nő, aki elvitte, de ami a legjobban idegesít, hogy emiatt azt sem tudom mégis hol keressem. A barátom és én hagytam, hogy hónapokon keresztül egy tó fenekén szenvedjen.. Gyűlölöm magam ezért.
Elena hiába a szobatársam még nem sikerült összefutnom vele, amióta itt vagyok. Egyrészt nem bánom.. Nem akarom ráhárítani a bajom. Mondjuk neki is joga van tudni Stefan-ról. Azonban szerintem jelenleg kisebb gondja is nagyobb ennél.. Ezt nekem kell megoldanom.. A dolog sikeressége meg egyenlő a nagy nullával.
Mikor beléptem a kollégiumi szobába tekintem találkozott Elena-val. Annyira másképpen nézek rá most, hogy az újra vannak az érzéseim, amik jelen pillanatban is felemésztenek. Annyira szégyellem magam azért, ami a grillben történt.. Nem kellett volna megjegyzéseket tennem rá és Stefanra.. Felpofozni meg végképp nem.
Semmivel sem törődve átszeltem a szobát és szorosan megöleltem. – Annyira sajnálom.. Nem akartam.. Tényleg. Nem voltam önmagam.. Megbocsájtasz?  – Hadartam el gyorsan, miközben egy percre sem eresztettem el.


szószám ezt hallgatom megjegyzés ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 27, 2014 2:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6


to caroline; long time no see, friend

Ahogy sötétedni kezdett, nem bírtam tovább abban a laboratóriumban maradni. Az agyam ezer felé szárnyalt... először fel akartam hívni Stefant, hogy megtudjam, ő vajon tiszteletét teszi-e a főiskolán. Bár ahogy őt ismertem, most... biztosan ezer dolga van, nem akar ezzel foglalkozni. Arról nem beszélve, hogy párszor már végzett egyetemet. Nem fogom nyúzni azzal, hogy jöjjön ide, mert Damon jelenleg dr Frankenstein karmai között van lenn a pincében, és szükségem van a védelemre... nem akarom kihasználni. Bár tény, hogy... mióta nem vagyunk együtt, folyamatosan eltávolodunk. És ez az, amit el akartam kerülni. Mert... akármi is történt, mindig szeretni fogom. Nem akarom elveszíteni a barátságát.
Arra kaptam fel a fejem, hogy nyílik az ajtó, és egy szőke hajtömeg rögtön be is lépett rajta. Ajkaim körül megjelent egy tétova mosoly, majd nagyot nyeltem. Nem tudtam, Caroline mit fog szólni hozzám, hiszen annak ellenére, hogy én már két napja itt vagyok, körülbelül mindig elkerültük egymást, és maximum egymás cuccait láttuk szétdobálva.
- Caroline - ejtettem ki a nevét halkan, de nem mertem megtenni azt a bizonyos lépést felé. Mikor megutóbb láttam, a Grillben találkoztunk... és, hát szép szóval is, de nem maradt minden kéz az asztalon.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 02, 2014 8:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

|| Maxfield laborja ||

Nem álltam készen. Ez az egy gondolat cikázott a fejemben, miközben sorjában haladtam a lépcsőkön felfelé. Nem voltam még jártas a kollégiumban, annyit tudtam, hogy Caroline-nal és Bonnie-val elvileg egy szobában leszünk, de csak Caroline cuccait láttam, ahogy beléptem a szobába. Azokat azonban mindenhol.
Egy csekély mosoly jelent meg ajkaimon, mikor leültem az ágy szélére, és körülnéztem. Ez már nagyon hiányzott. Caroline holmijairól eszembe jutott ő maga, és az, hogy mennyire hiányzik az, amit ő mindig becsempészett az életembe. Hát, elvileg mostantól ismét egymás életének részesei leszünk, bár tény, hogy... nem váltunk el békésen. Sosem tudta elfogadni, hogy Damont szeretem, bár azt hiszem, ez a kisebbik problémája velem.
Egy halk sóhajt eresztettem ki ajkaimon, miközben előhúztam mobilomat a zsebemből, és elolvastam Maggie üzenetét. Erről majdnem megfeledkeztem. Annyira próbáltam összeszedni minden tehetségemet Maxfield megtévesztéséhez, hogy eszembe sem jutott Maggie-ék értesítése. De lehetősem sem nyílt rá, hiszen Maxfield figyelte minden lépésemet, míg a laborjában voltam.

"
Minden a terveink szerint halad. Damont már elkapta. Jöhet a második szakasz."


Nem is igazán figyeltem, hogy mit írok, hiszen közben éreztem, hogy egy-két könnycsepp környékezi meg tekintetemet. Talán Damon miatt. Eddig azt kellett előadnom, hogy közömbös számomra, sőt! Hogy mennyire utálom, hiszen vámpír. De mindeközben ő az, akiért az életemet adnám, és mintha arcon csaptam volna magam, amiért így kell viselkednem. De ezúttal nem húzhattam keresztbe minden számítást. Nem tehettem. Damon élete a tét. És az enyém. Maggie-és és Enzo-é. Félre kell tennem a mártírságomat, amelyet ugyan soha nem mondanék ki hangosan, de ösztönösen érzek az ereimben. A makacsságomat kukáznom kell, legalább erre az időre. Most rajtam is áll minden, de minden. Nem okozhatok csalódást.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 18, 2014 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Vissza az elejére Go down
 

22. kollégiumi szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

 Similar topics

-
» 1. szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Whitmore fõiskola :: Kollégium :: Szobák
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3