A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Gyorsétterem


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
˟ˣ New Orleans vagy ahol épp kedvem tartja ˣ˟
† Hobbi & foglalkozás :
˟ˣ Bizonyos örömök nyújtása ˣ˟
† Humor :
˟ˣ Nyomokban tartalmazok valamennyit ˣ˟



Park Chae Rin ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 25, 2015 8:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



Dominic & Chae Rin


Egy lépéssel megnöveltem kissé a teret kettőnk között. Még mindig ostoroztam magamat az idióta felelőtlenségem miatt de nem hagytam, hogy ebből bármi is látszódjon rajtam. Ilyen még nem esett meg velem a 65 évem alatt mivel mindig is nagy gondot fordítottam az óvatosságra. Szinte már röhej ez az egész. Legalább jó lecke volt, hogy többet soha se bízzam el így magamat amikor már nem bírok magammal. Vagy talán végre nem kéne megvárnom azt a pontot amikor már nem tudom tetteimet teljes kontroll alatt tartani.

Viszont egy bizonyos ponton örültem, hogy csak egy egyszerű ember keresztezte utamat és nem egy vadász. Na az lett volna aztán a kellemetlen szituáció! Szeretném azt gondolni, hogy vagyok annyira erős és eszes, hogy el bírjak egyedül egyel de azért még sem szeretnék egyhamar összefutni azzal aki ezt a „foglalkozást” űzni hobbiként. Mindig is úgy véltem, hogyha betelik végleg nálam az a bizonyos pohár és úgy érzem, hogy már tényleg elegem van ebből az egész élőhalottasdiból akkor majd vigyorogva futok egy vámpírvadász karjaiba, hogy mindennek vessen véget. De ez csak a gyengébb szuicid napjaimon vetődig fel elmémben. Alapjáraton élvezem a létem adta örömöket amiből lehet kevés van de annál nagyobb kaliberűek.

Szememet egy pillanatra sem voltam hajlandó levenni újonnan csatlakozott játszótársamról. Csak köröztem körülötte és méregettem mint valami zsákmányt de nem terveztem bántani. Igaz még fiatal az este és bármi megtörténhet de, hogy gyilkolásra folyamodjak nagyon fel kell húznia az agyamat. De nagy szerencséjére nyugodt pillanatomban fogott ki hiszen már tele a hasam.

Jött is a szokásos kérdés azaz a mi is lennék én pontosan. Nagyon költői és hatásvadász válasz adására nem volt kedvem. Pedig nagyon szép körmondatokban megtudtam volna fogalmazni mint abban a tini vámpíros filmben.

- Lássuk csak. Mi is lennék én?- álltam mellé könyökömet a vállára helyezve miközben drámaian az utca másik felét kémleltem.- Első soron nő nemű élőlénynek sorolnám magamat. De te nem erre vagy kíváncsi igaz?

- Szerintem a választ te is tudod hiszen elég sok mendemonda foglalatoskodik az éjszakai ragadozókkal. Viszont tényleg bőven lenne okod arra, hogy félj.- paskoltam meg mellkasát minta valami jó haver lennék majd finoman elrugaszkodtam és egyenesen elé álltam.

- Mit is kezdjek én most ezek után veled?- tettem fel a költői kérdést miközben a fejemet rázogattam becsmérlően.


Zene || Megjegyzés || ©





Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
wait
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ business man
† Humor :
▸ bittersweet



Dominic J. Clarke ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 23, 2015 5:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Chae Rin && Dominic
what the bloody hell...  

Megpróbáltam felidézni azon történeteket, amiket még régen a fogadott anyám mesélt, éjszakai estimese címszóval. Tudtam, hogy milyen szörnyű lények lakoznak a mesekönyvekben, hogy vannak mumusok és szellemek, vámpírok és vérfarkasok, trollok és óriások, de azzal is tisztában voltam, hogy mindez csak egy írói fantázia, és soha nem volt semmilyen alapja. Elvégre valljuk be, Bram Stoker regénye is elég kevés információn alapszik, amely valójában igaz lett volna. Dracula csakis azért született meg egy fejben, mert karóba húzott másokat, és mert azt állították róla, hogy néha belekortyol áldozatainak vérébe? Teljesen mindegy, hol vagyunk és mennyi idősek, alapjáraton véve minden ilyesmi dajkamesének, ostoba ijesztgetésnek tűnt. Egészen mostanáig. Pár nappal ezelőtt azt tudtam meg, hogy az apám nem is az apám, és az anyám sem az anyám. Az egész életem egy hazugság, és hogy van egy ikertestvérem, aki már régóta kiváltott egy bizonyos átkot. Ő már vérfarkas, míg én sima egyszerű ember vagyok, de valószínűleg ott az a bizonyos... még szócska. Eleinte azt sem tudtam, ez miféle barbárság, miért keveredem bele efféle balgaságokba, és miért pont most, miután leéltem majdnem harminc évet úgy, hogy a vasorrú bábát csak egy meseszereplőnek hittem. Talán már ő is létezik. A most látottak után már nem lep meg semmi.
Készültem volna kihátrálni a sikátorból, mikor szembekerült velem, és úgy kaptam a tekintetemet az arcára, mintha belém is villám caspott volna. - De... hogyan...? - néztem a hátam mögé, ahol az előbb állt, de ott már csak egy testet láttam. A nőt meg magam előtt. Nehéz volt rám hozni a frászt, ő sem ijesztett meg, inkább csak nem értettem, mivel van dolgom.  
Megköszörültem a torkomat, kihúztam magam, és megigazítottam az ingen gallérját, mintha az egyetlen problémám az lett volna, hogy nem áll jól rajtam ez a ruhadarab. - Mégis... mi vagy te? - kérdeztem, majd megráztam a fejem. - Engem elég nehéz megijeszteni. Bár tény, ilyet még tényleg nem láttam soha... soha életemben - nyeltem újabbat. Nem tudtam, mi folyik körülöttem, és hogy ez vajon nem-e egy álom.


©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
˟ˣ New Orleans vagy ahol épp kedvem tartja ˣ˟
† Hobbi & foglalkozás :
˟ˣ Bizonyos örömök nyújtása ˣ˟
† Humor :
˟ˣ Nyomokban tartalmazok valamennyit ˣ˟



Park Chae Rin ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 20, 2015 4:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next



Dominic & Chae Rin


A körülöttem lévő világ egyre inkább kezdett elhalványulni és jelentéktelenné válni. Nagy megerőltetést okozott a külvilágra koncentrálni ami abból adódhatott, hogy jó ideje nem volt lehetőségem rendesen kielégíteni éhínségemet. A napokban rendesen el voltam havazva tennivalókkal. Jóformán a szokásos önmarcangolásomra sem volt időm. Szerényen fogalmazva igazán kelendő vagyok a munkakörömben. Az ügyfeleim közé nem a lecsúszott réteg tartozik hiszen a tarifák nálam meglehetősen magasak. Jóformán luxus cikknek számítok habár ha ezt más mondaná rám egy szó nélkül kibelezném és azzal akasztanám fel valahová. Van bennem annyi tisztesség, hogy visszatérő és fizető alkalmi partnereimet nem csapolom meg. Szóval így kerültem a mostani szituációba.

Számomra sosem volt lehetetlen feladat felszedni férfiakat. Ez most sem volt másképp. Szinte már rekord idő alatt sikeresen behaláloznom egy húszas évei végén járó, enyhén ittas egyedet a közeli bárban. Viszont annyi kitartás és önkontroll nem állt a rendelkezésemre, hogy kitartsak addig amíg az autójához érünk.

Karon ragadtam és ajánlatot tettem, hogy vonuljunk most rögtön kicsit félre. A szerencse a kezemre játszott és sikerült is berángatnom egy a gyorsétterem mellett elhelyezkedő szűk sikátorba. Nem voltam éppenséggel játszadozós kedvembe. Talán kissé túlságosan is erősen a falnak taszítottam majd rögtön a lényegre tértem. Éreztem ahogy elönt a forróság amikor fogaimat a nyakába mélyesztettem, fejemet teljesen ellepte a lila köd. Átlagosan szeretek játszadozni az „étellel” de most teljesen elveszettem minden önuralmamat. Ritka, hogy hagyom a vér iránti vágyamat ilyen szinten eluralkodni. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy sikerüljön idő előtt leállnom, hogy ne öljem meg a szerencsétlent. Nincs humorom egy holtestről gondoskodni ma este.
Ahogy egyre inkább rángatózott szorításom alatt annál nehezebb feladat volt a leállás gondolatával foglalkozni.

Táplálkozásomba hirtelen megzavartak, homokszem került a gépezetbe. Szinte fizikai fájdalmat okozott amikor elváltak ajkaim a nyaktól. Lélegzett, éreztem, hogy még van pulzusa a prédám megúszta ma.

Nem számoltam azzal, hogy lebukhatok. Egy jól öltözött fiatal férfi állt velem szembe meglepett arckifejezéssel. Akaratlanul is elvigyorodtam. Tudtam, hogy bajban vagyok és rettenetesen gondatlan voltam de ezt mind a szomjúságnak tudtam be. Kicsit szégyelltem magamat, hogy ennyi év után is képes voltam egy amatőr vámpír hibájába beleesni.

Na de most már tudtam józanul gondolkodni. Tisztában voltam azzal, hogy semmi szükség nincs szemtanúm megölésére hiszen egy igézéssel megoldhatom a dolgot, hogy ne emlékezzen az egészre. De ha már így hozta a sors miért is ne játszadozhatnék egy kicsit? Hiszen így teli hassal újra megjött  a kedvem hozzá.

Semmi perc alatt a sikátor kijáratánál teremtem elzárva az utat előle. Majd közelebb léptem, hogy a távolságot megszüntessem közöttünk és az arcába hajoltam.

- Remélem nem ijesztettelek meg.- egy győzedelmes félmosoly ült ki a szám szélére miközben az arcvonásait fixírozzam közelről. Öltözékéből és drága parfümének illatából még egy igazi idióta is levághatta, hogy tehetős és fontos emberrel van dolga.


Zene || Megjegyzés || ©





Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
wait
† Tartózkodási hely :
▸ all around the world
† Hobbi & foglalkozás :
▸ business man
† Humor :
▸ bittersweet



Dominic J. Clarke ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 19, 2015 8:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Chae Rin && Dominic
what the bloody hell...

Szeretem kihasználni a fiatalságom által megadatott lehetőségeket. Sokan azt gondolták, mivel már ennyi idősen annyi pénzem volt, mint amennyi másoknak egész életében nem adatott meg összességében... félig töltött csak el örömmel és boldogsággal. A másik én azt súgta a fejemben, hiszen mint a legtöbb emberben, az én fejemben is élnek belső hangok... a másik azt suttogta, hogy mennyire elpazaroltam mindent, és mialatt mások ennyi idő alatt már megállapodtak, családot alapítottak és a többi... nekem nincs ehhez hasonló értékem. De nálam nem érték egy átkozott papír, ami örök életemre összeköt valakivel... aki nagy eséllyel nem engem, hanem a pénzemet szereti. Bánnám is én, élvezze, ha akarja, de én nem mások örömére kerestem ezt a pénzt, hanem hogy végre legyen valami elégtétel az életemben a szörnyűséges életem, a nevetséges kamaszkorom után. Fiatal voltam... de sokakkal ellentétben azonban számomra nem az jelent élvezetet, ha hetente napokat tölthetek másnaposan valahol a lakásom egyik placcán, félmeztelenül.
Felnéztem az égre, miközben kijöttem a gyorsétteremből. Nem éltem az ilyen ételekkel, félreértés ne essék, de akadt itt egy kis elintéznivalóm.
Már besötétedett. Hozzászoktam az évek alatt, hogy az éjszaka gyakran nem a szabad ég alatt érkezik meg hozzám, hanem az irodám tágas ablakából fürkészhetem, ahogyan lemegy a nap... gyakran bámultam a csillagokat, próbáltam közhelyesen megállapítani hogy melyik formál csillagképet, de mindez közel nem volt olyan szórakoztató tevékenység, mint amilyen gyerekként tűnt a tévében. Nem ilyen családban nőttem fel amúgy sem.
Túl korán jött az éjszaka. Csak jött. Én pedig az autót céloztam meg, de akaratlanul is eltévelyedett tekintetem az étterem melletti sikátorba. Hangokat hallottam. És ez elég volt ahhoz, hogy meginduljak abba az irányba. Már láttam is, hogy mi az oka. Egy nőt láttam. Egy férfi nyakán csüngeni. Mit sem értettem, hiszen első ránézésre úgy nézett ki, mintha  nem értek volna el a hotelszobáig. A nő eléggé rámenősnek tűnt, és ki is bukott belőlem egy gondolat. - Menjetek szobára - sóhajtottam fel, de csak egészen addig tartott a szánalmam, amíg fel nem tűnt az, hogy a férfi amúgy majdnem nem is mozdul. - Mi a fészkes... - akadt bennem a gondolat is hirtelen. Ehhez nem voltam szokva. A kemény üzletember most olyasmibe sétált, amire nem volt felkészülve.    


©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 17, 2015 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Heily & Lacey
My life is full of surprises and they just keep on gettin better and better
☄Bocsi, hogy ennyit váratott magára! ☄ Zene ☄ sok
©
A városban való tartózkodásom óta az életem mindenféle szempontból gyökeres változáson esett át. Embert öltem.. méghogyha csak véletlenül is került sor rá és önvédelem volt, akkor is megtörtént. Nem tehetek semmit ellene. Nem fordíthatom vissza az eseményeket, meg nem történtté téve őket.. arra senki sem lenne képes, sajnos. Egy gyilkos lettem. Próbálok megbékélni a tudatával, hála Lucasnak, aki nélkül teljesen összeomlottam volna azon az estén. Kemény fából faragtak engem, nem tartozom a nyápic, mindenen kiakadó lányok közé, akiknek ha meghúzod egy hajszálát, rögtön sírva is fakadnak, de annak a részeges fickónak a halála még egy hozzám hasonlót is padlóra küldött.
Ránézésre a sorban előttem álló lány sem tűnt sokkal boldogabbnak, legalábbis ezt a következtetést vontam le, mikor szembe kerültünk egymással. Mintha, nem tudná, mit rendeljen. Holtbiztos, hogy nem járt korábban gyorsétteremben. Az ember csak akkor látogat ilyen helyeket, ha nincs ideje vagy pénze drága éttermekbe menni. Valamelyik a kettő közül.
Leadom a rendelésemet, majd ezt követően kedvesen bemutatkozok neki, egy kézfogás keretein belül. Heily, ismételem el magamban a nevet, melyet kiejtett az ajkain bemutatkozásképpen. Szép, egyedi keresztneve van. A fura érzés, mintha felerősödött volna bennem, azonban a továbbiakban sem tudtam behatárolni, hogy mi is okozhatja azt. Talán ő is hozzám hasonló lenne?
- Veszíteni valód nincsen - felelem barátságosan, mikor beismeri, hogy valóban nem evett korábban hasonló helyen. - Annyi, hogy kalóriagazdagabb az itteni kínálat, de egyszer mindent ki kell próbálni!- Bíztatom, hogyha már ide tévedt, bátran adja is fel a rendelését, nem veszít vele semmit. Max szerez pár plusz kiló felesleget, de nem hiszem, hogy az meglátszana rajta egy étkezéstől.
- Nem, én is újonc vagyok a helyet illetően. Nem olyan régóta tartózkodom a városban, Marseilles-ből jöttem ide. Hát, te? - Érdeklődöm kedvesen.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
Δ csak téged
† Kedvenc dal :
Δ lips of an angel
† Tartózkodási hely :
Δ norman nyomában
† Hobbi & foglalkozás :
Δ múltam kutatása
† Humor :
Δ elfogytak a poénjaim



Heily Jessie Dornan ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 04, 2015 4:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

heily & lacey

Kicsit még mindig zavarodottan mozgolódom a világban. Nem találom a helyemet, hiszen azt sem tudom mit szeretek, vagy éppenséggel mit nem. Arra sem emlékszem, hogy mire lehetek allergiás így nem maradt nekem más, mint az ösztöneim, amikre kénytelen vagyok hallgatni, mert nem látok más megoldást. Ha egyszerűen csak várnék arra, hogy valami csoda történjen velem, akkor szerintem elég sokáig ácsorognék egy helyben azt pedig nem szeretném. Főleg, mivel már egy fél perc erejéig is annyi gyűlölködő pillantás vetült rám pedig nem is csináltam semmi rosszat. Legalábbis nem mondhatnám, hogy tettem volna. Egyszerűen csak elmerültem a gondolataimban és a legkisebb bajom volt az, hogy eldöntsem mit akarok enni. Nem is tudom, hogy itt szoktam-e enni vagy máshol, de valahogy az illatok hívogattak és a kínálat is eléggé vonzónak tűnt, de van azaz érzésem, hogy nem akarom megkérdezni, hogy miből is készültek azok a dolgok, amik a kínálatot színesítik, de ha finom akkor nem is igazán érdekel, hogy mit eszek. Legalábbis utána már biztos nem és közben sem. Maximum előtte, de a folyamat közben már képtelenség leállni. Legalábbis a kiút nem éppen a legtermészetesebb.
A kínálatot vizslatom, miközben az előttem álló leányzó elmondja, hogy mit is szeretne, vagyis igazából, akit előre engedtem, mert nekem totális agyfagyás volt, de most már legalább tudom, hogy mit szeretnék. Legalábbis azt hiszem, hogy tudom aztán, majd kiderül, hogy jól választottam-e. Félénken de megfogom a kezét és gyengéden megrázom, majd én magam is bemutatkozom. – Heily. – S ebben körülbelül ki is merül mindaz, amit tudok magamra, vagy amire emlékszem. Egy név és kész. Mikor tükörbe nézek is olyan, mintha egy idegen arc nézne vissza rám. – Hát nem is emlékszem, hogy ettem volna valaha ilyen helyen.. De egyszer mindent ki kell próbálni. – Kedves mosollyal válaszolok neki, habár tényleg nem emlékszem semmire. Az is lehet, hogy gyűlöltem az ilyen helyeket most mégis itt vagyok, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. – Te sokat jársz ide?

©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 01, 2015 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Heily & Lacey
My life is full of surprises and they just keep on gettin better and better
☄Remélem elmegy kezdőnek! ☄ Zene ☄ sok
©
New Orleans minden szempontból megfelelt annak, amit hallottam róla. Egy nagyváros tele izgalmakkal, titkokkal és hosszú évszázadokra visszanyúló történelemmel. Plusz, mint kiderült a véletlenekből sincsen itt hiány. Nem lehet véletlen, hogy pont itt váltottam ki azt az átkot, amiről addig semmit nem hallottam. Pedig anyuék általában mindent elárulnak nekem.. még azt is, amiről nem akarok tudni. Hihetetlen, hogy pont erről felejtettek el beszélni. Vagy említettek volna valamit, csak én nem figyeltem oda eléggé? Nem hiszem. Mondjuk, ha jobban belegondolok, anyuból nem tudnám kinézni, hogy embert öljön, még véletlenül sem. Apuval ezzel szemben megtörténhetne.. Nem azért, mert erőszakosan viselkedik, hanem mert van jogosítványa és szeret száguldozni a mercijével. Olykor az adrenalin hajtja. Persze ez semmit sem bizonyít.. Remélem nincsen igazam, mert ha kiderülne, hogy ők tudtak az átok dologról és nekem nem akartak beszámolni róla, ott vér fog folyni és nem az enyém..
A kínálatot kémlelve, a szőke hajú lány váratlanul felém fordult és barátságos hangsúllyal közölte, hogy előreenged. Meglepődtem a hallottakon, hiszen nem értettem, miért teszi meg mindezt. Én ráéek. Nem türelmetlenkedtem, vagy ilyesmi.
- Köszi - felelem egy kedves mosollyal az arcomon, miközben mellé léptem. Éreztem rajta valami furcsát, de hogy mit, azt nem tudnám megmondani. Valami furcsán ismerőset. Nem igazán foglalkoztam a megérzésemmel, hanem inkább a pulthoz léptem és rendeltem, még mielőtt a mögöttünk levőek hisztizni kezdtek volna.
- Egy sajtburgert, egy adag sültkrumplit és kólát kérek. - Adtam fel a rendelésem, majd amíg várakoztam visszafordultam a szőke hajú lányhoz.
-Egyébként Lacey vagyok- mutatkozok be neki, kezemet felé nyújtva barátságos mozdulattal. - Nem tűnsz olyannak, aki gyorséttermekben eszik, sőt inkább valami puccosabb helyen tudnálak elképzelni. - Kíváncsi voltam, hogy miért éreztem rajta azt a furcsán ismerőset. Mondjuk, ha már itt tartunk, neki is furcsa lehetett hallani, ahogy egy hozzám hasonló kislány ennyi mindent megeszik. Mindig is szerettem a hasamat, de amióta megtörtént az átok kiváltása, ha lehet ilyet mondani, még a korábbi adagnál is többet fogyasztok el. Szó szerint farkas éhes szoktam lenni.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
Δ csak téged
† Kedvenc dal :
Δ lips of an angel
† Tartózkodási hely :
Δ norman nyomában
† Hobbi & foglalkozás :
Δ múltam kutatása
† Humor :
Δ elfogytak a poénjaim



Heily Jessie Dornan ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 26, 2015 11:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

heily & lacey

Roppantul nehéz, hogy egyetlen egy emberre tudsz csak támaszkodni és abban sem vagy biztos, hogy igazából ő az igazat mondja. Könnyedén a képembe hazudhat, mert nem emlékszem semmire sem. Idegesít. Nem is kicsit, hiszen nem tudom, hogy ki vagyok. Vagyis a nevemet tudom. Heily. Mégis olyan üresnek hat semmilyen érzés nem kerít a hatalmába. Nem tudom, hogy mégis miért tűntek el az emlékeim, vagy minek a hatására. Egyszerűen nyomasztó, hogy az egyetlen személy, akihez fordulhatok az Norman. Tisztában vagyok vele, hogy nem épelméjű. Nem ismerem, de ő az egyetlen bizalmasom jelen pillanatban. Mert ő talált rám, ő mondta el, hogy ki vagyok. Az is lehetséges, hogy hazugság az egész. Ebbe a sok gondolkodásba, már szó szerint belesajdul a fejem. Annyira felesleges gondolkodni, mert nem lyukadok ki sehova. Nem leszek előrébb egyáltalán maximum csak ténylegesen megfájdul a fejem és teljesen elbambulok, ahogyan most is. Azt sem tudom, hogy mit akarok enni, vagy mit nem. Már azt sem tudom, hogy végül is miért is vagyok itt. Egyszerűen a gondolataim fogságába estem és egy ideig még beszélni sem tudok, de látom velem szemben a türelmetlen pillantást, miszerint várják, hogy kiszolgálhassanak mögöttem pedig morognak, hogy mégis miért fagytam le éppen, de én magam sem tudom. Egyszerűen csak olyan, mintha megváltozott volna a légkör, kiegészült volna valamivel. Az emlékeimet akarom. Azok nélkül teljesen elveszett vagyok és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincsenek többé. Ezt még csak véletlenül sem akarom elfogadni. – Menj előre nyugodtan. – Fordulok a mögöttem lévő lányhoz mosollyal az arcomon, majd felemelem a fejemet és végre a kínálatot kezdtem el pásztázni ahelyett, hogy azon töprengenék, mit rontottam el, ami az emlékeim elűzéséhez juttatott. Egyáltalán véletlen műve volt, vagy szándékosan tettem ezt magammal? Mi lehet, ami ennyire el akarok felejteni? Abból adódóan, hogy a saját véremben ébredtem fel nem következtetek igazán semmi jóra sem.
©
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
Coleman.. i need him
† Kedvenc dal :
Angel With A Shotgun
Wonderwall
Fight song
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
trying to be good at this wolf-thing
† Humor :
spicy



Lacey Queshire ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 25, 2015 9:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Heily & Lacey
My life is full of surprises and they just keep on gettin better and better
☄Remélem elmegy kezdőnek! ☄ Zene ☄ sok
©
Kezdem belátni, hogy itt, Amerikában sokkal gyakrabban történnek izgalmas dolgok, mint odaát Párizsban. Alig egy hete érkeztem meg New Orleans-ba az osztályommal, de az első napokban egy klubban máris sikerült megölnöm egy embert.. Magam sem értettem, miként hozhattam ezt össze, hiszen nem akartam őt bántani, csak védekeztem. Ő jött nekem. Én csak visszaütöttem. Ha nem érkezik meg időben Lucas és  kezd el vígasztalni, holtbiztos, hogy megőrültem volna. Tőle tudtam meg, hogy a szerencsétlen halálával kiváltódott a vérfarkas átkom.. vagyis minden teliholdkor farkassá kell változnom. Brr, ilyesztő, de részben azért izgalmas is! Ám, ha mindez még nem lenne elég, otthonról érkezett egy üzenetem is. Anyu írt, hogy az unokatesóm, Élise szőrén szárán eltünt hazulról és senki sem találja. Mégis hová mehetett? Ő nem szokott csak úgy lelépni, nem az ő stílusa. Segítenem kellene a keresésében, de ideát nem igazán tehetnék sok mindent.. hiszen, mi a fenéért jönne át az Államokba? Kötve hiszem, hogy elhagyta volna az országot, legalábbis bízom benne, hogy Párizson belül maradt. Különben sem lenne hová mennie.. vagy mégis?
Miközben ilyen s ehhez hasonló gondolatok keringnek a fejemben, lábaimat megszaporázva egyenesen egy gyorsétterem fele tartok kívételesen egyedül téve meg azt a néhány métert, mely a hotel és a kajálda között volt. Alig tudtam lelépni a többiektől. Magányra vágytam, nem volt kedvem a többiekkel hülyülni, különbenis.. annyira untam már a szokásos viselkedésüket. Szerencsére nem volt messze a gyorsétterem. Barátságosnak tűnt az épület kívülről, így rögtön át is léptem a küszöbét. Belépve a helyiségbe egyenesen a pult fele indultam el, hogy rendelhessek magamnak valami finomat. Miközben a kínálatot böngésztem, a tekintetem megakadt egy ismeretlen szőkeségen. Általában nem szoktam hozzá hasonlókat látni odahaza egy ehhez fogható étkezdében. Őt egy ennél sokkal puccosabb helyen tudnám inkább elképzelni. Mivel a lány előttem volt a sorban, várnom kellett a kiszolgálásra, de addig is a kínálatot fürkésztem.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 04, 2014 1:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
folyt. köv. Palace royale hotel
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 10:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vonásai hirtelen keményednek meg, és várható volt, hogy morogni kezd. Igazán, ha a helyében lennék, én is valahogy így reagálnék, másrészről viszont ez a logikus. Gondolnom kell magamra. Sőt, én mindig magamra gondolok és ha a biztonságomat fenyegeti az, hogy ő többet tud rólam a kelleténél, nem fog semmi és senki visszatartani attól, hogy kiigézzek belőle mindent, amit csak tud rólam. - Egyelőre vedd figyelmeztetésnek.. - adom be a derekam végül. Baj lehet még ebből, nem is kicsi. - Nem adtál okot, hogy kételkedjek benned.. - mondom el az indokot is azonnal, mielőtt még bármi mást beleképzelne. Igyekszem nem keverni azt, hogy egészen megkedveltem azzal, hogy talán potenciálisan veszélyt jelent rám.
Furcsállnám reakcióját, ha nem az lett volna a célom, hogy teljesen az ujjaim köré csavarjam őt, de azt hiszem, még mindig nem sikerült teljesen. Ennek ellenére elégedetten nyugtázom, hogy csáberőm egy cseppet sem kopott meg.
- Egy-egy pillanat erejéig mindig megrémisztesz a hozzáállásoddal - ismerem el az igazságot, amiért ismét hatalmas szemeket meresztek rá. - Kezdem elhinni, hogy valóban nem vagy ép... - vigyorgok rá, miközben felsegít, majd elindulunk kifelé.
- Palace Royal.. Ha jól emlékszem.. - idézem vissza a hotel nevét. - Hmmm.. Talán nem fogok drámázni miatta.. - forgatom a szemeimet. Tetszik nekem a motorozás.. Ki tudja, talán még arra is ráveszem, hogy tanítson meg rá.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 9:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Elvigyorodom önfeledt örömmel, mikor azt mondja, szeretné a társaságomat élvezni máskor is. Ezek szerint... talán bejönnék nála?
Csak akkor húzódom kissé hátra megütközve, mikor igézést emleget.
- Nem rajongok az ötletért - dünnyögöm. - Mégis, mi a fenét mondhatnék rólad? Vagy épp kinek? Alig ismerek valaki a városban. És hidd el, nem azzal kezdenék senkinél, hogy kit ismertem meg. Amiket elmondtunk egymásnak, az mind köztünk marad. Az meg már csak plusz pont, hogy nem szeretem, ha az agyamat izélgetik - rázom meg a fejem, aztán pénzt dobok az asztalra, kifizetve a fogyasztásunkat.
A szám kiszárad, mikor végigsimít az arcomon, és kissé bosszant a reakcióm. Te jó isten, hány éves vagyok, 15? De bárhogy is, ennek a lánynak a puszta érintése felkavar.
- Igen... bármikor. Legközelebb is, és amikor csak akarsz - erősítem meg aztán amit már mondtam, és csábítóan nézek a szemébe. - Neked is jó, és nekem is jó. Akkor miért mondanék nemet? - állok fel, és kezem nyújtva felsegítem őt is.
- Elviszlek, ha megmondod a szálló nevét, és ha nem zavar, hogy kb addig kell keresnünk, mint egy kajáldát. Igazság szerint remélem, még tovább is. Addig is élvezhetem a társaságodat.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 8:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Kapásból nevetésben török ki válaszát hallva. Igen, valami ilyesmire számítottam tőle, már amennyire tudhatom, hogy mire számíthatok. Minden esetre sosem voltam könnyű eset és amennyire még önmagam vagyok, ezt a tulajdonságomat nem is szeretném levetkőzni. Talán őt is az őrületbe fogom kergetni.
- Igényt tartanék a ... társaságodra.. - fogalmazok szándékosan így, holott annál azért kicsit többre is. A titokzatosságom viszont ebből a szempontból előny. Már amennyit megőriztem belőle, hisz mennyi mindent kifecsegtem.. Hajaj...
- Meg kellene igéznem téged, hogy tartsd a szád.. - sóhajtok hatalmasat. Ez némiképp megnehezíti a dolgomat. Olyan jól szórakoztam, nem akarom, hogy elfelejtse az estét, meg engem, viszont annyira meg nem megy még profi módon az emlékek blokkolása, hogy csupán a részleteket hagyja figyelmen kívül. Nagy dilemma, hogy vállalom-e a kockázatot és túlzottan nem is tesz boldoggá.
- Amikor csak kedvem tartja? - kérdezek vissza somolyogva. - Legközelebb.. - kacsintok rá és végigsimítom arcát. - Elvinnél a szállóig? - szegezem neki aztán a kérdést. Igazából azt sem tudom, hol vagyunk most...
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 8:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Fér még pipa a listámra - hunyorgok hamiskásan, aztán nagyot sóhajtok, mikor végül nemet mond. Számítottam erre... vagyis, nem is tudom, mire számítottam igazán. Vámpír, méghozzá tüzes és vérmes, akár igent is mondhatott volna. Ugyanakkor persze nő is, és el kell fogadnom, hogy nem mindegyik könnyen kapható. Ami persze csak még jobban tetszik nekem. Életre kelti bennem a vadászösztönt.
- Ezek szerint lesz legközelebb? - biccentem a fejem oldalra, szinte a tekintetemmel simogatva őt. - Vagyis hát... én szeretném, ha lenne legközelebb. Szívesen találkoznék veled még... ha te is akarod - hallgatok aztán el, és az asztal alatt keresztbe téve a két ujjamat drukkolok, hogy igent mondjon nekem. - Bármikor ihatsz belőlem, amikor csak kedved tartja - húzom el még azért előtte a mézesmadzagot.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Úgy tűnik, most ő kényszerül arra, hogy visszafogja magát, de kifejezetten jó pont, hogy engedi érvényesülni az én akaratomat és nem mászik rám. Csak.. Finoman próbálkozik, ami meglehetősen szórakoztat. Mégsem ellenkezem, mikor apró csókokkal halmozza el nyakam érzékeny bőrét, oldalra billentett fejjel adok neki zöld utat. Csupán elnyíló ajkakkal sóhajtok egy nagyot. Rekedtes suttogása mosolygásra késztet, pedig már tudom mit fogok mondani az ajánlatára.
- Hányadik pipád lenne ez azon a listán? - évődök vele egy picit. Rátesz még egy lapáttal a csábításra, ahogy simogatása nyomán végigborzongok, de végül megrázom a fejem.
- Talán legközelebb.. - súgom vissza neki kacér mosollyal. Már, ha lesz legközelebb. Persze erre más korábban benyújtotta az igényét, de sosem lehet tudni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 7:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Viszonozza a csókomat, és épp kezdek feloldódni a jóleső érzésekben, de sajnos túlságosan hamar elhúzódik tőlem. Nagy levegőt veszek, de nem erőszakoskodom. Nincs hozzá kedvem, hogy ezúttal durvább módon kapjak egy harapást. Ennek ellenére viszont a derekát nem engedem el, aztán gondolok egyet, és most én temetem az arcom a nyakába. Én persze nem harapom meg, tudom, mivel jár egy vérfarkasharapás egy vámpír számára. Harapás helyett apró csókokkal borítom az ütőerét, majd levegő után kapkodva nézek a szemébe.
- A motorom kinn áll - súgom halkan a fülébe - nincs kedved eljönni a lakókocsimba? - simítok végig a hátán. Ha igent mond, az csak jó. Ha nem... azt hiszem, akkor is találkozni akarok vele ezek után is. Kamaszkorom óta, mióta Simeonét megismertem, egy lány sem nyűgözött úgy le zsigerből, ahogyan ő.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 7:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Ha valamiben nem változtam, hát az az, hogy imádok játszadozni. Persze most már ésszel teszem. Egyszer épp elég volt megtanulni, hogy a legjámborabb emberből is sikeresen kihozom az ördögöt, Chriest-tel pedig jobb, ha vigyázok. Nem tudhatom biztosra, kivel állok szemben. Egyelőre úgy tűnik szépen csűri-csavarja a szálakat és a tetejébe még szexi is.
- Azért mázlim van, hogy te nem szomjazol a véremre.. - bököm oda még, majd figyelem a reakcióját. Sajnálatomra túl gyorsan rájön, hogy csak színjáték volt az egész, a következő pillanatban pedig apró nyekkenést produkálok, mikor szorosan magához ránt.
Engedek heves, követelőző csókjának, és átadom magam az érzésnek, hogy a karjában tart. Élvezem az erejét, amivel öleli a derekam, de eszemnél maradok. Legalábbis nagyon próbálkozom vele, és én húzódom el először. Higgye csak azt, hogy ennyi volt a jussa.. Nem tartozik rá, hogy legalább annyira akartam a csókját, mint a vérét.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 5:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Az intenzivitás mértékéről nem tudok neked mit mondani. Két fajhoz tartozunk, és noha sok mindenben hasonlítunk, mégis rengeteg a különbség - fejezem be a kaját, és megtörlöm a számat, majd kissé lelombozva hallgatom, ahogy finoman bezárja a kaput. Hát, ezek szerint ne is reménykedjek semmiféle folytatásban. Aztán rájövök, hogy csak a bolondját járatja velem. Vigyorogva megcsóválom a fejem, és még közelebb araszolok, hogy a testem immár az övéhez érjen.
Megrezzenek, mikor olyan közel hajol, hogy szinte milliméterek választják el ajkát az ajkamtól... és a szavak, amiket súg, teljesen elveszik az eszemet. Még mielőtt meggondolnám, mit is teszek, lecsapok a szájára. Éhesen, vadul, szenvedélyesen, és derekánál fogva erősen magamhoz szorítom. Alig egy-két órája ismerem, mégis ellenállhatatlanul vonz hozzá valami. Megfordul a fejemben, hogy ez valamiféle igézet lehet-e, de nem foglalkozom tovább a dologgal. Ha az, akkor is élvezem, és kész.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 4:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Valahogy úgy.. - forgatom meg a szemeimet. - Szeretsz dirigálni is, ugye? - nevetek fel, és nem is veszem zokon. Ez valahogy most nem élet-halál kérdés.
- Hasonló tapasztalataim nekem is vannak.. - bólintok felé. Azt hiszem elég tapasztalt vagyok, ha farkasokról van szó, annak ellenére, hogy Chriest vérét kóstoltam először közülük. Ám ember voltam még.. - De azt mondják, hogy újszülöttként minden sokkal intenzívebb.. - nyalom meg ismét a szám szélét és újra falatozni kezdek.
- Nem vagyok a hagyományok híve.. Tudod, éppen azt hagytam magam mögött - húzom el a számat. Az ujjaim köré akarom csavarni, elhitetni vele, hogy nem kap cserébe semmit. Kegyetlen lennék? Megeshet.. Pedig már az elején sejtettem, hogy mire megy ki a játék. Ennek ellenére felettébb élvezem.
- Valóban? - vonom fel szemöldökömet. - Nem vagy elég bátor? - hajolok közelebb hozzá, és a szavakat évődve súgom az ajkaira. Egy csók.. Kifejezetten megérdemli.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 4:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
- Egyél sajtburgert is. Ettél már vért. Kombináld néha a kettőt. Azt hiszem, mindkettőre szükség van - kezdek magam is újra falatozni, és jókora kortyokkal öblítem le az ételt.
- Igen, pontosan jól érted - vigyorgom el magam. - Imádom, ha.... szóval, ha egy nő ezt teszi velem. Persze, volt kapcsolatom halandóval is, de a nyomába nem ér ennek - legyintek. - Az igazságot megmondva viszont, ahhoz vagyok szokva, hogy kapjak folytatást is - nevetek halkan, majd biccentek.
- Perverz, őrült, különleges... mondhatsz rám, amit akarsz - nézek aztán Gwen szemeibe. - És ez az őrült alak már percek óta azon gondolkozik, hogy nagyon meg akar csókolni téged.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Egy picit még bódult voltam, furcsa dolog ez az ösztönös kényszer.. Még akkor is többre vágyom, mikor már fizikailag lehetetlen lenne többet kapnom. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, méghozzá elég komoly, de nem mondtam ki. Elég volt magamban feltennem. Hosszá fogok ehhez szokni valaha? Nyilvánvalóan nem.
- Ezek után nem fogom beérni a sajtburgerrel.. - pislogok magam elé vigyorogva. Nem zavar érintése, ahogy közelsége sem, bár valószínűleg még mindig a szerencséjét kísérti, amiért ilyen hamar, ennyire közel hajol hozzám. Újra megkísért az illata, a véréé, ami a még friss sebéből szivárog.
- Szóval felizgat, ha a véredet szívják? - értelmezem a hallottakat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen személyes információkat köt az orromra, egy kis elképedést is hallhat a hangomon, de ezt hamar el is hessegetem. - Ebben az esetben... - harapok a számba és jelentőségteljesen elhallgatok. - Tudod mit? Gyűjtögetem rád a jelzőket.. Bolond, perverz.. Van még valami, amiről tudnom kellene? - döntöm oldalra a fejem incselkedve.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 3:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Erőt kellett vennie magán, hogy ne essen újra nekem, de aztán - még ha nehezen is - de lenyugodott. A tűz lassan kinyúlt a szeméből, az arca visszaváltozott, és már arra is képes volt, hogy értelmes szavakat préseljen ki magából.
- Bíztam benne, hogy ízleni fogok neked - mondom kaján hunyorgással. - És egyébként nem okoztál fájdalmat. Hozzászoktam... már akkor, annak idején is. Tudod... - húzódok még közelebb, és kezem még most sem veszem le a derekáról - nem véletlen, hogy ezt megengedem néha, egy-egy fajtádbelinek. Hatással van rám a dolog... ha érted, mire célzok - kacsintok, aztán egy szalvétával letörlöm a nyakamról a vérfoltokat. - Nevezhetsz perverznek is, ha akarsz, nem sértődöm meg érte.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 3:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Nem éreztem mást, csak a vére ízét és az illatát, olyan csábító volt, teljesen megrészegített, ahogy az elején a tudat is, hogy most nem erőszakkal veszem el, hanem ő ajánlotta fel.
Úgy érzem, túl hamar akar leállítani, még nem akarom abbahagyni. Teljesen az ösztöneim hatása alá kerültem, nem érdekelt, hogy ha folytatom, meg is ölhetem. Gondol ő erre helyettem is, mert hirtelen szakítja ki magát szorításomból, engem pedig mély hangja zökkent ki a vérmámorból. Egy hosszú pillanatig úgy érzem, ölni tudnék még egy kortyért, de aztán szépen lassan visszatér a tudatom annak köszönhetően, hogy hátradőlök és lehunyt szemekkel zihálva próbálom kizárni aromáját. Még mindig érzem. Lenyalom a számon megülő vércseppeket, mielőtt még kárba vesznének, és csak azután válaszolok neki, hogy légzésem lenyugodott.
- Tudtam, hogy finom falat vagy.. - terül szét elégedett mosoly a képemen. - Khmm. Bocs, ha fájdalmas volt.. - köszörülöm meg aztán torkomat. Nem szokásom mások elnézését kérni, eddig legalábbis nem volt, mert elvettem, amit akartam. Most kaptam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 3:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Érzem, ahogy őt is elkapja a hév, ugyanúgy, ahogy engem. Felizgat amit tesz velem... minden értelemben. Nem véletlen, hogy annak idején annak a vérszívó nőnek miért engedtem, hogy ugyanezt tegye velem.
Megrándulok, ahogy fogait még mélyebbre vájja belém, és megérzem, hogy itt az elég. Nem tudom, szép szóra vajon le fog-e állni, gyanítom, hogy nem, így hát szinte kirántom nyakam a fogai alól, az sem érdekel, hogy fáj, és felsebez.
- Elég - mormogom, és nyakamra tapasztom a kezem. A vérfarkas lét áldása, hogy ugyanolyan gyorsan gyógyulunk, mint a vérszívók.
- Ennyi elég - ismétlem el, és levegőért kapkodva nézek az arcába. A vértől vörös ajkai szinte megszédítenek. Vajon milyen érzés lenne megcsókolni? Aztán önmérsékletre intem magam. Nem biztos, hogy díjazná ezt a tettemet. Aztán kissé elmosolyodom, és a derekára csúsztatom a kezem, ahogy a bárban is.
- Jó volt? - kérdezem halkan. - Mert nekem tetszett - teszem hozzá, hogy tisztában legyen a hozzáállásommal.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
♡ my demons
♡ yellow flicker beat
♡ i hate u, i love u
† Tartózkodási hely :
❥ New Orleans



Gwendolyn Lowell ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 03, 2014 2:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Ittam már boszorkányból is, a vére majdnem olyan erős volt, mint amit most nyelek nagy kortyokban. Egy halandó gyengeségével viszont nem hasonlítható össze.
Állkapcsom összeszorul, ahogy fogaimat mélyebbre vájom, most nem tudok azzal foglalkozni, hogy okozok-e neki ezzel fájdalmat. Érzem rezdüléseit, mikor teste megfeszül, de nem állok le. Nem tudok és nem is akarok. Többet kell kapnom belőle, méghozzá most azonnal. Behunyt szemekkel élvezem az ízt, amit minden korty után érzek és halkan felnyögök, mikor megérzem simogató kezét a hajamon. Ösztönösen vonom még közelebb magamhoz, mintha attól tartanék, hogy valaki el fogja venni tőlem...
Bátorítását hallva sem nyerem vissza az önkontrollt, anélkül is folytatnám, de így még nagyobb erővel szívom az erejét. Hatalmas kortyokban tüntetem el, pedig ma már volt egy áldozatom. Ennek ellenére nem vagyok képes megállni, még akkor sem, mikor azt érzem, hogy gyengülni kezd a pulzusa.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Gyorsétterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-