Share | 
A topik címe: Zoey Mardsen

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 10, 2014 6:14 pm
Ugrás egy másik oldalra

Zoey Mardsen


† WHAT SEEMED LIKE A GOOD IDEA HAS TURNED INTO A BATTLEFIELD



ez vagyok én †

Külső:
A lányok között magasnak számítok, de szerencsére nem vagyok egy égimeszelő. Vékony vagyok, talán nagyon is, de bármit eszek, nem tudok hízni. Gondolom ezt anyukámtól örököltem, hiszen ő volt ennyire már-már anorexiás külsejű a családban. Sajnos szinte se fenékkel, se mellekkel nem rendelkezem, igaz eddig ez sem zavart, valószínűleg ez után sem fog. Próbálok úgy választani ruhákat, hogy kicsit bővebbek legyenek és eltakarják a nem annyira vonzó részeimet.
Családi hátteremből adódóan sosem voltunk eleresztve a pénzzel, úgyhogy általában az unokatestvéreim levetett ruháit kaptam meg. Lehetséges, hogy emiatt lettem egy igazán takarékos és spórolós fajta. Nincsen több száz farmerem és cipőm, maximum eggyel van csak abból több, amit gyakrabban használok. De ennyi. Igényes és kényes vagyok a külsőmet illetően, de ettől még nem mászkálok mindig márkás ruhákban, a mostani fizetésemből úgysem telne rá. Ráadásul ezek csak ruhák... Inkább olyan dolgokra költöm a pénzem, amelyek többet jelentenek a számomra.
Ha választanom kéne, akkor azt mondanám, hogy a hajamat szeretem magamon a legjobban. Hosszú, dús és mindig ragyog, akármilyen ócska samponnal is mosom. Megint: köszi anyu a jó géneket!

Belső:
Kiskoromban sokkal engedelmesebb és jobb voltam. Ma már ez nem így van. Mondhatjuk, hogy önző lettem, de csak azért, mert nem akarom magamat mások problémájával gyengíteni. Nekem is meg vannak a saját bajaim, bőven elég azokkal megbirkóznom, másokat már nem fogok a szívemen viselni. Nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak rólam, egyedül arra figyelek, hogy a nagyinak ne okozzak kellemetlenséget a jelenlétemmel, ha már volt olyan kedves és befogadott a házába. Ő az egyetlen ezen a földön, aki számít nekem, őt pedig az életem árán is megvédeném.
Sokan azt is mondják, hogy neveletlen vagyok. Nos, én inkább azt mondanám, hogy pont ellenkezőleg, engem rendesen megnevelt az élet. Egy drogos anyával, aki minden pénzét elkölti a kábítószerre, a gyerekei szájából kivéve ezzel az ételt, és egy agresszív apával, aki rajtad vezeti le a feszültségét, úgy gondolom megedzett az élet. Tizenhat éves voltam, mikor először tapasztaltam meg, hogy mire is vagyok képes. Mivel anyu akkor már nem élt, a nagymamámhoz fordultam segítségért, hiszen Ő volt akkor is és most is Ő az egyetlen, akiben feltétel nélkül megbízom. Az pedig, hogy hozzá költöztem, életem legjobb döntése volt. Nem mellesleg pedig megnyugodtam, hogy tudatosult bennem: nem vagyok egy őrült, aki azt hiszi, hogy boszorkány.
A természetem lobbanékony, szenvedélyes amolyan ami a szívemen az a számon típus vagyok, gyakran nem törődöm a következményekkel, tehát előbb szokásom cselekedni, mint gondolkodni. De ebből próbálom kinevelni magamat, illetve már egész szépen tudom mérsékelni a dühömet, hiszen nem szeretném felfedni magamat a külvilág előtt. A nagyi szerint remek humorral áldott meg az Isten, de igazából nem sok ember van, akin ezt tényleg tesztelhetném. Zavarba engem is zavarba lehet hozni, a különbség köztem és a többi lány között annyi csupán, hogy én nem fedem fel magam. Nem szokásom beszélgetésbe bonyolódni idegenekkel, ahogy megnyílni se szoktam másoknak. Ha jóban akarsz lenni velem, nos, akkor fel kell kötnöd a gatyádat, mert egyáltalán nem vagyok könnyű eset.



Teljes név: Zoey Mardsen
Becenév: Zoe
Születési hely: Chicago, USA
Születési idő: 1992. 04. 21.
Play by: Shailene Woodley
Faj: Boszorkány
Érdeklődési kör: Mitológia, művészetek és történelem. Gyerekkoromban állandóan egyedül voltam, így a könyvekből ismert karaktereket tekintettem a barátaimnak. Míg a legtöbb gyerek a játszótéren játszott, addig én a szobámban olvastam, ahogyan pedig egyre idősebb lettem, úgy egyre komolyabb és fontosabb témákról olvastam. Amióta pedig tisztában vagyok a származásommal, azóta a kedvenc könyvemet, amely a növények gyógyító hatásairól ír és különböző szempontok szerint csoportosítja őket, mindig magamnál tartom. Már vagy rongyosra olvastam, vagy ezer helyen jelölgettem benne és teleírtam a saját feljegyzéseimmel.
Kapcsolat a családdal: Van egy bátyám, akiről gyakorlatilag semmit sem tudok mióta úgy döntött elköltözik Miami-ba. Kezdetekben még írtam neki, de miután egy levelemre se óhajtott válaszolni, jobbnak láttam rövidre zárni az addig sem tökéletes testvéri kapcsolatunkat. Valójában az ereinkben csörgedező véren kívül semmi más nem köt össze bennünket.
Az anyukánkat már vagy tíz évvel ezelőtt elveszítettük. Drogtúladagolásban halt meg, emlékeim száma pedig eléggé kevésnek bizonyultak. Alig voltam 12 éves, mikor meghalt és lehet, hogy csak a sokkos állapot miatt, de esküszöm, hogy nem emlékszem arra, hogy drogozott volna. Akkoriban sok időt töltöttem a bátyámmal, állandóan elvitt a könyvtárba, hogy olvashassak, talán akkor volt anyu mindig rossz állapotban. Láttam injekciós tűket heverni a lakás eldugott részeiben, ahova én is tévedésből keveredtem oda, de arra nem emlékszem, hogy anyu leépült volna, vagy bárhogy máshogy viselkedett volna, mint azelőtt. Az eszem azt diktálja, emlékezzek a jó dolgokra és ne is próbáljak meg a rossz állapotára gondolni, de a szívem egyfolytában azt súgja, járjak utána a dolgoknak, mert valami nem stimmel. Nem tudom, talán ha egy nap éppen annyira erős leszek, mint amennyire mutatom magam, akkor felbátorodva kutatni kezdek. De addig is nyugton hagyom a gondolataimat.
Az apánkról nem szeretnék beszélni, ő mindig is egy vadállat volt. A munkahelyi feszültségét állandóan rajtunk vezette le. Anya halála után már nem csak kiabált velem, hanem verni is kezdett, egészen addig, míg 16 évesen fel nem lobbant bennem az erőm. Akkor, miután véletlenül majdnem rágyújtottam a házat, levette rólam a kezét. Azóta nem is beszéltem vele és nem is szándékozom még egyszer találkozni vele. Majd talán a temetésére elmegyek.
Az egyetlen ember, aki valamit is számít nekem ezen a világon az a nagymamám, aki volt olyan tündéri és befogadott magához. Ő az, aki megtanított arra, hogyan használjam az erőmet, aki még mindig annak az aranyos, copfos hajú kis fruskának lát, aki egykor voltam és aki még mindig azzal az önzetlen szeretettel halmoz el, mint ahogy mindig is tette. Ő a legoptimistább ember a világon és habár kicsattanó egészségnek örvend, rettegek attól, mi lesz velem, ha egy nap majd elveszítem. Talán darabjaimra hullok én is, talán örökre megválok minden emberségemtől, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nem leszek ugyanaz. Igaz már most se vagyok egy főnyeremény és egy kedves teremtés, de érted, hogy értem.


ANCSA - 18 - VAN EGY KEVÉS - MULTIM NINCSEN (EGYELŐRE)


Hosszú az út... †

előtörténet vagy szerepjáték példa


Vissza az elejére Go down
 

Zoey Mardsen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Archivált lapok-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Pént. Okt. 20, 2017 8:11 pm
Pént. Okt. 20, 2017 8:09 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3