Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 30, 2014 7:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter & Ezio

- Biztos nagyon jó vagy, mint tanácsadó, Ezio, de nincs szükségem rád - jelentettem ki határozottan, bár nem voltam ebben nagyon magabiztos, csak én nem vagyok olyan, hogy bevalljam, nagyon is kéne egy kis segítség. - Vagy rajtam próbálnád ki az új hivatásodat? Elég jól megvagyok már, még kell egy kicsi idő, hogy hozzá szokjak mindenhez, de nem fogok rátok támadni - elröhögtem volna magamat, de a lányom kirántott ebből a vidámságból.
Sok mindent elviselek, azt is, hogy valaki szid engem, vagy a halálomat kívánja, de most már elég. Elég mindenből. Ennél jobban már nem fog gyűlölni engem Dorothea. Az igazságot feltárom előtte.
- Tudni szeretnéd, mi rejlik benne? Nem fogom elmesélni az egészet, hosszadalmas lenne, és te nem vagy rá kíváncsi, meg ugyebár nekem nem hiszel. Olvass bele nyugdtan, és meglátod, igazat mondtam! - kérdeztem, de válaszát meg sem vártam, mert azonnal folytattam. - Az édesanyád nem a születésednél halt meg. Bemesélte magának, hogy valaki követi őt, már-már paranoid volt. Egy másik városba költözött, mert ezt gondolta kiéppen. Ezt látta fantasztikus dolognak. Az üzleti útjaimból néhány hozzá vezetett, de egyre csak zuhant lejjebb a félelem tengerében... Próbáltam rávenni őt, hogy költözzön haza, de hajtatatlan volt. Mondtam neki, hogy a világ túloldalára is elköltözhetünk,csak legyünk együtt, mint egy család. Azt mondta, jobb lesz ez így. Azután volt egy kis pihentető év, amikor enyhültek a zavarodott percei, akkor pedig... - vettem egy kis levegőt, és a napló oldalait hevesen lapoztam, mire megtaláltam a másik lányom fényképeit, amik között volt olyan, ami pár hetesen illetve egy és hároméves korában készültek. - Róla se tud senki. Anyád titkolni akarta. Ő itt a kishúgod - adtam Dorothea kezébe a képeket. - Az anyukád a húgod negyedik születésnapja után halt meg egy balesetben, ami után minden összeomlott. Minden, ami csak létezett - feszülten összefontam a kezeimet, és a mellkasomhoz szorítottam őket. - Hogy miért nem beszéltem erről? Szívszorító volt. Ígéretet tettem anyádnak, ezért - csöppnyi érzelmet vittem a hangomba, de nem volt még ez sem túl emberies, csak tényleg szerettem volna, ha igazi családom lett volna.

zene: - | megjegyzés: -



A hozzászólást Frank Moreau összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 02, 2015 10:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 30, 2014 2:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my father & ezio



Képes leszek én valaha is úgy tekinteni rá, mint az apámra? Azok után, amit tett? Mikor egyáltalán nem volt az apám? Mondhatni szülők nélkül kellett felnőnöm? Csak bugyuta testőrök kísérgettek engem mindenhova, míg ő bezárkózva élte az életét. Elszigetelődött tőlem, mintha semmit nem számítanék. Nem hiszem el, hogy nem látta bennem anyát, hogy legalább azért velem akart volna lenni. A szemeimben talán önmagát láthatja, de ennyi. A vonásaim nem hasonlítanak rá. Anyámra ütöttem őt mégsem hatotta meg ez az egész.
Sajnálom, hogy nem éreztettem veled tovább. Megkegyelmeztem neked, hogy olyan hamar meghúztam a ravaszt másodszor. – Emlékszem, ahogy a fájdalmas sikolya betöltötte a teret, de egyáltalán nem zavartattam magam. Jó érzéssel töltött el engem az, hogy megölhettem a saját véremet. Az apámat. Mégis mennyire vagyok beteges? Azzal akarom ezt megmagyarázni, hogy helyesen cselekedtem, de ugyanakkor, ha magamba nézek rá kell jönnöm, hogy nagyobbat nem is tévedhetnék. Talán igaza van és olyan vagyok, mint ő maga is. Egy szörnyeteg. A sötétség beköltözött a lelkembe és erről csakis ő tehet. Ő az, aki előcsalogatja belőlem a sötétséget, amit a lelkem mélyen rejtegetek. – Szóval nem tetszett? Ennyit tudsz hozzáfűzni? Az a rohadék kihasznált engem! Persze most már halott mit számít ez az egész, de csak azt intézted el, hogy több vér tapadjon a kezemhez. Hayden, azé a rohadéké és a tiéd. Pedig egyedül a tiédnek kellett volna. Egyedül tőled kellett volna megszabadulnom! – Nem hiszem el, amit hallok. Tudott róla és mégsem próbált változtatni rajta. Nem akarta abbahagyni ezt az őrült macska-egér játékot. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni!
Mintha nem keveredtem volna elég bajba anélkül, hogy belevontál volna a munkádba. Nevetségesek a kifogásaid. Mondták már? – Kifogás hegyek. Ebből már várat lehetne építeni. Végül pedig hozzávágom a naplót, amit nekem adott. – Tartsd meg. Úgy akarok emlékezni az anyámra, ahogyan eddig. Nem fogod bemocskolni az emlékét. Nem hagyom, hogy bemocskold az emlékét csak mert neked úgy esik jól. Te hibáztál. Nem ő. Meghalt azért, hogy élhessek. Megtette az első lépést, hogy életem lehessen te pedig minden lépésnél megkeserítetted. Azon sem csodálkoznék, ha az első szavam az lett volna, hogy utállak, de azon meg végképp nem, hogy ott sem voltál, amikor kimondtam vagy megtettem az első lépést! – Nem tudom, hogy miért szakadt ez az egész pont most felszínre, de már annyira elegem volt az egész világból..



©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter & Ezio

Ezio. Ez a név is ritkaság, de legalább elmondta a nevét. Tudom, nem fog ez sokat nyomni a latba. Biztosan belül eljátszott a gondolattal, hogy egy sötét éjszaka rátámadok vagy a családjára... Elhiheti, hogy nem. Megbuktam apaságból, biztonságvédelemből. Nem fogom elcseszni az egészet azzal, hogy egy hozzá hasonló vadidegent megölni. Hülye azért még nem vagyok.
- A fájdalmat mindenki érzi emberként, és alapvetően senki sem tudja visszafojtani az utolsó sikolyát... Vagy te nem így gondolod? Vagy... vagy neked tökéletes az életed? - feleltem hirtelen arra, amit Ezio mondott nekem. S beleborzoltam az ő életébe is kérdésemmel. Nem vagyok jó, alig található bennem pozitívum. Gyűlölet, harag, düh. Ezekből semmi sem kellemes. - Ezio. Nem küldök senkit sehová, főleg miután tudtomra jutott, mit tett az egyik baromarc Dorothea-val. Az már nekem sem tetszett, ha nem is mutattam ezt ki. Személyesen jelenek meg mindenhol. Ahogy láthatod most is csak én vagyok itt - az arcom mozdulatlan, mint ha kővé dermedtem volna.
Végighallgattam lányom mondandóját is. Teljesen igaza van. Csak én egy önelégült fickó vagyok, aki másokat nem tart sokra. Jobban mondva, semmire. Egyetlen egy ember van, akit igen. Dorothea-t, viszont neki sem mondtam el.
- Lehet kifogásnak tűnik. A lányom vagy, de túl sötét dolgokat tettem, amiket nem akartam, hogy láss. Távol akartalak tudni az akkori ''munkámtól'' - a munka szót kiemelten jelentettem ki, mert nem nevezhető annak. - És csak eszeveszett módon jött össze, aminek a végét ismerjük mindhárman - egy kicsit talán mérgesebb hangon szólaltam meg, leginkább csak magamra voltam az. Mutogattam a kezemmel a könyvecskére, hogy abban az egész mindenség le van írva, vagyis azok már nem, amik az édesanyja halála után történtek. - Nehéz volt. Elhidegültem az élettől, és ez már visszavonhatatlan - mondtam ki az életem legnagyobb igazságát, mert sok minden a hazugság körül forgott.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 3:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my father & ezio



Nagyobb biztonságba éreztem magam, hogy Ezio is itt volt. Valahogy maga a természete sugározta azt, hogy nem eshet semmi bajom, mert minden tökéletesen rendben lesz. Nem árthat nekem az apám. Ebben addig nem voltam biztos, míg nem volt itt, de most már nyugodtan mondhatom, hogy egy pillanatra sem aggódom. A naplót még mindig szorongatom a kezeim között. Legszívesebben hozzávágnám Frank-hez, hogy tartsa meg magának, de ez az egyetlen kapcsolatom az anyámhoz. Azonban, mi van akkor, ha valami olyasmit tudok meg róla, mit nem szeretnék? Ez az egész annyira zavaros. Akarom is tudni, hogy miket írt le anyám a naplójába és nem is. Mert megváltozhatna a róla kialakított kép a fejemben és nem szeretnék rá úgy emlékezni, mint egy idegenre, akiről naplóból tudok meg információkat.
Kifogás arra, hogy miért nem tudtál apa lenni. Nem kell elolvasnom semmit sem. Egyszerűen tudom. Nem akartál az lenni, mert aki meg akarja próbálni az ott van a gyereke mellett és nem az embereit küldi, hogy foglalkozzanak vele és kísérgessék mindenhova, ami roppant idegesítő volt. Nem kellene kifogások mögé bújnod egyszerűen megmondhatnád az igazságot is, de tudom abba még a végén belehalnál és egy kis örömöt okoznál nekem. – Egyszerűen felfordul a gyomrom attól, hogy ennyire képmutató és most be akarja mocskolni az anyám emlékét a naplóval? Nem értem. Ha tényleg ez a helyzet, akkor nem akarom elolvasni. Anya volt az egyetlen fénysugár az életemben. Az én reményem, hogy valahonnan örököltem valami jóságot. Ezt nem teheti tönkre.




©

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

dorothea, frank & ezio



Úgy érzem, hogy Dorothea mikor megölte, jobban mondva kicsit megbénította az apját akkor igazából csak az adrenalintól volt túlfűtve. Főleg amiatt, mert a kint lévő néhány emberrel én bántam el és nem egyszer volt az, hogy majdnem eltaláltak. Szerencsére ő neki sem esett semmi baja, habár ha történt volna akkor is segítek neki. Nem hagytam volna olyan könnyen meghalni őt. Akkor még nem is ismertem túlságosan, de szerettem volna segíteni neki akkor is.
- Ezio. - Böktem oda a nevemet neki, hisz nem lehet belőle semmi bajom. Nem érzem veszélyeztetve sem magamat, sem pedig másokat akik a közelemben vannak, mert egy ilyen pitiáner alak nem okozhat sem nekem, sem a családomnak különösebb fejfájást. Főleg, hogy Nathaniel vadász volt egykoron, a lányom egy elég tapasztalt és idős vámpír.
- Na és mondd meg, milyen érzés volt mikor a lányod okozott neked szenvedést? Akkor is olyan kellemes élmény volt? Én nem éppen úgy emlékszem, sokkal inkább a fájdalmas sikolyaidra amik betöltötték az egész szobát. - Mondtam egy fél mosollyal az arcomon, mert akármennyire is nem vagyok kegyetlen egyszerűen olyan kellemes érzés volt mikor egy Frankhez hasonló embert megkínoz valaki.
- Frank, azon kívül nincs veled bajom, hogy egy pszichopata állat vagy aki a lánya gyötrődéséből nyer valami élvezetet. De legközelebb gondold meg mit teszel vele, és hogy melyik és mennyi kutyádat küldöd rá. A te érdekedben tanácsolom ezt, és meg is fogadnám ha a te helyedben lennék. - Mondtam a kisebb apa-lánya megbeszélés után.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 9:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter & Ezio

A fószer, aki harmadikként csatlakozott hozzánk, ismerős volt. Vagy legalábbis egy-egy pillanatig láttam őt. Halálom előtti percekben. Akkor is ott volt, biztosan ő volt az, aki bátorságot lehelt a lányomba.
- Te is ott voltál azon a napon... Az arcokat jól megjegyzem. A kutyust nem ismerem, azt viszont el kell mondanom, gyönyörű házőrző - jegyeztem meg a manusnak, aki azt hiszi, ismer engem, legalábbis pár dolgot tud rólam a lányom által. - Nos, Mr.? Hogy is szólíthatlak? Mert hát, általában a beszélgetőfelek legalább tudják a másik nevét, és te tisztában vagy enyémmel - mosolyogtam egyet, és reméltem egy választ, amely nevet fog tartalmazni. - Azt hiszed, közöd van már ehhez, mert a lányom a te karjaidban érzi magát biztonságban? Megáll az ész. Én nem vagyok sorozatgyilkos, én ritkán ölök meg bárkit. Én inkább a szenvedést szeretem látni - fordultam ezután Dorothea felé, és hozzábeszéltem.
- Nemcsak az ismerkedésünkről szól... a tiéd, akkor olvasol bele, amikor akarsz - vontam meg vállaimat, mert ha beleolvas, megtudhatja, hogy az anyukája semvolt teljesen angyali teremtés. Tett olyat, amit én rendeztem el, hogy ne kelljen börtönbe mennie. Lehet, rá hasonlít a lányom, de ne higgye, hogy mindez annyira szuper és csodálatos. - Az utolsó oldalakból megtudhatod, mi az, ami ezt tette velem... miért nem tudtam apa lenni - a naplóra mutattam, ott minden le van írva, hiszen Dorothea édesanyja mindent leírt. Mindenről tudott, ki voltam, mennyi ellenségem volt.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 8:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my father & ezio



Az ujjaim teljesen elfehéredtek annyira szorongattam azt a flancos naplót. Mély levegőt vettem és nem is igazán figyelve arra, hogy mi zajlik körülöttem kinyitottam. Anyám gyönyörű betűit pillantottam benne. Ismerem az írását, hiszen régebben volt egy kis dobozka, ami tele volt a dolgaival. Ezt az írást bármikor felismerném, ahogy kerekíti a betűket az túlságosan egyedi ahhoz, hogy valaki megmásíthassa. Mégis csak annyit bírtam tenni, hogy az írását tanulmányoztam. Olvasni nem bírtam. Az túlságosan fájdalmas lett volna. Nem fogok megtörni előtte. Nem itt és nem most. Nem adom meg neki ezt az örömet még egyszer az egyszer biztos. Egész életemben úgy irányított, ahogy akart és most megint irányítani akart azért adta a kezembe édesanyám naplóját, de nem fogom engedni neki. Nem és kész.
Te így képzelted el, hogy a lányodat védelmezed? Hogy bezárod a négy fal közé, hogy kis híján már beleőrüljön abba, hogy nem több egy rabnál? Most pedig meg kellene enyhülnöm, mert elolvashatom, ahogy te és anya megismerkedtetek? Teljesen más ember voltál, akkor mert amióta csak ismerlek mindenki elkerül téged, mert egy szörnyeteg vagy. A múlt igazságai pedig mára már hazugsággá változtak. Mi a francért kellett mindenbe beleszólnod? Elválhattunk volna anélkül, hogy bármelyikünk is meg akarta volna ölni a másikat! – Legszívesebben odasétálnék Ezio-hoz, de nem akarom belekeverni őt ebbe. Nem akarom, hogy tudja mennyire sokat jelent a számomra, mert azzal nem csak őt keverem bele ebbe az egészbe, hanem a családját is és, ha nekik valami bajuk esne soha nem bocsájtanám meg magamnak.



©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 8:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

dorothea, frank & ezio



Általában Nymeria ilyen dolgokban nem szokott tévedni, hogy kire kezd el morogni. Mint említettem, valóban okos kutya, de tévedni bárki szokott. Viszont egyáltalán nem bíztam meg Dorothea apjában, akármennyire is nyugodtnak tűntek a dolgok most. Lehet, hogy ez megint csak a látszat, és inkább szavakkal kínozza őt. Dorothea meg legalább kimutatja az erősségét azzal, hogy nem menekül el hanem szemtől szembe kiáll vele. De ezek a szavak „a lelked az enyém” valahogy ott kattogtak a fejemben. Míg én élek addig nem fogom hagyni. Most is egyszerűen el tudnám intézni őt, most és mindenkorra, hisz talán azt nem tudja rólam, hogy a vámpírlét nem csak az egyetlen erősségem. Jobban mondva az az egyik erősségem, a másikat viszont nem fogom most bevetni. Nem éri meg, míg nincsen rá nyomós indokom. Elsőre, mikor találkoztam Dorothea-val akkor láttam rajta, hogy meg van gyötörve és elhittem mindent amit mondott. Névileg ismerős volt nekem ez a férfi már korábban is…
- Úgy beszéltük meg, hogy a közelben találkozunk. Akármennyire is, nem számítottam arra, hogy látni foglak még egyszer. - Nem voltam benne biztos, hogy felismert engem, mert én csak háttérbe húzódtam mikor Dorothea éppen… khm... szép szóval játszadozott az apjával.
- Nem, te nem mernéd bepiszkolni a kezeidet. Inkább másokkal végezteted el a piszkos munkát. - Aztán hátrapillantottam Dorothea-ra, és egy sóhajjal megráztam a fejemet azt látván, hogy Nymeria szinte odadörgölőzik már hozzá, hogy jobb kedvre derítse.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter & Ezio

Hivatalos boksz zsák. Nem is hangzik annyira rosszul. Felkínáltam eme lehetőséget neki, ha szeretne élni vele, akkor élhet. Ezzel még nem leszünk apa-lánya viszonyban, mielőtt elkezdene itt erről csacsogni. Ez csak harc. Ez tanítás, amit mindenki más is tesz. Csak bólintottam arra, hogy igen, lennék, a többi mondatát pedig figyelmen kívül hagytam.
- Mondanám, hogy elmesélem anyád történetét, és azt, hogyan találkoztunk... de nekem nem hinnél, így inkább odaadtam a naplóját - mutattam rá, és nem érdekelt, hogy mit hisz el, és mit nem, csak ha beleolvas, megtudhat dolgokat. - Akkoriban próbáltál megölni először engem, és aztán, mikor akartam veled beszélgetni erről, nem hallgattál meg - forgattam meg fejemet. - Édesanyádat én húztam ki a gödörből, nem megsajnáltam őt, hanem beleszerettem, miután többször is láttam az utcán, és párszor elhívtam ide-oda - egy gyors útmutatást adtam, a többit azonban olvassa el. - Megígértette velem, hogy vigyázom rád bármilyen áron is... ámde félresikerült minden - most ezzel saját lelkemet is felráztam.
Hallottam, hogy valaki közeleg, azaz két személy is. Az egyik egy kutya volt, a másik pedig vámpír. Ismerőssé vált az arca, miután szembeállt velem.
- Hohó... Annyira tudtam, hogy fel fog valaki bukkanni itt - vigyorogtam egyet. - Ez van. Különben mi járatban? Nem fogom bántani Dorothea-t. Csak beszélgettünk - jelentettem ki azonnal nyíltan a férfira nézve. - Ugye, Dorothea? - tekintetem a lányomat pásztázta.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 4:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my father & ezio



Ezek szerint nagyon rossz dolgot követtem el azzal, hogy megszülettem, mert folyamatosan rajtam csattan az ostor. Mikor azt hiszem, hogy szabad vagyok, akkor vagyok leginkább megkötve. Végig arra várhatott, hogy kezdjek magammal valamit. De jó, hogy nem tettem. Igazából nem is tudtam, hogy mit kezdhetnék magammal, de most már nem bánom, hogy nem nyúltam semmihez, mert mindent, amit eddig felépítettem volna azt porig rombolná. Így legalább nem veszélyeztetek semmit sem. – Szóval most felkínálod magad, mint hivatalos boksz zsák? Mert azt még be is vállalnám, hiszed vagy sem. Ami igazán felszabadító azaz, hogy megölhetlek. Nem ismerek ennél felszabadítóbb érzést és örülök, hogy újra itt vagy, mert kezdett elmúlni a mámor, amit a halálod után éreztem. – Megtenném még ezerszer, mert őszintén boldoggá tett, hogy megölhettem. Könyörtelenül, ahogyan ő tartott engem annyi éven keresztül elzárva a külvilágtól. Vagy, ha nem elzárva, akkor az embereiből kialakított kis csoda ketrecben járkálhattam csak. Furcsa, hogy mennyire el tudja tüntetni az adrenalin a félelmet a szervezetemből.  
A kezembe vettem édesanyám naplóját és elakadt a szavam. Nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék. El akartam olvasni az egészet, de nem előtte és nem most. – Miért nem mondtad el? Túlságosan élvezted, hogy tönkretehetsz? Mi történt veled, hogy ennyire becsavarodtál, mert nem hiszem, hogy egy normális nő beleszeretett volna egy olyan férfiba, mint te vagy és szeretném azt hinni, hogy az anyám normális volt. – A tekintetem végig a kis naplóra tapadtak. Egy kapocs az édesanyámhoz. Aztán felbukkan Ezio imádni való kutyája, majd ő maga is. Az órámra pillantok és rájövök, hogy egy ideje már találkoznunk kellett volna. Nem tudok megszólalni még mindig a naplót fürkészem. Nem merem kinyitni, de megszólalni sem bírok. A lelkem az övé. Nem. Soha.




©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 4:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

dorothea, frank & ezio



A reggelem most is azzal kezdődött mint a többi, a szimpla rutinommal. Egy csésze kávé, gyors zuhany, hogy felfrissüljek aztán pedig jöhetett a nap elkezdése. Miközben a lányom huskyját simogattam egy könyvet olvastam. Órák hosszán keresztül mást sem csináltam, csak ezt, aztán pedig a telefonom rezgésére és megszólaló hangjára figyeltem fel. Igaz is, meg volt beszélve Dorothea-val egy találkozó mára. Ebédre gondoltam elsőnek, aztán végül arra jutottunk, hogy egyszerűbb lesz ha csak spontánok leszünk. Én viszont nem ettem még semmit, így egy gyors szendvicset csináltam magamnak amit meg is ettem. Felkaptam valami értelmes ruhát és ajtót bezárva magam mögött indultam meg Nymeriával az oldalamon. Mióta nálam alszik mindenhova követ, kivéve ahová megtiltom neki. De miért ne jöhetne most velem? Egyébként sem neveletlen, szóval póráz sem kellett, az én tempómban lépkedett mellettem. Néha-néha megvakargattam a füle tövét, néha pedig csak végigsimítottam a fején.
Végül pedig vártam olyan 5-10 percet mikor megérkeztem arra a bizonyos pontra aztán elővettem a telefonomat és néztem, hogy hívott-e engem. Hát nem hívott, de egyszer csak Nym szinte kilövellt és elkezdett rohanni. Utána mentem én is miközben elraktam a telefonomat. Aztán olyan hangot hallottam meg, amiről nem gondoltam volna, hogy újra hallani fogom. Vagy boszorkány által élhet, vagy pedig amiatt mert vámpír. Habár éreztem, hogy vámpír volt…
- Na és mondd csak… Frank, ugye? Miért hiszed azt, hogy a lelke a tied? - Kérdeztem a háta mögül, miközben Nym ott morgott mellettem de megpaskoltam a fejét ami végett abbahagyta és hátsó lábaira leült. Aztán pedig biccentettem és oda is ment Dorothea mellé, ahol szintén leült. Én is elindultam feléjük, aztán miután elhaladtam Frank mellett olyan egy-két méterre távolabb szembe álltam vele.
- A csótányok túlélnek egy nukleáris támadást, így meg sem lepődök, hogy egy magadfajta túlélt jó néhány lövést. - Raktam karba a kezemet.

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 3:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

Nem vagyok apának való. Sosem voltam. Ezután sem hiszem, hogy eljő az a pillanat, mikor én apa lennék. Biológiai szempontból az vagyok, igen. Az én vérem Dorothea, csak ennyi fűz minket egymáshoz.
- Miért is ne? Akkor legalább kiélhetnéd a vágyat, hogy megbüntess engem azért, amit elkövettem ellened. Felszabadító érzés tud lenni a harc - tudom, nem fog ebbe belemenni, mert túlteng benne az, hogy inkább a szívem tépje ki. - Ja. Igen. Te nem ezt szeretnéd. Te ismételten az élettelen testemet szeretnéd látni, ami élvezetet nyújtana tenéked - kijelentettem álnok módon. Imádom a szócsatákat, jobban is, mint bármi mást. Megértem a lányom felháborodását, ez így van rendjén. Én sem éreznék mást, mint ő érez jelenleg. Gyűlöletet. Nem nyomtam el őt. Biztonságot adtam neki, mert a munkám veszélyes volt, és ha őt is elveszítem, beleőrülök. Így is elveszítettem, többre tartottam önmagam, mint a saját kislányomat. - Az anyád meghalt. Ő döntött így. Ó, igen. Ez itt a naplója, amit 21. szülinapodon akartam volna átadni neked, és elengedni téged... de másképp történt minden, ugyebár - morogtam az elején, ám most már megint lenyugodtam, mert kiadtam mindent, amit akartam. S nyújtottam át a kicsi sötétvörös borítású könyvecskét. - Törődj bele, a lelked az enyém - szúrtam még a mondatom után nyersen.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 12:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Miért van az, hogy a halál rögtön magához ragadta az édesanyámat, hogy nélküle kelljen felnőnöm egy zsarnok markai között, de őt mégsem képes megtartani magának? Hát nekem sincs rá szükségem és a halálnak sem. Ez nagyon remek. Bár nagyon örülnék annak, ha legalább beszippantaná a föld a lehető legmélyére, ahonnan már nincs kiút. Nem érdekel, hogy halott vagy sem. Csak ne tudjon belepiszkálni az életembe és maradjon a lehető legtávolabb tőlem. Ennyit akarok. Olyan nagy kérés ez?
Persze, mert az igazmondásról vagy híres. – Megforgatom a szemeimet, de kitartok amellett, hogy semmi közöm nincs hozzá még akkor sem, ha a DNS-em egy bizonyos részét tőle kaptam. Valószínűleg az immunrendszerem kiirtotta belőlem, amiért igazán hálás vagyok.
Nehogy azt hidd, hogy nem lennék rá képes. – Érzelmek ide vagyok oda. Megtenném, mert szükségem van a szabadságomra, amit ő könnyű szerrel elvehet. Soha nem engedem meg, hogy újra akár csak egy pillanatra is uralkodjon felettem. – Ó, ne nevettess. Csak nem most szeretnél egy kis apa-lánya programot szervezni? Köszönöm, de egyáltalán nem kérek belőled. Semmit nem akarok tőled csak, hogy maradj távol tőlem. Egész életemben elnyomtál és még fel vagy háborodva, hogy megöltelek? Nézz tükörbe és utána panaszkodj. Anya helyett neked kellett volna meghalnod. Minden annyival egyszerűbb lett volna. – A szavaim annyira semlegesek, mert őket nem hatja meg, viszont engem jó érzéssel tölt el, hogy végre szemtől-szembe megmondhatom neki, hogy mit is gondolok, mit érzek.



©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 11:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

A halál is csak vicc. Egy nagy tréfa, amit mindenki halálosan komolyan vesz. Én túléltem. Egy pici megelőzéssel, amellyel erősebbé lettem. Nem sok változást hozott az életembe, ugyanaz a vadállat vagyok, mint aki voltam.
- Kicsi lányom, majd rájössz egyszer, hogy a szavaim nagyon is igazak voltak - úgy vélem, aki egyszer a gyilkosságra gondol, és aztán nemcsak a tervek között szerepel nála, hanem meg is teszi, az belekerül a körfogásba. Nincs menekvés. Én már jól tudom ezt.
A következő mondatai, amiket nekem intézett, egyáltalán nem hatottak meg. Belül inkább csak vihogtam egy jót. Mégis örültem annak, hogy mutatja a kemény és tökös csajt.
- Imádom, amikor a makacsság a bátorsággal és határozottság egybeforr - mosolyogtam rá, mert ez még inkább tetszett már nekem. - Ahhoz, hogy mindez létrejöjjön, és ki tudd tépni szívemet, érzéketlenné kell válnod de te... túl érzelmes vagy, még ha azt kegyetlenül is próbálod leplezni - csak löktem hozzá a szavaimat könyörtelenül. - Én megtaníthatnálak téged harcolni fegyverek nélkül. Az ész többet ér, mint a fizikai erőnlét - vontam meg vállaimat büszkén, de úgysem fogja azt mondani, hogy szeretné ezt, de kibukott belőlem ez.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 8:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Utálom, hogy ennyire gyenge vagyok vele szemben. Egyszerű kis ember. Nem vagyok több. Pedig több szeretnék lenni. Olyasvalaki, aki méltó ellenfélnek tűnhetne a szemében, de nem, hogy csak egy ember vagyok még nő is, ami alapjáraton azt bizonyítja, hogy gyengébb vagyok nála. Pedig legszívesebben addig ütném, amíg bírom. Sokat edzettem az utóbbi időben, hogy eltereljem a gondolataimat, de még az sem készített fel igazán erre a pillanatra. Nem úgy viselkedtem, mint aki háborúba készül, de most nagyon is úgy érzem, hogy ott vagyok. Valamelyikünk ennek a háborúnak a végén meg fog halni. Ha én leszek, hát én leszek. De büszkén halok meg. Szabadon.
– Nem hasonlítok rád semmiben sem. – Megrázom a fejemet és határozottan tiltakozom ellene. Nem vagyok olyan, mint ő. Lehet, hogy a kék szemeimet tőle örököltem, de ennyiben véget is ér a hasonlóságunk még akkor is, ha nem ismertem az anyámat és fogalmam sincs, hogy milyen nő volt. Akkor is rá hasonlítok és kész.
Képes vagyok rá. Csak ezúttal nem lesz szükségem fegyverre. Egyszerűen kitépem majd a szívedet a helyedről, ami már kővé formálódott. Az égvilágon semmit nem tudsz rólam. Miért akarsz úgy tenni, mintha ismernél? – Soha sem vágytam arra, hogy tökéletes kapcsolatom legyen az apámmal. Ez soha nem volt a vágyálmaim között, de idegesít, hogy úgy tesz, mintha bármi közöm lenne hozzá.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 8:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

Ügyet se vetettem a mondataira, azaz néhány beleégett az elmémbe, de a többsége csak feleslegesnek tűnt. Szelektív hallás ennyit tesz. Máshogy kellene éreznem a lányom iránt? Hiszen ő is csak egy nő... Egy fiatal nő, aki megkeserítette az életemet. Igaz. Előtte pedig én sem bántam vele kesztyűs kézzel. A jótevésem kudarcot vallott.
Miután elhagytuk az édesanyjáról való témánkat, áttértünk egy bonyolultabba. Nem mintha ez jobb lenne. Valahogy kettőnk életében a halál szócska minduntalan előkerül.
- Micsoda magabiztosság kerekedett felül. Ezt már szeretem. Ebben is hasonlítasz rám - utálattal teli megjegyzésemet tuti értékelni fogja ezután. - Ez megtörtént már. Halott voltam. Egy ideig. Általad természetesen. Újra megteszed? Próbáld csak  - közönyös voltam, mint minden esetben. A halál megérintett, de végül rájött ő is, hogy nem kellek még neki sem. Ez az ellentét, az ellenszenv, a gyűlölet, ami közös bennünk tesz minket rettenthetetlenné. Neki van még tanulnia, azonban jó úton halad már efelé. Elég, ha csak ő és én vagyunk. Nem kell ide egy harmadik fél. - Csak egy kérdés... Képes vagy egyedül szembeszállni velem? Vagy megint összeszedsz valakit, akit magaddal hurcolsz, hogy legyen ott veled? Mert különben reszkető kézzel nagyon nehéz célozni... - megint lenéző voltam vele, igyekeztem találni mindig valamit, amivel kapirgálhatom a benne lévő dühöt és leginkább a félelmét.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 11:30 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Nem hiszem el, hogy valaki képes ilyen érzéketlen lenni. Vámpírként persze ez egyszerű, de emberként sem szorult belé sokkal több érzés, mint jelen pillanatban. Hogy képes valaki ennyire kiirtani mindent a lelkéből? Egyszerűen ezt nem tudom felfogni. Ja, persze. Nincs lelke. Ebben teljesen igaza van. Mert, ha lenne egy kicsi is, akkor nem így viselkedett volna velem.
Akkor mindketten egyetértünk abban, hogy pocsék döntést hozott. Te boldogabb lettél volna vele, nekem pedig nem kellett volna végigszenvednem az életemet egy kevéske szabad levegőért. – Soha nem voltam olyan depresszív típus, aki a halált választana. Talán még én is inkább ezt az életet választottam volna, mint a halált abban a pillanatban, ha megtehettem volna, hogy a kezembe veszem a döntést és anyám helyett élek ezen a világon. Mert láttam volna azt is, hogy mindezek után még életben vagyok és tovább harcolok azért, hogy egyszer valami tényleg rendben lesz. – Az adrenalin, akkor fog lecsökkenni, ha végre búcsút inthetek neked, de ezúttal ígérem örökre lesz. Nem lesz több kibúvó. Meg fogsz halni és halott leszel. Talán még anyával is találkozol. – Nem fogom a béka feneke alá rejteni, hogy mire vágyom, hogy mit szeretnék elérni, mert szerintem teljesen nyilvánvaló mindkettőnk számára, hogy csak akkor lehet nyugodt életem, ha ő alulról szagolja az ibolyát és úgy, hogy semmi esélye ne lehessen az életre.


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 11:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

Feldúlt engem is az, ahogyan beszélt hozzám. A kérdései ugyan nem leptek meg, mert mit is várhatna a másik, nem fog szebben hangozni semmi sem. Ez pedig a valóság.
- Sok ember lelke szárad a lelkemen, ami nincs is, de az édesanyádé nem - kezdtem el mondani mérgesen, de végén lenyugodtam. - Az ő halálához nem volt közöm. Ő döntött úgy, hogy téged mentsenek meg, ne őt - zártam le, és fejemet fogtam közben, mert szerettem azt a nőt, és akkor még mondhatni, nem voltam egy gazember. - Ellenkeztem a meghozott döntésével, de kevés voltam az akaratos és önfejű jelleméhez - már-már hangoskodtam, de nem mutattam érzelmi tengert, mert képtelen vagyok rá. Nem akartam, hogy a lányom egy elkényeztetett, és hisztis fruska legyen, akinek könnyen baja eshetne. Biztonságot akartam adni neki, de rosszul sült el. A gonosz lelkemet adtam neki, azt ismerte meg, ahogyan mindenki más is. Elfelejtettem már azt, hogy mi a különbség a jó és rossz között. - Kihagyod? Megteheted, de nem lesz ennek vége - mondtam sunyi mosollyal arcomon. - Látom, az adrenalin tombol benned, és már nem is remegsz, viszont ez elmúlik, amint az adrenalinszint csökken majd - tájékoztattam őt.



zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 10:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Rossz ember lennék azért, mert azt kívánom, hogy bárcsak meghalt volna az apám? Akár ezerszer is, ha ez szükséges ahhoz, hogy végleges legyen. Egy olyan szörnyeteg, mint ő maga nem érdemli meg azt, hogy életben maradjon mégis most is szemben állok vele és ez a valóság. Meg kell próbálnom felülkerekedni a félelmemen, ami nem lesz olyan egyszerű. De nem remeghetek továbbra is úgy, mint egy kocsonya.
Szóval, most azt akarod mondani, hogy a másik hibája volt még véletlenül sem a tiéd, hogy ilyen nyomorult alakokat küldtél utánam? Nem értem anya mit látott benned. – Hogy egy kis érzelmet próbálok kifacsarni belőle? Lehet, de van azaz érzésem, hogy olyan könnyedén elbukok ebben a kis feladatban, mint abban, hogy eltegyem őt láb alól. Talán megpróbálhatnám valahogy felhívni titokban Ezio-t, de attól félek, hogy könnyedén meghallhatná, ahogy kicsöng az a nyamvadt telefon és kivehetné a kezemből, mielőtt bármi történne. Bár már az is egyfajta üzenetet küldene.
Azért öltem, hogy szabad legyek… Nem a saját gyerekemet terrorizáltam a kezdetektől. Nekem nem voltak olyan beteg vágyaim, hogy marionett bábút csináljak belőle. Az egyetlen dolog, amit akartam az a saját akaratom volt. Biztos, hogy anya a szülésbe halt bele és nem lett öngyilkos az elviselhetetlen személyiséged miatt? – Ökölbe szorítom a kezemet, amikor hozzámér. Felpofoznám. Ott ütném, ahol értem, de nyugton maradok. Tudom, hogy mindez értelmetlen lenne. Pusztán szimbolikus. – Szóval nosztalgiázni akarsz? Köszönöm, kihagyom. – Mondom cinikusan és érzem, ahogy a növekvő adrenalin egy kicsit megszünteti a testem remegését.




©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 27, 2014 8:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

Nem vagyok egy mintaapuka, ha az lennék, akkor nem lenne a saját gyermekem az én elsőszámú ellenségem. Szeretném őt még egyszer úgy látni, hogy összegörnyed a sírás és félelem párosától. Mi ketten,nem leszünk igazi apa-lánya. Az már elévült ügynek tűnik. Szeretem az irányítást, szeretem a dominanciát.
- Tudtam, hogy az egyikük mit tett veled, de a másik meg gyáva nyúl volt, mert nem állította meg - puffogtam egyet, mert ez így volt, de ezután kiszelektáltam őket. - Szabadon mozoghattál, igaz a lépéseidet követték, mert én erre utasítottam őket, de arra, hogy bántsanak, azt nem - nem volt elég a parancsom, ugyanis miután rájöttem, mindenkit eltávolítottam a testőrségből, csak egy-két személy maradt meg. - Nem fog ez gyorsan menni, Dorothea - a hangom most megint irányításmániás, mint mindig. Irányításmánia, hatalomimádó, és egyebek szintén rám vannak varrva. Nem tagadom, ilyen vagyok. Vámpírként pedig még jobban az lettem. Amikor kimondta a szörnyeteg szót, nem hasított belém semmi. Az igazságot rejtette. - Ha bármivel is próbálkozol, nem fog sikerülni - jelentettem ki marcona módon. - Ha azt vesszük, te sem vagy sokkal jobb nálam. Tudod, jól, milyen ölni - vigyorogtam egyet. - Váltogathatod a lakhelyeidet, hajadat... de a múltad nem változik, én pedig emlékeztetni foglak erre - mondtam ki, közben pedig az ajkához érintettem az egyik kezemet, majd pedig el is húztam onnan. Remélem, a rettegése még mélyebb lyukba taszítja őt.



zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 11:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



A lelkem csak úgy remegett. Azt hittem, hogy sikerült megszabadulnom tőle, de most, hogy újra itt látom.. Nagyobb félelmet kelt bennem, mint amit valaha is éreztem a menekülésem során. Idővel megtanultam, hogyan játsszam ki az embereit, de szemben állni az apámmal az egy teljesen más helyzet volt, mert egyszerűen a puszta tekintete olyan rideg volt, hogy könnyeket tudod ébreszteni kiszáradt szemeimben. A lelkemmel együtt remegett a testem is és ezt, ha akartam volna se tudom álcázni. Mégis milyen undok játékot űz velem a sors, hogy két személy is, aki a kezeim által hal meg ily könnyedén életben marad, vagyis inkább újabb lehetőséget kap az életre? Csak más formában.
De te nem akartad őket pórázon tartani. Hagytad, hogy azt tegyenek velem, amit akarnak. Meg sem kellene lepődnöm, hogy a szabad akaratomról hallani sem akartál. – Mindig irányított. Betegesen irányításmániás volt, aki nem volt hajlandó egyszerűen elfogadni, hogy a lánya nem akar állandóan úgy viselkedni, ahogyan ő azt megkívánja. Nem valami robot voltam, amit csak úgy egyszerűen be kellett programozni. – Akkor mondd el, hogy mit akarsz és essünk túl rajta. – Nem akarok itt lenni vele. Nem akarok a közelében lenni. Olyan törékenynek érzem magam Ezio nélkül. Csak miatta voltam képes meghúzni a ravaszt. Előkészítette a terepet. Minden annyira tökéletes volt. Most pedig egyedül nézek szembe az apámmal, aki egyértelműen vámpír. Esélyem sincs ellene. – Nem az apámat öltem meg. Egy szörnyeteget és furcsa módon ugyanúgy szörnyetegként támadt fel. Micsoda meglepetés. – A nevetésem kicsit erőltetett, de csak azért, mert rettenetesen félek. A halál megnyugvást jelentene, de ő nem éri be ennyivel.



©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 10:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

A szem valóban a lélek tükre. Itt és most látom azt a rémületet a lányom két kék szemében, amelyre számítottam. Azt hitte, megszabadult tőlem. Egy ideig hagytam őt ebben a hitben, hadd próbálkozzon valami rendes és átlagos életet kezdeni, amit én érzelemmentesen tönkretehetek ezután.
- Halott voltam neked köszönhetően. Megismerhettem, milyen meghalni... - forogtam is egyet, hogy lássa, nem csak egy kivetített diakép vagyok.
Aztán szóba kerültek az embereim, akik nagyon is ki voltak képezve mindenre. Még emberölésre is. Megbízhatatlanok voltak, de azért volt egy-két személy, akivel bizalmi állapotban voltam.
- A vadállatok manapság mohók. Pórázon kell őket tartani, különben elszalad velük a ló - magyaráztam el a lányomnak, aki szemmel láthatóan remegett az igyekezete ellenére is. Tudtam, mit tett vele az egyik barom. Mindenről tudok. - Ha meg szeretnélek ölni, akkor már megtettem volna. Hidd el, nem vártam volna egy percet sem - vallottam be. Nekem az nem elég. Nem elégítené ki a vágyamat. Az, hogy lelövöm őt vagy bármi, nem okoz szenvedést. Már most látom, hogy még el sem kezdtem semmit, máris félelem ült ki arcára. - Hol van az a lány, aki kész volt meggyilkolni a saját apját? Hol van az a bátor amazon? - tépáztam meg a lelke mélyét.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 8:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Ha a hátam nem simulna a hideg falnak valószínűleg a remegő térdeimnek köszönhetően a földön kötöttem volna ki. A szívem hevesebben vert, mint valaha. Soha nem féltem még ennyire, mint most. Egyszerűen úgy éreztem, hogy mindenért, amit elkövettem ellene azért most meg fogok lakolni, hogy meg akartam ölni és azért is, hogy nem túl szép módon, de végül sikerrel is jártam. Igaz, hogy segítségre szorultam ahhoz, hogy véghez vigyem, mert az utolsó napjaiban mindent elkövetett annak érdekében, hogy az árnyékban maradhasson. Biztonságban. De ez sajnálatos módon nem jött össze neki. Azonban nekem sem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Hol volt idáig? Minden annyival könnyebb volt a számomra. Most pedig felbukkan. Egyszerűen nem értem. Mi tartott ennyi ideig? Azt akarta, hogy kiépítsem az életem? Hát ennél több időre lett volna szükségem, de akkor is.. Ez a helyzet nem jó. Nagyon nem jó. – Nem lehetsz életben.. Nem.. – Megrázom a fejemet, majd a biztonság kedvéért a szemeimet is megdörgölöm, de még mindig ugyanúgy előttem áll. Kezdek becsavarodni. Nem akarom elhinni, hogy ez a valóság. Másodszorra történik ez velem. Ez már sokkal több, mint puszta balszerencse. – Mit akarsz? Talán bosszút állni? Csodálom, hogy nem a beteges vadállataidat küldted utánam, hogy kiélvezhessék magukat rajtam. – A düh és a félelem kettőssége rázta a testemet, de próbáltam megmaradni a lábamon. Annyira nem lehetek gyenge, hogy összetörten hulljak a földre előtte.



©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my daughter...

Itt vagyok. Megújulva, frissen kimosva. No, nem a szó szoros értelmében, de kiéhezve sok mindenre. Láblógatásomat befejeztem, miután megpillantottam az utcán a lányomat. Nem szerettem sosem a hagyományos megjelenést, így most sem fogok kiugorni a bokor mögül. Az túl egyszerű lenne. Meg semmiféle sokkot nem okoz. Az pedig fantasztikus. Ügyet sem vetettem semmire, csak a frászt akartam rá hozni. Az arcán lévő maszatot törölte le éppen, én pedig villámgyorsan megjelentem mögötte bizonyos távolságból, majd pedig kámforrá váltam. Hadd higgye azt, hogy ez csak délibáb volt a javából.
Azt tette, amit gondoltam. Keresett egy olyan utcarészt, ahol nincs egyedül. Jaj-jaj. Tényleg sikerült az, amit vártam. Néztem még őt. Néztem a saját lányomat, aki kioltotta az életemet. Míg nem figyelt, én már ott is voltam előtte. Alig egy méterre tőle. Nem tisztes távolság, és ez a jó.
- Nem az elméd játszott veled az előbb. Nem csak kísértet vagyok - hátborzongató hangon szólaltam meg. - Engem még a halál is visszaküldött, látod - cinikussá vált a hangom.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 6:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

to my "not so dead" father



Az utóbbi időben kezdett helyrerázódni az életem. Alkalmi munkákat vállaltam, természetesen nem a sarkon. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy mégis mihez kellene kezdenem vagy ténylegesen mit akarok és jelen pillanatban annyi lehetőség van előttem, hogy nem tudom melyikből válogassak. Bár nem, mintha ténylegesen meg tudnám valósítani mindent azért egy kicsit álmodozni lehet. Az utcákon sétálok végre teljeséggel felszabadultan és gondtalanul. Elmajszoltam a kedvenc csokoládémát aztán, ahogy sétálok belepillantok az egyik kirakat üvegébe, ahol meglátom, hogy elég csúnyán sikerült összekennem magam. Míg önmagamat vizslatom az ablaküvegben megpillantok a hátam mögött valakit, akinek halottnak kellene lennie. Az apámat. Összerezdülök és hirtelen megperdülök, de csak az üres utcát látom. Túlságosan is üres. Mintha minden lélek felszívódott volna. Szapora léptekkel indulok tovább és próbálok egy kisebb tömeget keresni, amiben elvegyülhetek és leküzdhetem a feltörni készülő pánikrohamom. Nem történhet meg ez velem még egyszer. Ha valaki meghal, annak halottnak kellene maradnia. Először Hayden most pedig az apám? De hát én magam öltem meg.. Igaz ez mindkettejükre igaz, de nem lehet igaz, hogy életben van. Az első ember, aki eszembe jut jelen pillanatban az nem más, mint Ezio. Ő biztosan tudna rajtam segíteni csak az a baj, hogy nem rohangálhatok mindig az ajtajához, ha úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Az ő helyében én már rég kiraknám az ajtajára, hogy Dorothea számára belépni tilos. Mikor megpillantok egy kicsit forgalmasabb utcát a falnak dőlök és mély levegőt veszek, lehunyom a szemem egy apró pillanatra, hogy összeszedjem magam. Mikor kinyitom úgy érzem, hogy itt a vég. Most már meghalok.



©
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-