A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 24, 2014 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Lucas & Gwen

you loved me once, i'm sure you can love me again

Nem számítottam könnyű menetre. Ismerem már őt, meg a kemény fejét, épp eléggé ahhoz, hogy ne tegyek olyan feltételezést, ami már születésekor megdőlne. Nem is kívánom egy percig se, hogy kapjon az ölébe és tegyen úgy, mintha mi sem történt volna, de ha mást nem is, a tiszteletet én is elvárom.
- Meséld csak be magadnak nyugodtan, hogy nem voltál oda minden porcikámért.. – hümmögök bólogatva. Rám fanyalodni? Érdekes gondolat, bár sokkal inkább illik a nevetséges kategóriába, már ami a feltevést illeti. Én el tudom ismerni, hogy mi volt köztünk. – Ha akarnálak, hidd el, hogy el tudnálak csábítani akár most is. De ne aggódj, nem célom belepiszkítani az életedbe. Nem azért jöttem.. – pillantok az égbolt felé. Úgy tűnik, mint aki nagyon unja a banánt, de akár fogadni is mernék, hogy néhány perc múlva már nem fog olyan érdektelen képet vágni.
- Vitatkozhatunk is, ha neked szimpatikus, de nem jutunk előrébb. Konkrét céllal jöttem, és nem azért, hogy felhánytorgassuk a múltat. Tudnánk egymás fejéhez szép dolgokat vágni, de nem szeretem a nosztalgiát… - fintorodom el. Pontosan tudja, hogy Benedict mellett milyen volt az élet, megtapasztalta, akkor is, ha nem épp úgy, ahogy én éltem meg. Néhány árnyalat volt csak a különbség.
Hát, nem tűnt túl meglepettnek, hiába gondoltam, hogy azon nyomban lelép. Még mindig itt áll és szemlátomást érdekli őt, hogy ezek után mi a frászt akarok tőle.
- Igen, tisztában vagyok vele, hogy farkas vagy, és azzal is, hogy nem szívleled a fajtám, de tekintettel a körülményekre, ezeket a tényezőket most akár hanyagolhatjuk is.. – ajánlatnak hangzik ugyan, de nem az. Ez szinte már elvárás, amit úgy gondolom, megkaphatok. Neki meg tiszta haszon lesz. – Ha holtan akarnál látni, most nem csevegnénk, szóval.. Az alkum a következő. Te segítesz nekem megtanulni, hogy kontrollálhatom magam, én pedig utána a létezésedről is elfeledkezem.. – lépek közelebb hozzá karba font kézzel. Nem félek attól, hogy rám támad, amelyik kutya ugat.. Pardon. Farkas, és még mindig neheztel rám, de ha erre nem ugrik, elég kreatív vagyok ahhoz, hogy kitaláljak valami mást, amit majd kétszer meggondol. – Ennél jobb lehetőség a közeljövőben nem landol a portádon, úgyhogy kérve kérlek, úgy dönts, hogy mindketten profitáljunk belőle.. – Nem vagyok túl kedves azok után, hogy belém rúgott és feltehetőleg ennyivel még meg sem úszom. De ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy mindig megszerzem, amit akarok. Változni akarok, de nem ennyire.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
あ myself
† Tartózkodási hely :
あ mystic falls & new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
あ reading legends
† Humor :
あ nope



Lucas E. Osborne ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 20, 2014 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Gwendolyn & Lucas
I loved you. But now, I hate you.
- Mint mindig. - forgattam meg a szemem. Csak tudnám, hogy miért mindig én jövök eggyel? Nekem mikor jön valaki "eggyel"? Kezdem unni, és szívem szerint már régen felnyársaltam volna az egyik vitorla végére, csupán azért, mert jövök neki eggyel. Nem értem, mit tett, vagy mit tettem én, amiért neki tartozom valamivel. De gondolom nemsokára megtudom.
- Hidd el, az ember hiányában sok mindenre rá tud fanyalodni. Te voltál kéznél . -vontam meg a vállam. Ennél nyilván több volt kettőnk között... mindkettőnk részéről. De ő nem jött velem. Ezt árulásnak vettem. És nem fogom azt mondani, hogy nem fáj, amit tett, mert de. Piszkosul. Majdnem belepusztultam, mikor azt mondta, hogy nem jön velem. De a szerelem elmúlt. Átvette a helyét valami más. És ha ezt a szerencsétlen nőt még követte is valaki... azt hiszem, nemsokára az égi mezőkön fog Halleluja-t énekelni.
- Az sem volt a stílusod, hogy hagyod magad, de az emberek képesek félreismerni a másikat. - sóhajtottam, majd ismét elfordítottam a fejem, és ezúttal már tényleg nagyon érdekelt, hogy mi van, mit akar tőlem és miért pont most akarja, miközben évek óta csak hírét sem hallottam. De nem mintha bánnám... nem hiányzott egy percig sem. Elfelejteni próbáltam, nem hiányolni. És lám, mára már.. talán egészen másfelé húz a szívem. Egy boszorkány felé, akivel egyszer találkoztam, és magához láncolt... tényleg léterzik szerelem első látásra? Aliena bebizonyította, hogy igen.
A szavai hallatán felvontam a szemöldököm. Benedict nevét még hallani is utáltam, az ő szájából főleg, mivel tudtam, hogy mikor velem osztotta meg magát, valószínűleg az a féreg is igényt tartott rá utánam. És ez mára már gyomorforgató. Nem tudom, kit sajnáljak.
- Én fékezzelek meg? - kérdeztem kérdő pillantással, hiszen ez érdekesnek hat azok után, ami történt. - Én vérfarkas vagyok, édesem. Már csak hírből is utálom azt, ami te vagy, és ha veled kell együtt dolghoznom, nem garantálom, hogy nem tépem ki a szíved. - billlentettem oldalra a fejem.

©


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 15, 2014 5:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Lucas & Gwen

you loved me once, i'm sure you can love me again

Számítanom kellett volna arra, hogy egyáltalán nem lesz készséges, elvégre tényleg komoly károkat okozhattam az életében. De úgy tűnik mégsem igaz, hogy én voltam a mindene, hisz szépen újraépítette az életét.
- Sssz. Ez fájt. – kapok színpadiasan a szívemhez, amint megtudom, hogy lecserélt. – Nem becsültelek meg eléggé, ezt mindketten tudjuk.. – rántok vállat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Viszont úgy tűnik, jössz nekem egyel.. – kapok azonnal a lehetőségen. Elvégre bármilyen szarkazmus ül meg a hangjában, szavatartó embernek ismerem és egész jó jel, hogy eddig nem ugrott a torkomnak.
Bármennyire is sérti az önérzetét, én bizony itt vagyok, és addig nem tágítok, míg ki nem harcolom magamnak, hogy figyeljen rám. Az viszont nálam is kicsapja a biztosítékot, hogy spontán lekurváz.
- Akkor nem zavartattad magam, mikor te dugtál.. – jegyzem meg jeges hangon, de nem teszek le a tervemről. Egyedül képtelen vagyok megbirkózni ezzel, és ha egy pillanatra is sikerül neki félretennie az irántam érzett ellenszenvét és meghallgatni, akkor talán belátja, hogy ha mást nem is, ennyit még érdemlek. Jár nekem. – Szóval legalább annyi legyen benned, hogy tisztességesen végighallgatsz. Nem fogok könyörögni és siránkozni, ismerhetsz annyira, hogy tudd, az nem az én stílusom.. – lépkedek közelebb, hátha magától is rájön, hogy mi nem csak a szerelmi életünk miatt váltunk ellenséggé. Azonban a fogadtatása után már nem vagyok abban teljesen biztos, hogy nem támad nekem azonnal.
- Sok mindent elcsesztem. Legfőképp azt, hogy belekeveredtem, de… Miután elmentél, hamar rájöttem, hogy én sem bírom tovább azt, ami ott folyik. Veled ellentétben viszont én nem voltam szerencsés… - húzom el a számat. – Ne aggódj, érdekes lesz.. – keserűen nevetek fel. – És mielőtt elveszted a fejed, jó ha tisztában vagy azzal, hogy én tényleg a segítségedért vagyok itt. – hatalmasat sóhajtok, amiért ennyiszer ki kellett hangsúlyoznom, hogy miért kutattam őt. De muszáj látnia, hogy most őszinte vagyok és a szándékom… Hát, az még mindig önös, a saját érdekemben jöttem hozzá.
- Benedict nem vette jó néven, hogy beleszóltam a dolgaiba. Olyannyira, hogy.. Vámpírrá változtatott. Valószínűleg több indoka is volt erre. Egyrészt mert rájöhetett, hogy volt valami köztünk, és így eszedbe sem jut majd újra a közelembe jönni. Másrészt, hogy hajtóvadászatot indíthasson ellenem. Jobban ismerem nálad, de annyit te is tudsz róla, hogy szeret szórakozni. Az áldozataival.. – nyelek nagyot. Fogalmam sincs, ezek után mit várhatok tőle. Az előzményeket tekintve az sem kizárt, hogy szimplán hátraarcot vág és lelép.
- Segíts nekem megtanulni kezelni ezt az egész helyzetet.. - kérem őt tőlem szokatlan módon. - Szükségem van rád. Nem akarok gyilkolni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
あ myself
† Tartózkodási hely :
あ mystic falls & new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
あ reading legends
† Humor :
あ nope



Lucas E. Osborne ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 11, 2014 1:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Gwen & Lucas
nice to meet you again, my dearex

- Már nem nyalogatok én semmit. Van ennél jobb dolgom is. Összetörted a szívem, és akkor mi van? - mordultam rá szinte. - Találtam új életcélt magamnak. És hidd el, nem hittem volna, hogy valaha találhatok jobb dolgot nálad. De megtörtént. Úgyhogy jóformán köszönettel is tartozom neked, hogy nem jöttél utánam előbb, és akkor nem jöttél velem. Leköteleztél. - húztam el a szám, de hangom továbbra is tele volt egy csomó vegyes érzéssel. Egyrészt meg akartam fojtani. Másrészt dühös voltam, amiérlt ennyi idő után csak úgy felbukkan, mintha mi se történt volna. Harmadrészt pedig a megkönnyebbülés, hogy mindezen szavakat ki tudtam bökni neki. Tudnia kell, hogy már közel sincs semmi úgy, mint régen. Nem fogjuk együtt megváltani a világot. Én egyedül fogom megtenni. Talán Aliena segítségével... aki már az első perctől fogva rabul ejtette a tekintetem... s talán valami mást is lefoglalt előre.
- Jaj, ne mondd ezt, mindjárt sírva fakadok. - jegyeztem meg gunyorosan, miközben tovább támaszkodtam az egyik móló mohás részében, miközben hallgattam őt. Nem azért jött, mert hiányoztam. Ha ezt nem mondja, nyilvánvalóan hülyén halok meg. De már egyre inkább kíváncsi vagyok, mi a franc ütött ebbe a nőbe, hogy kockáztat mindent. Főleg azt, hogy engem lebuktat. Nem hiányzik Benedict serege, és ő maga sem. Nem most. Talán úgy ezer év múlva szóba jöhet. Addigra engem már úgyis elkaparnak valahová.
A szemem kitágult, mikor kiejtett végül azt a lényeges mondatot. Segítség. Tőlem. Neki. Mi van?!
- Azt hiszem, mielőtt eljöttél, valamit beszedtél. Nem lepődnék meg, azok a kretének előszeretettel drogozzák be a k*rváikat. - fordítottam végül felé a pillantásomat, majd az egész testem, és karjaim a mellkasomra csúsztak, hogy keresztbe fonjam őket.
- És mégis miben tudnék én segíteni? Mi az, ami másképp alakult? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, miközben próbáltam nem vigyorogi azon, ahogy most idejött. Mint egy ártatlan báráyn. Nem is sejti, hány éjszakán nem aludtam csak azért, mert rajta járt az eszem.
- Kapsz öt percet. Utána ez a megbízható alak elkotródik a közeledből. - vetettem még oda foghegyről. - Szóval lehetőleg próbálj meg minél érdekesebb lenni, akkor talán nem fogok ásítozni. - legyintettem.
Talán nem érdemelte meg. Talán én reagálom túl. De az istenit is, összetörte a szívem. Nem fogom magamhoz ölelni, hogy milyen ügyes volt, amiért azokat a mocskokat választotta.


 ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 12, 2014 12:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Lucas & Gwen

you loved me once, i'm sure you can love me again

A helyzet kifejezetten mulattatott volna, ha nem vagyok teljes tudatában annak, hogy én jöttem hozzá, és én várok tőle segítséget. Első nekifutásra nagy dolog, amit akarok, pontosabban inkább sok, de múltunk van. Történt, ami történt, az egyetlen bűnöm, hogy életemben sokadjára is rosszul döntöttem. Először akkor, mikor belekeveredtem a mocskos alvilági játszmákba a jobb élet reményében, utána azzal fokoztam, hogy nem vettem tudomást róla, hiszen mindent meg is kaptam, amit csak kiejtettem a számon. Végül nem használtam ki a kínálkozó alkalmat a lelépésre. Ez van. Nem fogom megbánni, amit tettem, mert akkor és ott azt láttam jónak. Pontosan úgy, mint ahogy most az egyetlen esélyem, ha Lucas-ban újra partnerre találok. Még ha nem is úgy, mint régen.
Azt tudtam jól, hogy nem lesz egyszerű eset, és hogy érdemes vigyáznom. Nem volt könnyű vele, mindig láttam benne a kihívást - ezért is voltunk mi együtt jó páros.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig nyalogatod a sebeidet.. - Nem lep meg, hogy csak engem hibáztat, tekintve, hogy nyakig benne vagyok a dologban, de Ő döntött úgy, hogy nem kér többet abból az életből, pedig komoly érv kötötte ahhoz a világhoz. Én. Úgy tűnhet, mintha nekem nem lett volna komoly áldozat, amit akkor tettem. Nem volt egyszerű a döntésem, de meghoztam és a következménye most én magam vagyok. Vámpír. Egy szörnyszülött, amivé sosem akartam válni.
Régi ismerősként köszöntöttem a fekete szempárt, ami rám meredt, miután megfordult. Egy egész rövid pillanatig őszintének tűnő mosolyba rándult szám, ami alig volt látható, és próbáltam álcázni is. Egész addig, míg magától le nem hervadt az arcomról, mikoris megpillantottam tekintetében a felismerést.
- Nem azért jöttem, mert hiányoztál.. - értettem egyet vele. Ezzel azonban azt nem tagadtam le, hogy valójában tényleg hiányoltam. De ezzel nem akarok most foglalkozni. - Azért jöttem, hogy a segítségedet kérjem - Nem állt szándékomban nagy körítéssel tálalni a dolgaimat. Talán életemben először most álltam elé a legtisztább szándékkal, ugyan még ez sem volt patyolat, de tőlem elég nagy teljesítmény. Ezzel ő is tisztában lehet.
- Azon kevesek egyike vagy, akikben megbízok - beszéltem továbbra is halkan. Igen, még azok után is, ami történt. De határozottan nem állt szándékomban addig kivesézni a kérésemet, míg nem tudom, hogy reagál a tényre, hogy vámpírrá lettem. Félnem kellene, de bizalmat szavaztam neki, már jó előre, azzal is, hogy egyáltalán ide jöttem.
- Tudod.. Én megpróbáltam leszámolni azzal az élettel, de egy kicsit másképp alakultak a dolgok... - elhúztam a számat, miközben hüvelyk és mutatóujjam közé felvett távval illusztráltam neki, mennyire pici az a pici. Igazából mindent ez határoz meg.
Talán már az idő alatt összetette a kis darabokat, míg én beszéltem és reméltem, hogy ezúttal jól döntöttem, vagyis nem próbál meg nekem ugrani alig pár pillanat múlva.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
あ myself
† Tartózkodási hely :
あ mystic falls & new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
あ reading legends
† Humor :
あ nope



Lucas E. Osborne ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 18, 2014 11:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Gwen & Lucas
nice to meet you again, my dearex

- Esedezem a bocsánatodért, amiért nem vagyok képes tárt karokkal várni téged mindazok után, ami köztünk... és velünk történt. - jött ki torkomon ismét hang, majd nagyot nyeltem, és próbáltam nem ellágyulni. Ő annak idején a legnagyobb dühömet is képes volt lecsillapítani. Nem véletlenül szerettem őt annyira.. de mennem kellett. És ő nem tartott velem. Abban a pillanatban bennem elindult valami visszafordíthatatlan. És tudtam, hogy bármi is legyen... nekünk külön utakon kell folytatunk a történetünket. Bár meglep, hogy még életben van.. ezek szerint nem jöttek rá a mi kis afférunkra. Gwen tudta tartani a száját. De vajon minden másban is? Ebben már nem lehetek teljesen biztos, amíg ő maga választ nem ad erre a kérdésre. És ha kell, hát kikényszerítem belőle az őszinteséget. MErt ha valamit nem tűrök se itt, se annak idején abban a városban.. az a hazugság.
- Mit keresel itt, Gwen? Miért jöttél ide? És ne mondd, hogy azért, mert annyira hiányoztam. Ennél jobb történetet kell kitalálnod. - sóhajtottam fel, miközben felé fordultam, és megpillantottam a tekintetét. Eddig is láttam valamennyire... de most láttam bele igazán. És nem mondanám, hogy tetszett, amit láttam. A szemem olyan, mint egy vadászkopóé. Képes vagyok szimatot fogni akárhol.. akármikor.


 ©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 12, 2014 2:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Lucas & Gwen

you loved me once, i'm sure you can love me again

New Orleans.. Pontosabban a hűvös és csendes külvárosa. Hát ez az a hely, ahol megtalálom megmentőmet vagy pusztítómat. Így kell lennie, megbízható forrásból kaptam az információt. Bár lassan azt sem tudhatom kinek hihetnék. Kezdek paranoiás lenni és nem vallanám be a világért sem, de mélyen legbelül rettegek. Nem tudok szembenézni egyedül azzal, amivé lettem. Akivé tettek. Bár érvelhetnék azzal, hogy nem változtam, nagyon is sok mindenben megváltoztattak. Változtak a nézeteim is. Ismét ott vagyok, ahonnan jöttem, nincs semmim és senkim. De megtanultam a leckét. Semmi sem tart örökké, és a tökéletes, nos, olyan nincs, hogy tökéletes.
Gondolkozhatnék, merre induljak, kérdezősködhetnék is, de helyette inkább csendes megfigyelőként vizslatom a terepet. Egészen sokáig, hiszen már esteledik. Csak járkálok, azt hiszem egy újabb napot nyugtázhatok azzal, hogy nem jutottam előrébb.. Már épp elkönyvelném, hogy talán átvertek, mikor a város peremén lévő kis zugom felé haladva megpillantok valakit.. A kikötő felé tart. Gyalogosan, pakkok és minden egyéb nélkül. Egyedül. Érik bennem a felismerés, bár hiába éles a látásom, nem vagyok benne biztos, hogy nem képzelem be. Utána indulok, halkan, nem akarom, hogy tudja, követem. Bár, ha az érzékszerveire hagyatkozik, már az első pillanatban lebukhattam.
Háttal áll nekem, én pedig nem megyek közelebb. Jó pár méter távolság van még közöttünk, de nem teszek ez ellen. Vajon rájön, hogy vámpírrá változtattak?
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hűvös lesz a fogadtatás.. - húztam keserű mosolyra a számat. Halkan beszéltem, megfontoltan ejtettem ki minden egyes szót. De igazat beszéltem. Olyan rideg és hideg.. Hátat fordít nekem, még hangszíne sem ismerős. Sosem beszélt így hozzám..
- Nem kellek én ahhoz, jönnek ők ha akarnak.. Nélkülem is.. - céloztam finoman arra, hogy már ne vegyen engem is egy kalap alá velük. Sosem voltam olyan, mint ők, nem voltam sem kegyetlen, sem bosszúálló. Nem érdemeltem ezt.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
あ myself
† Tartózkodási hely :
あ mystic falls & new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
あ reading legends
† Humor :
あ nope



Lucas E. Osborne ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 21, 2014 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Gwen & Lucas
nice to meet you again, my dearex

Nem szokványos tőlem az, hogy kijárok ide mélázni. Hiszen mindig van valami teendőm. Soha nem akadt szabad öt percem... de ha igen, azt arra fordítottam, hogy bejárjam az idegen vidékeket. S most tényleg meg kell törnöm az átok megtörését. Nem fogom hjagyni, hogy ostoba dajkamesékbe ringassák az én híveimet! Nem. Mi vérfarkasok tartsunk össze.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha újra látlak, Gwendolyn. - suttogtam halkan, hátat fordítva a nőnek, mikor megéreztem édes, ámde mégis kesersény parfümének illatát, ahogyan felém hozta a szél. Volt-e párja? Nem... egyáltalán nem. Az illat mindenkin más és más. Ő is egyedi volt ebben. De már nem tudtam rá úgy tekinteni mint egykoron. És ennek igencsak egyszerű oka volt... az oknak pedig neve. Aliena. Az agyam egyértelműen rajta kattogott egész nap, és mikor nem tudtam rajta mélázni, akkor azon gyötrődtem, hogy mikor gondolhatok rá ismét.
- Remélem, hogy nem a maffiát hozod a nyakamra ismét. - köszörültem meg a torkomat.


 ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
あ myself
† Tartózkodási hely :
あ mystic falls & new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
あ reading legends
† Humor :
あ nope



Lucas E. Osborne ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 21, 2014 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Vissza az elejére Go down
 

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Kereskedelmi kikötő
» Kiképzőterepek
» Kikötőváros
» Kiképző terep
» Kiképzőterep

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Külterület :: Kikötő-