A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 03, 2016 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Leslie && Keith

A múlt elől nem menekülhetsz! Bárki is mondta és állította ezt, azt most egy jó nagy serpenyővel addig ütném, míg vissza nem vonja. Vagy inkább örökre elhallgattatnám, hogy eszébe se jusson ilyesmi, s ha eszébe is jut, legalább ne ültessen bogarat más fülébe. Mert jelenleg elkap a félelemérzet, ahogy a cím gyors kapcsolásnak hála tudatomba vési, hogy engem keres, s tulajdonképpen talán akaratán és tudtán kívül meg is talált. A szavaira próbálok nem figyelni, a villanykörték csörömpölése viszont annál inkább ellene szólnak, s mellette a meneküléskényszernek, ami fura mód elfog, pedig sosem futottam el semmi és senki elől sem. Most gondolkodás nélkül tenném pont ezt, s szerintem az ok elég nyomós lenne. Ezzel a fickóval valami határozottan nem stimmel, én pedig életemben először nem óhajtok oknyomozó lenni ez ügyben. Inkább hagyom másnak ezt én pedig tökéletesen kimaradok belőle, hatalmas ívben.
Ellököm, amolyan gyermeteg előnyszerzés gyanánt és elindulok rohanva a lakásom irányába, és remélem, hogy le tudom rázni, de ha terveim vannak, ha nem, nem tudok tovább rohanni. A tűz körülölel, majd ahogy megfordulok, egyenesen szemben találom magam vele. Elfogó rettegésem csak nőni kezd, ahogy a rémálomszerű helyzetből bárhogy próbálom erőm elővarázsolni, sajátja és a tűz ereje nagyobb nálam. A remegés ide-oda jár testemen, pláne, hogy a jelek szerint fogalma sincs róla mit tesz vagy miért, mintha lebegne az igazi és az előtörő énje között. Ez csak rátesz az egészre egy jó nagy lapáttal. Nem jó értelemben, s nem a javamra, mert a bennem kavargó érzéseken csak rontani tud mindezzel.
-Én...-csuklik el hangom, ha úgy vesszük, hozzám nem méltóan, és ökölbe kell szorítanom kezeim, hogy a tenyerembe vájó körmeim hatására uralkodni tudjak a félelememen.
Kérlelése inkább segélykérés, mintsem követelőzés, és a múltamnak hála mégis tudom, hogy mit érez most. Meggyengülés pillanatában engedek ökölbe szorult kezeimen és a tüzet eltüntetem körülünk, aminek minden nyoma így felszívódik, és teszek egy lépés távolságot.
-Boszorkány vagy... vagyis mágus.-közlöm a tényeket hűvösen.-Olyan vagy, mint én. Két éned van. A farkas és a mágus. Hamarosan pedig itt a Telihold.-suttogom végül, s értem meg, hogy az alap zavarodottságra mi dobhat még rá egy lapáttal. -Ráadásul erős is vagy.-ezt még jól meg is nyomom, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy a nyakam épp olyan könnyen kitörheti, mint amilyen könnyen csapdába ejtett.
-Komolyan fogalmad sincs róla, hogy ki vagy?-hunyorgok kétkedve, bár ha ez az egész csak színjáték, ő maga Oscart érdemel, az szent. Csak nehogy a kérdésem hallatán megint kibillenjen ebből az állapotból. Megesik, kicsit önző vagyok, de inkább legyen gyenge és megtört, mint olyan, mint az előbb. Akkor biztos én fogom a rövidebbet húzni.




||music:Cannonball||  :angyal:  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
¤ My family..
† Tartózkodási hely :
¤ New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
¤ I'm a doctor
† Humor :
¤ I'm not a clown



Keith Marshall-Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 10:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

leslie && keith


Nem tetszett ez a szituáció, egyáltalán nem voltam erre felkészülve és azt se tudtam, hogy miért reagál ilyen hevesen egy egyszerű kérdésre. Nem akartam rosszat, egyáltalán nem volt semmilyen rossz szándékom, de ő akkor is bunkó volt velem. Nem is értettem, hogy miért viselkedik így, sose lennék egy idegennel ilyen, hisz ezzel csak magamat minősíteném. Ha csak elmondaná, hogy merre induljak el, még annyi is elég lenne, nem kérek én tőle sokat, csak egy kis segítséget. De ő csak azért is ilyen velem, próbálom visszafogni a haragomat, nem vagyok én ilyen.. eddig még sose voltam ennyire dühös, de.. nem tudom, hogy miért is vagyok az. Rá vagyok dühös egyáltalán? Vagy sokkal inkább magamra, mert semmit sem értek és a nagyi halála óta minden teljesen felfordult az életemben? Nem tudom, de ideköltöztem, ide jöttem egy olyan városba, ahol egyre több furcsaság történik és ebből semmit sem értek. Mi folyik itt és én mibe csöppentem? Talán vissza kéne mennem Chicagóba, nem tartozom én ide, nem kötödöm senkihez.. Chicagóban van az életem és nem itt, de én mégis tudni akarom, hogy mi zajlik itt és.. a nagyi által megnevezett személlyel is akarok beszélni, tudnom kell, hogy miért volt neki olyan fontos, hogy eljöjjek ide. - De ez a cím a tied.. erre magamtól is rájöttem, te tudod megadni nekem a válaszokat, amikre szükségem van. - életem egyik legrosszabb pillanata ez, nem tudom hogy mi zajlik itt, hogy miért reagál így erre az egészre, nem vagyok sorozatgyilkos, sőt.. csak egy ember vagyok, csakúgy mint ő. Nincsenek adottságaim és semmi különös sincs bennem! ha elégszer mondom ezt magamnak, akkor igaz is lesz! Nem vagyok más! nem vagyok más! Nem vagyok más! Átlagos vagyok! Átlagos vagyok! Átlagos vagyok! De ki hiszi el ezt, azok után, hogy látom a szemét, amint épp megváltozik? Valami furcsa érzés jár át, mintha ismerném.. mintha lenne valami kötelék közöttünk, de.. kétlem. Még soha életemben nem láttam és nem is szeretném viszontlátni még egyszer az életben, csak most adja meg a válaszokat és eltűnök egy életre.
De egyszerűen nem tudom, hogy miért.. csak azt tudom, hogy az én haragom csinálja azt az égőkkel, a haragom miatt robbannak fel. Fogalmam sincs, hogy mi zajlik le hirtelen körülöttem, mert a harag teljesen elönti az elmémet és próbálok tisztán gondolkodni, de nem megy.. egyszerűen a haragom túl nagy, hogy ellenálljak. De a lány is éppúgy meglepődik, mikor közlöm vele a nevét és elmondom, hogy vér köt össze minket és látomásaim vannak.. Mi köze lehet hozzám? Eddig sem akartam, hogy legyenek és ez mai napig sem változott. Aztán olyasmi következik, amit épp ésszel fel sem lehet fogni, valami.. nem tudom mi.
egyik pillanatban ott vagyok előtte a másikban pedig már a földön heverek tőle messze. Valami elpattan az agyamban, a harag most már teljes mértékben elborítja az elmémet és a estem magától kezd el cselekedni. Lassan és nyugodtan felállok, majd elindulok a rohanó lány után, de motyogok valamit, amit magam sem értek. - Phasmatos Incendia - emlékszem rá, hogy hallottam valahol, amikor a nagyi bezárkózott a szobájába. De most, hogy kimondtam ezeket a szavakat a lány előtt egy hatalmas tűzfal emelkedett, amelyet se átugrani, s megkerülni nem lehetett, olyan volt mint egy áthatolhatatlan akadály. Majd nekiiramodok és csak a lány mögött állok meg pár lépésre, de kezdek lenyugodni.. Két kezem közé fogom a fejem és megrázom, ez nem én vagyok! Nem én vagyok! nem én csináltam! Az őrület kerülget, nem tudom hogy mi miért történik, hogy hogyan történnek. Magyarázat kell, ha nem mond már senki sem semmit nekem, akkor az elmém felmondja a szolgálatot.
- Magyarázd el.. - hangom egyre kétségbe esettebb, egyszerűen nem tudok mire gondolni, csakhogy a nagyinak igaza volt és nem kezdett el leépülni az agya. Létezik a természetfeletti, de hogy én is az vagyok.. egyszerűen nem tudom elhinni. Miféle szörnyeteg lehetek? Milyen szörnyszülött vagyok? Mi vagyok én? Nevezhetem még magam embernek? - kérlek. Mond el mi folyik itt, hogy mi vagyok én? Én nem vagyok ilyen, ez nem én vagyok! - nem tudom, hogy percek alatt hogy jutottam el idáig. Amikor még elindultam nem voltam ennyire kétségbe esve, nem voltam ennyire megtört és tudatlan. Minél több időt töltök itt el, annál több dolog mond ellent a józan észnek.. Az emberek nem képesek ilyen falakat létrehozni, főleg nem ilyen milyen nyelven beszélve... Ma minden megváltozik, mától fogva az eddigi életem véget ért.. A régi Keith is meghal, hogy egy új.. egy ismeretlen vegye át a helyét.

Music | Béna, de lesz ez még jobb majd  27 | Clothes

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 8:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Leslie && Keith

A gyomromban percek alatt nő egy csomó, és szorul össze teljesen, de nem az éhségtől. Fura mód félelem kap el a cím láttán, ami a tulajdon lakásom volt, vagyis lakásunk, mert ott éltünk Chriest-el. Nem volt egy hodály, de kettőnknek épp elég. És egy idegen férfi jelenleg nekem szegezi a telefonját, rajta a címemmel, amit persze, hogy nem jelez a telefon. tettem róla, hogy ne jelezzen ki semmi. Nem vagyok hülye, a múltam fényében inkább védem magunkat, mint teszem ki mindkettőnket valami féltékeny csajnak vagy a múltam sötét foltjainak.
-Én pedig megmondtam, hogy keressen mást!-sziszegem fogaim között, mikor szinte nekem esik, de egy nagy mázlija van, hogy nem tervezek nagyobb jelenetet rendezi. Nem akartam tudni, hogy ki ő, nem érdekelt, hogy minek van itt. Semmi sem érdekelt, egyszerűen el akartam tűnni. De már túl késő volt sarkon fordulni és elmenni. Tudom, hogy szemem megvillan és látja ő is de nem érdekel.
Látom, hogy rajta is megváltozik valami és a tér hirtelen kiürül, a lámpaburák pedig ezer szilánkra törve zuhannak a földre, hála a bennük lévő égők robbanásának. Nagyot nyelek, ahogy közelebb jön hozzám, és érzem, hogy tenyerem bizseregni kezd. A furcsa érzés, ami eddig is bennem ült, most még jobban eluralkodik rajtam és ahogy eléri az agyam a tudat, hogy bármikor nekem eshet, mikor nevem is kimondja, teszek egy lépést hátra.
A vér... a látomások.. pont, mint Hays-nél volt nekem. Nagyot nyelek ismét, és megrázom fejem, értetlenül vizsgálva a dühödt arcot. A papíron lévő cím és ez elég okot ad rá, hogy felvegyem a nyúlcipőt, amihez amúgy is túl makacs lennék, így inkább megállok a hátrálásban és hagyom, hogy erőm véremben pezsegve megmutassa magát és a földre lökjem egy energiahullámmal, míg rohanni nem kezdek a főtéren keresztül a lakásom felé, ahol nem bánthat senki.
-Ez csak egy rossz álom...-próbálom győzködni magam mindhiába, mintha a lábaim csődöt mondanának, egész testemben remegve űzött vadként próbálok menekülni. Érthetetlen a rám törő félelem, mégis, most először elhiszem, hogy törékeny vagyok, s ezt az érzést nem tudom figyelmen kívül hagyni.-Csak menj tovább...-sziszegem magamnak, a lépteim szaporázva, de ez is hatástalannak bizonyul. Tudom, hogy ez nem egy álom, de egy megelevenedő rémálomnak elég. És még csak nem is tudom, értem, hogy miért én, miért most, miért így...egyáltalán kicsoda ő? És miért engem keres, hisz nem is ismer...és milyen látomásokról beszél...? Megrázva fejem, próbálom gondolataim kitisztítani, és egy dologra koncentrálni, de nem igazán megy...



||music:Cannonball||  :angyal:  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
¤ My family..
† Tartózkodási hely :
¤ New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
¤ I'm a doctor
† Humor :
¤ I'm not a clown



Keith Marshall-Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 7:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

leslie && keith


Hátnem tudom elképzelni, hogy ebben a városban egyetlen normális ember sem él. Teljesen felhúznak itt az emberek, esküszöm már ezerszer megbántam, hogy eljöttem ide. Nem kellene itt lennem, most nyomnám a  második műszakomat a kórházban és életeket mentenék, erre itt délibábokat kergetek és próbálok segítséget találni a furcsa jelenségekhez, de inkább agytúrkászhoz kéne mennem. Talán hatásosabb lenne, mint ez a nagy és híres boszorkány, akit keresek. Szerintem a nagyi kezdett kicsit leépülni agyilag, nem léteznek boszorkányok és farkasok sem, nincsen természetfeletti és a múltkorira is van ésszerű válasz. Az égőben átmeneti többlet keletkezett, melynek következtében a fém túlságosan felmelegedett és ennek hatására az izzóban lévő gázok össze összpontosultak az égő közepére, s mikor elmúlt a többlet ez gáz elszabadult és kisebb robbanást idézet elő. Igen ez lehet a válasz arra, amit tudni akarok, nem pedig valami badarság.
Azt hittem abból nem lesz baj, ha valakit teljesen kedvesen és aranyosan leszólítok az utcán. De erre ez a lány nem kicsit reagál, hogy is fejezzem ki magam.. tirpák módon. Nem tudom, hogy mire gondolhat, de nem is érdekel, legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, de mégsem tehetem meg, hisz én szólítottam le az utcán, hogy segítsen nekem. Felemelem a tök átlagos telefonomat és felé mutatom, a kijelzőjén pedig az áll: "A keresett cím nem található". - Nem jelzi ki a címet. - próbálok nyugodt maradni, de nem tudok ellenállni a dühnek, csak átcsap rajtam, mint a villám. Míg a nagyi élt ez sokkal jobb volt, sose éreztem még ennyire azt, hogy egy villanyoszlopot is kitudnék tépni a földből. Majd rátesz egy lapáttal azzal, hogy azt mondja, keressek mást, aki segít nekem. Mi a fasz van ezekkel az emberekkel? Miért nem lehet segíteni, miért kell ilyen bunkónak lenni? Nem tettem ellene semmit sem, nem voltam bunkó, lenéző még csak beképzelt sem. - Én az Ön segítségét kértem! - próbálom visszafogni a haragom, de nem sok sikerrel és még a mellettünk lévő lámpák is elkezdenek pislákolni, de.. ezt sem értem, mi történik itt? A nagyi meg komolyan mondom bekaphatja, már tudom mit mondott utoljára. "Hatalmas erő lakozik benned, de elfog szabadulni.. Keresd meg ezt a lányt, ő segíteni fog és nem a kedvesség,hanem a vér miatt." De arra már rájöttem, hogy az ő címe van a papíron, nem így reagálna, ha nem ő lenne az..
Egyáltalán nem féltem attól, amit láttam, pont ezt mesélte nekem a nagyi is, hogy a farkasok így alakulnak át. De már én sem tudtam visszafogni a haragom, éreztem hogy átjár valami furcsa energia, hogy hamarosan robbanni fogok, mintha egy bomba lenne. Vettem egy mély levegőt, de mikor kifújtam az összes égő, ami a villanyoszlopokon elhelyezkedő lámpákban volt, felrobbant. Mintha egy ösztön súgta volna, hogy mit kell tennem, csak tettem egy lépést, majd még egyet előre és megvilágosodtam, mikor a lány előtt voltam.. Tudom ki ő, láttam őt a látomásaimban. - Magyarázd el nekem, hogy hogyan köt össze minket a vér és miért vannak veled kapcsolatban látomásaim, Leslie. - felőlem aztán átalakulhat bármivé, széttéphet, akkor is tudni akarok mindent és ő a kulcs, ő tud nekem elmagyarázni mindent, ha akarja, ha nem.. el fog mindent mesélni nekem, amit tudni akarok!

Music | Béna, de lesz ez még jobb majd  27 | Clothes

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 7:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Leslie && Keith

Elszabadultam egy kicsit, hisz muszáj volt munkát találnom, és mivel az interjú nem ment rosszul, tápláltam némi reményt, hogy ilyen egyszerűen mehetett a dolog. Tulajdonképpen még az is fura volt, hogy egyáltalán úgy sétáltam végig a városon, ahogy. A motorom nélkül elveszettnek éreztem magam, viszont mivel a távolság nem volt nagy, így nem éreztem a kényszert, hogy a benzint pazaroljam, plusz a kora nyári időnek hála, még jó meleg is volt.
Az ujjamon lévő gyűrűvel továbbra sem tudtam megbarátkozni, de bárhogy is igyekeztem volna tagadni, a mosolyom mindent elárult arról, hogyan is érzem magam. Sosem voltam ennyire kivirult, és még csak azt se mondanám, hogy a romantika, meg a csöpögés híve voltam, de az életet most úgy élveztem, ahogy még sosem. A kirakatokat nézegetve is érzem, hogy valaki figyel és ahogy elsétálok mellette, elmondhatatlanul fura érzés kap el. Megrázom a fejem és tovább megyek, és nem is foglalkoznék az érzéssel, ha nem szólítana le. Az arcomon ülő mosoly elhalványul, és helyére furcsa bizonytalanság szökik. Ebben a városban senki sem lehet elég óvatos, sőt. Épp ellenkezőleg. Hála pár történésnek én meg aztán még egy dühös vámpírtól is félhetek, aki féltékeny, mellékesen pedig a helyi királyság egyik tagjának vagy éppen rabjának vagyok a féltestvére. Ennél az élet aligha lehet jobb.
Megrázom a fejem, és visszarántom magam a hirtelen jövő gyanakvásból egy segítőkész lánnyá, ami sosem voltam, így meglehetősen furcsa hangnemben sikerül kifejeznem magam, és talán a barátságosnál kissé alulmaradóbb reakcióban részesítem a férfit. Először végigmérem, hozzám képest egy kiöltözött ficsúr volt, és a nyelvemre kellett harapnom, hogy ne mondjam ki az első gondolatom, végül mégis kimondtam.
-az okostelefon csodákra képes. Gondolom lapul egy az öltönyzsebében.-biccentek, mígnem a papírra nem terelem a tekintetem, amin a cím van, és a zavarodottság azonnal kiül az arcomra. Mi a fene ez? E mellé nem mellékesen az érzés is párosult, hogy olyan, mint én. Ez pedig aztán már még jobban nem tetszett.-Keressen mást, akit segít.-kerülöm ki egyszerűen, és szorítom magamhoz a táskám, s mielőtt meggondolatlanságot tennék, továbbindulok. A cím az enyém volt és nem kicsit lepett meg, s talán pont ezért nem teszek féket a nyelvemre, s visszafordulva felé, olyan hévvel szegezem neki a kérdést, hogy magam is meglepődöm.-Bárki is adta magának ezt a címet, és bármire is kell, tűnjön el, mielőtt még baja esne.-éreztem a dühöm kiteljesedését, és szemem, mely mindig kéken ragyogott, most egész sötétté változott, majd zöldes-kékké, ahogy farkasom formájában nem tudom kontrollálni a dühöm. hiába, pár Telihold kimaradt mostanában. És érzem, hogy olyan mint én. De fogalmam sincs, hogy mi mást érzek még, de azt biztos, hogy itt valami nem stimmel. Nagyon nem.



||music:Cannonball|| :angyal: || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
¤ My family..
† Tartózkodási hely :
¤ New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
¤ I'm a doctor
† Humor :
¤ I'm not a clown



Keith Marshall-Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 4:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

leslie && keith


Nagyon furcsa ez az időszak, ott volt az az eset a bárban azzal a fickóval, csak akkor érkeztem meg és már letámadtak, azt kell hogy mondjam ez a város kicsit sem barátságos. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy nem kellett volna idejönnöm. De mondjuk az még jobban bosszant, hogy mi történt még aznap este a bárban, mintha valami erő elszabadult volna, vagyis.. olyan érés volt, mintha én csináltam volna. De az kizárt, nincs nekem varázserőm vagy kezdek megbolondulni. Nem tudom, talán ideje lenne elmenni arra a címre, amit a nagyi adott nekem a halála előtt. beszélnem kell ezzel a 150éves nővel, ő állítólag minden kérdésemre választ tudna adni, még arra is, amit még fel sem tettem. Nem hiszek az ilyen marhaságokba, de ki tudja, főleg azok után amit láttam. Egyik este például egy férfit láttam, aki egy nő nyakát szívta.. igen, szerintem ez történt, nem pedig épp a vérét itta, vámpírok nem léteznek és nincs természetfeletti sem a világon, csak az agyunk meséli be ezeket a hülyeségeket.
Elképzelésem sincs róla, hogy mi vár rám azon a címen, de ideje lenne elindulnom, még mielőtt ez a határozottságom alábbhagy és el sem megyek. Sietek ahogyan csak tudok, de két nagy problémába ütközöm, amit nem tudok megoldani: 1. GPS nem mutatja, hova kell menni, 2. elvesztem a város közepén. Az biztos, hogy most én innen el nem mozdulok, kell keresnem valakit, aki hajlandó lesz útbaigazítani engem.. Azonban még mindenki idegen itt számomra, kihez merjek odamenni és megkérni, hogy segítsen nekem? Lehet jobb lesz, ha itt fogok állni , míg meg nem halok. Nem fogok én senkit sem zaklatni, inkább csak csendben meghalok és eltűnök a világról.. Na jó, nem hagyom az optimista felfogásom ennyire előtörjön, szóval próbáljunk szerencsét, vajon kit válasszak ki?
Az a lány ott túl magas, az ott hátrébb nem szimpatikus, ott a padon meg olyan.. csendes gyilkos feje van, tehát marad a mosolygós barna hajú lány, aki épp most jön erre. Bár még nem találtam ki, hogy hogyan szólítsam le az utcáról, hisz lássuk be ez nem lenne épp ideális: "Szia. Ne haragudj. Ugyebár a nagyi meghalt és halálakor kezembe nyomott egy címet, valami híres boszi van rajta, aki tudja előre a fel nem tett kérdéseimre a választ, véletlen nem tudod, hogy merre lakik?" Ugye, hogy nem lenne meggyőz? De most túl sokat álldogáltam itt, így már elsétált mellettem, utána kell mennem, ha nem akarom, hogy csak úgy eltűnjön. - Szia, tudnál nekem segíteni? - kérdezem tőle kedvesen, mikor megállok előtte. Remélem, hogy nem olyan, mint amilyen én vagyok. Ilyenkor én csak simán elküldöm az idegeneket a fenébe, hogy hagyjanak magamra. De még mielőtt válaszolhatna odatartom felé a címet. - Új vagyok a városban és nem tudom megtalálni ezt a házat, tudod merre van? - vajon segíteni fog?

Music | Béna kezdés, de lesz ez még jobb majd  27 | Clothes

❀ made by Cami ❀



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 29, 2016 9:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Magam sem tudom, hogy miért vagyok itt. Talán csak jól esik egy egész kicsit kibeszélni magamból az életem egyes részleteit. Bár nem tudom, hogy ez ér-e bármit is, vagy van-e haszna. Igazából nem hiszem, maximum a mai estémre jó időtöltés, de ennyi... Ha már ennyire kíváncsi, valamelyest segíthetek neki és persze meg is kell róla bizonyosodnom, hogy azok a képek tényleg nem kerülnek majd olyan helyre, ahol nem kellene lenniük, vagy nem terjeszti el azokat a dolgokat, amiket látott. Persze jó eséllyel őrültnek néznék, de akkor is... nem szeretek mások után takarítani.
- Ez csak tapasztalat. Te túlságosan optimista vagy, vedd úgy, hogy kell, hogy legyen egy ellenpólusod, aki nagyon nem az. - nem igazán tudom én már meglátni a dolgokban, az életben a jót, a napos oldalt mondhatni. Nem is tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. Persze csodás lenne hirtelen változtatni, más életet élni, de erre nem látok esélyt. Ez az egész bűbáj... ha még meg is oldanám, ott van az átok. Nem igazán lehet az életemnek jó vége, hiszen élővel nem köthetem össze, akkor pedig végeredményében értelmetlen.
- Igen, igazad van, megtehetném és fogalmam sincs, hogy eddig miért nem tettem meg, de tudjuk mindketten, hogy ez csak időleges, amíg kérdéseid vannak, amikre válaszolni is akarok. - nekem akar segíteni, erre nem is reagálok. Szándékosan persze, hiszen mit érnék el vele? Nem tudom, hogy mit tudna tenni értem, épp ő. Ezzel nem csak lebecsülöm, de nem tudtam megoldani az engem körbevevő varázslatok titkát, akkor ő aki még csak nem is ismeri ezt a világot hogyan tudná? Ha viszont nem lehetséges, akkor mitől legyen hirtelen jó kedvem és legyek boldog, amit annyira vár? Nem, nem hiszek benne, hogy rajtam lehet segíteni.
- Változik... de ez csak egy este Bastian, ezt te is tudod igaz? - egy este és kész, hiszen miért lenne több? Maradok, ha akarja, maradhatok még talán egy keveset, de ennyi, többnek egyszerűen nincs értelme és nem is akarok. - Jól van. - sóhajtok egyet végül és visszaülök az eredeti helyemre. - Kérdezhetsz, de ne akarj megváltoztatni olyasmit, amit nem lehet, amit nem értesz... amit tudom, hogy nem lehet megváltoztatni rendben? - mert úgy se tehet semmit és amíg ezt nem fogadja el, addig nem lesz semmi se jobb, vagy rosszabb, addig ez marad a helyzet, ami most és kész, hogy végül elmegyek. Ha akarja válaszolok kérdésekre, akár még magamról is, de ne várja, hogy pozitívabban gondoljak a jövőmre, mert az nagyjából lehetetlen.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 25, 2016 9:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 

Abban igaza van, hogy totál nem tudom felmérni, hogy mi is történt az életében. Rengeteg filmet láttam, volt köztük vámpíros is, meg mindenféle természetfeletti, úgyhogy ezekből, meg a saját elképzelésemből rakom össze, hogy mi lehet a gondja az élettel. Ha találkozunk még, hátha egyszer megnyílik annyira, hogy ne csak gépies válaszokkal szolgáljon, hanem fel is tárja, hogy miért ilyen szomorú mindig. Addig kénytelen vagyok a vagdalkozására, az elutasító viselkedére hagyatkozni, és már annak is örülni, hogy legalább eljött velem, hogy hajlandó szűk szavúan válaszolni amennyire tőle telik. Nem  mondom ezt első randinak, hiszen úgy tűnik én nem is tudnám megfogni, de még ha így is lenne, nem vagyok türelmetlen, csak megvan az a sajátos stílusom, ami azt hiszem enyhén iritálja, viszont ennek ellenére beszél hozzám, és beavat amibe tud.
- Ez nem igaz. Nem szögezheted le ennyire. Lehet, hogy hosszú az életed, és sok mindent láttál, de azt nem tudod, hogy mi vár még rád. Mindenesetre megértem, hogy ha úgy érzed, hogy túl sokat csalódtál, és nem akarsz kockáztatni, de azért nem mondhatod ezt így ki. – Rázom a fejemet, a tekintetemben továbbra is ott az a fiatalos tűz, hogy élvezem a társaságát, és korántsem azért, mert valami sztorit látok benne. Azon már túl vagyunk. Valóban érdekel, hogy ilyen különleges lány, de hogy pontosan mit is akarok tőle, azt nem tudom. Megfejteni a talányt, hogy mitől olyan szomorú. Igen, meglehet, hogy túl szeleburdi vagyok, de engem úgy neveltek a szüleim, hogy legyünk jó fejek másokkal, főleg ha rászorul a segítségre. Ebben még az sem gátol meg, hogy Serah szinte ellök magától.
- Most vitakozhatnánk azon, hogy ki mit veszített el, elhiszem, hogy neked volt a durvább. Igen, engem még támogattak is. És le kell becsülni, hogy netán én meg most neked akarok segíteni? Csak mert szaros kis fiatalnak gondolsz? Ennyivel azért nem rázol le. Jó, ha belenyúlsz a fejembe, biztosan, de az tudod hogy nem fair. – Nevetem el magamat, ha kell, akkor én varázslat nélkül is győzködöm, játszom az idegeivel, mert tudom, hogy valami ilyesmivel talán azon az úton tartsam, hogy még egy nagyon minimálisat élni akarjon.
- Én nem is akarlak meggyőzni. Ez nem egy tárgyalás. Különben meg látod máris nem monoton. Valami máris változott. Az ilyenekért talán megéri úgy gondolni, hogy változik. – Hagyom magamtól elvenni a gépet, ha így nem, akkor nem. Viszont azt nem engedném, hogy ilyen gyorsan lelépjen. Nem ülök mellé, csak a konyhapult felé mutatok. – Ne tedd kérlek, nem az a lényeg, hogy faggatozzak. Szeretnék még veled maradni. Ha gondolod, összedobok egy finom vacsit is, vagy.. rendelhetünk. Nem kell több kérdésre válaszolnod, vagy kérdezhetsz te engem. – Igenis szeretném vele megismertetni, hogy milyen is egy átlagos este, ahol nem nyomasztja semmi. Kérdés, hogy ebbe vajon belemegy?



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 10, 2016 8:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Biztosan jót mosolyognék rajta, ha tudnám, hogy mik járnak az eszében, hogy szerinte csak azért akarok meghalni, mert unatkozom. Természetesen erről szó sincs. Nem unatkozom, belefáradtam már az életbe, a folyamatos küzdelembe, ami már túlságosan régóta tart. Vannak, akik hosszú életre vágynak, de olyan ember is létezik, mint én, aki inkább vágyna egy rövid, de teljes életre, mint arra, ami jutott neki. Ettől, ami nekem van szeretnék megszabadulni és ha tehetném, akkor meg is tenném, de sajnos képtelen vagyok rá. Próbáltam már, kikezdeni veszélyes alakokkal, próbáltam már bántani olyanokat, akik erősebbek nálam, de nem voltak képesek megölni, mert a mágia nem engedi. Amíg Oliverhez van kötve az életem, addig nem halhatok meg, csak az a kérdés, hogy őt is meg kell-e ölnöm ahhoz, hogy az én életem fonalat végleg elszakadjon, vagy van más út is? A nagyobb kérdés pedig az, hogy akarok-e más utat keresni, vagy örülnék neki, ha magammal ránthatnám, mert már így is túl sok rosszat vitt véghez ebben a nyomorult életben.
- Előre? Ez nem ilyen egyszerű, rám már nem vár semmi sem. - sóhajtva rázom meg a fejemet és nem tudom, hogy ebben hogyan tudná megváltoztatni a véleményemet. Mégis hogyan nézzek előre és mit lássak ott? Az átok nem engedne nekem boldog életet és ez tény, akkor pedig miért küzdjek azért, hogy bármit is elérjek. A múltamat úgy se tudom kitörölni, örökké kísért és bár most őt végül megmentettem, de épp elegeknek ártottam már és ezzel ő egyáltalán nincs tisztában. Ki tudja, talán az, hogy életben vagyok még mindig pont hogy vezeklés számomra, de meddig kell még tartania?
- Oh Bastian... hidd el egészen más dolog anyagi javakat elveszíteni, mint ennél sokkal fontosabbat, egy részt magadból, vagy azokat, akik fontosak neked. Elhiszem, hogy történtek veled rossz dolgok, de... ahogy mondtad voltak melletted olyanok, akiknek fontos vagy támasznak, és így máris szebbnek tűnik még a rossz is. - még egy halvány, afféle beletörődő mosolyt is kap. Tényleg így van igaza van, ha van aki segít, akkor mindent könnyebb elviselni, de nekem nem volt. Anyám meghalt, a nagymamám is és onnantól nem. Nem volt családom, nem volt senki, már nagyon régóta, csak a magány és a néha-néha mellém csapódó kapcsolatok, de ők se voltak meg soha sem sokáig... mert nem is akartam.
- Nem érted és pont amiért nem érted nem tudod megérteni az indokaimat sem. Azt gondolod, hogy meg tudsz győzni arról, hogy maradjak egy olyan életben, ami a végtelenségig tart... monoton és nem változik? - nemet intek a fejemmel, amikor arra kér, hogy álljak fel. Nem fogok neki pózolni, nem vagyok modell és kedvem sincs hozzá, akár fel teszi a képeket valahová, akár nem. Egyébként is tudtommal a többit se tehetné fel sehová sem, hiszen nem adtam rá engedélyt és vannak személyiségi jogok is a világban. Ha nagyon fel akar húzni persze felállok, de úgyis leülök újra, vagy elveszem tőle a gépet és leteszem az asztalra. - Ha nincs más kérdésed, akkor távozom. - jelentem ki végül határozottan. Nem akarok itt játszani vele, úgy tenni, mintha fotózna. Lehetséges, hogy ő képes bármin és bármikor mosolyogni, de én nem ilyen vagyok és nekem ez nem megy. Ha nem fogja el, hát nem fogadja el, ez már nem az én gondom.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 07, 2016 11:16 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 
Nem látok bele a fejébe, de ha magamból indulok ki, arra mernék gyanakodni, hogy ha igazán le akart volna rázni, akkor ott hagy meghalni, vagy csak valami boszorkányos trükkel eléri, hogy ne tudjak róla. Biztosan megvannak a megfelelő eszközei, és valóban játsza a megbántott, magabiztosan keserű boszorkányt, de tudom, biztosan tudom, hogy valahol legyezgeti a hiúságát, hogy nem tud lekoptatni, és hogy ennyire érdeklődöm iránta. És ahogyan látja a lakásomból, nem csak valami szenzációt látok benne, nem lehet akárki, aki iránt csak úgy koslatnék, mert természetfeletti. Az ő külseje, kisugárzása, és jelleme is kellett ahhoz, hogy ennyire ne tudjak leszakadni róla. Eddig is azt mutattam, hogy nem félek tőle. Miért is tenném? Az ember a mának kell, hogy éljek, amit most megtapasztalhat. Nem vagyok az a menekülős alkat, hogy mindenáron mentsem az irhámat. Ha ma vége lett volna mindennek, akkor úgy lennék vele, hogy akkor ennyi volt, de legalább megtudtam, amit akartam. Ez talán vakmerőség, sőt, életigenlés annak ellenére, hogy gyorsan utolérhet a vég, ha nem vigyázok. Viszont rá akarom picit erőltetni az akaratomat, és úgy tűnik, hogy sikerül, mert beszél magáról, még ha keserűen is, de ebből úgy veszem, hogy igenis egyedül van, hiányzik neki a társaság. Unatkozik, és már nincsen miért, kiért élnie.
- Igazad van, a múlt sok mindent megváltoztathat. De.. lehet ez még máshogy is. Előre is lehet nézni. – Igen, ez is közhely, de nem kell feltétlenül belesüppedni a keserűségbe. Van amelyik egér elmerül a tejben, és megfullad. A másik meg addig kapálózik, hogy vajat köpül maga alatt, és kijut rajta. Lehet, hogy ha Serah sokat dolgozik rajta, én lehetek a vaj? Végülis jó úton van, itt van már nálam, határozottan jó kezdet! Nem vártam tőle azt, hogy az első bor után máris jobb kedvvel látja a világot, akkor elég hiteltelen lenne mindaz, amit képvisel. Viszont az, hogy bele tud nézni a tükörbe, amit tartok elé a szavaimmal, és a fotókkal, azt jelzi, hogy ez valami segélykérés is egyben. És én voltam az, aki rátalált, felfigyelt rá.
- Oh, csak azért, mert mosolygok? Csak azért, mert most rendezettnek látod az életemet? Valójában nagyon is szerető emberek vettek körül, és ez a kulcs. Nyolc éve volt egy akkora földrengés Kaliforniában, ahol laktunk. Igaz, nem halt meg senki a családból, de mindenünk odalett. A ház darabjaira hullott, az összes vagyonunk benne volt egy épitkezést követően. Az apám viszont erős ember, mindent elkezdtünk előlről. Nem volt ruhánk, és nagyjából semmi megtakarított pénzünk, mégis összetartottunk, pedig a biztosító nem fizetett, mert nem abban a kategóriában voltunk, mint kellett volna. Tudod ilyenkor is össze lehetne omlani. De nem, erőt adhat, ha valaki ott van mellettünk, és azt mondja, hogy kelj fel Serah! Szedd össze magadat! – Ezt most szó szerint értem, és mindez csak egy rövid részlet volt a megpróbáltatásaimból. Igaz, nem láttam olyan szörnyűségeket, mint amiket vélhetően ő, de azért mindenkinek megvan a maga keresztje. És ezek nem összehasonlíthatóak.
- Dehogynem. De nem ugyanez vár rád. Mindig valami más. Mert erről szól az élet. Az enyém rövidebben, a tiéd hosszabban. Nem mondhatod, hogy nem votl egyetlen jó pillanatod sem. Tudom, hogy képes vagy mosolyogni. És nem azért, mert naív vagyok, vagy csak a jót látom. Az élet szívás, de azért kell élned, mert van, akinek számítasz, vagy lesz, akinek számítani fogsz. Szerinted olyan könnyen lemondanék egy sztoriról? Érted megtettem, mert sajnállak. Ez nem szánakozás, azért angyal nem vagyok. De igenis felfigyelhetünk valakire, aki érdekel, akinek mi tudunk adni. Úgyhogy ne attól tedd függővé, hogy meghalnál, hogy megteheted-e, hanem úgy akarj élni, hogy nem kötöd semmihez. Mellesleg nem is értem, miért nem tudsz meghalni, de ezt most ne firtassuk. Na és most állj fel! Nem teszem fel sehova ezeket a képeket. – Vigyorgok rá, és ha kivettem a kezéből a poharat, akkor felállok, és felsegítem őt is. Elveszem az asztalról a gépemet, és anélkül, hogy memóriakártyát dugnék belé, a lányra tartom, és kattintok. – Tessék pózolni. Csípőre a kezeket, és szegd fel az álladat. – Újabb kattintás, és most bátorítóan a lányra pillantok.



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 30, 2016 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Talán igaza van, talán ha csak egy kis ideig is nem is zavar annyira, hogy ilyen nagyon nem hajlandó békén hagyni. Talán mégis csak érdekesnek gondolom, hogy ennyire érdeklődik irántam. Az a sok fotó, az a naiv és kíváncsi tekintet... szó se róla valahol tényleg magával ragadó, még ha könnyebb is lenne elzavarni véglegesen, hogy békén hagyjon végre. Mégis valahogy a lelkesedése hatással van rám és egyelőre még nem menne, pedig bármikor eltudnék tűnni a szeme elől úgy, hogy ne is nagyon találjon rám újra, ha én nem akarnám.
- Antiegoista? - erre azért kissé felszökik a szemöldököm, főleg az indítás után, amivel majdhogynem ki akart indítani. Igazság szerint ez még valahol tetszett is, nem az az ijedős fajta. Nem fél tőlem, pedig adtam rá okot, ahogyan mondtam akár ki is törölhetnék mindent a fejéből, ha akarnék vagy falhoz vághatnám, mint a többi pasast és azzal ütném ki elvéve a képeket, a fényképezőgépét, akármit, de még sem teszem. Valahogy tetszik ez a pimaszság, amire a legtöbben nem vetemednének. Vakmerő annyi szent nagyon is és valahogy ez az előnyének számít. - Ha olyan életed lett volna, mint nekem akkor te sem lenné ilyen, elhiheted nekem. - jegyzem meg végül visszafogottabb hangon, mint eddig a beszélgetéseink során szinte bármit. Hát szó se róla tényleg nem tudja, hogy miken mentem át és miért akarok magamnak más életet, de talán megérti, hogy így vagyok vele, ha egy kicsit megismer és ha már annyira erőlteti a dolgot, akkor kaphat legalább néhány infot rólam. Akkor talán lesz, amit megért és talán nagyobb eséllyel hagy majd békét nekem.
- Ne haragudj, de ha rád nézek nehéz elképzelnem, hogy olyan sok megpróbáltatás ért már az életben. - ahhoz túlságosan vidám. Persze értem én, hogy emberként is érthették már rossz dolgok, de mégis csak nehéz elhinni, hogy olyan szintűek, mint amik mondjuk engem. Persze én is próbáltam kezdetben a nehézségeket áthidalni, próbáltam megoldani, megtörni a bűbájt, de nem sikerült és az ember idővel egyszerűen feladja, mint ahogyan én is és szeretnék már túl lenni az egészen, végre tovább lépni és magam mögött hagyni mindent.
- mindenből... az életből. Több, mint hétszáz éve élek már. Ez egyszerűen túl sok idő. Túl sok mindent láttam és éltem meg, túl sokakat láttam meghalni és nem vár rám más csak ugyanez újra és újra... Szerinted ebbe nem fáradhat bele valaki? Meg szeretnék pihenni, teljes életem úgy se lehet soha, akkor... minek folytassam? - na igen ez a nagy kérdés, hogy miért éljek egyáltalán? Csak hát a legnagyobb gond itt az, hogy még csak meghalni sem tudok. Nem rajtam múlik. Ha így lenne már nem élnék. Próbáltam már, de képtelen vagyok végezni magammal és még az sem megy, hogy mást hergeljek fel annyira, hogy meg tudjon ölni. Talán Oliver képes lenne rá, de ő van annyira kegyetlen, hogy csak azért se tenné meg, mert én ezt akarom, pedig lássuk be én nem vétettem neki soha. Segítettem neki a családommal együtt, ő még sem hajlandó viszonozni a szívességet, mert fél, hogy netán rá is hatással lenne a halálom.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 26, 2016 10:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 

Ha nagyon akarná, el tudná érni, hogy lekopjak róla, de van egy olyan érzésem, hogy azért nem akarja ezt teljes szívből. Olyan szomorú a tekintete, mint az öngyilkosjelölteké, akik még egy utolsó mentsvárat keresnek és mindez segélykiáltás. Azért remélem, hogy nem akar meghalni, mert azt azért nem hagynám. Nem kötődöm még hozzá túlzottan, csak pár hete leskelődök utána, de igenis bánnám, hogy ha mondjuk elcsapná a vonat, vagy ilyesmi, mert rendes lánynak tűnik. Lányként kezelem, noha elmondása szerint több száz éves boszorkány, de ezt úgysem fogom mantrázni magamnak, hogy az öreganyám lehetne. Különben is, ha ilyen fiatalnak néz ki, akkor teljesen mindegy, hogy amúgy mennyi háborút látott. Vagy pont az lenne a bibi, hogy elege van abból, hogy régóta él, és sok rosszat látott? Nem is tudom. Azért mégsem kéne csak úgy feladni, lásd itt vagyok most neki én, mindig lehet szebb a holnap. Nem vagyok én romantikus alkat, hogy ilyesmit meséljek be neki, de azt kéne elfogadnia, hogy az ilyen hosszú itt töltöt idővel még kezdhet is valamit. Nem tudom, hogy az örökkévalóság adatott meg neki, vagy csak pár száz év, de biztosan nem a rossz oldalát kell nézni. Bólogatok, valóban nem tudom, hogy miért ilyen keserű, de talán ezért vagyunk itt. Nem csak borozgatni, vagy a képeimet nézegetni, hanem megbeszéljük a lelki zűrjeit, mert azok vannak dögivel. Persze a hivatalos indok az, hogy én kérdezek erről az egész természetfelettiről, ő pedig válaszol, aztán talán lekopok, de egyrészt nem kopok le, másrészt a szomorúsága igenis jobban érdekel, mint a varázsereje, azt már láttam, és jó, elég nagy szám volt, de arról még beszélhetünk később is.
- Te nem hallod magad Serah! Ezt nevezed hatalomnak, hogy kitörölsz valamit a fejemből? Vagy hogy embereket dobálsz a falnak? Nem az a hatalom, hogy ha tudsz uralkodni az érzéseiden? Nekem nincsen ilyen erőm, és biztosan úgy gondolod, hogy itt a tojáshéj a seggemen, de nem kell állandóan lenézni. Te meg mindenkit alulértékelsz, magadat is beleértve. Te... antiegoista! – Az eleje kicsit veszekedős a hangvételnek, de a vége már azért mosolygósabb. Nem fogok kitérni az esetleges konfrontáció ellen, hiszen ha le akar nullázni úgyis megteszi, igazán bántani meg nem akar, hiszen akkor felesleges munkát végzett a megmentésemmel. Szeretnék valahogy segíteni, de nem azért, mert segített, hiszen magamnak köszönhettem ami történt, de az igenis rossz dolog, hogy ennyire maga alatt van. A félmosolyát azért viszonzom, naívnak azért nem gondolom magamat.
- Talán. Azért emberi léptékkel is érhetik rossz dolgok az embert, és azon is túl lehet lenni. Engem nem érdekel hogy milyen veszteségek érnek, tűröm a pofonokat, és előbb-utóbb vége lesz. – Odakoccintom az övéhez a boromat, és sármos kék szemeimmel picit hunyorítok, jelezve, hogy úgysem állok le a nyaggatással, akár el is mondhatja. És végül belekezd, már ez is valami. Meghökkenve hallgatom, hát tényleg belehibáztam. Azért nyelek a vámpír szó hallatán, hát ez egyre jobb.
- Uh.. én meg azt hittem valami szerelmi csalódás. Legalább azt kipipáltuk. De... miért akarsz meghalni Serah? Miből lett eleged? – Kortyolgatok inkább a borból, mert azért engem is elnémít egy kicsit ez a mentalitás. Más búskomornak lenne, meg vágyni a halálra. Ezt még nekem is fel kell dolgoznom.



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 18, 2016 1:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

denise & klaus
Még sosem volt szerencsém ahhoz, hogy egy ilyen gyönyörű farkas csak úgy a semmiből azt érezze, hogy kötődik hozzám. Főleg, hogy még egyszer sem találkoztam vele. Ó, egek arra én emlékeznék, ha így lett volna. Nem felejtenék el egy ilyen gyönyörű teremtést ez egyszer már biztos. De mégis valahogy olyan értelmetlennek tűnik a magyarázata, hogy miért követett mégsem látom rajta, hogy hazudna, de sosem lehet tudni, hogy kitől várhatjuk a hátbatámadás kellemességét. Megtévesztő lehet a gyönyörű külső. Sőt a legkeményebb fegyverek egy gyönyörű külső mögött rejtőzik.
- Ha ki is akarnék állni értünk nem hiszem, hogy nekem kellene a szószólónak lennem. Megvan a maguk királynője, aki intézi az ügyeiket. Olyan vezető kell tudod, akire felnéznek és nem  megvetik. - Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy a puszta jólelkűségükből követnének engem ez egyáltalán nem igaz. Maximum azért lennének hajlandóak mögém állni, hogy hátba szúrjanak, avagy még ott van a lehetőség is, hogy megfélemlíteném őket. De hosszútávon nem mondhatnám ezt működő opciónak. Így pedig felesleges megpróbálkozni ezzel. Hagyjuk meg ezt a lehetséges vészesetekre.
- Gyönyörű és még okos is. Ez határozottan tetszik. - Elismerem, hogy igaza van. Mert bármi is legyen ez az érthetetlen kötődése azt hiszem valamilyen szinten kihasználható lenne a számomra, ha úgy akarom. Legalábbis szeretném azt gondolni, hogy erről lenne szó. De, ha pedig idővel átfordulna valami negatívummá, akkor azt szeretném tudni. Na, meg persze elsősorban azt, hogy mégis milyen előnyöket rejteget magában az egész helyzet.
- Akkor talán jobb lenne, ha ennek a helyzetnek a lehető leghamarabb a végére járnánk. - Nem szeretem azt, hogy boszorkányokra vagyok utalva és kétlem, hogy Miss Emerson örülne még egy újabb látogatásnak a részemről. Szerintem ennek a kinyomozására egy pótboszorkány is elég lesz. Ha pedig mégsem, akkor végső esetben megint csak ugyanazon az ajtón fogok kopogtatni segítségért. Milyen ramaty érzés, amikor most ténylegesen magamnak kérném.

©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 12, 2016 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán fogom tudni elérni nála, hogy békén hagyjon, vagy hogy ne kérdezősködjön tovább. Valószínűleg addig csinálja, amíg ki nem borulok, vagy amíg nem adok válaszokat, és ha már energiát öltem abba, hogy életben tartsam akkor elég furcsán jönne ki, ha én lennék az, aki megrövidítem az életét. Ennyire még nem érzem magamat isteni hatalommal megáldott valakinek, akkor már olyan lennék, mint Oliver, akit mindennél jobban gyűlölni akarok. Nem, ha más nincs hát kénytelen leszek számára válaszokkal szolgálni majd... bár az lenne az igazi, ha befejezné és egyszerűen békén hagyna, de erre szinte semmi esély nincs, már csak a képeket látva is biztos vagyok benne.
- Közhely... ebben igazad van, tényleg közhely. Amíg nem tudod, hogy miről beszélsz, kár mindenbe belekotyognod. - megrázom a fejemet és inkább várok. Próbálok nem nagyon a képekre koncentrálni, pedig van belőlük jó pár és így elég nehéz. Furcsa dolog, hogy megjelenik rajtuk olyan sok minden és mégis olyan kevés. Aki nem ért ehhez nem tudná, hogy mit jelentenek, de rólam készült nem is egy... én tudom, hogy mit éreztem akkor, amikor egy-egy készült és furcsa így visszalátni. Hát ennyire ki lennék égve? Még a képek is ezt mutatják, ami olyan furcsa érzés. Hát ezért akarom már, hogy vége legyen, mert tudom, hogy ez így nincs rendben. Egyszerűen csak túl akarok már lenni az egészen és akkor nem lenne annyi bánat és kétely a tekintetemben.
- Szándékosság? Hallod te, amit mondasz? Vannak helyzetek, amikor nem arra figyelek, hogy elrejtsem magamat, de... ha kell akkor ki tudok törölni a fejedből mindent és máris nem lesz gondom, hogy mit láttál. Ne bízd el magadat. - azért mert itt vagyok, mert beszélek vele, mert segítettem neki és mert elfogadom a bort, amit nekem ad... még ne gondolja, hogy minden olyan tökéletes és máris elérte a célját, mert ez még véletlenül sincs így. Nem, ennél az életem sokkal bonyolultabb és még mindig nem hiszem, hogy csak azért, mert kitárulkozom neki máris minden jobb lesz. Nem, de akkor legalább békén hagy, ennyi értelme legalább lenne, ebben az egyben igaza van, végül is lenne haszna.
- Rettenetesen naiv vagy... őszintén szólva irigyellek miatta. - ezúttal kap azért egy halvány mosolyt és ezt nem a bor mondatja velem, hiszen már az előtt, hogy kortyoltam belőle is egy-egy félmosolyt kaphatott tőlem, és olyan nagy mennyiségű alkohol sincs benne, hogy az hirtelen jó kedvre derítsen. Mindenesetre, ha annyira akarja... hát nagy levegő, sóhajtás, csak hogy érezze semmi kedvem ehhez, de sok választásom sincs úgy fest. - Amit tudni akarsz egyszerű. Azt akarom, hogy vége legyen, ezért látod, hogy túl komoly vagyok, hogy elegem van, mert... túl sok már ez nekem. Az élet... túl régóta tart és nem szakad vége egy bűbáj miatt, amit a nagymamám vetett ki rám évszázadokkal ezelőtt. Hibázott, én pedig nem tudom megtörni. Összekötött egy vámpírral, akivel nem szabadott volna és arra keresem a megoldást, hogyan szakítsam el ezt a köteléket, hogyan halhatnék meg. Most már jobb? - ezt akarta hallani igaz? Az életem teljes történetét nem fogom most itt felvázolni neki, ez biztos, de ennyit megtudhat. Végül is ez a lényeg, hogy miért vagyok olyan bús és komoly. Hát ezért... mert nem kellene itt lennem, mert már rég föld alatt kellene lennem, mert nincs semmi más célom az életben, mint meghalni.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 10, 2016 2:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 

Valóban nem tudom átlátni, hogy mitől van ennyire van alatt, de valahol ez lenne a cél, hogy kihúzzam belőle. Mint kiderül, hihetetlenül régóta él, és lássuk be, a többi idő alatt többször lehet pofáraesni. Mintha nem számítana, hogy milyen különleges hatalma van, sima emberként éli meg a fájdalmát. Ez azért szimpatikus, még akkor is, ha úgy tesz, mintha egy eltaposnivaló, naív kis halandó lennék, akiben idegesítő, hogy mindig jó a kedve. Holott ez nincsen így, én is magam alá kerülök, de van valami istenadta optimizmusom, ami miatt állandóan összeszedem magamat igen gyorsan, és feltámadok a hamvaimból mint valaki kicseszett főnixmadár. Serah olyan, mintha képletesen szólva menekülne, de a saját démonaival nem tud megküzdeni. Ha azt mondanám, hogy egy bizonyos személlyel van baja, akkor az ő maga. Nem tud magával együtt élni. Azért ez elég veszélyes megállapítás így, napok óta figyelem, nagyon depressszív alkat, azért nem akarom, hogy a provokációimmal mittudomén abba taszítsam, hogy kiveti magát az ablakon. Húzom az agyát, de azért szadista nem vagyok. Perverz is csak kicsit, módjával.
Beharapom az ajkamat belülről, hogy ne vigyorogjak megint, csak a nyelvemmel tömöm ki a fogaimat, hogy barátságos, derűs arcot varázsoljak kifelé, hogy jó hallgatóság lennék. Bátorítóan nézek rá, holott ő itt a nagy tudású boszi, én meg egy senki vagyok.
- Te meg túlságosan komoly, az jobb szöszikém. Oké, marha régóta élsz, és biztosan... sok szörnyűséget láttál, és ez a megoldás? Hogy ennyire elhagyod magadat? Miért nem próbálsz meg profitálni abból, aki vagy? Nekem a szüleim mindig azt mondták, hogy ne mutogassunk másokra, nekünk saját magunknak kell kihozni a helyzetből, ami a legjobb. Közhely, de így van. – Rázom a fejemet meg dacosan, nem is vettem észre, hogy hol kezdtünk el veszekedni, de most tökéletesen az ellenkezőjét mondom, mint amit ő, ezúttal nagyon is komolyan. Hiszen már bent van a lakásomban, beszélgetünk, ez nem szimpla flört, bár az elmúlt pár napban azért fényképeztem őt rendesen, és nem csak mint blogger, művészi szemmel is, ez pedig olyan, hogy hogy ha valaki nem felszínes, megláthatom benne azt, ami valójában ő a felszín alatt. Adhatom én itt a jó fej srácot, aki még a bugyit is leimádkozza róla, de itt többről van szó. Az érzéseit fényképeztem le. Sajnálatos módon nem a vidám arcát, talán az most nincs is. De a szomorúságát, a komorságát. Mintha előtörne belőlem valami kisangyal, aki meg akarja menteni. Hogy mitől azt a jóég sem tudja. Azért szándékosan nem akartam lebukni, az csak megtörtént.
- Mázli? Talán te annyira nem is rejtőzködsz, mint mások, nem? Látok benne egy pici szándékosságot, mintha fel akartad volna magadra hívni a figyelmet. Egyre kevésbé érzem ebben a véletlent. – Rázom meg a fejemet, most már ismét mosolyogva, és felállok, hogy megkeressem a vészidőkre tartogatott francia boromat. Mikor máskor bontsam ki? Nagy bulikat egyébként is szoktam tartani, akkor szinte mindegy, hogy mit iszik az ember. A dugóhúzóval, és két pohárral térek vissza. A dohányzóasztal felett bontom ki, és pár pillanatig még nem töltöm ki, elvileg így szokás, hogy beszívja egy kicsit a levegőt az ital, ne azonnal üljön le a pohár aljára. Ezután viszont kitöltöm, és átadom az övét, majd a sajátomba is kortyolok. Finom!
- Nem csak akkor van értelme, ha változtathatunk rajta. El is terelhetjük a figyelmedet. Búslakodni egy dolog, és mellette... kezdhetsz új életet. Tudod ha akarod, ha nem, olykor megismerkedsz másokkal, akik a világnézetedet változthatják meg. Lenne erre ötletem is, de előbb nyíltan rákérdezek.. mi a baj Serah?




Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 31, 2016 8:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Aki nem olyan életet él, mint én az nem tudhatja átérezni sem a fájdalmamat, hogy mitől szenvedek. Ezért nem érti, hogy mi a gondom. Ezért nem érti, hogy miért szenvedek ennyire, hiszen nem tudja, hogy miken mentem keresztül. Ez az élet nem igazán tartogat már nekem semmi jót, épp e miatt nem akarom már tovább élni, de még csak ebben sem dönthetek és ha nem dönthet az ember az a legtöbbekre nagyon nincs jó hatással, én se viselem valami jól, hogy nem vagyok befolyással a saját életemre csak sodródom benne.
- Hát persze egy normális világban, normális körülmények között ez így lenne, de számomra nem opció. - sóhajtva rázom meg a fejemet. Hát ezért mondom én, hogy nem érti, nem is értheti, hogy mi a gondom és mitől olyan nehéz az életem. Soha sem lesz ez jobb, már képtelen vagyok hinni benne. Annyi mindent megpróbáltam már, annyi varázslatot, ellenmágiát, de egyik se használt. Jártam odahaza, hátha a nagymamám elrejtett valamit, ami segít, de semmi. Próbáltam más boszorkányokkal együtt megtörni az átkot, de semmi. Tényleg kezdem feladni a reményt. Már azon is elgondolkodtam mi lenne, ha csak lefeküdnék aludni, vajon nem végezne velem az éhhalál sem, vagy a szomjúság? Akkor is élnék tovább, ahogyan most is csak mert össze vagyok kötve egy vérszomjas vámpírral?
- Túlságosan komolytalan vagy. Nem hiszem, hogy túl sok mindent megtapasztaltál már az élet sötét oldalából. Fogalmad sincs róla, hogy mik zajlanak a háttérben. - lehet, hogy most látott pár dolgot, egy varázslatot, egy kevéske mágiát, de csak ennyi és nem több. Attól még nem tudja, hogy milyen a kétségbeesés. Nem tudja, hogy milyen, amikor nincs választásod az életben, nem tehetsz semmit, hogy jobban alakuljanak a dolgaid. Nem tudja milyen rettegni, igazán mélyen csalódni, legalábbis mindezt nem nézem ki belőle. Lehet, hogy tévedek, de akkor sem hiszem, hogy olyan rémes dolgok történtek volna vele már az életben, hiszen akkor nem lenne ilyen víg kedélyű.
- Igen, nagyon úgy tűnik, hogy hatalmas mázlid van, hogy pont velem találkoztál és nem valaki mással, aki lecsavarta volna a fejedet. Ha az ilyen kotnyeles emberek sok mindent tudhatnának meg büntetlenül akkor mit gondolsz nem tudna még a világ mindenről? - költői kérdés, hiszen tudom, hogy így van, akkor már régen mindenki mindent tudna, de nem tudnak. Ha valaki megismeri a világunkat az megtartja magának az infot, mert nem tehet mást, vagy a rosszabb verzió, hogy rövid úton belül utoléri a fájdalmas és kínokkal teli vég. Szerintem ő nem vágyna a második opcióra.
Azért a nagy meglepetésére az koromat illetően mégis csak halványan elmosolyodom. Várható volt az efféle reakció végül is, nem szokványos, hogy valaki már hétszáz éve él ezen a földön. - Sokuk csak élni az életét, mások a terveiket szövögetik, a rosszabbak gyilkolnak és akadnak akik csak játéknak tekintenek mindent, számukra az emberi lét nem más csak értéktelen szórakozási eszköz, amit bármikor el lehet pusztítani. - csak hogy érezze, hogy nem nyom sokat a latba, hogy ő mit gondol kiről, mert nála jóval erősebb alakok bármikor azt mondhatják, hogy vége, ha úgy döntenek. - Miért olyan fontos, hogy engem mi bánt? Nem tudsz rajta változtatni, senki sem tud, akkor... miért érdekes ez annyira? - nem tud jobb kedvre deríteni, nem tudja megoldani a problémáimat, hiszen én se vagyok képes jobbá tenni az életemet, akkor pedig... mi értelme lenne beszélni róla?

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
nyomozó
† Humor :
állítólag szimpla zsaruhumor



Denise Oberlin ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 26, 2016 11:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

klaus & denise
Így is tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen idiótán hangoznak a számon kiejtett szavak, de mi a frászt csináljak, ha a témát tekintve köd ereszkedett az agyamra? Fogalmam sincs, miért kötődöm ehhez a szarkasztikus vadbaromhoz - de jó, hogy ezt nem mondtam ki hangosan, valószínűleg akkor már nem lenne fejem -, és engem bizonyára jobban idegesít a tudatlanság, mint őt, aki mindössze láthatóan gyanakszik. Oké, ezért nem hibáztatom, az évszázadok során garantáltan átverték már. Amin szintén nem csodálkozom, amilyen természete van, na meg azok alapján, amiket hallottam róla, jesszusom. Na jó, hagyjuk. Rohadtul nem Klaus ezer éves múltján óhajtok rágódni.
- Azért kicsit jobban is kiállhatnál a farkasokért, ha már egyszer a te DNS-edbe is beékelődött a bundás verzió. - Ezt most miért mondtam? Egyáltalán mi a fenéért poénkodom? Minden bizonnyal nincs humorérzéke, és ezzel csak egy lépéssel közelebb kerültem az "utolsó kívánság" kérdéséhez. Csak tudnám, mikor lettem ennyire pesszimista. Kezdem unni ezt az egészet, most már szeretnék előrelépést tenni az ügyben, nemcsak veszekedni egy nálam lényegesen erősebb illetővel.
- Mikor három éve találkoztam a neveddel, aztán éreztem ezt a furcsa késztetést a felkutatásodra, próbáltam elnyomni magamban, mondván, mekkora hülyeség az egész. És nem vicc, röhögtem saját magamon. De aztán...minél jobban véka alá rejtettem a szándékomat, annál inkább felszínre tört. Iszonyúan idegesít, elhiheted. Ezért is szeretnék a végére járni, mert lassan felrobbanok. Tudom, ez téged hidegen hagy, de mi van akkor, ha ez az egész később rád is hatással lesz? Szóval azt gondolom, a te érdeked is megtudni az igazat. - Ingyen tanácsadás. Ezt kéne csinálnom a szabadidőmben. Remélem, hallgat rám, mert máskülönben elpocsékoltam három évet a drága életemből egy öntelt tuskó felkeresésére. Jaj, tényleg elmondhatatlanul örülök, hogy képes vagyok magamban tartani ezeket a sértő jelzőket. Könyörgöm, vigyen el egy banyához vagy akárkihez, aki tud segíteni, mert előbb-utóbb felemészt ez a keszekusza ügy. Gyűlölök a sötétben tapogatózni.

©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 25, 2016 6:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 

Az már világos, hogy nagyon életúnt, és mogorva, ezt pedig nem igazán értem. Komoly hatalom van a kezében, mégis annyira meg van keseredve, amit nem túlzottan tudok felfogni. Én nem vagyok hatalomvágyó, viszont azzal hogy varázsolni tud, sok mindent megoldhat. Felötlik bennem a mondás, a pénz nem boldogít; talán itt is erről van szó, a pénz esetünkben a varázshatalma. Látok valami különös árnyékot az arcát, amikor nekiszegezem a gondolatomat, miszerint egyedül van. Nem véletlenül figyeltem őt, nem csupán a különös furcsaságai érdekelnek, és még csak felcsípni sem akarom, legalábbis... más értelemben, mint az elvárható lenne tőlem. Olyan szomorú, nem csak ő, hanem maga az egész helyzet is. Igen, igaza van, nem mindenkinek jön be a stílusom, igenis van, akit idegesít, másoknál meg célt érek, a cél viszont most nem csak az, hogy kielégítsem a kiváncsiságomat, hogy milyen különlegesség veszi őt körbe, amelyhez eddig foghatót még nem tapasztaltam, pedig imádok utánajárni a botrányoknak. Ezt félre tudom tenni, és emberként is érdekelne, de ezt kategórikusan elutasítja, ha kedves vagyok, akkor az a baj, ha provokálom, akkor meg még inkább. Nem tudok rajta kiigazodni, de azt sem akarom, hogy trófeának higgye magát, mert túlzottan élvezem a kihívást.
- Az eredeti családod, de... attól még lehet új családot is alapítani. Ez még nem sikerült ugye?  – Észreveszem, hogy vonakodva ugyan, de válaszol, sőt még olykor vissza is kérdez. Látszik, hogy nem gyakorlott az odavissza társalgásban, de a nagy sóhajtozás mellett, mintha különös módon tudnék rá inspiratív módon hatni. Ezt rendkívül diplomatikus módon nem mosolygom meg, csupán csillan egyet a szemem, amit egy nyújtózkodással álcázok, még véletlenül sem ásítozva, ami egyértelműen azt jelentené, hogy unatkozom. Végig tartom a szemkontaktust, és minden elrévedésem után visszatér a pillantásom a szemére.
- Nem elég az, hogy érdekelsz? Vagy csak mert én nem tudok varázsolni, vagy nem élek olyan régóta, mint te, már egyből le kell szólni? Boszorkányosság vagy sem, nem vagy mindenható szöszi, és ezt nem bántásként mondom. Mi van, ha mondjuk jobban csinálom nálad a sonkás omlettet? Na... ? Ennyit a világban zajló eseményekről... – Rázom a fejemet, visszatér a vidor mosolyom, igenis bele tudok szólni bárki játékába, mert sokak életére vagyok hatással az írásaimmal. Nem csak akkor lehet valaki tényező, ha olyan központinak gondolja magát, mint a másokat falhoz vágó boszi. Sőt, mintha ő sokkal inkább el akarna rejtőzködni. Akkor valójában ő a kicsi. Viszont ha rendesen viseli magát, megkóstolhatja a ház specialitását.
- Izgi... és nem voltak mindig olyan okostojások, akik rájöttek, amire én? Őket nem hallgattaták el? Nem hiszem, hogy mindenki olyan sötét angyal, mint te boszikám, valaki biztosan lecsavarta volna a fejemet, ha túl sokat tudok, nem? – Vigyorgok rá kacsintva, azért igenis értékelem, hogy segített, holott el is hallgatathatott volna, sőt, kapóra jöhetett volna neki, hogy megtámadtak engem, és mégis, odajött, megmentett, ezzel leleplezve magát.
- Hétszáz... aztakurva... Mármint... bocs. És a sötétség teretményei mit akarnak? És téged.. tényleg... mi bánt? Tessék kitárulkozni, most itt az alkalom, hogy beszélhess róla. – Bólintok bíztatóan, rém magabiztos vagyok, talán még nem is találkozott hozzám hasonlóval, és ezt nem egoizmusból gondolom. Na jó, egy picit talán igen.




Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 18, 2016 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nincs mit tenni, kénytelen vagyok belemenni ebbe az egészbe, kérdésekre válaszolni pedig nem igazán van hozzá semmi kedvem, de annyi már világossá vált számomra, hogy úgy sem fog addig békén hagyni, amíg nem teszem és annyira még én sem fordultam ki magamból, hogy csak úgy végezzek vele, mert pusztán idegesít. Egyébként is nehéz lenne, hiszen úgy néz rám, mint aki valami csodát lát. Én nem látom magamat ennyire különlegesnek, ahogyan ő néz rám, és talán valahol legbelül jól is esik a dolog ez a rajta rajongás, amivel hozzám viszonyul. Nem igen találkoztam még ilyesmivel, aminek persze meg volt az oka, én magam tartottam távol magamtól mindent és mindenkit, mert így volt jóval egyszerűbb, mint hogy végignézzem, hogy hogyan hal meg valaki csak azért mert... Nagyon remélem, hogy ez, amit látok rajta nem több, mint puszta rajongás valami ismeretlen iránt.
- Ha azt mondom baj, akkor az egyáltalán számít. - halk sóhajt engedek meg a kétkedő tekintem mellé. Nem hiszem, hogy csak azért annyiban hagyná, mert nekem baj, hiszen akkor már eddig is megtehette volna, szóval erre nem sok esélyt látok. Nincs mit tenni, adnom kell neki pár választ, aztán tovább léphetek remélem, ő pedig majd fényképezget valaki mást. Biztosan talál magának valamilyen hasznos elfoglaltságot, vagy új tárgyat a rajongásának.
- Az én családom már túlságosan régen meghalt ahhoz, hogy bármi közöm legyen hozzájuk. - vonom meg a vállamat. Vannak leszármazottak, de ennyi, őket pedig nem ismerem és nem is igen van rá szükségem, hogy ismerjem őket. Csak újabb terhet vennék a nyakamba, annak pedig mégis mi haszna lenne nem igaz? Egyelőre ennyi elég is, inkább a lakást mérem fel és máris meglep az, hogy mennyi képe van és hogy még a háttérképeként is az én fotóm szerepel. Talán más imponálónak venné ezt, én... egyelőre még fogalmam sincs, hogy minek vegyem. Őrült, megmagyarázhatatlan rajongás?
- Miért akarod tudni? Úgy sem változtathatsz rajta. Túlságosan kicsi vagy ahhoz, ami a világban zajlik körülötted, nem szólhatsz bele. - értetlenkedem, tényleg nem tudom felfogni, hogy miért olyan fontos ez neki, miért az én bajommal akar foglalkozni, hiszen nem tud rajta segíteni. Egy egyszerű ember bármennyire is leszólásnak tűnik ez most, de akkor is így van. Csak egy szimpla ember, aki nem igen szólhat bele a nagyok játékaiba, akkor meg mi értelme van egyáltalán csak foglalkoznia vele?
- Létezik, mindig is létezett, de az emberek nem tudnák elviselni, ha tudnák, hogy mi folyik a háttérben. Összetörnének, rájönnének, hogy túlságosan gyengék és abból csak háborúk, acsarkodás alakulna ki. Az ember fél attól, amit nem ismer... legalábbis a legtöbb. - itt azért megejtek egy halvány mosolyt mégis csak, hiszen ő nem ilyen, de a legtöbb mégis. Ha tudnák milyen lények léteznek a sötétben rettegnének tőlük és el akarnák őket pusztítani, ami végül is érthető is. - Hogy én ki vagyok? Ezt nem tudom csak így összefoglalni. Boszorkány... értek a mágiához, a természethez, a környezetemből merítem az erőmet, az a dolgom, hogy egyensúlyt tartsak a sötétség teremtményei és az emberek világa között immár... több, mint hétszáz éve. - nem, igazából nem ez lenne a dolgom, nem lett volna. Nekem is meg kellett volna halnom, de erre nem került sor egy elhibázott varázslat miatt és már nincs mit tenni, vagy legalábbis még mindig nem jöttem rá, hogy mi lenne a kiút.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 11:10 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 A szőke boszorkány értetlenül kezeli le azt, ahogyan hozzá állok. Ez az egész mégsem teljesen szól, én ilyen vagyok, bár igaz ami igaz, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nagyon rápörögtem, még a blogomban is leírnám a találkozás részleteit, ha nem ígértem volna meg neki. Szó sincsen róla, hogy félnék tőle, a hatalmas kék szempár számomra minden, csak nem félelmetes. Olyan határtalan szomorúság van benne, szinte a tisztemnek érzem felvidítani, egyébként is életigenlő vagyok, a buli a mindenenem, de azt valahol jól látja, hogy én is egyedül vagyok, nem véletlenül ücsörgök a műteremben sokszor, és a gép mögül próbálok világot kreálni magamnak. Látom azt is, hogy mennyire idegesítem, nem akarom én túlfeszíteni a húrt, csak... érdekel. Érdekel az, hogy milyen hatalma van, de ahogyan fényképeztem őt, a lelkivilága is megfogott. Művész szemmel néztem őt, minden gesztusa számomra olyan rezdülés, amelyek a képeken teljesen jól átjönnek. Elbűvölt, mintha valami kisgyerek lennék, aki az állatkertben rácsok nélkül nézheti a fennséges tigrist. Na jó, ha ezt elmondanám neki, még biztosan nagyobb maflást kapnék tőle, mint attól, aki igazán a falhoz kent.
Végre megtudom a nevét, azt pedig egyenlőre félreteszem, hogy olyan elvásárom legyen, hogy ne nézzen csúnyán. Úgyis fog, erről nem tehet, mert rágja belülről valami méreg, amit talán kideríthetek. Nem gondolom magamat hős megmentőnek, végülis ő az, aki nem hagyott ott, én amolyan szárnysegéd volnék, de tudom, hogy ha valami sorsfordítóra vártam egész életemben, akkor most megjött. Imádom a titkokat, ő pedig állati sokat hordozhat, csak nem szabad elijesztenem. És hogy ő lenne a lehetőség, hogy felkapszkodjak? Ugyan, sosem azért csináltam, hogy híres legyek. Polgárpukkasztásért igen, de a magánéletét most nem tárnám a publikum felé. – Áh, dehogy kislány, vagy Serah. Úgy vélem, hogy ez jó kezdet, hogy megismerjük egymást. Most lehet, hogy be fogom érni pár válasszal. Viszont lehet, hogy további kérdéseket vet fel, amit megtudok. Ez ugye csak nem baj? – Nem látom benne a gonosz boszorkányt, akinek el akarja magát adni, viszont az sem volna szerencsés, hogy túlzottan cukinak állítsam be, ha ő magát nem gondolja ilyennek, mert nem akarom hogy úgy vélje, rá akarok húzni valami szerepkört, ami nem. Talán ha megismerem, gondolhatom kedvesnek, és bájosnak, most csak a saját stílusomhoz ragaszkodom úgy kb.
- Láttalak ugyan egy-egy emberrel beszélni, de úgy értem, hogy családot nem láttam, ha csak nem távol élnek, és... pasid sincsen. És... igaz, ilyen szempontból én is. A családom Californiában él, ritkán látom őket, ki akartam repülni az otthon melegéből. Van ugyan pár haverom, akikkel együtt bulizunk, de úgy összességében, ja. – Bólintok, kicsit halványabbra szűkítve a mosolyomat, miközben levetjük a cipőket, és a kabátokat. Egyenlőre még nem gondolom, hogy feloldódna, viszont a laptopom nyitva maradt, bekapcsolva, és képernyővédő híjján meg is látja magát. Az itallal a kezemben ülök le mellé, na ne szorosan, azért tartva a távolságot. – Ja hogy az.. Hát.. Nem gondoltam, hogy ma feljössz, nem akartalak vele zavarba hozni... Én csak... szóval tényleg figyeltelek, és... nem tudom, hogy mi bánt téged, de ezt is meg akartam tudni. – A szokásos cserfes mosoly mellé most becsúszik egy kis félénkebb is, amolyan pirulós, mint ha egy rajtakapott gyerkőc lennék, aki csent a családi édességből.
- Ezt nehéz összefoglalni. Hogy-hogy létezik a mágia? És miért nem tudunk róla? És te.. ki vagy Serah? Tudom, hogy ez így sok... de nehéz megfogalmazni, annyi kérdésem lenne...



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 07, 2016 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nem igazán értem, hogy mire fel ez a nagy ragaszkodás és érdeklődés. Annyi biztos, hogy én aztán nem lelkesítettem ebben, vagy nem mutattam jelét, hogy van értelme egyáltalán csinálnia, mégis úgy fest, hogy nem tudom levakarni magamról, pedig nagyon igyekszem, de még a sértéseket se nagyon veszi magára, mintha nem is neki szólnának igazából. Lepereg róla nagyjából minden, mégis vajon mit kellene tennem, hogy elfogadja nem akarok mesedélutánt tartani neki? Viszont úgy fest választásom nem igen van, mert amíg nem teszem meg, addig nem hagy békén.
- Serah. - rövid válasz, a nevemet akarja, úgyhogy ezt is kibököm, ha már annyira mindenre kíváncsi. Amúgy se hagyna békén addig, amíg nem mondanám ki, annyira pedig már látta, hogy mire vagyok képes, hogy ha valami butaságot akarna csinálni, valahol kiadni ki vagyok és mire képes abból biztosan komoly baja származna. - Megmentettelek és egyből azt hiszed innentől minden oké. - kétkedőn csóválom a fejemet, hiszen azért ez... Nem tudom, hogy naivitásnak mondjam, vagy valami egészen másnak, de annyi biztos, hogy nem valami okos döntés csak azért bíznia bennem, mert megmentettem. Nem akartam, hogy pancserek verjék halálra, de ha az istennek se hagy békén, akkor biztos, hogy nem lesz hozzá azért végtelen türelmem.
- Ezt pár nap alapján el is döntötted? Akkor hidd ezt, egyedül vagyok, mint te? - mert nekem nagyon úgy fest, hogy ő is egyedül kommandózik itt naphosszat és annak nem biztos, hogy jó vége lesz, mert nálam sokkal rosszabbakba is belefuthat, akik nem valószínű, hogy ilyen könnyedén fogják venni, hogy megfigyeli már őket egy ideje. Vannak rosszabbak nálam sokkal.
- Hát ezért viselem rosszul manapság az embereket. - jegyzem meg még egy sóhajjal, mielőtt elindulnék vele a cél felé. Úgy érzem, hogy semmivel sem tudom letörni, vagy megfélemlíteni, szóval az is lehet, hogy lassan feladom a dolgot és nem erőltetem, hogy rá hozzam a frászt, mert jó eséllyel úgy se fog sikerülni. Azért a képeit megnézem magamnak a lakásába érve. Na nem látványosan, csak úgy futtában, mielőtt megnézném hová kerüljön a kabát és figyelem ő leveszi-e a cipőt, mert ha igen, akkor én is. Annyi illemet bőven ismerek, hogy tudjam, azért ezt mégis csak illik megtenni. A laptopon lévő képet meglátva viszont azért rendesen meglepődöm, na erre igazán nem számítottam, látszik, hogy meglep.
- Az miért van ott? - a kanapéra ülök le feszes háttal, nem valami laza módon, bár azért az italt elveszem tőle, de épp csak egy korty után teszem le végül az asztalra, vagy oda ami a legközelebb van és stabil felületnek tűnik. Elég laza legénylakás, viszont valamelyest mégis rendezett gondolom a miatt, hogy részben még műterem is. - Szóval mit akarsz tudni? - a lényegre török, mert addig nem hagy élni, amíg nem tudja meg, amit akar, és akkor már legyünk túl rajta, ha lehet akkor minél előbb, mert van még dolgom és egyébként is a túlzott lelkesedése határozottan fárasztó tud lenni.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 05, 2016 6:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

denise & klaus
Még sosem találkoztam olyan nővel, aki vágyott volna a társaságomra, vagy egyfajta vonzást érzett volna hozzám anélkül, hogy találkoztunk volna. Persze vannak olyan nők, akik szeretik a veszélyes férfiakat és nekem természetesen megvan a magam hírneve, de nem tudom elhinni, hogy valaki csak ezért rám akarna tapadni, mint egy pióca. Nem tudom komolyan venni pedig egy kis részem talán még igyekszik is azért, hogy megpróbáljam őt komolyan venni. Mármint még ő maga sem tudja pontosan, hogy miért van ez, akkor nekem miért kellene elhinnem, hogy igaz? Talán azért, mert hazugságnak túlságosan is ostoba. De talán pontosan ezért olyan jó.
- Hát ettől hiszed vagy sem, nem lett jobb a kijelentésed. - Nem érzem azt, hogy közelebb kerültünk volna bármihez is, mert nem tudja megmagyarázni. Ezzel pedig bennem egy vészjelzés indul el legbelül, hogy jobb lenne kideríteni, hogy mi is ez az egész, mert egy ember nem ébred csak úgy arra fel, hogy egy ismeretlen emberhez kezd el vonzódni. Ez egy hatalmas hülyeség. Most mégis úgy igyekszik tálalni, mintha ez maga lenne az igazság.
- Kedvesem sértő, hogy úgy emlegeted, hogy a saját fajtád, amikor valamilyen értelemben a sajátom is. Egyszerűen csak vámpírként teremtettük ezt a várost és ezért itt mindig is a vámpírok voltak azok, akiknek tényleges hatalom járt. - Nem olyan nehéz összerakni a képet a város történelmét tekintve, hiszen akkor építettünk, amikor még én magam is egyszerű vámpír voltam álmodozva arról, hogy egy nap talán ennél sokkal több lehetek majd. De azt hiszem nem is állunk olyan távol a valóságtól, mert most már sikerült felébreszteni a bennem szunnyadó vérfarkast, de ettől függetlenül még nem mondhatnám ezt, hogy a vérfarkasok a mocsárban nagy rajongóim lennének. Az ő vezetésüket jobb, ha Hayley csinálja. Előtte még meghajlanak. Jobb ember, mint én ezért ezen igazából meg sem lepődöm. Nem mindenki akarhat egy olyan vezetőt, mint én. De nem is mindenki kaphat olyan vezetőt, mint én.

// bocsánat, hogy késtem! 27

©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 02, 2016 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Szerencsére nem látok bele a fejébe, hiszen nem két alakkal bánt el, hanem hárommal, de a személyes varázsomnak betudható, ha netán nem tud számolni. Különben pedig gyönyörű, boszorkány, nem kell okosnak is lennie. Na de mivel nem tudom, hogy mit gondol, csak az arcára kiülő zavarral szembesülök, ezt amolyan szórakoztató dolognak tudom be. Nem túlzottan izgat, hogy majdnem meghaltam. És hogy gyerekes lennék? Végülis van benne valami, ám így lehet elviselni, könnyen venni az életet. Viszont van bennem annyi empátia, hogy észrevegyem, hogy valamiért ő rohadtul eszi a kefét. Talán megbántották, vagy gyászol, erre tudnék így első körben tippelni, és idegesíti a jelenlétem, a viselkedésem. Holott úgy gondolom, hogy ez a nyomulás be szokott jönni a nők egy komoly rétegének, de nem, a szöszi boszorkány bizony olyan konzervatív, mintha most ástam volna elő valami évezredes sírból. Szerencse, hogy nem úgy néz ki, valahogy nem lenne gusztusom egy oszladozó banyához. Külsőre azonban nagyon pöpec, be kell vallanom, hogy ezért is figyeltem fel rá, furcsán viselkedett, ami egy ilyen jó nőtől nagyon furcsán jön le, így a nyomába eredtem, remélve, hogy csak találok valami komromittálót, legrosszabb esetben meg lesz róla pár jó képem.
- Oké, de lassan bemutatkozhatnál. Bastian vagyok, és nem is nyomom bénán. Az, hogy neked nem jön be, hát istenem, most miért kell gúnyolódni? Te veszélyes? Édes, imádlak, hogy megmentettél, és nagyon tudsz, de te meg ne játszd az ősgonoszt, mert ha úgy igazán szemétkedni akarnál, ott hagytál volna megdögleni. Szóval... azt hiszem ez patthelyzet. – Felszisszenek, ahogyan megkocogtatja a fejemet, hát a gyógyító buzergálása ellenére sem tökéletes még az összhang, zúg a fejem, és szédülök, csak az óriási lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy nem csuklom megint össze, így belékapaszkodom, és csúnyán nézek rá, főleg, hogy még le s kölyköz.
- Kölyköket? Most megsértődhetnék, de csak féltékennyé tesz ez a rohadt többesszám. Különben meg nincs is senkid boszi, figyellek már pár napja. Egyedül vagy. – Na jó, ez talán bántó, biztosan van társasága, de olyan állandó nincsen, nem bukkantak fel az életében visszatérő szereplők, amióta fotózom. Nem akartam én odarúgni, láthatóan rajtam kívül is megvan a maga baja.
- Ahha... hát igen, amilyen csinos vagy, nem is tudnálak elképzelni mondjuk egy cipőboltban. Na de hagyjuk a külsődet, mert még elszállsz attól, hogy megint csajozni akarok, pedig tényleg azt akarok. – Nevetem el magamat, tényleg nem akarok én tovább nyomulni, csak furcsa ezen a bájos arcon ennyi idegrándulást látni, nem illik hozzá. Jó, azért durván kék a szeme, mintha ez is sugallná a varázserejét.. – Lelkes? Fáraszt? Te hol élsz? Manapság mindenki ilyen... – Csóválom a fejemet, ez azért tényleg nem igaz, én szoktam lenni a társaság középpontja, egyfolytában pörgök, még a félhulláknak is életcélt adok. De hogy mit kezdek a boszorkánnyal, azt még nem tudom. Pár perc alatt átvágunk a parkon is, előhalászom a kulcsomat, és benyitva előreengedem. Nem kell attól félnie, hogy becsaltam magamhoz, hiszen az már bebizonyosodott, hogy lenyomna, mint egy kislányt. Azért felkapcsolom a villanyt. Egy sorház egyik lakásában van a műtermem, egyébként egész tágas, a falakon fotók, csakis művészi jelleggel, beállításokkal tehát érzékelheti, hogy nem kezdő vagyok. A laptopom bekapcsolva az amerikai konyhán tálalópulton, és képernyővédő nincsen, lehet látni, hogy ő van a háttérképként beállítva, egy igen szomorú pillanatában magányosan kávézgatva. Hát lebuktam, de most már mindegy.
- Tedd le magad. – Akár a kanapéra, akár a bárszékek egyikére a pultnál, hiszen kajálás közben onnan nézem a tévét. Kinyitom a hűtőt, s paradicsomlevet, meg vodkát mixelek gyorsan össze, hogy pár pillanttal később már adhassam is a Bloody Maryt. Azt hiszem ránk fér.



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
† Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
† Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 17, 2016 9:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nem ez volt a mai terv, hogy el kell bánnom két alakkal, plusz ezek után még meg is kell mentenem valakinek az életét. Nem épp így terveztem az estét, főleg nem olyan valakinek az életét, aki minden áron a nyomomban jár, pedig lehetne annyi esze, hogy nem követünk csak úgy idegeneket az utcán, főleg akikről semmit sem tudunk, sőt ki tudja, talán még veszélyesek is... Arra mondjuk már rájöhetett, hogy veszélyes engem követni, bár azt hiszem az még nem teljesen evidens számára, hogy én magam is tudok veszélyes lenni, ha igazán akarok, bár a fickókat elég gyorsan és könnyen eltüntettem az útból, tehát ennek fényében azért ha kicsit logikusan gondolkodik... Túl sokat várok?
Ezek után nekem kell megmentenem őt, életet lehelnem belé, ami az én erőmet is kiveszi rendesen. Kelleni fog egy jó erős és kiadós kávé és egy nagy pihenés, de csak úgy nem hagyhatom hogy itt grasszáljon körülöttem, vagy akárhol miután még a titkomat is tudja. Kellemetlen egy helyzet, nem mondanám, hogy túlságosan élvezem.
- Azért szédülsz, mert majdnem megöltek... és hagyd ezt a béna csajozós dumát. Nem vagyok szivi és nagyon is veszélyes valakivel futottál össze, csak nem fogod fel azzal a buta fejeddel. - sóhajtva csóválom meg a fejemet, kicsit még a fejét is megkocogtatom, mintha attól félnék, hogy nincs a fejében semmi sem, és erre látok is esélyt. Ha nem fogja fel, hogy veszélyes dolgok után kutat a kis gépével... Nagyobb bajba is kerülhetett volna. Ha mondjuk egy vámpír kap lencsevégre, akkor most valószínűleg nem szédülne, hanem egyáltalán nem lenne életben. Nem is értem, hogy ebbe miért nem gondolt bele. Emberek... a naivitásukkal... komolyan nem értem, hogy miért nem gondolkodnak egy kicsit többet és fogják fel, hogy csak egy életük van, és abból nincs ismétlés, ha sikerül elszúrni.
- Kölyköket mentek meg, akik nem tudnak leakadni rólam. - cinikus kissé a válasz és persze a szemöldököm is az égbe szökik már csak a kérdés okán is. Mégis hogyan kérdezhet ilyet? - Boszorkány vagyok, nincs hétköznapi foglalkozásom. - válaszolok aztán megrázva a fejemet. Nem árulok shake-et a Mekiben és nem is szolgálok fel senkit sem pincérnőként. Az ilyesmi nem igen illene hozzám és nincs szükségem efféle elterelő álcára, vagy ilyesmire és persze a pénzkeresetet is könnyedén meg tudom oldani máshogy. Boszorkány vagyok, és elég jó a tetejében, hiszen régóta élek már, volt időm gyakorolni és fejleszteni magamat. - Te mindig ennyire... lelkes vagy? Ez nem fáraszt másokat? - a kezemet azért elhúzom, én ennyire nem vagyok nyílt és nem is ismerem és persze határozottan az a célom, hogy lekoptassam miután elmondtam neki egy részét annak, amit hallani akar. Annyit, amiről azt hiszi, hogy minden, de persze még véletlenül sincs így. De komolyan folyamatosan fecseg, olyan mint valami felhúzhatós játék, ami sosem merül le. Nem tudom, hogy ezt ki bírja cérnával, de hogy én nem könnyen, annyi biztos. De most nincs más út, irány a lakása, aztán ott majd felvázolok neki pár dolgot... na persze azért nem túlságosan sokat, ne vigyük túlzásba.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 14, 2016 12:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Próbálom összekaparni magamat, valahogy nem akarok lemaradni életem legfontosabb pillanatairól. Lényegében még örülök is neki, hogy lebuktam a követés közben, még azt is bevállalom, hogy jól jött, hogy az utcai rabló trió aprósüteményt akart belőlem csinálni, mert így a lánynak is fel kellett fednie magát előttem, bebizonyosodott, hogy nem vagyok teljesen paranoiás, mégiscsak volt értelme őt követni. Oknyomozó ügyeim közül még sosem jártam ennyire közel az igazsághoz. Lassan tíz éve csinálom, még kiskoromban kezdtem, egy szál diktafonnal, amit születésnapomra kaptam. Jó, az még nem volt igazi nyomozás, azt próbáltam megfejteni, hogy ki lopta el a gondnok bicaját a suli elől. Már akkor is összetűzésbe kerültem a sötét alakokkal, mert néhány suhanc tette, és amikor kérdőrevontam őket, még a diktafonomat is elvették, vélhetően azért, mert elég ósdi gyártmány volt, kilógott a zsinórja a házizsákomból, mert külső mikrofont közöttem rá, hogy felvehessem a vallomásukat. Ám teltek az évek, egyre ügyesebb lettem, kamerával kezdtem el dolgozni, felfedeztem végül a netet is, és évek óta bloggerként működök, polgárpukkasztó tényekkel szórakoztatva hű olvasótáboromat, akik egyébként egyre többen vannak. Ez nyilván más mint az újságírás, ahol adott témáim vannak, és a szerkesztő meghúzhatja, ha erősnek érzi. De hát abból van pénzem, így kicsi a mozgástér, így inkább humort próbákok belevinni, ha már meghökkentő nem lehetek. Miután sikerül oly bájosan beájulni, arra eszmélek fel, hogy valahogy a homlokomra tett kézzel morgolgat, és láthatóan nem csak embereket tud dobálni, hanem valamiféle gyógyító ereje is van.
- De most nem valami rosszabbal futottam össze. Különben meg engem nem a mesék érdekelnek. Láthatóan hús-vér csajszi vagy, és még dögös is, ha nem gond, hogy ezt mondom. Jó, van egy fancsali fejed szivi, de azon segíthetünk. Elviszlek csörögni, meg ilyesmi, van egy fasza motorom. Csak ne szédülnék ennyire... – Roggyan meg ismét a térdem, belekapaszkodok a lány vállába, de utána kihúzom magamat, van még egy enyhe hidegrázásom is, de már tisztul a tekintetem. Most már elengedem, nem akarom, hogy úgy érezze, direkt csinálom, hiszen. Azért van egy finom illata, amit még így picit kábultan is érzek, és ez a misztikum, ami körbelengi, azt hiszem megfogtam vele az isten lábát. De miért is pokoli rosszkedvű?
- Jó, akkor mesélj, hogy mivel foglalkozol? – Kérdezem érdeklődve, ahogyan elindulunk az utcán, már nem tántorgok, végülis férfi volnék, vagy mi a szösz. Nem tudom,h ogy hova megyünk, mert ha már beszélgetünk, tényleg jó lenne leülni valahol, a kérdése ellenben meglep, holott logikus, hogy magához nem visz, de nem akarja, hogy más is meghallja. – Hoppá, tudtam én, hogy egyszer eljössz velem. Innen két utcányira. Bérelek egy garzont. Na gyere, és közben kiváncsian várom a bevezetődet. – Fogok rá a kezére, és csodaszép kék pillantásomban van valami igazán bátorító, ami mintha idegesítené, de csakazért sem kapcsolom ki a rajongó villódzást.



Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 

Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-