Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 09, 2014 9:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Lexi & Chris

Lexi szavain elmosolyodtam, és igen, valóban más világ volt akkoriban. Nem is kicsit volt másabb világ. A történelem amit a mai emberek ismernek, mind tömény mese, de persze, ezt kell elfogadni. Az emberek szeretnek hazudozni egymásnak, és sajnos ilyen dolgokkal hülyítik az ember agyát. De azért azt díjazom, hogy vannak olyan régi vámpírok akik beállnak tanárnak, így a diákoknak úgy taníthatja a múltat, mint ahogyan azt ő látta. Kevés ilyen van, mert egy vámpír nem tanár akar lenni. Ha nem haltam volna meg tizenhét évesen, simán beállnék tanárnak! De persze ilyen arccal kiröhögnének, szinte lepacsizhatnék a diákokkal. Szörnyű belegondolni, hogy kétszer éltem meg szinte az életemet. Azaz, már kétszer haltam volna meg körülbelül. Az örök élet kínzás, de Lexi értelmet ad mindenre, hogy annyira nem is borzalom minden.
Megráztam a fejemet mosolyogva, amikor viccből megkért, hogy igézzem meg a tanárát.
- Nem fogom, hiszen akkor te magad is tudod, hogy úgy nem érsz el semmit.- Válaszoltam vissza örülve, hiszen nem szabadna megtennem, mert Lexi eredménye rosszabb lesz, amikor dolgozni megy. Én nem lehetek mindig a nyakán, hogy akikhez emberekhez megy megigézzem őket, hogy fogadják el, stb...
- Viszont, ha már tanulásnál vagyunk...- Emeltem fel fejemet, s szinte éreztem, hogy a fejem felett egy villanykörte jelent meg. Persze, ez csak annyit jelentett, hogy támadt egy ötletem.
- Mi lenne, ha én is iskolába járnék? Idejét nem tudom, hogy mikor tanultam utoljára. Akkor viszont úgy igézem meg a tanárokat ahogyan neked jó. - Nevetek fel, de viszont az ötletemet teljesen komolyan mondtam, hiszen hogy Lexihez közelebb kerüljek, így bármit megtudnék tenni, hogy mellette legyek.
- Lehetnél a padtársam. Aztán remélem tanulni fogsz, mert nem akarok egyest kapni. - Kacsintottam még mindig boldogan. Persze, nem fogok róla lesni, maximum ez fordítva lesz.
Örülök, hogy Lexit sikerült megfűznöm úgy, hogy ne vesszünk össze elsőre.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 09, 2014 9:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Nézem ahogy leül elém, majd elé tolok pár könyvet, magam elé pedig a füzetet veszem.
- Nem haragszom. Gondolom mások voltak a dolgok, a te idődben. - mondom egy halvány mosollyal majd elkezdtem a füzetemben lapozgatni.
Van egy csomó évszám a könyv elején található papírra felírva amit megkéne holnapra tanulnom.
- Hülye dolog lenne, ha megkérnélek, hogy igézd meg a tanáromat, hogy adjon egy ötöst a dogámra? - mondom nevetve, hisz viccnek szántam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 09, 2014 9:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Lexi & Chris


Lexi cselekedetein elmosolyodtam, hiszen felkészítettem magamat arra, hogy jön a kiosztás, hogy mekkora egy szemét alak vagyok. De végül nem így lett, aminek kimondottan tudok örülni. Kedvem azonban azonnal elsuhant, már nem volt kedvem viccelődni. Valamiért most a kedvem megváltozott teljesen, de természetes, hogy Lexinek segítek, hiszen a szerelem nem csak abból áll, hanem abból is, hogy segítünk egymásnak, ami a legfontosabb.
Egy apró sóhajt vettem, aztán körülnéztem megszokásból, nem is tudom, hogy miért. A könyvtárban nem voltak sokan, talán ha két ember volt a könyvespolcok közt eltévedve.
Leültem én is az asztalhoz, Lexi elé, majd felkönyököltem egyik kezemmel, s öklömmel tartottam meg hideg arcomat.
Eleinte Lexi füzetére néztem, hogy milyen szépen ír. Irigylésre méltó, hogy ő ember. Most ebben a pillanatban elgondolkoztam azon, hogy nem akarom elvenni az emberségét. E gondolatok közepette csak őt néztem, elgondolkozva azon, hogy mekkora egy önző, tuskó alak vagyok. Még is, mi jogon gondoltam azt, hogy miattam átváltoztatom Lexit? Elment az eszem?
Elmélyültem gondolataimban, s a kép is összeolvadt a szememben. Amolyan üresjárat volt a fejemben, de még is... most már én is kezdem érteni, hogy Lexi miért gyűlöl.
Megráztam a fejemet alig láthatóan, s lehunytam a szememet. Arcom szomorú, meggyötört volt. Nem voltam túl jól, de segítek neki természetesen. Kinyitom újból szememet, s ajkaim szétnyílnak, hogy beszéljek Lexihez.
- Természetes, hogy segítek. Olvastam pár történelemkönyvet, de ez a század eléggé eltévedett, mint múltban. - Rázom meg a fejemet mérgesen, mert hihetetlen, hogy mennyi hülyeséget találtak ki ezek a tudatlan emberek. Nem tudják, valójában mi történt.
- Viszont, szeretném ha a könyv szerint tanulnánk, mert a tanároknak akkora az egójuk, hogy nem fogadják el a diák véleményét, és nem szeretném ha rossz jegyet kapnál. Ha esetleg felhúznám magamat, az azért van, mert a huszonegyedik század olyan hülye mint a föld.- Ráztam hármat a fejemen, miközben számat húztam fintorogva.
- Mi a tanulnivaló? - teszem össze két tenyeremet, hátha tudok segíteni valamiben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 09, 2014 8:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Őszintén szólva más reagálást vártam tőle... Nem arra, hogy huh most csókolózzunk szenvedélyesen és történjen meg az első éjszaka, de... De mondjuk nekem most nem az jött volna ki a számon, hogy tanulnom kéne a töri dolgozatra.
Bármit is gondolok, de igaza van. Holnap történelem témazárót írok, és szinte semennyit sem tudok belőle. Az évszámokat nagyjából bemagoltam, de a hozzá kapcsolódó események eléggé homályosak számomra.
Kicsit még nézem őt, majd leülök az asztalhoz ahol a füzetem és a ceruzám pihen.
- Segítesz? - teszem fel a kérdést Chrisnek, egy halvány mosoly kíséretében. Egyedül nem tudok megbirkózni a kérdésekkel, ő pedig viszonylag elég sokat tud a történelemről, hisz megélt egy-két dolgot, fontos eseményt.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 09, 2014 8:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Lexi & Chris

Lexi szavai szívdobbantóan jólesett. A könnyek még mindig nem távoztak szememből, de aztán eszembe jutott az, hogy a világ legszarabb érzése mikor elmondanád hogy szereted de félsz a választól... Nos, most is így vagyok vele. Bár mondtam neki, de még is, kitudja, hogy egy nőnél hogyan kavarognak azok a csúf gondolatok.
Bár nem hiszem, hogy Lexi valaha is látni akarja a képem, főleg hogy most megjelentem csodák módjára. És sajnos a boldogság egyetlen akadálya a valóság. Tudom, hogy Lexivel nem leszünk úgy, mint régen, mert érzem. Szeretni akarom őt, de tudom hogy így nem fog menni.
DE!
Viszont könnyedén vámpírrá változtathatom. ha már megtettem, úgy sem fogja bánni, mert már addigra úgy is mindegy. De tudom, hogy nem lehetek önző hogy magamnak akarjam, így sajnos nincs hozzá túl sok kedvem megtenni anélkül, hogy fel ne hozzam a témát.
Láttam Lexi szemein, hogy ajkaimat tekintgeti, de nem fogom megcsókolni, mert akkor biztosan én lennék a mumus, mint mindig. Nők..nők...
- Nem kéne tanulni a töridolgozatra? - kérdeztem végül mosolyogva, s már éreztem szemeimnél hogy elszivárogtak a könnyek. Nem szeretnék drámázni, de attól függetlenül az élet megy tovább.
Tudom, hogy most egy érzéketlen dögnek fog hívni, de nem fogok eltúlozni mindent, csak akkor, ha bebizonyosodik, hogy tényleg képes együtt élni azzal, hogy a barátja egy nagy, csúnya vámpír.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 06, 2014 2:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Halvanyan elmosolyodok szavain, mikozben ot nezem. Meg egy lepest teszek fele es megfogom a kezet.
Latom, hogy szemei konnyesek...
- Mindent megoldunk, rendben? - mondom mosolyogva es szabad kezevel vegig simitok arcan.
Radobbentem, hogy meg mindig szeretem ot. Ugyanannyira fontos szamomra, mint anno sok evvel ezelott.
- Megszokom, hogy vampir vagy es ennyi. - mondom hozza oda hajolva es szajon puszilom ot. Vagyom csokjaira, de azt akarom, hogy annyi ev utan o csokoljon meg eloszor...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 06, 2014 1:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Lexi próbált nyugtatni, habár én közel sem éreztem magamat jól. Olyan elveszettnek, és faragatlannak érzem magamat, aki nem képes arra, hogy ne öljön, és szeressen feltételek nélkül. Elfáradtam az életben, habár nem volt túl sok dolgom. Szörnyű, és megalázó belegondolnom abba, hogy a szüleimet én magam öltem meg hidegvérrel, és Lexit életben hagytam, aminek nagyon örülök, és áldom a fejemet érte.
- Lexi, én szeretlek téged! - Hangom rideg, s könyörgő volt, de cseppet sem halk, vagy szégyenlős.
Szinte beleőrülök abba, hogy tudom, már nem úgy szeret, mint régen. A döntését elfogadom, habár nem bírom ki, ha eltilt magától.
- Nem bírnám ki nélküled.- Szemem csillogott már a könnyektől, hiszen ennyi év után... elviselhetetlen volt a távollét, habár láttam őt, de még sem olyan volt, mint amire vágytam volna.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 06, 2014 9:59 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

- Elfogadlak, csak ido kell. Kerlek erts meg engem. - mondom halkan, mikozben Christ neztem.
Nem tudom, hogy mit tudnek neki mit mondani...
- Megprobalhatjuk ujra, de ido kell. Ezt tarsd kerlek tiszteletben.- mondom es kicsit kozelebb leptem hozza es szemeibe neztem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 7:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Nem bírnám ki Lexi nélkül. Nem véletlenül jöttem utána, szinte mindig mellette voltam, nem volt olyan perc, amikor ne figyeltem volna őt. Esélyt sem adott, és jól tudom, hogy miért. Egy szörnyeteg vagyok, aki két énnel rendelkezik. Az egyik az, amelyik mindent megtenne, hogy visszakapja az emberségét, a másik pedig inkább tombol, és élvezi az öröklétet, és a gyilkolást.
- Tudom, hogy nem fogadsz el engem sehogy sem, és megértelek. - Válaszolom végül ezt, aztán felállok a székről, s kihúzom magamat. Annyira dühös vagyok magamra, hogy minden másodpercben küzdök az utóbbi énem ellen.
Lexi szemébe néztem, s mindennél jobban vágytam arra, hogy karjaimba zárjam, és szeressem őt. De nem tehetem, hiszen az ő szemében nem maradtam más, csak egy undorító, embertelen szörnyeteg.
- Akkor legalább engedd, hogy segítselek. Lehet az akármi, ha már nem fogadsz el annak, aki régen voltam számodra. ha voltam...- nyeltem el a végét, s csendesen, magányosan hajtottam le a fejemet, nem foglalkozva azzal, hogy én már halott vagyok. Szörnyű, és fájdalmas belegondolni abba, hogy valójában nem élő vagyok, hanem egy halott, akinek nem szabad élni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 7:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Meglepodok, de meg is orulok valaszanak. Orulok hogy vegul is nem ivott belolem. Hisz nem kellemes erzes.
Nezem ahogy leul a szekre es elkezdi olvasni mind azt amit a fuzetembe kiirtam a konyvbol. Sok dolgot talaltam, fogalmam sincs, hogy hogy fogom mindezt holnapra megtanulni...
Oda megyek hozza kicsit kozelebb es nezem akkori szerelmemet.
- Chris, en... Nem tudom, hogy tudnek e veled lenni. Nem lenne egyetlen olyan nap sem, hogy nem jutna eszembe az az este... - suttogom es hangom megremeg. Tekintetemben latszik hogy szeretem, de mast mondok. Ennek igy kell lennie...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Megértem az évek múlását, és azt is, hogy most már nem szeret úgy, ahogyan azt régen akartam. Most már felfogom, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt eleinte elképzeltem. Még mennyi harcom lesz az elkövetkező örök életemben. És bár azt tudjuk, hogy egy vámpírnak az "örök", az nagyon hosszú idő.
De aztán, hirtelen tágra nyíltak a szemeim, amikor Lexi arra akart kényszeríteni, hogy igyak belőle.
- Azt már nem! - mordultam rá, aztán újból leültem a székre, ott hagyva őt hátam mögül, és a füzetére néztem, amiket még jegyzetelt. Hm, tömény történelem. Bár lenne nekem is történetem, de kezdem úgy érezni hogy teljesen elvesztem a nagyvilágban.
A füzethez nyúltam, amely szép írással volt teleírva, néhol elejtve egy-egy firkát, aprócska rajzokat.
Az erek már visszahúzódtak a szememről, ugyanis hatalmas nagy benyomást gyakorolt rajtam az, hogy meg kell állítanom azt a szörnyeteget, ami bennem lakozik, vagy én magam vagyok az? Nem tudom, és ezt nem is fogom megtudni, azt hiszem.
- Történelem...? - lepődöm meg, s olvasásnak indultak a szemeim.- Milyen régen volt, amikor én is tanultam. több mint százötven éve.- mosolyodom el, hiszen már mikor volt, amikor iskolába jártam? Sőt, nem is volt iskola, hanem külön tanárok, akikhez el kellett menni, és talán ha hárman voltunk gyerekek,a kik gazdag szülőktől származtak.
De aztán, tudom, hogy engem nem a történelem érdekel, hanem Lexi, aki végre itt van mellettem.
A széken megfordulok, s ellentétes irányba kezdek el ülni, pontosan Lexi fele nézve. Arcom szomorú, és rideg, mert nem tudom Lexi érzéseit megérteni, sem megfejteni, hogy valójában még érez -e irántam valamit, vagy már tényleg minden megszűnt.
- Miattad jöttem vissza. Kérlek... - nyeltem el a végét, s hangom akárcsak egy könyörgő kisgyermeké.- Kezdjük újra. - Szemem beleremeg, s végül lehunyom, aztán csak előre félek a választól. Tudom, hogy Lexinek időre van szüksége, de eleget kapott, hiszen eltelt közel két év.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 6:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Chris & Lexi

Sajnalom ot, nagyon sajnalom, hogy rosszul van. Segiteni akarok neki, es fogok is.
- Tobb evig nem lattalak, nem tudtam rolad semmit. Szerinted hogy kellett volna reagalnom? - kerdezem mikozben vegig arcat nezek.
Kicsit hatrebb lepek tole, majd korbe nezek. Senki nincs itt. Tokeletes. Kozelebb huztam magamhoz Christ.
- Igyal belolem. Bizom benned, le fogsz tudni allni. - suttogom es oda tartom csuklomat szajahoz.
Nem jo erzes a vampirharapas, de erte barmit!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 6:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Lehunytam szememet, hogy csúfságomat visszahúzzam. Gyűlölök vámpír lenni, mindennél jobban gyűlölöm! Az emberségem elvész, s tudom, hogy többé innét nincsen visszaút, és soha nem is lesz! Elegem van már ebből az életmódból, hogy ez, ez a szörnyeteg nem hagy engem élni, és nem hagyja, hogy azt szeressek, akit akarok; Lexit. Elegem van már az egészből, hogy csak bolyongok mint a bolygóhollandi, de egyszerűen képtelen vagyok meglelni a boldogságomat, mert ezt magam, és más sem hagyja!
- Még csak esélyt sem adsz nekem. - Nyitom ki a szememet, amikor édes ajkait éreztem arcomon, s ujjait. Szörnyű volt tudni, hogy az arcomon lévő megvastagodott erek nem múltak, még csak a szemem színe sem. Egy könyvtárban nem szabad így viselkednem, ezért sem szeretek itt lenni, de Lexiért... a világ végéig is elmennék! Kősziklák mögé záratnám magamat miatta, szinte bármit képes vagyok érte megtenni!
De ez mind hiába.
- Még is, miért mondod azt, hogy képes vagyok megállni, amikor már egyáltalán nem is szeretsz, hanem már kézzel fogható gyűlöletet érzel irántam? - Hunytam le újból szememet, szinte majdnem könnyeket ejtettem, de nem, csak az erek szaladtak széjjel arcomon, melyek nem múltak. Már nem akarom őt bántani, de nem tudom magamat irányítani sehogyan sem. Képtelen vagyok az önuralomra, és arra, hogy újra emberien viselkedjek. Hiányzik ez az érzés mindennél jobban.
- Én mindig itt voltam melletted, Lexi. Amikor Mystic Fallsba jöttél, én is követtelek téged. Szerinted, miért vagyok itt? - Kérdeztem, miközben szemem mozgása még mindig nem változott, szemhéjam takarta szememet. Nem akarom, hogy újból szörnyetegnek lásson.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 2:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

- Én szimplán csak kimutatom azt amit irántad érzek! - mondom neki fel sem nézve a füzetemből, és kiírom az évszámhoz kapcsolódó fontos eseményeket.
Mikor leírtam a dolgokat, leteszem az asztalra a ceruzámat és felnézek Chrisre, aki immár már háttal állt nekem. Tudtam, hogy miért fordult el tőlem...
Felálltam és oda mentem hozzá. Kezemmel óvatosan megérintem a szeme alatti részt ahol az erek látszódnak.
- Anno le tudtál állni és nem bántottál, most is megtudod csinálni. Csak koncentrálj. - mondtam neki halkan a szemeibe nézni, majd arcon pusziltam, kezem még mindig az arcán van.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 05, 2014 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Azt hiszem, a mi kapcsolatunkban már nem látok sok esélyt, hogy mi még újra együtt leszünk, habár nem akarom feladni. A remény hal meg utoljára, szokták ezt mondani, de már a végén járok sajnos.
Lexi az oltásaival kezdett dühíteni, habár nem akarom bántani, pedig újból kezd visszajönni az énem, amikor még meg akartam ölni. Habár az sem direkt volt, sajnos én sem tudok ellene mit tenni, mert még nem bírom magamat.
- Mindenkinek van joga megmondani az akaratát, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel. – Háborodok fel, habár egyáltalán nincsen jó kedvem.
A székről felállok, mert érzem, hogy az arcomat sűrű, taszító erek hálózzák be, s nem látok tisztán semmit, mert szemem színe is befeketedett.
Elfordultam, hogy ne lásson úgy, mint amikor régen, mikor bántani akartam.


// Milyen Chris jelleme? xD
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 10:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Amikor ki mondja az évszámot, ránézek a papíromra és meglepődök. Pont azt az évszámot kerestem. De egyedül is megtudom csinálni, nem kell az ő segítsége!
Nézem ahogy leül elém és kiveszi a ceruzát a kezemből, látom ahogy a szeme alatt látszanak az erek, és bármennyi ideje is élek vámpírok közt, de félek Christől.
- Nem kell a segítséged! Elég volt abból pár évvel ezelőtt. És kétlem, hogy helyre tudod hozni a dolgokat. Jól megvoltam eddig nélküled is. Úgy hogy csak annyit kérek, hogy tűnj el. Nem vagyok rád kíváncsi! - mondom halkan, de még is határozottan. Kezemet kihúzom kezeiből majd vissza véve tőle a ceruzát elkezdem kiírni a dolgokat amiket 1820-ról találtam, eközben pedig próbálok nem a velem szemben ülő srácra figyelni, aki éppen a véremre szomjazik...

//ne feledd: ne veszítsd el Chris jellemét Very Happy Very Happy
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Alexis

Habár még csak most voltam táplálkozni nem rég, de megint csak éreztem, ahogyan az ínyem kezd megduzzadni, s fájóan, de szemfogaim ki akarnak bújni. Szemem alatt pedig halovány ereket érzek, persze megpróbálom magamat kontrolálni, hogy ne bántsam Lexit. Meg tudom állni, hiszen képes vagyok rá.
- 1820. – Mondtam, miközben kiosztott a felől, hogy a múltkor majdnem megöltem őt. Igen, de nem tettem, hanem leállítottam magamat, és végül elváltak útjaink. Tudom, hogy ezt még vissza lehet csinálni, mert tudom, és érzem! Tudom, hogy szeret, mert nem tudja ezt takarni azzal a gyűlölködő, arrogáns álarcával!
1820-as évek elején a támogatták a dél-amerikai spanyol gyarmatok függetlenedési törekvéseit. Habár még ilyenkor nem születtem meg, de ez a bonyodalom elhúzódott egy jó ideig.
- Tudom, hogy hibás vagyok, de kérlek, hadd tegyem ezt jóvá! – hangom rideg, és komoly, de megpróbálok semmi csetepatét rendezni a könyvtárban. A szemem elvörösödött, de jól tudom, hogy most már nem tudom bántani Lexit, mert képtelen vagyok megtenni, és nem is akarom! Abban a pillanatban képes voltam leállni, és most is lefogok. Habár az éhségemet úgy is elő tudja hozni, hogy ha egyre inkább csak feldühít.
Azt akarom, hogy átváltoztassam, így nem kell tőlem már soha sem félnie.
- Tudom, hogy el akarod érni azt, hogy utálj, de jól tudom, hogy belül, a szíved mélyén még szeretsz engem…. Kérlek…- ültem le elé, és a ceruzát kivéve ujjai közül, temettem tenyereimbe markjait, s a gyönyörű, káprázatos szemébe néztem, nem törődve azzal, hogy most az arcom milyen lehet.
- Én szeretlek téged, Lexi. – Mondtam újból, s habár szemem kezdett könnyes lenni, de még mindig nem veszem le róla a tekintetemet.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 9:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Megijedek mikor elém suhan, pedig 2 évig együtt voltunk, de nem tudok mit tenni. A mai napig nem tudom megszokni a vámpírokat.
A könyveket leteszem az asztalra, de leülni nem ülök le csak Chrisre nézek. Amikor rá pillantok, egy szörnyet látok aki pár évvel ezelőtt majdnem megölt. És ezt nem tudom neki megbocsájtani!
- Nem kell a segítséged! - felelem neki határozottan mikor leülök és fellapozom az egyik könyvet és elkezdem kiírni belőle a dolgokat a füzetembe amit magammal hoztam.
- Ne hidd azt, hogy újra kezdhetjük. Mert nem, úgy hogy ez meg se forduljon a fejedben! - mondom és felnézek rá ahogy mellettem áll.
- Majdnem megöltél, amit nem fogok neked soha sem megbocsájtani! - mondom még neki, aztán újra a könyvben kezdtem el lapozgatni, mert keresek egy fontos évszámot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 9:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Lexi


Fájt, amikor végül hideg arccal ott hagyott, mintha nem is lepődött volna meg, hogy itt vagyok. Engem még is meglepett a jelenléte még annak ellenére is, hogy mindig szemmel tartottam őt.
Amikor végül maga mögött hagyott, nagyon sóhajtottam reménytelenül.
Tanulnia kell? Hátha tudok neki segíteni, hiszen nem mai gyerek vagyok. Ha töriről van szó, akkor csak garantálni tudom neki, hogy a dolgozata perfektül fog neki sikerülni, elvégre tudok párat mondani a történelemről. Szívesen segítek neki bármiben, hiszen ilyen téren nem csak úgy tekintek rá, mint szerelmemre, hanem úgy, mint barát, akinek segítenem kell.
Körbenéztem a könyvtárban, hogy ne legyen mindenkinek feltűnő az, amit most csinálni fogok, habár a polcok pont eltakartak minket, így nem fogok senkire sem szívrohamot hozni.
Lexi mielőtt leült volna az asztalokhoz, hirtelen előtte jelentem meg, köszönhetően amiatt hogy vámpír vagyok, aztán csak mosolyogtam rá, minden rozsszándékot félretéve. Sőt, nem is volt bennem rozsszándék, hanem inkább tömény szeretet, amit nem bírok elásni magamban.
- Hadd segítsek. - Mondom végül segítőkészen, majd a hátam mögötti széket kihúztam, s rámutattam, hogy üljön le, és segítek neki akármiben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 8:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Átvettem tőle a könyveket, szívem pedig hevesebbek kezdett el dobogni. Annyi évig próbáltam őt elfelejteni, most pedig újra találkozom vele... Az már csak bónusz, hogy egy könyvtárban, hisz az első találkozásunk is egy könyvtárban történt meg.
Felálltam mikor a könyvek a kezemben voltak, és volt szerelmemet nézem....
- Chris... - mondtam neki, mondhatni köszönés féleségként. Nem tudom neki többet mondani, hisz több évig nem tudtam róla semmit, és majdnem megölt. És miatta utáltam meg az összes vámpírt! De a lelkem mélyén, még szeretem őt... Csak ezt persze palástolni próbálom.
- Ne haragudj, de holnapra sokat kell tanulnom. - mondom neki halkan, és elindulok a könyves polc vége felé. Az már csak rajta múlik, hogy itt tart-e, vagy enged elmenni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 8:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next






Chris & Lexi

Akibe belebotlottam, egyszerűen hinni sem bírtam a szemeimnek. Ajkaim kettéváltak egymástól alig láthatóan, s csak az jutott eszembe, hogy annyi hónap után is kutattam, és követtem őt, és most végre a szemem elé került úgy, hogy végül ő is lát engemet, én pedig őt úgy, hogy közben nem kell azon rágódnom, hogy vajon mikor kapom meg tőle az első pofonomat.
Amikor kiesett a kezei közül a három könyv, hirtelen én is leguggoltam, és kajlán, de segítettem összeszedni neki a könyveket.
- Szia. - Mosolyogtam rá, mint valami tökfej, közben nem is a könyvet nézve szedtem fel, hanem csak is Lexit bámultam, és le sem tudtam róla szedni a tekintetemet, mert képtelen voltam rá. Egyszerűen megbabonázott a jelenléte, és olyan volt, mintha minden újból ismétlődne. A szemeim ragyogtak az örömtől, és azt is elfelejtettem, hogy éppen ölni indultam volna, miután elolvastam volna pár könyvet. De nem, így nem fogok, hogy ha Lexi is itt van, hisz szeretném vele újrakezdeni úgy, hogy átváltoztatom őt, amiről természetesen nem fog tudni, legalábbis később fogom vele közölni a tényeket.
A könyveket guggolva átnyújtottam neki, s lassan segítettem fel, gyengéden kezecskéit megérintve. Csupa libabőrös lettem abban a pillanatban, és éreztem az arcomon a melegséget, tehát elpirultam.
- Micsoda véletlen...- nyeltem, habár ő nem tud róla, hogy én mindig is itt voltam mellette, csak ő nem látott, mert nem hagytam. Mindig szemmel tartottam, és védtem minden porszemcsétől szinte. Ő az életem, és ezt ő is tudja nagyon jól.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 8:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

CHRIS & LEXI

Pár éve itt élek Mystic Fallsban. Főképp azért jöttem ide, hogy elfelejtsem Christ aki majdnem megölt, de még ezek ellenére is nagyon szerettem őt. Fontos személy aki nélkül élni sem bírnék, de felszívódott és évek óta nem hallottam róla semmit. Úgy hogy ide jöttem, mert új életet akarok kezdeni.
Holnap töri dolgozatot írok, ezért úgy döntöttem, hogy eljövök a könyvtárba és kicsit elkezdtem kutakodni a könyvek között.
Sétálgattam a könyves polcok között, néztem a könyvek gerincét, hogy mik vannak ráírva. Kezemben már 3 könyv van.
Neki megyek valakinek, a könyvek pedig kiesnek a kezemből. Egyből leguggolok és elkezdtem összeszedni, közben pedig felnézek arra a személyre akibe botlottam. Mikor meglátom arcát elkerekedik a szemem....
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 04, 2014 8:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Lexi & Chris


Végre itt, Mystic Fallsban, ahol szinte királyi életem van. Szabadjára ölhetek úgy, hogy azt észre sem veszik. A vértasakot nem fogadja be a szervezetem, mert képtelen vagyok lehúzni a torkomon, vagy csak egyszerűen tudom róla, hogy nem 100%-os. Az erdei diéta meg undorító, és fárasztó. Nem is csoda, főleg hogy ha apró mókusok után kell rohanni, mint valami pulikutya. Nekem ehhez nincs kapacitásom, na meg nem is ehhez vagyok szoktatva.
Az elmúlt egy órában megöltem egy embert, tehát most jól vagyok lakva, már csak jöhet a délutáni szieszta, amikor nyugodtan elpihenhetek, felkészíthetem magamat a következő áldozatomra.
Megint próbáltam emberien viselkedni, így elmentem a Mystic Fallsi könyvtárba körülnézni, mi is a választék embertéren. Habár, már kezdtem elhízni a sok gimis lánytól, fogyóznom kéne.
A könyvtár ajtaján beléptem, s végül kis polcok gyülekeztek végre, most már nem azok a polcok mint régen, amikor a felét sem lehetett elérni.
Nem voltak túl sokan, talán ha pár ember szemlélt pár könyvet. Jobboldalon a polcok voltak, a baloldalon pedig asztalok székekkel ellátva, akinek esetleg ott lenne kedve olvasni. Hát, én amikor megszülettem, az ezernyolcszázas években, én mindig csak olvastam, semmi mást sem csináltam. Hiányzik az az idő, nem tagadom. Lelkileg is ezernyolcban élek, de rá kell jönnöm, hogy ez a huszonegyedik század.
A polcok közt bolyongtam, hátha találok valami érdekes könyvet, s végül elvonhatom a figyelmemet a felől, hogy öljek. De aztán, nekibotlottam valakinek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 22, 2014 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next


Veronica & Harmony
ξ TO A LITTLE WITCH


Tekintetem előtt lassan megjelent a kép, mikor mi ketten utoljára találkoztunk a városon kívül. Nem szerettem iskolába járni... a középiskolás éveim valami rémálomszerűek voltak, és nem is mertem hinni, hogy élve túlélem... már csak azért sem, mert nem tudtam végigjárni, mert jött Eric, és elrabolt... nem is akart szabaddá engedni, míg végül Damon meg nem ölte őt. De ha a gimi... akkor Veronica. Utálom őt. Egyszerűen... tönkretette az életemet.
- Kár, hogy utállak. Pont egy boszorkányra lenne szükségem. - grimaszoltam felé vicces fintorral, bár ez talán csak neki volt vicces, én egyáltalán nem annak szántam. Csak... forgott a gyomrom tőle. Forgott, mintha ezerszer mentem volna végig egy úton a hullámvasúttal.
- Akarsz mondani valamit, vagy elhúzol? Nekem dolgom lenne még itt. - pislogtam rá szúrósan.

zene: roar | megjegyzés: bocsiii Sad| szószám: x+y | ©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 03, 2014 10:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Harmony & Ronnie
Utálom a kétszínű embereket, mert nehéz eldönteni, hogy melyik felüket pofozzam fel először.
El sem tudom mondani, hogy mennyire haragszom még mindig a legjobb barátnőmre, amiért csak úgy felszívódott a múltkori beszélgetésünk után. Egyszerűen kiborít ez a nő, de szeretem. Szóval nem tudok mást tenni, mint figyelni rá, még akkor is ha ő nem tudja. Most is egy ilyen megfigyelésemhez gyűjtöttem anyagot a könyvtárban, amikor egy ismerős és kellemesnek éppen nem mondható hang ütötte meg a fülem.
- No csak, no csak. Téged meg mi szél sodort erre tündérkém? – néztem rá gúnyosan, miközben becsuktam ez előttem heverő könyvet és felé fordítottam minden figyelmemet.
- Tudod… Az a fene nagy helyzet, hogy kezdem megkedvelni ezt a helyet. Úgyhogy lehet, hogy tovább maradok, mint szeretnéd. – vigyorogtam rá gúnyosan.
Imádok játszadozni Harmony-val. Ő tipikusan az a fajta leányzó, aki nem igazán veszi a lapot és mindenen fel tudja magát húzni. Ami valljuk be, engem igazán szórakoztat. Nem mintha nem találhatnék magamnak jobb szórakozást is, mint őt piszkálni, de most megteszi. Legalább lesz kin levezetnem a bennem felgyülemlett feszültséget.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Vissza az elejére Go down
 

Könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 11 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9, 10, 11  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Dec. 15, 2018 5:27 pm
Hétf. Dec. 10, 2018 12:09 pm
Pént. Nov. 30, 2018 1:01 pm
Pént. Nov. 30, 2018 12:45 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3