A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls utcái


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
catch me if you can
† Tartózkodási hely :
∞ mystic falls & all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
∞ witch
† Humor :
∞ bloody



Sybille D. Morgana ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 09, 2014 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Markos & Sybille

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még mindig teljesen lesokkolt a helyzet. Erre pont most... pont itt egyáltalán nem számítottam. Próbálkoztam felfogni, hogy mi is történik, de mire megtörtént volna, ténylegesen a tárgyra tért. Azt kell mondanom, hogy... már értem, miért ő a vezetője ennek a nagy csoportnak. Minden ismérvét magában hordja, amelyet egy vezetőnek kell.
- A Whitmore főiskolán van... de már sejt valamit rólatok... ő is, és a családja is - nyeltem egyet. - Vigyáznotok kell, mielőtt... rájönnek, hogy miként akadályozhatnak meg titeket... minket - fordítottam el a fejem. Nem engedhettem, hogy lssa rajtam, inkább kihátrálnék már ebből az egészből.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 09, 2014 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Markos & Sybille

Egykoron mikor még valóban élőként mozoghattam, egyet mindig is elvártam. Az alázatosságot. Ahogy azonban látom, a világ egyre csak változik, s már a normális férfi és női etikett is feledésbe merül.

- Az eszed vág! Tökéletes! - mosolyodtam el szélesebben, majd kihúztam magam, és félrebillent fejjel fürkésztem arcát. Rögtön kiszúrtam, ha valaki fél... ha valaki titkol valamit, és ha valaki hazudik. Talán pontosan tudta ő is, hogy így van. - Mi a helyzet a kis hasonmásunkkal? Szükségünk lesz rá hamarosan. Hol találjuk meg? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Tulajdonképpen ez érdekelt leginkább. A többi már felesleges mese lenne.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
catch me if you can
† Tartózkodási hely :
∞ mystic falls & all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
∞ witch
† Humor :
∞ bloody



Sybille D. Morgana ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 09, 2014 6:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Markos & Sybille

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vártam, hogy megszólaljon, bár jelenleg el sem akartam képzelni, hogy milyen lehetek. Le vagyok izzadva, illetve nagyjából úgy lihegek, mint egy szomjas kutya...
De mikor elhangzott a neve, ez már lényegében értelmét veszítette... Markos... tehát visszatért... mégis itt van. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de pontosan úgy néz ki, ahogyan arra számítottam.
- Te... sajnálom, én nem tudtam - ráztam meg a fejem, miközben próbáltam elcsitítani felgyorsult légzésemet.
- Okkal... okkal kerestél meg engem, igaz? - kérdeztem végül, szinte rögtön a tárgyra térve. Ahogy ránéztem, valahogy sejtettem, hogy nem bájcsevelyt készül lefolytatni velem... legalábbis remélem. Nem lennék vevő rá.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 09, 2014 6:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Markos & Sybille

Visszatérésem óta több időt is eltöltöttem már társaim kíséretében. Sloan egészen lelkesnek bizonyul, mely nem meglepő. Ő szervezte meg visszahozatalomat, s meg kell hogy mondjam, elbűvölően vezényelte le mindezt, kihasználta a lehetőségeket, s azt kell mondanom, remekül ismerte a kiskapukat is. Most már csak a hasonmások megszerzése a legnagyobb célkitűzés.. a vérüké annál inkább.

Sloan közölte velem, hogy kit állított rá Amara hasonmásának egyikére, s nem volt más dolgom, mint értesülni, hogy mégis hogyan halad a feladatával. A menetrend, melyet követ, elég gyorsan a tudomásomra jutott, így mikor futás közben felém tartott, csupán megálltam vele szemben, és magam előtt összekulcsoltam az ujjaimat. Sejtettem, hogy ő ettől le fog lassítani, s meg fog állni.

- Most elnézem neked, hogy nem tudod, ki vagyok, hiszen még nem láthattál. Markos. - nyújtottam felé kezem, és arckifejezését látva mosoly kúszott ajkaimra.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
catch me if you can
† Tartózkodási hely :
∞ mystic falls & all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
∞ witch
† Humor :
∞ bloody



Sybille D. Morgana ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 09, 2014 5:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Markos & Sybille

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sajnos nem voltam olyan szerencsés, hogy vámpír legyek. Nekik nem kell foglalkozniuk azzal, hogy mikor mennyit és hogyan edzenek, de... őszintén szólva, engem nem zavar, hogy futással kezdjem a napot. Szinte hobbivá vált, ami nem is annyira furcsa, hiszen ezzel foglalkozm azon kívül, hogy utazó vagyok, és ezáltal... hát sokat utazom, még ha ez eléggé morbid és groteszk is. Vagy erre mondják, hogy angol humor? Mindegy, nem ez a lényeg.
Cassidy remek kifogás volt, hogy a városba jöjjek, de az tény, hogy... vele sokat kell még foglalkoznom a jövőben. Valamiért... fontos nekem. Nem tudom, miért. Talán benne látom azt, akinek nekem kellene lennem. Egy talpraesett vámpírvadász, akit mellesleg én bíztatok folyamatosan arra, hogy maradjon a Salvatore família nyakán. Nagyon összekeveredtek ezek a szálak... már nem tudom, hogy mi és hogyan van.
Futás közben végül egyetlen dologra lettem figyelmes. Egy férfira, aki velem szemben állt az utca közepén, és engem bámult... de hiába közeledtem, nem távolodott el és nem sétált le a járdáról.
- Hé. Jól van? - álltam meg lihegve, de a tekintete túlontúl sok jót nem sugallt.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 13, 2014 6:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Sibyl & Melisandre
I know you?
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy megláttam, mire készül a lány, gondolkodás nélkül én is a segítségére siettem. Tisztában voltam vele, hogy sokak az orruknál tovább szinte képtelenek látni, így észre sem veszik a szellemeket, vagy ha boszorkányok, látók, igyekeznek nem törődni velünk. Százötven év alatt nem egyszer éreztem azt, hogy épp annyira idegesítenek az emberek és az, hogy az orruknál tovább nem képesek látni, mint mindenki más, aki semmibe vett. Annyi mindenki ragadt itt és mégis olyan kevesen voltunk, aki pedig nyugalomra talált, egyik napról a másikra eltűnt, és létezése örökre megszűnt. Engem viszont ide kötnek a dolgok, amiket ki kellett derítenem, amihez segítségre volt szükségem. Önző gondolat vagy sem, ez volt az igazság, és vágytam rá, hogy megtaláljam azt, ami nem enged innen.
-Tudod, sokan elfelejtik, hogy ők is egykor emberek vagy legalábbis testben élők voltak. A vámpírok és a többiek, nem igen vesznek észre, a boszorkányok meg egyszerűen nem akarnak olyasmibe belefolyni, ami nem az ő dolguk. Épp ezért sokan abban keresik az örömüket, hogy rémisztgessenek és megfélemlítsenek mindenkit, hogy újra élhessenek. A kivételből pedig egyre kevesebb van.-ismerem el, vállat vonva, a lépcsőre ülve. Figyelem, ahogy helyet foglal, s lepcses számnak köszönhetően olyasmibe kezdek bele, amihez neki nem sok köze van.
Valami azt súgta, hogy benne megbízhatok, hogy ő nem lesz egy újabb zsákutca, de nem akartam előre inni a medve bőrére, mégis ahogy átjárt ez az érzés, úgy nyíltam meg előtte, mintha csak ismerném. Persze nem tudhattam. A hasonlóság nyilvánvaló volt, de nem tulajdonítottam neki még sem annyit, hogy fékevesztett gondolatokat és reményeket ébresszek miatta magamban.
-Nem tudom… Az biztos, hogy hasonlított rád, ahogy rám is, de nem emlékszem a nevére. De az előbb… Emlékeztem arra, ahogy meghalt. Ahogy arra kért, hogy keressem fel a nővérem, mert majd ő segíteni fog. De azt nem mondta, hogy miben. Talán mégis van egy ötletem.-felelek kérdésére őszintén, de emlékek nélkül, emlékfoszlányokból nem sokra jutunk, ha így haladunk. –Azt hiszem ahhoz lehetett köze, ahogy éltem. Amiért meghaltam. Tettem valamit, amit nem lett volna szabad, meghaltam, illetve megöltek, és itt ragadtam. Most pedig ezt egy olyannak mesélem el, akit valószínűleg ez hidegen hagy. Jellemző, sokat beszélek.-mosolyodom el, de egyszerűen képtelen vagyok fékezni a nyelvem. Segítségre van szükségem, és ahogy itt ülünk, olyan érzésem van, hogy megtaláltam valakit, akinek létezésében még csak nem is reménykedtem.
Ahogy bemutatkozik, úgy mosolyodom el, mert a különlegesen szép neve pontosan illik hozzá.
-Gyönyörű neved van.-ismerem el, majd észbe kapok, hogy az illem azt kívánja, én is mutatkozzam be neki. – Melisandre. A nevem Melisandre. -hangom kissé bizonytalan lesz, mert néha már ebben is kételkedem, ahogy minden másban, ami körülöttem történik. –Annyi mindenkivel találkoztam már, de senki nem kezelte ilyen könnyen a tényt, hogy egy szenilis és cserfes szellemmel beszélget. Kivéve, aki szellem volt, nyilvánvaló. Bocs, megint nem tudok féket tenni a nyelvemre.-vonok vállat, mosolyom szélesebb lesz, és végigsimítok barna hajamon, ami a megszokott fonatban díszeleg.
△ Music: My Immortal △ Note: Remélem tetszik 40 △ Words: 475[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
Δ My soul
† Kedvenc dal :
Δ Hater
† Tartózkodási hely :
Δ Everywhere and nowhere
† Hobbi & foglalkozás :
Δ Actress
† Humor :
Δ died a few years ago



Azure Anne Nystaia ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 11, 2014 11:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
&©
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sibyl & Melisandre
Who are you?
▷ Remélem tetszik 40 ▷ Zene ▷ 508 szó
Nem tudtam azt, hogy milyen lehet szellemként élni, mert soha nem voltam még az. Egyszerűen csak azt tudtam, hogy milyen érzés lehet láthatatlannak lenni és elveszettnek lenni. Eleinte én is az voltam, de szép lassan egyre bátrabb lettem és egyre jobban kezdtem beilleszkedni a világba. Természetesen az is sokat számított, hogy minél több ideig éltem, annál könnyebb volt alkalmazkodni az újdonságokhoz, esetleg a magányhoz vagy a veszélyhez. Nem mondanám, hogy a szellemeket kifejezettem szerettem, mert sokan közülük eléggé bosszantóak voltak és bármire képesek lettek volna azért, hogy visszahozzam őket az életbe. Nem voltam szívtelen csak úgy éreztem, hogy nincs mindenek helye már ebben a világban, főleg az olyanoknak nem, akiknek olyan fekete a szívünk, mint az ében. Túl sok kegyetlenség volt már ebben a világban és még több szerintem senkinek se hiányzott.
Soha nem érdekelt az, hogy mit gondolnak rólam mások, így talán ezért se érdekelt az, hogy egy olyan személy irányába mentem, akit senki más nem láthatott vagy legalábbis mindenki úgy tett, mintha nem is létezne. Pedig biztos voltam abban, hogy más boszorkány is elhaladhatott mellette. Eleinte nem akartam oda menni, de annyira hasonlított rám és volt valami abban a lányban, ami a kíváncsiságomat felkeltette. Olyan gondolatok jelentek meg a fejemben, amiknek következtében még is azt gondoltam volna, hogy meghülyültem.
Nem tudtam volna megmondani pontosan azt, hogy miért is mentettem meg, hiszen senkinek nem lett volna semmi baja. De valahogy nem volt szívem ahhoz, hogy átmenjen rajta egy autó. Biztos vagyok abban, hogy neki is vannak még érzései, mert nem tűnik olyannak, aki éppen azt tervez, hogy lemészárolja a fél várost. Sokkal inkább tűnt kedvesnek, elveszettnek és szomorúnak. Valami miatt úgy éreztem, hogy segítenem kell neki.
Követem őt és figyelmesen hallgatom, majd egy kisebb habozás után mellé ülök. - Azt hiszem eléggé érdekes szellem vagy. Mármint egy olyan, aki törődik az élőkkel, mert sok szellemet nem érdekelt volna az, hogy az utca közepén úgymond magamban beszélnék. - mondtam neki csodálkozva, de továbbra is őt néztem. Minél több ideig figyeltem őt, annál inkább kezdtem úgy érezni, hogy valahonnét ismerem. Egyre több ismerős vonást fedeztem fel benne.
Figyelmesen hallgattam őt és egyre inkább kezdtem úgy gondolni, hogy esetleg a testvérem lehet, de az képtelenség, hiszen édesanyámat máglyán égették el, legalábbis én így tudtam. Nehezen tudtam volna elhinni, hogy több száz évig meglapult volna a sötétségben és közben új családot alapított volna. Egyszerre töltött el szomorúsággal ez a gondolat és boldogsággal, hiszen ez azt jelentette, hogy legalább nem halt meg, vagyis nem akkor és nem olyan körülmények között. Figyeltem a lányt, de jó darabig képtelen voltam megszólalni. - Szóval úgy nézett ki, mint én? Csak gondolom idősebb volt és véletlenül nem, Neferiti-nek hívták? - kérdeztem tőle kíváncsian, bár kicsi esélyt láttam arra, hogy esetleg az édesanyám még mindig a valódi nevét használta volna akkor is. De egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy van valami kapcsolat köztem és a lány között.- Semmi baj. - mondtam neki kedvesen, majd kisebb habozás után megszólaltam. - Sibyl vagyok. Te pedig? - kérdeztem tőle kíváncsian és közben folyamatosan próbáltam az abszurdabbnál abszurdumúbb gondolataimat elvetni.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 09, 2014 9:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

lett me help you, beautiful
damian & avelina

J elen pillanatban nem is állhattam volna messzebb a józanságtól. Tudom, hogy megígértem Katherine-nek, hogy keresek egy tartalék boszorkányt arra az esetre, ha a kis hasonmás nem lesz hajlandó megtenni, amit megígért. Bár, akkor már én is szívesen elbeszélgetnék vele. Nem értem, hogy mégis miért vannak oda érte annyian. Egyszerűen nevetséges. De nem is ez az egész Katherine ember lett dolog okozta a bánatomat, amit az alkoholba próbáltam megfojtani, de nagyon úgy tűnik, hogy sem megfulladni nem képes az alkoholban sem pedig feloldódni. Tökéletesen úszkál benne. Sőt még kedvét is leli abban, hogy egy kicsit szórakozhat rajtam. Na, meg persze milyen mókás már az, hogy alkoholban úszkálhat. Talán egyszer nekem is ki kellene próbálnom, hogy ahelyett, hogy magamba öntöm megtöltök vele egy egész medencét és úszkálok benne. Bár nem hiszem, hogy túlságosan pozitív élmény lenne, de egyszer mindent ki kell próbálni.
Nem érdekelt, hogy különösebben mások, hogyan néznek rám. Nem törődtem azzal, hogy nem megyek szerintük egyenesen. Nekem tökéletes egyenesnek tűnt arról nem tehetek, hogy ők ezt nem képesek észrevenni. Meg aztán magasról teszek másokra. Meg a véleményükre. Egyenesen feldughatják a hátsójukba. Nagyon nem tud érdekelni most semmi. Még a mai napig nem tudom, hogy akarok-e apa lenni avagy sem. Mégis felbukkantam a fiam életében, hogy egy kicsit tisztázzam a szálakat. Most mi értelme lett volna hagyni őket civakodni, amikor a semmiért teszik? Pontosan ugyanazért, amiért a fiam tönkretette szegény lánynak hazugságokra épülő életét. De milyen szép élete is volt! Nem mindennap játszhat valaki hercegnőt, miközben köze sincs igazából a királyhoz. Legalábbis nem ilyen hosszú ideig. Ezért még gratulálnék is neki, bár kétlem, hogy bármelyikük is hozzám kíván még szólni. Nem voltam hajlandó kétszáz évvel ezelőtt úgy viselkedni, ahogyan kellett volna. Egy családfőként. Most pedig ebből adódóan lett egy csomó, apró kis probléma. Nem tudom, hogy sikerült-e kicsit közelebb sodornom őket egymáshoz, de az ölelkezés, amit levágtak határozottan pozitív irányba mutat. Bár ki tudja, hogy miről akarta elterelni a figyelmét azzal az öleléssel. Az is lehet, hogy a fiam már halott. Nem.. Az alkoholtól mindig kiteljesedik a fantáziám. Inkább azon kellene agyalnom, hogy megoldást találjak Katherine helyzetére.
Egy nagy puffanásra kapom fel a fejemet. Az üveg pia, amit eddig tudatlanul hordoztam a kezemben rögtön kihullott onnan. Az eper szőke hajzuhatag villámcsapásként térített magamhoz. Az nem lehet.. Nem. Kenna körülbelül egy évszázada halt meg az én hibámból. Egy vadászcsapat körülvett minket és esélyünk sem volt a túlélésre. Soha nem bántam még semmit sem annyira, mint azt, hogy veszélybe sodortam az életét. Sőt nem csak veszélybe sodortam, de miattam halt meg. Az életét áldozta értem. Mégis ki vagyok én, hogy valaki feláldozza az életét miattam? Egy senki. A fiamat is hátrahagytam. Tudom jól, hogy Kenna-nak nem volt senkije, de ez még nem jelenti azt, hogy olyan semmit érő élete lett volna. Talán úgy gondolta, hogy egy napon rendezni fogom a viszonyomat a fiammal, de a történtek után kétlem, hogy hamarosan közös vacsorákat tartanánk. Meg együtt ünnepelnénk a karácsonyt.
Visszatértem önmagamhoz, mintha nem is uralta volna az egész testemet az alkohol. A segítségére siettem a lánynak nem csak azért, mert Kenna-ra hasonlított, hanem sosem szerettem, ha egy nő ennyire kétségbe van esve. Szívesebben nézem, ha a gyűlölettől szikrázik egy nőnek a szeme és potyognak a könnyei, mint ilyenkor. – Hadd segítsek.   – Mikor meggyőződtem, hogy minden kedves bámészkodótól eltakarom mit is csinálok sebet ejtettem a csuklómon, majd a férfi szájához nyomtam. Minden további kérdés nélkül. – Amúgy Damian vagyok.   – Kacsintok a lányra, aki valószínűleg halálra rémült. Nincs hova menekülnie. Ahogy ennek az alaknak sem. Mindkettejüket könnyedén megigézhetem, hogy ez az egész meg sem történt.


† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Tartózkodási hely :
▷ new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
▷ bajkeverő, egykori mentős
† Humor :
▷ there's not so much



Jezabel Lulu Tennyson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 08, 2014 9:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
† I never want to be a werewolf.
Damian & Ava

[You must be registered and logged in to see this image.]
Alkonyodott, amikor beértem Mystic Falls-ba. A kisváros esti idillje és harmonikus moraja a bőröm alá kúszott és engem is azonnal magával ragadott. Imádtam a kiülős kocsmákból és kávézókból szűrődő ritmusos dallamok egyvelegét hallgatni, a péksütemények és a helyben sült pizzák finom illatát érezni, valamint szememmel figyelni, ahogy az egymásba karoló párok andalognak az utcán, ahogy az energikus kamaszok a járdaszegélyen egyensúlyoznak és ahogy a szerető szülők törölgetik a fagylaltos arcú kisgyermekeiket.
Legjobban azonban a természet alkotta csodát imádtam. A horizontom közepéig nyúló épületek robusztus falai némiképp eltakarták előlem a csodaszép kilátást, de így is sikerült elég jól beépülniük az aranyszínű napkorong által nyújtott tökéletességbe. Az ég alján elnyúló hosszúkás felhők a rózsaszín és a narancssárga árnyalataiban játszottak és folyamatos mozgásban voltak, de arra ügyeltek, hogy ne takarják el a természetes fényt sugárzó energiaforrásunk.
Majdnem sikerült elfelejtenem, hogy miért vagyok itt. Az igazság az, hogy nem akartam szándékosan kiverni a fejemből, de mindenképpen jobban teltek azok a perceim, amikor nem azon járt az eszem, hogy kihez érkeztem a városba. Mystic Falls jelenlegi csendje sok mindent segített mellőzni, habár pontosan tudtam, hogy csak a felszínen ilyen nyugodt és harmonikus ez a település. Igazából a híre a határon túlra is eljut minden egyes természetfelettihez vagy olyan normális emberhez, aki tisztában van más fajok létezésével.
Tovább figyeltem a várost, hogy kissé megnyugtassam magam, mielőtt valóban belerángatom magam az izgalmak sűrűjébe. Azonnal görcsbe szorult a gyomrom, amikor az ikertestvéremmel való találkozásra gondoltam, így hamar visszavezettem figyelmem az esti homályba vonuló városba. Rögtön kiszúrtam egy oda nem illő elemet. Egy korombeli – és rendkívül szemrevaló – férfi dülöngélt ide-oda egy piás üveggel a kezében és egyáltalán nem törődött az esetleges akadályokkal. Eszébe sem jutott fél lépéssel arrébb állni, amikor szembejött vele egy terhes kismama, aztán egy járókeretes öregember. Felháborodottan néztem, ahogy dülöngél és megbotránkoztam, hogyan képes valaki már ilyen korán ilyen mértékben lerészegedni. Persze az is lehet, hogy nem csupán alkoholt fogyasztott, hanem valami csodaport is használt a megfelelő elmeéllapot elérése érdekében.
- Hahh... - horkantam fel ijedten.
Elég volt egy pillanatra nem az autóútra figyelnem és haladó kocsim elé azonnal kiugrott egy eléggé meggondolatlan fiatalember. Levettem a szemem a részeg férfiról és egy másodperc törtrésze alatt kipattantam az autómból. Nem is törődve azzal, hogy a hirtelen megállás a mögöttem haladó autónak esetleg nem tetszik, odarohantam a kocsim elé, ahol a földön feküdt a férfi. Remegő végtagokkal hajoltam le hozzá, pedig egyáltalán nem akartam tudni, hogy mit tettem vele. Egészen pontosan fogalmazva, csak akkor érdekelt, ha életben van. Abban az esetben, ha bármiféle súlyos károsodást okoztam neki, amely az esetleges halálához vezet... hát arról inkább nem akarok tudni. Persze jobb tudni egy ilyen fontos dologról, mint telihold idején szembesülni az egésszel.
Tudom, hogy rettenetesen önző dolog, de amikor kitapogattam a férfi pulzusát és éreztem az ütemes dobbanást, a megkönnyebbült sóhaj nem az ő életének szólt. Természetesen boldog voltam, hogy nem halt meg, de leginkább annak, hogy nem vagyok gyilkos. Nem fog kiújulni a vérfarkas átkom, egyelőre.  
- Nagyon sajnálom. Azonnal hívok segítséget. - mondtam, amikor láttam, hogy nyitogatni kezdi a szemeit és remegő kézzel kutattam a kabátom zsebébe a telefon után.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 07, 2014 1:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Sibyl & Melisandre
I know you?
[You must be registered and logged in to see this image.]

Természetemből fakadóan, mondhatjuk így, szerettem a tömegben és a tömeggel sodródni. A baj ezzel csak az volt, hogy én magam jó pár száz éve nem voltam e tömeg része. Az indok egyszerű, nem szükséges túlmagyarázni. Meghaltam, szellemként, pedig nem sokat számít, hogy milyen szerepet játszik ez a világ az életemben. Szerettem volna megtudni, hogy van e valaki, vagy valakim, aki érdeklődik irántam, aki a családom, esetleg visszahozat a halálból. Utóbbira több jelentkező is volt, de egyik ajánlat sem volt olyan, amit egyből elfogadtam volna. Nem akartam másokhoz és másoknak tartozni,  nem meglepő hát, hogy még mindig szellem vagyok.
Az utcán sétálgatva megpillantottam valakit, aki a kelleténél jobban hasonlított hozzám, ugyan pontosan tudtam, ha itt és most letámadom, őt fogják bolondnak nézni, mert más nem fog látni engem, csak őt, ahogy a levegővel beszél. Abszurd helyzet, cseppet sem bizalomgerjesztő. Mindennek ellenére, szeleburdiságomból fakadóan próbáltam elkapni kezét, és kerek perec a lényegre térni. Aztán kapcsoltam, hogy ez talán nem a legjobb ötlet volt tőlem. Szó szerint elszaladtam, de az emlékképek, melyek tudatomba martak, gyorsan és hirtelen törtek rám, és egyszerűen fájtak.
A lány utánam siet, még ha engem a legkevésbé sem zavart, hogy az autók között toporgok. Nem a legkellemesebb érzés, de mondhatni, már megszoktam.
-Élek… -jelentem ki, kissé félreértelmezve a fogalom valós tartalmát. Azért ez távol van attól, amit normál értelemben véve életnek nevezhetünk. A mellettünk, illetve konkrétan csak mellette elhaladók érdeklődve pillantanak felé. Nem látnak, jellemző reakció. Mindenki csak azt látja meg, amit akar, így engem nem. Mondjuk ezért néhány esetben hálás is vagyok. –Ugyan ezt kérdezhetném, de kérlek, kövess.-zárom rövidre ezt a beszélgetést, és belépek a sikátorosabb részhez, egy tűzlépcsőre ülve.-A te érdekedben, mielőtt bezárnának, vagy valami.  Ugyanis olyat próbáltál megmenteni attól, hogy elüsse egy autó, aki lényegében véve már meghalt.-mosolyodom el, fanyar, de őszinte reakcióval. Valamiért késztetést érzek a beszédre, így egyből folytatom is, mintha mi sem történt volna.
-Tudod, úgy nézel ki, mint az anyám. Vagy legalábbis azt hiszem, hogy őt láttam. Nem igazán vannak emlékeim abból az időből, mikor, hogy is mondjam... valóban éltem. Szellemként ébredtem, miután egy farkas génekkel rendelkező valaki keresztül harapta a nyakam. Az indokot nem igazán tudom, de valami olyasmi jelent meg akkoriban a ma már ügynek nevezett haláleset körül, hogy boszorkány voltam. Ha hihetek a szóbeszédnek. Fogalmam sincs, semmit sem érzek mostanság, úgy száz éve legalábbis.-csacsogok arcomon ott ül mosolyom, ami igazából soha nem hervad le onnan, ha ilyen téma van, mégis kicsit túlzás lehet. Vagy mégsem. Nem vagyok az a bánkódó típus, aki elszalasztott lehetőségek után sír. Eddig is jól bírtam ezt, szerintem ha másképp élnék, az nem működne igazán. -Bocsánat, sokat beszélek.-kapom magam azon, hogy csacsogásom még mindig tart, és őt valószínű annak a fele sem érdekli, amit mondtam.
△ Music: Belfast Child △ Note: Remélem tetszik 40 △ Words: 450[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
Δ My soul
† Kedvenc dal :
Δ Hater
† Tartózkodási hely :
Δ Everywhere and nowhere
† Hobbi & foglalkozás :
Δ Actress
† Humor :
Δ died a few years ago



Azure Anne Nystaia ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 05, 2014 12:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
&©
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sibyl & Melisandre
Who are you?
▷ Remélem tetszik 40 ▷ Zene ▷ 430 szó
Sok minden történt az elmúlt napokban, így talán nem csoda, hogy úgy gondoltam, hogy kicsit tovább fogok időzni a városban és próbálom átgondolni a dolgokat. Részben szerettem volna kiélvezni az utolsó napsugarakat, mielőtt beköszönt a tél és újra hideg lesz. Persze azzal az idővel se volt semmi bajom, de jobban szerettem kicsit a melegebb időjárását. Lassan sétáltam a tömegben a gondolataimba elmerülve.  Néha-néha nekem ütközött egy-egy ember, de nem törődtem velük, pedig kizökkentettek a gondolataimból, de pár pillanat múlva ott folytatódtak, ahol abba maradtak. Elhaladtam egy cukrászda mellett is, ahova betértem és kicsit megpihentem. Élveztem a sütemény minden egyes darabját, de mint minden jónak, ennek a jónak is vége szakadt. Elbúcsúztam az eladótól és újra útra keltem, de olyan fura érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam hova tenni. Próbáltam elhessegetni, hiszen biztosan csak a vágyaim miatt érzek így. Szerettem volna egy élő rokont, egy testvért vagy édesanyámat visszakapni, de tudtam jól, hogy ez képtelenség. Láttam ahogyan a lángok a ruhájába kapnak, de azt már soha nem tudom meg, hogy mi lett a vége...
Megálltam egy kirakat előtt és figyeltem a ruhákat. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon és már azon gondolkoztam, hogy esetleg az egyiket meg is veszem, hiszen ezzel még Gannicus-t is meg tudnám lepni, de hirtelen olyan érzésem lett, mintha valaki figyelne. Körbepillantottam és megláttam egy lányt. Annyira ismerős volt, de még se ismertem. Hasonlított rám kicsit, de még se volt teljesen olyan, mint én, de olyan érzésem volt, hogy ismerem őt. Hasonlított a szeme édesanyáméra és a tekintete is olyan ismerős volt. Figyeltem őt, de nem mozdultam meg egészen addig, amíg hirtelen nem lett rosszul. Nem értettem, hogy az emberek miért nem segítenek neki. Elkezdtem rohanni felé, de ahogy egyre közelebb értem egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy egy szellem áll előttem. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom, amikor hirtelen elkapta a kezemet és anyunak szólított. Egy pillanatra még le is fagytam, így mikor utána fordultam, már nem tudtam elkapni a kezét. Figyeltem ahogyan rohan, majd pedig az úttest közepén állt. Láttam, hogy jön egy autó és az se érdekelt, hogy szellem, mert biztosan érzi azt, amikor átmennek rajta, illetve annyira zavartnak tűnt. Odarohantam és még éppen időben elrántottam onnét és a járdára vonszoltam. Gyorsan végig pillantottam rajta, hogy minden rendben van-e vele.- Jól vagy? - kérdeztem tőle aggódva, majd ahogyan egyre jobban szemügyre vettem, egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy hasonlítunk és talán nem is kicsit. - Esetleg ismerlek? - kérdeztem tőle kedvesen, bár sejtettem a válaszát, hogy nemleges lesz. Az emberek arcát megjegyzem, de akkor miért annyira ismerős, ha soha nem találkoztam volna vele?!

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 02, 2014 1:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next


Sibyl & Melisandre
I know you?
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hamar rá kell jönnöm, hogy egy részem igenis utál szellemként élni. A város utcáin sétálva, senki vagyok, valahol elvesztem a két világ között, emlékek nélkül, valamit megtudtam, amit eddig még nem igen vettem komolyan. Egyszer boszorkány voltam én is. Egy azok közül, akik jó eséllyel engem is észrevesznek. Egy nő a távolban kissé eltátja a száját, amikor észrevette, hogy egy sietős léptekkel közeledő férfi, egyszerűen átsétál rajtam. Vállat vonok és tovább megyek, mire a nő közelébe érhetnék, az elfordul és elsiet. Jellemző. Aki lát, előbb rohan el, mielőtt gondolkodna, vagy esetleg segíthetne nekem. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy ember vagy boszorkány, vagy bármi más legyek újra, akit mindenki észrevesz, de hülyeség lenne tagadni, hogy igenis vágyok arra, hogy újra valaki legyek és ne egy senki mindenki számára.
Az utca ugyan hosszú volt, de valamiért egyben kicsinek tűnt. Ahogy elfeledkeztem, egyszerre lett minden sötét és kevésbé boldog vagy gondtalannak tűnő, mint amilyen itt volt. Aztán ahogy újra a városban találom magam, észreveszek egy nőt. Egy nőt, aki szinte tükörképem lehetne. Lassan közeledem felé, nem akarom megrémíteni vagy ráijeszteni, soha nem tudhatom, hogy lát e valaki vagy sem, és nem akarom, hogy őt még mellé bolondnak is nézzék. Ahogy előre haladok, valami furcsa érzés kerít magába. Valami, ami eddig még nem fordult elő velem. Olyasmi, amit akkor érezhet valaki, ha egy kedves ismerősre lel. Aztán szemem előtt lepereg egy rövid képsor. Soha nem látott nő, aki óva int, hogy kontrolláljam a képességem.
-Ne élj vele vissza…Ne tedd…Keresd meg a testvéred és…. Ő halottnak hisz engem, de te tudod, hogy…-a kép éles, a hangok viszont sejtelmesek és szinte tudatomat égetik. Sikítanék a pillanatnyi fájdalomtól, de inkább összeszorítom a fogam és a falnak vetem hátam. A lány arcát bámulom, és mintha a nőt látnám az emlékfoszlányból. Egyre sűrűbben fordul velem elő, hogy egyszerűen elkap a hév és egy-egy apró emlékkép elő nem tör elmémből. De ez a kép…ez új, pedig mindig ugyan azok a képsorok ismétlődnek. Java részt a halálom képsorai.
-Anyám?-kapom el a lány kezét óvatosan, de tudom, hogy a hűvös érintésen kívül semmi haszna nincs, nem fogja tudni, hogy mi volt ez. Hacsak nem… reménykedem, hogy nem lát meg, hátat fordítok neki és inkább elindulok az utca másik felére. Mit sem törődve az autókkal lépek határozottan, vissza se nézve az ijesztően rám hasonlító nőre. Nem lehet. Ilyen egyszerű nem lehet a megoldás. Anyám meghalt. Nem emlékszem erre, de érzem. A képsor, amit láttam rémes volt és véres, egyértelműen sugallta, hogy halála közelébe jutott. Annyi minden kezd el kavarogni bennem, hogy azon kapom magam, az autóút közepén állok ledermedve a felismeréstől. Nem lehet a testvérem. Vagy mégis? Egyáltalán hogy nézhet ki szinte úgy, mint én? Reinkarnáció? Kizárt, hisz minden bizonnyal a lelkem két világ között ragadt.
△ Music: Belfast Child △ Note: Remélem tetszik 40 △ Words: 454[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 11:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Dahlia és James; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 9:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

- Szóval beszálltam a saját járművedbe - vontam le a következtetést egy nyomatékos fejingatással. - Talán nekem van félnivalóm - hagyta el számat egy jóízű kacaj, persze a feltételezés csupán játékértékű, semmi komoly. Az elillanó mélabú, a fellendülő kedélyállapotom visszaadott valamit az örök mosolygós kislány érzetéből. Felvillanyozott.
- Normális... na igen - horkantam fel elmélázva, magamban megjegyezve, hogy az enyém igencsak eltér mindenféle "tömegtől", de ahogy kapargatta a témát, úgy adta az ihletet elmémnek, ami a szavak hallatán vegyes felhozatalú emlékeket sorjázott. Hiányzott a fenének. - Akkor mi adna izgalmat az életünkbe? - tettem még hozzá szelíden csengő hanghordozásban, mert észrevettem, hogy elég passzív beszélgetőtársnak bizonyulok. Pedig a cél tényleg az volt, vagyis aszerű, hogy kellemes társaságnak tűnjek, nem egy darab antiszociális rönknek.
Mikor a négykerekű a begördült az utcánkba, én pedig kikelve magamból örömködtem, Daisy finoman utalt rá, hogy nem avattam be boldogságforrásomba. - Itt lakom - feleltem egyszerűen, és az alaküvegnek nyomtam orromat, somolyogtam. - Szeretnél bejönni? - ráztam kicsit fel magam az elmélyülésből. - Meghívnálak egy... instant kávéra - húztam el a számat, mikor számba véve a rakományomat rájöttem, nemigen tudnám többel, jobbal, mással kínálni.


a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Ennek örülök 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My killer
† Kedvenc dal :
Love Lockdown Take Shelter Gods and Monsters
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls
† Humor :
▲ Sweet



Delilah Lilith Roughley ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 29, 2014 8:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

Daisy & Clarissa
Nice to meet you, sweetheart.
[You must be registered and logged in to see this image.]


Soha nem értettem azt, hogy miért fél annyira egy-két lény az emberektől, jobban mondva attól, hogy esetleg megtudják azt, hogy mik vagyunk. Tudni kell, hogy kiben bízhatunk és benne teljesen megbíztam. Taxinak tűnik a járgány, de nem szállít mindenkit. Ő az én sofőröm és benne és teljes mértékig megbízok, illetve már az életét is megmentettem. Mosolyogva pillantottam a lányra, majd a csöndes, de annál inkább hallgatózó sofőrre. - Igen, tudja, mert ő az én személyi sofőröm évek óta, illetve a takarítom is, ha esetleg arra van szükség. - mondtam neki egy kisebb habozás után, illetve a mondtad második felét kicsit halkabban mondtam. Nem voltam örült vámpír, de nekem is voltak rosszabb időszakaim, mint másoknak is, de ettől függetlenül normálisnak gondolom magamat, de lehet tévedek. Nem ismerek túl sok természetfeletti lényt, illetve embert se. Nem szoktam megbízni nagyon másokban, mert abból eddig soha semmi jó dolog nem történt. Mindenki lelép, vagy meghal. Nem tudok megmenteni mindenkit, illetve biztosan a múlt démonai miatt vesztek el mindenkit. Nem akarok arra a férfia gondolni. Talán már feladta a kutatást utánam, talán nem és soha se fogok tőle megszabadulni...
Nem tűntél olyannak, aki most szabadult az elmegyógyintézetből, vagy mint aki az áldozatát keresi, főleg az a beszólásod után. - mondtam neki kuncogva és egy apró az ajkamba harapok. Tisztán emlékszem arra, hogy milyen "kedvesen" szólt hozzám, de mondjuk nem csodálom, hogy így fogadott, mert biztosan volt olyan, aki felcsípte volna őt.
Én is remélem, de azt hiszem olyan, hogy normális és unalmas családi élet nem létezik, vagy legalábbis itt biztosan nem. - mondtam neki komolyan, majd pedig újra kinéztem az ablakon és figyeltem, ahogyan a házak összemosódnak a fákkal. Nem mentünk gyorsan, de mégse tudtam mindent kivenni pontosan. Talán amiatt is, hogy a gondolataimban messze jártam. Majd a szavai hallatára újra rápillantok kicsit érthetetlenül.
Pontosan hova is érkeztünk meg? - néztem a lányra kicsit zavartan, majd pedig a sofőrre. Komolyan szerintem velem valami baj van, hogy a gondolataim mindig elkalandoznak. Nem tehetek róla, talán a sok könyv miatt van ez, hogy szeretek elkalandozni a gondolataimban, illetve különböző történeteket végig pörgetni a fejemben.
[You must be registered and logged in to see this link.]




A hozzászólást Daisy Aisha Roughley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Júl. 29, 2014 10:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 28, 2014 2:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

- Én is örülök - vágtam rá csípőből, mintha kényszer fonala húzta volna ki torkom mélyéről, szinte bele is gabalyodott a nyelvem. A kínosság oldására az alaküvegen át kerestem a megoldást, de onnan csak elfolyott fák, arctalan öltönyösök, szaladó háztömbök mosolyogtak vissza. Mintha bárminek lenne értelme.
- Tudja, hogy mi vagy? - hüledeztem újfent, és érezni véltem, ahogy torkomat elfogja a száradás. Kételkedően néztem végig a rezzenéstelen nő arcon. Nem viccel. Elképzelni sem tudom, hogy milyen beszélgetés árán kotyogta ki a sofőrnek, hogy milyen fajhalmaz szüleménye, de a gondolat is rémületbe ejtett. Az ilyennel óvatosabban kellene bánni, sokkal óvatosabban.
- Nem is ismersz, csak felvettél az útszélről, és megosztottad velem a hátsó ülést? - replikáztam kérdése kérdéssel, és hamiskásan elmosolyodtam.
- Családi zűrök... - Mosolyom vicsorgásba csapott, mely szinte grimaszba torzult. - Remélem megoldódik - biccentettem bizakodóan, majd arcomat az ablaküveg felé toltam.
A kérdésre, hogy mi hozott vissza, kerestem a szavakat, húztam az időt, hadakoztam a kesernyésséggel és azzal a méretes gombóccal, ami torkomba telepedett. Az egészből csak akkor ocsúdtam fel, mikor a verőfényes napsütésben felderengett a házam monumentális, narancsos látképe. - Itt vagyunk! - Ugrottam fel finoman az ülésen, és jócskán bevertem a fejem a kocsi szilaj tetejébe.




a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Ennek örülök 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My killer
† Kedvenc dal :
Love Lockdown Take Shelter Gods and Monsters
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls
† Humor :
▲ Sweet



Delilah Lilith Roughley ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 27, 2014 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Tekintetét látva biztos voltam abban, hogy már elmondta a nevét, vagy csak próbált bemutatkozni. Reménykedtem abban, hogy csak az utóbbiról van szó, mert talán ennyire még én se lehetek szétszórt, hogy ne halljam meg a bemutatkozását. Bár nálam soha se lehet tudni, hiszen soha nem tudtam könnyen megjegyezni az emberek nevét, de talán ennyire még nálam sincsen baj, hogy pár másodperccel később elfelejtsem azt, amit mondott.
Örülök, hogy megismertelek, jobban mondva a találkozásnak Clarissa. - mondtam neki egy apró mosoly kíséretében és reméltem, hogy nem veszi zokon azt, hogy nem vettem észre a korábbi bemutatkozását.  
Akár mennyire is nem szerettem volna igazat adni neki ezzel a várossal kapcsolatban mégis csak egyetértettem vele. Ez a hely tényleg különleges volt és bólintottam arra, amit mondott. Nem akartam eme helyről többet beszélni, mert még nem igazán ismertem, de már most is pontosan tudtam, hogy mennyire különleges ez a hely, illetve van valami benne, ami nem nagyon engedi el az emberke, vagy ha mégis akkor előtt-utóbb az ember visszatalál ide. Szokásomhoz hívem megint össze-visszafecsegtem , de reménykedtem abban, hogy nem megyek az agyára vagy, ha igen, akkor lenne olyan kedves és leállítana engem. Nem tudtam pontosan, hogy miként barátkozzak, mert soha se voltak igaz barátaim,talán egyetlen egy személy volt, de őt is régóta nem láttam már. Mondhatni azóta, hogy vámpír lett lett belőle. Megmentettem az életét, de ő mégis mérges rám. Próbáltam helyre hozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Talán egyszer sikerülni fog. Elmosolyodtam a reakcióján és még egy kisebb nevetés is elhagyta az ajkaimat.
Pontosan tudja, hogy mi vagyok. Tudod vannak olyan emberek akiket érdeklünk és még se akarnak megölni, így emiatt ne aggódj. - kacsintottam a lányra, majd pedig újra kipillantottam az ablaküvegen és figyeltem azt ahogyan a házak és a fák elmosódnak. Egy darabig nem szólaltam meg, majd a kérdésére mosolyogva pillantottam rá.
Nem is ismersz, de máris képes lennél ezt megtenni? - néztem rá kicsit csodálkozva, de a mosoly még mindig ott ült az arcomon. - Nem kényszerből jövök vissza. A testvérem jelenleg itt él és miatta jövök vissza. Nem rég tudtam meg, hogy él és még jó pár dolgot. El akartam menekülni, de rájöttem jobb szembenézni ezekkel a piszkos dolgokkal. - mondtam neki egyre komolyabban, majd pedig a fülem mögé tűrtem egy kósza tincset. - És téged mi hozott vissza? - kérdeztem tőle kíváncsian.
a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]
/div>


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 13, 2014 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Pupilláim felvették a csészealj formáját visszakérdezésének hallatán. Az előbbi bemutatkozásom elkerülte a fültanú figyelmét, lemaradt róla, így kénytelen volt célzással kiszednie a számból, ami így egyből engem sározott, hiszen nem nézhetett különbnek, mint egy pofátlanul bunkó idegennek, aki a nevét sem tudja kinyögni. Remek. Hát... Eltekintek a sértődéstől, inkább átlendülök rajta. A "bolhából elefántot" korszakomat le szeretném zárni.
- Clarissa Morgan - biccentettem, és ábrázatom szelíd vidámságot öltött. Be voltam sózva, na.
- Sosem tartottam még életemben egy helyet sem otthonnak. De ez a város - bólogattam, elképedve a saját felismerésemre - különleges.
A sorsról kezdett beszélni meg beszélni és végül beszélni. Nem voltam biztos abban, hogy osztom a véleményét, töretlen hitét abban, hogy a sors mindenkivel csúnyán elbán, de ezúttal nem nyitottam számat vitára, némán, csupa érdeklődéssel tekintetemben figyeltem ajka mozgását. Érdekes dolgokról beszélt, el is indított bennem egy gondolatfonalat, amiből kizökkenteni nem máskor, csak akkor tudott, mikor az igézés szó ütötte meg fülemet, a rémület egyből ki is ült arcomra. Bátor vagyok a magam módján, de ritkán hajlok arra, hogy vámpírságomról emberek társaságában témázzak. Ez azért bizarr, nem? Szám elé csúszott ujjam, hogy bizalmasságra és óvatosságra intsem. Önkéntelenül, önakarat nélkül jött a mozdulat, szinte úgy kellett elkapnom kézfejemet, amivel a következő pillanatban a sofőr ülésének háttámlájára mutogattam. Vele mi lesz? Nem szeretek felelőtlenül, szórakozásból igézgetni embereket, ha nem muszáj, de úgy tűnt, hogy a kormány mögött vigadó semmit sem érzékel a hátsó ülésen történtekről. Mázli.
Visszatérve az előtte mondottakra - hiszen fúrta oldalamat a kíváncsiság - kérdésekkel bombáztam.
- Elmentél? Miért? És miért jössz vissza? Hogy jött az ötlet? Ugye,  nem kényszerből? Lehet, hogy finom kisasszonynak tűnök, de szétrúgom bárki fertályát szemrebbenés nélkül, ha szükséges.


a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Ennek örülök 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My killer
† Kedvenc dal :
Love Lockdown Take Shelter Gods and Monsters
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls
† Humor :
▲ Sweet



Delilah Lilith Roughley ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 13, 2014 3:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Te pedig? - nézte rám kíváncsian, hiszen ő már tudta az én nevemet, de biztos voltam abban, hogy neki is különleges neve lehet, mint amilyen ő. Soha se szoktam így megállni az útmentén, vagyis csak nagyon ritkán, de most mégis azt éreztem, hogy segítenem kell neki, de magam sem tudom, hogy miért. A sors akarta, hogy így történjen és én pedig megadtam neki ezt.
Ismerős érzés, de néha nehéz megtalálni azt a helyet, amit az otthonunknak nevezhetünk. - mondtam neki egy apró mosoly kíséretében, majd pedig eltűntem a kocsiban. Türelmesen vártam és közben megbeszéltem a dolgokat a taxissal. Meg is igézhetném a végén, hogy ne kelljen fizetnem, de van pénzem, nem is kevés, így fölösleges lenne kihasználnom őt és mondhatni semmit se ártott nekem.
A sors soha se volt kegyes senkihez se. - néztem a lányra és egy apró gondolkodás után folytattam. - A sors kacagva nevet ki mindenkit, de csakis akkor, ha hagyod neki, hogy megtörjön és úgy rángasson, mintha egy marionett bábú lennél. - mondtam neki komolyan, hiszen elég régóta élek ahhoz, hogy kicsit belelássak az élet rejtelmeibe. De persze nem érthet mindenki egyet velem és örültem annak, hogy ő se akarja hagyni azt, hogy élet csak úgy rángassa őt, hiszen néha kezünkbe kell venni az életünket. Nem jó, ha mindig csak sodródunk.
Nem, igazából körülbelül fél órája hagytam el a várost és úgy terveztem nem térek soha többé vissza ide, de látod most még is itt vagyok. Még el se értem a következő városig, de már visszajöttem. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon, majd pedig kinéztem az ablakon.- Az élet tele van meglepetésekkel. - kicsit halkabban tettem ezt már hozzá, de közben még mindig kifelé bámultam.
Veled mi a helyzet? - miközben ezt kérdeztem újra rápillantottam és kíváncsiság lappangott a tekintetemben. Meg akartam ismerni őt és többet megtudni róla.
Nem a legjobb sofőr, de legalább beteszi a lábát igézés nélkül Mystic Fallsba, s nekem ez számít. - mondtam neki nevetve, majd pedig amikor elkezdett énekelni, akkor egy kisebb kuncogás is elhagyta az ajkaimat. - Igen, néha rátört ez a dolog, hogy énekelnie kell, de annyira nem zavart. Túlzottan elmerültem a gondolataimban. -  mondtam a lánynak mosolyogva, majd kicsit közelebb csúsztam hozzá. - Ne félj, épségben fogsz kiszállni innét. - mondtam neki kedvesen, majd pedig újra visszaszusszantam a korábbi helyemre és figyeltem ahogyan házak sokasága mellett elhaladtunk.

a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 13, 2014 1:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
- Daisy - ízlelgettem keresztnevét. Volt benne valami, valami pikánsság, ami igazán szorosan simult a személyiségéhez, sőt, ami pluszt adott neki. Érdekelt és vonzott. Többet akartam tudni erről a leányzóról, a veséjéig akarok látni.
- Én lennék szerencsés, ha már nem a bőröndöm őrizné őket. Tudod, hazavágyom... - sóhajtottam elmélázva. Furcsa egy dolog ez a honvágy és még sosem kísértett ennyire. Lemondóan legyintettem egyet, hogy elhessegessem ezeket a rút gondolatokat, majd bevágódtam az ülésre.
- Nem egészen így gondoltam - húztam el a számat. - A sors egy dög. Nem mi irányítjuk, mi csak nézzük, ahogy mocsokba rántja a kezünket, de ezúttal átveszem a stafétát. Vagy valami hasonló - ajkam mosolyba rándult, én pedig fészkelődve kerestem a kényelmes pozíciót. Világszemléletemről tartok kiselőadást, holott nem is lát a sztori mögé. Aucs. Mielőtt teljesen leírom magam nála, jobb lesz témát váltani.
- Szóval.. Mystic Falls. Most jársz itt először? - kíváncsiskodtam félszegen, ujjaim pedig akaratlanul is malmozásba kezdtek. Szocializálódás, vagy mit fene.
Ezzel párhuzamosan megkapaszkodva az ülésbe, hajoltam előre, majd megadtam a koordinátákat a sofőrnek - nagyjából. Az utcanévre is alig emlékeztem, nem még a házszámra. Régen volt, bizony. De a szituáció kényesebb helyzetet szült, a sofőr jelenléte kritikus állapotba sodort, akadt félelmem, hogy elveszítem a kontrollt. Kézfejem ökölbe szorult, légszomj lett úrrá rajtam, szemem tikkelt, fel-felakadt szemhéjam. Igyekeztem leplezni rohamomat, és minden erőmmel a lányra koncentráltam. Nem hittem volna, de ebben a sofőr nyújtott segítséget. A rádió recsegése tompa búgásba csapott, majd dörrent egyet, és lassú dallam tört előre. A sofőr gátlásai megcsappantak, önfeledten dalolászni kezdett.
Daisy-hez hajoltam. - Eddig is ezt csinálta? - artikuláltam erőltetetten, majd elszörnyedve vetettem még egy pillantást volán mögé. Ha úgy vezet, ahogy énekel, akkor gázban vagyunk.

a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Ennek örülök 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 13, 2014 11:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Mikor reggel felkeltem még nem gondoltam volna, hogy ilyen napom lesz. Egyszerű „mókaként” indult az egész, mondtam neki, hogy menjünk el sétálni, beszélgessünk közben, ha megéhezünk meg kapjunk be valamit. Végül pedig ügyesen sikerült elkotyognom, hogy belé estem. Az a néhány másodperc míg csak csendben sétáltunk kínzásként ért fel nekem. Nem tudtam mi járt a fejében, mit fog csinálni, hogyan fogja lereagálni az egészet. Elvégre egy monológban mondtam el, hogy meg akartam ölni, és hogy belé szerettem. Nos, ez még tőlem is eléggé kínos volt. Egy örökkévalóságnak ért fel az a néhány lépés, mire végül pedig félrevont és megcsókolt. A megkönnyebbülés egy hatalmas hullámként sújtott le rám, és egyben az öröm. Na persze egy adag meglepettséggel is fűszerezve.
Elmosolyodtam a zavarán. Tapintható volt már, mondhatjuk úgy is. Nem néztem volna ki belőle, hogy zavarba tud jönni, főleg emiatt a „cselekedet a beszéd helyett” dolog miatt. Nem tudom milyen lehetett a gyerekkora, de örülök, hogy így alakult minden, különben talán nem is találkoztunk volna, és nem éreznék így valaki iránt sosem. Még mindig sorban ölném a vámpírokat, és a többi egyéb fajba tartozó lényt.
- Ez még változhat. Hidd el. Nekem megnyílhatsz, én meghallgatlak. - Mondtam neki mosolyogva. Amint megfogtam a kezemet, a másikkal elkezdtem az övét simogatni, végül pedig azt is zsebre dugtam.
- Persze, szívesen hazakísérlek. Annál több ideig lehetek veled, melletted. - Mondtam neki egy apró mosollyal, majd pedig egy újabb csókot adtam neki. A kezeink eltávolodtak, és újra a dereka köré fontam a karjaimat, miközben szenvedélyesen csókoltam őt. Amint vége lett, újra megfogtam a kezét.
- Most már mehetünk. Mutasd az utat. - Mondtam neki egy apró mosollyal.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My killer
† Kedvenc dal :
Love Lockdown Take Shelter Gods and Monsters
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls
† Humor :
▲ Sweet



Delilah Lilith Roughley ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 12, 2014 2:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Mondjuk ezt nem csodálom, de én szeretek kivétel lenni. - mondtam neki mosolyogva és egy aprót még a lányra is kacsintottam. Nem tűntem túl idősnek, de a külső nem minden. Régóta éltem már és megtanultam a legkisebb jelekből is olvasni, de azért én se voltam az a személy, aki egyből meg tudja mondani azt, hogy most ki egy örült, elmebeteg személy, hiszen ezek a személyek általában a legkedvesebbek, hogy a közeledbe férkőzhessenek. Utána pedig a poklok poklát adják neked, szóval igenis óvatos vagyok. Legyen szó bármiről vagy bárkiről.
Akkor a hintó előállt kedves? - néztem rá érdeklődve, hiszen most döbbentem rá arra, hogy nem is tudom a nevét, meg mintha az előbb még a kezét is nyújtotta volna nekm, de az is lehet csak képzelődtem. Reménykedtem abban, hogy csak képzelődtem, mert nem akartam megsérteni, de eléggé szétszórt voltam most, így nem csoda, ha egy ilyen dolog elkerüli a figyelmemet. Lassan lehet a saját fejemet is el fogom hagyni, sose lehet tudni. - Daisy Aisha Roughley vagyok, de csak nyugodtan hívj Daisy-nek vagy Aisha-nak, amelyik neked szimpatikusabb. - mondtam neki egy ártatlan mosollyal az arcomon, hiszen eléggé furán éreztem magamat ebben a helyzetben. Soha se voltam az a személy, aki könnyen barátkozik, vagy könnyen elegyedik beszélgetésbe idegenekkel, de volt valami ebben a lányban, ami szimpatikussá tette számomra és reménykedtem abban, hogy a megérzéseim nem hagynak cserben.
Elmosolyodtam azon amit mondott és egyre szimpatikusabb lett. Nem olyannak tűnt, aki bármitől is megijedne, vagy bármi is a kedvét szeghetné. - Akkor a bőröndöd is szerencsés, hogy ehhez hasonló szépségeket rejthet. - mondtam neki egy apró féloldalas mosoly kíséretében, majd szép lassan visszaértem a taxihoz.
Ez tetszik. - dőltem neki a kocsinak és továbbra is őt figyeltem.- Tetszik benned ez a dolog, hogy nem adod fel, illetve az is, hogy a sorsod te vagy. Ezzel teljes mértékben egyetértek, hogy a sorsunkat mi alakítjuk és amennyire az élet ki tud nevetni minket, annyira kacagva tudunk neki visszavágni. -mondtam neki komolyan arccal, majd pedig ezek után eltűntem a taxiban és vártam, hogy ő is beszálljon és folytathassuk az utunkat.

a hozzászólás Clarissanak készült, 343 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Ennek örülök 31  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 12, 2014 12:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam mohó lenni, nem akartam annak tűnni... csak át akartam adni magam egy érzésnek, mely magával ragadott, s azt hiszem, hogy ha nem állnék két lábbal a földön (vagy nem járnék két lábbal a földön?), már régen magával ragadott volna. Mikor először csókolóztam valakivel, csak egy suhanc fiút találtam ilyen célra, aki néha betért abba a bizonyos bistro-ba, és mindig mosolyogva célozgatott arra, milyen csinos vagyok. Ergo hogy szívesen dugná le a nyelvét a torkomon. ÉS vajon mi mindent akart még dugdosni... lényegtelen! Az a múlt. Ez a csók sokkal jobbnak bizonyult. És bebizonyítottam, hogy én inkább cselekszem, mintsem beszélek.
- Öhm... nem is tudom. - jöttem aztán zavarba, majd eltúrtam egy tincset a fülem mögé, és megköszörültem a torkomat. - Nem gyakran kell beszélnem az érzéseimről... tudod, egy olyan közegben nőttem fel, ahol inkább fiúnak nevelték az embert. Sosem volt barbie-házam, nem kaptam babákat, szép ruhákat, gyakran kaptam levetett ingeket, melyeket kedvemre alakíthattam. Szóval nem tudtam kinek beszélni, nem tudtam kiönteni a szívem... és ez megmaradt. Nem vagyok képes beszélni az érzéseimről. Inkább kimutatom őket. - kuncogtam fel. - És ennél kézenfekvőbb lehetőség most nemigen adódott. - tettem még hozzá, majd oldalra billent a fejem.
Alsó ajkamba harapva lassan odanyúltam kezéhez, és megfogtam azt. - Van kedved eljönni hozzám? Az utóbbi időben egy lakást bérelek a hotelban, mert... szóval, összevesztem a srácokkal, és... ilyenkor jobb nem a szemük elé keveredni. - legyintettem fintorogva, de minden szó, melyet kimondtam ,komoly volt. A kérésem is. Nem akarok egyedül "hazamenni".
- De csak akkor gyere, ha nem akarsz kinyírni egy fogpiszkálóval. - fűztem még hozzá egy apró kis sóhajjal, hangomban a cinizmus nyomaival.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :

† Kedvenc dal :
I Miss The Misery
† Tartózkodási hely :
Mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
Fóbiák.
† Humor :
akad ;)



Clarissa Morgan ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 10:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

- Kevesek száját hagyta el ez idáig - szólt az éles válasz, összefont karjaimból sértődöttség olvasható ki, de szó se róla, arcomon vigyor játszott. Hihetetlen egy csaj. Már több emberséget mutatott, mint amennyivel én cakundpakk találkoztam. Holott erős, nehéz szaga árulkodott milétéről, ennek ellenére annyi jóságot sugárzott tekintete, hogy kétség sem fért hozzá, nincs ártó szándéka. Ami pozitív, azt hiszem. Különös, de pozitív.
Felé nyújtott kézfejem nem került viszonzásra, úgy szint bemutatkozásom, így kicsit késlekedve, de annyiszor kínosabban is, magam mellé húztam karomat, majd medencecsontom előtt összekulcsoltam kézfejeimet. Ha nem, hát nem.
- Mystic Falls - kocogtattam meg a várostáblát, majd egy félmosolynyi szünetet tartva még egyszer végigmértem a lányt. Érdekes teremtés. Finom báj, mézes illat lengi körbe, arca angyali, igazi tünemény. Kicsit félszegen esnek előre vállai, érezhető, hogy csekély súlyú magabiztosságból merítette bátorságát és szorgalmát. Értékeltem.
- A cipőért ne fájjon a fejed - legyintettem. - Így visszagondolva, nem volt egy jó vásárlás. Nem érte meg az árát. Hasonló sarkakat pedig rejt a bőröndöm - simítottam végig a szöveten, majd a kocsi farához billegtem, és jóllakásig tömtem a csomagtartót holmijaimmal.
- A sorsom én vagyok - nyilatkoztam határozottan, és kelleténél erősebben vágtam rá a tartó fedelét. Upsz. - A cipőt én választottam be, hidd el, a sorsnak sem jutott ilyen jó ízlés. Olyan pedig nincs, ami eltéríthetne - kacsintottam játékosan, majd bevetettem magam a taxi hátsó ülésére. Grimasszal konstatáltam, hogy férfi a sofőr, akinek ez szemlátomást nem tetszett, de úgy voltam vele, hogyha már a lehetőség megadatott, élek is vele, és nem hagyom, hogy fennhéjázva, négy keréken hajtson el előttem pöfékelve - abba a példába már belekóstoltam.

a hozzászólás Daisynek készült, xyz szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Bőven jó vagy nekem :3  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My killer
† Kedvenc dal :
Love Lockdown Take Shelter Gods and Monsters
† Tartózkodási hely :
▲ Mystic Falls
† Humor :
▲ Sweet



Delilah Lilith Roughley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 8:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next



Clarissa&& Daisy
HelloStranger!

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Úgy éreztem, hogy lassan szétrobban a fejem, így jobb, ha egy pillanatra elfejtek mindent. Egyszerűen meg kellene tanulnom a mának élni, de nem megy. Próbáltam már sokszor, de mindig agyalok, főleg ha nincs mit csinálnom és ráadásul most hirtelen sok mindent történt velem. Egyszerűen csak az elmúlt napok történései jártak a fejemben, amikor megpillantottam a lányt. Nem haboztam, hogy segítsek neki és reméltem, hogy a fejem a helyén fog maradni, mivel biztos vagyok abban, hogy sokan örültnek néznek amiatt, hogy egy vadidegen akarok segíteni, de én már csak ilyen vagyok. Tudom jól, hogy egyszer ez lesz a vesztem, de én akkor is hiszek abban, hogy minden emberben és lényben rejlik jóság. Tudom, hogy furán hangzik és sokszor megbántottak már, vertek át, vagy éppenséggel kihasználtak, de még ezek ellenére is így gondolom.  Lassú léptekkel indultam el a lány felé, majd a szavai hallatára egy apró nevetés hagyta el az ajkaimat.- Ne aggódj, nem vagy az esetem. - mondtam neki még mindig nevetve, majd mit sem törődve azzal, hogy nem néz rám odasétáltam hozzá.
Vigyázz, meg ne bánd ezt a kijelentésedet. - mondtam neki mosolyogva és közben végig mértem. Nem tévedtem tényleg nem tűnt olyannak, aki éppen arra készül, hogy megöl. Persze a csinos külső mögött is sok gonoszság tud lappangani, de előbb-utóbb úgyis kiderülne és akkor nem biztos, hogy sokáig élne. Eddig is meg tudtam magamat védeni, de most valami miatt szimpatikus volt ez a lány és hirtelen újra érezni kezdtem azt, hogy jó lenne az, ha egyszer végre lenne egy barátom, akire bármikor számíthatok. De amilyen gyorsan jött ez a kósza gondolat, olyan gyorsan kergettem el és továbbra is őt figyeltem.
Mystic Fallsba jó lesz? - kérdeztem tőle kedvesen, majd elindultam a taxi irányába,de szavai hallatára megálltam és újra rápillantottam. Egy darabig gondolkoztam, majd pedig újra közelebb léptem hozzá. - Szerintem egy-két csinos cipőt itt is tudunk neked keríteni. Valószínűleg ugyanakkora a lábméretünk és egy cipő nem oszt, nem szoroz. - mondtam neki még mindig mosolyogva, majd újra elindultam a taxi felé. -
Akkor azt hiszem ez nem a te napod és részvétem, de lehet a sors akar megakadályozni az utadban, erre még nem gondoltál? - kérdeztem tőle kíváncsian és közben bevártam őt. Én beszélek pont a sorsról, aki nem olyan régen elhagyta ezt a várost, de most mégis visszatért? Pár óra telt csak el, de újra itt voltam.


a hozzászólás Clarissanak készült, 391 szót tartalmaz, és írás közben a - című számot hallgattam. Lesz még jobb is 27  

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-