A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Önvédelmi edzőterem


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 01, 2014 5:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I need to know the truth!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Kérdez. Ellépek. Elhallgatok. Tekintetemben vad tűz csillan fel. Jól tippelek de nem csak én vagyok ilyen mázlista hanem bizony ő is. - Igen. - felelem határozottan és büszkén emelem meg az államat. - Igen, az vagyok. - Azt már nem teszem hozzá, hogy csak épp baromi friss boszorkány aki egy hete sincs, hogy visszakapta az erejét, amivel azután visszahozott egy életet és azóta nem tudja, mit kezdjen erejével és azzal sem, hogy mi van, ha más lényekkel fut össze... bár azt jó tudni, hogy mi a férfi. Megmagyarázza, miért vonzódik pokolian hozzá. Samantha sok mindent mesélt, többek között azt is, hogy a vérfarkasok nem mást képviselnek, mint az életet és jobb vigyázni velük, mert az erejük olyan mint a molylepkéknek a tűz; akkor is belerepülnek ha tudják, meg fognak égni, mert az ő erejükben még az is kellemes. Igen, határozottan látom már, mire gondolt. Úgy vonz a gondolat, hogy megérintsen, mint eddig semmi. Nem azért mert jól néz ki - bár ez sem hátráltató tényező - ez annál sokkal több. Az ereje vonz, az energia amivel folyton belém mar, ami láthatatlan lángként lengi körül és amivel engem is érint. Hátrébb lépek, testem a falnak ütközik. Felsóhajtok. Oldalra billentem a fejemet. - Szóval vérfarkas? - kérdem és még én is hallom a megkönnyebbülést kérdésem mögött de nem tudom miért. Nem hazudtam, mikor azt mondtam neki, hogy soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Nézem őt, keresem a tekintetét miközben megfürdök abban ami ő maga. Szikrázik körülötte a levegő, nem hibáztatom a nőt, akit lepattintott. Én sem tudnék ellenállni neki ha egyszerű halandó lennék, aki mit sem tud erről a világról bár nem másznék rá sem, az nekem sok. Az én csókomban nem volt semmi érzelem vagy játék, tényleg csak figyelemelterelés gyanánt született de még most is égnek ajkaim. Tekintetem rá emelem. - Sajnálom a kirohanást. Ez a világ még... nagyon új nekem. - foglalom össze egy mondatban az egy hete vagyok az ami és még sosem találkoztam más fajjal gondolatomat és remélhetőleg nem néz komplett idiótának.
 
words: 335
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 25, 2014 11:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Edward & Kimberly

Micsoda egy teljesen fölösleges és szürkén egyhangú nap! 3 órán keresztül meredten bámultam magam elé, ütemesen kopogtam a tollammal a füzetemen és számoltam a perceket. Úgy éreztem a szememet ólomsúlyok húzzák lefelé, de amint egy kicsit is lankadt a figyelmem a tanár egyből rámnézett és ettől elfogott a bűntudat. Szerettem ez a professzort és a tantárgy is érdekes volt, még érdekesebb lenne ha volna időm legalább egyszer kinyit a könyvemet és elolvasni mégis miről van szó. Ám ez egyenlőre lehetetlen. Ha nem iskolában vagyok akkor dolgozok, ha nem dolgozok akkor az életmért vívok élet halál harcokat és a maradék pár órában alszom. Ez így megy minden nap, egymás után... mindig... egy hosszú végtelennek látszó malomkerék. Véget ér az előadás és én szinte kimenekülök a teremből. Csinálnom kell valamit ami legalább egy kicsit eltereli a nyomasztó gondolataimat. Végül egy edzés mellett döntök, és miután magamhoz veszem a sportcuccomat gyalog vágok neki a 20 perces távnak az edzőterem felé. Belépve gyorsan körbepillantok, nincsenek sokan. Kiváltok egy napijegyet aztán átöltözök. Cicanadrág és egy póló van rajtam, nem szeretem a tapadós edzőruhákat. Magamhoz veszem a vizemet és a telefonomat aztán célba veszem a gépeket. Bemelegítésnek lefutok pár kilométert az egyik padon ami távolabb esik a többiektől. Eleinte még zaklatnak a nyomasztó gonosz gondolataim, aztán ahogy a megtett távolság nő, ők mintha lemaradnánk. Már csak a légzésemet figyelem és aztán ahogy a lábam ütemesen csapódik a szalagra. Amikor megállok kellemesen felpezsdülve érzem magam. Ám úgy néz ki a bosszúságáimnak nincs még vége erre a napra. Pár perc múlva ugyanis hiába keresem az önvédelmi gyakorló partnerem aki szinte minden délután itt van. Persze pont ma nincs... miért is ne. Pedig kedveltem őt. Szótlan, komoly és kegyetlenül kihajtja belőlemaz utolsó szuszt is. A teremvezető egy másik új fiúhoz vezet. Kissé elhúzom a számat, annak ellenére hogy a srác kimondottan helyes. Bemutat minket egymásnak, aztán magunkra hagy minket a szőnyeg szélén. Aha, ezek szerint ő sem kezdő már ha csak így belevágunk a közepébe. Nem szólok, nem érzem szükségét elvégre megtámadjuk egymást minek ide bevezető szöveg? A karbafont kezeimet lassan leeresztem és végignézek rajta. Egész magas, nálam talán egy kicsivel magasabb, látszik hogy nem most kezdett el edzeni. Az arca jó vágású, szemeim és pillantása igazán megnyerő. Ha szeretnék mostanában bármiféle kapcsolatot biztosan ráugranék. Felveszek egy kényelmes terpeszt, tekintetem elszántá válik és megfeszülve várom a támadását, figyelve minden rezdülésére.

 

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 25, 2014 12:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
belle & sean
don't be afraid

Nem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire rémisztő lesz az, hogy nem vérzik annyi ideig az orrom, mint egy átlagos embernek. Mondjuk, ha valaki tisztában van ezzel a világgal minden jelet komolyan vesz. Vagyis hát pontosan tudja, hogy mit jelent az, ha valaki egy kicsivel is másabb vagy furább. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy rá fog jönni az egészre abból, hogy nem vérzik annyi ideig az orrom, mint másnak. Furcsa, de ha valaki nagyon odafigyel a részletekre rájöhet. Nem lehetek biztos benne azonban, hogy ez rémítette meg. Na, jó mégis mi más? A vér látványával nem hiszem, hogy baja lenne, mert akkor nem próbálta volna meg elállítani a vérzést, hanem sikítva rohant volna a másik irányba. Ezt egyértelműen kizárhatom. Legalábbis azt hiszem. Soha nem fogom megérteni a nők gondolkodásmódját.
Arra, már rájöttem, hogy nagyon tüzes tud lenni. A hátam, miután kinyitotta az ajtót elég hamar a falnak ütközött. – Mégis mit vársz tőlem? – Nem tudom, hogy miért kellene kimondanom, ha már sejti. Legalábbis nagyon úgy néz ki. Mi másért kérdezné? Ha nem is tudja pontosan, hogy mi vagyok legalább ötlete lehet a dologra. Különben nem kérdezné. Vagy tudjam is én.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Pontosan hogy is érted ez? – Az már biztos, hogy tisztában van a természetfelettivel. Éreztem a vibrálást, ahogy megérintett. Nem vérfarkas. Azt már akkor megéreztem volna, mikor ott benn verekedtünk. Egyáltalán nem. Bár azt kétségkívül megmagyarázná, hogy miért reagál mindenre ilyen intenzíven. Most például arra, hogy nem vallottam be rögtön, hogy vérfarkas vagyok előtte meg azért, mert a testünk összeért.
A kérdés inkább csak az, hogy te mi vagy.. Boszorkány talán? – Megérzésemre hallgatva nyögtem be ezt a tippet. Még mindig nem mondtam ki, hogy Sean vagyok egy edző, aki ugyanakkor még vérfarkas is és most szakított nem olyan régen a jegyesével. Ezek nem olyan dolgok, amit a bemutatkozáskor szívesen megosztanék az emberekkel. Még akkor sem, ha nekem vágják azt a bizonyos mi vagy te kérdést. Mi vagyok? Egy ember. Egy kis plusszal. Nem kell ezt túlreagálni. Bármennyire is szeretem a vérfarkas énemet nem azaz egyetlen dolog, ami meghatároz.



▲ <3 ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 24, 2014 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I need to know the truth!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Alig telik el egy kis idő még az ajtón kopogtat. Felsóhajtok. Legyőzöm a vágyat, hogy elrohanjak, mert egyszerre vonz a jelenléte és ad okot félelemre, pedig én nem szoktam félne. Az erő ami az ereim között folyik, azonban még új és ismeretlen, nem tudom, képes lennék-e használni újra, ha szükségem lenne rá. Ajtót nyitok, ő pedig összevont szemöldökkel figyel. Tekintetem hideg, szinte maró. Nem játszom az általa diktált szabályok szerint. Nem hiszem el, hogy nem tudja, mire gondolok. Tekintetem elsötétül, testemen remegés fut keresztül. Érzem, hogy a düh szárba szökken bennem. - Mi vagy te? - kérdem ismét, ezúttal azonban már nem csak kilépek az öltöző rejtekéből de tenyerem mellkasára feszítem és addig kényszerítem hátrálásra, míg végül már nincs hova menni, mert a fal az útját állja. - Ne tégy úgy, mintha nem tudnád miről beszélek. Gyűlölöm az idiótákat. - mondom egyszerűen, hidegen, dacosan. Ujjaim pólójának durva anyagába marnak és úgy lépek még közelebb. - Sean Willingham. Az edző... és? - kérdem ismét, türelmetlenül hajszolva a választ, mert tudnom kell. Nem, nem lehet az én fajtámból való, nem lehet boszorkány... rólam mit gondolhat? Ha tévedek, azt, hogy megőrültem és ha nem tévedek, hát minek nézhet? Vadásznak? Hisz durván faggatom, erőszakkal próbálom megtudni a választ az égető kérdésre, hogy mi olyan rohadt vonzó benne, mitől tűnik ennyire pulzálóan élőnek, miért ilyen forró az érintése, miért késztet arra, hogy rohanjak s maradjak egyszerre? Tudnom kell, miért lángol ilyen élőn tekintete, még az enyémben hideg, érzelemmentes, szinte már fagyos kék lángok csillognak csak? Hirtelen eresztem el és lépek egy lépést hátra. Elfog a vágy, hogy érezzem érintését testét, a forró tenyerét derekamon, a perzselő ajkait, ajkaimon. Nekem ő mintha csak szikrázna, olyan eleven de miért? - Sajnálom. - ismerem el nagy nehezen – Soha nem találkoztam még hozzád foghatóval. - vallom be és kissé megköszörülve torkomat fordítom félre a fejemet. - Egyszerűen tudnom kell az igazat. - rántom meg vállamat és a Seannal merőleges falnak dőlve pillantok fel a férfire.
 
words: 342
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 20, 2014 11:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Éreztem, ahogy teste megfeszül a közelségemtől. Nem lehet egy nagy rajongója annak, hogy valaki ilyen közel legyen hozzá, mert ez szinte beindította. Én nem igazán próbáltam megállítani. Kíváncsi voltam, hogy mit képes kihozni ebből a helyzetből. Azért próbáltam odafigyelni arra, hogy ne tehessen nagyobb kárt bennem, bár az úgy is egyik pillanatról a másikra elmúlna. Vérfarkas vagyok. Gyorsabban gyógyulok, mint egy ember. Nem kell aggódnom, hogy mégis mi lesz, ha valaki egy kicsit is erősebben megüt. Túlélem. Idővel úgy is begyógyulna, de hála a vérfarkas génállományomnak nem tart olyan sokáig, mint egy átlagembernek. Nem nyavalyognék, akkor sem, de azért ez mégis kellemesebb.
Mikor jól orrba vert egy pillanat alatt szaladt át az arcomon a fájdalom. Egy kicsit talán még vérezni is kezdett. Legalábbis abból, hogy törölközőért rohant ezt sikerült levennem. – Semmi gond. Kibírom az ilyesmit. Már kezdek hozzászokni. Nem te vagy az első, akitől bekapok egy erősebb ütést. – Mondom vigyorral a képemen. Nem hiszem, hogy különösebben vérezne az orrom. Talán pár apró másodpercig, de ennyi az egész. Annyira nem fog megviselni. Azt nem mondom, hogy nem fáj, mert fáj.. De ahhoz képest, amit átváltozáskor átéltem ez semmi. Úgyhogy különösebb figyelmet nem is tulajdonítok neki.
Egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott a viselkedése. Pontosabban fogta magát és elrohant. Nem értettem, hogy mire fel ez a reakció. Talán arra, hogy nem vérzik az orrom? Megrémítettem volna valamivel? Vagy egyszerűen csak megijedt attól, hogy most bemosott nekem egyet rendesen? Nem tudom, de jobbnak láttam, hogy utána menjek. Összeszedtem a dolgaimat, majd pedig az öltöző felé vettem az irányt. Kopogtattam az ajtón és vártam, hogy végre kinyissa. Nem vagyok türelmetlen ember, de szeretném tudni mégis mi váltott ki belőle ilyen reakciót.
A kérdés, amit nekem szegezett meglepett. Nem mondom, hogy leesett az állam, mert tisztában vagyok azzal, hogy errefelé minden második ember tisztában van azzal, hogy mik is élnek közöttük. Azonban eszem ágában nincs rögtön felvállalni. Nem, mintha szégyellném, de nem így kezdek egy ismertséget, hogy: Helló a nevem Sean. Ja, és vérfarkas vagyok. Na, igen.. Egyértelműen nem így. – Ezt hogy érted? – Kérdeztem, mintha nem is érteném mire akar kilyukadni.




Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 17, 2014 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I've always been a fighter


[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyetlen pillanat alatt változik meg kettőnk dinamikája. Elkapja karomat s hátam mögé feszíti, hogy aztán ezt a másikkal is megtegye majd testével enyémnek simul. Nem sok mindennel lehet felhúzni de ezzel a mozdulattal bizonyosan, mert tőlem szokatlan hévvel reagálok rá. A várttal ellentétben nem rántom meg a kezemet, hogy szabadulhassak. Helyette erőből vágom fejemet az övének és ha bejön a csel, abban a pillanatban taposok lábára és fordulok ki kezei közül. - Ne gondolkoztam túl sokat. - ne gúnyolódtam de közel álltam hozzá. Nem tudom miért váltott ki belőlem ilyen haragot amit tett, holott jól tudom, hogy ez csak edzés. Ahogy azonban elered a férfi orra, azonnal meg is bánom, hogy ilyen hévvel reagáltam. - Ó, istenem, sajnálom! - kiáltok fel és már nyúlok is a sarokban pihenő törülköző után, hogy a férfi orrára nyomjam de mire visszafordul felé, már nem látom, hogy vérezne, így azonnal meg is nyugszom valamennyire. - Sajnálom, tényleg. - mosolyodom el, ahogy elé lépve nyomkodom óvatosan a puha anyagot a férfi orra alá, hogy felszívjam vele a vért. - Kárpótolhatlak valamivel? - kérdem kedves mosollyal ajkaimon, miközben elhúzom a törülközőt és megkönnyebbült sóhajjal könyvelem el, hogy nem lesz itt nagyobb vér, valószínűleg csak elszakadt egy ér az erőtől de gyorsan el is állt a vérzés. Ajkamba harapva ejtem oldalra fejemet, majd végre leesik, hogy egy ilyen ütés után, minimum eltörtem az orrát és, hogy nem normális, hogy már nem is vérzik, hátrébb lépek egyet. Zavartan köszörülöm meg a torkomat. Sam mesélt nekem erről a világról. Tudom, hogy nem csak a boszorkányok léteznek. Nem tudom leplezni a hirtelen rám törő feszültséget, a félelmet. Szívem szaporábban kezd dobogni. - Mennem kell. - faképnél hagyva őt, menekülök be az öltözőbe és zárom magamra azt. Mire edzésünk végéhez ért, már vajmi kevesen voltak itt és miután a hisztérika is lelépett, már csak egyedüli nőként voltam jelen. Nem féltem tőle, hogy bárki is bántana; inkább csak fel kell dolgoznom, hogy Sean nem ember. - Itt vagy? - suttogom halkan az ajtónak támaszkodva és ha válaszol, ha kopogtat, hosszú percek után végre ajtót nyitok. - Mi vagy te?
 
words: 348
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 27, 2014 3:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Azt határozottan kijelenthetem, hogy van erő ebben a nőben. Amikor először besétált ide nem gondoltam volna. Mondjuk éreztem, hogy valamiben másabb, mint a többi nő. Sokkal határozottabb. Akik itt vannak még abban sem biztosak, hogy be kell-e mosni egy hatalmasat a támadójuknak. Viszont azért vannak itt, hogy ezt megtanulják. Meg bátorságot szerezzenek. Azonban Belle-nek, már bőven volt ebben része. Sosem árt, ha valaki formában tartja magát. Így legalább esélyt ad magának arra, hogy mindig valami újat tanuljon.
Nem szeretem keverni a munkát a magánéletemmel, de ahogy tekintetem találkozik Lauren-ével egy kicsi bűntudatot érzek. Ha kedvesebben utasítom el, akkor talán meg sem érti. Így azonban egy kicsit, mintha túlságosan is a lelkébe gázoltam volna. Főleg, hogy Belle-vel közel sem vagyok olyan rideg a csók után, mint vele voltam. Kettejük között az a különbség, hogy Belle csókjában nem volt semmi érzelem. Az egész csak puszta figyelem elterelés volt. Ellentétben Laurené. Birtokolni akar, de nem tudja, hogy még milyen veszélyes az, ha valaki birtokolni akar engem. A saját életét kockáztatja azzal, hogy a közelembe akar férkőzni. Én nem hozok mást a nők fejére, mint bajt. Erről leginkább Aurora nyilatkozhatna.
Hagytam, hogy Belle kihasználja a helyzetet. Kíváncsi voltam arra, hogy mégis hogyan reagálja le azt, ha a támadójának a figyelmét valami más köti le. Már egyetlen egy másodperccel is sokat lehet nyerni, ha odafigyelünk. Azonban és most ennél egy kicsivel több időt adtam neki, hogy felülkerekedjen rajtam. Elviselek pár ütést, amiben megvan az erő, de ha nagyon akarná még erősebb is lehetne. Azért vagyunk itt, hogy fejlesszük. Mielőtt a harmadik ütés is betalálhatna elkapom a kezét és egy hirtelen mozdulattal mind a kettőt a háta mögé szorítom és úgy vonom magamhoz. – Ne gondolkozz túl sokat. Próbálj meg sokkal gyorsabban ütni. – Nem okozott akkora fájdalmat, amivel kárt tehetne bennem. Meg amúgy is, amíg nem a képemet üti addig teljes mértékben rendben vagyunk.




Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 24, 2014 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I've always been a fighter


[You must be registered and logged in to see this image.]


Figyelem minden mozdulatát, mégsem bírok szabadulni, nem tudok kitáncolni szorítása alól. Elismeri, hogy jó húzás volt és én ezt jól tudom. Ahogy azt is, hogy bármennyire is fáj elismernem, igaza van. Ha egy idegen rohadék megtámad, nem fogom megcsókolni. Meg fogom ölni, hogy megóvjam az én életemet. Élet az életért, ez így van rendjén... bár azt is be kell vallanom, hogy ha megtámadnak, nem fogok azzal tökölni, hogy pontos és fájdalmas ütést mérjek az ellenfelemre. Olyan erővel születtem ami vámpírokat kényszerít térdre, ráadásul ősi vámpírokat. Nekem nem kell attól tartanom, hogy valaki egyszer leteper. Amiért itt vagyok, az, az, hogy karban kell tartanom a testemet és mert szeretek küzdeni. A ringben a leginkább.
Még beszél, elpillant és én követem tekintetét. A nő, akit nemrég egyetlen mozdulattal taszított el magától Sean, épp most nézte végig, ahogy az én ajkaim, könnyedén tapadnak a férfiére de mégsem lök el magától, ahogy őt tette. Valahol sajnálom de jobbára csak nem érdekel. Én nem táplálok érzéseket az edző iránt, én nem akarom meghódítani vagy magamba bódítani, ahogy ő azt tette.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amíg ő nem figyel, kihasználom az alkalmat és kifordulok szorításából. Tudom, hogy ez egy teszt, tudom, hogy arra kíváncsi mire vagyok képes és az igazság az, hogy én pokolian élvezek egy jó kihívást és nem fogom cserben hagyni, ha másért, hát azért biztosan nem mert élvezem kettőnk játékát, az erőviszonyok rendeződését. Főképp mert, ahogy megcsókoltam, végigcsapott rajtam egy megmagyarázhatatlan, bizsergető érzés, amire még nem kaptam választ. Tudom, hogy több, mint egy ember, erről beszélt már nekem Samantha de semmiféle ékszert nem látok rajta, így nem feltételezem, hogy vámpír. Lehetséges, hogy olyan volna, mint én? Vagy valami más? Ki akarom deríteni ki és és miért húz hozzá ez a furcsa de erőteljes, pulzáló érzés.
Ezúttal nem táncolok el előle, azt akarom, hogy értem nyúljon, hogy ő kezdeményezzen. Nem húzófok el. Azt akarom, hogy közel lépjen, közel kerüljön hozzám. Bal karom nyaka köré fonom, ha tudom és jobbom a lapockája felé indul. Ha nem tudja kivédeni és sikeres az ütés, újra ütök de ezúttal a bordák közé miközben balom tincseibe mar, hogy hátraránthassa fejét.
 
words: 347
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 13, 2014 1:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Kíváncsi voltam, hogy mire képes. Pontosan ezért is hívtam ki magam ellen. Bár nem fogok rögtön az első próbálkozásnál teljes erőből harcolni ellene. Ha annyira arra koncentrálnék, hogy mindent a legjobban csináljak nem tudnék odafigyelni a teljesítményére, ami most a legfontosabb. Szemmel követem, ahogy mozog. Minden egyes mozdulatát. Az arcvonalait figyelem, hogyan változik miközben üt. Vagy éppenséggel miképpen mozdul a teste, mielőtt megütne. Apró jelek vannak, amit egy éles bunyóban senki nem venne észre, de ezeket is ki kell szűrni. Soha nem lehet tudni, hogy milyen megfigyelőkkel találjuk szembe magunkat. A mozgására koncentráltam és mondanom sem kell, hogy roppantul meglepődtem, mikor megcsókolt. Tőle nem vártam ilyesmit, de tudtam, hogy ez nem azért volt, mert annyira ellenállhatatlannak talál. Nem, ez nem volt most több egyszerű figyelemelterelésnél, mert a következő pillanatban, már a földön is voltam. Remek stratégia. Egy icipici bökkenőtől eltekintve persze. Hamarosan felettem helyezkedett el, de úgy lefogadtam, hogy még véletlenül se tudjon kiszabadulni a kezeim közül. Majd gyorsan beszélni kezdtem, hiszen ha elég ügyes könnyen kiszabadulhat a szorításomból. – Először is. Ez az elterelés különösen jó, bár nem tudom elképzelni, hogy mindenkit lesmárolsz, aki megtámad vagy esetleg edzeni próbál. Azonban el kell mondjam, hogy ez egy olyan lépés volt, amire egyáltalán nem számítottam. – Mondtam vigyorogva, miközben őt figyeltem. Semmi jelentőséget nem tulajdonítottam a csóknak. Ő egyáltalán nem olyan, mint például Lauren. Oldalra pillantok és meglátom, hogy az öltöző előtt áll. Remek. Jó, hogy nem kezd el zokogni, amiért egy másik tanítványom ugyanazt tette, mint ő. Csak az egyetlen különbség azaz, hogy számára ez figyelemelterelés volt nem pedig az, hogy kifejezze birtokol engem vagy valami ilyesmi.. Vagy inkább szeretne birtokolni, mert Lauren-nél erről volt szó. Azonban most azzal, hogy a figyelmem felé irányult lehetőséget adtam a tanítványomnak a szabadulásra.


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 13, 2014 12:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I've always been a fighter


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem mondom, hogy nem élvezem a látványt, vagy, hogy nem esne jól érintése de nem reagálok rá, mint valami kis picsa. Bólintok, jelezve, hogy nem zavar ha megérint, pláne, hogy jól tudom, nem azért teszi, hogy tapizhasson, hanem mert pontosabban, gyorsabban és erőteljesebben tudok ütni, ha megfelelően tartom testemet. Mikor kihív maga ellen, testem önkéntelenül feszül meg. Az a legnagyobb baj velem, hogy sosem bírtam nemet mondani, ha kihívtak. Persze ez már többször kevert bajba életem során de van egy olyan érzésem, hogy Samanthanak hála, sosem kellett megfizetnem önfejűségem árát. - Miért ne? - kérdem piszok vigyorra húzva ajkaimat és nem sokkal utána, magam is a ringbe ugrom. Nem nyúlok olyan hülyeségekért mint kesztyű vagy védő felszerelés. Abban mégis hol az izgalom, a lecke? Lassú körözéssel kezdek. Nem támadok. Várok. Kivárok. Az első ütésnél kifordulok előle.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudom, hogy ez nem egy vérmesen komoly küzdelem de mégis piszkosul élvezem, hogy az első percek után, minden szem ránk szegeződik a teremben. Bordái közé célzok; újra és újra, miközben igyekszem, kipördülni ütései elől. Könnyedén mozgok, nem is fáradok. Lábaim folyton járnak, hogy még időben mozduljak el. Megragadom tincseit és megcsókolom; elég váratlanul ahhoz, hogy combjaim dereka köré kulcsoljam és a földre rántsam. Felette térdepelve vigyorodom el. - Arról nem volt szó, hogy nem vethetek be piszkos módszereket... - kacsintok rá és ahogy mozdulnék, érzem, hogy nem tudok. Valahol úgy szorít, hogy esélyem se legyen szabadulni. - Ezek szerint nem csak én játszom a szabályok nélkül. - Remélem tudja, hogy csókom semmit nem jelent, hogy én engem nem kell istápolni, nekem nem kell, hogy ágyba vigyen. Én azért teszem amit teszek, mert nyernem kell és a figyelemelterelés egyik leghatásosabb eszköze a meglepetés.
 
words: 278
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 3:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Már abban a pillanatban szimpatikus volt a számomra Belle, amint belépett azon a flancos ajtón. Nem esett az álla a padlóra hogy félmeztelenül lát. Néha elgondolkoztam azon, hogy pólóban tartom az edzéseket, de ha őszinte akarok lenni, akkor azoktól csak feszengenék. Ilyenkor pedig az a legjobb, ha valami kényelmes öltözéket viselünk, vagy éppenséggel nem viselünk. Bár, amikor ezt az egészet alkalmazni kell senkit nem érdekel, hogy milyen szűk nadrág vagy felső van az illetőn, akit megtámadni készül.
Nem tudhatom, hiszen nem ismerem magát. – Féloldalas mosoly kúszott az arcomra, miközben fél kézzel fogtam a zsákot, majd mellé álltam és figyeltem, ahogy ütögeti a zsákot. – Ha szabad. – Pillantottam rá, hogy tudja nem tapogatni akarom egyszerűen csak segíteni. Megfogtam a derekánál fogva és úgy igazítottam meg a lábait és a testtartását. – Most próbáld meg. Az erő, már megvan benned azt látom. De így egy kicsit pontosabb lesz a dolog. – Mondtam, majd újra megfogtam a zsákot és hagytam, hogy üssön párat még, ha akar.
Mit szólna ahhoz, ha letesztelnénk, hogy pontosan mit is tud? – Kérdeztem továbbra is azzal a féloldalas mosollyal az arcomon, majd elindultam a ring felé. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mekkora erő is lakozik ebben a nőben és, hogy mennyire tudja irányítani. Jó érzés végre egy olyan személlyel dolgozni együtt, aki tényleg azért van itt, hogy edzünk és nem valami teljesen másért. Bár, ha jobban végignézem nem bánnám, ha lenne valami egy kis figyelemelterelésképp. Azonban nem én fogom elrontani az egyetlen olyan „kapcsolatom” a munkahelyen, ami nem arról szól, hogy mennyire szeretne a tanítványom a lehető legközelebb tudni magához.



Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 05, 2014 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I've always been a fighter


[You must be registered and logged in to see this image.]


Pont azt a pillanatot kapom el, amikor a nő lerohanja a jövendőbeli edzőm, aki talán csak pár évvel idősebb mint én, már ha idősebb. Nem tehetek róla, sosem voltam csupa szív lélek és bizony elvigyorodom, amikor a nőt, egyszerűen faképnél hagyja. Mintha magamat látnám, csak férfi kiadásban. S meg kell mondjam, tetszik amit látok. Nem állok le, sőt, örülök, hogy tartja a zsákot, sokkal könnyebben megy így és az a fajta nő sem vagyok, aki túl büszke ahhoz, hogy beismerje, bizony van amikor jól jön a segítség. - Gondolja, hogy megfizetném az árát, ha lenne tervem? - nem állok meg egy percre sem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ütéseim nem a legpontosabbak, sőt, még csak nem is finom mozdulatok de kellően erősek ahhoz, hogy leterítsem azt, aki nekem esik, ebben biztos vagyok. - Ismerem az alapokat Kendoból. Évekig gyakoroltam de csak hobbi szinten űztem, semmi komolyabb. - Állok le végre és levéve a kesztyűket rázom meg karjaimat. - De szívesen kipróbálok bármi újat. - kacsintok és elfordulva tőle indulok meg a ring felé. - No persze, ha képes meggyőzni. - nem vagyok az a visszafogott, szerény lányzó, sosem voltam. Már gyerekként is nagy volt a szám, a gimnáziumban pedig laposra vertem azokat a menő lányokat, akik azt gondolták, következmény nélkül bánhatnak el a könyvek barátaival. Nem kellett attól félnem, hogy a párjaimon felülkerekedik a düh; minden időben a megfelelő férfit választottam magam mellé társul. S úgy tűnik, most sem követtem el hibát.
 
words: rövid, bocsi :$
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 30, 2014 1:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Nem akartam seggfejnek tűnni ezért végig fenntartottam a szemkontaktust. Szívesen végignéztem volna formás alakját, de úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy örülne neki. A nők többsége szereti, ha megnézik, de ezzel nem mindenki van így. Valakit idegesít, ha bámulják.. Valaki meg tudomást sem vesz arról, hogy mit csinál a mellette lévő hímnemű. Mikor a telefonhívást említi, már rögtön be is ugrik, hogy kiről is van szó. Annyira csak arra koncentrálok, ami a jelen pillanatban történik, hogy erről már meg is feledkeztem. De erre van most szükségem. Csak azon szabad töprengenem, ami a jelen pillanatban zajlik semmi máson.
Finoman megrázom a kezét és halványan mosolygok rá. – Nem olyan nehéz rám találni. Örvendek a szerencsének. – Meg sem kell fordulnom, hogy kitaláljam ki az, aki engem szólított. Laurel. Az elmúlt egy hétben nagyon erőlködik és nem kevés utalást tesz arra, hogy hívjam már el vacsorázni, de ez nem fog megtörténni, hiszen nem ezért vagyok itt. A párkapcsolatok egyáltalán nem nekem valók. Ez most már bebizonyosodott. Kendra-val nem jött össze.. Aurora-val talán működött volna, ha nincs a múltam. Pontosabban inkább Kendra. De rá sem akarok gondolni csak elönt a düh. – Sietek vissza. – Rákacsintok, majd sarkon fordulok és oda megyek Laurel-hez.
Ha az edzések során akkora akaratereje lenne Laurel-nek, mint ezzel az egész randi dologgal.. Talán többre is képes lenne, de egyértelműen, hogy nem az önvédelem miatt van itt. Mondjuk engem különösebben ez nem hat meg. Hamar eljön a búcsú ideje nekem pedig a tekintetem Belle-t keresi. Nem is foglalkozom azzal, hogy mit beszél Laurel.. Igazából egészen addig oda sem figyelek rá, amíg meg nem csókol. Hamar eltolom magamtól. – Azt hiszem jobb lesz, ha keresel mást, aki segít neked, Laurel. – Mondom neki szárazon, meg sem várom a válaszát. Egyszerűen csak odamegyek Belle mellé és megfogom neki a boksz zsákot, hogy könnyebb legyen püfölnie. – Szóval.. Esetleg van valami ötlete az edzéssel kapcsolatban vagy teljes mértékben rám bízza magát?


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 30, 2014 11:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




I've always been a fighter


[You must be registered and logged in to see this image.]


Sosem voltam lusta. Nem tartoztam azok közé a megszállott nők közé, akik álomalakra vágyva izzadják ki még az életet is magukból a futópadon. Én azért edzettem mert élveztem az adrenalint amit a küzdősportok hívtak elő belőlem s be kell vallanom, tudtam egyet s mást de az utóbbi időben elpuhultam. Persze, ha már edzenem kell, nem érem be a sima futópaddal vagy súlyokkal. Az nem én lennék. Szeretek harcolni, küzdeni, puszta kézzel óvni meg ami az enyém.
Alig lépek be az ajtón, máris mellettem terem a férfi. Elvigyorodva nézek rajta végig. - Nagyon remélem. - emelem meg szemöldököm és kezemet felé nyújtva dobom magam mellé a sporttáskát. - Sean Willinghamet keresem. A nevem  Belle Vermette. Telefonon beszéltem meg vele, ugorjak be, hogy megbeszéljük a részleteket, az edzéstervemmel kapcsolatban. - Nyúlok táskám után, hogy kihúzzam belőle ásványvizes palackomat és pár korty után már csavarom is vissza a kupakot. - Sean! - kiált egy nő és a férfi felé fordul akivel összefonódik tenyerem. - Áh, már meg is találtam. Remek! -
[You must be registered and logged in to see this image.]
 mosolyodom el ismét és eleresztve őt, intek fejemmel a látszólag rettentően kétségbeesett és határozottan féltékeny nő felé. - Feltalálom magam ne aggódjon, menjen. - kacsintok rá és az öltöző felé veszem az utamat. Fekete sportmelltartó, szürke top és szintén fekete melegítőnadrág, sima sportcipő, tincseimet lófarokba kötöm, semmi cicoma. Nem azért jöttem, hogy férfi csordákat hódítsak hanem azért, hogy olyan fogásokat tanuljak, amiket eddig nem ismertem. Ahogy visszatérek a terembe, tekintetem azonnal megtalálja a kimerült nőt és a jövendő trénerem de egyelőre nem fecsérlek rájuk több időt a kelleténél. A felfúrt rúd elé lépek és pár sor nyújtógyakorlat után felugrom, megkapaszkodom és húzni kezdem magam. A tizedik után, rá kell jönnöm, hogy annyira nem estem ki a gyakorlatból mint azt gondoltam de nem is vagyok a legjobb formámban. Eleresztem a rudat és a boxzsákhoz lépve nyúlok a kesztyűk után, hogy aztán püfölni kezdjem azt.
 
words: 311
tags: sean willingham & belle vermette
music: love don't die
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 29, 2014 1:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3




Sean and Belle
Well, hello there beautiful

Nem gondoltam volna, hogyha egyszer dolgozni fogok, akkor pont ezt fogom csinálni. De ez talán még megy anélkül, hogy különösebben megerőltetném magam, szóval miért is ne? Emellett még szórakozásképpen autókat bütykölök, amiért szintén fizetnek. Nem lógathatom egész nap a lábamat.. Először is azért, mert egy idő után kiürülne a félretett pénzraktáram.. Másodszor pedig addig is, amíg itt vagyok el tudom terelni a figyelmem Aurora-ról. Elhagytam és ez mély sebet hagyott bennem, de így lesz a legjobb. Nem szabad nekem semmiféle kapcsolatba belevágnom. A végén csak az illető sérülne meg. Aurora, már túlságosan is sokat szenvedett miattam. Az egész vérfarkas átok.. Miattam kellett átélnie azt a fájdalmat és a legrosszabb az egészben, hogy egyes egyedül. Vagyis pontosabban, hogy nélkülem. De most nem foglalkozhatok ezzel. Pontosan azért vagyok itt, hogy ezt az egészet elfelejtsem. Ma csak egyetlen egy „ügyfelem” volt, aki inkább arra koncentrált, hogy ne csorgassa a nyálát, mint ténylegesen arra, amit csinálnunk kellett volna. De nem panaszkodom. Jó érzés volt látni, hogy ilyen hatással vagyok egy nőre.
A falnak támaszkodva figyelem Bill-t, aki éppen egy bemutató próbál tartani a tanítványának. Annyira átlátszóan be akar vágódni nála, hogy attól, már az arcomra kúszik egy hatalmas vigyor. Ezt már csak tetézi azzal, hogy engem hív ki partnerének. Szerintem ezt abban a pillanatban megbánta, mikor én kerültem ki győztesként a dologból ő pedig a földön feküdt tehetetlenül. – Elég, elég. – Mondta, miközben a matracot ütögette én pedig nevetve felálltam, majd felsegítettem volna, de ő egyszerűen csak ellökte a kezemet. Na, játssza a durcás kis gyereket.
Tekintetem a bejárat felé kalandozik, ahol megpillantok egy nagyon is gyönyörű nőt. Nem várom meg, míg bárki más is odasiet hozzá. Szapora, határozott léptekkel megyek oda hozzá. – Helló. Segíthetek valamiben? – Kérdezem féloldalas mosollyal az arcomon. Figyelemelterelés. Addig is, míg azzal foglalkozom, hogy mit szeretne ez a gyönyörűség sem gondolok olyan dolgokra, amire nem kellene. Aurora, Eline, Kendra. Ők számomra most nem léteznek. Ez a gyönyörű hölgy, viszont igen. Remélhetőleg ő nem olyan lesz, mint az előző és képes lesz arra koncentrálni, amire tényleg kell.


Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
scared wolf
† Kedvenc dal :
best day of my life
† Tartózkodási hely :
₪ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
₪ how to become a killer
† Humor :
₪ sour



Sean Kyle Claflin ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 29, 2014 12:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
***********
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Vissza az elejére Go down
 

Önvédelmi edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Elhagyatott edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Akadémiai edzőterek
» Akadémiai edzőterek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-