A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 19, 2013 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Dmitry & Victoria

Nem tudom, melyik volt hirtelen csábítóbb számomra? A gyámoltalan kislányos rémültsége, vagy a kecsesen kivillanó nyakának bevésődő, jellegzetes illata? Mindkét esetben, olyan állat módon belemartam volna, 3 órával használt szemfogaimat - megízlelve érintetlen vérének mámorát, - hogy az minden tragédiai színművet lealázna a földig. Azonban, bármennyire is idegesítő számomra, kénytelen vagyok kivárni a megfelelő pillanatot. Mi vámpírok már csak az elővigyázatosságra hajtunk. Mintha az elsődleges feladatunk, azaz a vérszívás mellette csak jelentéktelen cselekedet volna. Pedig ez mennyire fontos mozzanata nekünk, vér-szívóknak. Mint sz embernek a 3 alkalommal fogyasztott táplálék, amit mi még 4 hellyel kibővítünk az étkezési naptárban. Ha nem többel mint az átlag időpontokban. Ezek természetesen nem időrendben zajlanak. Csakis vágyaink beteljesülése előtt történnek az ilyenek. Úgy kedvre, ha nyersen akarjuk fogalmazni. Most viszont ideje újabb kihívásba ütköztetni a jelenlegi, számomra érdekes női jellemet.
- Könyvtár alatt az ember, miért próbálja hangsúlyozni hogy a legjobb időtöltés, ha valójában nem az? - könnyed, ugyanakkor gátlástalan mozdulattal támasztottam fel karomat a polcnak, minden lehetséges észrevételt magamra irányítva. Noh meg, a menekülési utat elzárva előle. Ez egy rámenős, és a mai fiatalok szerint "dögös" viselkedést idézne elő. Hogy őszinte legyek, talán egy kissé, megpróbáltam szerethetőbb, illetve "szexibb" oldalamat sugározni felé, ami kétségtelenül ismét a félrevezetésemet szolgálta. Valamiért elakartam hitetni, hogy bennem lelkiismeretesen megbízhat. Egészen addig a pontig eljuttatva a gerjesztett bizalmat, míg egy egyszerű mozdulattal véget nem vetek fiatal életéveinek a kiéhezett, tűhegyes fogaimmal. Már-már izgalomba hoz, a lány elképzelt vérének íze. Túlságosan is megkívánta a helyzet, hogy ezt a prédámat érintetlenül magam mögött hagyjam. Annyira, hogy ezért nem félek több látszatot, - nevezzük rejtvényt - felállítani. Hogy is van az a mondás? Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez. Találó, nem?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 14, 2013 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
dmitry victoria


[You must be registered and logged in to see this image.]
Bóknak veszi, bóknak veszi... engem nagyon nem érdekelt, hogy minek veszi... még a végén átmegyek valami csodálatos költőbe, ha ilyen rímpárokat teszek már össze a fejemben. Na jó, nem ennek van most itt az ideje. Leginkább annak, hogy... megpróbáljak épségben kijutni innen, mert ez a fickó minimum bérgyilkos, maximum tömeggyilkos, sorozatgyilkos, szociopata pszichopata. Jelenleg más nem jut eszembe. De elég ennyi a bókokból. Talán ezeknek már nem örülne annyira. Igaz, egyesek szándékosan keltenek ijedtséget a külsejükkel, mert biztos hú de nagyon jó vicc. Az ilyen lányokkal szemben, mint én... hát ez biztos.
- Hm, örülök, hogy bájosnak tart - jelent meg valami furcsa arckifejezés a képemen, és próbáltam nem rögtön hozzávágni valami könyvet. Eléggé cinkes lenne a helyzet. Én meg túl komolytalan vagyok évtizedek múltán is az ilyen témákban. De mit csináljak, egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy mindenhol csak bántani és bántani akarnak... idióta én. Elég már a bántásból.
- Remélem, már nem akarjuk feltartani egymást, én csak egy... könyvért jöttem... - köszörültem meg a torkomat ismét, majd hirtelenszerűen levettem egyet a polcról, meg sem néztem, mi az.


◯ Zene: even if i'm late

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 11, 2013 5:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Dmitry & Victoria

Az illetlen illem rombolás, - mely most egy ütközésben bontakozott ki, - számomra két eltérő kérdést vetett fel. Egy, és az egyik alapvető kérdést: miért teszünk hangsúlyt a "megzavarás" szóban ha valójában nem is zavartuk meg az illetőt? Másodszor, miért olyan nyilvánvaló a köznépnek, hogy ha valaki elmélyül a gondolataiban azt máris hidegen kell hagyni? Orosz létemre, sosem voltam hozzászokva az emberek dicstelen figyelmetlenségének. Nálunk megszokott tulajdonság észrevenni a másik embert. Megdicsérni, olykor degradálni. Még ha nyomasztóan szürke egér is. Volt is egy frappáns megjegyzés ezzel kapcsolatban, miszerint: "Vedd észre az élet pozitív oldalát." Pozitív alatt érhetünk bármit. Jelenesteben nálam még a gyilkolást is. Milyen érzés kap el ha jól lakott gyomorral elégedett az ember? Boldogság. Nos, nálam se különb a helyzet. Csak jómagam még ragaszkodok az evolúciós vadászathoz, áldozatot módosítva a saját fajtársaim iránt. Most viszont, a boldogságom nem a gyomromból feltörő maró savtól tengett túl. Éppen ideális prédámra bukkantam. Kedvenc főételeim között, mindig is kiemelten szerepeltek a hiú 10-20 éveiben járó fiatalok. Ahogyan pillanatnyilag, is sikerült egyet kiszúrnom a korosodó, poshadt többség közül.
- Felőlem bárki mondhatja, én mindig elismerő bóknak veszem. - tetéztem a már kihúzott vigyorommal félelmét egy másodikkal. Majd ismételten, eltévedtem gondolataim viharjában, miként azon bizonyos pillanaton fantáziáltam. Az már lényegesen fejtörő számomra, milyen módszerrel és hogyan is kéne hozzálátnom mindehhez. Egyenlőre félre kellett hogy tegyem, kívánkozó gyilkolási ösztöneimet. Még a végén tényleg csak ösztön-lény fejlődne ki belőlem. Aki folytonosan az alapvető ingereket elégítené ki saját magának. Az pedig, annyira snassz gondolat - így fejben -, hogy inkább tartózkodóm a hirtelen haláli jutalmazástól.
- Ön viszont, túlságosan is idilli képet mutat a kislányos bájával. - vágtam vissza, természetemnél fogva sokkal szolidabb hangsúlyban, mint azt ő tette pár perc múltával. Nem volt erényem a hazugság, csak a kilátástalan zsákutcákban. Azt is, percnyi megtévesztés gyanánt. Vele viszont, nem volt kihívással teli feltételezésem. Játszi könnyedséggel rávehetem ha akarom, arra ami megfelelő a számízének. Még így, látomás szerűen ismét elképzelem, ahogyan felszakítom a szűziesen érintetlen testi vénáját, és méz édes szirupként megtelítem kívánkozó szájüregemet bíbor színű vérével. De még nem...még nem! Ideje lesz önmérsékletet vennem. Bármily szoros és heves képzelgések fognak el. És így jutottunk el egy újabb kérdéshez. Vajon lesz annyi önkontroll bennem, hogy mindezt szabályt szegően teljesítsem?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 09, 2013 4:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
dmitry victoria


[You must be registered and logged in to see this image.]
A hideg borzongatta végig a hátamat. Az, ahogyan nézett... az arca, a mozdulatai. A tekintete. Magam sem tudom, mitől rémültem meg ennyire. Hiszen ez egy könyvtár, nem pedig tömeggyilkosok lelőhelye, ahol minden bűnt elkövető személyt megtalálhatok. Bár... nem is tudom, ő minek nézett ki. Jobbnak láttam inkább nem ítélkezni.
Megköszörültem a torkomat, és nyeltem egyet, miközben a könyvet, amit az előbb levettem a polcról, szorosan a mellkasomhoz szorítottam, és így néztem rá, de próbáltam minden érzelmet lerázni magamról. Egyszerűen nevetséges lenne, ha azok után, amit én már megtettem, csak úgy, egy jöttment akárki kifogna rajtam. Bár a boszorkányképességeim mostanában mintha megfakultak volna. De isten bizony, hogy én igyekszem. Méghozzá nagyon. Arról nem tehetek, hogy ezt senki nem látja... vagy hallja. Vagy nem tudom.
Próbáltam inkább másfelé fordítani a tekintetemet. Hogy ne láthassa rajtam azt a fene nagy feszültséget, melyet az a rejtett (vagy nem is volt annyira rejtett) cinizmus költött fel bennem.
- Nem akartam megzavarni - tettem hozzá még megremegő hangon. Miben zavartam meg? Jó kérdés. Nem is ezen van most a hangsúly. Hanem hogy megzavartam.
Annál inkább rámhozta a frászt, mikor újabb mondatot fűzött hozzá a beszédéhez, és ezután megvillantotta fogait. Talán egy mosoly akart ez lenni, de hát én ettől csak még jobban frászba jöttem.
- Remélem mondták már magának, hogy ijesztő, ahogyan viselkedik - jegyeztem meg szó nélkül, csak későn kapcsolva, hogy ezt talán magamnak kellett volna megtartanom.


◯ Zene: even if i'm late

[You must be registered and logged in to see this link.]

Ne haragudj a csúszásért, elszámoltam magamat. Sad
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 04, 2013 3:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Dmitry & Victoria

Sátáni vigyorom nyilvánosságra hozását már abban a minutumban fölülírta, a még gonoszabb cselekvésem a könnyelmű, eljátszott botladozásomban. Hiszen, mi emberek - vagy bármilyen anya-szülte hibridek - nem ürügy nélkül tesszük amit adott esetben készülünk megtenni. S az amolyan oktalan történések sosem szolgának helytálló érvként, mint a gondosan kitalált cselszövések. Így tehát, volt merszem a helyi könyvtár mélyebb és annál bővelkedő régi, egyben új köteteit felkutatni. Némelyik díszes iromány még az én sajátos kis világomba is betekintést élvez, habár nem olyan naturalista élethűséggel mint az a való életben elvárható egy nagyszerű siker-könyvben. Hát persze, hogy nem. Még a csőcselék észbe kapna, hogy azok az este hallatott mumusok és szörnyek nem is oly kitaláltak mint azt erőszakosan bemesélik nekik. Az én vérszomjas vámpír énem erre igen jó tanúbizonyság, nem de? Vagy ott vannak a vérfarkosok...szellemek...meg miegymás! Nem szégyen kitálalni, eddig én is úgy véltem ezek mind a szertelen szülők meséi, akik minél előbb ágyba akarják csábítani a buzgón érdeklődő gyermekek kíváncsiságát. Azonban, idővel rákellet bólintani a meghökkentő igazságra, és kézzelfogható létezésükre. Mindenekelőtt, most felavatott kis történetemet palástoltan, egy számomra kedvelt nyalánkságomba botlottam. Egy ízig-vérig ártatlan arcú diáklányba. Ugyan mivel hoz nagyobb élvezetet egy diák nemi különbsége? Semmivel. Azt viszont jó megjegyezni, hogy igenis kis arányú emberi létemre, férfivá érettem. S melyik ragadozó hagyná ki egy frissen leterített karcsú gazella nyakába harapni? Talán az, aki hónapokig vagy akár évekig csak folyadékon élt, s számára a szilárd táplálék Isten nyolcadik bűneként érvényesíti az esélytelen mennybejutást. Most viszont, hogy a pillanat hevét megragadjam, ideje mézesen, ugyan férfiasan helyreállítani az én szándékosan elkövetett cselekvésemet.
- Hát...mit kéne mondjak? Eléggé észrevehető vagyok, szerintem... - a kicsit sem mértéket tartó cinikus, valamint fennköltött fényezésem csak bennem nyugtatta a kedélyeket. Vele szemben, pont a szöges ellentétet érte el. Mondjuk, ez volt a célom ezzel. De most, hogy itt figyelmesen elnéznem, lehet most kivételesen visszavehetek az öndicséretemből, és helyette őt puhítanám meg a régies kifejezéseimmel.
- De ahogyan a mondás tartja...botolj barátodba, és kerüld a rosszakaródat. - fokozottan engedtem kivillanni fogsoromat, követelően az elmondott szövegélésem végett, ugyan a szemfogaimat még a közszemle előtt várakoztatva. Csakugyan, a barátkozó gesztusaimmal sem azt akartam hangsúlyozni, milyen veszedelmes a jelenlétem a változatlan félelmetes külsőm mellett. Tervem megtestesülten egyezett, mint az egy sznob francia kuktásnál szokás. Hasonlatban, először jól át kell melegíteni a kemencét aztán belehelyezni az elfogyasztott étket. Az én estemben először el kell hitetnem a jobbik, csalóka felemmel a legjószívűbb szentet, miután a csapdát leleplezetten hozzá tapadok a véréhez. 



A hozzászólást Dmitry Chernov összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 11, 2013 4:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Kedvenc dal :
Titanium
† Tartózkodási hely :
の all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
の ex-student
† Humor :
の old... a little



Victoria D. Morrison ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 02, 2013 9:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
dmitry victoria


[You must be registered and logged in to see this image.]
Az idő leragadt. Olyan lassan telt az elmúlt időszakban, mintha csak... megállt volna... mintha soha nem ment volna körbe-körbe. Az óra megállt, és ezzel együtt éreztem azt, hogy én is megálltam. Valahol. A teljes ürességben. A sötétségben... valami olyan helyen, ahol nem tudom használni az erőmet. Meg kell tanulnom... irányítani. Mióta ismét itt vagyok... képtelen vagyok rendesen irányítani ezt. Mintha tényleg valami lehetetlen feladatot vállaltam volna. Csak azt akartam, hogy végre... lássak ki ebből az egész helyzetből. Most nem volt jó semmi. És először életemben azt éreztem, hogy soha többé nem is lesz az. Reménytelen minden. Én is... mindenki más is. Vagy a másik lehetőség, hogy vagy én vagyok elcseszett, vagy pedig mindenki más. Egyik lehetőség sem éppen az a hű de happy end. De mikor volt az én történetem vidám? Ez egy valódi költői kérdés. Meghaltam, visszatértem. A szerelmem akkor már mással volt, és nem félt a szemembe mondani, hogy az az érzelem már a múlt. Én lenyeltem... de azóta minden zűrösebb... felfoghatatlan.
Smink nélkül csoszogtam le a könyvtárba. Meg kellett találnom azt a könyvet, amit múltkor olyan rejtélyesen lenyúltam innen, de aztán visszahoztam, hogy ne keltsen gyanút. A polcok között sétálva húztam végig ujjamat a keménykötésű könyvgerinceken, és nem tudom, mikor éreztem utoljára ekkora biztonságot. Talán soha... hiába az a kötelék Gabriellel és Nevillel... az egy kényszer számukra... de egy könyv... akkor is hű társ, mikor senki más nem. Szeretek olvasni.
Hirtelen azonban valami zajra emeltem fel a fejemet, és arra kaptam a tekintetemet. Egy férfi állt ott. Nem tudom, milyen érzéseket keltett bennem. Talán... az arca miatt először azt, hogy... ijesztő. - Öhm... nem vettem észre, hogy itt van - próbáltam mentegetőzni, és azt hiszem, a legjobb az lett volna, ha most rögtön elmenekülök. Ijesztő... méghozzá nagyon.



◯ Zene: even if i'm late

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 23, 2013 4:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Menj... de még találkoztunk! Ezt jól jegyezd meg! - néztem utána ridegen. Tudom, hogy nem lesz kellemes. De.. találkozunk még. fogunk egymás utcájába sétálni. És nem én fogom vesztesként elhagyni azt a helyet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 4:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

[/center]
Már megtudtam volna ölni, de nem tehettem nem volt meg a megfelelő eszközöm hozzá.
-Tedd gyerünk!-Mondtam, nem hittem el neki ezt. Nem is érdekelt. El eresztettem és néztem ahogy potyognak a könyvek.
-Most, ha meg bocsájtasz el megyek!-Mondtam és elindultam az ajtó irányába


[Folyt valahol.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 18, 2013 2:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Ravasz vigyor jelent meg ajkaimon, ahogy az egyik szekrénynek lökött. Olyan erővel, hogy azt hittem először, lepotyognak róla a könyvek, vagy feldől az egész, de ehhez mégsem volt elég nagy a lendület.
- Próbálkozni szabad, drágám. - mondtam neki mézesmázosan. - Nem téged foglak bántani. Inkább megkeresem azt a nagy szerelmedet és megszerzem... magamnak. - mondtam gonosz gúnnyal, és megfogtam a csuklóját, hogy elszorítsam magamtól.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 8:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next


Megragadtam a nyakát és a könyvtár egyik felébe cipeltem. - Tanán nem voltam elég világos, mondom nem kell tőled semmi se és ha ezt meg teszed apró darabokra tépem az arcod és eláslak messze innen.- Mondtam miközben előre dűlettek a fogaim és hisztérikus rohamban törtem ki. -Van egy tőr ellenetek mosolyogva vágom majd beléd és nézem ahogy megsemmisülsz, ha nem takarodsz el innét-Hangsúlyoztam a dolgokat.
-Ne merj hozzá érni a szerelmemhez megbánod hallod-Szorítottam még oda és suttogtam neki ezeket a szavakat.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 03, 2013 9:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Ha tudnád, mit dobsz el magadtól. - sóhajtottam fel. Nem voltam meglepve. Sejtettem, hogy ezt feleli majd, mégis elfelejtettem rá felkészülni hisz mindig reménykedünk abban hogy nem kell újabb és újabb plusz kört lefutnunk az ilyen előadásokban. De ez a csaj nem adja könnyen magát.
- Kérlek! Te tudod. Ebben az esetben.. - dőltem hátra. - gondoskodom arról, hogy a kiválasztott férfi soha ne lehessen a tiéd. - mondtam gonosz vigyorral.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 24, 2013 11:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
-Hát kösz nem, ember akarok lenni nem pedig egy újabb szörny-Mondtm össze csapva a könyvet és ismét egy másikért indulva.
-Mehetsz is, ha akarod...Tudod hol az ajtó nem?-Mosolyogtam flegmán, majd a hajamba túrtam. Nem hiszem el, hogy nem találok semmit. cselekednem kell.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 24, 2013 10:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Nos, ha eladod nekem a lelked, kapsz... igen, 10 évet. 10 évet, ami alatt bármit megkaphatsz, amit csak szeretnél. - vigyorodtam el, és végigmértem őt. Biztosan vannak vágyai, nem is kicsik. 
 - Utána pedig... olyan leszel, mint én. - néztem végig ezúttal magamon. - Démon. Aki örökre elkárhozott, és azt kell tenned, mint nekem. Lelkeket keresni. De ezerszer jobb ez az élet, mint a vámpíroké, és embereké. - vgontam egyet a vállamon.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Egy pillanatra fel csillant a szemem. Enyém lehetne a szerelme? De nem akartam, hogy lássa rajtam.-És ez hogy van kapok 10 évet?-Kérdeztem.-Mi van, ha nem válik be?- Vontam fel szemöldökömet.10 év az semmi sem lehetne vele ennyiért nem éri meg inkább majd magam próbálkozom.-Vámpír vagyok mi lenne belőlem, ha oda adom a lelkem? - Gondolkoztam el, talán belőlem is démon válna? Vicces lenne.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 20, 2013 12:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Nos, drágám.. - sóhajtottam fel, miközben végignéztem rajta, majd vigyorogva fontam keresztba lábaimat, immáron ismét a fenekemre ülve. - Még sosem volt olyan, hogy az én ígéretem nem vált volna valóra. A férfi szívét akarod? Hát meg fogod kapni, oké?! - néztem mélyen tekintetébe, közben jót mulatva magamban, hogy kételkedik bennem. Ennyire álszent még én sem vagyok, pedig démon vagyok. Mégsem szoktam megszegni a szavamat. Akkor félő, én is büntetést kapnék.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 12, 2013 6:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Elgondolkodtam ezen az ajánlaton, de nem lehetek hülye.
-Mennyire biztos, hogy működik?-Kérdeztem érdeklődve. Ember akarok lenni és vele akarok ember lenni
nem mással.
-Csak én is ilyen dumákat adok be tudod?- Mondtam neki össze font karokkal.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 11, 2013 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Ostoba vagy. És maradi. - vágtam egy mókás fintort, de nem azért hogy szórakoztassam őt, épp ellenkezőleg.
Felsóhajtva álltam fel, hogy felpattanjak az asztalra, majd érdekjlődve nézzek rá.
- Nos, ha te nem is vagy hajlandó rá... tudod, hogy a lelkedért cserébe akármit kérhetsz? Akár a hőn szeretett férfi szívét is. - mondtam egy ravasz mosollyal. Ha ennyire szerelmes... ennek muszáj szöget ütnie a fejébe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
-Hát ebben nem vitázom - Mosolyogtam rá, miközben tovább keresgéltem a könyvek között.
-Hidd el nekem nincs.- Mondtam lassítva a keresgélésemen és el intettem egy nem túl őszinte mosolyt.
-LÉnyegtelen dolog számodra... de a lekemből nem kapsz, ha még lenne is van is.-Suttogtam. Nekem nem volt lényegtelen dolog én
tényleg komolyan is gondoltam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 4:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- És azt hiszed, hogy az emberek megölésével, s kegyetlenségeddel a lelked már megszűnt létezni? Kérlek, ez ostobaság. - legyintettem, miközben lábaimat keresztbe fontam, s így néztem rá, teljes mértékben hátradőlve a széken.
- Egyetlen lénynek nincs lelke ezen a földön. És az maga a sátán. És persze mi, démonok. De ez most teljes mértékben mellékes. - legyintettem ismét, majd közelebb hajoltam, s mélyen szemiebe néztem.
- Mit akarsz? Mit keresel, amit nem találsz? - fejtettem le egyik kezét arcáról.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 04, 2013 9:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
hangosan felnevettem NEKEM LELKEM? aztán mikor láttam a nevetésemre a lány búskomor arcát abba hagytam.
-Embereket ölök, táplálkozom belőlük, kihasználom őket ez neked a lélek édesem-Mondtam, miközben még mindig nem igazán néztem rá.
Még is mit akarhat.
-Mit akarsz adjam el a hallott lelkemet egy férfiért....kösz kihagyom eddig hullának véltem itt csak a bájolás segíthet nem én kellek neki, sem emberként sem vámpírként-Panaszoltam neki el a bajomat, amjd becsuktam a kkönyvet és vissza tettem.
-Nem találok semmit-Fogtam a kezembe az arcomat.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 04, 2013 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Hát, nem is arra találtak ki minket, hogy egykönnyen végezni lehessen velünk. De ki vár ilyen szörnyűséges tettet el másoktól? - kérdeztem úgy, mintha tényleg kíváncsi lennék a válaszra, majd elégedetten felsóhajtottam, s leültem a székre, elengedve a hajtincsét, de eklőtte még kissé megrántottam.
- Nincs lelked? Nos, ezt cáfolnám. Bocs. Arra találtak ki, hogy érezzem a lelkeket. Tehát... neked nagyon is van. CSak éppen magad hiszed azt, hogy nincs. - billentettem oldalra fejemet.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 01, 2013 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
-talán lezbukis- Néztem mélyen a szemébe, miközben a hajtincsemmel játszott hajoltam közelebb, majd el nevettem magam ezen a kijelentésemen.
-Szerencsém volt, nem is egyhez egyből kettőt kaptam ki Karen Lee Freeman. Hogy titeket milyen nehéz megölni.-Mondtam, majd elhajtottam a kezét és vissza pillantottam a könyvre. Még mindig semmi találatom sincs.
-Ha lelkemért jöttél, már rég nincs-Sóhajtottam fel, néztem a lapokra úgy mondtam a szavaimat.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 01, 2013 7:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
- Hm, szóval volt már szerencsés démonhoz... remek - sóhajtottam fel, és gonoszkásan elvigyorodtam, miközben közelebb léptm hozzá és az imént eltúrt hajtincset most én fogtam ujjaim közé, hogy odacsavarjam a saját ujjaim köré, és így vigyorodtam el.
- Ezek szerint azzal is tisztában vagy, hogy milyen ajánlattal jöttem hozzád? - sóhajotttam fel némiképp lemondóan.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 28, 2013 5:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Fintorát nem értettem, végül is egy ujabb vámpír mit várok, hogy megértsen. Úgyse fog engem soha senki megérteni.
Nem értene meg engem, én csak úgyra együtt akarok lenni azzal akit szeretek, de nem fog menni
csak akkor, ha fel ajánlom neki a gyógyulást.
-Egy nőnek mi más baja lehetne?-Mosolyogtam urihölgyként, majd egy tincset tűrtem el a fülem mögé.
Majd le fagyott a tekintettem.
-Már megint egy démon?-Néztem rá értetlenül. Eddig már találkoztam egy testvérpárral és sikeresen még egybe
botlok.
-Úgy tűnik nem csak az én fajtám szája meg!- Nevettem el magam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Nincs időm szórakozni



Athina Drew Baltimore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 27, 2013 5:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Szélesen elvigyodotam, ahogy rákérdezett származásomra. Meglehetősen érdekes hogy azt kizárta, miszerint boszorkány lennék, hisz valószínűleg gúnynévként ragasztotta rám.
- Látom, te rögtön tudtad, hogy tudok mindent rólad, vámpír. - fintorodtam el enyhén. - De én tudom, hogy mi bánt. Férfi, igaz? Az élet... a fájdalmai... - sóhajtottam fel.
-Én egy démon vagyok. - suttogtam kissé megszállottan.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next
Vissza az elejére Go down
 

Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Konoha könyvtára
» Egy kisebb történelmi könyvtár
» A Könyvtár

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-