Születésem pillanatától kezdve tisztában vagyok azzal, ki vagyok. Egy olyan család leszármazottja melyben királyok emelkedtek és buktak alá, hogy újabbak uralkodhassanak. Egy vérvonal jelenlegi vezére. Egyike az elátkozott farkasoknak, akik a mocsárban élnek, száműzetésben mert a vámpírok annyira rettegtek tőlünk, hogy szövetkezve a boszorkányokkal, farkas alakba kényszerítették népünket. Tudom, hogy Andrea a feleségem lett volna ha Marcel nem olyan gyáva, hogy ellopja emberségünket.

Már kis srácként is a vidéki élet képviselője voltam. Anyám akarta, hogy ne költözzünk a városba és nem hibáztatom érte; el sem tudtam volna képzelni, milyen pokoli lehet az iskola után, a tömbházak egyikébe hazaérni miközben tudtam, hogy testvéreim, barátaim, odahaza, a vadak között, az erdő magasan és büszkén álló ezer éves fák lombaji alatt élnek szabadságukkal. Az én mindennapjaimban, ahol a farkas lét már gyermekként is meghatározott bennünket, nem volt helye a bezártságnak. Nyughatatlan kölykök voltunk mind de akkor még nem ismertük az okát.
Emlékszem, tisztán emlékszem a mai napig. Fiatalok voltunk, még csak tizenkét évesek. A hídon rohantunk amikor Alcide megcsúszott. A többiek már messze jártak; már csak ketten voltunk és én nem voltam elég erős. Óráknak tűnő percekig tartottam reszkető alakját és mikor már nem bírtam tovább, ujjai kicsúsztak tenyerem fogságából és ő a mélybe zuhant. A folyó azonnal magával ragadta testét és fájdalmas tekintete és az a félelmetes, halálos csönd örökre belém égett. Nem telik el nap úgy, hogy ne jutna eszembe Alcide. Miatta vagyok ma az aki. Az ő halála váltotta ki az átkot mely tizenkét éves korom óta gyötört minden teliholdas éjjelen. A farkas és én egymáshoz edződtünk az évek során. Én megtanultam kordában tartani a féktelen haragot, a farkas pedig olykor visszavonult ha úgy akartam.

Pár évvel ezelőtt, a vérfarkasok uralták ezt a várost. Nem kellett félnünk a vámpíroktól vagy a boszorkányoktól. New Orleans a farkasok otthona volt. Aztán elszabadult a pokol és megindult a háború köztünk és a parazita vámpírok között. Nem egy testvérem veszett oda. A gyászra azonban aligha volt időnk. A boszorkányok szövetségest választottak végre és sajnos, a természet másik gyermeke a halált választotta az élet helyett. Ők, akik azért születnek, hogy egyensúlyt teremtsenek a világban, elárultak bennünket; megalkották az átkot ami a teliholdas éjszakákat kivéve, minden pillanatunkat egy farkas testébe zárja. Miattuk kényszerültünk átváltozni. Sokan menekültek el azon az éjszakán. Sokan adták fel reményeik és álmaik és ami még rosszabb; sokan adták fel gyermekeik, hogy megóvják őket ettől a sorstól.

New Orleans ismét a mi városunk lesz. Hayleynek hála, az átok véget ért és mi ismét az az erős család, az a hű falka lehetünk, akik azelőtt is voltunk. Klaus ajánlata pedig még magasabb szintre emel bennünket. Mi leszünk az új, uralkodó faj és én vagyok ennek a fajnak a vezetője; a családomnak pedig, soha többé nem kell félniük senkitől.