A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 06, 2013 7:43 pm
(Vendégszoba)

Egynéhány botlással megfűszerezve ugyan, de Damon faltapogatós tanácsával végülis remekül megtaláltam a konyhát. Kis bénázás árán megkerestem a kukát is, és kihajítottam a véres zacsit, majd megfordulván indultam is volna vissza a szobámba, hogy csináljam amit eddig, tévézzek. Ám ahogy indultam volna vissza, valami zajt hallottam. Hang... lépések zaja. És hát nem úgy hangzott mint Damon léptei, csak Őt tudtam volna egyrészt elismerni, másrészt csak Őt vártam volna a környékre... Tény ami tény, vámpír vagyok, de vaksi állapotomban aligha tudnám bármitől is megvédeni magamat, így meg kell tudnom mi ez a zaj... ki jár erre...

(folyt. köv. a birtok és az udvar)
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 29, 2012 2:12 pm
- Jóól van, akkor megnyugodtam - válaszoltam, mikor Damon előadta mekkora vagyona is van. Hát az irigységem nem ismert határokat, bár ha belegondolok... mégis. A szemeit és a családját irigyeltem a leginkább, a pénz az... anélkül régen is jól megvoltam, amúgy sem hiányzik, de azért nem akartam kárt okozni Neki. - Akkor a konyha lesz az első cél, vettem, parancsnok, itt fogok törni-zúzni - szalutáltam, ami automatice mozdulat lévén ment így is. És még jól is mulattam magamon, ami extra bónusz volt.
- Kár pedig pont kardpárbajt akartam vívni a festményekkel - vicceltem, és úgy hajtottam le a fejem, mint aki bánja a dolgot. - Na nem baj, akkor menjünk, nézzük azt a szobát - biccentettem mosolyogva, és fél kezemmel inkább maradtam Damon kezénél, de a másikat a falra csúsztattam vissza, hogy érzékeljem merre is haladunk el.

(folyt. köv. Vendégszoba)
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 29, 2012 2:03 pm
Néztem ahogy Lexi oda és vissza is tapogatózott keveset, majd elnevettem magam.
- Édesem, a részvényeknek, befektetőknek és bankároknak hála, a Salvatore vagyok anélkül gyarapodik a mai napig is, hogy a kisujjam sem kell mozdítanom érte. Elköltöm a felesleget, és még így is marad belőle bőven. Nem fog szükséget szenvedni egyik gyerekem sem, egész életében sem, szóval emiatt ne aggódj. És tőlem összetörhetsz bármit - súgtam halkan. - A konyha Stefan ízlését tükrözi. Ami hát valljuk meg... - vontam vállat, de közben halkan röhögtem. - Szóval, hálás leszek, ha néhány holmit összezúzol. Másban nem tehetsz kárt. Van néhány festmény meg díszkard a falon, de azon nem fognak fejbevágni, amiatt ne aggódj. Mehetünk a szobád felé?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 29, 2012 1:56 pm
Erősen koncentrálva tapogattam a falat, emlékezetembe gravírozva a tapéta tapintásának érzékelését. Sima volt, kellemes, hűs, úgy gondoltam, ezt könnyű lesz felismerni. Az ajtófélfánál szegély, vékony, ahogy átváltott az egyik burkolat a másikra. A csempe is hideg volt, de ez kemény. És könnyű volt a váltásokat felismerni két csempe közt.
- Igen, érzem - bólogattam, és képzeletben vázoltam magamnak, amiket Damon magyarázott, mi merre, hol, és hogyan van. - Értem, minden megvan - csúszott kezem tovább, lábam pedig követte előrébb, megtaláltam a szekrény sarkát... lassan végighúztam rajta az ujjaimat. De kissé leakadtam, mikor Damon folytatta. Hogy felvesz mellém valakit, aki segít... amin újfent kissé meglepődtem, majd meghatódtam, aztán pedig... újrakezdtem volna a hálálkodást, de gondolom nem kérte volna...
- És... biztos hogy ez nem probléma? Mármint, fizetni valakit nekem, és hogy ennyit gondoskodj rólam? Például... oké, elvileg nem, de... nem félsz hogy összetörök valamit? - intettem... valamerre. Például a konyhában, vagy máshol is, sok olyasmi van, amit gondolom sajnálnának ha összetörnék. - A végén kimerítem a híres Salvatore-vagyont - mosolyodtam el picit halványan, visszafordulva arra, ahol az előbb még voltam, amerről lépkedni kezdtem, előbb a szekrényt tapogattam hozzá, aztán újra a csempét, hogy végül újra megtaláljam Damon karját.
Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me
† Kedvenc dal :
http://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4
Remember
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Elena agyának a totális húzása :)



Damon.Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 29, 2012 1:43 pm
(nappali)

Megálltam Lexivel a konyha ajtajában, és hagytam, hogy néhányszor végighúzza a kezét a tapéta és a csempe találkozásánál.
- Érzed? - kérdeztem. - Innen kezdődik a konyha. Előre óvatosan lépkedj, mert két lépés, és ott a konyhasziget. De ha itt.... továbbra is jobb oldalon tapogatózol, ott a hűtő a sarokban. Ott lesznek a véres tasakok. Felveszek majd valakit, aki kétnaponta eljár ide. Társaságnak is, meg takarítani... és segít is neked, amiben szükséged van, rendben? - kérdeztem.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 9:40 am
Előzmények - 02 - Utolsó előzmény-oldal

Victoria de Bellefleur
(Pince)

A konyhába siettem, hogy pár tasak vért kivegyek a hűtőből, majd amint megtaláltam, rögtön elindultam vissza, a pincébe.

(Pince)

Szerző
Damon Salvatore


Néztem, ahogy Victoria távolodik a háztól, aztán gyorsan beiszkoltam a hideg elől. Egy szál nadrágban nem volt kellemes a tél...

(folyt. Damon szobája)
Szerző
Victoria de Bellefleur


- Nem is lenne ajánlott kidobnod egy boszorkányt. Csúnya következményei lehetnének - kacsintottam rá, majd visszaöleltem, ahogy az ajtóba értünk és bólintottam egyet.
- Amíg távol leszel majd... igyekszem beszélni Elenával erről, rendben? Vagy elcsípni valahogyan az öcsédet. Számomra úgy is nyilvánvaló, ha hazudik - mosolyodtam el megint, majd elengedtem. - A bizalmat ki kell érdemelni, de te kiérdemelted az enyémet. Emiatt nem kell köszönetet mondanod. Ilyenkor barátokra van szükséged - simogattam meg az arcát, majd egy puszit adtam az arcára. - Szia, Damon - köszöntem el tőle, majd ahogy a könyvtárból jöttem, úgy mentem vissza. Gyalog...

(Könyvtár)


Szerző
Damon Salvatore


- Hé, ez nem azt jelenti, hogy ki vagy dobva! - nevettem rá, de felálltam. - Kikísérlek, jó? Victoria - szóltam utána, aztán odaléptem, és megöleltem.
- Köszönöm. Köszönök mindent... hogy nem hagytál magamra. És hogy te hiszel nekem... bennem. Meg fogod látni, hogy nem leszek méltatlan erre a bizalomra - engedtem el, és a szemébe néztem.


Szerző
Victoria de Bellefleur


- Staunton? Arra még nem is jártam, de biztos szép hely. Csak vigyázz magadra, mert két gyerek itt fog várni rád - kacsintottam rá. - Sőt egy csomó barát is, akik Elenával ellentétben tudják, hogy te nem lennél képes olyasmit tenni, amit vele beetettek.
Felálltam, majd én is az órámra néztem. - Akkor azt hiszem, ez lesz a búcsú ideje, mert... nyit a könyvtár hamarosan és ami azt illeti, egy ideje ott van dolgom. Puszild majd meg a lányodat a nevemben - mosolyogtam rá kedvesen.


Szerző
Damon Salvatore


Csak hümmentettem egyet, aztán beleharaptam a szendvicsbe.
- Úgy döntöttem, Staunton felé megyek majd - mondtam váratlanul. - Ott megszállok néhány napig. Aztán... kicsit bele a világba. Kicsit távolabb. Lehet, lesz ebből három hét is. Attól függ, mire jutok önmagammal, és mikor fog már nagyon hiányozni Delena. Igaz is - néztem az órára - el kell mennem a gyógyszertárba, és kitaláltam valamit, amit szeretnék neki még pluszba vinni. Talán örülne majd - mosolyogtam.

Szerző
Victoria de Bellefleur

- Hidd el, ha a helyemben lettél volna, te is képes lettél volna együtt élni Oliverrel. Na jó, tudom, hogy te nem ismerted azt az oldalát, amit én - legyintettem aztán, majd nagyot sóhajtva hátradőltem.
- A körülmények... de ha képes lennél a szíve legmélyére látni, akkor talán láthatnád azt, amit a szem nem enged látni - fogtam meg bíztatásul a kezét. - Jaj, de hát tudod... ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Rá fog jönni ő is, hogy ki az, aki hazudik. Idő kérdése.

Szerző
Damon Salvatore


- Igen, igaz is. Oliverről megfeledkezem... fel nem foghatom, hogy voltál képes szolgálni őt.
Nagyot nyeltem, ahogy tett egy megjegyzést Elenára.
- Marha jól hangzik. Kár, hogy a körülmények totál mást mutatnak - dobtam a szemetesbe a tasakot.


Szerző
Victoria de Bellefleur


- Miattam nem kell aggódnod. Ne felejtsd, ki volt a "gazdám". Ő pedig... nem tasakos vért ivott - vontam vállat, egy kis szelet sajttal a számban. - Nekem ez már természetes - sóhajtottam. - De ha Elena képes végignézni, akkor bizonyára azt jelenti, hogy tényleg... úgy szeret, ahogy vagy - néztem fel a szemeibe.


Szerző
Damon Salvatore


Csak hüledeztem, amilyen természetességgel kezelte a vérivás utáni vágyamat, és némán tátogtam, ahogy sürögni-forogni kezdett, szendvicseket gyártott, aztán egy tasak vért is a kezembe nyomott.
- Kösz - jött meg a hangom. - Azért nem vagy semmi. Általában - már aki tudja, hogy ki vagyok - elég erőteljesen a száját húzza mindenki, ha előttük iszom. Talán csak Elena kivétel. Bár, néha még ő is elfordult - nevettem el magam, és felbontottam a vért.


Szerző
Victoria de Bellefleur


- Dehogy is zavar - ráztam a fejemet mosolyogva, majd lenyomtam az egyik székre. - Most megpróbálok úgy viselkedni, mintha őshonos lennék ebben a házban - mondtam, majd a hűtőhőz léptem és elővettem a felvágottat és a sajtot, némi zöldsékkel, és pár szelet kenyeret is és pár szendvicset kezdtem készíteni, de közben a kezébe nyomtam egy tasak vért is. - Jó étvágyat - kacsintottam rá.


Szerző
Damon Salvatore

- Vér - vágtam rá. - Mert két napja nem ettem. Szükségem van rá. De ha zavar téged, elintézem később is. És egy szendvics mellé nagyon jól esne. Sonkás-sajtos szendvics, ha lehet - kértem kedvesen, és leültem a konyhaasztalhoz.

Szerző
Victoria de Bellefleur


(Nappali)

Magammal húztam őt ide, majd feléfordultam. - Mivel nemrégiben te szolgáltál ki engem, most én csinálok neked valamit reggelire. Szóval mit kérsz? Kávé? Vér? - faggattam kedvesen, és játékos mosollyal.

Szerző
Victoria de Bellefleur


- Oké, értelek én, nyugi - álltam fel, miután megfogta a kezemet. - Mehetünk, ha akarod - mosolyogtam rá bíztatásképpen. Tudtam, milyen szörnyű egyedül lenni. De én már sok-sok év után hozzászoktam.

(Damon szobája)

Szerző
Damon Salvatore


- Rendben - fogtam meg a kezét. - Nincs... nincs kedved feljönni velem a szobámba? Nem azért... vagyis ha akarod... szóval, csak úgy, érted - magyaráztam. - Nem szeretem az ágyamat ilyenkor. Üres, és hideg, ha csak egyedül vagyok benne -fintorogtam.

Szerző
Victoria de Bellefleur


- Teljesen jogos, amit mondasz... egyet kell értenem - bólogattam. - De Elena szeret téged, nem szabad feladnod, remélem ezt is tudod. Ha nem szeretne, akkor... akkor nem lenne féltékeny rám azóta, mióta meglátott törülközőben - cirógattam meg az arcát. - De majd siess vissza, mert Mystic Falls már nehezen lesz Mystic Falls az egyik legdögösebb vérszívó nélkül - nevettem.

Szerző
Damon Salvatore


- Azt még nem tudom - bámultam meredten az üres tányért. - De valahol rendezni kell a gondolataimat. És itt... ebben a városban... ahol Elenát nap mint nap látom, nem megy. Most legalábbis még nem. Tiszta fejre van szükség, és tiszta gondolatokra, hogy vagy valahogy folytatni tudjam az eddigi életem, vagy teljesen új életet kezdjek. El kell döntenem, hogy vívjak szélmalomharcot, vagy adjak fel mindent, és kívánjam Elenának a boldogságot. Nem tudom... de nem hiszem, hogy túl messze mennék. És nem is akarok sokáig lenni. Egy-két hétig. Delena nélkül úgysem bírnám tovább.


Szerző
Victoria de Bellefleur


- Bizonyára mindent tudsz az olasz konyháról - mosolyogtam rá kedvesen, és figyeltem, ahogy maga is eltűnteti a tányérja tartalmát. Én is így tettem és utána jóleső sóhajjal hátradőltem, de az utolsó mondatára felkaptam a fejemet.
- Na és... hová utazol?

Szerző
Damon Salvatore


- 167 év alatt az ember megtanul egyet s mást. Igy a vámpír is - vontam vállat halvány mosollyal, aztán öntöttem neki egy pohár bort újra. - Az igazi olasz konyha lényege, hogy vízzel és egyéb löttyökkel nem öblítünk le kaját - magyaráztam. - Ez a bor pedig tényleg finom - kortyoltam, és csakhamar üres is volt a tányérom.
- Valami azt súgja, hogy én jóllaktam - dőltem hátra. - Mondd... nagy kérés lenne, hogy maradj itt velem egy kicsit? Tudod... én nemsokára elutazom - böktem ki, ami már egy ideje foglalkoztatott.



Szerző
Victoria de Bellefleur


A kezembe adta a bort, én pedig mosolyogva figyeltem, mi mindent csinál, alig fél óra leforgása alatt. - Persze, hogy szeretem a hagymát. Minden félét, ha ételbe rakják - vontam vállat, majd belekortyoltam a poharamba és közben szétnéztem, de aztán láttam, hogy a mennyei illatú kaja az asztalra kerül, ő pedig kihúzza nekem a széket. - Úgy érzem magamat, mintha étteremben lennék - kuncogtam, majd a boros poharat letettem az asztalra. - Az illatok isteniek. És egy vérbeli olasz fősztje biztosan nagyon finom is - kacsintottam rá, majd megfogtam a villát és megkóstoltam. - Naná, hogy nem tévedtem. Ez mennyei...


Szerző
Damon Salvatore


(nappali)

- Remélem, szereted a fokhagymás kajákat. Ne aggódj, diszkréten és nem büdösen fokhagymás - mosolyogtam, majd kipakoltam a hozzávalókat, és közben kiöntöttem két pohár nagyon finom édes bort.
- Parancsolj - adtam a kezébe. - Akkor most figyelheted, hogy főz egy igazi olasz! - emeltem fel a fakanalat, mint a fővezér a kardot.
A következő fél órában hagymát és fokhagymát aprítottam, pároltam, megszórtam fűszerekkel, majd az időközben lereszelt több féle sajtot is rátettem, kis vízzel és tejszínnel felengedtem, és nemsokára az illat betöltötte a konyhát. Kifőztem némi tésztát, aztán egy-egy adagra bőven csorgattam a sűrű szószból, és letettem az asztalra, szépen megterítve.
- Ne mondd, hogy nem teljes körű a kiszolgálás - húztam ki neki a széket, hogy leülhessen.

Szerző
Damon Salvatore


(Damon szobája)

Megmelegítettem Delena reggelijét, és a térdemre ültetve megpróbáltam megetetni. Alig néhány kanállal evett, aztán elfordította a fejét, és legörbítette a száját.
- Mi a baj, hercegnőm? - kérdeztem értetlenkedve. - Hiszen ezt annyira szereted.. - próbálkoztam az etetéssel újra, sikertelenül. - Hát jó... - sóhajtottam. - Fura, hogy nem vagy éhes... de gyere, akkor pelenkát cserélünk - fektettem le az asztalra, és ahogy kibontottam a pelenkából, piros kiütéseket láttam a hasán, és a fenekén, meg a combján. És ez a nyűgösség... meg a meleg bőre...
- Te jó ég - adtam rá gyorsan a pelenkát, és a ruhát, majd az autóba tettem, és elindultam vele az orvos felé.

(folyt. M.F. kórház)


Szerző
Damon Salvatore


Jókedvűen néztem utána, és az ajtóból még intettem is, ahogy elhajtott, aztán felszaladtam a szobámba. Meg akartam csinálni Delenának a hintát.

(folyt. ott)


Szerző
Victoria de Bellefleur

Megölelt, én pedig viszonoztam neki. - Hát... úgy nézek én ki, akit két nap alatt bárki ki akarna nyírni, mert feszültségforrás vagyok? - kérdeztem kuncogva, majd felsóhajtottam és belebújtam a kabátomba. - Szia, Damon - simogattam még meg az arcát, majd kisétáltam a konyhából, és a birtokról is.

(Hotel - Vicki szobája)

Szerző
Damon Salvatore

- Rendben, azonnal hívlak ha gond adódna - nevettem rá, és egy percre megöleltem. - Viszlát Vic. Aztán ne kerülj bajba két napig, és siess majd vissza ide. Várlak - csókoltam homlokon.

Szerző
Victoria de Bellefleur


- Dolgom nincs, csak éppen te nélkülem is ugyanúgy megcsinálod - vontam vállat kuncogva, majd eltűntettem a tányérról az utolsó falatokat is és elkapkoltam a hűtőbe a vajat és a lekvárt.
- Delena már biztosan nagyon vár rád. És ha Elena nem akarná elengedni veled... irányítsd hozzám és meggyőzöm - kacsintottam ravasz mosollyal. - És akkor én megyek is. De ha szükséged lenne valamire holnap utánig, egy kis boszorkányság, akkor szólj és próbálok segíteni - álltam meg mellette.

Szerző
Damon Salvatore


- Ha van dolgod, akkor megoldom egyedül - nyeltem le az utolsó falatot. - Aztán azonnal megyek is a kis hercegnőmért - melegedett meg a mosolyom, ahogy eszembe jutott Delena. - És majd kereslek, rendben? Holnapután mondjuk. Ha neked így jó lesz. Azért hozz majd magaddal néhány ruhát, oké? Úgy értem, ide a birtokra. Az én melegítőm elég nagy rád - nevettem.


Szerző
Victoria de Bellefleur


- Kimondhatod nyíltan is, hogy megbántad, nem kell a körítés meg a felesleges beszéd a téma köré - mondtam, de egyáltalán nem letörten. Teljesen meg tudtam érteni.
A tányéromra került a pirítós. - Nagyjából kitaláltam, hogy Rose az... már a viselkedésed alapján, ahogy bántál vele a hotelszobában. De én inkább nem sorolom, kik voltam az én ágyamban... - mosolyogtam zavartan, majd pár falatot ettem. - Akkor a hintát megoldod nélkülem, vagy addig még maradjak? Nem akarom, hogy velem pazarold el azt az időt, amit a lányoddal is tölthetnél.


Szerző
Damon Salvatore


Egykedvűen az asztalra könyököltem. Hogy előbb-utóbb megbánom-e? Igazság szerint... már most megbántam.
- Az az igazság... - sóhajtottam - hogy jó volt veled. Csodálatos vagy az ágyban. De... talán tényleg nem lett volna szabad. Nem tudom. Ha Elena nem bocsát meg, tovább kell lépnem, de... most talán elsiettem. Nem tudom. Zavaros most minden - ráztam a fejem, aztán tányérokra tettem a pirítós szeleteket. - Tessék - tettem le elé. - Tudod, az a különleges barátom, akit megemlítettem neked tegnap, az pont Rose volt. Akin segítettél - mondtam, és mogyorókrémet kentem a kenyeremre.


Szerző
Victoria de Bellefleur

Amíg ő a kenyeret a pirítóba tette, leültem és szétnéztem ebben a helyiségben is. Na jó, tegnap már jártam itt, de akkor nem figyeltem túlságosan.
- Azt hiszem, maradok a lekvárnál - mosolyogtam, majd a kérdésére felfigyeltem. - Hmm... úgy nézek ki, hogy megbántam? - kuncogtam. - Aki itt meg fogja bánni, az te leszel. Előbb-utóbb. És a másik sztárpárosnál meg Elena. Már ha tényleg olyan lány, amilyennek mások mondják - tettem még hozzá.


Szerző
Damon Salvatore

(Damon szobája)

Kenyérszeleteket tettem a pirítóba, aztán lekvárt, vajat készítettem elő, és kis mézet, meg egy üveg mogyorókrémet is.
- Én ezzel szeretem - húztam ki a széket, és leültem. - Victoria... megbántad a tegnap éjszakát? - kérdeztem csendesen.


Szerző
Damon Salvatore


- Utálom a magányt - ismertem el, aztán a csengő hangjára meglepetten felkaptam a fejemet.
- Hát ez meg ki lehet? - kérdeztem csodálkozva, aztán kitoltam magam alól a széket.

(folyt. birtok)


Szerző
Victoria de Bellefleur


Leült velem szemben, én pedig mosolyogva néztem végig a tányéromra tett pizzaszeleten, de Damon hangja ismét arra késztetett, hogy ránézzek.
- Azt hiszem, nem csodálom, hogy egy vámpír utál egyedül lenni, egy ilyen hosszú élet alatt - sóhajtottam, majd átvettem tőle a poharat. - Köszönöm.
Majd nem is telt el pár másodperc, csengő törte meg a csendet. - Azt hiszem, jobb ha te mész, mert én... - néztem végig magamon. - Eléggé törülközőben vagyok.

Szerző
Damon Salvatore


- Jó illatod van - szimatoltam vigyorogva a levegőbe, ahogy szemlátomást felüdülve Vic lejött a konyhába. - Eszem, persze - ültem le én is. - Ha ennyire meg akarod ismerni a házat, és szeretnél minden nap ilyen teljes körű kiszolgálást, fontold meg, és költözz ide. Szerintem jól meglennénk, nem gondolod? - töltöttem gyümölcslét mindkettőnknek.

Szerző
Victoria de Bellefleur


(Fürdő)

Kellett egy kis idő, míg eltaláltam idáig. - Azt hiszem, nekem ide egy konkrét tárlatvezetés kellene, de az is körülbelül ötször - szólaltam meg mosolyogva, majd a gőzölgő pizzára néztem és a tányérokra.
Leültem az asztalhoz. - Ez aztán a teljeskörű kiszolgálás - sóhajtottam. - Remélem te is eszel.

Szerző
Damon Salvatore


(Damon szobájából)

Kinyitottam a hűtőt, és először elszürcsöltem egy tasak vért. Éhes voltam, és jobb volt ezt addig letudni, míg Vic nincs itt. Kétlem, hogy tetszett volna neki a látvány.
Kidobtam az üres tasakot, aztán terepszemlét tartottam. Túl sok minden nem volt kéznél, de találtam egy fagyasztott pizzát. Reggelinek megfelelt.
Bekapcsoltam a sütőt, és a feltétek, meg az olvadó sajt illata lassan belengte a konyhát. Tányérokat vettem elő, poharakat a gyümölcslének, aztán vártam, hogy Victoria megjelenjen, közben bekapcsoltam a rádiót, hogy ne a csendet kelljen hallgatnom.


Szerző
Damon Salvatore


(Damon szobája)

- Nem mondom, hogy pont egy kislánynak való, de azért elég jól néz ki nem? - kapcsoltam fel a villanyt, és fél kezemben tartva Delenát megmelegítettem egy üveg bébiételt.
- Itt viszont nincs etetőszék. Következetlen vagyok, és azt még nem vettem. De tudod mit? Ma a szobában eszünk. És nem érdekel, ha disznóól lesz. Majd apu feltakarít - kattintottam le a lámpát, és egyik kezemben Delenával, a másikban a tányérral visszaindultam az emeletre.

(folyt. Damon szobája)

Szerző
Damon Salvatore


- Akkor te hozd ezeket - pakoltam fel egy tálcára mindent, és a kezébe nyomtam. - És vigyázz, most ne borítsd fel - tettem hozzá, és már az ölembe is kaptam őt, és így, kézben vittem a szobámig.

(folyt. ott)

Szerző
Elena Gilbert Salvatore


Az emelet felé néztem. - Nekem nincs kifogásom ellene - bólintottam egyet és felálltam az öléből. - Szóval vacsora és utána alvás, mert bevallva... én egy szemhunyásnyit nem aludtam az éjszaka - mosolyodtam el halványan és felhúztam a székről és egy rövid csókot adtam a szájára. - Rád nem is lehet haragudni... - mosolyogtam.


Szerző
Damon Salvatore


Elszakadt tőlem, és leállított.
- Nem lenne ellenemre - vigyorogtam el magam. - De nem szabad. Már tényleg nem... félek, hogy baja esne az én kis hercegnőmnek. És ami azt illeti, éhes vagyok, és fáradt. Nem pihentem túl sokat, és úgy hiszem te sem. Szóval, mit szólnál, ha ezeket - mutattam a szendvicsekre - mondjuk az ágyban ennénk meg?


Szerző
Elena Gilbert Salvatore


Mire elmosolyodhattam volna, már ajkai meg is érintették az enyémet és a gyengédséget, a rejtett hevességet azonnal érzékeltem ebben a csókban, amiről hülye lettem volna lemondani... - Én is szeretlek! - suttogtam már az ölében ülve és visszacsókoltam és talán percekig el sem szakadtam tőle. - Azt hiszem, ha ezt nem hagyjuk abba, még olyat keltesz fel bennem, amit már nem lenne szabad - vettem nagy levegőt közel az arcához hajolva.
Szerző
Damon Salvatore


Behunytam a szemem, ahogy keze finoman az arcomhoz ért.
- Kívánságod azonnal teljesítendő parancs - súgtam halkan, aztán két kezembe fogtam arcát, magamhoz húztam, és csókolni kezdtem, hevesen, mégis hihetetlen gyengédséggel.
- Szeretlek - súgtam, mikor elszakadtam tőle egy lélegzetvételre, aztán újra csókolni kezdtem, közben óvatosan az ölembe húztam.

Szerző
Elena Gilbert Salvatore

- Ha elmentem volna, megbántam volna. És előbb-utóbb, de Benjamin Lockwood nélkül is visszatértem volna hozzád - sétáltam át a mellette lévő székhez és leültem oda.
A szemeibe néztem és alig volt hangom, mikor megszólaltam. De amint mondott, hogy én nem akarnám őt megcsókolni... csak hevesen ráztam a fejemet és végül remegve emeltem fel a kezemet és simítottam végig az arcán és közben rettegtem, hogy lelök magáról. - Akkor csókolj meg... csókolj meg úgy, ahogy még sosem... - súgtam halkan.


Szerző
Damon Salvatore


Elmosolyodtam.
- Elena, te nem tehetsz olyat, hogy ne akarjalak megcsókolni. Nem tudsz olyat tenni, hogy én ne szeresselek téged többé. Ha elmentél volna... ha itt hagytál volna... nem akarnék élni tovább. Ezt elhiheted. Attól félek, hogy aki nem akar megcsókolni valakit ezek után, az te leszel. Te nem akarsz majd engem. És meg is értelek. Nem is erőltetem, és nem is kérhetem - néztem rá bűnbánóan.


Szerző
Elena Gilbert Salvatore


Néhány perc múlva meg is láttam az ajtóban Damont és hajából szinte még csöpögött a víz.
Leültem egy székre és szinte azonnal darabolta is magának a zöldségeket, de mikor felém nyújtotta, csóváltam a fejemet. - Nem kérek, köszönöm - nyúltam ki egy szendvicsért én magam is, de nem haraptam bele.
Az utolsó mondata után viszont rá néztem. - Nem akarhatsz megcsókolni... - csóváltam a fejemet kételkedve. - Ezek után nem...

Szerző
Damon Salvatore

(fürdőből)

Ahogy még nedves hajjal beléptem a konyhába, Elena az asztalnál ült, előtte tányérokon néhány szendvics, mellette zöldségek.
- Köszönöm - húztam ki a széket, és leültem magam is, aztán minden zöldségből aprítottam a tányéromra, majd kérdő mozdulattal megemeltem felé is, ő kér-e belőle.
- Barom vagyok, tudom - tettem le a kést aztán nagy sóhajjal. - A történtek után félve merem megkérdezni, hogy vajon megcsókolhatlak-e még egyáltalán.

Szerző
Elena Gilbert Salvatore


(Damon szobája)

Lassan sétáltam le ugyan a lépcsőkön, de viszonyítva gyorsan leértem. Próbáltam felidézni az elmúlt napokat, az előző este kivételével, és némileg talán sikerült is.
A hűtőhöz léptem és mindent, ami egy szendvicshez szükséges, kipakoltam. Felvágottat, vajat, még némi sajtot és zöldséget is, aztán pedig a konyhapulthoz sétáltam és pár szelet kenyeret megkentem a vajjal, rátettem a felvágottat és még sajtot is szeleteltem rá, de a zöldséget hagytam, hadd válogassa meg saját maga.
Egy tányérra raktam a kész szendvicseket és az asztalra tettem, majd egy üveg vízzel és két pohárral ültem le. Italt most nem fog kapni, ezt megfogadtam magamban mosolyogva.

Damon Salvatore

- Hát nem lenne ellenedre? - lepődtem meg, és éreztem, hogy mint a jóleső meleg, elönt a boldogság. - Meg fogom teremteni rá a boldog alkalmat. Igérem - súgtam az ajkaira, és megcsókoltam, miközben lábammal az utat tapogatva megindultam előre.

(nappali)

Elena Gilbert Salvatore

Egy kicsit a vállába ütöttem az első mondata után. - És nem utolsó sorban egoista is az ördögien jókéőpű vámpír barátom - egészítettem ki a sort és láttam a perverz vigyort a képén. Pontosan a konyhaajtónál álltunk, ezért egy pillanatra, hogy megállítsam magunkat, megfogtam az ajtófélfát az utolsó mondatai után. - Azt hiszem, mindketten készen állnánk rá - jött ki belőlem. - De azért... egy romantikusabb pillanatban alkalmasabb lenne - mosolyogtam rá és a szájához hajolva megcsókoltam, érzésekkel telve.

Damon Salvatore

- Kézgyakorlat? - vigyorogtam rá tele szájjal, perverzül. - Hát, az ördögien jóképű, sármos, vicces és nem mellesleg intelligens vámpír barátod adhat rá alkalmat - léptem el vele a konyhaajtóig. - És ne hidd, hogy elfelejtenék egy ilyen fontos dolgot, mint a lánykérés. És megtenném bármikor. Bármely percben készen állok rá. Akár még most is. Igaz, gyűrű nincs nálam - néztem a szemébe.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
■ the way for humanity

† Kedvenc dal :
back home
† Tartózkodási hely :
■ the place where nothing bad happens
† Hobbi & foglalkozás :
■ i'll be a little doctor
† Humor :
■ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 24, 2012 9:30 am
Előzmények - 01.

Elena Gilbert Salvatore

Mire megfoghattam volna a szivacsot, nekikezdve a mosogatásnak, az ölébe kapott és hirtelen a megdöbbenéstől még levegőt is elfelejtettem venni.
Aztán kis idővel később halkan felkuncogtam és miközben a nyakába kapaszkodtam, simogattam is nyakát. - Nekem sem árt némi kézgyakorlat - utaltam a mosogatásra.
Majd mikor a küszöb-házasság dolgot említette, egy másodpercre úrrá lett rajtam a döbbenet. - Hát... én nagyon élvezem ezeket a pillanatokat - vallottam be. - Csak gyakorold, nehogy aztán pont a fontos pillanatban felejtsd el, hogyan kell - kacsintottam rá.

Damon Salvatore

Megpróbáltam minél kisebb hanggal enni, hiszen gyanítottam, hogy nem akarja tudni, épp melyik fázisánál tartok a tasaknak, így hát kíméletesen megkíméltem a szörcsögéstől, és az alján hagytam az utolsó cseppeket.
Addig ő is megbirkózott néhány palacsintával, majd felállt, és ő is bánatosan nézett az edényekre. Csak ő más ok miatt.
- Bizony, mosogatás jön - bólogattam, aztán egy mozdulattal az ölembe kaptam - de majd csak ha visszajöttünk a jó Isobeléktől. Megvárnak az edények. És mosogatni ÉN fogok. Milyen férfi lennék, ha hagynám a terhes barátnőmet házimunkát végezni? - mosolyogtam, miközben tartottam őt a karjaimban. - Szeretem, ha így vihetlek - néztem rá. - Mintha friss házasok lennénk, és éppen átemelnélek a küszöbön - szaladt ki a számon.

Elena Gilbert Salvatore

Behúzott a konyhába és szinte azon nyomban leültem az asztalhoz. - Legalább ízlett a lasagne. Sosem csináltam még, ezt be kell vallanom - mosolyodtam el és figyeltem, ahogy szinte szempillantás alatt elkészítette a palacsinta tésztáját.
Néhány perccel később jólesően szagoltam a levegőbe és néztem, hogy pakolja elém a kész palacsintát, mindenféle édességgel mellé. - Köszönöm. Úgy érzem, egy mesterszakáccsal élek együtt - néztem rá elismerően.
Nem néztem hátra, valahogy sejtettem, mit csinálhat és ha valamihez nem volt gyomrom, hát akkor az a vér volt.
Elnyammogtam ott a palacsintával egy ideig, majd mikor üressé vált a tányérom, a mosogató mellé léptem. - Azt hiszem, el is kell mosogatni - mosolyodtam el szélesen.

Damon Salvatore

(nappaliból)

Kézen fogva behúztam a konyhába, ahonnan eltüntettem már a tegnap esti vacsora nyomait, és bánatosan néztem a mosatlan tányérokra.
- Sajnos a tegnap estiből nem maradt - mormoltam, aztán néhány másodperc alatt - áldott vámpírsebesség! - bekevertem a palacsintatésztát, és nekiláttam a vastag szeletek kisütésének. Alig tíz perc múlva le is pakoltam elé egy adagot, lekvárt, csokiszirupot tettem az asztalra, és élvezettel néztem, ahogy beleszippantott az illatokba.
- Jó étvágyat! - pusziltam a hajába, aztán a háta mögé kerültem, kivettem a hűtőből egy vérkészítményt, és inni kezdtem.

Damon Salvatore

Láttam, hogy meghatódott, és tetszett neki a kis pár fülbevaló. És nem is akartam most többet. A sorsra, és a szívére bíztam a jövőbeli döntését.
- Akkor megyünk? - kérdeztem tőle, mikor már képesek voltak elszakadni egymástól. - Ott mi vár? - nevettem rá. - Ne, ne válaszolj. Hagy legyen meglepetés - fogtam meg a kezét, és hagytam, hogy vezessen.

(folyt. nappali)

Elena Gilbert Salvatore

- Hát pontosan ezért megyünk a nappaliba. A gyomrod egy idő után bánná - suttogtam, majd a kezét húzva indulni akartam, de visszahúzott.
Ijedten néztem rá. - Valami baj van? - De rögtön beszélni is kezdett. A képről, a kicsiről és a jövőről... és hogy hozott valamit. Ezt pedig a kabátból előhúzott kis doboz is bizonyította.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehet ez, csak mikor kinyitottam, láttam meg a csillogó fülbevalókat. És a szöveget rajta, ami... - Ez... nagyon szép... gyönyörű... - suttogtam, és végigsiklott a kezem minden betűformán. Többet nem tudtam mondani, csak behunytam a szemeimet. - Csodálatos... ha tudnád, hogy mennyire szeretlek és nincs olyan erő, vagy hatalom, ami elszakítana Tőled... - suttogtam, majd ránéztem, és könnyes szemekkel hajoltam vissza hozzá még egy csókra.

Damon Salvatore

- A nappaliba? - néztem rá meglepve, aztán elvigyorodtam. - Azt hiszem, jobb is lesz, ha elhúzol az asztaltól, hacsak nem akarod az éjszakát azzal tölteni, hogy nyögve panaszkodom a jóllakottság miatt - mormoltam lágyan az ajkaira, de nem engedtem el a kezét, és mikor elindult, finoman visszahúztam.
- Elena - néztem rá. - Ez a kép... ez nem tudod, mennyit mond nekem... szeretlek. És szeretem Delenát. El sem tudod képzelni, és el sem tudom mondani, mennyire. És ma... hoztam neki valamit. És remélem, láthatom majd rajta. Sokáig. Nagyon sokáig - nyúltam a kabátomért, és előhúztam belőle a kis ékszeresdobozt, a fülbevalókkal, és Elena kezébe adtam, aztán kissé félve figyeltem a reakcióját.

Elena Gilbert Salvatore

Én magam csak egy muffint majszoltam el, míg félig nevetve figyeltem, hogy mindegyikből kivesz egyet és végigkóstolta.
Már szóvá akartam tenni, hogy elég lesz, mert éjszaka nem tud majd aludni a "kidurranási-veszély" jelzőtől, de magától is megadta magát.
Egy pohár pezsgő lefolyt még a torkomon, majd Ő állt fel előbb és magával húzott engem is. A szavai minden eddigi fáradságért kárpótoltak és utána a csók, amit az ajkamra adott talán minden eddiginél többet mondott.
Beleolvadtam a karjaiba és viszonoztam a csókot, de pár perccel később elszakadtam tőle. - Egyféleképpen megköszönheted... gyere velem a nappaliba - mosolyodtam el, de a mosolyom nem sokat árulhatott el.

Damon Salvatore

Már nem nagyon volt hely a gyomromban, de mikor az illatozó muffinokat is elém tette, tudtam, ha belehalok is, de ebből enni KELL! Igy hát nem is kínáltattam magam többször, végigkóstoltam minden fajtát. Némelyiket bizony többször is... míg végül felemelt kézzel jeleztem, hogy most adtam meg magam, mert egyszerűen csakugyan nem fér több.
Öntöttem még egy pohár pezsgőt, aztán felálltam az asztaltól, és őt is felhúzva magamhoz, két kezembe simogattam az arcát, és szemébe néztem.
- Hogy köszönjem meg mindezt? - súgtam halkan. - Hogy ezt tetted értem... hogy vagy nekem...nem is tudom, mivé lenne az életem nélküled - simogattam, aztán a szájára hajoltam, és még talán soha nem csókoltam meg annyi érzéssel, annyi szerelemmel, mint ahogy most tettem.

Elena Gilbert Salvatore

Kíváncsian vártam az első véleményt a saját főztömről, de felvont szemöldökkel figyeltem, hogy mit is mond rá. Hiszen főzni nem tudtam.
Majd láthatatlanul, de megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor megláttam, hogy ízlik neki és én is bekaptam egy falatot, majd újabbat és újabbat. - Nem is tudok főzni - húztam végig a mutatóujjamat az egész tenyerén az asztal fölött.
- Hát igen, a bor nem a legjobb választás nekünk - simogattam meg a szabad kezemmel a hasamat, de a pohár pezsgőt elfogadtam, hiszen az alkoholmentes volt.
Belekortyoltam a kissé kesernyés folyadékba. - Nem is olyan rossz. Szinte már elfelejtettem az ízét - vallottam be.
Majd végignéztem az asztalon és kissé felállva a muffinos tálat is magunk elé raktam. - Van itt minden. Csokis, lekváros, válogass kedvedre - mosolyodtam el bíztatóan.

Damon Salvatore

Nem tudom mennyi ideig maradtunk így, egymás ölelésében, de végül aztán ő engedett el engem.
- Isten őrizzen éheztetni a hölgyeket - nevettem el magam boldogan, aztán beleszúrtam a villámat a lasagna-ba, és számhoz emeltem az első falatot.
- Ez valami mennyei - csuktam be a szemem az élvezettől, és nem telt sok időbe, hogy elpusztítsam a tányér tartalmát.
- Csodálatos volt - mosolyogtam rá. - Sosem mondtad, hogy így tudsz főzni - nyúltam át az asztalon, és simogatni kezdtem a kezét.
- Bort gondolom nem ihatsz - néztem az üvegre, aztán láttam a pezsgősüveg feliratát. - De ez nyilván nem jelenthet gondot - tekertem le az üveg nyakáról a sztaniolt, és nemsokára pukkant is az édes nedű, én pedig mindkettőnk poharába öntöttem.

Elena Gilbert Salvatore

Féltem a reakciójától, mint talán még soha semmi mástól. Hiszen ez a kép egy egyfajta ígéretet fejezett ki... de az istenért is, szerettem Őt... szerettem Mindkettejüket!
- Én is szeretlek. A világ vagy Nekem - hajtottam a fejemet az ő fejére, miközben a hátát simogattam.
Talán percek teltek el, talán csak pár pillanat, vagy talán egy egész nap, fogalmam sem volt róla... de boldognak látni mindennél többet ért és akár egy évszázadig képes lettem volna ezeket a szemeket figyelni, ahogy a remény tüze ismét felcsillant.
Egy halvány könnycseppet kitöröltem a szememből, majd elengedtem. - Na, de mielőtt még minden kihűl, együnk! Delena éhes - tért vissza a mosolyom.

Damon Salvatore

Odajött hozzám, és elmosolyodott. Attól pedig, amit mondott, a szívem kihagyott néhány ütemet.
Nagyra nyílt szemekkel néztem rá, majd felnyitottam a borítékot, és mikor kivettem belőle a képet, éreztem, hogy könnyben kezdtek el úszni a szemeim. Láttam őt... láttam a kislányomat, és magunkat. Mint egy igazi, boldog családot.
Kezemben még most is a képet szorongatva, átöleltem Elena hasát, és átfontam karjaimat a derekán.
- Nagyon szeretlek - suttogtam, de most alig volt hangom. - Mindkettőtöket szeretlek. Az életemet is odaadnám értetek. Nekem ti jelentetek mindent.... az egész világot...
Elhallgattam. Mert ez a kép egy dolgot jelentett nekem. Magát a reményt. De nem voltam képes elengedni Elenát, csak öleltem, neki támasztva a homlokomat, feloldódva a saját érzéseimben.
_________________
Elena Gilbert Salvatore

Lerogyott a székre és a látványtól csak mosolyogni tudtam. A bort dícsérte, de kimondanom sem kellett, hogy én sajnos ezt nem kóstolhatom meg.
Majd rátért arra, ami hirtelen engem is meglepett. Nem ültem le, csak odasétáltam mellé és leültem a mellette lévő székre. Felvettem a borítékot és egy pillanatra megkomolyodott a hangom. - Azt mondtam, hogy a kicsi születéséig nem fogok dönteni a sorsáról. Csináltattam Neked valamit, ami bármelyik esetben olyan emlék marad, amit soha nem felejt el egyikünk sem - suttogtam és megmelegedett a mosolyom.
Majd átnyújtottam Neki a borítékot.http://kephost.hu/kep/2011/05/elenanak4_kesz.jpg

Damon Salvatore

Csak néztem őt, ahogy végigsimít a láncon, és úgy éreztem, sosem fogok tudni betelni a látványával, az érintésével, a csókjaival, az egész lényével... még hosszú évszázadok múltán sem.
Gondolataimból az szakított ki, mikor reagálva a korgó gyomromra a terítékre, és az ételre mutatott.
- Nem fogom kéretni magam - vigyorogtam folyamatosan, és a székre rogytam. - Nagyon finom bor! - vettem kézbe az üveget, de valamit ekkor megláttam az asztalon. Borítékot. És fogalmam sem volt arról, vajon mit rejt.
- Mi van ebben? - kérdeztem szinte gyerekes kíváncsisággal, még mielőtt felnyitottam volna. - Egy újabb meglepetés?

Elena Gilbert Salvatore

Levettem a nyakáról a szirmot és utána szinte rögtön megölelt. - Nincs mit köszönnöd... - suttogtam a fülébe. - Én köszönöm, hogy vagy nekem és hogy... engem szeretsz! - bújtam hozzá, majd elszakadtam tőle, mikor a gyomra hangját véltem hallani.
Hangtalan nevetés szaladt ki belőlem. De mire mondhattam volna, hogy együnk, már ki is vett valamit a kabátzsebéből és csillogott a szemem, mikor megláttam, hogy annak a láncnak a tökéletes mása, amit Anya miatt el kellett engednem.
Ragyogott a szemem, mikor rám akasztotta. - Köszönöm - simítottam végig a láncon, majd mielőtt elérzékenyültem volna a hormonjaim játéka miatt, az asztal felé mutattam. - Ez mind csak Ránk vár! - böktem a teríték felé. - És nehogy azt mondja valaki, hogy éheztetlek! - léptem közelebb az asztalhoz.

Damon Salvatore

- Még szép, hogy élveztem - vigyorogtam tele szájjal. - Egyszerűen csodálatos volt. Ahogy te is csodálatos vagy - öleltem meg, miután leszedett a nyakamról egy szirmot. - Ez olyan.... szép - suttogtam. - Értem még soha senki nem tett ilyet... KÖSZÖNÖM.
Magamhoz szorítottam, és a gyomrom újra akkorát kordult, mint a távoli mennydörgés.
- És amint látod, már az illatok is meghozták az eredményt - nevettem el magam, és elengedtem. A kabátom, amit eddig a kezemben szorongattam, most ledobtam a pultra, de előbb még kivettem belőle a láncot.
- Nem felejtettem el, látod? - kérdeztem mosolyogva, és nyakára kapcsoltam a vékony aranyfonalat.

Elena Gilbert Salvatore

Már hallottam az ajtó nyitódását és akkor hevesebben kezdett verni a szívem, de mivel először még a fürdőbe ment, így volt időm kicsit nyugodni, hiszen... mi lesz, ha nem tetszik neki? Vagy ehhez most nincs kedve?
Ezek keringtek az agyamban és mikor hamarosan belépett a konyhába, némileg átlátszó felsővel, hiszen a víz teljesen átütött rajta, elmosolyodtam. És a szemeit látva még szélesebben mosolyogtam. - Szia! - köszöntem vissza, de mire felállhattam volna, már ott térdelt a székemnél és megcsókolt.
Megsimogattam a haját és bólintottam. - Mind Neked! Mert megérdemled. Szeretlek. És ez mind a Tiéd! Ahogy... Én is a Tiéd vagyok - mosolyodtam el ismét.
Utána pedig az asztalra néztem. - Tudom, hogy ez a kedvenced és kedveskedni akartam... - És ahogy elfordította a fejét, feltűnt valami a nyakán. Egy rózsaszirom odatapadt.
Halkan elnevettem magam. - Élvezted a fürdőt? - kérdeztem, miközben megérintettem a szirmot.
_________________

Damon Salvatore
(fürdőből)

Az illatok úgy csalogattak a konyha felé, mint bogarat a fény. Már méterekkel a küszöb előtt hatalmasakat szippantottam a sokat ígérő illatokból, és mikor beléptem a szám újra kis híján tátva maradt a csodálkozástól.
Az asztal meg volt terítve. Pazarul, szemet gyönyörködtetően. A tányérokon pedig az egyik kedvenc ételem kínálta magát. Sütemény szaga is terjengett a levegőben, és mindennek láttán a gyomrom tiszteletlenül hangosat kordult.
És az asztalnál ott ült Elena is. Az én Elenám... narancslével a kezében, mosolyogva nézett rám.
- Szia - köszöntem még mindig csodálkozva. - Mi történik itt....? A fürdő... és most ez... ez valami csodálatos - melegedett meg a mosolyom, ahogy rá néztem, és odasiettem hozzá. Letérdeltem a széke előtt, és megcsókoltam.
- Ezt te csináltad? Mind te csináltad? És...nekem? - néztem rá hitetlenkedve. - Tényleg az enyém? Nekem szól az egész? - csillogott a szemem.

Elena Gilbert Salvatore

(Salvatore birtok)

Visszasétáltam ide és leültem a pulthoz egy pohár narancslé kíséretében. Csak szürcsölgettem és jobban is esett, mint bármi más.
Eltelt pár perc, mikor felálltam és amit elfelejtettem, hogy nem gyújtottam be a kandallót a nappaliban. A memóriám nem a régi...
Nagyot sóhajtottam és nyeltem, majd körbemértem a konyhát. Mikor először jártam itt, kétségbe voltam esve, és Stefan karjaiban kötöttem ki. És majdnem... le is feküdtem vele. De nem tettem meg. Viszont aznap este... az életem egy részét le is rombolták. Hiszen a szerelmem megigézett...
De már nem tudtam haragudni rá emiatt. Még ha fel is idézem ezt magamban. De nem haragudtam már, hiszen beletörődtem.
És megint belekortyoltam a narancslébe...

Elena Gilbert Salvatore
(Fürdő)

Lassacskán leértem a lépcsőn és első utam rögtön idevezetett. Az ötlet már meg volt a fejemben, de ezt meg is kellett valósítanom.
A nappaliból idehoztam a megmaradt szatyrokat, kipakoltam a pultra és nekikezdtem a vacsorának...

És sok-sok perc után, mikor már a főételt szedtem ki a sütőből és egy kis levegő után a desszertet is betettem, nagyot sóhajtottam és némileg megkönnyebbültem is. Hiszen... a kinézete alapján... ez rossz már nem lehet.
A pulton hagytam és közben az asztalt is megterítettem, figyelve mindenre. [You must be registered and logged in to see this link.]
Majd hallottam a sütő újbéli "sípoló" hangját, ami jelezte, hogy az is készen van.
A pulton sorakozott minden. Felkaptam a két tányért és mindkettőbe szedtem egy-egy adagot az ételből. [You must be registered and logged in to see this link.]
A sütit pedig egy nagyobb tányérra szedtem, de azt még a pulton hagytam. [You must be registered and logged in to see this link.]
Az asztalra raktam a tányérokat, benne a lasagne-val, és még csak a kizárólag alkoholmentes pezsgőt kellett odaraknom az asztalra, a poharak mellé és egy üveg vörösbort is, bár nekem az tilos volt, de talán Damon örömét leli majd benne.
És nagy levegő után végre leülhettem kicsit a konyhapulthoz.
De aztán egy kis idővel később, mikor a táskámat szemléltem, megláttam a kibukkanó kis borítékot. Hiszen talán ez volt a LEGFONTOSABB!! Egy emlék... vagyis az lesz... - A fenébe - suttogtam és ismét felálltam, hogy óvatosan, vigyázva rá, odarakjam a boros poharak mellé. - Így már tökéletes! - mértem végig az asztalt.

Majd kis idővel később a nappali felé indultam.

(Nappali)[b]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 14, 2012 11:46 am
A konyha

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 12:08 am
Vissza az elejére Go down
 

A konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-