Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
Hobbi & foglalkozás :
te. ×
Humor :
Nem fogod megemészteni.×



A poszt írója Katie Evelynne Pierce
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 6:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Kol & Katie


Tulajdonképpen most jövök rá, hogy Kol szintén mennyire nagyszerű színész. Erre van most szükségem, rá van most szükségem, pontosan. Kol Mikaelson kell Katienek. Jelen pillanatban még nem testileg, hanem lelkileg. Vele igazán ki tudok kapcsolni, és bumm. Tudja mi kell nekem, ismer, mindketten ismerjük egymást. Ezzel még  a lányom elrablását is dalolva megbocsátom neki. "Ne törődj a fiúkkal. Mind össze fogja törni a szívedet." Halk, nevetésszerű hörgés hagyja el a számat ezekre a mondatára. Nem bírtam ki, de olyan halk volt, hogy nem úszott el semmi, maximum ő hallhatta meg. Igyekeztem visszavenni a komoly ábrázatomat és hevesen bólogattam mögötte, de belül tomboltam. Kicsi lány.. Ha tudnád, hogy ma nem az a férfi lesz az egyetlen, aki összetöri a szívedet, csak azzal a különbséggel, hogy mi nem jelképesen törjük össze azt. Való igaz. Mi vagyunk a játékosok Kollal, mi az emberek egész életét vesszük el, nem csak a nyomorult lelki világukat, és ez az igazi gonoszság, nem az, amikor megcsalod a barátnődet.
Mikor Kol rátér a valódi dolgokra, ördögi vigyor kúszik a számra, miközben keresztbe teszem a kezemet. A lány arca egyik pillanatról a másikra sötétbe borul, érzem, hogy a szívdobogása felerősödik, mocorogni kezd, nem érti a dolgokat. Az egyik percben kedves, törődő emberek hirtelen félelmetes szörnyekké alakulnak. Hogy felfogja a helyzet magasságát, kivillantom a szemfogaimat, miközben a szemem alatt a fél arcom fekete erekbe borul. Halk nyögés hagyja el a száját, majd látom, hogy habozik.
-Egy..kettő.. -számolni kezdek, mire ő hirtelen körülnézve pattan fel, és szájra tapasztott kézzel futni kezd. Nem kiabálhat, nem kérhet segítséget, Kol uralja az elméjét, nem engedi neki. Ránézek a társamra, majd egy gondolatra a nő után indulunk. Vámpírsebességgel pillanatok alatt elé teremtünk, ő pedig nem figyelve másra, csak a fejvesztett futásra, szinte belénk szalad. Könnyel áztatott arccal néz felénk, egy könnycsepp épp akkor gurul le a kipirosodott arcán, amikor összetalálkozik a tekintetünk. Mintha le akarnám törölni a könnyeit, az arcához nyúlok, ám símogatás helyett a bőrébe mélyesztve a körmeimet szántom fel az arcát, amiből kicsordul a vér. Lenyalom az ujjamat, hanyatt lökve az úton.
-Nem menekülsz? Ilyen lazán megadod magad? -biggyesztem le az alsó ajkamat. -Vagy te is játsszani szeretnél? -vonom fel a szemöldököm. -Kötve hiszem, hogy kedvelnéd a játékunkat, kár, hogy nincs választási lehetőséged. Hozzánk képest még az Orosz Rulett is valóra vált álom, nem a te apró kis pasiproblémád. -ironikusan elfintorodom, miközben látom, hogy hátracsúszik és óvatosan felbotorkál a földről.
-Csak csukd be a szemed, és számolj háromig, hátha az segít. -oldalra biccentett fejjel kezdtem el ismét közeledni felé. Éreztem, hogy a szemfogaimból nem tűnik el az az édes égető érzés.. Rég nem éreztem már ilyet, és egyszerűen imádom.. Mintha imádkozna, de inkább csak motyog, amikor felnéz ránk.
-Nektek nincsenek szeretteitek, lelketek? -remegő hanggal bár, de végre kinyögi amit akar. Szomorú, megjátszott arckifejezést veszek fel. Sikerült kifogjunk egy ilyen hívőt. Kol miért nem igézte meg, hogy fogja be a száját?
-Ugyan édesem. Két gyerekem van. Az egyik már valószínű meghalt, a másik pedig éppen otthon vár. Neki van egy ezer éves szerelme, éppen őt is otthon várják. De tudod.. A mi kapcsolatunk már olyan régi, hogy tudunk időt szakítani az ilyen kis szórakozásokra, mint te vagy. Egyéb kérdés, esetleg bugyuta kívánság, amit úgy sem teljesítünk? -vonom fel a szemöldököm türelmetlenül, egyre közelebb menve hozzá, hiába hátrál, én újra és újra közelebb vagyok.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Az aggodalmaskodó. Ez mindig beválik, mert az emberek szeretik, ha figyelnek  rájuk, máskülönben miért hívnák  fel  magukra  a figyelmet?  És Katie-nek különben is remek érzéke  van ahhoz, hogy kitalálja, kinek mi nyomja a szívét  éppen. Szerelmi bánat, a létező legunalmasabb dolog a világon.Annyi év telt  el,  és  mindig,  mindig ez a legfőbb dolog, ami az  emberek bánatát irányítja. Szerelembe esnek, jó esetben boldogok egy  darabig, aztán  mindenféleképp  pofára esnek, és akkor meg sajnálhatják  magukat. Amikor Katie azt  mondta, orvos vagyok, és talán tudnék segíteni a baján,  kis híján elröhögtem magamat. Még hogy orvos! De  egészen jó dolog  végüli Közelebb léptem, annyira közel, hogy  alig  maradt  közöttünk távolság, és mintha bizalmaskodni akarnék, leguggoltam hozzá.
- Hé, kislány! - kezdtem bele az elsőre talán unalmasnak induló kiselőadásomba. Hozzám képest amúgy is kislány, és furcsamód még csak csinosnak sem találom... inkább szánalmasnak. - Ne törődj a fiúkkal. Mind össze fogja törni a szívedet. - Szar tanács. Hát persze, de pontosan arra számítottam, hogy azt feleli, nem érdekli, meg orvos vagyok, akkor csináljak valamit, hogy ne fájjon ennyire. - Fáj, mi? -váltottam hangnemet, közelebb hajolva hozzá,tekintetemmel rabul ejtve az ő tekintetét. - Fáj, hogy az a fiú kidobott... hogy csak játszott veled, és te nyilvánvalóan komolyan vetted. De tudod mit, ez meg sem közelíti az igazi fájdalmat... Haldokoltál már? Nyilvánvalóan nem. Könyörögni is könyörögtél, talán neki, de nem az életedért. Az a fiú csak egy piti kis játékos az igazi játékosokhoz képest. Mit szólnál hát egy játékhoz? Csak futnod kell... két gyilkos elől! - húzódott gonosz vigyorra a szám, mire tisztán láttam a megrökönyödést a lány szemében. Na igen... szeretem az ilyeneket. - Nem hívhatsz segítséget. Csak magadra számíthatsz, és az ócska kis emberi erődre! INduljon a játék. Kapsz két perc egérutat. Fuss! - utasítottam, és mint az várható volt, teljesítette is a kérésemet. Úgysem menekülhet. A prédám lesz, az áldozatom, annak a kiirthatatlan, felemésztő vágynak a halottja, ami minden vámpír életét irányítja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 4:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Vajon akkor is ennyire jól kijönnék, ha tesóknak születtünk volna? - kérdeztem tőle mosolyogva, mert biztos voltam abban, hogy akár már rég kicsináltuk volna egymást. De nagyon hálás voltam a sornak, hogy megismertem és kaptam lány tesót, mert mindig is vágytam egyre, hiszen Soren soha se olyan volt, akivel mindent megtudtam volna beszélni. Mindig is voltak és mindig is lesznek titkaim előtte.
Néha nem baj, hogy elragad a hév. - mondtam neki kedvesen és együtt érzően. - Néha ki kell engedni a gőzt, hidd el tudom. - mondtam neki mosolyogva, mert azért néha engem is elkapott a hév, de ez van. De persze ez nálam ritkán fordult elő, de olyankor jobb, ha mindenki elkerül messzire. Hangosan felnevettem a következő jeleneten.- Ennyire öregnek gondolsz barátosné ? - kérdeztem tőle nevetve, majd felpattantam gyorsan én mellette teremtem. - Megy ez a vén csontjaimnak még. - kacsintottam rá mosolyogva.-
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia

 
- Te is különc vagy valamiben, és én is... ezért is vagyunk jóban - szólaltam meg pici idő után.
- Néha jó lenne csak kiabálni egyet, de... - nyeltem egy nagyobbat, majd folytattam. - ... néha elkap valami nagyobb erő, és nem állok meg egy apró kis megdorgálásnál... - fejeztem be ezt a mondatomat keserű szájízzel, de sajnos ezen nem tudok változtatni, hiába próbálkozom.
- Felőlem... mehetünk - fel is pattantam gyorsan a padról, mint akit kergetnének, és már ott álltam Shanna előtt. - Felsegítselek netalán? - kérdésemet végigvigyorogtam.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 12:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Én pedig olyannak amilyen te vagy. - mondtam neki kedvesen és mosolyogva hallgattam őt. Nem is nagyon akartam változni már. Ha ennyi idő alatt nem tudtam változni, akkor nem most fogok tudni megváltozni. Egyszerűen ahhoz már késő van, ilyennek kell elfogadni, vagy szeretni, de az se érdekel, ha nem kedvelnek ilyennek. Mindenkinek van sötét oldala és nekem is van, de azt csak nagyon ritkán mutatom meg.
Legalább nem unalmas az életed és van kin levezetni a feszültségedet. - mondtam neki nevetve, majd felálltam.- Lassan menni kellene, túl sok itt az ember. - mondtam sietve, mert már nekem is nehéz volt vissza fognom magamat, hiszen elég éhes voltam már. Vérre vágytam, de nem akartam senkit se bántani.
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 09, 2014 7:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia


- Fura vagy, de én így kedvellek téged... - mosolyogtam egyet Shannára. - Te ilyen vagy, nem tehetsz róla... - mondtam neki olyan kis bókként az egészet, mert valóban nem öldös embereket vagy egyebet, de legalább ''tiszta'' a lelke.
- Ebben igazad van... Az emberséged nagyobb, és ezt ki is tudod használni, hogy megtudsz téveszteni valakit - jött ki belőlem ez a mondat, majd folytattam. - Nekem meg... elég sok ellenségem volt és van is, a legtöbb jelenleg másra utazik, vagy pedig már meghalt - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - Megvédeni magadat az ilyenektől, az önvédelem, és elfajulhat valaki haláláig - aki mer, az nyer...

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 08, 2014 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Talán én már menthetetlen vagyok. Mondhatni én vagyok a természet egyik legfurább alkotása? - néztem rá kicsit érdeklődve, mert biztos voltam abban, hogy belőlem soha se lesz hidegvérű gyilkos. Még emberekből is nagyon nehezen tudok táplálkozni. Szóval talán kár ezen gondolkozni is, mert én valószínűleg mindig is ilyen kis ártatlan vámpír maradok.
Nem, nem ilyen személy. -majd egy kisebb habozás után folytattam.- Mivel én ennyire higgadt és "jó" vámpír vagyok, így nem igen kerülök senkivel se összetűzésbe. Hiszen még egy vadászt is megtudtam téveszteni, akkor milyen ellenséget is tudnék én szerezni? - néztem kérdően Sofia-ra, hiszen ez volt az igazság. Talán ennél rosszabb nem is lehetne már. Komolyan hogyan lettem én ennyire ártatlan és jó szívű vámpír? Magam sem értettem ezt, de már egész jól megbékéltem magammal. - Az önvédelem másabb, legalább is szerintem.- mondtam neki habozás nélkül.
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Feb. 04, 2014 7:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők

- Ez változhat, és azt hiszem... nem fog megártani, lehet kicsit furcsa élmény lesz az egész... de azt hiszem, nem lesz nagy gond - mosolyogtam Shannára, mert valóban nem egy öldöklő vámpírhölgyemény, de hát, mindenkiből ki lehet hozni azt a fajta csintalanságot, rafináltságot, amit csak lehet. - Ha van valaki, aki bántott mostanság... akkor az az illető tökéletes kezdés lenne... Az iránti érzett fojtogató düh, s minden... Előjönne rögtön, ha egy székhez lenne kötözve, és csak arra várna, hogy picit megkínozd őt - sóhajtottam fel egyet, mert én nem egyszer éltem át ilyet, hogy ezt csinálhattam valakivel is. - Tudod, ezt hívják önvédelemnek, csak picit másképp - kacsintottam egyet a lánykára.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 03, 2014 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Talán már túlzásba viszem a jószívűségemet és az ártatlanságomat. - mondtam neki habozás nélkül, mert talán a bátyámnak igaza van, nem ilyennek kellene lennie egy vámpírnak, hiszen az emberek között sincsen szinte ennyire jámbor személy. Olyan mintha én maga lennék a természet tréfája. - Tudod, így talán sok mindenről lemaradok. Mármint annyira nem sok kalandban volt részem, vagyis nem is tudom, hogyan mondjam. - mondtam neki egy kisebb gondolkozás közepette, hiszen nem mondhatom azt, hogy nem volt kalandban részem, hiszen elég sok mindent megéltem, de néha úgy éreztem, hogy nem vagyok igazi vámpír.
Sejtettem. - mondtam neki nevetve, majd figyelmesen hallgattam őt. Picit kirázott attól a hideg, amit mondott, pedig igaza van. Nem lehetek mindig a jó és védelmező vámpír és talán ő az aki erre meg tud tanítani, hogy milyen is egy igazi vámpír.-
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 03, 2014 7:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők

- Az, hogy nem csinálsz mészárszéket egy városból, vagy nem téped ki senki szívét... - kezdtem kicsit halkabban beszélni, mert még a végén felhívom magamra a figyelmet, azt pedig utálom, mert lehetséges, hogy valaki megpróbálna minket kinyírni. - Vámpír vagy, de emberiesebben gondolkodsz és cselekedsz, és ez szerintem nem baj - próbáltam valami olyat mondani, ami igaz, és ő maga elhiszi. - Megszámlálhatatlan azok száma, akiket megkínoztam, megöltem... Nincs bennem semmi jó, csak néha kibukkan valami, ami régen voltam - nyeltem egyet a mondatom végén, majd a lányra néztem.
- Hm, jó irányba gondolkodsz... - mosolyogtam, és utaltam arra, amit mondott, vagyis amit nem egészében folytatott, de tudni lehetett, hogy mi lett volna a befejezés. - Én sosem bánok meg semmit sem, és talán egy pici rosszat is kihozok belőled. Tudod, néha ezt is kell, ki kell ereszteni a benned felgyülemlő gőzt valami módon, és valakivel eljátszadozni - az eget bámultam közben, és csak mosolyogtam.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 9:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

De legalább te élsz, élvezed az életet. - vágtam a szavába, de amikor folytatta a mondani valóját, akkor elhallgattam és lenéztem a földre, majd újra rá. Nem értettem, hogy miért szeretne olyan lenni, mint én. Nem vagyok különleges, hiszen sok vámpír szánalmasnak tart, mert túl emberi vagyok. - Olyan mint én? - néztem rá kicsit döbbenten.- Úgy gondolod, hogy én jó vagyok? - kérdeztem vissza még mindig ott csengett a hangomban a döbbenet.- Sofia te legalább olyan jó vagy, mint én, de még az is lehet, hogy sokkal jobb vagy nálam.
Igen, néha én is úgy érzem, hogy jobb hogy a barátnőd vagyok, mert a végén még. - imitáltam, mintha éppen a halálomon lennék, majd hangos nevetésben törtem ki.- Rendben, egyszer szívesen elmegyek, csak vigyázz nehogy a végén megbánt, hogy a jó kislányt magaddal viszed.- mondtam neki kedvesen és közben végig mosolyogtam.
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 6:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők

- Az vagyok, de... - mélyült el a hangom, és kicsit szótlanul ültem mellette, mert nem igazán jöttek a szavak, de rászántam magam a folytatásra. - Jobb szeretnék néha olyan lenni, mint amilyen Te vagy... Jó lenni - én mindenkinek csak ártok valamivel, és évszázadok óta ez megy már, és nem tudok különbséget tenni sokszor, mi a helyes és mi nem az.
- Jól van... egy kicsit túloztam ezzel az idióta szöveggel... Ne higgy el mindent ám - ártatlan nagy szemekkel néztem rá. - Tudod, van... aki könnyen belesétál ebbe a kis csapdámba, de te kiálltad a próbát, meg előnyödre vált, hogy ismersz engem nagyon régóta... - démoni vigyor ült ki az arcomra. - Majd egyszer eljöhetsz segíteni nekem... mit szólsz hozzá? - böktem ki gyorsan ezt neki, és elmosolyodtam icipicit.

zene: - | megjegyzés: nem a legjobb Cool

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 10:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

De te legalább vámpír vagy. - mondtam neki kicsit sietve. Mármint most nem a fajra gondoltam, hanem ő legalább úgy viselkedik, mint egy vámpír, de én?! Nos, fogalmam sincsen, egyszerűen nem tudom. Vámpír vagyok, nem is mai csirke, de még is úgy viselkedek, mint egy ember. Biztosan velem van a gond, de én nem tudok megváltozni.
Mosolyogva figyeltem őt és picit elnevettem magamat. Tényleg ott volt a szememben a csillogás, de akkor se volt helyes amit érzek. Nem lenne szabad egy vadászba szerelmesnek lenni.
Te lustább? - kérdeztem vissza nevetve, mert eléggé hihetetlenül hangzott az amit mond.- Miért is kellene nekem ezt elhinnem, hogy a régi Sofia eltűnőben van és egy új jó kislány pedig születőben? - néztem rá kíváncsian. Mindig is tudtam, hogy mennyire kegyetlen is tud lenni, de ennek ellenére mindig is a barátomnak tekintettem. Meg nekem is van sötét oldalam, de az elég ritkán jön elő.
Note: 40
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 7:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők
 
- Ha te nehéz eset vagy, akkor én mégis micsoda? Ne hidd, hogy én olyan könnyű eset vagyok - nevettem fel, és koncentráltam a mondata másik részére. - Na... látod, tudtam én - huncutul mosolyogtam Shannára, ezzel is jelezve, hogy nagyon jól kiismerek bárkit, őt pedig könnyű. - A szemeidben ott az a pici csillogás, amit nem tudsz letagadni, eltakarni - őszinte mosolyra váltottam.
- Nos, láthatod, öregszem, és már kezdek lustább is lenni - válaszoltam neki vigyorogva, majd beszéltem tovább. - Egyébként pedig... lehet alkalmazni mindkettőt, egyszerre - kezdtem el mondani a régi szokásaim egyikéről, amiről ő nem igazán tudott, mert sokkolta volna őt tényleg. Ő túl jó ahhoz, hogy ilyenről beszéljek neki, még pislogni se tudna. - De nem dumálok arról, mert inkább a rossz fiúknak hagyom meg azt az élményt - ismét elmosolyodtam.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 01, 2014 10:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Szerintem mindig. - mondtam neki nevetve, majd a következő mondandója és kérdése eléggé meglepett.Egy darabig csak néztem rá és nem feleltem arra amit mondott. Jól tudtam a választ rá és ez kicsit talán meglepett. Figyeltem őt és nyeltem egyet. - Tudod én eléggé nehéz esett vagyok. - kezdtem bele a mondani valómban, persze nem tértem rá egyből a lényegre, mert ez túlzottan is nagy beismerés lett volna. - de soha se éreztem még úgy, mint vele. - mondtam neki sietve. Ez volt az igazság és ezt kár lett volna titkolnom.
De akkor hol marad a móka és az élvezet? - kérdeztem tőle nevetve. Az én számból elég furán hangzott ez a dolog, mert soha se voltam egy öldöklő gép, meg amúgy se szerettem senkit se bántani, de Sofia-t ismertem már elég jól és tudtam, hogy ő mindenképpen szereti kiélvezni ezt a dolgot.
Note: Bocsánat a késésért 27
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 01, 2014 7:21 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők
 
- Az ellentétek... általában vonzzák egymást - mosolygósan beszéltem, majd folytattam. - Ezért is vagyunk barátnők... - kacsintottam egyet Shannára, és ismét mosolyogtam halványan, mert valahogy zavart az, ahogy beszél arról a fickóról... - Mindannyian éltünk már meg rosszat, de gondolj vissza azokra az időkre, amikor együtt voltatok... - kezdtem bele valami szentbeszédbe, pár pillanat után megint beszélni kezdtem. - ... találkoztál valaha is olyan személlyel, aki úgymond elvarázsolt volna téged ennyire? - egy kérdéssel fejeztem be a mondandómat, majd epekedve néztem őt a válaszára várva.
- Van egynéhány személy, akikre ráférne egy több szint mérgezés... Van, akinek azonnal halálos adagot adnék, valakinek apró és kicsi mértékben, hogy minél hosszabb ideid szenvedjen - jelentettem ki a szándékaimat. - Bár sokkal egyszerűbb kitörni valaki nyakát, vagy a kitépni a szívét, szóval még vacillálok ezen még egy jót - vigyorogtam a mondatom végén, de olyan szokásos módon, olyan kis ördögi mosoly volt az arcomon.

zene: - | megjegyzés: most én is késtem, sorry :mer:

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 10:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►I MISSED YOU


Kezdett szépen lassan összeállni a kép, hogy mégis miért nem voltak meg az emlékeim. Foltok már kezdenek kitisztulni a fejemben, de még mindig nem az igazi. Vágyom arra, hogy végre egy teljes kép alakuljon ki a fejemben, mert az emlékeim nélkül egy senki vagyok. Egy elveszett, idióta barom. Semmi több. Keresgélem az emlékeimet, mintha belefuthatnék az egyik sarkon. Furcsa módon pont ez történt.. Viszont örülhetek annak, hogy nem nézett teljesen őrültnek. Az ő helyében én már rég elkergettem volna magam, hogy szórakozz mással, de nagyon örülök, hogy nem tette. Ő az egyetlen kulcs ahhoz, hogy visszaszerezzem az emlékeimet és önmagam.
Egy kicsit azért sokkolt ez az egész eljegyzős dolog, mert nem rám val, de ezek szerint neki sikerült a legjobbat kihoznia belőlem.. Nem is értem miért lepődök meg ezen.. Gyönyörű egy nő.. Még így is, hogy nincsenek emlékeim hatással van rám.. Valami megmagyarázhatatlan erő vonz hozzá.. Legalábbis valami olyasmi.
Nem emlékszem, hogy jelen lett volna egy harmadik személy, mikor felébredtem, de igazából nem is foglalkoztam ezzel.. Kendra-val voltam elfoglalva, hiszen úgy tudtam, hogy még együtt vagyunk. Vagyis ott hagytam.. Magára hagytam, de ez még nem azt jelenti, hogy vége van köztünk mindennek, mert igazából soha nem volt köztünk semmiféle megállapodás.. Hogy most járunk avagy sem. Párszor összefeküdtünk és ennyi. Legalábbis a részemről. Jó darabig ment ez az egész, de részemről semmi komolyabb érzelmet nem hozott magával. Soha nem gondoltam volna, hogy Kendra számára ennyire komoly ez az egész.. Vagyis ez már a komolyság határán bőven túl van. Ez egy kicsit beteges. Na, jó nagyon is beteges.. Nem is értem, hogy miért nem tud egyszerűen tovább lépni. Főleg, ha már körülbelül egy év telt el.. Annyira nehéz lenne tovább lépni? Komolyan mondom, hogy a nők érthetetlenek.. Olyanok, mint a matek. Az egyik pillanatban azt hiszed, hogy végre megérted mégis mi a franc folyik le a fejében a következőben pedig rájössz, hogy igazából fogalmad sincs.
Amint a kezembe helyezte az eljegyzési gyűrűt a fejemben kezdődő fájdalom az egész testemet megtámadta. Próbáltam nem elájulni, de ez nem jött össze. Elmerültem a sötétségben és fogalmam nincs, hogy mennyi idő telhetett el, mire kinyitottam a szemeimet, de ekkor minden emlékem visszatért. Bűntudatom volt, amiért lefeküdtem Kendra-val. Plusz még ott volt Zara is. Élveztem tényleg.. Nem bántam meg, hogy megtettem, csak egyszerűen bűntudatom van, mert itt van a menyasszonyom, akit kész voltam elvenni...
Nem engedhetem, hogy bármi baja essen miattam. Ki tudja, hogy ezek után Kendra milyen lépést fog tenni.. Mármint lehet, hogy ezúttal nem én leszek a célpont, hanem Aurora. Csak vele sokkal rosszabb dolgokat fog tenni. Főleg most, hogy van egy boszorkány partnere. Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy szövetségeseket keressek. Mert anélkül nem igazán megyek sokra.
Felpattantam, majd magammal húztam őt is, és végigsimítottam puha arcbőrén. - Annyira sajnálok mindent.. - Szorosan tartottam a karjaimban annak ellenére, hogy tudom, már semmi nem lesz a régi. Azon sem csodálkoznék, ha ő mondaná ki, hogy köztünk többet nem lehet semmi. De megértem.. Így a helyes. El kell sétálnom mellőle és ezzel egy újabb lehetőséget kell adnom arra, hogy boldog legyen.

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 531 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Aurora & Sean
ξ MY HEART IS BROKEN


Az arcáról nem lehetett mást leolvasni, mint a meglepődést. Nem gondolta volna, hogy idáig eljut egy lánnyal. Tudtommal előtte nem volt a komoly kapcsolatok híve. Nem is mesélt nekem egy lányról sem, kivéve Kendra-t. Aki persze elég sokszor bekerült a képbe, mióta tartott a kapcsolatunk. Mindent megtett, hogy visszaszerezze magának Sean-t… csak valahogy sose sikerült neki igazán! Tudtommal egy csóknál nem jutottak tovább, míg együtt voltunk.. bár aztán! Ki tudja azóta mi történt köztük.. De nem is kéne, hogy érdekeljen, hisz tulajdonképp nem vagyunk már együtt.
– Igen eljegyeztél, még az eltűnésed előtt nem sokkal. – Bólintottam, amint visszakérdezett, hogy tényleg eljegyzett e. Valóban meglepődött volt, de ha nem is emlékezett rám, mégis hatással voltam rá. Éreztem, hogy még így sem vagyok neki közömbös, hogy nem emlékszik rám.
- Akkor ezek szerint tényleg Kendra tette… Sejthettem volna, hogy ő volt a dologban. Komolyan vissza akart szerezni téged… sose fogja feladni. Biztos egy boszorkány segítségét kérte ehhez, de azzal nem számolt, hogy hiányérzeted lesz! Azt hitte, hogy ezzel elintézheti… nevetséges. – Mondtam halkan az utolsó szót, oldalra pillantva, és egy szánalommal teli, de mégis csöndes nevetés hagyta el ajkaimat. Szánalmas, amit művelt ezalatt az egy év alatt. Mindvégig azon dolgozott, hogy velem kiszúrjon, és újra Sean karjaiban legyen, sikertelenül! Feladni viszont nem tudja valamilyen okból. Nem hiszem el, hogy nem találna magának mást Sean helyett! Nagyon remélem, hogy nem fog a szemem elé kerülni az a nő, különben én magam kaparom ki a szemeit, és jutatom kórházba. Eddig csak ártott nekem, és megelégeltem, hogy csak úgy hagyjam magam.
Már furcsálltam, hogy nem szólal meg bocsánatkérésemre, de az még inkább hogy egyáltalán meg sem szólalt. Nem tudtam, hogy mit gondol, viszont az arca elsápadt, szinte már ijesztően, és már hiába kérdeztem, hogy mi a baj, nem kaptam választ egyik kérdésemre se.
Valóságos pánik uralkodott rajtam, ahogy láttam az ájult Seant. De nem tudtam mást tenni, mint várakoztam, hátha magához tér, míg arcán végigsimítottam egy párszor gyengéden. Újra felidéztem minden emléket velünk kapcsolatban. Szép emlékek voltak ezek, most mégis fájtak. Fájt, hogy már nem lesz több közös emlékünk. És neki ezek az emlékek nincsenek meg… bár ez lehet most változni fog. Ebben reménykedtem… hogy ez az ájulás csak valami mellékhatás a varázslat miatt, és visszakapja az emlékeit.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amint szemei hirtelen kipattantak, és levegő után kapott.  Csak annyit súgott nekem, hogy szeret és ebből már rögtön tudtam, hogy emlékszik rám. – Végre…  - Mosolyodtam el halványan örömömben. – Emlékszel mindenre… - Tettem még hozzá suttogva arcára csúsztatva kezemet, és szemeit fürkésztem.
zene: Epic Rock - Invincible | megjegyzés: <3 | szószám: 419 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 30, 2014 3:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Nem is. Mármint én pont ilyennek szeretlek amilyen vagy. Talán pont ezért jövünk ki ennyire jól, mert ennyire különbözünk. - mondtam neki kedvesen és mosolyogva néztem rám. - Talán, de már túl sokat éltem és nem akarok szomorú lenni emiatt.- mondtam neki kedvesen. Tényleg nem akartam erről beszélni, de másrészről meg jó volt valakivel megosztanom a dolgot. Örültem, hogy nem mondott semmi rosszat arra, hogy pont egy vadásszal akadtam össze, de az élet már csak ilyen.
Ezt örömmel hallom.- mondtam neki, majd kíváncsian fordultam oda hozzá. - És kit is szeretnél megmérgezni? - kérdeztem tőle minden kertelés nélkül. Nagyon is érdekelt, hogy ki árthatott neki és miért tervezi ezt.-
Note: Bocsánat a késésért 27
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 28, 2014 7:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők
 
- Én meg túl merész, szókimondó, idegesítő, és a többi... Több az ellenségeim száma, mint akik nem azok - vigyorogtam egyet, majd folytattam. - Hidd el, ez sem jó ám... - váltottam át őszinte arckifejezésbe, mert most épp nem ez kell. - Fogtok ti még találkozni, ha a sors... vagy a világ is úgy akarja - mondtam neki ezt a kis valamit, amit én sem tudtam, miért kezdtem bele ebbe, de inkább befogtam a csőrömet. - Téged sosem mérgeznélek meg... de van néhány személy, akire ráférne egy kis erős méreg - nevetgéltem egyet, majd kaptam tőle egy puszit, aminek örültem, mert valóban kedvelem ezt a csajt. - Neked csakis a legfinomabbat készítem el - kacsintottam egyet.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Kedvenc dal :
FLAWLESS.×
Tartózkodási hely :
Mystic Fall's ×
Hobbi & foglalkozás :
te. ×
Humor :
Nem fogod megemészteni.×



A poszt írója Katie Evelynne Pierce
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 27, 2014 4:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Kol & Katie

Kiváló ötlet. Tulajdonképpen észre sem vettem ezt a nőt. Olyan láthatatlan. Fakó barna haja van, világos bőre. Egy lezser semmiben szipog a padra kuporodva. Nem az figyelemfelhívó célpont, de annál tökéletesebb.
Hallom, ahogyan úgy kapkodja a levegőt, mintha légszomja lenne. Azt hiszem itt az idő.
-Akkor vágjunk bele. -csapok a combomra, majd Kolba karolva, mindenféle feltűnés nélkül elindulok a nő felé.
Odaérve határozottan megállok előtte, majd eszembe jut, hogy itt most nem a gyilkolás a legfőbb dolog. Lassan leguggolok hozzá, mielőtt megijed. Bár, első ránézésre nem vagyok az az ijesztő fajta. Kol ott áll mögöttem. A nő a tenyerébe temeti az arcát, én pedig finoman hozzáérek a kezéhez.
-Minden rendben? -még én is meglepődök a finom hangszínemen. -Történt valami? -kérdezem, nyugodtan. Furcsa, de a keze majdnem olyan hideg, mint az enyém, pedig én vámpír vagyok. Apró, megjátszott gesztusként leemelem a dzsekimet, majd a vállára terítem, aztán újra leguggolok elé. A kezeit elemeli az arca elől. Majdnem én ijedek meg tőle.
Erősen kifestett fekete szeméről a fél festék az arcára lefojt, úgy nézett rám. Az arcán valami igen furcsát láttam. Rögtön rájöttem, hogy mi az. Hát persze! Miért is bőgne egy fiatal nő, az utca szélén, korom sötétben..
-Pasiprobléma? -vonom fel a szemöldököm, mint akit tényleg érdekel. Újabb könnyadag bukik ki a szeméből, de hallom, hogy a szíve már nem ver valami hevesen. Amíg a látását elhomályosítja a könnyek áradata, megforgatom a szemem, majd Kolra nézek. Ugyanazt látom az arcán, amit az enyém tükröz.
-A barátom orvos, talán tudna segíteni a lelkeden. -hálásnak tűnik. Úgy látszik, anyuci nem tanította meg, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Felállok, átengedem a helyem Kolnak. Bebizonyítottam, hogy még mindig nem estem ki a ritmusból, ugyanolyan jó színésznő vagyok, mint eddig, habár a nő elég könnyű eset volt a saját kis naivságával. Amint Kol is elintézi a dolgát, amit ő jónak lát, elkezdődhet az igazi szórakozás.. Már zsibbad a tenyerem, valamint az ínyem is, ahogyan látom, hogy duzzadnak a nyaki erei a dzsekim takarása alól.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 4:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►I MISSED YOU


Fogalmam nincs, hogy mégis mit gondolhat róla, de nem hiszem hogy túlságosan sok jót.. Őrült vagyok, hogy kérdezősködök, de egyszerűen nem tudok mást tenni.. Nem emlékszem az ég világon semmire. Tudom, hogy örülnöm kellene annak, hogy legalább a nevemet tudom és azt, hogy ki vagyok meg minden.. Bár már ez sem biztos. Ha hónapokra nem emlékszem.. Akkor elég nagy esélyt látok arra, hogy megváltoztam. Azért nem remélem, hogy teljes mértékben. Mert az valahogy zavaros lenne.. De a megállapodást talán belém tudta verni ez a szépség. Viszont semmi mást nem tudnék elhinni. Sem neki sem pedig másnak. Például, ha valaki azzal jönne szembe, hogy összebarátkoztam pár vámpírral.. Na, azt biztos nem hinném el neki.. Az egyszer biztos, hogy ennyire megváltozni soha nem fogok! Az lehetetlen.
- Eljegyeztelek?  - Wow. Na.. Még így első ránézésre is azt mondom, hogy van ebben a lányban valami, ami megfogott.. Pedig egyszerűen csak belerohantam.. De, ha képes voltam ilyen messzire elmenni a vele való kapcsolatomban.. Biztos vagyok benne, hogy megérte. - Kendra.. Tudhattam volna, hogy ő van benne a dologban.. Amikor magamhoz tértem ő volt ott.. Az egyetlen dolog, amire emlékszem, azaz, hogy a városba indultam. Onnantól kezdve minden teljes mértékben sötét.. Vele voltam, de furcsa volt és valahogy nem állt össze a kép. Főleg azért nem, mert egy hatalmas sötétség lakozott a fejemben.. Üresség. De most már kezdem érteni, hogy mégis miből is fakad ez az egész.  - Szóval az üresség, amiatt volt, hogy hiányzott nekem Aurora. Viszont azt még még mindig nem értem, hogy a vörös hajtincsek, hogy kerültek be a képbe.. Annak is meg van a maga magyarázata.. De eddig még nem sikerült rájönnöm. Viszont.. Most már csak idő kérdése.. Minden vissza fog rendeződni a régi kerékvágásba. Bár nehogy azt higgye Kendra, hogy csak úgy békén hagyom.. Számíthat a bosszúmra.
Akartam mondani neki, hogy semmi gond.. Mert valószínűleg nagyon is megérdemeltem ezt a pofont, de megszólalni nem bírtam a fájdalomtól. Maximum üvölteni, de az egyáltalán nem lett volna helyénvaló. Főleg, mivel elég sok ember mászkált még rajtunk kívül az utcán. Őrültnek néztek volna, ha most itt helyben felordítok. Mondjuk nem is értem, hogy miért foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak mások. Aurora egyértelműen fontos személy volt az életemben.. Ezt a fejemben felvillanó képek is bizonyítják, amihez már-már érzés is társul. Viszont a fájdalom, amivel ez az egész jár.. Mondhatni elviselhetetlen.
Nem tudom, hogy mennyi időre ragadott magával a sötétség, de egy jó darabig lebegtem a semmiben. A fájdalmat, már nem éreztem, de nem tudtam megmozdulni. Olyan volt a testem, mint egy börtön. Szemeimet képtelen voltam kinyitni, hiszen végignéztem az elmúlt másfél évet, amit ebben a városban töltöttem.. Egytől egyig minden időszakot, amit Aurora-val töltöttem és köztük volt az a vörös hajzuhatag is, ami egy vámpírhoz tartozott.. Nem haraptam át a torkát.. Nevetséges vagyok.. Komolyan. Ennyire elpuhultam volna? Meglehet, de mostantól kezdve ez meg fog változni. Nem leszek valami rossz papucs. Abban már biztos vagyok, hogy szeretem Aurora-t, de nem leszek ugyanaz a beszari alak, aki az elmúlt hónapokban voltam.
Szemeim kipattantak én pedig levegőért kaptam, majd felnéztem a gyönyörű kék szempárba, ami egykoron elvarázsolt.. Még mindig ugyanolyan hatással van rám. Egyszerűen gyönyörű. - Szeretlek, Aurora. - Suttogtam csak ennyit, miközben próbáltam visszanyerni a maradék erőmet.

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 531 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
It's strange the things you remember
Kedvenc dal :
Tourner Dans Le Vide



A poszt írója Holly Zalejska
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 2:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Layla + Maxi


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudod, egy szellem ellen pont a belváros a legjobb. - mondtam neki mosolyogva, mert persze ezt ő nem értheti, mert ő nem látja a szellemeket. De sajnos én igen és ez néha már elég bosszantó. Itt sokkal könnyebb levegőnek nézni őket, míg ha egy csendes helyre elvonulok, akkor tuti megjelennek és zaklatnak. Néha már tényleg valami varázslatot küldenék rájuk. Brianna kedves lánynak tűnt, de aztán a szavai elárulták őt, hogy ő is tiszta Petrova. Semmiben sem jobb, mint a testvére Kath, de mindegy is. Végre megszabadultam tőle, szóval jobb nem is gondolni rá.
Néztem őt és reméltem, hogy nem túlzottan voltam tolakodó vagy éppenséggel nem sértettem meg a férfi becsületét. Mosolyogva vártam a válaszát, majd egy pillanatra félre pillantottam és néztem az embereket. Már éppen mondani akartam, hogy inkább hagyjuk, mikor végre válaszolt.
Rendben. - mondtam neki mosolyogva, egy vállrándítás kíséretében. Amúgy is inni akartam kicsit, de soha se szerettem magamban inni. Társaságban sokkal jobb. - Grill vagy ahova gondolod. - nem akartam dönteni helyette, mert nekem tényleg mindegy volt, hogy hova megyünk. Egyszerűen csak kikapcsolódni szerettem volna kicsit.



[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: -| MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért, illetve gyenge reag miatt. Neutral
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 1:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Aurora & Sean
ξ MY HEART IS BROKEN


Kerestem a válaszokat… a válaszokat arra, hogy Sean-el mi is történhetett. Mert nem emlékezett rám, ez egy biztos! Nem voltak emlékeik velem kapcsolatban. Mintha meg sem történt volna számára, ami köztünk történt.. Ez egy kicsit szíven ütött, de igazán nem töltetem rajta ki a dühömet, mert elég kevés az esély arra, hogy ő tett arról, hogy ne legyenek emlékei. Mert szeretett, vagyis igazán úgy tűnt… máskülönben nem kérte volna meg a kezemet! Bár aztán lehet, hogy rosszul gondolom… már nem tudom, hogy mit gondoljak ezzel kapcsolatban. Talán meg kéne kérdeznem tőle, hogy ismer-e valakit egyáltalán a városban, mert ha legalább egy embert ismerne, akkor onnan ki is lehetne deríteni mi történt vele.
- Persze, szívesen. Miután a városba érkeztél megismerkedtünk.. összejöttünk, jó pár bonyodalom után. Utána jött Kendra csakhogy megkeserítse mindennapjainkat, és visszaszerezzen. Ami egy párszor majdnem sikerült is neki… aztán eltűnt egy pár hónapra, ez idő alatt megkérted a kezem, és egy napra rá ott is hagytál, és azóta se láttalak. Remélem ez elég információ… - Hadartam el a történteket az elejéről, és a végén megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Már rég nem idéztem fel a közös emlékeinket, és habár most is csak röviden mondtam el, mégis eszembe jutottak az emlékek… amikben ő hiányt szenved éppen. Nem tehettem mást, mint, hogy válaszolok a kérdéseire, hátha ezzel tudom emlékeztetni. Vagyis valami olyasmit elérni nála… már gondolom régóta keresett egy olyat, aki ismeri és el tudja mondani neki, hogy mi is történt vele mióta a városba érkezett. Ha én nem tudok neki segíteni ebben, akkor megadom neki a lakása címét. Biztos ott van még Angela, talán ő többet tehet érte, mint én.
Talán nem kellett volna felpofoznom, de viszont nem szólt egy rossz szót sem. Talán nem ezt a módját kellett volna választanom az emlékeztetésre! Nem is értette talán, hogy miért kapta abból kifolyólag, hogy azt se tudja, ki vagyok, én pedig csak úgy felpofozom. Abban a pillanatban megbántam, mikor megtettem. Ezt azért mégsem kellett volna! – Sajnálom, ezt nem kellett volna… - Mondtam bűnbánóan, hátha mond erre valamit, de eléggé rosszul nézett ki. Csak azt ne mondja valaki, hogy ezt én váltottam ki belőle.
Határozottan rossz ötlet volt a kezébe nyomni a gyűrűmet, mert rögtön elkezdett hátrálni, míg nem a háta falat ért, és már arra a kérdésemre se válaszolt, hogy biztos jól van-e. Olyan rohadt hülye vagyok, ez az én hibám! – Sean! – Eresztettem ki a torkomon igen hangosan a nevét, amint láttam, hogy elájult. Hogy lehetek ekkor barom? Ez miattam történt… Odarohantam hozzá és mellé térdelve fejét az ölembe húztam. Eluralkodott rajtam a pánik, és nem tudtam mit tegyek. – Sajnálom, nem kellett volna ilyen hirtelen mindent elmondanom… - Mondtam remélve hogy hallja, és egyik kezem arcára helyeztem. – Térj már magadhoz! – Nyögtem ki kétségbeesetten, és legszívesebben sírni tudtam volna. -  Nehogy itt hagyj még egyszer.. – Nyeltem egy nagyot, és éreztem, ahogy egy hatalmas gombóc keletkezik a torkomban. Levegőt is alig kaptam, és féltem, hogy nem tér magához. Talán annyi megnyugtató volt az egészben, (már ha ez megnyugtatónak számít) hogy éreztem, ahogy a szíve dobog a kezem alatt, ahogy mellkasára csúsztattam szabad kezemet.


zene: You Found Me | megjegyzés: <3 | szószám: 508 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 1:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►WHO ARE YOU?


Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy egy ismerőssel találkozok.. Még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy pontosan kiről is van szó.. Közel álltunk egymáshoz. Talán ezért történt az egész? Kendra.. Annyira vissza akart kapni, hogy megfosztott az emlékeimtől.. De mégis hogyan? Talán egy boszorkány segítségét kérte.. Ennyire elvetemült egy nőszemély lenne? Kezdem azt hinni, hogy nem saját magamat nem ismerem, de még Kendra-t sem. Pedig talán ő az egyetlen személy, akire úgy teljes mértékben emlékszem.. Nem tudok mást gyanúsítani egyedül csak őt.. Ő volt ott, mikor felébredtem és beadott valami mesét arról, hogy majdnem meghaltam. De azzal nem számolt, hogy nem tudja a béka feneke alá rejteni azt a tényt, hogy már jó ideje a városban tartózkodom, ami azt jelenti, hogy van pár ember, akit ismerek. Ergo egybe csak belefutok előbb utóbb, aki beavat abba, hogy ki is vagyok én és mióta lopom itt a napot. Hálát adtam az égnek azért, mert végre megtörtént ez.. Habár azt hiszem ő nem örült nekem ennyire.. Ki tudja, hogy mit műveltem vele.. Mert, hogy én nem emlékszem rá az egyszer biztos.. De senki nem örülne annak, ha csak úgy hónapokra lelépek, szóval.. Mondjuk magamat ismerve semmi komoly dologról nem lehetett szó.. Lehet, hogy csak egy éjszakás kaland volt és túlreagálta. Valószínűleg erről van szó.. Mert nem vagyok az a típus, aki leköti magát egy nő mellett.
- Lennél olyan szíves, hogy egy kicsit beavatsz abba, hogy mégis mi történt ez idő alatt? - Másfél év.. Megőrültem volna és lehorgonyoztam volna egy nő mellett? Azt meg kell mondanom, hogy egy nagyon gyönyörű nőről beszélünk, de akkor is ez abszurdum. Még nem állok készen arra lelkileg, hogy valaki mellett kitartsak életem végéig. Ennek még nem jött el az ideje. De lehet ezt csak azért gondolom így, mert nincsenek az emlékeim. Áh, dehogy. Emlékek ide vagy oda nem lehettem képes erre.. Maximum egy barátság extrákkal kapcsolatot tudok elképzelni..
Nem tudtam, hogy mire gondol, amikor azt mondta, hogy talán ez, majd segít emlékezni, de igazából gondolkozni sem volt időm, mert a következő pillanatban, már az arcomon landolt a tenyere. Ezt valószínűleg megérdemeltem, de sajnos nem emlékszem rá, hogy miért.. Ja, arra már emlékeztetett. Elhagytam jó pár hónapra. Nagy ügy. Nem hagytam volna el ennyi időre, ha tudnám ki vagyok.. Abban biztos vagyok.. Vagyis hát magam sem tudom. Ha ennyire kiakadt azon, hogy elhagytam, akkor esélyes, hogy normális esetben ilyen még csak meg sem fordulna a fejemben. Kezem az arcomra siklott, ahol megütött, de nem szóltam egy rossz szót sem, mert a fejem olyan szinten kezdett el sajogni, hogy a legkevésbé sem akartam még csak kinyitni sem a számat, mert féltem, hogy egy igazi torokból felszakadó ordítást engednék szabadjára.. Erre van a legkevésbé szükségünk. Legalábbis azt hiszem.
Próbáltam tartani magam, de miután a nyakláncát, amin egy gyűrű pihent a kezembe tette még elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Olyan volt, mintha belülről égetnék el.. De ez az egész csak a fejemben zajlott. Nekitámaszkodtam az egyik ház falának és próbáltam levegőt venni, amit ez az égető érzés nagy részben megnehezített. Az első átváltozásom nem járt ekkora fájdalmakkal, mint amit most érzek.. Pedig az sem egy kellemes dolog. Nem akartam elájulni, mert nem éppen férfias dolog, de nem bírtam.. Egyszerűen csak magával ragadt a sötétség. Meghaltam? Talán. Én már semmit nem tudok biztosra.

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 542 | ©

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11, 12  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3