Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 19, 2014 11:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Katherine
I'm here to laugh on you.

- Elhiszem neked, Stefan. – bólogattam helyeslően, miközben figyeltem, ahogy búskomor arccal újratölti üres poharát. – De nem lenne jobb neked, ha most elmennék. Kell neked egy kis társaság és úgy látom, egyik öribarid sem jelentkezett önként. – mondtam őszintén, bár cinikus mosollyal.
Máskor mind itt pattog, idegesítően vihorásszák végig a lakást, de amikor szükség lenne rájuk, köddé válnak. Na nem, mintha szónoklatot szeretnék tartani a baráti kapcsolatokról. Azt hiszem, bőven akad olyan ember, aki sokkal többet tudna mondani erről, de a nyilvánvalót én is észre tudom venni.
Ezekben a nehézidőkben kellene neki a társaság, a barátok környezete, de nem látom, hogy a nagy versenyzésben úgy beszakítanák az ajtót, mint Damian. Ő bezzeg jött, amikor megtudta, mi van velem. Kissé nem mindennapi módszert választott a belépőhöz, de mindenesetre ott volt és még arról is biztosított, hogy beindítja boszis kapcsolatait a szent cél érdekében, mely ezúttal az én visszaváltoztatásom. Nem kellett kérnem, hogy eljöjjön. Még csak nem is panaszkodtam neki azelőtt a problémámról, mivel azt sem tudtam, merre jár. Óriási hírnevemnek hála értesült a kis balesetemről és rögtön idejött megnézni, mi van velem. Nem vagyok barátkozós típus és vele is az idő nagyobb részében csipkelődünk, szívatjuk egymást, de nem halálosan komolyan és bevallom, én is megtettem volna ezt őérte. Ha hallom, hogy bajban van, eljöttem volna és kihúztam volna belőle, kivéve persze, ha az én testi épségemre is veszélyes lett volna a helyzet. Valószínűleg megpróbáltam volna mindent, terveket szőttem volna, csaltam, hazudtam, manipuláltam volna, nagyjából, amikhez értek, de elsősorban a saját életem mentettem volna. Számomra mindig ez a legfontosabb. Ez önző dolog, jól tudom, még mindig határozottan állítom, hogy az én életem többet ér bárkiénél.
- Jól ismersz, Stefan. – kacsintottam rá. Ismeretségünk alatt már rájöhetett, hogy én sosem csinálok semmit sem ok nélkül. Mindig karok valamit, mindig van valami hátsó szándékom. – Neked is ezt kéne tenned. Röhögni rajtam. Akkor egymáson kárörvendhetnénk és mindketten megfeledkezhetnénk a saját problémánkról. – magyaráztam vigyorogva.
Persze, nem gondoltam, hogy majd pont Stefan fog nevetni a nyomoromon. Okoztam neki elég kárt az életben és bőven van a rovásomon az irányába, de a kárörvendés nem az ő stílusa. Ráadásul látszólag annyira el van foglalva a bajával, hogy képtelen másra koncentrálni. Ez már beteges. Oké, nekem is van bajom és határozottan ki merem állítani, hogy sokkal komolyabb, mint az övé. Ő max rosszul érzi még magát pár hétig, esetleg kikapcsolja az érzelmeit és lemészárol egy kisebb várost, de az csak az ott élőknek lesz rossz. Saját magában nem okoz károkat, mert hiába szenved a fuldoklós emlékektől, már réges rég nem a bányató alján csücsül. – Ideje továbblépni a problémákon, Stefan. Már egy ideje nem fulladozol, tegyél rendet a fejedbe. – mondtam el a véleményem csak úgy kérés nélkül, de általában nem is szoktam engedélyt kérni senkitől se, hogy megszólalhassak. – És nem mondhatod, hogy nem érzem át a helyzeted… - húztam el a szám szélét. Soha senki problémáját nem szoktam átérezni. Az ő keresztjük, viseljék ők és engedjék, hogy mással cipeltessem az enyém, de az álmok mintha kissé javító jelleggel hatottak volna a személyiségemre is. Nem, még mindig nem fogok cuki, rózsaszín pizsiben sminkelőset játszani senkivel és körömlakkozás közben kivesézni a dolgokat, majd elérzékenyülve elbőgni magam mások problémáján, de ez az álom még engem is megrendített. Egyszerűen kiráz a hideg tőle, ha arra gondolok, hogy Stefan számára ez nem csak álom volt. – Nyilván az álmok nem adják át a teljes valóságot, de rajtad kívül talán csak én tudom mennyire borzalmas is volt ez igazából.
Meglehet, hogy a többi hasonmásnak is volt róla álma. Meg sem lepne, hisz ez mégiscsak ilyen különleges boszis dolog, amibe mi vagyunk belekeveredve. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy az összes közül csak nekem volt annyi sütnivalóm, hogy foglalkozzak is a csukott szememet megszálló rémképekkel.
- Ugyan, kérlek. Te is tisztában vagy vele, hogy már túl késő. – nevettem fel gonoszan gúnyos megjegyzésére. Igen, el vagyok telve magamtól, de nem ok nélkül. Gyakorlatilag megmentettem az életét. Bár nem halt volna meg véglegesen, de egy idő után az unalomtól biztosan.
Nagyon nyeltem és igyekeztem rendezni arcom döbbent vonásait, amikor Stefan összetörte a poharat. Hangja komoly volt, már-már ijesztő és tudtam, hogy most fog begolyózni.
- Nem. – mondtam határozottan, majd felpattantam a kanapéról és az italos asztalhoz fordultam. – Inkább iszok még egy pohárral és tudod mit? Neked is öntök egyet új pohárba, ha már tönkretetted azt. – mondtam szemem az égnek emelve, de nem az alkoholért nyúltam, hanem valamilyen önvédelmi eszközt kerestem. Bármit, amivel fel tudok tartóztatni egy idegrendszeri problémákkal küzdő vámpírt. Nem akarok én ártani neki, csak egy kicsit odaszűrni, hogy megjöjjön az esze. Egy kést találtam a második polcon. Erősen szorítottam a markolatot, miközben a másik kezemmel újratöltöttem a poharakat. Tisztában voltam vele, hogy ha akarja könnyű szerrel kiverheti a kezemből a fegyvert, mielőtt azt használnám, de mégsem állhatok csak úgy itt védtelenül. – Stefan, figyelj rám. Túl kell jutnod ezen. Már nem vagy a víz alatt, már nem fulladozol. Itt vagy és egy hajszálad sem gördült, egy ujjad sem hiányzik, szóval hajtsd ezt fel és próbálj meg rendet tenni odabent. – mondtam határozottan, bár kezemben kissé remegett a kés. Olyan ijesztő látványt nyújtott, hogy sikítozva futottam volna ki a bejárati ajtón, ha nem lettem volna biztos a dolgomban.


zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 19, 2014 12:52 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Katherine
all i feel is pain
Bármit megadnék egyetlen egy normális napért. Vagyis inkább pontosítok. Bármit megadnék azért, hogy egy normális pillanatom lehessen. Mert, ha nem kínoznak a keserű emlékeim azokból az időkből, miközben a sellőkkel barátkoztam.. Akkor arra gondolok, hogy Rebekah-t mennyire helyben hagytam. Szegény lány kapott az alkalmon, hogy esélye lehet a boldogágra, hogy végre elérheti, hogy szeressék, hiszen az emlékeim azok, amik meggátolnak minket az előrébb jutásban. Főleg, mikor annyi nő legyeskedett körülöttem. Mondjuk azt rendkívül érdekesnek találom, hogy egyiknek sem tűnt fel, hogy eltűntem. Lehet, hogy Silas átvette a helyemet? Elég valószínű, de akkor is rosszul esik az, hogy senki nem ismerte fel, hogy az elmúlt hónapokban nem én voltam az, aki velük volt. Na, mindegy nem is tudom miért várom el, hogy bárki észrevegye a hiányomat. Meg van jobb dolgom is, mint ezen gondolkozni. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy nem tudok másra gondolni, mint a fulladásra. Az egyik pillanatban még teljesen rendben vagyok a következőben pedig már úgy érzem, hogy haldoklom. De mikor lefekszem és lehunyom a szemem, hát az össze közül az a legrosszabb állapot. Nem hiába most is veríték borítja az egész testemet és teljesen kimerülve lépkedek a lépcsőfokokon, hogy lejussak a nappaliba, ahonnan a hangok forrása ered. Nem számítottam vendégre és talán jobb is lett volna, ha senki nem jön, mert senki nincs biztonságban mellettem, hiszen ki tudja mit teszek egy újabb kis „roham” folyamán. Nem tudom irányítani a gondolataimat, mikor rám jön ez az egész. Az ágyon többnyire vergődöm, de mikor itt vagy a ház másik pontján vagyok többnyire török-zúzok és annak nem hiszem, hogy bárki szeretne a tanúja lenni. Főleg nem egy olyan törékeny ember, mint Katherine. Nem, mintha lebecsülném biztos vagyok benne, hogy még így is képes pár vámpír maga alá gyűrni egyszerűen csak azt akarom mondani ezzel az egésszel, hogyha elveszítem a fejemet nem igazán vannak ész érvek, amikkel vissza tud rángatni a valóságba. Mondjuk még senki nem próbálkozott vele, mert senki nem volt a közelemben. Eljöttem Rebekah-tól és azt hiszem jobb dolgot nem is tehettem volna. Mert az, hogy így lát összetörte volna szegény lány szívét is. Tudom jól, hogy mennyire érzékeny nekem pedig nem áll szándékomban még jobban bántani, bár biztos vagyok, hogy nem volt neki kellemes hallani azt, amit mondtam, de most már nem szívhatom vissza. Meg amúgy is csak rájön ő is, hogy nem volt a legjobb húzása az, hogy elrabol engem annak a reményében, hogy soha többé nem fogok emlékezni semmire és szép, békés életünk lehet. Mégis mi lett volna, ha évekkel később tér vissza csak az emlékezetem? Vajon addig is kihasznált volna? Azt hiszem ez csupa olyan gondolat és kérdés, amire választ most már soha nem fogok kapni.
 Elhiheted Katherine, hogy most annak örülnék, ha még csak ennek a háznak a környékére se jöttél volna. Ebben pedig nincsen semmi rosszindulat ez egyszerű őszinteség. – A poharam hamar üressé válik én pedig rögtön újratöltéshez folyamodom. Azaz egyetlen probléma, hogy már az ital sem tudja elűzni ezeket az emléket maximum egy kicsit homályosabbá teszi, de a hatás még mindig ugyanaz. A fulladás egyszerűen borzalmas. Nem tudom, hogy fogom túltenni magam ezen az egészen. Egy normális ember az ilyen traumát egy pszichológussal beszélné meg, de én mégis hogyan állítsak be egyhez? Hé, egész nyáron fuldokoltam a vízben és még most is ez a trauma kísért esetleg van valami ötlete, hogyan vethetnék véget? Nem azt hiszem határozottan elküldene engem.. Vagy kényszerzubbonyban hurcolnának el, ami nem hiszem, hogy túlságosan sokat fogna vissza belőlem. De egy próbát megér a dolog. Meg is tenném, ha a bezártság lenne a megoldás, de csak még jobban előidézné a dolgokat. – Akkor azt hiszem ezért cserébe tartozom egy köszönettel, de akkor térjünk rá arra, hogy mégis mit akarsz azon kívül, hogy röhögni rajtam. – Tisztában vagyok vele, hogy Katherine ott volt abban a pillanatban, mikor végre kiszabadultam abból a széfből – habár még most is fél lábbal benne vagyok azt hiszem – úgyhogy tisztában van a helyzetemmel. Hogy nem vagyok a stabilitás mintaképe. Szóval elég merész ötlet volt a részéről, hogy idejött, de kétlem, ha kitessékelném távozna. Nem az a típus.
 Csak ne telj el túlságosan magadtól. – Jegyzem meg egy kisebb gúnyos mosoly kíséretében. A múltunkra való tekintettel nem fogom megölni vagy éppen a halálba sodorni. Főleg, ha már volt egy olyan gyenge és rendkívül idióta pillanatom, hogy megkértem ennek a nőnek a kezét. A kandallóhoz sétálok, majd legurítom a második pohár whiskyt is, amikor a kezemben összetörik a pohár és fejemben ismét bevillannak a képek a fulladásomról.. –   Menj innen, Katherine. – A hangom teljesen komoly. Nem kívánom őt az áldozataim listájára felírni.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 18, 2014 10:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Katherine
I'm here to laugh on you.
Furcsa, sőt egészen kellemetlen volt Stefant így látni, főleg, hogy nem csak tudom, mi történt vele, hanem magam is éreztem. Betegesen sápadt arcát láttam csak, ami annyira meghökkentett, hogy izmos felsőteste szinte bele sem fért a látóterembe. Nem kellett volna meglepnie, hiszen hogyan kéne kinéznie egy ilyen borzalmas nyár után?!
A történtekről még álmodni is szörnyű volt. Először csak töredékeket láttam. Éreztem a vizet a tüdőmben, a fémdoboz hűvös érintését és a levegőm folyton elfogyott. Nem érzékeltem, hogy az álom valamilyen üzenetet hordoz magában. Egyszerűen csak a gyógyír kellemetlen mellékhatásának tudtam be, hiszen ébrenlét közben is kísértettek az ehhez hasonló rémképek a halálommal kapcsolatban. Rettenetesen féltem a közeledő végezetemtől. –attól pedig még jobban, hogy valami meglátja rajtam ezt az ijedtséget. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy életben tartsam magam és ne tegyek eleget az ellenségeim vágyainak. Eszembe sem jutott álmokkal és az értelmükkel foglalkozni. A könyvtáramból a mai napig hiányoznak az ilyen álomfejtő ostobaságok, amikbe a jósasszonyok és a szerencsétlenebb emberek hitet ölnek.
Amikor aztán Stefan is megjelent valamilyen módon a rémálomban, kezdtem egy kis figyelmet fordítani felé. A kép még mindig nem állt össze és még abban sem voltam biztos, hogy Stefan-e az, aki abban a dobozban fulladozik. Nem akartam elhinni, de Silasnek engem is sikerült behúznia a csőbe. Ha nem változtam volna emberré, akkor lett volna energiám másra is koncentrálni. Akkor pedig minden bizonnyal pár nap alatt észre vettem volna, hogy Silas nem az, akinek hisszük. Ő nem Stefan. Én azonban nég akkor sem éreztem különösebb gyanút. Az egészet az ember testemre fogtam, mint minden mást is és igyekeztem kevesebbet aludni.
Az álom azonban már nyitott szemeim előtt is ott lebegett, úgyhogy kénytelen voltam foglalkozni vele. Amivel pedig az ember sokat foglalkozik, azt megálmodja. Caroline Forbes volt az első, akit felhívtam a teljes álmom után. Akkor már tisztában voltam vele, hogy ez az ügy komoly és nem jósnőnek csaptam fel, hanem ez a hasonmásos összeköttetés szórakozik az álmaimmal. Nem magyaráztam neki, nem kértem ki a véleményét sem – a szöszik agyafúrtságában amúgy sem bízom -, mert tudtam, hogy igazam van és arra egyszerűen nem volt idő, hogy megálljunk pár órára és kávé mellett tárgyaljuk ki a dolgot. Azonnal cselekedni kellett.
Való igaz, szörnyen zavart, hogy pont Stefan került ebbe a helyzetbe, de az még jobban, hogy nekem is végig kellett szenvednem, ha csak pár pillanatra is. Éreztem a halálát, a halálom, majd újraéledtem vele együtt és a víz megint megfojtott. Soha, még csak messziről sem szeretném látni a Bányatót. Ha nekem ilyen megrázó élmény volt, akkor neki már biztosan az agyára ment az egész. Ráadásul az ősi banya is megszapulta egy kicsit és biztos vagyok benne, hogy Rebekah Mikaelson ostoba személye is szerepet játszik ebben a beteges kinézetben. Egy gyenge idegzetű ember képtelen elviselni az eredeti szöszi idegesítően otromba jellemét.
- Ez fájt, Stefan. – mosolyogtam tovább. – Mond nyugodtan, hogy örülsz nekem. Szörnyű lehet egy ekkora házban egyedül, vedd úgy, hogy társaságommal megszabadítottalak a magánytól… és a gondolataidtól. – mondtam, de hangomba kivételesen nem keveredett semmi gúny. – Egyébként csak azért jöttem, hogy elmondjam; Nagyon szívesen. – teszem hozzá ezúttal flegmán. – A kis szöszke barbie baba biztosan nem jött volna rá, hogy merre van a barátja, ha én nem kényszerítem, hogy ugorjon be a tóba. – Na jó, most kissé túloztam. A lényeg az, hogy még most is a medencéjében úszkálhatna, ha én nem szóltam volna Caroline-nak. Az már részletkérdés, hogy nem kellett kényszerítenem az ugrásra, hiszen ha kellett volna még bele is löktem volna. Sőt, egy kicsit lelkesebben végeztem volna az ügyet, ha belelökhettem volna, de már késő bánat.
Egyáltalán nem zavar, hogy nem kívánatos vendég vagyok. Sőt, ha így állunk, nem is kell vendégként viselkednem. Olyan otthonosan érzem magam ebben a házban, mintha csak hazajöttem volna és ez az érzés nem függ össze az itt lakók vendégszeretetével.
Tisztában vagyok vele, hogy mélyponton van és én csak púp vagyok a hátán. Visszajött az emlékezete és szembe kell nézni a nyárral, az emlékekkel, a csalódásokkal és önmagával is. Nehéz túljutni mindenen, ha közben horrorisztikus álmok kísértenek egy tóról és egy vaskalitkáról, de viselkedhetne egy kicsit kedvesebben is.
- Örülök, hogy még mindig törődsz velem. – vigyorodtam el, majd belekortyoltam az italomba.


zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 14, 2014 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Katherine
all i feel is pain
Nem gondoltam volna, hogy ilyen pocsék lesz az emlékeimmel. Egyfolytában azt akartam, hogy visszakapjam őket és most tessék. Itt vannak, de most meg azt mondom, hogy vegye el valaki és dobja ki a kukába vagy gyújtsa fel őket, mert én nem vagyok semmire sem kíváncsi. A nő, akit szerettem nem az enyém és elég gyenge próbálkozásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy túllépjek rajta, szóval.. De nem is ez a legrosszabb egész életemben talán az volt a legrosszabb, hogy elveszítettem Elena-t a bátyámmal szemben, de ez már semmi. Ahhoz képest, amit a nyár folyamán átéltem, hát köszönöm szépen ez a legkisebb bajom. Igaz, hogy Elena volt az, akibe kapaszkodtam, míg fulladoztam.. Miatta nem kapcsoltam ki az érzéseimet, de most már rájöttem, hogy ezek puszta emlékek és az ember nem ringathatja ebben magát. Na, meg persze akárhányszor lehunyom a szememet visszarepülök abba a széfbe. Most is aludni akartam, de akárhányszor lehunytam a szememet a tüdőm képletesen megtelt vízzel és olyan volt, mintha még mindig ott lennék. Nem tudom, mikor és hogyan fogom ezt az egészet magam mögött hagyni. Talán Silas megölése lenne a megoldás. Mondjuk megoldás vagy sem meg fogom tenni. Az a rohadék az oka annak, hogy ott rohadtam egész nyáron újra és újra megfulladtam és ez még most is kísért nem hagy nyugodni. Hiába szabadultam ki még mindig ugyan ott vagyok. Habár most Rebekah-val lennék tudatlanul, ha megmagyarázatlan módon nem térnek vissza az emlékeim. Hálás vagyok a dolognak meg nem is. Egyrészt nem kell hazugságban élnem, de azért mégis csak jobb hazugságban élni, mint szenvedni. Mert én ezt nem tudom másnak nevezni, mint kínzásnak. Újra és újra átélem az egészet pedig már nem sellőkkel úszkálok. Nem, mintha megtehettem volna, mert nem a bokámhoz láncoltak súlyokat egy széfben rohadtam. Semmit nem láttam a külvilágból. Abban a pillanatban, hogy magamhoz tértem újra kezdődött az egész procedúra. Levegőért kaptam, de a tüdőm egyszerűen csak megtelt vízzel.. Nem volt lehetőségem még csak egy kicsi sem, hogy levegőhöz jussak.
Verejtékben úszva ébredek fel. Hát, ha bele akarok fulladni valamibe, akkor lassan már ott tartok, hogy az ágyban képes leszek saját magamat megfojtani. Kikászálódok az ágyból és hallom, hogy lett a bejáratai ajtó kinyílik. Nem várok senkit meg tudtommal, mikor beestem az ajtón teljesen üres volt a lakás. Nem érzem szükségesnek, hogy pólót húzzak, hiszen a testem maximum javít az összképen. Legalábbis feljavítja a hatást az emberekre. Nem a sápadt fejemet fogják nézni, hanem a verejtékes testem. Nem, mintha sokkal jobb lenne, de legalább egy kicsit eltereli a figyelmet.
 Katherine. Mondanám, hogy örülök annak, hogy látlak, de ehelyett inkább csak annyit kérdeznék, hogy mégis mit keresel itt? – Kérdezem, majd elveszem tőle a plusz poharat is fel is hajtom a tartalmát. Bárcsak ez megoldana bármit is, de nem.. Már a pia sem segít. – Szerintem neked nem kell abba jég még a végén megfázol. – Tisztában vagyok azzal, hogy ember. Már amennyire.. Mikor találkoztunk az éhség volt az, ami lefoglalt ő pedig ember volt és kapóra jött volna, de Caroline nem engedte. Tényleg.. Vele vajon mi a helyzet? Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy nem ott vagyok még mindig. Legalábbis azt hiszem.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 14, 2014 6:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Katherine
I'm here to laugh on you.
A kárörvendés egy nagyon hasznos érzelem. És, akinek a problémáján örülni tudunk, az tulajdonképpen egy ajándékot ad nekünk. Először is néhány szórakoztató percet, aztán megnyugvást, hogy nem csak nekünk megy ilyen rosszul, végül megértést, mert a bajban ragadt emberek általában teljes egyetértésben állítják, hogy az élet szar és, a sor egy szadista, szemétláda meglehetősen otromba humorérzékkel. Ilyenben pedig élmény megegyezni bárkivel is, természetesen azután, hogy kiröhögtem magam az illető problémás helyzetén.
Éppen ezért mentem el a Salvatore birtokra. Noha, amikor utoljára itt jártam, elvettek tőlem néhány csepp vért a legnemesebb fajtából, de kárpótlásul szemtanúja lehettem egy hasonmás és egy banya hihetetlenül drasztikus haláltusájának. Egy élmény volt. A sors pedig úgy hozta, hogy újra kárörvendeni mehetek az egyik kedvenc fivérpárosom nevét birtokló óriási villához. Bár bevallom, amikor a fülembe jutott, hogy Stefan visszatért Mystic Falls-ba összes emlékével együtt, nem a kárörvendés volt az első gondolatom. Sápadt, elgyötört arca kúszott lelki szemeim elé és bárhogy próbáltam, nem tudtam kiverni a fejemből. Csak a kárörvendés segített. Borzalmasan hasznos érzelem. Elűzi a szánalmat, a bánatot és dühöt is.
Taxit fogtam és így mentem a birtokra. Megesküdtem, hogy soha többé nem használok tömegközlekedést, de mivel túl gyenge vagyok ahhoz, hogy lopjak egy autót, kénytelen voltam hívni egyet és fizetni is érte. A bejárati ajtóhoz vezető utat már kénytelen voltam sétálva megtenni, de a magas sarkúban – igen, úgy gondoltam, hogy ez a megfelelő alkalom újra csinosnak öltözni – kész rémálom volt. Az ajtóhoz érve még megigazítottam a hajam és az egyik ablakban ellenőriztem, hogy nem őszült e be valamelyik hajszálam. Magam sem értem, minek ez a hűhó, csak azért jöttem, hogy nevessek egy jót. Ennyi.
Majdnem kopogtam. Már udvariasan felemeltem a kezemet és csaknem hozzáért a mutatóujjam a lakkozott fához, de az utolsó pillanatban elkaptam onnan a tenyerem és azzal a lendülettel nyomtam is le a kilincset. Úgy léptem be a bejárati ajtón, mintha csak hazaérkeztem volna, majd továbbmenten a nappaliba és a félig teli whiskey-s üveg látványa olyan boldogsággal töltött el, hogy körbe nézni is elfelejtettem. Megtöltöttem egy poharat, majd egy nagy korttyal ki is ürítettem. Az ital marta a torkom, de feltüzelte bensőm és már sokkal kevésbé érdekelt a derekamba és térdembe hasító fájdalom.
Hangokat hallottam a hátam mögül, így gyorsan meg is fordultam és elégedetten elvigyorodtam, amikor Stefan alakját láttam közeledni az emeletre vezető lépcső felől.
- Stefan! – üdvözöltem félelmetesen bájos mosollyal az arcomon, majd töltöttem még egy pohár italt. – Kérsz egyet te is? – érdeklődtem, majd mielőtt válaszolhatott volna töltöttem egyet neki is. Csak rá kell nézni, ide komolyabb doktori diploma sem kell. Dr Katherine Pierce diagnózisa alapján néhány üveg minőségi alkohol szükséges a beteg kezelésére. – Nincs valahol jeged? – kérdeztem, miközben megkerültem az italpultot és helyet foglaltam az egyik kanapén. Még az is lehet, hogy jéggel dobálva fog kikergetni a házából, bár jelenlegi állapotában nem sok esélyt látok erre.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Szer. Júl. 09, 2014 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Úgy éreztem, hogy minden egyes itt töltött pillanattal az időmet vesztegetem. Nem, hiszem hogy ő hajlandó lenne nyomra vezetni, hogy mégis hol is találom pontosan Stefan-t. Mi másért akarta volna felvenni az alakját? Ez az egész túlságosan is zavaros. Azonban nem indulhatok el csak úgy a világba, mert azt sem tudom, hogy merre kezdjem. Sellőt játszik? Mégis, hogy érti azt, hogy sellőt játszik? Talán valahol víz alatt van? Úristen. Ezt el sem tudom képzelni. Mármint, hogy milyen fájdalmakon mehet keresztül ott. Meg kell őt találnom, de biztosra kell mennem. Nem tudom még, hogy pontosan folyóba, tóba vagy hova a fenébe zárta be egyáltalán itt van-e Mystic Falls-ban. Ha most elmennék a vesztembe rohannék, mert egyedül soha nem fogok rájönni, hogy mégis merre van Stefan. Valahogy ki kell húzzak belőle információkat. Akár csak pár utalást.
– Azt azért elárulnád, hogy miért kellett Stefan-t eltakarítanod az útból, amikor láthatóan nehezedre esik fenntartani az álcádat? – Kérdeztem, miközben összefontam a karomat a mellkasomnál. Egyszerűen nem értem, hogy mire megy ki ez az egész. Mert, ha ennyire hamar megunja Stefan szerepét, akkor nem értem mégis mi oka volt arra, hogy eltegye láb alól. Ha nem is szó szerint, csak.. Egy kicsit úgymond félretolja.
– Undorító egy féreg vagy. – Mégis mit mondhatnék a kérdésére? Kettőnk kapcsolata kicsit bonyolult. Volt egy időszak, mikor egyszerű barátok voltunk aztán pedig már kicsit feszegettük ennek a barátságnak a határait most pedig hanyagoljuk egymást. Nem hiszem, hogy történt volna bármi is köztünk, hiszen elég jól fenntartjuk a távolságot.



   
 •• ฝusic: inside out ••Note: gyenge  27 
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 02, 2014 6:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲








- de.. de jaj..- utánoztam dadogását, majd elindultam a pi irányába. Töltöttem magamnak, mindig élvezetesen hallgatom ahogyan a friis ital bele csurog a pohárba és ez a nedű ahogyan marja a torkom, csodás.
- Stefan merre, hmm sellőt játszik. - mosolyogtam szépfiús tekintetemmel. Mi vagyok én kérdésre elég nehéz volt választ adnom, hiszen ehez egy történet is dukál, de most komolyan adjam elő megint ezt az untató kis szart ahonnan mindig én jövök ki egy szemét állatnak aki Qetsiyah szívét összetörte? Ugyan már, hol élnek ezek. Mosolyogtam ismét, majd lehuppantam a kanapéra ami nem sokkal volt messze tőle.
- Halhatatlan.. - kezdtem bele.
- Ez egy varázs szörpike amit megittam, amit egy másik boszival kísérleteztem ki .. hosszú. Lényeg, hogy az igaz szerelmem nevében tettem ezt. Nos, nem vagyok vámpír édes istenem ezek csak pocsék utánzata az én mesteri mi voltomnak. - emeltem égbe színpadiasan szempárjaimat.
- Csak egy lény akit megfosztottak varázserejétől és egy testbe zártak a szerelme nélkül miért untatnálak édesem. - dőltem közelebb, majd kacsintottam.
- Még nem válaszoltál, nos ment volna egy kis ipi apacs? - Vártam póker arccal a választ.

Reag szám.: 107 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 05, 2014 12:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Összezavarodottan pislogtam. Nem akartam hinni sem a szememnek sem pedig a fülemnek. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy kivel állok szemben. Vagyis mivel. Nem hiszem el, hogy van még egy hasonmás. De akkor mégis hol van Stefan? Mennyi ideje játssza meg magát? Idősebb Klausnal is.. Jézusom. Mennyi év lehet mögötte. Annyi gondolat futott végig a fejemen, hogy nem is tudtam melyiket kövessem. Ezer meg ezer kérdésem lett volna.. De egyszerűen nem tudtam melyiket tegyem fel ezért próbáltam azokat feltenni, ami legtöbbször ütötte fel magát a fejemben.
Hogy lehetséges ez? Hol voltál eddig? Hol van Stefan? Miért tetetted magad Stefan-nak? Mi vagy te? – Ha Klausnal is idősebb nem lehet vámpír. Vagy mégis? Nem értem ezt az egészet. Próbálom felfogni az információhalmazt, amivel most ellátott. De ez jelen pillanatban egyenlő a lehetetlennel és akkor még gyengén fogalmaztam.

   
 •• ฝusic: inside out ••Note: gyenge  27 
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 04, 2014 8:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲







Ahogy eltolt magától én csak felkuncogtam miközben ajkamhoz emeltem kezemet, hogy megérintsem a csók helyét szimbolikusan. Rá néztem ördögi tekintettel és mosolyt engedtem arcomra.
- Buta..buta lány.. - suttogtam.
- Már desszertet se kapok, pedig érzem, hogy letépnéd a ruháim. Öhm Stefan ruháit. - mosolyom egyre szélesebb lett és kezdtem hasonlítani Jokerre.
- Care drága. - léptem közelebb, de ő elhúzódott.
- A nevem Silas és Stefan egy utánzatom. - mondtam bele a szép két szemébe.
- Maradjunk annyiban, hogy idősebb vagyok magánál Klausnál is, és Stefan élete elég unalmas, de mond bele mentél volna egy kis huncutkodásba? - kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.

Reag szám.: 107 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 1:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Valahol mélyen mindig is volt egy kis részem, amely jobban szerette Stefan-t, mint egy barátot.. De ez nem engedhetem soha sem felszínre, hiszen akkor annyi lenne a barátságunknak. Tudtam, hogy számára sem vagyok semleges, hiszen megcsókolt. Törődött velem és vigasztalt, mikor a legnagyobb szükségem volt valakire. Mondhatni ő lenne életem legjobb döntése. Minden lány egy olyan srácról álmodik, mint Stefan.. Azonban ez az egész csak tönkretenné a kapcsolatunkat.
- Stefan.. – Motyogtam, majd ajka újra birtokba vette az enyémet. Időm sem volt elhúzódni s úgy ölelt magához, hogy még véletlenül se tudjak kiszabadulni. Ez a csók azonban más volt. Nem olyan, mint egykor.. Mintha nem ő lett volna. Ezt egyáltalán nem értettem, amint tekintetünk találkozott tudtam, hogy ez az én lehetőségem arra, hogy ellökjem magamtól. S meg is tettem.
Te nem Stefan vagy.. Nem lehetsz Ő. Ő sosem tenné ezt.. Nem. Főleg, ha egyszer, már azt mondtam, hogy nem. Alkoholtól sem bűzlesz, hogy ezt megtehesd.. Ki vagy te? És… hogyan? – Összezavarodottan motyogtam, de egy dologban biztos voltam. Ő nem Stefan. Nem lehet, Stefan. De akkor mégis miért néz ki ugyanúgy, mint ő? Nehogy már megint egy hasonmás.. Azt hittem az csak Elena-nak van.. Ha ez így folytatódik.. Kíváncsi leszek, mikor bukkan fel Caroline Forbes 2.0. Vagy esetleg Damon 2.0. Ha ez tényleg igaz.. Most már semmin sem lepődök meg.
   
 •• ฝusic: inside out ••Note: imádlak :hug:
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 12:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲








Nem tetszett nekem, ahogy ellökött magától, hiszen kezdtem már magam jól érezni. Szerelmem Amara és soha nem is fogok mást szeretni, de sokáig be voltam zárva nekem is vannak szükségleteim. Próbáltam úgy viselkedi, ahogy Stefan, de a hasonmásom soha nem csókolta volna meg.
- Csak rá ébredtem pár dologra Care. – suttogtam. Majd eltűrtem egy kis tincset. És lefele pillantottam.
- Rájöttem, hogy csak rád számíthatok csak te vagy ez a biztos pont az élemben és kezdem az érezni jobban kedvelem, mint egy barátot. – fogtam meg a kezét, majd ajkaim ismét az övére tapadtam és, ha szabadulni próbálna se engedném. Lassan ajkától a nyakáig csúsztak a csókjaim és a hátát simogattam, majd újra ajkai felé vettem az irányt egy pillanatra a szemét pásztáztam.



Reag szám.: 107 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 10, 2014 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Nem tudom, hogy miért viselkedik így Stefan.. Ivott volna? Bár nem érzem rajta különösebben az alkohol szagot, de lehet, hogy csak nem akarom… Vagy már kezdenek berozsdásodni az érzékeim bármennyire is nagy szükségem lenne rá. Nem értettem, hogy honnan ered ez a sok nő, de nem is akartam ítélkezni.. Viszont mégis sikerült megtennem.. Stefan-ról minden elmondható volt csak az nem, hogy falja a nőket. Így próbálhat túljutni Elena-n, de ez miért pont most jött rá? Eddig úgy tűnt, mintha már túltette volna magát ezen és inkább a kontrollálással lennének problémái. Ezek szerint azonban tévedtem.. Súlyosabb gond nyomja a szívét és talán ezzel akarta leplezni..
Stefan.. – Tudtam, hogy mire készül még sem bírtam ellépni mellőle. Az utóbbi időben kicsit megtört voltam.. Még sem szabadna feszegetnünk a barátságunk határait.. Ez annyira helytelen. Mégis egy pillanatra visszacsókoltam, majd mellkasára simítva a kezemet toltam el magamtól. – Ezt nem lenne szabad.. Főleg, hogy láthatóan nem vagy önmagad.. De itt vagyok.. Mondd el mi bántja a lelkedet és ne mond azt, hogy semmi, mert az nem lenne igaz. – Barátként akartam itt lenni neki.. Nem azért jöttem ide, hogy erőltessünk valami olyasmit, ami egyáltalán nem működne.. Sőt, csak tönkre vágná a barátságunkat. Én ezt pedig nem akarom.. Ahhoz túlságosan fontos a számomra.
   
 •• ฝusic: inside out ••Note: imádlak :hug:
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 10, 2014 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲






Ajaj a kis csja kezdi levágni, hogy valami nem okés. Próbáltam kicsit részegesebbek mutatni magamat.
- Meg Lexi, meg az a boszi csaj, megvagyok én caroline, de egy valamim nincs meg.. - mondtam lágyan, majd közeledni kezdtem felé, ahogyan eddig Stefan soha nem merte, pedig hiába is titkolják meg van köztük az egységes szexuális töltés. Eltűrtem lágyan egy kis tincset a füle mögé és mosolyogtam rá, már a szeme ordibált, hogy csókoljam meg, de a gondolatai biztosra tették ezt nekem.
- Neked is és nekem is jól esett az a csók, tudod. - Mondtam, majd lágyan közelebb hajoltam és ajkára biggyesztettem az enyémet és csókkal illettem. Lássuk be nekem is megvannak az igényeim és, ha még meg is tudom dönteni, nekem lesz egy jó estém.


Reag szám.: 107 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 11:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Próbáltam nyomon követni, hogy mit is próbál nekem mondani.. Ezek szerint a problémái közel sem köthetőek ahhoz, hogy esetleg kedve támad letépni pár fejet a helyéről, majd visszahelyezni.. Egyszerűen csak nőügyek. Hatalmas megkönnyebbülés ez az egész a számomra. Viszont a nevek, amiket említett, már közel sem voltak olyan megnyugtatóak.
- Katherine? Úgy érted.. Katherine, Katherine? Nem bíráskodom, de.. ew.. Stefan komolyan? - Valahogy visszataszítónak tartom őket együtt.. Hiába néz ki ugyanúgy, mint Elena.. Közel sem olyan. A személyisége teszi visszataszítóvá. Most, hogy belegondolok mi volt kettejük között.. Inkább nem.. Elvenném az étvágyamat egy életre az egyszer biztos.
- Rebekah? Mármint Klaus testvére, Rebekah? Ő mégis, hogyan került be a képbe.. Mesélned kell.. Mert az ég világon nem értek semmit sem. - Mégis mikor lett Stefan ilyen nőfaló? Talán ilyen hatással lenne rá az, hogy egyszer elutasítottam? Nem akarom felrúgni a barátságunkat.. Nem arról van szó, hogy nem találom vonzónak egyszerűen csak.. Jobb nekünk, ha megmaradunk a barátság szintjén.
- Oké, Stefan. Szedd össze magad. Ittál valamit.. Vagy esetleg szívtál valamit.. Mert komolyan.. Mintha kifordultál volna önmagadból. Jó dolog, hogy tovább akarsz lépni Elena-n, de valaki olyat kellene keresned, aki érdemes a szerelmedre.. Én nem vagyok az. Szerintem Rebekah sem az és Katherine.. Ő végképp nem az.. Miért nem keresgélsz valaki új után.. Hogy az életedet is újra kezdhesd úgymond.. - A legjobbat akarom neki és ezt csak akkor találja meg, ha keresi. Másképpen nem. Főleg nem akkor, ha leragad olyan nők mellett, mint Katherine.
   
 •• ฝusic: inside out ••Note:  bocsi, hogy késtem. :hug:
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 27, 2014 2:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲






Az idegesítő kis Caroline, bár a fejében lehet, talán több dolog van, mint barátság. Közelebb léptem hozzá és hallgattam a pörgős nyelvét, igen sok kérdés válaszok, meg persze csak annyi, hogy..
- Nekem is te, csak tudod, igyekszem és még Katherine is áwh…- mondtam, szerintem remek színészi játékkal.
- Plusz még itt van Rebekah is. – Vontam vállat, nem tudom Stefan igazából, hogyan reagálna, de én az ő helyében az összes nőt már rég meghúztam volna. Caroline arcocskája érdeklődő tekintettel meredt rám.
- De te vagy nekem a legszebb nőszemély most, köszönöm, hogy itt vagy most velem. – simogattam meg puha arcát és engedtem el egy sármos mély mosolyt.


Reag szám.: 107 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor meghallottam a zörgölődést az emeletről. Remélhetőleg ez Stefan lesz.. Bár ki tudja, hogy hányan fordulnak meg még itt rajta kívül. Elég nagy ez a hely még vagy 20 embernek. Na, jó ez talán egy kicsit túlzás. Főleg, hogy az egyik úgymond őshonos lakója mindent hal. Lehetsz a ház túlsó végében akkor is hallani fogja, hogy tüsszentesz. Talán még azt is mondja, hogy egészségedre. Úgy csinálok, mintha én nem pont ilyen lennék.. Na, mindegy.
- Stefan. - Fordultam felé, mikor megjelent és mondhatni csillogó szemekkel néztem végig rajta. Már hiányzott.. Látszólag úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van vele, de ebben nem voltam biztos. Mostanában igazából semmiben nem vagyok úgy igazán biztos.. Odasiettem hozzá és szorosan átöleltem. Nem tudom mi vezérelt erre, de ki akartam fejezni, hogy hiányzott nekem.. A barátsága. Sem több, sem kevesebb.
- Hozzád jöttem. Annyi ideje nem láttalak, már.. És hiányoztál. - Engedtem el, majd halvány mosollyal az arcomon néztem bele a szemeibe. - Mi újság veled mostanában? Minden rendben a vér térén..? - Nem akartam több kérdést nekiszegezni, mert féltem attól, hogy azt hiszi azért jöttem ide, hogy letámadjam.. Szó sem volt erről. Egyszerűen csak érdeklődni akartam a barátom hogyléte felől.
   
 •• ฝusic: inside out ••Note:  31 
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 11, 2014 2:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Caroline


Szőke szépség ▲▼▲






Muszáj volt ide jönnöm, a Grillben nem találtam meg Damont akkor talán itt lesz valahol. Ki kell szednem a fejéből, biztos vagyok benne, hogy az a ribanc hasonmás tudja, hogy hol van a gyógyirem. Felkutattam mindent felmentem az emeletre Damon fürdőjébe, de még a cuccai sem voltak itt. Elköltöztek? Stefan agyában nem láttam semmit a gyógyíről, így oda feleslegesnek tartottam, hogy bemenjek. Hirtelen egy hangot hallottam.
- Istenem! – Mondtam, majd pont a kezemben lévő párnát levágtam az ágyra. Lesietettem a földszintre és egy szőke teremtés állt elöttem. Stefan emlékeiből láttam, hogy ő Caroline Forbes a serif kislánya, aki vámpír lett.
- Caroline. – Mondtam, majd megálltam, karomat összefontam és igyekeztem hozni a jófiút.
- Mit keresel itt? – Kérdeztem tőle, de emlékeiben kezdtem vájkálni, miközben szóra emelte vörös ajkát.  Mondanám, hogy tudom, hogy engem, de nem passzolna össze Stefan egójával. Milyen unalmas ez a pasas.

Reag szám.: 143 Jegyzet.: ideZene.: Ide
►▼▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
i'm gonna N E E D some people
Kedvenc dal :
sucker for P A I N
Tartózkodási hely :
❖ around the world ❖
Hobbi & foglalkozás :
❖ finding myself ❖
Humor :
❖ sweet ❖



A poszt írója Caroline Forbes.
Elküldésének ideje Pént. Jan. 10, 2014 9:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Silas & Care
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Már jó ideje nem láttam Stefan-t. Vagyis láttam, de akkor éppen nem voltam önmagam és megjegyzéseket tettem arra, hogy mégis miért nem esnek egymásnak végre Elena-val. Tudom, hogy ez nem éppen jó barátra jellemző, de az érzelmeim nélkül hogyan lehettem volna jó barát? Tudom mennyire fáj neki, hogy elveszítette Elena-t és talán még most sem tette túl magát rajta.. Ki tudja. Titkon talán még mindig szereti. Sőt, biztos. A szerelem, ami köztük volt az soha nem fog elmúlni.. Bár lehet csak én vagyok beteges rajongója a párosuknak. Én még mindig azt mondom, hogy Stefan jobban mutatna Elena mellett, mint Damon, de ez nem az én döntésem volt. Meg hát beleszólásom sincsen ezért próbálom nem hangoztatni a véleményemet. Az öntudatlan állapotomról nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Felelősséget pedig semmiképpen nem vállalok érte.
A Salvatore birtok felé indultam meg a kocsimmal, hiszen még mielőtt a grillben összefuthattunk volna Stefan-nal azelőtt még erősen, hogy is mondjam.. Feszegettük a barátságunk határait és nem is igazán találkoztunk azóta, hogy megbeszéltük csak barátok leszünk és az ég világon semmi több. Most pedig itt vagyok készen arra, hogy leteszteljem ez mégis mennyire fog működni. Nem akarom elveszíteni a barátságunkat és tényleg remélem, hogy az egész csak azért történt, mert éppen maga alatt volt és.. A lényeg, hogy rendbe akarom hozni a barátságunkat.
Kopogtattam az ajtón, de nem várakoztam csak beléptem. Úgy voltam vele, hogy felesleges kinn várakoznom. Barátok vagyunk nem fogja leharapni a fejem a helyéről csak azért, mert hívatlanul felbukkantam plusz nem vártam meg míg ajtót nyitott. Azt hiszem az ő dolgát könnyítettem meg azzal, hogy csak így besétáltam. Legalább nem kellett felkelnie, hogy ajtót nyisson.
- Stefan? Itthon vagy? - Tettem fel a kérdést normál hangerőn, miközben megálltam a nappali közepén. Valószínűleg hallotta, már azt is, hogy leparkoltam a kocsimmal, ha pedig nem akkor valószínűleg nincs is itthon.. Akkor pedig visszajöhetek később, mert csak szét unnám magam, miközben itt várakozom.

   
 •• ฝusic: inside out ••Note:  31 
 ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 29, 2013 3:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

stefan laura


Örültem annak, hogy nem ellenkezett és egyetértett abban, hogy most pihenésre van szüksége. Nem is tudom igazából mire vállalkoztam.. Vagyis nagyon jól tudom. Kiképzek valakit a megölésemre. Azt hittem, hogy nincsenek öngyilkos hajlamaim, de ez most pont az ellenkezőjét mutatja. De mindegy.. Ha azt mondom neki, hogy nem akkor talán egy másik vámpír markába lököm.. Ebben a városban, mióta visszatértünk csak egyre több és több vámpír lesz. Azon sem csodálkoznék, ha a tanács újra összefogna, hogy kiirtson minket. Volt már rá példa, de az sem sikerült túl jól. Most meg, mintha már senkit nem érdekelné, hogy mégis mi folyik itt.
Figyeltem őt és láttam rajta, hogy fáradt és a pihenés is nagyon ráfér, ha tényleg elkezdjük ezt az egészet. Ebből én fogok kijönni rosszul.. De még mennyire. Miután elragadta az álom fogtam egy plédet és ráterítettem, majd magára hagytam, hogy békésen tudjon aludni. Nem akartam zavarogni és most pont ezt tettem volna, ha itt maradok.. Bár említett rémálmokat.. Ugyanakkor nem hiszem, hogy pont én lennék a legmegfelelőbb személy arra, hogy ezeket elhajtsam. Inkább egyszerűen csak magára hagytam. Valószínűleg, mikor felébred sem rohan világgá, szóval még látni fogom.. Vagy nem. Ki tudja. Lehet, hogy már csak akkor, mikor egy karót szúr a szívembe.

// Én is köszönöm.


©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 27, 2013 3:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Stefan & Laura

- Igen… pihennem kell… - ismételtem el szavait de nem jött álom a szememre, hiába húztam össze magamat a kanapén. Egy új álmot akartam ma éjszaka. El akartam végre engedni a fájdalmat, mi a nap huszonnégy órájában emésztett. A bűntudatot, minek nem lett volna szabad gazdatestre lelnie bennem, hiszen az ami történt, nem az én hibám volt. Nem érezhettem neheztelést magam iránt csak mert én túléltem. Mindhárom fivérem tárt karokkal várt, szeretett és egy pillanatra sem engedett el maga mellől. Imádtak és én is imádtam őket, akármilyen nehéznek is hittem az életemet velük. Minden pillanat amit velük tölthettem boldog volt… lett volna, ha nem szennyezi be lelkemet ez a teher. Meg akartam szabadulni ettől s meg is fogok. Igen. Le fogom küzdeni a rémálmokat. Eltemetem magamban a terhet ami vállamra nehezedett. Megtanulom a vadászat titkait. Meg fogok tanulni harcolni, megóvni magamat és a szeretteimet. Végezni fogok azzal, aki ezt tette a barátaimmal, igen. Ez azonban nem terelheti el az igazi célról a figyelmemet. Meg fogom óvni a testvéreimet ettől a világtól. Soha, nem fogok elveszteni még valakit, ezek miatt a szörnyek miatt. S mielőtt észrevettem volna, álomba merültem. Ott a kanapén, leragadtak szemeim és én egyszerűen eldőltem. A fáradtság erőt vett rajtam és elaludtam, azzal a tudattal, hogy a bátyáim biztonságban lesznek.

szavak száma: 212 | zene: Lalala| megjegyzés: Köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Dec. 22, 2013 9:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

<-- Pince

stefan laura


Tisztában vagyok azzal, hogy ezt nem húzhatom egy örökkévalóságig. Ha nem tőlem mástól meg fogja tudni, hogy én voltam az, aki lemészárolta a barátait. De az is lehet, hogy idővel saját maga fog rájönni, hogy micsoda szörnyeteg is vagyok valójában. Szeretném elkerülni azt a pillanatot, de fogalmazzunk úgy, hogy lehetetlen. Nem sok vámpír harapja át szó szerint az emberek torkát, majd a végén, mikor rájön mekkora hibát követett el kirakót kezd játszani velük. Valahogy sosem sikerül normálisan visszahelyeznem a fejet, de hát ez valamilyen szinten érhető. Akkor nem is igazán érdekel, hogy mi történik az emberrel.. De most nem is ez a fontos. Meg kell tanítanom neki, hogyan védheti magát és sajnos ez magában foglalja azt is, hogy egyszer talán pont ellenem fogja felhasználni. De ebben a városban szüksége van arra, hogy tudja hogyan védje meg magát, szóval nem lehetek önző. Arra kell gondolnom, hogy neki mi lenne a jobb. Nem pedig nekem. Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem tudna semmit.. Talán elfeledtethetném vele, de az totálisan nem fair. Így viszont meg van az esélye, hogy egy nap, majd megutál. De ez természetesen benne van a pakliban.
- Az egyszer biztos, hogy nem ma. Pihenned kell. Főleg az előbbi után. - Nem szeretném, ha megint rosszul lenne. Vagy esetleg megint megsérülne.. Rendbe kell hoznia magát, csak úgy, mint nekem.. Már teljesen elfeledkeztem a napokban arról, hogy mi is vagyok és a táplálkozást is valahogy mindig elpasszoltam, de most bebizonyosodott, hogy jobban oda kell figyelnem erre, mert még a végén olyasvalakit bánthatok, akit nem akarok.




©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 21, 2013 9:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Egy pillanatig azt hittem, hogy megteszi, ahogy visszacsókolt... már gondolatban a pólója lehúzását tervezgettem... miközben ajkai édes érintését élveztem az enyémeken...
De aztán hirtelen megváltozott valami. Valami kattant, és Stefan eltolt magától, elhúzódott tőlem... és leállított... Azt mondta ne csináljam... és fogott, és maga mellé ültetett a kanapéra.
Mi?? Ne..
És ha ez még nem lett volna már így is elég rossz érzés... még akkor hallottam, hogy elhaladtában újra a kezébe veszi az üvegét... és azt húzva, megy tovább felfelé...
De jó... megy Laylához... én meg mehetek a sunyiba... Komolyan, már senki élő embert nem érdeklem? Semmire nem kellek? Se mint nő, se mint barát, se mint... semmi... Mi a csoda ütött minden létező férfiba az univerzumban..?? De tényleg mindenkivel?? Ennyire nem lehet engem kívánni, vagy szeretni, vagy akarni?? Miért nem kellek én soha senkinek..??

Mérgesen, csalódottan keltem fel a kanapéról, és hallgatva hogyan biztosítja Layla odafent Stefan-t a feltétlen barátságáról... én fogtam az ajtó mellett hagyott cipőmet, amit kis tapogatózás után megleltem, felhúztam, és tovább tapogatva magam körül a teret, kitessékeltem magam az ajtón, aztán azt jó hangosan bevágtam magam mögött, hogy ha lehet akkor odafent is hallják... és... mentem... egyenesen előre... nem tudom hova, merre... de amilyen gyorsan csak képes voltam rá, úgy hogy nem megyek neki semminek előttem... bár inkább az se érdekelt, csak menjek... el... valahova... mindegy hova...

(folyt. köv. Erdő)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 20, 2013 4:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Eliszogattam volna most napokig, de valahogy sejtettem, hogy Lexi ezt nem fogja engedni. Felállt a kanapéról, majd elindult felém gondolom a hangomat követve. Természetesen azért nem akartam, hogy most miattam essen el ezért kinyújtottam felé a karomat, hogy biztosan megtaláljon. Bekövetkezett, amire vártam. Elvette tőlem a piát, amit egy keserű sóhajjal nyugtáztam, de nem ellenkeztem. Egyrészt, mert úgy is el tudta volna venni tőlem, hiszen sokkal erősebb, mint én. Átadtam neki az üveget ezzel megadva magam.
– Itt most nem arról van szó, hogy emberek ölök és átharapom a torkukat. Egyszerűen csak le akartam inni magam. De legyen ahogy óhajtod. – Nem akartam megbántani, de azért annak sem örülök, hogy úgy tekint rám, mint egy gyerekre, akire állandóan vigyázni kell nehogy valami olyat tegyen, amit később megbán.
Mikor visszaindult a kanapéhoz engem is húzott magával én pedig követtem, mint egy szófogadó gyerek. Sok mindent köszönhetek neki.. Nem szabad megtagadnom a segítségét még akkor sem, ha ez egy hatalmas fejmosásban mutatkozik meg.
Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy meglepődtem. Mi a franc? Oké, most már tényleg semmit nem értek. Ezzel próbál segíteni a helyzetemen? Nem tudom, hogy ez hogyan segítene azt meg végképp nem, hogy miképpen, de ettől csak még jobban összezavarodom. Annyi alkohol még nincs bennem, hogy ne tudjam végiggondolni, hogy ez nem helyes.. Ezt nem szabad semmiképpen sem. Az egyik baráti kapcsolatomat már kezdem tönkre vágni ilyesmivel nem akarom még ezt is.
Pár pillanatig visszacsókoltam… De ezt nem tehetem.. Egyszerűen nem. – Lexi, ezt ne.. – Suttogtam ajkaira, majd felkapva az ölemből magam mellé raktam le..
– Beszélnem kell Layla-val. Ha ezek után el akar menni akkor jobb, ha abbahagyja a pakolászást. -  Kész voltam arra, hogy teljes vallomást tegyek neki. Hiszen megérdemli. A kezembe vettem újból az üveget hiába tudtam, hogy nem kellene.. Nekem szükségem volt rá. Mert végül csak az ital marad, majd támaszként.
Egy hatalmasat belekortyolva indultam meg az emelet felé.

(Szoba)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 19, 2013 11:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Hallottam hogy iszik. Hiába nem töltögetett már a pohárba, így is tisztán hallottam ahogy dönti magába egyenesen az üvegből... és lázasan törtem a fejem, míg beszélt, hogy mi a fenét tudnék tenni, amivel ki tudnám mozdítani ebből az végtelenül mélabús, önpusztító izéből... A régi módszerek nem jók, mert nem vérszomjjal van dolgunk... és nem is látom Őt... Már megoldás kell... Mielőtt kárát látja Ő, vagy valaki más...
- Stefan, a barátom vagy, és ezt nem fogom hagyni! Fontos vagy nekem, és vigyázok Rád! Nem hagyom, hogy itt pusztítsd magad, igyál, és a végén totál belesüllyedj valamibe, aminek a szíved és/vagy a lelked fogja kárát látni. És ami a legrosszabb... míg odáig jutsz, hogy másnak is bajt okozol... és attól csak még rosszabbul leszel Te is.
Miközben beszéltem, megkapaszkodtam a kanapé szélében, és kicsit imbolyogva, de letúrtam magamról a takarót amit vélhetően Stefan terített rám, majd kapaszkodva... megkerültem a kanapét, és a hangokat követve igyekeztem megtalálni Stefan-t. Mikor előrenyújtott kezem végül beleütközött az Övébe, megragadtam, és kivettem az ujjai közül az üveget. Erősebb vagyok nála, nem okozott gondot, hogy elvegyem. Reméltem, nem fog ellenkezni... miközben tovább tapogatózva, tettem vissza... talán a helyére... az üveget. Majd újra Stefan felé fordultam, és további rövid tapogatózás után, a kezénél fogva húztam magam után, vissza a kanapéhoz.
Hogy mit akartam? Hát még homályosak voltak a saját elképzeléseim is, de azt tudtam, hogy valamit, amivel kizökkentem.. valamit, amivel ráveszem hogy ne akarja pusztítani magát... meg az én lelkemet is, azzal, ha önmagát pusztítja...
Talán ebből következett a mozdulatsor, amiként lenyomtam Őt a kanapéra, és megfogtam a kezeit. Aztán az ölébe ültem, és a kezeit a derekam köré húztam.
- Legyél szíves nem tönkretenni magadat a kedvemért - mondtam eltökélten, és kezeim az arcát keresték. Felcsúsztak lassan a vállán... a nyakára... onnan az állára... arcára... és odahajolva már egész könnyen megtaláltam... újra megcsókoltam... és magamban néma imákat rebegtem, hátha nem lök el... hátha hagyja hogy megvigasztaljam... Ha nem, akkor széttörök valamit a fején, és összezárom fent Laylával hogy akkor vigasztalja meg Ő... Bármit... csak ne pusztítsa itt nekem magát...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 19, 2013 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Nagyot sóhajtottam, majd már kezdtem ráunni a pohárra ezért egyszerűen az üveget vettem a kezembe és abból kezdtem el kortyolgatni. Felesleges szépen lassan pohárba tölteni ki mindet, amikor egyszerűen ki is ihatom az üvegből. Leiszom magam a sárga földig, mert miért ne?
– Hosszú távon biztos nem, de most tökéletes lesz arra, hogy mindent kiverjek a fejemből. – Emeltem meg az üveget keservesen vigyorogva, majd újból meghúztam. Nem mintha ő ebből bármit láthatott volna, csak egyszerűen.. Kellett. El akarom felejteni Katherine-t. Várjunk kit is? Ja, hogy ő halott.. Nem is érdekel.. Csak ki akarok kapcsolódni.
– Tudom, jó nagy baromság volt nem kell elmondanod. De így legalább megvan az okom arra, hogy teljes mértékben kizárhassam az életemből. Jobb lesz nekem nélküle neki meg még annyira nélkülem. Nem kell olyasmibe belemennie amit nem akar. – Rántottam egyet a vállamon és már kezdtem érezni a whisky kellemes ellazító hatását. Na pont erre van most szükségem. Nem hiszem, hogy bárki odaállna Katherine elé a közel jövőben egy komoly kapcsolat ajánlatával. Én túlságosan komolyan vettem az egészet vagyis éppenséggel nem. Hiszen még csak el sem kezdődött a kapcsolatunk és megcsaltam. Bár, ha nem kezdődött el, akkor az nem számít megcsalásnak vagy igen? Tudja a fene.. Nem is érdekel. Ez van.. Ezt kell szeretni.
– Azért csókoltam meg Layla-t, mert akartam. Mindig is akartam. De rájöttem, hogy kár lenne tönkre tennem a barátságunkat. Hiába ez az egész vonzalom.. Nem tehetem. Neki arra van szüksége, hogy segítsek megtalálni egy vámpírt. Nem pedig arra, hogy én legyek a hős szerelme. Mert nem tudok az lenni. – Tudom, hogy ezt elcsesztem. Teljesen tisztában vagyok vele. Talán jobb is lenne, ha most azonnal felmennék Layla-hoz és közölném vele még mielőtt túlságosan is kipakolna. Most már talán megkapom azt a pofont, amire már egy ideje számítok. Szóval.. Talán a legjobb lenne, ha most egyedül lennék.. Távol az emberektől egy rakás piával.
– Elhiheted, hogy én sem tudom igazán, hogy mit csinálok és nem is akarom tudni, hogy mit csináltam ezért is fogom szépen kiüríteni ezt az üveget. – Ez az egy célom van most. Aztán jöhet egy másik üveg következő célnak.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Vissza az elejére Go down
 

A nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3