Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 28, 2013 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Nem tudom, hogy mitől lett hirtelen ilyen boldog. Ennyire örült volna annak, hogy elfogadtam a segítségét? Meglepődtem a reakciójától. Én is elmosolyodom.
-Hát ha mész valamire az ügyben. -vállat vonok, halkan felnevetve. -Persze, megadom, bár előre szólok, hogy nem vagyok mindig elérhető rajta, mert általában vagy el, vagy otthon hagyom. Nem vagyok nagy telefonos. -szemet forgatok a magam bénaságán, majd ismét felnevetek. Megfogom a cetlit, amit ad. Letépem a sarkát, és arra írom a számomat, hiszen semmilyen papír nincs nálam.
-Hát remélem, és köszönöm. -hálás tekintettel fordulok felé. Nagyon kedves volt velem, érthetetlen okokból. Én nem ezt szoktam meg, de örülök, hogy volt alkalmam megtapasztalni.
-Azt hiszem, most mennem kell. Még szállást is kell találjak. A közelben láttam egy hotelt. -bökök annak az irányába. -Valószínű ott leszek. -ismét elmosolyodom, miközben felállok.
-Nagyon köszönöm a segítséged, sokat jelent, ha esetleg találnál valamit elérsz a számomon. -mondom, miközben biccentek egyet, köszönésképpen, ám intek is a kezemmel, miközben már szinte az ajtónál vagyok..

[Folyt.: valamerre]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 25, 2013 7:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

A vigyor, ami az arcomra kúszott, amikor igent mondott, szinte letörölhetetlennek bizonyult. Igen! Segíthetek neki megtalálni az anyját, aki világra hozta. Talán az apjáról is találok némi információt, és akkor boldog lehetek, hogy végre segíthettem valakinek. Lexi büszke lesz rám, ha meghallja, kezdenek visszatérni az emberi dolgaim, és kezelhetően. Én pedig magamra leszek az, ha összehozhatom őt a családjával. Feltéve, hogy akarják, de azt nem fogom hagyni, hogy eldobják magától.
- Örülök, hogy így döntöttél, Emmie - szelídítettem egy mosollyá a vigyort az arcomon. - Megadom a számomat. Ha gondolod, te is megadod a tiédet... De ha nem, akkor majd keresel - húztam elő egy papírt meg egy tollat a táskámból, majd ráfirkantottam az elérhetőségemet meg a nevemet, és odacsúsztattam hozzá. - Meglátod, előbb meglesz, mint gondolnád - kacsintottam rá. Lassan majd mennem kéne... Talán már most nekiállok, de ha nem is, hát valahogy ideje lenne végre bejutni a Gilbert-házba, ahol hónapok óta nem jártam, mert képtelen vagyok belépni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 22, 2013 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Jenna & Emmie

Csöndben végighallgatom, nem válaszolok, nem is tudnék semmit mondani. Hogy "sajnálom", vagy, hogy "legalább nem vagyok egyedül". Elcsépelt válasz az összes, amit még ösztönből is kimond az ember, de én inkább meg sem szólaltam, jobb ez így, semmi olyat nem mondtam, ami esetleg bántó, vagy bugyuta lenne. Csupán biccentettem, és féloldalasan elmosolyodtam. Végül is az unokahúga története jól végződött, ha értelmesen fogtam fel az egészet, és remélem, hogy az én keresésem is happy enddel fog záródni, mint a filmekben. De ha nem, hát nem, akkor biztosan ezt írták meg nekem a nagykönyvben. Legalábbis kiskoromban mindig ezt sulykolták belém. Lényegtelen.
Ismét győzködni kezd, picit biztat, hogy menjek bele az ajánlatába. Jobban meggondolva, nincs vesztenivalóm. Semmi. 
Talán tényleg tudna segíteni. 
Finoman megvonom a vállam.
-Nem is tudom.. -sóhajtok. -Végül is, nincsen semmi vesztenivalóm. -ismétlem magamat, majd bólintok egyet. -Hát akkor legyen. -elmosolyodom. -De csak ha nincsen terhedre. -kérdőn pillantok rá. Lehet tényleg tud segíteni! Egyszerre önt el a boldogság, és a fel nem készültség félelme.. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 22, 2013 12:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

(Hope)

Elnevettem magam Hope válaszán, és alaposan végignéztem a kínálaton. Egy pillanatig töprengtem... majd ráböktem az egyik süteményre, és diadalittas mosolygással vágtam rá.
- Én csokitortát eszem. Te mit szólsz hozzá? - kérdeztem, kíváncsian nézve a szemeibe, és várva a válaszát.
Ki hitte volna, hogy egy nap még itt fogok sütizni egy cukrászdában Hope-al... életem csillagával, legősibb értelmével, és egyik legcsodásabb angyalával... Annyira régen láttam már, és annyira rég lehettem már vele így kettecskén... Igaz ugyan, hogy sajnos biztonságban nem vagyunk, de... most itt mégis olyan, mintha abban lehetnénk. Nincs itt Curtis mocska. Szerintem azt sem tudja mi az a cukrászda...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 20, 2013 6:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Semmi probléma? Mégis mibe keveredhetett ez a lány? Elképzelni sem tudom mi lehet ez az egész telefonhívásos dolog. De az tény és való, hogy megijedt tőle. Valami nincs rendben itt!
Mikor hirtelen feláll és távozni készül másra nincs is időm csak, hogy kinyögjek egy "rendben, szia"-t. Persze én nem fogok így sietni, ha már megrendeltem a sütit és a narancslevet, akkor el is fogyasztom. Hát hová is sietnék annyira? Az ég világon nincs semmi dolgom. Elvégre most költöztem ide. Talán épp itt lenne az ideje, hogy keressek magamnak valami munkát, mint ahogy azt az összes többi ember teszi.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 18, 2013 4:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Gondoltam, hogy a vadászlány nem ijed meg majd az én sopánkodásom ellenére sem... de az aggódásom tényleg valódi volt. Kirázott a hideg, mikor megláttam a számot, és nem akartam, hogy az történjen most is, ami akkor történt mikor megérkeztem. Nem akarok még egyszer OLYAT! Mikor a pincér megérkezett egy bankót adtam a kezébe, majd gyorsan a kezemmel arrébb hessegetem. Ez nem szokásom, de muszáj volt, mert még pár szót szerettem volna váltani Courtneyval.
- Ne is hidd! Okos vagy te, látom, de hidd el tényleg csak azért mondom, hogy ne legyen semmi probléma.- törlöm meg a számat a szalvétával és kiszülök felállni.
- Te remek vadász lehetsz! Köszönöm és a névjegyedet tényleg megtartom, de most jobb ha megyek.- mosolygok rá és érzem, hogy végre ez egy újabb őszinte mosoly. A kezemmel még intek egyet a lánynak és a szívem egy kicsit fáj... sajnálom, hogy ilyen gyorsan be kellett fejeznünk a találkát, de most szükségem van valakire... egy olyan személyre, akinek a vállán kisírhatnám magam és akinek végre elmondhatom ezt az egészet... Szükségem van a legjobb barátnőmre!

/Külváros/
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 18, 2013 8:54 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Nem tudom mire gondoljak, vagy mit tegyek. Nagyon...különös. Hiszen ez a lány egy pillanatra úgy tűnt mintha halálra rémült volna. Mégis ki hívhatta? Segítségre lenne szüksége? Hát én pont azért vagyok most itt, hogy segítsek...
- Hát rendben. Elfelejtem, de azt nem mondom, hogy el hiszem a mesét. - Megrázom fejemet lassan, majd szemeibe nézek és folytatom. - Azt ugye tudod, hogy segítek ha bajban vagy? Én tudok magamra vigyázni, ne aggódj értem. - Mondom aggódó tekintettel. Egy biztos, valami itt nagyon nincs rendben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 16, 2013 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Nagyon megijedtem a hívást látva. Fölösleges lenne ezzel zavarni Courtney-t, na meg ez nem is a beszélgetéstémánkhoz tartozik. Az aki felhívott nem rendelkezik természetfeletti erővel, csak felettem uralkodik. Féltem, hogyha itt maradok, ha a lánnyal maradok még akár valami baja is lehet, de nem búcsúzhattam el tőle ilyen gyorsan és rondán. Éreztem, hogy a színészi képességeim kezdnek eltűnni. A kezem is lassan remegi kezdett, de ezt ügyesen eltakartam az asztal alatt. Az alsó ajakamba haraptam és egy megmagyarázható válaszon törtem a fejem.
- Semmi baj, csak felhívott valaki, hogy ne felejtsem el, hogy mára még van egy - két tennivalóm. mondom neki, majd gyorsan kihörpintem a maradék italomat és a pincér után kémlelek.
- Kérlek, a saját és az én érdekemben is, hogy felejtsd el ezt az egészet! Courtney, semmi nem történt. - mosolygok rá, miközben még mindig a pincért várom.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 16, 2013 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Van abban valami amit mondd. Ha ismered az ellenséged, tudod mit kell a tudtára adni. És néha tényleg jó ha mindent tud rólad. Akkor könnyen meg lehet lepni valami újal.
- Igen. Valószínűleg most igazad van. Néha tényleg jó, ha mindent tud az ellenség. De szerencsére én nem vagyok az. - Én is eleresztek egy halvány mosolyt, majd ismét végighallgatom.
- Ami azt illeti legjobb barátnőm. Jobban megbízok benne, mint magamban. És nyugodj meg...önszántamból csináltam mindent. - Jól esik, hogy aggódik értem. Azt hiszem még senki nem igazán aggódott. És nem is csodálom. Soha nem ismertem a szüleimet, nem éreztem igazi anyai szeretetet. Jó...persze semmi baj nincs az örökbefogadó szüleimmel, de mégis más. Egyedül Hayley óvott mindentől. Tényleg mintha csak testvérem lenne.
- Nem leányálom. De azt tudni, hogy segíthetek több emberi életen, mindent megér. Még ha ők ezt nem is tudják meg soha. - És jobb is lenne ha ez az egész természetfeletti világ titok is maradni. Bele sem merek gondolni mekkora zavargás törne ki ha kitudódna.
- Valami baj van? - Kérdezem mikor meglátom arcát. Ki hívhatta, aki így megrémítette? Hiába is próbál álarcot ölteni...láttam!
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 16, 2013 1:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

- Tudod, néha az a legjobb taktika, ha mindent elárulsz magadról.- húztam egy kisebb mosolyt az arcomra, majd elfogyasztottam az utolsó kis szelet süteményt a tálamból, az italomból még volt egy kevés, de mielőtt kihörpintettem volna reagáltam a válaszára.
- Biztos nagyon jóban vagy azzal az emberrel. De ugye nem akaratod ellenére képzett ki?- teszem fel a kérdést, kicsit aggódóbb hangon. Hisz ez a lány még nagyon fiatal... és ha valami olyanba rángatták bele, amiben nem is akart részt venni...  Az borzalmas dolog lenne a falkatársamtól!
- Félre ne érts, örülök annak amit mondtál. Hogy nincs problémád a farkasokkal.... de a te szakmád sem egy leányálom! Biztos ezt akartad?- kérdezem tőle már kicsit lazább, nyugotabb hangon. Majd mikor a vizemért nyúlok, hirtelen megcsörren a mobilom.
- Fogalmam sincs ki az... mindjárt kinyomom. Jajj olyan buta vagyok, hogy nem halkítottam le!- mondom, majd leteszem a poharat és a kezemben fogom a kis telefonom. Majd mikor meglátom a kiírást az arcom hirtelen falfehér lesz és a félelemtől, inkább gyorsan megszakítom a hívást, nehogy Courtney meglássa a nevet.
- Kész is! Egy kis semmiség...- mondom megjátszott nyugalommal.[/color][/color]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 15, 2013 11:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Mondjuk szerintem nem is egy gyilkos alkata van. Soha el nem képzelném róla, hogy valaha is megölt valakit. Egy ilyen csodálatos és kedves nőről senki sem tudna rosszat gondolni.
- Tudom, de akkor sem ismersz. Ebben a városban pedig nem túl jó bárkiben megbízni. Persze...ezzel nem azt mondom, hogy nem bízhatsz bennem! - Felnevetek. A végén még elijesztem magamtól a sok ostobaságommal!
- Nos hát, engem épp egy vérfarkas képezett ki. Ő mesélt nekem mindenről. Meg hát miatta is költöztem a városba. Segítenem kell neki, bár még azt sem tudom miben. - Megrántom vállamat, mintha csak egy átlagos dologról beszélnék. - Így hát már azt is megértheted, hogy miért nincs bajom a farkasokkal. - Elmosolyodok oldalra billentett fejjel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 8:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Szóval Emmie... jó lesz megjegyeznem, hogyan is becézik, bár nem biztos, hogy fogunk valaha is találkozni, ha nem fogadja el a segítségemet. Persze kicsi ez a város, meg minden, de azért nem ennyire. Pedig a rövid beszélgetésünk alatt igazán kedves lánynak találtam, és ami még furcsább, mintha már ezer éve ismerném őt... vagyis a személyiségét. Figyelmesen hallgattam a meséjét... amiben burkoltan benne volt, hogy örökbe fogadták, a szívem pedig automatikusan elszorult. PEdig mondta, hogy ne sajnáljam... és nekem nincs is miért. Nem értem meg az ő helyzetét, mert engem a saját szüleim neveltek, de amikor Elena igazi anyja lemondott róla, akkor megismertem, milyen ez az egész... Bár Mirandáéknál jobb szülőt keresve sem kaphatott volna, ráadásul rokonok is voltak, de talán... megérdemelte volna, hogy az igazi anyja nevelte fel. Nincs jogom ítélkezni felette... nyilván neki is oka volt arra, hogy nem ő nevelte fel, de hát ezen mindenki elgondolkodik néha...
- Értem - bólogattam, amikor befejezte a mondanivalóját. - Nos... ez mindig is nehéz dolog volt. Mármint az unokahúgomat is örökbe fogadták... az egy érdekes procedúra volt, és végső soron családban maradt, de tudom milyen ez - magyaráztam. Ő persze nem tudta meg Mirandáék halála előtt... később akarták elmondani, de már nem volt rá idejük. És most, talán segíthetnék neki. Igen, segíteni akarok, és ha nem hagyja, akkor is megteszem! Miből tart nekem rávenni, hogy fogadja el az ajánlatomat? - Nézd, Emmie... - kóstolgattam a becenevét. - Szeretnék neked segíteni. Kérlek... velem sokkal többre mennél, mint egyedül. Meglásd, hamar megtalálod a szüleidet, ha segítek - biztattam mosolyogva.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 10, 2013 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Jóérzés volt beavatni a ebbe az egészbe a vadászlányt. Nem vagyok az a nagyon pletykálkodós típus, de úgy gondolom talán ez segít majd neki is jobban felmérni a természetfeletti lényekkel való dolgokat.
- Tudod szeretem a falkámat és imádok farkas lenni, de a gyilkos szerep hozzám bizony nem áll közel. - avatom be még jobban a részletekbe.
- Fájdalmas sebek, de nem idegennek mesélem, hisz ha az emlékezetem nem csal, akkor már be is mutatkoztunk egymásnak.- eresztek el egy kisebb poént, majd kavarom a szívószállal a vizemet.
- Nos igen hibák... nekem abból van egy pár...- erőltetek magamra egy kisebb mosolyt.
- De mondcsak.... szabad megkérdeznem, hogy te honnan tudsz ennyi mindent a farkasokról? Azt hittem titeket csak a vámpírok ellen képeztek ki.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
rihanna - stay ft. mikki ekko
Tartózkodási hely :
seattle ♑
Hobbi & foglalkozás :
i show the way for my humans ♑
Humor :
not so delicious ♑



A poszt írója Tamara C. Sonne
Elküldésének ideje Vas. Jún. 09, 2013 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Furcsa érzelmek furcsa egyvelege kezdte uralni elmémet, ahogy láttam, ő miként néz a helyre. Nem tudtam hogy hogyan viszonyuljak hozzá, hisz olyan furcsa és kínos volt mindez. Az apám volt, mégis a külsőnk alapján ezt senki nem ítélné meg. És ez elég meredek, nem?

- Nem is tudom. - súgtam, mindent nagyon szemügyre véve, majd halványan elmosolyodtam, és apára néztem. - Szerintem egyforma az ízlésünk. Válassz te! Nézzük, tényleg így van-e. - mondtam széles mosolygással már. Tudni akartam, hogy a szemünk színén kívül van-e valami közös bennünk.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 09, 2013 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Belekortyolok a narancslevembe aztán végighallgatom a nem túl vidám történetét. Azt látom rajta, hogy nem szeret beszélni erről. De hát miért is szeretne? Elvégre nem lehet mindegy megölni valakit...még ha annak az illetőnek nem is túl szép szándékai voltak vele. Bevallom még nekem is rossz abba belegondolnom, hogy akiket megölök vámpírokat, egykor ugyanolyan ember volt mint én. És nem biztos, hogy vámpír akart lenni...
- Sajnálom! Én nem akartam semmilyen sebet felszakítani benned. Gondolom nem könnyű ezt elmondani egy idegennek. - Csodálom is, hogy megtette. Igazából még Hayley sem árulta el mit, miért tett. Pedig kis korunk óta legjobb barátom. De persze én nem fogom erőltetni neki. Ő tudja, hogy miért nem árulja el, és én bízom benne.
- Igen, persze. Nem vagyok a vérfarkasok ellen...úgy gondolom mindenki hibázhat. És egészen biztos, hogy sokaknak van magyarázata arra amit tett. -

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 09, 2013 11:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Kimondta a nevemet, ami következtében görcsbe rándult a kezem. Ezer éve nem mondták nekem azt, hogy "Emmeline", már szinte el is felejtettem.
Zavart mosollyal próbáltam egyenesbe hozni magamat.
-Szólíts nyugodtan Emmie-nek, mindenki úgy szólít. -biccentettem, miközben próbáltam leplezni az érzelmeimet. Azt már persze nem tettem hozzá, hogy általában nem társalgok senkivel, de régen az iskolában mindenki így szólított, ezt szoktam meg.
-Akkor mondjuk azt, hogy unalmas történet, de az én nézőpontomból különösen zavaró. -a tarkómhoz kapok, majd megdörzsölöm azt, aztán a kávét kezdem el inni, hogy felébredjek, mert, mint aki alszik, úgy érzem magam...
-A lényeg csupán csak annyi.. -állok meg egy percre a csésze felől felnézve rá. -..mint ahogyan ez rengeteg emberrel is megtörtént már. -pontosítok. Nem vagyok én egy kivetett ember, akinek sanyarú és borzasztó sorsa volt, mégis a legtöbb ember, akivel valaha beszéltem erről, ezt hiszi, és ebben nagyot téved. -Próbálok rájönni arra, hogy ki is vagyok. Lényegében engem nem csak a valódi szüleim érdekelnek, hanem a származásom, és a többi... -megforgatom a szemeimet, mint aki éppen arról mesélt, hogy a szőnyegére ráöntöttek valamit, nem tudom, hogy miért hiszem azt, hogy ez egy kis semmiség. Megrántom a vállamat, majd leteszem a csészét, és hátradőlök.
-És a többi, és a többi. -ismétlem magamat. -Gondolom ebből ki lehet a dolgokat következtetni, vagy nem is tudom... -sóhajtok, majd feltesz egy ajánlatot.
-Ugyan! Erre semmi szükség! -ellenkezek a kezemet, és a fejemet összhangban rázva. -Boldogulok. -lényegében most egy jó nagyot hazudtam...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 06, 2013 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Emmeline
Láttam, ahogyan megcsillant a szeme, és én ösztönösen megsajnáltam. Még a kezét is megfogtam volna, csak... nem tudtam, hogy ő mit szólna hozzá. Hiszen nem is ismerem, és az idegenekkel nem szoktam én így bánni. AZ idegenek csak idegenek, akikkel általában nem szoktam együtt érezni... Most mégis ezt akarom... Lehetetlen egy alak vagyok, és azt hiszem, már nem foghatom az átváltozásomra.
- Hosszú történet? Szerintem csak egy kifogás. Nincs olyan, hogy hosszú történet, Emmeline! - Ezekre a szavakra mosoly szökött a szám szélére. Hányszor használom én is kifogásként, ha úgy van a dolog, pedig ez az egész valóban egy ostoba kifogás. Az emberek ilyenkor egyszerűen csak nem akarnak szembesülni azzal, valójában milyen egyszerű problémával állnak szemben. - Egyébként... ha gondolod, szívesen segítek megtalálni a családodat - ajánlottam fel. Igen, azt hiszem, ezzel igazán segíthetek neki, hiszen törzsgyökeres Mystic Falls-iként, ráadásul vámpírrá válva nem létezik előttem akadály. Akár a kórházba is be tudok törni... Miért is ne? Majd az lesz a következő lépésem, ha elfogadja a segítségemet. Ráadásul, ha a szülei is itt élnek, akkor tudni fogok róla, kiket kell keresnem Emmeline ügyében. És előbb én beszélnék velük, anélkül, hogy tudna róla. Ha akarják, és látom a szemükben, akkor jöhet Emmeline. Ha nem, elfeledtetem velük, hogy rákérdeztem a lányukra. Egyáltalán ki képes örökbe adni egy ilyen csodálatosan gyönyörű lányt, mint ő?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 05, 2013 5:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Már épp én is közbeszóltam volna, mikor megjött a pincérsrác és kiadta Courtney desszertjét is. Türelmesen megvártam, hogy befejezze a mondatát, majd választ adtam a kérdésére.
- Igazából ezen még sosem gondolkoztam el...- válaszolok a családommal kapcsolatban feltett kérdésre.
- Tudod, azt hiszem az én estem igen különleges.- vakartam meg egy kicsit az orromat a kezemmel, majd folytattam a mondatom.
- Igazából én úgy váltottam ki az átkom, hogy...- ismét kicsit fészkelődtem a helyemen, mivel ez egy kicsit kényelmetlen téma számomra. De őt szívesen beavatom ebbe...
- Épp egy buliból tartottam haza a kollégiumba, mikor egy részeg ember elkezdett fogdosni, és beakart húzni egy sikátorba. Mivel, mint már mondtam részeg volt, ezért tudtam védekezni és nem hagytam magamat. De ő sem volt az a "feladom és eltűnök" típus így tovább molesztált. A vége az lett, hogy egy kocsi elé löktem, mikor már a nadrágomat piszkálta.- köszörülöm meg a torkom. Majd iszok egy kicsit a vizemből.
- Most már érted, miért mondtam azt, hogy van olyan aki nem tehet róla?- teszem fel a kérdést, majd újra megszólalok.
- Ha nem teszem meg, akkor a részeg ott rögön bántott volna...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 05, 2013 11:37 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Pontosan erre gondoltam az alatt, hogy nagyon sokan nem hibásak azért amit tettek. Jó...mondjuk én lehet inkább hagynám, hogy engem öljönek meg, mint én öljek meg egy ártatlan embert. De nem mindenki olyan mint én! Vadászként már felvállaltam azt, hogy meghalhatok bármikor. És szívesen meghalok ha azzal másokat megmenthetek.
- Sajnálom! Megkérdezhetem, hogy volt-e valami oka? - Soha nem értettem miért kényszerítik az embereket ilyermire.
- Azt hiszem nem. De mivel a vérfarkas gének öröklődnek...- Elhalgatok amint meglátom, hogy a pincér felénk tart. Mikor letteszi elébem az ételt, és elfordul folytatom is tovább. - Szóval mivel öröklődnek, ezért valószínűleg a családodban is van farkas. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha valaki nagyon ki akarja deríteni a dolgokat, sikerrel járhat ha kicsit érdeklődik a múltban. -
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 03, 2013 6:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Kicsit oldalra húzom a számat. Elég kombinált ez az egész Mystic Falls ahhoz, hogy egy nap alatt megértsem. Ismét eszek egy szeletet a sütimből, majd csak töröm a fejem a válaszon.
- Én nem tehettem mást...- kulcsolom össze a kezemet az asztalon. Felidézem azt az időszakot mikor még egy naiv, butácska kis ember voltam. Amikor az volt a legfőbb és kedvenc időtöltésem, hogy bulizzak és császkáljak az adott városban a legjobb barátommal. Szinte semmi más nem érdekelt csak a party, a jókedv és a lazulás.
- Én azért öltem, mert ha nem teszem meg akkor engem ölnek meg.- mondom beismerően.
Tudom, hogy elég furcsán fogalmaztam meg az utolsó mondtam, de mint már említettem nekem ez nagyon friss és új téma, amiben még vakon tapogatózok.
- Igen, egy kicsi furán fogalmaztam... Úgy értem hogy a halandók, a rendes emberek nem észlelnek semmi különbséget egy farkasgénnel megáldott és egy sima ember közt?- próbálom újra feltenni a kérdésem. Ha itt nem a válasz akkor biztos vagyok abban, hogy a pezsgőt csak nekem szánták. És akkor már meg is van az első ellenségem....
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 02, 2013 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Azt hiszem a farkasok helyzete más mint a vámpíroké. Lehet, hogy nem mindegyik farkas ártatlan, de ahogy tudom sokan nagyon meg is bánják azt az egy gyilkosságot is amit elkövettek. Ráadásul ki tudja milyen oknál fogva tette azt amit tett. Talán nyomós oka volt rá, vagy csak egy baleset történt. A vámpírok viszont folyton megismétlik az emberölést, kissebb lelkifurdolás nélkül.
- Nem. Mert nem tudhatom mi történt valójában. Hogy mit miért tettél. Amíg nem tudom nem is ítélkezem. Ahogy azt sem tudhatom, hogy megbántad-e. Sőt! Azokat a vámpírokat sem ítélem el akik nem ölnek embereket. Mert ők legalább próbálnak tenni valamit az ellen amik. - Ez pedig egy vámpírnál nagyon, nagy dolog.
Következő kérdését nem igazán értem. Hiszen én csak egy egyszerű embernek számítok, akit betanítottak arra, hogy meg tudja védeni magát.
- Ezt nem teljesen értem. Én nem érzem, hogy valaki vérfarkas lesz-e, vagy sem. Ha nem mondja senki, azt sem tudnám, hogy te az vagy. - Rázom meg a fejem zavartan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 02, 2013 4:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Reménykedtem benne, hogy a válasza nem lesz és örültem is neki, hogy ezt mondta. Tudom, hogy a farkasok mindenben különböznek a vámpíroktól, de azért van egy közös tulajdonságuk, közös pontjuk… azt már Arieltől is megtudtam, hogy átváltozásuk után muszáj emberi vért inniuk, ergo ölniük és mi is csak úgy váltjuk ki az átkunkat, ha embert ölünk.
- Tehát te nem ítélsz el azért, mert embert öltem?- kérdezem nagyon halkan és félénken, most még a szemébe sem merek nézni. Tudom, hogy a tettem milyen súlyos és borzalmas.
- Mert a farkasok is csak akkor váltják ki az átkukat…- mondom neki, bár valahogy érzem, hogy ő ezt nagyon jól tudja. Bár nem ismerek sok vadászt, sőt Courtney az egyetlen, akit most már ismerek, tudom, hogy vannak olyanok, akik farkas ölőt is tartanak a cuki ki bőrruháikban… é biztos vagyok benne, hogy egy ilyen akart ártani a barátnőmnek.
- Mond csak egy vadász megérzi azt, ha egy ember még nem váltotta ki a farkas átkát?- teszem fel a legnyugtalanítóbb kérdésem. Lehet, hogy azt a pezsgőt akkor tényleg nem nekem a meglepetés vendégnek szánták?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 02, 2013 12:53 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

(Hope)

Elképesztően... újszerű érzés volt, a lányommal sétálni a városban. A lányommal, aki évek óta nem lépkedett már mellettem... és akit évek óta annyira hiányoltam már az oldalamról... Annyira... Arról nem is beszélve, hogy micsoda meglepetés volt az, hogy épp itt, egy ilyen eldugott helyen lássam Őt újra... és épp most, mikor Curtis is itt van... Annyi itt a véletlen, lassan boszorkányt kéne sejtenem mögötte... De amit nem sejtenem, hanem tudnom kell, mert megköveteli a Sors... hogy harcoljak. Öljek, vagy haljak, de biztosan mindent megtegyek, hogy családomat megóvjam a mocsoktól, mit Curtis-nek nevezett egy asszony.. Megvédem ami az enyém! Gyermekeimmel az élen, s az asszonnyal, kit szeretek!
Csak tulajdon leányom lehetett, ki kivonta figyelmem gondolataimból, miként hangját meghallottam, és felnézve, a cukrászdát láttam magunk előtt.
- Ez az. Ez egy jó hely. Finom süteményeik vannak - mondtam biztatón, látva a lelkes fényt a szemeiben. Egy halovány mosollyal az arcomon léptem az ajtóhoz, és nyitottam ki Hope előtt. Megvártam míg belép, és csak Őt követve mentem be én is, magam mögött csuka az ajtót, s követtem Őt egy asztalhoz.
- Milyen süteményt szeretnél? - kérdeztem kíváncsian, hisz láttam a szemén, hogy kívánja.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 01, 2013 10:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next


Tényleg nem tudhatott róla, hogy nem muszáj a vámpíroknak ölni az életben maradásukért. Legalábbis reakcióját és arckifejezését látva én így gondolom.
- Nem bizony! - Rázom meg fejemet lassan. Következő kérdésére a válaszon nem kell túl sokáig agyalnom. Hiszen én is rengetegszer vettem hasznát a vasfűnek. Nem is tudom most hol lennék nélküle. Talán már a temetőben. Ki tudja...
- Valószínűleg most a verbénára gondolsz. Ez a növény csakugyan legyengíti a vámpírokat. De vannak páran akik isszák. Így egy idő után úgymond...immunisak lesznek rá. Na meg, védi őket az ősiektől is. -Elvégre kinek ne jönne jól, hogy ne tudja megigézni egy ősvámpír.
Következő kérdése hallatán önkénytelenül is elvigyorodok. Nem épp úgy tűnik mintha megvetném a farkasokat. Szinte eddig az összes barátom vérfarkas volt. Vagyis még mindig!
- Óh, dehogy! Túl sok szál fűz már a vérfarkasokhoz. - Felnevetek. - Nyugi! Semmi bajom nincs veletek. Miért is lenne? - Kérdezek vissza.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 01, 2013 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Elég nehéz nekem ezt az egészet szavakba formálni. Még sosem beszéltem ilyenekről... lassan lesz egy éve, hogy farkas vagyok, de csak ebben a pár hétben kezdtem el ezzel foglalkozni.
- Értem! Tehát akkor nem mindegyik olyan...- húzom kicsit oldalra a számat. Megnyugtató tény hallani, hogy vannak kivételek, de a lány arcáról letudom szűrni azt az arányt ami őket írja le. Nagyon kevés! Persze ezt nem hangsúlyozom, már vannak a fejemben kialakulóképek afelől, hogy ki az aki hazudott nekem... vagy csak megjátszott. Mindenesetre nem volt butaság tőlem az, hogy lelépjek az erdőből.
- És mond csak tényleg van olyan növény, mint a farkasoknál, ami legyengíti a vámpírokat?- teszem fel a kérdést. Akarva és akaratlanul is az a nap jut ismét az eszembe, mikor megérkeztem Katiehez. Farkasölőt tettek a pezsgőbe, a mitől borzalmasan rosszul lettem, de még ekkor is az volt az elsődleges dolgom, hogy a barátnőm meg ne lássa a szikrákat szóró szemeimet.
- Mond csak te elítéled a farkasokat?- ismét egy hanglatmentes kérdést tettem fel, miközben még mindig az emlékben voltam félszemmel. Kezdésnek talán jobb, hogy csak ezt a kérdést tettem fel. Majd később kifaggatom a mérgezés trükkjeiről.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

Vissza az elejére Go down
 

Édes Álom Cukrászda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 16 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 10 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3