A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Part menti sétány


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 23, 2015 2:13 pm
 
Chloe & Vincent





Little Witch Problem
.................................

Kora délelőtt érkeztem egy tárgyalásra, egy itteni cég szeretett volna egy reklám sorozatot, az egyik bárjához, amelyet szponzorálnak. Voltam a bárban is, épp onnan tartottam haza, füstös hely volt, és régies, mint amilyen maga New Orleans,  olyan… megfoghatatlan és misztikus, nem mondom ,hogy bele szerettem azonnal, de talán a következő állomás az életemben talán itt lesz, ebben a városban, nem is értem , hogy miért nem ide jöttem? Ó igen… talán mert az rebesgetik ,hogy nem éppen a legnyugalmasabbak a kedélyek itt, és szerettem kimaradni a csatározásokból, mert nem különösebben szerettem a konfliktusokat. Itt voltak az ősök, és a nagyképű vámpírja is a sleppjével, na pont ezért nem tetszett, viszont a fotókból nem lesz bajom, jelentkezni sem fogok, mert minek? Csak átutazóban vagyok, nem megszállni akarok én itt, dolgom van, azon kívül más semmi. Olyan angolosan távozom innen ahogyan meg is érkeztem.  Ám nem tehetek róla, meg kell állnom, itt a parton ahogy halad el a sofőröm intek is neki, és előkapom a gépemet, majd kiszállok az autóból, a tárgyalás után átöltöztem, nem lófrálhattam mégsem egész nap  öltönyben. Hogy mit fotóztam? A tengert, és a távolban láttam delfineket is, milyen jó lenne ha ott lehetnék az egyik yachtomon, és a mellett úsznának, én pedig velük miután leállt a motor. Imádtam a tengert, amióta csak az eszemet tudom, egy nőn akadt meg a tekintetem, elkezdtem fotózni, később odamegyek és engedélyt kérek tőle a képek felhasználásához, és nevet, címet telefonszámot. Telt  volt minden téren, magas modell alkat, bár én magam inkább az alacsony barnákra bukom, nem pedig a szőkékre. A lábam mellé besorolt egy kiskutya, a távolból hallottam ahogy kiabálják a nevét, Lucky. Letérdeltem hozzá és megsimogattam, úgy gondoltam, biztosan jobb lenne a gazdáinak is, hogyha nem hagynám elmenni, ezért megsimogattam a fejét és megfogtam a nyakörvét.
- Szervusz Lucky! Nem engedlek el, megvárod a gazdáidat. - vakargattam meg a kis szuszogó zsák fülét.
A gyerekek utolérték a kutyájukat és mosolyogva köszönték meg hogy itt tartottam nekik a jószágot. Éppen felegyenesedtem és tettem hátra pár lépést, amikor nekem ütköztek oldalról.
- Pardon? - kaptam fel a fejem, kész szerencse,hogy a gépem nem esett le a földre. Akkor lennék csak nagyon mérges… - Elnézést… tudok segíteni…? - mértem végig az elém toppant láthatóan igen csak zaklatott fiatalt. Pánikot láttam a szemeiben, egyből körbe pillantottam és azt próbáltam kideríteni,hogy ki vagy mi hozhatta a frászt rá ennyire erre a lányra. A nyakamban ott lógott a gépem, nem volt rajta akkora objektív, csak, csak hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el kattintgatni. Körülöttünk a sirályok hangja vert vízhangot és a tenger is morajlott, ahogy a partra ért, és minduntalan kisodródott ide, újra elsimítva az emberek által feltúrt, szét tapicskolt homokot. Úgy láttam, hogy valamitől megijedt ez a lányka, igen az a magam majdnem nyolcszáz évéhez képest.


♫Melody♫ ✘ Outfit ✘ Chloe

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 20, 2015 9:28 pm

Chloe & Vincent

Végre egy nyugodt nap, vagyis.. aránylag az. Mikor épp nem egy házat gyújtok fel teljesen véletlenül, egyetemre járok, és azt teszem, mait minden normális ember, elvégre én is az vagyok.. némileg, ha nem vesszük figyelembe azt az aprócska kéretlen pluszt, maivel megáldottak a szüleim. Úgy döntöttem, ma a sétányt is útba ejtem, hisz megígértem, hogy barátnőmnek is veszek olyan tollas fülbevalót, ami nekem is van, és ami annyira tetszik neki.
Meg se lepődök rajta, hogy most is sokan lézengnek itt, mintha az embereknek nem lenne jobb dolguk, és akkor még nem is beszéltem azokról, akik vagy még, vagy már nem tartoznak az élő, halandó nép közé. Sajnos belőlük is akad itt pár, egyet kettőt ki is szúrok, de egyből lehajtom a fejem, nem akarok ma balhét.
Sztoikus nyugalommal szürcsölöm a kávét, rátekintve a rajzokra, amiken egy fiatal srác munkállkodik, ezek a karikatúrák mindig annyira megmosolyogtatnak.
De aztán meglátok valakit, épp csak rásiklik a tekintetem, egy kósza pillanatra nézek rá, de az bőven elég ahhoz, hogy a már jól ismert remegés hatalma alá kerítsen, s megszaporázzam  a lépteim. Oké, ma nem lesz fülbevaló, bizonyára Mel is meg fogja érteni, hogy a nyavalyás életem fontosabb nekem, két tollas facaknál, max megkapja az enyém.
Ahogy a makcskaköveket fürkészem, újra és újra bevillannak a képek, amik gyerekkorom óta kísértenek, és most már semmi nem érdekel, talán már szaladok is, de mentségemre legyen mondva, nem szeretnék nyilvánosság előtt pánikrohamot kapni. Hiába kutatok a táskámban, a gyógyszereknek nyoma sincs, csak nekem lehet akkora szerencsém, hogy még azokat is otthon hagyom.


►note: lesz ez még jobb is Rolling Eyes  | ►zene:broken hearted girl


©redit


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
ξ roar
† Tartózkodási hely :
ξ mystic falls && new orleans
† Hobbi & foglalkozás :
ξ ruin your life
† Humor :
ξ what are you talking about?



Mackenzy V. Hale ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 28, 2015 11:59 am
Sötét van... hideg van... nem találom a helyem. Egyszerűen a hideg rángatja minden porcikámat, és kellemetlen az illat, mely a levegőben kering, és melyet én magam egyáltalán nem szoktam meg. Talán a fucsa szmogmentes levegő, nem tudhatom. Nem is akarom sokáig fejtegetni az okát, hiszen nem érdemes. Kötve hiszem, hogy bármi köze is lenne ahhoz, hogy ez New Orleans vagy egy egészen más város. Szükségem van egy kis csendre. A tegnap éjjeli álom nyomatékosította bennem, hogy milyen könnyű még engem is elpusztítani. Engem, aki olyan önző és beképzelt, hogy... hogy... azt gondolta, halhatatlan. Az is vagyok, de egészen máshogyan... rájöttem, hogy nem öregszem, de meghalni képes vagyok. Megijedtem. Saját magamtól. Én, aki soha senkitől és semmitől nem fél, még a legerősebb boszorkányoktól sem. Egy egyszerű álom mégis halálra rémiszt. Ez nevetséges! Mióta Wade eltűnt, egyedül vagyok, mint a kisujjam... hiányzik a hibrid barátom, kellene a segítsége az ügyhöz, amin most ügyködöm. Tatia soha nem ad sok szabadidőt.
- Ki van ott? - fordultam aztán riadtan hátra, ahogy motoszkálást hallottam, és úgy fürkésztem a nem túl távoli fák lombjait, mintha megannyi denevér bújkálna minden falevél mögött. Egyszerűen képtelen voltam arra, hogy elszakadjak félelmeimtől. Az álmom okozta sokkból. Csak én lehetek olyan normális, hogy ide jövök... a hullámzó víz közelébe, a kikötő megannyi veszélye közé... mert volt belőlük bőven... én nem tudok csak úgy átsiklani bármi fölött. Én... fogalmam sincs, most mire is lenne szükségem. Talán arra, hogy valaki végre megrázza a vállam, és képen töröljön. Térj magadhoz, Mackenzy! Nálad belevalóbb csajt még nem látott a világ. Ne mondd azt, hogy ez eltűnt, és hogy nincs többé! Csak egy álom volt. Senki nem akar megölni!
De mikor ismét hátra fordultam, megpillantottam valakit. Még így, a hajnali csekély fény ellenére is felismertem arcvonásait. A pokolba!
- Óh... basszus! - bukott ki belőlem. Tökéletesen emlékeztem Chase-re. Ő volt az, aki még korábban segített nekem... ígéretekkel halmoztam tele, amelyeket segítsége révén ajánlottam neki, majd a fizetség odaadása előtt köddé váltam. Nem tudom, keresett-e, mennyire tébonyult meg. Vagy csak átsiklott a tény fölött, hogy eltűntem. - Lám-lám... ennyi hosszú év... és mégis találkozunk. A világ milyen kicsi, ha két... régi barátról van szó - billent oldalra a fejem. Elnyomtam a félelemet, amelyet az álmom miatt éreztem. Talán egy rossz előrejelzés volt? Tényleg nemsokára eljön a halálom?

our past is too complicated
chase & mackenzy
©
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 23, 2014 12:21 pm
HAYLEY + CURTIS ;; LEZÁRT JÁTÉK!
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 15, 2014 7:48 pm


I need some rest
Curtis & Hayley

Igen, tulajdonképpen valami hasonlót terveztem. Kiütni és elszaladni. Még mindig csábító opció maradt az, hogy azonnal végezzek vele, ezt nehéz lenne feltűnés nélkül kivivetelezni. Talán ha boszorkány lennék, mint ő, és lenne pár ügyes trükk a tarsolyomban, amivel kinyírhatnám anélkül, hogy ez bárkinak itt feltűnne, megtenném. Nem fogok nyugodt szívvel visszasétálni a mocsárhoz, abban a tudatban, hogy van itt még valaki, az a lányom életére pályázik. Talán utólag a nyomába eredhetnék, vagy visszavonulva szemmel tarthatnám, és követhetném egy kevésbé forgalmas helyre, hogy ott meglepjem. De mindez elég őrültség lenne egyedül. Olyasmi, amit régebben megtettem volna, amikor felelőtlen voltam, és nem érdekelt különösebben a sorsom. Ám most mindenben előny élvez a baba, és nem engedhetek meg magamnak ilyen meggondolatlanságokat.
- Elárulok neked egy nagyon meglepő dolgot: valódi farkas vagyok. Akit ráadásul eléggé felbosszantottál, szóval nem, nem fogok elszaladni, mert előbb biztosra megyek, hogy nem jöhetsz utánam - mondom neki fenyegetően és halkan, hogy csak ő hallhassa. Aztán behúzok neki még egyet, és ha kell, még egy utolsót is, amíg el nem terül a kövezeten. Érdekesen nézhetünk ki: egy terhes nő, erősen előre haladott állapotban, amint egy tőle nagyjából egy fejjel magasabb férfit ütlegel. De hát ez New Orleans, a furcsaságok városra. Amint meggyőződtem róla, hogy nem tudna utolérni, és remélhetőleg a fájdalmai lefoglalják annyira, hogy a hókuszpókuszát se tudja utánam szórni, valóban megszaporázom a lépteimet, és eltűnök a következő sarkon túl.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 14, 2014 9:58 pm


Halkan felnevettem, ahogyan a válaszát meghallottam. Pontosabban, újabb kérdést tett fel, mely szinte égett az iróniától. És ez általában a nevetés mellett mérhetetlen nagy dühöt is váltott ki belőlem, még ha ő ezt nem is igazán vette észre. Nem hagyom hogy a látszat határozzon meg. Ennél jóvalta fontosabb dolgaim vannak.
- A boszorkányok ennél azért... látványosan kreatívabbak - fintorodtam el, hiszen igazán szép és jó volt a kép, melyet szavaival lefestett, talán egy élénk fantáziával rendelkező személy ki is nézné belőlem, hogy ezt teszem, de egészen másfajta terveim voltak vele. Igen.
Ám mindezt fenekestül forgatta fel az, amikor hozzám vágott egy követ, és úgy találta el a halántékomat, mintha céldobásból diplomázott volna a farkas tanyán.
Felszisszentem, ahogy arcom félre fordult, és minden energiát, melyet abba fektettem, hogy kínozzam őt és fájdalmat okozzak, most teljesen másra összpontosítottam. Méghozzá a fájdalomra.
Ahogy odaérintettem az ujjam, vért éreztem a tapintás alatt, és erre valami dühös sóhaj bukott ki belőlem. - Igencsak... ravasz. Akár egy valódi farkas. És most mi jön? Elszaladsz? - kérdeztem halkan, de még mindig nem tudtam felé fordítani a fejem, hiszen a maró fájdalom minden figyelmemet lekötötte... még ha tudtam is, hogy mindezt nem engedhetném meg magamnak, mert ellenem fordítja...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 14, 2014 9:25 pm


I need some rest
Curtis & Hayley

Kezd elönteni a tehetetlen harag a fickó stílusától, hozzáállásától, megy úgy általában a válaszaitól. Nem beszélve a kínzásról, amivel egy pillanatra sem hagy fel. A szemeim már könnybe lábadnak, kicsit lejjebb csúszok a padon a talaj felé, de még tartom magam.
- Persze, essünk túl rajta - vágom oda gúnyosan. - És mégis hogyan akarod csinálni, hmm? Megölsz engem is meg a babát is, vagy esetleg kivágod belőlem? Mi a nagy ördögi terved? - vonom fel a szemöldökeimet, és próbálom vele tartani a kontaktust, miközben ujjaimmal magam mellett óvatosan kitapogatok egy közepes méterű kődarabot. Aztán azt, amilyen gyorsan és erősen csak tudom, felé hajítom. A fejét szeretném eltalálni, de ilyen fejfájás mellett nehéz célozni, szóval azzal is megelégszem, ha a mellkasát vagy a vállát eltalálom. Mindenesetre bárhol és találja el, remélem, kimozdítja egy pillanatra a koncentrálásból. Éppen csak annyira, hogy ez a kínzás megszűnjön, én pedig ezt kihasználva azonnal felpattanok, és alaposan képen törlöm a boszorkányt. Reméljük, szép sötét folt marad majd ezután a szeme körül. Bár azt hiszem, okosabb dolog lenne most azonnal kinyírni őt. A nagyobb gond az, hogy még mindig egy aránylag forgalmas utcán vagyunk. Kár, hogy senkinek nem tűnt fel, amíg ő a hókuszpókuszával kínzott.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 11, 2014 5:30 pm


|| szörnyen restellem a késést, többet nem fordul elő : ( ||


A szokásos duma. Egy gyermek nem tehet arról, hogy kinek gyermekeként jön világra. Legyen szó sorozatgyilkosról, vagy éppen Klaus Mikaelsonról. Aki lényegében felér egy sorozatgyilkossal, de ezt majd később megvitatjuk. Mindenesetre talán tényleg igaza van ennek a lánynak... azt viszont semmiképpen nem fogom figyelmen kívül hagyni, hogy bosszút kell állnom. Vagy tulajdonképpen nem is bosszút; inkább érzékeltetni azt, hogy ideje lenne egymással szemben elintéznünk azt, amelyre már réges régen időt kellene szakítanunk. De ez egy tökéletes hadüzenet. Ki tudnék találni ennél jobbat?! Zseni vagyok, mit várok többet?!
- Igazán öhm... lényegretörő a beszélőkéd - néztem a száját, majd tekintetem visszatévedt az ő két szemébe, így tartva továbbra is saját magam fogságában. Most, itt a cél előtt igencsak nem követhetem el azt a hibát, hogy hagyom meglógni. Akkor inkább engem lógassanak fel, mintsem hogy ismét kudarcot valljak. Nem mintha gyakorta fordulna elő. De ez most egy rendkívüli kényes kérdés... - A lényeg viszont még mindig az, hogy a drága hibrid barátod... hogy is mondjam? Bárhol is van, megérdemel egy kis... szenvedést? Talán ez a legjobb szó, igen. És ne firtasd a kegyetlenségem és gyávaságom. Sokan próbálkoztak már vele, de ha jól tudom, egyikük se mászott még ki abból a gödörből, ahová elkapartam őket - beszéltem tivább, mintha csak arról lenne szó, hogy milyen teát ittam tegnap.
- Esetleg van más mondanivalód is, vagy túleshetünk rajta? - kérdeztem negédes vigyorral. Tényleg nem akarok ebben a nőben kárt tenni, maximum a legminimálisabbat. De ha felhergel, nem biztos, hogy megállom józan ésszel.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 22, 2014 8:33 am


I need some rest
Curtis & Hayley

Tekintetem elsötétül, haragot és kétségbeesést érzek. Klaus. Hát persze, hogy Klaus. Miatta történik minden, az ellenségeivel van tele az egész világ, és most mindenki az én lányomat akarja felhasználni a bosszújához.
- Ez nevetséges! - fakadok ki keserű felháborodással. - Lehet, hogy Klaus az apja, de ő akkor is csak egy kisbaba. És még a világra sem jött. Nem ártott se neked, se másnak - tárom szét a karomat, hevesen küzdve a fájdalommal, amivel Curtis folyamatosan sakkban tart. - Ugyan mennyi kegyetlenség kell ahhoz, hogy valaki meg nem született kisbabákon akarjon revansot venni? - kérdezem undorodva, majd a fejemet ingatom. Valamit ki kell találnom, valahogy meg kell védenem a lányomat. Nem egy boszorkány fog kifogni rajtunk, nem engedhetem, hogy kárt tegyen benne.
- Különben is, látod itt valahol Klaust? - tárom szét ismét a kezem. - Talán úgy tűnik neked, hogy bármennyire is érdekli azt a szívtelen hibridet a lánya sorsa? Szánalmas, hogy azt hiszed, ezzel bármi fájdalmat okozhatnál neki - vágok savanyú képet, és tudom, hogy nem mondok igazat. Klaus véres bosszút állna a lányunkért, biztos vagyok benne, de talán ha Curtis elhiszi, hogy az ellenkezője áll fenn, akkor visszalép a tervétől.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 14, 2014 11:46 am


Bájos. Egészen bájos, erre megéri szót fecsérelni. Már csak azért is, mert minden erejével nyilvánvalóan nem is magát, hanem a benne növekvő gyermeket akarja védelmezni. Tényleg édes. De kár, hogy az én gyomrom az ilyesmit nem veszi be. Arra emlékeztet, hogy mi lett volna, ha az én anyám ennyire véd engem... de sosem tette. Ha megteszi, ma talán nem lennék itt, és nem éheznék bosszúra. Kin akarok bosszút állni? Lényegében bárkin, aki belegázol az életembe is, akár úgy, hogy nem is tud róla. Klaus ezt tette. És ezért valakinek fizetnie kell. Az nem fájna neki, ha őt bántanám. Az, hogy elveszítheti ezt a gyermeket... nos, annál inkább.
- Hm, mindig ugyanez a kérdés... mit akarok... ja, és a fenyegetés sem maradhat el - sóhajtottam, miközben figyeltem őt tovább, arca minden reakcióját, de továbbra sem eresztettem el pillantását, továbbra is gyötörtem őt, és nem ijedtem meg fenyegetésétől. - Az, hogy én mit akarok, már érvényét veszítette... bár ha belegondolunk, mondhatom úgy is hogy bosszút akarok állni a drága... apján - böktem a hasa irányába. - Nem mondhatod komolyan, hogy azt hitted, erre a napra nem fog sor kerülni... nem én vagyok az első, aki megpróbál kárt tenni benned, nem? - léptem közelebb hozzá határozottan. - De ígérem, én úriember leszek - jelentettem ki, bár lehet fájdalmat okozni úriember módjára? Hát nem hiszem. De megfelelő erő van hatalmamban ahhoz, hogy soha ne felejtse el, milyen szörnyeteget engedett be egykoron az ágyába, és hogy mennyi ellenséggel kell még találkoznia majd. Mert személy szerint a lányt nem is akarom megölni...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 12, 2014 12:08 am


I need some rest
Curtis & Hayley

Lassan minden idegszálam megfeszül ettől a férfitől, és a burkolt fenyegetőzéseitől. Esküszöm, a pszichopaták csinálnak ilyet, kedvesnek mutatják magukat, de minden mozdulatukban és szavukban ott a kegyetlenség, amivel bármelyik pillanatban lecsaphatnak rád. Kicsit Klausra emlékeztet, de ahogy ő nem ijeszt meg, úgy ez a férfi sem fog. Nem állok meg remegve merengeni a szavait, inkább sietősre fogom a dolgot, és megindulok a parkoló felé, ahol a kocsimat hagytam. Illetve csak indulnék, mert abban a pillanatban, ahogy Curtis szemébe nézek, éles fájdalom nyilall a fejembe. Összeszorított fogaim között visszafojtott sikoly szűrődik ki, mely inkább hasonlít nyöszörgésre. Ha nem tessékelne visszafelé, magamtól is valami támaszt keresnék most magamnak, így hamar leülök a közeli padra.
- Mi a francot akarsz tőlem? - kérdezem halkan, de fenyegetően a férfitől, amint enyhül a fájdalom. - Még egy ilyen "nevetséges boszorkánytrükk" és átharapom a torkod! - fenyegetem meg dühösen, és az indulatoktól a szemeimben borostyán fény gyúl. Senkitől nem tűröm, hogy játszadozzon velem, azt meg végképp nem, hogy a lányom életét veszélyeztesse.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 30, 2014 11:53 am


A mosolyom tovább sem csillapodott, hiszen láttam tekintetében megcsillanni valamit. Nem hülye nő, hiszen egyrészt vérfarkas, másrészt ha az értesüléseim is helytállnak, akkor árva is. Én magam is körülbelül tíz éves korom óta egyedül élem az életem - igaz, apám a saját kezeim által halt meg, de ez már részletkérdés -, és láss csodát, van némi sütnivalóm. Azok, akik egyedül élik meg a gyerekkort, mindig talpraesettebbek, és minden helyzetre fel tudnak készülni. Legalábbis az esetek többségében.
- Igen, magam is le vagyok nyűgözve, hogy mennyire tudod a... dolgod a gyermek védelmében - bólintottam egyet, miközben megdörzsöltem az állam két ujjammal.
Mikor távozásra készült, nem is lepődtem meg, éppen ellenkezőleg. Szinte tudtasm, hogy ez fog következni, hiszen most nem is önmagára, hanem egy gyermekre kell vigyáznia. Talán egyedül itt merne maradni (moindjuk ez az egy a biztos), de így szülés előtt, ha tényleg kilenc hónapja növekszik az a magzat... nos, lehet, nekem is ez lenne az első. De nem szoktam belegondolni ebbe a helyzetbe, mikor nekem soha közöm sem lesz a szülés állítólagos csodájához.
- Hm. Ez igencsak sajnálatos. De azt kell hogy mondjam... - néztem ismét a szemébe, mikor elindult, és egy kis mágiát bevetve arra koncentráltam, hogy erős fájdalmat érezzen a fejében. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok tapintatos az állapotát illetően, egy kis fejfájás még nem a világvége, de ahhoz pont elég, hogy visszaüljön szépen. - És most jobb, ha helyet foglalsz, mert ez a legnevetségesebb boszorkánytrükk, de hidd el, egy gyerek gondolata sem riaszt vissza, hogy kellemetlenebb eszközöket vessek be a maradásodhoz - sóhajtottam fel, mintha csak arról beszélnék, hogy reggel nem tettek cukrot a kávémba.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 17, 2014 1:18 pm


I need some rest
Curtis & Hayley

Felemelt szemöldökkel méregetem a számomra továbbra is ismeretlen alakot. Már meg sem kellene lepődnöm azon, hogy vadidegenek kilométerekről is kiszúrnak maguknak, felismernek engem, megszólítanak, ez kezd szinte mindennapossá válni. Más körülmények között talán még venném is a fáradtságot, hogy kedves legyek az illetővel, de ez a fickó és a szavai rossz előérzetet keltenek bennem. Mindaz amit mond a maga csevegő hangján, elsőre teljesen átlagosnak hangzik, ártatlan megjegyzéseknek, de minél tovább megy, annál kevésbé tűnik ártatlannak. A végére pedig mintha már nem is próbálná leplezni a fenyegetést.
- Hát, nem azt mondom, hogy egy valóra vált álom Klaus gyermekét hordani, de hidd el, meg tudom védeni magamat - tárom szét a karomat, majd a kerekedő pocakomra bökök. - Mint azt te is láthatod, lassan kilenc hónapja tökéletesen megy a dolog, szóval nem kell miattam aggódnod - eresztek meg a fickó felé egy gúnyos mosolyt.
- Örvendek, Curtis - biccentek teljesen közömbös képpel. Nem fáradok vele, hogy udvariasan én is bemutatkozzak, hisz az imént mondta, hogy tudja, ki vagyok. Megvonom a vállam. - Ha nem haragszol, nekem még sok dolgom van ma délután - lököm el magamat a fától, hogy tovább induljak a sétányon a parkoló felé.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 16, 2014 4:06 pm


Vigyor jelent meg a képemen, mikor meghallottam kérdését, de mindezt csupán szelíden tettem. Vagy inkább diszkréten? Nem igazán lehet együtt említeni a szelídséget és engem egy lapon. Szóval mondjuk azt, hogy nem úgy néztem ki, mint aki arra készül, hogy bosszút áll azon, aki jelenleg legközelebb áll a legnagyobb ellenségéhez.
- Te nem ismersz. De én téged igen - vágtam zsebre az ujjaimat, és egy kellemes sóhajtást engedtem meg magamnak, miközben két lépést tettem előre. - Még Mystic Fallsból. Láttalak egy rendezvényen, mint Klaus Mikaelson partnere - vontam meg a vállam. - Tudod, nem tartalak túl szerencsésnek miatta. Rengetegen akarhatnak borsot törni az orra alá azzal, hogy elveszik azt, amit a legjobban akar. Mint például az utódját - böktem fél kézzel a hasa irányába, majd félrebillentettem a fejem. - És nem is lennék a helyedben. Valaki spontán azért szabadítana meg az életedtől, mert Klaus gyermekét várod, valaki csupán azért, mert a javadat akarja azzal, hogy ne kelljen tovább elviselned azt az... ősit - módosítottam aztán a befejezésen, és a mosolyom valami őrült, beteges fényben kezdett tündökölni. Biztosan meglepte, hogy így és ennyit beszélek. Talán már régen kiszimatolta, hogy nem vagyok én olyan barátságos és... ártatlan? - De udvariatlan voltam. A nevem Curtis - villantottam ki fogaimat a mosolyom szélesedésével, miközben felé nyújtottam a kezem. Nem leszünk barátok. De kit érdekel?
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 04, 2014 3:47 pm


I need some rest
Curtis & Hayley

Na, hát nem is olyan vészes a helyzet. Csak egy kicsit kifújom magamat, és az erő már vissza is tér belém. Azért tény, hogy így a terhesség utolsó heteire már nem vagyok olyan energikus kisfarkas, mint az elején. Ekkora pocakkal nem lehetek olyan mozgékony. De a kishölgy hamarosan kibújik, és visszaáll a rend.
Mielőtt folytatnám az utamat, kicsit jobban szétnézek a part mentén. Sok idegen ember, semmi különös. A víz és a horizont vonzza magához végül a tekintetemet, és elmerengek a látványtól megbabonázva, amiből egy hozzám intézett mondat rángat ki. Nem tudhatom biztosan, hogy tényleg nekem címezték, ez inkább csak megérzés. Aztán a férfi felé fordítom a fejemet, és bizonytalanul elmosolyodom. Ha három méterről akar velem kommunikálni annak biztos tudatában, hogy én a farkas hallásával innen is tisztán érthetem a szavait, akkor tudja, mi vagyok. Nekem viszont egyáltalán nem ismerős ez a fickó.
- Ismerjük egymást? - vonom fel a szemöldökeimet, egyelőre egy tapodtat sem mozdulva a fa mellől, és csak enyhén emelem fel a hangom, hogy biztos elérjen hozzá a kérdésem.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
▲ my sister
† Tartózkodási hely :
▲ mystic falls, new orleans...
† Hobbi & foglalkozás :
▲ if you'd know that...
† Humor :
▲ ageless



Curtis Alcwyn Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 26, 2014 10:25 pm


Mennyivel egyszerűbb elkerülni Mystic Falls-t, és mindent, amelyet az a város magával hordoz... semmi kedvem a vámpírok elégedett pofáját bámulni. Igaz, ebből a szempontból New Orleans sem éppen a legjobb választás, hiszen itt méginkább megrajzolták a hierarchiát. És milyen meglepő, pont a vámpírok vannak legfelül. Mi meg a vérfarkasokkal egyetemben ott kullogunk valahol a hátsó sorokban. Engem nem izgat, mert nem vagyok idevalósi. De ha itt élnék, valószínűleg én lennék az első, aki öngyilkos merényletet kísérelne meg. Ki ellen? Vajon... Klaus Mikaelson már odaát is bökte a csőrömet, és úúúgy szeretném végre rendesen bizonyítani számára, hogy velem ne szórakozzon... féltékenység? Meglehet. Fontos alapszabály, hogy soha ne szeress bele abba, akit ez a mocsadék egykoron szeretett, vagy rátette a kezét, mert kételyeim vannak affelől, hogy képes szeretni.
Remek fülest kaptam... lényegében már Mystic Fallsban is járta a hír a fenti boszorkány körökben, hogy Klaus gyereket nemzett egy vérfarkas lánynak, és mindkettejük ebben a városban van. Nem lepődöm meg. Azon viszont igen, hogy Klaus nem tartja leláncolva valahol ezt a lányt a pincében. Hayley, ha a forrásom nem csal.
Beletelt pár napba, míg megtalátam, hiszen távol tanyázott a várostól. Egy mocsárban... biztosan kismamának való hely. És ugyan hol tudnék nagyobbat ütni Klausnak, mint ez a "pont"?
Elvigyorodtam, főképp mikor a sétányon elindulva lassan megpillantottam célpontomat. Eleinte tervemben szerepelt édesdeden elaltatni a gyanúját... majd utána azt hiszem, megismertetem a Curtis-féle receptemmel.
- Hm... kellemes a szellő arrafelé? - álltam meg előtte körülbelül három méterrel, és a kezeimet zsebre vágtam. Nem érdekelt, hogy megzavarom. De az alibi kedvéért mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 24, 2014 9:09 am


I need some rest
Curtis & Hayley

Bármennyire is szeretek lent időzni a mocsárban, és élvezem a tényt, hogy végre van családom, van falkám, tartozom valahová, szinte két kézzel kaptam a lehetőség után, hogy végre kicsit feljöjjek a városba. Vállaltam, hogy ezúttal én intézem a bevásárlást, a raktárkészletek feltöltését, csak hogy egy kicsit elszabadulhassak, vissza a civilizációba. Ez jelenti számomra jelenleg a kikapcsolódást. Azt hiszem, nem mindenki díjazta az ötletet, hogy én, ekkora hassal jöjjek be intézkedni, de ha így is volt, nem vártam meg, hogy szóvá tegyék. Egy kis vásárlás nem fog kifogni rajtam, ennél azért keményebb vagyok, és kell a levegőváltozás. Megint túl sok új infó telepedett rám, amiket fel kell dolgoznom, és úgy véltem, könnyebb lesz ez távol tőlük, egyedül.
A teendőimnek azonban lassan már a végén járok, a kocsi csomagtartója megpakolva, már csak pár apróságot szeretnék beszerezni. Ehhez pedig, úgy gondoltam, teszek egy kisebb kitérőt, és sétálok egyet a part mentén. Eleve nem akartam beljebb merészkedni a városba, tovább bőszíteni a vámpírokat, a kikötő környékén is be lehet szerezni minden lényegeset. De végül akármennyi is tagadnám, magam előtt is, a sok sürgés-forgás engem is kifárasztott. A sétány mentén egy fa törzsének támaszkodva állok meg egy kis pihenőre. Csak egy-két perc, aztán indulok is tovább.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
some kind of salvation
† Kedvenc dal :
you could be happy
nobody's home
endlessly
picking up the pieces

† Tartózkodási hely :
beside my brother
† Hobbi & foglalkozás :
journalist
† Humor :
playful



Zoé D. Gilson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 24, 2014 8:55 am
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:55 am
Vissza az elejére Go down
 

Part menti sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Külterület :: Kikötő-