A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Édes Álom Cukrászda


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
New York
† Hobbi & foglalkozás :
tolmács
† Humor :
néha ő maga sem veszi észre, ha poénkodik



Hermia Granger ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 30, 2016 1:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
to syreth
it's still the same, pretend it's ok

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy kimondja, hogy még neheztelek rá, valamiért rögvest ellenkezni akarok. Meglehet, hogy igazából már nem is vagyok rá mérges, mindössze "megszokásból" és dacból játszom a sértődöttet. Pedig valóban hálával tartozom neki az életemért. Igen, titkolózott előttem, pedig legjobb barátnőkként megbeszéltük, hogy mindig mindent elmondunk egymásnak, erre sikerült magában tartani néhány igencsak fontos dolgot, amit ráadásul nem is az ő szájából hallottam anno. Inkább emiatt vagyok kicsit dühös. Hazudott, míg én folyton mindent az orrára kötöttem. Már szerintem olykor untattam is. Kérdésére elmosolyodom.
- Viccelsz? Azóta vágyom egy kiadós tortaevésre, hogy idejöttem a városba. Mivel a munkám miatt eleve sokat utazom, így mindenhol valamikor betérek egy cukrászdába magamba tömni valamilyen édességet. Nálam ez már hagyomány és amolyan alapszabály. Ha nincs szabadnapom, mint most, akkor a vendégemet is magammal ráncigálom, ezen ne múljék. De sosem hagyom ki az alkalmat, hogy cukorral tömjem tele a szervezetem. - Na tessék. Máris úgy beszélgetek vele, mint az "incidens" előtt. Pár perc kellett, hogy felengedjek Lara mellett, és el is szállt minden haragom. Nem mintha én egy túlzottan haragtartó személy lennék. Így, hogy nem is találkoztunk évekig, könnyű volt a hektikust játszani, de most már, hogy ismét szemtől szemben vagyunk egymással, beszélgetünk és nevetgélünk, a nosztalgia ereje elhatalmasodott felettem. A rövid monológja pedig végérvényesen betesz a könnycsatornámnak...megállíthatatlanul törnek elő a könnyeim.
- Oké, azt hiszem, ezt már nem tudom az allergiára fogni, ugye? Nagyon hiányoztál ám, és utálom, hogy ilyen jó szónok vagy. Még jó, hogy nem kentem fel sok sminket. - Próbálom elviccelni a szituációt, de szerintem nem megyek sokra vele. Inkább előkeresek egy zsepit a táskám mélyéről.

hallgattatja magát || ég a pofám, amiért ilyen sokáig tartott || ××× || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 05, 2016 10:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ilyen ellenségességet is régen láttam már. Jó, hazudok: mindig ezzel kerülök szembe, akárhová megyek. Csakis azok fogadnak némi lelkesedéssel, akik még nem hallottak rólam, de akik már csak véletlenül is hallották a nevemet és az ahhoz fűződő történeteket, tényeket vagy akár mendemondákat, általában csúnyán néztek rám. Voltak, akik elismerték a munkásságomat, de ők nagy bánatomra kevesebben voltak. Nem mindenki érthetett meg és nem is vártam el a hétköznapi járókelőktől, hogy az agyam mélyére lássanak. Nem is lettek volna rá képesek. Ahogy az előttem ülő lány sem, ezért is mertem megpróbálkozni azzal az ötlettel, ami villanykörteként kapcsolódott fel a fejemben.
- Szóval ismered a történetet. – Bólintottam, miközben az a kifejezés ült ki az arcomra, ami azt hivatott kifejezni, hogy már mindent értek. Persze, gondoltam én, hogy eleve ebből adódik az ellenszenve és nem csak abból, hogy a párja exe voltam, de igazából nem hatott meg a dolog. A szerepem szerint viszont eléggé arcon csapott az előítéletes hozzáállása.
– Félreértettél, véletlenül sem akartam arra utalni, hogy szeretném, ha bármi közöm lenne Cedric-hez. Kaptam belőle eleget az életem során – Kötöttem ki rögtön. Mégis… elengedni a drága volt férjemet, mikor szívathatom is? Meg lennék őrülve, ha kihagynám a lehetőséget. – Ahogy észrevettem, tényleg a régi sztorit adta elő neked is. Nem szerettem, nem foglalkoztam vele, hideg voltam, mint egy jégcsap, aztán elhagytam és ezzel összetörtem a szívét? Ez az ugye? Azt hallottam, hogy általában hozzáteszi, mennyire egy álnok kígyó vagyok, akinek semmit nem számított a családja és az, hogy mindent megtettek a testi-lelki jólétéért. –  Lemondóan sóhajtottam egyet. Végül is, mind igaz volt, bár nekem is voltak magyarázataim arra, miért viselkedtem úgy, ahogy. És azok még igazak is voltak. Ilyen szerencsét! Nem kell végighazudnom az egész beszélgetést!
- Igazad van. Képes vagyok elszámolni a lelkiismeretemmel, mert az állítások ellenére rendelkezem vele. És igazából nem az érdekel, hogy mi a véleményed rólam, egyszerűen csak éppen a lelkiismeretem nem nyugodna, ha szó nélkül elmennék a lány mellett, aki annak a férfinak a párja, aki egyszer a férjem volt és pont ezért jobban ismerem, mint a tenyeremet. – A pillantásom megkomolyodott és igyekeztem annyi jó szándékot belevarázsolni, mint amit egyszer láttam a hasonmásom tekintetében. Nem hittem, hogy egyszer arra fogok vetemedni, hogy lemásoljam azt a szánalmas őzikenézést. – Ha ez szerinted rossz szándék, akkor tekintsd annak. – Kínos félmosolyt rajzoltam az ajkaimra, csak reménykedtem abban, hogy bekapja a csalit. Okos lánynak tűnt, de mégis melyik nőt ne érdekelné, mit gondol a szerelméről annak az exe?

Megan & Tatia


uptown funk ● hovámésztekisnyulacska  37  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 01, 2016 11:39 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


to Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tatia. A nő, aki Cedric szerelme volt, hovatovább a felesége is, a lányának az anyja. A nő, aki sosem szerette viszont egyiküket sem. A nő, akiről első pillantásra egyértelműen nem tudnám mindezt megállapítani. Nem mondom, hogy nem zavar a jelenléte, és az hogy kileste, amint épp édességet válogatok a vacsorához, de máskülönben valószínűleg nem lett volna esélye arra, hogy ilyen módon sarokba szorítson. Azt viszont sejtem, hogy ha most nemet mondtam volna, azt megfutamodásnak venné. Nem ismerem ugyan, de elég sokat hallottam róla és egyáltalán nem örülnék még néhány hasonló próbálkozásnak.
- Ha nem emlékszel rá, az a te bajod. Ismerem a történetet, és kár lenne felemlegetni.. - komorodom el végül. Eddig nem mosolyogtam rá, pedig talán azzal tudtam volna leginkább oldani a feszültséget. Csakhogy egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni és mosolyogni arra a nőre, aki miatt a szerelmem olyan sokáig boldogtalan féléletet. Sosem tudtam igazán leplezni az érzéseimet, sokak szerint olyan vagyok akár egy nyitott könyv és a legapróbb problémát is le lehet olvasni az arcomról, most viszont eszembe sem jutott, hogy palástoljam az iránta érzett töménytelen megvetést, amit a szívemben hordoztam. Mégis milyen nő képes arra, amit ő művelt?
- Nem éppen. Cedric sem közös. Én ugyanis szeretem, ami rólad sosem volt elmondható.. - fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt és szúrós szemmel méregetem. Egyáltalán nem sejtek semmi jót, mégis végighallgatom. A kíváncsiság nagy úr és ha már egyszer rááldoztam azt a néhány percet, akkor igyekszem a legalaposabban a dolgok végére járni. Jelen esetben leginkább az foglalkoztat, miért érzett valójában késztetést arra, hogy beszéljen velem.
- Nem ismerem az összes pletykát, de minden bizonnyal a legtöbbnek valóság alapja van. Ez  pedig azt jelenti, hogy képes vagy elszámolni a lelkiismereteddel... Nem igazán tudom, miért épp az érdekel, hogy én milyen véleménnyel vagyok rólad, éldegélünk egymás mellett, de elárulhatom, hogy soha nem foglak kedvelni.. - Még csak kevésbé utálni sem, ha egy mód van rá. Nem vagyok ostoba, hiába hiszi azt, hogy érdekel az ő verziója, hazugságokra nem vagyok kíváncsi.




|| ingyombingyomtálibetutálibemálibe  20     || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 06, 2016 8:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Láttam a szemeiben, hogy még az ördögöt is többe nézné, mint engem. Nem is lett volna ezzel baj, de jelenleg nem értem el azzal semmit, ha megijedt tőlem vagy olyan dolgokat gondolt rólam, amelyek ugyan igazak voltak, de az elméletileg normális embereknek nem fértek bele az értékrendjébe. És ez a lány már első ránézésre se tűnt olyannak, mint én: a kedvesség és emberség sugárzott belőle, a tartása, mint bármely más személyé, jelenleg egyedül a tekintete árulta el, hogy képes a rosszallásra. Nagyon nem tetszhettek neki a történetek, amikkel nagy valószínűséggel a volt férjem tömte a fejét. Ki mással beszélhetett volna rólam? Az egyetlen kapcsolódási pontunk Cedric volt, szinte láttam magam elől, hogyan adta elő újdonsült szerelmének a hattyú halálát. Pedig az az én szerepem volt.
- Egyre kíváncsibbá teszel. Elképzelni ugyan el tudom, hogy szerinted milyen dolgok fűződnek a nevemhez, de örülnék neki, ha te mesélnéd el őket nekem. - Pillantottam rá kérlelve, elnyomva azt a késztetésemet, hogy meglehetősen büszkén nézzek rá. A büszkeségem magamra irányult volna, le kellett vetkőznöm saját magam vállon veregetésének akaratát. Jelenleg azon kezdtem el dolgozni, hogy egy szebb, jobb képet fessek le magamról, akkor is, ha az hamis. Sőt, leginkább azért, mert hamis.
- Nincs bennünk semmi közös, csak valaki, aki felettébb szeret rólam olyan történeteket terjeszteni, amelyeknek a fele sem igaz. - Leült, ezt félsikernek könyveltem el. Ha a kíváncsisága a későbbiekben is megmarad ilyen mértékűnek, akkor nyomon leszek. Ám a leginkább kíváncsi én voltam, játszani kezdtem: érdekelt, hogy egy apró beszélgetés mennyiben segít abban, hogy megváltoztassam a fejecskéjében élő, rólam kialakult negatív képet, méghozzá úgy, hogy egyidejűleg a drága exemet mocskoljam be. Miért? Mert úgy tartotta kedvem. Jelenleg nem volt senki, akinek megkeseríthettem volna az életét és érett a visszavágás Cedric-nek a lányom agymosása miatt. Mennyivel egyszerűbb lett volna elkapni a lány nyakát és kitekerni, de az csak pillanatnyi elégtételt jelentett volna, nekem pedig időm volt bőven.
- Nem szükséges idegesnek lenned, nem foglak bántani. Lefogadom, hogy szívtelen, kegyetlen szörnyetegnek tartasz és nem érted, mégis mit akarok tőled. - Aprót, rövidet sóhajtottam. - Semmi különöset. Tényleg nem. Ez egy kisváros és elkerülhetetlen volt, hogy egyszer összefussunk és mivel gondoltam, hogy negatív véleménnyel vagy rólam, nem tudtam most elmenni melletted. Túl sok pletyka kering rólam, amiket kevés esetben van lehetőségem megcáfolni és ez eléggé kellemetlen számomra. - Nyeltem egyet, mintha tényleg csak az a szándék vezérelt volna, hogy elérjem, ne ítéljenek el azért, mert a szóbeszéd, jelen esetben az ő szerelme a szájára vette a nevemet.

Megan & Tatia


uptown funk ● hovámésztekisnyulacska  37  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 04, 2016 7:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


to Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tehetek róla, hogy ennyire megbámulom, egyszerűen nem tudok elszakítani tőle a pillantásomat. Először azért, mert sosem hittem volna, hogy itt és ilyen körülmények között fogunk találkozni, később pedig azért, mert önmagam előtt nem szégyellem bevallani, hogy tartok tőle. Jó lett volna, ha Cedric legalább arra felkészít, hogy szinte bármikor összefuthatok vele az utcán, s ha ez így van, lehetséges, hogy néhányszor már így is sikeresen elmentünk egymás mellett. Kétségtelen, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki cseppet sem ura a helyzetnek, ahogy állok, a becsomagolt süteményekkel az arcomra fagyott kedves mosollyal és fogalmam sincs, mitévő lehetnék ebben a helyzetben. Nem is tudhatom, tapasztalatom sincs még csak hasonló sem, hisz egyetlen exfeleséggel sem találkoztam még - legjobb tudomásom szerint. Nem csoda hát, hogy már most, ebben a pillanatban úgy érzem magam, mint akit kilométerekre löktek a komfortzónájától. Másfelől abban sem vagyok biztos, hogy bármikor máskor nem ért volna ennyire váratlanul, ha elém toppan egy ehhez hasonló bemutatkozással. Nem kellett sok, csak egy név, és én máris úgy láttam, mintha a gonosz öltött volna testet előttem. Nem tudom őt nem utálni azért, mert ellökte magától a férfit, akit szeretek, és aki őt szerette.
- Talán mert nem sok jó dolog fűződik a nevedhez.. - lehelem magam elé halkan. Szinte csak magamnak motyogom, mert még mindig úgy érzem magam és valószínűleg úgy is nézek ki, mint akit pellengérre állítottak az imént.
Óvatos léptekkel indulok meg a szemközti szék felé, gondolatban azt firtatva, vajon engedné-e, hogy elsétáljak. Persze ezt már sosem tudom meg, a tőlem telhető legkecsesebb mozdulat kíséretében foglalok helyet, s habár nem igazán fűlik a fogam ahhoz, hogy túl sok ideig szívjak vele közös levegőt, nem adom meg neki az örömöt, hogy lássa, miként futamodok meg egy... beszélgetés elől.
- Nem szükséges bemutatkoznod, a hallottak alapján történetesen tudom, hogy semmi közös nincs bennünk.. - állapítom meg halkan, miután megköszörültem a torkomat és hetykén visszautasítottam a vizet. Láttatni akarom vele, hogy habár tartok tőle, de nem kelt bennem félelmet, és csak a helyzet idegensége miatt vagyok túlontúl óvatos. Még a mozdulataim is modorosnak tűnhetnek, ahogy eltűröm a hajam a fülem mögé, mintha csak az idegességemet próbálnám egy-egy pótcselekvésen levezetni. - De ha mégis akad valami mondandód, akkor hallgatlak.. - most. Tettem hozzá gondolatban. Ugyanis egyhamar nem tervezek újra ekkora erőt venni magamon, hogy leküzdjem a frissen feltörő rossz érzéseimet.




|| ingyombingyomtálibetutálibemálibe  20     || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 04, 2016 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy röpke pillanatig azt hittem, tovább sétál. Nem lepett volna meg. Nem olyan típusnak tűnt, aki keresi a bajt és egyesek szerint nekem már a szememből is süt, hogy annak okozásához értek a legjobban. Pedig most kivételesen nem volt bennem semmilyen konkrét rossz szándék. Hirtelen felindulásból döntöttem az ismerkedés mellett, aminek már egyébként is itt volt az ideje. Ez a lány arra készült, hogy az én széthullott, elfuserált családom részévé váljon, bármilyen kifacsart módon is, de így volt. A volt férjem kitüntetett érdeklődést mutatott iránta, nekem pedig tökéletes lehetőségem adódott, hogy megismerhessem azt a személyt, aki emberi érzelmeket csalogatott elő belőle. Cedric-nek rengeteg büntetőpontja volt azon a képzeletbeli listán, amit azoknak tartottam fel, akik ártottak nekem, éppen itt volt az ideje annak, hogy elkezdjem törleszteni az egyik legnagyobb adósságomat felé: elvette tőlem a nekem legfontosabb személy szeretetét, méghozzá úgy, hogy azt soha ne kaphassam vissza. Elképesztő, egyetlen perc leforgása alatt hogyan tudok kilyukadni A-ból a B-pontba, miközben az előttem álldogáló azt sem tudta, hová nézzen. Meglágyítottam a tekintetemet, a fejemmel a kis asztalka másik széke felé biccentettem arra kérve, hogy üljön le. Semmi kedvem nem volt nézni, ahogyan álltában toporog, kezében a becsomagolt süteménnyel. Túlságosan is emberinek tűnt, amitől kirázott a hideg.
- Miért van olyan érzésem, hogy túl sok jót nem meséltek neked rólam? – A hanglejtése tökéletesen szimbolizálta az esetlegesen róla elmondott történetek milyenségét. Örültem annak, hogy kinőttem abból a korból, amikor rosszulesett, ha csúnyán néztek rám, de jelenleg nem az volt a szándékom, hogy elrémítsem… Megan? Beugrott, így hívják! Ha az motiválna, hogy két szó után összerezzenjen és megilletődve fusson az ellenkező irányba, akkor nem a verőfényes napsütésben, nyilvános helyen szólítottam volna meg. De ez a lány bátornak tűnt… belenézett a szemembe, kihúzta magát és akár azt is képes lett volna velem elhitetni, hogy az életet minden egyes pillanatában így viselkedik. Csakhogy látszott rajta, hogy kedves teremtés, nem harcias típus, főleg nem olyan, aki szívesen keveredik kétes és konfliktussal kecsegtető helyzetekbe. Persze kiből mi hozza elő azt az énjét, amelyik szívesen kiereszti a karmait…
A cukrászda egyik alkalmazottja mellém lépett és érdeklődött, hogy hozhat-e valamit. Ekkor vettem le a szemem a lányról és kértem egy pohár vizet, semmi többet. Apró sóhaj hagyta el a számat, ami azt tervezte mutatni, mennyire szíven ütött a reakciója. Semmi sallang, természetes voltam akkor is, ha a szívemet egyáltalán nem nyomta a „tudom, hogy ki vagy” hangsúlya. – Ne gondolj semmi rosszra. Nyugalom, nem foglak megenni, csak… én is eleget hallottam már rólad ahhoz, hogy elsétáljak a bemutatkozás lehetősége elől. – Közben megérkezett a vizem is, halványan elmosolyodtam, amikor ismét Megan-re néztem. – Igyál egy kortyot. Ahogy látom, eléggé kiszáradt a szád.

Megan & Tatia


uptown funk ● hovámésztekisnyulacska 37 [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
breathe me & shine
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Megan Wallace ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 03, 2016 11:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


to Tatia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csendesen nézegetem a hűtőpult kínálatát, ahol finomabbnál finomabbnak tűnő krémes sütemények sorakoznak szépen egymás mellett. Elég édesszájú vagyok ahhoz, hogy nehezen válasszak a finomságok közül, így jócskán képes vagyok elidőzni, míg végül döntőre jutok. Közben néhányan meg is előztek a sorban, de egyáltalán nem bosszankodtam miatta, a kedvem felhőtlen volt, jó kedéllyel kértem ki magamnak a süteményeket és meghagytam a kiszolgálónak, hogy gondosan csomagolja el őket, mert nem itt fogyasztom. Az estére készülök, hogy meglepjem őt egy kis finomsággal, hisz aligha van olyan probléma, amiről egy jó csokoládétorta és egy nagy franciakrémes nem tudja elterelni az ember figyelmét. Én legalábbis mindig így tartottam. Mikor édesség került a közelembe kikapcsolt minden. Most viszont, hogy végre a munkanap végére értem és a kelléket is beszereztem egy kellemes estéhez, hazafelé veszem az irányt. Legalábbis igyekeznék , mikor valaki odakintről felém intéz egy kérdést. Továbbra is felhőtlen mosollyal az arcomon fordulok felé, először azt hiszem, hogy Clarissába ütköztem ismételten, az ő szokása volt ilyesfajta kérdéseket küldeni felém, majd mikor meglátom, hogy egy ismeretlen nő ül a napfényben sütkérezve, kissé értetlen arccal meredek rá. Eddig valahogy úgy tűnt, hogy az itteniek nem azok a közvetlen emberek, mint egy kisvárostól azt elvárnánk.
- Csak egy kis apróság.. - rántok vállat végül, kitérve ezzel a kérdés elől is. Nem érzem szükségét, hogy valaki olyan orrára kössem a magánéletemet, akire nem tartozik. A meglepetés viszont csak ezután ér.
A mosoly lehervad az arcomról.
A zavart nem tudom palástolni.
Meredt szemekkel nézem a nőt, tudom, hogy illetlen valakit ennyire megbámulni, de egyszerűen nem tudom elszakítani tőle a pillantásomat. Sosem képzeltem el, hogy nézhet ki, milyen lehet az aura, ami körüllengi őt, azt meg pláne nem, hogy milyen érzés lehet szemtől szemben állni vele. Kényszeredetten nyelek egy nagyot, a szám már így is teljesen kiszáradt a sokkhelyzet miatt, és felmerül bennem az ötlet, hogy most azonnal le kéne lépnem innen. De talán büszkeségből, talán azért, mert a lábaim amúgy sem moccannának, maradok és farkasszemet nézek vele.
- Tudom ki vagy.. - nyögöm ki nagy nehezen, igyekszem, ahogy csak tőlem telik, hogy ne tűnjön úgy, mintha egy őzike lennék a vadász előtt, de nem tudom nem magam elé képzelni a képet, ahogy Cedric neki udvarol. Ez pedig már önmagában is elég ahhoz, hogy térdre kényszerítsen és elfojtott levegővel várjam, mit is akar tőlem.




|| ingyombingyomtálibetutálibemálibe  20     || [You must be registered and logged in to see this link.] || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 02, 2016 12:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem azért ültem le a cukrászda külső asztalainak egyikéhez, mert megkívántam volna valami édeset. Ha így lett volna, akkor sem a sütemények között keresgéltem volna,
sokkal inkább azt szagoltam volna ki, kinek az ütőeréből szivárgott a legfinomabb illat. Mi maradt még, ami miatt ezen a fémszéken ronthattam a levegőt? Annak az élvezete, hogy az arcomat simogatja az egyre erősebben tűző napfény? Nem, bár még mindig voltak pillanatok, amikor megcsavargattam a gyűrűmet az ujjamon és elcsodálkoztam azon, milyen hosszú ideje lépdelek ezen a földön anélkül, hogy a sziporkázó égitest martalékává váltam volna. Köszönet a boszorkányságnak ezért az ajándékért. Harmadik eshetőség lehetett volna, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal, ám ez sem volt igaz. Tény, hogy céltalan, ugyanakkor napi, frissítő sétámat tettem meg a városban, amikor megpillantottam annak okát, amiért helyet foglaltam, de abban már most biztos voltam, hogy nem fogok unatkozni. Eddig csak távolról láttam őt, néhány röpke másodpercre és olyan időpontokban, amikor volt jobb dolgom is, mint a volt férjem újdonsült barátnőjével való foglalkozás, ám most ennek is eljött az ideje. Miért? Miért nem hagyom békén a szerencsétlen, süteményt vásárló lányt, akihez egyébként semmi közöm nem kellene legyen? Mert utáltam, ha valamihez nincs közöm és nem üthettem bele az orromat az életem régi, új, bármilyen szereplőinek a dolgaiba. És a tudat, hogy egy kis beszélgetéssel talán felpiszkálhatom a kislányt és Cedric-et is, rögtön elkezdte melengetni a szívemet. Elvégre nincs jobb, mint egy hosszú évekkel ezelőtt szétszakadt család, aminek a tagjai úgy és ott köpnek a másik levesébe, ahogy csak tudtak.
- Különleges alkalom vagy csak jólesne egy kis boldogsághormon? - Kérdeztem felettébb kedves, csilingelő hangon az ajtón kilépő lánytól. Mi a neve? Pedig a múltkor még emlékeztem rá, fene a rossz memóriámba. Az agyam hajlamos volt a pillanatnyilag túlságosan jelentéktelen dolgokat kilökni saját magából, de a lány kinézetét nem felejtettem el. Magas, karcsú alak, nagy, barna őzikeszemek és olyan mosoly, ami a világba vetett hitet és kedvességet igyekszik szimbolizálni. Mintha saját magamat írtam volna le, körülbelül kilenc évszázaddal ezelőtt.
- Bocsánat, neveletlen vagyok. - Úgy sóhajtottam, mintha tényleg érdekelne, hogy ki mit gondol, de a szarkazmust egy óvodás is észrevette volna. - Nem is ismerjük egymást. A nevem Tatia. - Fogalmam sem volt arról, hogy ő hallott-e már rólam. Próba-szerencse.

Megan & Tatia


uptown funk ● hovámésztekisnyulacska 37 [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :

No heroes, villains, one to blame
While wilted roses filled the stage
And the thrill, the thrill is gone
Our debut was a masterpiece
But in the end for you and me
Oh, the show, it can't go on

† Tartózkodási hely :
ζ on the road
† Hobbi & foglalkozás :
ζ Looking for my mom



Lara Syreth Maybelline ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 20, 2016 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
syreth & hermia
we were friends... What's now? Enemy or still friends?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam nem volt arról, hogy kiveri a paklikat, de az biztos, hogy szeret velem szórakozni. Előbb édesanyám, a falkám halála – na jó utóbbiról én tehetek-, majd pedig most ő bukkan fel. Komolyan mit hittem, hogy ebben az isten háta mögötti városban majd nyugtom lesz? Szerintem több itt a természetfeletti, mint New Yorkban, vagy ők csak jobban megtanultak beolvadni. Semmi se kizárt. Nem tudtam volna megmondani azt, hogy mégis miként viszonyuljak hozzá, de azt sejtettem, hogy elkerülhetetlen lesz. Legalább itt a lehetőség, hogy hosszú évek után végre tiszta vizet öntsünk a pohárba és élvezzük kicsit az élet, vagyis kiderüljön az, hogy miként is viszonyulunk a másikhoz. Nekem különösebben nem volt vele bajom, hiszen ha lett volna, akkor kicsi az esélye annak, hogy még élne. Mindig is fontos volt számomra, s ezt régebben nem rejtettem véka alá se, hogy a barátnőmnek tartom és bármennyire is fura, a történtek ellenére is még mindig annak tartom őt, de ezt már nem mondanám ki olyan nyíltan, mint egykor tettem. Nem hiszem, hogy sokat számítana, illetve azóta én is sokkal óvatosabb lettem. Nem mentem csak úgy meg senki életét se, hiszen mi értelme, ha pont a legjobb barátnő utál meg emiatt, s úgy érzi, hogy elárultad őt? A világ sose lesz egyszerűbb. Inkább csak bonyolultabb és bonyolultabb. Régebben sokkal szabadabban élhettek az emberek és a mi fajtánk. Még egy hullát is könnyebb volt elrejteni. Régi szép idők, s eme gondolatra még egy apró sóhaj is kiszökik ajkaim között.
A megnyilvánulására picit feljebb szökik a szemöldököm, majd hümmögök egyet, de pár pillanat erejéig nem is mondok semmit se. Amikor pedig bocsánatot kér, akkor elnevetem magamat, majd az ujjammal leszedek egy kis krémet a sütimből, s megízlelem. – Miért kérsz bocsánatot? Legalább tisztalapokkal játszunk. Ebben nincs semmi rossz, hiszen legalább megtudtam azt is, hogy még mindig neheztelsz rám. – jegyzem meg könnyedén, mintha nem jelentene semmit se, hogy kedvel-e vagy nem. Pedig ez nem volt igaz. Ő azon kevesek közé tartozott, aki számít nekem. Nem volt testvérem sose, vagy legalábbis nem hagyományos értelemben, s ő egykoron olyan volt számomra, mint egy édestestvér, de azok az idők már régen elmúltak… Kíváncsian fürkészem őt, hogy vajon mi lesz a következő lépése, hiszen nem fogok semmit se erőltetni. Nem bolondultam még meg ennyire, hogy ekkora közönség előtt használjam az erőmet.
- S te inkább megéheztél egy süteményre, vagy esetleg nem is magadnak lesz? – kíváncsiskodtam tovább, majd a szavaira bólintottam, s egy tincset tekertem az ujjam köré. Azt babráltam össze-vissza, s közben gondolkoztam. – Fura dolog, hogy megmentettelek, de te a hála mellett nagyobb részt mégis utálsz. Ha hagylak meghalni, akkor egyenesen a pokolra kívánnál, vagy tévedek Hermia? – pillantottam rá újra, majd kortyoltam az italomból. – Nem fogok semmit se erőltetni, de be kell látnod, hogy egy városba vagyunk összezárva, így elég hamar ki kellene találni, hogy túl tudsz-e lendülni az utálaton, vagy esetleg mindig áttérünk a másik oldalra, ha egy utcában sétálunk? Okkal tettem, amit tettem és újra megtenném, ha ennek köszönhetően élnél. Nevezhetsz önzőnek is, de ne felejts el, hogy nem a saját életemet mentettem, hanem a tiédet! – eresztem kicsit bővebbre a mondandómat, majd hátra dőlök a székben, s a sütimet figyelem, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga, míg végül újra nem az egykori barátnőmön állapodik meg a pillantásom.

Én is téged! :hug:
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
New York
† Hobbi & foglalkozás :
tolmács
† Humor :
néha ő maga sem veszi észre, ha poénkodik



Hermia Granger ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 17, 2016 1:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
to syreth
it's still the same, pretend it's ok

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bár egészen a mai napig fogalmam sem volt Mystic Falls létezéséről, de úgy hiszem, ezután már soha nem fogom elfelejteni ezt a kisvárost. Syreth, aki pár éve a legjobb barátnőm volt, itt van. Elképesztő, hogy éppen itt, lényegében a semmi közepén sodorta őt újra az utamba a sors. Ő nálam sokkal idősebb, még ha ez a külvilág számára nem is tűnik így. Korábban azt hittem, ő egy kedves, ártatlan teremtés, aki szintén a fajunkból fakadó előnyökkel és részemről főleg hátrányokkal igyekszik megbirkózni, aztán persze kiderült számomra is, hogy ez nem egészen úgy van, ahogy én gondolom. Syreth-ben sokkal több sötétség lappang, mint azt valaha is képzeltem. Azóta ezen már továbbléptem, de nehéz szembenézni vele, hiszen hirtelen zúdult rám azon a napon minden információ a múltjával kapcsolatban, aztán még életveszélybe is kerültem, amiből ő rángatott ki. Ezért hálás vagyok neki. Tudom, "elárult", de ahogy múlnak az évek, egyre inkább úgy érzem, csupán csak meg akart védeni. Én irtó béna vagyok a boszorkányos dolgokban, garantáltan meghaltam volna, ha ő nincs. Ezt pedig nem felejthetem el, még ha épp mérges is vagyok rá valami miatt. Most, hogy itt ül velem szemben, minden visszazúdul, amit eddig elnyomtam magamban. Mármint a sok nevetős este, vagy amikor mogyoróvajas fagyi evés közben minden létező témát kiveséztünk, hajnalig tudtunk sztorizgatni konkrétan akármiről. Ugyanakkor már nem tudok csak a felhőtlenül vidám részekre gondolni, hiszen előbukkan a rejtekéből az a sok infó, amit megtudtam róla pár óra töredéke alatt, aztán még el is árult. Na, köszönöm szépen. Nem, egyszerűen nem tudok már ugyanúgy nézni rá. Igen, tudom, pontosan tudom, hogy azzal a bizonyos árulással az életemet mentette meg, de ez van. Túlérzékeny vagyok, és bizonyos dolgokat nehezen bocsátok meg.
- Te sem változtál...bizonyos dolgokat tekintve. Ne haragudj, ez erős volt. - Pedig nem vagyok én az a beszólogatós fajta, de ebből is látszik, mennyire rosszul érintett a pár évvel ezelőtti incidens. Igyekszem normálisan viselkedni, mert mindent összevetve még mindig a legjobb barátomnak tekintem őt, mindegy, mi történt. Az sem számít, hogy azóta nem is beszéltünk egy szót sem. Akkor sincs még egy olyan ember a földön, aki annyi mindent tudna rólam, mint ő. Bár a skizofréniámról nem tud, de szinte késztetést érzek, hogy meséljek róla. Na igen, csupán "csak" ennyire akarom kinyögni, mi folyik az életemben, mióta bekövetkezett az a szerencsétlen nap.
- Munka miatt vagyok itt. Tolmácsként dolgozom, és a jelenlegi munkaadóm ide óhajtott jönni. Most persze a szobájában poshad, úgy néz ki, egy napig tartott a nagy bezsongása a városka iránt. És nem tudom, mit válaszolhatnék a kérdésedre Syreth. Vegyesek az érzéseim. Haragszom is, de baromi hálás is vagyok neked. Mindenért, amit értem tettél. - Talán most először küldtem felé egy ténylegesen őszinte mosolyt.

hallgattatja magát || sokat késtem, de imádlak ^^ || ××× || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :

No heroes, villains, one to blame
While wilted roses filled the stage
And the thrill, the thrill is gone
Our debut was a masterpiece
But in the end for you and me
Oh, the show, it can't go on

† Tartózkodási hely :
ζ on the road
† Hobbi & foglalkozás :
ζ Looking for my mom



Lara Syreth Maybelline ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 25, 2016 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
syreth & hermia
we were friends... What's now? Enemy or still friends?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Magam sem tudom még mindig, hogy mennyi ideig akarok itt maradni, hiszen részben édesanyám életét akarom megkeseríteni. A farkasokat már megöltem, akik útban voltak, így visszatérhetett és a legjobb tudomásom szerint eléggé élvezi az életet. Mennyire abszurd, hogy oly sokáig halott volt, még rólam is megfeledkezett és helyette máris a lábai széttevése a legnagyobb dolog. Legalább azt megtudakolhatta volna, hogy mi van a lányával, vagy ennyire jól sikerült volna oly régen a varázslat? Annyira régen volt már, hogy néha én is meglepődök azon, hogy mekkora erő is lakozott bennem, mennyire egyszerű volt ártanom neki, mintha csak egy könnyed szellő képes lett volna az orkánt tovaröppenteni. Nem hiába álltam elég hamar a falka élére, s nem véletlenül rettegtek tőlem a sajátjaim is…
Sose voltam az a kötődős fajta, vagyis egy valakit, na jó, két valakit igazán szerettem az árulás óta, de mind a ketten élnek, illetve volt még egy harmadik személy is. Nem sok emberről mondhattam el azt, hogy a barátom, de ő az volt. Kár lenne tagadni, hogy nem hiányzott a hófehérszerű haja, sápadt bőre és élettel teli íriszei. Jól emlékeztem, hogy milyen volt Hermia. Egy képet még mindig őriztem róla, rólunk és a barátságunkról, amit fel kellett áldoznom. Döntenem kellett és bármennyire is nehéz volt nem hagyhattam meghalni, helyette elhitettem azt, hogy az én hibám az, ami történ és jobb elkerülni, mert egy álnok kígyó vagyok, ami sok esetben igaz is volt rám, de vele szemben szó se volt erről. Lassan falatoztam a süteményt, amikor a jellegzetes illata orromba kúszott, odafordultam és mielőtt lakatott tehettem volna ajkaimra a neve elhagyta azt. Figyeltem őt, vártam. A pillantásunk találkozott rövid időre, de ő elfordult és inkább kikérte a saját süteményét. Rövid ideig még követtem őt a pillantásommal, jól hallottam azt, amit a nő mondott neki, ahogyan azt is remekül éreztem, hogy kerülni próbál és talán menekülő utat is keres. Amikor pedig végül meghallottam a közeledő lépteket, akkor kíváncsian pillantottam fel rá, majd egyszerűen kilöktem az egyik széket, hogy le tudjon ülni. Talán nem volt éppen a legnőiesebb megnyilvánulásom, de sose zavartattam magam. – Szia Hermia, s szintén. Régóta nem láttuk egymást, de ahogy látom nem sokat változtál. – szólaltam meg talán kicsit távolságtartóan, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mennyire is örül annak, hogy rám bukkant, vagyis én rá. Véletlen volt, de csöppet se bántam. A múltat már nem változtathatom meg és újra megtenném, ha az élete múlna rajta. – Jól, mondhatni remekül. Te? Mi szél sodort téged eme poros városba? – kérdeztem kíváncsian, majd egy újabb szeletet vágtam le a sütiből és elfogyasztottam. Végül egy apró mosolyra húzódtak az ajkaim. – Reménykedtem abban, hogy egyszer még látjuk egymást, de nem gondoltam volna azt, hogy leülsz velem egy asztalhoz. Haragszol még? – újabb kíváncsiskodó kérdés, de tényleg érdekelt, hogy vajon ő mennyire képes megbocsájtani azért, amit tettem. Nem vagyok rá büszke, de valakinek meg kellett tennie és inkább én, mint ő vagy esetleg valaki az életével fizessen. Amúgy is túl sok életet vettem el…



|| Bocsánatot kérek a késés miatt! Sad 27

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
New York
† Hobbi & foglalkozás :
tolmács
† Humor :
néha ő maga sem veszi észre, ha poénkodik



Hermia Granger ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 09, 2016 4:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
to syreth
it's still the same, pretend it's ok

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hittem volna, hogy valaha kikötök egy ilyen kisvárosban, mint ez a Mystic Falls. Márpedig jelen pillanatban a velem lévő francia hölgyet kísérgetem mindenhova. Mivel New Yorkban sikerült megkötnie az üzletet, most "kibérelt" engem, hogy az országunkban tartózkodása maradék három hetében tartsak vele, és könnyítsem meg az életét. Ő rábökött a térképre, és így kerültünk ide. Nem a kisvárosok az én világom, ugyanis itt nem tudok olyan könnyen beleolvadni a tömegbe, mint a Nagy Almában például. Ott úgy érzem, képes vagyok láthatatlanná válni, itt viszont ez képtelenség. Az elmúlt két napban, mióta megérkeztünk, folyton bámulnak. Nyilván mivel idegennek számítok, de akkor sem kellemes érzés. Ráadásul olyan furcsa vibrálása van ennek a helynek. Mázli, hogy a skizofréniám tünetei minimalizálódtak mostanában, remélem, egy ideig ez még így is marad. Ma a velem utazó Ms. Couteau inkább a hotelben maradt pihenni. Meg tudom érteni, tegnap lejártuk a lábunkat, szerintem Mystic Falls minden négyzetméterét megnéztük. Én viszont nem vagyok az a pihenős típus, még akkor sem, ha hullafáradt vagyok. Pláne így, hogy lehet, ez az egyedüli pihenőnapom, ki tudja, mit fog még kitalálni az egyébként izgőmozgó munkaadóm. Csoda hát, hogy még így félálomban is képes vagyok az utakat róni? Amint észreveszem az utamba kerülő cukrászdát, gondolkodás nélkül térek be. Imádom az édességeket, hadd kényeztessem magam. Főleg, ha már ügyesen elszalasztottam a múlt héten New Yorkban megismert úriembert. Mondjuk jól kezdődött a "kapcsolat" a férfimosdóban, annál már csak jobb lehetett volna. Én azonban megfutamodtam. A legrosszabb, hogy még mindig a táskámban lapul a névjegykártyára, mégsem hívom fel. Úristen, még a nevét sem néztem meg. Mintha azzal hivatalossá válna, hogy belezúgtam. Nem viccelek, amíg nem nézem meg a kártyán szereplő nevet, úgy érzem, tovább tudok lépni anélkül, hogy az érzelmi stabilitásom megborulni látszana. Bár tény, hogy az nem segít, ha most is ezen rágódom. Már épp nekiállnék válogatni a sütiket, mikor valaki a nevemen szólít. Egy ismerős hang. Jéggé dermedek, és lassan fordulok a hang irányába. Igyekszem szenvtelen arccal ismét a pult irányába nézni.
- Egy szelet marcipántorta lesz. - A hölgy közli, hogy üljek le, ő majd kihozza, én meg úgy állok ott még pár másodpercig, mint egy marionett bábu, ami arra vár, hogy irányítsák lépteit. Végül lemondó sóhajjal Lara felé veszem az irányt. Sok ideje már, hogy utoljára láttam. Nem is tudom, van-e három-négy éve. Mindenesetre azt hiszem, erre mondják, hogy kicsi a világ. Talán túl kicsi. Igazság szerint már nem vagyok rá dühös, amiért elárult. Valójában abban sem vagyok biztos, hogy tényleg elárult-e. Sokszor megfordult a fejemben, hogy ha aznap másképp cselekszik, talán már egyikünk sem élne. Ergo megmentett. Igen, ebben szinte teljesen biztos vagyok. Mégsem tudok teljes egészében visszatérni régi, vidám, barátkozós önmagamhoz, ha róla van szó, hiszen a tettével úgy hiszem, egy gátat emelt közénk. Mindenesetre a barátságunk emlékére sem tehetem meg azt, hogy ignorálom, vagy ne adj isten bunkó módon viselkedem vele. Mikor odaérek az asztalhoz, még egy halvány mosolyt is megejtek. - Szia Syreth. Bevallom, nem hittem, hogy még össze fogunk futni valahol. Erre a helyre meg végképp nem számítottam. Hogy vagy? - Na jó, azért azt nem rejthetem véka alá, hogy igenis jó újra látni régi jó barátnőmet. És őszintén bízom abban, hogy minden rendben van vele, a sötét oldal pedig nem csábította el ismét.  


hallgattatja magát || bocsi a késésért, imádlak ^^ || ××× || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :

No heroes, villains, one to blame
While wilted roses filled the stage
And the thrill, the thrill is gone
Our debut was a masterpiece
But in the end for you and me
Oh, the show, it can't go on

† Tartózkodási hely :
ζ on the road
† Hobbi & foglalkozás :
ζ Looking for my mom



Lara Syreth Maybelline ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 28, 2015 9:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
syreth & hermia
we were friends... What's now? Enemy or still friends?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Túl régóta éltem már ahhoz, hogy csak úgy megbízzak valakiben. 161 éve boldogítottam a földlakóit. Sose voltam angyali teremtés, de szerintem nincs olyan lélek, akit nem kísért meg egyszer se az ördög és nem is csábul el. Sok rosszat tettem, sok önös érdeket képviseltem, de ez mind kellett a túlélésre, de egy dologra mindig is figyeltem. Még pedig arra, hogy ártatlanokat ne bántsak. Idejét se tudom, hogy mikor jelent meg az utolsó ránc arcomon, hiszen még mindig úgy néztem ki, mint egy 20 év körüli ártatlan lány. Az emberek nem látták a lelkemben lakozó sötétséget. Ők csak az ártatlanságot látták, ami arcomról tükröződött rájuk. De ezt sose bántam, mert így könnyebb volt elérnem azt, hogy bízzanak bennem, hogy közel engedjenek, hogy utána elvegyem azt, amire nekem valójában szükségem volt.
Viszont azért teljesen én se voltam ennyire elveszett lélek. Egykoron én is voltam jószívű, barátságos és olyan, aki képes volt hinni a jóban és a szépben, egészen egy tragédiáig. Addig a pillanatig, amíg édesapám nem előttem halt meg, amíg nem ölte meg egy falka édesanyámat. Az a falka, amelyiknek később én lettem a vezetője, akiknek a létezését magamhoz kötöttem, majd pedig egyszerűen nem olyan régen kioltottam az életüket. Míg ők éltek, addig édesanyám nem térhetett vissza, s úgy éreztem, hogy a hosszú rabsága után végre szabadulhat és megfizethet a tetteiért, azért, amit édesapámmal tett. Lehet, hogy engem akart védeni, de akkor is úgy éreztem, hogy én képes lettem volna megfékezni azt a bestiát, engem sose tudott volna bántani. Egyszerűen csak érzem, tudom…
Fogalmam nem volt arról, hogy mit is csináljak, hiszen annyira még nem ismertem ki ezt a várost. Ahhoz még több napnak kell eltelnie, de így ünnepek táján egy személy eszembe jutott. Egy személy, akiben bíztam. Hermia-ban megbíztam, s barátnőmnek is neveztem. Őt mindig is védtem, hiszen lehet a nővéremnek gondolták sokan, de én jóval több ideje éltem már. Jóval több galibát okoztam már. S azért a fajtánkra mindig is vadásztak. Ez sose fog változni. Szerettem a közelében lenni, mert olyankor a jobbik énem előtérbe került, képes voltam újra a jóban hinni és úgy élni, mint egy átlagos fiatal lány, de aztán minden elromlott. Ő azt hiszi, hogy keresztbehúztam a számításait, talán azt is, hogy ártani akartam neki, de nem így volt. Egyszerűen csak az életét akartam megmenteni és sikerrel is jártam, de milyen áron? Elveszítettem őt… Elveszítettem azt a személyt, aki mellett képes voltam jónak lenni, így nem maradt más, csak a sötétség. Igaz, hogy nem is igyekeztem megmagyarázni neki, de jobb is így… Nem kell tudnia, hiszen elég, ha csak az én lelkemet szennyezi a sötétség.
Villám hangosan koppant az asztalon, amikor kicsúszott az ujjaim közül, hiszen megpillantottam egy ismerős arcot.
- Hermia? – szólalok meg csodálkozva, mert nem akarok hinni a szememnek. Nos, arra számítottam legkevésbé, hogy pont itt fogok vele újra összefutni… De már nincs menekvés, hiszen szemmel láthatóan észrevett…

|| Remélem jó lesz. 40

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 22, 2015 9:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
|Lezárt játék!|
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 26, 2015 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Samuel

Régebben imádtam az ilyen helyeket, a barátaimmal ültem be, akikkel szinte végig kóstoltunk majdnem mindent és közben jól éreztünk magunkat. Énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk és kifiguráztuk a másikat, de a lényeg az volt, hogy boldogok voltunk. Viszont ez annyira távolinak tűnt, mintha sose lett volna igaz. Mintha csak a képzeletem szüleménye lenni és semmi több. Vagy legfeljebb egy álom, mert ebből sose lehet többé valóság. Mennyi napnak, hétnek vagy hónapnak kell még eltelnie, hogy jobban legyek. De talán egyszerűbb lenne úgy megkérdezni, hogy még mennyi évszak fogja egymást váltani. Lesz-e még olyan, hogy jól vagyok, s képes vagyok boldogsággal szemlélni a világot, vagy esetleg örökké a csigaházamban ragadok már? Nem akarom a barátaimat, az egykori barátaimat magammal rántani. Kár volt őt is megszólítanom, hiszen hiányozhattam neki, de még ez se biztos. De legalább nem kellett volna az árnyékommal szembe néznie, azzal, aki lett belőlem.
Egyszer én is szerettem valakit, így felismerem ezt a pillantást és érzést. – szólalok meg egy biztató mosollyal az arcomon, de azt már inkább nem teszem hozzá, hogy még mindig szeretem az illetőt, de inkább egyszerűen csak megpattantam. Mert úgy éreztem, hogy romokba döntöm az életét, mert még abban se voltam biztos, hogy képes vagyok elviselni az érintését, mert másokét nem tudtam. Távolságtartó lettem. – Ez inkább kedved gesztus. Ne érezd magad rosszul emiatt. Biztos vagyok abban, hogy mind el fog fogyni. – szólalok meg barátságosan és egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, de túl hamar eltűnik. Mintha fájna ez a mozdulat, vagy mintha természetellenes lenne mosolyogni. Aztán pedig egyszerűen elmondom a történetemet neki, hogy miért tűntem el. Lehet, hogy kicsit döcögősen sikerül, de elmondom és azt hiszem ez a lényeg. Amikor pedig meghallom a hangját, akkor óvatosan pillantok fel rá. Figyelem a kezét, s egy pillanatra habozok. Lassan nyújtom oda, de közben egyszer megállok és egy pillanatra majdnem visszarántom, de aztán óvatosan és félénken a kezébe rakom a kezemet, s úgy pillantok rá. – Nem, nem szeretnék innét elmenni. Jó itt. – remélem, hogy nem érti félre, de még itt is jobb, mint bárhol magányosan, a négy fal között. Tudom, hogy nem bántana, de még se merek innét elmozdulni és elmenni vele. – Mivel foglalkozol? Mi lett belőled? – próbálom elterelni a témát, mert nem akarok a félelmeimre, a fájdalmaimra gondolni.




304 szó || Remélem tetszik! 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
love is an open door
† Tartózkodási hely :
mystic falls



Samuel Delonberg ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 20, 2015 3:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Holly & Sam

Az aranyos cukrászda körülöttünk ellentétes érzéseket közvetít, mint amilyenek a szívem legbelül játszanak. Egy részem – igazából elég jelentős részem – szörnyen örül, hogy újra találkoztam Hollyval. Meg sem tudnám mondani, mikor láttam őt utoljára, és a régi nosztalgikus emlékek könnyedén úrrá lesznek rajtam. Másik részem azonban még ugyanott sétál a járdán, tele kételyekkel, tele aggódó gondolatokkal, tele vágyakozással, hogy újra láthassam Őt, hogy újra a közelében lehessek. Hogy a fenébe hiányozhat valaki ennyire? Jobb lábamat keresztbevetem a balon, miután helyet foglalok, könnyedén jönnek a szavak, ahogy mesélek neki. Mindig egyszerű volt másokkal beszélgetnem – a szavak csak maguktól jöttek ajkaimra, legyen szó bárkiről velem szemben. Ám aki közel állt hozzám, azzal mindig is szívesebben társalogtam.
- Ennyire látszik..? – Kérdése utáni hirtelen pirulásom könnyedén elárul – és egyébként sem tudnék neki hazudni. Vékony ujjaimmal az elvitelre kért sütemény csomagolópapírját piszkálom, egy kis ideig kerülöm a tekintetét. – Neki viszem majd, csak.. Fogalmam sincs, melyik a kedvence, ezért.. túl nagy mennyiséget vásároltam. – Halk nevetéssel rázom meg a fejemet, szemeim előtt a vörös hajtincsek játszanak, ahogy majd (talán) kinyitja alagsori lakásának kis ajtaját. Még érzem karjainak ívét magam körül, ahogy könnyedén vitt végig a lépcsőkön, az akkori gondolataim a fejemben cikáznak. Nem akarok azonban többet beszélni róla – félek, mit szólna, és egyébként én magam sem tudom, mit kellene még gondolnom –, és közeledésemre adott reakciója könnyedén tereli el a figyelmemet. Hirtelen mozdulatától, én is elkapom kezemet, megrémít gyors távolságtartása. Kérdőn nézek rá, majd szavai hatására elkerekednek szemeim, nagy pislantásokkal hallgatom mondandóját.
- Ó, édesem.. – A szavak halkan csúsznak ki ajkaimon, legszívesebben szorosan magamhoz ölelném őt, és megnyugtatnám – minden rendben lesz. De nem merek közeledni hozzá, hiszen nem akarnám ezzel még jobban felkeverni a benne játszó eseményeket, így kezemet óvatosan kinyújtva felé – tenyeremmel felfelé –, hogyha késznek érzi magát, megszoríthassam, és így biztassam őt további kitartásra. – Szeretnél.. valami csendesebb helyre menni? Ha van kedved feljöhetnél hozzá, nincsen programom délutánra, és nagyon szívesen látnálak, ha.. Te is szeretnéd. – Csendesen beszélek, hangom igyekszem a lehető több megnyugtatást csempészni. Segíteni szeretnék neki, segíteni, amiben csak tudok.



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 08, 2015 4:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Apró mosollyal szemléltem őt és azt hiszem mindent megadtam volna azért, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer, egy röpke pillanatra a fejébe láthassak. Egyébként is szerettem volna ezzel a képességgel rendelkezni, szerettem tudni, hogy mit gondolnak az emberek, még ha volt is olyan időszakom az életben, amikor nem érdekelt mások véleménye… ám szerencsére kikerültem azokból a körökből, amelyeket megkívánták tőlem annak megtagadását, hogy foglalkozzak a többiekkel. A legjobb barátom, Trevor volt az egyetlen, aki érdekelt, elértem, hogy mások ne tudják megmozgatni a fantáziámat, csakis akkor, ha valamilyen csoda folytán hasznomra lehettek. Önző nőszemély voltam, de a túlélésért küzdöttem, hiszen a vámpírlét sem volt garancia az örök életre, mivel sikerült felbosszantanunk a világ legveszélyesebb természetfeletti lényét. És miért?  A szerelem miatt. Akkor még nem értettem, hogy mi is ebben annyira jó, hogy megérje a kockázatot, azt, hogy az életünket egy lapra tegyük fel, ám azóta sokat fejlődtem… magam mellett tudhatta Nate-et, akiért habozás nélkül odaadtam volna akármit, amit kértek volna érte. Sok időbe tellett, majdnem hatszáz évbe, de megérte.
Előre dőltem, ujjaimat összekulcsoltam az asztalon és megcsóváltam a fejemet. A tekintetében játszadozó fény, ami valószínűleg az ismételt újdonság varázsának volt betudható gondoskodott arról, hogy a mosolyom ne tűnjön el az arcomról. Távol állt tőlem bárminemű kötekedés, mégis olyan gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben, amelyek nem biztos, hogy megfeleltek az ő elképzeléseinek. Ezért sem örültem még én sem annak, hogy szólásra nyitottam a számat.
- Te magad mondtad, hogy ezzel előtted nyílnának meg újra a kapuk. – Hangom nem volt vádló, csupán az ő szavait ismételtem meg és nyeltem egyet. – Ha főiskolára akarsz járni és elvegyülni azok között a gyerekek között, akkor legyen, de… én nem megyek veled. – Néztem a szemeibe és felvontam a vállaimat, majd a következő légvételemmel leengedtem őket, mintha csak így szerettem volna nyomatékot adni az erről az ötletről való lemondásomnak. – Nem hiszem, hogy én odavaló lennék. Kipróbáltam már, szerettem, viszont már nem mennék bele ismét. – A tekintetemből látnia kellett, hogy ettől függetlenül nem voltam ellene annak, hogy ő menjen. Nem akartam akadályozni semmiben, ebben pedig főképp nem. Ha ez volt a vágya, akkor teljesítse be, nem én leszek az útjába álló házisárkány.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 28, 2015 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Samuel

Türelmesen várok arra, hogy helyet foglaljon, miközben minden egyes mimikát vizsgálok az arcán. Ha nem történt volna az, ami, akkor talán csatlakoznék a mosolyához, még akkor is, ha nem tudom, hogy mi volt képes mosolyt csalni az arcára. Vajon képes leszek még valaha mosolyogni? Sietve rázom meg elméletben a fejemet, hogy térjek már észhez, hiszen ő megszólalt , de szinte semmit se fogtam fel belőle. Figyelem őt és próbálok felidézni minden egyes mondatát.
Biztosan nem lehet annyira rossz, vagy tényleg annyira bunkók az emberek, mint gondolom? – nézek rá kíváncsian, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat. Még talán ott dolgozni is jobb lehet, mint olyan életet élni, mint én. Utálom, hiszen minden egyes percben hazudok és legfőképpen arról, hogy jól vagyok és nincs rám hatással az, ami történt. Nehéz lett volna letagadni a rendőrség előtt, de az egyik legjobb vagyok a szakmámban, így sok választásuk nem volt. Alkalmaztak és cserébe én meg hazudok, mint a vízfolyás.
De legalább szép lassan van esélyed arra, hogy elért az álmaidat. Van valaki az életedben? –nézek rá kíváncsian, hiszen ahogyan kinézett az ablakon. Az a pillantás sok mindent elárult. Főleg egy olyan ember számára, akinek muszáj tudnia olvasnia az emberek mimikájában, gesztikulálásában, miközben ügyelnie kell arra, hogy saját magáról ne adjon ki valamilyen információt. Amikor a kezemhez nyúl, akkor ijedten rántom el és még kicsit a szék is hátrébb csúszik, aminek hangot is ad. Lesütöm a szemeimet és úgy érzem, hogy tiszta idiótát csinálok magamból.
Sajnálom, én… - kezdek bele, de nem megy tovább. Nem tudok a szemébe hazudni, ahogyan ránézni se. – Volt egy balesetem, amiben az egész falkát elveszítettem. – mondom szinte alig hallhatóan, hiszen nem szeretném, ha valaki meghallaná, de még mindig nem tudok ránézni. Illetve ő olyan személy, aki tudta, hogy mi vagyok. Benne megbíztam és annak ellenére, hogy két lény él bennem mindig velem maradt. – Engem pedig elvittek és egy boszorkány a vadászok társaságában fogva tartott és kísérleteze… - nem tudom befejezni. A hangom elcsuklik és érzem, ahogyan egy könnycsepp végig gördül az arcomon. Óvatosan pillantok fel rá, hiszen nem akartam ezt. Nem akartam elrontani a napját, de azt hiszem sikerült. Mindenkinek jobb lenne, ha inkább eltűnnék és tényleg nem próbálnék normális emberi kapcsolatokat kiépíteni, hiszen szemmel láthatóan nem megy.


304 szó || Remélem tetszik! 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
love is an open door
† Tartózkodási hely :
mystic falls



Samuel Delonberg ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 07, 2015 5:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Holly & Sam


Fogalmam sincsen, hogy mikor láttam őt utoljára. Ugyan csak pár évvel volt nálam idősebb, mégis ahogy ott ült, és én rápillantottam, olyan.. komorabb élettapasztalatot árasztott magából, amelyre én képtelen vagyok. Néha úgy érzem magam, mint egy nagy gyerek, és bármennyire is próbálom az ellenkezőjét elhitetni, újból és újból rájövök, hogy így van. Béna az állásom, amiből következik, hogy elég gyatra a megélhetésem, nincsen családom, nincsenek nagy terveim, nincsen.. Nincsen semmi. A lakásomon kívül, mert lakás az van. Apró mosoly jelenik meg a szám sarkában a gondolatra, ha egyedül lennék, akkor biztosan bolondnak néznének, mert magamban mosolygok, de így, hogy Holly is itt volt, kevésbé kellemetlen a helyzet. És tulajdonképpen sohasem bántam, ha bolondnak néztek. Az vagyok.
- De, hogyne. – Pár bólintás még, kicsit szélesebb mosoly, és óvatosan teszem le az elvitelre szánt süteményt az asztalra, majd foglalok helyet vele szemben. Kicsit helyezkedem a széken, tekintetem az utcára tekintő ablakon fut végig. Tudom, hogy nem fogom Őt látni elsétálni előtte, tudom, hogy nem onnan fog visszaköszönni az arca, mégis tudat alatt állandóan keresem őt. A fenébe is.
- Ó, hát én egészen jól vagyok, kérlek. Van most éppen munkám, egy kis butikban dolgozom a plázában.. Rengeteg kőgazdag bunkó vendég, hasonlóan sok túlóra, és kevés pénz.. De hát legalább van, és valamilyen furcsa módon még élvezem is, igazából – halkan nevetve rázom a fejemet a szavaimra. Sokszor – nagyon sokszor – én sem értem önmagamat. Valószínűleg van egy kis mazochista énem, de ezt nem fogom neki hangsúlyozni, éppen elég az, hogy én tisztában vagyok vele. Én, és persze még valaki más.
- De te mesélj, mi a helyzet veled? Ezer éve nem is hallottam rólad semmit. Merre jártál? – Őszinte kíváncsisággal a szemeimben tekintek rá. Nagyon régen láttam őt, és most egyszerre hirtelen tört rám az, hogy hiányzott. – Úgy örülök, hogy most találkoztunk! – mosollyal az arcomon nyúlok keze felé, hogy enyhén megszorítsam boldogságomban.

Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 18, 2015 7:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem terveztem be semmilyen költözést, de a tény, mely szerint megölök valakit, és a fejével feldíszítem a főtéri karácsonyfát, túlontúl emlékeztetett a régi énemre, aki gondolkodás nélkül meg is tette volna ezt. Mintha egy lidécres álmot láttam volna a szemeim előtt pár másodpercig, arról igazán nem tehettem, hogy vizuális típus vagyo, s mindent elképzeltem, amit csak mondtak. Főleg Rose, de ő tudta is, hogy élénk a fantáziám. Még ha az élet egy bizonyos más területén is találkozott ezzel szemben. - Inkább maradjunk az égősornál. - vigyorodtam el szélesen, majd tovább fűztem a gondolataimat, de nem sokáig.
A tényező mely egyre inkbb az erősítette bennem, vagy inkább bennünk, hogy a barátainkat elhanyagoltuk, cseppet sem tette könnyebbé a lelkiismeretemet. Ami azt illeti, ez azonban nemcsak egy egyszemélyes darab, nagyban függött tőlük is, hogy hogyan folytatódik, nem mondhatnám, hogy ők annyira törték magukat a múltban. De egyet megtanultam. Nem érdemes haragban élni az életünket.
- Nem vagy egy jelenetet csináló.. fajta. - billent félre a fejem, de eléggé tetszett az a sunyi mosoly az arcán. - De te még nem gondolkodtál ezen? Teljesen megváltoztatna mindent, de végre újra kinyilnának előttem.. előttünk a kapuk. - telt meg lelkesedéssel a tekintetem. Kicsit önzőnek tűntem, még ha nem is akartam ezt előnyben részesíteni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 26, 2015 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Samuel

Vannak olyan emberek, akik a munkába menekülnek a dolgok elől, én a magányba menekültem. Egyre jobb lettem ebben a fajta játékban. Egyedül egy dolog volt képes kirángatni néha, a munka és a húgom keresése, de ennyi. Nem tudtam már úgy nézni az emberekre, mint korábban. Tartottam tőlük és féltem már a jót feltételezni bárkiről is, mert néha pontosan azok árulnak el minket, akik a legfontosabbak az életben. Ennek köszönhetően pedig egyedül voltam, minta kisujjam. Még az emberek is szinte messzire elkerültek, mintha valami védőbúra lett volna körülöttem, hogy tudják mekkora távolságot kell tartaniuk. Szerencsére évekkel ezelőtt feltalálták a sminket, így még a kisebb maradványait annak a támadásnak is sikeren tudtam elrejteni. Az étel lassan hull vissza a kezemből a tányérra, amikor egyetlen egy nevet kimondok. Reménykedek abban, hogy tévedek, de ugyanakkor abban is, hogy nem. Lassan kezdem úgy érezni, hogy meg fogok örülni és nem folytathatom így tovább, mert akkor talán már a holnap nem fogom megélni. Ha nem most, akkor majd hónapokkal később, de szinte mindegy is, hiszen ha nem találom meg a féltestvéremet, akkor nincs is olyan személy, akinek hiányoznék.
Jó pár éve, ha nem tévedek. -szólalok meg óvatosan, majd a jól begyakorolt mosollyal nézek rá. Egy darabig csak figyelem őt, de végül a szavak szinte automatikusan hagyják el az ajkaimat. - Jól és te? Nem lenne kedved csatlakozni hozzám? - kérdezem tőle sietve és egy ártatlannak tűnő pillantás keretében, miközben a velem szemben lévő székre mutatok. Lehet illetlenség azt a széket felkínálni, amikor a mellettem levő is szabad, de arra még nem állok készen. Fogalmam nincs, hogy ez mennyire lesz jó ötlet, de ő csak nem fog bántani. Talán még segíteni is fog a tudta nélkül.- Hogy vagy? Minden rendben van? - kérdezem tőle kíváncsian, miközben az ujjam a poharam száján "járőrözik"


304 szó || Remélem kezdőnek jó lesz. 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
love is an open door
† Tartózkodási hely :
mystic falls



Samuel Delonberg ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 26, 2015 8:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
Holly & Sam


Lassú léptekkel haladok a késő délutáni utcán célpontom felé. A járás még tökéletesen megy, egyik lábat a másik után - jobb, bal, jobb, bal, jobb, bal -, azonban teljesen gondolataimba merülök, ahogy monoton egymásutánban fogy előttem a járda. Egyre többet hagyok magam mögött, és még több lesz előttem. Halk sóhaj szakad ki ajkaimból, valamiért szokatlanul levertnek érzem magam, kicsit talán üresnek érzem magamból. Szívesen fognám arra, hogy hetek óta fárasztó túlórákkal töltöm az időmet, és keveset alszom, ami ugyan mind igaz, de pontosan tudom, hogy az érzés nem ezek miatt van. Valami furcsa érzés mar belülről, valami, amit hiánya okoz bennem. Alig telt el pár nap utolsó találkozásunk óta, mégsem tudom kezelni az érzést, nem érzem magam jól. Elszakítom pillantásom a járdaszegélytől, és meglepve tapasztalom, hogy már a cukrászda bejárata közeledik. Majdnem elmentem mellette. A gondolataimba merülve lépek be az aranyos kis üzletbe, és egyből a pulthoz sétálok.
Fogalmam sincsen, hogy mit szeret. Azt sem tudom, hogy jó ötlet-e, ha csak úgy beállítok. De hiányzik, és már így is elég rosszul érzem magam ahhoz, hogy szörnyű napon legyen holnap, ha nem láthatom. Látni szeretném. Eléggé kizárom a külvilágot, és a kiszolgáló lány többszöri szólongatására felelek csak. Kicsit megköszörülöm a torkomat, és zavartan rázom a fejem, hogy így kérjek bocsánatot tőle. Gyorsan feleszmélve a gondolataimból, rábökök pár sütire, választok édeset, választok sósat, csoki mousse-t, egy citromszeletet is becsomagoltatok, abban reménykedve, hogy majd valamelyik elnyeri a tetszését. Fizetek, és már újra belesüppednék a gondolataimba, ahogy indulok az ajtó felé, amikor meghallom a hangját. Kicsit értetlenül fordulok a kellemes hang forrása felé, és hitetlenkedve pillantok rá. Milyen régen nem láttam!
- Úristen, szia! – Egy mosoly jelenik meg egyből az arcomon, ahogy hirtelen rám törnek a vele kapcsolatos emlékek. – El sem tudom mondani, hogy milyen rég láttalak már. Hogy vagy, drágám?



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 21, 2015 10:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát... ha ilyen terveid vannak, akkor tényleg érik az a költözés. Mégis milyen mintapolgárok lennénk, ha te használnád karácsonyi dekornak az emberek fejeit? - Vontam össze a szemöldökeimet, szavaimat persze csak viccnek szántam. Nate nem ilyen. Most már nem, ha igen, akkor én legyen az első, akinek a főtér közepén szúrja fel a fejét a karóra, amiért ennyire félreismertem. Mindannyiunknak vannak hibáik, én sem voltam soha szent, vámpírként pedig főleg nem, tehát semmi jogom nem volt elítélni senkit sem. Manapság egyébként sem a stílusom.. talán a korral jár, hogy a legtöbb személy indokait képes vagyok megérteni. Aki sokat látott, az sokat is ért.
Bólintottam egyet, próbáltam elterelni a gondolataimat a tényről, hogy a barátainkat elhanyagoltuk és ennek fényében teljesen érthető lenne, ha ránk vágnák az ajtót, ha ott állunk a küszöbön. Megvan a saját életük, a saját problémáik, ahogy nekünk és és ezek az utóbbi időben nem ütköztek össze... mondhatnám, hogy hála az égnek, de nem lenne igaz. Még a bajok is jobbak együtt.
- Szóval inkább hazaviszel, minthogy megkockáztasd, hogy jelenetet csinálok, mert valami nem tetszik? - A sunyi mosoly szüntelenül az arcomon játszott, de egy kis meglepődés is vegyült a tekintetembe a főiskola szó hallatán. Erre aztán nem gondoltam volna akkor sem, ha kínvallatások közepette kellett volna Nate fejében olvasnom. - Szerintem itt is megbeszélhetjük, mert... ha megint fősulira akarsz járni, akkor én nem foglak akadályozni. Ilyen egyszerű. - Szép is lenne, ha azt mondanám neki, hogy márpedig nem mehet sehová, mert nekem nem tetszik az, amit kitalál. Nem egymás rabszolgái vagyunk, hanem a társai.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • My savior
† Kedvenc dal :
• • Tourner Dans Le Vide
† Tartózkodási hely :
Somewhere in the big world • •
† Hobbi & foglalkozás :
• • prosecutor



Holly Dewdney ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 01, 2015 4:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Samuel

Nem tudom, hogy pontosan merre induljak vagy mit csináljak. A húgomat szeretném megtalálni, hiszen számomra más már nem maradt. Akim volt azt elveszítettem, elhagyott vagy éppen elüldöztem. Azt hiszem ehhez nagyon is értek, hogy miként távolítsak el mindenkit a közelemből, de nem tehetek róla. Nem bírok senki mellett se megmaradni. Nem tudok úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Félek, hogy esetleg újra rám talál valaki onnét. Nem tudom, hogy miként jutottam ki a fogságból, de néha azt kívánom, hogy bár semmire se emlékeznék, de minden egyes éjjel ott járok. Hagyom, hogy az álmaimban a démonok újra és újra bekerítsenek egészen addig, amíg verejtékezve nem ébredek fel az éjszaka közepén. De most nem lenne szabad ezen rágódni. Megfogadtam, hogy a tavasz első sugaraival bemegyek a városba és jobban megismerem a helyet, ahol próbálom megtalálni a testvéremet. Lehet, hogy ő nem is tud rólam. Ez se kizárt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hinni fog-e nekem vagy egyszerűen képes leszek-e számára megadni a testvéri szeretetet, mert még ebben se vagyok biztos azok után, amik történtek velem. Kezdem úgy érezni, hogy elcseszett lettem, akinek nincs már helye ezen a bolygón.
Lassan haladok az utcákon, miközben szorosan összefogom magam előtt a kabátomat. Figyelem az embereket és próbálom minél jobban kikerülni őket. Végül elhaladok egy cukrászda előtt, mire hirtelen megállok és jó pár percig csak figyelem a kirakatot. Majd sietve nyitom ki az ajtót és hamarosan már egy sütivel és turmixszal foglalok helyet az egyik szabad asztalnál. Lassan kezdek neki, hiszen a gondolataimmal már messze járok, mikor hirtelen végül megpillantok valakit. -Samuel?- kérdezem csodálkozva, de bár csak lakatot tettem volna a számra, mert fogalmam nincs, hogy Sam mit tud vagy éppen én miként fogok viselkedni a közelemben. Talán még őt is el fogom üldözni, de lehet, hogy számára is ez a legjobb.


304 szó || Remélem kezdőnek jó lesz. 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 04, 2015 9:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Drágám! Ez itt Mystic Falls. Mérlegeld kérlek azt is, hogy nemcsak én vagyok olyan elmebeteg féltékeny vámpír, hogy nyakakat harapjak szét és fejekkel diszítsem a főtér macskaköves utcáit. - kacsintottam rá. A szerelemféltés egy igencsak jellegzetes probléma az emberek körében s azt gondolná néhány vámpír hogy mi ebből már kinőttünk. Nem nagyon, ez az őszinte vélményem s ha attól kellene tartanom, hogy az Alexander nevű fickó visszatér, azt hiszem, gyorsan végetvetnék a gyereknapnak.. és az életének is. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki le akarja csapni a kezemből azt, aki fontos nekem. Sőt, nekem már csak Rose maradt.
- Fel fogja venni. - súgtam biztatásul, majd megfogtam a kezét, s úgy hoztam közelebb magamhoz, egy ideig elveszve ujjainak varázsában. - Nem vagyok sunyi, ezt kikérem magamnak! - vigyorodtam el szélesen, majd végigsimítottam arca lágy bőrén. Apró csókot leheltem alsó ajkára, hisz mégis csak itt vagyunk a nyílt terepen, ennél többet nem engedek meg magamnak. Mindig is felfordult a gyomrom a nyílt téren történő enyelgéstől, de ez még nem annyira vészes kategória.
- Van egy ötletem. Menjünk haza, és.. már egy ideje meg akarok veled beszélni valami. - köszörültem meg a torkom. - Te már lehet hogy kinőttél belőle de nekem egyre szimpatikusabb a főiskola gondolata.. újra. - forgattam meg a szemem. Irodalmat még sosem hallgattam például.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 2:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Édes Álom Cukrászda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3 ... 8 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-