Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 7:51 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Egy percre sem lazíthattok, vagy pihenhettek, hisz a város hemzseg a vámpíroktól, és nekem az a dolgom, hogy megtisztítsam tőlük a földet mielőbb. Nem is kellett volna semmit sem elárulnom Silasról, és erről az egészről, hisz őt mégsem vihettem magammal a szigetre. Szövetségesekért jöttem, és a Bennett bosziért nem pedig egy kalandért, vagy nem is tudom miért..
A kijárati ajtóhoz érve megtorpanok, hisz meghallom a hangját, amely arra késztet, hogy mondjak rá valamit, de jelenleg nem vagyok józan egyáltalán sem. Talán az lesz a legjobb, ha eltűnök, és vissza sem nézek, de az nem én lennék..
- Én is örülök a találkozásnak. -Fordulok felé egy ravasz fél mosollyal, majd lenyitva a kilincset kinyitom az ajtót.- Felejtsd el az egészet, amit a mai napon mondtam. Silastól kezdve mindent.. -Pillantok rá.- Most viszont tényleg megyek, mert még van egy jó pár dolgom mielőtt elhagyom a várost. Viszlát! -Fogom rövidre a mondandóm, és miután elköszöntem el is tűnök. Nem tudom, hogy hova lenne érdemes mennem, de majd útközben úgy is kitalálom.

(A város temetője)
// Részemről itt a záró! Köszönöm a játékot! Very Happy
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 09, 2013 5:07 pm
Ugrás egy másik oldalra
Sóhajtottam egyet. Nem nézett ki erőszakos típusnak, viszont a pasik nem szeretik a visszautasítást... ebben az esetben szerencsém volt. Leszállt rólam és összeszedte a ruháit, hogy felöltözzön. Én is így tettem, kipattantam az ágyból, a hajamba túrtam és magamra vettem a földön heverő gönceimet. Nem akartam csak úgy hagyni, hogy lelépjen, de ezek után marasztalni sem volt kedvem... az tényleg gáz lett volna.
Lementem a nappaliba és pislogtam párat. - Azért... örülök, hogy találkoztunk. - Na jó, ez szintén kínosan jött ki, de nem tudtam mást kinyögni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 06, 2013 7:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Egy tett, amely rám nem jellemző. Lazítás? Egyszerűen ezt nem tehettem meg, hisz minden percben van valami, ami megakadályoz, és ezek pedig a vámpírok! Egyszerűen nem értem magam, a mostani tettem, és azt, hogy egy idegennel érzem jól magam. Szavai hallatán megrázom a fejem, és egy egyszerű mozdulattal lemászom az ágyról.
- Tökéletesen megértelek! -Mondom miközben összeszedem a ruháimat, aztán magamra kapom őket, és elindulok a szobából kivezető ajtóhoz.- Azt hiszem jobb, ha most megyek. -Nézek vissza rá.- Nem kellett volna ennyit innom. -Mormolom magamban, miközben az ajtó felé fordulok, és kinyitom azt, majd lemegyek a nappaliba, ahol a felsőmet felveszem a földről, és magamra veszem.
Muszáj eltűnöm, ez lesz a legjobb megoldás jelen pillanatban, hisz ez a nap már maga a káosz..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 05, 2013 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra
Miközben a fülembe suttogott és megszabadított a maradék ruháimtól a vágy mellől elpárolgott az alkohol és úgy éreztem, hogy az most már egyáltalán nem befolyásolja a tetteimet. Ez volt számomra az arculcsapás, ez döbbentett rá arra, hogy igazából én nem ilyen vagyok. Galen aranyos volt, kedves, jó fej és ugyanilyen jó pasi is, de... nem kellett volna ennyit innom. Legközelebb okosabb leszek, ám nem akartam ebbe meggondolatlanul beleugrani.
- Azt hiszem... ez nekem mégsem fog menni. - Nyögtem ki csak ennyit, reméltem, hogy érteni fogja, mire akarok célozni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 30, 2013 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Ez a mai nap kész káosz volt, de most a befejezés mindenképpen jó lesz abban biztos vagyok. Rám fért már ez a kis lazítás, és szerintem neki is éppen erre volt szüksége. Nincsenek gondok, gondolatok, sőt még vámpír sincs sehol..
- Nem, de hogy csak.. -Suttogom, miközben kifogást próbálok találni, de inkább még sem mondok semmit, csak mosolyogva megrázom a fejem, miközben leveszem róla a maradék ruha darabokat, és végül a nyakát kezdem el csókolgatni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 23, 2013 10:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
Már nem tudtam mit kezdeni magammal, teljes mértékben alá voltam rendelve az élvezeteknek, miközben pedig a testemet csókolgatta néha-néha megszorítottam a vállát, a karját, beletúrtam a hajába és ehhez hasonlók. Egyre csak az tudatosult bennem, hogy ennek a napnak ez megfelelő zárása lesz. Igen, azt hiszem.
- Mindenféleképpen meg akarsz váratni? - Kérdeztem már lehelethalkan, miközben felpillantottam a szemeibe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 21, 2013 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn



Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem fogom megbánni ezt a döntést, hisz semmi okom sem lehet rá. Mindketten akarjuk, és csak is a szórakozásért, vagy másképp mondva az élvezhetőségért. Semmi okom sincs sem bűntudatra, sem pedig másfajta érzelemre. Nem szoktam megbánni a döntéseimet, viszont azt bánnom, hogy ennyit ittam, de... egyszer nekem is kijár ez pihenés képen, bár köztudott rólam, hogy a vadászás minden időmet elveszi, ezért ritka az olyan alkalom, amikor pihennek. Ha meg pihenni akarok, akkor is vámpírba botlok bele. Hmm.. ez az én szerencsém!
Testét végig simítom, majd csókokkal kényeztetem őt. Nem sokkal később már feladom ezt az opciót, hisz csak az időt húzom egyrészt, míg másrészről fokozom a vágyat mindkettőnkben. Mintha a gondolataimba járna, hisz megérzem, hogy az alsónadrágomat kezdi lehúzni rólam lassan.. Mintha ezzel is ingerelni akarna. Én még várok, hisz ennek a napnak még úgy sincs vége!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 16, 2013 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra
Az érintése, a csókjai, a simogatása... mind-mind annyira jók voltak. Mindössze erre tudtam gondolni és arra, hogy élvezem. Minduntalanul, el nem múlóan. Jó döntés volt, hogy a Grillbe indultam, elméletileg ugyan vadászni, de ez most már kit érdekel? Engem egyáltalán nem.
Szaporábban vettem a levegőt, amikor megszabadított a nadrágomtól, miután pedig szinte minden porcikámon végigjáratta az ujjait úgy döntöttem, hogy ideje még egyet lépni. Alsónadrágjához nyúltam, lassan... elkezdtem letolni róla, hiszen már túlságosan is felkorbácsolta bennem a vágyat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 12, 2013 7:29 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn

Nyakától kezdve apró csókokkal haladtam egyre lefelé a fedetlen testén, majd végül megállok. A hasára nyomok még egy apró puszit, majd szájához hajolva megcsókolom őt, közben pedig a nadrágjával elvacakolok egy kis időt, hisz még kigombolom, és a többi. Aztán miután végre túl jutottam ezen leszedem róla a nadrágot, ezzel követve a nem régiben tett példáját, hisz ő is leszedte rólam nem sokkal ezelőtt. A csókot végül félbeszakítom, és a nyakát kezdem el csókolgatni, miközben a jobb kezemet gyengéden végig húzom az oldalán, aztán lejjebb haladva a combján is, majd megállok egy pillanatra, mintha elgondolkoznék, pedig koránt sem teszek így, és pár perc múlva felfelé kezdem végig simítani gyengéden a bőrét. A nyakát, a vállát, majd végül arcát csókolom végig szándékosan lassan, hogy ezzel is fokozzam benne a vágyat, ha egyáltalán ezt még lehetséges jelen esetben. Tudom, hogy ezzel kissé gonoszkodom vele szemben.. De végül is miért ne?
Jobb kezemmel végül végig simítom a kezét, miközben a bal kezemmel még mindig tartom magamat. Szájához hajolva egy apró csókot adok ajkaira, de végül mégis csak megcsókolom az iméntinél már jóval hosszabban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra
Végighúzta a kezét a hasamon, aminek hatására nagy sóhaj hagyta el a számat. Nem is tudtam mást tenni, csak ezt... főleg amikor már ő hajolt az én nyakamhoz, hogy ott csókoljon meg. Már nagyon vágytam rá és eléggé vártam, hogy átlépjünk a következő szintre, éppen ezért gomboltam ki a nadrágját és nem sokára le is toltam róla. Ujjaim felfutottak arra a karjára, amivel kitámasztotta magát és az ajkaimba haraptam kényeztetése hatására. Kezeimmel a testét simogattam, az agyam teljesen kikapcsolt és egyáltalán nem gondoltam semmire, csakis a jelen pillanatokra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 11, 2013 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Igazán jól esik az érintése, a csókja, és még a közelsége is.. Bár mindez csak egy kalandnak vélhető dolog, hisz ebből szerintem nem lesz több alkalom, sőt semmit sem érzek iránta. Csak egy kis kikapcsolódás, ellazulás, és élvezhető dolog ez. Ránk fér, s szerintem pont ezért sült ki ebből az egészből ez.
Oldalát simogatom, miközben élvezem, hogy a nyakamat, és a vállamat csókolja. Végül végig simítok a hasán gyengéden, és szinte kínzóan lassan, de pontosan szánt szándékkal teszek így.
Azon kapom magam hirtelen, hogy elhajol a nyakamtól, és megáll, ezért én is követtem az ő példáját. Miután végre leesett, hogy mit akar azután bólintok, és egy hirtelen mozdulattal megcsókolom őt. Az alkohol hatása már így is szétterjedt a testemben, de úgy érzem, hogy még jobban hatásossá válik, bár ez most egy kicsit sem érdekel.
Az egyik kezemmel tartom magam miközben a másikkal a fedetlen testét kezdem simogatni gyengéden. Elválok ajkaitól végül, és a nyakához hajolok, majd apró csókokat adok rá.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 10:13 pm
Ugrás egy másik oldalra
Jóleső hümmögés hagyta el a számat, ahogy végigsimított az oldalamon. Kezeim lassan csúsztak le a mellkasán, majd ingerlően a hasán, hogy a csípőjéhez érve meglazítsam a nadrágja övét, majd ki is kapcsoljam azt. Ezután már a gomb következett, közben még mindig apró csókokat hintettem a nyaka bőrére és a vállára is, néha-néha felsóhajtva érintése hatására. Egyre az járt a fejemben, hogy milyen jó kis kaland lett ebből a találkozásból... egy kaland, ami mindkettőnknek kijár, ami kikapcsol, ellazít és szórakoztat és amiben nincs semmi rossz. Egyszerűen csak élvezetes.
Mielőtt még kigombolhattam volna Galen nadrágjának gombját elszakadtam a nyakától és megálltam pár pillanatra, ezzel szinte azt kérdezve, hogy ő is akarja-e, amit én? Hiszen nem is ismertük egymást és egyébként sem vagyok egy ilyen fajta lány... mégis jólesett ezt csinálni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 7:47 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Nos őrültség, avagy sem az engem most egyáltalán nem érdekel, hisz élvezem az egészet. S bár ha nem ittam volna annyit, akkor ez talán meg sem történt volna, de a lényeg az, hogy semelyikünk sem ellenzik, és mindketten benne vagyunk a dologban, szóval.. van ennek az egésznek alapja, és szerintem ő is élvezi a társaságom, mert ha nem így lenne, akkor már rég a tudtomra adta volna. Persze lehet, hogy ebből az egészből az égvilágon semmire sem fogunk emlékezni holnapra, de ez engem most egy kicsit sem érdekel, hisz a mostani tény, és felállt helyzet az, amihez igazodnom kell.
Ahhoz képest, hogy alig ismerjük egymást bátran kijelenthettem azt, hogy ő nem csak egy egyszerű nő, hanem annál jóval több, bár semmit sem érzek iránta, de akkor sem egy enyhe pillanatnyi kalandot akarok tőle, hanem valamit.. Igazán érdekes, hogy egy nap alatt képes voltam vele ennyit beszélgetni, és ilyen rövid idő alatt megkedvelni őt. Sohasem történt még velem ilyen, s hogy őszinte legyek, akkor azt is ide tehettem, hogy sosem engedtem el magam ennyire még. Nem szoktam lazítani, vagy pihenni egy pillanatra sem, mert sosincs időm rá, de most mégis úgy tűnik, hogy némileg kitudom kapcsolni a jelen dolgait, és a vadászatot, amelyet már szinte megszállottan űzök. A minden vámpír haljon meg elven vagyok, de mégis tettem már az életem során kivételt.. De most ebbe nem akarok bele menni!
Közelsége, és érintése jól eső érzést kelt bennem, s ez a fajta teljesen más, mint amit eddig átéltem. Az alkohol szinte egész testemben szétárad, és még nagyobb kedvet kapok ehhez az egészhez, bár reggel irgalmatlanul fog fájni a fejem, de nem érdekel, csak a jelenre akarok gondolni. Kiakarom élvezni a helyzetet, és ezzel szerintem nem csak én vagyok így.
Tovább csókolom, és ahogy ő úgy én sem hagyom abba egy pillanatra sem. Szinte észre se veszem, hogy az ágyra dől, és magával húz, csak akkor jut el a tudatomig, amikor megérzem, hogy ránehezedtem, ezért a derekától elhúzva kezeimet megtámasztom magam, hogy mégse nehezedjek rá. Nem szeretném őt kilapítani.. A csókot nem hagyja abba, és én sem fejezem be. Megérzem kezét, ahogy vándor úttat jár a testemen, és igazán jóleső érzés fut át rajtam ismételten. Amikor elválik az ajkaimtól kérdőn nézek rá, hisz nem értem miért teszi, de amikor szemembe néz, majd mosolyra húzza a száját, akkor én is képtelen vagyok elmosolyodni ezen az egészen. Hagyom, hogy a nyakamhoz hajoljon, miközben az egyik kezemmel erősen megtámasztom magam, és a másikkal végig simítok az oldalán gyengéden.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 09, 2013 8:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
Egyre csak az járt a fejemben, hogy mégis mit művelek, hiszen alig ismerem őt. Pár órával ezelőtt találkoztunk, előtte azt sem tudtuk a másikról, hogy egyáltalán a földön van, nemhogy akármi mást... erre most itt kötöttünk ki. A legfurcsább viszont az volt, hogy egyáltalán nem volt ellenemre, teljesen elengedtem magam. Én mondtam, hogy nem jól bírom az alkoholt, meg is van a következménye a kis italozásunknak. De nem akartam abbahagyni... bármit, csak azt ne! Túlságosan élveztem a helyzetet ahhoz, hogy akármi félbeszakítsa.
A vádlim az ágy szélének ütközött, megadtam magam a gravitációnak és a párnák közé dőltem, magammal húzva Galen-t is. A csókot nem szakítottam meg, továbbra is faltam az ajkait, mintha az életem múlott volna rajta. Ebből is látszik, hogy nem mindig vagyok én olyan szende kislány, mint ahogy azt elsőre szokták hinni rólam az emberek.
Egyik kezem vándorútra indult Galen fedetlen mellkasán, majd visszavándorolt a vállára, később a lapockájára és a hátára, míg a másik a tarkóját simogatta, bele-beletúrva szőke hajába. Elváltam az ajkaitól és nagyot nyeltem, pár pillanatra a szemeibe néztem, de aztán elmosolyodtam és a nyakához hajoltam, hogy ott csókoljam meg.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 09, 2013 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn

Annyi kifogás szól ez ellen, de mégis engedek ennek az egésznek..


Őrültség az, amit művelek; művelünk.. Első találkozásnál egyetlen egy nővel sem feküdtem még le, de vele más a helyzet, hisz részeg vagyok. Persze nem lehet mindent az alkoholra fogni, de akkor sem szoktam ily hamar idáig eljutni. Persze élvezem a helyzetet, és nagyon jó, hogy ezt műveljük, de így ez nem fer a részemről.. Na jó ebből a kifogásos részből elég is lesz!
Minden egyes gondolatot kiverek a fejemből, hisz nincs szükségem rájuk. Csak is a jelenre koncentrálok, és arra, hogy Cassidy áll előttem, sőt nem is olyan messze. Az életet sosem szoktam élvezni, mert egyszerűen nincs rá időm, se pedig energiám, de ettől függetlenül ezután a nap után ennyi bőven kijár nekem, és szerintem neki is, hisz őszintén szólva a sok vadászás néha az ember agyára megy, de én akkor sem tudom megunni. Nem elég számomra az, hogy egyszerűen csak vadásszak, hisz annál több kell nekem, ezért is csempészek ezekbe a vadászásokba egy kis izgalmat, hogy örömet szerezek magamnak, persze ennek az áldozat koránt sem örül, de én igen. Élvezem, ahogy egy-egy ilyen gyáva vámpírka szenved, s könyörög az életéért, hogy hadd maradhasson életbe, mert neki családja van, és a többi. De ez engem hol érdekel? Késztetést érzek arra, hogy mindegyiket eltüntessem a föld színéről, de persze először Silast kell kiiktatni. Ő nagyobb falat lesz, de ha kell az életem adom azért, hogy meghaljon!
Nem értem az olyan vadászokat, akik csak egy-egy kisebb vámpírra vadásznak, hisz abban nincs izgalom, se kaland. Az idősebbek, vagyis jobban mondva a tapasztaltabbak azok, akiket érdemes megölni, hisz ha azok ki vannak iktatva, akkor a kisebbek mit sem érnek már. A fiatalabbakkal való elbánás túl könnyű, sőt egyszerű.. Szánalmas, ahogy megadják magukat, és könyörögni kezdenek!
- Szerintem ennyi épp elég is volt a házról.. -Jegyzem meg egy halvány mosoly kíséretében.
Csókom túlontúl is szenvedélyes, s éppen ezért talán ebből vissza kéne vennem, de nem érdekel. Belement az egészbe, és ugyanúgy én is benne vagyok a dologban, szóval.. nincs miért húzni a dolgot! Élvezzük egymás társaságát, közelségét, sőt csókját - legalább is én biztosan élvezem eztet. Megérzem, hogy lassan hátrálni kezd az ágy felé, ezért én is követtem a mozdulatát, miközben kezeimet egy pillanatra sem mozdítom el a derekáról. Tovább csókolom, és nem hagyom abba az iménti csókot. Szenvedélyes, de mégis lágy csókkal illetem őt. Minden egyes mozdulatát követtem amíg az ágy felé tartunk, és nem bánom, hogy ez az egész mégis így alakult. Már csak egy valamire vágyom, hogy ezt reggelre ne felejtsük el - legalább is én nagyon nem szeretném elfelejteni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 08, 2013 10:53 pm
Ugrás egy másik oldalra
Jóleső hümmögés hagyta el a számat, amikor éreztem, hogyan csúszik a keze egyre lejjebb és lejjebb, majd megállt a derekamon, később pedig a másik keze is csatlakozott. Az én ujjaim is önálló életre kelve simogatták a tarkóját, aztán lágyan beletúrtam a hajába és szinte beleolvadtam a csókjába, amiből csak az apró, előtörő nevetésem szakított ki.
- Köszi. - Motyogtam mosolyogva, amikor megdicsérte a házat. Szerettem itt lakni, nem bántam meg, hogy otthagytam a nagyvárost és felkerekedtem, hogy vámpírokra vadásszak Mystic Fallsban. Bár ez nem fordítva szokott lenni? Általában a kisvárosi lány veszi a cókmókját, hogy a nagyvárosba települjön és megvalósítsa álmait, elérje a céljait és a többi, és a többi. Nálam ez nem így működött... a vámpírok szeretnek kisvárosokban élni, így én is. Ilyen egyszerű. - Az egész ház örökség. Apám hagyta rám. - Erről a témáról eben a pillanatban nem igazán volt kedvem beszélni, hiszen amúgy sem szerettem arra gondolni, hogy az apám meghalt, a másik pedig hogy eléggé érdekes lenne két csók között kibeszélni, hogy mi történt vele.
Ismét megéreztem az ajkait az enyéimen és készségesen, lehunyt szemekkel csókoltam vissza, míg a szenvedélyességéből kiindulva reméltem, hogy nem bánja, hogy elkezdtem hátrálni az ágy felé.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 08, 2013 9:10 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cassidy F. Gilbert & Galen Vaughn


Én, és az élet két külön fogalom, hisz hogy őszinte legyek, azért azt kell mondom, hogy nincs életem.. Másnak vannak barátai, szerelme, családja, és egy normális munkája, de nekem egyik sincs, hisz nem fér bele az időmbe. Teljesen be vagyok táblázva azzal, hogy vadászok.. Nincs időm magamra, ezért nálam rend sincs a házban, bár ez most nem is ide tartózik.
Ez a kis kikapcsolódás igazán jól esik számomra, és őszintén szólva ezt nem akarom elfejteni holnapra, bár nem kizárt tény, hogy elfeledem, mivel jóval többet ittam a kelleténél, ami rám egyáltalán nem jellemző, de egyszer én is élhettek szerintem efféle szokással annak ellenére is, hogy vadász vagyok. Ahhoz képest, hogy eleinte csak beszélgetés volt köztünk most eléggé jól átértünk erre, amit egyáltalán nem bánok, hisz élvezem az egészet, s ezt úgymond egy sikernek könyvelhettem el. Bár józanon biztosan nem jutottunk volna el eddig, de ez most nem számít..
Sóhajai hallatán mosolyogva emeltem el fejemet a nyakától, majd végül ránézek, viszont a mosolyom egy pillanatra sem tűnik el. Számra adott csókját viszonozom, és figyelem, ahogy feláll, majd megfogja kezem, hogy ezáltal felhúzzon. Elfogadva a segítségét állok fel, de egy pillanat erejéig azt hittem, hogy elfogunk esni. Kissé megszédülök, ahogy ténylegesen megállok, de azért még egyben vagyok. "Gyere" Ragadt meg elmémben a megemlített szó, amelyet mondott, és miután rögtön megindult, én is követtem őt, bár nem olyan gyorsan, hisz azért én mégis csak többet ittam, hisz már a bárban is kitudja hány pohárral volt az, amit elfogyasztottam, de még élek, szóval.. nem volt az olyan vészes!
Követtem őt, s emiatt nála volt a vezetés, hisz a házat nem ismerem, ezért ő rá kellett hagyatkoznom, de nem is bánom. Szerencsémre szólt, hogy egyben jutottam fel a lépcsőn, aztán pedig el a szobája ajtajáig, hisz úgy érzem magam, mint valami részeg, de nem tagadhatom le, hisz tényleg az vagyok.. Beérve a szobába végül körbe pillantottam, és egy mosollyal az arcomon pillantottam végül rá.
- Meg kell hagynom, hogy remek kis ház.. -Jegyzem meg még mindig mosolyogva.- Sőt kifejezetten rend van mindenhol, ezért csodállak is, hisz nekem erre egyáltalán nincs időm. -Mondtam neki, de mire már észbe kaptam volna a tarkómon éreztem a kezeit, aztán pedig csókját éreztem meg, amelyet viszonoztam. Gyengéden végig simítom a jobb kezemet a hátán, miközben végül derekánál megállítom azt, és bal kezemet is odahelyezem végül. Derekától fogva húzom magamhoz közelebb lazán, miközben egy vigyorral az arcomon szakítom félbe a csókot, de végül, hogy még se rontsam el az egészet, ezért újból megcsókolom őt, de ez a csók már szenvedélyes, sőt talán túlságosan is..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 08, 2013 2:25 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nappali

Még jó, hogy a lépcsőtől nem volt messze a szobám, így mindössze pár lépést kellett megtennünk és már be is nyithattam a szobába. Mivel Galen nem tudta, merre kell menni, ezért készségesen vezettem őt, néha hátrapillantva, hogy kövessen csak nyugodtan.
Amikor beértünk a szobába elmosolyodtam és megvontam a vállamat. - Itt is vagyunk. - Néztem szét néhány pillanat erejéig, aztán fogtam magam és Galen tarkójára csúsztattam a kezeimet, hogy ismét megcsókoljam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 31, 2012 5:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
Damon és Elena lakása

Hazajöttem, de nem volt kedvem dolgokat keresgélni Elena férjéről. Pedig biztos voltam benne, hogy ismerem valahonnan. Az arca annyira ismerős volt, a gyűrűje pedig... manapság már nem hordanak ilyeneket csak úgy divatból. Én sem azért hordom, mert odavagyok érte, hanem mert muszáj, különben a túlvilágon ragadok. Akkor mégis ki vadászná a vámpírokat?

***

Másnap reggel már a felkelő nap sugaraival ébredtem, de csak később öltöztem fel, hogy elinduljak arra a helyre, amit még meg kellett látogatnom. Már régen kinőttem a középiskolát és annak korszakát, most mégis a gimnázium felé vettem az irányt. Meg kellett keresnem valakit.

Középiskola
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 26, 2012 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra
Mystic Falls határa

Még mindig mérgelődtem, hogy vissza kellett sétálnom a kocsimért egészen a közeli kisvárosig. Ha másért nem is, de ezért biztosan felkérem még egy keringőre majd az ősi vámpírt, hiába lesz nehezebb dolgom így, hogy már tudja, mi vagyok. Kicsit élelmesebbnek és ravaszabbnak kellesz lennem a eddiginél, de nem fog problémát jelenteni, eleget tanultam és fejlesztettem már a személyiségem ahhoz, hogy sikerüljön. Egy vámpír nem fog ki rajtam, akár Első, akár utolsó, egy kutya.
A lépcsőn felfelé sétálgatva a kocsim és a lakásom kulcsait szorongattam, így néztem körül a nappalin, majd a hálószobán. A többit majd ráérek később átvizslatni, de eddig tetszett a hely, jó választás volt. Szépen el fogok itt éldegélni az elkövetkezendő időben, nem lesz itt probléma.
Most mégis ismét a friss levegőre vágytam, menni akartam valamerre, mozogni, járkálni, nem nyugton ülni. Fel kellett fedeznem a várost és a legjobb döntésnek az bizonyult, ha a rokonoknál kezdek.

Damon és Elena lakása
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 25, 2012 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra
A hálószoba

***

A hálószoba 535529_586496718045386_1492384567_n_large


A hozzászólást Cassidy F. Gilbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 24, 2013 9:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

A hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba
» Hálószoba

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Cassidy lakása-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •