A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Önvédelmi edzőterem


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 31, 2015 4:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Mackayla & Soren

Elképzelni sem tudja hogy szavai mennyire jól esnek. Szinte már borsózok tőle. Annyira erőszakosan próbál visszavágni, de fel sem tűnik neki hogy szavaival csak az egomat táplálja, de nem is akárhogyan. Valamit túl jól csinálhatok, ha az ördöggel előbb leállna, mint velem. Arcomra hatalmas, elégedett vigyor kerekedik. -Ez hízelgő. Köszönöm!- Ez talán az első őszinte szavam hozzá, és látszik is rajtam hogy mennyire jól esett az amit mondott. De mit várt? Azt hitte hogy ezek után magamba zuhanok? Vagy csak ennyire nem lehet kiigazodni rajtam? Mindenesetre, most minden nekem kedvez. Az sem érdekel hogy nem akar beleegyezni a tervembe, mert ez idővel akkor is változni. Ha más nem, erőszakkal fogom elérni.
A szekrényhez szorítom, ököllel bele verek, de még csak az arca sem rezzen rá. Mondjuk ez semmiféleképpen nem nevezhető erőszaknak, csak egy lazább fajta közeledés volt, szóval nem esek kétségbe. Sőt. Imádni fogom betörni a lányt, habár ezúttal nem szó szerint értve, sajnálatomra. Kicsit talán felhúzott ezzel az előbb bántok farkast dolgával, de vissza kell fognom magam.
Vártam valami visszavágást. Érzékeny pontomat találja el, ami után ösztönösen összehúzom magam, és beveri a fejemet a nem túl rég betört szekrénybe, és kicsit felsérti tökéletes arcomat. Egy darabig csak mozdulatlanul állok hátat fordítva neki, majd a sebhez nyúlok és lassan megfordulok. Üres tekintettel nézek rá, szótlanul. Majd a telefonom töri meg a nyomasztó csendet, jött egy sms. Előveszem, és ismételten elégedett vigyorra formálódik a szám. -Idő van.- Mit sem foglalkozok fenyegetésével, úgy teszek, mintha nem mondott volna semmit, és csak teszem a dolgomat, várok. Várok a tűzjelzőre, ami pár másodpercre rá hogy elraktam telefonomat beriaszt, és az egész helyet belepi a víz. Ami kicsit fel van turbózva farkasfűvel. Kinyújtom a kezemet, a lányra nézek és újabban közeledek felé. -Ugye te sem gondoltad hogy innen csak úgy távozhatsz?- Azért én sem gondoltam hogy minden simán fog menni, szóval nem jöttem felkészületlenül. -Szóval? Mi a válaszod?- A szenvedő lány mellé állok, és lenézek rá válaszára várva. Minden attól függ. Ha segít nekem, hát én is segítek neki.. ha nem.. akkor sok szerencsét kívánok a túléléshez.

▲ music: can't stop me▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: visszafogtam magam. csak miattad 22

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 24, 2015 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Kíváncsian figyelem őt és még kicsit fel is vonom a szemöldökömet, miközben arra várok, hogy végre kinyögje azt, amit akar mondani. Biztos vagyok abban, hogy jobban örülne annak, ha már réges-régen beadtam volna a derekamat, de talán hamarabb adnám el a lelkemet az ördögnek, mint neki. Egy szóval ez veszett ügy, amíg nem fog találni olyan indokot, ami miatt mindenképpen kénytelen lennék megtenni neki azt, amire próbál rávenni. De úgy érzem erre még várnom kell, hogy sikerüljön olyan dolgot találnia az életemben, amivel sakkban tudna tartani. - Tipikus.. - mondom neki egy kisebb gúnyos nevetés kíséretében. Ez annyira a férfiakra vall, hogy csak na. Nem csak azért, mert ő eleve egy tuskó, de pasiból van, ami talán nekem még jól is jöhet. Lehet nem vagyok olyan nagy játékos, mint ő, de azért én is jó párdolgot megtanultam az elmúlt időszakban.
Nincs az a pénz Soren, amivel rá tudnál venni, hogy segítsek neked. Tudod hamarabb adnám el a lelkemet az ördögnek, mint neked segítsek. - mondom neki komolyan és ellököm magamat a szekrénytől és továbbra is őt figyelem. A következő válaszára csak egy kisebb morgás hagyja el az ajkaimat és még mindig nem értem, hogy mivel érte el azt, hogy az a farkas szeresse őt. Szemmel láthatóan nála minden pasas is hűségesebb és ott van az a tény is, hogy egy zsarnok és magának való személyről beszélünk, de egy dolgot már sikerült nekem elárulnia, hogy az a lány fontos neki. Ennek köszönhetően pedig egy kisebb fajta biztosítékot is kaptam a kezembe. Ez eddig nagyon is tetszik.
A kérdésére egy gonoszkás mosoly jelenik meg az arcomon, de hamarosan a hátam az egyik szekrénynek csapódik és ennek köszönhetően egy kisebb szisszenés hagyja el az ajkaimat. Átváltozhattam volna pillanatok alatt, de nem akartam. Csak mosolyogva figyeltem őt és szinte meg se rezdültem, amikor a fejem mellett csapódott be az ökle. Fogalma nincs arról, hogy mit éltem már át és hogy tényleg nem vagyok az a nebáncsvirág, akit egykoron ismert. De amikor nem enged el, hanem csak újabb kérdéssel halmoz el, akkor a lábamat meglendítem és pontosan a legérzékenyebb pontját találom el, a kezem a nyakára siklik, kibújok a másik keze alatt és a fejét a szekrénybe verem. Nos, lehet nem éppen volt a legjobb megoldás de legalább szabad vagyok. Egy-két lépést hátrálni kezdek, mert biztos vagyok abban, hogy nem fog az örömtől szétcsattanni, de nem igazán izgat.
Pontosan, ahogyan mondod. Te mennyi vámpírt öltél már meg, hmm? Inkább ne is válaszolj. - rázom meg a fejemet, mert nem igazán izgat. - Ha annyira fontos az a lány, akkor jobb lesz, ha békén hagysz és nem próbálsz meg bevonni a piszkos kis ügyeidbe, mert ismerem az illatát és könnyen megtalálom. Akkor nem fogok habozni, hogy felhasználjam ellened a barátnődet. - mondom neki még mindig véresen komolyan, majd összefonom magam előtt a karomat, mintha ezzel képes lennék visszaszorítani a bennem lakozó bestiát.



zeneszám • Ne ölj meg... nagyon. 22   • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 24, 2015 2:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Mackayla & Soren

Vicces az ahogy elvan telve magától. Az én esetemben ez mondjuk teljesen érthető, na de ő.. ráadásul velem szemben.. hát én a helyében nagyon is visszafognám magam és ugranék az első parancsomra farkamat csóválva. Sőt, már annak örülnék hogy a segítségemre lehetek.. de hát.. idővel talán majd erre ő is rájön és változik a hozzáállása. A vak is látja hogy nem vagyok számára egy alig várt társaság, de rájöhetne már a kis porszemnyi eszével ha segít már régesrég nem lennék itt.  -Hogy is mondják ezt a halandók? Hűséget fogadtam nem vakságot?- Nyilván nem fogok regényekbe kezdeni a nem túl harmóniás kapcsolatunkról Bryvel. Lenne min javítani.. vagyis rajtam, a hozzáállásomon, ennél nagyobb dolgokat is eltűrt már minthogy CSAK nézem az éppen kiszemeltemet. Ez esetben Mac-et. Meg aztán, amiről nem tud az nem fáj. Nem vagyok a hűség jelképe, nem is leszek. -És ezért is kellesz nekem!- Szinte be sem fejezi mondandóját és egyszerre rávágom ezt a kétértelmű szót. Kicsit elterelődtünk ismételten egy egészen más irányba, a félemlítése nálam pedig nem jön be, még mindig csak a lehetőséget látom benne hogy nem függ a holdtól. Így csak minél gyorsabban véghez tudjuk vinni a kis tervemet.
-Lebuktam.- Amolyan meglepetten, ijedten a szám elé kapok kezemmel, mintha teljességgel véletlenül csusszant volna ki a számból ez az egész, és mintha sarokba szorított volna ezzel, közben nagyon nem. Szimplán csak újabb színészkedés, amin nagy eséllyel átlát. Legalábbis remélem. Ez egy zárószó volt tőlem, nem a szerelmi életem kibeszéléséért és tanácsért vagyok itt.
-Ugye tisztában vagy vele mekkora hülyeségeket beszélsz?- Kicsit elborul az agyam, a tekintetem elsötétül. Én vagyok a rossz, meg a szörnyű ha ő előbb bántaná fajtársát mintsem egy vámpírt? Vicc. Az egyik szekrényhez szorítom a lányt, és egyáltalán nem fogva vissza magam a feje mellett beleütök, így beszorul a kezem. -Vámpírokra nem támadsz ok nélkül? De farkasra igen?- Most akkor hogy is van ez? Egyáltalán nem értem ezt, és már csak azért is ragozom ennyire túl hogy meggyőzzem az egészben.

▲ music: can't stop me▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: hidd el, móka = soren  22

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 11, 2015 12:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem értettem, hogy miért várja el azt, hogy megtegyem amit kér. Rájöhetett volna már pár perc alatt, hogy annyira vágyom a társaságára, mint egy púpra a hátamon. Bár még talán egy púp is kedvesebb társaság lenne, mint ő. Meg ott volt az a tény is, hogy eleinte úgy tettem, mint aki meg se ismeri őt. Egyszerűen tényleg nem értem, hogy miért nem fogja fel már a dolgokat. Nekem ez túl magas. Lehet, hogy ő maga a romlottság mintaképet, de köszönöm én nem kérek belőle. Láttam, hogy mire képesek a sötét lelkűek és ezt még saját magamon is tapasztaltam, mert az apám se volt másabb. Ő miatta több évig hazugságban értem, de ennek már vége. Erősebb lettem, mint azt valaha gondoltam volna és ezt részben az apám által nyújtott hazugságoknak köszönhetem, így részben még hálás is vagyok a megvetés kíséretében.
És vajon a drága kis farkas barátnőd mit szólt volna ahhoz, hogy más lányok fedetlen testén legelteted a szemedet és csorgatod a nyáladat? – kérdeztem tőle gúnyosan, majd kellő távolságban megálltam tőle. Reménykedtem abban, hogy nem fog semmi ostobaságot tenni, mert már ő is láthatja, hogy engem nem ural a hold, így könnyen átszabhatom az arcát. – Eldobhatod, de akkor utána te fogsz menni, mert nem vagyok kutya. Farkas vagyok és amint láthatod még a hold se uralja az erőmet, így jobb ha megválogatod a szavaidat. – mondom neki komolyan és minden viccet félretéve. Biztos vagyok abban, hogy nem fogja túl komolyan venni a fenyegetésemet, de nagyon nem ismeri, hogy mire is vagyok képes. A szavai hallatva egy kisebb nevetés hagyta el az ajkaimat, majd neki dőltem az egyik szekrénynek. – Csak nem kiderül, hogy a híres neves Soren-nek van szíve és vagy egy olyan farkas, akit képes megvédeni? – kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen a reakcióját halva bizonyságot nyert az, amiről eddig csak tippeltem. – Nem érdekel az örült bosszúd és nem leszek az a személy, aki vámpírokra támad ok nélkül, s ha az kell ahhoz, hogy levakarjalak magamról akkor, igen, képes leszek bántani egy fajtársamat. – mondtam neki komolyan és közben végig a tekintetét néztem. Nem különösebben érdekel addig egy farkas, amíg ő jelenti számomra a menekvést maga az ördög elől.


zeneszám • Akkor hol marad a móka? 22  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 04, 2015 9:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


Mackayla & Soren

Nézzük csak.. nagyon próbál ellenállni a leányzó a rosszra való csábításomnak, már pedig én elhatároztam magam, és ezen nem fogok változtatni. Itt vagyok, ide fáradtam erre az izzadságtól bűzlő porfészekbe, csak miatta. Nyilván, célszerűbb lett volna egy olyan személyt választani aki még jobban kapható egy ilyen feladatra, de számára eddig tartott a türelmi időm, most van szükségem rá, ideje viszonoznia a múltban kapott nem mindennapi segítségemet. Akkor kellett volna gondolkoznia, hogy elfogadja, avagy sem. Amennyire vallottam az elején hogy próbálok kedvesen hozzá állni, annyira gyorsan változott is a véleményem. Egyszerűen képtelen vagyok a kedvességre, törődésre, főleg ha a másik személytől is az ellenkezőjét kapom.
Nem reagálok semmit sem, csak várom mitévő lesz. A trikót továbbra is nyújtom, hallom a felém tett lépését. Káromra sikerült ebből a helyzetből is kibújnia, újra a farkas énjével szemezek, s el is viszi felé nyújtott felsőmet, amiben nem sokkal utána belebújva meg is jelen. -Meg kell hogy mondjam.. kevésbé szőrős látványra számítottam.- Természetesen nem hagyhattam szó nélkül, már csak a magabiztos mosolya miatt is kijött belőlem. -Viszont.. gondolkodtam azon hogy eldobok valamit, hátha visszahozod.. annyiszor jelensz meg így előttem, hogy kezdem tényleg úgy érezni mintha a gazdád lennék.- Lassan többet látom a farkasformájában, mint emberként, ami számomra mondjuk zavaró, de ugyanakkor előny is lehet a későbbiekben, hogy nincs holdhoz kötve ez az egész, szóval természetesen ebben is csak a jót látom, és egy kicsit sem félek. -Látod? Mégsem vagyok annyira szívtelen!- Hevesen válaszolok, röviden, tömören. Természetesen nem igazán akarok belemenni ebbe a témába, mert ez csak az én dolgom, és rohadtul nem tartozik rá. -De ne hogy már egy fajtársadat előbb bántsad, mintsem egy vámpírt. Vagy kettőt.- Lassan közeledni kezdek felé, és hajlok vissza a témára amit annyira próbált elterelni, de amíg itt vagyok addig ez nem fog menni.


▲ music: can't stop me▲ ▲Words: xx▲ ▲Note: beadhatnád már a derekad  42

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 30, 2014 10:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sok ember átvert már a korábbi életemben. Sok mindenki halt már meg miattam és talán pont ezért cselekedtem így. Nem akartam, hogy az életemet még több hulla kísérje egészen addig, amíg végül engem el nem kap a halál angyala. Lehet ostoba dolog ilyennel foglalkozni vagy a halál angyalára gondolni, de valahogy soha se féltem ettől a dologtól. Maga a halál szele se tudott megijeszteni. Már kétszer majdnem meghaltam és ha annyira akarna engem, akkor már megfosztott volna az életemtől, de nem tette, így nem fogok a sarokba vonulni és rettegve élni. Erősebb lettem, mint valaha azt gondoltam volna. Megváltoztam pár hónap alatt és az a legfurább, hogy a mostani énemet sokkal inkább magaménak érzem, mint a korábbit, amiben több mint 15 éven keresztül éltem.
Menj a pokolba Soren! - mondom neki teljes megvetéssel, majd teszek felé egy lépést, de még mindig takarásban maradok. Lassan kiugrom újra farkas alakban a rejtekhelyemről és elveszem a számmal a trikóját  és amilyen hamar megjelentem, olyan hamar tűnök el újra. Lassan belebújok és még pont jó is rám, hiszen a combon közepéig ér. Lassan lépkedek vissza úgy, hogy lássam őt és közben megigazítom a szőke hajkoronámat. Figyelem őt és összefonom a karomat magam előtt. A padló hideg köve se zavar, sőt segít abban, hogy megőrizzem a hideg véremet. Ajkaim mosolyra húzódnak.
Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem, de jobb ha elfelejted, mert nem leszek soha se a kutyád! - mondom neki mosolyogva, majd még mielőtt bármit is mondhatna, egy ördögi mosoly jelenik meg az arcomon.-  És az előbb a drága kis farkasra gondoltam, akinek a szagától csak úgy bűzles. Vámpír létedre és a beképzeltséged ellenére pont egy farkasba szerettél bele? Milyen ironikus.- kérdeztem tőle egy kisebb nevetés kíséretében és lassan neki dőltem az egyik szekrénynek és úgy figyeltem őt. Általában kedves voltam, de neki elég volt pár perc ahhoz, hogy a rosszabbik énem kezdjen felszínre törni.

zeneszám31  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 30, 2014 3:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
Well, hello again
Tettem felé egy határozott lépést azzal hogy válaszút elé állítottam. De ezzel is azt akartam kifejezni mennyire ne játszadozzon velem, engem komolyan kell venni, félni kell tőlem, tisztelni kell engem. Mert ezt amit ő megenged.. nem sok mindenkinek nézem el, én pedig a tudtára adtam világosan a helyzetet, mert ahogy észre veszem a szavak nem használnak esetében. De mindegy is, mert jobban szeretek bizonyítani, hogy nem csak üresen fenyegetőzök. Szép sorjába rendeztem el az embereimet a földön, már a csak a lányra vártam tulajdonképpen. Már kész voltam véresen komollyá változtatni a helyzetet, mikor egy kicsit meglepő fordulatot vettek a dolgok. Az irányítás ott csúszott ki a kezem közül, hogy hirtelen farkassá változott. Egyáltalán nem féltem tőle annak ellenére sem, hogy egy harapása végzetes lehet számomra. A földre dönt. A tetteivel bizonyítja hogy mennyire törődik mások biztonságával, ami.. számomra nem igazán jelent jót, ha a beakarom vonni a tervembe. Természetesen újabban utánamentem, követtem az öleb szagot, ami egyenesen az öltözőkhöz vezetett. A látvány ami fogadott, hogy egy szekrény mögött bújt el természetesen nagyon megnevettetett, figyelmen kívül hagytam kérését. - A fejemben olvasol! Szóval? Megteszed? - A fenyegetése egyáltalán nem ért célba, legalábbis úgy nem ,ahogy azt ő szerette volna. Inkább felcsillant a szemem, hogy végre a tárgyra értünk s így talán hogy ennyire ellenszenves velem szemben szívesen megcsinálná a piszkos munkát. - Ha idejössz érte megkapod. - A trikóm a kezemben pihen amit nyújtok felé. De majd biztos én fáradok azzal hogy odamegyek, mikor neki van rá szüksége? Meg aztán.. egy ilyen látványt sem szívesen hagynék ki, ha már lehetőségem adódik rá.

zeneszám21©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 12:20 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem akartam elhinni, hogy ez most komoly. Ez már szinte szánalmas volt és legszívesebben jól fejbe vertem volna, hogy térjen már észhez, de úgy éreztem ez is fölösleges lenne, mert nála szerintem már gyárilag valami defektes.... Kíváncsi lennék arra, hogy mindig ilyen vagy ezt azt egészet csak az én kedvemért teszi vagy mindenkit ilyen "felejthetetlen" élményben részeit. Nem nagyon érdekelt, hogy mit mond vagy tesz. Minél inkább próbáltam minden dolgot kizárni, ami hozzá kötött. Egyszerűen csak szerettem volna neki egyet bemosni és már tényleg az idegeim táncolt. Talán ezért is képzeltem őt a bokszzsák helyére. Nem érdekelt mit mond  vagy tesz egy bizonyos pontig. Hirtelen minden sötét volt és valami megfoghatatlan rossz érzés kerített hatalmába. De hamarosan olyan történt, amire még talán a legrosszabb rémálmaimban se gondoltam volna. Pontosan láttam őt a sötétben és minden egyes szavát kristálytisztán hallottam. Tettem felé egy-két lépést, majd válasz helyet hirtelen farkassá változtam és úgy rontottam neki. Figyeltem azt, hogy a kést kikerüljem, ami hamarosan hangos csattanással landolt a földön Soren mellett, hiszen őt is ledöntöttem a lábáról, majd arrébb ugrottam. Hátra pillantottam, majd az öltöző felé böktem a fejemmel és farkas énemmel együtt elhagytam a termet. Soha nem tudtam volna megbocsájtani magamnak, ha miattam esik baja bárkinek is, illetve  pontosan láttam a szemében, hogy nem csak blöffölt. Simán árthattam volna neki, mert ritka az olyan farkas, aki nem függ a holdtól, de én egy voltam közülük. Hamarosan visszaváltoztam a normális, emberi alakba, de az egyik szekrény takarásába elbújtam. - A trikódat most azonnal! - mondtam neki, amikor belépett az ajtón. - Jobb, ha megteszed, amit kérek, mert különben bántani fogom azokat, akik fontosak számodra. Hidd el képes vagyok rá és egyáltalán nem ismersz már. - mondtam neki komolyan és türelmesen vártam, hogy odaadja azt, amit kérek. - Ideadnád végre azt a fránya trikót? - kérdeztem tőle kissé ingerülten, amikor még mindig nem kaptam meg, majd egy kisebb sóhaj is elhagyta az ajkaimat.

zeneszám • A reagod *-* 31  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 25, 2014 4:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
Well, hello again
Kezd elszállni magától, túl sokat képzel magáról.. ami zavar, mert lassan kezdem magamat látni benne csak nőként, farkasként. Bár még közel sem olyan tökéletes mint én, van még mit tanulnia, de az ha két hasonló személyiségű ember van összezárva egy helyen nem mindig vezet jóra. Tudom. Mert belőlem már egy is sok. Csak fejezné már be ezt az idegfeszítő játékot hogy nem ismer fel. Az illata.. a hangja.. örökre az eszembe véste magát.
Nem veszem magamra szavait, újabban elmosolyogtat. Vártam valami visszavágásra, de ez egyszerűen nevetséges hogy ilyen közhelyes dologgal jön. De ám, legyen. Ezt most egy kihívásnak vettem. - Hát legyen, tudtam hogy érdekel mit takar a ruházat!  - Idegesítően pajzán mosolyra húzom számat , s a testemet takaró kevéske ruhától kezdem szabaddá tenni testem. Izom trikó? Volt nincs rajtam, Mac-en landol. Majd lassan a nadrágomhoz nyúlok, az alá is.. kicsit elidőzök, játszom a lány idegzeteivel. Talán nem ez a megfelelő hely a kis magán bemutatómra, de ő harcolta ki, én pedig ám legyen, teljesítem kérését. Mit sem törődve a körülöttünk lévőkkel.
Kitartóan hallgatom a próbálkozásait.. várok, nem vágok közbe úriember módra. Hagyom hogy azt higgye ezzel most sikerült megfognia, közbe pedig nem.. mindig mindenre van egykét szavam amivel visszaszúrok, néha kicsit talán jobban is a kelleténél, de előszeretettel gázolok az emberek lelkébe. Néha úgy, hogy még észre sem veszem. - Végeztél? - Unottan szólalok fel, majd újabban közelebb megyek hozzá. - Segítsek kitisztítani a füledet? Mindenkit mondtam. Aki nem a nőket, és a kisfiúkat szereti. - Komolyan, ha lenne nálam valami fülpiszkáló már rég a fülében turkálnék, azt tisztogatnám teljesen jó lelkűen. De nem elég ez még a fogát is elkezdi mutogatni nekem. Csak mosolygok nevetséges tette miatt, majd hagyom hogy szabaduljon fogásomból, hagyom hogy azt higgye sikerült megfélemlítenie. Nem becsülöm alá, csak nem most van először dolgom farkasokkal.
Kezd idegesíteni.. de már nem az hogy folytatja ezt a nem tudom ki vagy játékot, hanem hogy ennyire figyelmen kívül hagy. Szóval meg is elégelem az egészet. Eltorlaszolom az ajtó sebességem kihasználva, majd a villanyt is leoltom, s sorjába kényszerítem térdre a helyszínen lévő embereket egymás mellé pakolva őket. - Vagy azt csinálod amit mondok, vagy sorjában ölöm meg őket. Válassz. - A nő felé fordulok, majd kezembe veszem az imént használt tőrt. Egy kisebb vérrontás.. ez nélkül nem is lenne az igazi.

zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 22, 2014 11:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Feszült voltam és ideges, de még se téphetek szét minden egyes embert, aki idegesít. Bár történetesen most egy idegesítő vámpírba botlottam, akinek szívesen megmutatnám, hogy elegendő egyetlen egy harapás és ő máris megtudja azt, hogy milyen a halál, de nem tehetem meg. Nem buktathatom le, de egy dolgot már most is tudok, hogy még mindig annyira nagy az egója, mint egykoron volt. Semmit se változott, de mégis egy dologban másabb. Bűzlött a farkas szagtól és ez már merőben gyanús volt. Felismerem a fajtársam szagát, de az még meglepőbb, hogy valószínűleg egy nőstényről van szó. Nem értem, hogy mit eszik rajta a bige, de lehet az a baj, hogy még nem igazán ismeri. A szavai szint leperegnek rólam, hiszen ebben már zsenilás lettem a hónapok alatt, hogy semmit se tudjon elárulni a tekintetem. Egyszerűen olyan volt, mintha éppen pókereznénk és nem akarnám elárulni a kártyám járását. Egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor szőke nős dolgot hozta fel.
Én meg legalább most már tudom, hogy van alapja annak, hogy ahol hatalmas izmok vannak, ott nincs ész és még talán az se olyan nagy. - mondtam neki sejtelmesen és gúnyolódva, hiszen ezt sokszor lehet hallani a testépítőknél és Soren-re pontosan illettek a dolgok. Izmos volt, magas és most olyan volt, mint egy idegesítő légy, akinek semmi esze sincsen. Komolyan mit vár, hogy eldobjam magamat a földre és körbe imádjam? Lehet régen megtettem volna, de az a múlt és ez pedig  a jelen és most per pillanat csak idegesít.
Kiknek is vagy az esete? - kérdezem tőle kíváncsian, majd egy pillanatra úgy teszek, mint aki nagy gondolkodásba kezd és közben összefonom magam előtt a karomat. - Ohh már tudom. A plaza cicák társaságának, meg talán a "művész" lányok társaságában. - mondtam neki még mindig gúnyos hangnemben, majd lemondóan sóhajtok egyet és elindulok tovább, de amikor hirtelen magához ránt, akkor kissé felhúzom magamat és megmutatom neki a szép fehér fogaimat. Talán érti a célzást, hogy gondolkodás nélkül kóstolnám meg őt, majd kirántom a kezemet és rántok egyet a vállaimon.
Fogalmam nincs, hogy miért vagy itt és őszintén szólva egy ilyen pojáca dolgai rohadtul nem érdekelnek. Szóval igazán lekophatnál, mert edzeni akarok és nem arra vágyom, hogy mindenki azt higgye, hogy valami szappanopera zajlik itt. Remélem érthető voltam, mert tényleg nem tudom ki a franc vagy. - mondtam neki komolyan és teljes meggyőződéssel, majd miután kiszabadul a kezem pár lépés után birtokba vettem egy bokszzsákot és azt kezdtem el püfölni. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy leszakítsam a helyéről, de próbáltam nem mutatni a bennem tomboló farkast másoknak és minden egyes ütés és rúgás után abban reménykedtem, hogy végre lelép, mert azt várhatja, hogy én bevalljam neki, hogy pontosan tudom ki ő és én ki vagyok. Szerintem ahhoz még az se lenne elég, hogy piros hó hulljon.  

zeneszám • Bocsánat a késés miatt, de remélem tetszik. 40  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 13, 2014 1:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
Well, hello again
Egyszerűen, nem fér a fejembe az, amit most leművelt velem. Régen mutattak ily bátorságot irányomban, ami őszintén szólva még ha meglepő is, de jó. Mert, ez csak egyet jelent.. Meg kell nevelnem a leányzót, mert tudnia kell hol a helye. Senkinek nem tűröm el, hogy ennyire semmibe vegyen. Hiába a közös a múltunk, hiába mentettem ki a rosszból, hiába köszönhet milliókat nekem.. mert, a lábaim előtt kéne esedeznie.. abban a pillanatban amint meglátott.. s helyette, úgy tesz mintha fel sem ismerne, mintha egy teljesen más személy lenne. Aminek egy része igaz, mert régebben.. könnyű volt betörni, nagyon lehetett rá hatni, most meg.. igazából, ha nagyon akarnám most sem jelentene akadályt, de egyelőre.. nagy nehezen, de a jó fiút játszok. Persze ha továbbra is folytatja ezt a játékot, kénytelen leszek változtatni. Félreértés ne essék, nagyon is remélem hogy így alakul, de most nem ezért jöttem. Megtisztelve kellene hogy érezze magát, hogy egy nagyobb dolognak a részese lehet, és nem menekülni előlem.
Vérig lennék sértve, ha végül sikerült volna eltalálnom ezzel a hirtelen jött dobásommal. Félmosolyra húzva számat közeledek felé, s felemelve kezemet várom vissza a kis játékszeremet. - Benned szebben mutatna.  - A mutató és középső ujjam között landol, s kissé fenyegetően válaszolok dicséretére, végighúzva ujjamat a tőr élesebbik oldalán. - Cirkusz? Késdobáló?  - Hihetetlen! Már maga az elképzelés is vicces. Én meg a cirkusz.. maximum, az általam összegyűjtött söpredékek szórakoztatnák a még nagyobb söpredékeket, én pedig ülve a kis székemben gazdagodnék meg. Komolyan, még nem is adott rossz ötletet.- Már értem a sok ostoba szőke nős viccek eredetét!   - Nézve a lány szőke fürtjeit hülyézem le kissé kódolva. Tisztában vagyok azzal hogy ez csak egy álca, amivel nem fog tudni lemosni magáról.
Továbbra is követtem őt, mint egy levakarhatatlan kis kullancs, aki akkor szívja a vérét, talán szó szerint is mikor kedve tartja, vagy éppen éhes. - Először is, én mindenkinek az esete vagyok!  - Idegesít hogy ennyire próbál lerázni, de pont leszarom. Közeledek felé, majd amelyik kezével integet megragadom, és magamhoz rántom a lányt. - Másodszor pedig.. te tényleg azt hiszed ezért vagyok itt, Mac?  - Felhúzva szemöldökömet bámulok a lányra és sejtelmesen ejtem ki a nevét, majd hosszas magamba történő kántálás után hogy nem bánthatom, elengedem őt. Tudom, hogy nem tévedek és tudom, hogy jó helyen járok.

zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 10:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Lehet, hogy hálásnak kellene lennem neki, de nem tudok. Úgy gondolom, hogy még maga az ördög is piskóta hozzá képest, de az is lehet, hogy csak rémeket látok és beleképzelek dolgokat a valóságba. Nem érdekel, hiszen teljesen másik énemet ismerte, azt a lányt ismerte, aki az elkényeztetett elit egyik körébe tartozott, de azóta sok minden történt. Mindig mindenki úgy gondolja, hogy egy ember nem képes igazán megváltozni. Azt hiszem ők nagyon is tévednek, mert most kezdtem csak igazán azt érezni, hogy végre megtalálni az igazi önmagamat, azt akinek nincs szüksége egy olyan személyre, mint amilyen Ren. Nem kell többször megmentenie és jobb lenne, ha távol tartaná magát tőlem, mert nem akarom, hogy a múltam bármelyik darabkája újra rám találjon. Azt hittem eleinte, hogy nehéz lesz eljátszanom a dolgot, hogy nem ismerem, illetve a többit is, de minden csak úgy jött magától, mintha mindig is ilyen lettem volna. Nem érdekelt az se, hogy mennyire tartja magát nagyra, mert egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy távol akarok tőle lenni. Persze, azért meg kell hagyni, hogy eléggé helyes volt, de minek növeljem tovább az egóját, ha már most is az egekben jár. Egyetlen választásom volt, még pedig az, ha pontosan olyan gyorsan magára hagyom, amilyen gyorsan belebotlottam.
De miért is ment volna könnyen? Hallottam a lépteit, majd azt ahogyan kinyílik az ajtó. Remek, ezt már nem hiszem el. Még talán egy bolhát és egy piócát is könnyebb lerázni, mint őt. Mit nem értett meg abból, hogy nem ismerem és végre lekophatna azzal a hatalmas egójába és izomtömegével. Érzem, hogy itt még bajok lesznek, de könnyedén hajolok el a kés elől. Nem egyszer kerültem már ilyen szituációba,így pontosan tudom, hogy mire kell figyelnem. Lassan elveszem a kést, de figyelek arra, hogy hol fogom meg, mert ismerve a vámpírok tuti valami turpisság van a dologba. Szemügyre veszem az újonnan szerzett tárgyat, majd elismerően bólintok.
Szép csecse-becse. - mondom neki mosolyogva, majd visszadobom neki. Sóhajtok egyet, majd úgy teszek, mintha elgondolkoznék azon, amit mond. - Hmm, már emlékszem. Biztosan te vagy az az örült késdobáló, aki eltűnt a cirkuszból, vagy tévednék? - kérdeztem tőle egy újabb unott mosoly keretében, majd hamarosan elindultam a sarok felé, ahol szinte senki se lát és kedvemre püfölhetem a bokszzsákot minden felszerelés nélkül. Egy-két lépés után megálltam, majd ránéztem. - Figyi, tényleg nem tudom, hogy kit keresel, de az tuti, hogy nem engem. Én nem vagyok Jocelyn vagy ki, engem Mac-nek hívnak és ne vedd sértésnek, de nem vagy az esetem se. Egyszóval fel is út és le is út! - mondtam neki komolyan, majd még pá-pát is intettem hozzá.Remélem most már képes lesz lekopni, mert ha újra a közelembe jön, akkor tuti, hogy fel fog ismerni még eme szőke hajzuhatag ellenére is. Soha nem volt hülye és szerintem ez még az évek alatt se változott.
zeneszám •  22  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 9:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
Well, hello again
Egyszóval, meglepett. Most vagy nagyon rossz a memóriám és keverem valakivel a csajt, vagy távollétemben teljesen kifordult magából, ami nekem csak közrejátszik igazából! Teszi a kemény csajszit, legalábbis szavaiból ez jön le, de kíváncsi lennék éles helyzetbe mennyire tudna helytállni, ha már annyira lesüllyed, hogy ilyen helyekre teszi be a lábát. Könyörgöm, farkasról beszélünk, és mégis itt pazarolja idejét, a gyenge, mit sem érő emberek társaságában. De, szerencséjére itt vagyok én. Ezek után szívesen megszorongatnám, így vagy úgy. De jön egyel. Vagy kettővel.. az én segítségem idővel hajlamos kamatozni.  - Hihetetlen, ugye?  - Célzok itt tökéletességemre egy mosoly kíséretében. Jól beszél a leányzó, természetesen igazat adok neki, s egy pillanat erejéig el is kerüli figyelmemet a többi, nekem szánt szava. - De, nem szoktam tévedni.  - Elkomolyodok, az iménti bizonytalanságom 100%ig tovaszállt, és erőteljesen megragadom csuklóját. Hiába, hozhat össze millió meg egy emberrel a sors, nem szokásom mindenkinek segédkezet nyújtani, az arca, mindene, örökre az emlékezetembe véste magát, balszerencséjére.
Gyors lerázás.. nyilvánvalóan nem szívesen lát, amit tulajdonképpen egyáltalán nem értek meg, már csak ha azt is nézzük mennyire szemrevaló vagyok. Ráadásul, ő csak a túl jó színész Ren-t ismeri.. mi lesz ha szembesül az igazi énemmel? Vállat rántok. Mire reagálnék, sehol senki, s kénytelen vagyok magam bevinni a táskámat a terembe. A büszkeségem ezt normális esetben nem hagyná, de talán.. most sem tesz kivételt. A táskámba nyúlok.. mindenféle finomság rejlik benne. Egy tőr, két pisztoly, verbéna, farkasfű.. A választásom meglepő módon egy tőrre esik, ami egészen véletlenül farkasfűvel van átitatva.. Előhúzom a táskából. Mivel, önvédelemről van szó  hasonló bár mű fegyverekkel gyakorolnak, így senkinek nem tűnik fel a különbség. Mindenféle gondolkodás nélkül a lány felé hajítom, nem érdekelve hogy eltalálom - e, avagy sem. Csak megbénulna tőle, azzal pedig csak jól járok igazából. - Nem ismerős a helyzet?  - Közeledek felé, újra megszólítom. Nem érdekel hogy van e párja, vagy nincs, ma mindenképpen én leszek. A múlt csak kísért. Vagyis, én mindenképp.

zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ԅ Maybe soon
† Kedvenc dal :
ԅ get off with you
† Tartózkodási hely :
ԅ Always one step ahead
† Hobbi & foglalkozás :
ԅ to become the best



MacKayla Drake ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 8:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
The devil is better than you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Örültem végre annak, hogy magam lehetek. Bár lassan a könyvesboltban se tartózkodik más, csak én,de ennek ellenére úgy éreztem, hogy itt az ideje kicsit kiszabadulnom és kiszellőztetni a fejemet. Túl sok minden történt az elmúlt hónapban és talán még az egyik sokkból ki se jöttem, de a másikban már benne is voltam. Egyszerűen nehéz volt elfogadnom azt a tényt, hogy az egész eddigi életem hazugságra épült. Nem tudom, hogy miért kellett így lennie, de talán ennek köszönhetően még könnyebben felejtettem el az igazi nevet és hazudtam mindenki képébe az új nevemet. Lehet törvényileg nem ez volt a nevem, bár hamis papírokon  ez szerepelt, ha meg elkapnának a rendőrök, akkor előadnám az ártatlan Wheller lányt, aki elfelejtette, hogy ki is ő és ezt kapta valami ismeretlentől és buta módon elhittem. Ohh, igen az emberek szeretnek mindenben hinni, még akkor is, ha pontosan tudják azt, hogy egyáltalán nem lappang semmi igazság a kimondott szavak mögött vagy a tettek mögött. De az is igaz, hogy senkit se ítélhetek el, mert ahogyan az eddig életem volt számomra hazugság, annyira vagyok én most hazugság mások számára, de nem érdekel. Életben akarok maradni és ezen semmi se változtathat.
Mikor felemelem a fejemet, akkor újra itt állok. Nem tudom, hogy mit keresek itt. Tudom, hogy sok farkas azért jár ilyen helyekre, mert le akarja vezetni a fölösleges feszültséget, de én nem ezért. Egyszerűen csak ki akarom adni magamból azt a haragot, amit a világ ellen érzek. Meg az se mellékes, hogy szeretem azt, ahogyan a férfiakat a szőnyegre tudom kényszeríteni. Talán törékenynek hisznek és esetlegesen majd kiesik a szemük a helyéről, amikor végig lejtek, de ez mára már nagyon is hidegen hagy. Nem érdekelnek ezek a pillantások, sokkal inkább az a pillanat érdekel, amikor ők kerülnek alulra a ringben. Habozás nélkül bemegyek és átöltözöm, majd amikor elindulnék, akkor valaki a régi nevemen szólít. Ismerem a hangot és amikor megfordulok, akkor megpillantom azt a személyt, akihez semmi kedvem nincs. Egy kisebb mosollyal az arcomon nézek rá.
Nem ismerek semmilyen Jocelyn-t, de biztosan szerencsés lehet, ha egy magad fajta keresi. - mondom neki egy kisebb irónia keretében, majd a táskájára siklik a tekintetem. Megforgatom a szemeimet és újra megszólalok.
Szerintem elég nagyfiú vagy ahhoz, hogy a saját cuccaidat vidd, mert én nem vagyok a kisegítőd, szóval ezt bebuktad kis-apám. - mondom neki egy fintor keretében, majd megfordulok és kilököm az ajtót, ami a terembe vezet, de még mielőtt becsukódna megfordulok és mosolyogva megszólalok. - Vagy esetleg azok az izmok csak lufik? - de már nem látom az arcát, illetve a reakcióját se. Nem is akarok a közelében lenni, mert túl nagy a veszély. Egyszerűen csak tovább kell játszanom a hülyét és az új énem szerint kell viselkednem, ami egészen jól megy. Soren-hez elég érdekes pillanatok kötnek a múltamban, de ez így van jól. Az a múlt volt és a jelenemben már nem kell benne lennie.
zeneszám • Lesz még jobb is. • [You must be registered and logged in to see this link.]


A hozzászólást MacKayla Drake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 08, 2014 10:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 7:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Mackayla & Soren
Well, hello again
Mystic Falls. Azt hiszem kezdem megszeretni ezt a helyet. Nem elég hogy egy percig sem engedhetem meg magamnak azt, hogy unatkozzak, még össze is hoz a rég nem látott - de nem mondom hogy hiányoztak is - ismerőseimmel. Ugyancsak fájó pont, de mégis kell az idő míg egyáltalán magammal is rendezem a dolgaim, nem hogy Bry-vel. Természetesen amint eljön a pillanat ahogy ismerem magam, egyáltalán nem fogok túlzásokba esni, hiába is akarok meglepetést okozni, tervezgetni, ha tettekig nem jutok el. Ráadásul, hogy még sajnáltassam továbbra is magam kaptam egy fülest, miszerint drága s egyetlen húgom nem elég hogy bepasizott, már férje is van. Komolyan, Shan? Kezdek kételkedni abban hogy tényleg testvérek lennénk.. nem tudom hogy lehetünk ennyire különbözőek, de ettől függetlenül még mindig az én kicsi húgomról van szó, és ezt nem fogom nem hogy szó nélkül, tettek nélkül sem hagyni. És, ezért vagyok itt. Ebben a kisvárosban nem marad túl sokáig titok egy titok. Nem tisztelném meg a jelenlétemmel a helyet a már undorítóan verejtékező pasik körében, akik még ha titkon is de verik a nyálukat a tanulni vágyó hölgyekre, ha Ő nem lenne itt.
Az öltözők előtt várok a pillanatra a megszokottnál talán kicsit mogorvább képemmel, alul öltözve, ahogy azt kell egy edzésre. Nincs kedvem leállni az itt lévő nyomoroncokkal, de mégis, van egy bátor elme aki megzavarja békémet. Csak hallgatom és hallgatom a hülyeségeit, míg nem megelégelve az egészet vágom hozzá a cuccaimat hogy kussoljon már el, s elveszítve egyensúlyát a célpontomba botlik.
- Jocelyn! Micsoda véletlen!  - Félmosolyra húzva számat teszem a meglepetett, mint aki tényleg nem számított volna a nőre. Nem hiába, ő egy egészen más oldalamat ismerte meg, és szeretném ha ez így is maradna, ugyanis, kulcsfontosságú a tervemhez. - Hoznád a cuccom?  - Mutatok a földön fekvő férfin pihenő edzőcuccomra, s közben a kezemre tekerek egy ruhadarabot, védőfelszerelésként. Nyilván nincs rá szükségem, de magabiztosságommal azt a látszatot kell keltenem, hogy egy jó ideje itt dolgozom. Muszáj, hogy bízzon bennem. Nem tűnhet fel neki már az elején, hogy akarok tőle valamit, nyilván a jelenlegi, s azonnali csicskáztásán kívül.

zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 02, 2014 2:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Folytatás: --> [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 19, 2014 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
belle & sean
don't be afraid


[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egymást néztük és nem történt az ég világon semmi sem. Vártam, hogy lecsapjon a támadása, de mikor ez nem történt meg könnyű szerrel indultam meg felé és döntöttem fel őt, majd mikor felette voltam éreztem egy pillanatnyi boldogságot a győzelmemnek köszönhetően, de hamar átvette a helyét a rettenetes fájdalom, ami az elmémbe mart. Olyan volt, mintha a koponyámat felnyitották volna és egy három éves kisgyerek nekiállt volna műteni, hogy mi történik, ha meghúzom ezt és mi történik, ha megvágom ezt itt, vagy ha kiharapok innen egy darabot.
A fejemhez kaptam és hátrálni kezdtem. Nem adtam ki egyetlen egy hangot sem pedig legszívesebben sikítottam volna a fájdalomtól, de azt a jelenlegi helyzetben túlságosan nőiesnek véltem ezért inkább tűrtem a fájdalmat egész addig míg vége nem szakadt. Nem gondoltam ezt át. Tudtam, hogy fájdalommal fog járni, de azt nem, hogy ennyivel. Határozottan kijelenthetem, hogy nem vagyok normális, hogy ilyesmit bevállaltam. Bár a normális általában egyenlő az átlagossal, ami határozottan nem vagyok, szóval jó helyen vagyok. Térdemre rogytam és kapkodtam a levegőt, miközben a padlót bámultam. Próbáltam visszatérni önmagamhoz a fájdalom sötét bugyrai közül. – Nem.. Sőt.. Kifejezetten remek így elsőre. De meg kell tanulnod hamarabb használni. De nem én vagyok az, aki ezt meg tudja neked tanítani. – Nem vagyok boszorkány fogalmam sincs, hogyan működik ez az egész és nem is akarom kielemezni, mert mára ez bőven elég volt nekem. Nem kívánom tovább folytatni. Még egy ilyen erőhullám a fejem irányába és totális kiütéssel győzedelmeskedik. Nem hiába nem tettem még keresztbe egy boszorkánynak sem így ehhez az érzéshez nem vagyok hozzászokva. – Megleszek, de szerintem mára hagyjuk ezt az egészet, rendben? – Kérdeztem, miközben nagy nehezen talpra álltam. Ez bőven elég volt nekem és neki is. Bebizonyította, hogy meg tudja védeni magát, ha úgy alakul. Én pedig nem akarok továbbra is a kísérleti patkány szerepében díszelegni, hiába én voltam az, aki beleegyezett.





▲ <3 ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 26, 2014 4:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




It's not bad, right?


[You must be registered and logged in to see this image.]


Hosszú percekig állunk egymással szemben és nem történik semmi. Csalódottan rázom le magamról újra a feszültséget de semmit sem segít. Totál idiótának érzem magam, hogy itt állok vele szemben és próbálom rákényszeríteni a fájdalmat, ami csak nem sikerül. Ő azonban nem csak látja de bizonyára érzi is a bizonytalanságot. Támad de ez sem segít, inkább csak leblokkol. Hamar ledönt a lábamról. Mikor felém kerekedik, tekintetünk egy pillanatra összetalálkozik és az enyémben kétségbeesés csillan de nem szólalok meg, hagyom, hogy maga alá sodorjon az erő amivel ő született és akkor végre megérzem, hogy a mágia felcsap bennem és erőnek erejével támad neki a férfi elméjének. Szinte érzem, ahogy az idegek súlyos görcsbe rántják a másikat, érzem, ahogy elméje megtörik akaratomnak és kínozni kezdi a másikat a fájdalom, a pokoli szöges ostorok végighasítják koponyáját én pedig végre ki tudok mozdulni erős tartása alól és amint ismét szabad vagyok, a fájdalom is megszűnik, mintha csak elvágták volna. Zihálva pillantok fel a másikra és elvigyorodom. - Nem is rossz elsőre, ugye? - nyögöm ki és letörlöm a vércseppet ami kibuggyant ajkamból mikor letepert a férfi. Adrenalintól zsong a vérem és szinte égek a vágytól, hogy folytassuk. Izgatottságtól pirul ki az arcom, miközben megnyújtom tagjaimat. Mielőtt azonban újra támadnék, a férfihez lépek és aggodalmasan pillantok rajta végig. - Jól vagy? - kérdem mikor rádöbbenek, hogy miközben én izgatottan folytatnám, addig őt bizonyára elég komoly fájdalmak kínozzák... bár, most, hogy jobban belegondolok, az én bordáim is sajognak csak épp az adrenalin sokkal erőteljesebben dominál a szervezetemben.


note: <3
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 26, 2014 11:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
belle & sean
don't be afraid


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom miért mentem bele ebbe az egészbe. Egy boszorkány ellen csak akkor lenne esélyem, ha a meglepetés erejével támadnék. Egy kezdő boszorkány ellen viszont talán erre sincsen szükségem. Fájni fog ez még nekem tudom, de azért vagyok, hogy az embereket megtanítsam az önvédelemre. Ha ez most már a természetfeletti önvédelmet is magában foglalja, hát legyen. Szeretem a kihívásokat és eszem ágában nem volt meghátrálni. Csak kell egy szó, amikor mind a ketten tudjuk, hogy abba kell hagynunk, amit éppen csinálunk. – Piroska? Hmmm.. Hát remélem sok finomságot hozz magával a kis kosárkájában. – Mondtam mosolyogva. Semmi bajom nem volt a jelszóval, de most, hogy beleegyeztem kezdett ez az egész kissé valóságossá válni. Nem tudom, hogy képes lennék-e őt komolyabban bántani, de ha már beleegyeztem nem most fogok visszatáncolni. Pedig szívesebben edzenék vele úgy, hogy tudom milyen sebeket ejthetek rajta és, hogy nagyja olyan gyorsan begyógyul, hogy csak na. De így.. Sokkal nagyobb kockázatokkal egy kicsit feszültebben állok hozzá a dologhoz.
Kérdésére egyszerűen csak bólintottam, hogy készen vagyok. Nincs meghátrálásra lehetőség. Egy darabig csak ácsorgok egy helyben, mert felesleges nekirugaszkodnom, ha a következő pillanatban már pofára is esek a fájdalomtól. Mikor megkönnyebbülten észlelem, hogy még nem érzek semmiféle sajogó fájdalmat egyetlen egy testrészemben sem elrugaszkodott egy átlagos embernél gyorsabban, hogy könnyedén a földre teperhessem. Ha nem sikerül, mert varázslattal kizökkentett a támadásomból akkor egyszerűen csak a földre hullok, mint valami rongybaba.




▲ gyenge Neutral ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 26, 2014 2:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




I need to know the truth!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Elégedett vigyor kúszik az arcomra, mikor rábólint a dologra. Szóval szereti a kihívásokat... ha valaki, én biztos az leszek. Nem csak mert makacs vagyok, mint egy öszvér vagy mert konok és hajthatatlan, hanem azért is, mert egy erejét nem ismerő boszorkány vagyok, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy megismerje a mágiát, minek magját ellopták tőle, belőle. Most viszont újra bennem él, virágzik és én tudni akarom a határait, ismerni minden velejáróját. Javaslatára bólintok. - Legyen Piroska... - mondom végül elgondolkodva, pimasz mosollyal az arcomon... ha már egyszer ő a nagy farkas, akkor miért ne lehetne? Nem kell az életet túl komolyan venni és épp elég kegyetlen téma mertül már ma fel ahhoz, hogy megérdemeljünk némi lazítást. Ha belemegy a jelszóba, vagy ha nem és javasol másikat, én belemegyek hezitálás nélkül. Amint megegyezünk, rápillantok. - Kezdhetjük? - végigpillantok rajta. Kissé megrázom magam, hogy ledobjam a feszültségemet és tekintetébe pillantok. Ha bólint, hátrálok egy lépést és arra koncentrálok amire Sam tanított. A férfi meg fog támadni és hiába vagyok jó formában. Sean vérfarkas, ebből eredően gyorsabb, erősebb és szívósabb is, mint én, arról már nem is beszélve, hogy érzékei is élesebbek és jóval gyakorlottabb harc terén, mint én. Nekem most az a feladatom, hogy arra koncentráljak, hogy fájdalmat okozzak neki. Tekintetem elemelem, már nem csak lélektükreit figyelem, hanem minden mozdulatát, minden rezdülését. Koncentrálok a fájdalomra, a kínra, mit éleszteni képes vagyok de nem látok a férfin változást, nem látnám, hogy bármit is érezne abból, amin igyekszem.


note: <3
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 25, 2014 11:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
belle & sean
don't be afraid

Nem igazán volt még lehetőségem olyan boszorkánnyal találkozni, aki nem birtokolta az erejét a kezdetektől fogva. Nálunk vérfarkasoknál ez természetes és tulajdonképpen ennek egy átoknak kellene lennie, de számomra áldás. Szeretek vérfarkas lenni és nem forgatnám vissza az időt, hogy megváltoztassam maximum csak annyit, hogy jobban vigyáznék a szeretteimre. Az egyik barátnőmet azzal sodortam veszélybe, hogy vérfarkas voltam és nem adtam kellő magyarázatot arra, hogy miért maradjon távol tőlem és, hogy nem világosítottam fel. Lehet, hogy elhagyott volna, de legalább még mindig élne.
Nem akarok pánikot kelteni benned meg semmi, mert nem értek ehhez az egész boszorkányos csiribu-csiribához, de nem hiába szoktak elég nagy árat kérni a boszorkányok azért, ha valakit visszahoznak. Ez az egész rendkívül veszélyes és bármikor lehet hátulütője a dolognak. Ha neked nincs bajod az jó, de azért a helyedben felkeresném ezt a bizonyos rokonod, hogy ő hogyan érzi magát. Lehet, hogy téged jó szándék vezérelt, de ez még nem jelenti azt, hogy őt nem büntethetik meg. Elég furcsa gondolkodásuk vannak a boszorkányoknak. – Nem igazán mondhatom, hogy közelről ismertem már boszorkányt. Na, jó Juliette. De akkor sem vagyok a szakértőjük. Egy vérfarkast számomra sokkal könnyebb lenne felvilágosítani arról, hogy mégis mi zajlik körülötte, mint ezt az egészet itt és most végigcsinálni. Nem tehetek úgy, mintha mindennel tisztában lennék, mert nem vagyok. Egyszerűen csak annyival okoskodhatok, amit tudok.
Szeretem a kihívásokat. – Mondtam vigyorogva immár visszatérve valami olyasmihez, amihez valamennyire azért konyítok. Az önvédelem. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem lennék itt. Nekem farkasként sokszor ez már ösztönös, szóval nehezebb oktatni, de nem hazudtam, mikor azt mondtam, hogy szeretem a kihívásokat. Többnyire a nők csak azért jönnek ide, hogy pár kigyúrt alakon lóghassanak. Ezt sajnálatos módon tapasztalatból tudom s míg más munkatársaim ezt élvezik én nem nyilatkozhatok ugyanígy erről az egészről.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kérése meglepett és jó ideig gondolkoztam is. Ez valószínűleg nekem fog jobban fájni. Még akkor is, ha nem egészen van tisztában az erejével. Ó, a fejem már most belesajdul ebbe az egészbe. Furcsa, de tisztán emlékszem arra, mikor elveszítettem az emlékezetem pár hónapra. Az a fájdalom valami elviselhetetlen volt. Ott van az elmém eldugott egy részében még akkor is, ha valamennyire eszméletlen voltam, mikor megtörtént az egész. – Legyen, de akkor beszéljünk meg egy biztonsági szót, amit ha valamelyikünk kimond, akkor vége. Rendben? – Ahogy számomra ösztönös a védekezés fizikai módon úgy talán az ő számára is az lesz és nem szívesen kínoztatom magam halálra egy boszorkánnyal. Pedig megérdemelném a fájdalmat. Azok után a hibák után, amit elkövettem az életemben.




▲ <3 ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 23, 2014 2:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




I need to know the truth!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Úgy nőttem fel, igen. Tekintetét kutatom azonban mielőtt válaszolnék és végül csak bólintok, nem erősítek rá verbálisan. Lélektükreim az övébe mélyednek. Mi vonz benne ennyire, miért akarom, folyton megérinteni, miért akarom érezni azt az erőt, amit a küzdőtéren is éreztem? – Nem veszthettem el. – mondom hirtelen, kicsit talán meg is ijedve attól amit mond. – Nekem egyedül ő van. Az életét adta értem és ezt én is megteszem érte, akármikor. – rántom meg a vállam de következő szavaival ismét felvonja a figyelmem valamire, amit Samantha elfelejtett. – Miféle következmények? – kérdem talán erősebben, mint szeretném de nem hiszem, hogy megriasztaná hirtelenségem. Temperamentumos nő voltam egész életem során, szenvedéllyel éltem, lélekkel, nevetéssel, élni akarással és ez most sem változott, csak talán egy leheletnyivel tüzesebb vagyok, mint voltam. Végül megszelídülnek vonásaim. – Nos, mint láthatod, még sok mindent nem ismerek. – rázom meg fejem, tincseim előre hullanak, ajkamba harapok. Végül ismét rápillantok. Megmosolyogtatnak szavai és ez jó érzés. Ez már hiányzott. Jobban is, mint azt bevallanám magamnak. – Azt én is látom. – bökök fejemmel mellkasa felé, min volt alkalmam alaposan ellenőrizni az izmokat. Mosolyom még szélesebb válik. – Előre szólok, kegyetlenül makacs tanítvány vagyok. Igazi kihívás. – kacsintok rá és visszatérek z edzőterembe. Kérdésére hirtelen ötletem támad, ami nem biztos, hogy el fogja nyerni a tetszését. Belegondolva talán még butaság is de annyira magával ragad a gondolat, hogy tudom, előbb vagy utóbb úgy is sor kerülne rá. – Van, de még mennyire. – nyújtom meg tagjaimat, mint egy lusta macska majd következnek a lábaim. Ráhajolok combomra, szinte teljesen egyenes less a hátam. Nem hiába, a sok évnyi táncnak, jógának és még ezer féle sportnak hála igenis formában vagyok. Sosem tartoztam azok közé akik szeretnek otthon ülni. Nem is tudnék. Megőrjítene a mozgás utáni vágy. Sean felé pillantok. – Nem biztos, hogy tetszeni fog az ötlet és nyugodtan mondj nemet de… - lépek közelebb és ujjaim vállára futnak – nem, nem úgy – és alatta szikrák lobbannak fel. – Mit szólnál ha nem emberként edzenénk? – kérdem és oldalra ejtve fejemet magyarázok tovább még ujjaim mellém hullanak. – Mi lenne ha megtanítanál harcolni, mint boszorkány? – tudom, hogy ő nem az. Tudom, hogy nemet is mondhat, sőt, igazából elküldhet a fenébe ha akarja. Ő vérfarkas… meglehetősen, nos, vonzó vérfarkas de ettől még segíthet nekem. Megtaníthat védekezni és támadni az erőmmel. Aminek azonban fájdalom az ára. Gondolom, mindkettőknek.

words: 375
note: késtem ):
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 27, 2014 3:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
belle & sean
don't be afraid

Azt határozottan kijelenthetem ilyen rövid ismertség után, hogy Belle nem egy átlagos nőszemély. Bár a természetfeletti sosem átlagos. Kivétel, ha Mystic Falls-ról van szó. Akkor lepődik meg valaki, ha egy emberbe fut bele. Vagyis inkább olyan emberbe, akinek fogalma sincs arról, hogy mégis milyen szörnyetegek és borzalmak veszik körül. Én magam sem vagyok egy simogatni való kiskutya. Szívesebben tekintenek rám is úgy, mint egy szörnyetegre, de ezért senkit nem hibáztatok. mégis milyen jogon tennék ilyesmit? Mindenkinek megvan a maga véleménye. Én a vámpírokat tépném darabokra egytől-egyig, bár az utóbbi időben elég bonyolulttá kezdenek válni a dolgok. – Ez eléggé kellemetlen lehetett.. Szóval egész életedben úgy nőttél fel, hogy nem volt semmilyen erőd és még csak fogalmad sem volt róla arról, hogy mi is szunnyad benned? – Azért kíváncsi lennék, hogy mégis mi vett rá arra egy boszorkány családod, hogy ezt tegyék az utódokkal. Mondjuk nem, mintha az én dolgom lenne ez az egész. – Várjunk csak.. Megkapod az erődet, ami egész életedben el volt nyomva benned, de képes vagy rögtön visszahozni valakit az életbe? Hát te nem vagy aztán kispályás. – Természetesen lenyűgözött a leányzó, hiszen visszahozni valakit nem olyan egyszerű, mint amilyenek tűnik. Többnyire következményekkel jár. Legalábbis mindig ezt hajtogatják a boszorkányok nem, mintha olyan sok boszorkány ismerőseim lennének.
[You must be registered and logged in to see this image.]
És jól vagy? Meg az is, akit visszahoztál? Mert többnyire vannak következmények. – Teszem fel a kérdésemet, mint valami nagy boszorkány szakértő. Aztán egyáltalán nem konyítok én ezekhez a dolgokhoz. – Hát nem akarok hencegni, de határozottan jobb az erőnlétünk, mint egy embernek. Én pedig nagyon szívesen tanítalak. – Válaszoltam egy mosoly kísértében. Örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat ezzel is elkerülve a jövőbeli kellemetlenségeket. Most már kezdem érteni, hogy mégis miért rohant el előlem. Ez az egész mindent megmagyaráz.
Követtem őt visszafelé a küzdőtér felé. Észre sem vettem, hogy ennyi idő eltelt volna már. Az egész hely kihalt. Hát ezek szerint elérkezett az a sokak által várt bizonyos záróra. – Időm, mint a tenger, szóval szeretnél még egy kicsit improvizálni vagy van valami, ami rendkívül érdekelne?


▲ <3 ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 21, 2014 1:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




I need to know the truth!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Elgondolkozva nézek a férfire. Nincs benne semmi különös, mégis vonz, húz magához, anélkül, hogy akárcsak egyszer is mozdulna. Olyan rohadtul élő, az érintése szinte már égő de ezt a harc hevében észre sem vettem csak most, hogy hátrébb lépek és elszakadok, sőt, kiszakadok ereje öleléséből. Miért ne mondhatnám el? Miért ne beszélhetnék végre arról, aki vagyok? Miért ne lehetne csak egyszer engedni a kísértésnek? - Boszorkánynak születtem de az erőmet elvették tőlem még csecsemő koromban. - nem vonom el pillantásomat tőle, nem lépek közelebb, nem mozdulok. A tekintetét kutatom, keresem benne a szándékot, legyen az akármilyen is. - Két hete egy boszorkány, aki távoli rokonom, az életét adta azért, hogy visszakapjam az erőmet. Én pedig visszahoztam őt az életbe. - nem nagyzolok, a hangomban nyoma sincs fenhéjazásnak. Nem tudom, milyen ritka dolog ez. Nem ismerem a boszorkányokat. Új világ ez és nekem egy már meglévő életet kell körépítenem, ami nem olyan könnyű dolog. - Azért jöttem, hogy megtanuljam megvédeni magam. - szorongatom a kezeim között továbbra is a törülközőt. - Azt hiszem jobb tanárt nem is találhattam volna egy vérfarkasnál. - dobom felé az anyagot végre fellazulva és elmosolyodva intek fejemmel az edzőterem felé. - Akkor folytatjuk vagy mi lesz? Időm az van bőven. - érezhetően csökkent bennem a feszültség. Hogy a jelenléte okozza-e vagy az, hogy végre elmondhattam valakinek ki vagyok és mi történt velem, nem tudom. Mindenesetre azt igen, hogy nem lépek vissza az öltözőbe. Kibújok a pólóból mert tudom, hogy a sportmelltartó mindent takar amit kell, azt pedig kötve hiszem, hogy ez az első női has amit látna, szóval nem hiszem, hogy zavarná. A melegítőnadrág rajtam marad és elfordulva tőle indulok vissza a küzdőtér fele. Meglep a tény, hogy már csak ketten vagyunk. Ennyi ideig ragadott volna el amit én csak egy pár percnek éreztem? Megtorpanok és visszapillantok. - Már persze ha neked is van időd. Ahogy látom, közben lejárt a nyitvatartási idő.
 
words: 317
note: késtem ):
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 02, 2014 12:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
belle & sean
don't be afraid

Nem szerettem a boszorkányokkal kötekedni. Tisztában voltam az erejükkel és inkább boldogan fordultam a másik irányba, ha szembe találkoztam eggyel. Még véletlenül se húzzam ki egynél sem a gyufát. Egyet véletlenül leborítottam azt hiszem.. De ez már nagyon régen volt és azóta sem jött utánam, hogy megbosszulja a felsőjének a halálát.
Először úgy tűnt, hogy határozatlan a válaszában. Mintha ő maga sem sejtené azt, hogy végül is mi is ő. Aztán kétszer is megerősített, hogy nagyon büszke arra, hogy ő boszorkány. A hátrálása nekem pont az ellentétére hajazott, de az is lehet, hogy inkább előlem hátrált. Bár nem értem miért. Nem szoktam embereket vagy éppen boszorkányokat reggelizni. Nem közelítek felé, mert nem tudhatom, hogy mégis hogyan reagálna. Valószínűleg azért távolodott el tőlem, mert zavarja a közelségem. Meg mindegy is. Nem két kilométerre van, hogy ne halljam mit mond. Felesleges közelíteni. Ez a távolság engem nem vág földhöz. Ha ő pedig kényelmesebben érzi magát miatta, hát legyen.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az lennék. – Bólintok, de továbbra sem közelítek. Gyönyörű nő, de mégis olyan elveszettnek tűnik.. Határozott, de ugyanakkor nem is. Igen.. A nők legtöbbje ellentétes tulajdonságokból van összerakva, hogy még véletlenül se találhasd ki mégis mit akarnak vagy milyenek. Folyamatosan kétértelmű jeleket küldözget felém. Büszke arra, hogy boszorkány és olyan határozottsággal mondja, de mégis.. Olyan, mintha fogalma sincs arról mit is jelent úgy igazán ez a szó. Vagy inkább mivel is jár ez az egész. – Ezt elmagyaráznád bővebben? Hogy érted, hogy nagyon új a számodra? – Ha nem most tért vissza az ezer éves szellemlétből, amit kétlek, hiszen elég jól tud harcolni.. Bár lehet, hogy szellemként sajátította el a dolgokat.. Már semmin sem lepődnék meg. Viszont nem találkozott még hozzám hasonlóval, szóval ezt kihúzhatom a listáról. Ismételten egy remek elmélettel sikerült előállnom, aminek igazából semmi értelme nincsen. Akkor viszont nem tudom mégis, hogyan gondolta ez az egész új neki a dolog meg nem találkozott még hozzám hasonlóval.. Soha nem fogom megérteni sem a nőket sem pedig a boszorkányokat. Annyira sok szabályhoz kötötték őket, amiket szerintem ők maguk sem értenek. Meg mivel nem büszkélkedhetek egy tapasztalt boszorkány ismerőssel sem, hát nem tudom megmondani most éppen mi zajlik le ebben a gyönyörű nőben.


▲ <3 ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Önvédelmi edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Akadémiai edzőterek
» Akadémiai edzőterek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-