Szia, Roxana!

Hát akkor... üdvözöllek az oktatósarokban!

Mielőtt hozzálátnánk, szeretnélek pár hasznos tanáccsal ellátni, hogy megkönnyítsem a dolgodat, de azt hiszem, felével már párszor találkoztál vagy itt, vagy máshol:

Nincs kötelező szószáma egy hozzászólásnak, mint sok helyen, viszont a 10-15 sort érdemes elérni, mert egy játék akkor élvezhető.

A helyesírás is fontos, hiszen néha egyetlen félreírt szó miatt a partnered félreértelmezheti, vagy akár egy az egyben nem tudja érzelmezni az írásodat. Ezért tudom ajánlani neked a Word-öt, mely ha magyarra van állítva, alá fogja húzni neked pirossal a helytelenül írt szavakat, illetve zölddel jelöli, ha netán vesszőt, illetve pontot hagytál el.

Nagyon meg tudod könnyíteni a partnered dolgát, ha tagolod a szöveget, bekezdéseket használsz, pontot és vesszőket alkalmazol, illetve a pontok és a vesszők után egy-egy szóközt nyomsz.

A megadott sorszámot (10-15 sort) könnyen el tudod érni, ha nemcsak párbeszédeket, cselekedeteket vetsz papírra, hanem leírod a karaktered gondolatait és érzelmeit is. Ebből ismerhetjük meg igazán a karakteredet.

Illetve utolsó pontként; nem irányíthatod a másik karaktert, akivel éppen játszol. Természetesen azokat, akik nem vesznek részt a játékban, irányíthatod(nem játszó karakterek, például pincérfiú, utcán elkapott nő, akit vacsorának szánsz, stb.), de a partneredet nem. Ugyanis nem tudhatod, hogy a partnered miként szeretne reagálni egy-egy cselekedetedre.

Az alapszituáció, amit kitaláltam kettőnknek: (teljes mértékben játéktértől független, másképpen is alakíthatod majd életed történetét Mystic Fallsban vagy New Orleansban, ha kilépsz az oktatósarokból)

Roxy New Orleans-i lakos. A kórházba azért jár, hogy néha egy-egy véres tasakot eltulajdonítson, ezzel csillapítva mardosó éhségét.
Elena nem ide tartozik, de mivel van egy bizonyos szál (Klaus), ami ideköti, mivel szeret segítséget kérni a hibridtől, szintúgy a kórházba készül, hogy ugyanúgy tegyen, ahogyan Roxy. Ám a két lány már a kezdetektől fogva ellenszenves egymásnak, és mint később kiderül majd, Roxana egykoron Damon szeretője is volt, ami végképp kiveri a biztosítékot Elenánál.
Helyszín: Kórház

Nem könnyű szituáció, és jobb, ha nem térsz rögtön a kezdődben a lényegre, hanem szépen levezetsz mindent. : )
Sok sikert kívánok a kezdődhöz, amit EBBE a topikba várok! (:

Nos.. először jöjjenek az észrevételeim:

- tégy szóközt a gondolatjelek ( - ), vesszők és pontok után. Egyszerűen szebb látványt kelt egy olyan reag, amelyben minden szépen a helyén van.

- Amire még mindenképpen figyelmet fordítanék, azok a városnevek. Kisbetűkkel írtad őket, márpedig helyesen New Orleans-ról és Mystic Falls-ról beszélünk, valamint New York-ról.

- Valamint még mindig ajánlom a Microsoft Word használatát. A hibákat pirossal, a vesszőhibákat zölddel húzza alá! Tényleg nagyon hasznos tud lenni.

Lényegében jóval kevesebb hibát tapasztaltam amúgy, mint az előtörténetedben, szóval csak így tovább!

______________________________________

A szüleim halála után a látogatásaim száma lecsökkent a kórházat illetően. Arról nem is beszélve, hogy ez nem az a kórház. Mystic Fallsban elég gyakran fordul elő haláleset, és mindig tele van vele minden újság... azokat az embereket mind abban a kórházban tartják, és szörnyű látni, ahogyan... ostoba szörnyetegekről beszélnek, csupán azért, mert megigézték őket. Nekem is ez lenne az elsőrendű életmódom, de én nem akarok embereket bántani. Inkább tulajdonítok el pár vértasakot, mintsem aztán... szóval hogy életet oltsak ki.
A vét egyre inkább hívogatott. Nem szokásom kórházakba látogatni, ezt általában Damon intézi, de ahogy beléptem volna a helyiségbe, ahol a vért tárolják, megcsapott egy nőies illat, és rögtön a szemem elé tárult egy nő látványa.
Egy hosszú, barna hajú nő, aki azt hiszem, nem volt már velem egykorú, talán pár évvel idősebb lehetett. Az arca furcsa közömbösséget tükrözött, amit egyelőre még nem tudtam hová tenni, de amikor a kezeihez néztem, és megláttam a teletömött zsebeket, egy apró sóhajtással megszólaltam.
- A helyedben én a cipzárt is felhúznám. Így bárki meglátja, hogy mit csinálsz - forgattam meg a szemem. Nem tűnt ismerősnek, de ő talán... látott már engem?

( Igazából én sem tudom , hogy melyikel)

- Továbbra is azt tapasztalom, hogy nem teszel szóközöket a párbeszédjelek elé és után, ami végül is nem végzetes probléma, és ezért már nem is tartanálak itt tovább, de ebben a hsz-ben jóval több helyesírási hibát találtam.
-ja ténleg -> Ja, tényleg!
melyikel -> melyikkel

ha egy szó vége "szerű", akkor azt mindig egybe írjuk az előtte lévő szóval -> káromkodásszerű
ép -> épp(en)
kőzben -> közben

Ha a helyesírási hibák eltűnnek, legalábbis csökkennek, nem fogok tovább szívózni, rögtön tovább is engedlek.

______________________________________

Elgondolkodtam. Igazából nem találkoztam még vele, de nem ismerhetünk mindenkit, nemde? Arról nem is beszélve, hogy nem itt élek. Itt csak egy szimpla vendég vagyok, méghozzá egy hibrid vendége. Abba már ne menjünk bele, hogy miért érzem szükségét itt lenni a városban.
Halványan elmosolyodtam, ahogy felhúzta a cipzárt, majd félrebillentettem a fejem, ahogy bemutatkozott. Túlontúl közvetlennek tűnt, megszoktam hogy a vámpírok - főleg ilyen körülmények között - rögtön előkapják a körmeiket, mintha el akarnám venni tőlük amit szereztek. De maradt még elég, gondolom én!
- Elena - mutatkoztam be én magam is, miközben próbáltam továbbra is türelmesnek és kedvesnek tűnni. Igaz, nekem ez a hétköznapi, tehát nem kellett túlontúl megerőltetnem magam.
De mikor Damon nevét meghallottam, a kíváncsiságom is felébredt. - Honnan ismered Damont? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn. Bár azt sem tudom, honnan ismeri egy New Orleans-i vámpír azt, akivel megosztom az életem. Mondhatni, életem szerelmét. Hacsak... ne. Remélem, hogy nem...

- honan -> honnan
- szemőldökömet -> szemöldökömet
- kelett -> kellett
- találkozunk -> (a te szövegkörnyezeted szerint) találkozzunk

Ha a következő hozzászólásodban már kevesebb hibát vétesz, nem tartalak itt tovább, de ez a te érdekedet is szolgálja, hiszen egy partner számára élvezhetetlen tud lenni egy olyan játék, amely tele van helyesírási hibákkal! Ezért is ajánlom még mindig a Word használatát, amíg bele nem jössz rendesen.

______________________________________

Miközben próbáltam azon gondolkodni, hogy vajon honnan ismeri Damont, a tekintetem szinte minden porcikáját átvilágította. Egészen csinos lány, és volt egy sejtésem, hogy vajon honnan ismeri Damont, de jobb szerettem volna tőle hallani. Az alakja, a tekintete, a szája vonala is... mind bizonyíthatná azt, hogy közelebbről ismeri azt a férfit, akit szívem minden szerelmével szeretek. Méghozzá azért, mert tipikusan azt a hatást kelti, amelyet azt hiszem, Damon szeret egy nőben. Bár nem tudom, arról sosem faggattam őt, hogy vajon van-e ideálja, de nem nézem ki belőle, hogy annyira válogatna.
El is hangzott a megerősítés. A volt... barátnője? Nem tudom kinézni Damonből, hogy valaha volt alkalmi kalandnál több az életében. Hiszen ő Damon Salvatore, a fenébe is!
Mindenesetre belül valami furcsa szörnyeteg kezdte marcangolni a gyomrom. Mi van, ha most ismét őt tűzte ki célpontjaként? Nagyon vonzó a lány, és... de nem, nincs semmi esély erre.
- Ahhoz képest, hogy ezek szerint jó pár évtizede élhetsz már, még mindig eléggé amatőr vagy - vetettem oda foghegyről, hiszen a kedvességem valahogy elveszett akkor, mikor az a féltékeny kis ördög megjelent a gyomromban. Mindezzel utaltam az iménti kis cipzáras bakira.
- Remélem, megérted, hogy a te időd már lejárt - beszéltem tovább, és a megszokott Elena teljesen eltűnt. Azt éreztem, hogy ha tesz egy megjegyzést rá... rám... bármire... képes lennék nekiugrani a torkának, akkor is, ha fajtársam.

Nos, most már jóval kevesebb hibát érzékeltem, mint az elején, így nincs tovább, tovább engedlek!
Viszont előtte mindenképpen javítsd a hibákat az előtörténetedben, majd jelezd, ha megvagy vele, és egy admin ismét el fog bírálni.
Sok sikert hozzá!