A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Édes Álom Cukrászda


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 27, 2015 11:19 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak megforgattam a szemeimet. Persze az önbecsülésemet fényezte a viselkedése, hiszen eddigi életem során nem voltam hozzászokva, hogy akárki miattam legyen féltékeny valakire és nem is éreztem azt senki iránt, ami Nate iránt. Szerettem őt, méghozzá teljes szívemből annak ellenére, hogy hosszú ideig meg voltam győződve arról, hogy nekem már egyáltalán nincs szívem. Erre Nate erősen rácáfolt, sőt be kell vallanom magamnak, hogy Alex is. Nate tudja, hogy jelentett nekem valamit a vele való... kapcsolatnak ugyan nem lehet nevezni, de vele töltött időnek mindenképpen, ám Nate volt az, aki megváltoztatta az életemet és ha a varázslat sem volt képes kitúrni őt a szívemből, akkor semmi sem fogja.
- Azt hiszem, ezt a témát már kiveséztük, ha fejeket fogok találni a járdánk előtt, akkor tudni fogom, hogy te vagy a ludas. - Mosolyodtam el szélesen. - De kérdésedre a válasz: nem tudom. Egyszerűen... szégyellem magam még Damon előtt is, úgyhogy erőt kell gyűjtenem. Először vegye majd fel nekem a telefont vagy hasonló. - Forgattam meg a szememet és odahajoltam hozzá, hogy egy csókot nyomjak a szájára.
- Imádom, hogy ennyire sunyi vagy. - Közöltem vele csak úgy mellékesen.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 24, 2015 9:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csodáltam a képességeit, melyeket rendszerint arra fordított, hogy engem lecsitítson vagy bíztasson. Mindez előfordulhat hogy nevetségesen hat, hisz egy ennyi idős vámpír miért is szorulna biztatásra? Azonban a szerelem mezeje általam ismeretlen, s hiába vagyok Rose Marie-vel régóta, egyáltalán nem szándékozok mély fordulatot venni pár apróságban. Eddig azonban minden múltbéli foglalatosságom előnnyel szolgált ránk nézve, szóval ezt nem biztos, hogy bánni fogja.

Felsóhajtottam. - Annyi biztos, hogy ha még egyszer meglátom azt a férfit a közelben, egy újabb riportot láthatunk majd a tévében egy áldozatról, akinek letépték a fejét. - magyaráztam úgy, mintha egy nagy kannibál lennék, és viccesen nyelvet öltöttem egy ostoba grimasszal. A gondolatát sem tudom elviselni annak, hogy az az Alexander néha az én Rose-omra gondol.. talán ÚGY gondol rá. Izzadni kezdett a tenyerem a gondolattól.

- Héééé, én teljes mértékben öhm.. csak téged nézlek! - szemtelenkedtem vigyorogva, miután kézbe vettem a rendelt süteményt, és belenéztem Rose csillogó szemeibe.
Odanyúltam és magamhoz húztam. - És te? Mikor látogatod meg egykori szeretődet? Damon az egyetlen, ekinek nem tépem le a fejét, ha rád néz. - doromboltam neki csendesen.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 07, 2015 10:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Volt egy olyan érzésem, hogy a figyelemelterelésem nem fog jól elsülni. Jó voltam a dologban, de Nate már ismert, méghozzá túlságosan jól ahhoz, hogy kanyar nélkül bevegye bármelyik eszközömet. De talán ez olyan jó abban, hogy együtt vagyunk... hogy van valaki, akiről végre elmondhatom, hogy ismer és annyi év után egy nyugalmasabb időszak köszönthetett be az életemben. Már kinek mi a nyugalmas.... az a téma pont nem, amiről az elmúlt percekben beszélgettünk.
- Feltűnt, hogy milyen jó kondiban vagy. - Mosolyogtam pimaszul. - És tényleg nem kellene, hogy zavarjon egy régen megtörtént... valami. - Egyszerűen nem találtam jobb megfogalmazást a dologra, amit egy legyintéssel próbáltam elhessegetni. - Én sem vagyok féltékeny azokra a nőkre, akik már csak attól a földig csorgatják a nyálukat, hogy elsétálsz mellettük. - Vontam fel a szemöldökömet. - De lehet, hogy bevezetem azt a szokást, hogy mindegyiknek átharapom majd a torkát. Szó szerint. - Szavaimat persze viccelődésnek szántam. Tudtam, hogy Nate engem szeret és igazából életem során nem nagyon volt időm és lehetőségem arra, hogy alábecsüljem magam. Ha így tettem volna, soha nem lettem volna képes elmenekülni és túlélni.
- Az a bál már lement. - Néztem a cukrászdában is kitett plakátra, ami az összejövetelt hirdette. - Viszont eszembe jutott, hogy a múltkor említettél valami ügyet, amit el kellene intézned a közeli főiskolát. Nem oda jár Elena is? Talán összefuthatnátok. - Vontam meg a vállamat. Én már kinőttem a fősulis korszakból, elég volt négyszer megismételni.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 04, 2015 5:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Félrebillentettem a fejem, s így méregettem őt, miközben a kávéjából ivott. Tudtam hogy ezek után mi fog következni: el fogja terelni a témát egy másik irányba, mert erről nem akar beszélni, vagy ne adj isten, úgy gondolja, hogy nem éri meg beszélni róla, mert már nincs miről. Talán túlzásokba esek hiszen alapjában véve nem vagyok egy féltékenykedő tíúus. Főleg nem egy árnyékra, aki már olyan messze van innét, amilyen messze csak lehet. Az az egy szerencséje, hogy nem találkoztunk még egyszer.. akkor bizonyára már a föld alatt oszladozna. Ki nem állhatom. Lehet, hogy jó arcnak tartanáám, de amíg a nőmre hajtott, nem az volt a cél, hogy kiismerjem. Értelemszerűen.

- Hm, elég jó kondiban vagyok, ha még nem tűnt volna fel. - kacsintottam rá. - Ezáltal ilyen problémákkal még.. nem küzdök. De ha szabad mondanom ilyesmit, ezzel még nem terelted el a gondolataimat. - tettem végül hozzá. Nem akarok én veszekedni, isten a tanúm rá. De hogy hihetetlenül rossz érzés van jelenleg bennem, az megint más tészta.
- Mindegy. - legyintettem végül. - Úgy gondolom, jelenleg kitalálhatnánk valamit hogy a régen látott barátaink újra kíváncsiak legyenek ránk. Vagy ha azok nem ius, de véletlenül összefuthassunk velük. Egy kis álarcos bál? - vontam fel a szemöldököm kérdőn, de elég nagy szemtelenséggel fűszerezve meg a mozdulatot.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 06, 2014 7:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt hiszem a szavak ebben a helyzetben már nem érnek semmit, így egy kurta kacajjal adtam tudtára a véleményemet. Alex... az egy teljesen másik történet és egyébként sem voltam hozzászokva, hogy a jelenlegi párommal kivesézzem a... azt a fajta szerelmi életemet, amikor ő még nem volt. Én sem kérdezgettem a régi nőiről, pedig hősiesen be kell valljam, hogy nem kis kíváncsiság uralkodott bennem, amikor hirtelen felötlik a fejemben a gondolat, hogy Nate mindig is kapós volt, de... megpróbálom türtőztetni magam. És az Alex-es korszakomnak vége. Elment innen, igaz furcsán éreztem magam, hogy úgymond normális búcsú nélkül váltak el az útjaink, de... talán neki is könnyebb volt így és akármilyen érzéketlenül hangzik, de nekem sem kellett foglalkoznom vele.
- Te már csak tudod. - Ittam meg az utolsó korty kávémat is. - Kettőnk közül te állsz közelebb ahhoz, hogy ezer éves vén csotrogány legyél. Tényleg, nem érzed még az öregedés jeleit? Nehezebb mozgás és ilyesmi... - Próbáltam elterelni egy kicsit a témát. Szó sincs arról hogy nem akartam vele komolyabb dolgokról beszélni... csak erről... nem hiszem, hogy volt mit.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 29, 2014 6:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez egy remek hír! - jegyeztem meg mintha mellékes lenne. Nem a szívem csücske a fickó, s ezt láthatta rajtam Rose is, érezhette a szavakon melyek elhagyták ajkaimat. És a többi. Nem hiszem hogy lenne okom magyarázkodni hiszen meylik férfi viselné jól ha egy volt "vetélytárs" csak úgy visszatévedne ide? Igaz, nekünk talán nincs mitől félnünk.. hiszen boldog a kapcsolatunk, legalábbis én eddig úgy vettem észre. De hogy meddig maranda boldog, ha az a fickó visszatérne a nagyvárosi életével.. nem akarok elgondolkodni ezen.

- Hogy te mikre emlékszel. - vakartam meg a fejem búbját. - De most hogy így felemlegetted.. igen, eléggé fájt utána az öklöm. - vontam meg a vállam egy kis vigyorral. - Kemény arcú a fazon. Nyilván az a sok plasztikai műtét és botox.. - kezdtem el fűrkészni a kínálatot a süteményeknél, bár a témától eléggé elment az étvágyam. Ezért is kell némi csokoládé. Boldogsághormon és miegyéb. - Az emberek nem olyan mázlisták, mint mi. Ők hamar öregszenek. Mi még majd' ezer évesen is olyan belevalóak és dögösek leszünk, hogy... - vonogattam a szemöldököm pimaszul.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 7:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bőszen bólogattam szavaira, miszerint semmi köze a kérdésének a féltékenykedéshez. Persze, ismerem én ezt... mintha én nem esnék át rajta minden egyes alkalommal, amikor az utcán sétálva vagy valahová beülve látom, hogyan legeltetik Nate-en a szemeiket a nőnemű társaim. Ám ilyenkor az is eszembe jut, hogyha nem én lennék fontos neki, akkor nem próbálta volna elérni, hogy emlékezzek rá, hanem feladta volna és keres valaki mást, aki betölti a jelenlegi helyem az életében. És ez a gondolat általában beválik, utána nem is töröm a fejem felesleges bolondságokon.
- Nem hinném, hogy visszajönne ide. - Préseltem össze az ajkaimat. Mégis mi oka lenne rá? Ha jól emlékszem anno egy munka miatt jött a városba és azért maradt, mert megismerkedett velem, de miután úgymond minden visszaállt a régi kerékvágásba nagyon nem az tükröződött az arcán, hogy esetleg pár hónap vagy év múlva újra szívesen átlépné a városhatárt. - Nincs miért visszajönnie. - Mosolyodtam el halványan, bár kissé keserűen éreztem magam. Bennem nem maradtak rossz emlékek Alex-el kapcsolatban és érdekelt volna, mi történt vele az elmúlt időben, viszont ezt ostoba lennék Nate orrára kötni. Nem érné meg.
- Eszméletlenül édes vagy, amikor nem vagy féltékeny. - Szélesedett ki a mosolyom, amikor szavai kizökkentettek a gondolatmenetemből. - Ha jól emlékszem, akkor az a fejletépés majdnem megvolt, amikor random behúztál neki az utca közepén. - Vontam fel a szemöldököm fejcsóválva.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 6:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megkönnyebbült sóhajt hallattam, majd nyelve egyet rögtön vigyor jelent meg ajkaim szegletében. - Tudod, hogy nem vagyok féltékenykedős típus. - jelentettem ki, de ha tényleg ismer, láthatja rajtam hogy ez csak egy nagyn tehetséges vámpír füllentése. Igen-igen. Sosem voltam szerelmes. S most az vagyok. Nehezen emészteném meg ha valaki megint felbukkanna, s csak úgy elvenné tőlem életem nőjét. Nem elég, hogy körülbelül két évet kellett szenvednünk ahhoz, hogy egymásra találjunk.. de még egy ilyen fickó felbukkanása is? Nem, köszönjük szépen.

- De ha nem, hát nem. Lehetőleg már el is felejtette ezt a helyet. Nagyon remélem, hogy így van. - köszörültem meg torkomat. - Nem ígérem, hohy ha legközelebb meglátom, nem ölöm meg, vagy tépem le a fejét amolyan haveri üdvözlés gyanánt. - szűrtem ki fogaim között.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 26, 2014 6:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Belekortyoltam a kávémba, de a meglepődöttségtől majdnem nyalni is elfelejtettem. Nem gondoltam volna, hogy ez a téma lesz a következő, hiszen... úgy voltam vele, hogy ezen már túlléptünk. De igaz, ami igaz, egyszerűen csak elmentünk mellette és nem igazán beszéltünk róla. Sem arról az időszakról, amit azt hiszem, Alex mellett töltöttem, sem a... döntésem utániról. Persze nekem sem volt kedvem kivesézni a dolgot, Nate-nek pedig valószínűleg még kevésbé. Ezért is csodálkoztam ennyire azon, hogy feldobta a kérdést.
- Nem. - Csóváltam meg a fejem. - Azóta nem hallottam róla, mióta elment a városból, tehát nem, nem is beszéltem vele hónapok óta. - Mondtam a lehető legőszintébben, de tudtam, hogy úgyis hisz nekem. Nem volt oka arra, hogy ne tegye. - Miért kérdezed? - Vontam fel a szemöldökömet kíváncsian, de már egy apró mosoly bujkált a szám szélén. - Csak nem féltékeny lettél hirtelen?
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 03, 2014 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megköszörültem a torkomat. Rose-nak sosem tettem megjegyzést róla de néha akaratlanul is eszembe jutott a kis kalandja azzal az ember fickóval. Már nem is emlékszem hogy hogy hívták. Talán Alexandernek vagy valami ehhez hasonló. Homályos az egész történet s egyértelműen az a lényeges pont hogy végülis engem választott, nem pedig őt. Nem jártam soha győzelmi táncot, de talán nem kellett volna ennyire félvállról venni a történetet. Hisz ha nem dönt úgy hogy lelépp akkor Rose talán sose jön rá hogy én kellek neki. Vagy Rose döntése után döntött úgy hogy lelép? A tárgy szempontjából lényegtelen.

- Mondd, te.. - köszörültem meg ismétn a torkomat. - Hallottál az utóbbi időben arról az ember fazonról? Alexander vagy... úgy hívták, nem? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, s többet nem is igen tudtam hozzátenni. Láthatott a szememben mindent.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 28, 2014 4:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szótlanul hallgattam őt, ami tőlem szokatlan volt. Néha még én is unom, hogy van, amikor be sem áll a szám, de ez a helyzet megkívánta, hogy elhallgassak egy kicsit. Hiszen én kértem arra, hogy beszéljen... bunkóság lenne belemagyarázni. Főleg, hogy a legnagyobb őszinteséggel mondhatom, érdekeltek a gondolatai. Már együtt vagyunk egy ideje, mégis van hogy olyan érzésem támad, hogy nem léptünk túl a kapcsolatok elején kötelező tiszteletkörökön, hiába ismerjük egymást régóta. Elég régóta ahhoz, hogy összeadva az éveket jó sok ember élete érhetne véget természetes halállal ezalatt az idő alatt.
Elmosolyodtam, ahogy felidézte a különböző dolgokat. Persze, ki emlékezne arra szívesen, hogy a magát mindig is felsőbbrendűnek gondoló haverja ugráltatta? De nem ezen mosolyogtam én sem, hanem azon, amikor az én képzeletembe is bekúsztak a főállású bébiszitterként eltöltött idők. Valakire nekem is mindig szükségem volt, akit pátyolgathatok.
- Arra én is rögtön tudok válaszolni, hogy mi nem hiányzik. - Köszörültem meg a torkomat. - Például az, amikor elvesztettem az emlékeimet és minden egyes nap úgy keltem fel, hogy tudtam, van valami, amire emlékeznem kell és ami hiányzik, de egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy mi az. Senkinek nem kívánom, hogy ilyesmit kelljen átélnie. - Nyeltem egyet. Akkor a próbálkozásaim a mellkasomban tátongó lyuk eltüntetésére siralmasak voltak és szerencsére nem kell emlékek nélkül leélnem a hátralévő életemet. Ezért sokkal tartozom annak a boszinak. És akkor fogadtam meg azt is, hogy többé nem igézek meg embereket.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 26, 2014 5:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tekintete rám szegeződött, mire ajkaimon kibukott egy halk sóhaj. Miért beszélnék azokról az időkről? Túl sokat szenvedtem miattuk. Túlontúl sokat. Nem vágyok másra, csak hogy végre feloldozást kapjak azokért a bűnökért, amiket elkövettem az emberiség ellen. S olyanok ellen akiket szerettem. Mindenkinek kijutott belőlem az elmúlt években. Hol jó értelemben, hol ellenkezőleg.. s tudom azt, hogy mindennek máshogyan is lehetne vége.

- Nem vagyok büszke rá. - nyeltem egyet, majd egy keserű mosoly jelent meg a szám körül. A kérdése millió és még egy válaszlehetőséget tartogatott. Tagadhatnám... egyetérthetnék... de melyikből származna több előnyöm? - Az attól függ, melyik részére gondolsz. Ha arra, mikor Oliver vámpírrá tett, és úgy viselkedett velem mintha a csicskája lennék.. nos, erre azt kell hogy mondjam, nem hiányzik. Mikor Oliver úgy bánt velem, mint a legjobb barátjával.. igen, ez hiányzik. Mikor Elena bébiszittere voltam, és meg kellett őt fékeznem.. nos, még ez is hiányzik. Nem akarok olyan lenni mint egykoron.. mert volt egy bedühödött időszakom. De nem fordulhat elő ismét. - nyeltem újabbat, majd ismét a sütemények felé fordultam, de belőlem is készült kibukni egy kérdés. - És te.. neked mi hiányzik a legjobban?
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 15, 2014 11:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Már megszokhattam volna, hogy ha olyanja van, akkor Nate igenis az a típus, aki egyetlen szóval le tudja rendezni a másikat. Éppen emiatt csak halványan elmosolyodtam, amikor kinyögött egy városnevet, aztán adott egy apró csókot. Tessék, le vagyok rendezve. Ha nem szeretném, valószínűleg dühöngenék emiatt, de most inkább mulatságosnak tartottam, hogy egy hozzá hasonló férfival hozott össze a sors.
- Soha nem beszélsz azokról az időkről. - Néztem rá jelentőségteljesen. Én sem arról voltam híres, hogy rögtön kitárulkozva minden velem szembe jövő embernek eléneklem életem történetét, de néha jó lett volna többet hallani az évekről, amikor még maximum úgy voltam jelen Nate életében, mint egy nő, akivel néhanapján összejár. Most, hogy én már nem menekülök, ő pedig nem egy velejéig romlott szörnyeteg bajtársa, talán... senkinek sem árthat egy kis kitárulkozás.
Aztán megcsóváltam a fejem. - Bocs... úgy csinálok, mintha nem ismernélek régebb óta és nem tudnék rólad semmit. - Kínomban felnevettem. - Nem hiányzik, hogy olyan legyél, mint régen? - Kérdeztem rá hirtelen. Vajon ha ő tette volna fel nekem ugyanezt a kérdést, mit válaszolnék? Minden bizonnyal elterelném a témát... elvégre kinek ne hiányozna egy kicsit a múlt még akkor is, ha az nem volt mesébe illő?

|remélem megbocsátod a hatalmas késést... <3|
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 06, 2014 2:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose
Megköszörültem torkomat, miközben hallgattam azt, amit Rose elképzelt. Előbb-utóbb biztos voltam abban hogy elő fog kerülni ez a téma is. Ismertem már annyira, hogy tudjam, nem szereti ha nincs min gondolkodnia. De az egész furcsán hatott. Nyilvánvalóan nem örökre mennénk, hiszen itt már berendezkedtünk, a nyaralás meg ránk is férhet még.

- Párizs izgalmas lenne. - adtam végül ennyivel választ a felvetett ötletre, miközben magamhoz húztam és egy puha csókot nyomtam ajkaira. Egy kikandikáló hajtincset megigazgattam, s füle mögé túrtam. - Európa a legjobb ötlet. Ott már közel fél évszázada nem jártam. Oliver nem az a túlontúl utazgatós típus volt, s mi mindig ott tanyáztunk, ahol ő. Pedig mindannyian Európából származunk. - forgattam meg szememet.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 17, 2014 12:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bárcsak tudtam volna, hogy honnan jött ez az ötletem és miért csúsztak ki ezek a szavak a számon. Elhagyni Mytic Falls-t? Néhány éve még mindennapos volt az utazgatás és költözés gondolata, de amióta jobbra fordultak a dolgok, azóta nem fordult meg a fejemben, hogy el kellene hagyni a lakhelyemet. Hiszen akárhogy is, ez a kisváros jobb napjaiban csendes, nyugodt, ideális lakókörnyezet, ennek ellenére valami hiányzott. Nehéz eset vagyok.
- Fogalmam sincs, hová mehetnénk. - Vallottam be egy zavar mosollyal az ajkaimon. Kell nekem meggondolatlanul ötleteket feldobni. - A közelbe vagy messzebbre, kisvárosba vagy nagyvárosba, esetleg Európába... nem tudom. - Vontam meg a vállam. - Jól esne egy kis változatosság. Új emberek, új környezet, persze úgy, hogy az alapok a régiek maradnának. Mi ketten, a kötődésünk a városhoz... csak kiruccannánk egy kicsit és belekóstolnánk az életbe valahol máshol. - Pislogtam, majd nagyot sóhajtottam és kissé hátradőltem a széken, így néztem vissza a tekintetébe. - Valahol máshol talán te is túl tudnád magad tenni a nehezebb éveid emlékén. - Nyeltem egyet. Volt egy olyan érzésem, hogy Nate még nincs teljesen túl az ősvámpíros-haveros időszakon. Nem is akartam, hogy kitörölje az életéből ezeket a dolgokat, de ő nem olyan volt, mint a többiek. Azt hiszem. Ebbe nem nagyon mélyedtünk bele a beszélgetések folyamán, hiszen nem akartam felemlegetni.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :

† Kedvenc dal :

† Tartózkodási hely :
neverland „
† Hobbi & foglalkozás :
finding neverland „
† Humor :
rude „



Nathan Elward ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 15, 2014 5:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose
Nem emlékeztem pontosan arra, hogy mikor és miért jártunk ebben a cukrászdában utoljára. Bár mióta keresztszülők vagyunk, többet jártunk itt, viszont lehet hogy azt is mondhatjuk, hogy megbuktunk ebben a szerepben.
Ezért is nem lepett meg túlságosan Rose kérdése, miután a helyiségbe belépve felém fordult. Tekintete bizalmatlanságban úszott, én pedig egy sóhaj kíséretében fogtam meg a kezét.
- Nem lepődöm meg,h ogy ezt kérdezed. - jegyzem meg halkan, kezem pedig végigszánt az arcán. - De mégis mire gondoltál? Hová mehetnénk? - kérdeztem aztán. Velem mindig is lehetett egyezkedni. Már minden megváltozott, mióta egykoron Lee meghalt, Oliver pedig nemes egyszerűséggel behódolt az őrületnek. Mi hárman előtte elválaszthatatlanok voltunk... most pedig nem is látjuk egymást. Bár az biztos, hogy Lee-t nem is szeretném túl közelről megismerni ismét, mert az azt jelentené, hogy meghaltam.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
big bro
† Kedvenc dal :
You must be joking
† Tartózkodási hely :
wherever i want to be
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic, german teacher
† Humor :
i'm a funny person.. try me



Crystal Lola Alston ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 07, 2014 9:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Egyrészt meglepett az a pozitív gondolkodásmód, amit észleltem nála, másfelől viszont nagyon is örültem ennek az új énjének. Hiszen ha nem arra gondol, amit elveszített, hanem sokkal inkább azokra a dolgokra, amiken keresztül ment az elmúlt hónapokból és persze ha le is tudja vonni belőlük a tanúlságokat, annak is nagyobb lesz a valószínüsége, hogy könnyebben túl tudja majd  tenni magát a  dolgon.
- Biztos, hogy nem Sean volt az igazi! - javítottam ki az előző megjegyzését, hisz ő annál a csókánál százezerszer jobbat érdemel. Ez tuti! Bátorító mosolyt küldtem feléje, amikor ő is megszorította az én kezemet. Ezzel a cselekedetével rájöttem, hogy szüksége van rám.. sőt, most talán még az eddigieknél is jobban. Na nem, mintha megfordult volna a fejemben, akár csak egy pillanatra is, hogy magára hagyjam! Szó sincs semmi ilyesmiről. - Helyes! Mert senkinek nem szabadna szó nélkül hagynia egy ilyesmit. Te nem egy vértasak vagy, akiből csak úgy pricc pracc ihatnak! - mondtam a kelleténél kissé ingerültebben, hisz nem tagadom, nagyon is kiakasztottak a hallottak. Elijah kapni fog még ezért!
Aztán csak ittam a szavait, melyek többnyire a jóképű vámpír csávó magasztalásáról szóltak. Szent ég, csípjenek meg, ha tévedek, de azt hiszem Kendra most igazán SZERELMES. Ha még azzal a lényeges információval sem tud foglalkozni, hogy a csávó voltaképpen az ellensége. - Woow, barátnőm! Most szó nélkül maradtam - esett le az állam látványosan, kissé el is túlozva a valóságot, hogy kellőképpen illusztrálhassam a számára, hogy mennyire vagyok meglepődve. - Tiltott gyümölcs.. hm.. jól hangzik - kacsintottam rá sunyin Kendrára.
Aztán rám került a sor.. és amint elkezdtem beszélni a 'problémáimról', mint azt sejteni lehetett, barátnőm álla hamarosan találkozott is a padló felszínével.
- Mostmár jól vagyok, csupán egy kicsit megterhelt a varázslat, ennyi az egész. A vámpírról csak annyit tudok, hogy Annabelle Johnson-nak hívják.. rögtön lelépett, amint sikerült a bűbáj - vallottam be, hisz az igazság az , hogy kissé szégyelltem  is magam, hogy nem voltam elég éber abban a pillanatban. Mert ha akkor jobban figyelek, talán sikerült volna megállítanom, és újra kinyírnom.. vagy legalább elbeszélgetnem vele. Denem volt időm gondolkodni, mivel Kendra hamarosan a következő kérdését is feltette, így hát nagy nehen át kellett térnem a drága bátyámra. - Niken nem rég megjelent valamiféle vadász jel. Legalábbis ezt sikerült eddig kiderítenem s emiatt jött a városba. Na meg persze, mert állítólag hiányozott neki a drága húgicája -forgattam meg a szemeimet unottan. - Na de beszéljünk inkább valami vidám dolgokról. Képzeld, ma reggel kaptam az értesítőt, hogy megkaptam a Whitmore-on a földrajztanári posztot, csak akkor nem igazán volt kedvem örömködni. Lesz ott ma valami buli is, mit szólnál hozzá, ha esetleg elnéznénk arrafele? Ugyis olyan régen nem buliztunk már mi ketten - néztem rá esdeklő kiskutya szemekkel, egészen addig míg el nem értem a kellő hatást és barátnőm bele nem ment a tervbe és el nem indultunk ruhát venni.
És a döntés a te kezedben van  40 Ha akarod, akkor ez egy záró, ha nem akkor válaszolhatsz is rá, mindenesetre akkor a buliban folytatjuk  40 

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Gift of a friend | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 27, 2014 11:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Soha se voltam az a típus, aki könnyen beszél magáról vagy a problémáiról. Talán ezért is vagyok annyira magamnak való, de már magam sem tudom, hogy milyen vagyok valójában, hiszen elég volt egy nap és minden megváltozott. Egyszerűen már magam sem tudtam, hogy ki vagyok és mit akarok. Valószínűleg ez zavart a legjobban és nem is Sean-es dolog. Elbizonytalanodtam és kételkedtem már saját magamban, s most volt a legnagyobb szükségem a barátnőmre. Eddig is mindig önálló voltam és soha senki véleménye nem érdekelt, de most minden megváltozott. Vajon én is változtam, vagy ez lett volna az igazi énem, amit jó mélyen eltemettem magamban? Fogalmam sincsen.
Semmi baj. - mondtam neki egy halovány mosollyal, majd én is megfogtam a kezét. - Talán nem is Sean volt az igazi, illetve fura módon nem a Sean-es dolog miatt aggódok nagyon. - mondtam neki elcsukló hangon és magamat se értettem, hogy mi van velem. Soha se szoktam így viselkedni. Tényleg valami nincs rendben.. Majd amit Elijah-ra mondott azon hangosan felnevettem.- Igen, azt már én is tervezem, hogy valahogyan vissza fogja kapni. - mondtam neki egy ördögi mosoly kíséretében. Majd végül elértünk arra a pontra ami a legjobban foglakoztatott, még pedig L, a vámpír fiú.
Nem, ő nem bántott engem. Ő sokkal inkább.... - elkezdtem keresni a megfelelő szót, de nem igen jutott eszembe, hogy mit is lehetne most mondani. Szóval inkább folytattam tovább.- Igen, azt hiszem jól nézz ki, de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy olyan dolgokat érzek amikor vele vagyok, amiket talán még soha se éreztem. - mondtam neki egy apró sóhaj kíséretében. - Tudom, hogy veszélyes, de azt hiszem még ez is sokkal inkább vonzóbbá teszi, hiszen olyan mintha tiltott gyümölcsök lennék egymásnak. - mondtam neki egy apró nevetés kíséretében, hiszen elég fura hasonlat volt tőlem. Magam sem tudtam, hogy mit mondhatnék még, hiszen annyira fura és szokatlan volt még számomra ez a dolog.
Feltámasztottál egyet?- néztem rá döbbenten, majd gyorsan még jobban szemügyre vettem őt.- Ugye minden rendben van? Jól vagy? Nem esett bajod? -kérdeztem tőle aggódva, mert jól tudtam, hogy nem kis erőfeszítés lehet ez számára, majd végül óvatosan feltettem a legfontosabb kérdést.- De mégis kit támasztottál fel? - néztem rá kíváncsian és aggódva.
Visszajött a bátyád? Mégis minek? Mit akar tőled már megint? - néztem rá rosszallóan és biztos voltam abban, hogy seggbe rúgom azt a pasit, ha bántani meri a barátnőmet. - Boszit is? - már tényleg nem tudtam mit mondani, csak néztem rá kikerekedett szemekkel és reméltem, hogy részletesen el fog mesélni majd mindent.
•• ฝusic: ••Note: Bocsánat a késésért 40
©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
big bro
† Kedvenc dal :
You must be joking
† Tartózkodási hely :
wherever i want to be
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic, german teacher
† Humor :
i'm a funny person.. try me



Crystal Lola Alston ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 21, 2014 7:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amikor megszólalt és az egész témát összecsapta egy annyival, hogy zűrös az élete és ez megviseli.., már tudtam, hogy gond van. Na jó, igazat állított, hisz a legutóbbi találkozásunk se alakult valami fényesen.. hála annak a nyavajás vérszívónak. De mi ott voltunk és kiálltunk egymás mellett. És ez a legfontosabb. Bármi is történjék, én itt leszek neki, mint a barátnője és a lelki szemetese, ha arról van szó. Bár, mindig is utáltam azt a szerepkört.. a lelki szemetest és emiatt általában nem is szoktam soha felajánlani ezt senkinek - kívéve Kendrát. Valamiért a mi barátságunk sokat jelent nekem.. és csakis ez számít. Úgyhogy ahelyett, hogy hagynám az egészet a fenébe, tettem amit tennem kellett és szépen vártam míg barátnőm megnyílik, hogy segíthessek neki. És nem is kellett sokáig várnom, míg szóba jött a múltkori ürge.. Sean.. minden probléme kezdete. Meghallván, hogy mit tett vele, először egyfajta ámulat csodálat suhant át az arcomon, hogy tényleg megtette, amit akart, majd észhez térvén gyorsan megráztam a fejemet, mielőtt még meglátna. Nem kis meglepetésemre a varázslat nem úgy sült el, ahogyan azt szerettük volna.. hát persze, mindig ott van az a kiskapu, amit elfelejtünk végiggondolni, ha az ember egyszer elragadtatja magát és a mágia segítségét hívja. Bár, kicsit sértett a gondolat, hogy ahelyett, hogy engem hívott volna segítségül, inkább megbűvölt egy random boszorkányt, hogy segítsen neki.. Na de igyekesztem nem láttatni eme sértettségérzetemet. "Keresi a hiányzó darabkáját.." Az igaz szerelem ereje.. lehetséges lenne, hogy tényleg erről van szó? Mert ha igen, akkor Kendrának mindenképpen el kell felejtenie ezt a srácot, nem szabad több könnycseppet ejtenie őérte. Hiszen ha nem erről lenne szó, Sean könnyű szerel elfelejthette volna azt az Aurorát és tért volna vissza Kendrához. De nem ez történt.
- Sajnálom.. - bukott ki belőlem akaratlanul is, miközben tovább szorítotottam a kezét, hogy érezhesse, itt vagyok vele. És aztán felcsendült az egyik ősi, Elijah Mikaelson neve is.. Állítólag ő az egyik 'legbecsületesebb' ősi a családból.. hah, mindig is tudtam, hogy ez csak mendemonda és igen távol áll a valóságtól.
- Elijah kapni fog ezért.. megígérem - néztem barátnőmre, miközben tekintetem szinte tüzelt az elhivatottságtól. Mert senki nem úszhatja meg azt ép bőrrel, ha engem vagy a hozzám közelállókat bántja. Semmiképpen. Ki fogok találni valamit. Ki kell találnom valamit.
És mikor már azt hittem, ezek után nem tud már olyan mondani, amin meglepődnék, azzal, hogy ismét beszélni kezdett, barátnőmnek sikerült bebizonyítania, hogy mekkorát tévedtem. Találkozott egy másik vámpírral is.. aki viszont nem bántotta, sőt mi több.. FELFORGATTA AZ ÉLETÉT? Végre egy jó hír! Méghogyha egy vámpírnak is köszönhető mindez.. ez akkor is egy jó hír. Egy széles mosoly terült szét az arcomon, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat. - Ki ez a srác? Jól néz ki? Ugye ő nem bántott? - kérdések százai árasztottk el a gondolataimat, mint általában amikor bezsongok. - De tudnod kell.. ez veszélyes. Mármint te farkas vagy, míg ő vámpír.. - emlékeztettem a fajtáik közötti ellenségeskedésre.
Aztán, mint azt sejteni lehetett, rám került a sor.És én végre megembereltem magam és erőt merítve barátnőm bátorságából beszélni kezdtem. - Az az igazság, hogy az utóbbi időben rám is rámjárt a rúd. Bár, engem nem támadtak meg vámpírok, sikeresen feltámasztottam egyet a halálból, mivelhogy az illető szépen kijátszotta a bizalmamat és elérte, hogy megsajnáljam - szorult ökölbe a szabad kezem a gondolatára, hogy azóta is él és virul és kedvére öldösi az ártatlanokat. - Illetve ha egy feltámasztás még nem viselt volna meg eléggé, a bátyámmal is sikerült összetűzésbe kerülnöm, aki nem rég felbukkant a városban. Jaj, és nem rég még egy idősebb boszit is feltámasztottam, aki kívételesen meg is érdemelte.. hát az kimerítő egy varázslat volt - vallottam be, hisz azóta is úgy érzem magam, mint egy zombi. Vagy egy "járkáló", a legújabb trendsorozatból.

 

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Gift of a friend | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 12, 2014 9:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Nate & Rose
Már régen jártam erre, bár úgy csinálok, mintha mostanában sűrűn járnék akárhol is. Mintha valami szobafogságra ítéltük volna magunkat. Még a gondolat is nevetséges, de ha már nekem is így tűnik, akkor lehet benne valami. Mégis arra jutottam, hogy a lényeg az, hogy élünk és viszonylag minden rendben van. Viszonylag. Azt hiszem.
Beléptünk a cukrászdába és rögtön megcsapott az az édes illat, ami talán vámpírként nem kellett volna, hogy érdekeljen és magával ragadjon, mégis imádtam. Aki ismer egyébként is tudja rólam, hogy inkább szeretném embernek nevezni magam, mint vérszívónak, hiszen nap mint nap azért küzdök, hogy elveimhez hűen ne bántsak senkit és ne okozzak kárt senkinek, csak szimplán éljem a normális kis életemet azzal, akit szeretek. Szerencsére mostanában nem jöttek közbe gubancok, amelyek megakadályozták volna ezt.
Leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk. A süti mellé kávét is kértem és amint a pincér visszaszállingózott a helyére Nate-re néztem.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy itt hagyjuk ez a helyet? - Csúszott ki a számon hirtelen, az ötlet maga mégsem volt légből kapott, mostanában eszembe jutott hébe-hóba, hogy milyen lenne máshol élni. - Mármint szeretem ezt a várost és jó itt, csak... nem is tudom. - Zavarodtam bele kissé a mondandómba.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 3:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Ne szerénykedj Crystal. - mondtam neki mosolyogva, hiszen tényleg mindig is nagyon szép lány volt. Persze néha ő is eléggé nyúzottan nézett ki, de a mai világban szinte csak a vámpírok nem néztek ki nyúzottnak néha-napján. Mosolyogva figyeltem őt és kicsit aggódtam érte, hiszen egy városban lakunk még se túl gyakran találkozunk, talán emiatt is éreztem azt, hogy valami baj lehet vele. - Tudod kicsit zűrös az életem és ez eléggé megvisel. - mondtam neki egy halvány mosoly keretében, majd rámosolyogtam a pincérre és elvettem a forrócsokimat. Óvatosan belekortyoltam, majd a mellé rakott kekszet kezdtem el babrálni. Reménykedtem abban, hogy egy kis időt nyerek, de tévedtem. Jól tudtam, hogy nála úgy se tudom elterelni a beszélgetést, illetve talán ő volt az egyetlen aki még akkor is átlátott volna rajtam, ha éppen hazudok. Elég meglepő, de neki még soha se hazudtam. Röpke habozás után elkezdtem beszélni, mert úgy éreztem valakivel muszáj beszélnem.
Emlékszel a múltkori fickóra, Sean-re? - néztem rá érdeklődve, de szinte egyből folytattam is.- Nos, megbűvöltem egy boszorkánnyal, hogy elfelejtse Aurora-t, de azt hiszem még így se működött a dolog. Nem olyan volt mint régen. - mondtam picit hadarva, mert minél hamarabb túl akartam lenni rajta. Tudtam, hogy nem helyes amit tettem, de már késő bánat, plusz én ilyen vagyok és a barátnőmnek ezt is meg kellett már szoknia. Amit akarok azt általában elveszem. - A varázslat működött, de még mindig annyira távolinak tűnik ő. Tudom, hogy keresi és kutatja a hiányzó darabkáját. Reggel el is ment, majd én is elmentem. Először találkoztam egy ősivel, Elija-val. - most először néztem rá amióta beszéltem. - Ő éppenséggel lakmározott belőlem. - mutattam a nyakamon lévő nyomra, mert még mindig nem múlt el teljesen. - Aztán meg találkoztam egy másik személlyel, aki nem mellesleg egy vámpír. A lényeg az, hogy sikeresen egy nap alatt felforgatta az egész életemet. Mellette teljesen más voltam és olyat kezdtem elérezni, amit már nagyon régen éreztem. - mondtam szinte elcsukló hangon, majd az asztalra borultam. Nem is értem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy mindig történik velem valami. Egy darabig nem mozdultam, majd vettem egy mély levegőt és újra Crytal-ra pillantottam.-
De inkább mesélj te. Mi történt veled? - kérdeztem tőle kicsit aggódva, mert láttam rajta, hogy nincs jól. Sajnáltam azt is, hogy az előbb csak úgy kifakadtam, mert nem szoktam, de most már tényleg úgy éreztem, hogy tiszta káosz az életem.

•• ฝusic: ••Note: Bocsánat picit hosszú lett 40
©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
big bro
† Kedvenc dal :
You must be joking
† Tartózkodási hely :
wherever i want to be
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic, german teacher
† Humor :
i'm a funny person.. try me



Crystal Lola Alston ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bókja hallatán, miszerint jól nézek ki, szinte elnevettem magam, de végül mégiscsak visszatartottam magam és inkább egy vicces kis felelettel vágtam ki magamat. - Tudod, csakis a smink teszi - kacsintottam rá humorosan, hisz azok után, amiken keresztülmentem, tuti nem így  néznék ki, ha nem sminkelném magam. Vagyis.. minimum a fáradtság jelei látszódnának rajtam, ha más nem is. - Mondanám, hogy te is jól festesz, de a szemedben mást látok - húztam el az ajkamat, hisz egyáltalán nem örültem az előbbi felismerésemnek. Mertem remélni, hogy legalább neki jól alakultak a dolgai. Azt hiszem, beletörődhetnék már, hogy nálunk soha semmi sem fenékig tejfel.. Mindig ránk jár a rúd, de főleg Rá.. Ismét eszembe jutott az előző találkozásunk. De nem, nem hozhatom fel annak a ficsúrnak a nevét, aki miatt anno annyit szenvedett, mert lehet, hogy most is ővele van a gond. És akkor kinyírom! Mert senki sem szórakozhat a barátnőmmel! Az kizárt. Ha kell megkeresem és én magam húzok le neki egy istenes pofont.  Na de ne szaladjak ilyen előre.., hiszen az is lehetséges, hogy Kendrának sikerült túllépnie az előzőn és új utakra indult. Erre gondolva, ismét elkapott a gépszíj és eszméletlenül kíváncsi lettem a történtekre.
- Miért, mi történt? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.. - fogtam meg hirtelen a kezét, mert nem szerettem őt szomorúnak látni.
Aztán hirtelen rám terelődött a szó, én meg nem igazán tudtam, mit is felelheték, amivel nem terelném át rögtön a témát magamra. Most ő volt a fontos, én ráérek. - Hát, kicsit kimerült vagyok mostanság. Tudod, nálam is összejött a dolgok - mondtam röviden és tömören összefoglalva az elmúlt hetekben történteket. - De most nálad tartottunk - kanyarodtam vissza hozzá, majd elgondolkodva folytattam. - De ha MÉG nem akarsz beszélni, ha akarod órákat panaszkodhatok a saját gondjaimról is - helyesbítettem, hisz nem azért hívtam ide, hogy lelombozzam a kedvét és szomorú legyen, közben nyomatékosítva a 'még' szócskát.
 

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Gift of a friend | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 12:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Viszonoztam az ölelését és a pusziját is. Mosolyogva figyeltem őt. Ő még mindig nagyszerűen nézett ki, észbontó volt, de volt valami a szemében ami azt tükrözte, hogy nincs minden rendben, persze nem voltam biztos abban, hogy igazam van, de nem is akartam egyből letámadni őt.- Jól nézel ki.-mondtam neki kedvesen és mosolyogva. - Te is nekem. - mondtam neki még mindig mosolyogva, majd helyett foglaltam az egyik széken. Sokan voltak itt, de most nem is érdekelt ez a dolog. Jó volt végre újra látni egy barátot, akivel beszélhetek bármiről, hiszen ő nem fog elítélni semmiért se. Látta már a legrosszabb énemet is, szóval nem kell aggódnom.
Minden rendben? - kérdeztem vissza nevetve.- Ismersz már, nálam soha semmi nincsen rendben. Most meg pláne nem. - mondtam neki nevetve, majd rendeltem egy italt. - De inkább mesélj te. Mi van veled? - teremtem rá a szót, mert még egyszerűen nem bírtam volna beszélni arról amik történtek velem az elmúlt napokban.
•• ฝusic: ••Note: lesz még jobb is 40
©
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
big bro
† Kedvenc dal :
You must be joking
† Tartózkodási hely :
wherever i want to be
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic, german teacher
† Humor :
i'm a funny person.. try me



Crystal Lola Alston ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 12:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, mennyi ideig ülhettem ott és várhattam Kendrára, de  nem is érdekelt. Hisz úgysem lenne semmi más értelmes dolog, amit csinálhatnék.. ja, az önsajnálaton kívül. Abból meg köszönöm szépen nem kérek. Így hát, csak iszogattam tovább a kávémat, míg egyszer.., legnagyobb örömömre ki nem nyílt a cukrászta ajtaja. Reménykedve emeltem égnek a szemeimet, majd ezer wattos mosoly kúszott az arcomra a belépő lány láttán. Kendra! Hát, eljött!  - Szia! - köszöntem én is, majd amint elért az asztalomhoz, gyorsan felpattantam és jó szorosan a karjaim közé zártam őt. - Hiányoztál! - tettem még hozzá, majd egy cuppanós puszit leheltem az arcára, a viszontlátás örömére. Olyan jó volt most itt lenni vele..  az utolsó találkozásunk óta. Tényleg mennyi idő is telhetett el azóta? 3 hét, vagy több? Fura, hogy bár mindketten a városban élünk, mégse futunk össze valami gyakran. - S mi  a helyzet veled? Remélem minden rendben van - kérdeztem, miután nagy nehezen elváltunk egymástól és helyet foglaltunk az asztalnál. Ahogy belépett az épületbe mintha egy pillanat alatt jött volna vissza az életkedvem, maga mögött hagyva az előbbi önsanyargató Crystalt. Hiába, Kendra a jelenlétével elérte, hogy ismét visszatérjen az örök mosolygós, optimista, holtáig kíváncsi énem. Mert annyira, de annyira érdekelt, hogy mivel tölthette az elmúlt heteit, s remélem, ő valamivel vidámabb dolgokkal foglalatoskodott, mint én.  

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Gift of a friend | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 08, 2014 5:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]


Éppen kiléptem a fürdőből, amikor láttam, hogy valaki keresett. Nem nagyon volt kedvem senkivel se találkozni most, hiszen eléggé sok minden történt velem azóta. Magam sem tudtam már, hogy mi van és mit érzek. Vagyis pontosan tudtam, hogy mit érzek, csak egyszerűen ez az érzés megrémített. Felvettem a telefonomat, majd visszahallgattam az üzenet. Egy pár percig még úgy gondoltam lemondom inkább és kicsit egyedül maradok, de már annyira régen nem láttam Crystal-t, illetve úgy éreztem muszáj valakivel beszélnem, ha nem akarok becsavarodni. Gyorsan felöltöztem, megszárítottam a hajamat. Felvittem egy kis sminket az arcomra, felkaptam a dzsekimet, majd a táskámat és végül útnak indultam.
Lassú léptekkel sétáltam és közben néztem az embereket. Mindenki vidámnak és boldognak tűnt. Minden olyan volt, mintha az élet csupa derű és boldogság lenne, pedig nem így volt. Lassan, de biztosan megérkeztem a bolt elé. Egy pillanatig haboztam, majd vettem egy mély levegőt és besétáltam a boltba. Körbenéztem, majd megpillantottam Crystal-t. Még mindig gyönyörű volt, szinte semmit se változott mióta utoljára láttam. - Szia. - köszöntem neki mosolyogva, majd elindultam felé.
 
•• ฝusic: ••Note: lesz még jobb is 40
©
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Édes Álom Cukrászda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 9 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-