A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Felemeltem a fejem, hogy Elena szemébe nézzek. Megértette hát... megértette, mit akartam ezzel az estével.
- Köszönöm - suttogtam. - Olyan szegény az emberi nyelv... mert nem tudja elmondani, amit érzek. Csak kimutatni a maga aprócska eszközeivel, jeleivel... és láttatni a szemekben azt, amihez a szó kevés - simogattam Elena arcát, egy másodpercre sem engedve el a tekintetét, és a zenekar új dalba kezdett, a tekintetem pedig az ablakra tévedt. A kellemes meghitt melegben a kinti hóesés látványa olyan volt, mint valami békés, boldog varázs.

[You must be registered and logged in to see this link.]

A zsebembe nyúltam, és elővettem az ajándékot, ami apró dobozba volt csomagolva.
- Ez azért különleges, mert anyám egy régi ékszere is bele van öntve - magyaráztam. - Soha nem találtam még olyat, aki méltó lett volna rá, hogy anyám ékszerét viselje... vagy valamit, ami abból készült. Soha nem találtam ilyen nőt... mostanáig - adtam át neki a kis dobozt.

- Boldog karácsonyt, Elena - suttogtam. - Nagyon szeretlek.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Nagyon jól tudod, hogy... bármiben segítek neked - cirógattam meg az arcát nagyon gyengéden, majd ahogy felhúzott, nekem sem volt ellenvetésem, mentem vele, és ebben a pillanatban senki nem tudta volna belőlem kiírni a jókedvemet.
- Csodálatos lesz ez az este... megígérem neked... - karoltam át a nyakát. Régen nyilván nem így táncoltak, de... most nem zavartattam magamat. Én így... így élveztem. - És bebizonyítom, hogy... sokkal jobban szeretlek, mint... mint Ő szeretett... - suttogtam.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Nem csak megosztom az emlékeket, Elena... - mondtam csendesen. - Hanem szelektálok köztük. Van, amit kidobok... hogy átírjam őket. Más emlékekké formáljam. Olyan emlékekké, amiket bármikor szívesen visszanézhetek - sóhajtottam, majd elmosolyogtam magam. - Ha tetszik az este... mit szólna egy tánchoz? - emelkedtem fel, gyengéden magammal húzva Elenát is, és a nappali közepén átöleltem őt, miközben a zenekar - már némileg modernebb húrokat pengetve - játszani kezdett.

[You must be registered and logged in to see this link.]

- Adjon nekem új, gyönyörű emlékeket, Miss Gilbert - súgtam halkan Elena nyakába.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Egy pillanatra sem hervadt le a mosoly az arcomról, ahogy a családjáról beszélt. Az anyukájáról... akiről Delena is kapta a nevét. Furcsa, hogy... soha nem ismerhetem meg őket. Mert már majdnem kétszáz éve halottak... ez nagyon furcsa.
- Egyszer mindent el kell felejteni, Mr Salvatore... és tiszta lappal kezdeni. Más szemmel tekinteni vissza a múltra... - húztam a kezét az arcomhoz, hogy érezzem az ő melegségét. - Örülök, hogy... megosztod velem az emlékeidet - motyogtam.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- A családommal - melegedett meg a mosolyom, ahogy magam elé idéztem őket... akik már olyan régen nem lehettek velem.
- Meg kellene ismernie őket is - mondtam halkan. - Az édesanyám, Christianna... csodálatos asszony, és anya. Jobbat azt hiszem, nem is kívánhatnék az élettől - révedtem el a múltban. - Az apám, Giuseppe Salvatore... kemény kezű, de igazságos ember. Okos, erős, bölcs apa... de hát ezt a gyermekek csak akkor látják már, mikor ők maguk válnak apává. És az öcsém, Stefan... őt is biztosan megismeri majd. Még csak 17 éves, mégis felnőtt férfi már. Szeretem őt, és magunk közt szólva... büszke vagyok, hogy a bátyja lehetek - mosolyogtam. - Az életünk csodálatos itt. Persze, a polgárháború szele ide is elért... de van birtokunk, vagyonunk, és szerető családunk. Mi más hiányozhatna még? Talán csak.. egy női szív, aminek a sajátunkat adhatjuk - szorítottam meg Elena kezét kedvesen.
- 1864-ben egy nő ugyanígy lépett be a birtokunkra - folytattam aztán. - Ha most Önre nézek, ugyanazt a képet látom... és mégsem ugyanazt. Annak a nőnek egy valamit köszönhetek. Hogy élek... hogy megismerhessem a bolond megszállottság helyett az igaz szerelmet. És remélem, hogy ez az este segít ebben. Hogy majd egyszer, a halálos ágyamon, ami biztos vagyok benne, hogy nekem is eljön majd, ha a múltam erre a pillanatára visszatekintek, ne Katherine Pierce-t, hanem Elena Gilbertet lássam magam előtt. Már akkor is... ott, a régi életemben is. A nőt, akit mindennél jobban szeretek - csókoltam meg Elena kezét.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Megkóstoltam az ételt, és szívem szerint felnyögtem volna a pompás ízkavalkádtól, de mégsem tettem. Nem akartam ilyesmivel elrontani a helyzetet.
Majd újra felemeltem a félig teli poharamat, és mosolyogva néztem Damon szemeibe.
- Nos, uram... mesélhetne nekem arról, hogy milyen itt élni. Ezen a vidéken. A családjával - néztem körbe.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 4:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Én is kézbe vettem a villámat, de nehéz volt úgy koncentrálnom az evésre, hogy folyamatosan Elena arcát néztem. A fény, a kandalló és a bor melege... az egész helyzet, amit most előteremtettem, ott tükröződött minden vonásában, és a szemeiben. Örömöt láttam benne, és a kinn lágyan hulló hó valami földöntúli békét hozott közénk.
- Azt hiszem hölgyem... - tettem le a villámat, és megköszöntem a lakájnak az újabb pohár bort - ha vannak kérdései, jelen pillanatban szívesen állok rendelkezésére a válaszokkal - nyúltam át az asztalon, finoman megérintve Elena kezét.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Köszönöm - mosolyogtam a bort felszolgálóra is, majd belekortyoltam a pohárba, miután Damonével összekoccantak.
- Öhm... egyáltalán nem zavar a zene - mondtam biztatóan, majd végignéztem az ételen, amit elém tettek, és szinte hangosan korgott a gyomrom, de szerencsére nem olyan hangosan, hogy ezt más is hallja.
- Igazán ínycsiklandozóan néz ki... - vettem kézbe szolídan a villámat.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- 1865 vintage Château Lafite-t kérünk - mondtam a lakájnak, aki elsétált egy kis asztalig, amire több - előzőleg a pincéből felhozott - borosüveg volt állítva, és megbontotta a megfelelő üveget, hogy visszasétáljon vele az asztalhoz. Szertartásosan öntött egy keveset a poharamba, én pedig egy apró kóstolás után helyeslően bólintottam, hogy ezúttal a poharainkba bőven kerüljön a bársonyosan vöröslő nedűből.
- Édes, krémes, testes bor... vidámmá teszi a szívet... és bolonddá a nyelvet, és a lelket - mosolyogtam Elenára. - Egészségére - emeltem fel a poharamat felé, majd a finom üvegkoccanás, és néhány korty után intettem, hogy hozhatják az ételt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyszerűen tökéletes volt minden. Az étkészlet minden darabja, a poharak, a teríték... mind-mind emberi életemet idézte elém. És alig tudtam levenni a szemem Elena boldog, bár még kérdésekkel teli arcáról.
- Remélem, nem zavarja a zene - fordultam a zenekar felé, akik egy lassú dallal kezdtek el szórakoztatni minket.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Úgy vélem, hogy a vacsoránk ideje alatt is pontot tehetünk a felmerülő kérdések végére - mosolyogtam vidáman. Próbáltam szokni a szituációt, hogy minden rendben menjen végig, és... hogy ne lehessen kifogása rám, elvégre ezzel önmagát is szórakoztatja.
- Köszönöm - mondtam neki, mikor kihúzta nekem a széket, majd közelebb húzódtam az asztalhoz. - A pohár bort szívesen elfogadom - bólintottam lassan, de még mindig szünet nélkül mosolyogva.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
- Roppant mohó, kisasszony - csóváltam meg a fejem, de a szememben ott csillogott a boldog jókedv. - Mielőtt asztalhoz ülnénk, úgy hittem, bővében lesz a kérdéseknek. De ha ennyire éhes, egy ilyen hosszú út után, nem lennék úriember, ha szenvedni hagynék egy ilyen gyönyörű nőt - húztam ki neki az egyik széket, míg engem a másik oldalon egy lakáj segített leülni.
- Köszönöm - biccentettem. - Kisasszony, a vacsora előtt lenne kedve elfogyasztani egy pohár bort? Saját borunk van a birtok ültetvényéről.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Kezdett még furcsább lenni, miután úgy kezdett kezelni engem, mint egy idegen, és illedelmesen bemutatkozott. A szívem pedig azt hiszem, kihagyott egy egész ütemnyit, mikor az hangzott el a szájából, hogy ő ember... és ez... az én szememben soha nem volt másképpen.
- Óh, üdvözlöm, Mr Salvatore - pukedliztem előtte illedelmesen, bár fogalmam sincs, miért nem nevettem el magamat, pedig ez egy olyan szituáció volt.
Mikor viszont az asztal felé mutatott, csak az tartott vissza a hétköznapi beszédtől, hogy... nem akarom megtörni a helyzet varázsát... az ő múltja varázsát, amit meg akart mutatni nekem. Emlékezni akar... vagy talán felejteni? Talán Katherine-t felejteni, de a többire emlékezni. Ki tudja?
- Igazán megtisztelne, ha az asztalhoz kísérne - mosolyogtam rá szelíden, de kétség sem fért ahhoz, milyen udvarias vagyok.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Kissé izgatottan néztem Elena arcába, vajon mit fog szólni az egészhez, de úgy láttam, egyelőre tetszett neki a dolog. Még akkor is , ha szemmel láthatóan nem tudta mire vélni.
- Ez itt... valaminek a kezdete. Valaminek, ami valaha volt... és ami most újra lehet - mosolyogtam. - Kérem, engedje meg, hogy bemutatkozzam. A teljes nevem Damon Salvatore. És ember vagyok - hajtottam meg a fejem kissé udvariasan, majd felemeltem Elena kezét, és megcsókoltam. - Ön pedig egyszerűen elbűvölő, kisasszony - mormoltam lágyan, majd felegyenesedve körbemutattam.
- Azt hiszem, Ön még nem járt itt. Isten hozta a Salvatore birtokon - mutattam körbe a pazarul feldíszített nappalin, aminek a közepén a vacsora váró asztal állt.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
(Ház)

Felsétáltam a verandán, miután a hintóról leszálltam, és még mindig éreztem a furcsa érzést a gyomromban. Némileg kezdett összeállni a kép, és nagyot nyeltem, hogy vajon... az fog-e történni, amire én gondolok?
Én... régies ruhákban... hintóban... és amint Damont megpillantottam az ajtóban, hát egyre inkább sejtettem, mi is a meglepetés.
- Mr Salvatore... - mosolyodtam el, és ebben a pillanatban tényleg úgy éreztem, mintha életemben először láttam volna. És ebben a pillanatban kezdtem hinni abban, hogy ha van szerelem első látásra, akkor én most ezennel istenbizony beleszeretnék újra, és újra.
- Mi ez az egész? - néztem körbe, még mindig mosolyogva, ahogy láttam, hogy eltűntek a bútortakarók.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 12, 2012 3:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Mikor a szakácsok jelentették, hogy megérkezett az ételt szállító autó, biccentettem az egyik lakáj felé, aki kiment, és nemsokára csak a bérelt hintó kerekeinek halk surrogását hallottam a havon. Lehunytam a szemem, és visszaképzeltem magam 1864-be... abba az időbe, mikor elkezdődött a második életem. A családom tagjainak körébe, ahogy este a szolgálók ugyanígy vettek körbe, ahogyan most. Amikor még hittem abban, hogy ha a háború véget ér, jó életem lehet. Mikor még volt egy öcsém, akit mindennél jobban szerettem. És volt egy lány... egy testet öltött bestia.. akit el akartam feledni mindörökre.
Nem telt bele sok idő, hogy meghalljam a visszaérkező hintót, és nagy levegőt véve kihúztam magam. Elena még sosem látott így, ilyen hajjal és öltözékben, csak egy régi képen. Reméltem, nem fogja elnevetni magát... erősen rontotta volna a romantikus este hangulatát.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mikor már közvetlen a lépcsőn kopogtak Elena léptei, kinyitottam előtte a bejárati ajtót, és kissé meghajoltam.
- Hölgyem... - mosolyogtam el magam, és félreálltam, hogy beléphessen mellettem a gyönyörűen feldíszített nappaliba.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 11, 2012 7:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
(Damon és Elena háza)


Leállítottam az autómat a birtok előtt, és a nappaliba sétálva elégedetten hordoztam végig a tekintetem azon, ami várt rám.
- Köszönöm... ez remek lett... - mondtam elismerően a három férfinak, és három nőnek, akik libériás inasnak, és szobalánynak voltak öltözve.
A kandallóban lobogott a tűz, kellemes meleg volt a helyiségben. A bútorvédők mindenhol lehúzva, és a tűz fénye villogott a bútorok fáján, és a bárszekrény üvegjében. A nappali közepén egy kis asztalka állt, megterítve, az emelet felé vezető lépcsők alján pedig egy kis pódium, ahol már ott ültek a zenészek.
- Ez egyszerűen pazar! - kiáltottam örömmel, aztán előhúztam a zsebemből a kis csomagot, amit vásároltam a plázában.
- Az én ruhám hol van? - fordultam az egyik lakáj felé, aki elő is húzott egy öltönyt. 
Külön vonultam átöltözni, kissé másképp fésültem a hajam is, és mikor előjöttem, immár készen Elena érkezésére, csakugyan úgy éreztem, mintha 1864-ben lennék.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 28, 2012 9:20 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Azt hiszem, nem is aludtam, inkább valamiféle ájulásszerű állapotból tértem magamhoz. A szellemi kimerültség, és az ital együtt megtette a hatását. De ez nem is volt olyan nagy baj, hogy kissé kivont a forgalomból. Az önkínzó gondolatok legalább addig nem voltak képesek bántani.
Lerugdaltam magamról a bútorhuzatot amivel takaróztam, majd dobtam néhány fahasábot a tűzre, és nagyot nyújtóztam. Ez a néhány óra a gyerekeknek is biztosan elég volt. Látni szeretném őket... és Elenát is. Nélkülük olyan az életem, mintha csak egy befagyott tó lenne a szívem.
Elővettem egy véres tasakot, és kissé megmelengettem a tűznél, majd felhajtottam a tartalmát. Az agyam érezhetően jobban működött, és fázni sem fáztam már annyira. Magamra kaptam a kabátot, és egy hirtelen ötlettel elindultam a pláza felé.

(folyt. bevásárlóközpont)
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 24, 2012 11:20 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
(Damon és Elena háza)

Ledobtam a kabátomat a heverőre, majd tüzet raktam itt is a kandallóban. Olyan hideg volt a ház, mint egy iglu...
Leültem a kanapéra, majd hanyatt dőltem rajta. A pólómon még ott éreztem Elena bőrének illatát, és ez fájt. Másrészt evett valami megnevezhetetlen félelem. Mi van, ha... ha Mila miatt... ha amiatt, amit bennem okozott, nem leszek képes....? Szerintem azzal az erővel el is ásnám magam valahová...
Kézbe vettem egy üveg whiskyt, és ittam belőle keveset, majd magamra rángattam a bútortakaró huzatot, hogy aztán ott a kanapén mély álomba zuhanjak.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 2:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Előzmények - 05 - Utolsó!


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jan. 09, 2012 18:32 Hozzászólás témája:

(Damon szobája)

Letettem a dobozt az asztalra, és szinte megbűvölten meredtem a pince felé. Az ajtó mintha lassan kinyílt volna... felbukkant odalenn a sötétben egy sápadt arc, két villogó szem, és egy karót szorított a kezében. Egy karót, amit nekem szánt.
Egy halk hörrenéssel kiszakítottam magam a képzelgésből, aztán felragadtam a dobozt, és úgy rohantam ki a birtokról, mint aki egy egész ördögcsorda üldöz.

(pláza)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Jan. 09, 2012 18:27 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena házából)

Elővettem a kulcsot, és belöktem a birtok ajtaját, aztán lassan besétáltam. Csend, és mindenhol némaság.
Vállat vontam, aztán felsétáltam az emeletre, a szobámba.

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Dec. 29, 2011 16:55 Hozzászólás témája:

(plázából)

Elővettem a kulcsomat, és benyitottam a bejárati ajtón. Lámpát kellett már kapcsolnom, hiszen már félhomály volt odakinn is.
Szétnéztem a letakart bútorokon, és olyan érzésem volt, mintha egy kísértetházba léptem volna be. Csend, és némaság mindenhol...
Elsétáltam a nappalit a garázzsal összekötő ajtóig, egy csavarhúzóval a kezemben, és szétszereltem a zárat. A kulcs bele volt törve, kitörni pedig az egészet nem akartam.
Nyikorogva löktem be az ajtót, és elvigyorodtam, mikor megláttam a kocsimat.
- Hello szépségem. Apu hazajött - vettem le a lakatot a külső ajtóról, és gázt adva kifaroltam a garázsból, aztán kiszállva belülről visszazártam a garázsajtót, és amennyire lehetett, a belső ajtót is.
Vissza se nézve lekapcsoltam a lámpát, visszazártam a birtok ajtaját, aztán odakinn beültem a kocsiba, és elindultam hazafelé.

(Damon és Elena lakása)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Dec. 21, 2011 10:51 Hozzászólás témája:

(Damon szobája)

Egy pillantást vetettem a pinceajtó felé, mikor leértem, de az csukva volt. És nem is akartam kinyitni... mintha valami névtelen rémre zártam volna azt az ajtót. Magára a halálra... és a keserű emlékekre.
Fejem rázva elűztem magamtól a rossz gondolatokat, aztán a bárpulthoz sétáltam, de előtte Delenát leültettem a fotelba.
- Apu tart itt valami nagyon finomat - magyaráztam a már nagyon álmosan pislogó gyereknek - és elviszi magával - vettem ki a két üveg nagyon finom whiskyt a bárszekrényből, és ekkor megakadt a szemem valamin.
- A telefonom! - kiáltottam fel örvendezve. Bekapcsoltam a készüléket, aztán elégedetten zsebre vágtam. Egy dolog kipipálva.
- Vársz egy kicsit még édesem? - kérdeztem Delenát, miután a bárszekrényre is visszatettem a leplet, majd elsüllyesztettem a két üveget az egyik táskában. - Apu szerencsét próbál valami mással is - indultam meg a nappalit a garázzsal összekötő ajtó felé.
Már odaérve láttam, hogy a kulcs bele van törve az ajtóba. Noha benyitni nem tudtam, és berúgni nem volt kedvem, már tudtam, hogy az autómat is megtaláltam.
- Akkor édesem, most hazamegyünk. Holnap pedig apu eljön, és elviszi a kocsiját - magyaráztam Delenának, majd megfogtam újra őt is, és a táskákat is.
Kicuccoltam, betettem a táskákat a csomagtartóba, Delenát a gyerekülésbe, majd visszasétáltam a bejárati ajtóhoz, és a kulcsot elővéve, bezártam az ajtót. Stefan nem jön vissza, Farrahnak megvan a saját háza, és saját élete. Én sem ide tartozom már... ennek a háznak nincs kire várnia. Hát minek álljon akkor tárva-nyitva?
Megsimogattam még az ajtó időette fáját, aztán beültem a volán mögé, és elindultam hazafelé.

(folyt. Damon és Elena háza)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Dec. 21, 2011 10:40 Hozzászólás témája:

(hotel, Vic lakása)

Ugyanaz a csendes üresség fogadott a birtokon, amint amit már úgy megszoktam ezelőtt... vagyis, mégsem volt teljesen csendes. Egy csapat nő álldogált az ajtó előtt, egy teherautóba rakodva éppen, miközben egy férfi lépett hozzám, és ekkor esett le, hogy kik is ezek az emberek.
- Rendben, köszönöm - bólogattam, mikor a férfi bejelentette, hogy rendet csináltak mindenhol, és letakargatták a bútorokat úgy, ahogy kértem. A kocsira támaszkodva kitöltöttem egy csekket, aztán megvártam, míg elhajtott az autó a ház elől, és nem maradt utánuk, csak a csend.
- Gyere édesem - vettem ki Delenát a gyerekülésből. - Apu összeszedi a ruháit. Remélem a lányok nem tépték szét őket teljesen begerjedve - vigyorogtam.

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Elena Gilbert
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13119
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Dec. 13, 2011 16:07 Hozzászólás témája:

Nagyot nyelve sétáltam a földszinti fürdőbe, a konyhába, majd a nappaliba, de semmit nem találtam... az égvilágon semmit.
A folyosón sétáltam, szinte remegő lábakkal, remegő kezekkel, mikor láttam, hogy nyitva van a pincébe vezető ajtó.
- Vicki! - ordítottam el magamat, reszketve az idegtől, de nem vártam rá... szinte rögtön lesiettem a lépcsőkön.

(Pince)
_________________
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Kedd. Dec. 13, 2011 16:02 Hozzászólás témája:

Az arcára volt írva, mitől fél... mitől retteg. És sajnáltam. Életemben először sajnáltam ezt a lányt. De... ha Damon jól van... vagy jól lesz... és őszinte a szerelmük... ezt is túl fogja élni.
- Megyek az emeletre - indultam el én is. - Ordíts, ha találsz valamit - mondtam neki bíztatva, majd elindultam felfelé a lépcsőn.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Elena Gilbert
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13119
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Dec. 13, 2011 15:56 Hozzászólás témája:

Egész végig idegesen tördeltem az ujjaimat, és a hideg rázott minden egyes rossz gondolattól, ami felmerült bennem...
Az ajtóhoz érve Vicki megállított, én pedig reszketve bólintottam. Hihetetlen, hogy mik képesek... megmutatni az igazságot... azt hogy Damont szeretem... mindennél jobban... És Stefan... áruló... szinte csapdába csalt... a saját érzelmeim csapdájába...
- Re-rendben... - bólogattam, majd szinte éreztem az arcom sápadtságát. - Én... megyek oda, ahová... mondtad... - bólogattam továbbra is, majd lassan, mintha nem is én lennék, elindultam befelé.
_________________
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Kedd. Dec. 13, 2011 15:52 Hozzászólás témája:

(Damonék)

Már útközben is rossz érzésem volt. A táj egyre ismerősebbé vált, és már tudtam, hová is megyünk.
Láttam messziről, ahol leálltak a birtok előtt. És ekkor már a sejtés bizonyossággá vált.
TUDJÁK. Most már TUDJÁK. Nem véletlen jöttek ide, nem véletlen ilyen ideges Elena. Rájöttek... és ez számomra egy dolgot jelent.
A JÁTSZMA VÉGET ÉRT.
Dühösen püfölni kezdtem a volánt, addig, míg a harag némileg ki nem hunyt bennem, aztán újra gázt adtam.
Már csak egy dolgom volt. Menekülni. Mert a következő áldozat valószínűleg én leszek.

(Damonék)

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Kedd. Dec. 13, 2011 15:47 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena háza)

Megálltam a ház előtt és kivettem a kulcsot, de máris elfogott valami nagyon rossz érzés a mai nappal, és az egész birtokkal kapcsolatban.
Kinyitottam az ajtót előttünk és Elenára néztem. - Körül kell néznünk... nem tudom, hol lehet. Csak azt tudom, hogy itt van. Én ha gondolod, megyek az emeletre... te nézz körül a konyhában, a pincében meg az ilyen helyeken - mondtam neki, de még nem léptem be a házba.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Vas. Dec. 11, 2011 22:00 Hozzászólás témája:

(pince)

Feljöttem a lépcsőkön, és hosszasan sikáltam a kezem, hogy a legkisebb vérfoltot is lemossam. Nem éreztem semmit. Sem lelkifurdalást, semmi bűnbánatot. Csak elégedettséget. De azt nagyon.
Töltöttem újra egy pohár italt, aztán úgy döntöttem, ideje hazamennem. Elena is talán hazaért már.

(Damonék)

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Vas. Dec. 11, 2011 19:39 Hozzászólás témája:

(Gilbert ház)

Kocsi nélkül, futva jöttem el idáig. Kapkodtam a levegőt, de nem érdekelt most semmi, csak az, hogy olyan dühvel rohantam idáig, hogy azt sem vettem észre, melyik környéken járok, csak arra eszméltem, hogy itt vagyok a birtok bejárat előtt.
Benyitottam az ajtón, nem is tudom mire számítottam, de csend fogadott. Mi más fogadott volna, Damont én magam zártam a pincébe.
Kinyitottam a bárszekrényt, Damon telefonja azonnal a szemembe ötlött. Ott volt most is kikapcsolva, ahová én tettem.
Öntöttem egy pohár italt, erre most szükségem volt. Amire most készültem... rossz volt. Tény, hogy rossz dolog, de meg kellett tennem. Elena miatt, a közös jövőnk miatt.
Két pohár italt hajtottam fel egymás után, mígnem éreztem, hogy mossa el azt a minimális lelkifurdalást is bennem, aztán egy hirtelen elhatározással indultam a pince irányába.

(pince)

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 19:41 Hozzászólás témája:

Hosszasan nézegettem a készüléket, majd arcom a tenyerembe támasztva írni kezdtem.
" Elena, sajnálom hogy nem volt bátorságom elmondani, de végleg elmegyek a városból. Nem akarok itt élni, ahol csak a fájdalom vár, minden alkalommal, ha látlak téged vagy Delenát. Talán egyszer évek múlva még visszatérek, megnézni a lányomat, és a fiamat. De hogy mikor, nem tudom. Gyűlölj, vess meg nyugodtan, de ezt a lépést muszáj volt megtennem. Egyszer majd eljön a napja, hogy megérted".
Elküldtem a telefont, majd mikor megérkezett a sikeres kézbesítési jelentés, kikapcsoltam a készüléket, és a bárpultba rejtettem.
Elsétáltam az ajtóig, és körülnéztem. Életnek jele sem látszott itt. Mintha Damon csakugyan messze ment volna. Tökéletes munkát végeztem.

(Damonék háza)

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 19:14 Hozzászólás témája:

(pince)

Két fontos teendőm volt még. Az első az autó. Damon autója.
Lassan elsétáltam a nappalit a garázstól elválasztó ajtó felé, és benézve megállapítottam, hogy a kocsi odabenn áll. Nagyszerű. Már nem is kell akkor sok mindent tennem.

Besétáltam a garázsba, és a garázskaput két jó erős lakattal, belülről lezártam, majd visszasétálva, a saját kulcsával becsuktam a nappali és garázs közötti ajtót is, majd egy egyszerű mozdulattal beletörtem a kulcsot. Ide senki nem jut már be.

Visszasétáltam a nappaliba, és most én is öntöttem magamnak egy pohár italt, majd leültem, és kihúztam a zsebemből Damon mobilját. Már csak egy egyszerű sms, és élhetek végre Elenával békében, úgy, ahogy ezt a sors mindig is rendelte nekünk.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 18:16 Hozzászólás témája:

Erősebb volt, mint ahogy számítottam rá. Nem esett össze azonnal. Belenézett a szemeimbe azokkal az égkék szemeivel, majd úgy zuhant össze, mint egy zsák krumpli.
Visszatettem zsebembe a fecskendőt. Ha jól számolom, ez az adag kb fél órára kiüti. Ennyi nekem épp elég lesz.
Vállamra dobtam a táskát, mindennel együtt, ami benne volt, majd megfogtam a lábát, és vonszolni kezdtem a pince irányába.

(pince)

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 18:07 Hozzászólás témája:

Az agyam csak egy szót fogott fel. Verbéna. Először azt hittem, arra reagál, amit mondtam, de aztán.... valami sejtés lopakodott a gondolataim közé. De már későn.
Valami villámlásszerűen belehasított a hátamba, és a verbénakivonat forró lávaként szaladt szét a testemben. Még volt annyi időm, hogy sarkon perdüljek, belenézzek az önelégült képébe.... aztán nem maradt semmi más, csak a sötétség.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:57 Hozzászólás témája:

Nem fordult meg, nem nézett. Mintha még a sors is nekem kedvezett volna. Az égiek szerint is el kellett már tűnnie ennek a bájgúnárnak a süllyesztőben.
Zsebembe csúsztattam a kezem, és elővettem belőle azt, amit a szobában eltettem.
- Verbéna? - visszhangoztam. - Úgy gondoltam, azzal inkább én kínállak meg téged - léptem mellé, és mire megfordulhatott volna, már a hátába vágtam a teli verbénás fecskendőt.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:46 Hozzászólás témája:

Felhorkantam.
- Rohadj meg - morogtam az orrom alatt. Még én szolgáljam ki ezt a.... ezt a....
Lecsaptam egy poharat mérgesen, a sajátom mellé, és tettem egy gáláns mozdulatot, mintha csak a régi időkben lettem volna.
- Szolgáld ki magad. Ha kell, némi arzénnel vagy verbénával is szolgálhatok. Csak úgy, ízesítés gyanánt - morogtam.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:33 Hozzászólás témája:

(Stefan szobája)

Lesétáltam kényelmesen. Gondolhattam volna, megint piál. Nem baj ha kiüti magát. Nekem annál jobb. Az sem rossz megoldás, ha lecsúszott alkoholistaként áll majd egyszer Elena előtt, vagy Delena látja úgy, de nem volt annyi időm, hogy kivárjam ezt a pillanatot.
- Te Damon - mondtam a hátának. - Ugyan kínálj már meg egy itallal engem is!

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:28 Hozzászólás témája:

Rohadék szemétláda. Ökölbe kellett szorítani a kezem, hogy ne vágjam állon most azonnal. Hallottam a motoszkálását odafenn, és a szemeim elé bekúszott a kép, ahogy ott fekszik az én helyem, átöleli Elenát... a karjára veszi a lányomat, és Delena őt fogja szeretni. Őt fogja apának hívni... és David, a kis David.... sosem lehetek mellette úgy, ahogy egy igazi apának kellene. Stefan el fogja venni a családomat, és ezt nem lehet meg nem történtté tenni majd.
Felálltam, és öntöttem magamnak egy újabb pohár italt, de neki kellett támaszkodnom a bárpult szélének, hogy képes legyek uralkodni a harag reszketésén.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:23 Hozzászólás témája:

Hangosan nevetni kezdtem. Ez jó. Persze most sem tud tenni semmit azon kívül, hogy puffog. Ezzel meg nem sokra megy. Csak csinálja, ha neki igy jobban tetszik.
- Ha a ruháknál tartunk, azért jöttem. Elviszem a maradék ruháimat. VÉGLEG odaköltözöm - nyomtam meg az első szót. - nem fogom megkérdezni, felmehetek-e, mivel ez az én házam is. A helyedben jó fiú lennék, és ülnék nyugodtan. Esetleg ha megkérsz, hozok egy zsebkendőt - döftem oda még egyet, aztán a lépcső felé indultam.

(Stefan szoba)

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 17:15 Hozzászólás témája:

Hát ha valami, akkor ez a hang volt az, ami magát az agyvérzést hozta volna el nekem, már ha képes lettem volna olyanra egyáltalán.
Az első gondolatom az volt, hogy megölöm. Most azonnal felpattanok, és megölöm. A második gondolat már önmérsékletre intett. Ha most megteszem, sosem fogom tudni bizonyítani Elenának, mekkora egy alattomos patkány az öcsém. Saját magának kell bizonyítékot szolgáltatnia maga ellen. Rick úgyis segít majd nekem bármiben, ha szépen megkérem rá...
És egyébként is. Kell valaki, aki vigyáz Elenára, és a kislányomra addig, míg nem vagyok velük. De nehezemre esett visszafogni magam. Nagyon- nagyon nehezemre.
- Mi van, csak nem lapátra kerültél már te is? - kérdeztem gúnyosan, még csak arrafelé sem fordítva a fejem. - Ha ide akarsz költözni, már most felejtsd el. A Gilbert ház még viszont tudtommal üres. Ott jobb helyed is lesz. Szaglászhatod Elena régi ruháit - ültem fel aztán, és beleittam a whiskybe.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 16:55 Hozzászólás témája:

(Damonéktól)

Lassan gurultam be a birtok elé, és óvatosan szálltam ki a kocsiból. Mintha egy erőteljesebb mozdulatra is eltörhetne a testem, úgy sétáltam a ház felé, kissé reszkető kézzel. Eljött az a nap, amire már régen vártam. Most beteljesítem azt, ami az elmúlt egy évben a szemem előtt lebegett, és bennem élt.
A küszöbön megtorpantam. Helyes, amit teszek? Meghibbantam, hogy ezt akarom csinálni? Néhány percnyi csendes várakozás, és önvizsgálat megadta a választ.
Szeretem Elenát. Mindennél jobban szeretem. És el fogom érni, hogy ő szeressen engem. De ennek egyetlen módja van. Félre kell az útból állítanom Damont. Bármi áron.

Nem kopogtam be az ajtón, csak simán besétáltam. Hiszen itthon voltam.
Damon a kanapén heverészett, egy üveg itallal az asztal előtt, és az olyannyira ismerős jelenet még ebben a helyzetben is megmosolyogtatott.
- Jó látni, hogy visszatértél a régi szokásodhoz, és minden adandó alkalommal hulla részeg vagy - szóltam oda köszönés gyanánt.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szer. Nov. 30, 2011 16:48 Hozzászólás témája:

(Damon szobájából)

Az elmúlt néhány nap semmivel nem telt. Vagyis, szinte majdnem semmivel. Alvajáróként közlekedtem a birtokon fel-alá, magányosan, egyedül. Ettem, ittam, vagy csak feküdtem, és bámultam a falakat, meg a plafont. Néha olyan jól esett volna a társaság, máskor azt kívántam, hogy ne kelljen látnom magam előtt senkit. De ami még ennél is rosszabb... Elena és Delena után vágyakoztam. De nagyon.

Tudtam, hogy erőt kell vennem magamon, ha nem akarom, hogy belebolonduljak ebbe az egész helyzetbe. Victoriára sem támaszkodhattam állandóan. Felnőtt nő, megvan a saját élete. Nem sírhatok a vállán állandóan úgy, mint egy kisgyerek.

A mai nem sem indult jobban, vagy ígérkezett másabbnak, mint az eddigiek. Ébredés után lesétáltam ide, kevertem egy italt, aztán elnyúltam a kanapén, és vártam valamire. Talán a csodára.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 13:49 Hozzászólás témája:

- Ez jó hír így reggel - mosolyogtam rá. - Akkor addig majd én is leszállok rólad, hogy egyedül mehess oda - vontam vállat, majd bólintottam.
- A reggeli nagyon jól hangzik. Úgy hiszem, egy olyan jó éjszaka után, mint a tegnapi, rám is fér - kacsintottam rá, majd megfogtam a kezét.

(Konyha)
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 13:46 Hozzászólás témája:

- Szia! - kaptam fel a fejem, ahogy Vic megjelent, és rámosolyogtam. - Igen, Elenával. Nem azért, amire te gondolsz - intettem. - Delena miatt. Délután átmegyek megnézni, és megengedte, hogy kicsit vele is maradjak - mondtam vidáman. - Mit szólsz valami reggelihez? - nyújtóztam nagyot.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 13:00 Hozzászólás témája:

(Damon szobája)

A szám elé tartottam a kezemet, úgy ásítottam és csendesen beléptedtem a nappaliba. - Jó reggelt - köszöntem Damonnek kedvesen.
- Beszélgettél valakivel?
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 12:27 Hozzászólás témája:

- Tényleg ott maradhatok kicsit? - ragyogott fel az arcom. - Ez... szóval, nagyon örülök - mosolyogtam, bár nem Elena nem láthatta. - Átmegyek még ma délután, ha már nem.... szóval, ha már ráérek - tettem le a telefont, és attól a ténytől, hogy láthatom ma Delenát, és vele is lehetek kicsit, rögtön szebb színben láttam a világot.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 12:21 Hozzászólás témája:

Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Ennek nagyon örülök... annyira aggódom érte - ültem le a fotelba. - Majd viszek még egy gyógyszert... láttam már kisgyereken, hogy ilyenkor használják... és megengednéd, hogy kicsit ott is maradjak vele?
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 26, 2011 12:06 Hozzászólás témája:

(Damon szobája)

Öntöttem egy pohár italt, aztán nekitámaszkodtam a bárpultnak, és megnyomtam a hívás gombot a telefonon.
- Elena... - szóltam bele. - Jó reggelt... Delena jól van? - vártam a választ feszülten.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:39 Hozzászólás témája:

- Nos, Mr. Salvatore akkor meglep valami igazán olasszal. És olyannal, ami gyorsan készen van. De - emeltem fel az ujjamat - most szólok, hogy ehhez egy pohár vörösbor is dukál! Méghozzá édes bor. Vagyis, legyen két pohár. Egy előtte, és egy utána - nevettem, aztán megfogtam a kezét.

(folyt. konyha)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:32 Hozzászólás témája:

- Most nem mondom azt, hogy az a dolgom, hogy megnyugtassalak - mosolyogtam szélesebben, majd elengedtem a kezét és felálltam.
- Hmm... Mr Salvatore. Az ön ereiben igazi olasz vér csörgedezik, így kételkedem abban, hogy saját erőből nem képes összeütni valami igazán finom ételt - ráztam a fejemet. - Nem, nem vacsoráztam még, de étterembe járni... nekem az túl elegáns - mosolyodtam el ismét.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:29 Hozzászólás témája:

Akkorát sóhajtottam megkönnyebbülésemben, hogy csaknem elfújtam a kandalló lángjait.
- Jaj de jó... - motyogtam megkönnyebbülve. - Mert... annak idején, mikor kisfiú voltam, én iszonyúan megszenvedtem ezzel a nyavalyával. Nem akartam, hogy neki is olyan rossz legyen. Köszönöm - voltam már képes mosolyogni is, és megszorítottam a kezét.
- Mivel köszönjem meg, hogy megnyugtattál? Vacsoráztál már? Meghívlak valamire, jó? Vagy van kedved elmenni egy étterembe?
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:24 Hozzászólás témája:

Láttam az aggodalmat a tekintetében, és rögtön közelebb is léptem hozzá, így hallgattam őt végig, de már leesett, mire is gondol.
- Delenának nem eshet baja, ne aggódj emiatt. Egyrészről ember még bárányhimlőbe nagyon ritka esetben halt meg. Másrészről... Delena nem ember. Ősvámpír gyereke, és hiába van benne Elena embervére, Oliver vére... gyógyítja. Nem lesz semmi baja, ne aggódj - simogattam meg az arcát, majd melléültem. - Ezért soha nem lesz náthás. Egy kis megfázást a benne dolgozó vér rögtön köddé változtat.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:16 Hozzászólás témája:

- Nem nagyon. VAgyis nem tudom - néztem fel rá aggódva. - Igazából ezért is hívtalak... hogy tudsz-e valamit... járatos vagy-e ebben. Úgy értem - magyaráztam keservesen - hogy ő mégsem teljesen ember... mennyire veszélyes nála egy bárányhimlő? Gyorsan fog gyógyulni, Oliver miatt? Vagy... van rá olyan veszélye, amit mi nem ismerünk? Annyira aggódom. Nyolc hónapos, de még nem volt beteg... - ültem át a kanapéra, és megütögettem magam mellett a bársonyt, jelezve, hogy üljön mellém.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:13 Hozzászólás témája:

Követtem a tekintetemmel a hang irányát és megláttam egy fotelban üldögélni.
- Szia - köszöntem neki, majd közelebb sétáltam és megcsóváltam a fejemet. - Nem, most nem kérek semmit, köszönöm - mosolyodtam el. - És nem, nem rángattál el semmi fontos dolog mellől. Éppen végeztem valamivel, mikor hívtál. Delena jól van? - váltottam aztán témát.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:09 Hozzászólás témája:

- Itt vagyok - szóltam ki a nagy fotel támlájának takarásából, és ahogy megmozdultam, a jégkockák megcsörrentek az italomban. - Gyere be nyugodtan. Tölts egy italt ha kérsz. VAgy töltsek én? - álltam fel, és néztem rá. - Ugye nem valami halaszthatatlan és fontos dolog mellől rángattak el?
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:07 Hozzászólás témája:

(Könyvtár)

Megtaláltam az arany középutat a sietés és a lassú csigázás között, majd amint a birtok ajtajához értem, elgondolkodtam. Csöngessek, vagy sétáljak be. Komoly dilemma...
Végül halkan kinyitottam az ajtót és szétnéztem, de nem láttam senkit. - Damon? - kérdeztewm kicsit hangosabban, majd beljebb sétáltam.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 19:05 Hozzászólás témája:

(fürdőből)

Öntöttem magamnak egy jókora pohár italt, aztán a kandalló elé húztam a fotelt, és kényelmesen melengetni kezdtem a lángok fényénél a talpamat, miközben bele-belekortyoltam a whiskybe. Feszült és ideges voltam Delena miatt, és még sosem hiányzott ennyire Elena sem.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Csüt. Nov. 24, 2011 13:23 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena házából)

Aggódtam, nagyon aggódtam. Delena még sosem volt beteg, és olyan szörnyű volt rágondolni, hogy nem lehetek mellette, nem gondoskodhatom róla úgy, ahogy szeretném.
Egy darabig idegesen tettem-vettem, félpercenként kézbe véve a telefont. De hát még csak most jöttem haza... de akkor is, tudni akartam, mi van a kicsivel. Hogy sír-e, nyűgös-e, esetleg elaludt, vagy menjek vissza, és legyen ott az ágya felett, akkor is, ha Stefan verbénás fecskendővel támad nekem?
Nehezen ugyan, de lehiggadtam. Ha gond lenne, Elena úgyis szólna. Várok egy keveset, néhány órát, aztán próbálok telefonálni, mi újság.

(folyt. fürdőszoba)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Katherine_Pierce
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.15. Kedd 20:44
Hozzászólások: 737
Elküldve: Kedd. Nov. 22, 2011 18:49 Hozzászólás témája:

Gonosz mosollyal az arcomon sétáltam a Salvatore-birtok felé. Nem álltam meg az ajtónál, hogy kopogjak, minek? Én megtehetem, hogy enélkül bemegyek. Megtettem már, nem egyszer. Kinyitottam az ajtót, és átléptem a küszöböt. Az ajtót hangosan becsaptam, hogy biztosan meghallják, hogy itt vagyok. Pontosabban, Damon hallja meg.
Ahogy sétáltam a nappali felé, magassarkúm hangosan kopogott a padlón. A nappaliban megálltam, és körülnéztem. De régen jártam már itt... Nem baj. Majd bepótoljuk azt a sok kimaradást.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Hétf. Nov. 21, 2011 19:55 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena házából)

- Már itt is vagyunk gyönyörűm - vettem ki Delenát az ülésből, és beléptem vele a házba. - Hihetetlen, hogy anyád mit talált ki - morogtam. - De tudom én, honnan fúj a szél. Vagy ki felől - nyeltem egyet, hogy elfojtsam a dühömet. - De most apu boldog, mert te itt vagy vele - simogattam Delena barna haját. - És ha van kedved, apu megmutatja, mi szépet vett neked.

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 911
Elküldve: Hétf. Nov. 21, 2011 18:03 Hozzászólás témája:

(pince)

Gyorsan berohantam a birtok melletti bozótba, és ágakkal letakartam a két lány testét, messze a háztól. A természet elvégzi majd a többit. De még odalenn a pincében, készítettem egy képet, ha Elena mégis kételkedne... és csináltam egy fotót itt is, kint.
Leporoltam a kezem, aztán gyorsan megindultam vissza Elenáék felé.

(Damonék)

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 17:24 Hozzászólás témája:

- Segítesz? - kérdeztem, és megfogtam a kezét. - Segítesz nekem, hogy mit tegyek? Nem akarom elveszíteni a családomat. Főleg most... most, hogy kisfiam fog születni! Hallod, kisfiam lesz... - mosolyogtam el magam végre. - Nézd, nézd - húztam elő a képet, aztán tekintetem a lemezre csúszott.
- Gyere, nézzük meg így is! - ragadtam meg Vic kezét.

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:51 Hozzászólás témája:

- Na jó, kezdjük elölről - sóhajtottam és követtem őt, majd a szemeibe néztem. - Te tudod az igazat... ő téged tart rossznak, mert ő meg nem tudja. Benned csalódott, mert teljesen meggyőzték arról, hogy te megcsókoltad Kate-et. És ezt ezek szerint egy kép is alátámasztja. A szív pedig... kifürkészhetetlen... - ültem le a kanapéra, de nem engedtem el a tekintetét. - TE tudod az igazat... de amíg ott van a testvéred vele... és ha tényleg ő a ludas ebben az ügyben, akkor... - nyeltem nagyot. - Elena nem fog hinni neked addig amíg Ő ott van, mert... az öcséd a szerelme volt és bízott benne. Most pedig jóformán csak benne bízik valami oknál kifolyólag, mert elvesztette veled együtt a nővérét is. Más nem maradt neki. És egy nőnek... egy nőnek kell a felejtés egy ilyen eset után. Hogy mondjam el neked ezt? - sóhajtottam és gondolkodni kezdtem, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat.
- A szavaid alapján... úgy tűnik, az öcsédet hiszed bűnbaknak ebben az ügyben. És ha ő átmossa Elena agyát, hogy egyedül ő szereti, te mindig csak kihasználtad, vagy egy pillanatnyi szerelem volt neked, akkor Elena soha nem fog hinni neked. Ezért... ezért a közelében kell maradnod, hogy apró jelzésekkel a tudtára add, hogy NEM TE vagy a hunyó és nem is a nővére - fogtam meg a kezét bíztatólag. - Nem tagadom, hogy... hogy eléggé hülyén hangzik ez, de én így gondolom. A szerelemért küzdeni kell. 100 éve is így volt már.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:42 Hozzászólás témája:

- Megvigasztalja? - visszhangoztam, és egy kis asztalkára rogytam. - De miért? Mert elkövetett egy iszonyú nagy hibát? Ezért Ő szorul még vigaszra? Mondd, miért nem hisz nekem? Ha szeret, vagy szeretett valaha... miért nem volt képes hinni nekem? - kérdeztem teljesen elkeseredve.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:39 Hozzászólás témája:

Megtámaszkodtam a nappali ajtófélfájában és innen figyeltem a köztük lezáródó szócsatát, majd ahogy becsapódott Elena után az ajtó, felsóhajtottam.
- Úgy hiszem, hogy... boszorkány mivoltom miatt pedig nem csak hiszem, hanem bizton tudom, hogy neked is, DE ennek a lánynak is romokban hever a szíve. Ne csodáld, ha szüksége van valakire, aki megvigasztalja... sosem könnyű belátni a magunk tévedését. Főleg neki nem, aki olyan makacs, mint egy öszvér - mondtam Damonnek.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Elena Gilbert
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13119
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:36 Hozzászólás témája:

- Igen... már megint minden az én hibám... - bólintottam beletörődve, hogy itt megint én lehetek a vesztes ismét... De mindegy... ez a dolog lezárult...
Összehúztam magamon a kabátot, majd Vickire néztem, de hirtelen elfelejtettem, hogy mit akartam mondani. Damonnek meg egyáltalán nem volt mondanivalóm már.
Hátat fordítottam mindkettejüknek, majd elhagytam a birtokot.

(Damon és Elena háza)
_________________
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 11771
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:32 Hozzászólás témája:

- ÉN nem váltogattalak Elena - mondtam halk beletörődéssel. - Te magad inogsz jobbra-balra. Én veled terveztem leélni az életet... már amennyit lehet. Felnevelni a gyerekeinket, és nézni, ahogy boldogan öregszel meg mellettem. Szeretni akartalak amíg csak lehet. Te tetted lehetetlenné. Te adtad oda magad az öcsémnek, holmi mondvacsinált indok alapján. Azt hittem, mikor engem választottál, ez örökre szólt. Látom, tévedtem - nyeltem nagyot. - Köszönöm a képeket, és a videót. Delenáért majd valamelyik nap elmegyek - mondtam, jelezve, hogy részemről ezzel vége a társalgásnak.
_________________
Damon



Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek.

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2509
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:26 Hozzászólás témája:

A szívem is belesajdult őket látva... hát ilyen egy szerelem, amit megmérgezett egy harmadik az ármánykodással...
Csendesen végighallgattam Elenát is, majd háttérbe vonultam. Nekem már nincs jogom beleszólni ebbe.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 2:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Előzmények - 04.

Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor

Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:25 Hozzászólás témája:

A szemeimbe nézett, de a düh vagy inkább a keserűség mindent elborított bennem ahhoz, hogy fel tudjam fogni, mit is akar ezzel mondani...
Elszakítottam a szemeitől a tekintetemet, de aztán a kérdését hallva felnéztem rá. - Már... már nem fontos, hogy hű vagyok-e vagy sem... - ráztam a fejemet. - Úgy váltogattok magatok között, mint valami ruhát... és még megvetően néztek rám, ha belezavarodom a játékaitokba, hogy mikor melyikőtök a megbízhatóbb....
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:19 Hozzászólás témája:

- Valami jegyezz meg - néztem Elena szemébe mélyen. - Én semmit nem tettem meg abból, amivel engem megvádoltak. Nem az történt, amit láttál, és amit te jelenleg hiszed. Egyszer majd ki fog derülni az igazság. Nem tudom mikor. Talán holnap, talán évtizedek múlva. Akkor fogsz majd rájönni arra, mit tettél, és mit vesztettél. Reménykedj, hogy hamar megtörténik ez ahhoz, hogy legyen visszaút. De ha ez elő is fordul, én úgy fogok a szemedbe nézni, hogy mindig hű voltam hozzád. El tudod ezt te is mondani önmagadról? - kérdeztem, de nem kiabálva, hanem csendesen.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:16 Hozzászólás témája:

- Elég! - szóltam közbe, miután mindketten elszajkózták a maguk mondandóját. - Ez nektek a higgadt beszélgetés? - néztem felváltva rájuk. - A gyerekeitek miatt legalább próbáljatok meg úgy beszélni egymással, hogy öt év múlva még képesek legyetek ne a föld alá temetni egymást!
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:16 Hozzászólás témája:

Vicki szavaira felkaptam a fejemet. - Mit beszéljek meg? Ezen már nincs mit beszélni... ugyan mi változna azon, ha még háromszor elszajkózná, hogy... hogy nem tette azt, amit én a két szememmel láttam? - mondtam már dühösen Vickinek, majd Damonre néztem, de a szavai egy saját világot döntöttek össze bennem... újra... főleg akkor, mikor... azt említette, hogy Stefan alá feküdtem... mintha nem tudná, mi kergetett oda...
- Tudod mit? Akkor csinálj, amit akarsz! Feküdj le azzal, akivel akarsz, annyiszor, ahányszor kedved tartja! - kiabáltam már teljes hangerővel, de a végén már elcsuklott a hangom. - Csak... csak engem verj ki a fejedből... mert vége... Nem érdekel már, hogy kivel és mit csinálsz... ha neked egy ilyen nő kell... - néztem Victoriára.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:09 Hozzászólás témája:

- Azt hiszed, én nem próbáltam? - fordultam Vic felé keserűen. - De nem hallgat meg. Hallott-látott valamit, és hisz ANNAK, aki hozzá rohant az újsággal, mi történt. ANNAK hisz, nem pedig NEKEM - ráztam a fejem. - Bár elég érdekes az egész tudod - néztem Elenára - hogy az néz rám ferdén egy nő miatt, aki azóta örömmel fekszik az öcsém alá. Vagy talán tévedek? - léptem közvetlen közel, és Elena szemébe meredtem.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:07 Hozzászólás témája:

- Úgy van, ahogy Damon mondja - léptem oda én is Elena elé, de ő már burkoltan közölte, hogy távozni fog Bár jól esett hallani Damon szavait, hogy én törődöm vele.
- Nem kellene inkább megbeszélnetek azt, amit eddig nem? - szóltam Elenához, majd Damonre néztem. - Úgy, hogy meghallgatjátok egymást.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:07 Hozzászólás témája:

Egyikőjükről a másikukra néztem, ahogy mindketten azt bizonygatták, nem történt köztük semmi. Na oké, és akkor már megint én vagyok a vak és nem normális...
- Ha már én nem teszem... - motyogtam magam elé meredve Damon utolsó pár szavát, de ezeket már könnyekkel a szememben. - Igazad van... nem teszem... hiba is volt idejönnöm... - motyogtam.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 15:02 Hozzászólás témája:

Kapkodtam a fejem egyikről a másikra, és Elena szavai felértek egy kemény arcul csapással.
- Elena, semmi nem történt! Itt aludt Vicki, de csak mert egyedül voltam... nem történt semmi az éjjel. Most pedig reggelizünk, ennyi - tártam szét a kezem. - Legalább valaki törődik velem, ha már te nem teszed - böktem ki csendesen.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:59 Hozzászólás témája:

Hallottam Elena szavait, de az arca vitte a pálmát és a tekintete. Damonön pedig úgy láttam, ő még reménykedett abban, hogy ebből Elena nem csinál ügyet.
Kicsit közelebb léptem. - Elena, nem történt köztünk semmi! Tényleg csak reggeliztünk! - próbáltam én is menteni a helyzetet.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:59 Hozzászólás témája:

Nem is tudtam már, hogy mit hittem... egy pillanatra reméltem, hogy a múltat meg nem történtté tehetjük... de csak egy pillanatra.
Lenéztem a padlóra, majd meghátráltam. - Reggeliztek? - kérdeztem vissza, majd keserűen elnevettem magamat, ahogy engem is invitálni akart rá. - Kedves tőled, köszönöm - mondtam csalódottan. - Legközelebb már az ágyba hívsz meg, mert egy nő már nem is lesz elég neked? - böktem Vicki felé.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:54 Hozzászólás témája:

Összerezzentem, ahogy meghallottam Victoria hangját, és ahogy a fejem odakaptam, láttam ahogy egy szál törülközőben álldogál az ajtóban.
- Semmi, semmi különöset - vágtam rá Elena kérdésére, és felkeltem. - Csak épp reggelizünk... nem tartasz velünk? - kérdeztem, noha lelkem mélyén tudtam, hogy beborult az ég, és azonnal ki fog törni a vihar.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:48 Hozzászólás témája:

- Persze, hogy... hogy elhozhatod. Annyira még bízom benned... - néztem le rá, majd ahogy lehunyta a szemeit, úrrá lett rajtam a régi szerelmünk tüze. Úgy éreztem, nem ő volt az a férfi, aki azon a képen Kate-et csókolgatta. Az egy idegen férfi lehetett, de nem Damon...!
De mire tanujelét adhattam volna ennek és megcsókolhattam volna, hallottam egy női hangot, majd arra kaptam a fejemet és megláttam a törüközőben álldogáló Victoriát.
A szívem hirtelen ripityára tört, és Damonre néztem nagyot nyelve. - Mit... mit zavartam meg?
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:46 Hozzászólás témája:

(Konyha)

Már egy ideje vártam, hogy a vendég távozzon, de aztán a kíváncsiságom győzött és Damon után jöttem a konyhából.
Beléptem a nappalin keresztül. - Ki az, Damon? - kérdeztem, de aztán szinte rögtön megláttam Elenát, aki Damon arcát simogatta. - Oppá, ahogy látom, éppen zavarok - fürkésztem mindkettejük arcát.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:43 Hozzászólás témája:

- Tényleg elhozhatom újra? - néztem fel örömmel. - Nagyon örülnék neki! És remélem ő is... annyira hiányzik nekem.... mind nagyon hiányoztok - hunytam le a szemem, ahogy Elena végigsimított az arcomon.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:37 Hozzászólás témája:

- Nemsokára majd.... majd biztos észreveszi, hogy napok óta nem látott megint - utaltam Delenára. - Ha gondolod, holnap vagy holnapután gyere el érte és... királduljatok vagy akármi. TŐLÜK nem foglak elszakítani - simogattam meg az arcát reflexszerűen, ahogy a hasamra hajtotta a fejét. - Az apjuk vagy és téged... soha senki nem pótolhat a szívükben és az életükben.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:34 Hozzászólás témája:

Ragyogó szemmel hallgattam őt, és elérzékenyülve mosolyogtam.
- Kicsi édes Delenám - mondtam. - Igazi jó testvérek lesznek, majd meglátod! Nagyon fogják szeretni egymást... - lelkendeztem. - Jaj de jó lesz majd együtt látni őket! - tettem a fejem a hasára és hallgattam David apró szívének ütemét.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:32 Hozzászólás témája:

- Igen, kisfiú - bólintottam már mosolyogva, majd a reakcióját érezve nem is tudtam, hogy vajon most mit kellene tennem. Csak el akartam mondani neki, utána pedig távozni, de... már nem akartam menni, mert annyira... annyira jó volt azt hinni, hogy nem történt semmi Kate és közte... még ha láttam is azt a képet.
- Delena örült a hírnek - motyogtam, miután megfogta a hasamat. - És tegnap elalvás előtt hallgatta a kicsi szívverését a hasamra borulva az ágyban... nagyon fogja szeretni - suttogtam.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:28 Hozzászólás témája:

Azt hittem, boldogabb már nem is lehetnék... de ekkor közölte velem a nagy hírt.
- Fiú? - lelkendeztem. - Kisfiam lesz? Egy kicsi David? Istenem, de boldog vagyok - kiáltottam fel, és nem törődve azzal, ami történt, megfogtam Elenát, és megforgattam. - Istenem, de jó... egy kisfiú... - tettem a hasára a kezem. - Kicsi David... - suttogtam. - Itt van apu...
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:25 Hozzászólás témája:

- Nézd csak meg - mondtam neki, de nem is kellett sokat várnom, mert belenézett a borítékba és talán most fájt a legjobban, hogy mi történt... talán jobban, mint eddig... a reakciója miatt, amit a kicsi képe váltott ki belőle... mennyire fog ez hiányozni... de én önként mondtam le róla.
- Igen, ultrahangon - léptem közelebb hozzá és én is a képre néztem, végigsimítva a kicsi fején. - Kisfiunk lesz... - súgtam halkan, hiszen még mindig annyira boldogan fürkészte a képet.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:22 Hozzászólás témája:

Kissé lehervadtam, mikor azt mondta, meg tudom oldani a hiányát... de mire reagáltam volna, kivett egy borítékot a zsebéből, és a kezembe nyomta.
- Mi ez? - kérdeztem értetlenül, aztán kinyitottam a borítékot, és leesett az állam.
- Kicsikém... - súgtam halkan, és végigsimítottam a fotón. - Szóval ultrahangon voltál? - néztem fel ragyogó arccal. - Istenem, milyen szép.... - öntött el a boldogság.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:18 Hozzászólás témája:

Kicsit meglepett, hogy ahhoz képest, ami köztünk történt, milyen kedvesen képes beszélni velem.
- Nem, Delena nélkül jöttem most... - ráztam a fejemet, majd keserű mosoly jelent meg az arcomon az utolsó pár szavát hallva. - Azt hiszem, hogy a hiányomat meg tudod oldani - köszörültem meg a torkomat. - De a lényegre térve... - húztam elő a borítékot a zsebemből, a képekkel és a videóval, majd felé tartottam azt. - Ezt neked hoztam.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:13 Hozzászólás témája:

Megálltam előtte, és néztem várakozás teljesen rá. A szemem végig kutatta az arcát. Gyönyörű volt... még gyönyörűbb, mint valaha.
- Nem akarsz beljebb jönni? - kérdeztem kedvesen. - Jobb, mint itt álldogálni az ajtóban. Delenát nem hoztad magaddal? - nyújtogattam kifelé a nyakam. - Örülök, hogy itt vagy.... annyira hiányzol - néztem a szőnyeget.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:07 Hozzászólás témája:

Míg vártam, hátranéztem, nézve a tájat, a kis kertet, ami a birtok előtt volt, bár mivel tél van, nem sok virág díszítette.
Akkor fordultam csak ismét az ajtó felé, mikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó és ahogy Damon arcára néztem, valamiféle érzelmet láttam rajta... talán reménynek lehetett volna nevezni.
- Szia - köszönten neki én is, majd besétáltam mellette és szétnéztem. Hullák sehol... ez legalább jó pont.
- Csak... pár mondatot szeretnék mondani, utána... utána már itt sem vagyok - néztem vissza a szemeibe, a zsebemben pedig a kis borítékot szorongattam.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 14:04 Hozzászólás témája:

(konyha)

Az utolsó falatokat nyelve nyitottam ki az ajtót, és ledermedtem, mikor megláttam, ki áll a küszöbön.
- Elena - nyögtem döbbenten, de átfutott rajtam a boldogság. - Szia! De jó... de jó látni téged! Gyere csak, gyere be! - intiváltam bejjebb. Azt hittem.... vagyis reménykedtem, hogy rájött az igazságra.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 16486
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 19, 2011 13:59 Hozzászólás témája:

(Kórház)

Kicsit hezitáltam az ajtó előtt, hogy megnyomjam-e a csengőt, vagy ne. Paráztam, hogy mi fogad itt... Stefan azt mondta, Damont már nem tartja vissza semmi attól, hogy öljön, és nőket szédítsen... nem tudtam, mire számítsak... holtestekre, üresfejű libákra.
Végül legyőztem magamat és megnyomtam a csengőt.
_________________

:: Don't Speak - No Doubt ::
"Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett."



Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:34 Hozzászólás témája:

- Azt hiszem, hogy már most bírlak - tápászkodtam fel, és csodák csodájára ezerszer könnyebben mozogtam. - Akkor gyere. Menjünk ágyba. Ezt sem mondtam még célzatosság nélkül egy nőnek sem - nevettem.

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:30 Hozzászólás témája:

- A-a. Nem vágyom rá, csak akkor vágynék, ha meghoznád hozzá a kedvemet. Így amiatt nem kell aggódnod, hogy rád mászom - kacsintottam rá. - De jól van, beleegyezem. Tudom, hogy ilyenkor... szükség van a támogatásra, és ha neked ez így kellemesebb, hát legyen - vontam vállat mosolyogva.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:23 Hozzászólás témája:

- Nem muszáj menned - fogtam meg a kezét. - Igaz, hogy nem tudom megadni, amire te vágysz... de aludhatnál velem. Én sem lennék magányos... és te sem. Szép nagy ágyam van. Mit mondasz rá? - mosolyogtam fel.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:19 Hozzászólás témája:

- Nem, tényleg nem feledés - láttam be én is. - De akárhogy is nézzük... jobb ez így, ahogy van. Mert egy idő után a vigasz átmegy valami másba... mikor már képesek vagyunk belátni, hogy nem szerethetünk olyat, aki már másé - emeltem el a kezemet.
- Ne haragudj, az én filozófiám más mint a tiéd - mosolyodtam el zavartan. - És kedves vagy, de... talán nekem mennem kellene. Sajnos neked nincs szükséged vigaszra, hiába ajánlottam fel és a vállad és derekad is csomómentes lett - mosolyogtam.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:14 Hozzászólás témája:

- Szóval, vigasztalódtál valaki mással - mondtam, és felnyúltam megsimogatni az arcát. - De ez nem feledés, Vic. Csak vigasz, semmi más. És a szívedben az a férfi most is ott van. Érzem benned, hogy így igaz.
Ránéztem a kezére, és elmosolyogtam magam.
- Ügyes kezed van. És mivel én is megosztottam veled a bánatom, ha gondolod, én is bármikor meghallgatlak téged. Nem kötelező, de szeretném, hogy tudd.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:11 Hozzászólás témája:

- IGen, halott vagyok. De tudok érezni. Nem tudok kikapcsolni úgy, mint egy vámpír - mondtam, majd vártam, hogy megforduljon és lassan simogattam a mellkasát, finoman masszírozva és gyúrva a bőrét.
- Hogy éltem túl? Vigasszal... Gabe-bel... - vallottam be. - Vele voltam utána... és azzal, hogy... hogy lefeküdtem vele, napról napra kevésbé emlékeztem arra, hogy fáj... hogy rettentően kínoz és hogy legszívesebben kitépném az összes haját annak a másik lánynak. Beletörődtem. Anélkül, hogy szerelmes lettem volna a vigaszomba. De inkább ne beszéljünk arról a férfiről, jó?
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:05 Hozzászólás témája:

Oké. Hogy engem nem lehet megdöbbenteni, az storno. Mindenre számítottam, erre nem.
- Szóval, te ugyanolyan halott vagy, mint az én fajtám? - kérdeztem, aztán megfordultam, hogy most mellkasom legyen simogató-masszírozó keze alatt.
- Tehát te is szerettél... és te is csalódtál. Hogy élted túl? Már úgy értem, odabenn - mutattam a szíve felé. - És ki volt az a férfi? Elárulod?
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 21:00 Hozzászólás témája:

- Mert halott vagyok - adtam meg a választ gyorsan. - 1890-ben meghaltam. 1955-ben pedig egy boszorkány visszahozott az életben. Azóta... nem vagyok képes öregedni. 18 éves vagyok 1890 óta... Anglia - mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott az akkori lakhelyem.
- Volt egy szerelmem... akit nagyon szerettem és hát... az apám nem engedte, hogy vele legyek, mert annak a fiúnak nem volt semmije. Ahogy apám mondta: Ő nem méltó az én és a családom rangjához. De nem érdekelt. Ő volt az első szerelmem, és az első férfi az életemben is. 18 éves voltam és ha apám megtudta volna, hogy mit tettem, hogy odaadtam valakinek magamat... - nevettem el magamat. - Nem lett volna fejem. De aztán... meghaltam. Nem emlékszem rá, hogy hogyan, de arra igen, hogy annak a férfinak a karjaiban haltam meg. És mit hoz a szerencse... néhány hete ismét találkoztam vele. Persze rögtön fellángoltak az érzelmek, de... neki menyasszonya van és.. azt a lányt választotta - sóhajtottam. -Mi a tanulság? Hogy akármekkora is a szerelem, vagy volt... egyszer mindennek vége. Talán szoktasd magad a gondolathoz, hogy... veletek sem lesz másképpen, mert ha az öcséd átmossa a szerelmed fejét a szerelmével, akkor... nem lesz túl sok esélyed.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:53 Hozzászólás témája:

- 121? - fordultam hátra félig a meglepetéstől. - Ez komoly? De hát... hogy lehet ez? Nem vagy vámpír, abban biztos vagyok! A boszorkányok emberek... öregszenek, és aztán meghalnak. Akkor hogyan.....? - feküdtem vissza. Meglepődtem, az igaz, de túl sok mindent láttam már ahhoz, hogy kiboruljak. - Nem látszik rajtad a kor, az biztos - mondtam mosolyogva.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:50 Hozzászólás témája:

Nagy levegőt vettem és erősen visszakoncentráltam az általam átéltekre még nagyon régen. - Szeretni sokféleképpen lehet, ezt bizonyára te is tudod. Ahhoz, hogy megértsd, amit mondani szeretnék, tudnod kell, hogy... nem vagyok 18 éves. Sőt...! Ami azt illeti, már a 121-at ütöttem ebben az évben - mosolyodtam el keserűen és vártam, hogy erre mit reagál.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:47 Hozzászólás témája:

Ökölbe szorult a kezem a tehetetlen düh miatt, és valami miatt, ami a szívemben kezdett sajogni Vic szavai nyomán... hogy Stefan és Elena... megreszkettem, de igyekeztem visszafogni magam.
- Mondd csak - bólintottam aztán. Fel voltam készülve már mindenre....
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:43 Hozzászólás témája:

- Igazság szerint... - motyogtam. - Az igaz szerelem sok mindent legyőz - sóhajtottam. - De valami kifog rajta. Az pedig nem más, mint mások áskálódása... hogy szerintem lehetséges-e, hogy az a srác ágyba viszi? A hangján érezhető volt, hogy nem teadélutánt tartanak minden délután a hálóban - tévedt a kezem a lapockái köré. - De elmondok most neked valamit, ami cáfolja azt, hogy a megbocsájtás és az elengedés függ az őszinte és tiszta szerelemtől... ha érdekel - hajoltam a füléhez.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:37 Hozzászólás témája:

- Helyezd csak magad kényelembe - mosolyogtam, mikor rám ült, és elkezdte izmaimból kidörgölni a görcsöket.
- Hogy fogadnám? - kérdeztem szinte önmagamtól, a kérdését visszhangozva. - Nem tudom. Azt hiszem, annyi minden lenne bennem. Valahol megérteném. Ő azt hiszi, hogy én is megtettem... hogy megcsaltam őt. DE iszonyúan fájna. Elképzelhetetlenül. Azt hittem, a mi szerelmünk töretlen... hogy örökké tart. Hogy ő is szeret úgy, ahogy én őt - mondtam már alig hallhatóan. - És úgy érzem, tévúton jártam. Talán rosszul gondoltam. Hisz valaki másnak... ahelyett, hogy nekem hinne. Ha szeretne, a szíve megsúgná az igazat. És ha valaki mással lenne együtt, azt hiszem, meghalnék. Nem úgy, én magam. De bennem... ott legbelül... valami meghalna. Vagy haldokolna talán. Nem tudom, mit tennék - vallottam be végül. - Szerinted lehetséges ez? Megtörténhet? Hogy ő és Stefan.....?
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:30 Hozzászólás témája:

Néztem, ahogy ledobálta a párnákat, majd lefeküdt, én pedig már össze is dörgöltem a két kezemet, hogy ne hideg tenyerekkel érintsem meg a hátát.
- Ha nem haragszol... - motyogtam, majd két lábam közé fogtam a csípőjét és így hajoltam fölé, egy pillanatra megérintve a hátát. - És hogyan fogadnád azt, ha... ő tovább akar lépni és lefekszik valakivel? Mondjuk pont a saját testvéreddel, aki szerelmes belé? - húztam végig mindkét kezemet a gerincoszlopa szélén, egészen a fenekéig, de aztán a csípője körül kezdtem el nyomkodni a bőrét és az izmokat.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:26 Hozzászólás témája:

Lerángatta rólam az inget, aztán megráztam a fejem.
- Keskeny a kanapé - morogtam, aztán leszedtem a párnákat, a földre dobáltam, aztán keservesen lefeküdtem. - Itt jobb lesz.
Fújtam egyet, aztán sóhajtottam.
- Makacs vagyok, és szerelmes. Ha ez bűn, akkor a pokolban fogok égni - mondtam oldalra fordított fejjel a kanapé lábának. - De én nem tudnék Elena szemébe nézni úgy, hogy... hogy valaki mással voltam. Én reménykedem, hogy egy nap még minden fordulhat jóra köztünk.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 20:19 Hozzászólás témája:

- Igen, talán nem ártana - léptem mögé és lehúztam róla az inget gyengéden, nem akartam,hogy most egy hevesebb mozdulat után is fájdalmas sóhajtást kelljen hallamon.
- Kanapé? - kérdeztem tőle, majd elé léptem. - Kááár, hogy ilyen makacs és szerelmes férfi vagy... olyan jó lehetett volna a mai esténk - mondtam tettetett sértődöttséggel, de aztán mosolyogva felgyűrtem a pulcsim ujját.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:59 Hozzászólás témája:

- 167 évesen rozzant - vontam fel a szemöldökömet, és kiegyenesedtem, de a derekam kissé lüktetett. - És ami azt illeti.. a masszázsban benne vagyok. Privát szféra, de ez most tényleg nagyon jól esne. Levetkőzzem? Már úgy értem, az inget - tettem hozzá.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:49 Hozzászólás témája:

- Igen, abban az 1000 évben kísérteni fog a tudat, hogy "De miért nem tettem meg?" - utánoztam a hangját, de a felszisszenésére én is talpra vergődtem és odasétáltam mellé. - Azta, egy rozzant öreg vámpír... - fújtam hatalmasat. - Megkönyörüljek rajtad egy kis masszázzsal vajon, vagy ez is a személyes privát szférádba tartozik? - tanakodtam.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:46 Hozzászólás témája:

- Életem végéig? - kérdeztem vissza tréfásan. - Nálam az még igencsak hosszú ideig fog tartani. És ezalatt az idő alatt sok minden történhet, nem? - álltam fel, hogy újabb italt töltsek, de felszisszentem.
- Hát itt látszik a magamfajta kora is - nyögtem. - A derekam - fintorogtam.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:41 Hozzászólás témája:

Elmosolyodva hajtottam le a fejemet. - Nem kenyerem a kedvesség. Általában mindent megteszek, hogy elérjem a célomat, de igazság szerint... most a cél nincs sehol. Szóval nem lehetek hidegvérű nő - mosolyodtam el a mosolyán. - Nocsak, miket nem látok ma este... - kacsintottam rá. - És ha már máshogy nem... hát így hagy okozzak boldogságot például neked. Másfélét pedig nem adhatok a beleegyezésed nélkül, de garantálom, hogy életed végéig bánni fogod, hogy nem kellettem - tréfálkoztam vele.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:34 Hozzászólás témája:

- Szenzációs - morogtam. - De tudtommal Elena nem álmodik vele. Legalábbis nem osztotta meg velem, még ha így is volt - tettem hozzá. - Mondd Victoria... - húztam vissza a kezénél fogva - miért vagy ilyen kedves velünk? Ne érts félre, nem berzenkedem ez ellen... csak különös, hogy valaki, aki nem rokon, így viselkedjen velünk. Még velem, egy vámpírral is - mosolyogtam rá. - Hopp, tessék. Egy újabb mosoly. Csak neked.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:28 Hozzászólás témája:

- Nem tehetek semmit érte, érted? - engedtem el a kezét. - Azzal, hogy ha... valami úton-módon beszélni akarnék vele, vagy kapcsolatba lépnék vele, ő... ő képes lenne energiát átvenni a külvilágtól. És minél több benne az energia, annál többre képes. először csak álmokban megjelenne... aztán már ott állhat mellettünk, de testetlenül... és végül... ha megkapja az elegendő energiát... testestől kiszabadulhat. A legtöbb, amit tehetek, hogy nem lépek kapcsolatba vele. És senki más sem teszi. Ha Elena álmodik vele, az rossz jel. Akárcsak bárki másnál. Ő abból energiát és erőt nyer. Főleg ha egy hasonmás álmában jelenik meg - álltam fel mellőle.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:21 Hozzászólás témája:

- Akkor segíts! - ragadtam meg a kezét. - Segíts, hogy ne találja meg azt a kulcsot a kapuhoz! Annyit segítettél már... tedd meg újra! Delena kedvéért... és esküszöm, azt kérhetsz tőlem, amit csak akarsz! - bizonygattam. - A családomért bármire képes vagyok.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2567
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:18 Hozzászólás témája:

- Azt hiszem, félreértettél... - ráztam a fejemet. - Nem akarom őt visszahozni. Azért jöttem ugyan vissza, de láttam, hogy mi mindent dúlnék szét azzal, ha megtenném... nem mellesleg kockáztatnám egy újabb kisgyermek életét - utaltam Elena terhességére. - Olivernek ott a helye, ahol most van. De van egy kiskapu, ami... ami bármikor képes visszahozni őt... csak reméljük, hogy nem találja meg hozzá a kulcsot... mert akkor azon kívül, hogy Delenát akarná, akarja majd Elenát is... és még ki tudja, hogy mit... - nyeltem egyet. - Nem fogom támogatni, nem fogom visszahozni, emiatt ne fájjon a fejed.
_________________

David Guetta ft. Sia - Titanium

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír - Szívtipró



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 13833
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:15 Hozzászólás témája:

- Nehéz lehetett egyedül - mondtam megértően. - Ilyen fiatalon, egy ekkora teherrel a válladon - paskoltam meg a combját együttérzően, de felmorrantam, ahogy Olivert kezdte emlegetni. - Lehet, hogy te ismerted a "nem vadállat" voltát - macskakörmöztem a levegőbe - de én csak azt ismertem. Oliver megölte a meg sem született fiamat, bántotta Elenát, bántott ezzel engem is. Egy kegyetlen vadállat - és amit mondott, a hajam minden szála az égnek állt. - Miről beszélsz Victoria? - kérdeztem kővé dermedve. - Nem... nem jöhet Oliver vissza! Nem teheted! Bosszút fog állni Elenán, amiért megölte! Nem lehet... és Delena... Delenát magának akarja majd! Ne tedd.... ne! Ha másra nem, akkor legalább a kislányomra légy tekintettel - mondtam rémülten.
_________________
Damon
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 2:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Előzmények - 03.

Victoria de Bellefleur
Boszorkány


Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:08 Hozzászólás témája:

Nagyot sóhajtottam. Talán nem alkalmas rögtön beavatni abba, hogy 100 is elmúltam már. Az olyan... egyhangú lenne. Szeretek izgalmas lenni és meglepetésekkel teli.
- Hát... - vakargattam meg a fejemet. - Oliver előtt az életem egyhangú volt... nagyon is. Sosem volt családom és egyedül kellett megtanulnom a képességeim csínját-bínját. Erő kellett ahhoz, hogy... kitartsak a boszorkány mivoltom mellett, mert ez nem könnyű - ráztam a fejemet. - Oliver pedig az utamba akadt, még Franciaországban pár éve. Akármennyire nem vagy képes elhinni, de... nem volt mindig vadállat - simítottam ki az arcomból egy hajtincset. - Elena váltotta ki belőle. Előtte pedig Katherine. Mert az volt a célja, hogy... hogy megöljön egy hasonmást bosszúból. De mindkettőbe beleszeretett... persze magának köszönheti a sorsát - tettem még hozzá. - Tudod, Benjamin Lockwood hívására érkeztem, mégpedig abból a célból, hogy visszahívjam az életbe Olivert. Mert nem halt meg. Kizárt, hogy halott lenne - ráztam a fejemet. - Bármikor visszajöhet, ezt el kell fogadnia mindenkinek. Én nem támogatom majd abban, hogy megtalálja az utat. De visszakanyarodva rám... Oliver halálakor úgymond "felszabadultam" és azóta... keresek valamit, ami csak nem akar jönni... vagy valakit, akit boldoggá tehetek... még ha csak egy éjszakára is - simítottam végig az arcán, de aztán elhúzódtam.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 19:02 Hozzászólás témája:

- Minden érdekel, amit elmesélsz magadról - mondtam kissé meglepődve. - 18? Milyen fiatal... és mégis, mennyit éltél már - tettem hozzá. - Szóval mesélj. Milyen volt Oliver előtt? És egyáltalán, hogy kötöttél ki mellette? Egy ilyen csodálatos lány egy akkora szemétláda mellett - ráztam a fejem értetlenül. - És hogy szeretek-e beszélni róla. Nem. De a múlt része, Elena és az én számomra is. Kikerülhetetlen a téma, már csak Delena miatt is. Tehát hallgatlak - helyezkedtem el kényelmesen.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány




Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:56 Hozzászólás témája:

- Kíváncsi lennék, hogy ő képes-e ugyanerre az önkontrollra, amire most te képes voltál - morogtam az orrom alatt, persze nem durcásan, hanem megjegyzésként, majd leültem a kanapéra.
- Nem köszönöm. Nem szoktam sokat inni. Alig töltöttem be a 18-at - nevettem el magamat, hiszen ez max jó tréfa lehetett volna. - És mire vagy kíváncsi? Az Oliveres pályafutásomra, vagy az azelőtti életemre? - álltam fel, majd odasétáltam mellé és a fotel karfájára ültem. - Gondolom nem szereted, ha Olivert emlegetik, szóval bocsi.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:52 Hozzászólás témája:

- Tényleg ne haragudj - dünnyögtem. - Ne érts félre... gyönyörű nő vagy. Bármelyik férfi boldog lehet, ha megkap... de szeretem Elenát. És annak ellenére, hogy kidobott, nem vagyok képes megcsalni őt. Sajnálom. Maradnál még azért? Beszélgetni jó... szeretek veled lenni, még akkor is, ha alig ismerlek. Mesélj magadról! Érdekelsz - ültem le a fotelba, és közben magamra rángattam az ingemet. - Kérsz közben még egy italt? Ne törődj vele ha leiszod magad. Van itt szoba bőven, ahol alhatsz.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:45 Hozzászólás témája:

Hát igen, ez az, amit sejtettem... nem mondom, hogy vártam, de... egy olyan szerelem, mint ami köztük volt... eleve túlságosan komoly kötelék.
- Rendben... megértem - léptem hátrább tőle én is, majd megigazítottam a felsőmet és a kanapéhoz léptem. - Teljesen meg tudom érteni... egyedül hagyjalak? Vagy... akarsz még beszélgetni? - sétáltam vissza elé. - Sajnálom, hogy... hogy nem tudod megtenni, biztosítottalak volna arról, hogy... szép este lett volna és... egy éjszakára elfelejthetted volna Elenát. De én megértelek.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:40 Hozzászólás témája:

A vérem forrni kezdett, és elszakadtam tőle, hogy a szemébe nézzek... és ez a pillanat kijózanított.
- Én... - léptem hátra kicsit - én nem... sajnálom... - túrtam a hajamba - ezt nem szabad. Bocsáss meg... elvesztettem a fejem. Én képtelen vagyok... vagyis képes vagyok, már úgy értem, ÚGY képes vagyok... de nem tudom megtenni... - dadogtam.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:36 Hozzászólás témája:

- Szórakozás? - kérdeztem vissza, de nem érdekelt túlságosan. Nem is azért jöttem ide, hogy többet érjek el szórakozásnál. Csak ez a férfi... egyszerűen a puszta látványa lázba tudott hozni most...
Az ajkai megtalálták az enyémet és éreztem benne az elfojtott vágyat, az én kezeim pedig a nyaka köré siklotttak, így öleltem magamhoz. - Mit szeretnél, hogy... egy éjjelre elfelejthesd azt a lányt? - szakadtam el tőle és igazából erre az szokott lenni a válasz, hogy "Bocs, de nem tudom elfelejteni, inkább menj el". Talán ő sem lesz kivétel ezalól.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:32 Hozzászólás témája:

- Nem is tudom... mormogtam - talán csak a szórakozás kategóriába sok minden belefér - válaszoltam, és átöleltem, mikor keze a derekam alá siklott, és megcsókoltam. Szomjasan, vágyakozva, miközben kezem a hátát simogatta.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:28 Hozzászólás témája:

- Nem-e? Micsoda vámpír lehetsz te... irigylem Elenát, viszont hülyének is tartom, ha ez igaz... - mosolyogtam továbbra is, majd kiittam az utolsó cseppet is a poharamból, így néztem vissza a szemeibe.
- Mr Salvatore, ön a számat bűvöli? Délután még a szemeivel próbált igézés nélkül megigézni, mire véljem ezt? - kérdeztem ártatlan mosollyal. - Talán az ital? Vagy... talán más...? - néztem végig alakján ismét, de ezúttal már lejjebb siklott a kezem a mellkasánál.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:23 Hozzászólás témája:

Meglepetten néztem végig magamon, ahogy a meztelen mellkasomon végigsimított, majd bólintottam, de már kissé dolgozott bennem az ital.
- Még 167 évem alatt semmilyen teljesítményemre nem volt panasz - simogattam meg a vállát, és a tekintetem a gyönyörű ajkaira tapadt. Elbűvölő volt ez a nő.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány




Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:08 Hozzászólás témája:

Ledobta az ingét, az én tekintetem pedig végigcikázott a kidolgozott felsőtestén és nagyot sóhajtottam. Talán mégsem kellett volna... rögtön ez a gondolat jutott eszembe, de ekkor a cd lejátszóra tévedt a tekintetem, ahogy egy gyorsabb ritmust kezdett diktálni, én pedig elnevettem magamat és ittam pár korttyal abból az üvegből, amit Damon a kezembe nyomott.
- Nem is értem, hogy... hogyan képes téged egy nő kidobni - simítottam végig a mellkasán, ahogy magához szorított. - Nem hiszem, hogy... bármiféle téren rossz lenne a teljesítményed - vigyorogtam szélesen, majd felvettem vele együtt a zene ritmusát.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 18:02 Hozzászólás témája:

- Jó, de később ne legyen panasz! - dobtam le az ingemet, aztán felragadtam az üveget, és meghúztam, majd a kezébe nyomtam, hogy ő is igyon, közben a zene egy pörgősebb számra váltott.
- Ezt a dalt imádom! - nevettem fel, aztán szorosan megfogtam a csípőjét, és magamhoz húztam. - Egy kicsit ki akarok kapcsolni. Jó, hogy itt vagy - mosolyogtam.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:56 Hozzászólás témája:

Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ami engem kis elégtétellel töltött el az eddigi beszélgetésünk miatt. - Túl gyakran hallom, így ezzel ne gyere te is - vigyorogtam, és megfogtam a kezét, ami az arcomon simított végig. - Akkor... vedd le az inget, hátha úgy MÉG szexibb tudsz lenni - adtam az ötletet kis pimasz fénnyel a szememben.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:52 Hozzászólás témája:

- Ha hamarabb szóltál volna, akkor átköltözöm - mondtam, és ekkor halványan tényleg elmosolyogtam magam. - Viszont te is biztos sűrűn hallod, hogy nagyon vadító nő vagy - simogattam meg az arcát. - Hm, szexi vagyok? - mormoltam. - Szexibb is lehetek, bár ingben elég nehéz - mondtam kajánul.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:48 Hozzászólás témája:

- Nem, miért lenne kényeltetlen? Talán a világ sokat változott azóta, mióta te beköttetted a fejedet - kacsintottam rá. - Főleg a nők, akik már... nem érzik kényelmetlennek egy szexi férfi társaságát, főleg azt nem, ha táncolhatnak is azzal a szexi pasival - vigyorogtam. - És ne aggódj... az a bizonyos Bonnie semmi lehet hozzám képest - mondtam nevetve, majd végignéztem rajta. - Hát... mi tagadás... te tényleg eléggé szexi vagy - sóhajtottam. - Hogy miért hiányoznak az ilyen pasik Franciaországból...
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:43 Hozzászólás témája:

- Igérem, ha jól mozogsz, még vigyort is láthatsz, nem csak mosolyt - mondtam, ahogy átkarolta a nyakamat, aztán vele együtt a lejátszóig hátráltam, és elindítottam egy lassú zenét, majd magamhoz szorítottam.
- Ugye nem kényelmetlen a szitu? Azt nem szeretném. Nem ismerjük még egymást annyira... szóval ha valamit csinálnék, ami nem oké, szólj. Nem muszáj szétszedned az agyamat úgy, ahogy Bonnie szokta.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:39 Hozzászólás témája:

- Ne akarj olyan életet élni, ahol gyengébb vagy. Az akkor felszabaduló érzelmeid alattt bármikor összeroppahhatnál - fogtam meg a vállát kedvesen, majd nagyot sóhajtottam. - Úgy látom, egy eléggé koros, a jövőben aggastyán vámpírral állok szemben - próbáltam rámosolyogni, aztán csak bólintottam egyet.
- Szívesen táncolok. Ez a vigasz részbe nagyon is beletartozik - vontam vállat. - Feltéve ha... látok egy mosolyt tőled nemsokára. Vagy bármi mást - kacsintottam rá kis huncut csalafintasággal és átkaroltam a nyakát.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:33 Hozzászólás témája:

- Ezek szerint akkor nincs remény - mondtam beletörődve, majd pislogás nélkül meredtem én is a szemeibe. - Igen, ez volt régen. Vér, ital, és nők. Hogy mi tart vissza tőle? Elena. Az, hogy még mindig szeretem. És ha soha többé nem áll szóba velem, akkor sem fogom ezt tenni soha többé. Vér van a hűtőben, ital a kezemben, nők meg - vontam vállat, aztán a cd játszó felé néztem.
- Nem akarok egyedül lenni most. Mondd, táncolnál egyet velem?
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:28 Hozzászólás témája:

Nagyot sóhajtva ültem le a kanapéra, de a vámpírból-ember mondatra felkaptam a fejemet és a lehető legkomolyabban álltam meg előtte.
- Benjamin Lockwood azzal a tettével megváltoztatta a természet fennálló rendjét. Megváltoztatott egy olyan folyamatot, amiből nem lenne visszaút, megszegve ezzel a természet szabályait. Oliver barátjának az életébe is kerülhetett volna ez az incidens... talán valami csoda, hogy életben maradt. De ha ép eszű vagy, nem próbálkozol emberré változni ismét. Törődj bele, hogy vámpír vagy. És ha boldoggá tesz, tedd azt, amit régen. Bár nem tudom hogy mik voltak azok, de... talán a vér, a pia és a nők. Már mi tart vissza? Elenát se tartja vissza semmi, hogy egy ágyba bújjon a testvéreddel - néztem még midnig a szemeibe.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:21 Hozzászólás témája:

- Egész jó fej a srác. Pedig farkas... - tűnődtem hangosan, aztán vállat vontam. - Mit zúdítsak még rád? - kérdeztem. - Az életem romokban. Néha azt kívánom, bár mindig olyan lehettem volna, mint egy igazi vámpír. Mint amilyen voltam évekkel ezelőtt is... néha meg azt kívánom, hogy bár lehetnék ember. Mondd... hallottál már olyat, hogy egy vámpír újra emberré váljon? - kérdeztem. - Mert egy ismerősömmel nemrég megtörtént. És arra gondoltam, hogy ha vele megtörtént.... talán én is... és ha ember lennék újra, akkor... talán más lenne minden - hajtottam fel az italt.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány




Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:18 Hozzászólás témája:

- Most magyarázzam női fejjel, mire képes egy nő, ha azt hiszi, megcsalják? A válasz: BÁRMIRE! És mivel Elena terhes, nem csinálhatja azt, amit te - böktem az italra, ami valljuk be, talán a legjobb búfelejtő volt még mindig. - És akkor így jön ide a testvéred... összeállt a kép. Akkor meg... nem Elenában keresném a hibát - vontam vállat, majd felpattantam, hogy átnyúljak az újabb pohárért. - Igen, Gabe farkas - bólintottam. - Néhány hete ismerem, és barátok lettünk - magyaráztam még. - De bármit rám lehet zúdítani, emiatt nem kell aggódnod. Ha van még valami, aminek ki kell törnie, akkor bátran és rajta.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:09 Hozzászólás témája:

Visszaültem a kanapéra, de a szemem villámokat szórt.
- Mit gondolsz, minek ment a hálóba? Isteni... hát ennyi volt Elenának? Egy hét, és máris képes megosztani az ágyát vele? - fulladoztam a keserűségtől. - Hamar újramelegítik a dolgot, ahogy látom - vetettem magam hátra, aztán Victoriára néztem. - Stefan volt Elena szerelme. Addig, amíg Elena engem nem választott helyette. Mert azt mondta, engem szeret. Én voltam a marha, hogy ezt képes voltam elhinni - morogtam. - Ne haragudj... nem akartam rád zúdítani mindent - álltam fel, és öntöttem egy új pohárral mindkettőnknek. - Ez a haverod, akin segítettünk... vérfarkas, ugye? - kérdeztem. - Nyugodtan elmondhatod, kilogikáztam.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 17:04 Hozzászólás témája:

- Hé, ácsi! - szóltam rá, majd feléfordultam. - Annak a srácnak csak a hangját hallottam és annyit mondott, hogy a hálóban lesz, ha majd kell valamire. Vagy valami ilyesmi volt. De a nők bolondosak... - próbáltam nyugtatóan megszólalni. - A testvérednek öhm... van valami köze Elenához? Mármint... gyengébb szálak esetleg? Bár megértem, ha azt mondod, hogy nem az én dolgom... - dőltem hátra.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 16:56 Hozzászólás témája:

- MICSODA? - dörögtem, és úgy ültem fel, mint akibe tűt szúrtak. - Stefan... a hálóba... Elenát? - csikorgattam a fogam, és levágtam a poharat. - Megölöm... esküszöm megölöm... - ziháltam dühösen. - Elena hisz neki! Azt mondta engem szeret, mégis hisz neki! - kiabáltam.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 16:47 Hozzászólás témája:

Eléggé figyelmesen kellett hallgatnom a szavait, hogy összehozzam a fejemben a mondandóját... legalábbis hogy követhető legyen.
Majd ahogy befejezte, nagyot sóhajtottam. - Szóval a testvéred volt az, aki a házatokban a hálószobába ment és hívta Elenát is... így már érthető - bólintottam egyet, de talán jobb lett volna ezt nem az orrára kötni. Főleg úgy, hogy a srác nem is hívta, hanem csak mondta, hogy hol lesz. Na mindegy, kicsúszott. - Bár azt hiszem, nem végleges az, amit most Elena csinált. Belátja majd, hogy szeret. Hacsak a testvéred nem vakítja el... - mondtam már csak az orrom alatt, félredöntve a fejemet.
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 16:38 Hozzászólás témája:

- Mi az, tágítható a lelked? - kérdeztem, aztán az asztalra tettem a lábam, és a kanapé támlájára hajtottam a fejem ahogy én is leültem. - Mi történt? A vámpír boldog volt, együtt élt valakivel. Aztán feltűnt a vámpír öccse, aki lefotózta a bátyját egy nővel csókolózni. Megmutatta a vámpír barátnőjének, jelen esetben Elenának, és a vámpír ívben repült. Dióhéjban. Bár azt a tény kifelejtettem, hogy jó fiú voltam. Nem csináltam olyat, ami miatt kidobhattak volna. De hát engem meghallgatni hatalmas teljesítmény lett volna. Hinni nekem még inkább. Szóval... az élet újra szar - ittam bele a saját italomba.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 16:29 Hozzászólás témája:

- Igen, boszi-izé. Na meg Elena mondta, hogy már nem éltek együtt, és mivel azt mondtad, hogy vigaszra van szükséged, valószínűleg bánt valami - ültem le a kanapéra, majd felsóhajtottam és ittam még egy keveset a pohárból.
- Nem vagyok a jóbarátod, hogy elmondd nekem, hogy mi miatt bánkódsz, de ha elmondanád, egy boszorkányban mások érzelmei is "elférnek" - macskakörmöztem. - Szóval mi történt?
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 15:58 Hozzászólás témája:

- Parancsolj - öntöttem ki neki az italt, és figyeltem, ahogy belekortyolt.
- Bocs, ha kissé kupi van, de az elmúlt időszakban elég lakatlan volt a ház - léptem el mellette, mikor meghallottam a kérdését. Összehúzott szemekkel fordultam vissza.
- Honnan tudod, hogy bánt valami? Ez valami boszi-izé? - kérdeztem, majd helyet mutattam neki a kanapé egyik végén. - Mellesleg igen. Elég súlyos kő nyomja a lelkemet. Csak hogy tudd, hogy ilyenem is van - tettem hozzá.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Victoria de Bellefleur
Boszorkány



Csatlakozott: 2011.07.21. Csütörtök 18:59
Hozzászólások: 2530
Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 15:34 Hozzászólás témája:

- Micsoda lovagiasság - fordultam felé mosolyogva, ahogy kinyitotta előttem az ajtót, majd rögtön elém tárult a hatalmas előtér látványa. Hát igen... csak a hotelbéli lakásom háromszorosa férne el benne...
- Nagyon szép ez a birtok. Sőt! Nagyon elegáns és... illik a Salvatore-okhoz. - Azt inkább nem tettem hozzá, hogy valószínűleg egy ideig nem használta senki, mivelhogy Damonön kívül talán nincs is más Salvatore Mystic Fallsban és ő sem itt élt.
- Öhm... tequilát kérek - sétáltam oda mellé és átvettem a poharat, miután töltött nekem a pohárba.
Belekortyoltam, majd ismét körbefordultam, de aztán megint megállapodott a tekintetem Damonön. - Nem festesz túl jól - állapítottam meg. - Mi nyomja a... szívedet? - módosítottam inkább a szövegemen. Lelket nem akartam mondani... ki tudja, hogy egy vámpír esetében az létezik-e?
_________________

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Kedd. Nov. 15, 2011 13:39 Hozzászólás témája:

(rendőrségről)

Kinyitottam Victoria előtt az ajtót, és betessékeltem.
- Isten hozott a Salvatore birtokon - álltam meg a háta mögött, és hagytam, hogy jó alaposan végignézzen a helyiségen.
- Az épület eredetileg panzió volt még a század elején, a huszas években - magyaráztam, közben a bárszekrényhez lépett. - Egy ősöm vásárolta meg, és azóta a családom tulajdona - fejeztem be, aztán kitártam a szekrény ajtaját, hogy ráláthasson a választékra.
- Mit szeretnél? Van whisky, tequila, vodka, abszint, mentalikőr, konyak, gin, calvados, meg néhány lightos női ital. Szóval? - fordultam vissza, és elővettem két poharat.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Nov. 13, 2011 18:22 Hozzászólás témája:

(hotelból)

- Hát itt vagyunk édesem - vettem ki Delenát a kocsiból, másik kezembe pedig a táskát fogtam. - Egyszer voltál már itt, de akkor csak rövid időre. Itt lakik most apu - nyitottam ki az ajtót, és hagytam, hogy körbehordozza a szemét a nappaliban. - Tudod hercegnőm, mindegy hol vagyok. Otthon, vagy itt.... nekem mindenhol az én gyönyörű kislányom maradsz - pusziltam meg. - Van kedved körbenézni? Megmutatom a házat, jó? - indultam el vele, és jó nagy kör után visszatértem a nappaliba néhány perccel később.
- Látod azt kicsim? - mutattam a festményre a kandalló felett. - Ő a te nagypapád. Az én apám. Mennyire örülne neked, ha látna - simogattam meg, majd gondoltam egyet. - Akkor apu azt mondja, menjünk a szobába, jó? Vannak mesék, nézhetsz egyet. Utána eszünk valami finomat, és játszunk elalvás előtt, jó?

(folyt. Damon szobája)
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 17:45 Hozzászólás témája:

Én is végigpörgettem fejemben a lehetőségeket, és aztán bólintottam, bár ezt Elena nem láthatta.
- Igen, ez igaz. Én sem tudok gondolni másra... Victoria! Elő kell őt keríteni. Ismered őt annyira, hogy.... megkeresd? Beszélgettél vele, talán... talán rád hallgat. Én addig elmegyek Rose-hoz, és megmondom neki, hogy tartson ki. Ha tudsz bármit, akkor hívj, vagy gyertek! Rendben?
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 17:35 Hozzászólás témája:

Úgy éreztem, mintha jégbe mártottam volna a fejemet, és az összes gondolat jéggé dermedt volna bennem.
- Haldoklik - motyogtam. A legjobb barátom, Rose.... - Nem, nem fog meghalni - álltam talpra. - Figyelj, valamit kitalálunk... ha nem méreg.... és nem vér... akkor mi lehet még? Ha nem tudjuk, mit adott neki Elijah, hogy mentsük meg?
Fel-alá kezdtem járkálni, és sebesen cikáztak a gondolatim.
Vámpírok... vérfarkasok... farkasharapás... vér... verbéna... sisakvirág... telihold, boszorkányok....
- Boszorkányok! - kiáltottam fel aztán, és reméltem Elena érti a célzást.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 17:26 Hozzászólás témája:

Nem kerültem semerre. Sem a mennybe, sem a pokolba. Maradtam abban a teljes szürke semmiben, amiben két napja voltam.
- Rose-al? - jutott el aztán a tudatomig az információ. - Miről beszélsz Elena? Mi van Rose-al? - ültem fel idegesen.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 17:19 Hozzászólás témája:

Nem tudom, meddig meredtem a tűzbe, mikor a telefon rezegni kezdett a zsebemben. Noha nem volt kedvem beszélgetni senkivel, mégis előbányásztam, és elöntött a hőség, mikor megláttam a hívó nevét.
- Elena... - szóltam bele a készülékbe remegő hangon. Nem tudom, mi következik most. A megváltás, vagy még mélyebben jutok majd a pokol fenekére.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 15:44 Hozzászólás témája:

[You must be registered and logged in to see this link.]

Reszketve fogtam kezemben a levelet, és ahogy elolvastam újra és újra azt a két sort, úgy éreztem, soha hosszú, és fájdalmakkal teli vámpírlétem alatt nem éreztem ilyet, mint most. Elvesztettem mindent, ami az életet jelentette nekem. A szerelmet, a családot... a reményt egy jobb életre. A reményt, ami emberré tett, ami boldogságot jelentett. Nem volt semmim. Semmi a világon, csak a hosszú, reménytelen sötétség, ami a szívemben újra megjelent.
Gépiesen a bárpulthoz mentem, és kivettem az egyik fiókjából egy vastag ezüstláncot. Soha nem hordtam ékszert, ez talán már van vagy ötven éves...
Felfűztem rá Elena gyűrűjét, és a nyakamba akasztottam. A szívem fölé... itt fogom hordani. Ez lesz ami vigyáz rám, és óv engem. Ez lesz, ami távol tartja tőlem a vámpírlét sötét gyilkos oldalát, hogy ne süllyedhessek oda vissza, ahol valaha voltam. Mert valahol, a lelkem legmélyebb zugában, még mindig ott pislogott a remény...
Lefeküdtem a kanapéra, és a tűz lángnyelvei egyetlen fénnyé vált előttem. Összemosták a képet a könnyeim.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Damon Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Szomb. Nov. 12, 2011 15:33 Hozzászólás témája:

Valami halvány neszezést hallottam kintről, de az ital már eltompította az érzékeimet. Talán egy macska, egy kutya, vagy bármi más... más társam momentán úgysincs.
Mikor azonban csatlakozott ehhez a hanghoz egy másik hang is, ami egy elhajtó autó hangjára hasonlított leginkább, már nem tudtam nyugton maradni. Mert ezt a hangot felismertem ezer közül is. Elena autójának a hangját.
Feltéptem a bejárati ajtót, és meredtem az üres semmibe odakinn. Hallucináltam volna? Részeg vagyok, képzelődöm.
- Simán megőrültem - morogtam, és ebben a pillanatban megéreztem valamit a talpam alatt. És le sem kellett hajolnom, hogy megtudjam mi az.
Reszkető kezekkel emeltem fel a papírt, azzal a két sorral, és az arany karikát. A szebb jövőnk zálogát. Ami úgy látszott, végleg véget ért.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Elena Gilbert Salvatore
Adminisztrátor



Csatlakozott: 2011.02.13. Vasárnap 15:49
Hozzászólások: 13942
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Nov. 11, 2011 22:06 Hozzászólás témája:

(Beckett ház)

Szerencsére találtam egy papírt és tollat az autóban... mert nem akartam csak úgy idejönni, majd elmenni bármiféle üzenet nélkül.
Óvatosan csuktam be az autó ajtaját, mert ha Damon itt van... legalábbis az autója erről tanúskodott, nem akarok most vele beszélni... főleg hogy Kate az ellenkezőjét mondta annak, amit ő... ki is csókolt meg akkor kit?
Megálltam az ajtónál és lassan firkantgatni kezdtem a papírra pár szót, de a könnyeim miatt elmosódott előttem az a kevéske szöveg is.
"Itt kezdődött el minden... és itt is érjen véget..."

Majd fogtam magamat és a küszöbre tettem a levelet, leggugolva. A kezemre néztem és egy ideig még csak néztem a jegygyűrűmet. Nem szívesen váltam meg tőle... de miért viseljem, ha már... hja már vége...?
Hát lassan lehúztam és amint letettem a papírra a karikát, a szívem utolsó darabja is széttört...
Már majdnem megfulladtam a könnyeimtől, de még annyi erő volt bennem, hogy felálljak...

(Damon és Elena háza)
_________________


Damon Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.02.14. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 12424
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Pént. Nov. 11, 2011 19:02 Hozzászólás témája:

(Damon és Elena háza)

Lecuccoltam a nappaliban, a kandalló előtt, és hosszan meredtem a tűzbe. Annyi még jelen állapotomban is feltűnt, hogy rend és tisztaság van. Stefan legalább ezzel nem vesztegette az idejét.
- Hát akkor most mi a fenét csináljak? - kérdeztem a lángokat, persze eredménytelenül. Egy dologra volt szükségem. Egy jókora italra... Töltöttem hát egy nagy pohár whiskyt, majd leültem a kandalló elé, és a gondolataimba merültem. De még idejében eszembe jutott, hogy írjak Ricknek egy smst, hogy bocs, amiért leléptem, de most magányra van szükségem. És hogy ha kellenék, a birtokon bármikor megtalál.
_________________
Damon

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Hétf. Nov. 07, 2011 16:41 Hozzászólás témája:

(Stefan szobája)

Eltelt egy hét, és én csak vártam türelmesen. Kate még nem keresett, és nem lendült akcióba. Néha nyugtalan voltam, bár tudtam, hogy az igézés működik. Nyilván a megfelelő időpontra vár.
Az elmúlt napokban csak lógtam a birtokon erre-arra. Tévét néztem, vadásztam, öltem, ettem, aludtam, és ez volt minden. Láttam, hogy buli volt az iskolában, de nem mentem. Nem akartam elpazarolni az energiámat ostobaságokra. Nekem valami másra kellett koncentrálnom. De arra nagyon...
Épp valami bugyuta talk showt bámultam a tévében, mikor megcsörrent a telefonom, és attól amit a kijelzőn láttam, egy csapásra elöntött a forróság. Mert Kate száma villogott felém.

Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:43 Hozzászólás témája:

- Akkor javasolnám - vettem nagy levegőt - hogy folytassuk a szobámban. Ha odáig nem gondolod meg magad - fogtam meg a kezét, és vezetni kezdtem felfelé, hálát adva közben a sorsnak, hogy ma a Grillbe vezetett.

(Stefan szobája)

Vissza az elejére


Kate Beckett
Ember




Csatlakozott: 2011.06.11. Szombat 12:39
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:39 Hozzászólás témája:

A kérdése hallatán elmosolyodtam. - Mondhatnám, hogy nem... - vettem nagy levegőt, de látva az arcát elmosolyodtam. - De akkor hazudnék - húztam végig az arcán a mutatóujjam. Tényleg jól alakult a ma este... és ez ellen nem is akartam tenni semmit. Ma éjjel csak itt akartam maradni.
_________________
"A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott."

"Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása." (Paulo Coelho)


Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:33 Hozzászólás témája:

Elvált az ajkaimtól, és szemem lehunyva készültem fogadni a jókora pofont, de az nem jött. Ehelyett magához húzott, és most ő volt az, aki engem csókolt.
- Maradni... maradni akarsz éjjelre? - nyögtem ki a kérdést, mikor elengedtük egymást. - Én nagyon szeretném - mondtam már teljesen felajzva.

Vissza az elejére


Kate Beckett
Ember




Csatlakozott: 2011.06.11. Szombat 12:39
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:31 Hozzászólás témája:

Szólásra nyitottam a számat, de ő belém fojtotta a szót, méghozzá a csókjával. Először meglepődtem, de utána én is ugyanúgy csókoltam, ahogy ő engem. Szenvedéllyel telve játszottam az ajkaival és nem tudtam, mégis hogyan válthatta ki ezt belőlem. De sikerült neki. - Én sem hittem volna - motyogtam, amikor elváltam a szájától, hogy levegőt vegyek, de utána újra visszahajoltam az ajkaihoz, hogy most már a hajába túrva csókolhassam újra.
_________________
"A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott."

"Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása." (Paulo Coelho)


Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:25 Hozzászólás témája:

Tetszett, ahogy nem ellenkezett, sőt, átkarolta a nyakamat, és még jobban hozzám tapadt.
- Nem gondoltam, hogy ilyen jól is elsülhet az este - mondtam vidáman, aztán még mielőtt válaszolt volna lehajoltam, és az ajkára tapadtam. Csókolni kezdtem szomjasan, és szenvedélyesen.

Vissza az elejére


Kate Beckett
Ember




Csatlakozott: 2011.06.11. Szombat 12:39
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:22 Hozzászólás témája:

- Ez a szám gyönyörű - mondtam, amikor meghallottam, mit is rakott be a lejátszóba. Elém lépett és táncolni kezdtünk a zenére, mire elmosolyodtam. Éreztem, hogy néha lentebb csúszik a keze a kelleténél, de nem szóltam semmit. Rengeteg férfit állítottam már le ilyenkor, de Stefan szimpatikus volt nekem. Nagyon is. Így hát átkaroltam a nyakát, hozzá simultam és úgy mozogtam vele együtt.
_________________
"A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott."

"Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása." (Paulo Coelho)


Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír




Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:17 Hozzászólás témája:

- Akkor ez remélem megfelel - löktem be egy cdt a lejátszóba. - Nincs kedvem hosszasan kutatni...

[You must be registered and logged in to see this link.]

Megszólalt a zene, én pedig elé léptem, átkaroltam, lassan mozogni kezdtem vele a zenére, de már kissé merészebb voltam... már nem csak a derekát fogtam. Néha kissé lejjebb is tévedt a kezem.

Vissza az elejére


Kate Beckett
Ember




Csatlakozott: 2011.06.11. Szombat 12:39
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:13 Hozzászólás témája:

Mellé sétáltam, miközben felsorolta, miből lehet választani. - Nem is tudom - mondtam gondolkozva. - Soha nem szerettem én választani, de ha már így alakult... lehetne valami lassabb szám. A Grillben ugráltam eleget - nevettem fel és figyeltem, ahogy beteszi a lemezt a lejátszóba.
_________________
"A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott."

"Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása." (Paulo Coelho)


Vissza az elejére


Stefan Salvatore
Vámpír



Csatlakozott: 2011.03.08. Kedd 20:52
Hozzászólások: 1013
Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:09 Hozzászólás témája:

Nem kapta el a kezét, és ez nagyon tetszett nekem.
- Rendben. Akkor a választék a következő - böngésztem végig a cd-k kínálatát. - Lehet pörgős, vagy lassú, a választék pedig a hetvenes évektől terjed a mostani időkig. Hülye ízlése volt Damonnak világéletében. Szóval, mi legyen?

Vissza az elejére


Kate Beckett
Ember



Csatlakozott: 2011.06.11. Szombat 12:39
Hozzászólások: 1674
Tartózkodási hely: Mystic Falls Elküldve: Vas. Okt. 30, 2011 17:00 Hozzászólás témája:

- Odáig soha az életben nem fogok vetemedni, ha már a jelenlegi helyzetet nézzük - forgattam meg a szemeimet John Gilbert neve hallatán. Igaz, még sohasem láttam és nem is ismertem őt, de mindig ezt a reakciót váltotta ki már az említése is.

Végigsimított a kezemen, mire odakaptam a tekintetemet, de nem bántam. Éppen ellenkezőleg... - Valami zene jó lenne. Hirtelen olyan csendes ez a hely a Grill után - húztam le a poharam tartalmát, majd kedvesen elmosolyodtam.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 2:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Előzmények - 02.

(Hiányzik: Elena és Damon romantikus éjszakája )

Stefan Salvatore

- Valahogy nem tudom elképzelni, hogy a te lakásod falán John Gilbert képe lógjon - fintorogtam, aztán néztem, ahogy a kanapéhoz sétál.
- Különös rájönni, hogy amikor azt hiszed egy házra, hogy szép, még mindig lehet szebb. Most éppen tőled - léptem mellé. - Szeretnél valami zenét? - simítottam végig a kezén. Nem akartam rámenős lenni, de nagyon tetszett nekem ez a lány.

Kate Beckett

- El tudom képzelni azt a hangulatot, ami akkor uralkodhatott itt. Damon a barátnőivel, az unokahúgod a barátaival szórakozott, neked meg a pincében kellett nyomorognod. Gyötrelmes lehetett - csóváltam a fejem viccelődve és belekortyoltam a whiskybe, Először elfintorodtam, de utána újabb kortyot ittam belőle. - Nem értek az alkoholhoz, de ez elég jó - mondtam elismerően.

- Ez érdekes. Mármint az ősid képe a falakon. Az én családfám nekem eddig a szüleimből állt, a biológiairól pedig még ennyit sem tudok. Bár ez nem lényeges - kezdtem el lépegetni az egyik nappaliban és végighúztam a régi kanapén a szabad kezemet. - Tényleg szép ez a birtok. Hozzád való.

Stefan Salvatore

- Nem volt ez a ház mindig ilyen csendes - öntöttem két pohár whiskyt, aztán mellé sétálva a kezébe nyomtam az egyiket. - Régen még hárman éltünk itt. Damon, én, és az unokahúgunk, Farrah. Meg aztán mindig volt társaság. Hol Farrah hozott valami fiút, vagy épp a barátnőjét, meg Damon is mindig hazacipelte az aktuális nőit. Néha lemenekültem a pincébe, csak hogy csend és nyugalom legyen végre.
- Akit most nézegetsz - mutattam a festményre - az apai üknagyapám. Ő jött át a kontinensről Amerikába. Egészségedre - emeltem fel a poharamat.

Kate Beckett

A birtok már kívülről is hatalmas volt, de belépve látszott, hogy mekkora is igazából. Elkezdtem nézelődni és szinte lenyűgözött az egész. - Igazad volt! Minden olyan régi, de... egyszerűen fantasztikus. Imádom a régi dolgokat - álltam meg az egyik, falra függesztett festmény előtt, majd ahogy meghallottam a kérdését, hátranéztem Stefan-ra a vállam felett. - Jó lesz a whisky, köszönöm - bár nem volt szokásom töményet inni, most úgy gondoltam, miért ne? Nekem is kijár egy "görbe" este. Nagy bajom pedig itt úgysem lehet. - Nem rossz érzés egyedül élni ebben a hatalmas házban? Bár én is egyedül vagyok, de az én házam eltörpül emellett...

Stefan Salvatore

(Grill)

Benyitottam az ajtót előtte, a kinti hideg után pedig a nappaliban loboló kandallótűz maga volt a megváltás.
- hiába, jól tudtak építeni a régiek. Ezek a kandallók most is ugyanúgy működnek, mint valaha - segítettem le a kabátját, és hagytam, hogy alaposan körbenézzen.
- Legeltesd csak a szemed - álltam meg a bárpult mellett. - Ha gondolod, körbe is vezetlek, bár arrafelé már csak szobák vannak - intettem az emelet irányába. - Mit szeretnél? Van whisky, bor, tequila, valami erős szagú ital, és whisky, whisky meg whisky. Látni, hogy a bátyám készlete.

Stefan Salvatore

Olyan nagyon belemerültem a tévé műsorába, hogy csak azt vettem észre, mikor már rám esteledett. Pedig azt nem tudtam volna megmondani, mi mindent láttam. Mert a tévét nem. Inkább a saját gondolataimmal voltam elfoglalva. És valamivel, ami egyre inkább szöget ütött a fejemben. De muszáj volt ehhez, hogy minden apró részlet a helyén legyen.
Lusta voltam ahoz, hogy vadásszak, ma este legalábbis nem akartam magam ezzel terhelni. Kiálltam hát a birtok ajtajába, és addig várakoztam, míg el nem kaptam egy arra szaladó kutyát. Belakmároztam belőle, a tetemet meg egy bokorba vágtam, jó messzire, hogy a szél ne hozza majd felém a szagát, bűzét. Nem volt már semmi más dolgom, csak hogy lefeküdjek pihenni.

(folyt. Stefan szobája)


Stefan Salvatore

Feltápászkodtam, megigazítottam a ruhámat, aztán felnyaláboltam a két hullát, és a pincébe vonszoltam őket. Betettem őket egy régi fagyasztó ládába. Majd alkalomadták elviszem őket a város szélére, és vagy elásom az erdőben, vagy csak simán ott hagyom. Majd ahogy éppen tetszik.
- Kár, hogy ilyen rövid volt a szórakozás - simogattam meg a gyomrom, ami a lányok vérével volt tele. - Teljes körű kiszolgálás, ezt ugye így hívják?
Éhes már nem voltam, és mivel úgy beszéltük meg, hogy másnap megyek Elenáékhoz, hát újra italt öntöttem, bekapcsoltam a tévét, és a vakítóan tiszta házban nézni kezdtem az első horrort, amit találtam.

Stefan Salvatore

Látszik, hogy bevált az igézés, a két lány rekordsebességgel végzett a fenti takarítással. Nem néztem meg az eredményt. Minek? Ha azt parancsoltam, hogy minden ragyogjon, biztos úgy is történt.
- Ügyes kislányok vagyok - mondtam elismerően, ahogy lehurcoltak mindent az emeletről, és megálltak előttem. Biztos, ami biztos alapon megismételtem az igézést mindkettőn. Sosem lehet száz százalékig biztosra menni. Igy viszont már igen.
- Töltsetek magatoknak italt, és gyertek ide mellém - veregettem meg a kanapét. Csakhamar mindkettő ott ült a két oldalamon, én pedig belenyúltam a fekete hajú, és szebbik lány zsebébe, kihúztam belőle a mobilját.
- Most felhívod a főnöködet. Megmondod, hogy végeztetek nálam, és már távoztatok innen. Nem kell értetek jönnie, mert hazafuvaroztalak mindkettőtöket. Gyerünk!
Gépiesen engedelmeskedett, kifinomult vámpírhallásom pedig elégedetten nyugtázta, hogy a főnök elhitte az egészet.
- Most akkor vetkőzzetek! - adtam ki a parancsot. - Ne maradjon rajtatok a világon semmi!
Megtették, amit mondtam, én pedig éreztem, hogy a vérem máris forrni kezd az ereimben.
- Nekikezdhettek a földszintnek. Nappali főképp. A konyha meg a fürdő nagyjából rendben van - legyintettem. - És igyekezzetek úgy forgolódni, hogy lássalak titeket. Méghozzá MINDENT.
Nekikezdtek a takarításnak, én meg mohó szemekkel néztem a showt. Sürögtek - forogtak, közben lágyan ringtak a melleik, tekergett a csípőjük, én pedig egyre nehezebben bírtam magammal a látvány miatt.
- Nagyon szépek vagytok - állapítottam meg, mikor végeztek, és végre a nappali is régi pompájában tündökölt.
- Ha már végeztetek, akkor lássuk csak, mi lenne még itt hátra - álltam fel, ledobtam magamról a pólómat, aztán visszaültem, és intettem nekik, hogy újra foglaljanak helyet a két oldalamon.
A szőkés hajú lány felé fordultam, és csókolni kezdtem, míg a fekete hajú kezét a nadrágomba húztam.
- Csináld! - mordultam rá, és nyögni kezdtem, ahogy engedelmesen mozgatta a kezét. A szőke engedelmesen tűrte, amit tettem vele - persze hogy engedelmesen, az igézés miatt - és miközben a fekete lány engem kényeztetett, a szőke nyakába mélyesztettem a fogaimat, és mohón szívni kezdtem a vérét.
- Hoppá - álltam meg, mikor alig fél perc alatt a lány feje lebukott. - Hát a barátnőd nem sokáig bírta. Hiába, ma már a lányok sem olyan strapabírók, mint régen - sóhajtottam fel. Lelöktem a kanapéról a hullát, aztán megfogtam a lány kezét.
- Elég ebből. Most már többet szeretnék - toltam le a nadrágomat, aztán a földre fektettem, és vadul, kegyetlenül beledöftem magam a testében.
- Meg se merj nyikkanni! - parancsoltam, és noha a könnyek fojtak a szeméből, néma maradt mindaddig, míg bele nem élveztem, aztán ugyanúgy, ahogy a másik lánynak, neki is feltéptem a nyakát, és rövid idő alatt megöltem.

Stefan Salvatore

(Stefan szobája)

Levágtam magam a kanapéra, és öntöttem egy pohár italt még előtte. Ha valamiért, akkor ezért szerettem a bátyámat, igazi italkülönlegességeket volt képes raktározni. Ez a whisky az egyik kedvence volt. Neki biztos nem kell már, ha itt hagyta. Nekem meg épp tökéletes.
Nem kellett várni sokat, kb egy fél órát, mikor csöngettek, és már a lépteikből hallottam, meg a beszélgetésből, hogy a két lány érkezett meg.
Kinyitottam előttük az ajtót, és betessékeltem őket. Behúztak magukkal mindent, vödröt, porszívót, és hasonlókat, aztán bezártam az ajtót mögöttük, és az egyik torkát vámpírerővel megragadtam, hogy mozdulni se tudjon, a másiknak meg mélyen a szemébe néztem.
- Mostantól ellenkezés nélkül azt teszed, ami csak akarok, megértetted? Nincs kiabálás, sírás, hisztizés, semmi a világon. Mozdulni is csak akkor fogsz, ha én megengedem!
Néztem, ahogy a tekintete üressé és engedelmessé válik, akkor elengedtem, és megismételtem az igézést a társnőjével is. Alig egy percen belül úgy álltak előttem, mint az engedelmes rabszolgák.
- Jó kislányok - veregettem meg az arcukat. - Én itt leszek a földszinten. Addig nekikezdhettek az emeletnek. Az én szobámat takarítsátok ki, rögtön jobbra lesz a lépcső után. Meg persze a folyosót, és ragyogjon minden! Igyekezzetek, ahogy tudtok! Iszonyú éhes vagyok. Ha fenn végeztetek, gyertek le. Itt jön a folytatás - parancsoltam, és amikor felmentek, újra a kanapéra ültem, a zsebemből pedig elővettem Elena fotóját, és nézegetni kezdtem.

Stefan Salvatore

(Lockwood birtok, bálterem)

Az első amire gondoltam az volt, hogy meg kell kenni a bejárati ajtót. Úgy nyikorgott, mintha egy szellem költözött volna belé. Bár ennél a háznál az sem lehetetlen.
Lerogytam a kanapéra, és feltettem a lábam az asztalra. Amikor megérkeztem, csak annyira futotta az erőmből, hogy lerángassam mindenhonnan a fehér vászont, amivel a bútorok le voltak takarva. Mindehol ült a por. Takarítót kell hívnom holnap, ha nem akarok méteres porszőnyegben élni.
Ahogy a lábam az asztalra tettem, lelöktem valamit, és ahogy lehajoltam, csodálkozva láttam, hogy két levél. Az egyik Farrah nevére szólt. Bár ez már mintha fel lett volna bontva egyszer. A másikon az én nevem díszelgett.
Felnyitottam a portól szinte szürke borítékot, és mikor elolvastam, elöntött az az érzés, ami akkor is, mikor megláttam Elenát. Mert ezt a levelet Damon írta. Közölte benne, hogy található, kivel, és hogy miért. Hogy új életet kezdett. Méghozzá Elena Gilberttel.
Dühösen apró cafatokra téptem a levelet, és fel-alá kezdtem járkálni. Jól esett volna egy kis vér, de fáradt voltam a vadászgatáshoz. Maradt hát a tasak. Szerencsére erről még idejében gondoskodtam, hogy a készlet fel legyen töltve.

(folyt. Stefan szobája)

Elena Gilbert Salvatore

(Damon és Elena háza - Hálószoba)

Beléptem a poros falak közé, ahol szemmel láthatóan szállt a por a levegőben, de most nem ez volt nekem a fontos. Biztos voltam benne, hogy a padlás rejt majd nekem néhány érdekes dolgot, ami kell majd nekem.
Hát elindultam abba az irányba, majd a pókhálók és a vastag porrétegen keresztül kerestem a szememmel valamit.
Majd megláttam egy nagyobb ládát. És kinyitottam. És meg is láttam benne azt, amikre most szükségem lesz...

(Bevásárlóközpont)

Damon Salvatore

Benyitottam. Semmi nem változott az előző látogatásom óta. Semmi a világon, vagyis.... a porban, a bútorokon egy ujj nyoma. Mintha valaki végighúzta volna itt a kezét elmerengve.
- Farrah - motyogtam, és gyanúm beigazolódott, mikor láttam az elmozdított levelet az asztalon. Hiszen máshonnan ugyan honnan is tudta volna, hol lakunk jelenleg?
Jó lett volna körülnézni, de nem akartam hiábavaló merengéssel pocsékolni a drága időt. Kivettem hát zsebemből a bárpult kulcsát, és kinyitottam a fiókot, aztán dobogó szívvel néztem azt, amit nem is olyan sokkal ezelőtt ide rejtettem.
- Hát ez a nap is eljött - motyogtam a falaknak, és a régi ősök portréjának a falakon. - Ha tudtok szorítani nekem... akkor most rajta - mosolyogtam.
Ideges voltam. Nagyon ideges. De nem amiatt, amit meg akartam tenni. Ez így volt helyes. És itt volt az ideje. Olyan régen itt lett volna már... én a választól féltem kicsit. Hogy ma a legboldogabb vámpír leszek-e, akit a föld valaha a hátán hordott.
Megszorítottam egy pillanatra az apró tárgyat rejtő dobozt, aztán zsebembe süllyesztettem, és egy búcsúpillantás után bezártam magam után az ajtót.

(folyt. Damon és Elena háza)

Damon Salvatore

(bevásárlóközpontból)

Leparkoltam a régi birtok előtt, és még mielőtt bementem, eszembe jutott, hogy még valakit fel és el kell hívnom... Nem teketóriáztam sokat, kaptam a telefont, és tárcsáztam.
- Hello Gody - mondtam, mikor a túlsó felén beleszóltak. - Remélem nem a legnagyobb munkában és forgalomban zavarlak. Emlékszel, említettem neked egy házavatót, mikor ott jártunk Elenával... nos... ez ma esedékes. Igen, tudom, hogy kicsit későn szólok, de szinte csak az utolsó pillanatban dőlt el az időpont. Remélem annyira nem késő, hogy ne tudnál.... Igen? - kérdeztem. - Hát, legalább három tálca sütemény kellene. Édes, sós, meg valami ami nagyon krémes. Extrán édesszájúaknak. Meg persze valami torta. Ezt rád bízom. Ha nincs ennyi, szedj össze mindent amit tudsz, és a számlát persze hozd magaddal. Gondolom nem kell külön mondanom, hogy ezt azt takarja, hogy szívesen látunk téged is, és ha valakit hozni akarsz, hát csak rajta. Ötre kérnénk az árut, és akkor várunk szeretettel!
Kinyomtam a telefont, aztán néztem előre a sötét, és üres házra. Utoljára akkor jártam itt, mikor Delenát elhoztam. És akkor is megvolt a célom.

Farrah Gash Salvatore

[F és E háza, Farrah szobája]

Már messziről hátborzongató látványt nyújtott a ház. Valahogy nem éreztem azt a melengető érzést, mint régen, hogy "Hazatértem". Hideg volt és szinte az egész környék kongott az ürességtől. A ház körüli növények kezdtek elburjánzani... Mi történt itt? - kérdeztem magamtól, de a választ nem akartam tudni.

Stefan nyilván még mindig valahol a föld alatt van, vagy tudom is én... Damon pedig... ő már a múltkorában is panaszkodott, hogy ez már nem egy otthon... Hát most kezdtem rájönni, hogy mondott valamit. Amíg a felhajtóról átsétáltam a bejárati ajtóhoz, előkotortam a kulcsaimat. Mégiscsak normálisan kéne bemenni, bár nem érzékeltem odabentről semmit. Kattant a zár és én belöktem a súlyos ajtót.

A látvány szinte leterített a lábamról. Mindenhol por... a bútorok fehér ponyvával leterítve. A szívem szinte összefacsarodott. Pedig úgy reménykedtem benne, hogy lesz itt valaki, de mégsem. Az ajtót is nyitva felejtettem, úgy jártam még emberi tempóval mérve is lassan a házban körbe. Ujjaim itt-ott végigszántottak egy-egy letakart bútordarabon. Rémes volt.

A nappaliba érve az asztalon volt egy összehajtott papírdarab. Rajta már tetemes méretű por díszelgett. Közelebb mentem és felemelve a lapot, lefújtam róla a por nagy részét és széthajtottam. Ismerős, régies, férfiírás tárult elém. Damon írta. A jelek szerint már egy jó ideje. Azt írja elköltözött Elenával... Hát legalább boldogok - gondoltam halvány mosollyal, s mikor végigolvastam, lerogytam a poros földre. csak néztem magam elé és próbáltam összeszedni magam. Megadta a címet, hogy hol az új lakása. Meglátogatom - határoztam el és még néhány perc tétlen bambulás és hitetlenkedés után kényszerítve tagjaimat fölálltam.

A levelet gondosan visszatettem az asztalra, hisz nem csak nekem szólt. Még úgy éreztem, nem végeztem... Lassan fölbotorkáltam a lépcsőn. Végigsimítottam a korláton a galériánál és újabb keserű mosoly villant át az arcomon... De kiszakítva magam az emlékek tengeréből a szobám felé kezdtem menetelni. Ahogy az ajtó hangos nyikorgással adta meg magát, valamelyest örültem, hogy itt még nem látszik, hogy elhagyatott a ház. Jónéhány cuccom még mindig itt van. Tán ez a szoba még rendetlenebb, mint az otthoni - mosolyodtam el a fejemet csóválva. De nem időztem sokáig, csak szimplán kíváncsi voltam, vajon itt is oly kézzel tapintható e az üresség. Nem annyira.

Nagy sóhajjal hagytam el egykori szobámat, bár nem akartam így gondolni rá... Lesétáltam a lépcsőn, még utoljára körbenézve a házban, s végül kiléptem a nappali fénybe és bezártam a ház ajtaját.

Még néztem egy darabig a sötétbe burkolózó házat. Próbáltam megemészteni a dolgot... de hát mit is vártam én buta... Hisz én is új életet kezdtem, mondhatni... Valószínűleg Stefan is ezt tette... már jóval előttem. Megráztam a fejem és beülve az Astonba nekiindultam.

[Damon és Elena háza]

Damon Salvatore

(a bevásárlóközpontból)

A zsebembe nyúltam a kulcsért, és kinyitottam a bejárati ajtót, ami halkan nyikordult egyet.
- Isten hozott a Salvatore birtokon kincsem - súgtam Delenának, és beléptem vele a hallba.
Megcsapott a hosszú ideje bezárt ház fülledt szaga, és körbenéztem a nappalin, de mintha nem is láttam volna a fehér vászonnal letakart bútorokat, azonnal megrohantak a múlt emlékei.
A Farrahnak és Stefannak írt levelem még most is az asztalon porosodott, és a bárpulton egy apró pók kezdett el hálót szőni. Vigasztalan, reménytelen volt a kép, mégsem zavart. Hiszen nekem EZ IS az otthonom volt.
- Nézz csak itt szét kicsikém - emeltem fel kicsit Delenát, hogy jó alaposan végighordozza a tekintetét a helyiségen. - Ha tudnád, mennyi emlék köt engem ide - vettem aztán vissza a karomra. - Mennyi minden történt itt velem. Volt benne boldogság, fájdalom, reménytelenség, öröm, düh, vagy épp bánat. Volt hogy úgy éreztem, nincs értelme semminek, máskor reményt kaptam, hogy harcoljak valamiért. És te is jártál itt, csak épp nem tudtál róla. Mert ott voltál benn édesanyádban. És itt is itt voltál kicsim - emeltem a kezem a mellkasomra. - Csak arra persze te nem emlékezhetsz. De szeretném ha tudnád, hogy a Salvatore birtok a te otthonod is lesz mindig. Ugyanúgy mint az enyém, és ugyanúgy, mint Anyué - léptem aztán beljebb vele, és a bárpult egyik kulcsos fiókjába dugtam a szatyrot, aztán a kulcsot ráfordítottam, és zsebrevágtam.
- Mi nem voltunk itt kicsim, nem történt semmi, a plázában is csak a ruhádat vettük. Nem láttál, és nem hallottál semmit - lengettem meg az ujjam a szeme előtt gengszteresen, de mosolyogva, mire felnevetett, és elkapta az ujjamat.
- Helyes - pusziltam meg a haját, aztán egy hosszú búcsúpillantás után újra sötétség borult a birtokra.

(folyt. Damon és Elena háza)

Damon Salvatore

(Gilbert házból)

Síri csend fogadott a birtokon. Ezek szerint még sem Stefan, sem Farrah nem tartózkodott a házban.
- Mint egy kísértetkastély- morogtam, aztán magam elé engedtem Elenát, és szétnéztem a nappaliban. Por mindenhol... életnek még jele sem volt.
- Nos... akkor azt hiszem jobb, ha pakolok - nyújtottam ki neki a kezem, és magammal vittem az emeletre.

(folyt. Damon szobája)

Damon Salvatore

(Damon szobájából)

Lerohantam a lépcsőkön, két kezemben lóbálva egy-egy táskát, aztán a bejárati ajtó elé lepakoltam mindent.
Előkerestem egy darab papírt, és noha már ezer éve nem láttam Farrahot, Stefant pedig még kevésbé, de kit tudja? Olyan hihetetlen, és mesébe illő ez a nap... miért ne térhetnének hát éppen ma ők is haza? Néhány mondatot - hogy hol vagyok, és elsősorban MIÉRT - a papírra vetettem, és jól láthatóan a nappali asztalán hagytam.
- Igy ni - bólintottam. - Akkor... azt hiszem, indulás... de előbb....
A bárpulthoz léptem, és kiutaltam magamnak egy kortynyi whiskyt.
- Delenára... és az én Elenámra... a családomra! - kiáltottam, mintha a fél város hallott volna, bedobtam az italt, jólesően megtöröltem a szám kezem fejével, aztán a birtok ajtaját magam mögött bezárva, mindhárom táskát felkapva, és a kocsi csomagtartójába zsúfolva hajtani kezdtem a bevásárlóközpont felé.

(folyt. ott)

Damon Salvatore

(Saltzman házból)

Szinte berobbantam a birtokra, és mintha a lelkiállapotom tette volna, mintha az ódon bútorokat és falakat is beragyogta volna a fény...
- Apa lettem - mondtam büszkén a semminek, és végighordoztam a tekintetem a bútorokon. Ma reggel, ahogy innen elmentünk, még sejtelmem sem volt róla, hogy így fogok majd visszatérni.
- Nem leszek sokáig, csak Delena ruháiért jöttem - motyogtam pakolászás közben még mindig a semminek. - Néhány napot ott leszünk - kaptam fel a Delena ruháival tömött táskát, amiből szinte nem is hiányzott még semmi a világon, aztán felrohantam a szobámba.

(folyt. ott)

Damon Salvatore

(hotelből, Rose szobájából)

Hatalmas levegőt vettem a bejárat előtt, aztán hangosan kifújtam. Fel voltam készülve a tegnapi pofon párjára, sőt, a többire is. Feltéve persze, ha még Elenát egyáltalán itt találom, és nem csak a csomagjai hiánya fog emlékeztetni arra, hogy valaha valakit nagyon szerettem.
Benyitottam az ajtón, lassan elsétáltam a kanapéig. Életnek semmi jele, vagy nyoma. Azaz... mégis. A tegnap esti pohár maradványai összesöpörve. Tehát Elena... itt járt.
Behunytam a szemem, és szabadjára engedtem a vámpírérzékeket, és ebben a pillanatban meghallottam a kettős szívdobogást. Odafentről, a szobámból.

(folyt. ott)

Elena Gilbert Salvatore

(Gilbert ház)

Az érzések nem múltak el. Csak kavarogtak, letepeledtek az agyamon, a szívemen és szinte fojtogattak. Bennek tényleg igaza volt.
Leültem a kanapéra, de mikor a törött pohárra tévedt a tekintetem, bűntudatom támadt. Az a pofon... nem volt fair, még ha jogosnak is tűnt.
Fogtam egy seprűt és egy lapátot, majd odaálltam és próbáltam azt érezni, hogy ahogy eltűnnek a darabok, a szívem nagyjából összeforr. De nem tudtam lehajolni, hogy felszedjem, inkább ott hagytam, egy csomó porral és leültem a kanapéra ismét, hogy mélyeket lélegezve elmúljon a hirtelen jött fájdalom.
De fáradt is voltam már. És aludni akartam.

(Damon szobája)

Elena Gilbert Salvatore

- Ez az, menj csak! Idd le magad, feküdj le valakivel, csinálj, amit akarsz! - ordítottam én is utána, de már a könnyektől fuldokolva. Összetört a szívem azon része, ami Damoné volt belőlem, és a kételkedése idézte ezt elő... nem az, hogy Katherine terhes tőle... a kétely, amivel rám nézett és elhitte Katherine vádjait...
Talán percekig álltam ott, talán órákig, de éreztem, hamarosan már nem állok meg a lábamon... aludni akartam, kizárni mindenkit... de nem Damon szobájában, ahol minden rá emlékeztet...

(Stefan szobája)

Damon Salvatore

Elfordult, és úgy hittem, ezzel el is vonul. De nem ez történt. Az utolsó szavaim után megfordult, és olyan tüzet láttam lobogni a tekintetében, amilyet még talán soha. Visszasétált elém, és egy olyan pofont kaptam tőle, hogy belesajdult a fejem. Vagy talán a szívem?
- Szóval ez tetszik neked! - mosolyogtam keserűen. - Menjünk csak Elena Gilbert feje után, ahogy ez lenni szokott. Nagyszerű, dobd csak el a gyereked! Látni, hogy anyád lánya vagy - szúrtam oda még egyet, aztán sarkon fordultam, és először a bárpulthoz sétáltam a maradék whiskyért, aztán megálltam a nappali ajtajában.
- Talán jobb, ha elmegyek. Oda, ahol lehet, hogy nem fogadnak szívesen, de egy percig sem fordul meg senki fejében, hogy eldobja a gyerekét magától! - kiáltottam még vissza, aztán hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

(folyt. M.F utcái)

Elena Gilbert Salvatore

Ott akartam hagyni, nem volt kedvem beszélgetni vele, veszekedni pedig főleg nem. Időre volt szükségem és ostobaság volt azt gondolni, hogy nem lát minden mondatomban valamit, amivel vissza tud vágni.
De az utolsó pár, a babára vonatkozó mondatai hallatán megdermedtem és az ereimben megfagyott a vér... elrabolni? És ő nevelné fel? És nem vagyok képes elfogadni, felnevelni, szeretni?
Akaratlanul sétáltam vissza elé és már az indulatok vezéreltek, semmi más. Nem tudtam, mi történt a távozásom után a Grillben, és nem is érdekelt. A kezemet emeltem fel és amilyen erőből csak tudtam, lekevertem neki egy pofont, de a kezem rögtön bele is sajdult, akárcsak a szívem. - SZERETEM A LÁNYOMAT!!! - sziszegtem már dühösen. - Neked SEMMI jogod ezt megkérdőjelezni!!!

Damon Salvatore

Csak akkor szakítottam el a számtól az üveget, mikor az ital fele már csaknem hiányzott.
- Idő? - visszahangoztam. - Neked kell idő? Akkor én mit mondjak erre? Nekem talán nem? Most közölte velem az a nő, akit szívemből gyűlölök, hogy a gyerekemet várja! Előtte pedig a képembe vágta azt, hogy mi történt közted, és a bolhás kis barátod között! - kiabáltam már magamon kívül. - Nem is értem, hogy miért itt vagy most velem, és miért nem az ő sebes arcát ápolgatod!
Odaléptem elé, és ezúttal színtiszta dühvel meredtem az arcába.
- Nem fogom engedni, hogy lemondj a lányomról! Ha kell hát elrabolom, elviszem valahová messze, de én fogom őt felnevelni, ha már te nem akarod, vagy nem vagy rá képes! Néha úgy érzem, hogy én vagyok az, aki igazán szereti őt, míg te csak szabadulni akarsz tőle!

Elena Gilbert Salvatore

- Én nem a szeretetedet kérdőjeleztem meg! Azt sosem tenném, mert nagyon jól tudom, hogy szereted Őt és hogy szeretsz engem... és én is szeretlek, de mégis távolabb érezlek magamtól, mint bármikor... - tört ki belőlem néhány könnycsepp ismét. - Katherine gyereke a TIÉD is! És nem kárhoztatlak érte... de nem tudom... nem tudom megemészteni ezt ilyen gyorsan... nekem csak idő kell... - fogtam meg mindkét halántékomat, mintha csak a fejem fájna. - A lányom pedig... hónapokig ITT élt bennem, mozgott, rúgkapált és ÉLT! Itt volt velünk... de ezek után... ne is álmodj arról, hogy ne vigyem véghez azt, amit először akartam! - suttogtam, mikor már a pultnál állt és ivott, mintha nem is nyelne. - Nincs szükségem az engedélyedre... akkor mehetnék el, mikor akarnék és akkor vinném el, mikor én szeretném!

Damon Salvatore

- Delenának is van anyja! - kiabáltam. - És az te vagy! Tudod, hogy bármit megtennék értetek! Az életemet is odaadnám érted! És nemcsak érted, mindkettőtökért! És mégis, mit kéne tennem? Nem akarom Katherine gyerekét, de nem fogom azt sem hagyni, hogy vele nőjön fel! Tudod, mi válna abból a gyerekből, ha ő nevelné fel??? Ezt nem tehetem meg a gyerekemmel! Nem kérem, hogy fogadd el a másik gyerekemet! CSak azt, hogy ne kárhoztass engem miatta! És Delena nem a te lányod, hanem az enyém is! Nem fogom engedni, hogy elvidd őt tőlem!
Elengedtem, aztán a bárpulthoz sétáltam, és megragadtam egy üveg whiskyt. Lepattintottam a tetejét, és két decit szinte azonnal leküldtem a torkomon.

Elena Gilbert Salvatore

Rázni kezdett a vállamnál fogva, de ha tiszta gondolatokat akart előidézni bennem, nem ért el semmit. - De elfelejtesz valamit... Oliver halott! És ha el is fogadnám a gyerekedet, mi változna? Én nem mondhatom, hogy sajátomként szeretném! Neki VAN anyja! - suttogtam keserűen, miközben féltetúrtam a hajamat, de inkább volt markolás, mint finom mozdulat.
- NINCS JOGOM?! Ő az ÉN lányom! - csattantam fel hirtelen. - Az életéről én határozok! És a mai este után... nem ilyen életet érdemel! - ráztam a fejemet. - És mit kellene tenned? Elmenni Katherine-hez.. talán! Ő a gyereked anyja, nem pedig én!

Damon Salvatore

Hallgattam a szavait, és mikor befejezte, elkaptam a vállát, és magam felé fordítottam.
- Engem sosem érdekelt, hogy Oliver gyerekét várod! - meredtem a szemébe. - Egyetlen percig sem! Katherine gyereket vár tőlem, nem örülök, de az a gyerek is az enyém lesz! Nem tudom még, hogy mit kell tennem! De akarom Delenát, és nincs jogod elvenni őt tőlem! - ráztam finoman, de határozottan, aztán elengedtem.
- Bár tudnám, hogy mit tegyek - motyogtam magam is elfordulva.

Elena Gilbert Salvatore

Hallottam, hogy feláll, de ettől még nem volt akkora erő bennem, hogy feléforduljak.
- Sosem gondoltad... hát képzeld... én sem! - kezdtem el törölgetni az arcomat a felsőm ujjával.
De az utolsó mondataira felé fordultam. - Akkor vesd a szememre, gyerünk! Sorold fel az összes hibámat, amit valaha elkövettem, mondd a szemembe, de ettől még Katherine terhes marad! Bármit is csináltam Benjaminnal, nem változtat semmin! - csuklott el a hangom... elhitte amit Katherine mondott...
- És ha azt hiszed, hogy én dühös vagyok, akkor nagyon tévedsz! - kezdtem el csóválni a fejemet. - Mert nem dühös vagyok... CSALÓDOTT!!! És igazad van, nincs jogom a szemedre vetni semmit! De most már tudom, mit éreztél Te, mikor kiderült, hogy Oliver gyerekét várom! Nagyon jól tudom és átérzem... de nem vágytam erre az érzésre! - hajtottam le a fejemet.
- És ha már itt tartunk... Neked ezentúl meglesz a gyereked Katherine-től... Tőlem már nem is olyan fontos ez...

Damon Salvatore

Szavai olyanok voltak, mint az ostorcsapások. Felállt, és elsétált mellettem, hátra sem nézve rám.
- Elena... - álltam fel én is - tényleg úgy hiszed, hogy én ezt akartam? Legszívesebben kitörölném a fejemből azt az éjszakát Katherine-el! Sosem gondoltam, hogy ez lehet a vége! - fakadtam ki keserűen. - És ahogy hallottam, valahogy te sem vagy az ártatlanság Benjaminnal! Nem hiszem, hogy pont neked lenne mit az én szememre vetni! - mondtam egyre fokozódó dühvel.

Elena Gilbert Salvatore

A hangja hirtelen megemelkedett és rögtön ránéztem, de csak a fejemet tudtam csóválni. - NEM tehetsz róla?! Tényleg... hogy is gondolhattam, hogy majd pont Damon Salvatore tehet erről! Hiszen a gyerekhez elég egy nő is, nem?! - ébredt fel az én hangom is és mikor megéreztem a hasamon a kezét, odakaptam a tekintetemet. - Ennél normálisabb még sosem voltam, ezt elhiheted! És mit beszéljünk ezen?! - álltam fel és elsétáltam mellőle, nem is tekintve rá vissza. - Ha beszélünk róla NORMÁLISAN, meg nem történtté tesszük?!

Damon Salvatore

Az a néhány szó, amit megejtett felém, mintha vasvillát ütött volna a szívembe.
- Ne! - kiáltottam. - Ne mondd ezt! Elena... én nem akartam! Én nem tehetek erről! Nem akarom azt a gyereket, téged akarlak! Téged, és Delenát... nekem ti vagytok a mindeneim...
Elsöpörte a kezemet, ezek után már nem mertem hozzáérni.
- Gyere, beszéljük meg... normálisan... - csúszott a hasára a kezem, néztem rá félve.

Elena Gilbert Salvatore

Nem sokáig élvezhettem a magányt, hiszen megjelent Damon... és most hirtelen még ránézni sem tudtam, mert féltem.. a tekintetemmel akár ölni is képes lennék.
Odaguggolt mellém és suttogni kezdett, miközben a hajamat simogatta, de én elhúzódtam. Nem akartam, hogy most hozzám érjen.
És mikor úgy éreztem, hogy rá tudok nézni, csak egy mondat hagyta el a számat. - Gratulálok... - suttogtam és folytatni akartam, de ismét előtört belőlem a fojtott zokogás. - Gratulálok, Apuci...

Damon Salvatore

Rohantam hazáig, hogy a lelkem majdnem kiszakadt. Láttam a birtok ablakain fényt kiszűrődni, és - noha csak egy hajszálnyit - de megkönnyebbültem, hogy Elena itthon van.
Lefékeztem a birtok bezárt ajtaja előtt, és próbáltam felkészülni arra, ami odabenn vár majd. Tudtam, hogy Elena reakciója lesz minden, csak kedves, és könnyed nem.
Lenyomtam a kilincset, és amikor megláttam Elenát a földön ülni zokogva, belesajdult a szívem. Ital szaga csapta meg az orrom, láttam egy pohár összetört maradványait, de most nem érdekelt a rendetlenség. Odaguggoltam Elena elé, és megsimogattam a haját.
- Elena - súgtam - kérlek.... beszéljük ezt meg....

Elena Gilbert Salvatore

(Grill)

Szinte amint beléptem, levágtam a kabátomat, mintha meg akarnék ölni valakit ezzel a mozdulattal.
ÉS talán nem is volt másképpen. Ugyanakkor... bennem a keserűség lett úrrá... minden gondolat, amit valamikor szépnek gondoltam... hirtelen rossz lett... a jó és szép eltűnt, csak a kesernyés igazság maradt... Katherine terhes... Damontől... az ÉN szerelmemtől és ezt ilyen könnyen közli...
Leroskadtam a kanapéra és a kezeimbe temettem az arcomat. De ebben a mozdulatban nem leltem megnyugvást...
Felnéztem és a kis kávézóasztalra tévedt a tekintetem. Otthagytam őket... és ki tudja, melyikük öli meg a másikat?
De akkor is minden gondolatom körülöttük járt és Katherine születendő gyereke körül... és a jövőképtől mást sem tudtam tenni, csak megragadni egy teli poharat az asztalon és erőm teljében falhoz vágni, hogy minden darabja szanaszét repüljön a szobában, a folyadék belőle a falon folyt végig, én pedig már zokogva rogytam térdre és úgy néztem a mennyezet felé. - Miért büntetsz MINKET??? - ordítottam szinte teli torokból és mintha egy gyermek bűn lenne...
Nem maradt más... csak a hang nélküli zokogás a kanapé mellett...

Damon Salvatore

Láttam, ahogy nehézkesen tápászkodni kezd, és karom nyújtottam, hogy segítségül belém kapaszkodhasson.
- Akkor menjünk - nyögtem egyet, és úgy csináltam, mintha nehezebb lenne annál, amilyen. - Remélem Delenának nem ma jut eszébe megszületni, mert ha meglátja a Grillben a sört, azonnal szép véleménye lesz a szüleiről - vigyorogtam, aztán ráadtam Elenára a kabátját, én is felkaptam a dzsekimet, és miközben ő az autóba ült odakinn, bezártam magunk után a birtok ajtaját.

(folyt. Grill)

Elena Gilbert Salvatore

- Majd ha én megengedem, fenntarthatod a jogaidat, de addig is... - vontam vállat és sóhajtottam, majd mikor az arcomra nézett mosolyogva, és felvázolt egy ötletet, kifújtam a levegőt.
- Ez nem is rossz ötlet! - néztem fel rá, ahogy felpattant. - Semmi ellenvetésem nincs a dolog iránt, ellenkezőleg... - álltam fel, bár én kissé nehézkesebben, mint ő. - Nagyon régen voltunk már ott... - suttogtam. - És vágyom a gyerekkorom egy meghatározó helyére - mosolyodtam el ismét.

Damon Salvatore

- Igen, megértem - sóhajtottam színpadiasan. - De amint a kajával végzett, a fennmaradó időre magamnak tartom fenn a jogot - bámultam a melleit merően, aztán széles mosollyal az arcomon a szemébe néztem.
- Van egy ötletem - ugrottam fel hirtelen. - Nincs kedvem a ma estét a falak között tölteni. Ezer éve mozdultunk ki utoljára. Menjünk el este valahová! Mit szólsz a Grillhez? Eszünk, ha találkozunk valami baráttal beszélgetünk, és ha hozzád férek Delenától, még táncolhatunk is. Mit szólsz hozzá? Lennek kedved?

Elena Gilbert Salvatore

- Tudod, hogy megértő vagyok - sóhajtottam. - És csak vicceltem. Milyen lenne már, ha kényszerítenélek valamire, amit nem akarsz? - néztem rá döbbenten, főleg akkor mikor kitört belőle a nevetés. Nem is tudtam, hogy miért de az utolsó mondatát hallva rajtam volt a nevetés sora. - Mr Salvatore... csak nem irigy a kicsire? - követtem a szemei irányát és lenéztem a melleimre. - Hát... neki fontosabb lesz, mint Neked!

Damon Salvatore

- Én ígérem, hogy nagyon-nagyon jó apuka leszek, és mindent megteszek majd értetek - szorítottam meg a kezét. - De kérlek értsd meg, hogy vannak olyan dolgok, amikkel nem fogok megbirkózni. És ide tartoznak a kakás pelenkák - bólogattam. Aztán ahogy felvázolta a sok gyerek ötletét, óhatatlanul is robbant belőlem a hahota, elképzelve, ahogy két kezében két gyerek ordít, egy hisztizik az asztalnál, kettő üti egymást a szőnyegen, én pedig a kanapén ülve tévét nézek és sört büfögök. - Nem, nem hagyok rád mindent - ráztam a fejem még most is nevetve. - Azt viszont fenntartom, hogy felháborító, hogy a gyereknek egy ideig több köze lesz a női domborulataidhoz, mint nekem - néztem merően Elena melleit.

Elena Gilbert Salvatore

- Hogy neked mennyi problémád van ezekkel - csóváltam a fejemet vigyorogva. - Tegyük fel, hogy több gyerekünk lesz. Akkor is kisajátítod magadnak a kellemes elfoglaltságokat, nekem meg jut a maradék? - mosolyogtam rá, de a hangomban komolyság nem igazán volt jelen. Sokkal inkább jókedv. - És etesd csak nyugodtan kiskanállal, bár azt valószínűleg csak 6-7 hónapos korában kezdi majd el... erről majd én gondoskodom. Minél tovább kap anyatejet, annál jobb... elméletileg - tettem hozzá. - És addigra már hátha átalussza az éjszakákat is...

Damon Salvatore

- A böfiztetés az, amikor sugárban visszahányja, amit megevett? - vágtam kicsit fura fejet ezt elképzelve. - Nem, akkor valószínű azt nem nagyon akarnám látni. Vagyis, látni még egye fene... de szagolni - borzongtam meg. - Ahogy a kakás pelenkákat sem. De ha azt már kidobtad, és a gyereken sincs egy apró barna folt sem, akkor már jelen lehetek - mosolyogtam. - És ha nagyobb lesz, azt vállalom, hogy majd kiskanállal etetem. Legfeljebb letörlöm, amit a képemre köpköd - képzeltem magam el zöldfőzelék-pakolással a képemen.

Elena Gilbert Salvatore

- Akkor legyen jókislány és fogadja el a nevét. És ha nagyon elkényezteted, Téged vonlak majd felelősségre, ha a gyerek nem fogad szót - hajoltam a szájához egy gyors puszira.
- Nem, nem kényelmetlen. Nekem jó itt... - És a következő felsorolás hallatán elnevettem magamat. - Szóval mindent, ami nem undorító... akkor marad nekem a pelenkázás, böfiztetés. Ja és a szoptatás, de azt hiszem, azt ha szeretnéd, se tudnád elvállalni - mosolyodtam el. - És gondolom, ezek egyikénél sem szeretnél majd jelen lenni... - képzeltem magam elé egy ilyen jelenetet és akaratlanul kuncogtam fel.

Damon Salvatore

- Miért, szerinted én nem készültem rá ezerszer, hogy engem Damon-nek kereszteltek? - nevettem fel. - De mire az ember oda jut, megbékél a nevével, bárhogy is legyen. És ha nem tetszik neki, hát majd Apu kiengeszteli - hajtottam a fejem hátra, a kanapé ülőkéjére.
- Nem kényelmetlen itt neked? - néztem aztán Elenára. - Nem túl puha a padló... És most töredelmesen és férfiasan beismerem, hogy pelenkázni nem nagyon akarnék... csak ha muszáj. De a fürdetést, altatást, öltöztetést nagyon szívesen, és bármikor vállalom. És a nyugtatást is, amikor majd leüvölti a falakról a vakolatot - nevettem.

Elena Gilbert Salvatore

A szívére mutatott, majd halványan elmosolyodtam. - Milyen furcsa a sors... Delenát annak köszönhetjük, aki elvette tőlünk az első kisbabánkat. - A mosolyba vegyült egy kis keserűség, de aztán a kérdése után túltettem magam ezen.
- Delena Christianna Salvatore? - ízleltem a nevet. - Nem tudom, illik-e majd hozzá - vontam alig láthatóan vállat. - De nekem tetszik. Maximum majd évekkel később beolvas nekünk, hogy milyen ízlésficamunk van - hajtottam a fejemet a vállára mosolyogva.

Damon Salvatore

Bólintottam a szavaira elgondolkoztam.
- A fiam mindig itt lesz velem - mutattam a szívem felé. - Nem fogja innen kitörölni semmi. De... talán igaza volt Isobelnek. Hogy a sors így tud minket kárpótolni érte. Delenával... igaz is.... tényleg tetszik a Delena név? Delena Christianna Salvatore..... hogy hangzik? Christianna az édesanyám után. Szerinted szép ez így? Illik majd vajon hozzá? - nézegettem Elena hasát úgy, mintha röntgenszemem lenne, és átlátnék rajta.

Elena Gilbert Salvatore

- Ki ne szeretné? Csak hát... nem pont most... - néztem a vállamon heverő kezére, ami finom mozdulatokkal simogatta le a vállamról a blúzomat, de meg sem kellett szólalnom, megállt magától is. És bár sokszor megmondtam neki, hogy bármit megtennék érte, vagy neki, de még egy halvány szikra vágyat sem éreztem a szülés közeledte miatt... - Köszönöm, hogy megérted - húztam az ölembe a vállamról a kezét és megszorítottam.
Majd a következő szavai hallatán teljesen elérzékenyültem. - Tudom... de igazság szerint... már régóta eszembe sem jutott Oliver... nekem olyan, mintha Ő a Te gyereked lenne... és nem pótolja az elveszített kisbabánkat, hiszen egy kisbabát nem pótolhat a másik, de... - sóhajtottam. - Új esélyt kaptunk Vele...

Damon Salvatore

- Apuci kifejezetten szereti a kivitelezést - simogattam le a válláról a ruhát, aztán megálltam, mert eszembe jutott, hogy jobb ha nem húzom fel magam... hiszen már úgysem engedné. Alig egy-két héttel a szülés előtt, meg tudom érteni, ha nem kívánja. És már én is féltem volna... sosem bocsátottam volna meg, ha történt volna miattam valami a kicsivel.
- Azt ugye tudod, hogy bármennyi gyerekünk is lesz, nekem Delena akkor is mindig az én lányom marad? És sosem fogom őt másképpen szereti, mint a többieket. Ő akkor is Apu kicsi hercegnője lesz. Mindörökre - billentettem a fejem oldalra, és kedvesen néztem rá.

Elena Gilbert Salvatore

- Nagyon helyes - néztem rá először szigorúan, de a feltörő kuncogást nem tudtam lenyelni. - Remélem a szolid a Ti szótáratokban is azt jelenti, mint az enyémben! - gondoltam bele hirtelen, de csak tréfából.
Egy csókot adott az arcomra. - Siess is haza, mert én mindig tárt karokkal foglak várni és ha addig nem józanodsz ki... hát szívesen tartom a fejedet hideg víz alá is - jegyeztem meg mellékesen. - És ami a testvéreket illeti... ha Apuci megcsinálja, Anyucinak semmi ellenvetése nem lesz... - kacsintottam rá.

Damon Salvatore

Hangosan felnevettem a feltételei hallatán.
- Édesem, jelenleg két nő van az életemben, és ha rajtam múlik, akkor ez így is marad - nyugtattam meg. - És Rick sem fog menni többet sztriptízbárba. Hiszen visszakapta Isobelt... méghozzá minden járulékkal együtt - céloztam Adamre. - Csak két családapa fog itt szolídan bulizgatni. Iszogatni, zenét hallgatni, beszélgetni.... majd vetetek néhány játékgépet, egy csocsóasztalt... csak kikapcsolódunk kicsit, és kész. Aztán rohanok haza... hozzátok - adtam egy csókot az arcára. - Pláne, ha már többen is leszünk. Mert majd lesz később egy öcsike... vagy egy hugica. Vagy nem is egy.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 1:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Előzmények - 01.

Damon Salvatore

(Saltzman lakás után)

Ahogy benyitottam a birtok nappalijának ajtaján, a besütő lemenő napfény táncoló porszemek millióit világította meg a levegőben. Becipeltem a két nagy táskát, és ledobtam őket a kanapéra.
Hosszú hónapok óta nem jártam ebben a házban, és mégis, minden szeglete az otthont hordozta magában. A nappali, a díszes címer a kandalló felett, a régi szőnyegek, a bárpult amit annyiszor megcsapoltam, és annyiszor szétvertem, és a levegő, amit már olyan sok nemzedék szívott... ez volt az OTTHON.
- Hát, akkor megjöttünk - állapítottam meg Elena felé fordulva, mellesleg teljesen feleslegesen, aztán nagy hasára csúszott a tekintetem. - Mi legyen? Menjünk az én szobámba - mutattam az emelet felé - vagy mivel neked már nehéz a lépcsőn járás, válasszunk ki egy földszinti vendégszobát? Te választassz - öleltem át a derekát két kézzel, és boldogan néztem gyönyörű barna szemeibe.

Damon Salvatore

Néztem a távolodó autót, míg csak el nem halt a motor zúgása a távolban. Már csak a fülemben hallottam a hangját, a képzeletem játékaként.
Bezártam az ajtót, és - mi mást tehettem volna - visszamentem a szobámba. Ennek a néhány órányi boldogságnak a színhelyére...

(folyt. ott)

Elena Gilbert Salvatore

A kezeinkre néztem, amik ahogy hátráltam, szétszakadtak, ahogy az ajkaink is. A szavai a tudatomba égtek. Szeret engem. És én is szeretem őt.. mindennél jobban, a saját életemnél is..
Könnyekkel a szememben sétáltam az autóhoz és még egy pillanatra visszanéztem rá. Az ő szemeit is könnyek fátyolosították. - Találkozunk még és akkor... már minden másképp lesz! - nyitottam ki az autó ajtaját és beültem.
Nem bírtam tovább sokáig, ahogy elhagytam a birtok határát, a könnyek záporoztak a szememből. És belém hasított, hogy elfelejtettem elhozni a levelet, amit a csomagópapírban hagytam. Azt a levelet arra a célra írtam, ha nem találkoznék már vele. De most ott felejtettem. ( [You must be registered and logged in to see this link.] Viszont már mindegy... az a levél írott formája az érzéseimnek...

(Oliver lakása)


Damon Salvatore

Egy szó nélkül indult el az ajtóig, de ott megtorpant. Visszafordult felém, könnyben úszó tekintettel, és a nyakamba vetette magát. Öleltük egymást szorosan, szinte a szívünk is egyszerre dobbant most. A szerelem ritmusára...
- Én is szeretlek Elena. És várok rád. Bármennyit várok... Nekem nem kell más - suttogtam a fülébe. - Hiszen te vagy nekem a tökéletes. Te vagy nekem a nagy szerelem. Annyira szeretlek...

Igy maradtunk néhány percig, aztán nagy sóhajjal elengedtem, és halvány mosollyal letöröltem arcáról a könnyeket.
- Isten veled, Elena - mondtam halkan. - És ha bármikor úgy érzed, hogy hiányzom, gyere. Ne törődj semmivel... engem mindig megtalálsz.

Álltam egy helyben, néztem, ahogy kilép az ajtón. Néztem, ameddig tudtam, de a könnyek hamarosan elhomályosították a látásomat.
- Szeretlek, Elena - suttogtam a hátának, mintha most is hallaná, pedig már ekkor messze járt.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Elena Gilbert Salvatore

Damon szobájából:

A fejemben visszhangzottak a mondatok, amiket a kislányról mondott és hogy megőrzi a képet. Ez egyfajta reményt adott, hogy talán megszeretheti őt, függetlenül attól, hogy Oliver kislánya...
Kézen fogva indultunk el ide és hamarosan leértünk a nappaliba.
Csak egy rövid időre szemléltem az ismerős helyet, de rögtön az ajtó felé indultam, még mindig a kezét fogva.
Viszont az ajtóban megtorpantam és könnyes szemmel fordultam felé, elengedve a kezét.
Nem gondoltam most semmire. Ehelyett a nyakába vetettem magam és most búcsúzóul hosszú, szenvedélyes csókot adtam az ajkaira. Nem akartam, hogy ez a perc véget érjen, itt akartam maradni vele, de tudtam, hogy bántanám őt előbb-utóbb. - Szeretlek téged! A szívem a tiéd és... szeretlek - suttogtam a szájába.

Damon Salvatore

(a hotel után)

Kiszálltam a kocsiból, és örültem, hogy végre egyedül maradhattam. Távol mindentől, mindenkitől. Bajtól, gondtól... bár egy részüket magammal hordoztam.. de mégis, más volt itt. Elengedhettem magam.
A kanapéra ültem, egy üveg whiskyvel. Elgondolkoztam a mai napon. A tárgyaláson... és azon, amit Rose átadott Isobelnek. El sem tudom mondani, milyen érzéseket keltett bennem. Egy dolgot akartam, azt amit már olyan régen tettem meg. Bedobni néhány pohár italt. Kicsit könnyebbnek érezni magam. Kicsit feloldódni... kicsit felejteni.

(Damon szobája)

Damon Salvatore

Feküdtem egy darabig, de egy idő elteltével meguntam bámulni az asztal sarkát. Nem nagyon volt mit csinálnom... de mégis meg akartam magam mozgatni. Rájöttem, ha fekszem, és nem foglalom le magam valamivel, csak még rosszabb, mert annál jobban jár az agyam.
Hallottam odafenn, hogy Farrah megint meglógott az ablakon, de rémület helyett most csak mosolyogtam rajta. Bíztam benne, tudtam, ha már hazajött, többé nem tűnik el nyom nélkül. Nagylány, felnőtt nő, és joga van a maga életéhez. Csak reménykedtem, hogy nem kerül veszélybe.
Nagy keservesen feltápászkodtam, kiballagtam a postaládához, és behoztam belőle mindazt, amit három napja tömködtek bele. Levelek, szórólapok, reklámykiadványok... a legtetején egy nagy boríték. Attól a bizonyos Jesstől, akit akkor ismertem meg, mikor Melanie megmentésén munkálkodva ránk tört a fürdőszobában. Elvigyorogtam magam az emléktől, de ahogy olvasni kezdtem a pár soros értesítést, a mosoly gyorsan le is hamvadt az arcomról.
Melanie temetése.... Nagyot sóhajtottam. Hát ma este tényleg elmúlik közülünk az egyik legidősebb vámpír... és az egyik legjobb barát, akit csak valaha ismertem. Hiányzott nekem. Még mindig... most is nagyon hiányzott.
A szobámban átöltöztem, és úgy döntöttem, már most kimegyek a temetőbe. Minek üljek itthon? Ott pedig már olyan régen jártam. Volt okom kicsit szétnézni, és emlékezni.
Farrah-nak írtam egy kis cetlit, aztán kocsiba ültem, és a gázba tapostam.

(folyt. temető)

Damon Salvatore

(a Grill után)

Beléptem a nappaliba, és elvetettem magam a kanapén. Kezemben - mint egy ereklyét - ott szorongattam a bizonyítékot jelentő felvételt...
"Megvan" - gondoltam mosolyogva. "Megcsináltuk... Rose és én... megcsináltuk".
Elméláztam kissé, ha Rose-ra gondoltam. Különös, de valahogy most nem éreztem a feszítő-őrjítő vágyat a közelében. Változott volna talán, amit iránta érzek? Nem, biztosan nem! Hiszen annyira szeretem. Talán a szeretet MILYENSÉGE az, ami változott...
Letettem a felvételt az asztalra, aztán karomat a fejem alá fűztem. Hallottam fenntről Farrah szöszmötölését, és jó érzéssel töltött el, hogy újra itt van velem.
Aztán Elenára gondoltam... igazság szerint, folyamatosan csak rá gondoltam... mióta Rose elmesélte hol járt, és mi történt. Annyira szerettem volna elmenni, megkeresni őt... de tudtam azt is, hogy nem lehet. Talán csak még rosszabbat tennék vele. Most nem tehetek mást, csak várni, türelmesen. De épp ez a tétlen várakozás volt a legrosszabb.
Felkaptam hirtelen a telefont, nem akartam hívni Ricket, mert ki tudja nem-e az éjjel fáradalmait piheni ki jelenleg, de írtam egy smst, miszerint ne aggódjon a tárgyalás miatt. Nem lehet már baj... csak figyeljen engem, és Rose-t.
Aztán letettem a telefont, oldalra fordultam, és csak bámultam bele a semmibe.

Damon Salvatore

Adott egy gyors puszit, és a szobájába viharzott. Mosolyogva, őszinte szeretettel néztem utána. Még most sem változott. Legalább ő volt változatlan ebben a sarkából kifordult életben...
A konyhába sétáltam. Szép, napsütéses idő volt odakinn... és megfordult egy ötlet a fejemben, miközben elővettem egy vérkészítményes tasakot. A napfény kicsalogatja az iskolásokat a parkokba, és a szórakozhelyek is tele lesznek velük iskola után. Talán most lenne esély elkapni Ariát.
-Kicsim! - kiáltottam fel Farrah-nak. - Én most néhány órára elmegyek itthonról. Ha lehet, ne lépj le megint nyom nélkül!
Hallottam, ahogy megnyugtatólag visszakiált. Kaptam a kabátomat, autóba ültem, és indultam a hotelba, Rose felé.

(folyt. ott)

Farrah Gash Salvatore

- Tudod, a remény hal meg utoljára és én remélem, hogy ez a ház majd valamikor újra, legalább csak egy csöppet fog hasonlítani a régi mivoltához - mondtam szomorkásan.
- Na, de hagylak pihenni. Ha kellek megtalálsz - dobtam neki egy puszit és szokásomhoz hívem fölugrottam a galériára, onnan pedig a szobámba vágtattam.

(folyt. Farrah szobája)

Damon Salvatore

- Bennem azok a képek lassam már kikopnak kicsim - sóhajtottam. - Az emlékek nem változtatnak a jelenen. Bármennyire is szeretném - nyújtóztam nagyot.

Farrah Gash Salvatore

- Nem akarom hallani - szóltam oda, amikor belekezdett a nős dologba, de csak kimondta. - Tény és való, hogy olyan, mint egy szellemkastély. Amíg itt voltam én is mindig egymagam voltam, soha nem volt úgy, hogy egyszerre voltunk itthon. Viszont itt - ütögettem meg az ujjaimmal a mellkasomat a szívem környékén - még mindig élnek a régi képek.

Damon Salvatore

- Ez neked otthon, kicsim? - kérdeztem keserűen. - Nézz csak szét. Üres, élettelen... ez már nem olyan otthon, mint volt. Régen élettel volt teli. A nevetéseddel. A Stefan és az én veszekedésemmel. Nők nyögéseivel - kacsintottam rá, bár nem túl jókedvűen. - És most? Úgy élek itt néha, mint egy kísértet. Örülök, ha Rose-nál időzhetek.

Farrah Gash Salvatore

- Nem is moroghatnál - szóltam be neki és jelentőségteljesen végignéztem a nappalin. - Persze, bármikor szívesen látunk, de még nem áll szándékomban véglegesen oda tenni át a székhelyem. nekem ez az otthonom.

Damon Salvatore

- Akkor vedd úgy, hogy a kérdés tárgytalan - sóhajtottam. - Hiába tudnám néha megölni, de mégis csak az öcsém - morogtam az orrom alá.
- És most kicsim? Hazajössz, vagy a másik házban laksz már? Ugye egyszer meghívsz szétnézni? Igérem, nem fogok morogni a kupi miatt.

Farrah Gash Salvatore

- Nem áll szándékomban - őszintén mondtam. - Stefan? Én nemhogy a bál óta nem láttam, hanem kb sulikezdés óta nem láttam. Ja, de, bocs. Amikor Elenát elrabolta Lee. Na akkor láttam utoljára.

Damon Salvatore

- Ezek szerint ti még mindig jól kijöttök - néztem rá. - Bár ami azt illeti, van itt is szoba bőven... elfért volna máshol is, nem csak a te szobádban. De az új házban nyilván jobban a magatok urai lesztek - mosolyogtam rá. - De ugye nem hagyod még egyszer magadra ilyen sokáig Aput? - nyomogattam meg a vállát.
- Na és az én kedves öcsémről hallottál esetleg? A bál óta őt sem láttam.

Farrah Gash Salvatore

- Ezt egy szóval sem mondtam - mosolyogtam. - Tulajdonképpen, Elisének kell jobban, hogy ne az én szobámban lakjon itt. és az én szobám még amúgy sincs teljesen kész. Szóval nyugi - vigyorogtam.

Damon Salvatore

- Hát igen - bólogattam, mikor láttam, hogy leesik az álla, főleg mikor a Tyler-es részhez értem. - Ő megmentett, én cserébe megkíméltem őt, ráadásul azóta megmentettem Anna és a babák életét. Béke van - nevettem rá.
Aztán elkomorodtam, mikor Melanie-t hozta szóba.
- Igen meghalt. Nem is olyan régen - néztem a szőnyegre, és még mindig elszorult a torkom. - A testvére ölte meg. Telenyomta egy mérgező növénnyel. Egy darabig úgy tűnt, rendben lesz... aztán mikor meglátogattam, meghalt. A karjaimban - idéztem fel a rémes emléket.
- Na beszéljünk másról - erőltettem magamra némi vidámságot. - ha jól veszem ki a szavaidból, a felújított ház azt jelenti, hogy csak ritkán veszed igénybe ezek után a birtokot?

Farrah Gash Salvatore

Az állam a régi pincében landolt, miközben hallgattam amit mondott. Az utolsón elmosolyodtam egy röpke pillanatig. Damon a jó vámpír. Nem tudom miért, ezt Stefannak jobban lehetett elképzelni. Ez már időtlen idők óta így volt. Még ember korukban is. Stefan volt a jó fiú, a romantikus srác, míg Damon a "rossz arcú" macsó, akinek elég volt egy mosoly és a Ladyk már dőltek is a karjába.

- Nos, khm. Hát zajlik az élet itt, mint mindig - próbáltam valamit mondani. Aztán ezek a halál dolgok voltak a fejemben. Kicsit nehéz volt felfogni. Damon gyűlöli Tylert, meg akarja leckéztetni. Tyler gyűlöli Damont, meg akarja ölni, majd mégis megmenti. 180°.

- Melanie meghalt? - kérdeztem, bár inkább kijelentésnek hangzott.

Damon Salvatore

Láttam, hogy nem nagyon akarja taglalni a témát, úgyhogy nem feszegettem. Majd ha ő idejét vagy okát érzi, beszélni fog róla.
- Harmony? - komorodtam el kicsit a kérdésére. - Harmony elhagyott.
Láttam, ahogy kerekre nyílik a szeme.
- Én voltam benne a hibás, ez tény - bólogattam. - Találkoztam egy vámpírlánnyal, Rose-al. Akkor épp nem voltam a legjobb passzban...nem kellett sok győzködés részéről, hogy legyek újra vámpír. Öltünk, és megcsaltam vele Harmonyt. Csak egy alkalommal Rick és Isobel arra jártak, és egy kamerával megörökítették ezt. Megmutatták a felvételt Harmonynak. A többi magától értetődő - sóhajtottam. - Most Braddel él. Aki - mint kiderült - a bátyja. Jó kezekbe került, és már nincs egyedül a világban - mosolyogtam. - Közben Tyler megharapott, amivel hajszál híján megölt, de aztán meg is mentett, és már béke van köztünk. Melanie meghalt - halkult el a hangom. - Rickkel és Isobellel azóta már kibékültem, és szinte családtag vagyok náluk. Stefan azóta sem tudom, merre jár. Elena pedig... - nyeltem nagyot - gyereket vár attól a vámpírtól, aki megölte a fiamat. És aki azóta már maga is halott. Rose és én pedig... khm... különleges barátok vagyunk. Apu jó útra tért kicsim. Nem öl már embert.

Farrah Gash Salvatore

- Nem tudom még - ráztam meg a fejem. - Azt mondta, majd elmondja, mit tett Christian, amiért rajtam akar vagy akart bosszút állni - sóhajtottam. - Egyelőre nem vagyunk együtt és nem tudom, hogy leszünk-e. Lefeküdtünk párszor és egyelőre ennyi. Viszont a gyűrűm nélkül meztelennek érzem magam - húztam el a számat. Felhúztam a lábaim és teljes testtel felé fordultam.

- Veled mi történt? Harmony hol van?

Damon Salvatore

Mesélni kezdett, és meg csak kapkodtam a fejem, és próbáltam felfogni a lényeget, bár elég bőséges volt az információ, amit hirtelen a nyakamba zúdított. Vicki, egy vámpírvadász, Elise, egy ház...
Nagyokat pislogtam, mikor ahhoz a részhez ért, hogy egy vámpírvadásszal kavar, de aztán csak nyeltem egyet, és fújtattam a végén.
- Kicsim, nem mondom, hogy boldog vagyok, hogy pont egy vámpírvadász... de mint mondtam, nincs jogom, hogy beleszóljak az életedbe. Felnőtt nő vagy Farrah, aki felelős a tetteiért. Ha téged ez a helyzet boldoggá tesz, vagy legalábbis örömmel tölt el... hát, tedd. De ha erőszakkal kényszerít téged, akkor csak azt kell elmondanod hol van, és máris halott. Ha saját akaratodból vagy benne a kapcsolatban, csak annyit kérek, hogy mérd fel reálisan, a szeretteidre nem jelent-e veszélyt. És ha úgy látod, hogy nem, hát... áldásom rátok - mosolyogtam.

Farrah Gash Salvatore

Elmosolyodtam és nagyot sóhajtottam. Hol is kezdjem - gondoltam.

- Minden oké, nincs bajom. Soha nem is haragudtam rád és ne sajnáld, igazad volt! - mondtam lehajtott fejjel és újra mély levegőt vettem.
- Hol és mit? Hát megpróbálom összefoglalni - mondtam halkan és a combomat dörzsölgettem. - Amint látod, nem sikerült öngyilkosnak lennem, Vicki megmentett. Aztán találkoztam a városban lévő vámpírvadásszal. Nem fogod kitalálni, meg akart ölni, Christian miatt - itt felemeltem a kezem, ahol a gyűrűm volt még anno - És elvette a gyűrűm. És most jön az a rész, aminek nem fogsz örülni... - sandítottam fel rá. - Kavargatunk - böktem ki, aztán gyorsan tértem is át a következőre. - Aztán Elisével felújítottuk a régi kis házukat az erdőben, azon dolgoztunk az elmúlt másfél hónapban. Nagyon jól néz ki - mosolyogtam. - Tegnap lett kész teljesen... - elhallgattam és vártam a reakcióját. Tisztára, mintha intőt kaptam volna és most próbálnám kidumálni magam.

Damon Salvatore

Visszaölelt, és sírós hangon szólalt meg.
- Te is nekem, Kicsim - ringattam a karomban, még mindig szorosan átfogva. - Hol jártál? Mit csináltál eddig? - kicsit eltoltam magamtól, és végigmértem - Rendben vagy, nincs semmi bajod?
Felsóhajtottam és újra megszorongattam.
- Sajnálom Kicsim. Sajnálom, hogy olyan hülye voltam. Haragszol még rám? Felnőtt nő vagy, még akkor is, ha egy kamaszlány testében élsz. Nincs jogom beleszólni az életedbe, akkor sem, ha nem tetszik amit teszel. Már megértettem. Még ha nehezen is jutottam el idáig.
Leültem vele a kanapéra.
- Mesélj kicsim - mosolyogtam rá.

Farrah Gash Salvatore

A hangja halk volt. Elmosolyodtam és szorosan köré fontam a karjaim. Ez hiányzott.
Könnyek gyűltek a szemembe, mert éreztem hogy szeret, még ha nem is vagyok tökéletes. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy csak úgy elhagytam őt.
Felnéztem az arcába, de nem sokat láttam. A könnyek masszív falat állítottak a szemem elé.

- Hiányoztál, apu - suttogtam sírós hangon. Nesze neked kemény vámpír csaj.

Damon Salvatore

Felálltam, néztem ahogy közeledik, és úgy nyújtottam ki felé a kezem, mintha attól félnék, hogy átszalad rajta, ahogy a testetlen szellemeken szokott. De nem így történt. A vállához értem, és még mindig csak bámultam rá hang nélkül. Emlékeztem utolsó szavára... és már feladtam a reményt, hogy bármikor is viszont láthatom. Pedig ő volt az, akit mindig, minden fenntartások nélkül szerettem.
- Kicsim - suttogtam rekedten, aztán nem érdekelt kapálózni fog-e, vagy megpróbál ellökni, de szorosan magamhoz szorítottam, és úgy éreztem, soha nem fogom tudni elengedni.

Farrah Gash Salvatore

Elnevettem magam. Deja vu-m volt. Amikor idejöttem ősszel, hasonlóképp nem hitt a szemének és azt hitte, szellem vagyok.

- Apu, ezt már egyszer ellőtted - mosolyogtam rá és bizonytalan léptekkel megindultam felé. Nem voltam benne biztos, hogy felfogta, hogy tényleg itt vagyok, teljes testi valómban. Elvégre úgy mentem el, hogy meghalni megyek és utána is azt akartam, hogy ezt higgye...


Damon Salvatore

Arra neszeltem fel álmomból, hogy kinyílik a bejárati ajtó, és egy női alak lép be. A hirtelen fénytől, és ébredéstől - meg persze a piától - elég nehezen fókuszáltam rá, így először azt hittem Rose jött meg.
- Szia... - morogtam - ne haragudj, ha leléptem kicsit... - igyekeztem feltápászkodni, és ahogy megdörzsöltem a szemem, és újra felnéztem, egy pillanatig azt hittem, álmdoom vagy képzelődöm.
- Farrah... - motyogtam tágra nyílt szemekkel - kicsim.... TÉNYLEG te vagy az?


Farrah Gash Salvatore

Már napját nem tudom, mikor voltam utoljára otthon, a birtokon. de amikor voltam, akkor is arra törekedtem, hogy egyik rokonommal se fussak össze. Általában az volt, hogy ablakon be és ki, ha kellett valami a szobámból.
Az elmúlt másfél hónapban pedig a házzal munkálkodtunk kint az erdőben és általában a vámpírvadász lakásban aludtam. Khm. Kellemes a hasznossal...
De úgy éreztem, itt az ideje, hogy valami életjelet adjak. Nem tehetem ezt Damonnel, az egyetlen rokonommal, akivel tényleg tartom a kapcsolatot, mert Ez alatt a fél év alatt Stefannal kb kétszer ha találkoztunk. Na ez a 146 év alatt is így volt. Pedig annyira szerettem őt is, amíg még emberek voltunk.
Na mindegy. Nem most van itt a nosztalgia ideje. Mély levegőt vettem és kiszálltam az Astonból. Fölsiettem az ajtóig és a kilincsre tettem a kezem. Lehunytam a szemem és benyitottam.

Damon Salvatore

(a Saltzman lakás után)

Miután letettem Ricket, és hazahajtottam, nem akartam semmi mást, csak aludni egy jó nagyot.
Nem mentem a szobámba, szokás szerint, csak a nappali kanapéjáig, ahol már egész jól berendezkedtem az alvásra. A szobám nagy ágya túl üres volt egyedül...
Letettem a fejem a párnára, magamra rángattam egy takarót, és még mielőtt letarolt volna az álom Rickre, Isobelre gondoltam, a közelgő tárgyalásra, Rose-ra... de a legtöbbet Elenára. Vajon hol jár, mit csinál most? Vajon jól van ugyan? És vajon gondol-e még rám egyáltalán úgy, ahogyan én gondolok rá?
Mert én szívem minden szeretetével rá gondolok.

Elena Gilbert Salvatore

Előzmények: [You must be registered and logged in to see this link.]

Utolsó hozzászólás: Damon Salvatore: 2011.03.03, 15:44

Álmosan tapogattam ki a telefont, és előhúzva láttam, hogy az ébresztő funkció aktivizálta magát. Csak tudnám kitől, vagy mitől... Nyögve nyomtam ki a készüléket, de hiába, az álmot már kiűzte a szememből. Nagy keservesen talpra vergődtem, és a konyhába másztam egy kávéért. Ahogy végignéztem magamon, megállapítottam, hogy bizony nem csak egy kiadós reggeli, de egy zuhany, és némi tiszta ruha sem ártana...

Amikor nem sokkal azután előkerültem a szobámból, immár tisztán, és gyűretlen ruhákban, kinyitottam a bejárati ajtót, és behorgásztam az újságot a küszöbről. Épphogy kisimítottam, és amikor megláttam a címlapot, félrenyeltem a kávét, és fuldokló köhögésbe kezdtem. Az első oldalról egy virított felém hatalmas betűkkel:

"LETARTÓZTATTÁK A KÖZÉPISKOLAI TANÁRT!" SZEXUÁLIS ZAKLATÁS AZ ISKOLÁBAN!' A betűk alatt pedig Alaric megbilincselt, és kétségbeesett arcú fotója látszott.

Levágtam az újságot az asztalra, és nem hittem a saját szememnek. Rick, mint zaklató? Bilincsben? Ez valami ritka hülye tréfa lehet...

Előkaptam a telefont, és tárcsáztam a rendőrséget. Hosszú percekig győzködtem a központost némi felvilágosításért, és attól, amit hallottam, semmivel sem lettem nyugodtabb.

Egy dolgot tehettem: magamra kaptam a kabátomat, a kocsimba vágtam magam, és teljes gázzal elindultam a rendőrség felé.

(folyt. ott)
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 14, 2012 11:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
A nappali

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Vissza az elejére Go down
 

A nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Emeleti nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-