Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 1:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
somebody to die for

Nem is értem, hogy mit várt. Talán, hogy még ezek után behívom egy italra vagy valami ilyesmi? Nem is értem miért reménykedtem abban, hogy igent mond. Még úgy sem mondott volna igent, ha nem csókolom meg Layla-t. Szóval tényleg ez volt életem egyik legőrültebb döntése, de legalább megtudtam, hogy felesleges próbálkozni. Minek? Majd lesz, ahogy lesz. De egyenlőre biztos, hogy kell egy kis szünet a nőktől.. Talán a lehető legtávolabb kellene mennem Mystic Falls-tól. Viszont van két bökkenő is. Lexinek és Layla-nak is szüksége van rám.. Vagyis már semmiben nem vagyok biztos. Mondjuk a jelenlegi állapotomban amúgy sem vennék hasznomat. Igen.. Az lesz a legjobb, hogyha lelépek innen egy időre..
Meghallottam, ahogy Lexi kezd kicsit magához térni ezért a figyelmemet újra felé fordítottam és próbáltam a lehető legnyugodtabb hangon beszélni hozzá.
– Elájultál és beverted a fejed.. De minden a legnagyobb rendben van, nyugodj meg. – Mondtam neki, miközben végigsimítottam az arán. Ez is az én hibám, ha nem csinálok ekkora baromságot Ő soha nem ájult volna el és verte volna be a fejét. Azt hiszem a látásával minél hamarabb kezdenünk kell valamit.. Bár akkor sem tudta volna ezt megakadályozni mármint, hogyha elájul a feje a padlón koppanjon, de talán akkor már rég elsietett volna.. Nem tudom.
Nagyon jól tudtam, hogy a szavaimmal megbántottam Katherine-t, de nem érdekelt. Már semmi nem érdekel vele kapcsolatban. Ezek után semmiképpen sem. Bár nem értem miért akadok ki annyira.. Mit gondoltam? Katherine meg bármi komoly? Nevetséges vagyok komolyan mondom.. De mindegy nemet mondott, ami elég várható volt.. Voltam olyan őrült, hogy megpróbáltam. Mert szeretem őt.. Viszont ezek szerint ez az érzés nem annyira kölcsönös. Lehet, hogy még a csók előtt is azért jött ide, hogy nemet mondjon.. Szóval nem is értem minek akartam ennyire erőltetni. Ami nem megy.. Azt felesleges.
– Ne várd lélegzet visszafojtva, hogy egyáltalán felkeresselek. Mert elhiheted, hogy nem foglak. – Na, persze. Most nagyon bátor lett.. Bár ha ennyire bátor nem is értem, miért nem tette meg most rögtön.. Na mindegy nem kezdek el ilyeneken gondolkozni. Elment és kész. Láttam a könnyeket a szemében.. Önmagamnak is fájdalmat okoztam ezzel. Hiszen megbántottam.. Pedig szeretem.. De ez, majd elmúlik. Katherine-nel itt és most végeztem.
 
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 1:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

florence + the machine - over the love
Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mit fog válaszolni szavaimra, és féltem... féltem mert nem számítottam semmi jóra. Talán még az a lehetőség is megfordult a fejembe, hogy ő maga fogja beleszúrni a fadarabot a szívembe. Nem így tett... amint kimondtam válaszomat, egy halványka mosollyal az arcán állt fel, én pedig követtem szemeimmel arcát. Nem egy ilyen válaszra számított, de ha nem is számított, de azért reménykedett, hogy igent fogok neki mondani.
Az érzések kavarogtak bennem, és legszívesebben itt estem volna össze annyira nem tudtam mit is tehetnék jelen helyzetben, hogy ne rontsak még jobban a helyzeten. Valószínűleg így is megutált egy életre... A földhöz vágta a dobozt amiben a gyűrű volt, és mikor földet ért, kicsit talán összerezzentem, és lesütöttem szemeimet. Hátat fordított nekem, és Lexi felé sétált, aki még mindig a földön feküdt eszméletlenül. Csak fél szemmel figyeltem, ahogy leteszi a kanapéra, és betakarja. Kezdett lassan magához térni, és látszólag nem nagyon értette a helyzetet.
Ideje volt mennem, de nem tudtam elindulni, olyan érzés volt mintha földbe gyökerezett volna a lábam, és kerestem a szavakat hátha valamit kitudok nyögni magyarázat képpen, de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Ezt Stefan is észrevette, és újra felém fordult. Szíven ütött amiket mondott, és ennek hatására könnyek szöktek a szemeimbe, és úgy szólaltam meg. - Akkor ha halott vagyok a számodra, örülhetsz mert soha többet nem fogsz látni. Mert számomra is olyan leszel mintha soha nem is léteztél volna, és ha valaha is újra befogsz nálam próbálkozni, számíts rá, hogy kérésednek eleget fogok tenni, és egy karó lesz a szívedbe! - Próbáltam mindenféle érzelmet kizárni hangomból, de ez nem nagyon sikerült, mert itt-ott megremegett a hangom, a kezdődő sírásom miatt, amit próbáltam visszafojtani, egészen addig, míg ki nem értem a házból. Egy nagyot nyeltem, és utoljára felnéztem Stefan szemeibe, majd hátat fordítottam neki, és nyugodtnak tűnő léptekkel elindultam ki a házból, és elég nagy csapódással vágtam be magam után az ajtót, és engedtem utat könnyeimnek, halk és rövid sírással, az ajtónak döntve hátamat. De ennek hamar véget vetettem és próbáltam gyorsan lenyugodni, és beülni a kocsimba, hogy elhajtsak innen jó messzire.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 12:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Valahol, a tudatlanság határán... éreztem, hogy valami puhán fekszem... és valami puha van rajtam is... Hol vagyok?? Mi történt?? Nem tudtam hirtelen mi van... de az érzés, hogy valamit elfelejtek, nem... engedte, hogy visszasüllyedjek abba a néma kábulatba, amiben jó érzés volt elsüllyedve lenni...
- Stefan... - szakadt ki belőlem egy suttogás, de nem.. nem is tudtam eldönteni, vajon csak a kábulatban szól-e a hangom, vagy tényleg beszélek..? Hangokat hallottam... de nem értettem őket. Olyan fura, tompa zúgolódás, morajlás volt a fejemben... és egy ponton lüktetett, amitől felnyögtem. Aucs... az fáj.
- Mi történt..? - kérdeztem, s pislogtam, de... nem lett tőle jobb, nem láttam semmit, ami ugyan nem volt újdonság, de nem tudtam... mi van, hol vagyok... és miért fáj a fejem..?! Zavartnak éreztem magamat...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 12:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
somebody to die for

Nem tudom, hogy miért reménykedek abban, hogy igent mond. Talán mert egy részem nagyon is szeretné, ha igent mondana, de nem teljesülhet minden kívánságom. Most egy gyűrűtől kellene megváltoznia a véleményének? De már az is egy nagy dolog, hogy nem szúrja belém egyenest a karót, azért ez is jelent valamit.
Életem legnagyobb őrültségét tettem meg azzal, hogy letérdeltem elé. De őrült vagyok, mert képes lettem volna őt szeretni még akkor is, ha ez neki túl sok. De azt hiszem túl sokat képzeltem bele már az ajánlatomba is.. Hogy egyáltalán bármi komoly kapcsolat Katherine-nek? Hűség? Nem hiszem, hogy ment volna a számára. Beszélek én. De az egész kapcsolatunk a ragaszkodáson alapult volna. Én pedig ezután ezer örömmel kerülnék át a túloldalra. Sajnálatos módon senki nem lesz hajlandó ezt megtenni a számomra, szóval.. Miért is próbálkozom? Miért akarok én jó ember lenni? Miért akarok én bárkivel is törődni? Nem is értem.
Hallottam, ahogy Lexi feje koppan a padlón, szinte rögtön azután, hogy feltettem a kérdést. Megleptem ezzel saját magamat is és őt is. El kellett volna kapnom, de most valahogy fontosabbnak tartottam, hogy megvárjam a választ, ami pont olyan volt amire vártam. Zavart és természetesen negatív. Nem vártam csodát, de reménykedtem benne. Ennyit erről azt hiszem.
Miután megkaptam azt amit akartam egy mosollyal az arcomon álltam fel. Feleslegessé vált, hogy térdeljek előtte minek? A dobozt, amiben a gyűrű volt teljes erőmből a falhoz vágtam, majd hátat fordítva Katherine-nek Lexi felé sétáltam. Furcsa, de most még ez az egész sem nyugtatott le. Csak arra tudtam gondolni, hogy egy szép nyaki ütőeret veszek célba és addig szívom az illető vérét, míg ki nem száll a testéből az élet. Nem értem, hogy miért beszélek egyes számban, amikor egynél biztos, hogy nem fogok megállni.
Lexit a karjaimba kaptam, majd lefektettem a kanapéra és az egyik pléddel betakartam. Remélem hamarosan észhez tér, mert ha nem akkor elég valószínű, hogy még ennél is nagyobb őrültséget csinálok. Bár az már kérdéses, hogyan tudnám ezt felül múlni. Megkértem annak a nőnek a kezét, akinek esze ágában nincs még csak egy párkapcsolatba sem belekezdeni. Én pedig megkérem a kezét.. Még azt sem mondhatom, hogy ittam és az miatt viselkedtem így. Kénytelen leszek ráfogni arra, hogy Layla csókjában volt valami.. Bár valószínűleg ha nagyon akarta ezt hallotta.. Szóval már várom, hogy mikor fogja magát és költözik ki.
Még mindig nem fordultam Katherine felé. Igazából az sem zavart volna, ha elment volna. Sőt talán az lett volna a legjobb döntés. De ekkora szerencsém úgy sincs. Hiszen megvárja a reakcióm szavakba öntött változatát is. Ezek szerintem nem voltam eléggé nyilvánvaló vagyis nem úgy fejeztem ki magam, ahogy ő azt szerette volna. Mondjuk most nem is az a nap van, amikor valóra válik mindenki álma és csak az történik, amit szeretnénk.
Az ajtó felé fordultam és meglepődtem, hogy még mindig ugyan ott áll.. Hát ezt nem hiszem el. – Mire vársz még.. hah? – Kérdeztem miközben széttártam a karjaimat. – Ha már azt a retkes fadarabot nem tudod a szívembe szúrni akkor tegyél egy szívességet. Csukd be magad után az ajtót és tégy úgy, mintha nem is léteznék. Mert számomra halott vagy Katherine. – Most úgy hangoztam, mint egy sértődött kisgyerek, de többről volt szó. Az érzéseimről. Nem vagyok tökéletes ember sőt még jó sem. De ez azért fájt.. Mondjuk nem tudom mit vártam.
 
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 10:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
florence + the machine - over the love
Még megakartam várni, hogy Lexi elköszönjön, és már ki is akartam lépni a házból, de még mielőtt az ajtóhoz értem volna, rohant le Stefan, hogy várjak. Legszívesebben rögtön a fejéhez vágtam volna, hogy mekkora egy barom, hogy itt csókolgat más nőket, miközben állítólag kapcsolatot tudna velem elképzelni. De egyszerűen... belém fojtotta a szót, így meg sem tudtam szólalni, de nem is hagyta.
Csak úgy jöttek egymás utána a mondatai, nem is engedte, hogy közbeszóljak, én pedig csak hallgattam, és vártam mikor ér a végére. – Igen te kérted, hogy adjak választ neked, és mégis az emeleten nőket csókolgatsz, ebből is látszik mennyire gondoltad komolyan… Mi az hogy nem kalkuláltad bele? Ha nem jövök ide akkor össze is fekszetek mi? Én nem felejtek hamar, még így se ha elmondod ezerszer, hogy sajnálom. – Nyeltem egy nagyot szemeibe nézve. Mit gondol? Pár szép szó és máris a nyakába fogok ugrani, hogy megbocsájtok? Azt már nem.
Szavaim végeztével észrevettem, hogy van valami a kezében. Egy hatalmas fadarab, ami feltehetőleg valakiben a szívében fogja végezni. Már rögtön kezdtem volna hátrálni egy lépést még ha nem is úgy hangzott, hogy ezt beszeretné döfni a szívembe, de hamar kaptam magyarázatot.  Egy biztos, hogy nem rajtam akarja használni.
Következő szavaira ledöbbentem, és ezt arcomon is láthatta. Pontosan tudtomra adta, hogy mire is akarja használni ezt a fadarabot. Hogy szíven szúrjam, ha nem tudok megbocsájtani a mostani tettét. – Stefan… - Nyögtem ki szinte alig hallhatóan nevét, és egy nagyot nyeltem. Hogy mondhat ilyet? Bármit is tett most, én akkor sem tudnám csak úgy szíven szúrni, nem tudnám megölni őt a puszta kezemmel. Nem kérhet ilyenre, egyszerűen nem…  Lerökönyödtem, és nem tudtam mit mondani, szinte már kétségbeesetten vártam meg mikor szólal meg újra ami igen csak hamar meg is történt. Remegő kezeim közé nyomta a fadarabot, és térdelt le elém. A zsebében kotorászott egy kis ideig míg, aztán előhúzott egy fekete kis dobozkát a zsebéből. A lélegzetem is elállt hirtelen, mert mindenre számítottam csak erre nem.  Én ott leakadtam, hogy komoly kapcsolatot szeretne, de erről nem volt szó. Egy gyűrű lapult a dobozban, és csakhamar fel is tette a kérdést, hogy hozzák mennék-e. – Ezt nem gondolhattad komolyan. – Szólaltam meg hitetlenkedve igyekezve mély lélegzeteket venni. Ez egy komoly döntés lenne, és amúgy is utoljára még emberkoromba kérték meg a kezemet. Kiejtettem kezemből a fadarabot, és valamiféle választ keresve magamba néztem újra Stefan szemeibe. Azokba a zöld szemekbe, amiket mindig is szerettem, de bármennyire is szerettem akár magát Stefant, még sem tudtam volna igennel válaszolni. – Nem tudom. – Mondtam ki végül is valamit, habár tudtam, hogy ezzel talán összetöröm Stefan szívét. – Nem mondhatok igent. – Tettem még hozzá amint valamiféle erőt gyűjtöttem magamban. Még életemben nem voltam ennyire bizonytalan, minden döntést könnyen meg tudtam hozni, de ez már rég nem a sima kérdések kategóriája volt, ez már teljesen más. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, de viszont semmit nem mozdultam, csak álltam ott egy helyben és Stefan arcát kémleltem. Lexi amint meghallotta Stefan kérdését, elájult és egy nagy koppanással érkezett a földre. Szívesen lennék a helyében, csak úgy elájulni....  - Ez már sok lenne ilyen hirtelen... - Mondtam ki őszintén amit gondoltam. Még csak meg se próbáltuk együtt úgy igazán, örültem, hogy legalább arra a kérdésre eldöntöttem, hogy mi is válaszoljak. Nekem már az is viszonylag sok volt, de ez meg már minden határon túltett. Az eljegyzés, és a házasság bennem igen csak rossz emlékeket ébreszt, már csak azért is mert ilyen hirtelen tette ezt fel.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Ez nagyon-nagyon fura... - szóltam, és idegesen hallgattam Katherine szöszmötölését, meg mocorgását. - Akkor az én gyűrűm is akkortájt dögölhetett be, de nekem valamiért nem állt helyre... azóta sem tudok a napfényben meglenni... Miért van ez..? - gondolkodtam hangosan, bár nem készültem rá, hogy Katherine-t különösebben érdekli majd, hogy mi is a problémám, és mi a baja a gyűrűmnek...
Ezt igazolta az is, hogy Ő közben közölte hogy lassan elmegy, sőt, mire én felkeltem a fotelből, Ő már el is indult.
Ekkor hallottam meg valami furát... lépések, amik kimondottan sebesen közeledtek fentről, aztán Stefan robbant a képbe... azaz nekem csak a "hangba", de... már-már készültem, hogy megszólítom, vagy... valami, elindulok... De amikor Ő megszólalt, és Katherine után kiáltott, megnémultam... és baromira örültem volna, ha képes vagyok a gyors helyváltoztatásra, és eltűnhetek a szobámban, hogy legalább szem előtt ne legyek... ha már a fülem befogni én nem tudom... mert ez a beszélgetés biztos nem rám tartozik...
És milyen jól gondoltam...
Nem sokkal később már egyre tisztább volt az érzés, hogy nem kéne itt lennem... sem mint barát, sem mint nő, sem mint élőlény... nagyon nem illettem egy ilyen beszélgetés hallgatásába... főleg hogy Stefan szerintem a legnagyobb őrültségeket mondta... amit csak életében kiejtett a száján... ráadásul úgy hogy fent a szobájában épp kicsomagol egy lány akivel az előbb csókolózott... ez... Mi ütött belé???
De ez csak a kezdet volt... amiket mondott, és ahogy mondta... és... ÚRISTEN, nem... jesszusom...!!!! Úristen, de... EZ MI?!?!
Egyszerre éreztem, hogy kimerednek a szemeim, kifut a vér az arcomból, remegni kezdenek a lábaim, és... és aztán nem tudom mi történt, csak egy ütést éreztem, az a padló lehetett... és a választ már nem hallottam...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 7:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
somebody to die for
(Damon szobája)

Szapora léptekkel indultam meg a szobából a lépcsőn is szinte leszáguldoztam. Ha eldöntöttem valamit akkor azt szépen meg is fogom valósítani. Az már más kérdés, hogy milyen véget fog érni ez a dolog. Mert hogy is mondjam.. Az egyik opció sokkal esélyesebb, mint a másik. Főleg azok után, hogy minek volt fültanúja.
– Katherine várj. – Kiabáltam utána, mikor már szinte egy karnyújtásnyira volt az ajtótól. Nagy levegő és akkor kezdjünk neki.
– Tudom, hogy én voltam az, aki a válaszodat kérte, ami most már nagy valószínűséggel egy hatalmas nem lesz ezt anélkül is tudom, hogy megszólalnál. De azt tudnod kell, hogy sajnálom. Ezt az egészet nem így terveztem.. És nem arra gondolok, hogy nem kalkuláltam bele, hogy te beállítasz ide.. Egyszerűen csak magam sem tudom, hogy miért csókoltam meg. Tudom, hogy ezzel nem fogom nem megtörténté tenni ezt az egészet. És azt is nagyon jól tudom, hogy te ennél sokkal jobbat érdemelsz. Talán ez az egész nem is érdekel téged, de én akkor is el fogom mondani, ha kell ezerszer, hogy sajnálom, csak hogy megbocsáss. – Fejeztem be a kis bocsánatkérésem első részét. Hiszen most voltaképpen nem azért jöttem le, hogy csak egyszerűen bocsánatot kérjek. Hanem, hogy bebizonyítsam neki a szándékaim igen is nagyon komolyak.
Már meg is feledkeztem a kezemben lévő fadarabról. Hát azt hiszem erre is kell egy kisebb magyarázatot adnom. – Ez nem a számodra van.. Vagyis nem úgy, ahogy gondolod. Bár fogalmam sincs, hogy mire gondolsz jelenleg, de nem húzom tovább az időt és inkább rá is térnék a lényegre. – Mély levegőt véve léptem oda mellé.
– Ha úgy gondolod, hogy nem tudod megbocsájtani nekem azt a csókot és ezek után már az ég világon semmit sem szeretnél tőlem, akkor kérlek inkább itt helyben szúrd bele a szívembe ezt a fadarabot és vess véget a szenvedésemnek.. Hiszen minden nélküled eltöltött perc számomra annak számít. Viszont, ha szerinted még mindig van egy apró szikrányi esély is kettőnkre akkor.. – Megkapartam a torkomat, majd miután a kezébe nyomtam a fadarabot letérdeltem előtte és előkotortam a zsebem mélyéről azt a kis dobozt, amit már odafenn is párszor megszorongattam.
– Katherine Pierce, hozzám jössz feleségül?

 
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 5:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Értem... - Mondtam halkan és bólintottam egyet lassan. Fél év az azért egy elég hosszú idő, neki meg aztán ki tudja ez mennyi időnek tűnt. Fogalmam sincs milyen vaknak lenni, lehet egy örökkévalóságnak tűnhet neki ez az időszak.
- Az lehet, hogy nem akartál történelem lenni, de mégis az lettél. - Vontam fel szemöldökömet és egy újabb kortyot ittam a pohárból. Lexi amint meghallotta, hogy nekem se működött a gyűrűm a bál után, kidülledt szemekkel nézett felém... vagyis ahonnan a hang jött. Láthatóan meglepte ez a dolog, pedig szerintem csak egy boszorkány szórakozott a gyűrűkkel, csak hogy egy kicsit megszívassa azokat a vámpírokat akik ott voltak a bálon.
- Igen! A bál napján még kitudtam menni a napra, de a következő napon már nem tudtam kimenni. - Mondtam el, hogy mikor is krepált be a gyűrűm. Biztos, hogy a bálon történt valami. Ez az egyetlen magyarázat úgyhiszem. - Egy pár hét és magától helyrejött, újra tudtam a napra menni! - Álltam fel a kanapéról, és letettem az asztalra a félig üres poharamat. Nem akartam többet inni, elég volt ennyi, és már menni is akarok lassan.
- Én nem szeretek unatkozni! - Fintorodtam el. - Én viszont megyek lassan... - Tettem egy pár lépést a nappali kijárata felé, de még nem mentem el.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 4:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Lassan fél éve próbálkozom... egyelőre nem sikerült módot találni rá hogy visszakapjam a szemem világát - feleltem, inkább nem részletezve, hogy Damon próbálkozott nekem, nem biztos hogy jó ötlet lenne pont ennek a nőnek szóvá tenni Damon-t, is miután... most úgy néz ki Stefan-ra talán nem tart igényt... Nem tudom mik a szándékai, nem akarom egyik srácot sem a figyelmébe vonni.
Hallottam hogy feláll, és először meg akartam kérdezni, mi célból, nehogy felmenjen az emeletre... de aztán csak az üveg és a pohár újabb halk csörömpölését hallottam, így rájöttem hogy csak iszik még. Reméltem nem itt akarja kiütni magát...
- Nem akartam történelem lenni - ráztam a fejemet, miközben Ő visszaért a kanapéhoz, s ismét velem szemben ült.
- Bál után?? - akadtam fenn, kimeredt szemekkel a szavaira. - Neked is a bál után ment tönkre?? - kérdeztem megrökönyödve... Stefan, Katherine, és én... Mi a franc volt azon a bálon, basszus??? És miért van hogy nekik megjavult, nekem meg nem..?? - Én neked csak úgy megjavult a gyűrűd utána?!
Ez már tényleg szemétség... ki a fene átkozott meg...?? Vagy tükröt törtem??? Mi folyik ebben a városban??!
- Jó neked... én most már inkább unatkozni szeretnék.. - vontam vállat, irigyen, dühösen...
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 3:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Köszi de inkább kihagyom ezt a remek lehetőséget. Inkább azt kéne elintézned, hogy visszanyerd a látásod, és nem azon, hogy nekem elintézd a vakságot! - Sóhajtottam fel megforgatva a szememet, és megittam az utolsó kortyot is a poharamból. Ekkor újra felálltam, hogy újra töltsek magamnak, és alig két perc múlva már ültem is vissza a helyemre, most már egy teli pohárral a kezembe. Ez az utolsó pohár, nem szándékozok a pohár fenekére nézni, de azért ez a két pohárka nem fog megártani azt hiszem.
- Akkor örülhetsz... történelmet írtál, te vagy az első vak vámpír! - Vigyorodtam el hátradőlve a kanapén. Nem kellett sokat győzködnöm, hogy elmesélje az egész sztorit, sőt nem is kellett, mondta ő magától is. Varázslat... valami ilyenre gondoltam, de az hogy Esther hibázta el, azon külön csodálkozok. Már nekem is segített egyszer mikor majdnem meghaltam. Szép lett volna, ha nálam is csak becsúszik egy ilyen hiba. Mondjuk nem is tudott volna... hisz csak Klaus vérét adta oda nekem, amit csak simán megkellet innom és ezzel vissza is húzott a halál torkából.
- Hiba csúszott a gépezetbe, hát ez nagy balszerencse... Ohh és még a gyűrűd is? Bár az nekem se működött valami fényesen az egyik bál után, jó ideig nem tudtam kimozdulni a házból. - Gondoltam vissza arra mikor nekem se működött a gyűrűm. Szörnyű volt az egyszer biztos.
- Nem unalmas az életem így inkább nem akarom még pluszba egy ilyennel feldobni a mindennapjaim. - Vontam meg vállamat.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 1:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Igyekeztem türtőztetni magamat, és nem szóvá tenni, hogy hova tegye a véleményét, amivel állandóan sürget, meg beszól. Ha látnék, már válaszoltam volna, de így muszáj volt visszafogni az egómat, meg az önérzetem, meg a barátot aki védi Stefan-t, szóval kb. minden olyan énemet, aki Katherine képébe vágna egy poharat, szíve szerint...
- He-he, vicces. De ha gondolod, csak szólj, simán elintézem neked is, hogy vak legyél, és meglátjuk ki lesz gyorsabb. Versenyezhetünk is - mondtam, mintha csak viccelnék, amikor végre fotelt értem, és én is ültem már. Hát így... valamivel méltóságteljesebb is, ami ugyancsak számított nekem... égtem én már eleget emiatt, nem hiányzik még Katherine véleménye is.
- A pontos kifejezés inkább úgy hangozna, hogy a történelem még soha nem látott ilyet mint én... - húztam el kissé a szám, ami bizonyos, mert a vak és a vámpír szavak még tuti biztosan nem szerepeltek együtt, egy személyre irányulón, egy mondatban. - A dolog kezdete egyébként az volt, hogy Damon megölt. Nem fárasztalak az egész litániával, lényeg, hogy szellem lettem, és egy időbe beletelt míg ezen változtatni tudtam. Aztán... egy Esther nevű boszorkány, akit felkerestem, vállalta hogy feltámaszt, de... hát... nem derült ki hogy a feltámasztás közben akadt-e valami gond, vagy a szellemek, esetleg hulla banyák büntetnek-e így, vagy akármi, lényeg a lényeg, hogy így testesültem meg - mutattam magamon végig, utalva a vakságomra. - De most már egész jól megy így is az élet. Eddig megúsztam egy autós majdnem balesetet, megúsztam egy támadást, és egyelőre a házat sem gyújtottam magamra. Ha a házon kívül is tudnék egyedül közlekedni, már majdnem buli lenne... meg ha működne a gyűrűm... Szóval ha unatkozol, csak ajánlani tudom, feldobja az életedet rendesen - forgattam meg a szemem, ami ugyan nem jelentett semmi változást a látnivalókban, de az érzés maga megvolt, hogy legalább mozgásképes...
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 10:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Sejtettem, hogy nem fog hamar a nappaliba érkezni, de azért mégis csak meg kellett kérdeznem, hogy merre is van már ilyen sokáig. Talán úgy egyszerűbben ideért volna, ha segítettem volna neki, de nem! Megfogja oldani valahogy, én amúgy se arról vagyok híres hogy segítsek bárkinek is, ez alól még ő sem kivétel... és amúgy sem fogadná el a segítségem, ha véletlen mégis eszembe jutna ilyen.
- Honnan tudtad? Igen megy a vonatom, el ebből az istenverte városból. - Csalva egy kis iróniát a hangomba, és bájosan elmosolyodtam. El ebből a városból... az kéne nekem nem más, már úgyis rég mozdultam ki innen, egy kis utazás nem ártana végre.
Lexi megérkezett a nappaliba, és a falat tapogatva elindult először felém, de ez nem sokáig tartott, mert aztán a velem szemben lévő fotel felé vette az irányt, hogy még véletlenül se keljen mellém ülnie. Végül is megértem.. félhet hogy bántom, ezért inkább viszonylag távol ül tőlem. - Már azt hittem sose érsz ide! - Szólaltam meg, újra piszkálva ezzel lassúságát. Nem hagyhattam ki ezt a mondatot még.
- Hogy lettél vak vámpír? Nem sűrűn látni ilyet... - Kérdeztem rá mindenféle elővezetés nélkül. Kíváncsi voltam, és ha szerencsém van akkor válaszolni is fog erre a kérdésemre. Ilyet nem lehet látni mindennap. Sőt még sose láttam olyan vámpírt aki nem látna, ez biztos nem lehet véletlen, főleg hogy Lexi régen még látott, most meg...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 1:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
(Birtok)

Hallottam miként ér be Katherine, és mikor önt magának az egyik üvegből italt. Hallottam, hogy Stefan nevét mondja... motyogja, aztán inni kezd... Ez furcsa volt a számomra, de... egyelőre bőven kitöltötte a figyelmem a séta, nem próbáltam megfejteni Katherine viselkedését. Nekem nem ment azért olyan gyorsan mint neki. Mire én megérkeztem, Őt már hallottam leülni is, így a fal mentén tapogatva a felületeket, én is abba az irányba folytattam a haladásomat.
- Nyugi, megy a vonatod? - kérdeztem, kissé háborogva, amikor utánam szólt, hogy hol vagyok már. Akkor fordultam be a nappaliba, és indultam meg a kanapé felé, még mindig a fal mentén. Azért kicsit sem hazudtolja meg magát, nem hogy elsiet, nehogy véletlen segíteni kelljen, de még akkor sürget is. Nem mintha nagyon igényelném a segítségét... Ő tette tönkre Stefan-t... minden baja Miatta van...
- Tessék, itt vagyok - mondtam már, mikor hallottam az Ő neszezését kb. magam mellől, így el mertem engedni a falat, és óvatos léptekkel csoszogtam előrefele, míg el nem értem az egyik fotelt, ami a kanapéval szemközt, a kandalló mellett állt. az jó is lesz nekem, nem szeretnék Katherine mellé ülni. Túl közel lennék támadófelületnek...
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
• OneRepublic - All The Right Moves
Tartózkodási hely :
Neverland ^^ •
Hobbi & foglalkozás :
vérszívás •
Humor :
kegyetlen •



Katherine Pierce. ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 11:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
magam mögött hagyva Lexi-t elindultam a nappali felé, hogy aztán ott kitölthessem magamnak az italomat. Már el kellett volna innen húznom, de ha már így alakultak a dolgok, akkor leülök egy kicsit csevegni Lexi-vel. Abból már nagy baj nem lehet, főleg ha iszok mellé egy kis alkoholt. Az legalább ellazít, még ha nem is tisztítja ki a fejemben lévő kusza gondolatokat.
Az italos pulthoz léptem, és öntöttem magamnak egy pohárba belőle. Vissza raktam az üveg tetejét, és már kezembe is vettem a poharamat. - Rád Stefan... - Motyogtam kissé felemelve poharamat és felnéztem a plafonra. Jó nagyokat kortyoltam a pohárból, de azért hagytam belőle egy keveset, és úgy ültem le a kanapéra és vártam, hogy Lexi mikor lép be a szobába. Elég nehezen jut el idáig, de hát mit is várhatnék... nem lát.
- Merre vagy már? - Kérdeztem talán egy kicsit hangosan, hogy ő is meghallja.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 7:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Azt hiszem valamelyest elbóbiskolhattam idő közben, legalábbis ezt gyanítottam, mivel egyik pillanatban még Stefan-ékat hallgattam, azután egyik pillanatban arra eszméltem, hogy megkordul a gyomrom, felkapom a fejem, és odafent már máshol tart az élet, mint amit még én hallottam korábban. Szóval felkeltem a kanapéról, és elindultam megkeresni a falat, amit meg is találtam elég könnyen, és elsétáltam a legközelebbi ablakig. Nem akartam elhúzni a függönyt, így kezemet a vékony anyagnak érintettem, és így koncentráltam pár pillanatig, de... már nem éreztem a fény melegét a túloldalról, így megkockáztattam, és az egyik ujjam hegyét a függönyréshez vittem, majd kidugtam... És egy meglepett nyeléssel, de megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy már nem süti a napfény. Akkor jó... ezek szerint eljött az este, nem éget ma már a fény...
Ezzel a megkönnyebbült tudattal indultam el az ellenkező irányba, a fal mentén, s mikor elértem a sarkon a villanykapcsolót, felkattintottam a lámpákat. Én ugyan nem látom, de mégiscsak... ad egy kellemesebb érzést a tudat, hogy nem a tök sötétségben sétálgatok.
El akartam indulni a konyhába hogy vért szerezzek magamnak a hűtőből, de az elhatározást meghiúsította, amikor meghallottam egy parkoló autó zaját... és pár másodperccel később pedig már kopogtattak az ajtón.
Meglepődtem. De hát, mivel nem tudtam ki érkezett, és odafentről nem hallottam lefelé irányuló mozgást, így gondoltam akkor majd én. Végülis már nem kell félnem a fénytől.

(folyt. köv. Birtok)
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Stefan otthagyott engem, az ígérettel, hogy később még lejön hozzám. Sóhajtva nyúltam el a kanapén, és a plafon felé "bámulva" meredtem a semmibe. A beszélgetésünkön gondolkodtam... és közben csak úgy a háttérben, de hallgattam mint beszél odafent Stefan és Layla... Reméltem hogy a lánynak van annyi esze hogy nem szalaszt el egy olyan srácot, mint Stefan... nem számít mi volt a múltban, Ő akkor is nagyon jó ember, és jó parti, nem érdemli meg hogy beskatulyázzák a régi tettei miatt. Vámpírok vagyunk, és emberek, egyikünk sem tévedhetetlen, néha mind elvesztjük kezünkből az irányítást. Ettől még nem leszünk rosszak. Stefan sem. Megérdemli a boldogságot. Remélem ezt a kis barátnője is felismeri...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 11:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
– Jó.. Ebbe talán bele tudok törődni, de azért ha még egyszer felhozod letagadom. – Nem hiszem el, hogy bármi számára a legjobb lennék, de valahogy azaz érzésem, hogy ezzel boldoggá teszem Lexit, ha ezt itt most neki elismerem. Bár később nem fogom felvállalni, de most végül is miért ne? Baj nem lehet belőle.
– Ne legyél pesszimista. Épp ezért fogunk megoldást találni. Méghozzá nagyon hamar. Bőven elég volt ez az idő, amit vakon töltöttél. Nem fogunk egy percig sem gondolkozni, ha találunk rá valami megoldást. Egyszerűen fejest ugrunk az egészbe. – Bármit megadnék azért, hogy boldog legyen és láthasson. Hogy teljes életet élhessen. Mert nem tudom, hogy ez mennyivel jobb a szellem létnél. Talán semmivel.. Bár erről inkább ő nyilatkozhatna. De szerintem azért van egy része, ami azt kívánja hogy bár még mindig szellem lenne.. Akkor legalább láthatott dolgokat. Ezeket sem nekem kell leszűrnöm, de a helyében én így éreznék..
– Értettem parancsnok. A legközelebbi ilyen eseményünket szigorúan állva rendelem el. – Mondtam vigyorogva, majd úgy csináltam, mint aki tiszteleg.
Láttam rajta s szinte éreztem, hogy meghatódott de nem akartam megemlíteni, hiszen látszólag ő is próbálta ezt leplezni.
– Rendben van.. Amint rendeztem Layla-val a dolgokat lenézek rád. – Jelentettem ki. Így lesz és kész. Jó, nem egy gyerek aki állandó felügyeletet igényel, de mégis a legjobb barátom, akire mostantól több figyelmet szeretnék fordítani.

(Szoba)
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Nekem a legjobb vagy - makacskodtam, és játékosan csíptem Stefan oldalába. - Akár elhiszed, akár nem, ez így van. - Én elhittem amit mondtam, és őszintén mondtam. Ismerem már pár éve, tudom, hogy igaz amit mondok.
- Jó, de... tudom hogy nem szabad erre gondolni, de azért mégis... elég rég vagyok már így, Stefan, szóval... jó tudni, hogy mellettem leszel-e ha így maradok is..? - igaz, nem jellemző rám, hogy ilyen bizonytalan legyek, de ez egy egészen másmilyen helyzet, nem olyan, mint amit megszoktam... Mindig erős, magabiztos voltam, most meg... ki vagyok szolgáltatva... Ez így nagyon félelmetes...
Felnevettem a szavaira, hisz tudtam, hogy csak viccelődik, de... jólesett. Szeretem a vicces Stefan-t. Jó humora van, kár hogy ritkaságszámba megy amikor mutogatja.
- Na jó akkor majd legközelebb előbb felállunk, és teszteljük az elméletet - vigyorogtam szélesen, és ettől már kicsit jobb lett a kedvem. Nem mintha újabb csókot terveznék, no de... hát azért a móka kedvéért jól hangzik ezt mondani.
Meghatottak a szavai. Jóóó, újabb dolog ami nem jellemző rám, de... na, akkor is... egyszerűen meghatott hogy így viselkedik... hogy ezeket mondja... Jó érzéssel töltött el, és meghatódtam tőle...
De nem akartam hogy lássa, így igyekeztem... pislogni, és torkomat köszörülve mosolyogni.
- Menj csak, én vigyázok magamra. Eddig is egészen jól elvoltam idelent... Szerintem pihenek kicsit, úgyhogy ha végeztetek, és... esetleg beszélgethetnéked lenne, akkor itt megtalálsz - javasoltam, és megpaskoltam kissé magam mellett a kanapét.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 2:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
– Képes leszek egyszer beismerni ezt magamnak is. Mármint, hogy jó ember vagyok. De azért ne essünk akkora túlzásokba, hogy a legjobb ember. – Ráztam meg a fejemet. Ez egy nagyon erős túlzás. Azért ezt szerintem még ő sem gondolta annyira komolyan. Legalábbis én semmiben sem tartom magamat a legjobbnak.
– Ilyen még csak eszedbe se jusson. Valahogy megoldjuk, hogy újra láthass. – Ha kell a saját látásomat adom az övéért cserébe. Nem bírnám elviselni, ha nem tudnánk megoldani, hogy lásson.. Bár amúgy sem adnám fel addig, míg nem el nem érném a célomat. Azaz vissza nem szereznénk a látását. Most ez a legfontosabb..
– Ebben egyetérthetünk. Csodálkozom azon, hogy nem estem le a kanapéról. – Mondtam nevetve. Azt hiszem ezt egyikünk sem gondolta komolyan, de azért jó ilyennel is viccelődni. Legalább jó kedvünk van, ami nem elítélendő.
– Ez csak természetes. A barátom vagy Lexi. Ami nem csak azt jelenti, hogy te támogatsz engem, hanem azt is, hogy én is ugyanúgy itt leszek veled és támogatlak. Bármi történjék. – Mondtam határozottan. Ha kell egy örökkévalóságon keresztül fogom hajszolni a megoldást. Mert kell legyen valami megoldás.. Együtt meg fogjuk oldani.. Muszáj lesz.
– Talán jobb lesz, ha ránézek.. Hátha kicsit lenyugodott és készen áll a mesémre. Te addig vigyázz magadra és még véletlenül se menj a nap közelébe. Bár most mindent besötétítettem, de akkor is.. Vigyázz magadra, rendben? Ha akarod visszajövök, amint beszéltem vele. – Nem szívesen hagyom magára. Főleg most. Hiszen a napra sem mehet, de hogyan is tudhatná merre van, ha nem látja? Maximum akkor veszi észre, amikor már megégeti.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 3:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Mint mondtam, kitartó vagyok, szóval addig sem nyugszom, míg el nem hiszed, hogy a legjobb ember vagy, akit ismerek - mondtam eltökélten, komolyan, közben gondoltam egyet, és a mellettem ülő Stefan vállára hajtottam a fejemet. Szomorú vagyok, mert nem látom... és szükségem van a barátomra...
- De akkor is megyünk, ha nem kapom vissza, jó? - kérdeztem, tőlem szokatlan módon félszegen. Nem szoktam ehhez hozzá... Nem is szeretem ezt... Látni szeretnék... kedvemre jönni és menni... és... reménykedni... De ha már a világ legnagyobb boszorkánya sem tudott rajtam segíteni... akkor... ugyan ki fog tudni..??
Felnevettem.
- Látod, szerencse hogy én csak ülve szoktalak megcsókolni, mert az én csókom bizonyosan térdremegtető - kereste meg kezem kicsit tapogatózva a lábát... és a térdét, és megkocogtattam az ujjammal. Persze vicceltem, mert egyrészt nem szoktam "csókolgatni", plusz egyikünk térde sem szokott remegni közben, és... ráadásul nem is kéne ezen gondolkodnom...!
- Hálás lennék érte.. - köszörültem kicsit meg a torkom, és hálásan gondoltam arra, hogy Stefan itt van Velem. Nem szeretek egyedül lenni... eleget voltam egyedül míg halott voltam... Már előtte sem szerettem egyedül lenni, de azóta meg főleg nem... Jobb, sokkal jobb, így Stefan-al, úgy, hogy Ő is tud a jelenlétemről.
- Nem tartalak fel? Talán meg kellene nézned a barátnődet, hogy összeszedte-e magát azóta hogy lejöttünk - jutott eszembe Layla, amint említette, és... hogy igazából a leányzó Stefan szobájában van... gyakorlatilag az ágyában, szóval nem biztos hogy túl nagy illendőséget mutat, hogy én itt fekszem Rajta, és feltartom...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 11:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
– Nem vagyok MÁR szörnyeteg. De az voltam és ezen nem tudok változtatni. Maximum egy kicsit azzal, hogy most próbálok a lehető legjobb emberré válni. – Komolyan úgy érzem magam, mint egy elítélt, aki nem olyan régen szabadult és mondjuk megölt egy embert most pedig mindenki lenézi. Jó, én nem egy embert öltem meg ebből a szempontból gyenge hasonlat, viszont körülbelül úgy néz rám mindenki, miután rájönnek mit tettem a múltban. Egy kivétel volt.. Aki talán teljes szívéből szeretett a múltamtól függetlenül.
– Egyszer, csak sikerül beleverned a fejembe. – Válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. Igen.. Egyszer talán képes leszek Lexi-nek elhinni ezt.. Mindig ott volt mellettem Ő igazán tudja, hogy milyen is vagyok én. Az lenne a legjobb, ha mindenki ezt látná bennem. Mondjuk se Rebekah se Katherine nem ítélne el engem ez miatt.. De nem tudom milyen vége lenne az egésznek.
– Még szép.. Legalább három napon keresztül. – Mondtam nevetve. Tényleg komolyan gondolom, hogy valahogy megünnepeljük. Bár előtte talán még ki kellene találnunk, hogyan is szerezzük vissza a látását. Hiszen ott akarok lenni vele, mikor ez megtörténik.
Figyeltem, ahogy a szeméhez nyúl, de nem tudtam, hogy most megszólaljak-e vagy sem. Végül az első mellett döntöttem. – Hamarosan minden a régi lesz és újra látni fogsz. Egy pillanatra se aggódj. – Nem szeretném, ha akár egy pillanatra is végigfutna a fejében az a gondolat, hogy talán örökre vak lehet.. Mert az nem engedném. Megtaláljuk rá a módszert.
– Szóval az már elég jó jel, ha megcsókolom az illetőt és jól pofára esünk mind a ketten, mert nem bír el minket a térdünk.. Rendben! Jegyzetelek ám. – Mondtam nevetve. Próbáltam picit feldobni a hangulatot. Nem akartam, hogy az miatt szomorkodjon, hogy nem lát. Na meg a gyűrűje.. Arról sem szabad megfeledkeznünk.
– Ha Layla nem segít, akkor kerítek neked valakit, aki megcsinálja a gyűrűdet, rendben? – Én kibírtam pár napig a nap nélkül, de nem engedhetem, hogy tőle még ezt is meg kelljen vonni.. Egyszerűen nem.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
- Nem vagy szörnyeteg, Stefan, légy olyan szíves, és ne is mond magad annak - korholtam komolyan, és megütögettem a kezét, amit fogtam. Nem szeretem ha ilyeneket mond. Ismerem. Még akkor se nevezném szívesen szörnynek, ha épp a gonosz vámpír lenne porondon, de ilyenkor, mikor a jó kerekedik felül, főleg nem! Jó ember!! Miért nem látja?!
- Nincs mit köszönni, életcélom, elhitetni veled az igazságot - mosolyogtam és tényleg vágytam rá, hogy Stefan ne kételkedjen benne, hogy megérdemli a szeretetet, hogy jó ember, és hogy meg fogja találni azt a nőt, akivel az örökké tartó életét töltheti majd. Én hittem benne, és reméltem igazam is lesz.
- Meg fogjuk. Amint újra látok... azt... pokolian megünnepeljük, jó sok tánccal, és piával - kuncogtam, és vigyorogtam a gondolatra. Az első dolog amit látni akarok... Stefan, és egy rohadt nagy üveg alkohol a kezében, ez a két dolog lesz a legjobb, amit láthatok, és annyira... oh, annyira jó lenne igazán látni...
Hiányzik a fény... a napfény... hiányoznak a színek... Pokolian nagy kín ezt a fekete semmit látni...
Önkéntelenül is nyúltam a szememhez... de hiába éreztem, nem láttam semmit... Megnyomtam kicsit a szemem, s ha normális élő lennék és látnék, most nyomott fények, foltok tűnnének fel a szemem előtt... de semmi... semmi fény, semmi folt... csak a feketeség...
Keserűen sóhajtottam.
Stefan sem tette szóvá hogy megcsókoltam, és ez valamiként megnyugtatott... Sosem beszélünk ilyesmiről. És valahogy... megnyugtat, hogy... a múltunkat csak én ismerem... Ő nem emlékszik semmire... Ő a barátom! A legjobb barátom! Ez így jó!!
- Igen - nyeltem egyet, és visszaszívtam magamba a derűt, mosolyt varázsolva az arcomra. - Akivel kölcsönösen megremeg a lábatok a csók közben, az a befutó. Az igaz szerelem csókja mindig elárulja magát - mondtam magabiztosan, ami igaz, nyálasan hangzott, de... igaz, szerintem. Egy csókból minden kiderül. Vagy érzik amit kell, vagy nem. Ha igen, meg kell ragadni, ha nem... akkor hagyni kell az illetőt elmenni.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 2:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Kicsit határozottabban fogta meg a kezemet, amiből már rögtön tudtam, hogy azt szeretné, hogy mellé üljek. Nem is kellett szavakba öntenie, hogy mit akar én már rögtön tudtam, hiszen azért néha elég egy érintés, hogy tudjuk mit akar a másik.. Jó ideje barátok vagyunk és szavak nélkül is megértjük egymást. Gyorsan helyet foglaltam mellette ezzel teljesítve néma kérését.
– De nem is okolhatom érte, ha itt hagy. Én voltam az első, akiben megbízott. Most meg rájön, hogy én sem voltam több egy szörnyetegnél. – Megérteném, ha most itt hagyna, mert azt mondja ez neki túl sok. De megváltoztam. Szeretném, ha ezt ő is látná. Sőt.. Ő már látta is, mert nem a múltbeli énemmel találkozott, hanem azzal, aki most is vagyok. Az rendben van, hogy már azóta jó párszor sikerült újra visszaesnem abba a gödörbe, ami előhozta ezt belőlem, de most igyekszem, hogy ez soha többé ne történjen meg. Nem akarom, hogy egy szörnyeteget lássanak bennem.
– Köszönöm, Lexi. Nem is tudom mihez kezdenék nélküled. – Valószínűleg még mindig valahol a sötétben bolyonganék. Ha vele akkor nem találkozom valószínűleg még mindig az a szörnyeteg lennék, aki teljesen nyugodtan végez másokkal. De hála neki ez már nem így van. Ő kezdett el terelgetni a helyes irányba, habár arról az útról párszor letértem, de valahogy mindig sikerült visszatalálnom. Viszont, ha ő akkor nem mutatja meg talán soha nem találok vissza ahhoz, hogy milyen is voltam én emberként.. Mert attól, hogy vámpír vagyok még próbálok a legemberibb módon viselkedni, már amennyire ez lehetséges.
– Nekem New York tökéletesen megfelel. A lényeg az, hogy rendesen megünnepeljük, majd. – Ha visszakapja a látását akkor nem fogjuk itt megünnepelni. Az ünneplésnek minimum fele akkorának kell lenni, mint az örömnek, amit érezni fogunk. Mert azért engem is boldoggá tesz az, hogy a legjobb barátom visszakapja a látását őt meg még annyira. Az meg már a legkevesebb, ha kiruccanunk valahova és ott ünnepeljük meg.
Valahogy éreztem, hogy ez fog következni legalábbis a mondatából már leszűrhettem, de mégis meglepetésként ért. Mostanában kicsit szokássá vált ez közöttünk. Zavaros.. De ez nem több, mint egy baráti csók, hogy hátha ettől előrébb vagyok.
– Szóval akkor azt tanácsolod, hogy mindegyiküket csókoljam meg és figyeljek arra, hogy ez milyen érzést vált ki belőlem? – Kérdeztem miután megkapartam a torkomat. Nem akartam beszélni az előbbiről, mert ez is csak egy kis segítség volt a döntésem meghozatalában ennyi. Kicsit összezavaró, de csak ennyi. Azért jobb lenne, ha ebből nem csinálnánk rendszert, mert szerintem ennek sem lenne túlzottan jó vége.
Ha úgy vesszük Katherine és Rebekah pipa. De talán még egyszer meg kellene tennem, hiszen akkor már tudom mire figyeljek oda..
Most kezdem megérteni, hogy milyen érzés lehetett Elena-nak választani.. Bár mindegy. Őt már szeretném kizárni az életemből. Meg kell tartanom tőle a távolságot. Mindkettőnknek jobb lesz így..
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 13, 2013 12:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Kicsit határozottabban fogtam, és szorítottam meg Stefan kezét, majd magam felé húztam. Nem erősen, hogy ne akarata ellenére húzzam, csak annyira erősen, hogy érezze, hogy azt szeretném, ha felkelne, és átülne mellém.
- Mondtam már neked, ha a múltad miatt, csak mert voltál más is mint most, képes kirakni, vagy itthagyni, akkor nem érdemel meg - bizonygattam határozottan. Ez igaz. Ismerem Stefan-t, kívül és belül is. Tudom milyen. - Tudom milyen vagy, mikor iszol, és milyen vagy, mikor épp vega módra élsz. Jó ember vagy. És néha a jó emberek is megtévednek. De Ők is megérdemlik a szerelmet, és a társat az életben. És különben is, amikor volt kit szeretniük, akkor a szomjas vámpírok vérszomja is csappant, hiszen másra összpontosítottak, nem az ivásra. Ahogy mondani szoktam, a szeretet a lényeg, Stefan, nem más, hanem a szeretet. Ha valamelyik nőt tényleg őszintén szereted az életedben megfordultak közül, akkor meg fogod Őt találni a sok közt is - szorítottam kicsit meg megint a kezét, de most a bátorítás, és az állításom komolyan gondolása jeléül.
- Komolyan gondolod? - kérdeztem, s izgalom csendült a hangomban, ahogy azt emlegette, hogy ha újra látok, elmegyünk együtt bulizni valahova messzire. - Mit szólnál New York-hoz? Ott régebben is jól mulattunk - emlékeztem vissza, régi jó ivászatainkra, a nagyvárosi ivókban, és mindenhova, ahol csak értük az ihletet, és kedvünk szottyant... Jajj de sokat ittunk együtt, istenem...
- Tudod, Stefan, az jutott eszembe, hogy tesztelned kéne mit érzel, ha... már egyszer nem tudod csak úgy különválasztani magad a barátnőidtől. Ahogy Layla is számít a segítségedre, nehéz lenne Tőle távol maradnod - gondolkodtam el hangosan, ahogy lelkesedésem ötleteket szült belém. Hiába, ilyenkor jobban mozog az agyam. - Meg kéne csókolnod Őket. És akitől bizseregni kezd a szíved, az a befutó. Akitől meg mondjuk csak... annyit érzel mint ettől... - hirtelen ötlet volt, sőt, még annak sem volt elég, csak kósza gondolat, amit fogalmam sincs miért követett rögtön tett, de kigondoltam amit mondtam, és máris, kezem villámgyorsan siklott végig fel a karján, a nyakán, odasiklott a tarkójára, magamhoz húztam, és ajkaim már meg is keresték az Övéit. Nem tartott sokáig... csak egy csók volt... egy mély, de gyors csók, aminek nem foglalkoztam a varázsos ízével, csak, gyorsan befejeztem a mondatom -, azt hagyd a csudába, mert csak barátságot érzel iránta - mondtam meggyőződötten, elvégre, tudom, hogy Stefan nem érez irántam többet, csak barátságot, vagyis akinek csak annyit vált ki a csókja belőle, mint amennyit az enyém, az nem lehet a szerelme, mert csak barátságot érez az illető felé, és máris egy gonddal kevesebb.
És most ne térjünk ki rá, hogy én fél év alatt másodszor csókolom meg... mert csak barát. Ez is baráti csók volt, amivel segíteni igyekszem Neki, és pont! - győzködtem magamat gondolatban, ami nem volt nehéz, mert tudom mit érez Stefan, ismerem Őt...
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
the other part of my soul
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 11:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Hogy elsiettem? Hát az lehet.. Nem kellett volna ilyen hamar meghoznom ezt a döntést. Mármint ezzel az egész ajánlattal előrukkolnom Katherine-nek. Talán tényleg nagyon gyorsan próbálom meghozni ezt a döntést. A lehető leghamarabb túl akarok lenni rajta. Mert egyszerűen már azt sem tudom melyikük miért lenne jobb. Igazából már semmiről nincs fogalmam..
– Tudom.. Tudom. A másodikat szokás ilyenkor választani. Aki jelen pillanatban számomra, Layla. Bár kétlem, hogy ezek után szoba áll velem egyáltalán.. Mondjuk megígértem neki, hogy mindent elmondok szóval remélhetőleg legalább azt megvárja mielőtt faképnél hagy. Ha pedig ezt megteszi, akkor már gondolkoznom sem kell rajta. Nem ítélhet el a múltam alapján. Elismerem szörnyű dolgokat tettem a múltban, de nem engedhetem, hogy ez miatt megbélyegezzenek. Ezért is próbálok megváltozni. Nem akarok ugyanaz lenni, aki voltam.
Szóval töltsek egy kis időt lehetőleg távol tőlük.. Nem olyan rossz ötlet, de Layla-nak szüksége van most rám. Már, ha még kér a segítségemből.
– Csak szerezzük vissza valahogy a látásodat aztán elviszlek jó messzire innen, ahol kibulizhatjuk magunkat és egy pillanatra ezt az egészet a hátunk mögött hagyhatjuk. – Mondtam vigyorogva. Tényleg komolyan gondoltam. Jól esne egy kis kikapcsolódás és ki lenne tökéletesebb társutasnak, mint az én legjobb barátom, Lexi?
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
Vissza az elejére Go down
 

A nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-