Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 26, 2017 6:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sedrick && Ametis

Ha befogja a pofáját, ha hagyott volna elmenni, ha nem küldött volna kómába vagy nem is tudom minek nevezzem, akkor.. ez mind meg sem történt volna. Aki megbízott elég pontos volt és tudta mit akar. Talán nem tudom időben teljesíteni az ígéretemet, talán kicsit elkéstem a megölésével, de nem érdekel, akkor is Azazel markába helyezem szánalmas életét. Rászolgált az élete, több ezer embert ölt meg és nem is érdemel mást, mint szenvedést, lassú és kegyetlen halált. Már rég halottnak kéne lennem, nem is kéne itt lennem, mert több mint 150 év telt el azóta, hogy elaludtam. Elhamarkodott döntés volt megölni azt a boszorkányt, hagynom kellett volna, hogy elmondhassa azt, amit akar és nem csak úgy kitörni a nyakát, de ezen már nem tudok változtatni.
Nem is csodálkozom, hogy nem tudta kivédeni a támadásomat, azért gyorsabban mozgok, mint egy boszorkány, pont azért, hogy könnyebben tudjak ölni vámpírt. John rengeteget edzett vele, hogy gyors és erős legyek, mert azért nem olyan könnyű azt a nyamvadt karót beverni egy vámpír mellkasába és a csontjaik mindig csak egyre erősebbek lesznek. Nem olyan kellemes egy ötszáz évessel harcolni, de most szerencsére nem egy vámpírral állok szemben. Figyelem, ahogyan szenved és szenvedéséből új erőre lelek, mosolyra húzódnak az ajkaim és tudom, hogy ezt megnyertem. Majd kihúzza magából a pengét. - Remélem kellemes érzés. - kacagok fel gúnyosan és nézem, ahogyan eldobja magától a pengét, amint megtudja, hogy mire is céloztam az imént. Beletelt kis időbe, de még van harminchat órája, hogy rájöjjön hogyan oldja meg a dolgot, de ki tudja mennyire hatásos. Százötven évet állt a mérge, lehet a szervezete letudja küzdeni és nem fog meghalni, ezt azonban nem kell tudnia. - Igazad van, nekem nem ártottál.. - vonom meg unottan a vállamat, nem tévedett, azonban.. - Valaki holtan akar látni. - újra elmosolyodom, ez a végjáték, már nem tud tenni semmit sem. Nem is tudom, hogy miért nem éreztem ennyire boldognak magam eddig, mondjuk ennek ahhoz is köze lehet, hogy bosszút álltam és munkát is teljesítettem.
Felkacagok az utolsó mondatán. - Nem sokáig leszel már az ellenségem. - majd ellentámadást indít vagy nem is tudom, azonnal kézen átfordulással hárítok és eme jeles mozdulattal haladok hátra, majd guggolásba érkezem és onnan észlelem, hogy felesleges tettem, amit tettem.. Ő csak menekül, felkapom az íjamat és előveszek a nyilat, célzok és már majdnem hátba lőném, azonban eltűnik a habok között.. Harminchat óra, nincs több hátra.


Phoenix | Rossz emeberrel kezdtél ki 17 | made by her

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 20, 2017 9:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To: Ametis Ravenhood
For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy..

" A remény eltiportan hullik alá, az emlékek megtörten morzsolódnak szét, és a lelkem szilánkjai megfullasztanak..

Az ezüstös holdfény tisztán világítja meg a terepet, de az éjfekete lepelt ez sem törheti meg teljesen. Olyan a vízpart, mintsem egy gyönyörű tükör. Fenségesen ábrázolja a fenti égbolt sötétkék huzalát, és a milliónyi apró kis csillag ékes ragyogását. Az aranysárgás kirajzolódás a vízfelületén reményt nyújtó közeg, mintha csak éppen glóriát vetítene rá a halakra. S az angyali üdvözlésben részesült kisállatoknak, nos igazán jó dolguk van, hisz' célba vehetik azon kaput, amely a mennybe juttathatja őket, de nekem, mint a megtestesült szörnyetegnek, nos még a pokolnál is rosszabb hely jár. Azt mondják gonosz vagyok, ami lehetne is igaz, de hát a vadászok kitűzött feladata a Föld megtisztítása, nem? Én meg természetesen igyekszem szebb hellyé varázsolni ugyancsak ily'féle módszerekkel, s hát nem jól teszem? Persze, magyarázhatnánk ezt jó néhány vadász alkatnak, hisz a préda számukra az kizárólagosan csak is préda, és nincs különbség aközött, hogy valaki ártó szándákú-e, avagy sem. Ők a világot fekete-fehérnek élik meg, és annyira rögeszmésen ragaszkodnak az ideáljaikhoz, mintha csak azon múlna az életük kimenetele. De voltaképpen milyenféle cél is vezeti őket a makacs elgondoláshoz, miszerint nekik kell ítélkezniük mások felett, és még esélyt sem hagynak az ártatlanság bebizonyításához? Miért... miért kell csalódnom az emberekben? S azt látnom, hogy ez a világ mindinkább a darabjaira hullik szét?
Nem ejtek ki több szót az ajkaimon, hiszen csak egy egyszerű szándékkal indultam utána, hogy megragadva velem szemközt tudhassam. Pusztán egy válasz érdekel, hogy miért gondol annak, aminek. Persze, nos nem kérdőjelezem meg, hiszen teljes mértékig jól gondolja, miszerint egy szörnyeteg vagyok. Egyedül csak az zavar, hogy mily' felindultatásból ítélt el, hiszen... hiszen nem szokásom rossz viszonyt ápolni a vadász egyedekkel. S most lám csak, mégis! Egészen mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy feltéve a kérdést pillantok rá. Tükröződik íriszeimben az értetlenség, és a kíváncsiság egyféle vonulata. Ám, a várt helyzet drasztikusabb kimenetelbe torkollik, mintsem gondolni mertem volna. Így a kérdésre a felelet elmarad, és megválaszolatlanul leng a levegőben, ahogy eddig is tehette. Azt hiszem értelmetlenség volt őt követni, és igen, olykor még engem is elönthet a vakmerő vágy.
A földre kerülök, ahogy a gyomromba döfött sait fegyverre pillantok. Egy enyhébb felszisszenésen kívül, nos nem igazán hallatom a hangom, s amúgy sem venném jó néven, ha rajtam kárörvendene. Remegve szívom magamba a levegőt, ahogy a bal kezemet a markolatra helyezem, és szaggatottan fújom ki azt, miközben egyetlen mozdulattal rántom ki magamból. Csak ekkor tudatosul bennem igazából a mondandójának az értelme. S itt, és most, nos kész vége a történetnek.. Úgy dobom el magamtól az eszközt hirtelen, mintha csak attól tartanék, hogy ismételten belém kerülhet. Hátrébb kúszom, talán feladóan, majd végül a sebre téve a jobb kezemet, nos állóhelyzetbe küzdöm magam. A fehér pólóm vöröses tónusúvá válik, miközben a látvány ledermesztővé tesz.
- Átkozott... - Sziszegem ingerülten, ahogy végül az alsó ajkamba harapok, amikor is hirtelen hasít belém a fájdalom. - ...az égegyadta világon nem ártottam neked! - Üvöltöm, ahogy hátrálok néhány lépésnyit. - Te magad tehetsz róla, hogy álomba küldtelek, ugyanis a kezdettől fogva te... érted..? Te.. tekintettél az ellenségednek! - Jegyzem meg komolyabb hangszínen, ahogy a dzsekim belső zsebéből, sikerül előhorgásznom néhány apró kis vasgömböt. Céltalanul dobom felé, elterelve ezáltal a figyelmét, s míg ezzel foglalkozhat, nos én addig könnyedén kerülök a vízpart közelébe, hogy aztán a temérdek víz közé vethessem magam. S a sebem szúró jellegként éktelenkedik rajtam, míg a véremben a méreg kering. Ha választanom kellene, akkor a halál pártjára állnék, ugyanis varázsolni számomra olyan, mintsem egy kínzás. Végül eltűnök, és elúszok messzire, de hogy mikor érek partot, és hol, nos kérdésessé váló tény, hiszen percek múltán ájultan sodor tovább a víz..


|| music: I`m so sorry || words: 606 || Thanks, Darls' :mer: || ®



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 19, 2017 6:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sedrick && Ametis

Eddig is tudtam, hogy léteznek öntelt és egomán emberek, de ő mindenen túl megy, mert annyira oda van magáért. Annyira utáltam mindig is az ilyen embereket, azt hiszik hogy ők mindent tudnak, hogy övék a világ pedig még semmit sem tudnak. Nem is tudom, hogy miért nem vágom testébe a kezemben lévő pengét, már nem sok választ el ettől. Nem tetszik ahogyan beszél,nem tetszik ez a hangnem és ez a hangsúly, sőt. Semmi sem tetszik vele kapcsolatban, mert pontosan tudom, hogy milyen és miket tesz, emberek százait öli és áldozza fel, csakhogy nagyobb ereje legyen, de eddig még nem is varázsolt, talán egyenlő félként akar küzdeni? Sokkal gyorsabbak a reflexeim és fürgébb vagyok, mint ő, hiszen a véremben van, erre születtem, ezek a képességek az örökségem, az örökségem, melyet Johnról maradt rám. Magam sem tudom, hogy miért foglalkozok egy boszorkányokkal, én nem erre vagyok hivatott, nekem vámpírokat kéne ölnöm, az olyan alávaló dögöket, melyek vérből táplálkoznak.. de ha minden igaz róla, akkor ő ezerszer rosszabb, mint bármelyik vámpír.
MAjd jön az én kis előadásom és ő mit csinál? Hát persze, hogy csak gúnyolódik, szerintem máshoz nem is ért, szavai hallatán megforgatom a szememet és csípőre teszem a kezemet, ügyelve arra, hogy ne vágjam meg magam a mérgezett saival. - Majd pont a te véleményedre fogok adni, te se vagy valami jó ebben.. - az égre emelem a tekintetemet, reménykedtem benne, hogy ő ilyen csendes alkat, aki nem beszél sokat, aki csak engedi magát megölni és nem fog semmit sem tenni, nagyon tévedtem. Majd a pillantása, elnevetem magamat, nem hiszem, hogy ez bármelyik lánynak is bejön, de mondjuk a mai lányok képesek olyan szánalmasak lenni, hogy eljátszanak a gondolattal, hogy milyen lehet vele lenni. - Mond ez valakinek bejön? - mondom undorodva, miközben mutat úgy az egész testére, de mielőtt válaszolna, megvonom a vállam és leintem a válaszát, nem is érdekel, hogy erre mit mondana, annyira beképzelt, hogy valószínűleg igent és mondana még valamit.. De ki tudja, hogy mit válaszol, nála sosem lehet tudni. Lassan meg kéne ölnöm.
Nagyon, de nagyon csúnyán nézek rá, mikor Csipkerózsikának nevez engem, erről hallottam, az egy hercegnő, aki 100 évet aludt vagy valami ilyesmi.. Nem vagyok Csipkerózsika!! - Élvezettel belezlek majd ki. - mondom egy bájos mosollyal az arcomon, majd mikor közelebb lép leveszem csípőmről a kezemet és támadó állásba helyezkedem el, jól meg is forgatom ujjaim közt a fegyvert, nem most használom először és eléggé hozzá is szoktam. Majd jön a pizsiparty dolog, amit nem értek és az elmondása alapján nem is akartam tudni, hogy mi ez az egész.. Minek lennének a lányok ilyen, nem is tudom, meggondolatlanok? A mi időnkben mi főzni és varrni tanultunk, meg egyéb HASZNOS dolgokat.. - fogd már be a pofádat! - csattanok fel és még csak beszélni sem kívánok vele, pont ezért fordítok neki hátat, elindulok innen el.
Semmi kedvem vele beszélni, semmi kedven még csak ránézni sem, nem a halál a legnagyobb büntetés számára.. - Ha süket vagy az már nem én gondom.. - nem is értem, hogy miért kérdez vissza, inkább induljon ő a saját dolgára, semmi kedvem vele beszélni és ezt csak ismételgetni tudom. Aztán mikor meghallom a lépteit és hogy felé tart, akkor mosoly terül szét az arcomon, nagyon rossz dolog fog ebből, de nem fogja fel.. Majd mikor megragadja a karom és maga fel fordítana, akkor előrántom megint a Sait, majd a hasába döföm, eltaszítom magam és egy erős rúgással elintézem, hogy a fegyver a nyeléig testébe hatoljon. - Szerinted szóba állok veled? Bár már halott vagy.. pár óra és meghalsz, ha nem kapsz ellenszert. - nézem őt szánakozva, én szóltam, hogy fogja be, ő nem tette.. most megnézheti magát.


Phoenix | Rossz emeberrel kezdtél ki 17 | made by her

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 19, 2017 12:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To: Ametis Ravenhood
For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy..

" Belém rúghatsz, megvethetsz, s eltemethetsz, de soha meg nem törhetsz!

Láttam egykori alakom fénylő homályát, ahogy végül tünékeny képpé fakult a semmiben. S láttam, hogy miként válik köddé minden egyes érzelem, mely egykoron még a jóság ígéretével kecsegtetett. Hittem benne, miszerint feloldozást nyerhetek, s hogy a láncok milliói nem ejtenek foglyul, de minden reménysugár értelmét vesztette, amint a rablánc megcsörrent a kezeimen. Az arcomról lassacskán fagyott le a mosoly, és az éjszakai lepel feketeségének tükre, nos örökké magába nyelt, mintha sosem létezett volna számomra az öröm, s a jókedv, avagy, mintha még nem láttam volna az élet csodájának a szimfóniáját. Emlékszem anyám megtört hangjára, ahogy eljátszotta előttem mennyire szívet melengetően is szeretett. Előadta, hogy felesleges a pokolba küldenem, hiszen megfogom bánni a döntésemet. Viszont, mikor bezártam se éreztem semmit. Nem volt jobb, sőt rosszabb sem. Csak az üresség visszhangzott a belsőmben, mintsem egyféle zenei jelleg. Éreztem, tudtam, és láttam, hogy a dolgok lehetetlen irányba fordulnak át.. Minden egyes nappal előrébb kerültem a tervemhez, és olykor-olykor olyanok estek az áldozataimul, akiknek voltaképpen nem is kellett volna. Csupán csak annyi volt a bűnük, hogy megfertőzte őket a családi közeg, és én pedig képtelen voltam őket eltávolítani az útból, hogy ne dönthessenek romba mindent. Hisz' olyan szentül hittem az ígéretemhez fűződő fogadalmamban, mintsem azelőtt még soha semmiben.
- Hmm.. - Mosolyodtam el félszegen. - ..nem rossz, nem rossz, ami azt illeti, de még kissé csiszolhatnál a színészi előadás módon, ugyanis ennek még a nyúl sem dől be, kérlek! - Jegyeztem meg elgondolkozóan, ahogy kirívó pillantással illettem, mintha csak éppen egy keringőre kérném fel. Ez a párbaj többről szól nála, mintsem bosszú. Nem, nem, azért haragszik, mert száz évig aludhatott miattam, hanem, mert a drága családom egyik tagja elregélte számára, hogy veszélyes vagyok. De voltaképpen, ha tényleg gyűlöl mindenkit, akkor miért is hallgatott egy másik boszorkányra? Vagy lehetséges lenne az, miszerint más valakinek volt az érdeke, hogy belepiszkáljon az életembe? S ha igen, akkor egyáltalán miért nem állt le annyi év múltán sem? Kicsit érdekesnek vélem, hogy ennyire kitartó velem kapcsolatban, amikor is még nem régibben aludhatott, s bár igaz több, mint száz évig, de egye fene az időt! Ez alatt -, ha persze, nem lett volna csökönyös -, nos elgondolkozhatott volna azon, hogy legközelebb nem ártana, ha szépen elkerülne, és nem éppen ki kezdene velem. De, hát annyira makacs, és.. és vaksi ez a lány, hogy már némiképpen aggasztóvá kezd válni!
- Nem mi választjuk meg a sorsunkat, Csipkerózsika. - Válaszolom ridegen, ahogy eltekintek mellette. - Mindenki sajátos joggal és kiváltságokkal születik meg, de van, aki megveti az önön létét, és nem ártalmas, mintsem egyesek. - Teszem még hozzá töprengve, ahogy egy futó pillantást vetek rá. Egy lépéssel közelebb kerülök hozzá, de a továbbiakban nem mozdulok. A sait megmutatkozása a kezében, nos nem igazán mutat szép köszöntésnek. Mindenesetre nem tükröződik rajtam az aggodalom, ugyanis nem félek tőle. Túl kevés hozzám, s ilyen állapotban pedig főként. Elöntik az érzelmei, így még a vesztét is lelheti könnyedén, avagy idézheti a maga számára elő. - Pizsamaparti? - Kérdezem eltűnődve. - Ahol az emberek pizsamába vannak, vagyis jobban mondva hálóingben, és nem alszanak, hanem helyette partit tartanak, tudod, mint egy bál, például. Csak itt lányok vannak, vagy mondhatnám úgy, hogy hölgyek. De rajtad erősen látszik, hogy kislány vagy, így még szép, hogy nem ismerhetted a fogalmat sem. - Mosolygok rá szív tipróan.
- Még a halált sem érdemlem meg? - Megyek utána felháborodott stílusban, amikor is úgy dönt, miszerint ő fogja magát, és szépen lelép. Egy, hogy mer faképnél hagyni? Kettő, hogy mer sértegetni? Három, ki engedte meg neki, hogy egyáltalán elmehet? - Inkább mond azt, hogy túl szexi vagyok ahhoz, hogy most meghaljak. - Hülyéskedek egy sort, ahogy a karjánál fogva húzom vissza őt, amint sikerült utolérnem. - Mégis.. - Magam felé fordítva a lányt, nos a szemeibe nézek. - ..miért akarsz végezni velem? Ki mondta, hogy egy szörny vagyok?


|| music: Guardians At The Gate || words: 640 || -|| ®



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 17, 2017 4:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sedrick && Ametis

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan is fogom megölni, hogy mit tegyek vele, amikor rátalálok és most sem tudom.. Talán belezzem ki és etessem meg vele a saját fekáliáját, bár ez nem éppen elegáns dolog, ez undorító és nem is értem, hogy hogyan jutott az eszembe. Sedrick ennél sokkal rosszabb és kegyetlenebb halált érdemel, valami olyasmit, amit még halála után sem felejt el. Nem csodálom, hogy fegyvert használ ellenem, gondoltam is, hogy nem fogja hagyni, hogy csak úgy a közelébe férkőzzek. Neki is vannak érzékei meg persze hát mágus, úgy nem is nehéz, ha valakinek varázsereje van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örülnék, ha nekem is lenne, mert nem vágyom arra, hogy olyan szörny legyek, amilyenek ők, akik másokra veszélyt jelentenek.. Kéne egy vírus, ami csak ezeket a lényeket öli meg. Bár én is meghalnék, de tudnám, hogy bevégeztem a munkám, amire születtem, amire teremtettem.
Nem csodálkozom a reakcióján, egyáltalán nem csodálom, hogy ezt teszi ezt mondja.. Olyan beképzelt, csak sugárzik róla, hogy azt hiszi, minden ő körülötte forog, mintha csak minden róla szólna. Öntelt, rászolgált a halálra, majd aztán elkezd sértegetni és mosolyra húzom az ajkaimat, nem csalódtam benne. Sedrick, a jó öreg Sedrick az. Már magam sem tudom, hogy mit kéne most tennem, sértődjek meg vagy.. esetleg kezdjek vitába vele? Nem, nem hiszem, hogy lenne bármi értelme is ennek. - Ohh.. - megjátszom sértődöttségemet és szívemre helyezem a kezemet, majd rápillantok és sóhajtok egyet drámaian. - Ez most szíven ütött.. - forgatom meg a szemeimet, majd kezembe fogom a sait szorosabban és magam elé helyezem. Nem fogok meglepődni, nem fogom megadni neki magamat. megfogok küzdeni vele és ha kell, akkor gyorsan ölöm meg, csak egy bajom van vele, hogy ő egy mágus.. mindig tudatosul bennem, hogy egyszer már kispadra küldött. Hát ő csak sértegetni tud, de ezzel már sikerül felbőszítenie.
Annyira a mellkasába akarom döfni ezt a pengét, annyira élvezném, ahogyan befestene a vére, majd mikor a mellkasából eltávolítanám a pengét, akkor kisebb gejzír törne fel a penge régi helyéből. Veszek egy mély lélegzetet és próbálok higgadt és nyugodt maradni, nem engedhetem, hogy elveszítsem a fejemet. - Ezt most azért mondod, mert én vadásznak születtem te pedig nem? - nevetek fel. Nem igazán érdekel a véleménye, nem érdekel, hogy szerinte nem vagyok jó vadász, szorosabban markolom a fegyvert. Kezd igenis az agyamra menni, jó lenne, ha csak úgy befogná és nem mondana semmit sem.. - Mi az a pizsiparti? - igaz, hogy sok mindent tanultam és sok mindenre rájöttem, de nem tudom, hogy ez a pizsiparti kifejezés mi lehet. Mi az a pizsi egyáltalán? Meg miért érdekel, hogy mit mond nekem? Annyira nem érdekel, hogy már bántó. Elrakom a sait és sóhajtok egyet. - Még a halált sem érdemled meg, elégbüntetés, hogy élned kell mágusként. - mondom, majd elindulok tőle messzire, semmi értelme sincs annak, hogy rá pazaroljam az időmet, vámpírokat kell ölnöm.


Phoenix | Béna lett :sir: | made by her

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 16, 2017 11:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To: Ametis Ravenhood
For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy..

" Nem törhetsz meg, hisz' senki előtt sem hajtok fejet, s nem is könyörgök neked, ehhez kétség sem férhet..

A ridegség egyféle érzete fut rajtam keresztül, ahogy a hideg szellő fuvallata, nos finoman sodorja odébb a hajtincseim. A víz dideregve áramlik, és a felszín nyújtotta kép visszaverődése, olykor-olykor zavarodottá válik. A táj nyugodtságát csak egyetlen tényező zavarja meg, ám olyan semmit tűnőnek tekintem, mintsem a legtöbb halandót. Nem méltóztatom figyelemre, és mégis megadja magának a helyzetet. Ritkán merészel bárki is szembe szegülni velem, ugyanis kegyetlenségem, és a családi históriám háttere, nos a maga nevében szenzációként értékelhető, míg másrészről tekintve, vadász vagyok, így ritkán akad bármelyik társamnak gondja velem. Egyért küzdünk, s bár nem éppen vagyok teljesen ember, de sokan tudják rólam, miszerint szavahihető vagyok, s ha gond adódna, akkor segítek. Vadászok oktattak egy időben, és amolyan módon összedolgoztam velük, mintsem háttérsegéd, információgyűjtő, avagy bajtárs. S a mai mércéhez emelten, azt hiszem bátran mondhatom azt, miszerint jóval több tapasztalattal rendelkezem, mintsem bármelyik másik vadászjelölt. Több, mint ötszáz évem volt fejlődni, gyakorolni, és küzdeni. Míg a legtöbben, nos még azt sem mondhatják el magukról, hogy képzetek lennének. Van, aki próbálkozik, avagy csak ebbe született, s van olyan is, aki szeretné, de az eredménye sikertelen. Hozzám téve akárkit, nos kevesek... túl kevesek, hiszen csak emberek, akiknek elmorzsolható a létük jelenléte, és akik szinte semmit sem számítanak e világ létezésének a folyamatában. Nem, nem vagyok egoista. Egyszerűen csak tudom azt, hogy azaz élet felfogás, amellyel neki állnak a harcnak, nos ugyanolyan semmitmondó, mintsem ők maguk.
A nyíl, úgy suhan el mellette, mint egy könnyed kis szellő játék, ahogy végül egy közeli fába fúródva áll meg. Váratlanul teszi ugyanezt a mozdulatsort, és ugyanazon helyzetkört teremti meg a számomra, amelybe én sodortam őt bele. S bár meglepettség futhatna át az arcom vonásain, de semmi jele sincs a döbbenetnek, avagy a hitetlenkedésnek. Nem szokásom, hogy a kiszámíthatatlanság megingása kapcsán megdermedjek. Előbb válok szerintem halottá, mintsem kifejezésre juttassam bármelyik érzelmemet. Egy laza mozdulattal lököm a vízbe a kilőtt nyilat, az íj segítségével, így a célzása voltaképpen eredménytelen lesz. S miközben odébb sodródik a közhelyes kis játszma egyik elbukásának jellege, nos addig sikerül alaposabban is szemügyre vennem. Inkább tűnik elsőre egy ártalmatlan kislánynak, mintsem vérbeli vadásznak.
- S neked sem mondták még, kérlek, hogy ugyanazon trükk nem elsüthető? - Kérdezem meg kekeckedve, bár némileg ironizálva. - Ugyanis nem volt nehéz kivédeni, szinte megerőltetőnek sem éreztem a kreativitásodat, ami ebből leszűrve, nos erősen egyenlő a nagy nullával. De természetesen semmi gond! Hiszen mit is várhatnék egy kislánytól? - Tekintettem lassan szegeződik felé, ahogy hűvös, ám mégis ravasz mosollyal jutalmazom a kis produkciója kapcsán, amivel nem igazán nyűgözött le. Erőltetettnek éreztem, de furának, mintha nem önmaga lenne, avagy, mintha éppen most lépett volna fel erre a pályára, mintsem új munkatárs. Lehet álláshirdetést tettek közé a neten, miszerint kezdő apuci kicsi kislányokat keresnek, és nem érett, sőt képzett egyéneket?
- Oh.. - Vágok be egy döbbent fejet, ahogy a jobb kezemet a szívem felé helyezem, a mellkasomra. - ..beszél az, aki még vadásznak is borzalmas. - Ejtek meg egy könnyed kacagást, ahogy megforgatom a szemeimet. - De várjunk már! Most ezzel az volt a célod, hogy a szívem megfájduljon? - Kérdezem meg elkerekedett szemekkel, ahogy közelebb lépek felé szórakozottan. - Mert, akkor sajnálom, de a nem létező szívem nem fájhat! - Húzom el a számat. - Viszont.. ne érdekeljenek a dolgaim. - Teszem hozzá komolyabb éllel. - Ugyanis a saját bizniszeimet nem osztom meg egy magadfajta kislánnyal. Azt hiszem, miszerint a pizsiparti egy utcával odébb van. - Bökök a mutatóujjammal a bal irányba, ahol egy kivezető utat találhat a város házai felé.


|| music: Ready to fight || words: 595 || -|| ®



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 16, 2017 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sedrick && Ametis

Nem volt nehéz a nyomára akadni, ebben mindig is jó voltam és ennek a világnak vannak új és jó vívmányai vagy nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzak. Van ez a doboz, amit nyomkodni kell és bizonyos dolgokat megmutat, mondjuk amikor elkezd csilingelni vagy mit csinálni, akkor a frász jön rám, meg van amikor rezeg.. Olyan fura, azt hiszem telefon a neve vagy mobil? Áh, nem értek én ehhez a világhoz és hát elakartak már fogni, mert nem adtam nekik pénzt, de hát minek adtam volna? Nekik az a dolguk, hogy kiszolgáljanak és én cserébe megmentem őket azoktól az átkozott lényektől, melyektől félnek. Mondjuk egyre butábbak, mert megkérdeztem egy lányt, hogy mit gondol a vámpírokról és kezembe nyomott egy könyvet, hogy olvassam el.. Aztán meg azt mondta, hogy jó a régi vágású szettem, milyen meghallgatásra megyek. Igen, ezek úgy öltözködnek, hogy semmit sem takar a ruhájuk.. De most nem fogok mindent felsorolni, inkább térjünk át fontosabb dolgokra.
Szereztem egy íjat és nyilakat, tőröket és egy vékonyabb kardot, egy fekete kabátot és elindultam megkeresni Sedricket. Egészen a partig követtem és csak két napja követem, azt hittem, hogy előbb kifog szúrni, de nem így lett. Természetesen út közben megöltem egy-két vámpírt is, talán kicsit berozsdásodtam, pedig az érzékeimmel és a reflexeimmel semmi baj, talán kicsit jobban kéne igyekeznem.. Aztán ő elkezd hozzám beszélni és látom, hogy arra készül, hogy meglőjön, de nem fog neki összejönni, könnyedén kikerülöm és veszek egy mély lélegzetet, majd előhúzok egy nyilat a tegezből, az újra helyezem, célzok, megcélzom a lábfejét, majd elengedem és előlépek mosolyogva a rejtekhelyem mögül. - Neked nem mondták, hogy egy hölgyre támadni nem illendő dolog? - mondom undorodva, most jövök rá, hogy mennyire utálom ezt az embert, vagyis mágust, mert ő nem ember, ő csak egy következő halott a hosszú listámon.
Előveszem az egyik sait. majd elindulok felé, de nem megyek közel, ki tudja, hogy mikor alkalmaz varázslatot, mert ez egy mocskos dög.. egy életre méltatlan lélek, aki könyörög, hogy kárhozatra juthasson. Már akkor meg kellett volna ölnöm, de nem voltam elég erős, talán most már az leszek, de egy dolog aggaszt.. ő is természetfelettieket gyilkol, úgy viselkedik, mint egy vadász, de ő sem különb egyiknél sem. Ugyanolyan szörnyeteg, mint a többi. - Egy dolog érdekelne mielőtt belekezdünk.. - nézek a szemébe és elkezdem jobbról megkerülni. - Miért vadászol a saját fajtádra.. méltatlan vagy erre a feladatra, te sem vagy más, te is csak egy korcsa vagy.. - felkészültem arra, hogy nekem ront, hogy nekem támad. Nem fog váratlanul érni az esetleg felbőszülése sem. Megkértem egy boszorkányt, hogy rakjon rám egy édes kis varázslatot, hiába ölne meg, pár óra múlva felélednék.. Persze még nem öltem meg azt a boszorkányt, elég hasznosnak bizonyult, nem úgy mint az, amelyik felébresztett.


Phoenix | Béna lett :sir: | made by her



A hozzászólást Ametis Ravenhood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 18, 2017 11:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 15, 2017 10:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





To: Ametis Ravenhood
For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy..

" Leselkedő árnyak tánca ötvözi fénytelen utam, s hirtelen a semmiből felbukkan a sötétség maga..

A fekete lepel fátyla elborítja az elmém szegletét, és nem érzek mást, mintsem az ürességet a szívem legmélyén. A Hold kietlen fénye egyengeti utamat, s míg előrébb lépek egyet, nos egyúttal hátrébb is kerülök kettővel. A köd teljesen beborítja a terepet, avagy csak a fantáziám játéka űzi ezt velem. S míg mindezen töprengem, nos az idő szép lassacskán tova száll felettem. Az egykoron nyüzsgő emberek sokasága szertefoszlott képpé fakul, s a világosság egykori gondolata sem több most már, mintsem egy illúzió. Talán a reggeli napszak kezdetén ismét felpezsdül majd az élet, de mostan a sötétség árnyalata ural immáron mindent. A részletek nem kérdőjeles mondatok, akik kint maradtak e éjszakára, és az erdő mélyén lappangnak, nos hozzám hasonlóak, bár számukra a végzet epizódja következik, míg nekem boldogság lesz a szenvedésük, s majdan a haláluk kimenetelének végig kísérése. Régebben fixen megrázott volna a haláluk, hiszen egyenértékűen kezeltem mindenkit. Remélvén kerestem hozzám hasonlót, naivan gondolva, hogy vannak olyanok, akik megvetik a természetfeletti létkör fogalmát, de az idő telt, és lassacskán megutáltam magammal az élen szinte mindent. Gyűlöltem, aki vagyok, és féltem attól, amit okozhatok. Nem kívántam a pusztítást, amelyet a szülők erőszakoltak rám, s nem szerettem volna káoszt kelteni annyi ember előtt, akik hittek a mesénknek -, a megmenekült család történetének. Naiv volt azon társadalom, ki nem vállalhatott szerepkört e létből, s én tökéletesen irigyeltem is őket emiatt. Emberré akartam válni - egy naiv halandóvá -, hogy leéljek egy tudatlan sorsot. Hiszen annyival összetartóbbak voltak, mintsem mi magunk, és sokkalta több szeretetben is részesülhettek, mint én valaha. Önző módon ellenkeztem, megtagadtam a parancsot, és tűrtem, ahogy kidobnak a házból, mint egy szemetet. Csendben voltam, nem emeltem fel a hangomat egyszer sem, csakis annyi volt a bűnöm, hogy utáltam warlock-ká válni. S mit tesz az élet, ha nem büntet, s nem még inkább beléd rúg? Mit kaphatsz mentségül, mintsem örökös fájdalmat?
Láttam annyi évvel ezelőtt az arcukon a felismerést, ahogy megtört kisfiúnak hittek, akit megöl a saját nyomorúságos sorsa. S fürkésztem íriszeik tükrét, miközben egy lágy kripta fogságába zártam őket a szenvedésükre. Megleptem őket azzal, hogy lélegzem, míg mások teljesen hitetlenül fogadtak, hiszen már azt is elfeledték, hogy egykoron az Andre család tagjai voltak. Egyesével vadásztam rájuk a bosszúm jeléül; s volt kiket megkímélten öltem meg. Akik kriptába kerültek ötszáz évig szenvedhettek, míg mostan kiszabadulva a fő ellenségem megölt mindenkit. Kegyelmet akart nyújtani nekik? Azt hitte tönkreteheti a terveim? Ha kell magam teszem tönkre a létük apró kis láncolatát is, hogy soha, de soha többé ne szívják be a tüdejükbe oly' nyugodtan a levegőt. Ha kell magam leszek a tűz, ki felégeti a menekülő hídjukat, s ha kell lehettek a víz, melybe belefulladhatnak.. Azt hitték megtörhetnek? Azt hitték elfeledhetnek? Nos tévedtek!
A kikötő környéke kifejezetten csendesnek ható, ahogy a víz partvonala mentén indulok el lassú léptekkel. Egyik lábamat, nos a másik után teszem, s remélem, hogy senki sincs oly' bolond, hogy a végzetébe fusson bele. Valahogy ironikusan is, de képes lennék egyetlen mozdulattal ölni, s nem törődni azzal, hogy a vadászat jócskán többről szól. Gyűlölöm a természetfeletti hadak láncolatát, így talán meg sem lep már, az érzéstelenségem egyfajta visszatükröződése rajtam. Fejemet balra fordítva szemlélem, ahogy a víz verdesi a partot, s ahogy lankadatlan természete bosszúért kiállt. Egyetlen suhintással véget vethetnék a szánalmas gondolkozásmódomnak, és kitörve uralhatnám azt az erőt, amely bennem lakozik. De ehelyett keservesen szánom-bánom sorsom eredetének mivoltát, remélvén az emberi életet, s átkozván a felkelő nap sugarát. De őszinte leszek, miszerint nem vagyok tisztában a korlátaimmal, és olykor akaratomon kívül varázsolok, míg máskor tudatosan, de sikertelenül. Nem tanultam el a trükkjét, mert nem akartam. Viszont kénytelen vagyok alkalmazni, mert máskülönben már régóta halott lennék.
- Ha meguntad a követésem, akkor tán elő is léphetsz! - Emelem meg csengő hangon szavaim súlyát, ahogy megállva előhúzok egy nyilat a tegezből. Finoman fordulok meg az adott irányba, ahogy társítom az íjjal, és a kettő párosításával, nos már készen is állok a támadásra. - Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a mai nap lesz az utolsó, amelyet megélhettél! - Sziszegem ingerültebben a kelleténél, ahogy e pillanatban elengedem a nyilat, és az ismeretlen cél személy felé száguld. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra, miszerint célba ér, avagy elkerüli még éppen időben?


|| music: Believer || words: 704 || -|| ®



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 23, 2015 2:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 
Chloe & Vincent





Little Witch Problem
.................................

Kora délelőtt érkeztem egy tárgyalásra, egy itteni cég szeretett volna egy reklám sorozatot, az egyik bárjához, amelyet szponzorálnak. Voltam a bárban is, épp onnan tartottam haza, füstös hely volt, és régies, mint amilyen maga New Orleans,  olyan… megfoghatatlan és misztikus, nem mondom ,hogy bele szerettem azonnal, de talán a következő állomás az életemben talán itt lesz, ebben a városban, nem is értem , hogy miért nem ide jöttem? Ó igen… talán mert az rebesgetik ,hogy nem éppen a legnyugalmasabbak a kedélyek itt, és szerettem kimaradni a csatározásokból, mert nem különösebben szerettem a konfliktusokat. Itt voltak az ősök, és a nagyképű vámpírja is a sleppjével, na pont ezért nem tetszett, viszont a fotókból nem lesz bajom, jelentkezni sem fogok, mert minek? Csak átutazóban vagyok, nem megszállni akarok én itt, dolgom van, azon kívül más semmi. Olyan angolosan távozom innen ahogyan meg is érkeztem.  Ám nem tehetek róla, meg kell állnom, itt a parton ahogy halad el a sofőröm intek is neki, és előkapom a gépemet, majd kiszállok az autóból, a tárgyalás után átöltöztem, nem lófrálhattam mégsem egész nap  öltönyben. Hogy mit fotóztam? A tengert, és a távolban láttam delfineket is, milyen jó lenne ha ott lehetnék az egyik yachtomon, és a mellett úsznának, én pedig velük miután leállt a motor. Imádtam a tengert, amióta csak az eszemet tudom, egy nőn akadt meg a tekintetem, elkezdtem fotózni, később odamegyek és engedélyt kérek tőle a képek felhasználásához, és nevet, címet telefonszámot. Telt  volt minden téren, magas modell alkat, bár én magam inkább az alacsony barnákra bukom, nem pedig a szőkékre. A lábam mellé besorolt egy kiskutya, a távolból hallottam ahogy kiabálják a nevét, Lucky. Letérdeltem hozzá és megsimogattam, úgy gondoltam, biztosan jobb lenne a gazdáinak is, hogyha nem hagynám elmenni, ezért megsimogattam a fejét és megfogtam a nyakörvét.
- Szervusz Lucky! Nem engedlek el, megvárod a gazdáidat. - vakargattam meg a kis szuszogó zsák fülét.
A gyerekek utolérték a kutyájukat és mosolyogva köszönték meg hogy itt tartottam nekik a jószágot. Éppen felegyenesedtem és tettem hátra pár lépést, amikor nekem ütköztek oldalról.
- Pardon? - kaptam fel a fejem, kész szerencse,hogy a gépem nem esett le a földre. Akkor lennék csak nagyon mérges… - Elnézést… tudok segíteni…? - mértem végig az elém toppant láthatóan igen csak zaklatott fiatalt. Pánikot láttam a szemeiben, egyből körbe pillantottam és azt próbáltam kideríteni,hogy ki vagy mi hozhatta a frászt rá ennyire erre a lányra. A nyakamban ott lógott a gépem, nem volt rajta akkora objektív, csak, csak hirtelen ötlettől vezérelve kezdtem el kattintgatni. Körülöttünk a sirályok hangja vert vízhangot és a tenger is morajlott, ahogy a partra ért, és minduntalan kisodródott ide, újra elsimítva az emberek által feltúrt, szét tapicskolt homokot. Úgy láttam, hogy valamitől megijedt ez a lányka, igen az a magam majdnem nyolcszáz évéhez képest.


Melody♫ ✘ OutfitChloe

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 20, 2015 9:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Chloe & Vincent

Végre egy nyugodt nap, vagyis.. aránylag az. Mikor épp nem egy házat gyújtok fel teljesen véletlenül, egyetemre járok, és azt teszem, mait minden normális ember, elvégre én is az vagyok.. némileg, ha nem vesszük figyelembe azt az aprócska kéretlen pluszt, maivel megáldottak a szüleim. Úgy döntöttem, ma a sétányt is útba ejtem, hisz megígértem, hogy barátnőmnek is veszek olyan tollas fülbevalót, ami nekem is van, és ami annyira tetszik neki.
Meg se lepődök rajta, hogy most is sokan lézengnek itt, mintha az embereknek nem lenne jobb dolguk, és akkor még nem is beszéltem azokról, akik vagy még, vagy már nem tartoznak az élő, halandó nép közé. Sajnos belőlük is akad itt pár, egyet kettőt ki is szúrok, de egyből lehajtom a fejem, nem akarok ma balhét.
Sztoikus nyugalommal szürcsölöm a kávét, rátekintve a rajzokra, amiken egy fiatal srác munkállkodik, ezek a karikatúrák mindig annyira megmosolyogtatnak.
De aztán meglátok valakit, épp csak rásiklik a tekintetem, egy kósza pillanatra nézek rá, de az bőven elég ahhoz, hogy a már jól ismert remegés hatalma alá kerítsen, s megszaporázzam  a lépteim. Oké, ma nem lesz fülbevaló, bizonyára Mel is meg fogja érteni, hogy a nyavalyás életem fontosabb nekem, két tollas facaknál, max megkapja az enyém.
Ahogy a makcskaköveket fürkészem, újra és újra bevillannak a képek, amik gyerekkorom óta kísértenek, és most már semmi nem érdekel, talán már szaladok is, de mentségemre legyen mondva, nem szeretnék nyilvánosság előtt pánikrohamot kapni. Hiába kutatok a táskámban, a gyógyszereknek nyoma sincs, csak nekem lehet akkora szerencsém, hogy még azokat is otthon hagyom.


►note: lesz ez még jobb is Rolling Eyes  | ►zene:broken hearted girl




Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
ξ mystic falls && new orleans
Hobbi & foglalkozás :
ξ ruin your life
Humor :
ξ what are you talking about?



A poszt írója Mackenzy V. Hale
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 11:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Sötét van... hideg van... nem találom a helyem. Egyszerűen a hideg rángatja minden porcikámat, és kellemetlen az illat, mely a levegőben kering, és melyet én magam egyáltalán nem szoktam meg. Talán a fucsa szmogmentes levegő, nem tudhatom. Nem is akarom sokáig fejtegetni az okát, hiszen nem érdemes. Kötve hiszem, hogy bármi köze is lenne ahhoz, hogy ez New Orleans vagy egy egészen más város. Szükségem van egy kis csendre. A tegnap éjjeli álom nyomatékosította bennem, hogy milyen könnyű még engem is elpusztítani. Engem, aki olyan önző és beképzelt, hogy... hogy... azt gondolta, halhatatlan. Az is vagyok, de egészen máshogyan... rájöttem, hogy nem öregszem, de meghalni képes vagyok. Megijedtem. Saját magamtól. Én, aki soha senkitől és semmitől nem fél, még a legerősebb boszorkányoktól sem. Egy egyszerű álom mégis halálra rémiszt. Ez nevetséges! Mióta Wade eltűnt, egyedül vagyok, mint a kisujjam... hiányzik a hibrid barátom, kellene a segítsége az ügyhöz, amin most ügyködöm. Tatia soha nem ad sok szabadidőt.
- Ki van ott? - fordultam aztán riadtan hátra, ahogy motoszkálást hallottam, és úgy fürkésztem a nem túl távoli fák lombjait, mintha megannyi denevér bújkálna minden falevél mögött. Egyszerűen képtelen voltam arra, hogy elszakadjak félelmeimtől. Az álmom okozta sokkból. Csak én lehetek olyan normális, hogy ide jövök... a hullámzó víz közelébe, a kikötő megannyi veszélye közé... mert volt belőlük bőven... én nem tudok csak úgy átsiklani bármi fölött. Én... fogalmam sincs, most mire is lenne szükségem. Talán arra, hogy valaki végre megrázza a vállam, és képen töröljön. Térj magadhoz, Mackenzy! Nálad belevalóbb csajt még nem látott a világ. Ne mondd azt, hogy ez eltűnt, és hogy nincs többé! Csak egy álom volt. Senki nem akar megölni!
De mikor ismét hátra fordultam, megpillantottam valakit. Még így, a hajnali csekély fény ellenére is felismertem arcvonásait. A pokolba!
- Óh... basszus! - bukott ki belőlem. Tökéletesen emlékeztem Chase-re. Ő volt az, aki még korábban segített nekem... ígéretekkel halmoztam tele, amelyeket segítsége révén ajánlottam neki, majd a fizetség odaadása előtt köddé váltam. Nem tudom, keresett-e, mennyire tébonyult meg. Vagy csak átsiklott a tény fölött, hogy eltűntem. - Lám-lám... ennyi hosszú év... és mégis találkozunk. A világ milyen kicsi, ha két... régi barátról van szó - billent oldalra a fejem. Elnyomtam a félelemet, amelyet az álmom miatt éreztem. Talán egy rossz előrejelzés volt? Tényleg nemsokára eljön a halálom?

our past is too complicated
chase & mackenzy
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Csüt. Okt. 23, 2014 12:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

HAYLEY + CURTIS ;; LEZÁRT JÁTÉK!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 15, 2014 7:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Igen, tulajdonképpen valami hasonlót terveztem. Kiütni és elszaladni. Még mindig csábító opció maradt az, hogy azonnal végezzek vele, ezt nehéz lenne feltűnés nélkül kivivetelezni. Talán ha boszorkány lennék, mint ő, és lenne pár ügyes trükk a tarsolyomban, amivel kinyírhatnám anélkül, hogy ez bárkinak itt feltűnne, megtenném. Nem fogok nyugodt szívvel visszasétálni a mocsárhoz, abban a tudatban, hogy van itt még valaki, az a lányom életére pályázik. Talán utólag a nyomába eredhetnék, vagy visszavonulva szemmel tarthatnám, és követhetném egy kevésbé forgalmas helyre, hogy ott meglepjem. De mindez elég őrültség lenne egyedül. Olyasmi, amit régebben megtettem volna, amikor felelőtlen voltam, és nem érdekelt különösebben a sorsom. Ám most mindenben előny élvez a baba, és nem engedhetek meg magamnak ilyen meggondolatlanságokat.
- Elárulok neked egy nagyon meglepő dolgot: valódi farkas vagyok. Akit ráadásul eléggé felbosszantottál, szóval nem, nem fogok elszaladni, mert előbb biztosra megyek, hogy nem jöhetsz utánam - mondom neki fenyegetően és halkan, hogy csak ő hallhassa. Aztán behúzok neki még egyet, és ha kell, még egy utolsót is, amíg el nem terül a kövezeten. Érdekesen nézhetünk ki: egy terhes nő, erősen előre haladott állapotban, amint egy tőle nagyjából egy fejjel magasabb férfit ütlegel. De hát ez New Orleans, a furcsaságok városra. Amint meggyőződtem róla, hogy nem tudna utolérni, és remélhetőleg a fájdalmai lefoglalják annyira, hogy a hókuszpókuszát se tudja utánam szórni, valóban megszaporázom a lépteimet, és eltűnök a következő sarkon túl.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Vas. Szept. 14, 2014 9:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Halkan felnevettem, ahogyan a válaszát meghallottam. Pontosabban, újabb kérdést tett fel, mely szinte égett az iróniától. És ez általában a nevetés mellett mérhetetlen nagy dühöt is váltott ki belőlem, még ha ő ezt nem is igazán vette észre. Nem hagyom hogy a látszat határozzon meg. Ennél jóvalta fontosabb dolgaim vannak.
- A boszorkányok ennél azért... látványosan kreatívabbak - fintorodtam el, hiszen igazán szép és jó volt a kép, melyet szavaival lefestett, talán egy élénk fantáziával rendelkező személy ki is nézné belőlem, hogy ezt teszem, de egészen másfajta terveim voltak vele. Igen.
Ám mindezt fenekestül forgatta fel az, amikor hozzám vágott egy követ, és úgy találta el a halántékomat, mintha céldobásból diplomázott volna a farkas tanyán.
Felszisszentem, ahogy arcom félre fordult, és minden energiát, melyet abba fektettem, hogy kínozzam őt és fájdalmat okozzak, most teljesen másra összpontosítottam. Méghozzá a fájdalomra.
Ahogy odaérintettem az ujjam, vért éreztem a tapintás alatt, és erre valami dühös sóhaj bukott ki belőlem. - Igencsak... ravasz. Akár egy valódi farkas. És most mi jön? Elszaladsz? - kérdeztem halkan, de még mindig nem tudtam felé fordítani a fejem, hiszen a maró fájdalom minden figyelmemet lekötötte... még ha tudtam is, hogy mindezt nem engedhetném meg magamnak, mert ellenem fordítja...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Vas. Szept. 14, 2014 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Kezd elönteni a tehetetlen harag a fickó stílusától, hozzáállásától, megy úgy általában a válaszaitól. Nem beszélve a kínzásról, amivel egy pillanatra sem hagy fel. A szemeim már könnybe lábadnak, kicsit lejjebb csúszok a padon a talaj felé, de még tartom magam.
- Persze, essünk túl rajta - vágom oda gúnyosan. - És mégis hogyan akarod csinálni, hmm? Megölsz engem is meg a babát is, vagy esetleg kivágod belőlem? Mi a nagy ördögi terved? - vonom fel a szemöldökeimet, és próbálom vele tartani a kontaktust, miközben ujjaimmal magam mellett óvatosan kitapogatok egy közepes méterű kődarabot. Aztán azt, amilyen gyorsan és erősen csak tudom, felé hajítom. A fejét szeretném eltalálni, de ilyen fejfájás mellett nehéz célozni, szóval azzal is megelégszem, ha a mellkasát vagy a vállát eltalálom. Mindenesetre bárhol és találja el, remélem, kimozdítja egy pillanatra a koncentrálásból. Éppen csak annyira, hogy ez a kínzás megszűnjön, én pedig ezt kihasználva azonnal felpattanok, és alaposan képen törlöm a boszorkányt. Reméljük, szép sötét folt marad majd ezután a szeme körül. Bár azt hiszem, okosabb dolog lenne most azonnal kinyírni őt. A nagyobb gond az, hogy még mindig egy aránylag forgalmas utcán vagyunk. Kár, hogy senkinek nem tűnt fel, amíg ő a hókuszpókuszával kínzott.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 11, 2014 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



|| szörnyen restellem a késést, többet nem fordul elő : ( ||


A szokásos duma. Egy gyermek nem tehet arról, hogy kinek gyermekeként jön világra. Legyen szó sorozatgyilkosról, vagy éppen Klaus Mikaelsonról. Aki lényegében felér egy sorozatgyilkossal, de ezt majd később megvitatjuk. Mindenesetre talán tényleg igaza van ennek a lánynak... azt viszont semmiképpen nem fogom figyelmen kívül hagyni, hogy bosszút kell állnom. Vagy tulajdonképpen nem is bosszút; inkább érzékeltetni azt, hogy ideje lenne egymással szemben elintéznünk azt, amelyre már réges régen időt kellene szakítanunk. De ez egy tökéletes hadüzenet. Ki tudnék találni ennél jobbat?! Zseni vagyok, mit várok többet?!
- Igazán öhm... lényegretörő a beszélőkéd - néztem a száját, majd tekintetem visszatévedt az ő két szemébe, így tartva továbbra is saját magam fogságában. Most, itt a cél előtt igencsak nem követhetem el azt a hibát, hogy hagyom meglógni. Akkor inkább engem lógassanak fel, mintsem hogy ismét kudarcot valljak. Nem mintha gyakorta fordulna elő. De ez most egy rendkívüli kényes kérdés... - A lényeg viszont még mindig az, hogy a drága hibrid barátod... hogy is mondjam? Bárhol is van, megérdemel egy kis... szenvedést? Talán ez a legjobb szó, igen. És ne firtasd a kegyetlenségem és gyávaságom. Sokan próbálkoztak már vele, de ha jól tudom, egyikük se mászott még ki abból a gödörből, ahová elkapartam őket - beszéltem tivább, mintha csak arról lenne szó, hogy milyen teát ittam tegnap.
- Esetleg van más mondanivalód is, vagy túleshetünk rajta? - kérdeztem negédes vigyorral. Tényleg nem akarok ebben a nőben kárt tenni, maximum a legminimálisabbat. De ha felhergel, nem biztos, hogy megállom józan ésszel.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Pént. Aug. 22, 2014 8:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Tekintetem elsötétül, haragot és kétségbeesést érzek. Klaus. Hát persze, hogy Klaus. Miatta történik minden, az ellenségeivel van tele az egész világ, és most mindenki az én lányomat akarja felhasználni a bosszújához.
- Ez nevetséges! - fakadok ki keserű felháborodással. - Lehet, hogy Klaus az apja, de ő akkor is csak egy kisbaba. És még a világra sem jött. Nem ártott se neked, se másnak - tárom szét a karomat, hevesen küzdve a fájdalommal, amivel Curtis folyamatosan sakkban tart. - Ugyan mennyi kegyetlenség kell ahhoz, hogy valaki meg nem született kisbabákon akarjon revansot venni? - kérdezem undorodva, majd a fejemet ingatom. Valamit ki kell találnom, valahogy meg kell védenem a lányomat. Nem egy boszorkány fog kifogni rajtunk, nem engedhetem, hogy kárt tegyen benne.
- Különben is, látod itt valahol Klaust? - tárom szét ismét a kezem. - Talán úgy tűnik neked, hogy bármennyire is érdekli azt a szívtelen hibridet a lánya sorsa? Szánalmas, hogy azt hiszed, ezzel bármi fájdalmat okozhatnál neki - vágok savanyú képet, és tudom, hogy nem mondok igazat. Klaus véres bosszút állna a lányunkért, biztos vagyok benne, de talán ha Curtis elhiszi, hogy az ellenkezője áll fenn, akkor visszalép a tervétől.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 14, 2014 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Bájos. Egészen bájos, erre megéri szót fecsérelni. Már csak azért is, mert minden erejével nyilvánvalóan nem is magát, hanem a benne növekvő gyermeket akarja védelmezni. Tényleg édes. De kár, hogy az én gyomrom az ilyesmit nem veszi be. Arra emlékeztet, hogy mi lett volna, ha az én anyám ennyire véd engem... de sosem tette. Ha megteszi, ma talán nem lennék itt, és nem éheznék bosszúra. Kin akarok bosszút állni? Lényegében bárkin, aki belegázol az életembe is, akár úgy, hogy nem is tud róla. Klaus ezt tette. És ezért valakinek fizetnie kell. Az nem fájna neki, ha őt bántanám. Az, hogy elveszítheti ezt a gyermeket... nos, annál inkább.
- Hm, mindig ugyanez a kérdés... mit akarok... ja, és a fenyegetés sem maradhat el - sóhajtottam, miközben figyeltem őt tovább, arca minden reakcióját, de továbbra sem eresztettem el pillantását, továbbra is gyötörtem őt, és nem ijedtem meg fenyegetésétől. - Az, hogy én mit akarok, már érvényét veszítette... bár ha belegondolunk, mondhatom úgy is hogy bosszút akarok állni a drága... apján - böktem a hasa irányába. - Nem mondhatod komolyan, hogy azt hitted, erre a napra nem fog sor kerülni... nem én vagyok az első, aki megpróbál kárt tenni benned, nem? - léptem közelebb hozzá határozottan. - De ígérem, én úriember leszek - jelentettem ki, bár lehet fájdalmat okozni úriember módjára? Hát nem hiszem. De megfelelő erő van hatalmamban ahhoz, hogy soha ne felejtse el, milyen szörnyeteget engedett be egykoron az ágyába, és hogy mennyi ellenséggel kell még találkoznia majd. Mert személy szerint a lányt nem is akarom megölni...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Kedd Aug. 12, 2014 12:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Lassan minden idegszálam megfeszül ettől a férfitől, és a burkolt fenyegetőzéseitől. Esküszöm, a pszichopaták csinálnak ilyet, kedvesnek mutatják magukat, de minden mozdulatukban és szavukban ott a kegyetlenség, amivel bármelyik pillanatban lecsaphatnak rád. Kicsit Klausra emlékeztet, de ahogy ő nem ijeszt meg, úgy ez a férfi sem fog. Nem állok meg remegve merengeni a szavait, inkább sietősre fogom a dolgot, és megindulok a parkoló felé, ahol a kocsimat hagytam. Illetve csak indulnék, mert abban a pillanatban, ahogy Curtis szemébe nézek, éles fájdalom nyilall a fejembe. Összeszorított fogaim között visszafojtott sikoly szűrődik ki, mely inkább hasonlít nyöszörgésre. Ha nem tessékelne visszafelé, magamtól is valami támaszt keresnék most magamnak, így hamar leülök a közeli padra.
- Mi a francot akarsz tőlem? - kérdezem halkan, de fenyegetően a férfitől, amint enyhül a fájdalom. - Még egy ilyen "nevetséges boszorkánytrükk" és átharapom a torkod! - fenyegetem meg dühösen, és az indulatoktól a szemeimben borostyán fény gyúl. Senkitől nem tűröm, hogy játszadozzon velem, azt meg végképp nem, hogy a lányom életét veszélyeztesse.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szer. Júl. 30, 2014 11:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A mosolyom tovább sem csillapodott, hiszen láttam tekintetében megcsillanni valamit. Nem hülye nő, hiszen egyrészt vérfarkas, másrészt ha az értesüléseim is helytállnak, akkor árva is. Én magam is körülbelül tíz éves korom óta egyedül élem az életem - igaz, apám a saját kezeim által halt meg, de ez már részletkérdés -, és láss csodát, van némi sütnivalóm. Azok, akik egyedül élik meg a gyerekkort, mindig talpraesettebbek, és minden helyzetre fel tudnak készülni. Legalábbis az esetek többségében.
- Igen, magam is le vagyok nyűgözve, hogy mennyire tudod a... dolgod a gyermek védelmében - bólintottam egyet, miközben megdörzsöltem az állam két ujjammal.
Mikor távozásra készült, nem is lepődtem meg, éppen ellenkezőleg. Szinte tudtasm, hogy ez fog következni, hiszen most nem is önmagára, hanem egy gyermekre kell vigyáznia. Talán egyedül itt merne maradni (moindjuk ez az egy a biztos), de így szülés előtt, ha tényleg kilenc hónapja növekszik az a magzat... nos, lehet, nekem is ez lenne az első. De nem szoktam belegondolni ebbe a helyzetbe, mikor nekem soha közöm sem lesz a szülés állítólagos csodájához.
- Hm. Ez igencsak sajnálatos. De azt kell hogy mondjam... - néztem ismét a szemébe, mikor elindult, és egy kis mágiát bevetve arra koncentráltam, hogy erős fájdalmat érezzen a fejében. Nem mondhatja senki, hogy nem vagyok tapintatos az állapotát illetően, egy kis fejfájás még nem a világvége, de ahhoz pont elég, hogy visszaüljön szépen. - És most jobb, ha helyet foglalsz, mert ez a legnevetségesebb boszorkánytrükk, de hidd el, egy gyerek gondolata sem riaszt vissza, hogy kellemetlenebb eszközöket vessek be a maradásodhoz - sóhajtottam fel, mintha csak arról beszélnék, hogy reggel nem tettek cukrot a kávémba.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 17, 2014 1:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Felemelt szemöldökkel méregetem a számomra továbbra is ismeretlen alakot. Már meg sem kellene lepődnöm azon, hogy vadidegenek kilométerekről is kiszúrnak maguknak, felismernek engem, megszólítanak, ez kezd szinte mindennapossá válni. Más körülmények között talán még venném is a fáradtságot, hogy kedves legyek az illetővel, de ez a fickó és a szavai rossz előérzetet keltenek bennem. Mindaz amit mond a maga csevegő hangján, elsőre teljesen átlagosnak hangzik, ártatlan megjegyzéseknek, de minél tovább megy, annál kevésbé tűnik ártatlannak. A végére pedig mintha már nem is próbálná leplezni a fenyegetést.
- Hát, nem azt mondom, hogy egy valóra vált álom Klaus gyermekét hordani, de hidd el, meg tudom védeni magamat - tárom szét a karomat, majd a kerekedő pocakomra bökök. - Mint azt te is láthatod, lassan kilenc hónapja tökéletesen megy a dolog, szóval nem kell miattam aggódnod - eresztek meg a fickó felé egy gúnyos mosolyt.
- Örvendek, Curtis - biccentek teljesen közömbös képpel. Nem fáradok vele, hogy udvariasan én is bemutatkozzak, hisz az imént mondta, hogy tudja, ki vagyok. Megvonom a vállam. - Ha nem haragszol, nekem még sok dolgom van ma délután - lököm el magamat a fától, hogy tovább induljak a sétányon a parkoló felé.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szer. Júl. 16, 2014 4:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Vigyor jelent meg a képemen, mikor meghallottam kérdését, de mindezt csupán szelíden tettem. Vagy inkább diszkréten? Nem igazán lehet együtt említeni a szelídséget és engem egy lapon. Szóval mondjuk azt, hogy nem úgy néztem ki, mint aki arra készül, hogy bosszút áll azon, aki jelenleg legközelebb áll a legnagyobb ellenségéhez.
- Te nem ismersz. De én téged igen - vágtam zsebre az ujjaimat, és egy kellemes sóhajtást engedtem meg magamnak, miközben két lépést tettem előre. - Még Mystic Fallsból. Láttalak egy rendezvényen, mint Klaus Mikaelson partnere - vontam meg a vállam. - Tudod, nem tartalak túl szerencsésnek miatta. Rengetegen akarhatnak borsot törni az orra alá azzal, hogy elveszik azt, amit a legjobban akar. Mint például az utódját - böktem fél kézzel a hasa irányába, majd félrebillentettem a fejem. - És nem is lennék a helyedben. Valaki spontán azért szabadítana meg az életedtől, mert Klaus gyermekét várod, valaki csupán azért, mert a javadat akarja azzal, hogy ne kelljen tovább elviselned azt az... ősit - módosítottam aztán a befejezésen, és a mosolyom valami őrült, beteges fényben kezdett tündökölni. Biztosan meglepte, hogy így és ennyit beszélek. Talán már régen kiszimatolta, hogy nem vagyok én olyan barátságos és... ártatlan? - De udvariatlan voltam. A nevem Curtis - villantottam ki fogaimat a mosolyom szélesedésével, miközben felé nyújtottam a kezem. Nem leszünk barátok. De kit érdekel?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Pént. Júl. 04, 2014 3:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Na, hát nem is olyan vészes a helyzet. Csak egy kicsit kifújom magamat, és az erő már vissza is tér belém. Azért tény, hogy így a terhesség utolsó heteire már nem vagyok olyan energikus kisfarkas, mint az elején. Ekkora pocakkal nem lehetek olyan mozgékony. De a kishölgy hamarosan kibújik, és visszaáll a rend.
Mielőtt folytatnám az utamat, kicsit jobban szétnézek a part mentén. Sok idegen ember, semmi különös. A víz és a horizont vonzza magához végül a tekintetemet, és elmerengek a látványtól megbabonázva, amiből egy hozzám intézett mondat rángat ki. Nem tudhatom biztosan, hogy tényleg nekem címezték, ez inkább csak megérzés. Aztán a férfi felé fordítom a fejemet, és bizonytalanul elmosolyodom. Ha három méterről akar velem kommunikálni annak biztos tudatában, hogy én a farkas hallásával innen is tisztán érthetem a szavait, akkor tudja, mi vagyok. Nekem viszont egyáltalán nem ismerős ez a fickó.
- Ismerjük egymást? - vonom fel a szemöldökeimet, egyelőre egy tapodtat sem mozdulva a fa mellől, és csak enyhén emelem fel a hangom, hogy biztos elérjen hozzá a kérdésem.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 26, 2014 10:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Mennyivel egyszerűbb elkerülni Mystic Falls-t, és mindent, amelyet az a város magával hordoz... semmi kedvem a vámpírok elégedett pofáját bámulni. Igaz, ebből a szempontból New Orleans sem éppen a legjobb választás, hiszen itt méginkább megrajzolták a hierarchiát. És milyen meglepő, pont a vámpírok vannak legfelül. Mi meg a vérfarkasokkal egyetemben ott kullogunk valahol a hátsó sorokban. Engem nem izgat, mert nem vagyok idevalósi. De ha itt élnék, valószínűleg én lennék az első, aki öngyilkos merényletet kísérelne meg. Ki ellen? Vajon... Klaus Mikaelson már odaát is bökte a csőrömet, és úúúgy szeretném végre rendesen bizonyítani számára, hogy velem ne szórakozzon... féltékenység? Meglehet. Fontos alapszabály, hogy soha ne szeress bele abba, akit ez a mocsadék egykoron szeretett, vagy rátette a kezét, mert kételyeim vannak affelől, hogy képes szeretni.
Remek fülest kaptam... lényegében már Mystic Fallsban is járta a hír a fenti boszorkány körökben, hogy Klaus gyereket nemzett egy vérfarkas lánynak, és mindkettejük ebben a városban van. Nem lepődöm meg. Azon viszont igen, hogy Klaus nem tartja leláncolva valahol ezt a lányt a pincében. Hayley, ha a forrásom nem csal.
Beletelt pár napba, míg megtalátam, hiszen távol tanyázott a várostól. Egy mocsárban... biztosan kismamának való hely. És ugyan hol tudnék nagyobbat ütni Klausnak, mint ez a "pont"?
Elvigyorodtam, főképp mikor a sétányon elindulva lassan megpillantottam célpontomat. Eleinte tervemben szerepelt édesdeden elaltatni a gyanúját... majd utána azt hiszem, megismertetem a Curtis-féle receptemmel.
- Hm... kellemes a szellő arrafelé? - álltam meg előtte körülbelül három méterrel, és a kezeimet zsebre vágtam. Nem érdekelt, hogy megzavarom. De az alibi kedvéért mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
some kind of salvation
Tartózkodási hely :
beside my brother
Hobbi & foglalkozás :
journalist
Humor :
playful



A poszt írója Zoé D. Gilson
Elküldésének ideje Kedd Jún. 24, 2014 9:09 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



I need some rest
Curtis & Hayley

Bármennyire is szeretek lent időzni a mocsárban, és élvezem a tényt, hogy végre van családom, van falkám, tartozom valahová, szinte két kézzel kaptam a lehetőség után, hogy végre kicsit feljöjjek a városba. Vállaltam, hogy ezúttal én intézem a bevásárlást, a raktárkészletek feltöltését, csak hogy egy kicsit elszabadulhassak, vissza a civilizációba. Ez jelenti számomra jelenleg a kikapcsolódást. Azt hiszem, nem mindenki díjazta az ötletet, hogy én, ekkora hassal jöjjek be intézkedni, de ha így is volt, nem vártam meg, hogy szóvá tegyék. Egy kis vásárlás nem fog kifogni rajtam, ennél azért keményebb vagyok, és kell a levegőváltozás. Megint túl sok új infó telepedett rám, amiket fel kell dolgoznom, és úgy véltem, könnyebb lesz ez távol tőlük, egyedül.
A teendőimnek azonban lassan már a végén járok, a kocsi csomagtartója megpakolva, már csak pár apróságot szeretnék beszerezni. Ehhez pedig, úgy gondoltam, teszek egy kisebb kitérőt, és sétálok egyet a part mentén. Eleve nem akartam beljebb merészkedni a városba, tovább bőszíteni a vámpírokat, a kikötő környékén is be lehet szerezni minden lényegeset. De végül akármennyi is tagadnám, magam előtt is, a sok sürgés-forgás engem is kifárasztott. A sétány mentén egy fa törzsének támaszkodva állok meg egy kis pihenőre. Csak egy-két perc, aztán indulok is tovább.

† music: music † note: - † words: XXX

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Part menti sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Külterület :: Kikötő
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3