A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


† Tartózkodási hely :
Δ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Δ revenge
† Humor :
Δ bittersweet



Genevieve Larouche ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 29, 2014 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

you were my platonic love

Arcomra egy szélesebb mosoly látszata rajzolódott, melyben ott játszott némi pimaszság, szenvtelenség, tekintetem pedig megtelt jókedvvel, hiszen bármilyen céllal is érkeztem, Klaus hatást gyakorolt rám. Annak idején is így volt, csupán nem tudott róla. De ez egy más idő, más korszak.
- Genevieve. Bár talán Miss Bordeaux-ként jobban emlékszik majd rám. - nyújtottam felé kezem, hiszen ezt már ellestem az elmúlt napokban más emberektől. Ahogyan azt is, hogy hiába legyen valaki nő, s hiába legyen a másik fél férfi, nem szokás már a magázódás. Letegezik egymást, szó nélkül, ismeretség nélkül. - 1919. A nagy járvány előtt találkoztunk, Rebekah mutatott be bennünket egymásnak. - beszéltem tovább, miközben éreztem, hogy a nap kellemes melege finom pírfoltot hagy arcomon, majd ismét a festményre tévedt tekintetem, és odaléptem elé.
- A művészete... a mai napig nem változott - tettem még hozzá, miközben ismét kerestem tekintete társaságát. Nem jött a nyelvemre semmiféle tegeződés. S őt magát is úriembernek ismertem meg annak idején, de talán azóta már hódol a mai hagyományoknak. Sőt, biztosan így van.

Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 28, 2014 11:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Különös érzés volt itt állni a főtéren, és hódolni valami régi szenvedélynek. Miután Hayley eltűnt a villából, hogy csatlakozzon a családjához a mocsárban, magányosnak és elveszettnek éreztem magam. Szívem szerint visszamentem volna Mystic Fallsba, ahogy először terveztem, de azzal szinte beismertem volna a vereségem, hogy a város legyőzött engem, másrészt átadtam volna az irányítást Marcelnek. És én nem ezért jöttem ide...
Mivel muszáj volt lecsillapítani magam, ezért visszatértem a már jól bevált módszerhez. A festéshez.
Épp a főtér egyik templomának tornyát festettem éppen, dühödten, szomorúan, beleadva minden érzésemet, mikor egy hang szólt hozzám... és nem tudtam azonosítani a tulajdonosát.
Felé fordultam. Szép nő, még ha nem is abból a klasszikus fajtából. És érzéseim szerint láttam már valaha... valahol. Homlokráncolva próbáltam rájönni, hogy hol.
- Ismerjük egymást? Mert ha nem, elég nagy merészség megjegyzést tenni a művészetemre, vagy a stílusomra - válaszoltam félvállról, és újra belemártottam az ecsetet a festékbe.
Vissza az elejére Go down


† Tartózkodási hely :
Δ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Δ revenge
† Humor :
Δ bittersweet



Genevieve Larouche ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 27, 2014 2:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

you were my platonic love

Soha nem cselekedtem célok nélkül. Néhány nap, csupán ennyi ideje vagyok ismét az élők között, s momentán azt sem értem, hogy miért. Nem találom a boszorkányt, aki ismét életet adott nekem. De talán ugyanazon tábor tagjait erősítjük: azokét, akik Rebekah Mikaelson megbüntetését akarják! Hiszen mi másért lenne keresnivalóm ismét az életben?
Talán ideje megtanulnom a leckét? Annak idején, mikor a járvány tombolt városunkban, eluralkodott rajtam valami, amely mai szemmel már annyira negédes, s annyira hidegrázó. Az, amely embert jószívűvé tesz. S végül ez okozta a vesztemet. Bizalmamba engedtem olyanokat, kik végül kihasználták. Kihasználtak engem, majd egyszerűen eltettek láb alól, eltűntettek az útból. Nem hittem, hogy kapok egy második esélyt, de ha már így eljött... nem félek kihasználni.
Emlékeimben Klaus Mikaelson úgy élt, mint egy férfi, aki képes lenne meghódítani. Genevieve Bordeaux sosem arról volt híres, hogy könnyen rabolják el a szívét. Klaus azonban a tudta nélkül férkőzött be a bőröm alá. Egy plátói szerelem, mely sosem teljesedett be, hiszen sosem érdekeltem őt. Kit is érdekelne egy olyan nő, mint én, ki nem vámpír, és még csak nem is ember, hogy vacsorája lehessen? Nem vette észre fürkésző tekintetemet, ahogyan figyeltem őt minden partin. Nem vette észre, hogy tekintetem éhesen falja őt, ám némi pírfolttal tarkítva arcomat, hiszen egy hozzám hasonló neveltetésű nő ilyenekre nem gondolhatott pironkodás nélkül.
Majd megláttam őt. A főtér közepén festegetett, az ecset pedig még ezúttal is olyan jól állt a kezében, mint egykoron. A stílusa változott némileg, hiszen a ruhái, a haja... mind máshogy hódolt a legújabb divatnak, de továbbra is őrizte azt a vonását, melyre úgy vélem, hogy mindig is törekedett: minden nő szívét megdobogtatja. De számomra most nem ez az elsőszámú feladat. Be kell furakodnom. Elindítanom a lavinát!
- Még mindig ugyanazon hobbinak hódolsz, Nik? - kérdeztem apró mosollyal, miközben mögé sétáltam. Valószínűleg eleinte azt sem fogja tudni, hogy ki vagyok. Ámbár van módszerem arra, hogyan is jusson eszébe minden kettőnk "közös múltjáról.



Vissza az elejére Go down


† Tartózkodási hely :
Δ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Δ revenge
† Humor :
Δ bittersweet



Genevieve Larouche ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 27, 2014 2:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6
Vissza az elejére Go down
 

Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-