Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Konyha       - Page 2 Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Kedd Júl. 24, 2012 9:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Előzmények - 01.

Elena Gilbert Salvatore

Mire megfoghattam volna a szivacsot, nekikezdve a mosogatásnak, az ölébe kapott és hirtelen a megdöbbenéstől még levegőt is elfelejtettem venni.
Aztán kis idővel később halkan felkuncogtam és miközben a nyakába kapaszkodtam, simogattam is nyakát. - Nekem sem árt némi kézgyakorlat - utaltam a mosogatásra.
Majd mikor a küszöb-házasság dolgot említette, egy másodpercre úrrá lett rajtam a döbbenet. - Hát... én nagyon élvezem ezeket a pillanatokat - vallottam be. - Csak gyakorold, nehogy aztán pont a fontos pillanatban felejtsd el, hogyan kell - kacsintottam rá.

Damon Salvatore

Megpróbáltam minél kisebb hanggal enni, hiszen gyanítottam, hogy nem akarja tudni, épp melyik fázisánál tartok a tasaknak, így hát kíméletesen megkíméltem a szörcsögéstől, és az alján hagytam az utolsó cseppeket.
Addig ő is megbirkózott néhány palacsintával, majd felállt, és ő is bánatosan nézett az edényekre. Csak ő más ok miatt.
- Bizony, mosogatás jön - bólogattam, aztán egy mozdulattal az ölembe kaptam - de majd csak ha visszajöttünk a jó Isobeléktől. Megvárnak az edények. És mosogatni ÉN fogok. Milyen férfi lennék, ha hagynám a terhes barátnőmet házimunkát végezni? - mosolyogtam, miközben tartottam őt a karjaimban. - Szeretem, ha így vihetlek - néztem rá. - Mintha friss házasok lennénk, és éppen átemelnélek a küszöbön - szaladt ki a számon.

Elena Gilbert Salvatore

Behúzott a konyhába és szinte azon nyomban leültem az asztalhoz. - Legalább ízlett a lasagne. Sosem csináltam még, ezt be kell vallanom - mosolyodtam el és figyeltem, ahogy szinte szempillantás alatt elkészítette a palacsinta tésztáját.
Néhány perccel később jólesően szagoltam a levegőbe és néztem, hogy pakolja elém a kész palacsintát, mindenféle édességgel mellé. - Köszönöm. Úgy érzem, egy mesterszakáccsal élek együtt - néztem rá elismerően.
Nem néztem hátra, valahogy sejtettem, mit csinálhat és ha valamihez nem volt gyomrom, hát akkor az a vér volt.
Elnyammogtam ott a palacsintával egy ideig, majd mikor üressé vált a tányérom, a mosogató mellé léptem. - Azt hiszem, el is kell mosogatni - mosolyodtam el szélesen.

Damon Salvatore

(nappaliból)

Kézen fogva behúztam a konyhába, ahonnan eltüntettem már a tegnap esti vacsora nyomait, és bánatosan néztem a mosatlan tányérokra.
- Sajnos a tegnap estiből nem maradt - mormoltam, aztán néhány másodperc alatt - áldott vámpírsebesség! - bekevertem a palacsintatésztát, és nekiláttam a vastag szeletek kisütésének. Alig tíz perc múlva le is pakoltam elé egy adagot, lekvárt, csokiszirupot tettem az asztalra, és élvezettel néztem, ahogy beleszippantott az illatokba.
- Jó étvágyat! - pusziltam a hajába, aztán a háta mögé kerültem, kivettem a hűtőből egy vérkészítményt, és inni kezdtem.

Damon Salvatore

Láttam, hogy meghatódott, és tetszett neki a kis pár fülbevaló. És nem is akartam most többet. A sorsra, és a szívére bíztam a jövőbeli döntését.
- Akkor megyünk? - kérdeztem tőle, mikor már képesek voltak elszakadni egymástól. - Ott mi vár? - nevettem rá. - Ne, ne válaszolj. Hagy legyen meglepetés - fogtam meg a kezét, és hagytam, hogy vezessen.

(folyt. nappali)

Elena Gilbert Salvatore

- Hát pontosan ezért megyünk a nappaliba. A gyomrod egy idő után bánná - suttogtam, majd a kezét húzva indulni akartam, de visszahúzott.
Ijedten néztem rá. - Valami baj van? - De rögtön beszélni is kezdett. A képről, a kicsiről és a jövőről... és hogy hozott valamit. Ezt pedig a kabátból előhúzott kis doboz is bizonyította.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehet ez, csak mikor kinyitottam, láttam meg a csillogó fülbevalókat. És a szöveget rajta, ami... - Ez... nagyon szép... gyönyörű... - suttogtam, és végigsiklott a kezem minden betűformán. Többet nem tudtam mondani, csak behunytam a szemeimet. - Csodálatos... ha tudnád, hogy mennyire szeretlek és nincs olyan erő, vagy hatalom, ami elszakítana Tőled... - suttogtam, majd ránéztem, és könnyes szemekkel hajoltam vissza hozzá még egy csókra.

Damon Salvatore

- A nappaliba? - néztem rá meglepve, aztán elvigyorodtam. - Azt hiszem, jobb is lesz, ha elhúzol az asztaltól, hacsak nem akarod az éjszakát azzal tölteni, hogy nyögve panaszkodom a jóllakottság miatt - mormoltam lágyan az ajkaira, de nem engedtem el a kezét, és mikor elindult, finoman visszahúztam.
- Elena - néztem rá. - Ez a kép... ez nem tudod, mennyit mond nekem... szeretlek. És szeretem Delenát. El sem tudod képzelni, és el sem tudom mondani, mennyire. És ma... hoztam neki valamit. És remélem, láthatom majd rajta. Sokáig. Nagyon sokáig - nyúltam a kabátomért, és előhúztam belőle a kis ékszeresdobozt, a fülbevalókkal, és Elena kezébe adtam, aztán kissé félve figyeltem a reakcióját.

Elena Gilbert Salvatore

Én magam csak egy muffint majszoltam el, míg félig nevetve figyeltem, hogy mindegyikből kivesz egyet és végigkóstolta.
Már szóvá akartam tenni, hogy elég lesz, mert éjszaka nem tud majd aludni a "kidurranási-veszély" jelzőtől, de magától is megadta magát.
Egy pohár pezsgő lefolyt még a torkomon, majd Ő állt fel előbb és magával húzott engem is. A szavai minden eddigi fáradságért kárpótoltak és utána a csók, amit az ajkamra adott talán minden eddiginél többet mondott.
Beleolvadtam a karjaiba és viszonoztam a csókot, de pár perccel később elszakadtam tőle. - Egyféleképpen megköszönheted... gyere velem a nappaliba - mosolyodtam el, de a mosolyom nem sokat árulhatott el.

Damon Salvatore

Már nem nagyon volt hely a gyomromban, de mikor az illatozó muffinokat is elém tette, tudtam, ha belehalok is, de ebből enni KELL! Igy hát nem is kínáltattam magam többször, végigkóstoltam minden fajtát. Némelyiket bizony többször is... míg végül felemelt kézzel jeleztem, hogy most adtam meg magam, mert egyszerűen csakugyan nem fér több.
Öntöttem még egy pohár pezsgőt, aztán felálltam az asztaltól, és őt is felhúzva magamhoz, két kezembe simogattam az arcát, és szemébe néztem.
- Hogy köszönjem meg mindezt? - súgtam halkan. - Hogy ezt tetted értem... hogy vagy nekem...nem is tudom, mivé lenne az életem nélküled - simogattam, aztán a szájára hajoltam, és még talán soha nem csókoltam meg annyi érzéssel, annyi szerelemmel, mint ahogy most tettem.

Elena Gilbert Salvatore

Kíváncsian vártam az első véleményt a saját főztömről, de felvont szemöldökkel figyeltem, hogy mit is mond rá. Hiszen főzni nem tudtam.
Majd láthatatlanul, de megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor megláttam, hogy ízlik neki és én is bekaptam egy falatot, majd újabbat és újabbat. - Nem is tudok főzni - húztam végig a mutatóujjamat az egész tenyerén az asztal fölött.
- Hát igen, a bor nem a legjobb választás nekünk - simogattam meg a szabad kezemmel a hasamat, de a pohár pezsgőt elfogadtam, hiszen az alkoholmentes volt.
Belekortyoltam a kissé kesernyés folyadékba. - Nem is olyan rossz. Szinte már elfelejtettem az ízét - vallottam be.
Majd végignéztem az asztalon és kissé felállva a muffinos tálat is magunk elé raktam. - Van itt minden. Csokis, lekváros, válogass kedvedre - mosolyodtam el bíztatóan.

Damon Salvatore

Nem tudom mennyi ideig maradtunk így, egymás ölelésében, de végül aztán ő engedett el engem.
- Isten őrizzen éheztetni a hölgyeket - nevettem el magam boldogan, aztán beleszúrtam a villámat a lasagna-ba, és számhoz emeltem az első falatot.
- Ez valami mennyei - csuktam be a szemem az élvezettől, és nem telt sok időbe, hogy elpusztítsam a tányér tartalmát.
- Csodálatos volt - mosolyogtam rá. - Sosem mondtad, hogy így tudsz főzni - nyúltam át az asztalon, és simogatni kezdtem a kezét.
- Bort gondolom nem ihatsz - néztem az üvegre, aztán láttam a pezsgősüveg feliratát. - De ez nyilván nem jelenthet gondot - tekertem le az üveg nyakáról a sztaniolt, és nemsokára pukkant is az édes nedű, én pedig mindkettőnk poharába öntöttem.

Elena Gilbert Salvatore

Féltem a reakciójától, mint talán még soha semmi mástól. Hiszen ez a kép egy egyfajta ígéretet fejezett ki... de az istenért is, szerettem Őt... szerettem Mindkettejüket!
- Én is szeretlek. A világ vagy Nekem - hajtottam a fejemet az ő fejére, miközben a hátát simogattam.
Talán percek teltek el, talán csak pár pillanat, vagy talán egy egész nap, fogalmam sem volt róla... de boldognak látni mindennél többet ért és akár egy évszázadig képes lettem volna ezeket a szemeket figyelni, ahogy a remény tüze ismét felcsillant.
Egy halvány könnycseppet kitöröltem a szememből, majd elengedtem. - Na, de mielőtt még minden kihűl, együnk! Delena éhes - tért vissza a mosolyom.

Damon Salvatore

Odajött hozzám, és elmosolyodott. Attól pedig, amit mondott, a szívem kihagyott néhány ütemet.
Nagyra nyílt szemekkel néztem rá, majd felnyitottam a borítékot, és mikor kivettem belőle a képet, éreztem, hogy könnyben kezdtek el úszni a szemeim. Láttam őt... láttam a kislányomat, és magunkat. Mint egy igazi, boldog családot.
Kezemben még most is a képet szorongatva, átöleltem Elena hasát, és átfontam karjaimat a derekán.
- Nagyon szeretlek - suttogtam, de most alig volt hangom. - Mindkettőtöket szeretlek. Az életemet is odaadnám értetek. Nekem ti jelentetek mindent.... az egész világot...
Elhallgattam. Mert ez a kép egy dolgot jelentett nekem. Magát a reményt. De nem voltam képes elengedni Elenát, csak öleltem, neki támasztva a homlokomat, feloldódva a saját érzéseimben.
_________________
Elena Gilbert Salvatore

Lerogyott a székre és a látványtól csak mosolyogni tudtam. A bort dícsérte, de kimondanom sem kellett, hogy én sajnos ezt nem kóstolhatom meg.
Majd rátért arra, ami hirtelen engem is meglepett. Nem ültem le, csak odasétáltam mellé és leültem a mellette lévő székre. Felvettem a borítékot és egy pillanatra megkomolyodott a hangom. - Azt mondtam, hogy a kicsi születéséig nem fogok dönteni a sorsáról. Csináltattam Neked valamit, ami bármelyik esetben olyan emlék marad, amit soha nem felejt el egyikünk sem - suttogtam és megmelegedett a mosolyom.
Majd átnyújtottam Neki a borítékot.http://kephost.hu/kep/2011/05/elenanak4_kesz.jpg

Damon Salvatore

Csak néztem őt, ahogy végigsimít a láncon, és úgy éreztem, sosem fogok tudni betelni a látványával, az érintésével, a csókjaival, az egész lényével... még hosszú évszázadok múltán sem.
Gondolataimból az szakított ki, mikor reagálva a korgó gyomromra a terítékre, és az ételre mutatott.
- Nem fogom kéretni magam - vigyorogtam folyamatosan, és a székre rogytam. - Nagyon finom bor! - vettem kézbe az üveget, de valamit ekkor megláttam az asztalon. Borítékot. És fogalmam sem volt arról, vajon mit rejt.
- Mi van ebben? - kérdeztem szinte gyerekes kíváncsisággal, még mielőtt felnyitottam volna. - Egy újabb meglepetés?

Elena Gilbert Salvatore

Levettem a nyakáról a szirmot és utána szinte rögtön megölelt. - Nincs mit köszönnöd... - suttogtam a fülébe. - Én köszönöm, hogy vagy nekem és hogy... engem szeretsz! - bújtam hozzá, majd elszakadtam tőle, mikor a gyomra hangját véltem hallani.
Hangtalan nevetés szaladt ki belőlem. De mire mondhattam volna, hogy együnk, már ki is vett valamit a kabátzsebéből és csillogott a szemem, mikor megláttam, hogy annak a láncnak a tökéletes mása, amit Anya miatt el kellett engednem.
Ragyogott a szemem, mikor rám akasztotta. - Köszönöm - simítottam végig a láncon, majd mielőtt elérzékenyültem volna a hormonjaim játéka miatt, az asztal felé mutattam. - Ez mind csak Ránk vár! - böktem a teríték felé. - És nehogy azt mondja valaki, hogy éheztetlek! - léptem közelebb az asztalhoz.

Damon Salvatore

- Még szép, hogy élveztem - vigyorogtam tele szájjal. - Egyszerűen csodálatos volt. Ahogy te is csodálatos vagy - öleltem meg, miután leszedett a nyakamról egy szirmot. - Ez olyan.... szép - suttogtam. - Értem még soha senki nem tett ilyet... KÖSZÖNÖM.
Magamhoz szorítottam, és a gyomrom újra akkorát kordult, mint a távoli mennydörgés.
- És amint látod, már az illatok is meghozták az eredményt - nevettem el magam, és elengedtem. A kabátom, amit eddig a kezemben szorongattam, most ledobtam a pultra, de előbb még kivettem belőle a láncot.
- Nem felejtettem el, látod? - kérdeztem mosolyogva, és nyakára kapcsoltam a vékony aranyfonalat.

Elena Gilbert Salvatore

Már hallottam az ajtó nyitódását és akkor hevesebben kezdett verni a szívem, de mivel először még a fürdőbe ment, így volt időm kicsit nyugodni, hiszen... mi lesz, ha nem tetszik neki? Vagy ehhez most nincs kedve?
Ezek keringtek az agyamban és mikor hamarosan belépett a konyhába, némileg átlátszó felsővel, hiszen a víz teljesen átütött rajta, elmosolyodtam. És a szemeit látva még szélesebben mosolyogtam. - Szia! - köszöntem vissza, de mire felállhattam volna, már ott térdelt a székemnél és megcsókolt.
Megsimogattam a haját és bólintottam. - Mind Neked! Mert megérdemled. Szeretlek. És ez mind a Tiéd! Ahogy... Én is a Tiéd vagyok - mosolyodtam el ismét.
Utána pedig az asztalra néztem. - Tudom, hogy ez a kedvenced és kedveskedni akartam... - És ahogy elfordította a fejét, feltűnt valami a nyakán. Egy rózsaszirom odatapadt.
Halkan elnevettem magam. - Élvezted a fürdőt? - kérdeztem, miközben megérintettem a szirmot.
_________________

Damon Salvatore
(fürdőből)

Az illatok úgy csalogattak a konyha felé, mint bogarat a fény. Már méterekkel a küszöb előtt hatalmasakat szippantottam a sokat ígérő illatokból, és mikor beléptem a szám újra kis híján tátva maradt a csodálkozástól.
Az asztal meg volt terítve. Pazarul, szemet gyönyörködtetően. A tányérokon pedig az egyik kedvenc ételem kínálta magát. Sütemény szaga is terjengett a levegőben, és mindennek láttán a gyomrom tiszteletlenül hangosat kordult.
És az asztalnál ott ült Elena is. Az én Elenám... narancslével a kezében, mosolyogva nézett rám.
- Szia - köszöntem még mindig csodálkozva. - Mi történik itt....? A fürdő... és most ez... ez valami csodálatos - melegedett meg a mosolyom, ahogy rá néztem, és odasiettem hozzá. Letérdeltem a széke előtt, és megcsókoltam.
- Ezt te csináltad? Mind te csináltad? És...nekem? - néztem rá hitetlenkedve. - Tényleg az enyém? Nekem szól az egész? - csillogott a szemem.

Elena Gilbert Salvatore

(Salvatore birtok)

Visszasétáltam ide és leültem a pulthoz egy pohár narancslé kíséretében. Csak szürcsölgettem és jobban is esett, mint bármi más.
Eltelt pár perc, mikor felálltam és amit elfelejtettem, hogy nem gyújtottam be a kandallót a nappaliban. A memóriám nem a régi...
Nagyot sóhajtottam és nyeltem, majd körbemértem a konyhát. Mikor először jártam itt, kétségbe voltam esve, és Stefan karjaiban kötöttem ki. És majdnem... le is feküdtem vele. De nem tettem meg. Viszont aznap este... az életem egy részét le is rombolták. Hiszen a szerelmem megigézett...
De már nem tudtam haragudni rá emiatt. Még ha fel is idézem ezt magamban. De nem haragudtam már, hiszen beletörődtem.
És megint belekortyoltam a narancslébe...

Elena Gilbert Salvatore
(Fürdő)

Lassacskán leértem a lépcsőn és első utam rögtön idevezetett. Az ötlet már meg volt a fejemben, de ezt meg is kellett valósítanom.
A nappaliból idehoztam a megmaradt szatyrokat, kipakoltam a pultra és nekikezdtem a vacsorának...

És sok-sok perc után, mikor már a főételt szedtem ki a sütőből és egy kis levegő után a desszertet is betettem, nagyot sóhajtottam és némileg megkönnyebbültem is. Hiszen... a kinézete alapján... ez rossz már nem lehet.
A pulton hagytam és közben az asztalt is megterítettem, figyelve mindenre. [You must be registered and logged in to see this link.]
Majd hallottam a sütő újbéli "sípoló" hangját, ami jelezte, hogy az is készen van.
A pulton sorakozott minden. Felkaptam a két tányért és mindkettőbe szedtem egy-egy adagot az ételből. [You must be registered and logged in to see this link.]
A sütit pedig egy nagyobb tányérra szedtem, de azt még a pulton hagytam. [You must be registered and logged in to see this link.]
Az asztalra raktam a tányérokat, benne a lasagne-val, és még csak a kizárólag alkoholmentes pezsgőt kellett odaraknom az asztalra, a poharak mellé és egy üveg vörösbort is, bár nekem az tilos volt, de talán Damon örömét leli majd benne.
És nagy levegő után végre leülhettem kicsit a konyhapulthoz.
De aztán egy kis idővel később, mikor a táskámat szemléltem, megláttam a kibukkanó kis borítékot. Hiszen talán ez volt a LEGFONTOSABB!! Egy emlék... vagyis az lesz... - A fenébe - suttogtam és ismét felálltam, hogy óvatosan, vigyázva rá, odarakjam a boros poharak mellé. - Így már tökéletes! - mértem végig az asztalt.

Majd kis idővel később a nappali felé indultam.

(Nappali)[b]
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
Konyha       - Page 2 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 14, 2012 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
A konyha

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
 

Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Konyha
» Konyha
» Konyha
» Konyha
» A konyha

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakónegyed :: Salvatore birtok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •