Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 14, 2016 11:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
 A szőke boszorkány értetlenül kezeli le azt, ahogyan hozzá állok. Ez az egész mégsem teljesen szól, én ilyen vagyok, bár igaz ami igaz, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nagyon rápörögtem, még a blogomban is leírnám a találkozás részleteit, ha nem ígértem volna meg neki. Szó sincsen róla, hogy félnék tőle, a hatalmas kék szempár számomra minden, csak nem félelmetes. Olyan határtalan szomorúság van benne, szinte a tisztemnek érzem felvidítani, egyébként is életigenlő vagyok, a buli a mindenenem, de azt valahol jól látja, hogy én is egyedül vagyok, nem véletlenül ücsörgök a műteremben sokszor, és a gép mögül próbálok világot kreálni magamnak. Látom azt is, hogy mennyire idegesítem, nem akarom én túlfeszíteni a húrt, csak... érdekel. Érdekel az, hogy milyen hatalma van, de ahogyan fényképeztem őt, a lelkivilága is megfogott. Művész szemmel néztem őt, minden gesztusa számomra olyan rezdülés, amelyek a képeken teljesen jól átjönnek. Elbűvölt, mintha valami kisgyerek lennék, aki az állatkertben rácsok nélkül nézheti a fennséges tigrist. Na jó, ha ezt elmondanám neki, még biztosan nagyobb maflást kapnék tőle, mint attól, aki igazán a falhoz kent.
Végre megtudom a nevét, azt pedig egyenlőre félreteszem, hogy olyan elvásárom legyen, hogy ne nézzen csúnyán. Úgyis fog, erről nem tehet, mert rágja belülről valami méreg, amit talán kideríthetek. Nem gondolom magamat hős megmentőnek, végülis ő az, aki nem hagyott ott, én amolyan szárnysegéd volnék, de tudom, hogy ha valami sorsfordítóra vártam egész életemben, akkor most megjött. Imádom a titkokat, ő pedig állati sokat hordozhat, csak nem szabad elijesztenem. És hogy ő lenne a lehetőség, hogy felkapszkodjak? Ugyan, sosem azért csináltam, hogy híres legyek. Polgárpukkasztásért igen, de a magánéletét most nem tárnám a publikum felé. – Áh, dehogy kislány, vagy Serah. Úgy vélem, hogy ez jó kezdet, hogy megismerjük egymást. Most lehet, hogy be fogom érni pár válasszal. Viszont lehet, hogy további kérdéseket vet fel, amit megtudok. Ez ugye csak nem baj? – Nem látom benne a gonosz boszorkányt, akinek el akarja magát adni, viszont az sem volna szerencsés, hogy túlzottan cukinak állítsam be, ha ő magát nem gondolja ilyennek, mert nem akarom hogy úgy vélje, rá akarok húzni valami szerepkört, ami nem. Talán ha megismerem, gondolhatom kedvesnek, és bájosnak, most csak a saját stílusomhoz ragaszkodom úgy kb.
- Láttalak ugyan egy-egy emberrel beszélni, de úgy értem, hogy családot nem láttam, ha csak nem távol élnek, és... pasid sincsen. És... igaz, ilyen szempontból én is. A családom Californiában él, ritkán látom őket, ki akartam repülni az otthon melegéből. Van ugyan pár haverom, akikkel együtt bulizunk, de úgy összességében, ja. – Bólintok, kicsit halványabbra szűkítve a mosolyomat, miközben levetjük a cipőket, és a kabátokat. Egyenlőre még nem gondolom, hogy feloldódna, viszont a laptopom nyitva maradt, bekapcsolva, és képernyővédő híjján meg is látja magát. Az itallal a kezemben ülök le mellé, na ne szorosan, azért tartva a távolságot. – Ja hogy az.. Hát.. Nem gondoltam, hogy ma feljössz, nem akartalak vele zavarba hozni... Én csak... szóval tényleg figyeltelek, és... nem tudom, hogy mi bánt téged, de ezt is meg akartam tudni. – A szokásos cserfes mosoly mellé most becsúszik egy kis félénkebb is, amolyan pirulós, mint ha egy rajtakapott gyerkőc lennék, aki csent a családi édességből.
- Ezt nehéz összefoglalni. Hogy-hogy létezik a mágia? És miért nem tudunk róla? És te.. ki vagy Serah? Tudom, hogy ez így sok... de nehéz megfogalmazni, annyi kérdésem lenne...



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 07, 2016 9:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nem igazán értem, hogy mire fel ez a nagy ragaszkodás és érdeklődés. Annyi biztos, hogy én aztán nem lelkesítettem ebben, vagy nem mutattam jelét, hogy van értelme egyáltalán csinálnia, mégis úgy fest, hogy nem tudom levakarni magamról, pedig nagyon igyekszem, de még a sértéseket se nagyon veszi magára, mintha nem is neki szólnának igazából. Lepereg róla nagyjából minden, mégis vajon mit kellene tennem, hogy elfogadja nem akarok mesedélutánt tartani neki? Viszont úgy fest választásom nem igen van, mert amíg nem teszem meg, addig nem hagy békén.
- Serah. - rövid válasz, a nevemet akarja, úgyhogy ezt is kibököm, ha már annyira mindenre kíváncsi. Amúgy se hagyna békén addig, amíg nem mondanám ki, annyira pedig már látta, hogy mire vagyok képes, hogy ha valami butaságot akarna csinálni, valahol kiadni ki vagyok és mire képes abból biztosan komoly baja származna. - Megmentettelek és egyből azt hiszed innentől minden oké. - kétkedőn csóválom a fejemet, hiszen azért ez... Nem tudom, hogy naivitásnak mondjam, vagy valami egészen másnak, de annyi biztos, hogy nem valami okos döntés csak azért bíznia bennem, mert megmentettem. Nem akartam, hogy pancserek verjék halálra, de ha az istennek se hagy békén, akkor biztos, hogy nem lesz hozzá azért végtelen türelmem.
- Ezt pár nap alapján el is döntötted? Akkor hidd ezt, egyedül vagyok, mint te? - mert nekem nagyon úgy fest, hogy ő is egyedül kommandózik itt naphosszat és annak nem biztos, hogy jó vége lesz, mert nálam sokkal rosszabbakba is belefuthat, akik nem valószínű, hogy ilyen könnyedén fogják venni, hogy megfigyeli már őket egy ideje. Vannak rosszabbak nálam sokkal.
- Hát ezért viselem rosszul manapság az embereket. - jegyzem meg még egy sóhajjal, mielőtt elindulnék vele a cél felé. Úgy érzem, hogy semmivel sem tudom letörni, vagy megfélemlíteni, szóval az is lehet, hogy lassan feladom a dolgot és nem erőltetem, hogy rá hozzam a frászt, mert jó eséllyel úgy se fog sikerülni. Azért a képeit megnézem magamnak a lakásába érve. Na nem látványosan, csak úgy futtában, mielőtt megnézném hová kerüljön a kabát és figyelem ő leveszi-e a cipőt, mert ha igen, akkor én is. Annyi illemet bőven ismerek, hogy tudjam, azért ezt mégis csak illik megtenni. A laptopon lévő képet meglátva viszont azért rendesen meglepődöm, na erre igazán nem számítottam, látszik, hogy meglep.
- Az miért van ott? - a kanapéra ülök le feszes háttal, nem valami laza módon, bár azért az italt elveszem tőle, de épp csak egy korty után teszem le végül az asztalra, vagy oda ami a legközelebb van és stabil felületnek tűnik. Elég laza legénylakás, viszont valamelyest mégis rendezett gondolom a miatt, hogy részben még műterem is. - Szóval mit akarsz tudni? - a lényegre török, mert addig nem hagy élni, amíg nem tudja meg, amit akar, és akkor már legyünk túl rajta, ha lehet akkor minél előbb, mert van még dolgom és egyébként is a túlzott lelkesedése határozottan fárasztó tud lenni.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 05, 2016 6:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

denise & klaus
Még sosem találkoztam olyan nővel, aki vágyott volna a társaságomra, vagy egyfajta vonzást érzett volna hozzám anélkül, hogy találkoztunk volna. Persze vannak olyan nők, akik szeretik a veszélyes férfiakat és nekem természetesen megvan a magam hírneve, de nem tudom elhinni, hogy valaki csak ezért rám akarna tapadni, mint egy pióca. Nem tudom komolyan venni pedig egy kis részem talán még igyekszik is azért, hogy megpróbáljam őt komolyan venni. Mármint még ő maga sem tudja pontosan, hogy miért van ez, akkor nekem miért kellene elhinnem, hogy igaz? Talán azért, mert hazugságnak túlságosan is ostoba. De talán pontosan ezért olyan jó.
- Hát ettől hiszed vagy sem, nem lett jobb a kijelentésed. - Nem érzem azt, hogy közelebb kerültünk volna bármihez is, mert nem tudja megmagyarázni. Ezzel pedig bennem egy vészjelzés indul el legbelül, hogy jobb lenne kideríteni, hogy mi is ez az egész, mert egy ember nem ébred csak úgy arra fel, hogy egy ismeretlen emberhez kezd el vonzódni. Ez egy hatalmas hülyeség. Most mégis úgy igyekszik tálalni, mintha ez maga lenne az igazság.
- Kedvesem sértő, hogy úgy emlegeted, hogy a saját fajtád, amikor valamilyen értelemben a sajátom is. Egyszerűen csak vámpírként teremtettük ezt a várost és ezért itt mindig is a vámpírok voltak azok, akiknek tényleges hatalom járt. - Nem olyan nehéz összerakni a képet a város történelmét tekintve, hiszen akkor építettünk, amikor még én magam is egyszerű vámpír voltam álmodozva arról, hogy egy nap talán ennél sokkal több lehetek majd. De azt hiszem nem is állunk olyan távol a valóságtól, mert most már sikerült felébreszteni a bennem szunnyadó vérfarkast, de ettől függetlenül még nem mondhatnám ezt, hogy a vérfarkasok a mocsárban nagy rajongóim lennének. Az ő vezetésüket jobb, ha Hayley csinálja. Előtte még meghajlanak. Jobb ember, mint én ezért ezen igazából meg sem lepődöm. Nem mindenki akarhat egy olyan vezetőt, mint én. De nem is mindenki kaphat olyan vezetőt, mint én.

// bocsánat, hogy késtem! 27

©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 02, 2016 9:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Szerencsére nem látok bele a fejébe, hiszen nem két alakkal bánt el, hanem hárommal, de a személyes varázsomnak betudható, ha netán nem tud számolni. Különben pedig gyönyörű, boszorkány, nem kell okosnak is lennie. Na de mivel nem tudom, hogy mit gondol, csak az arcára kiülő zavarral szembesülök, ezt amolyan szórakoztató dolognak tudom be. Nem túlzottan izgat, hogy majdnem meghaltam. És hogy gyerekes lennék? Végülis van benne valami, ám így lehet elviselni, könnyen venni az életet. Viszont van bennem annyi empátia, hogy észrevegyem, hogy valamiért ő rohadtul eszi a kefét. Talán megbántották, vagy gyászol, erre tudnék így első körben tippelni, és idegesíti a jelenlétem, a viselkedésem. Holott úgy gondolom, hogy ez a nyomulás be szokott jönni a nők egy komoly rétegének, de nem, a szöszi boszorkány bizony olyan konzervatív, mintha most ástam volna elő valami évezredes sírból. Szerencse, hogy nem úgy néz ki, valahogy nem lenne gusztusom egy oszladozó banyához. Külsőre azonban nagyon pöpec, be kell vallanom, hogy ezért is figyeltem fel rá, furcsán viselkedett, ami egy ilyen jó nőtől nagyon furcsán jön le, így a nyomába eredtem, remélve, hogy csak találok valami komromittálót, legrosszabb esetben meg lesz róla pár jó képem.
- Oké, de lassan bemutatkozhatnál. Bastian vagyok, és nem is nyomom bénán. Az, hogy neked nem jön be, hát istenem, most miért kell gúnyolódni? Te veszélyes? Édes, imádlak, hogy megmentettél, és nagyon tudsz, de te meg ne játszd az ősgonoszt, mert ha úgy igazán szemétkedni akarnál, ott hagytál volna megdögleni. Szóval... azt hiszem ez patthelyzet. – Felszisszenek, ahogyan megkocogtatja a fejemet, hát a gyógyító buzergálása ellenére sem tökéletes még az összhang, zúg a fejem, és szédülök, csak az óriási lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy nem csuklom megint össze, így belékapaszkodom, és csúnyán nézek rá, főleg, hogy még le s kölyköz.
- Kölyköket? Most megsértődhetnék, de csak féltékennyé tesz ez a rohadt többesszám. Különben meg nincs is senkid boszi, figyellek már pár napja. Egyedül vagy. – Na jó, ez talán bántó, biztosan van társasága, de olyan állandó nincsen, nem bukkantak fel az életében visszatérő szereplők, amióta fotózom. Nem akartam én odarúgni, láthatóan rajtam kívül is megvan a maga baja.
- Ahha... hát igen, amilyen csinos vagy, nem is tudnálak elképzelni mondjuk egy cipőboltban. Na de hagyjuk a külsődet, mert még elszállsz attól, hogy megint csajozni akarok, pedig tényleg azt akarok. – Nevetem el magamat, tényleg nem akarok én tovább nyomulni, csak furcsa ezen a bájos arcon ennyi idegrándulást látni, nem illik hozzá. Jó, azért durván kék a szeme, mintha ez is sugallná a varázserejét.. – Lelkes? Fáraszt? Te hol élsz? Manapság mindenki ilyen... – Csóválom a fejemet, ez azért tényleg nem igaz, én szoktam lenni a társaság középpontja, egyfolytában pörgök, még a félhulláknak is életcélt adok. De hogy mit kezdek a boszorkánnyal, azt még nem tudom. Pár perc alatt átvágunk a parkon is, előhalászom a kulcsomat, és benyitva előreengedem. Nem kell attól félnie, hogy becsaltam magamhoz, hiszen az már bebizonyosodott, hogy lenyomna, mint egy kislányt. Azért felkapcsolom a villanyt. Egy sorház egyik lakásában van a műtermem, egyébként egész tágas, a falakon fotók, csakis művészi jelleggel, beállításokkal tehát érzékelheti, hogy nem kezdő vagyok. A laptopom bekapcsolva az amerikai konyhán tálalópulton, és képernyővédő nincsen, lehet látni, hogy ő van a háttérképként beállítva, egy igen szomorú pillanatában magányosan kávézgatva. Hát lebuktam, de most már mindegy.
- Tedd le magad. – Akár a kanapéra, akár a bárszékek egyikére a pultnál, hiszen kajálás közben onnan nézem a tévét. Kinyitom a hűtőt, s paradicsomlevet, meg vodkát mixelek gyorsan össze, hogy pár pillanttal később már adhassam is a Bloody Maryt. Azt hiszem ránk fér.



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 17, 2016 9:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nem ez volt a mai terv, hogy el kell bánnom két alakkal, plusz ezek után még meg is kell mentenem valakinek az életét. Nem épp így terveztem az estét, főleg nem olyan valakinek az életét, aki minden áron a nyomomban jár, pedig lehetne annyi esze, hogy nem követünk csak úgy idegeneket az utcán, főleg akikről semmit sem tudunk, sőt ki tudja, talán még veszélyesek is... Arra mondjuk már rájöhetett, hogy veszélyes engem követni, bár azt hiszem az még nem teljesen evidens számára, hogy én magam is tudok veszélyes lenni, ha igazán akarok, bár a fickókat elég gyorsan és könnyen eltüntettem az útból, tehát ennek fényében azért ha kicsit logikusan gondolkodik... Túl sokat várok?
Ezek után nekem kell megmentenem őt, életet lehelnem belé, ami az én erőmet is kiveszi rendesen. Kelleni fog egy jó erős és kiadós kávé és egy nagy pihenés, de csak úgy nem hagyhatom hogy itt grasszáljon körülöttem, vagy akárhol miután még a titkomat is tudja. Kellemetlen egy helyzet, nem mondanám, hogy túlságosan élvezem.
- Azért szédülsz, mert majdnem megöltek... és hagyd ezt a béna csajozós dumát. Nem vagyok szivi és nagyon is veszélyes valakivel futottál össze, csak nem fogod fel azzal a buta fejeddel. - sóhajtva csóválom meg a fejemet, kicsit még a fejét is megkocogtatom, mintha attól félnék, hogy nincs a fejében semmi sem, és erre látok is esélyt. Ha nem fogja fel, hogy veszélyes dolgok után kutat a kis gépével... Nagyobb bajba is kerülhetett volna. Ha mondjuk egy vámpír kap lencsevégre, akkor most valószínűleg nem szédülne, hanem egyáltalán nem lenne életben. Nem is értem, hogy ebbe miért nem gondolt bele. Emberek... a naivitásukkal... komolyan nem értem, hogy miért nem gondolkodnak egy kicsit többet és fogják fel, hogy csak egy életük van, és abból nincs ismétlés, ha sikerül elszúrni.
- Kölyköket mentek meg, akik nem tudnak leakadni rólam. - cinikus kissé a válasz és persze a szemöldököm is az égbe szökik már csak a kérdés okán is. Mégis hogyan kérdezhet ilyet? - Boszorkány vagyok, nincs hétköznapi foglalkozásom. - válaszolok aztán megrázva a fejemet. Nem árulok shake-et a Mekiben és nem is szolgálok fel senkit sem pincérnőként. Az ilyesmi nem igen illene hozzám és nincs szükségem efféle elterelő álcára, vagy ilyesmire és persze a pénzkeresetet is könnyedén meg tudom oldani máshogy. Boszorkány vagyok, és elég jó a tetejében, hiszen régóta élek már, volt időm gyakorolni és fejleszteni magamat. - Te mindig ennyire... lelkes vagy? Ez nem fáraszt másokat? - a kezemet azért elhúzom, én ennyire nem vagyok nyílt és nem is ismerem és persze határozottan az a célom, hogy lekoptassam miután elmondtam neki egy részét annak, amit hallani akar. Annyit, amiről azt hiszi, hogy minden, de persze még véletlenül sincs így. De komolyan folyamatosan fecseg, olyan mint valami felhúzhatós játék, ami sosem merül le. Nem tudom, hogy ezt ki bírja cérnával, de hogy én nem könnyen, annyi biztos. De most nincs más út, irány a lakása, aztán ott majd felvázolok neki pár dolgot... na persze azért nem túlságosan sokat, ne vigyük túlzásba.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 14, 2016 12:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Próbálom összekaparni magamat, valahogy nem akarok lemaradni életem legfontosabb pillanatairól. Lényegében még örülök is neki, hogy lebuktam a követés közben, még azt is bevállalom, hogy jól jött, hogy az utcai rabló trió aprósüteményt akart belőlem csinálni, mert így a lánynak is fel kellett fednie magát előttem, bebizonyosodott, hogy nem vagyok teljesen paranoiás, mégiscsak volt értelme őt követni. Oknyomozó ügyeim közül még sosem jártam ennyire közel az igazsághoz. Lassan tíz éve csinálom, még kiskoromban kezdtem, egy szál diktafonnal, amit születésnapomra kaptam. Jó, az még nem volt igazi nyomozás, azt próbáltam megfejteni, hogy ki lopta el a gondnok bicaját a suli elől. Már akkor is összetűzésbe kerültem a sötét alakokkal, mert néhány suhanc tette, és amikor kérdőrevontam őket, még a diktafonomat is elvették, vélhetően azért, mert elég ósdi gyártmány volt, kilógott a zsinórja a házizsákomból, mert külső mikrofont közöttem rá, hogy felvehessem a vallomásukat. Ám teltek az évek, egyre ügyesebb lettem, kamerával kezdtem el dolgozni, felfedeztem végül a netet is, és évek óta bloggerként működök, polgárpukkasztó tényekkel szórakoztatva hű olvasótáboromat, akik egyébként egyre többen vannak. Ez nyilván más mint az újságírás, ahol adott témáim vannak, és a szerkesztő meghúzhatja, ha erősnek érzi. De hát abból van pénzem, így kicsi a mozgástér, így inkább humort próbákok belevinni, ha már meghökkentő nem lehetek. Miután sikerül oly bájosan beájulni, arra eszmélek fel, hogy valahogy a homlokomra tett kézzel morgolgat, és láthatóan nem csak embereket tud dobálni, hanem valamiféle gyógyító ereje is van.
- De most nem valami rosszabbal futottam össze. Különben meg engem nem a mesék érdekelnek. Láthatóan hús-vér csajszi vagy, és még dögös is, ha nem gond, hogy ezt mondom. Jó, van egy fancsali fejed szivi, de azon segíthetünk. Elviszlek csörögni, meg ilyesmi, van egy fasza motorom. Csak ne szédülnék ennyire... – Roggyan meg ismét a térdem, belekapaszkodok a lány vállába, de utána kihúzom magamat, van még egy enyhe hidegrázásom is, de már tisztul a tekintetem. Most már elengedem, nem akarom, hogy úgy érezze, direkt csinálom, hiszen. Azért van egy finom illata, amit még így picit kábultan is érzek, és ez a misztikum, ami körbelengi, azt hiszem megfogtam vele az isten lábát. De miért is pokoli rosszkedvű?
- Jó, akkor mesélj, hogy mivel foglalkozol? – Kérdezem érdeklődve, ahogyan elindulunk az utcán, már nem tántorgok, végülis férfi volnék, vagy mi a szösz. Nem tudom,h ogy hova megyünk, mert ha már beszélgetünk, tényleg jó lenne leülni valahol, a kérdése ellenben meglep, holott logikus, hogy magához nem visz, de nem akarja, hogy más is meghallja. – Hoppá, tudtam én, hogy egyszer eljössz velem. Innen két utcányira. Bérelek egy garzont. Na gyere, és közben kiváncsian várom a bevezetődet. – Fogok rá a kezére, és csodaszép kék pillantásomban van valami igazán bátorító, ami mintha idegesítené, de csakazért sem kapcsolom ki a rajongó villódzást.



Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Keresem :
My daughter
Kedvenc dal :
Boom clap
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Parancsolgatás
Humor :
Akad, talán



Avery Scodelario ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 06, 2016 2:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Amanda & Avery

Évszázadokon keresztül éltem abban a hitben, hogy elveszítettem a lányomat, a férjemmel és a szüleimmel együtt a tűzben, amit a boszorkányok okoztak. Rengeteg ideig gyakoroltam azt, hogy hogyan rejtsem el mások elől az érzéseimet, a boszorkányok kínzása után nem akartam több fájdalmat érezni, nem engedtem soha többé senkit olyan közel magamhoz, hogy egy nap fájjon az elvesztése. Nem hazudok azzal, ha azt mondom, hogy a családom elvesztését sosem tudtam feldolgozni, mindig volt egy keserű szájíz amit éreztem, ha eszembe jutottak ezek az emlékek. Egyetlen olyan ember van, akinek mondhatni sikerült magát beférkőznie magát a szívembe, teljesen akaratlanul. Raul az. Fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta, de fontos személy lett az életemben, főleg mivel nagyon sokáig az ő vérén éltem, szó szerint a vérét szívtam. Táplált engem és még a másik két vámpírt is. Szinte nem is tudom, hogy mikor lett fontos számomra, nem vettem észre, hogy mikor kezdtem el vonzódni hozzá.
Rault pillanatok alatt kiverem a fejemből és vissza térek a jelenbe, mikor meghallom Amanda szépen csengő szavait. Mikor még elveszítettem őt, alig tudott pár szót, viszont mindig igényelte, hogy valaki foglalkozzon vele. Istenkém... Szívem szerint most szorosan magamhoz ölelném, közel akarom érezni magamhoz a lányomat, de nem tehetem most ezt meg, tűrtöztetnem kell magamat, tudom, hogy neki kicsit sok ez az egész.
- Hát nem látod a hasonlóságokat? - mutatok rá, majd magamra. Nem is tudom, hogy nem jöttem rá egyből, hogy ki is ő, az első pillanatban mikor megláttam. Vagy lehet tudtam, csak egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy Amanda tényleg életben van.
- Tudom, hogy nagyon sok fájdalmon kellett keresztül menned, hogy azt hitted, hogy nem voltál fontos nekem. Az életem értelme voltál... Vagy. - lépek egy lépést közelebb felé, miközben a szemeibe nézek. Tekintetemben nem látszik más, csak a sok évszázadnyi fájdalom, amin keresztül kellett mennem. - Fogalmam sem volt arról, hogy életben vagy. Amikor kiütött a tűz, engem elraboltak, boszorkányok kínoztak meg. Sosem tudtam meg, hogy veled mi történt, mostanáig abban a hitben éltem, hogy te is oda vesztél a tűzben. - mondom halkan, elgyötört hangon.

©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
nyomozó
Humor :
állítólag szimpla zsaruhumor



Denise Oberlin ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 02, 2016 12:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

klaus & denise
Abban a pillanatban, hogy eldöntöttem, totál őszinte leszek, már tudtam, hogy garantáltan meg fogom bánni. Csak abban reménykedhetek, hogy Klaus értékeli az őszinteséget. Nem vagyok az a félős típus, de hogy hülye nem vagyok, az tuti. Előszeretettel harapdálok meg vámpírokat, de egy Klaus elleni harcban több okot is figyelembe véve vesztesként jönnék ki. Ez persze normál esetben igencsak bökné a csőrömet, de mivel amúgy sem kicsinálni akarom őt, pusztán csak "ide vonzott valami megmagyarázhatatlan erő" - úristen, de idiótán hangzik -, így teszek rá, hogy alulmaradnék egy küzdelemben. Mondjuk most, hogy némi gúnyt érzek felfedezni a hangjában, mikor megkérdezi, elfelejtettem-e, miért követem őt, szíves örömest felpofoznám. De türtőztetem magam, ugyanis nagyon szeretek élni, és jó lenne, ha még teszem azt a távolibb jövőben is élvezhetném a lélegzés apró örömeit.
- Nem, képzeld el, hogy nem felejtettem el. Mindössze...nem igazán tudom megmagyarázni. - Csúcs, ezzel most biztos nem vagyok előrébb. Mármint simán lehet, hogy már csak ezért a sok baromságért is lecsapja a fejem, amit itt összehordok. De mit csináljak, ha egyszer még én magam sem értem, miért akartam megtalálni őt az elmúlt három évben? Egye fene, egyszerűen csak kinyögöm, mi van. Pont, mintha egy terapeutánál lennék. Valószínűleg ha ezt túlélem, szükségem is lesz egy kiadós beszélgetésre. Még jó, hogy ott van nekem a szuper barátnőm Scarlett, akivel mindent meg tudunk beszélni. Igen, szegényre mindent rá fogok zúdítani, mert egyszerűen hihetetlen, amit most érzek. Három év után végre szemtől-szemben állok azzal az illetővel, akit magam sem tudom, miért, de fel akartam kutatni. Erre jelen pillanatban egyszerre vagyok ideges és baromi nyugodt, egyszerre akarok elszaladni messzire, és mégis itt maradni. Ezer kérdésem lenne, de mivel nem tudom, kinyírna-e, ha feltenném őket, így ezt még egyelőre hátrébb helyezem a teendőim listáján. Ergo nincs más hátra, mint megnyílni, és közben imádkozni, hogy ne nyírjon ki itt és most. - Azzal kezdeném, hogy ez a szabály hülyeség. Értem én, hogy a fajtámat lenézitek...megjegyezném, nem vettem a lelkemre. De hogy lehet az, hogy ti nyugodtan, következmények nélkül ölhetnétek meg minket, mi viszont fülünk-farkunk behúzva kell csücsülnünk a sarokban? Jesszus, miféle hely ez? - Túl sok? Igen, azt hiszem, talán vissza kéne vennem egy kicsit. - Mindegy is. Az indokom, amiért felkerestelek, meglehetősen keszekusza. Főleg, mivel magam sem tudom, mi vonzott ide. Mikor pár éve hallottam a neved, és mendemondákat rólad - amik nyilvánvalóan mind igazak -, egyszerűen csak úgy éreztem, találkozni akarok veled. Nem értem, miért éreztem ezt. Lehet, valami vudu cuccot hajtottak végre rajtam, valami abrakadabrát, nem tudom. Nem értek az ilyesmihez. De így érzek, ez van. Nem bántani akarlak, csak...látod? Zagyvaság az egész, és még körülírni sem tudom. - Idegesen simítok végig a homlokomon, miközben összeráncolom azt. Cseszett idegesítő a tudat, hogy nem tudsz valamit, amit normál esetben tudnod kéne, és megmagyarázni sem tudod, amit nem tudsz, mivel nem tudod...mi van?

©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 28, 2016 7:49 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Úgy látom, hogy tényleg nagyon nem érzi át, hogy miről is van szó. Ez az egész veszélyes, ez a világ veszélyes rá nézve és ha ezt nem fogja fel, vagy gondolja át abból tényleg komoly baja lehet. Akár bele is halhat, ez nem világos neki vajon? Na ezért nem bírom a firkászokat. Mintha tényleg képtelen lennének józanul gondolkodni, átlátni, hogy a tetteik súlyos következményekkel járhatnak, ahogyan most is majdnem itt hagyta a fogát, mert a három fickó majdnem szétkapta. Nem értem, hogy miért nem ment el inkább a helyett, hogy továbbra is kockáztat. Nem véletlenül ájul el, pedig én már nem folytatom tovább, nem erőltetem nála a beszédet, de vért veszített és úgy istenesen bevágta a fejét is. Inkább az a meglepő, hogy nem jóval előbb jött az a ájulás. Biztos a felspannolt állapot és az adrenalin miatt bírta eddig.
- Trükkök... - ezt már csak inkább az orrom alatt morgom, amikor hiszen ájult úgy sem hallhat belőle semmit sem. Még hogy trükkök. Nem trükk volt a három fickó leterítése és elzavarása, ahogyan az sem trükk ahogyan helyreteszem a sebét és lényegében megmentem az életét. Csak azért, hogy aztán valószínűleg tovább fárasszon a kérdéseivel és az akadékoskodásával. Persze hagyhatnám meghalni is, de annyi emberség még van bennem, hogy ilyet ne tegyek. Rémes.
Persze rendesen meglepnek a szavai, de nem tudom hogy mit kellene mondanom rájuk, legalábbis hirtelen. Olyan mint valami félresikerült rajongó, akit úgy néz ki, hogy nem tudok levakarni magamról, pedig én aztán nem vagyok popsztár, vagy hasonló, hogy rajongóm legyen.
- Nem tudom, hogy milyen ez, de... ettől még az életeddel játszol és én nem valami mesebeli boszorkány vagyok, akiért rajongani lehet és nálam sokkal rosszabbak is vannak a világban. - ez az, amibe nem gondol bele és ez az, amit nem is igazán tud. De mégis kockáztat miközben fogalma sincs az egészről. Naiv és botor lélek, aki mintha tényleg nem akarna most gondolkodni és nem tudom arra fogni, hogy beverte a fejét.
- Nem tetszik, hogy átgondolod... mintha nem lenne más dolgom csak veled foglalkozni. - elhúzom a számat, de végül sóhajtva állok fel és nyújtom neki a kezemet. Legyen, beszélek, legalábbis valamennyit, olyan helyen, ahol nem hall minket más, mert ez nem valami békés szórakozóhelyre való, vagy kávézóba, ahol túl sokan vannak. - Hol laksz? - erőt tudok adni neki, ha kell, hogy kibírja addig, de kocsim nincs. Nem tudom, hogy neki van-e, vagy mivel jött. Én gyalog voltam, nem szeretem annyira a modern járműveket, még ha tudok is vezetni. Magamhoz biztosan nem viszem, ha tudja hol lakom, akkor aztán végképp semmi esélyem sincs, hogy levakarjam magamról.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 22, 2016 9:47 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Vizslatom az arcát, azon tűnődve, hogy mennyiben lehet más, mint én. Na nem testileg, vélhetően ha így néz ki, ugyanazok az adottságai, mint nekem, csak nőben. Árad belőle ez a komoly misztikum, amivel mások nem tudnának vele mit kezdeni, én azonban maga vagyok a megelevedett oknyomozó riporter. Van némi félretett pénzem, amiből el tudok egy ideig karistolni, néha álneves glosszákat küldök az egyik hetilapnak, így ráérek bloggerkedni, polgárpukkasztó sötét dolgoknak utánajárni, de valljuk be, a helyi szemétégetés kormányzati háttere aligha érdekel sokakat, mindenki tudja, hogy New Orleans építési vállalkozói lefizetik a korrupt politkai vezetést, így az utca embere ezekre már rálegyint, és inkább testvérgyilkosságról olvasna, gabonakörökről, egyébként érdekes, meghökkentő, és lehetőség szerint véres fejleményekről, amelytől éjszaka nem tud aludni, de mégis érdekli, mert parázni jó. Akkor hát miért ne jártam volna utána a szőke csinos nőnek, aki nagyon veszélyes játékot űz, mert én talán tartom a számat, de ha más is meglátja, akkor csak nem írthatja ki az egész várost, még ha engem fenyeget is. Vagyis most éppen nem, hiszen megmentett ettől a három idiótától, így magától értetődő, hogy én sem leplezem le őt, de nem garantálhatom, hogy távol tartom magamat tőle, ezt nem vehetjük bele az alkuba. Végtére is vegye úgy, hogy érdekel, mint ember, még ha nem is az. Ismerkedni már csak lehet.
- Csak úgy kiszaladt. Szokj hozzá. Azért, mert három pasival is elbírsz, még ne vegyél egy kalap alá velük. A trükkjeid aztán nem minden...  – Felelem felhúzogatva a szemöldöket, ami ugyan fájdalommal jár a halántéksebem miatt, ám mégis meg akarom tartani a büszkeségem. Lehet, hogy bennem aztán ilyen fenenagy varázserő nincsen, de kit érdekel? Attól még nem fogok alamuszi módon meghunyászkodni előtte. Vélhetően a túl nagy megerőltetés azonban kihat rám, bármennyire is hősködök, mert a testem felmondja a szolgálatot, és pápát int az ébrenlétre. Csattanásra eszmélek, és hogy valaki nyögdécsel a közelben. A harmadik taslinál jövök rá, hogy én vagyok az, és automatikusan fogom le a kezét, nem tudom, hogy meg tudom-e így állítani, emberként talán erősebb vagyok, bár amilyen pocsék most a közérzetem, ez a fémes íz olyan, mintha elszopogattam volna egy öngyújtót. Felkönyökölök, és most én is morcosan nézek, azért a végtelenségig nem tart ki a jókedv.
- Nem akarok. De attól még azt hiszed, hogy sarkonfordulok? Nem a sztorit látom benned te dinka, hanem lenyűgözöl.. Baj ez? Ha úgyis meghalhatok bármikor, miért ne lennék egy olyan társaságában, akinek a létezését mindenki tagadja? Te vagy az őrült, ha azt hiszed, hogy erről könnyű lemondani.. – Felállok én magamtól, és ropogtatom a nyakamat, azért húzós volt ez így, szikrázó kék szemeim mégis őt vizslatják. – Ha válaszolsz, akkor átgondolom, hogy mi legyen, van-e több kérdésem, vagy elég-e ennyi. De jobb lenne inkább valahol máshol, mert a bűvészkedésed ellenére sem tudok nagyon állni.



Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 16, 2016 4:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
(Leslie lakása)

Leparkolok a pláza előtti benzinkúton, és elsősorban a tankolást intézem el, ami első helyen áll a fontossági listán. A kajaféléből még mindig tudunk lejjebb adni, de benzin nélkül nemhogy az amerikai, de még a város határáig sem fogunk elérni.
Miután tele a tank, nagy sóhajjal bevonulok a pláza élelmiszer részlegébe, és hozzákezdtek a végeláthatatlannak tűnő lista elemeinek összeszedéséhez. Igyekszem rangsorolni, hogy csakugyan a mindennapi étkezéshez kellő dolgokat szedjem össze először, majd gyors fejszámolás után teszek egy újabb kört, és összeszedem az összes többi kelléket. Még jó, hogy tényleg a lakókocsival jöttem. Púposan áll a kajaféle a bevásárlókocsiban, a pénztáros nő bele is izzad, mire mindent végigkódol nekem. Hát, ami a végösszeget illeti, én meg abba izzadok bele. Lehet hogy le kellene mondanunk az olyan luxus dolgokról, mint mondjuk az étkezés. Ha ez így megy tovább, és nem lesz valami munkám, Leslie minden ellenkezése ellenére hozzá kell nyúlnunk, és fel kell élnünk a kártérítési pénzt.
Két jóra szatyor lesz teli, és cipekedem kifelé, mint egy felmálházott teve, amikor meglátok egy apró virágüzletet a pavilonsorban. A gondolatra, hogy virágot vigyek Lesnek elmosolyodom, és a két szatyor mintha már nem is tűnne olyan borzalmasan nehéznek...
Lepakolom a szatyrokat a lakókocsiban, és visszaügetek az üzletben. Nincs nagy gyakorlatom a virágvásárlásban, így csak a fejemet vakargatom. Mit illik vinni ilyenkor? Nyilván rózsát, és vöröset. De hogyan? Mennyit?
Zavaromból az eladó rángat ki, és mosolyogva segíti ki teljes tanácstalanságomat. Összeállít egy öt szálból álló kis csokrot, én pedig megkönnyebbülten lépek ki a folyosóra. Hiába, ezt is tanulnom kell még. Mennyi és mennyi első, mióta Les-el találkoztam!
Már épp kifordulnék újra a plázából, mikor szemem sarkából egy másik üzletet pillantok meg, és úgy állok meg, mintha a padlóhoz ragasztották volna a lábamat. A gondolat azonnal a fejembe fészkeli magát, mintha csak azt mondaná: miért is ne?
Nem hezitálok, úgy engedek az ösztönöknek, mintha csak valami isteni sugallatot hallanék.
Alig negyed óra múlva remegő lábakkal jövök ki a boltból. A képemen olyan kifejezés ül, mintha fejbe vágtak volna egy jókora vasgolyóval. A térdem reszket, és úgy tántorgok ki a lakókocsihoz, mint egy részeg.
Indítok, de közben a vigyorom már körbeéri a fejemet. Alig várom, hogy lássam Les arcát.

(Leslie lakása)
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Lovaglás, táncolás



Amanda I. Scodelario ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 12, 2016 8:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Avery& Amy
hello autumn

Kislány voltam mikor elveszítettem a szüleimet. Még magam sem tudom miért pont velem történt ez meg, de megtanultam, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. Minden szerettem meghalt kivéve édesanyámat, róla nem tudok semmit és képtelen voltam felfogni, hogy miért nem keresett meg soha. Az idő teltével és a mostoha szüleim ellenszenvének köszönhetően úgy éreztem nem is szeretett engem annyira, hogy magával vigyen. Még a mai napig is utálom ezért, viszont azt tudom, hogy a saját anyám ellen nem fordulhatok, de azt nem tudom, hogy miket lennék képes neki mondani, ha összetalálkoznék vele. A szívem érzi a dühöt és a fájdalmat és attól tartok ez maradandó. Mér rég feladtam, hogy anyám felkeres és magyarázatott add a tetteiért. A bizalmam és a töretlen szeretetem felé már rég megingott, és félek, hogy lehetetlen az ellenkezője. A gondolataimat még tetézte ez az idegen vámpír, aki keresztezte az utamat. Fogalmam sincs, mit akar és miért figyelt napok óta. Figyelmesen hallgattam azt, amit mondott, de mire a végére ért én teljesen lefagytam, mint akit hibernáltak. A már nem létező vér is megfagyott az ereimben. Amikor ideges és feszült voltam mindig a nyakláncomat babráltam, ahogyan most is.
-Te… Te vagy, nem az lehetetlen!
Egy apró könnycsepp gördült le az arcomon. Az akaratom egyszerűen nem engedelmeskedett nekem, én pedig úgy éreztem mintha minden egyes fájdalom keresztül járná a testemet. Képtelen voltam felfogni és elfogadni, hogy ez a nő az édesanyám, aki kiskoromban nem érdeklődött utánam. Legszívesebben elfutnék a közeléből örökre. Nyugtalan voltam, dühös, de leginkább összezavarodott. A létező összes emlékem, csalódásom és félelmem előjött, ami anyámmal volt kapcsolatos. Úgy éreztem képtelen lennék most beszélni vele és az igazság az nem is akarok. Nem bízom már benne és nem tudom, mit érzek iránta.
-Nem akarok veled beszélni, sajnálom, de nem hiszem, van bármi is, amivel megváltoztathatnád a múltat. Ahogyan nem teheted semmisé azt a sok fájdalmat és keserűséget, amit most érzek.
Vámpírként sem változott nagyon a jellemem, de most a rég eltemetett keserű érzéseim most kezdtek felfokozódni. Ezek az érzések pedig úgy vélem épp, hogy rossz irányt vettek. Nem akarok egy rideg vámpír lenni, aki mindenkit megvet és manipulál. Ezért is volt az, hogy a múltban hagytam a sok sérelmeimet. Anyám feltűnése felkavart mindent… összezavarodtam!



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 06, 2016 12:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

denise & klaus
Meg kell mondanom, hogy nem rajongom azért, hogy rajtam tartja valaki a szemét, de egy ilyen csinos hölgynek bármikor könnyedén elnézem. Meg persze szeretem is, ha a figyelem középpontjában vagyok, de amikor követnek és szinte megszállottan rajtam tartják a tekintetüket az már egy kicsit frusztráló tud lenni, mert ilyenkor jobb szeretem megtudni, hogy minek is köszönhetem ezt a hatalmas figyelmet. Azért remélem, hogy ez a szépség nem kívánja a fejemet tálcán felszolgálni valakinek, vagy nem öltem meg valakiét, ami miatt most bosszúhadjáratba kezd. Annyira nevetséges, hogy még ennyi idő elteltével is van olyan, aki komolyan megpróbál bosszút állni rajtam, valami sérülés miatt, amit miattam szenvedett el. Mint a Tyler gyerek az egész megölted az anyámat ezért meglakolsz szöveggel. Komolyan mondom, hogy egyenesen nevetséges. Habár be kell vallanom, hogy jól szórakoztam. Mert tényleg szórakoztatónak találtam, ahogyan megpróbál valamit elérni, de ahogy mindenki szokott. Könnyedén elbukott velem szemben. Csak remélni tudom, hogy eme kis farkas nem szándékozik szembeszállni velem.
Nem tudod? Hogy nem lehet tudni, hogy miért követsz valakit? Miért tartod szemmel. Talán elfelejtetted? – Érdekes válasz, habár farkas mivoltából egészen furcsa lenne, ha valami igézet alatt állna, ami miatt úgy érzi, hogy jobb, ha a lábamnál találja meg a fekvőhelyét. Habár még mindig megvan az esélye annak, hogy hazudik. Habár miért is próbálna meg nekem hazudni? Abból csak rosszul jöhet ki. Ezzel szerintem mind a ketten tisztában vagyunk. Csak azért követhet engem, mert tudja ki vagyok. Akkor pedig már tisztában van azzal is, hogy milyen történetek övezik a nevemet, így nem érdemes engem kóstolgatni. – Ó, kedvesem akkor még sokat kell tanulnod. – Egy új farkas a városban. Ide szinte rögtön úgy érkezik, hogy egy hatalmas célkereszt van a hátán. – Senki nem várja el, hogy tétlenül viseld, ha megtámadnak, de ha kárt teszel egy vámpírban, akkor sajnálatos módon szembe kell nézned a következményekkel. Tudod errefelé úgymond a vérfarkasok az alárendelt faj. – Az irányítás legfőképpen a vámpírok kezében van és ezek előtt hajol meg a többi. Nem azt mondom, hogy nincs beleszólásuk, de ha végiggondolnám a farkasoknak van a legkevesebb. De persze biztos vagyok benne, hogy erről a problémáról a mi drága Hayley farkasunk gondoskodni fog. Fel akarja őket emelni a mocsárból és, ha valamit akar van azaz érzésem, hogy el is éri. Nem abból a fából faragták, hogy feladja. Vagy törékeny lenne és gyenge. Nem.. Nem ezért akadt meg rajta a tekintetem egykoron. Hanem pontosan azért, mert láttam milyen erős is legbelül. Ez pedig mindig is vonzó lesz egy nőben.



©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Keresem :
My daughter
Kedvenc dal :
Boom clap
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Parancsolgatás
Humor :
Akad, talán



Avery Scodelario ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 03, 2016 7:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Amanda & Avery
Habár azt lehet hinni, hogy kegyetlen vagyok, de van egy gyenge pontom ami még a mai napig is érzékeny téma nálam; az pedig a családom, akiket elveszítettem. Mindig is egy boldog életről álmodtam, és ez kezdett kialakulni. Volt egy férjem aki szeretett, és egy gyönyörűen szép, szőke hajú kislányom akit nagyon szerettem. Mai napig is az emlékezetemben van élesen, mikor először fogtam a kezeim közt az én kicsikémet, de arra is élesen emlékszek amikor a ház égett, és a lányom, a családommal együtt bent égett. Legalábbis évszázadokon keresztül én ebben a hitben éltem, míg meg nem pillantottam az immáron felnőtté vált lányomat. Egy részem örül annak, hogy itt van, viszont a másik részem nagyon szomorú, hogy nem tudtam a részese lenni, mikor felnő. Kamaszkor, ilyenek. Én ebből kimaradtam, nem láthattam ahogy a saját gyermekem felnő.
- Ez biztos furcsán fog hangozni, de... - keresem a szavakat, miközben végig Amanda szemeibe nézek. Még most sem tudom elhinni, hogy tényleg itt van, életben, és habár vámpír, de nem látom rajta azt, hogy olyan lenne, mint én, nem kegyetlen. A jó énemet örökölte, az apja szelídségét. - 5 évesen elveszítettél mindenkit... - fájdalmas nekem erről beszélni, mert így újra átélem a fájdalmat. - Anyukád azért nem égett ott a tűzben mert... - sóhajtok egyet, majd végül eldöntöm, hogy itt az ideje annak, hogy leleplezzem magamat. Megakarom ölelni, szorosan magamhoz. -...mert nem voltam otthon. - mondom halkan, a szemeibe nézve, várva a reakcióját.


©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Lovaglás, táncolás



Amanda I. Scodelario ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 03, 2016 7:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Avery& Amy
hello autumn

5 hét… kb ennyi idő telt el mióta ideköltöztem. Időközben nagyon megszerettem ezt a várost és az embereket is. Viszont még mindig ott vannak a rossz emlékek a múltamból a fejemben és ez megzavarja az itteni boldogságomat. Igyekeztem a kellemetlen gondolatokat kiűzni a fejemből, de nem nagyon ment pláne ma este. Az utóbbi időben éreztem magamon mintha figyelnének, de beazonosítani képtelen voltam. Két szempárt éreztem magamon, viszont ahogy megfordultam már senki nem volt ott. Biztosra veszem, hogy vámpírról vagy más természetfeletti lényről van szó. Egyelőre nem tettem semmit, sem hiszen nem rég érkeztem a városba és nem akartam a kelleténél nagyobb fel tünést. Mondhatni sínen van az életem végre, nincsenek korlátjaim, ami még fontosabb, hogy nincsen senki olyan, aki megmondja mit és hogyan tegyek. Szabad vagyok… örökre! A főtéren sétáltam éppen mikor egy nő a saját nevemen szólított meg. Igazság szerint, ha valaki az egész nevemet mondja, ki attól frászt kapok. Amikor megpillantottam a pupilláim kitágultak és valamiért ideges lettem. Nem tudnám megmagyarázni, de ennek a nőnek a közelében valami furcsát éreztem. A szívem mintha úgy érezné, hogy ismerem, de az eszem egyszerűen tiltakozik.
-Elnézést, de ismerjük egymást?
Minden igyekezetem ellenére nem emlékeztem a hölgyre, de a szívem egyszerűen mást mondott. Azt éreztem, hogy össze vagyok zavarodva és a hullámok összecsaptak a fejem fölött. Fogalmam sem volt miért vált ki belőlem ez a hölgy ilyen hatást.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
nyomozó
Humor :
állítólag szimpla zsaruhumor



Denise Oberlin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 03, 2016 4:34 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

klaus & denise
Nem számítottam rá, hogy ilyen sokáig elhúzódik Klaus felkutatása. Ma is úgy keltem fel, hogy egyre kevesebb kedvvel indulok útnak a városba, hogy őt keressem. Tudom, hogy előbb-utóbb meglesz, de lassan begolyózom. Türelmetlen vagyok, és lassan felrobbanok mérgemben. Eleve idegesít, hogy még csak azt sem tudom, miért akarom őt megtalálni, de az, hogy ebben a kisvárosban még egyszer sem keresztezte az utamat, az agyamra megy. Miután gyorsan magamra kaptam az első göncöt, amit a szekrénybe hányva megtaláltam, bekaptam néhány falatot, aztán sietve bevettem a várost. A főtéren kezdek, ehhez kétség sem fér. Ha itt nincs, majd megint elindulok utcáról utcára. Hihetetlen, milyen sokan vannak. Csak úgy nyüzsög a főtér. Mi van itt, karnevál vagy mi a fene? Most meg nekem jött egy csapat tini röhögve és fogadni mernék rá, holtrészegen. Még csak kilenc óra van, jól kezdik a fiatal felnőtt életet. Na nem mintha érdekelne, de egy "bocs szöszi" kicsúszhatott volna a szájukon. Túl sok a bunkó. Remélem, nem ölnek meg véletlenül senkit a full részeg üzemmódban, mert nem akarok a szabadnapomon bemenni a félig üres kapitányságra. Valami durva dolog történt a város határában, oda hívtak egy csomó embert, szóval ha ma történne még valami "kellemetlen" dolog, garantáltan nem úszom meg a munkát. Mi a fene? Olyan furcsa érzésem van. Láttam egy árnyat elsuhanni, és mikor egy pillanatra látszódott az arca, különös érzésem támadt. Miért figyelem őt folyamatosan? Vámpír, ehhez kétség sem fér. Azonban van benne valami nagyon...különleges. Az a vigyor az arcán, és ahogy pásztázza a teret. Mint a vad, amelyik áldozatát lesi. Eltűnt. A mögöttem megszólaló hangra összerezzentem. Ő lesz az. Érzem. Ökölbe szorul a kezem, és bizsergek. Vagy szimplán kiráz a hideg a közelségétől. Hányingerem miért nincs? A vámpíroktól folyton rosszul vagyok, most meg nem tudok mást tenni, mint idegességemben meredni magam elé. Miért vagyok a nyomában?
- Nem...nem tudom. - A válaszom őszinte, ez pedig irtózatosan irritál. Miért nem tudom? Miért nem jöttem rá az elmúlt két évben, mióta hallottam a nevét? Mi vonz hozzá ennyire? A rohadt életbe, ne legyek már ennyire nyámnyila. Amennyit hallottam róla, még szerintem arra is képes, hogy itt helyben letépje a fejem, aztán mindenkit megigézzen, hogy felejtsék el, amit láttak. Egy mély levegővétel után szembefordulok vele, és igyekszem nem elkapni a pillantásom, hanem folyamatosan a szemébe nézni. - Most költöztem ide. És azt hiszem...tetszik itt. Csak túl sok a vérszívó. Ne aggódj, hallottam a "szabályokról". Egyébként nevetséges ez az egész. Ha engem megtámad egy vámpír, ne várja senki, hogy hagyom magam. - Szemrebbenés nélkül közlöm vele a mondandómat. Bátor vagyok...vagy botor? Magam sem tudom. De valami azt súgja, nem fog bántani. Remélem, nem csalnak az érzékeim.

©
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Keresem :
My daughter
Kedvenc dal :
Boom clap
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Parancsolgatás
Humor :
Akad, talán



Avery Scodelario ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 03, 2016 3:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Amanda & Avery
Az életem sosem volt unalmas, mindig volt valami amivel volt időm foglalkozni. Vagy gyászolni a családomat, vagy túlélni a 106 évig tartó kínzást amit a boszorkányok műveltek velem, de természetesen voltak/vannak jó dolgok is az életemben. Ott van például a Társaság, és benne a 2 másik vezető, illetve az alapító. A maguk fura módján ők lettek az én családom, nem csalódtam bennük 1200 óta, mióta megismertük egymást. Az alapító, Raul pedig... Ő túlságosan is fontos személlyé vált az életemben, habár ezt még magamnak sem igazán akarom bevallani. Szeretek vele lenni, szeretem a társaságát, közelségét. Ezt bizonyítja a legutóbbi produkciónk is, ami eléggé élvezetesre sikeredett, egyik legjobb este volt. Együtt inni egy emberből, utána egy jó kis szex, hm... Eltudnám képzelni így minden estémet. Viszont van valami ami nem hagy nyugodni, valami ami napok óta a fejemben jár... Egyik nap, amikor éppen intéztem egy ügyet, akkor megpillantottam az utcán egy nagyon ismerős arcot, túl ismerőset. Szőke haj, fehér bőr... Természetesen elkezdtem nyomozni kicsit a kis csaj után, és 1 hét alatt sikerült mindent kiderítenem róla, amit csak tudni akartam. 5 éves korában fogadták örökbe, Görögországban. A nevelőszülei és szülei meghaltak, az anyjáról nem lehet tudni semmit. Itt állt össze a kép, habár a mai napig sem bírom elhinni, hogy él, az én kislányom él, nem halt meg. Napokig csak figyeltem, nem mertem oda menni hozzá, nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, viszont nem bírom tovább távol tartani magamat tőle. Túl sok ideig éltem abban a hitben, hogy ő is meghalt ott a tűzvészben, most viszont, hogy megpillantottam őt... Az egész lényemet felkavarta egy pillanat alatt.
Megpillantom Amandát a Főtéren, én pedig egyből megállok, csak nézem őt. Nem akarok tovább távol lenni a lányomtól, vele akarok lenni, szeretni őt, amire nem volt lehetőségem.
- Amanda... - suttogom szinte megbabonázva, amikor oda megyek hozzá. Gondolatban ezer meg egy mondatot ötlöttem ki, de csak ennyi hang jön ki a torkomból, nem bírok többet mondani.


©
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
you'll never know the psychopath sitting next to you, you'll never know the murderer sitting next to you • •

Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
protect hope Δ



Klaus Mikaelson.. ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 27, 2015 12:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

denise & klaus

A hétköznapjaim színvonala határozottan növekedett, amióta Florence megjelent. Nem is éreztem különösebben a hiányát nagyobbnak az átlagosnál, mégis olyan, mintha levett volna egy láthatatlan terhet a vállamról pusztán azzal, hogy megjelent. Ma reggel úgy döntöttem, hogy halva a házban lévő hangokat inkább valahol máshol tervezem tölteni ezt az igazán kellemes napszakot. Nincs kedvem senki kioktató szövegeit hallgatni, mert feleslegesek. Nem jutnak el a tudatomig. Vagy, ha el is jutnak, akkor sem tud igazán érdekelni, hogy mi mondanivalójuk van. Úgy sem jöhetek ki az egész helyzetből jól, szóval inkább hagyom is az egészet, mintha nem is számítana.
Figyelem a körülöttem mozgolódó embereket és igazából a reggelimet próbálom kiszemelni. Látok egy kisebb turistacsoportot, amiből az egyik talán meg is felelhetne, de nem tudom lerázni azt az érzést, hogy valaki figyel. Szinte lyukat éget a tarkómba, aminek nem igazán örülök. Mások megfigyelését kéretik rám bízni. Végül pedig óvatosan igyekszem eltűnni a tömegben, ami többé kevésbé sikerül is, hiszen egy szőke szépség zavarodottan pislog körbe, hogy merre is lehetek. Könnyedén termek mögötte, mindenféle erőlködés nélkül, majd pedig a fülébe suttogom. – Nem szép dolog mások után leskelődni. – A szokásos vigyorom kúszik az arcomra, majd pedig megérzem rajta, hogy a vérfarkasok társaságát erősíti. – Egy gyönyörű, habár látszólag nem túl okos vérfarkas. Megtudhatom, hogy miért is van a nyomomban? – Nem sok olyan bátor személlyel találkozni, aki képes a fejébe venni, hogy engem követni olyan jó ötlet. Megmondom őszintén, hogy talán egy ideig sikerült megtévesztenie, de az is inkább csak azért, mert nem igazán arra figyeltem oda, hogy követ-e valaki. Na, nem mintha különösen rosszban sántikálnék vagy valami ilyesmi. Habár én mindig rosszban sántikálok, ha már itt tartunk. Most is egy embert készültem felfalni. A legegyszerűbb lenne, ha a homlokomra tetováltatnám, hogy én vagyok a sátán. Pár embert talán még el is ijesztene a többi meg röhögne. Valahogy én is inkább a második részbe tartoznék ezért nem is erőltetném ezt a badarságot. – Gondolom új vagy a városban. – Még nem volt hozzá szerencsém, pedig egy ilyen arcot mindenképpen megjegyeznék magamnak.


©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 25, 2015 8:36 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Nem is értem, hogy miért követett a kölyök, miért jó ez neki? Az emberek néha teljességgel érthetetlenek számomra, mintha csak szándékosan keresnék egyesek a veszélyt, pedig így is épp elég veszélyes az életük, hiszen természetfeletti veszi körül őket, hiszen az életük egyébként is rövid alapjáraton, akkor vajon miért nehezítik meg még jobban az életüket értelmetlenül? Nem igazán értem, hogy miért jó ez neki, főleg hogy mit várt mégis? Nem veszem majd észre, nem jövök rá, hogy a fényképezőgéppel utánam settenkedik már napok, talán hetek óta? Tényleg azt hitte, hogy ezt simán megúszhatja majd? Ha nem járkál utánam, akkor nem csattan a nagydarab alaknak sem, bár jó eséllyel ha ez nem történik meg, akkor se lett volna jó vége. Mondjuk én csak simán ripityára törtem volna a fényképezőgépet a memóriával együtt, vagy csak azt, ha önként adja oda, de persze esze ágában sem volt... balga lélek.
- Kislány? - akaratlanul is felszalad a szemöldököm a különös megjegyzést hallva. Tehát kislánynak nézek ki azok után, hogy három nagydarab alakot épp most futamítottam meg? Érdekes egy hozzáállás, hogy mit ne mondjak. Ezzel akarja elnyerni a rokonszenvemet? Nem a legjobb úton halad úgy vélem. - Tényleg nem érzed át, hogy veszélyes, amit művelsz? - nem értem... tényleg nem értem, hogy miért nem gondolkodik legalább egy kicsit, hogy miért nem látja át, hogy amit csinál az úgy őrültség, ahogy van. Akár itt is hagyhatta volna a fogát, nem látja be, hogy baromi nagy hülyeség volt utánam koslatni? És most úgy viccelődik, mintha csak barátok lennénk, pedig láthatja rajtam, hogy egyáltalán nem okos ötlet így nevetgélnie a helyzeten, mert igenis elég komoly bajba került, inkább haza kellene mennie minél előbb, nem tovább szórakozni.
Már épp készülnék a csattanós válasszal a kis monológjára, amikor egyszerűen csak összecsuklik előtt. Sóhajtva forgatom a szememet, ahogy lepillantok rá. Jó ég... úgy viselkedik, mint egy öt éves, vagy még rosszabb, mert az öt évesek még hisznek az ágy alatt megbújó szörnyekben, ő pedig nem igazán fogja fel a helyzet komolyságát... miért? Végül csak leguggolok mellé, a végén még itt vérezne el szerencsétlen és ennyire még bennem is van segítőkészség, hogy ezt ne hagyjam. Megfordítom, hogy a sérüléséhez férjek. A kezemet a sebre helyezem, lehunyom a szememet és koncentrálok. Az utcai lámpa fénye elhalványul, valahol a közelben egy patkány felvinnyog, a seb pedig lassacskán összezárul, hogy elálljon a vérzés. Ennyi elég, a többit majd a szervezete megoldja, a gyógyulás érdemi folyamatát. Csak amikor ez meg van, akkor kap pár apróbb pofozgatós ütést az arcára, hogy magához térjen.
- Először is! Őrült vagy... ha meg akarsz halni ugorj le egy hídról, nekem is sok időt spórolnál meg vele és sok energiát. Másodszor, pedig veszíthetsz, az életedet, az nem drága neked? - ha bele akarna szólni feltartom a mutatóujjamat, hogy belefojtsam a szót és ne próbálkozzon feleslegesen. Végül a kioktató szavak után állok csak fel mellőle, de ezúttal nem nyújtom a kezemet, hogy segítsek neki felállni. - Ha válaszolok néhány kérdésedre kivered ezt az egészet a fejedből és békén hagysz? - ennyi engedményt adhatok, ha ez elég neki, akkor elég, ha nem... többet úgy sem kap. Nem akarom, hogy még hetekig kövessen és megnehezítse az életemet, vagy azért öljék meg és egy újabb élet száradjon az én lelkemen. Akkor pár válasz... de csak néhány, hogy aztán szépen békén hagyjon.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 16, 2015 4:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
Ha nem volnék olyan kiváncsi alkat, akkor a menekülő trióval kézenfogva én is elhúznám a belemet. Igaz, ha nem volnék ilyen kiváncsi, akkor a szőkét sem követtem volna napok óta, hogy ebbe a helyzetbe hozzam magamat. A kalandvágyam, a mérhetetlen vakmerőségem, amely nem ismer félelemérzetet most ide sodort. A szőke nem úgy tűnik, mintha egy gyenge kislány lenne, aki csak túl sokszor járta ki az önvédelmi kurzust, hozzá sem ért a srácokhoz, azok pedig hozzám hasonló módon repkedtek, vagy kapták a sebeket a semmiből. Úgy néz le rám, mintha maga lenne a megtestesült hatalom, amin azért még vigyorogva is nyelek egyet, és nem rántom le magam mellé, mert még kitépné a karomat tőből, vagy ilyesmi. Kóválygó fejjel emelkedek fel, azért talán összevarrni nem kell, nem szívesen mennék  be a kórházba, hiszen menekülnöm nem kell. Aligha hiszem, hogy bántani akarna, akkor nem mentett volna meg. Ha kifejezetten szálka lennék a szemében, már nem élnék, egy pillanat alatt lerendez, aztán már szedi is szét a gépemet.
- Mindenre? Azért mindenre nem. Én ezzel foglalkozom. Különös eseteket vizsgálok meg. És te kislány... valamit nagyon komolyan csinálsz. Egyátalán... hogyan..? – Kérdezem töretlen derűvel, bár a fejem továbbra is vérzik, meg is kell kapaszkodnom a konténerben. A gépemnek szerencsére kutya baja, a memóriakártyából van még sok, nem gond, ha ez az egy összetört. Sokkal jobban izgat, hogy kivel is van dolgom. Annyi felesleges köröm volt már, de úgy igazi különlegességgel még nem találkoztam. Nem mondom, hogy ő a csemege az életemben, de hogy teljesen más, mint akikkel eddig találkoztam, az biztos. Már a pillantásában is van valami mélységesen rémisztő, ami mást talán riaszt, én meg oda meg vissza vagyok tőle. Sötét... veszélyes, imádnivaló! Úgy érzem magam, mint a kisfiú, aki szembetalálkozik kedvenc mozija hősével. Még ha a sötét boszorkány nem is tűnik túl hősiesnek, engem most megmentett.
- Nem fogok erről írni semmit, te csak az én történetem maradsz, kvittek vagyunk. És ha azt hiszed, hogy olyan könnyű lesz csak elfelejteni ezt... hát tévedsz. Ezt nem alszom ki csak úgy. Miért hagynálak békén? Már nem veszíthetek. Igazam volt... valami mégiscsak létezik, ez olyan... ez olyan! – Ütnék a levegőbe, aztán a sebtől, amely még mindig ellátatlanul tátong a halántékomon, na meg a túlspilázott érzelmektől úgy csuklom össze, mint a rongybaba, s elvesztem az eszméletemet.



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 29, 2015 1:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Mondhatnám azt is, hogy kell időnként egy kis levezető akció, de egyébként sosem gondoltam, hogy effélére szükségem lenne. Egyszerűen csak tudni akarom, hogy miért követ a fiú és hogy mit látott, bár ezek után már biztos, hogy mindent, amit csak lehet. A másik három még bemagyarázhatja magának, hogy a szemük káprázott csupán, de azért erre se vennék mérget, de hogy a kölyök... Hát ezért figyelek rá, amikor lerendeztem a hármast. Gyorsan elpucolnak. A férfiak már csak ilyenek, mindig azt hiszik, hogy ők az erősebbek, aztán amikor rájönnek, hogy tévedtek akkor jön az igazi nagy pofára esés, én pedig nevethetnék a marokban, ha akarnék, csak hát nem vagyok egy nevetgélős típus, már jó ideje. Figyelem, ahogy a hármas távozik, csak aztán emelem a tekintetemet a srácra. Elég szépet kapott és még mindig enyhén vérzik a halántéka, ami végül is érthető egy ilyen esés után. A kezemet nyújtom neki, ennyi azért van bennem, végül is lehetek segítőkész legalább valamelyest, ha már részben miattam került bajba. Bár ha nem lenne ennyire kíváncsi akkor eleve nem történt volna baja, de ha jól sejtem valami kis firkász lesz, aki persze azt hiszi, hogy vele nem történhet baj. Az emberek már csak ilyenek, mindig naivan úgy képzelik a rossz csak másokat ér el, ők biztonságban vannak, aztán amikor már sokadszor mész át a piros lámpán és telibe kap egy kamion... Végül is akkor már úgy sem igen tudsz gondolkodni, tehát már oly mindegy.
- A kíváncsiság mindenre magyarázat? És ha tényleg kitépném a szívedet, akkor megérte? - szúrósan pillantok rá. Úgy viselkedik, mint egy naiv öt éves, aki bele sem gondol, hogy esetleg tényleg következménye lehet annak, amit csinál, hogy esetleg tényleg megunom, hogy követ és én vagyok a rossz kislány, aki tényleg kikapja a helyéről a szívét. Nem is értem, hogy ebbe miért nem gondol bele, vagy gondol csak figyelmen kívül hagyja azt a kis vészcsengőt a fejében, ami esetleg életmentő lehetne. Nem is értem... egyesek miért nem hajlandóak gondolkodni? - Elég, ha azt mondom boszorkány vagyok és ha felhúzol, akkor gond nélkül végezhetek veled? Akkor végre békén hagysz? De azt tudod, hogy ha ebből bármit lefirkálsz valami újságba... akkor véged. - és azoknak is, akiknek beszélt erről. Ez nem olyasmi, amit nyilvánosságra lehet hozni. Az ilyen kölykök nem is igen gondolnak bele abba, hogy annak, amit tesznek mik a következményei. Leírunk mindent, szólásszabadság van és mik ennek a folyományai? Az emberek nem szeretik azt, ami új és szokatlan. Az emberek nem szeretik azt, amit nem ismernek, félnek tőle és a félelem a legtöbbeket őrült, átgondolatlan tettekre sarkallja.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 8:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?
Miután gyors hátraarcot vettem a gépemmel együtt, nem akartam magyarázkodni, így cserfes mosollyal szelelek el, hogy aztán beleszaladjak valaki másba, sokkal nagyobba. A nagy szám megint eljár, nem tehetek róla, nem tudom befogni. Holott ez lenne az a perc, amikor nagyon is csendben kéne maradnom. A nagy ember úgy tűnik tesz róla, hogy végleg csendre intsen, mert a szóváltást követően a kukák között landolok, már egyenesednék fel, hogy zúgó fejjel pár képet csináljak még róluk, hátha eljut valakihez. Próbálom a stream gombot benyomni, hogy ne csak fényképezzek, hanem a lefilmezett anyag már menjen is fel a felhőbe, onnan pedig a blogomra, azaz egyenes adásban legyen közvetítve a kivégzésem. Hát kinek mi... nekem ilyen méltatlan halál jut. Ám egy igazi közvetítő a végletekig az olvasóiért, nézőiért él. Sajnálatos, hogy így végzem, mégsem tudok úgy gondolni magamra, hogy kár volt élnem. Azt hiszem, hogy bár fiatalon, de többet tettem, mint sokan mások. A lányt ellenben nem akartam így mindennek kitenni, inkább csak kiváncsi voltam rá. Így végül meg sem nyomom a közvetítős gombot, ahogyan megjelenik és befordul az utcasarkon. Most vagy komplett hülye, hogy utánam jön afféle mártírként, vagy előkap egy pisztolyt, hogy mindenkit szarrá lőjjön elmebeteg vadállatként, vagy véletlenül mégis igazam van, és most fog valami váratlant cselekedni.
- Hűűű... – Nézem nagyra tátott szájjal. A röhögés ellenére tudom, hogy itt valami történni fog, így nem is emelem fel a gépet, csak a vérző halántékomra szorítom a hüvelykujjamat, hogy megállítsam a heves szemkáprázást, mert nem akarok semmiről lemaradni. Olyan láncreakció kezdődik, amit a nézőim biztosan nem tudnának a blogról visszakövetni, még nekem is alig sikerül, csak kapkodom a fejemet. Pillanatok alatt futamított meg mindenkit a hármasból, és most felém közeledik. Fura módon nem érzem azt, hogy tovább kéne iszkolnom. Letörlöm a vérző fejemet, és összeszedem magam, hogy elfogadjam a kezét. Egy pillanatra bennem van, hogy magam mellé rántom a szemétbe, de közel sem hiszem, hogy értékelné.
- Még kérdezed? Láttam valamit... kiváncsi vagyok. Na mi a következő lépés? Igazam volt, és kitéped a szívemet? – Kérdezem imádnivaló mosollyal. Jó, ő persze közel sem biztos, hogy szívlel, ezek után pláne nem, de én magamat igen, és ez a fő. Mivel már digitális géppel dolgozom, még csak azt sem lehet, hogy kinyitom a gépemet, és ezzel megsütöm a szalagot előhívás nélkül. Viszont kipattintom a memóriakártyát, és odaütöm a téglafalhoz vagy háromszor, hogy ripityára törjön. Így megbizonyosodhat róla, hogy nem kerül fel róla anyag. Ám mivel állok, nagyon is kíváncsi vagyok a válaszára. Vagyok annyira érdeklődő, hogy tudni akarjam, hogy mi a franc van. Elárulja nekem, hogy micsoda? Centikre vagyok valami démontól, vagy mi?



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 8:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Stefan && Elena
folytatás itt: Asztalok
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
Who wants to live forever
Legyen hó
Tartózkodási hely :
₰ New Orleans és amerre az utam visz
Hobbi & foglalkozás :
₰ Emlékezés...



Serah-Ann Lawrence ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 06, 2015 3:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Bastian & Serah



Oh hát arra nem számít, hogy menekülőre fogja, pedig ezzel épp azt mutatja, hogy tényleg a nyomomban járt, amire nem adtam neki engedélyt még véletlenül sem. Kétkedőn szökik fel a szemöldököm, ahogyan gyors oldalra fordulás után próbál meg kereket oldani. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha odaadja a gépet, törlök belőle mindent és kap egy kis felejtésvarázst, hogy lekattanjon rólam. Ezek szerint tényleg jól sejtettem, hogy valaki már jó ideje követ, pedig reméltem benne, hogy tévedek. De hogy egy szimpla ember, még hozzá a kíváncsi fajtából... vajon mit láthatott, ami miatt ennyire nem akart lekattanni rólam, annak ellenére sem, hogy talán az amit látott tényleg akár rá is ijeszthetett volna. Talán valami firkász lehet. Volt már gondom ilyenekkel és nem jó hír, ha ezúttal is erről van szó. Butaságokat tudnak írni az újságba, meg a netes felületeken. Ez utóbbi azért is gond, mert én nem igazán szoktam figyelni őket. Még sem értem még most sem, hogy ha ilyen kíváncsi, akkor miért lécel le. Azt viszont hallom, hogy sokáig nem jut, hiszen csattan valami, talán a gépe a földön, vagy ő maga?
Amikor végül egy sóhajjal szánom rá magamat, hogy utána induljak már tudom ő csattant a kukák között és nem pont kellemes alakokkal kezdett, még ha nem is volt szándékos a dolog. Nem értem én az embereket, kíváncsiak, aztán meg mintha teljesen meg lennének zakkanva, össze-vissza tesznek dolgokat, amiket az ember nem is ért, hogy miért művelik. Nem látom ennek sem a logikáját. Elnézést is kérhetett volna, e helyett még fel is hergeli őket, mert hogy nem csak egy van, hanem még több is. Kicsit megköszörülöm a torkomat, hogy magamra vonjam a figyelmet, és kapok is pár értetlenkedő tekintetet. A kölyök utánam kutatott, de még mindig érdekel, hogy miért és hogy mi van a gépén, plusz nem hagyhatom, hogy halálra verjék, mert minimum egy kórház befigyel neki, ha most itt hagyom, vagy rosszabb...
- Szóval békésen megbeszéljük és eltűntök, vagy... bajt szeretnétek? - bájos mosollyal pillantok végig rajtuk. Hárman vannak, az nem olyan nagy szám, legalábbis nekem, főleg hogy az ilyeneknek általában nem sok az eszük, ha egyre ráijesztesz a többi is szalad, főleg ha a főnökre és egyértelműen látszik, hogy itt most a főnök a legnagyobb, a kilyuggatott, a cseppet ellenszenves alak, aki elől áll. Persze a szavaim harsány röhögést váltanak ki belőlük. Alacsony, vékony szőke nő... érthető, ha innen nézzük. A nagydarab csak int az egyiknek, aki felém indul, én ellenben nem moccanok a "Húzz el cicus, mert bajod lesz!" kijelentés után sem. Az meg végképp nem érdekel, hogy a távolabb a száját nyaldossa és pusmog valamit a nagydarabnak. Aljas, gennyes alakok lehetnek, kijár nekik egy kellemetlen este. Nem beszélgetek tovább, egyszerűen csak lendül a kezem és az előttem lévő pasas a falnak kenődik egy pillanat múlva, a piercingesnek pedig az arcából szakad ki az egyik kis testékszere. Vér fröccsen, mázli, hogy nem a szájában lévőt kaptam ki, csak azt, ami a szemöldökénél volt. A szájánál lévő rosszabb lenne.
- Na... fussatok... - nem kell őket sokáig noszogatni, tényleg futásnak erednek, miután felszedték a falnak csapódott társukat, és a nagydarab is kivinnyogta magát. Én csak ezután lépdelek a kukák között még jó eséllyel mindig kábán felállni próbáló srác elé. - Elmondod végre, hogy miért követsz napok óta? - kérdő tekintettel döntöm oldalra a fejemet és végül kis hezitálás után a kezemet nyújtom neki. Végül is felhúzhatom, abból még nem lesz nagyobb bajom, talán már rájött, hogy nem érdemes packázni velem.

♫ Written in scars ♫RuhaHello idegen! :hug: ©
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Bastian Stroud ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 30, 2015 7:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Serah
▲music: Suspicious Minds ▲Words:404▲What kind of angel are you?


Nem tudom, hogyan lehettem ennyire óvatlan. Olyan vagyok mint a besurranó tolvaj, miért nem vettem észre azt a faágat? Kétlem, hogy igazi démon lenne, ha meg bűvész, akkor mit csinál, megdobál hamis kártyával? Meg különben is, túl jól néz ki, igazi szöszi ahhoz, hogy ártson nekem. Nem, ezzel csak hazudok magamnak, olyan karizmatikus szemei vannak, hogy már ez is egy plusz érv, amiért a nyomába eredtem. Ha csak ember, ha átlagos ember, akkor is olyan szinten különleges, hogy érdemes még nézegetni, képeket csinálni róla, nem is értem, hogy lehet ennyire extrém valaki. Nem azt mondom, hogy lila tarajos haja van, hanem a kisugárzása az olyan durván vadító. Ha pedig véletlenül egyszer igazam lenne, és nem is ember, hanem valami több, akkor benne van, hogy leharapja a fejemet, szó szerint, és senkinek nem mondhatom el, hogy na lám, bezzeg igazam volt. Vélhetően akkor a kóbor kutyák fogják felzabálni a hullámat, már ha hagy belőle annyi maradékot. Eddig nem raktam fel róla képeket, általánosságban írtam róla, fejtegetve, pedzegetve a természetfeletti témáját, úgy gondoltam, leleplező riportom majd egyben fog tartalmazni minden apró részletet a szőke amazonról, aki olyan, mintha a vállán viselné a világ összes terhét, mellette meg olyan fiatalos... dögös. Kiváncsi vagyok rá, nagyon is kiváncsi. Teljesen más, mint azok, akikkel együtt szoktam lógni, ők hozzám hasonlóan lendületesek, ettől nagyon elüt. És ezen a ponton lépek rá a faágra, amikor már feljebb emelem a gépet, akkor már tudom, hogy késő. Kisfiús képemre magabiztos mosolyt villantok, kár is tagadni a dolgot. Dehogy adom a kérésére vissza, csak ránevetek, ám ahelyett, hogy sarkonfordulva távoznék futva, az oldalsó mellékutcába vetem be magamat, ám már két lépés után nekiütközök valakinek. Az illető olyan, akár egy téglafal, már így keménységre, és legalább két fejjel magasabb nálam, kopasz, fülében és orrában rengeteg piercing, de még az ajkából is kikandikál egy, mintha valami igásló lenne.
- Baszki... most akarod feltalálni a kosárszumót? – Kérdezem hebegő vigyorral, ám az illető, és három társa közel sem olyan humor mint én. Akkora taslit kapok, hogy ha kicsit ügyesebben kezelném le, még cigánykereket is tudnék hányni közben, így csak a közeli szemeteshalom mögé repülök. S úgy tűnik, nem hagyják annyiban, közelednek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy halálra rugdosnak... Kótyagos fejjel ülök fel, az állam úgy sajog, mint akit kiütöttek. Ja éppen az történt. A gép még a nyakamban, merthogy szíjjal rögzítettem magamra. Mázli, hogy még nem esett baja. Ő jobban viseli, mint én.



Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 

Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-