Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 24, 2014 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra

elfogadva, isten hozott!

Drága Sybille!
Nem bírtam ki, hogy menet közben nézzek rá a lapodra, ezért is végeztem olyan hamar az olvasásával. Mit is mondhatnék? Azt hiszem, csak a szokásosat: benned nem lehet csalódni, a munkáiddal együtt egyszerűen nagyszerű vagy!  31 Nem hazudok, ha azt mondom, hogy amikor meghirdettem a karaktert pontosan ilyen személyiségnek képzeltem el. Egy határozott, furfangos nőnek, aki tudja, mit akar és tisztában van a képességeivel. A lapodból lejött, hogy neked ennek teljesítése nagyon menni fog!  40
Az előtörténet része is tetszett, nem is húzom tovább a szót, foglald le szépséges arcod és rögtön add nekem az egyik játékodat, mesterem!  31 Jó szórakozást! Smile

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Tartózkodási hely :
∞ mystic falls & all around the world
Hobbi & foglalkozás :
∞ witch
Humor :
∞ bloody



A poszt írója Sybille Diana Morgan
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 24, 2014 7:33 pm
Ugrás egy másik oldalra

Sybille Diana Quigley



never judge a lady by her cover




ez vagyok én

Ha feltétlenül szükséges összefoglalnom három szóban belső tulajdonságaim zavaros halmazát, nem kell sokáig gondolkodnom: karizmatikus, határozott és rafinált. Nem ejtettek a fejemre gyermekkoromban, tudom, hogy mikor merre fúj a szél, és azzal is teljesen tisztában vagyok, hogy nem Disneyland-ben élek. Sokak számára nem egyértelmű a nagybetűs világ fogalma, míg én napi szinten szembesülök az előnyeivel, az áldásaival, majd a csapásaival... rám néznek, és azt hiszik, csak egy butuska cicababa vagyok, nem másért, mint azért, mert adok a külsőmre, az öltözékemre, és az esetek nagy részében tekintetem nem üres és semmitmondó, hanem beszédes, és mi több, értelemmel teli. Ez nem egoizmus, ugyan kérlek! Tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok, milyen vagyok, és nem engedem, hogy külső alapján ítéljenek meg. Bizonyítási vágyam az egeket verdesi, de mindezek mellett ott van az, hogy nyomot akarok hagyni magamból az utókornak. Nyomot, mely fémjelzi egy nő életét, ki sokat küzdött azért, hogy azzá váljon, kivé végül lett.
Gyakran utazom, de a táskámban mindig található egy-egy elegáns öltözék. Viszont a munkámhoz feltétlenül szükséges egy kényelmes mackónadrág, egy sportcipő és egy trikó. Tűsarkúban nem taníthatok vámpírvadászokat! És a futás sem lenne benne igazán kényelmes...
Tetoválásom nincs, az ékszereket azonban kedvelem. Egyetlen nyakláncot őrzök úgy, mint a saját életemet: még édesanyámtól kaptam, mielőtt eltávozott volna.  



Teljes név: Sybille Diana Quigley
Becenév: Syb, Ill
Születési hely: Szófia - Bulgária
Születési idő: 1642. október 31.
Play by: Emma Watson
Faj: Utazó
Érdeklődési kör: Utazó vagyok. Ebből sokan azt arra a következtetésre jutnak, hogy sokat utazom... hát igen, talán ez is benne van abban a színes pakliban, de nem ez a legfőbb érdeklődési köröm. Ha tehetem, kihasználom a legfőbb adottságomat: fogékony memóriámat, kreatív elmémet, s alkotok. Hogy mit? Amit a pillanat hoz! Rómát sem egy nap alatt építették.
Kapcsolat a családdal: Nincs családom. Életüket vesztették még akkor, mikor embernek számítottam. Anyámtól örököltem az utazó véremet, s azt hiszem, hogy minden másban apám tulajdonságait őrzöm.  



Z. - 18 év - 3,5 év - Van egy egész seregem


Hosszú az út...

- Ugorj! - parancsoltam rá egy fekete hajú nőre, ki már szinte minden testnedvet teljesen kiengedett bőrén keresztül. Ruhája verejtékben úszott, homloka fénylett a cseppektől, de tekintetében ott időzött az elszántság, a kitartás... az, hogy bizonyítson. És kinek?! Hát nekem! Tudta, hogy ennél több kell ahhoz, hogy belőlem egy dícsérő szót tudjon kihúzni. S talán mások nemes egyszerűséggel feladták volna a küzdelmet velem, az elvárásaimmal, de ő nem tette. Vajon miért? Mert tudta, hogy saját magam nemében én vagyok a legjobb. Tőlem tanulhatja a legtöbbet.
- Kellően bemelegedtél? - vettem ki kezéből az ugrókötelet, miután a kétszázat súrolta, majd egy mindennél sejtelmesebb mosoly jelent meg arcomon, szinte felborzolva vele a saját kedélyeimet is. - Csak akkor lehetsz vadász, ha jó az állóképességed, drágám - sóhajtottam fel, miközben egy apró vizes törülközőt tartottam felé. Nem adok neki többet, maximum két percet. Addig van ideje kifújni magát. Ő még kezdő, nagyon kezdő. De megvan benne az, amit sokan bizonyára irigyelnek: a kitartás. Az, hogy végigcsinál mindent, amit én csak kitalálok neki.

***

- Mára végeztünk! - jelentettem ki egy óra elteltével, miközben szőke hajamba túrva kezdtem el összeszedni a holmijaimat, és vettem fel a melegítőm felső részét. - Remekül teljesítettél ma, Cassidy. Sokan tanulhatnának tőled. Még sosem volt ennyire kitartó növendék a kezeim között - tettem aztán hozzá, de csak nehezen erőltettem magamra egy mosolyt is. Mintha ezer éves lennék. Talán nem voltam már mai csirke, de a testem egyértelműen az. Cassidy abban a hitben él, hogy boszorkányként nem tudok öregedni. Ez félig igaz is. Hiszen vannak boszorkány képességeim. De közel sincs tisztában a valósággal. Ahogyan a valódi céljaimmal sem. Hiszen mi értelme az életnek néhány jól időzített titok nélkül, nemde?
- Határozottan állíthatom, hogy készen állsz egy éles bevetésre is - halásztam elő a táskámból egy fegyvert, majd megnéztem a tárat, de jól emlékeztem arra, hogy mielőtt elindultam, kiürítettem.
Hát fogtam egy marék verbénába mártott fatöltényt, és Cassidy felé nyújtottam. - Töltsd meg a fegyvert - adtam új parancsot, de ezúttal a hangom egyáltalán nem volt olyan követelőző, mint általában edzés közben lenni szokott. Nem, ez már másról szólt. És ezt érezhette ő is. Ez nem torna, nem fitness. Ez a lényeg! Egy vámpír ellen jó, ha tudsz rúgni. Ha talpon tudsz maradni. Ha tudsz futni. De a legjobb, ha a kezedben van a megfelelő fegyver ellene.
- Lőj! - böktem egy stabil pontra a terem túlsó oldalán, majd talpra álltam, és kezeim csípőmre siklottak. Egy határozott sóhaj bukott elő torkomból, miközben vártam, hogy teljesítse, amit kértem tőle.

***

Cassidy elment, miután beavattam őt Mystic Falls városának rejtelmeibe. Most már teljesen tisztában lehetett azzal, hogy mi vár rá, ha visszatér a rokonai közé. Akik... még kimondani is fáj, de vámpírok. A vadászatban nincsenek érzések. Nincsen család! Nincs semmi. Csak te vagy, a fegyver, és az áldozatod. Ez a jó mottó. És ezt neki is tovább kellett adnom! Ha nem tanulta meg... hát a saját nyaka fogja bánni. De túl nagy értéket veszítenék el. Ő egy valódi vadász.
Telefont emeltem a fülemhez, miután tárcsáztam egy számot, és vörös rúzzsal húztam ki közben ajkaimat, miközben megszólaltam. - Markos? Azt hiszem, megtaláltam a megfelelő vadászt - rajzolódott ki ekkor már egy ravasz, vad mosoly ajkaim körül.


Vissza az elejére Go down
 

Sybille D. Quigley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3