Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
22. kollégiumi szoba

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Feltűnt, hogy meglepődött kissé a szokatlan helyzeten, de tetszett neki a dolog... már csak azért is, mert ahogy az ajkamra tapadt, belenyögött a csókba... a teste megfeszült, az izmai lüktetni kezdtem a merevségem körül, és szinte önkívületben lépett át abba a másik világba ahol semmi más nem létezik, csak a gyönyör.
Hagytam, hogy lecsengjen nála az orgazmus, csak a nyakára szórtam néhány apró csókot. Én még nem voltam készen... közel sem. Most úgy éreztem, hogy akár órákon át is bírnám...
- Egy null neked - mondtam halkan. - Jöhet a következő?
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Nem kerülte el a figyelmemet az, ami átsuhant az arcán. Pontosan tudtam, hogy egyáltalán nem tetszik neki az ajánlatom, de azzal is tisztában volt, hogy velem nem érdemes vitatkoznia. Az én testemről van szó, és ha olyat akar csinálni, ami ezzel a testtel kapcsolatos, akkor igenis szüksége lesz az engedélyemre. Különben lábközön rúgom.
Mikor ismét mozdultam, hirtelen állított meg, majd talpra pattant. Azt hittem, hogy itt vége a napnak, de helyette felkapott, lábaim közrefogták a csípőjét, de nem bmozdult. Állt a szoba közepén, és így mozdultam újra és újra a csípőjén. Furcsa... ilyet még sosem csináltam előtte. Nem is gondoltam bele, hogy képes rá... hiszen ehhez kell pár izom... ó, azok az izmok!
Felnyögtem. Odahajoltam a szájához, erőteljesen kezdtem csókolni, majd nyaka köré fontam karjaimat. Nem akadályoztam mozdulataiban, csípőm átvette a ritmusát, mely egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Néha belenyögdécseltem a szájába, majd a forróság végigfutott a testemen. Minden pihe felemelkedett a bőrömön, mikor egy heves mozdulatával átlökött azon a bizonyos határvonalon, és testem tetőtől talpig rázkódni kezdett az élvezettől, mellyel megajándékozott. 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Egy lemondó fujtatással jeleztem, hogy jól van, legyen... semmi értelme nem volt huzakodni az akarod-nem akarom kezdetű témán. Legyen hát, ahogy akarja... már csak azért is, mert amit most művel is meglehetősen gyönyörteli.
- Várj - állítottam mégis meg, talpra álltam, és magammal húztam őt is. Rámosolyogtam, majd az ölembe kaptam, és két lábát a csípőm köré igazítva húztam újra magamra. Igaz, mivel nem támaszkodtam semminek, hanem a szoba közepén álltam, erő kellett, de hát abban sosem volt hiányom.
- Ez így... isteni - lihegtem, mikor mozgatni kezdtem magamon
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Egy ideig megkönnyebbültem, hogy talán megnyertem a csatát, de elég gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik. Klaus Mikaelson esetében legalábbis semmiképpen sem. Ő mindig tudni akarja a miérteket... de ennek a miértjét nem tudtam... csak azt, hogy nem akarom.
- Most.. játsszunk az én szabályaim szerint... és a következő körben... ami tőled függ, hogy mikor lesz, öt perc múlva vagy jövő decemberben... - álltam meg a mozgásommal, hogy belenézzek a tekintetébe. -, a következő körben te irányítasz... és azt csinálhatsz velem, amit szeretnél. Olyan vadul, olyan kegyetlenül, ahogyan szeretnéd... áll az alku? - kérdeztem halkan, bízva a pozitív válaszban. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy öt perc múlva sem lenne nagyobb kedvem ahhoz, amit most elutasítottam, de a vad és erőszakos Klaus Mikaelsonnal csak az utóbbi alkalommal kezdtem megismerkedni, mikor abban a hotelban elkapott... isteni volt, nem is sejtettem egészen addig, hogy a vadsága mennyire gyönyörteli tud lenni...  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Hát nem nyerte el a tetszését az ötletem, mert visszautasított. Újfent. Morcosan néztem rá, mikor mindkét kezem a fejem fölé szorította, de engedtem a szelíd erőszaknak.
- Miért nem engeded? - suttogtam aztán. - Nem akarnék többet. Csak ennyit. Hogy neked legyen jó. Tudom, hogy nem ez az első alkalom neked... és ígérem, hogy jó lenne - próbáltam győzködni. - Minden lehetséges gyönyört meg akarok adni neked - hunytam le a szemem egy pillanatra, mikor újra tövig magába fogadott. Nem akartam erőszakos lenni vele, de nagyon eszemnél kellett lennem, mert másokkal ilyenkor már előjött a "márpedig úgy csináljuk, ahogy én akarom" jellegű viselkedésem.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Halványan elmosolyodtam, majd készségesen odahajoltam, hogy viszonozzam a csókját, viszont mikor éreztem, hogy másik keze a hátamon indul lefelé, majd kikötött egy olyan helyen, ahonnan már múltkor is "kiutasításra került", elszaladtam a szájától. Bátor volt, ami nem lep meg. Én pedig szerettem újat kipróbálni, nem mintha ez annyira új lenne, de az utolsó alkalom túl rég volt... és nem vele.
- Kérlek... ezt most ne - suttogtam halkan, belenézve a szemeibe, arcát pedig talán két centi választotta el az enyémtől. Reméltem, hogy nem fog megsértődni, tekintve, hogy ez nem az első alkalom, hogy ezt elutasítottam, mert egyszerűen nem vágyom rá. Tőle egészen másra vágyom.
Megfogtam a kezét, majd a másikat is, és mindkettőt a feje fölé szorítottam a csuklójánál. Nem engedtem, hogy elvegye a kedvét az elutasításom. Ugyan fele annyira sem vagyok erős, mint ő, bármikor lerázhatja magáról a kezeimet, a szorításomat... de csípőm mozgása talán pont annyira fogja elvenni az eszét, amennyire az enyémet is elveszi. Bizsergett a testem minden négyzetcentimétere, ajkaim pedig ismét száját kezdték falni. Nem... most nem fogom hagyni, hogy durcázással rázzon le magáról.  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Már talán nem is emlékszem, mikor voltam utoljára valakivel... vagyis hát, dehogy nem. Ő volt az a valaki. Azóta meg akár szerzetesnek is elvonulhatnék a szerelmi és szexuális életemet is figyelembe véve. Először féltem, hogy mi lesz, ha a kelleténél gyorsabb leszek, de éreztem, hogy ki fogok tartani. Először azt akarom látni, ahogy ő semmisül meg a gyönyörtől.
Eddig jutottak a gondolataim, mert a helyszín olyan gyorsan változott, hogy még az én ezer éves vámpírérzékeim is elmeréssel adódtak Elena gyorsaságának. A földön feküdtünk, takarók és párnák között, amik az előbb még az ágyon tornyosultak.
- Én ráérek... - nyögdécseltem újabb és újabb mozdulatai nyomán, aztán merészet gondoltam. - Gyere ide... - suttogtam, és egyik kezemmel magamhoz húztam egy csókra, míg másik kezem egyik ujját nagyon lassan és óvatosan teste másik nyílásába vezettem.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Mozdulatain, teste reakcióin érzékeltem, hogy valószínűleg nem volt nővel az utóbbi időben. Bár annyi biztos, hogy most nehezen nyelném le, ha hoppon maradnék, mert ő netán... szóval nem bírja ki addig, ameddig én. De tudtam, hogy bármennyire is szemét tud lenni, ilyen területen egy... öhm... úriember? Eléggé hülyén hangzik, de még sosem okozott nekem csalódást. Kivéve akkor egyszer, a zuhany alatt...
Lehajoltam, mikor suttogni kezdett, és fenekemre tapadtak mancsai. Próbáltam eleget tenni kérésének, mozdulataim hol őrjtően lassúak, hol pörgősek voltak. Meg akartam őrjíteni. Ajkába haraptam, majd a nyakába, játékosan élcelődtem vele, miközben testem mozdult a csípőjén. Olyat akartam adni neki, amit eddig még soha, de a kreativitásom megcsappanni látszott.
Egészen egy bizonyos pontig.
Ledobáltam a feje alatt lévő párnákat és takarókat a földre, majd egy mozdulat múlva már mi is ott feküdtünk a padlón, a takarók és párnák halmazán. Áldott vámpírlét ,és vámpírgyorsaság!
A testhelyzetünk nem változott, ugyanúgy mozdultam rajta újra és újra... majd a füléhez hajoltam. - Nem... nem tudok betelni veled - suttogtam bele remegő hanggal. Remélem, ma délutánra már nem tervezett semmit.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Megrebbent a szemem, mikor végre magába fogadott. Nem hezitált, nem teketóriázott, olyan mélyre engedett magába, ahogy csak képes volt rá, ahogy csak tehette... és nekem most ez kellett. Mindennél jobban ez kellett. A fenébe is, lassan már olyan szerzetesi életet élek, mint a bátyám...
Kezem ide-oda siklott Elena testén, mígnem megállapodtam a fenekén, és finom szorítással adtam tudtára, hogy imádom, amit éppen velem tesz... mert ahogy mozogni kezdett rajtam, már én is közel jártam hozzá, hogy szinte teljesen elveszítsem az eszemet.
- Keményen... - ziháltam, hogy minél vehemensebb mozgásra sarkalljam.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Normális körülmények között felkaptam volna a fejem arra, hogy azt mondta, szólítsam Niknek, hiszen azt hittem, ezt kevesen tehetik meg, én pedig nem tartozom közéjük... és momentán nem volt arra erőm és időm, hogy ezen gondolkozzam. Most mást akartam.
Ahogy azonban megfordult velem, és a csípőjére kerültem, még mindig úgy néztem rá, hogy közben kapkodtam a levegőt. Azt akarta, hogy én irányítsak. Átadja nekem... a gyeplőt? Tekintete pedig elárult, hogy mire vár. Képes lett volna tűzbe borítani a heves, tüzes pillantásával... tudtam, hogy akar, és ez egyedül nekem szólt. Csak nekem...
Ujjaim mellkasára tapadtak, miközben megemeltem a csípőm, és hagytam, hogy testünk eggyé váljon.
Egy hangos nyögés szaladt ki a számon, majd lehunytam a szemem, pár másodpercig viszont mozdulatlan maradtam. A lehető legtöbbet adtam neki, olyan mélyre merült bennem, amennyire csak esetemben megtehette...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Ahogy mellkasa felfelé emelkedett, otthagytam füle kényeztetését, és a mellein kezdtem el fel-alá járatni a nyelvemet, de csak addig, míg meg nem hallottam követelőző kis kiáltását.
- Neked Nik... - mormogtam lágyan, aztán átfordultam, hogy ő lehessen felül. Tudtam, hogy szereti, ha irányíthat, és ez azon alkalom volt, amikor hagytam is, hogy mások szabják meg, mit és hogyan...
Mindenesetre csak megfogtam a csípőjét kétfelől, és várakozásteljesen néztem rá. Már én sem bírtam tovább visszafogni magam... akartam ezt a lányt.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Csitítani kezdett, holott tudta jól, hogy ezek a hangok, amelyek jelenleg kibuknak belőlem, meg sem közelítik azt, amilyen hangokra még képes vagyok... de hát ezzel ő is teljes mértékben tisztában volt, hiszen...
Ahogy ujjai megcélozták érzékeny pontomat, halkan felnyögtem. Megfordult a fejemben, hogy talán érdemes lenne bezárni az ajtót, de ez a gondolat csak futólag derengett fel bennem, végül nem pattantam fel... most? Semmiképpen sem!
- Él... élvezem... - motyogtam, a mellkasom pedig rendszertelenül kezdett emelkedni ahogy munkásságától kapkodni kezdtem a levegőt, nem egyszer beleharapva az ajkamba. Már teljesen beindultam tőle, de még mindig nem akarta megadni nekem azt, amire annyira vágytam... előtte meg akart kínozni, de bácsak minden kínzás ilyen gyönyörteljes lenne... akkor azt kívánnám, bár egész nap csak kínoznának... - Klaus....! - nyögtem fel hangosabban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Hosszan, jólesően nyögtem fel, ahogy ő is leszedte rólam a nadrágot, olyan türelmetlen sietséggel, mintha másodpercek választanák el a haláltól, és lenne az utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodhat... aztán rólam is lekerült minden ruhadarab, és tudtam, mire vágyik, de még nem akartam megadni neki.
- Csss... - mormoltam, aztán kezeimet vezettem a combjai közé. Végigsimítottam forróságán, majd óvatosan vezettem be testébe először egy, majd két ujjamat. Megőrjített ahogy megéreztem, mennyire vágyik rám...
- Élvezd... - mozgattam ütemesen a kezemet, míg ajkammal a fülét becézgettem.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 2:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Végigsimított a lábamon, majd a a kezemet a nadrágjához vezette. A tenyerem alatt éreztem, milyen hatást váltottam ki belőle, de kezdett zavarni, hogy a bőre és a tenyerem között még ott a farmer anyaga...
Hát miközben ajkával az enyémet becézgette, kezeim azon serénykedtek, hogy lefejtsék róla a nadrágot. Én már teljesen pucér voltam, szóval... itt az ideje, hogy ő is kövesse a példámat.
Lehúztam a cipzárt, az öveg pedig kihúztam a nadrágból, és a földre hajítottam. Combommal kezdtem el letolni csípőjéről a nadrágot, miközben kezeim a hátára tapadtak, és gyengéden végighúztam rajta körmeimet. Ajkaim elengedték az övét, majd nyakára siklottak, hogy ott halmozzam el csókokkal, néha beleharapva a bőrébe. Már teljesen ráhangolódtam, tudtam, hogy ha nem kapom meg rögvest, amit akarok, fel fogok robbanni. Nem tudom, hogy valaha kívántam-e őt ennyire, mint most.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 1:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Szeretem ezt a megszólítást - mondtam elégedett vigyorral, aztán végigsimítottam a lábán, amit a csípőmhöz emelt. A teste egyre forróbbá vált, és éreztem, láttam, hogy mennyire vágyik rám. Valahogy ez megszokott recept már köztünk: találkozunk, lelkizünk, aztán szexelünk egy hatalmasat, hogy utána kígyót-békát vágjunk majd egymás fejéhez. Hát, ez a kapcsolat így jó, ahogy van. Egyikünk sem okoz benne meglepetést a másiknak.
A csókjaimmal megindultam a testén visszafelé, egészen addig, míg ajkára nem tapadtam, és nyelvemmel megkerestem a nyelvét, de közben kezét a nadrágom elejére irányítottam, hogy érezze, mekkorára nőttem csak a puszta közelségétől is.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
18+


Nagyot nyeltem, mikor leszórta az ágyamról a jegyzeteket. De jelenleg nem foglalkoztam velük. Egy egész délutánom van még felszedni őket, és végül megtanulni... úgy tűnik, mégis van olyan dolog, amiért hajlandó vagyok félretenni a tananyagot. De ha azt nézzük... ez is biológia.
Megremegtem, ahogy csókjai végighaladtak a testemen, és tudtam, mi a célja. Emiatt ismét egy kis kuncogás bukott ki belőlem.
- Mindig nyugton vagyok, ha te irányítasz, felség - húztam az agyát szemtelenül, miközben lábamat felemelve végigsimítottam csupasz csípőjén a combommal. Milyen szerencse, hogy az előbb ledobta magáról a felsőt... van miben gyönyörködnöm, míg ő... hm...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 1:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Akkor azt hiszem, megfelel - válaszoltam, és letettem Elenát az ágy közepére, és egy kézmozdulattal lesöpörtem onnan a jegyzeteket. Majd összeszedi, és azt hiszem, jelenleg amúgy sem az lesz a legnagyobb gondja, hogy papír papír hátán hever a földön.
- Csak maradj nyugton... - dünnyögtem, miközben mohó ajkakkal faltam a melleit, a nyakát, a fülét, majd a hasát és a lábait is. A nadrágom már fájdalmasan szűk volt, de nem törődtem vele. Először neki akartam gyönyört adni, azt akartam, hogy teljesen elveszítse az eszét tőlem. A vadmacskát akartam kihozni belőle, aki harap, karmol, és vért is vesz, ha kell.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 1:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Még midnig az ajkamat harapdáltam, ahogyan néha megéreztem, hogy ujjai halványan a csupasz bőrömhöz érnek, és a csiklandós érzéstől néha fel is kuncogtam. Főleg mikor már tetőtől talpig csupaszon álltam a szeme előtt.
Egy halk nyögést hallattam, mikor végigcsókolta combomat, és lehunyt szemekkel adtam át neki magam teljes mértékben. Már semmi nem ment meg a megbélyegzéstől. Gyerekként elítéltem azokat a nőket és férfiakat, akik kilengő életet élnek, miközben szerelmük van... és most már én is közéjük tartozom. De azt hiszem, erre szükségem van. Muszáj... élnem...
- Kényelmes... puha... és illatos - suttogtam a jelzőket, amelyek eszembe jutottak az ágyamról, igaz, közel sem volt olyan tökéletes, mint az ő hatalmas ágya. De nem arra készült a berendezés, hogy Klaus Mikaelson igényeit kielégítsék.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 1:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Felmordultam jólesően, ahogy hajamban kezdett turkálni, közben lerángattam a nadrágját egészen a bokájáig. Ott már csak két apró lépés volt, hogy kiemelje a lábait belőle, én pedig még mindig térdelve, elismeréssel adóztam gyönyörű alakjának.
- Megőrjítesz... - dünnyögtem, aztán a combjait csókoltam végig, majd a két lába közé temetve az arcomat, nagyot szippantottam illatából.
- Mennyire kényelmes az ágyad? - kérdeztem tőle miközben felkeltem, és az ölembe kaptam.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 12:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Nagyot nyeltem, és láttam a tekintetében, hogy igenis tetszik neki, amit lát... főleg mikor megszabadított a melltartómtól, és kézbe vette a melleimet. A tetszés ott időzött arcán, de kezdett felülkerekedni rajta valami, amely engem már elragadott... a vágy...
Letérdelt elém, és játékosan húzta le a nadrágom cipzárját, apró csókokat lehelve a hasamra, mire halkan felkuncogtam, és beletúrtam a hajába. Sejtésem sincs, miért... de tudtam, hogy erre most szüksége van... a kikapcsolódásra. A gyász képes felemészteni az embert... szóval küldetésemnek éreztem, hogy megakadályozzam ezt az ő esetében.
Halkan felsóhajtottam a csókjai miatt, majd alsó ajkamba haraptam. Még mindig nem mozdultam. Az ő kezébe adtam az irányítást, ő tudja, mire van most szüksége... nem vagyok gondolatolvasó.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Elakadt a lélegzetem, mikor megláttam rajta a csipke-csodát, ami szinte alig takarta a melleit. Arra tökéletes volt, hogy a végletekig korbácsolja bennem a vágyat.
Egy másodpercbe telt kikapcsolni a kis csatot, hogy a melltartó máris a földre hulljon, és tenyerembe fogtam kebleit. Hüvelykujjaim lágyan cirógatták a mellbimbóit, egészen addig, míg egy halk sóhaj ki nem tört a torkából. Akkor térdre rogytam előtte, és fogammal játékosan lehúztam a cippzárját, aztán csókokkal borítottam el a hasát, és a köldöke táját.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 11:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Hallottam a szavait, melyeknek hallatán mosoly jelent meg a szám szélében, és így néztem hol a szemébe, hol a szájára, majd nagyot nyeltem.
- A férfi és a női anatómia csupán pár apróságban tér el... - suttogtam halkan, mintha tényleg ez lenne a beszélgetés fő témája, és felemeltem a kezem, hogy le tudja húzni rólam a toppot. Még jó, hogy nem egy kis semmilyen melltartót vettem fel alá. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem, ez volt a legcsipkésebb darab, amely a szekrényemben lapult. Nem mintha sokáig lenne majd rajtam... ha csak nem dönt úgy félúton, hogy inkább megy gyászolni.
- Ne beszélj... azt hiszem, van jobb dolgod is - suttogtam halkan, és a tekintetembe szinte égető tűz költözött. Azt akartam, hogy levetkőztessen. Hogy minden létező ruhadarabot leszedjen vagy letépjen rólam. Addig nem nyúlok hozzá, amíg ruha van rajtam.  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 11:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Elmosolyogtam magam, és tekintetemmel követtem a rajtam ide-oda vándorló kezét.
- Van egy kis bökkenő, Elena Gilbert - mondtam aztán. - Én sosem jártam iskolába... az én gyerekkoromban még nem volt ilyen, vámpírként pedig nem ezt tartottam a legfontosabbnak életemben. Amit tudok, magamtól tanultam meg. De félő, hogy néha kissé fel kell frissíteni az emlékeimet. Főleg azért, mert a női anatómia más, mint a férfi... - kezdtem el felfelé húzni lassan a felsőjét. - Bár én nem az izmaidra vagyok kíváncsi, sokkal inkább másra. Tudod, csak a tudás miatt - tettem hozzá álszent pofával.
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
22. kollégiumi szoba  - Page 4 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 10:47 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Már nem volt számomra meglepő az, amit kiváltott belőlem, mikor megjelent a közelemben. Valamiért minden egyes találkozás ugyanazon a ponton ért véget, és általában kígyót és békát üvöltöttünk egymásra, mikor aztán elváltak útjaink. És hiába tiltakozott minden egyes épeszű gondolat a fejemben, ezúttal sem a józan ész volt az, ami döntött helyettem, hanem a lüktető vágy, amit állandóan érzek, ha a közelében vagyok. Ennek nincs köze se szerelemhez, se bármi olyasmihez, amit Damon iránt érzek... ez puszta vonzalom és vágy. És nem vagyok elég erős még, hogy le tudjam győzni...
- Hm... - suttogtam, ahogy kezeimet ide és oda húzta testén, újabb izmokat nyomva a tenyerem alá. - Nem tudom... mindet szeretem - suttogtam halkan, majd nagyot nyeltem.   
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 10:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Önkéntelenül is lehunytam a szemem és felsóhajtottam, ahogy megéreztem csókjait a mellkasomon. Na igen... sok mindent lehet ránk mondani, de egy téren fixen összeillünk. Konkrétan az ágyban.
Mikor Elena mohón rám tapadt, nem voltam rest vehemensen viszonozni a csókját, és tenyerem fenekére szorítva hevesen szorítottam magamhoz.
- Ez pedig, ha nem tévedek, a nyelvizom volt - kaptam levegő után, mikor elváltunk egymástól. - Sőt, segítek még egy keveset. Fenékizom... - húztam tenyerét az említett testrészre - ezt pedig úgyis tudod - toltam aztán kezeit előre, az ágyékomra. - Melyik a kedvenced ezek közül?
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 

22. kollégiumi szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» 31. kollégiumi szoba
» 14. kollégiumi szoba
» 15. kollégiumi szoba
» 25. kollégiumi szoba
» 13. kollégiumi szoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Whitmore fõiskola :: Kollégium :: Szobák-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •