Share | 

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
It's strange the things you remember
Kedvenc dal :



A poszt írója Holly Zalejska
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 2:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Layla + Maxi


[You must be registered and logged in to see this image.]

Tudod, egy szellem ellen pont a belváros a legjobb. - mondtam neki mosolyogva, mert persze ezt ő nem értheti, mert ő nem látja a szellemeket. De sajnos én igen és ez néha már elég bosszantó. Itt sokkal könnyebb levegőnek nézni őket, míg ha egy csendes helyre elvonulok, akkor tuti megjelennek és zaklatnak. Néha már tényleg valami varázslatot küldenék rájuk. Brianna kedves lánynak tűnt, de aztán a szavai elárulták őt, hogy ő is tiszta Petrova. Semmiben sem jobb, mint a testvére Kath, de mindegy is. Végre megszabadultam tőle, szóval jobb nem is gondolni rá.
Néztem őt és reméltem, hogy nem túlzottan voltam tolakodó vagy éppenséggel nem sértettem meg a férfi becsületét. Mosolyogva vártam a válaszát, majd egy pillanatra félre pillantottam és néztem az embereket. Már éppen mondani akartam, hogy inkább hagyjuk, mikor végre válaszolt.
Rendben. - mondtam neki mosolyogva, egy vállrándítás kíséretében. Amúgy is inni akartam kicsit, de soha se szerettem magamban inni. Társaságban sokkal jobb. - Grill vagy ahova gondolod. - nem akartam dönteni helyette, mert nekem tényleg mindegy volt, hogy hova megyünk. Egyszerűen csak kikapcsolódni szerettem volna kicsit.



[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: -| MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért, illetve gyenge reag miatt. Neutral
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 1:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Aurora & Sean
ξ MY HEART IS BROKEN


Kerestem a válaszokat… a válaszokat arra, hogy Sean-el mi is történhetett. Mert nem emlékezett rám, ez egy biztos! Nem voltak emlékeik velem kapcsolatban. Mintha meg sem történt volna számára, ami köztünk történt.. Ez egy kicsit szíven ütött, de igazán nem töltetem rajta ki a dühömet, mert elég kevés az esély arra, hogy ő tett arról, hogy ne legyenek emlékei. Mert szeretett, vagyis igazán úgy tűnt… máskülönben nem kérte volna meg a kezemet! Bár aztán lehet, hogy rosszul gondolom… már nem tudom, hogy mit gondoljak ezzel kapcsolatban. Talán meg kéne kérdeznem tőle, hogy ismer-e valakit egyáltalán a városban, mert ha legalább egy embert ismerne, akkor onnan ki is lehetne deríteni mi történt vele.
- Persze, szívesen. Miután a városba érkeztél megismerkedtünk.. összejöttünk, jó pár bonyodalom után. Utána jött Kendra csakhogy megkeserítse mindennapjainkat, és visszaszerezzen. Ami egy párszor majdnem sikerült is neki… aztán eltűnt egy pár hónapra, ez idő alatt megkérted a kezem, és egy napra rá ott is hagytál, és azóta se láttalak. Remélem ez elég információ… - Hadartam el a történteket az elejéről, és a végén megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Már rég nem idéztem fel a közös emlékeinket, és habár most is csak röviden mondtam el, mégis eszembe jutottak az emlékek… amikben ő hiányt szenved éppen. Nem tehettem mást, mint, hogy válaszolok a kérdéseire, hátha ezzel tudom emlékeztetni. Vagyis valami olyasmit elérni nála… már gondolom régóta keresett egy olyat, aki ismeri és el tudja mondani neki, hogy mi is történt vele mióta a városba érkezett. Ha én nem tudok neki segíteni ebben, akkor megadom neki a lakása címét. Biztos ott van még Angela, talán ő többet tehet érte, mint én.
Talán nem kellett volna felpofoznom, de viszont nem szólt egy rossz szót sem. Talán nem ezt a módját kellett volna választanom az emlékeztetésre! Nem is értette talán, hogy miért kapta abból kifolyólag, hogy azt se tudja, ki vagyok, én pedig csak úgy felpofozom. Abban a pillanatban megbántam, mikor megtettem. Ezt azért mégsem kellett volna! – Sajnálom, ezt nem kellett volna… - Mondtam bűnbánóan, hátha mond erre valamit, de eléggé rosszul nézett ki. Csak azt ne mondja valaki, hogy ezt én váltottam ki belőle.
Határozottan rossz ötlet volt a kezébe nyomni a gyűrűmet, mert rögtön elkezdett hátrálni, míg nem a háta falat ért, és már arra a kérdésemre se válaszolt, hogy biztos jól van-e. Olyan rohadt hülye vagyok, ez az én hibám! – Sean! – Eresztettem ki a torkomon igen hangosan a nevét, amint láttam, hogy elájult. Hogy lehetek ekkor barom? Ez miattam történt… Odarohantam hozzá és mellé térdelve fejét az ölembe húztam. Eluralkodott rajtam a pánik, és nem tudtam mit tegyek. – Sajnálom, nem kellett volna ilyen hirtelen mindent elmondanom… - Mondtam remélve hogy hallja, és egyik kezem arcára helyeztem. – Térj már magadhoz! – Nyögtem ki kétségbeesetten, és legszívesebben sírni tudtam volna. -  Nehogy itt hagyj még egyszer.. – Nyeltem egy nagyot, és éreztem, ahogy egy hatalmas gombóc keletkezik a torkomban. Levegőt is alig kaptam, és féltem, hogy nem tér magához. Talán annyi megnyugtató volt az egészben, (már ha ez megnyugtatónak számít) hogy éreztem, ahogy a szíve dobog a kezem alatt, ahogy mellkasára csúsztattam szabad kezemet.


zene: You Found Me | megjegyzés: <3 | szószám: 508 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 1:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►WHO ARE YOU?


Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy egy ismerőssel találkozok.. Még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy pontosan kiről is van szó.. Közel álltunk egymáshoz. Talán ezért történt az egész? Kendra.. Annyira vissza akart kapni, hogy megfosztott az emlékeimtől.. De mégis hogyan? Talán egy boszorkány segítségét kérte.. Ennyire elvetemült egy nőszemély lenne? Kezdem azt hinni, hogy nem saját magamat nem ismerem, de még Kendra-t sem. Pedig talán ő az egyetlen személy, akire úgy teljes mértékben emlékszem.. Nem tudok mást gyanúsítani egyedül csak őt.. Ő volt ott, mikor felébredtem és beadott valami mesét arról, hogy majdnem meghaltam. De azzal nem számolt, hogy nem tudja a béka feneke alá rejteni azt a tényt, hogy már jó ideje a városban tartózkodom, ami azt jelenti, hogy van pár ember, akit ismerek. Ergo egybe csak belefutok előbb utóbb, aki beavat abba, hogy ki is vagyok én és mióta lopom itt a napot. Hálát adtam az égnek azért, mert végre megtörtént ez.. Habár azt hiszem ő nem örült nekem ennyire.. Ki tudja, hogy mit műveltem vele.. Mert, hogy én nem emlékszem rá az egyszer biztos.. De senki nem örülne annak, ha csak úgy hónapokra lelépek, szóval.. Mondjuk magamat ismerve semmi komoly dologról nem lehetett szó.. Lehet, hogy csak egy éjszakás kaland volt és túlreagálta. Valószínűleg erről van szó.. Mert nem vagyok az a típus, aki leköti magát egy nő mellett.
- Lennél olyan szíves, hogy egy kicsit beavatsz abba, hogy mégis mi történt ez idő alatt? - Másfél év.. Megőrültem volna és lehorgonyoztam volna egy nő mellett? Azt meg kell mondanom, hogy egy nagyon gyönyörű nőről beszélünk, de akkor is ez abszurdum. Még nem állok készen arra lelkileg, hogy valaki mellett kitartsak életem végéig. Ennek még nem jött el az ideje. De lehet ezt csak azért gondolom így, mert nincsenek az emlékeim. Áh, dehogy. Emlékek ide vagy oda nem lehettem képes erre.. Maximum egy barátság extrákkal kapcsolatot tudok elképzelni..
Nem tudtam, hogy mire gondol, amikor azt mondta, hogy talán ez, majd segít emlékezni, de igazából gondolkozni sem volt időm, mert a következő pillanatban, már az arcomon landolt a tenyere. Ezt valószínűleg megérdemeltem, de sajnos nem emlékszem rá, hogy miért.. Ja, arra már emlékeztetett. Elhagytam jó pár hónapra. Nagy ügy. Nem hagytam volna el ennyi időre, ha tudnám ki vagyok.. Abban biztos vagyok.. Vagyis hát magam sem tudom. Ha ennyire kiakadt azon, hogy elhagytam, akkor esélyes, hogy normális esetben ilyen még csak meg sem fordulna a fejemben. Kezem az arcomra siklott, ahol megütött, de nem szóltam egy rossz szót sem, mert a fejem olyan szinten kezdett el sajogni, hogy a legkevésbé sem akartam még csak kinyitni sem a számat, mert féltem, hogy egy igazi torokból felszakadó ordítást engednék szabadjára.. Erre van a legkevésbé szükségünk. Legalábbis azt hiszem.
Próbáltam tartani magam, de miután a nyakláncát, amin egy gyűrű pihent a kezembe tette még elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Olyan volt, mintha belülről égetnék el.. De ez az egész csak a fejemben zajlott. Nekitámaszkodtam az egyik ház falának és próbáltam levegőt venni, amit ez az égető érzés nagy részben megnehezített. Az első átváltozásom nem járt ekkora fájdalmakkal, mint amit most érzek.. Pedig az sem egy kellemes dolog. Nem akartam elájulni, mert nem éppen férfias dolog, de nem bírtam.. Egyszerűen csak magával ragadt a sötétség. Meghaltam? Talán. Én már semmit nem tudok biztosra.

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 542 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 25, 2014 11:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Aurora & Sean
ξ MY HEART IS BROKEN


Miért pont most, és miért itt? Pár hónap után csak így egymásba futottunk? Ez olyan lehetetlennek tűnik. Nem tudom elhinni! Azt is elég nehéz volt elhinni, hogy éppen tényleg ő áll itt előttem. Már minden rendbe jött… minden kezdett a régi kerékvágásba visszaállni, erre csak úgy ideállít elém, és belém jön. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen ugye? Nem tudtam volna annyival megúszni,  hogy soha többé nem találkozunk. Mondjuk így számon tudom rajta kérni, hogy miért is hagyott el, több mint egy év komoly kapcsolat után. Miért dobott el mindent, egy szó nélkül. Egy normális férfi se csinál ilyet. Max. annyit csinált volna, hogy sms-ben leír egy olyat, hogy „szakítsunk”, de még csak ennyit se tett meg, szóval talán jogos a felháborodásom.
Hirtelen azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, ahogy megláttam a belém ütköző Sean-t. Meglepett volt, úgy ahogy én, de rajta nem az a meglepődés látszódott, mint rajtam. Úgy nézett rám, mint aki először lát életében, és még nem is ismer. Nem értek semmit, és volt egy olyan sejtésem, hogy ideig nem is fogom megérteni, mindenesetre ez egy elég furcsa helyzet. Nem hinném, hogy csak úgy amnéziát tettetne… elég abszurd ötlet.
Úgy elkezdett kérdezgetni, mint valami őrült. Nem tudom elhinni, hogy nem emlékszik semmire. Valami balesetet szenvedett, hogy nem tud semmit, vagy valaki csinált vele valamit? Nem értek semmit, viszont eléggé szeretné tudni, hogy mióta is él a városban, és hogy honnan ismerem.
- Már több mint egy és fél éve ismerlek… ha jól tudom, akkor jöttél a városba. És igen eléggé sok mindent tudok arról, hogy mi történt ez idő alatt! – Nevettem fel egy kicsit gúnyosan, és halkan felsóhajtottam. Elég sok időt töltöttünk együtt, szóval igen, mondhatni tudom mit csinált itt ebben az időben. A szavaimon lehetett persze hallani, hogy komplett őrültnek nézem, de ez kezdett elmúlni aztán, és már nem is néztem annyira őrültnek. Nem poénból kérdezget ilyenekről engem.
Nem emlékszik még csak a nevemre se. Tudom, nem akart bunkónak tűnni, de mégis felhúztam magam kissé. Legalább ennyit tudhatna… legalábbis gondoltam én már csak eszébe jut valami rólam, ha már meglátott.  Közelebb léptem hozzá, és megszólaltam. – Talán ez majd segít emlékezni! – Mondtam összeszorítva ajkaimat, és egy hatalmas pofont kapott tőlem. Tudom, ezzel aligha tudok segíteni neki, de mégis jól esett a lelkemnek, hogy ezt kapta tőlem. – Amúgy Aurora, és én is nagyon örülök a találkozásnak, újra… - Hátráltam tőle egy újra egy lépést. Viszont utána nem nézett ki valami jól. Valahogy mintha elsápadt volna. Ezt lehet épp hogy én váltottam ki belőle.
- Jól vagy? – Kérdeztem egészen halkan. Elkezdtem aggódni miatta… Nem tudtam mindent elfelejteni vele kapcsolatban, és ezek az érzéseim. Azok nem tűnnek el csak úgy… Újra odaléptem hozzá, és még mielőtt bármit is mondhatott volna, kivettem a nyakamból a nyakláncot, amin a gyűrűm volt, és keze után nyúltam, és beleraktam a gyűrűmet. Ha ez nem segít neki, akkor nincs több ötletem. – Ez talán segít emlékezni.. – Nyeltem egy nagyot felnézve szemeibe.

zene: The Fray - Love Don't Die | megjegyzés: <3 | szószám: 485 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 25, 2014 10:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►WHO ARE YOU?


Egy kicsit mondhatni elveszettnek érzem magam, hiszen fogalmam nincs ki vagyok. Legalábbis nem teljes mértékben. Mert azóta nem beszéltem Kendra-val, hogy ott hagytam. Talán jobb is.. A telefonomat fogalmam nincs, hogy hova raktam, de ha meglenne valószínűleg végighívogatnék minden egyes számot benne, hogy nem-e tudja mi történt velem az elmúlt időszakban.. Mikor? Tökmindegy. Csak valami támpontom lehetne a vörös hajzuhatagon kívül. Ez az egyetlen dolog, ami beugrott. Semmi más.. Komolyan nevetséges ez az egész. Én magam is nevetséges vagyok. Kergetem az emlékeimet azzal, hogy fel-alá mászkálok az utcán. Mintha ez bármit megoldana. Az egyetlen lehetőségem Kendra.. Valamivel rá kell vennem, hogy elmondja az igazat. Nem nézheti végig, hogy megőrülök, mert nem tudom mi történt velem. Igen.. Kezdek becsavarodni. Az emlékeim hiánya nagyobb sebet ejtett rajtam, mint azt gondoltam. Reménykedtem abban, hogy egyszer csak úgy visszatérnek, de már ezt a reményt is kezdem feladni.. Legszívesebben levetném magam valahonnan.. Azt mondják a halál pillanatában lejátszódik előttünk az egész életünk, ha máskor nem legalább akkor megtudnám, hogy mégis mi a fene van velem.. Ki vagyok én és mi történt velem az elmúlt időszakban. De nincsenek öngyilkos hajlamaim, szóval ezt inkább passzolom. Valahogy máshogy kell rájönnöm, de még nem tudom hogyan. Viszont a lehető leghamarabb kell megoldást találnom erre az egészre, mert tényleg nem fogom sokáig bírni.
Mikor már kezdtem volna feladni az egészet belefutottam egy gyönyörű hölgyeménybe.. Talán ez a sors keze volt, hogy meg kell fordulnom az a lány után, hogy azután egy ilyen gyönyörűséggel találkozhassak össze.. Magam sem tudom miért, de egy hatalmasat dobbant a szívem. A probléma csak az, hogy nem tudtam mihez kötni ezt az érzést.. Aztán kiderült, hogy ismer.. Valaki végre ismer.. Még, hogy több hónapra eltűntem? Na, tessék végre valami alátámasztja azt, amit eddig is sejtettem.. Kendra hazudott. Ha több hónapra eltűntem, akkor valószínűleg azelőtt is ismert, ami azt jelenti, hogy régebb óta vagyok itt, mint gondoltam. Mégis mennyi idő eshetett ki? Muszáj megtudnom.. Méghozzá most azonnal!
- Több hónapra? Mégis mennyi ideje vagyok a városban..?  És te honnan ismersz engem..? Mármint milyen a kapcsolatunk.. Könyörgöm mondd azt, hogy tudsz valamit arról, hogy mi történt azóta mióta a városba jöttem.. - Kicsit elmebetegnek tűnhettem, mert láttam, ahogy hátrál pár lépést, de ez fogalmam nincs miért volt.. Próbáltam megőrizni a hidegvéremet, de képtelen voltam. Végre itt van az, amit akartam. Egy kulcs az emlékeimhez.
- Bocsáss meg, de már órák óta mászkálok, hátha valaki felismer.. Te voltál az első. Mi a neved? Ne haragudj, de nem ugrik be.. - Nem akartam bunkónak lenni, de tényleg fogalmam nem volt a nevéről. Azt viszont határozottan állíthatom, hogy közelsége egyfajta migrénnel ajándékozott meg. Kezdtem azt hinni, hogy a fejem pillanatokon belül felrobban. Összeszorítottam a fogaimat és kezdett pár kép beugrani a fejembe, de nem akartam őket látni, mert iszonyatosan fájt. Ironikus, nem? Eddig mindent megtettem volna az emlékeimért és, amikor megkapom őket akkor fújok visszavonulót.. Ha ez így folytatódik itt helyben összeesem. Az pedig nem lenne egy túl jó pont.. Legalábbis azt hiszem. Úgy néz ki, hogy nagyon dühös rám valami miatt. Bár tudnám, hogy mi az! Bárcsak tudnék valamit is a múltamból.. Ez a pár kép azt bizonyítja, hogy közelebb álltunk egymáshoz, mint egyszerű barátok. De mégis mennyire lehetett komoly? Ha ennyire kiakadt akkor valószínűleg nagyon is, de ezzel sem vagyok még előrébb..

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 543 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 25, 2014 10:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Aurora & Sean
ξ MY HEART IS BROKEN


Megpróbálok a legkevesebb az elmúlt hónapokra gondolni, mert nem éppen a legszebb dolgok jutnak eszembe. Inkább jellemezném szenvedésnek… igen, részben ez a legjobb szó erre. Mert nem a legegyszerűbb elfelejteni egy olyat, aki csak úgy se szó, se beszéd csak úgy otthagy. Eleinte csak aggódtam, aztán elfogott a félelem, hogy már biztos nem fog többet visszajönni, és végül jött a düh, és nem utolsó sorban a csalódottság, miután már biztos voltam abban, hogy nem fogom viszont látni Seant. Utálom a nevét kimondani… csak egy név másoknak, de nekem minden eszembe jut erről. Az emlékek… amiket persze próbálok elfelejteni!
Csalódott vagyok még most is, de a düh mégis több bennem. Megváltoztam, azóta hogy elment! Nem vagyok az a gyenge kis fruska, akit jó pár hónapja itt hagyott. Gyenge voltam, de mára már erősebb lettem lelkileg. Elhatároztam, hogy akkor sem fogom hagyni magamat. Nem engedem kihasználni magamat… Nem tehetik ezt többet velem. Kendra-nak is hagytam, hogy akármit megtegyem velem, én mégsem álltam ki magamért, inkább Sean háta mögé bújtam és vártam, hátha tesz ellene valamit, amit végül nem tett meg. Ki tudja… lehet együtt léptek le. Lehet valami rossz tervnek voltam a része, aminek ez lett a vége. Nem tudom, viszont elég sok elméletet gyártottam magamban ezzel kapcsolatban. Voltak elég őrült ötletek is…
Lassan sétálok az utcákon, miközben a telefonomat böngészem. Jött egy pár sms-em, amiket jobb nem elhanyagolni, főleg nem feltétlen mindegyik egy szánalmas hódolótól érkezett. Újra visszatértem a fotózáshoz, és kaptam is egy pár komolyabb munkát. Az utóbbi pár hónapban jött meg újra a kedvem hozzá így nem is haboztam újra elkezdeni, újra magammal hordom az én kis gépemet a táskámba, hogy csinálhassak pár képet a városban.  A képeim száma megcsappant az elmúlt időszakban… ki tudja hány ezer képet töröltem ami a Sean-es időszakomhoz kapcsolt. Minden kézzelfogható emléket tőle kidobtam. Képek, kacatok, meg ehhez hasonlók. Kivéve persze egy dolgot… attól valamiért nem tudok megválni, az pedig a gyűrűm. Bár lehúztam az ujjamról, egy hosszabb ezüst láncra van rakva, amit mindig a nyakamba hordok. Ez olyan amitől még egy ideig nem fogok megválni.
Tovább válaszolgattam a telefonomban lévő üzenetekre, miközben tovább sétáltam. Nem is figyeltem igazából, hogy éppen ki van körülöttem, arra gondoltam, hogy úgyis kikerülnek, ha nagyon akarnak. Viszont akkor követtem el hibát mikor ezt gondoltam, mert alig pár másodperc múlva nekem jött valaki. Kezemből rögtön ki is pottyant a telefon az ütközés következtében, és már hajoltam is volna le érte, de ez a bunkó aki épp nekem jött megszólalt, én pedig úgy éreztem mintha hirtelen kővé dermedtem volna. – Ugye most csak viccelsz velem? – Nyögtem ki egy kis idő múlva, és már kezdtem is hátrálni tőle egy-két lépést. Először nem is hittem el, hogy ő az. Nem akartam hinni a szememnek, de be kellett látnom, hogy márpedig pont ő jött belém „véletlenül” . Ez valahogy emlékeztet arra mikor először találkoztunk. Akkor hasonlóképpen jött nekem, bár akkor esett az eső… még jó hogy most nem. Akkor túlságosan is déjà vu érzésem lenne. – Több hónapra eltűnsz, és most csak úgy feltűnsz a városba mintha semmi se történt volna?- Emeltem fel egy kicsit a hangomat, bár még mindig nyugodtan tűnhettem. Megtanultam kezelni az indulataimat, de ebben az esetben legszívesebben felpofoztam volna.

zene: The Fray - Love Don't Die | megjegyzés: <3 | szószám: 528 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 25, 2014 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Sean & Aurora

►WHO ARE YOU?


Az élet elég nagy szívás, mikor nem tudod, hogy mi történt az elmúlt időszakban.. Főleg, mikor arra is rájössz, hogy azt sem tudod mennyi idő esett ki pontosan. Egy nagy tátongó lyuk van a fejemben. Csoda, hogy a nevemre emlékszem. Már azt sem értem, hogy miért kelek fel reggelente.. Mert, hogy értelme nincs az egyszer biztos. Valószínűleg most, ha meglennének az emlékeim akkor rajtuk rágódnék, de most az egyetlen dolog, amin rágódhatok azaz, hogy nincsenek meg. Vörös hajzuhatag. Erről bevillant egy kép. De ennyi. Ezen nem indulhatok el. Oké.. Nem olyan gyakoriak a vörös hajú nők.. Legalábbis azt hiszem.. Bár ezek szerint mégis. Ismerek egy vörös hajú nőt és egy másik vörös hajú nővel volt egy kisebb kalandom.. Ami be kell vallanom, hogy csodálatos volt. Kár lenne tagadni az egészet.
Magabiztosan sétálok végig az utcákon remélvén, hogy belefutok egy ismerős arcba.. Vagy legalább valaki felismer és beszámol arról, hogy mi is történt velem, amióta itt vagyok. De semmi.. Ezek szerint igaza van Kendra-nak és nem vagyok itt olyan régóta.. Bár, ha jól emlékszem akkor megborotválkoztam mielőtt eljöttem otthonról.. De az emlékeimben nem bízhatok, mert az egész nem más, mint egy hatalmas fekete lyuk, amiből nincs kiút. Szó szerint nincs. Talán, ha valaki fejbe kólintana valamivel.. Akkor talán elkezdene valami derengeni, de addig nincs más, mint bejárom a nyilvános helyeket, miközben próbálok rájönni arra, hogy ki is vagyok. Kendra-t kerülöm, mert amíg nem tudom az igazságot nem akarok a szemébe nézni. Elegem van a hazugságaiból. Nincs szükségem többre.
Már-már fel s alá kezdtem járkálni az utcákon, hogy hátha történik valami, de még mindig semmi.. Eközben a szememmel többször végigmértem a mellettem elhaladó gyönyörű nőket, mert hát.. Férfiból vagyok az istenit. Ebben az egyben biztos vagyok. Az egyik gyönyörűség után meg is fordultam, majd mikor visszakanyarodtam az útirányomba beleszaladtam valakibe. - Bocs, nem volt szándékos. - Mondtam, miközben szemeimmel őt is gyorsan végigmértem, majd tekintetem találkozott igéző kék szemeivel.

zene: someday | megjegyzés: <3 | szószám: 317 | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 25, 2014 12:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Tudod néha inkább az kívánom bárcsak haltam volna meg akkor. - néztem rá őszintén, mert tényleg így éreztem sokszor. - Tudod annyi mindent túl éltem, megúsztam, de valahogy még mindig nem igazán találom a helyemet itt. Túl jámbor vagyok egy vámpírhoz képest, de emberhez képest meg túlzottan is halhatatlan. - mondtam neki egy apró grimasz keretében.
Igen, nem sokáig, de talán a rossz emberbe szerettem bele. - mondtam egy vállrándítás keretében. - De fölösleges erről beszélni. Rég volt és azóta se láttam, szóval mindegy.- mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon.
Akkor meg kell kóstolnom egyet amit te csinálsz, csak meg ne mérgezz. - mondtam neki nevetve, majd egy apró puszit nyomtam az arcára. Örültem, hogy találkoztam vele, mert végre úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.
Note: Bocsánat a késésért  27 
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 20, 2014 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Kol & Katie


Csak a szememet forgattam. Ez a hevesség rá vall, és valljuk be, mivel róla  beszélünk, ennyi gyilkosság nélkül  eltöltött idő  nyilvánvalóan nem volt a  legkellemesebb számára, mégis zokon  vettem volna, ha nem megy bele  a játékomba a vadászattal kapcsolatban.
- Nem is tudom, kivel kezdjünk... - néztem körbe aközött a néhány járókelő  között, akik  ostoba módon éjnek idején az utcákon csatangoltak. A többség nyilván nem volt színjózan... egy csomó részegen dülöngélő, ostoba suhanc kurjongatását  lehetett  hallani, ami megtörte  az éjszaka tökéletes csöndjét a még tökéletesebb  ragadozók lakomája kedvéért. Persze az a hús, ami ennyire kelleti magát,  korántsem annyira  értékes. Az alkoholmámorban úszó  vér még okés, de ha más is van benne, az már undorító.
- Nézd ott. Velünk szemben, a másik oldalon. - A fejemet enyhén  a kiszemeltem irányába mozdítottam,  hogy ne legyen annyira feltűnő számára, hogy kiszemeltük, de Katie is észrevegye. Szipogott, szóval valaki nagy valószínűséggel  megbántotta. Vagy egyszerűen meg volt  fázva, de ezt nem hittem,  a légvételei, és maga a kisugárzása nem erről  árulkodott.  És  ekkor egy remek terv fogalmazódott meg a fejemben. - Mit szólnál egy kis vigasztaláshoz? - - húzódott gonosz vigyorra a szám széle. Szó  sem volt itt vigasztalásról! Max egy-két percig esetleg  úgy tennénk, mintha meg akarnánk vigasztalni, aztán halálra rémisztenénk, és kicsit szórakoznánk vele... utána a  vére a torkunkban  végzi, a  teste meg valami sikátorban, vagy az erdő  mélyén  elégetve...
Kegyetlenkedni akartam. Az az  önmagam akartam lenni,  aki mindig is  voltam hosszú  vámpírlétem alatt, az  az érzéketlen gyilkos, aki mindenre  képes a céljai érdekében.  Aki imád játszani  az áldozataival,  aki fékezhetetlen, aki kikapcsol mindent, aki nem szeret,  akinek semmi nem fontos... Nem tagadom, az én hibám. Az  én hibám, hogy ilyen lettem, és muszáj így élnem,  de inkább ez, mint  hogy ismét  Freyában  tegyek kárt, mint akkor, ezer éve... Azt az ezer évet pedig büszkén vállalom, én, a kegyetlen, szívtelen gyilkos...


© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS: -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 17, 2014 7:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Kol & Katie


-Tudod Kol, jelen pillanatban nem a vadászat a fő célom. -sóhajtok fel, elégedett vigyorral az arcomon, miközben hagyom, hogy átkaroljon. Nekidőlök, hagyom, hogy a derekamnál tartson, hiszen úgysem kottyan meg neki a súlyom. Az ujjaimmal kopogni kezdek a karján, csupán unalomból, majd felé fordulok.
-Mint a vérembe lenne vésve, hogy öljek. Nem játszani akarok, életeket kioltani. Akár egy robot, aki arra van programozva, hogy elvégezzen egy bizonyos feladatot. A fogaimmal az összes embert meg akarom jelölni, kiontva az életüket, ezt kívánom. De így talán, jobban belegondolva élvezetesebbé is lehetne tenni azzal, hogy látjuk szenvedni, nem pedig kegyesen gyorsan megölni. A te kedvedért pedig bármit. -vonok vállat végül, felé kacsintva. Gyorsan hadarom a szavakat, hogy minél előbb elindulhassunk, ám mire újra felpislantok, ő már el is indult. Kaján vigyor ül ki az arcomra, keresni kezdem a tekintetemmel őt, amikor pedig pár másodperc múlva meglelem, az újonnan visszakapott vámpír-sebességemet kihasználva suhanok utána.

Az utca egyik végében állunk meg. Sötét van, legalábbis sötétedik. Nem sokan vannak az utcán, és a sötét miatt is, kevésbé lesz feltűnő, ha kiemelünk és kinyírunk egy-két embert közülük.
Keresztbe fonom a karjaimat, majd Kolra nézek, 100wattos mosollyal az arcomon.
-Szóval, kivel kezdünk? -emelem fel a szemöldököm, kissé gonoszkás tekintettel. Szememmel végigpásztázom a területet, megnézve minden egyes "jelentkezőt".

▲ ▲ ▲
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 13, 2014 6:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Layla & Maxi



-Ja. Átutazóban -biccentettem. Lényegében a város szélén lakok, vagyis inkább a közelében, szóval nem akartam belekötni. Részletkérdés az egész. Egyszer szívesen megmutatnám neki is az otthonomat, csak attól tartok, ha konkrétan megkérdezném tőle, hogy nincs-e kedve feljönni, akkor félreértené a dolgot. Igen, a srácokat sokszor rosszul ítélik meg, bár azt hozzáteszem, hogy nem alaptalanul. Mondjuk én még annyira nem is vagyok perverz, mint más. Meg merész sem, hogy akármilyen természetfeletti erővel megáldott lényt hazacipeljek az ágyamba. Sőt, igaziból már senkiben sem bízom. Egy csaj eljátszhatja a jó kislányt, és lehet, hogy közben meg vadász, aki ilyen taktikával ritkítja a hozzám hasonlókat. De ha választanom kellene, akkor inkább már egy fajtárs, vagy egy ember. A kettő közül valamelyik. Az utóbbit, ha megéhezek, akkor meg is ehetem, igaz nem szívesen, de ha ez kell ahhoz, hogy életben maradjak, akkor ezt fogom csinálni.
-Hát, én ha ki akarok kerülni valakit, akkor biztos nem a forgalmas városban mászkálok -néztem először furcsán a csajra, aztán elmosolyodtam. Érdekes taktika, az biztos. Ha nekem lenne olyan ellenfelem, akivel nem szeretnék találkozni, akkor értelemszerűen nem oda vonszolnám magam, ahol a legtöbben vannak. Inkább otthon maradnék, és ha már annyira megölne az unalom, akkor áthívnám a haverokat, mondjuk iszogatni vagy bármi. Szerintem sokkalta egyszerűbb lenne. De mindegy, nem is kötözködésből mondtam ezt neki, mert rátartozik. Csak egyszerűen furcsálltam a dolgot.
Amikor pedig ő kérdezte meg, hogy beülök-e vele valahova, akkor azért égett a pofám. Egy pillanatra elkaptam a tekintetem, az útra szegezve azt, és addig már ki is találtam egy „mentő dumát”. Mert ez így nincs jól, hogy egy lány hívogasson meg engem. Zavart a szerepcsere.
-De csak akkor, ha fizethetek -jelentettem ki, visszaszólást nem tűrően. Közben viszont végig le lehetett olvasni az arcomról a jókedvűséget. Annak ellenére, hogy történt egy-két nem kívánatos dolog a múltamban, valamennyire még mindig megőriztem magamban a vidám Maxit.
-Szóóval...-kezdtem bele elnyújtva a kérdésembe. -hova menjünk? -magamban végigpörgettem a lehetséges helyeket, ahova érdemes lenne benézni. Végül arra jutottam, hogy az egyik Pub tökéletes lenne. De nem akartam a csaj helyett választani. Én odamegyek, ahova ő akar, és nem fordítva.
Miután kimondta a kérdésemre a választ, elindultam az odavezető úton. Közben bevártam Laylát is.
zene: Nirvana - Girls | megjegyzés: Sorry a gyenge reag és a késés miatt :S



◊◊◊
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 09, 2014 8:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők
 
- Amit úgy kezdünk, hogy nem nagy dolog, az mindig óriási dolog... - nagy bölcs mondat volt tőlem, és közben figyeltem, ahogyan leült egy padra, és elkezdte mesélni, valójában mi az, ami történt vele...
- Nos, akkor úgy látom... nagy szerencséd volt, hogy épp arra járt - szóltam közbe halkan, és továbbra is hallgattam Shannát, és közben csodáltam őt, hiszen róla még én sem képzelném el, hogy vámpír lenne. Túl emberséges. - Hát, ezt nem igazán tudtad volna sokáig titkolni előtte... - magamba fojtottam a szavaimat inkább, mert látom, hogy sokkal többet jelent ez a férfi neki, mint bárki más... Leültem mellé a padra, és én is a távolba néztem, mint ő. -  Beléd szeretett... ezért képtelen volt bármit megtenni - halványan mosolyogtam egyet, majd folytattam. - ... de ez kölcsönös, látom rajtad - kacsintottam Shanna felé, és megfogtam a kezét.
- Én... én valami jó kis kevert italra vágyom... valami finom kis koktélra - kezdtem bele, és elnevettem magamat. - Egy ideig koktélokat készítettem egy bárban, szóval nagyon jó vagyok ebben is - ismét megszólalt belőlem az egoista dög.


zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
It's strange the things you remember
Kedvenc dal :



A poszt írója Holly Zalejska
Elküldésének ideje Szer. Jan. 08, 2014 11:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Layla + Maxi


[You must be registered and logged in to see this image.]

Aww értem, akkor csak átutazóban vagy itt? - kérdeztem vissza, bár eléggé egyértelmű volt, hogy ő nem itt lakik. Régen láttam már és fura volt újra találkozni vele, mert azóta az esett óta, amikor majdnem vámpír kaja lett belőlem, nos azóta eléggé kerülöm a vámpírokat. Bár azóta elég sokat öregedtem és nagyobb lett a tapasztalatom is, de akkor se szívesen barátkozom vámpírokkal, persze voltak és mindig is lesznek kivételek. Gyorsan elengedtem őt, mert nem akartam kényes szituációba keveredni, de azt hiszem már így is sikerült. Ez annyira tipikusan én vagyok, hogy csak na. Mindig sikerül valami idiótaságot csinálnom, amitől kicsit kínosan érzem magamat.
Én itt lakom. - mondtam neki habozás nélkül, mert ez volt az igazság. Persze egyenlőre még nincs saját otthonom, de a Salvatore ház is jó. Egy szavam nem lehet, én jól érzem ott magamat. Persze ott is minden a feje tetején áll, de nem ez számít, hanem az, hogy a barátaimmal lehetek.- És most úgy konkrét célom nincsen, csak valakit el akarok kerülni. - mondtam neki sietve, mert fogalmam sem volt, hogy hogyan reagálna arra, ha azt mondanám, hogy az egyik Petrova szellemmel találkoztam az előbb és őt akarom elkerülni. Jobbnak láttam azt, ha inkább kicsit ködösítve mondom a dolgot.
Nem lenne kedves esetleg valahova beülni? - kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen eléggé régen találkoztunk már és biztos sok érdekes dolog történt vele. Mindig szerettem meghallgatni azt, hogy melyik barátommal mi történt, hiszen egy vámpírnak sok érdekes sztorija lehet.



[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: -| MEGJEGYZÉS:-
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Kedd Jan. 07, 2014 9:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Elhiszem, hogy tudod milyen és sajnálom. - mondtam neki együtt érzően és nem is firtattam tovább a dolgot. Nem akartam elrontani a jó kedvünket. Rápillantottam, majd elnéztem a távolba, fogalmam sem volt, hogy miként fog reagálni a dologra. Oda sétáltam az egyik padhoz, majd leültem rá. Nem akartam megmozdulni, most túlzottan is jól esett a hideg szellő. - Tudod nem nagy dolog vagy fogalmam sincsen. - mondtam neki egy legyintés keretében, majd folytattam. - Bajba kerültem nem is olyan régen, mondhatni veszélyben volt most először az életem. Majd hirtelen megjelent egy férfi és megmentett, persze nem sejtette, hogy mi is vagyok valójában, mert túlzottan is emberi vagyok. - forgattam meg a szemeimet, de közben végig a távolba meredtem. - Vele maradtam jó darabig, pedig tudtam, hogy micsoda ő. Hiszen egy vadász bárhonnét felismerek, majd egy idő után le akartam lépni és ekkor rájött, hogy mi is vagyok valójában. Nos, amint látod még mindig élek és ő is. Egyszerűen képtelen volt megölni. - fejeztem be kicsit halkabban, mert fogalmam sem volt, hogy mi lehet vele. Talán kicsit aggódtam is érte.
Mert jól tudod, hogy imádlak. - kacsintottam egyet, majd hangosan felnevettem azon amit mondott. - De én is megszomjaztam, de nem emberi vérre, vagyis nem így. - mondtam neki őszintén, mert féltem attól, ha egyszer újra megpróbálom, akkor nem fogom tudni magamat leállítani.
Note: -
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jan. 07, 2014 7:23 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
vén barátnők
 
- Tudom, hogy féltesz... És nem vagyok túl emberi, csak tettem egy jót azzal a kislánnyal több évvel ezelőtt, mert tudom, hogy szörnyű felnőni szülő nélkül - kezdtem bele a mondatomban, de s végére összekuszálódtam én is, és aztán inkább abbahagytam, mert nem tudtam, még mit mondani hozzá. - Mégis mi történt veled? Tudod, hogy elmondhatod nekem - kérdeztem tőle a szemébe nézve. Amikor ilyenről esik szó, tudom, hogy nem egy jó történet lapul a háttérben, sokkal rosszabb és gonoszabb...
- Hm... Félhetsz is, de azt is tudom, hogy nem igazán félsz tőlem... én sem tőled - egy kis felüdülés volt az egész. - Elég jól kiment belőlem az alkohol hatása, most ismét szunnyad bennem egy kis szomjúság... Benned nem? - nevetgéltema kérdésem közben.

zene: - | megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 05, 2014 8:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Layla & Maxi



A telefon is majdnem kiesett a kezemből, olyan erősre sikerült az ütközés. De ebben végül is mindketten hibásak voltunk, mert én sem figyeltem, meg ő sem, mert másképpen nem történt volna meg ez. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy örülnöm kéne, vagy sajnálkoznom a szerencsétlenségem miatt. Végül is ha nem csattanunk, lehet úgy elmegyek mellette, hogy észre sem veszem. Hajlamos vagyok amúgy ilyesmire. Csak bambulok magam elé, és kapkodom a fejem, ha odaköszönnek nekem, mert nem figyelek eléggé a mellettem elhaladó emberekre, vagy egyéb lényekre. Layla kérdésére csak bólintottam, bár úgy éreztem ez költői volt, és nem is kellett volna rá semmit sem reagálnom.
-Hát bejöttem laptopot venni -böktem rá a szabad kezemmel az oldalamon logó táskára, amiben a gép helyezkedett el. A másik karomat még nem tudtam használni, mivel abba kapaszkodott a csajszi. Mondjuk ez nem igazán zavart, inkább furcsa volt egy kis idő után, mert már meg tudott állni a lábán anélkül is, hogy belém kéne csimpaszkodnia. -A másik ma felmondta a szolgálatot -magyaráztam beletörődött nyugodtsággal, pedig azért elég trauma volt ez olyan szempontból, hogy minden adatom azon a nyavajás laptopon volt. Képek a múltamról, amikor még én is ember voltam,  és a hasonlók.
-Te? Miért jöttél be és hova tartasz? -kérdeztem vissza, mert így illik. Amúgy sem siettem annyira haza, mert otthon csak a magány várt volna. Oké, elég fáradt voltam az egész napos kutyagolás miatt, de ennyi áldozatot be tudtam vállalni, hogy még maradok a városban Laylával, már ha szeretné. Amúgy nem jó ám egész nap egyedül lenni, mert nem tudsz kivel hülyéskedni, vagy csak simán beszélgetni. Éppen ezért általában át szoktam hívni a haverokat, néha piálok is velük délutánonként, bár azt el kell mondanom, hogy nem vagyok valami nagy alkesz. De azért néha kell.
Szóval megvártam a csaj válaszát, és újból, immár indiszkrétebben végigtekintettem a szerelésén. Stílusos, ahogy mindig, az alakja egyáltalán nem változott, ugyanolyan formás. Arcán sem vettem észre változást, szép volt, amilyenre emlékeztem, ergo külsőre bejött, bár nem voltak vele komolyabb terveim.



◊◊◊
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 04, 2014 3:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Ebben biztos vagyok, de nem is őket féltem.... - mondtam egyre halkabban, majd megálltam és szembe fordultam vele. - én téged féltelek. Nem akarom, hogy valami bajod essen. - mondtam neki őszintén, majd folytattam esélyt se adva arra, hogy a szavamba vághasson.- Én vagyok talán az egyik legemberibb vámpír és pontosan ezért tudom, hogy miről is beszélek. Egyszer már majdnem nekem is az életembe került az, hogy ennyire emberi vagyok. Egyszerűen csak nem akarom, hogy bajod essen. - mondtam neki egy szuszra, majd néztem őt. Reméltem nem sokkoltam őt, de muszáj volt elmondanom neki. Soha senkinek se beszéltem arról az esetről, de itt volt az ideje, hiszen nem akarom, hogy baja essen a nővérkémnek.
Tudom. - mondtam neki röviden, hiszen jól tudtam, hogy neki se volt könnyű élete.
Most félnem kellene? -kérdeztem tőle nevetve.
Note: -
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 04, 2014 7:16 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
- Nyugi, mindenre felkészültem... a hirtelen esetekre is - nos, hát ha netán ellenem fordulnának, és bántanák a lányt, van egy-két ''rossz fiú'', akik tudják, mi a dolguk akkor.
- Az élet mindig is kegyetlen volt, most sincs ez másképpen - nem igazán fűztem hozzá sokat, mert épp olyan sokat szenvedtem én is, mint ő. Lelkileg és fizikailag is.
- Hát, jó... Te akartad - mosolyodtam el, és vállat vontam. - Meg fogom tudni, hogy hol laksz ám - átment az egész lényem vigyorgásba, mert könny lesz kideríteni ez.
Vissza az elejére Go down

avatar
Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
It's strange the things you remember
Kedvenc dal :



A poszt írója Holly Zalejska
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 12:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Layla + Maxi


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem értettem, hogy mit képzel magáról az a kis szellem lányka, de komolyan. Attól, hogy ő még Petrova nem fog megijeszteni vagy éppen parancsolgatni. Elég nagy erőm van, persze nem vagyok egy Esther, de akkor is hatalmas erővel rendelkezem. Ott például az a tény, hogy Lexi látását visszaadtam és még élek. Szerintem ez elég bizonyíték rá és az a szerencséje a kis csajnak, hogy eljöttem onnét. Mert kezdett nagyon dühíteni a stílusával, illetve talán kicsit sajnáltam is az ördögi Kath-ot, hogy ilyen húga volt és van, de részben azt hiszem meg is értetetten, hogy miért nem törte magát azon a Petrova család, hogy visszahozza őt. Egy ennyire megszállott és fura lányt magam sem akartam volna visszahozni. Nem is tudom már ki a rosszabb ő, vagy Katherine, de mindegy is. Ez nem az én dolgom. Egy kicsit dühös voltam, pedig soha nem szoktam, de neki sikerült megtenni. Még az a szerencséje, hogy nem sújtottam valami átokkal, vagyis valami rossz fajta varázslattal.
Teljesen a gondolataimba merültem és észre se vettem azt, hogy valaki szinte pont szembe jön velem, így neki mentem, vagyis csak félig. Szerencsére nem frontálisan ütköztünk, de így is sikerült majdnem fenékre ülnöm ezért is kaptam el a karját. Már éppen mondani akartam valami csípőset, hiszen nem voltam valami rózsás kedvembe, de ő megelőzött a szavaival. Felpillantottam rá és hirtelen elkezdtem gondolkodni, hiszen ismerős volt az arca. - Maxi? - kérdeztem kicsit csodálkozva, hiszen nem értettem, hogy mit is keres ő itt. Illetve reménykedtem benne, hogy esetleg szólna, ha a városba jön, főleg mert régen egész jól kijöttem. Talán ő a másik vámpír akit nem utálok. Azt hiszem tényleg nem csak Stefan volt a kivétel és még ott van Lexi is, bár nem tudom, hogy vele mi lesz, mert nem éppen indult túl jól a barátságunk. - Te mit csinálsz itt? - kérdeztem még mindig kicsit döbbenten, majd ekkor jöttem rá, hogy még mindig a karjába kapaszkodok, amit gyorsan elengedtem.



[You must be registered and logged in to see this link.] ZENE: -| MEGJEGYZÉS: Bocsi, nem lett a legjobb Neutral

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
Humor :
ζ Sweet



A poszt írója Shanna Kwanten
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 11:44 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Shanna & Sofia
To my very old friend

Persze én ezt értem, meg azt is tudom, hogy az emberek már sokkal nyitottabbak mindenre, de én akkor is féltelek, hiszen ők emberek, szóval azért tudod nem mindig jó bennünk megbízni. - vallottam be őszintén neki. Hiába voltam emberpárti, meg minden, akkor is féltettem Sofia-t, mert nem akartam, hogy bárki is ártson nekik. Én szerettem az embereket és nem is bántottam őket, de ők azért mindig is elég kiszámíthatatlanok lesznek.
A kínzás, ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nekünk mit kellett kiállnunk. -még a hideg is kirázott tőle. Talán én ezért is vagyok ennyire nyugodt és tündéri vámpír, mert nem akarom, hogy más is szenvedjen. Nekem szenvednem kellett, de másnak nem kell, vagyis én nem leszek igazi, öldöklös vámpírka.
Hol marad az izgalom és a rejtély? - kérdeztem tőle nevetve és végig őt néztem mosolyogva. Biztos nem fogom neki elárulni, mert kíváncsi vagyok mennyi ideig tartana kiderítenie eme apró kisvárosban, hogy merre is lakom. -
Note: -
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 7:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Shanna & Sofia
- Tudod, sokszor meglepődöm egyes személyeken, és legfőképp a reakciójukon... Ők is ezekhez tartoztak, de megígértem a kislánynak, hogy soha többé nem kell félni, tehát biztonságban lesz - mosolyodtam el kicsit ezután, majd továbbléptem.
- Bírom, amikor igazat adsz nekem - kacsintottam egyet Shannára, majd folytattam. - Nehéz dolog ez, mert valóban kemény, mert életem nagy részét úgy töltöttem, hogy mindenkit kínoztam, vagy épp megöltem - egy kisebb fintor jelent meg az arcomon. - A kínzást nem hagytam el, de a gyilkolást, azt bizony el - vigyorogtam egy keveset, mint aki nem normális. - Nos... akkor hát, merrefelé is laksz, te lány? - mintha nem lenne mindegy, mert hamar megtudnám.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 12:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Layla & Maxi



Második játék.
Elég hosszú történet, mit is kerestem a városban, de akkor kezdjük is el. A reggelem azzal kezdődött, hogy tönkrement a laptopom. Mivel én kifejezetten modern csávó vagyok, ezért mindenképpen szükségem volt arra a gépre. Csakhogy hiába jött ki a szerelő, kiderült, hogy nem lehet megjavítani. Pontosan ezért elnéztem először is a bevásárlóközpontot céloztam meg, hogy vehessek ott egy új lapit. Útközben összefutottam   a haverokkal is, akik végül elcsábítottak az egyik bárba. Körülbelül jó egy órát töltöttünk el ott, és csak azután sikerült meglépnem, folytattam az utamat az üzletek felé. Mindent bejártam, különféle elektronikai boltokban meglestem a kínálatot, mire sikerült megtalálnom köztük a megfelelő számítógépet. Szóval elég hosszú napom volt már így is, arra vártam, hogy végre hazaérjek és pihenhessek egy picit, mert eléggé lefárasztott a keresgélés. Meg amúgy is elég lusta vagyok, ezt azért nem árt tudni rólam, ergo nekem még sok is volt ennyi séta a városban. De fölösleges lett volna autóznom, ilyen rövid utakra ritkán veszem elő a járgányt.
Szóval a lakásomhoz sétáltam Mystic Falls nyüzsgő főutcáin keresztül. Oldalamon a laptop táska, abban pedig a gép. Ez pedig ismerős érzéseket váltott ki belőlem, nem véletlenül. Évekkel ezelőtt még egy rock bandának voltam a gitárosa, és a háttérénekese, még mielőtt vámpír lettem. Emlékszem, volt, hogy a fél városon keresztül cipeltem a gitártokot a benne rejtőző hangszerrel együtt. De már azok az idők is eltűntek... hogy mi maradt? Egy éhes, ragadozó tekintet, amivel pásztáztam a körülöttem elhaladó embereket. Néztem az önfeledt mosolyt az arcukon. Azt a tudatlan mosolyt, mert ha ismernék ezt a világot, akkor lehet, hogy nem lennének ilyen vidámak. Régebben én is viccesebb figura voltam, de újabban eluralkodott felettem a negatív énem. Csak arra tudok gondolni, hogy mi vár rám. Katasztrofális magánélet, életuntság kétszáz év után, rengeteg gyilkosság. Nagyon hívogató jövő.
De még mielőtt megint túlságosan  elmerültem volna a gondolataimban, megcsörrent a telefonom. David írt, hogy menjek ki velük ma, vagy a következő nap. Éppen az üzenetet olvastam, mikor valaki nekicsapódott a vállamnak. Vagy én csapódtam neki valakinek. Felkaptam a fejemet, hogy lássam ki is az „áldozat”. Egy szép arcú, fiatalos, hosszú feketés hajú csajszi állt előttem. Gyorsan átfutottam az agyamban lévő láthatatlan névlistámat, és végül sikerült is beazonosítanom a lányt. Ő Layla, az egyik boszorkány. Régebben összefutottunk a kávézóban, onnan ismerem.
-Húú, bocs. Nem akartam -kezdtem bele rögtön a mentőszövegembe. Eddig még nem volt vele összetűzésem, bármilyen vitám, és reméltem, hogy meg fogja bocsájtani ezt a kis bakit is. -Jól vagy, ugye? -lestem rá kérdő tekintettel, és végigmértem.



◊◊◊
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 02, 2014 8:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Adél & Aaron


Mostanában tényleg kezdek egy kicsit kifordulni önmagamból, de ez igazából most még elnézhető. Mert tulajdonképpen később még cserébe kérhetek valamilyen szívességet. Habár jelen pillanatban fogalmam nincs, hogy mit. Nem áll olyan közel hozzám és nem is fog, hogy megsirassam, ha esetleg elveszíteném. Milena-val szemben még ezzel is számolnom kell, hogy lesz pár járulékos veszteség. De vannak olyan emberek, akik nem tartoznak azok közé, akiket félek elveszíteni. Erősnek kell maradnom és nem szabad őt is beengednem ebbe a belső körbe, hiszen teljesen megváltoztam az utóbbi időben. Neal-nek köszönhető ezzel tisztában vagyok, de most is, hogy eltűnt még mindig hatással  van rám.. Aggódok, mint egy idióta liba, hogy mi lehet vele.. Az is előfordulhat, hogy csak tesz a fejemre magasról. Mégis ki vagyok én? Egy senki.
- Ezt elmondhatnád neki is. - Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Nem vagyok az a típus, aki szerencsésnek tartja a másikat, mert a társaságában lehet. Eléggé elviselhetetlen tudok lenni, de ennek a srácnak a jó oldalamat mutattam meg. Csak el ne fusson, mikor meglátja, hogy ki is vagyok valójában.
- Persze. - Nem akkora tragédia, ha most megadom neki a számomat. Legalábbis azt hiszem. Amúgy sincs mostanában túl sok dolgom, szóval tulajdonképpen teljesen nyugodtan hívhat bármikor.. Állok szolgálatára. Bár kétlem, hogy fejvesztve fogok rohanni, de nehogy elkiabáljam. Kezdek olyan dolgokat művelni, amiket régebben soha. A végén még teljesen megváltozom..





•• Words: 223 •• Music: ez •• Note: köszi a játékot  31  •• ©️


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 02, 2014 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Adél &

Aaron


Minden követ megmozgatnék, hogy megtaláljam a szerelmem gyilkosát. Ideges voltam, de még sem mertem kimutatni az érzéseimet, azt hittem a lány egy érzelgős kis pojácát fog látni bennem. Rá néztem azokkal az ég kék szemeimmel és azt mondták ajkaim helyett, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy segítségemre lenne és velem tartana, hogy mindent megtegyünk, hogy megkeressük az a lányt.
- Olyan kedves vagy, irigylem azt a férfit aki a magáénak tudhat téged - Mosolyogtam és tényleg irigykedtem már már.
- Tovább kutatod, elkéremhetném a számod, ha esetleg baj lenne? - Vetettem rá még egy pillantást ahogyan kipögyögi nekem a számát és gyors puszival köszöntem meg kedveségét és eltüntem a semmibe.

▽▽▽



▷ - ▷ - ▷ szióka én meg ichlet hiányban szenvedek! ▷ ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 01, 2014 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next


Adél & Aaron


Tényleg nem értettem, hogy miért segítek rajta. Talán azért, mert van egy közös motivációnk. Méghozzá a bosszú. Mondhatni engem is ez hajt és tisztában vagyok vele, hogy milyen erős érzéseket képes kelteni az emberben. Néha nem is gondolkozom csak cselekszem, mint amikor találkoztam Milena-val. Nem volt teljesen tiszta a tudatom, de kivételesen nem származott belőle semmilyen baj. Sőt mondhatni a düh, amit éreztem az adott erőt ahhoz, hogy felülkerekedjek rajta.. Szóval nem mindig olyan rossz ez az egész. De azért nem árt odafigyelni.
- Pontosan. Egy idő után képzelődni kezdenek, majd végül egyszerűen csak meghalnak, ha nem találják meg rá a megoldást. - Nem tudom, hogy hihetek-e annak amit Milena mondott, de úgy érzem még nem ért végett köztünk ez a kisebb csata, szóval valószínűleg van egy kiskapu ebben az egészben.
- Fogalmazzunk úgy, hogy egy cipőben járunk. - Nem vagyok a vámpírok elsőszámú rajongója, mert más sem tesznek, mint pusztítanak és ölnek. Szívesen segítek az olyan embereknek, vérfarkasoknak, akik még nem tudják, hogy ez az egész pontosan hogyan is zajlik.. Láthatóan nagyon kezdő, de örömmel készítem fel az ellenségével való találkozásra.
- Mikor készen állsz arra, hogy szembe szállj vele minden egyes Caroline-t felkeresünk a városban.. Aztán, ha megtaláltad azt teszel vele, amit akarsz. - Nem rohanhat oda fejvesztve, mint akinek fogalma nincs, hogy mégis mit csinál. Meg, hogy mi is ő. Egy kicsit azonosulnia kell önmagával és a természetével.. Onnantól kezdve pedig azt hiszem nem kell féltenem.





•• Words: 239 •• Music: ez •• Note: <3 •• ©


Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Pént. Okt. 20, 2017 8:11 pm
Pént. Okt. 20, 2017 8:09 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3