Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 02, 2013 3:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Ó igen, tudom,tudom.. -sóhajtok fel, egy hajtincsemet az ujjaim közé fogva, miközben csavargatni kezdem azt. Majd ismét megforgatom a szemem, miközben látom, hogy a kiscsaj kezd kijönni a sodrából, ez be is bizonyosul abban a pillanatban, hogy a maga kis öntudatlan fejével nekem ront. Látszik rajta, hogy gyerek még, de attól függetlenül én nagyon nem fogom hagyni, hogy rángassák a hajam össze-vissza. Szokásomhoz hívően akkor fogok "lecsapni", amikor senki sem számít rá, így most úgy ahogy hagyom, hogy kijátssza magát.
-Kitomboltad magad? -kérdem vigyorogva, felemelt szemöldökkel a csajra nézve. A tükörbe pillantva megigazítom a hajam, és visszanézek rájuk, miközben megköszörülöm a torkom.
-Te egy tudatlan kislány vagy, aki ujjat mer húzni az ördöggel.. -sóhajtok fel színpadiasan. -Semmit sem tudsz, sem a vámpírokról, sem az életről. Egy elveszett kis senki vagy, aki reménytelenül szerelmes. -hiába is, profi emberismerő vagyok. Minden szót, vigyorogva, és hihetetlenül gonoszan ejtek ki a számból, a kis ázsiai szemébe nézve. Nashoz intéz pár mondatot, amin szintén csak megforgatom a szemem. Nehogy már ő szabályozza be a dolgokat! Kezd elfogyni a türelmem, így türelmetlenül topogni kezdek.
Nash hozzám intézett szavaira még csak nem is figyelek, vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem reagálok rájuk. Nem érdekel, hogy miért lett a lánya ez a kiscsaj. Ennek az embernek már mindenkihez köze van... Lényegtelen is.. Ismét mosolyogni kezdek, miután Nash és Jin befejezték a beszélgetést, és Nash elindult kifelé, előtte belémmkarolt, és megpróbált kihúzni, de én még maradni akartam egy percre, így hagytam, hogy ő elinduljon. Előre lépek a lány felé.
-Nash téved. -jegyzem meg nemes egyszerűséggel a karját megragadva, és egy egyszerű mozdulattal kitörve a csuklóját. -Itt én hozom a szabályokat. -nemes könnyedséggel ejtem ki a szavakat, a végén önelégült mosollyal az arcomon engedem el a kezét, miközben én magam is érzem a fájdalmát, és a szenvedését, amit a karja miatt érez.
-Máskor tanuld meg, hogy kivel húzol ujjat, mert nem fogok ilyen jószívű lenni. -kacsintok rá. -Most pedig kifelé. -bökök az ajtó felé. -Kétlem, hogy érdemes lenne a te szerelmes apukádnak nyavalyogj, hiszen mint hallottad, nincsenek érzései. -megint sóhajtok, majd lebiggyesztem az ajkaimat. -De ha lennének is, az Katiet nem érdekli. -a fájdalmával küszködő lányt az ajtó felé kezdem tolni.
-Ja! -kiabálok Nash után. -Emma jön. Ha tetszik, ha nem.. -Em csuklóját is megragadom. Nem fogom egyedül hagyni, most mentett meg. Újra. Zavarni sem fog. Ilyenkor mindig lelép vásárolni, teljesen fölösleges az emiatti aggódás.

/Folyt.: Las Vegas../
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 01, 2013 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kezdett kitisztulni a fejem. Most már olyan másnaposság szintjén lehettem. Ezen pedig már percek után túltettem magamat. Talán ezért is jó vámpírsebességgel gyógyulni. Homályosan dereng, hogy Katie a falnak nyom, amire elmosolyodom. - Túl nagy a nézőközönség ahhoz, hogy itt helyben megmotozz. - vigyorgok. - Ó igen! Megdugtam egy örökbefogadási nyilatkozatot 16 éve. - teszem hozzá. Aztán már csak arra emlékszem, hogy elindulunk az ajtó felé. A szöszi is feláll, de én nemet intek neki. - A szöszke marad... Rontaná a hangulatot és most, hogy ki vagyok kapcsolva gondolkozás nélkül megölném... - jegyzem meg gyorsan. Innentől már tiszta voltam. Katie felé fordulok. - Csak téged hívtalak magammal... Illetlenség másokat is hozni! - jegyzem meg. - Csak téged. - mosolygok rá. Aztán Bay kezd beszélni. - Egy hét... Na nekem te nem parancsolgatsz! Különben is itt én hozom a szabályokat! Most azonnal hazahúzol és amíg nem vagyok otthon addig Claudia fog rád vigyázni! Mond meg hogy üzenem, hogy költözzön addig oda hozzád! - mondom parancsolóan, majd belekarolok Katiebe és kirángatom az ajtón.

(VEGAS)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 01, 2013 4:50 pm
Ugrás egy másik oldalra
Pislogtam, mint hala vízben miközben a lány illegette billegette magát. Aztán amikor Nash megcsókolta elfogott a hányinger és valami iszonyatosan dühös lettem. Sosem volt titok, hogy vonzódom hozzá. Bár csak kis ideje, hogy ezt sikerült eltemetnem magamban... Mondjuk úgy, hogy "tanultam" a Selena esetből. Most pedig megint itt van bennem az az érzés. Az, hogy Nash az enyém és ne legyen senki másé. Azt akarom, hogy velem foglalkozzon és ne mással. Már a torkomon volt a feltörő hiszti, amikor Nash megszólalt. "érte téged sem kímélnélek" Elmosolyodtam és ez segített lenyugodni. Ez azt bizonyította, hogy mégsem ment el teljesen az esze. Felpattanok. Már az ajtó fele baktattak, amikor beugrom eléjük az utukat állva. - Egy rohadt ribanc vagy! - mondom mosolyogva egyenesen a barnához intézve. - De ezt gondolom már tudod... Legalább nem nekem kellett közölnöm a kisgyerekkel, hogy nincs karácsony. - mondom sajnálattal. Ha játszani akar, akkor játszunk az ő stílusában. - ... - szóra nyílt a szám de nem tudtam mit mondjak. Nash látszólag jól elvolt. Ezért a 16 éves fejemhez fordultam, amik azt diktálták, hogy jól kapjam el a haját és tépjem meg. Ezt is tettem. Úgy téptem, hogy csomóstul a tenyeremben maradt a haja. Aztán lökök rajta egyet és undorodva a földre hessegetem a hajcsomót. - A hajad még vámpírléted ellenére sem fog visszanőni. - vigyorgok. És még csak a démoni erőmre sem volt szükségem, amit amúgy nem szabad használnom, hiszen eluralkodik az ember énem felett. - Az olyanok mint te... - mosolygok kedvesen bár kicsit lihegve az előbbi dulakodásból. - Á várj! Fölöslegesen koptatom a számat. A fajtád mindig felcsinálva végzi az utcasarkon. Csodálom, hogy te még nem végezted ott. - teszem csípőre a kezemet elégedetten. Ennek is beolvastam. Odafordulok Nashez. - Egy hetet kapsz, hogy kijózanodj! - mutatok rá. - Ha nem leszel addigra otthon, akkor utánad megyek és hidd el annak nem lesz jó vége! - fenyegetem meg, majd kiviharzok.
(haza)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 01, 2013 4:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
Felsóhajtok. -Sokan rohadásnak ítéltek már kislány, de mint látod eddig senkinek sem jött be. -felékacsintok. -A ribanc jelző meg már szinte csak egy bók. -elvigyorodom, majd a csaj következő kijelentésén felnevetek.
-Azt hiszem egy ilyen kis húzottszemű ázsiai lánynak kéne utoljára megszólni az én "keresztbeálló szemeimet"..-nevetek a saját hülyeségemen. Majd a hajamba túrok.
Ekkor bemutatkozik, én pedig unottan megforgatom a szememet. Már mondanám, hogy nem a nevét kérdeztem, amikor végre kinyögi, hogy ki is ő. Jóleső, hangos, és gúnyos nevetésben török ki, a térdemre támaszkodva. Alig bírom abbahagyni.-Hogy sikerült ezt összehozd?-nézek Nash felé vigyorogva. -Ennél még Emmát is jobban el tudnám képzelni. -mutatok a kezemmel a démonlány felé.
-Hogy én ki vagyok? -tekintetem elsötétül. -A legrosszabb rémálma az összes halandó kis porszemnek ebben a világban...- sóhajtok fel kis eltúlzott drámaisággal a hangomban. -Amúgy, ha tudni akarod, kérdezd meg Selenát. -szavaimból csak úgy ömlik a gúny... Következő kérdését viszont önelégült vigyorral fogadom.
-Mit tettem vele?-lebiggyesztem az ajkaimat. -Csak bemutattam az igazi életnek. -odalépek a lány elé, és a karjánál fogva egy erős rántással talpra húzom. -Most pedig takarodj. -bökök a fejemmel az ajtó irányába. Önmagamhoz képest még kedves is vagyok.. Ekkor Nash felém fordul, és megcsőkol. A világért sem utasítottam volna el, inkább bátorítottak a gyűlölködő szemek, amikkel az a Jin csaj, vagy ki, bámult.. Emma.. Hát ő meg már megszokta, és szépen visszaült a helyére, amint látta, hogy uralom a helyzetet, és látszólag élvezi a jelenetet. Nash lök egyet rajtam én pedig hátraesem, ám mielőtt bárki feleszmélne, suhanásszerűen ugrok talpra, majd a fiút a mellkasánál fogva, finoman a falhoz tolom. -Ilyet nem nézek csak ám úgy el, még így sem, hogy bűzlessz a piától. -vigyorgok, majd manipulálva ismét végigsimítok az arcán, s miközben ő hozzám beszél, én megbánást színlelve újra lebiggyesztem a számat. -Ó.. Szegény pici lány.. -sóhajtok fel. -Szerinted Katiet érdekli? -picit oldalra döntöm a fejem. -Amúgy sem kértem soha, hogy kímélj..-vigyorgok, majd elengedem. -Részemről is mehetünk. -Emma felé is biccentek, nem törődve azzal, hogy ez tetszik-e a fiúnak vagy sem...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 11:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Ne! - kiálltok fel még így részegségemben is, mikor Katie a falhoz nyomja Bayt. Ezt nem teheti... egész életemben erre a lányra vigyáztam. Kiskora óta velem van... és nem hagyom, hogy Katica hülyesége miatt vesszen oda. Már talpon is voltam, de addigra Jin már a földön volt. Érdeklődő tekintettel figyelem, ahogyan Katie átkarol. Tetszett. Bayt meg sem hallottam. A tudat, hogy biztonságban lesz a Nash birtokon... az éppen elég a kikapcsolt érzelmeimnek. Aztán Katie megcirógatja az arcomat. Erre odafordulok felé és megcsókolom. Majd vigyorogva lökök egy "barátit" rajta. Ami kicsit nagyra sikeredik a bódult elmeállapotom miatt. Az esésén csak nevetek. - Upsz! Bocsi! - vigyorgok. - Persze.. mehetünk - indulok az ajtó felé de még azért eszembe jut valami. - Jint ne merd még egyszer bántani, mert érte még téged sem kímélnélek. - az arcom most először halálian komoly lesz és még a hangomat is megtalálom. Majd újra elmosolyodom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 11:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
Az egyik barna, a kurvásabbik... a falhoz nyom a torkomnál fogva. A kezemmel az ujjaihoz kapok és próbálom lefejteni őket. Nekivág a falnak és a fejem nagyot koccan. A földre esem és vér kezd folyni kis csöppökben a hátamra. - Rohadj meg te ribanc! - üvöltöm sértődötten a padlón, miközben a sebet próbálom kitapogatni. Átkarolja Nasht. Az én Nashemet! Tiszta féltékeny lettem. Rámordulok és sárgán kezd izzni a szemem, de veszek egy mély levegőt és figyelmeztetem magamat, hogy ez egyszer már megtörtént. Selenát majdnem felkentem a falra akkor és Nasht is majdnem kinyírtam. Arról nem is beszélve, hogy az egész nappali úszott a véremben. Makacsul kifújom a levegőt és dühösen megszólalok. - Nash engem nem érdekel, hogy miért barátkozol ezzel a vágott nyelvű szajhával...akinek még a szeme is keresztbe áll... - folytatom és felállok. - De nem értem miért csinálod ezt... Nem ismerek rád! - teszem hozzá mérgesen. - Te meg! - fordulok a barnához fenyegetően. - Bay vagyok... Jin Bay. - hebegem. - Ki vagyok én? Nash lánya. És te ki vagy?- vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Igazából csak örökbefogadott... egy hete. Viszont az anyám miatta halt meg és tartozik nekem egy életen át emiatt. És ezt bevallom sokszor ki is használom. - A házba ahol Nashel lakom... de valamiért ő nincs ott... miért is? - kérdezem gúnyosan. - Ja mert veled lóg? Mi a francot műveltél vele? - háborodom fel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 11:04 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Olyan szemét vagy! -bokszolok bele a vállába finoman, miközben cuppogok egy sort. -Ezért ki kell érdemeld, hogy megbocsássak. -karba teszem a kezem, majd hallom, hogy csöngetnek. Nash előbb pattan fel, mint én, bár lehetséges, hogy jómagam ajtót sem nyitott volna.
-Engem semmi ilyen nem érdekel. -szólok utána, hetykén vállat vonva, miközben elvigyorodom, ám felállok, várva a kis "látogatónkat", aki minden bizonnyal bemerészkedik az oroszlán barlangjába. És, hogy megbánja-e? Abban biztos vagyok. Csak úgy hetykén besétál a szobába, és kérdésekkel kezdi bombázni Nasht. Teljes nyugodtsággal elésétálok, és megragadom a nyakát, majd a falhoz nyomom.
-Kedves akárki.. Ha jól érzem, egy tapintatlan, de mégannyira tudatlan démonlány.. -meglengetem előtte is a mutatóujjam, ám nem engedem el. -Mit gondolsz ki vagy te? -teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést. -Az én házam nem átjáróház!-elemelem a faltól, és újra nekivágom, majd elengedem, hogy a földön kössön ki. Nash mellé sétálok, miközben féloldalasan látom, hogy Emma is feláll. Megköszörülöm a torkom, miközben vigyorogva átkarolom Nasht.
-Igen kislány megyünk Vegasba. -lebiggyesztem az ajkaimat. -Te pedig mész vissza, ahonnan jöttél! -az ajtó felé bökök. -Amúgy is, mit képzelsz? Bejössz ide, és pofozgatni kezded a vendégeimet? -merő gúnnyal és megvetéssel nézek a földön ülő kislányra. Selena nevét hallva csak mégjobban pörgött az agyam, és tudtam, hogy itt az alkalom, hogy eltegyem lelkileg láb alól a kis szöszit. Felsóhajtok, majd végigsimítok Nash nyakán egészen fel az arcáig.
-Mehetünk már? -suttogom kissé könyörgést színlelő hangon. -Unom az itthoni drámát, kicsit ki akarok kapcsolódni.. -felsóhajtok a démonlányra vigyorogva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra
Amíg telefonáltam Katie az arcomat fújkálta, viszont amikor letettem a telefont elkaptam gyorsan a derekát és közelebb húztam magamhoz. A fejemet kissé oldalra döntöttem és macsón elmosolyodtam. - Hagyjad már! Csak 16... - jegyzem meg szomorkásan Katica paródiájára. - Hát most azonnal! - emelem fel az üvegem a kérdésére, amire kiveszi a kezemből és megissza a maradékot. - Héjkás! - nézek rá kölyökkutya szemekkel. - Az a pia nekem járt volna! - háborodom fel részeg hangnemben. - Emma marad... kizárt, hogy elvigyük... - vigyorgok és valamerre a fal felé beszélek. Tényleg megárt a pia nekem. - Vérfertőzés? Ugyan! Téged se igazán izgat nem? - beszélek össze vissza. Aztán csöngetnek. Az ajtó felé fordulok. - Titeket akkor is ennyien látogatnak, mikor nem vagyok itt? - nézek kérdőn a mozdulatlan csajokra. - Jó Jó.. Nasinas kinyitja ...megint. - odakullogok az ajtóhoz és felcsapom. - Ki az? - kérdem bárgyún és kihajolok az ajtón, de egy hatalmas tenyérbe ütközik az arcom és majdnem dobok egy hátast, amit aztán dobok is mert meglöknek. -Héj az nem volt szép! - kapok az arcomhoz a földön fekve. Miután elmúlt a fájdalom, felpillantok és Bayt látom. - Bay drága! - mosolygok és kitárom a karomat, hogy jöjjön oda a földre és öleljen meg. Ahogy vártam ő kérdésekkel válazolt... Úgy lebombáztak, mint Hiroshimát a Kuvaiak... na az usaiak... - Ó! - komolyodom el az én kis "akciómra". Én mondtam Selenának, hogy hülye ötlet volt. De hát ez van... Lebuktunk. - Kicsim legalább nem kell túlesnünk a "felvilágosításon".- röhögök, majd feltápászkodom a földről és lehuppanok a kanapéra. Egy kulcsot dobok a kezébe. - Itt van költözz át. - mondom teljes nyugodtsággal.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 10:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
Embertempóban haladtam démoni oldalam megérzéseit követve. Erősebb vagyok, mint egy boszorkány vagy akárhány idős vámpír, mégis annyi gonoszság árad belőlem ilyenkor, amit csak nagy nehézségek árán visel el az emberi felem. Végül nem csaltak a megérzéseim. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy kinyissa valaki. Pár másodperc toporgás után Nash tárta fel a bűvös ajtót. Én mérgesen néztem rá és jól képen vágtam. Félrelöktem őt az útból és becsörtettem a házba. Igaz, hogy kérelmeztem Claudiát, hogy változtassa át "normálisabbra" a ruhatáramat, de mivel ez a beszélgetés pár perce történt, ezért még mindig a régi lázadós ruhám volt rajtam. Küldök fölé érő kis piros nyári top egy rövid fekete bőrgatyával. Mindig is a lázadó gyerekek körét erősítettem, bár mostanság azért kezd benőni a fejem lágya. Körbenézek a helységben. - Hello... - mondom morcosan és a feltápászkodó Nash után nézek csúfosan. - Mi a franc ütött beléd? Hol van Selena? És mi ez a Las vegasba megyek dolog? Na és miért vagy holt részeg????- szavaltam sürgetően a kérdéseket. - Nem is beszélve arról a kis kalandodról a medencénél... Már nem azért de kiskorúak is élnek abban a házban, akik nem kíváncsiak a te micsodádra akció közben! - visítottam, ahogy a torkomon kifért. Eléggé pufogós kedvemben voltam. - Különben is nem úgy volt, hogy holnap költözünk??? Már nagyon unom azt a poros házat és az sem tetszik, hogy állandóan abba a csicska Claudiába botlok. - teszem hozzá mérgesen, persze semmi pénzért nem mondtam volna ki,hogy kezdem megkedvelni a lányt. Elég nehezen tudom elfogadni az embereket. Szinte Nash az egyetlen, akit el tudok fogadni. Mérgesen kifújtam a levegőt és karba tett kézzel vártam, hogy kimagyarázza, ami történt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 9:46 pm
Ugrás egy másik oldalra
Emma csak megforgatja a szemét, én pedig megköszörülöm a torkom.
-Hé,hé,hé! -lengetem meg a mutatóujjamat immár Nash szemei előtt. -Egy, mi van, ha tényleg az apja vagy? -felvonom a szemöldököm, miközben megrökönyödött, és elundorodott fejet vágok, majd a saját hülyeségemen nevetni kezdek. Mondjuk, ez teljességgel lehetetlen! Amúgy is..? Emma mint szűz? Ugyanolyan ribanc, mint én, csak egy jobb kiadásban. Erre elfolytok egy gúnyos vigyort.
-Kettő, hogy ezzel az én életemet is le siralmasan szaroztad. -lebiggyesztem az ajkaimat, szomorúságot színlelve. Elvégre Emma minden percét a nyakamon tölti, és együtt "élünk" már évszázadok óta.
Erre megcsörren Nash telefonja. Türelmetlenül állok fel, és topogni kezdek a lábammal, ezzel is sürgetve őt. A csípőmre teszem a kezem, és "előveszem" a "Mi lesz már?!" nézésemet, majd türelmetlenségemben Nash felé hajolok, és fújni kezdem az arcát, hátha ez felbosszantja. Gyerekes, de szeretem az ilyen idegesítő módszereket.
Mondjuk, nem tartott tovább egy percnél a kis telefonbeszélgetés, de ez egy vámpírnak legalább két óra..
-Nash részeg...-utánozom kissé gúnyos hangnemben a telefonban rikácsoló csajt. -És akkor mi van? -nevetek fel, visszaülve az előző helyemre.
-Esküszöm, ha még egy valaki idejön..-be sem fejezem a mondatot, csupán egy szemforgatással zárom le szavak helyett.
-Szóval, mikor is indulunk? -fordulok Nash felé. -Emmával mi lesz?! -nem akarom, hogy bepunnyadjon, és hogy Terézanyáskodjon, attól végképp kiráz a hideg. Nagy szemekkel pislogok Nashra, bár ettől a dologtól is húzódzkodom, minek könyörögjek, ha úgy akarom, úgyis eljön.. De így most jobbnak láttam.
-Na? Eljöhet? -egészen közel hajolok hozzá, majd végül elvigyorodom, és a válaszát meg sem várva kapom ki a kezéből a már majdnem üres üveget, és lehúzom a tartalmát, majd a sarokba hajítom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 31, 2013 4:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
Mérgesen néztem volna Emmára, ha éreznék bármit is az izgalom után vágyakozáson kívül. Csillogó szemekkel hajítom a sarokba az üveget és lehuppanok Katie mellé a kanapéra, a kezemet pedig átrakom a vállán. - Igen... A te életed siralmasan szar! - vigyorgok. - Mond még szűz vagy kincsem? - kérdezem színpadiasan. - Szívesen bevállalnálak, de nem bukom a szüzekre. - vonok vállat, majd Katiere nézek. Jobban szeretem azokat, akik pörgősek és erősek... Ha annyit mondok, hogy Dana az szerintem mindent megmagyaráz. Hirtelen megcsörren a telefonom. Kikapom a zsebemből.
- Halló? - szólt szólok bele kissé kábán.
- Hol a francban vagy?- szól valaki sürgető hangja. Az első reakcióm az lett volna így részeg fejjel, hogy Ki a franc vagy te? De aztán rájöttem, hogy Jin az.
- Katica házában... - mondom röhögve. - Nash részeg... - suttogja Claudia felé. Erre kicsit keresztbe néztem. Ennyire nyilvánvaló?
- Odamegyek.. Várj meg! - nyafogja.
- Ugyan minek Csillagom?! Mindjárt indulunk Vegasba! - mondom ujjongva és lenyomom a piros gombot, majd elrakom a mobilt. - Szóval hol is tartottunk? - vigyorgok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 30, 2013 7:14 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Nem is olyan rossz ötlet. -fordulok felé felé, a meglepettségtől felvonom a tekintetem. -Csak királykék legyen. Tudod, a "király" szó jellemez engem a legjobban. -kacsintok felé. Semmi jónak nem vagyok az elrontója. Ki tudja meg, hogy rokonok vagyunk? Ugyan kérlek! Amúgy is, már sokszor megkaptam a "ribanc" jelzőt, most legalább be is bizonyítom, hogy igazuk van.. Erre a gondolatra ejtek egy féloldalas mosolyt.
-Annyira nem is unalmas! -lépek Nashoz finoman lökve egyet a vállán, megvédve Emmát, miközben elvigyorodom. Ám egy másodperc múlva meg is bánom. Megrökönyödve és kérdőre vonó tekintettel meredek Emmára.
-Emily? -teszem fel a kérdést, mint aki a hülyét játssza. Persze, tudom hogy arról van szó. Egy, kettő, három... Próbálom legyűrni a dühkitörést, ami egyre csak szétárad a testemben, és előtörni készül. Nem bántod. Egyiket sem. Mondogatom magamban, nem mintha nagy kárt tudnék bennük tenni fizikailag, de lelkileg annál nagyobbat.
-Nincs Emily. -ingatom meg a mutatóujjam az arca előtt, kissé ellazítva az izmaimat, majd magabiztosan kiegyenesedem.
-Most, ha megbocsátotok.. -lenézek magamra, miközben még mindig fehérneműben vagyok, majd egy perc lefolyásával lerohanok a szobámba, magamra kapok valami göncöt, ami meglehetősen is jól áll, ugyanúgy, ahogyan minden másik darab, és visszatérek a vendégszobába. Még mindig nem értem, hogy miért nem megyünk már le a nappaliba, vagy akárhová...
Beletúrok a hajamba, majd visszaugrok az ágyra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 30, 2013 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra
Megrántom a vállamat, majd felpakolom a lábam a kanapé karfájára.
-Dehogy adom neki vissza! -hangom olyan, mintha kérdőre vonnám, miközben a szemöldököm felszökik a homlokom közepére.
-Emilynek adom. -kapom a fejem Katie felé, aki megrökönyödött pillantással néz rám. -Ő is "E" betűs. -formálok macskakörmöket, ismét vállat rántva.
-Lehet, hogy unalmas vagyok, de én legalább nem csinálok olyat, amit másnap megbánok. Vagy éppen még aznap. -forgatom meg a szemeimet, még nem befejezve a mondatot. -..Például ha meglátom a jövendőbeli feleségem az utcán, miközben az egyik távoli rokonommal enyelgek, és Vegasba tartok. -drámaian felsóhajtok, Nashoz intézve a szavaimat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 28, 2013 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kicsit beállva az italtól "hallgatom" Katie mondandóját. Ahogy feláll és leveti a ruháját felkapom a fejemet és a tekintetem szép karcsú testére vándorol. Na Nash már megint képben vagyunk! Hogy eltereljem férfias gondolataimat így fütyörészni kezdtem. - Nem akarom magamra hozni a S.W.A.T-ot...- jegyzem meg. Las Vegas nem egy Mystic Falls és én meg nem vagyok egy csoró. - Mit szólnál ha meglepnélek egy kék fehérneművel. - bégetem, majd felpattanok a kanapéról és Emmára nézek. - A nyakláncot azért majd csak vidd vissza a boszinak. Eléggé a szívén viseli a sorsát. - nevetek fel. Aztán kinyújtom a karomat egyenesen magam elé és Emmára mutatok. - Te túl unalmas vagy, hogy velünk gyere! - igen a pia beszélt belőlem. Ez a hátránya ha az ember csak finom ünnepségeken iszik egy két kortyot. De a kezemben lévő üveg már teljesen üres volt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Ne erősködj, egy perc alatt lenyom. -vigyorgok. -Láttad volna, hogy hogyan intézte el Danat. -szinte még sohasem láttam ilyennek Emmát, bár igazából ezt sem láttam nagyon. Túl közel álltam az eszméletvesztéshez, ami igazából be is következett.
-Szóval nagyon gyorsan engedd el, mert ebből a szempontból Emmával vagyok. -rákacsintok. Igenis megvédem őt, ő is ezt tette velem, mindig is ezt teszi.. Ő pedig elengedte, Emma pedig elégedetten vigyorgott, hogy kiálltam érte. Meg sem szólalt, csak ellökte maga elől Nasht. A szemes mondatára már csak ennyit felelt: "Tudom. Az apámtól örököltem." És gúnyosan elvigyorodott, én pedig egy másodpercig büszke fejet vágtam. Büszke voltam Emmára, úgy összegzésben minden miatt, de főleg, hogy mindig megment minden bajból.. Akár egy kissé gonosz tündérkeresztanya.
-Ja és még valami. A szüleit pedig végképp ne vádold meg, mert azért én is harapok. -mondhatni, hogy a fél gyerekkoromat náluk töltöttem, és áldott jó emberek voltak. Nem hiszem, hogy képesek lettek volna lopni.
Na de azért, hogy ne vegyem el teljesen Nash kedvét az utazásról egy apró féloldalas mosoly intézek felé, miközben feljebb kúszok az ágyon, hogy neki dőlhessek a keretének.
Nash felugrott mellém az ágyra, és sorolni kezdte, hogy indulás előtt mit fogunk csinálni.
-Mm.. ez jól hangzik! Éhes vagyok. -kaptam a gyomromhoz megpaskolva azt, miközben megint elvigyorodtam.
-Amúgy is.. Minek vásárolni, ha ingyen megkaphatunk mindent? -fordulok teljesen felé, így már ismét egészen közel vagyunk egymáshoz. De hirtelen felpattanok.
-A ruháról jut eszembe. -undorodva nézek magamra. -Ez az a nőn volt. -beleremegek a gondolatba, majd leugorva az ágyról nemtörődömül dobom le magamról a már-már kényelmetlenné vált feszes ruhát, és fehérneműben kezdek mászkálni a szobában miközben az Emmás dolgon agyalok.
Valóban nem lehet a gyerekük, tuti kinyírnám. De várj! Ha mégis.. Akkor Emma valóban a rokonom! Egy percre felcsillant a szemem, de inkább elhessegettem a gondolatokat..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Érdekes sztori... De azt a nyakláncot én készítettem. - nyögöm felvágósan. - Nézd csak meg!- tudálékoskodom. - Az E betű alja kicsit le van húzva...- nevetek fel. - Kicsit be voltam borozva és hát így sikerült... - vonom meg a vállamat. - Ha igazat mondasz és nem loptad... - elé termek és megfogom kicsi pofiját kényszerítve hogy rám nézzen. - Akkor a szüleid loptak...- kacsintok rá. - Hű de szép kék szemeid vannak... - állapítom meg elájulva. - Pont mint nekem... és Dananak. - vigyorgok ezer wattal. Eleresztem kedves kis pofikáját és KAtie felé fordulok. - Akkor irány Vegas! De előtte vásároljunk.... ruhákat na és kocsit!- visítok fel őrülten. - Na meg nyírjunk ki pár vérhordozót! Éhes vagyok! - ujjongok és lehuppanok Katie mellé az ágyra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ez egy kicsit sok nekem. Ki ez az ember? Hová tűnt a régi Nash, aki éppen házasodni készül? Mindenesetre én nem bánom. Amúgy is utálom Selenát.
-Nem fogod megbánni. -kacsintok rá, miközben lemegy a konyhába, én pedig fáradtan elterülök az ágyon. Sok lesz ez mára. Amikor visszajön, ismét felülök.

-Ajj! Ne zaklasd már. Tényleg az övé.. -forgatom meg a szemem. -Emlékszem, egyszer kisebbek voltunk, olyan öt éves körül..-emlékszek vissza. -És elvettem tőle a nyakláncot.. -ismét szemforgatás következik, majd felnevetek, ahogyan az eszembe jut. -Már szinte sírva könyörgött, hogy adjam neki vissza, mert ez az anyukájáé. -biggyesztem le az ajkaimat, majd rákacsintok Emmára, hogy vegye a poént, bár ez tényleg megtörtént. -És csak akkor adtam vissza neki, amikor az erejével ráborított egy cserepes virágot a fejemre... -kifújom a levegőt a plafonra nézve. Tipikus én. És ezzel válaszoltam Emma helyett is. Tudom, hogy ő is valami ilyet mondott volna. De erre csak bólogatott, megvonta a vállát, és hátradőlt.
-Amúgy is, teljességgel kizárt, hogy az az átkozott ribanc legyen az anyja. Egy kétezer éves boszorka, aki egy kriptában rohadt egész életében?! Hogyan szült volna gyereket.. Chh.. Ne nevettess! És amúgy sem vagy olyan dagadt mint az a nő. -ezt muszáj volt.

-Szóval Nash.. -köszörülöm meg a torkom. -Mikor indulunk? -vigyorgok. Már legszívesebben most mennék, de nem lenne jó ötlet most elindulni...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Őt ugyan nem tudod megölni kisszivem! Nash bácsit is kinyírta... - mondom és elkapom a derekát, amikor feláll és végigsimít az arcomon. - De ne aggódj! Amíg ő betegesen a hülye értelmetlen vágyait kergeti, addig mi jól elszórakozunk! - emelem az egyik kezemet az égbe, mintha piás üveg lenne benne. Kicsit még önmagamat is meglepem ezzel a túlbuzgó szadista énemmel... bár meg kell hagyni a humorom semmit sem javult. Megpaskolom Katie seggét, majd lehuppanok az egyik fotelbe. Katica benne is van... Gondoltam, hogy ez lesz hiszen forr benne a Petrova vér. Ahogy bennem is. - Nem a történelem, hanem mi... - helyesbítek. Nekem már semmit nem mond ez a szó, hogy történelem... túl sok ideje élek... én már megéltem "úgymond" a történelmet. Valamiért túlságosan fel vagyok pörögve ahhoz, hogy egy helyben tudjak ülni. Felállok és elmegyek a konyhába, hogy egy kis pia után nézzek. (konyha)

- Hogy ki az anyád?? - jövök vissza rémülten. Amikor azt mondta, hogy nem lopta, hanem övé a nyakék, hát jót derültem magamban. De hogy ő lenne a lányom??? Na ne már! - Az nem lehet... Különben is visszaadhatnád már azt a nyakláncot.. Hidd el a zaciban nem kapsz érte sokat. - mondogatom rosszallóan Emma lopási szokása miatt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra
Hangokra ébredek, ismerős hangokra, és beletelik egy pillanatba, amíg rájövök, hogy mi történt, no meg, hogy kitől származnak a hangok. Ekkor egy csuklót érzek a számon, amihez hirtelen, de erőtlenül odakapok, és mohón szívni kezdem. Erre is kell pár másodperc, hogy rájöjjek, kitől is származik.
Egyre csak szívom és szívom, még ha fáj is az illetőnek, pontosabban Nashnak. Majd mikor elég volt, eltolom magamtól, és köhögni kezdek, miközben lenyalom a szám sarkából a vérét. Kinyitom a szemem, és felülök az ágyon. Az arcomhoz kapok, és a gyógyuló sebhez érek. Hangosan felszisszenek, miközben felugrok.
-Hol az a ribanc.. Esküszöm, megölöm! -morgom, majd vámpírsebességgel meg is indulnék az ajtó irányába, ám nem figyelve magam elé, egy nagyba ütközöm. Óó.. Ez Nash. Hogy mindig az utamat állja.. Visszaugrok az ágyra, és hallgatom, hogy mit motyog. Szélesen elvigyorodom. Ez Nash, vagy valami hasonmás?
Ismét felkelek az ágyról, bár kissé még meginogva (azt hiszem emberi vérre van szükségem..). Közvetlen közelébe sétálok, végigsimítva az arcán. Szemébe nézve nem látom azt a csillogást, amit alapjába véve megszoktam. Kikapcsolta volna az érzelmeit?
-A történelem megismétli önmagát? -vonom fel a szemöldököm, ezer wattos vigyorral a képemen. -Én benne vagyok. -vonok vállat, majd vigyorogva visszahuppanok az ágyra. Előre imádom az új Nasht.
Eközben Emma felé fordulok hálás pillantást vetve rá, bár igazság szerint részben mérges is voltam, amiért megmentett. Lehet, hogy túlélte az a szörny. Vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem.. Teljességgel kizárt! Én nem akarok gyereket.. Az a rohadt ribanc úgy megkínzott, hogy biztosan nem élte túl az..az a fattyú.

-Jól értettem? -Emmára nézek összeráncolt szemöldökkel. -Apró hangfoszlányokból azt vettem ki, hogy Dana az anyád? Vagy mivan? -kérdezem megrökönyödve. Ne akarja, hogy ez kiderüljön...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
-Igen él. -sóhajtok.
-Kölcsön kenyér visszajár. Vagy valami ilyet mondott. Meg bőgött. Meg a lányotokról beszélt. Hogy megtalálta és, hogy én vagyok az. -úgy mondom, mintha igazából ez kis semmiség lenne. Bár az is! Azon kívül, hogy a nő kettyós. Nem lehetnek a szüleim, amikor én ismertem őket! Ismét szóba kerül a nyaklánc, én pedig cuppogni kezdek, és felsóhajtok.
-Idefigyelj. -hangom teljesen higgadt. -Nem loptam semmit. -közlöm vele. -Amióta élek, ez az enyém, és semmi, de az ég világon semmi jogotok nincsen ahhoz, hogy megvádoljatok. -emelem fel a mutatóujjam közelebb lépve hozzá. -Csak azért mert hasonlít valakiére, aki nem én vagyok. -mintha kissé megemelném a hangom, és a lámpa is pislákolni kezd. De pillanatok alatt lenyugszom.
-Neked lehet béna, nekem nem az. -rántom meg a vállam, majd visszarakom a nyakamba.
Ekkor Katie felé lép, és mintha teljesen kicserélték volna. De engem nem zavar. Sőt! Mitöbb, nem érdekel, de azért szóvá teszek neki valamit..
-És mi lesz Selenával?! Na meg az esküvővel? -felvonom a szemöldököm, miközben visszahuppanok az előbbi helyemre. -Ha jól tudom, éppen őt készülöd elvenni, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem lesz belőle semmi. -mondhatni elgyötörten sóhajtok fel, sajnálom Selenát.
Piszkálni kezdi Katie-t, én meg hagyom. Lepereg rólam, tudom hogy nem bántaná. Inkább figyelem az eseményeket.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 5:01 pm
Ugrás egy másik oldalra
Akkor nem álom volt. Elég durva! - Dana él... - jut el a tudatomig.... Életben van és megölt! Megölt engemet! - A szemét fajtáját! Képes volt megölni????????? - háborodom fel, miközben felpattanok a kanapéról. Még mindig fájt kicsit a karó helye, de a lényeg, hogy élek. - Köszönöm Emma...- bár nem is tudom mit... ő sem mondott sok mindenért nekem köszönetet. Talán jobb lett volna tovább maradni holtként. Így már nem ugyanaz a világ lesz, amit ismerek. Apropó túlvilág! Egy nagy hófehér semmi??????? Ez vár rám miután meghalok? A sok jóra törekvésért, amiért küzdöttem? Nevetséges! Nash nincs miért tovább ellenállni önmagadnak, hiszen így is úgy is azt kapod, amit az aki a világ legrosszabb embere. Ennek semmi értelme. Nyeltem egy nagyot és az arckifejezésem megváltozott. - Igazából... mégse köszönök én semmit.... - jegyzem vigyorogva. - Nash Petrova...- Igen! Egy Petrova vagyok! Hát miért nem viselkedek a nevemhez híven? Lehunyom a szemeimet és lassan kifújom a levegőt. Mikor kinyitom valami megváltozik a tekintetemben. Már nincsenek érzelmek benne... nem csillog... nem tükröződnek vágyak... álmok... benne ... nincs benne semmi csak a tátongó üresség. - Most mennem kell Szöszi... - közlöm foghegyről. De amint elhaladok Emma mellett jobban megnézem magamnak azt a láncot. - Jé! Ez pont olyan, mint a boszié... Szép vagy Emma! Ellopod Dana nyakláncát, azért ez nem semmi...- vihogok őrülten rajta. - Kettő van belőle... Az egyiket én csináltam neki a gyerekünk születésére. - vigyorgok és úgy beszélek, mintha meg se hatna a téma. Hiszen tényleg nem hat meg. Nem érzek semmit sem! - Azt akartam, hogy E-vel kezdődjön a lány neve... Ezért Euphemia lett végül... Bár jól le is lettem cseszve, amiért mindig túlcsicsázom a dolgokat. - ilyen fej( Fütyül ). Arra már nem emlékszem, hogy mi történt... Egy időre különváltunk Danaval... Azt mondta részt kell vennie valami fontos háborúban... Mikor újra láttam a gyerek már sehol sem volt, amit akkoriban nem bántam, hiszen éppen akkor fenygetett Dommiel angyalbarátom is. Jobb, hogy nem volt szem előtt a kislány. Aztán Dana már csak azt mondta, hogy meghalt... vagy elrabolták.... Nem emlékszem melyik. - De emlékszel kissé be voltam rúgva és az E betű végét kicsit levéstem...- nevetek hangosan. - Hát nem remek! És te elcsórtad ezt a láncot.- kapom ki vigyorogva a kezéből, hogy jobban szemügyre vegyem. - Egyedi és elég béna... - dobom vissza Emmának.

Terveim az elkövetkezendőkre: Megyek Vegasba! Legyilkolok mindenkit! Felcsinálok mindenkit! És senki sem állíthat meg! De kellene nekem egy szárnysegéd! Vajon ki olyan jó arc, mint én... egy Petrova.... Körbepillantok a szobában... KATIE! Mutatok rá... Odasétálok táncias léptekkel fekvő testéhez és a kezemhez nyúlok, beleharapok és a szájához nyomom, préselem a vérem. Egy ősvámpír vére, csak többet ér, mint egy boszorka hülye kis gyógyítóereje. Tetszeni fog neki az ötletem... - Ébredj Csipkerózsika! - rúgok bele a kanapé aljába heccből. - Buli, Vegas, kaszinó, kaja, pia, vér... te és én... - sorolom fel bohókásan.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 12:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nash felkelt, de észre sem akartam venni, ám szavai hallatán mindez nem sikerült.
-Álom? -felemelem a szemöldököm halkan motyogva, de nem nézek felé. -Bár az lett volna. -megrántom a vállam, még mindig a nyakláncot birizgálva. Azt hiszem a legjobb lesz megszabadulni ettől a vacaktól, ami elkísért az egész életemen át. Tudom is, hogy mit csinálok vele. Tökéletes ötlet! Odaadom Emilynek.
Ekkor újra kimondja a nevet. Megforgatom a szemem. -Abbahagynád végre? -motyogom. Végre felállok, és sétálni kezdek. Elé lépek.
-Szerinted mi történt?! -kérdezem szörnyülködve. -A te szívszerelmed, aki nem mellesleg az anyámnak mondja magát, majdnem megölte Emilyt és Katiet, téged meg leszúrt azzal a tőrrel. -bökök az ajtó irányába, hiszen, amikor kihúztam a mellkasából, oda dobtam. -Röviden ennyi történt. -teszem keresztbe a karomat, mint aki magyarázatot vár, azt már hozzá sem téve, hogy engem megmérgezett, nyilvánvaló, hogy még mindig érezni a farkasmérget, kiráz tőle a hideg.... Pedig nem, nem érdekel. -Épphogy sikerült feltámasszalak, pedig legszívesebben.. -be sem fejezem a mondatot. Nem róhatom neki fel mindezt, amikor én sem vagyok szent. Sőt! Több embert öltem meg az életem során, mint amennyit szerettem, vagy mint amennyit barátomnak tudhattam. De ez most nem tartozik ide.
Katie felé lépek, és újra ráteszem a kezem, hogy megismételhessem a varázslatot, amitől a sebei gyorsabban gyógyulnak. Ha eszméleténél lenne, vagy ha nem vesztett volna ennyi vért, már rég meggyógyult volna.. Ez a lány kész szerencsétlenség. Mint már mondtam, legközelebb én ölöm meg. Sőt! Lehetősége sem lesz kitenni ebből a házból a lábát..
Amint végeztem, visszaültem az előbbi helyemre, és újra a kezembe vettem a láncot. Ez a nő bolond, teljességgel az...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 25, 2013 9:48 am
Ugrás egy másik oldalra
(semmi)
Eltűnök és már meg is érkeztem. A szemhéjam felcsapódik és azonnal felülök a megrázkódtatástól, ami ért. Hol vagyok? Lihegve próbálom felfogni mi történt velem. - Élek! - jut el a tudatomig. Élek! Élek! Nem haltam meg! - Talán álom volt? - suttogom magam elé és a kérdést is inkább csak magamhoz intéztem. - Dana. .. - nyögöm még mindig fáradtan és kimerülten. Csak álom lett volna? Aztán a tekintetem ijedten méri végig a terepet. Ez Emmáék lakása. A szemben levő kanapén megpillantom az eszméletlenül fekvő Katicát is. Borzalmas égési sebek tátongtak a teste minden részén... nem is beszélve az arcán lévő valamiről... ami olyan lehetett valaha, mint Emma arcán a mély harapás nyom... még a csontja is látszott. Kutyául festett. Mi az, ami ekkora fájdalmat és nyomot képes hagyni egy vámpíron. Borzasztó! Elszörnyedve próbáltam magamhoz térni. A fejem iszonyúan hasogatott. Aztán megpillantom Emmát is egy nyaklánccal szórakozni, amit én adtam vissza neki még a birtokon. Megráztam a fejemet és próbáltam felállni, de visszahullottam a kanapéra. Hatalmas sóhajom megtöltötte a csendes kis szobát. - Mi történt? - érdeklődöm.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 24, 2013 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
[Erdő]

Elvergődtem a házig, szó szerint értve nagy nehezen. Többször is meg kellett álljak, miközben alig álltam a saját lábamon, folyt rólam a víz, szédültem, és farkaséhes voltam, de tudtam, hogy nem állhatok meg enni, mert Katie meghalhat, Nash.. Hát neki már úgy is mindegy.. Őt csak fel kell támasztanom, de ha Katie meghal, az nem ilyen egyszerű. Vele nem jön vissza a gyerek, Emily... Ha egyáltalán még életben van. A hasamon lévő égésre gondoltam, amit Dana okozott Katienek, és mivel összeköttetésben álltunk, nekem is. Simán lehet, hogy ezzel kinyírta, nem tudom...
A vendégszoba az első, ami útba jön a házban. Beviharzok, és leteszem őket az ágyra, miközben erőtlenül a szekrényhez dőlök, és leesek a földre. Gondolkozni kezdek, hogy hol lehet ellenszer, mert kell még itthon lennie, de elrejtettem őket. Ilyenkor átkozom ám magamat...
Ott van a szobámban, emlékszem. Raktam Katie szobájába is, és az enyémbe is. Megpróbálok alaposan összpontosítani, hogy hozzám repüljön az ellenszer. És sikerül! Kinyújtom a kezem, és pontosan abba esik bele. Érzem, hogy kapar a torkom. Mielőtt óriás köhögésbe kezdenék, lehúzom azt.
Fáradtan, és lihegve fújom ki magam, miközben az ellenszer tisztítja a véremet. Összeszorítom a szemem, és várom, hogy jobban legyek.

Pár pillanat múlva már jól voltam. Testileg. Lelkileg közel sem, bár ez már megszokott. Feltápászkodtam a földről, ez nem volt nehéz, hiszen a szekrénynek dőlve ültem.

Először Katie felé léptem. Nem tudom, hogy mennyit tudok így megmondani, hiszen a terhessége elég kezdetleges állapotban van.. Hideg kezem a hasára rakom, és próbálom megérezni vagy a vámpír, de inkább a boszorkány erőmmel a pici Emilyt. Ennek így semmi értelme.. Leülök az ágyra, és tanácstalanul a kezembe temetem az arcom. Muszáj lesz valahogy megéreznem, Dana is ezt tette. Pár pillanatba beletelik, amikor megérzem én is. Óriási kő esik le a szívemről, bár elég lassan sikerült. Azon kívül nincs túl sok baja Katie-nek, egyszerűen csak eszméletét vesztette, és tele van apróbb égési sérülésekkel, aminek a gyógyulását egy könnyebb varázsigével felgyorsítok. Tehát mindketten épségben vannak. Felszegem a plafonra a tekintetem, hálát mondva.

Gondolkozni kezdek. Nash.. Mit kezdjek vele?! Fel tudom én támasztani? Felé állok, és a kezemet is felé helyezem. Az egyiket a feje a másikat a mellkasa felé. Nem is értem.. Mi okom őt meggyógyítani? Egy áruló. Minden értelemben, ahogyan csak érteni lehet.
Mindenesetre nem hagyhatom csak így holtan... Az nem én lennék.
Behunyom a szemem, miközben a lámpa pislákolni kezd, a gyertyák lángja meg fellobban, és égni kezd az összes, még a folyosón is. A szavaim, a varázsige egyre hangosabban hallatszódik a számból, és mire a végére érek, már remegnek a kezeim. Beletelt pár percbe ez a varázslat, és őszintén remélem, hogy sikerült.
A gyertyák kialszanak, a villany újabb pislákolás után végre felkapcsolódik, én pedig erőm fogytában leülök az ágyra, mert nem tart a lábam.

Ismét a kezembe temetem az arcom. Nem fér a fejembe amit az a nő... Dana mondott. Miért lennék a lánya? Csak mert ugyanolyan a láncunk? Le is vettem, a kezemben fogva nézegetni kezdem, miközben egy-két könnycsepp kibuggyan a szemem sarkából. Minden egyes szögletét ismerem a medálnak. Születésem óta nálam van...
Felállok, sétálni kezdek a szobában. Nem múlt el az idegességem. Zaklatott, feldúlt és szomorú vagyok. Várom, hogy valamelyikük fölkeljen, és elmondhassam nekik, hogy mi történt. Erre leginkább Katie lett volna a legalkalmasabb, bár a sérüléseiből ítélve biztos nem fog eszméletéhez térni egyhamar...
Hangosan felnyögök.. Nem hiszem el ezt az egészet...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 24, 2012 10:05 am
Ugrás egy másik oldalra
Vendégszoba
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Vendégszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba
» Vendégszoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Pierce lakás-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •