A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Nadia Petrova ideiglenes helye...


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 08, 2014 7:28 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]

Fantasztikus vagyok. Nem, sokkal több, mint fantasztikus. Ellopni egy vámpír mobilját egy másik, jóval idősebb vámpír szeme láttára, nem kis tudomány. Erre egész egyszerűen születni kell. Sajnos azonban nem volt időm rá, hogy tovább fényezzem magam, hisz nem véletlenül csentem el Nadia mobilját.
Pár másodpercig némán, de idegesen pörgettem a tenyeremben a készüléket, miközben azon filóztam, hogy most ki a nyavalyát hívjak fel. Egyedül mégsem tudom kirángatni a vasládát a tóból, na meg Stefan valószínűleg egyből rám is vetné magát más vacsoraajánlat híján.
Végül kelletlenül elhúzott szájjal tárcsáztam a tudakozót. - Caroline Forbes mobilszámát szeretném megtudni. - válaszoltam bűbájos hangon, miután a vonal túlsó végén jelentkező férfihang monoton hangon felkínálta segítségét. Még egy ideig magyaráztam neki, hogy a világ összes Caroline Forbes-a közül melyikre is gondolok pontosan, de aztán szerencsére felfogta a fickó és készségesen megadta a szöszi telefonszámát.
- Vedd már fel, te szerencsétlen! - nyavalyogtam a mobilba, amikor már hatodszorra csöngött ki. Persze, nekem pont ezt a hebehurgya, hóbortos duracelnyuszit kellett hívnom. Igaz, inkább ő, mint Elena, vagy Damon, de még Lexi-nél is jobb választás. Feltehetőleg köszönés helyett mindegyik egy hatalmas pofonnal üdvözölt volna. - Ohh, na végre. Mi tartott olyan sokáig? - szóltam bele modortalanul, ahelyett, hogy köszöntem volna, majd a válaszát meg sem várva idegesen folytattam. - Most azonnal indulj el a Bányatóhoz. Legyél ott, amilyen gyorsan csak tudsz. Stefan bajban van. A tó mélyén töltötte a nyarat egy vasládikába zárva. - vázoltam a szitut röviden és tömören. - Valószínűleg el sem kéne mondanom, hogy Katherine vagyok, mert nem hiszel nekem, de most az egyszer tegyél kivételt... - beharaptam alsó ajkam és feszülten az ablakhoz léptem. Nem volt magasan a hotelszoba és a falra feltekeredett erős, borostyán könnyű lemászási lehetőséget biztosított. - Én is rögtön ott vagyok, amint kiszabadulok ebből a béna fogságból. - motyogtam, majd kinyomtam a telefont. Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam az ablakot, hogy hangtalanul leereszkedhessek a falra tekeredett növényen.






[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 07, 2014 10:43 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family


Ahogy elájult rá pár percre nyakon öntöttem egy kis vízzel.
- Kellj már fel! - mondtam, majd kicsit nevetnem kellett ahogyan rám nézett azokkal a nagy barna bulgár szemekkel.

- istenem... - Mondtam megnéztem az időt az órámon és Nashre bíztam az anyámat, majd le mentem a boltba telefonomat ott hagytam ki. Nash pedig úgy döntött, hogy keres valakit akiből be ebédelhet.
- Csak semmi hepajkodás.- E lekdztem le fele camogni a lépcsőn, milyen rég is volt, hogy ennem kellett.


▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 07, 2014 10:21 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
Érdeklődéssel és őszinte csodálkozással hallgattam végig túl rövidre vágott történetét. A sok új, különös információ ellenére először is az jutott eszembe, hogy már csecsemőkorában is mennyire hasonlított rám. Nem sírt fel születéskor. Szinte a halálból jött vissza apró babaként. Örökölte a túlélő gént.
- Nos, azt azért túlzás kijelenteni, hogy szeretem Katie-t. - húztam el a szám kelletlenül, miközben arra gondoltam, milyen csúnyán összevesztünk, egymásnak mentünk egykori találkozásunkkor a Grillben. Persze, azóta nagyjából rendeződött a viszonyunk. Csodák csodájára egy teljes órát üldögéltünk egymással szemben, Bourbont iszogatva, úgy, hogy nem mindketten sértetlenek maradtunk. - Téves. Nem elhagytalak. Elvettek tőlem, az nem ugyanaz. - bólogattam nagyokosan és természetesen mondtam volna tovább mentegetőzésem, miután a következő napirendi pontként egy jól bevált, eredeti Katherine Pierce hisztit nézhettek volna meg páholyból, mert már rohadtul untam a bezártságot, ezt a két alakot és a tudatlanságot. Egyáltalán miért vagyok én itt? Oké, hogy az anyja vagyok és valószínűleg majd kiugrik a bőréből úgy örül, hogy megtalált. Ezért nem hibáztatom. Ki ne örülne nekem? De mégsem tarthat itt fogva. Ez egy normális anya-lánya kapcsolatban fordítva szokott lenni. Az édesanya zárja be kamaszodó lányát, ha az... nem hajlandó elmosogatni a szennyes edést. Példának okáért.
Azonban nem tudtam erről felvilágosítani, mert egy hatalmas ütést követően elsötétült előttem a világ.

Stefant láttam. Ohh, te jó ég, hogy lehet valaki ilyen szexi?! Már  arról kezdtem fantáziálni, hogy, mi lenne, ha megszabadulna, attól a felesleges ruhadarabtól, ami rajta van, amikor észrevettem, hogy nem is ezt kéne észrevennem... Szenvedett. Valami sötét, szűk és nedves helyen volt. Nem tudtam biztosan megállapítani, de valami dobozszerűségbe lehetett bezárva, ami bizonyára vasból vagy valami erősebb anyagból volt, mert hiába verte, rúgta, kaparta annak a valaminek a fedelét, az nem engedte szabadon. Amint újra megtelt vízzel a tüdeje, újra meghalt. Majd a vámpírvér elkezdett dolgozni a szervezetében, hogy pár percre újból élhessen és ne tudjon kiszállni a mókuskerékből.
Úgy éreztem a fájdalmát, mintha én magam is ott feküdnék vele, abban a vasdobozban. Mély levegőt vettem és, nekem hiába nem víz, hanem oxigén szökött be a tüdőmbe, úgy éreztem menten megfulladok.

Halk sikkantással ébredtem, amikor valami hideg és nedves csapódott egyenesen az arcomba.
- Jézus-Mária, mi van? Megvesztél? - kérdeztem, miközben fejemet fogva tornáztam fel magam ülőpozícióba. Időközben ugyanis kiderítettem, hogy a hideg és a nedves dolog egy csicsás vázából származott, amit Nadia tartott a kezében.
A fejem sajgott, annyira, mint még soha, de az álmom olyan tisztán élt bennem, mintha valóban ott lettem volna és egy valós emlék jelent volna meg lelki szemeim előtt. - Örömömre lett volna valami kedves ébresztgetés... Tudod, finom arcpaskolás, friss péksütemények orr alá dugása, esetleg egy profi banya, aki ebből az egyébként nagyon szexi testből - mutatta végig magamon szemöldök felhúzva. - egy másik, még szexibbe varázsol. Ne aggódj, ez a következő lecke, illetve, hogyan ne pofozd fel az anyádat, főleg ha ennyire vágysz a szeretetére. - pazar, bővült a megkínozandók listája, akikkel majd újra vámpírtestben számolok. - Ha már nem sikerült semmi ilyesmit véghez vinni, most igazán elugorhatnál egy boltba venni valami számomra is ehetőt. Tudod, vacak emberi szükséglet... - emeltem égnek szemeimet és korgó gyomrom dörzsölgettem. Természetesen magasról tojtam rá jelenleg, hogy mennyire vagyok éhes. Az álmomra koncentráltam, miközben igyekeztem leplezni izgatottságot, ijedtségem és aggodalmam. Mégiscsak Stefanról volt szó.
- Jut eszembe, ezért a vázás afférért, kijár legalább egy hét szobafogság.





[You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást Katherine N. Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 08, 2014 8:38 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 07, 2014 9:44 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family


Dadogása fölöttébb vicces volt számomra. De miután a trón bitorló neve is felcsendül, nem bírtam ülve maradni. Fel pattantam olyan hirtelen, hogy láttam, hogy még Katherine pillái is be remegtek.

- A nevelő lányra bízott apád, hogy  temessen el, de észre vette, hogy élek és sajátjaként nevelt engem fel. - Mondtam, majd rá pillantottam és idegesé vállt a tekintettem
- Nem, csöppet sem hasonlítok rá, gyűlölöm. Őt szereted engem elhagytál, miért hagytál el anyám MIÉRT?- Ordibáltam rá. Majd közelebb mentem hozzá mélyen a szemébe néztem és lekevertem neki egy nagy pofont amitől ő elájult. Nashre néztem aki kaján vigyorral ült tovább.



▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 03, 2014 7:30 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez meg hogy lehetséges?! - tátogtam szinte teljesen hangtalanul a döbbenettől. Nehéz volt elhinni, hogy van még egy lányom, de ismerem a múltam, pontosan tudom, hogy ez hogy s, miként nagyon is lehetséges. - Dehát akkor te vagy... te vagy Katie ikertestvére, aki meghalt születéskor. - nyeltem egy nagyot, majd gúnyos hangon hozzátettem, nehogy azt higgyék, hogy ilyen könnyen meg lehet lepni, el lehet tüntetni a cinikus vigyort az arcomról. - Ezek szerint túlélted, mert úgy tűnik, nagyon is élsz, illetve... vámpír vagy. - állapítottam meg az egészen nyilvánvalót nevetségesen bugyuta hangnemben. - Meg sem lep. Egyesek úgy gondolják, hogy több Petrova vámpír, mint amennyi halott. Az én elméletem az, hogy kevesebb Petrova halott, mint amennyinek annak kéne lennie. - vallottam be őszintén, majd Nadiara emeltem a tekintetem.
- Azt hittem meghaltál. - mondtam összeszorult gyomorral, megfeszült állkapoccsal. - Miután megszültelek, nem sírtál fel. Elvettek tőlem és azt mondtál nem segíthetnek rajtad. - kifürkészhetetlen arccal próbáltam leplezni érzelmeimet, de közben éreztem az egyre nagyobbra dagadó csomót a torkomban. Majd megfujtott.





[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 03, 2014 6:43 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family


kezdtem egyre jobban ideges lenni ahogy magától rá jött a dolgokra szívem zakatolt és a torkomban dobogott. leültem mellé az ágyra és mélyen a szemébe néztem. Mély levegőt vettem és belemarkoltam az ágynemübe.

- A nevem... Nadia... Nadia Petrova - Mondtam, elcsukló hanggal és vártam a reagcióját.
- És te vagy az anyám..- Suttogtam nagy nehézségek árán ajkaim szorításából.



▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 27, 2014 4:20 pm
Family... Being loved no matter what...

Úgy látszik még idejében sikerült befognom a számat, de Nadia úgy döntött kipakol. Még mindig jobb, mintha én tettem volna. Csöndben hallgattam őket és próbáltam nem sejtető pókerarccal állni Katerina villódzó tekintetét. Persze ebben jó voltam mint mindenki a családban. Kissé sokáig tartott mire leesett szegény lányomnak a helyzet. Nem ehhez szoktam. Mintha emberként veszített volna a gyors észjárásából. Egy pillanatig csönd volt a szobában. Nem az én dolgom felelni az utolsó kérdésére, de azért rápillantottam óvatosan Nadiára, hogy mit fog válaszolni.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 24, 2014 7:31 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
Elégedetten mértem végig Nash-t. Persze, hogy nem hagyná, hogy meghaljak. Valami megmagyarázhatatlan kényszert érez a Petrovák megvédésére. Azonnal felpillantottam az arcára, mikor félbehagyta a mondatát. Szemem gyanakodva összeszükült és villodzó szemekkel fürkésztem az arcát, hátha leolvasom belőle a mondata folytatását. Mit titkolnak?
- Micsoda? Mi mindenki ebben a szobában? - faggatóztam rögtön dühösen, ami valószínüleg sokkal ijesztőbb lett volna, ha még vámpír vagyok. - Az Isten szerelmére, ha már idehurcoltatok, miért titkolóztok? - kérdeztem duzzogva. Nem szerettem, ha nem tudok valamiről. Általában mindig egy lépéssel a másik előtt, most azonban úgy érzem magam, mint egy pár éves kislány, akit kizártak a felnőttek beszélgetéséből.
Távoli rokonomról újra a hisztériázó nőszemélyre kaptam unott tekintetem. Fáradtan felsóhajtottam, amikor rájöttem, hogy már megint az édesanyjának a halálát ecseteli. Ha számon tartanám hány embert, személy szerint kiket és hogyan öltem meg létezésem során, akkor egy óriási zseninek mondhatnám magam. De ez a nő még azt is elvárja, hogy a rokoni kapcsolataira is emlékezzek. Ki a francot érdekel, hogy az adott vacsorának van-e férje, lánya, unokatestvére, vagy aranyhala?! Engem nem.
- Fogalmam sincs mit akarsz tő... - immáron az én mondatom maradt félbe. Tátott szájjal bámultam a nőre, teljesen összezavartan, körülbelül annyi értelemmel a szememben, mint amennyi egy hintalónak van. Egészen nevetségesen festhettem. - Dehát... 1492-ben kötél által én haltam meg, te szerencsétlen. - hangom döbbentebb és értetlenebb volt, mint amennyire akartam. - Hazudsz! Azt hiszed engem olyan könnyű átverni. - húztam fel szömöldököm. Hangomba pedig sikerült visszacsempésznem a kezdeti magabiztosságot.
Minden bizonnyal ismer. Ha pedig ismer, tudnia kéne, hogy nem csak a szitán látok át, mint mindenki más, hanem a legkeményebb, legszilárdabb és legtörörebb vas serpenyőn is. Nekem nem lehet hazudni.
- Nadia, Nadia, Nadia... - motyogtam magam előtt, de semmi ismerős nem ugrott be a névről, ráadásul agyam egyik része már rég arra késztetett volna, hogy mérgesen nekiessek ennek az idegesítően titokzatoskodó nőnek. Vezetéknévről nem hallott még? - Bulgár név. - meredtem egy ideig tátott szájjal magam elé, majd a nő és Nash között ugrált a tekintetem. Közös titkot őriznek előlem és ostoba módon, köntörfalazással, rejtélyeskedéssel próbálják tudtomra adni. Nem mondta nekik még senki, hogy utálok barkobázni?
- Ismertél átváltozásom előtt is?! Ezért hívtál Katarina Petrovának. Már senki nem hív úgy. - döbbentem rá hirtelen és az előbbi események, mint egy kirakós darabjai tevődtek össze egy olyan abszurd helyzetet elém tárva, amit egyszerűn nem bírt felfogni az ép eszem. - Valószínűleg téves évszámra emlékszel. - morogtam, de csak magamat igyekeztem ezzel bizonygatni. Egy vámpír miért emlékezne tévesen? Tökéletes memória, meg ilyenek. Oké, már ember vagyok, de azért ilyenek egyből is leeshetnének.
Felpattantam az ágyról és zihálva távolabb léptem a nőtől és Nashtől. Idegesen beletúrtam ahajamba, miközben robotszerűen ismételtem motyogva az orrom alá. "Nadia, Nadia, Nadia. 1492. Anglia. Ez nem lehet. Ez nem lehet." Az sem érdekelt, ha totál idiótának néznek.
Olyan hirtelen megfordultam, hogy magam is beleszédültem. Feszülten néztem kettősükre. Meglehet, hogy mind a kettő Petrova?
- Mi a vezetékneved? - nyeltem egy nagyot. - Pe... Petrova? -dadogtam idegesen, majd vártam a jó ízű nevetést a két embertolvaj jómadár irányából.





[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 24, 2014 6:50 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family

Nashre néztem aki abban a pillanatban be fejezte a mondatát ideges voltam, hogy elmondja e, mert ha igen biztos kitöröm a nyakát, hiába szerettem meg.
- Kötél álltali halálra ítélted fel akasztottad egy kis kunyhóban még angliában... Most sem rémlik.. -
Néztem továbbra is rá, ennyire nem magyarázhatom szarul, hogy nem esik le neki.
- A nevem Nadia - Mondtam, majd a vezeték nevemet el hallgattam és vártam, hogy vajon le esik-e neki a dolog és mondhatom, hogy a lánya vagyok és, hogy mi mindent kellett kiállnom azért, hogy újra lássam.


▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 24, 2014 3:26 pm
Family... Being loved no matter what...

- Igazad van. Nem hagynám. De tudod ebben a szobában mindenki... -elharaptam a mondatom végét. Nem én akartam lenni, akitől megtudja, ezért inkább nem is fejtettem tovább, a nem tudnék választani kettőtök közül kit védjek meg gondolatmenetemet. Inkább áttértem egy sokkal kevésbé magánügyi problémára. Még az kell, hogy Nadia megbüntessen és haragudjon rám. - Képzelheted én még mennyire. -vigyorogtam válaszul, a megjegyzésére. Innentől már egy szót sem szóltam csak mosolyogva figyeltem a két lány harcát.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 9:09 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ijedt tekintetem Nashre kaptam és a kárörvendő vigyor lehervadt az arcomról.
- Megölni? - kérdeztem vissza elvékonyodott hangon. - Hagynád, hogy megöljön? - faggattam távoli rokonom tovább, miközben ujjammal vádlón az idegen nő felé mutattam. Nem, Nash nem hagyja, hogy a rokonainak bántódása essen. Teljesen Petrova mániás számomra teljesen ismeretlen okokból. De most komolyan? Mit lehet ennyire szeretni rajtuk? Oké, most gyakorlatilag magam ellen beszélek, de még én is gyűlölöm a Petrovákat. Nem túl szerény személyem az egyetlen, aki egyedüli kivételként erősíti a szabályt.
- Máris jobban örülök neked. - motyogtam, majd mohón kikaptam a pezsgőt a kezéből. Szerencsére azonban rögtön észbe kaptan és egy kortyot sem ittam belőle, csak gyanakodva, összehúzott szemekkel kémleltem az italt. - És még jobban örülni fogok, ha eláruljátok hol vagyok, miért és mikor mehetek el! - küldtem feléjük egy bájos műmosolyt.
Természetesen féltem és ezt kár lett volna tagadni. Könnyen elintézhető, nyomorult kis ember lettem, de szerencsére az eszem ugyanaz, így már most a vészkijáratot kerestem.
Meglepetten pillantottam vissza az ismeretlen nő irányába.
- Hogy hívnak? - faggatóztam. Kizárt, hogy 1492-ben ilyesfajta módszerrel végezzek valamivel. Átváltozásom évében nem pazaroltam volna el így egy emberi életet, mielőtt ittam volna belőle pár kortyot. - És most mégis mit akarsz? Mutassak bűntudatot? Gyónjam meg, majd áldozzak? Vagy rögtön az utolsó kenet jön, mert akkor lelépek most. - közöltem hidegen. Nem tudom, ki ez, mit akar, de unom, hogy azt hiszik játszhatnak velem most, csak azért, mert ember lettem. - Nem vagyok túl vallásos. - égnek meresztettem a szemem, mikor kikapta a pezsgőt a kezemből és felhajtotta. Persze, biztosan semmi méreg nincs benne, csak én vagyok mostanában kissé paranoiás.






[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 8:45 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family

Sóhajtottam egyet és Nashre pillantottam, majd kaján vigyorral az arcomon azt mondtam.
- Nagy kár. - Álltam fel a székről és elvettem az innivalóját amibe bele kortyoltam.
Fel nevettem hiszen tudatlan nőszemély, és most ebben a törékeny testben van a nagy Katherine Pierce.
- Félre értettél... 1492..egyedül volt és félt..Te kirúgtad alóla a széket és eltörted a nyakát. - Mondtam, majd közelebb léptem hozzá Nashre pillantottam akit a legjobban kedveltem a családomból és össze kulcsoltam a két karomat miközben végig tartottam a nővel a szemkontaktust.


▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 8:26 pm
Family... Being loved no matter what...

Felsóhajtottam. Hogy nekem miért nem örül soha egyetlen rokonom sem? Végül visszaerőltettem magamra azt az őrült Dóra a Felfedezős mosolyomat és vettem egy mély levegőt. - Nyugi Nadia. Még nem annál a résznél tartunk, ahol megölöd. -csitítgattam, hátha ez kicsit megrémíti Katherinet és visszafogja magát. Ha már én mondok effélét, akkor az már valamire vélhető és igaz. - Sajnálom, hogy nem örülsz nekem. -mondtam kisfiúsan lehorgadva. 16 évesen változtam át. Néha a testem nem tükrözte az eszemet, viszont a gyerekes személyiségemet remekül visszaadta. Mivel Nadia nem válaszolt a kérdésemre, így inkább kikaptam a kishűtőből egy üveg pezsgőt és Katherine mellé ültem. - Kérsz Rokon? -toltam feléje az üveget mosolyogva.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 6:57 pm

Nadia + Nash + Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]

Lehunyt szememen keresztül halvány derengést, világosságot érzékelve ráncoltam össze a homlokom. Amint az agyam újra gondolkodásra is alkalmas volt, rögtön érzékeltem az a szúró, szorító érzést, ami egyenesen a nyakamból kezdett el sugározni felfelé, hogy birtokba vegye a fejem és azt ostromozza tovább. Nem sok időt töltöttem el lehunyt szemmel, mozdulatlanul, tartózkodási helyzetemről teljesen tudatlanul, mert amint felülkerekedtem a fejfájáson, eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hol vagyok.
A szemem kipattant, de azonnal hunyorognom kellett, mert a hirtelen jött fény csaknem kiégette a retinám. Fintorogva körbenéztem a helyiségben és rögtön leesett, hogy nem egy alapos lerészegedés után szédelegtem haza, a saját ágyamba, hogy másnap kótyagosan és hasonlóan fejfájósan ébredjek.
- Nash Petrova?! - motyogtam kissé rekedten. Remek, már csak ez hiányzott. Kellett nekem győzködni magam, hogy megtudom védeni magam és olyan sűrűn látogatott közösségi helyre menni, mint a Grill. Egyből belebotlottam egy Petrovába. - Remélem nem veszed zokon, hogy én nem örülök neked ilyen lelkesen. Hol a fenében vagyok? - morogtam dühösen és ülőhelyzetbe tornásztam magam.
Összeszűkült szemekkel vettem tudomásul, hogy ez az egész valószínűleg annak az ismeretlen, titokzatoskodó nőszemély hibája, aki össze-vissza beszélt, számomra érthetetlen dolgokról a Grill mosdójában.
Mielőtt kérhettem volna egy fájdalomcsillapítót, a nő belekezdett. Szkeptikusan felhúztam a szemöldököm és türelmetlenül égnek emeltem a szemem. Komolyan, ezért ráncigált ide? Hogy fejemhez vágja, kiket öltem meg? Akkor jövő héten is itt fogunk ülni. Nem, nyilván valami komoyabb oka is van. Mindig is gyanús volt nekem ez a Nash Petrova. Gyanakodó pillantással néztem egyikről a másikra, majd, mikor a nő befejezte, flegma arccal fordultam felé. Megpróbálhattam volna kedvesen viselkedni, hátha akkor szabad leszek, de nem vitt rá a lélek. Elhurcoltak, kijátszottak és belém nyomtak valami altatók. Ráadásul a ma reggeli kávém is a padlón végezte, az üveg whiskey-t pedig valószínűleg örömmel nyakalta be Katie egyes egyedül.
- Szegény, pici lány. - csóváltam a fejem szomorúságot tettetve. - Ha ez vigasztal, valószínűleg nagyon finom anyukád volt. - cukkoltam egy kicsit elvigyorodva.






< br>







[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 6:28 pm
Katherine & Nash & Nadia
Because we are family

Ledobtam a nőt az ágyra aki már félig magánál volt és Nashre néztem, reméltem nem szólja el magát. Még mindig nem tértem magamhoz, hogy a saját rokonával volt együtt vagy mi is volt Nash, de nem az én gondom. El kell mondanom neki, hogy itt vagyok és azt is, hogy van egy lányom és sok mindent. Annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy azt se tudom, hogy merre vagyok.
Leültem a székre úgy, hogy a szék támlája a mellkasomnak nyomódott két lábam oldalt volt.
Fejemben még mindig azon gondolatok cikáztak, hogy akkor most mi legyen katherinával.
- Először is, tudd meg, hogy megölted az anyámat, te szuka. Tudod mennyit szenvedtem ... el se tudod hinni... - Szorítottam ökölbe a kezemet.


▲ note ▲ music ▲ 888 ▲ made by
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Kedvenc dal :
◐Stay with me ◑
† Tartózkodási hely :
◐Vegas◑
† Hobbi & foglalkozás :
◐CHEAT&CHAT◑
† Humor :
◐Van belőle bőven...◑



Nash Petrova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 6:17 pm
Family... Being loved no matter what...

Megkaptam Nadia telefonhívását és már ott is voltam a hotelszobában, ahol Nadia és az én kedves egyszerlátott ismerősöm Katherine volt.[megjegyzés:.Kattel Nash a bálon találkozott az erkélyen először és utoljára. Bemutatkozott neki, Katherine volt az első aki megtudta hogy Nash kicsoda. Majdnem megcsókolták egymást. Katherinet végül Stefan elrabolta Nashtől, de a lány azóta is gyanakszik a fiúra. Mert Nash úgy beszélt mintha készülne valamire. Kath tudja hogy Nash egy Patrova Family Fan  Szeri van  ] - Üdv Rokon!- intettem bájosan feléje. Katherine láthatóan nyúzott volt. Sosem volt kedvére, ha elrángatják valahova, ahova ő nem akar menni. - Hát akkor itt volnék. És most? - kérdezősködtem Nadia felé. Én inkább amolyan Katherine felvigyázó volnék. Arra az esetre ha elszabadulna a pokol. Nem akarom egyik rokonomat se vérbe fagyva látni. Ilyenkor jól jön az ősi erő.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 23, 2014 4:31 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:22 pm
Vissza az elejére Go down
 

Nadia Petrova ideiglenes helye...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tatia Petrova
» Charlotte Petrova
» -=Sima Jutsuk=-
» -= Masamune műhelye =-
» Jester és Shadow búvóhelye

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-