A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls utcái


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :

You will never know how much I care. You are my best friend my soul mate and my everything. You mean the world to me and I never want that to end. Me without you is like Adam without Eve. It is just unnatural. you might just be my best friend and I might not be anything to you.
But I do love you with all my heart.

† Hobbi & foglalkozás :
event organiser ϑ



Prudence Geneviev Abélard ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 08, 2016 10:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Geneviev && Dayton

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i want to hate you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyszer már magam mögött hagytam és be kell vallanom egyszerűbb volt úgy, hogy azt hitte meghaltam. Nem számított rám, nem keresett, de most már esélyem sincs arra, hogy ne tegye tönkre a lelki békémet. A puszta híre annak, hogy közelebb van hozzám, mint gondolnám annyira lesújtott engem, hogy nem bírtam megállni a lábaimon. Mégis a külvilág számára egy pillanatra sem engedtem volna a kemény tartásomból.
Ugyan kérlek.. Ha szerettél volna, akkor nem próbálsz meg megölni. – Nem érdekelnek az ócska magyarázatok. Baleset volt. Ezt én magam is tudom, mégis becsapottnak éreztem magam, mert segíthettem volna a helyzeten. Megelőzhettük volna, ha tudom, hogy mivel is nézek szembe. Hogy ki is a férfi, akit szeretek.
De, hogy jobbat mondjak.. Ha igazán szerettél volna, akkor nem sétáltál volna el olyan könnyedén. Akkor pedig nem lennék ilyen veled, mert még mindig tisztában lennél azzal, hogy életben vagyok. – Egyfajta csodának köszönhető az egész, hogy még életben vagyok. Mert, ha rajta múlik, akkor biztos vagyok benne, hogy nem élvezhetném az élet örömeit. Nem akarok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. Lehet, hogy most már tudom, hogy mire számíthatok, hogy mivel is kellene szembenéznem, de még mindig úgy érzem, hogy jobb őt elkerülni és a bonyodalmakat, amit az életembe hozott.
A legkevésbé sem számít, hogy mit mond a szívem, ha az eszem kezében van az irányítás, nem gondolod? – Sosem engedném át magam annak a gyengeségnek, ami akkor lengte körül a lényem, amikor vele voltam. – Mellesleg vőlegényem van. Továbbléptem. Talán neked is meg kellene próbálnod. – Hirtelen ötlettől vezérelve ömlenek belőlem a szavak. Azt hiszem, ha másra nem is, de erre a szerepre tökéletesen megfelel majd Damien. Nem szeretek kihasználni másokat ilyen kegyetlen módon, de ha nincs más mód, kénytelen vagyok.




take me back to the start

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem tetszik. 38[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Keresem :
Megtaláltam szívem hölgyét!
† Tartózkodási hely :
๑ Ahova megyek



Dayton Morgan ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 08, 2016 9:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Gen && Dayton

Újra együtt..
[You must be registered and logged in to see this image.]

Régen nem vert így a szívem. Egyszerűen érezni akartam őt megint, a ködfátyol, ami elhomályosította elmémet, az még mindig ott lebegett szemeim elött.
Olyan gyönyörű, semmit nem változott, csupán be illeszkedett a társadalomba, amit én is tettem.
Ajkai most is hívogatnak engem.
- Nem hazugság. - Folytatom rendes nyelven, és nem a szerelem nyelvén. Megrázom a fejem, és le se veszem a szemem róla. Testem elkezd remegni az idegességtől, és tőle, hiszen megrészegít engem.

Ebben a pillanatban senki más nem érdekel, semmilyen más nő nem kell csak ő, de neki nem kellek.
- Soha nem hazudtam neked, és nem is teszem ezt most se.- Sütöm le zöld szemeimet.

Szavai úgy marnak lelkembe, ahogyan azt csak egy bántott nő tud marni egy szerelmes férfiba. Nem hiszem el, hogy iyleneket mond, nem hiszek a fülemnek, nem és kész nekem ez sok. Megragadnám, és megránám, hogy Geneviev te vagy az én életem, a mindenem ne tedd ezt velem.
Erről bezséltek hát nekem, hogy a vámpír lét ezt is felerősíti. HOgy fájhat, valami ennyire pokolian?
[You must be registered and logged in to see this image.]
Meghallom szíve verését, és mosolyra húzom a szám.
- Lehet, hogy te a száddal azt mondod, hogy menj, de a szívet azt üti maradj.. - Préselem ki lassan a szavakat, amik kis megnyugvást jelentenek nekem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fájt az igazság, hogy próbál engem eltünteni, fájt, hogy kiakar törölni, mert a szemében láttam, amit láttam ő az én egyetlenem, akit nem akartam bántani. Nem tudtam, mi van bennem, ennek születtem..


zene ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :

You will never know how much I care. You are my best friend my soul mate and my everything. You mean the world to me and I never want that to end. Me without you is like Adam without Eve. It is just unnatural. you might just be my best friend and I might not be anything to you.
But I do love you with all my heart.

† Hobbi & foglalkozás :
event organiser ϑ



Prudence Geneviev Abélard ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 07, 2016 6:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Geneviev && Dayton

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i want to hate you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Miután sajnálatos módon megtörtént az elkerülhetetlen a lehető leghamarabb akartam elhagyni a helyszínt, mert tényleg nem volt kedvem ehhez az egészhez. Főleg, hogy pontosan tudom, hogy milyen hatással van a közelsége rám. Régebben az egész lényem részese volt és minden döntésemben ő volt az első tényező, amit figyelembe vettem most mégis a lehető legtávolabb akartam tőle lenni. Egyszerűen nem akartam őt látni. A kettőnk dolga nem úgy végződött, ahogyan szerettük volna, és úgy érzem az egész hazugságokra épült. Én mindig őszinte voltam vele, de ő velem szemben olyan titkot rejtegetett, ami nem elfogadható.
Reméltem, hogy könnyen lezárhatom a dolgot, mintha nem én lennék az, aki vagyok. Ennek az egésznek soha nem kellett volna megtörténnie. Hiba volt. Jobb lett volna, ha a kávémba köpnek és tisztában vagyok vele, mintsem egy találkozó vele.
Ne merj a szerelmednek nevezni. – Keserű szájízt okoz a kegyetlen hazugsága. Ami kettőnk között volt az már egyértelműen a múlté. Nem számít, hogy mit érez a szívem. Az életem, a közös életünk akkor megszakadt, amikor úgy gondolta, hogy a vérem sokkal nagyobb biztonságban lenne a saját gyomrában, mintsem az ereimben.
Nem kérek a hazugságaidból. – Bármennyire is szerettem Franciaországot, a kultúrát és a csodálatos művészetet, ami beragyogta az utcáit, elvágtam magam az országtól azután, hogy már nem emlékeztetett másra, mint egy kegyetlen, keserű emlékre. – Semmi közünk egymáshoz. Ez pedig így van már évtizedek óta, ha nem haragszol nagyon szívesen élvezném tovább az életem, aminek nem vagy a részese. De pont emiatt is olyan jó. – Bántani akarom. El akarom taszítani magamtól. Azt akarom, hogy meggyűlöljön, mert így kiutat találhatok abból a bajból, amibe a szívem akar belevezetni.



take me back to the start

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem tetszik. 38[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Keresem :
Megtaláltam szívem hölgyét!
† Tartózkodási hely :
๑ Ahova megyek



Dayton Morgan ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 07, 2016 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Gen && Dayton

Újra együtt..
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szerencsére a kávé épségben maradt, hála a szépségemnek, illetve már nem az enyém. Vajon van valakije? Úristen, azt se tudom még, hogy igaz-e, hogy megtörténik ez-e velem most? Szíve dobbanásai azt jelzik igen is él, de hogy lehet?

Megöltem, emlékszem. Így lettem az, aki vagyok. De akkor ő most micsoda? Vámpír lenne tán, vagy egy vámpírboszorkány? Létezik ilyen? Kavarogtak bennem a kérdések, de a legnagyobb kérdést fel se merem még tenni..
Megbocsájt-e nekem valaha?

Le fagytam, akkor tényleg a reinkarnációját látom, vagy mi lett, egy pillanatig hagytam, hogy elsétáljon mellettem, haja meglibbent és akkor pillantottam meg egy ismerős anya jegyet.

- Várj!- Suttogom, majd ismét melé lépek.
- Ismerlek szerelmem. - préselem ki szavakat olyan kegyetlenül mardosnak.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szemeim elött ködfátyol lebegett, hiszen nem fogtam fel a történést, öreg szívem, amirégen az ő nevére vert ismét ugyan azt az ütemet játszotta.
- Geneviev Abélard - Suttogom, majd folytatom...
-Je t'aime encore, ne pas me laisser ici.- Mondtam megkopott francia tudásommal, hogy "még mindig szeretlek, ne hagy itt engem"
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fájt az igazság, hogy próbál engem eltünteni, fájt, hogy kiakar törölni, mert a szemében láttam, amit láttam ő az én egyetlenem, akit nem akartam bántani. Nem tudtam, mi van bennem, ennek születtem..


zene ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :

You will never know how much I care. You are my best friend my soul mate and my everything. You mean the world to me and I never want that to end. Me without you is like Adam without Eve. It is just unnatural. you might just be my best friend and I might not be anything to you.
But I do love you with all my heart.

† Hobbi & foglalkozás :
event organiser ϑ



Prudence Geneviev Abélard ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 06, 2016 11:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Geneviev && Dayton

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i want to hate you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mivel tényleg nem szeretnék a szükségesnél tovább maradni a városban fél kézzel elkezdek egy rövid üzenetet pötyögni az asszisztensemből, amiből megérheti azt, hogy amint visszaérek indulunk is, szóval álljon minden készen. Nem azért jöttem a városba, hogy Dayton-nal összefussak. Soha nem akarom őt többé látni. Túlságosan elgyengítene az, hogy újra láthatom. Azt hiszem mindkettőnknek jobb így. Habár azzal a tudattal kell együtt élnie, hogy meghaltam, de nekem meg azzal a tudattal kell tovább élnem az életem, hogy a férfi, akinek kitártam a szívemet meg akart ölni. A legrosszabb, hogy nem is éreztem mi rejlik benne. Mert, ha tudtam volna sokkal egyszerűbb lett volna az egész. Számítottam volna rá. De így.. Váratlanul ért az egész.
Ahogy felbukkan előttem, mint valami emlegetett szamár megfagy ereimben a vér és kis híján kettőnkre borítom a kávét, annak köszönhetően, hogy összeütköztünk, de mivel túlságosan sajnáltam a felsőmet könnyedén kiküszöböltem ezt az apró problémát ezzel megóvva az egyik kedvenc felsőmet.
Meg kell nyugodnom, mert hosszútávon a hevesen verdeső szívem árulkodó jel lehet. Most jelen pillanatban, mindössze a váratlan összeütközés táplálja, ami még egy darabig érthető, de jobb lesz elcsitítani, mintha semmit nem jelentene a velem szemben álló férfi.
Elnézést, de szerintem összekever valakivel. A nevem Pruedence. Mellesleg van ennél fontosabb dolgom is, szóval.. – Minden további nélkül próbálok meg elsétálni mellette, ha nem állít meg. Komolyan mondom, hogy egy hajszál választ el engem attól, hogy felképeljem és kérdőre vonjam, hogyan volt képes arra, hogy megöljön. Miért nem volt képes uralkodni a benne lakozó sötétségen? Én magam sem voltam mindig tisztában, hogy mi is lakozik bennem, mégis képes voltam uralkodni a démonaim felett és soha nem estem át a ló túloldalára. Őt pedig az irántam érzett szerelme sem volt képes visszatartani. De az is lehet, hogy az a bizonyos szerelem, amiben én olyan vakon hittem, mindössze csak az elmémben létezett és egyedül én éreztem úgy, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről, mikor meglátom. Fontos volt a számomra. Az, hogy beleszerettem az egész életemben elkövetett hibák legnagyobbja. Mert gyenge lettem. Rosszabbul is végződhetett volna, akkor pedig nem lennék most életben.


take me back to the start

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem tetszik. 38[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Keresem :
Megtaláltam szívem hölgyét!
† Tartózkodási hely :
๑ Ahova megyek



Dayton Morgan ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 06, 2016 9:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Gen && Dayton

Újra együtt..
[You must be registered and logged in to see this image.]

Találkoztam útközben egy régi ismerősömmel, akinek segítettem. Remekül elbeszélgettünk, hajtottuk a csajokat. De ma valahogy nem tudtam nagyon oda figyelni. Miután találkoztam Sierával, szőke fürtjei felébresztették bennem a vágyat, és a hiányt. Vágytam rá, hogy megint együtt lehessek szeretett jegyesemmel, de még is tudom, hogy az lehetetlen. Megöltem és ezen nem tudok változtatni semmilyen formában.
Világ életemben marni fog a bűntudat, amit tettem. Senkit így nem szeretem. Sétálok az utcán, gondolataim már nem a szeretett nőn, hanem egy jó nagy hamburger körül forognak. Finom gyors kaja kéne ide, meg is álltam az első KFCnél. Régen nem voltak ilyenek, hogy csak megállok, veszek magamnak valamit és kész, mondjuk kocsma volt, de ott sör volt a legkellendőbb. [You must be registered and logged in to see this image.]
És persze a szajhák, régen jó fiú voltam, és szerelmes.. Most pedig megtörtem, senki nem tudja, nem is látja, hogy mit érzek, hiszen nem engedek a halál óta közel magamhoz senkit. Volt egy lány, de megbántam, hogy kezdtem szeretni. Féltem, hogy megölném így elhagytam. Isten tudja mi lehet vele.
Akkor volt, hogy talán valakit beengedtem az életembe, persze nem nyíltam meg, hiszen neki se árultam a titkom, hogy született vámpír vagyok, vagy mi az isten, egy szörny vagyok, de én nem így fogom ezt már fel, hanem úgy, hogy örökké a buli és a nők marad nekem.
Séta közben jobbra fordítottam a fejem, és megpillantottam Gent. Gent?!! Nem! Lehetetlen!
Át siettem a túloldalra, ahol ő éppen a kávéjába merült.
Mit mondjak, hogyan szólítsam meg. Szia? Miért ész nem.. és, ha csak egy reinkarnáció? Vagy megörültem a vér hiányától?
Vámpír sebesével elé kerültem, és persze összeütköztem vele. Ahogy ismertem a kávé a fejemen landol.
-Gen? – Mosolyom reménykedő, és fájdalmas volt. Szép munka Dayton, ez nem haladás, csak hátralépés. Most mi legyen? Felébredek ebből az álomból? Még mindig Harrisonnál vagyok, és az ő tacskója nyalogatja majd a pofám, hogy kelljek fel? Vártam…


zene ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :

You will never know how much I care. You are my best friend my soul mate and my everything. You mean the world to me and I never want that to end. Me without you is like Adam without Eve. It is just unnatural. you might just be my best friend and I might not be anything to you.
But I do love you with all my heart.

† Hobbi & foglalkozás :
event organiser ϑ



Prudence Geneviev Abélard ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 06, 2016 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Geneviev && Dayton

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
i want to hate you

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az esküvő a kezdeti nehézségek ellenére tökéletesen lezajlott és nem mondhatnám azt, hogy ezt annyira másoknak köszönhetik. Ha én nem vagyok, akkor még a virágokat is csak úgy odahányják. Mert miután megkaptam az igazi virágokat jóformán magamnak kellett elhelyeznem őket, mert annyira vakok dolgoznak nekem néha, mintha nem lenne semmi esztétikai érzékük. A legtöbbjük pedig pontosan arra vágyik, hogy egykoron ugyanazt a munkát végezhessék, amit jómagam, de ilyen hozzáállással nem igazán fogják az ilyesmit elérni. Plusz tőlem csak tanulhatnak, mert nagyon jól végzem a munkámat és bármennyire képesek felidegesíteni élvezem is.
Mivel az esküvő lezajlott itt az ideje annak, hogy hazamenjek. Elküldhettem volna az asszisztensem kávéért, de attól félek az alapján, ahogy az elmúlt időszakban viselkedtem vele még a végén beleköpne ezért jobbnak láttam, ha inkább én végzem el ezt a nemes feladatot. Amúgy sem vagyok olyan, aki elvárja, hogy mindent megtegyenek neki. Egyszerűen csak azt akarom, hogy a munkájukat végezzék. Lassan pedig ott tartok, hogy Damien-t is felbérelem, de őt arra a célra, hogy befogja a száját és meg se említse a múltam sötét árnyát. Nem akarok róla tudni. Így is frusztráltabb lettem a tudattól, hogy egy városban tartózkodunk. Ezért is akarok a lehető leghamarabb eltűnni innen. Elég nagy a város kettőnknek, de véletlenek történhetnek, és könnyedén találkozhatunk, ha esetleg úgy hozza a sors. Ezért sem bámészkodtam különösebben sehol sem, csak haladtam előre, mintha semmi nem számítana. Vagyis egy valami számított. A kávém. Ezután pedig már csak annyit kell tennem, hogy visszamegyek a hotelba felkapom a cuccaimat és mehetek is el innen. Semmi másra nem vágyom csak, hogy olyan nyugodtan folytassam az életemet, ahogyan azt már jó pár évtizede teszem.  

take me back to the start

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
• remélem tetszik. 38[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 19, 2015 12:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Armand && Harper
family is not blood it's love

Szívesen mondtam volna, hogy Armand semmit sem változott, de nem ismertem annyira, hogy bátorkodjak ilyen kijelentéseket tenni. Szívesebben szeparálta el magát tőlünk, minthogy bármikor velünk lett volna és az sem segített, hogy ugyanúgy nézett ki, mint Patrick, hiszen éppen emiatt különböztek egymástól. Szerettem őt is. A testvérem volt és örültem volna annak, ha közelebb enged magához és ez a társalgás is átlépi a formalitások szintjét, ám ahhoz előbb az kellett volna, hogy mélyebb, igazibb legyen a kapcsolatunk… erre nem sok esélyt láttam, minden alkalommal elszomorított a tény, hogy a másik bátyám valamilyen okból kifolyólag nem volt odáig a családunkért. Persze megértettem… eléggé elfuserált egy közösség voltunk tekintve, hogy négyen voltunk testvérek három apától, emiatt sokszor forgattam a szememet. Lefogadom, hogy Armand a legkisebb húga létezéséről nem is tudott. Talán még Patrick sem.
- Neked fogalmad sem volt arról, hogy Patrick is itt van? – Miért vagyok meglepve. Költőivé vált a kérdésem rájőve, hogy Armand nem arról volt híres, hogy foglalkozzon velünk, sóhajtottam egyet, ezzel leginkább magamba szívva egyfajta erőt, ami elősegítette, hogy a továbbiakban is reményt tápláljak az irányába. Nem fogom feladni, ha már ide jöttem, akkor magam mellé fogom állítani az ikerbátyáimat. Szükségem volt rájuk, kellettek a támaszok az életembe, nélkülük… elveszett voltam.
- Azért nekünk néha elárulhatnál néhány információt. Nem lenne muszáj idegeneknek lennünk, akik még ünnepekkor sem találkoznak, mert az egyikőjüket nem érdekli a másik. – Mély levegő vettem. Miért is törtem magam? A hétköznapokban világéletemben pozitív személyiség voltam, aki képes volt félretenni a problémáit egy mosoly és beszélgetés erejéig egy ismeretlennel, de ha a család jött szóba, elszomorodtam. Miért nem lehetünk normálisak?
- A feleséged? – Ledöbbentem, ez rángatott ki a gondolataimból. Elvett valakit és erről eszében sem volt értesíteni senkit? Komolyan csodáltam ezért a leszakadásra való törekvéséért, amit véghez is vitt és nem foglalkozott senkivel, aki szerintem nem érdemelte meg vagy akivel csak nem akart szóba állni. Én is szívesen lettem volna ilyen, de a személyiségem nem engedte… talán majd most, amikor leginkább hozzá sem szólnék senkihez vagy ha igen azt mondanám nekik, hogy hallgassanak el és menjenek a közelemből. – Megnősültél? Mikor? – Kérdeztem őszintén érdeklődve. Mennyi dolog lehet, amiről nem tudok.


©
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
H E R majesty



Armand Hawthorne ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 30, 2015 4:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Harper && Armand
just a little girl...

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez elég sokat megmagyaráz. Bár kérdéses, hogy mégis milyen isteni csoda kellett ahhoz, hogy ilyen hosszú idő után a fivérem és én ismét egy városban éljük a napjainkat. - Sosem rejtettem véka alá, milyen érzések is fűznek az ikertestvéremhez. Az nem volt elég, hogy ugyanazon arccal éltük a mindennapokat, minden egyéb finomságot megkaptunk ezáltal, míg gyerekek voltunk. Folyamatában egymáshoz hasonlítgattak bennünket, egy idő után már nem volt kérdéses, hogy miért is nem hasonlítunk egymásra jobban. A rengeteg beszéd arról hogy mi a közös pont kettőnkben, kimerítette azokat a bizonyos tartalékokat, nem volt már erőm azzal foglalkozni, hogy meglássam fivéremben azt a jót, amit csak testvér tud látni. Habár kettőnk esetében igencsak vitathatnánk, hogy melyikünk a jobb. A lépéseink meghatároztak bennünket, és míg ő lett az, aki tartotta a kapcsolatot a húgunkkal, én pedig messzire elkerültem mindkettőt, addig én egyedi, önálló életet alakítottam ki önmagamnak és annak a családnak, amit egyszer majd meg fogok tudni teremteni magam mellé. Soha nem arra vágyódtam, mint amire egy normál ember kivetné a hálóját. Nekem mindig más kellett. Nézzünk csak rá a feleségemre; választhattam volna egy normális, odaadó szépséget, aki keveset beszél, de ízletesen főz. Ehelyett olyat vittem a házamba, aki problémás, lázadó, szenvedélyes és az erkölcs legkisebb mértékét sem produkálja. Ez a saját magam bizonyítványa.
Alig érzékelhetően, a magam elegáns módján vontam egyet a vállamon, látszólag nem sokat törődve azzal az információval, hogy a városba költözött, de lett volna miért aggódnom emiatt. Az isten szerelmére, ez hiányzott még. Ugyan látszólag nem törődtem a családi kapcsolatokkal, de így kénytelen leszek figyelni az egy szem húgomra is. Ez olyan, mintha még mindig otthon lennénk. Nem mutattam feléjük túlzott érdekeltséget, de ha valaki rátámadt volna, értelemszerűen az életem árán is védelmem alá veszem. Ez ilyen egyszerű, családi hóbort volt, tanúbizonyosságot téve arról, hogy nem voltam pszichopata, vannak érzéseim. Valószínűleg ezért voltam annyira félelmetes. A pszichopata legalább nem érez semmit. Én éreztem, és ezzel együtt követtem el olyan bűnöket, amelyeket nem bocsájt meg nekem épeszű ember.
- Hát. - túrtam hátrafelé a hajamat, majd én is felvettem vele a szemkontaktust, és egy féloldalas mosolyra húzódott a szám. - Nem vagyok az a fajta, aki világgá kürtöl mindent. És míg a drága testvérünk előszeretettel pakolja ki a portréit, ezzel árulva el lelke legféltettebb titkait, én inkább csak magamnak festek. - Őszinte felelet volt, sosem értettem Patrick túlzott érzelmességét a festményei iránt. Vagy inkább az iránt, hogy azt akarja, minél többen lássák a műveit. - Ezen túl, a feleségem után jöttem a városba. - Lehetséges, hogy ezt az információt ők nem tudták rólam. Nem küldtem nekik esküvői meghívót.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 20, 2015 7:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Armand && Harper
family is not blood it's love

Armand nem az a fajta volt, aki engedett a feltétel nélküli öröm csábításának, legalábbis velem szemben nem. Meg tudtam volna számolni a két kezemen, hogy mióta éltem mikor adódott alkalom arra, hogy tényleg, szinte tapinthatóan éreztem volna az irántam irányuló szeretetét. Patrick-el mindig jobban kijöttem, örültem volna, ha én születhettem volna az ikertestvérének, hiszen mi inkább hasonlítottunk, mint… Armand akárkire. Én mégsem voltam képes visszafogni magam, hiába volt ő hidegebb, tartózkodóbb, attól függetlenül, hogy a felém intézett szavai nem ezt bizonyították. Meg kellett találni a megfelelő hangot hozzá és akkor viszonylag kellemesen lehetett csevegni vele, de… miért ítélkeznék felette? Ilyen volt és kész. A bátyám, akire ebben az új városban, helyzetben, idegen környezetben éppen annyira szükségem volt, mint a másik testvéremre.
- Azért jöttem ide, hogy mindenkit meglepjek. – Féligazság, azért voltam itt, mert hirtelen nem jutott más hely az eszembe, amikor magamra húztam a csizmámat és úgy döntöttem, nem maradok tovább otthon. Nekem volt a legkevesebb okom felháborodni a költözésem miatt, én okoztam magamnak a bajt és ha nem tettem volna azt, amit, nem keltem volna minden egyes reggel arra, hogy a levegő megfagy körülöttem, akármerre lépek és utálkozó tekintetek kereszttüzében lépdelek anyám és a féltestvérem jóvoltából. A lelki terror rosszabb volt annál, mintha szembeköptek volna. Persze Armand távolságtartása sem tartozott a kedvenc látnivalóim közé.
- Nemrég a városba költöztem, otthagytam anyánkat. – Nyeltem egyet. – Patrick-kel már találkoztam és úgy gondoltam udvariatlanság lenne előled eltitkolni, hogy bármikor összefuthatunk. Elvégre ez a fránya udvariasság legalább belénk lett nevelve, nem? – Tettem fel egy költőinek is nevezhető kérdést felvont szemöldökkel. Utáltam az angol merevséget és szabályrendszert, amiben éltünk és nekem tovább kellett időznöm benne, mint a testvéreimnek. Ha másért nem, már ezért megérte összecsomagolni és arra a földrészre jönni, ahol elvileg a világegyetem összes terve, ötlete megvalósítható és senki sem foglalkozik azzal, ki vagy.
- Hiányoztatok. – Vallottam be ismét megkeresve Armand pillantását. – Hogy vagy? Nem tudok rólad semmit egy jó ideje. Sőt, senki sem. – Húztam el kissé a számat. Fogalmam sem volt, hogy fog reagálni a szándékomra, miszerint szívesen beszélgetnék vele… őt ismerve nem úgy, ahogy azt egy normális családtag tenné.


©


A hozzászólást Harper C. Hawthorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 19, 2015 11:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
-
† Kedvenc dal :
born to die
† Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
† Humor :
really hot ⊂



Tristan Raymond ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 02, 2015 7:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
GARETH & TRISTAN
FOLYTATÁS [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
H E R majesty



Armand Hawthorne ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 01, 2015 8:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Harper && Armand
just a little girl...

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy kicsiny lány. Talán túlzás lett volna azt állítani, hogy soha nem jelentett semmit, hiszen egyazon fedél adott otthont nekünk, ugyanaz a kéz dolgozott értünk, és adott vacsorát lefekvés előtt. Jelentett valamit. Csak nem annyit, amennyit egy normális embernek jelentene az egyetlen húga. Patrick is sötét színfoltja az életemnek, és nem véletlenül kerültem el a találkozást az egész családdal évek óta. Nem tettek hozzá semmit az életemhez, szabadon akartam rendelkezni a lépésekkel, amik kijátszhatóak ezen az egyáltalán nem csak fekete és fehér sakktáblán, és ezt nem sikerült volna nyélbe ütnöm, ha megakadtam volna otthon. Egyáltalán mit jelent ez a szó? Az én otthonom már az a csodálatos kúria, amely a város határán húzódott fel évtizedekkel ezelőtt, berendezése tele van drágábbnál drágább bútorokkal és festményekkel. A feleségemnek maradéktannul remek az ízlése, még idejében befejezte az átrendezést, mielőtt úgy döntött, hogy ő sem bírja tovább elviselni azt az elvet, amit követtem. Valószínűleg betette nála a kaput, mikor látta, hogyan végeztem egy fiatal férfival, csupán a saját szórakozásom kedvéért. Ez pedig egyenesen döbbenetes, hiszen ismertem a nejemet. Éppen olyan pszichopata lénnyel volt megáldva, mint én, s ami a különbség kettőnk között, hogy bennem vannak érzések. Sosem leszek teljes értékű kizártja a társadalomnak, benne élek, beilleszkedtem, míg ő erre teljes egészében képtelen volt. Ezért is vettem feleségül, kettőnk kapcsolata olyan viharos volt, olyan szendvedélyes, amelyre példa aligha akad irodalomkönyvekben. De mindennek már vége szakadt.  
Meg kellett tanulnom kezelni egy új szituációt. Volt időm felkészülni, hiszen időben értesített arról, hogy látni akar. Ó, Harper. Tanulhattál volna a múltbéli leckékből, és várhattad volna, hogy én keresselek.
Távolságtartóan álltam meg a pad mellett, ahonnan az imént felpattant, és arcának különböző szegleteit méricskéltem, ezzel próbálva beazonosítani, mely vonásai is tükrözik azt, hogy már nem egy kis fiatal fruska állt előttem. - Harper. - ejtettem ki a nevét lágy hangon, de sosem hallott engem máshogyan beszélni a múltban sem. Talán egyszer lehetett fültanúja egy hangos szóváltásnak köztem és Patrick között, amiből az lett, hogy otthagytam őket. Azóta sem volt túl sok kapcsolatom Patrickkal, azon kívül, hogy tisztában voltam a ténnyel, még életben van. - Az örömödet mindenképpen megpróbálom viszonozni, kedvesem. - Az erőltetett mosoly túl felismerhető volt az arcomon, majd egyik kezemet a zsebembe mélyesztve fürkésztem tovább szemeit. - Van különlegesebb oka a találkozásunknak, vagy csak úgy döntöttél, meglepsz?


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 20, 2015 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Armand && Harper
family is not blood it's love

Hetek teltek el és a napjaim végre nyugalommal voltak telítődve, nem félelemmel, kétségbeeséssel és szégyennel. Itt senki sem ismert, nem tudták, mit tettem, nem kellett magyarázkodnom és elviselnem azokat a lesújtó pillantásokat, amelyekkel anyám és a többi rokon jutalmazott, akiknek tudtára jutott, hogy megöltem a nevelőapámat. Nem akartam, őszintén megmondhatom, hogy azon a napon nem úgy keltem fel, hogy márpedig én gyilkolni fogok… baleset volt és amint tájékozódtam róla a vérfarkas-génekkel megáldott vagy inkább átkozott személyek körében meglehetősen magam a balesetek elkövetésének ilyesfajta rátája. Amikor megtudtam, hogy bármikor kiváltódhat az átok, amely több fokot is fordíthatott az életemen igyekeztem még jobban viselkedni, mint addig: kerültem minden olyan helyet és szituációt, ahol esetleg balul sülhetett volna el valami, lemondtam a korombeliek által egyébként imádott vad bulikról, felelőtlen tettekről, nem gondoltam volna, hogy a négy fal között fogok a kezeim közé kapni egy szobrot és anyám férjének fejéhez vágni. Mégis ez történt és nem terveztem ezek után az országban sem maradni… én voltam a hibás, de nem voltam hajlandó kitenni magam a lehetőségnek, miszerint bármelyik utcában összefuthatok valamelyik ismerősömmel, akik a hogylétemről kérdezgetnek és vigyorogva bámulnak az arcomba. Inkább eljöttem, jó messzire, az óceán túlsó felére. A testvéreim után.
Patrick-kel már összefutottam és a lehető legnagyobb megkönnyebbülést éltem át, amikor rájöttem, hogy már nem viseltet irántam úgy, mint régen. A szívem ripityára tört volna össze, ha az ő szemeiben is megvetést kellett volna látnom, hiszen mindig hozzá álltam a legközelebb és elképzelni sem tudtam mit tettem volna, ha ebben az időszakban ő is hátat fordít nekem. Senkim nem maradt, csupán a két bátyám, akikkel mostanában nem volt zökkenőmentes a kapcsolatom, de bátorkodtam felkeresni mindkettőjüket… Armand életem nagyobb hányadában távolságtartóbb volt velem, mint az egy testvértől elvárható lett volna, ám ő eredendően ilyen személyiséggel rendelkezett, el sem tudtam róla képzelni, hogy valakinek a nyakába ugorva örül. Ezért is tartottam kissé a találkozástól. Patrick megadta a telefonszámát, ahhoz nem volt elég kurázsim, hogy megcsörgessem, csupán üzenetet hagytam neki azzal, hogy hol várom és beszélni szeretnék vele. Rajta állt, hogy elkezdhetnénk-e rendezni a viszonyunkat, én örültem volna annak, ha visszakaphattam volna mindkét bátyámat. Legalább ennyi sikerélmény ért volna.
Az ujjaimat tördelve, a körmeimet piszkálva vártam őt, tizedmásodpercenként kémlelve, vajon mikor fog felbukkanni. Az összes lehetséges irányba forgattam a fejem, mígnem megpillantottam és felpattantam a padról, ahol eddig ültem. Kísérteties, mennyire hasonlítottak egymásra Patrick-el… azt hiszem irigyeltem őket, amiért ikrek voltak. Nem mintha ők ketten annyira örültek volna ennek a ténynek.
- Armand. – Ejtettem ki a nevét, ahogyan hallótávolságon belülre került. – Jó újra látni. – Aprót sóhajtottam, halvány mosoly ült ki az arcomra. – Régen találkoztunk. – Vontam le a következtetést. Évekkel ezelőtt láttam utoljára, hosszú, hosszú időszak volt és szinte semmit sem tudtam róla.


©


A hozzászólást Harper C. Hawthorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 19, 2015 11:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 16, 2015 5:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip folytatás [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Hobbi & foglalkozás :
kiirtani a jót



Gareth Raymond ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 12, 2015 12:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Tristan

Mekkora modortalanság már, hát el se hiszem. Bár be kell ismerjem, imponál a beteg állat jelző. Pontosan olyan, még a hangsúlya is, mint én vagyok. Beteg. És állat.
Éppen ezért csak vigyorogni tudok, de azt olyan szélesen, mint a tejbetök, az utána lévő kijelentés viszont visszahozza kemény maszkomat. Én? semmirekellő? Na ez már azért nem így van.
- Azért nálam is van egy határ, öcsi.
Nyomom meg az utolsó szót, mintha ezzel hipp-hopp, le is csillapítanám kedves testvéremet, aki egyre inkább a morcos, inkább dühös és agresszív testvérem. Tökéletes.
- Ha nem moderálod magad, a végén olyan leszel, mint én.
Sakk, matt, plusz, kész. Úgyis tudom, hogy pont ezt akarja elkerülni, szóval ha másképp nem, így legalább bevihetek pár mellékest, mielőtt nekem jönne. Legalábbis nagyon, nagyon remélem.
- Amúgy meg az emberek irtják egymást nélkülem is, szóval még én teszek szívességet, hogy néhány terrorista nem éri meg a következő karácsonyt.
Na meg persze arról is, hogy sok, esetleg ártatlan... Fúúújj, ilyen szó nincs. Szóval "ártatlan" ember sem, de hát az már nem az én gondom.
A kedvem egyre szórakozottabbá válik, szeretem a játékot. De hát ez most nem az. Vagyis nem úgy, szóval ideje lenne már végre választania. Ha csatlakozik, csatlakozik, ha nem, nekem úgyis jó, de...
- Én megyek a legközelebbi bárba. Velem tartasz vagy sem?
Kezd dühíteni a kis szerencsétlen. Mintha én lennék a Mikulás, akit még sosem látott. Mindenki változik. Én is. Miért nehéz ezt elfogadni, vagyis legalább felfogni? Az már egy másik dolog, hogy lehet, hogy igaza van...
Keresztbe is fonom a kezeim, úgy várok még pár másodpercet, addig talán észhez tér, ha meg nem reagál, akkor még integetni is kezdek, esetleg egy tockossal is jutalmazom, de hát az esélyt meg kell adni. Mindenkinek. Gyerünk már, öcsi, élj vele!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 06, 2015 6:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
-Magamat tartom annak aminek, de te se nem gyilkos se nem valami átokfajzat vagy, szent ugyan nem, de ne gondolj magadra valami förmedvényként Meli.  - Az valahogy elég rosszul érint, ha így vélekedik magáról. Persze Én sem vagyok egy díszpinty. Mondhatnám, hogy ne éljen a múltban és csak a jelenre koncentráljon, de az csak felesleges szenteskedés volna, hiszen Én is mindig visszatekintek a múltba. Az a pap ne prédikáljon vizet, aki bort iszik, nem? Most, hogy végre itt vagyunk újra, egymással szemben, nyílt lapokkal, ideje nem a múlton keseregni, nem azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha..Én nem azt akarom, hogy ami volt kettőnk közt az csak egy emlék legyen. Azt szeretném - érdekes megfogalmazás, szeretni.. - hogy tisztázzunk mindent és valami újat hozzunk létre. Érzem rajta, hogy a félelem lassan átcsap valami kellemesebbe, Ő sem akar ennek az egésznek nemet inteni. Hát akkor miért tennénk? Lágyan simítok végig ismét az arcán, megállni nem tudom ezt a cselekedetet. És, ha Ő sem húzódik hátra akkor lassan az ajkaira siklanak ujjaim, hogy azon is lágyan kicsit hívogatóan, már-már erotikus töltettel végig simítsanak. Ohh, nem tagadom, hogy vágyom Melisandre-ra, mert ez fatális nagy hazugság volna, de amilyen törékeny, sérülékeny fizikailag és lelkileg is nem fogom kihasználni, de valamelyest olyan érzésem van, hogy ez azért nem volna teljesen ellenére.
-Nem is biztos, hogy ellenkeznék Úrnőm. - Kacsintok és egy kacér vigyort eresztek meg felé.
Mosolya sokat sejtet, de igyekszem nem ezen a hullámhosszon megmaradni, mert annak a következményei nem éppen a nagy egymásra találás élményei lennének hanem egy ismételt, múltas, fülledt este, mert aligha tudnám megállni, hogy ne ott végezzük.
A nagy idilli, kéz a kézben sétálásnak azonban véget vet a vallomásom és persze a magyarázatom minderre. Nem igazán akarom titkolni előtte a kölyköket. A titkok ideje már régen lejárt. A történetet eléggé leegyszerűsítem és csak a lényeget mesélem el belőle, azt meg se említem, hogy az egész ott kezdődött, hogy eljátszottam Darius előtt, hogy megöltek. Csak a kölykökről meg az anyjukról mesélek. A nő halála bevallom kicsit megrendített, nem sokra becsülöm az emberi fajt, buták egytől egyig, de ez a nő valamiért kivívta a tiszteletet, a nagy küzdeni vágyása, a kitartása és az önfeláldozása, ezek mind olyan erények amiket csak úgy megszerezni nem lehet, ezekre születni kell. A két életképtelen porontya miatt halt meg, az egész életét értük élte.
Eleinte persze nem voltak többek a kölykök, mint koloncok,d e bevallom, azóta azért van, hogy úgy tekintek rájuk, mint, hát..hagyjuk inkább, a lényeg, hogy nem kis vakarcsok már a szemeimben.
-Igen, biztonságban vannak, ez a fontos, de hogy az apjuk lennék? Nem tudom. - Ezen úgy elgondolkodni nem volt időm. Az biztos, hogy a védelmezőjük vagyok, de hogy az apjuk? Egy vámpír nem lehet apa, vagyis ez nem normális. -Vállalnád a vállalhatatlant és még két gyereket is? - Néztem rá szerelemmel, igen, azzal, meglepő mi? Végül arcát lágyan simítva lehajoltam ajkaihoz és megcsókoltam gyengéden, nem követelőzően, finoman.
-Ha gondolod már ma este megismerkedhetsz velük,d e előre szólok, Thomas egy igen bújós ördög, levakarhatatlan, ah egyszer hagyod, hogy rád csimpaszkodjon. - Vigyorgok. Ritkán vagyok velük, de akkor aztán nem lehet őket pár centire is arrébb rakni, eszméletlen kölykök, mint valami macska, úgy viselkednek.
Elindulunk és egy órával később már ott is vagyunk. Belépek a házba.
-Fiúk, hoztam egy vendéget. - Kiabálom el magam, az egyik szobából gyerek zsivaj csendül fel majd apró lábak topogása és a két pizsamás ördög már a lábamat ölelve vihog. Hát lehet tőlük frászt kapni? lehet..


zeneszám ||  38  || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 25, 2015 11:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next




Philip & Melisandre
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Az anyám megölése nem elég ok? A rengeteg feleslegesen kiontott vér, nem ok? Nem vagyok szent, ahogy te sem. De ha ezt érdemeljük, akkor el kell viselnünk, majd a következő lehetőséget megragadva tovább lépni.-ez úgy hangzott, mintha magamat is arra biztatnám, lépjek végre előrébb, ne a múltamban toporogjak. A lehetőség megragadása részben az volt, hogy a szívem, mely ismét doboghatott, értelemszerűen most ne csak a világnak dobogjon, de neki is, ahogy régen. Csupán vissza kellet találnom ahhoz az énemhez, aki feltétel nélkül képes volt gondoskodni valakiről, de ez az énem soha nem is létezett igazán. egy dologban biztos voltam, hogy sem őt, sem a nővérem nem vagyok hajlandó és nem is lennék képes újra faképnél hagyni. Új életet kellett építenem, aminek ők voltak a tartópillérjei elsősorban.
Mosolyom széles lesz, mintha mindig is természetes módon ült volna arcomon, mintha el sem tűnt volna onnan soha. De persze megváltoztam én is, és le kellett küzdenem pár emléket, amik elérték, hogy csak a kellemes és jó emlékekre tudjak koncentrálni. Ezen segített az is, hogy ilyen könnyedén képes voltam legyűrni mindent, amin most nem kellett volna gondolkodnom. És tudtam, hogy a bizonyos dolgok, amik szóban forognak, mély nyomot hagytak bennem. Gerincemen végigfut egy bizsergéshullám, és mosolyogva rázom meg a fejem.
Az, hogy én mit akartam egy dolog volt. Kicsit megrémisztett hogy vágyni kezdtem arra, amire régen is, ahogy az is rémisztő volt, hogy most úgy éreztem, meg is kaphatom azt a valamit. Azt a valamit, amit érzelemnek hívtak, és még ha nehezen is, de be kellett látnom, hogy holmi kalandnál mindig is több volt, amit viszont nem ismertem volna el soha. De ő sem tette. Viszont tekintetemből süt, hogy most nem vívódok azon, hogy kimutassam az érzést, ami testem átjárja.
-Tudod, már-már kételkedem benne, hogy én voltam az, aki bármit is az emlékeid közé véshetett. De ha ez így van, az sok mindent elárul arról, hogy velem szemben ki vagy.  És az, hogy megtörlek e... Szerintem felesleges lenne  eleve ellenkezned.-mosolyomban megbújik némi ördögi sejtelmesség, ahogy hangomban is, de arcomon gyengédség és szelídség elegyedik, s ül ki rám. Eszem ágában sem volt bántani, ahogy régen sem tettem vele. Legalábbis nem úgy, ahogy más bánthatta. Az, hogy más helyzetekben hogy viselkedtem vele, egészen más lapra tartozik.
Bármennyire szeretnék csendesen sétálni mellette, élvezni, hogy a közelemben van, ahogy kezem a kezébe simul, mintha mindig is oda tartozott volna, a pillanat varázsa megszakad. Csodálkozva hallgatom, a rengeteg kérdés pedig egyre gyorsabban fogalmazódik meg bennem, ahogy egyre több információt tudok meg. Majd mikor előtörnek belőlem, a válaszra úgy kezdek el figyelni, hogy minden mást teljesen kizárjak. És bármennyire ésszerű volt, amit mondott, és csak arról tanúskodott, hogy jó ember, testem szinte remegni kezdett, ahogy könnyeim is kis híján megcsillantak szememben, de egy nagy nyeléssel visszaküldtem őket a helyükre, mielőtt ismét megtörtnek tűnök. Hogy miért? Mert egy részem mindig vágyott rá, hogy anya lehessen, és magam sem tudom, hogy csalódást vagy örömöt érzek inkább, hogy neki ez már megadatott, a gondoskodó szülő lét.
-Sajnálom.-ez nem az első gondolatom, kérdésem, de nem tudom, mit mondhatnék hirtelen. Elfordulok tőle egy pillanatra, körbenézek a kissé kihalt város utcáján, és veszek pár mély levegőt, hogy meg tudjak végre fogalmazni egy olyan mondatot, ami kifejezi azt, amit érzek vagy gondolok.-Te vagy az apjuk, más nem számít, csak az, hogy biztonságban vannak. És rajtad kívül ezt senki nem tudná megadni nekik.-nézek vissza Philip-re, és ismét mellé lépek, kezeim mellkasára fektetem.-Nem érdekel, hogy mi volt köztetek, vagy mi nem, az már a múlt. Mindig is vágytam családra, gyerekekre. És rád.-mosolyom óvatossá válik, de szemem ismét elárul, és benne tükröződik az őszinteségem, amivel felé képes vagyok szolgálni. Mert ahogy beszélt arról, ami történt, hogy röviden, de megtudtam, mi történt, hogy kerültek hozzá, rádöbbentett, hogy amit mindig is láttam fény, ami benne élt, valóban ott pislákolt.
||Let It Go|| words: 626 || note: :bb: ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 16, 2015 10:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lehetséges, hogy az emlékeim a helyén vannak, olyan vagyok, mint egy napló, dátum szerint tudom mi és mikor történt, de ez semmivel sem könnyíti meg a helyzetem. Látni a Nőt akit szerettem, akit kihasználtam és aki meghalt már jó régen...most itt van, velem szemben áll és fél tőlem, vagy fél attól amire emlékszik rólam, amiért nem tudom hibáztatni, mégis eléggé rossz látni, hogy most egy ismerős idegen vagyok a számára. Itt, jelen pillanatban most mind a ketten elvagyunk tévelyedve, ismerjük egymást, de nem tudjuk ki áll előttük, érdekes, hogy az idő mennyire megtudja változtatni a nézeteket és az ismeretségeket is.
-Ha valaminek van is oka, hát ennek nincs, nem okkal kerültél oda, ha okok szerint nézzük nekem kellett volna azon keresztül mennem, mint neked, mert megérdemeltem volna, míg te nem. Talán valamit tanultál belőle, de biztos, hogy nem érdemelted meg, hogy odakerülj. - Mondjon bármit, tegyen bármit, az én véleményemen nem tud változtatni. Valahol akkor is magam okolom azért, hogy meghalt, ha figyelek rá, ha nem csupán kihasználom hanem törődöm is vele akkor ez nem történik meg. Mennyi minden máshogy alakult volna, ha benő a fejem lágya még akkor amikor Ő életben volt. De nem, mondhatni jó nagy leckét kaptam, hogy helyrerázódjam és rájöjjek, nem minden marad meg, amit magad mellett tartasz.
Nos sose voltam az a túlzottan nyílt személyiség, vámpírként persze ez fokozódott és a saját életem épsége érdekében a titkok voltak azok amik megmentettek olykor egy-egy rosszabb húzásom után.
-Bizonyos dolgokat képtelenség elfelejteni, sikerült rendesen az emlékezetembe vésned. - Vigyorgok. Igen, lehet, hogy szavak szálltak, jöttek és mentek, homályba vesztek, de a sok együtt töltött éjszaka vagy akár egy egész nap, annyira a fejembe ivódott, hogy ha akarnám se tudnám elfelejteni. De nem akarom, ez az egy volt olyan élénk bennem, hogy abban a száz egynéhány évben érezhetővé tette, mintha valamennyire ott lenne velem.
Jelenleg nem tudom, hogy állunk, a kapcsolatunk baráti, de szerelmi is lehetne akár, részemről ennek az esélye meg is van, ha valaki ennyi ideig epekedik egy nő után akkor már valószínűleg kész arra is, hogy belevágjon valami hosszabb kalandba, mint egy esti kis ágytorna.
-Ismersz, túlságosan is.Bármennyire is makacs lennék te könnyedén megtörnél. - Mosolygom. Sajnos vagy nem sajnos, de így van, nagy elhatározásaim felét megtörte már régen is. Értett hozzá, általában a csábítás nagymestere is volt, egy igazi vadmacska, most azonban mint egy kis nyuszi, mennyit változott, érdekes, de való igaz, én sem vagyok már ugyanaz az ember, mindenkit megváltoztat valamennyire az idő.
Nem tudom rá ugyan milyen hatással is van a puszi már-már igazi csók, de bennem különös érzéseket, emlékeket ébreszt, szinte megborzongok tőle. De mégsem vagyok egy akkora féreg, mint régen, nem fogom azt mondani neki, hogy rendben, menjünk akkor a lakásomra és másnap estig ki se keljünk az ágyból.
Most beérem annyival, hogy apró teste az enyémnek simul és, hogy érezhetem kezét az enyémben. Muszáj most itt megálljt parancsolnom, nem rég még fel volt zaklatva, sírt, utána pedig félt tőlem, nem vetne rám jó fényt, ha rávetném magam.
Azonban az idilli jelenetet és a gondolatokat megzavarom azzal, hogy mesélek a kölykökről, az a hidegség mi közénk telepszik már tudom, hogy nem jó előjel, de ha hazudok róluk sem jobb, attól még ott lesznek és attól még életben lesznek.
-Biológiailag nem a fiaim, más értelemben igen, az anyjukat évekkel ezelőtt ismertem meg, nem igazán volt köztünk semmi, de a nő a volt férje elől menekült az akkor még 2 éves Thomas-szal. Vigyáztam rájuk majd valahogy sikerült elég gyakori vendégnek lennem, a kölyök megkedvelt, a nő terhes volt, második fia születésénél komplikációk léptek fel, megígértette velem, hogy továbbra is vigyázok a gyerekekre. Majd meghalt. A mai napig nem tudom ki a kölykök apja, de a gyerekek biztonságban vannak. - Sóhajtok. Jó, gondolom nem erre számított, de a két gyerek nem sok vizet zavar, ha azonban neki ez nem lenne a legjobb hát megoldható az, hogy máshová menjünk.


zeneszám || 38 || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 05, 2015 9:59 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next




Philip & Melisandre
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megannyi kérdésemmel a fejemben, nem tudtam, milyen legyek, hogy viselkedjek, vagy egyáltalán mit gondoljak. Minden zavaros volt, és nem voltam megelégedve vele, hogy emlékeim nagy része távoli, és akkor vág pofon, amikor nem éppen kellene. Nézzük az érem ezen oldalát. Ő tökéletesen emlékszik mindenre, míg én csak reménykedem, hogy minden a helyén van. S ha nincs így, akkor is hinnem kell abban, amit legbelül érzek. Abban, hogy minden sötét cselekedetem ellenére él még némi fény a lelkemben, némi reményem van a boldogságra.
-Szellemként, emlékek nélkül úgy gondoltam, biztos oka van annak, hogy ide kerültem. Hogy megragadtam két világ között. És így volt. Itt vagy te, a nővérem, a tény, hogy megöltem anyám, és még ki tudja mi jön ezek után. Ha akkor változtattam volna bármin is, akkor ezeket nem tapasztalom meg, nem kapom meg, és ki tudja, hová süllyedtem volna mostanra. Már, ha onnan, ahonnan indultam, még lehetett volna süllyedni.-magamat is ostorozom, hisz nem ő tehet róla, hogy én meghaltam, magam okoztam a bajokat, ő csak amolyan járulékos veszteség volt, bár fogalmam sincs, hogy érinthette a halálom. Bár ahogy látom, nem repesett az örömtől százötven éve, hogy csak úgy eltűntem, és soha nem is tértem vissza.
Nem akartam kihúzni belőle a válaszokat, joga volt titkokat tartani, még előlem is, hisz egyenlőre nem lefektetett a kapcsolatunk pontos alapköve, ami egyensúlyozik a barátság és a szerelem között fél úton. Mi döntjük el, merre billentjük, de én nem akartam már az elején mindent elrontani.
-Megértem.-hangom halk, szinte suttogom a szavakat, és egy pillanatra minden ellenkezésem ellenére lesütöm a szemem, mintha zavarna, ami részben igaz is, de nem akarom, hogy magára vegye ezt. Meg kell próbálnom alkalmazkodni, de ez nehéz, ha közel egy napja vagyok újra ember száz meg jó néhány évtized szellem lét után. Olyan ez, mint a kisbabának a járás. Idővel belejön.
-Örülök, hogy van, amit nem tudtál elfelejteni.-reagálok, mosolyom immár széles, mintha soha nem is lettem volna a magam módján búskomor, mintha két perce nem akartam volna elfutni előle. Alkalmazkodni próbálok, de ingoványos talajon ide-oda dőlök, és süllyedek, nem találva az egyensúlyom. De igyekezni fogok, mellette pedig menni fog. Úgy érzem, szeretném úgy érezni.
-Szóval először le kell kenyerezzelek. Azt hiszem ez a könnyebbik része a dolgoknak.-pontosan tudjuk, hogy megvannak erre a módszereim, legyen bármennyire csökönyös szamár is, az emlékeimben élénken él a kéréseim elsöprő ereje, ami leginkább lepedőakrobatikához vezetett. Régen a zsarolás nagymestere voltam, de most... Ha tudná, hogy honnan jövök, hozzám se szólna. Nagyot nyelek. A csábítás nagymestere...
Érzem a testemen végigsöprő vágyat, talán az emlékeknek köszönhetően törnek elő belőlem, de inkább attól, hogy az emlék tettek formájában újra átélhető lesz. Többet még sem teszek, kislányos mosolyom sokat sejtet. És a gondolataim közül ki kell pucolnom az éjszakám eddigi részét, hogy ne nyomja rá a bélyegét a nap további részére.
Oldalához simulok, apró kezem elvész övében, de így, itt és most nem érzem magam olyan ebezhetőnek, mint eddig. szavai viszont kirángatnak ebből a nyugalomból, és elkerülhetetlenül fagy meg bennem a levegő, nyelek nagyot, és torpanok meg, tekintetem övébe meresztve. Kismillió kérdés suhan át agyamon, ami meg is látszik rajtam, értetlenül keresem a szavakat, majd pár szemöldökvonás és tátogás után veszek egy mély levegőt, és arcom egy kőszoboréhoz hasonló érzelemmentességet ölt magára. Ez az, amire nem emlékszik az ember, hogy mit tehetett ilyen esetben, mert nem fordult még elő vele.
-Ők a te fiaid?-szalad ki a számon az első kérdés, ami nem tudom, hogy a legkézenfekvőbb e.-Hogy kerültek hozzád?-érdeklődöm, de hangom egyik kérdésnél sem sok érzelemről árulkodik, közönyös lesz, pedig bármi is az oka annak, hogy ez így alakult, úgy látszik újabb élménnyel gazdagodik az életem. Csak nem tudom, hogy pontosan mit is érzek... egyenlőre válaszokat szeretnék.
||Bird On A Wire|| words: 601 || note: 38 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 04, 2015 1:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igazából sohasem voltam az a megrögzött jóság, még emberként sem igazán álltam azon az oldalon és ez csak még inkább felerősödött bennem ahogy vámpírrá változtam. A szeretet? Vagy a szerelem? Egyiket sem igazán ismertem vagy toleráltam. Így hát amikor megismertem Melisandre-t magamban is mélyen eltemettem a pozitív érzéseket irányába, mert úgy éreztem egy vámpírnak ezekre nincs szüksége, ahogy Darius is mondta, a vámpírok kegyetlenek, gyilkolnak és kínoznak, erre teremtettek, valahol igaza is van, csak, hogy ez is választható út, mindenen lehet változtatni, kivéve a halálon, a halál az örök, sötét és változatlanul mindenkit utolér. Szerelmes voltam de magam előtt is titkoltam. Végül addig-addig temettem el az érzéseket, hogy már esélyem sem volt változtatni a dolgokon. Melisandre meghalt én pedig minden érzelmet kiirtottam magamból, írmagja se maradt semminek.
Most olyan mintha nem is ugyanaz a lány állna előttem. Meggyötört, elkeseredett, zavart. Talán az idő az ami ilyenné tette, a halála engem is megváltoztatott, Darius szerint nagyon is rossz irányba fordultam, valószínűleg vámpír számba se vesz, de igazából nem érdekel, régen még érdekelt, de az nem most van, minden megváltozott röpke pár 100 éve alatt.
-Nem változtatnál rajta? Miért nem? Mivel jobb így, mintha megtettünk volna bármit akkor? - Ezt nem igazán értem. Azt még inkább nem értem, hogy miért retteg a közelemben. Talán sose szenteltem figyelmet az érzéseinek, de bántani soha nem bántottam. Amennyire csak lehetséges volt igyekeztem gyengéd lenni hozzá, ha már az érzések nekem nem jelentettek semmit.
Sok hibát követtem el, nagyon sokat, számtalanszor hagytam, hogy magában őrlődjön míg én egy ronggyal valami útszéléről szórakoztam át az éjszakákat. Meg sem fordult a fejemben az, hogy mit teszek vele, kézenfekvőnek tűnt, hogy velem marad ameddig csak a végtelenség tart, de persze a sors adott egy jó nagy pofont aminek hála felébredtem.
-Tudom, hogy nem az, de ennyivel szolgálhatok. - Hosszú volna mesélni, de az idő és a hely sem alkalmas rá. Jobb ha bizonyos dolgok a homályba vesznek. Sokkal többet segít az, ha nem elevenítünk fel annyi fájdalmat vagy csalódást.
-Ohh, bizony, nekem is vannak ám ilyesféle emlékeim, de még mennyi. - Vigyorgok. Elfelejteni képtelenség volna azokat a lágy érintéseket, vagy éppen a túlfűtött csókokat és az egymással töltött megannyi fülledt éjszakát. Ezek úgy belém ivódtak, mint ha papírba lenne vésve, kiradírozhatatlan, örök véset.
Szinte érthetetlen, hogy hogyan is képes a hangulat ilyen gyorsan megváltozni, de mintha a komorságot elfújta volna a szél és helyére valamilyen békés megnyugvást helyezett volna.
-Ohh, bármit mondok én akármikor, csak kérned kell. - Vigyorgok tovább, szinte már levakarhatatlan az arcomról. Mind a ketten tudjuk, hogy elég erősen kell kérni, hogy megtörjön a csökönyösségem és megtegyek valamit, épp ez az egészben a móka.
-Megfogom tenni! - Jelentem ki határozottan. Melisandre mindig is az enyém volt és az enyém is marad, lehet hibáztam ezer meg egy alkalommal, de a hibákat helyre lehet hozni.
Az apró puszi többre késztet, egyszerűen megállíthatatlanul feltör bennem a vágy is iránta.
Összekulcsolt kézzel, egymáshoz simulva indulunk meg a jelenlegi otthonomba.
-Ja, elfelejtettem említeni, nem lakom egyedül. Jobban mondva két ingyenélő lakótársam él velem. Mind a kettő igen helyes fiatalember, kicsit szeleburdiak, kupisak és olykor roppant akaratosak..az egyik 4 a másik pedig 2 éves. - Várom milyen hatást érek el nála, hogy van e értelme tovább mesélni vagy itt jobb is ha befejezem.


zeneszám || 38 || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
-
† Kedvenc dal :
born to die
† Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
† Humor :
really hot ⊂



Tristan Raymond ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 27, 2015 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
gareth & tristan
you found me... again

[You must be registered and logged in to see this image.]
Éreztem, hogyan feszül minden idegszálam... egyre jobban. És tudtam, hogy csak azért nem ugrottam még a torkának, mert talán van valami a tarsolyában. Ez az egyedüli oka annak, hogy még képes vagyok visszatartani magamat, és nem ölöm meg itt helyben ezt a férget, aki elviekben a testvérem, de én mégsem tudom annak nevezni őt, mert... mindig tönkreteszi a boldogságomat. Miatta iktattam ki minden fontos nőt az életemből... akit képes lettem volna szeretni, mindnek meg kellett halnia... Galen által... istenem, miért ennyire bonyolult minden? Boldogságot akarok... csak egy keveset, de a boldogság már azóta kerül el engem, hogy megszülettem... egyszerűen... a vámpírságom óta nekem nem jutott semmi... csak a szenvedés... és a félelem, mely átjárja minden izületemet.
- Meglátogatni, mi? Te őrült, beteg állat! - bukott ki belőlem kontroll nélkül, szinte sziszegve. Ezt váltotta ki belőlem. Mindig, minden körülmények között... - Még hogy te megmented a világot... te, te átkozott semmirekellő! - Olyan szavak buktak ki belőlem, amelyeket előtte sosem mondtam volna ki. Másnak valószínűleg nem. De ő megérdemli. Az összes szitokszót lenyomnám a torkán, ha szilárdak lennének.
MEg kellett forgatnom a szememet. - Mi van? - bukott ki belőlem összeszűkült szemekkel, és olyan bamba képet vágtam, mint akit most vágtak orrba. Kétszer. Lapáttal. A bátyám, akinek védenie kellett volna a fivérét, teljesen megbuggyant és rajtam vezeti le azt, amit évszázadok óta gyűjtöget. Rajtam, és azokon a nőkön, akiket szeretek magam mellett tartani, ha netán bűnös életmódhoz támadna kedvem. Egyszerűen nem értem, ő miért nem tud elköltözni a világ másik végére, és élvezni az élet minden adottságát... ott.
- Mi a buktató, fivérem? Inni akarsz velem? - kérdeztem, és közelebb léptem hozzá. Az iménti félelemet átvette valami. Adrenalin. Méghozzá keményen. - Miért? Miért csak most?

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 27, 2015 1:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next




Philip & Melisandre
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sem volt, hogy akkor és ott, mikor először láttam, mi fogott meg benne. Akkoriban sem tűnt tipikusan annak, akit minden család a leányának képzelt volna, kihez az életét kötötték volna, mégis az a kapocs, ami hozzá kezdett húzni, elfeledtette velem a múltam azon részét, mikor más elhagyott. Aztán a sötétség, mely bekebelezett, elragadta tőlem a lehetőséget az életre, a boldogságra, még ha utóbbi csak valami abszurd játék is volt, ki nem mondott érzésekkel, amiket hét pecsét alá zártunk mind a ketten.
Nem tőle, inkább az emléktől féltem, mert túl erősen kerített hatalmába minden, amit éreztem, s amiről tudtam, nem mondtam el, amit a sírba vittem magammal. Nem ismerte történetem, mert soha nem beszéltem neki a múltamról. Még ha az nem is volt olyan borzalmas, a testem ellenkezett, és magamra öltöttem egy csuhát, amitől sebezhetetlennek éreztem magam. Pedig olyan gyenge voltam, mint a harmat, megtört lélek, a sötétség rabjaként, s keresve a kiutat a tébolyból, míg valahol részemmé lett az, s vágytam a jelenlétére.
-Mind a ketten hibáztunk. Ez az életükhöz tartozik, a múlt, amin nem változtathatunk. De ha lehetne rajta, akkor sem tenném, kérném.-szavaim nyugodtak, hangom kedves, lágy, és halk. Lényem egy része vágyott a közelségére, kicsit mégis megrémisztett, s ezt betudtam annak, hogy annyi évszázadig nem láttam, s annak, hogy amit eddig elfeledettnek hittem, hirtelen tört rám, hogy megrémített az érzés, amit tudtam, nem szabadna ennyire erősen éreznem.
Számítottam rá, hogy a kérdésemre nem kapok őszinte választ, de mikor mégis megkaptam, az szinte mellkason csapott. Túl közel voltam hozzá, de nem akartam menekülni előle, ha már egyszer megtettem, a hibát még egyszer nem követném el, és próbáltam a jó dolgokra emlékezni, s nem a vitákra, na meg azokra az estékre, amikor másnál kereste az örömöket. Még akkor is fájt volna ezt látnom, ha tudta volna mit érek, csak nem vett volna róla tudomást, úgy pedig, hogy magamban őrlődtem, ez az érzés is csak erősebb lett.
-Ez nem válasz...-közlöm vele, előbbi könnyeim már csak vékony függönyként tapadnak arcomra, amit a kellemes szél jegessé varázsol, s ennek köszönhetően végigfut rajtam a libabőr.
-Minden-minden.-ütöm meg vállát, mosolyom viszont széles lesz és megmagyarázhatatlannak tartom, hogy máris jobb kedvre derültem. Hogy is felejthettem volna el gyengéd, mégis birtokló érintését, amikor közelsége ismét felébresztette bennem ezt az érzést.
Megrázom a fejem, de mosolyom levakarhatatlan lesz, széles, és ragyogó az est homályos fényében is.
-Ezt majd akkor mond, ha ráncos leszek, és ősz.-vonom meg egyik szemöldököm, továbbra is mosolyogva, hisz tudom, ez az idő nem fog egyhamar, mondhatni, soha, bekövetkezni. Bevallom ennek egyik felem örül. A másik... nos, az az emberi részem, ami a boszorkány erőm létezését sem szereti.
-Túl jól ismerlek. De én jobb szeretném, ha nem csak szeretnéd, de meg is tennéd.-harapok ajkaimba, majd közelebb hajolok hozzá, és a gesztus viszonzásra talál, bár arcom helyett ajkaimon, amitől végigfut gerincemen egyfajta bizsergés, arcom pedig kipirul a kellemes meglepettségtől.
-Mehetünk.-lépek mellé, kezem övéve összekulcsolva, oldalához simulva, hogy szinte halljam szívverését, és érezzem azt a melegséget, ami elöntött, ha a közelemben volt.

||Bird On A Wire|| words: 493 || note: 38 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 26, 2015 4:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lényegében én is meghaltam valamennyire akkor mikor Ő elhunyt. Elvettem magamtól az érzéseket, saját magam bábjává váltam, tettem amit éppen kellett, de semmit sem élveztem, gyűlöltem volna. Olyan volt, mintha nem is éltem volna, valamennyire meg is haltam, talán még most sem vagyok életben, nem tudhatom, az érzéseket megnyitottam magam előtt, de hogy mind visszatért volna? Ebben nem vagyok biztos. Azt tudom, hogy Melisandre iránt a múltban éreztem valami melegséget, talán szerelmet, nem tudom, de egy kapocs volt, amit én durva mód nem értékeltem megfelelően, eredményeképpen elvesztettem a lányt, magamra maradtam, pedig ha csak egy kissé jobban odafigyelek rá, nem alakultak volna a dolgok olyan rosszul, de elbaltáztam. Szokás mondani, hogy ne rágódjunk a múlton, hisz megtörtént és nem visszapörgethető, ez igaz, ám végig kísér minket életünkben, és mindig, mindig kreál jobb megoldásokat amiken elgondolkodhatunk, hogy vajon akkor régen miért nem jutott ez az eszünkbe.
Szinte belém mar az, hogy fél tőlem, hogy a puszta jelenlétem félelmet gerjeszt benne. Régen nem így volt, ohh, de mennyire, hogy nem, még a rettentően ocsmány külsőm sem tudta megfélemlíteni, nem undorodott tőlem, most azonban? Talán megvilágosodott, talán már látja mit veszített azzal, hogy akkor nem hagyott ott...
-Törődtem veled? Én nem így emlékszem Mel, sőt, inkább kihasználtalak, amit most már nagyon bánok, akkor még csak fogalmam sem volt mit teszek, sajnálom. - Ez az a szó, amit nem gyakran használok, sose sajnálok semmit, vagy ha mégis, hát azt sem teszem közszemlére, nem egy gyakran használt szó, de máshogy nem tudom kifejezni, hogy mennyire bánom, hogy akkor olyan vak voltam. Nem tudom most megérdemlek-e egy újabb esélyt, amennyire fél a közelemben lenni, gyanítom, hogy nem különösebben szeretne folytatást. Én azonban igen, képes vagyok a törődésre, az a két kis vakarcs is ezt bizonyítja, mindent megkapnak amire szükségük van, még talán el is vannak kicsit kényeztetve.
Nem hagyom túl messze lépni tőlem, az a másfél évszázad bőven elég volt a létezése nélkül, akkor azt hittem itt vége is mindennek, talán épp ezért éltem hasonló életet Darius-éhoz, ketten rengeteg nőt tettünk a magunkévá szerte a világon, megigézett hülye tyúkok voltak mind, míg Darius-nak kérdezés nélkül alá feküdtek volna számomra az se volt fontos akarják vagy sem, ott talán épp eléggé megmutatkozott, hogy belülről tényleg sütét, rideg és lelketlen vagyok, de akkor mi volt az, ami Mel-t ott tartotta mellettem? Örök talány.
-Hogy mibe keveredtem? Elvesztettelek téged..- Na jó, az érzelmek kinyílvánítása sem volt sohasem a legkönnyebb a számomra. De tény, nem éreztem szinte soha magam annyira nyomorultúl, mint mikor Ő eltávozott. Akkor szinte fel se tudtam fogni, hogy ez megtörténhet valaha is.
-Ohh, minden emlék, minden-minden? - Vigyorgok kajánul. Most direkt nem akarok a rossz dolgokra gondolni amik szintén megmaradtak benne. Tőlem nagyrészt csak keserűséget kaphatott, ami a másik véglet volt, az a testi kapcsolat..ami ugyan rossz nem volt, de nem érzem úgy, hogy ezzel minden rosszat mentesítettem volna.
-A kor semmi, kislány. - Kacsintok most már vidámabb hangulatban. - Elrabolni? Honnan jöttél rá, hogy ezt szeretném tenni? - Tettetek meglepődöttséget, de hamar elmosolyodom.
-Hmm.. - Én is közelebb hajolok és mivel képtelen vagyok megállni hát én is puszit adok azokra a csodás ajkakra. Tudom, nem kellene ezt most, de visszatartani nem tudtam.
-Nos..mehetünk? - Jó elterelés, most majd azért kiderül mit váltott ki belőle az a könnyed puszi, még annak se igazán mondható.


zeneszám || Szeri van || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 20, 2015 11:09 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next




Philip & Melisandre
[You must be registered and logged in to see this image.]
Emlékek nélkül könnyű volt élni egy olyan életet, ami fájdalmakban gazdag volt, fájdalmakat okozott másoknak, másoktól vett el igazából lényegtelen, egyszerű dolgokat. Most viszont, szinte úgy éreztem, az összes emlékem a nyakamba zuhanva próbál a mélybe taszítani, s ezen nem segített a mellkasomban lüktető erős érzés, amiről tudtam, hogy kimondatlanul maradt éveken keresztül. De vajon csak én érzem ezt, s érezhetem e még ezt százötven év szellem lét után is? Meghaltam, vele pedig fogalmam sem volt, melyik felem halt meg igazán. Ki kellett derítenem, mégis újabb és újabb akadályokba, nehézségekbe ütköztem, amik elől nem tudtam csak úgy elmenekülni, visszahúzódni a csigaházamba, ami eddig védett mindentől. Ez a jelen volt, ahonnan nem futhattam el csak úgy.
Magam sem tudom, hogy mit éreztem iránta, de tudtam, hogy testem némi nemű félelem járja át a közelsége miatt, amire egyszerre vágytam is, mert tudtam, megnyugtat, biztonságot ad. Mégis ez elég volt ahhoz, hogy könnyeim előtörjenek, és meg kellett próbálnom összeszedni magam annyira, hogy meg tudjak szólalni, összefüggő mondatokat alkotva.
Fogalmam sem volt, hogy én örültem e neki, hogy életben voltam e, vagy inkább leszúrtam volna magam, révén, megtudtam, hogy él a nővérem. Mi más köthetne hát ide. Nyilvánvaló ő... Már, ha hiszünk a sorsban, amiben azt hiszem jómagam elég erőteljesen hinni kezdett.
-Nem te futottál a vesztedbe, hanem én. Én akartam elmenekülni előled, és nem azért, mert nem törődtél velem. Ez volt a baj. Hogy törődtél. Soha, senkit nem engedtem magamhoz közel. És amikor megtehettem volna, futottam az érzés elől.-nézek rá, és tudom, hogy ezt éreztem, hisz most úgy szorít a szívemben az emléke, hogy majd összeroppantja. Boszorkány voltam, ismét. Az erőm most mégis semmisnek tűnt, valaminek, amit nem tudtam uralni.
Követ, mint egy árnyék, hátrébb lépek, ő viszont eltántoríthatatlanul utánam lép. Elmosolyodom, ez a mosoly viszont egyszerre boldog és tele van aggályokkal.
Felfedem előtte a rövid kis történetet arról, hogy kivé lettem, vagy mivé nem, hogy mit éreztem, hogy semmim sem volt, még a józan eszem létezésében sem voltam igazán biztos.
-Te...Mibe keveredtél, hogy oda jutottál?-érdeklődöm, hangomba egész sok élet szökik, már-már követelőző lesz a kérdésem irányába, de nem érdekel.-Rólad minden emlékem a helyén van.-mondom, lesütöm szemeim, és elmosolyodom, érzem, ahogy arcom kipirul, de nem bánom, nem rejtegetem. Még közelebb jön, kezem a mellkasára teszi, amitől a mosolyom szélesebb lesz, de korántsem teljes ragyogásában tündököl arcomon. Kicsit félénk, visszafogott... Minden, ami régebben nem én voltam, amikor vele szemben álltam, és szemébe néztem.
-Ugye tudod, hogy ez a kislány rád ver majdnem két évszázadot, mellékesen boszorkány is?-érdeklődöm, derűs hangon, de kezem nem mozdítom el mellkasáról.-De, ha elrabolnál, megengedem. Kivételesen.-hajolok hozzá közelebb, óvatos csókot dobva arcára, és kislányos mosolyom mellé kislányos bájjal nézek rá, mintha én lennék a földre szállt angyal. De a múltam fejében inkább földre szállt ördög lehetettem. Az életünk csúf fintora, hogy két kissé megtört lélek egymásra találhat.

||Dream On|| words: 463 || note: lesz ez jobb is 27 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 19, 2015 10:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Melisandre & Philip
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is igyekeztem úgy élni, hogy a múltam ne legyen irányítója a jelenemnek, de pokolian nagyot tévedtem, ha azt hittem ez lehetséges. A múlt mindig is gyötri az embert, legtöbbször a szép emlékekkel, amik elmúltak, amiket többé nem válthatsz ki, elmúltak, soha többé nem fognak már megismétlődni. Ez a pillanat is olyan, egy jelen, ami most a múltammal keveredik. Voltak órák mikor többször is eszembe jutott a lány, aki megbabonázott, akinek soha nem mondtam el semmit sem az érzéseimről mégis ott volt, ha szükség volt rá, lehettem bármekkora bunkó, kegyetlen vagy szemét alak, nem tudtam elüldözni, még azzal sem értem el ezt, hogy csak kihasználtam, a teste volt az egyetlen amit becsülve használtam, a szíve vagy érzései nagy ritkán találtak meghallgatásra. Csak akkor jöttem rá mekkora baromságot tettem mikor megtudtam, hogy meghalt. Akkor pokoli kín költözött a mellkasomba. Elmondhatatlan fájdalom, az érzések szét akartak roppantani teljesen. Akkor kapcsoltam ki először az érzelmeimet, megszüntettem őket és így képes voltam felejteni, elfelejtettem minden fájdalmat, eltűnt minden ami a lányhoz kötött volna. Évekkel később döntöttem úgy, hogy újra megnyitom az érzések előtt a kaput, akkor már a fájdalom elmúlt, vagyis azt hittem igen, most azonban, szemben állni vele épp olyan, mint amikor megtudtam, hogy halott.
Meglepően rosszul esik, hogy hátrébb lép tőlem. Félne? Hát nem emlékszik rám? Talán nem voltam a legkedvesebb alak a földön, de soha nem bántottam, előbb vágtam volna le a két karom, mint, hogy bárhogy is ártsak neki, na persze, akkor azt hittem mennyire jófej vagyok, de arra nem gondoltam, hogy nem csak fizikailag lehet valakit bántani.
-Örülök, hogy életben vagy. - Mondom ki határozottan, úgy ahogy, régen is kellett volna. Az, hogy megsimítom az arcát, hogy eltávolítsam a gyöngyházfényű könnyeket épp elég arra, hogy a halott szívem megdobbanjon.
-Nem a te hibád volt, hogy valamit elvesztettünk, csak is az enyém, annyira azt hittem én vagyok a mindenható, hogy nem törődtem veled eléggé, nem tudattam veled, hogy fontos személy vagy, ha bárki is hibás amiért elbuktunk, az csak is én lehetek. - Most már tudom, hogy így van, akkor még nem fogtam fel, úgy éreztem bármit megtehetek amit csak akarok és bármi legyen mindig én kerülök ki győztesen, akkora egy barom voltam!
Ahogy ismét eltávolodik önkéntelenül lépek utána, nem akarom, hogy eltávolodjon akár egy centit is.
Végig hallgatom az elég bizarr történetet ami az én életemből kimaradt, mert önfejű módon érzéseket kizárva éltem.
-Én is szellem voltam, érzések nélkül éltem majdnem egy évszázadig. Nincs hová menned? Megtudjuk oldani, bármi legyen megoldható. Az emlékeid meg szépen helyre rakódnak majd és rólam is minden meglesz. - Ekkor lépek úgy közel hozzá, hogy szinte két centi a távolság köztünk, kezét megfogva a mellkasomhoz emelem. Próbálom elmagyarázni, hogy ugyanúgy érzek, vagy valami olyasmi, az biztos, hogy a viszontlátás most meglepett.
-Ohh, kislány, régen sem voltam egy levakarható vérszívó, ez azóta csak rosszabb lett. Nem megyek én sehová sem, te jössz velem. - Mondom erélyesen. Nem fogom hagyni, hogy ilyen állapotban az utcákat járja. Megtámadhatják vagy bármi, egyszer épp elég volt tudni, hogy meghalt, ezúttal nem akarom.


zeneszám || Lesz ez jobb 27 || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-