Damon Salvatore

- Igen, persze hogy jó - szálltam ki a kádból, és törülgetni kezdtem magam. - Várlak. És köszönöm, Vic - tettem le a telefont.

(folyt. nappali)

Damon Salvatore

- Hát, segíteni semmiben... csak gondoltam... hogy nem nagyon akarok egyedül lenni most - motyogtam. - De ha nem jó neked... vagy nem akarsz idejönni, megértem. Nem lesz belőle harag.

Damon Salvatore
(birtok)

Nagy sóhajjal beleereszkedtem a forró vízbe, és fülemhez tartottam a telefont, de nem Elenát hívtam.
- Hello Victoria - szóltam bele. - Remélem nem vesztél még el, és a városban vagy. Victoria, aggódom. Beteg a kislányom - mondtam panaszosan.


Victoria de Bellefleur

(Damon szobája)

Ledobáltam magamról a pár ruhadarabot, miután megnyitottam a vizet és megfelelő melegségűnek állítottam be.
Vártam egy keveset, majd találtam szivacsot és tusfürdőt is, így álltam be a zuhany alá, lemosni magamról a tegnapot és a ma reggelt.
Egy törülközőért nyúltam, majd magam köré csavartam, ekkor éreztem meg a nagyszerű illatot, amit a konyhából éreztem, így hát elindultam az illatok irányába.

(Konyha)


Damon Salvatore

(Damon szobájából)

A fürdőben ledobtam magamról az alkohollal, és Ben vérével átitatott ruhákat, aztán a szennyesládába gyűrtem őket, magam pedig nagy sóhajjal beálltam a tus alá.
A forró vízpermet végigfolyt a testemen, teleszórta szememet és számat is. Előrehajoltam, a csempének támaszkodva, és csak meredtem a lábam elé, a lefolyóra.
Nagyon rosszul esett, hogy Elena nem magáért, vagy miattam, vagy épp Delena miatt jött vissza. Nem. Azért van most itt, mert rábeszélte valaki más. Engem is megbántott tegnap ő, mégis, tudtam, hogy haza kell jönnöm, mert ott a helyem, ahol ő is van. És nem kellett sem Rose, sem Nate rábeszélése. Mindezt tudtam magamtól is.
Csak álltam a zuhany alatt, mint aki arról is megfeledkezett, hogy a világon van egyáltalán. Olyan szép volt minden. Hosszú-hosszú út után egymásra találtunk... és úgy tűnt, tökéletesebb már nem is lehet. Terveztünk, és boldogok voltunk. Miért romlik el mindig minden?
A bezárt ajtón át étel illata érződött be. Észbe kaptam, gyors mozdulatokkal lecsutakoltam magam, aztán a zuhanyt elzárva, villámsebes mozdulatokkal törölközni, és öltözni kezdtem, majd megindultam az illatok felé.

(folyt. konyha)


Damon Salvatore

Addig ültem a kádban, kényelmesen lazítva, míg a víz érezhetően rám nem hűlt. Nagyot nyújtóztam... nem volt kedvem kiszállni ebből a nyugalomból, de kezdtem fázni.
Kiugrottam a kádból, meg sem töröltem magam, csak felkaptam a nadrágomat, és a pólómat, nem véve észre, hogy a nyakamra egy vörös szirom tapadt.
Kézbe kaptam a kabátom, még egyszer mosolyogva végignéztem a fürdőn, és mikor kiléptem, valami isteni illat ütötte meg az orromat, és már tudtam, hogy a következő állomás a konyha lesz.

(folyt. ott)


Damon Salvatore

(nappaliból)

Már a fürdő ajtaja előtt vigyorogtam magamban. Elképzeltem, ahogy Elena a kádban ázva vár rám, és mi tagadás nem volt ellenemre a dolog...
De ahogy az ajtót kinyitottam, a fürdő üres volt. Elena nem volt ott... Volt azonban helyette valami más.
Tettem befelé két lépést, és ámélkodva megálltam, és úgy néztem körbe, mintha valami másik dimenzióban járnék.
A kádban forró víz gőzölgött, mécsesekkel a kád szélén, ami rejtélyes, romantikus fényt adott a helyiségnek, ahogyan meg-megcsillantak az apró lángok a vízen. A vízen, aminek a tetején... rózsaszirmok úsztak. Illóolajok szálltak a levegőben, keveredve a mécsesek kormos, és a rózsaszirmok édes illatával. De ilyen édes illat nem jöhetett csak a vízből...
Ledobtam a kabátomat, és fordulat közben vettem észre egy csokor rózsát. A váza alatt egy újabb papírlappal... És ahogy elolvastam a papír szövegét, először megütődtem. Míg az utolsó rózsa el nem hervad? Két-három nap? De hát miért???
De ekkor valami a szemembe ötlött. A rózsacsokor közepén egy szál... más színben, és más fénnyel ragyogott, mint a többi. És még mielőtt hozzáértem volna, már tudtam... ez a rózsa sosem fog elhervadni. Ahogyan a szerelem sem.
- Elena - leheltem lágyan, a virágokba hajtva az arcomat, és a szívemben valami különös, csodálatos, a fellegek fölé emelő érzés kezdett bizseregni. Amit mindig éreztem Elena közelében...
Felálltam, ledobtam magamról a ruhákat, és az illatos, rózsás, forró fürdőbe merültem, és ahogy előre néztem, egy szeretlek feliratot is észrevettem a tükrön. Az illatból ítélve fogkrémmel felrajzolva.
Elmosolyodtam, hátrahajtottam a fejem, és éreztem, hogyan száll ki belőlem minden harag, düh, félelem, hogy egyetlen érzésnek adja át a helyét.


Elena Gilbert Salvatore

(Salvatore birtok)

Megnyitottam a melegvizet és a fürdőben hamarosan felszálltak a gőzfelhők és melegítették az egész helyiséget.
Csak folydogált a víz és mikor egy meghatázorott szintet elért, elzártam a csapot.
Szórni kezdtem a rózsaszirmokat belé, a kád szélére még illatos gyertyákat is tettem meggyújtva, majd egy vázát kerestem... beleraktam pontosan 11 db rózsát, és középre a mű-rózsát tűztem bele. És csak pár sort firkantottam alá egy papírra.

A kis szekrénykére raktam, hogy jól látható legyen, majd előkerestem a fogkrémet a táskából. Lecsavartam a kupakját és megszagoltam a mentolos illatot. Aztán pedig óvatosan, de megközelítettem vele a tükröt, miközben a csodálatos illóolajok már ellepték az egész fürdőt.
Csak egy szót formáltam a tükörre a fogkrémmel.

Majd elégedetten szemléltem a művemet és lassan lesétáltam a konyhába.

(Konyha)