A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Édes Álom Cukrászda


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Kedvenc dal :
rihanna - stay ft. mikki ekko
† Tartózkodási hely :
seattle ♑
† Hobbi & foglalkozás :
i show the way for my humans ♑
† Humor :
not so delicious ♑



Tamara C. Sonne ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 06, 2014 3:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Viventem & Hope


Folytatás [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
big bro
† Kedvenc dal :
You must be joking
† Tartózkodási hely :
wherever i want to be
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic, german teacher
† Humor :
i'm a funny person.. try me



Crystal Lola Alston ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 05, 2014 9:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Kendra & Crystal
[You must be registered and logged in to see this image.]

Manapság olyan semmien az életem. Bár, ez esetben  most nem az izgalmasságára céloztam, hanem sokkal inkább a 'pozitív örömökre'. Összeveszek a bátyámmal, feltámasztok egy vámpírt, majd egy boszit (aki kívételesen meg is érdemelte) , nem beszélve arról, hogy se Zachről, se Kendráról nem hallottam már hetek óta semmit. Nem tudom miért, de ez lehangol engem.. pedig én soha nem szoktam depresszióba esni, az optimizmusom mindig kitart mellettem. Tennem kell valamit.. valamit, ami jobb kedvre deríthet, mert ez a lehangoltság felemészt. És ekkor eszembe jutott egy tökéletes ötlet.. olyan régen nem láttam már Kendrát. És már elő is kaptam az okostelefonomat, hogy felhívhassam az én egyetlen és legjobb barátnőmet, de pechemre nem vette fel, így hát csak az üzenetrögzítőhöz beszélhettem. - Szia - szóltam bele, szokásos csevegő hangszínemen. - Olyan rég találkoztunk utoljára.. Mit szólnál, ha most bepótolnánk az elmulasztott időt? Mondjuk fél óra múlva, a Cukrászdában? Remélem eljössz! -  folytattam reménykedve, majd kinyomtam a készüléket. Miközben zsebre vágtam a telefonomat, készülődni kezdtem. Normális külsőt kell varázsoljak magamnak kerek 15 perc alatt, ami nem lesz könnyű meló. De végül csak némi sminket kentem az arcomra, meg felkaptam egy csinos kis outfitet és már indultam is az említett helyszín felé. Csak reménykedhettem abban, hogy Kendra nem hagy majd faképnél.. Már, hogyha nem sértődött meg amiatt, hogy ezidáig nem kerestem.. de nem direkt volt, csak annyi minden összejött. Megérkezvén  a cukrászdához, leültem az egyik asztalhoz, majd rendeltem magamnak egy latte machiattót is, hogy legyen mivel elütnöm az időt, míg várom a barátnőmet.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: Gift of a friend | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 02, 2014 5:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Folytatás: --> [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 26, 2014 4:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
- Elhiszem, hogy arra akarsz rájönni mégis miért tették veled ezt a szüleid, de sajnálattal kell közölnöm, hogy erről nem mondhatok semmit. Nem azért, mert nem akarok.. Egyszerűen csak azért, meg fogalmam nincs miért tették. Mikor odaértem nem voltál több, mint egy erőtlen kis ember. Ugyanúgy sírtál, mint egy kisbaba és ezzel egy időben az erőd is köddé vált. Beszéltem volna a szüleiddel, de erre nem volt alkalmam. Két választásom volt. Ott maradok veled vagy pedig olyan személyeket kergetek, akik amúgy is halálra voltak ítélve.. Ezért is maradtam ott melletted.. Nem járt melléd használati útmutató.. Szóval fogalmam nincs, hogy mégis mi okuk volt rá.. De talán a közeli haláluk lehetett az ok.. - Hogy őszinte legyek tényleg nem tudom miért tették.. Vagyis igazából őszinte voltam.. Nem hazudtam. Neki nem hazudnék. Na, jó ez nem teljesen igaz.. Ha úgy hozza a helyzet, hogy úgy jobb, ha hazudnék neki akkor megteszem.. Vagyis nem szokásom hazudni.. Csak nem avatom be az embereket a részletekbe. Egy kicsit ködösítek. Nem hívhatnak hazugnak, mert nem vagyok az.. De most szó sem volt erről.. Tényleg nem tudom miért tették vele, de ha ezt még ő sem tudta kideríteni, akkor nem tudom, hogy ebben én hogyan segédkezhetnék..
Felkaptam a fejemet arra a részre, mikor egy Bennett hagyatékot említett. Érdekes.. Amúgy is ki nem kapná fel a fejét egy ilyen dologra? A Bennett vérvonal elég híres a boszorkányok körében.. Bár eléggé kihaló félben vannak úgymond.. Az igazi Bennett leszármazottról még nem lehet annyit hallani, hogy különösebben foglalkozzak vele. Amíg ez nem történik meg úgy tekintek a dologra, mintha kihaltak volna.. Viszont a hagyatékaik annál érdekesebbek.
- Nem is kell többet mondanod engem teljes mértékben meggyőztél. Felőlem, már mehetünk is. Ami pedig a sütit illeti.. Azé, aki akarja. Nem vagyok az a cipekedős típus. Szép álom volt, hogy mind belém fér majd.. - Eszem ágában nem volt ezzel foglalkozni.. Most ez a legkisebb gondom, hogy elpakoltassam a sütit. Felálltam az asztaltól és láttam, ahogy egy csomó szempár rám szegeződik, majd az előttem lévő sütikre. Tettem pár lépést az asztaltól, majd felkiáltottam. - Ingyen süti. Aki, kapja marja. - Hallottam, ahogy a székek alatt felsikít a padló, hiszen olyan hirtelen lökte magát hátra mindenki és indult el a sütik felé, hogy az valami elképesztő. Ki gondolta volna, hogy ennyi kell ahhoz, hogy megőrjítsen valaki egy csapatnyi embert.
Nem néztem vissza, hogy meggyőződjek arról, hogy mindenki az asztalomat állja körül egyszerűen csak kiléptem a cukrászdából remélve, hogy Belle is követni fog. Itt már nekünk semmi dolgunk nincsen.. Jobban szeretem a fontosabb beszélgetéseket kevésbé nyilvános helyen levezetni.
   
 •• ฝusic: this ••Note: bocsi, hogy késtem. Neutral
 ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jan. 22, 2014 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


Samantha & Belle

► I WANT MY POWER BACK

[You must be registered and logged in to see this image.]
A süteménynek és a pezsgőnek tulajdonítottam, hogy eleresztette a füle mellett, a számomra nagyon is fontos kérdést. - Ahogy mondtam, tudni akarom, miért vették el tőlem az erőmet. Ne akard elhitetni velem, hogy minden kislánytól ellopják a mágiát, amivel megóvhatnák magukat, mert akkor számomra te sem leszel több mint a szülők, akik ezt tették velem. Ez nem védelem. Ez támadható felület. Egy baromi nagy rés, amit ha valaki, aki tudja mit keressen, rohadt hamar megtalál.  - ennél jobban nem is hasonlíthattam volna rá. Magam is gyengeségnek éltem meg, semmint védelemnek, azt, amit tettek. Ha velem maradnak és én erőtlen vagyok, az védelem. Az, hogy lepasszolnak egy csodálatos, ám minden tekintetemben halandó párnak, cserbenhagyás. - Ellopták és én vissza akarom kapni.  - ismételtem meg magam, mintha csak egy hisztis kisgyerek volnék a cukorkaboltban de annál azért veszélyesebb voltam. Még halandóságom ellenére is makacs öszvér voltam, aki ha egyszer akart valamit, akkor azt megszerezte, mindegy min kellett érte átmennie. - Először is, mond meg miért tették. Aztán pedig csomagolj és gyere el velem kérlek. Mutatnom kell valamit... valamit ami segíthet, ha megfelelő kezekbe kerül.  - intettem fejemmel a nőnek, jelezve, hogy közel sem magamra, hanem rá gondoltam. - Egy Bennett hagyaték de hülye lennék magammal hurcibálni. Az otthonomban, amúgy is nyugodtabban beszélhetünk.  - S bár nem mondtam ki de nyilvánvalóvá tették szavaim, lelkesedésem és tekintetem, hogy milyen pokolian örültem annak, hogy végre van valaki akiben megbízhatok, akinek elmondhatom mindezt és aki segíthet... úgy, ahogy végigkísérte gyermeki létemet és őrangyalként ült a vállamon. Sosem voltam piszkosul jó abban, hogy szavakkal fejezzem ki az érzelmeimet de tetteim általában meggyőzték a kételkedőket is. Rám valóban igaz volt a mondás, miszerint a tűzbe is hajlandó vagyok nyúlni, ha egy barátomról volt szó és Samantha annyival több volt ennél számomra... még ha most, nem is igazán tudtam kifejezni szavakkal. Megemelkedtem és végignéztem rajta. Remény csillogott tekintetem mélyén. - Úgyis van pótolnivalónk.  - mondtam megenyhülve, kissé talán még gyermekien is, mert attól tartottam nemet mond és véget ér a remény.

Show me! - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 20, 2014 7:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Azt hittem volna, hogy ennyi idő elteltével egyetlen élő rokonom sem marad.. Már azon is meglepődtem, hogy van egyáltalán még valaki a családomból.. De az, hogy ez a valaki ennyire hasonlítson rám.. Hát ez olyasmi, amire az ember még csak gondolni sem mer. Évszázadok teltek el, de olyan, mintha saját magammal ülnék szemben, csak egy kicsit más külsőben. Nem mondanám, hogy annyira hasonlít rám külsőleg.. De ezért okoljuk azt a sok keveredést, amin a családunk keresztülment. Nem kértem, hogy hasonlítson rám külsőleg.. Az kicsit sokkoló lett volna. Én nem vágyom egy hasonmásra.. Abból, már így is van elég a világon. Amúgy is.. Belőlem bőven elég egy is.. Legalábbis külsőre. Azon felül pedig imádok amolyan lelki társakat találni.. Főleg, ha az egyik távoli rokonomról van szó.
Igen, megtaláltál. Amiért jár egy piros pont. Azt hiszem egy kicsit túl sok sütit kértem.. Szóval.. Szabad a pálya. – Láttam mindenki megvető pillantását, amiért ennyi süti tornyosult előttem, de különösebben nem foglalkoztam velük. Ez inkább volt féltékenység, hogy ők nem ehetnek ennyit anélkül, hogy ne nőne a fenekük az eredeti százszorosára. – Na, de akkor térjünk rá arra, hogy én mégis miben segíthetnék neked? Mármint én mit találhatnék? Ahogy látom elég jól belevájtad magad a dolgokba, de mégsem találtad meg, hogy mégis miért történt ez az egész.. Szóval kérdem én.. Mégis mit tehetnék érted? – Valószínűleg van valami ötlete, ha már azt mondta, hogy segítsek. Ha pedig még sem akkor sem baj, mert kitalálunk valamit. Nem fogom hagyni, hogy az egyetlen élő rokonom erőtlenül mászkáljon a város utcáin. Ez annyira béna húzás lenne. Bármennyire is mutatom magam ridegnek.. Igen is érdekel a sorsa. Mégis csak képes voltam éveket tölteni mellette és őrködni felette.. Megvédeni az összes beképzelt libától. Mondjuk tényleg nem értem, hogy miért gondolták, hogy ők jobbak.. Amikor még csak meg sem közelítették… Na, mindegy. Már megint kezdek elfogult lenni.
Szemezgettem még sütikkel, de inkább hoztak rám hányingert, mintsem vágyat arra, hogy megegyem őket. Azt hiszem mára éppen elég volt ennyi..

   
 •• ฝusic: this ••Note: 40
 ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 19, 2014 4:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


Samantha & Belle

► I WANT MY POWER BACK

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elnevetem magam. Annyira sterilnek tűnik itt minden, hogy képtelen vagyok megállni egy jóízű kuncogás nélkül. – Nem vagyok ostoba, ne aggódj. – kacsintok a nőre, aki anyám helyett volt anyám. Óvva figyelte utamat és láthatatlan kísérőként lépdelt mellettem az új ösvényeken. Megcsóváltam a fejemet. – Nem, nem azért jöttem. Azért vagyok itt, mert szükségem van a segítségedre. S mert tudnom kell, miért vették el azt ami megillet. Miért hagytak magamra, miért faragtak belőlem nyomorék, egyszerű embert? – kérdem szinte már dühös kirohanással. – Nem kell kutakodnod, azt bízd rám. Téged is megtaláltalak, nem? – kérdem sokkal nyugodtabban és megemelve poharam mondtam tósztot. – A vérre, mi nem válik vízzé. – hiába, kissé mindig is teátrális voltam, ami azt illeti de Samantha nem teheti szóvá. Annak ellenére, hogy évszázadok állnak kettőnk között, minden vonásom őt tükrözte… mintha a genetikai, átugrotta volna a századokat és egyenesen az ő génjeit örököltem. Még a külsőm is hasonlított az övéhez. Az italba kortyolva, öblítettem le a süteményt. Elgondolkodtam. Egész életemben éreztem, az űrt mire nem volt magyarázat. Gyermekkoromtól kezdve tudtam, hogy nem vagyok ugyanolyan, mint mások, hogy a többi gyermekhez képest, a látszólagos boldogság illanékony varázs volt csupán életem sarkalatos pontjain. Emberként nőttem fel mert énem egy részét kiszakították testemből és nekem szükségem volt a tudásra… miért, miért tenne bárki is ilyen a saját gyermekével? Miért lopnák el erejét és hagynák magára védtelenül, kiszolgáltatva a sorsnak?
Újabb falat süteményért nyúltam és most rajtam volt a hallgatás sora. Szenvedélyesen dacolhattam volna de nem akartam. Az igazat akartam tudni és talán egyedül Samantha volt az, aki meg tudta adni nekem. A csokoládés sütemények tengeréről elevezve nyúltam egy csupa gyümölcs darab után, minek karakteres málnás krémje émelyítő csodával párosult a citrom savanykás ízéhez. Kérdő tekintetemből nem lehetett kiolvasni a nyílt sebet mi vérzőn lüktetett csak a dühöt mit azok iránt tápláltam, kik megfosztottak hatalmamtól.
Show me! - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 4:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Mondanom sem kell, hogy furcsa volt szemtől szembe ülni vele. Oké.. Láttam. Nem is egyszer, de azért az egy kicsit más volt. Mert ott nem láthatott engem és könnyedebben mozogtam.. Nem kellett odafigyelnem arra, hogy mégis hogyan fog reagálni arra, ha teszek felé egy lépést vagy bármi. Most pedig kellemetlenül éreztem magam pedig nem szokásom. Ültemben kicsit helyezkedtem, de nem javított a helyzeten. Legszívesebben felálltam volna és megöleltem volna.. De ez valahogy nem lett volna hozzám méltó reakció. Nem akarok rontani a hírnevemen azzal, hogy elérzékenyülök, mert találkoztam azzal a lánnyal, aki felett anyáskodtam jó pár éven keresztül. Úgy tekintek rá, mint a saját gyerekemre.. Félig-meddig. A boszorkányság az egyetlen, amit megtaníthatnék neki. Viszont, mivel nincs ereje ezért még ezen az úton is elég nehézkesen indulunk el.
Figyelmesen végighallgattam, amit mondott közben pedig úgy tömtem magamba a sütiket, mintha muszáj volna. Így legalább elkerülhettem annak a lehetőségét, hogy valami ostobaságot mondjak vagy esetleg kérdezzek. Igyekeztem úgy csinálni, hogy mindig legyen egy kis falatnyi süti a számban, hogy még véletlenül se forduljon meg a fejemben, hogy megszólaljak. Teli szájjal nem szokásom beszélni főleg nem nyilvános helyen. Az annyira neveletlen és illetlen viselkedés, hogy nem süllyedek le ilyen alacsony szintre. Szóval a süti az, ami most elintézi, hogy befogjam azt a nagy számat.
Látott volna? Remek. Ezek szerint még sem volt olyan tökéletes az én kis álcám. Igyekeztem nem félrenyelni, ami mos sikerült is. Valószínűleg, ha még egyszer megtörténik kaptam volna egy olyan megjegyzést, hogy egyek lassabban, mert még a végén belefulladok a sütibe. Csak sokkal durvább változatban. Vagy összesúgtak volna a hátam mögött. Mondjuk azzal a halálos ítéletüket írták volna alá, mert nem szeretem, ha az emberek lenéznek. Sokkal több vagyok náluk és az, hogy félrenyelek még nem jelenti azt, hogy nem tudok végezni velük körülbelül.. Egy esetleg kettő szempillantás alatt.
- Értem, láttál. Lebuktam. Gondolom most azért jöttél ide, hogy visszaadjam az erődet. El kell keserítselek.. Nem tudom. Vagyis nem tudom hogyan. A szüleid ketten pecsételték meg ezt a varázslatot. Ők pedig mivel a leszármazottaim elég erős boszorkányok voltak. Lefogadom, hogy egyedül kevés lennék.. Plusz lefogadom, hogy valami olyannal zárták le azt az egészet, amit nem lehet egykönnyen megtenni. Legalábbis ez lenne a logikus. Ha annyira meg akartak védeni, hogy még kiskorodban elvették az erődet.. Nem lesz egyszerű menet kideríteni, hogy mégis mit kell tenni azért, hogy visszakaphasd. - Én valószínűleg megőrültem volna a helyében.. Jó mondjuk ő nem úgy nőtt fel, hogy igen is boszorkány vagyok, hanem egyszerű emberként. Nem is gondolta, hogy milyen vérvonal folyik az erejében.. Én biztos hisztirohamot kaptam volna vagy valami ilyesmi, ha kiderül, hogy mitől fosztottak meg.

   
 •• ฝusic: this ••Note: 40
 ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 18, 2014 1:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


Samantha & Belle

► I WANT MY POWER BACK

[You must be registered and logged in to see this image.]
Intettem a pincérnek, aki jó barátom lett az elmúlt időben, hiszen egyike volt azoknak, akik prémium jutalékot kaptak, amiért beszerveztek egy olyan megrendelőt, mint én. Persze, kezdetben a kapcsolatunk nem a pénzről szólt. Túl voltunk egy sikertelen randevún de ez egyikünket sem befolyásolt. Vidám mosollyal arcán lépett mellénk és kissé elkerekedett szemekkel pillantott végig az asztalon felhalmozott süteményeken. Ahogy leadtam a rendelésem, már el is indult a mélyhűtött italok drága világához. – Nem volt túl nehéz. – rántom meg vállam és kényelmesen hátradőlve ragadtam villát magamhoz. – Ha az ember már tudja, mit keressen. Egy boszorkány, aki híres alakok tucatjai mellett tűnt fel a fényképeken, a könyvek világában nincs túl rejtett titkok között. – mondtam egyszerűen s egy halk pukkanás jelezte, hogy felbontották a pezsgőt. Mikor Blake visszatért és töltött még hozzátette – A ház ajándéka. – hálás, meleg mosollyal háláltam meg kedvességét majd visszafordítottam figyelmemet Samantha felé. Határozott elképzelésem volt arról, hogy mit fogok tenni ha ismét enyém lesz az erő, mit elloptak tőlem. Biztos voltam benne, hogy felszabadító érzés lesz úgy uralni az életemet, hogy többé nem kell rettegnem semmitől. – A szüleim… – sosem hívtak őket nevelőknek, mert számomra ők voltak az édes szüleim – sosem titkolták ki vagyok és honnan jöttem. Így amikor azokról a furcsaságokról – emeltem idézőjelre ujjaim – kezdtem beszélni amik történtek velem, elmondtak mindent. Utána már csak rá kellett jönnöm, hogy ha nem rendelkezem azzal amivel születtem, ki segít nekem. Azok akik elhagytak, már nem élnek, ezt tudom. Szóval ők kiestek a versenyből. Maradt egy rejtélyes idegen, de ki? – kérdeztem költőien és harapva egy falatot egy másik kedvenc süteményemből folytattam – Egyszer láttalak, tudod? – kérdem tőle könnyedén és valóban nem feszélyeztem magamat. Előtte nem volt szükségem rá. – Párizsban. Mikor azok a lányok megpróbáltak megbüntetni. A kis boszorkányok… - mosolyodtam el az emléken, mikor zokogva, visítva rohantak kifelé, mert lángra kapott a gyönyörű rózsaszín tüll. – Pontosabban nem is téged láttalak, hanem Napóleon egy ajándékát a nyakadban. A medaliont melyből egyetlen példány készült és melynek mása ma is Párizs egyik múzeumában pihen, még a valódi a nyakadban volt. – ejtem ki szinte már nem törődőm stílusban szavaim de közben elismerőn csettintek mind a nő bátorságának, mind a mesteri cukrászműremeknek.
Show me! - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 17, 2014 8:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Mindig is tudtam, hogyha felnő határozott és magabiztos nő lesz. Mondhatni én neveltem.. Vagyis inkább irányítottam az egyfajta tökéletesség felé. Pontosan azt kaptam vissza, amit akartam. Megérte mellette töltenem az éveket. Mondjuk kicsit le is sújtott volna, ha ez egyetlen leszármazottamat megölné valaki, csak mert nincs ereje és nem tudja megvédeni magát. Ezt nem hagyhattam. Ezért is voltam mellette.. Vajon rájött? Mégis hogyan jöhetett volna rá? Amit mondott az erről árulkodott, de akkor sem értem mi vezérelte el hozzám. Nincs ereje, hogy nyomozzon utánam.. Az, már rögtön érezhető. Bár nem becsülhetem alá az egyszerű képességeit sem, mint például az egyszerű gondolkodás és kutatás. A leszármazottam.. Meg van benne, ami kell a túléléshez és, hogy ne tapossák el útközben az emberek. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen erős nő lett belőle, de most nem értem mit tehetnék.. Oké az lenne a logikus, ha megpróbálnám visszaadni az erejét, de ki tudja, hogy pontosan mivel blokkolták a szülei.. Akkor sajnos nem voltam jelen.
- És mégis hogyan jutottál erre a következtetésre? - Eszem ágában nem volt tagadni. Miért tenném? Már annyira felesleges. Meg nem akarom szerencsétlen lányt az őrületbe kergetni azzal, hogy húzom az agyát. Nem lenne értelme. Tudja és kész. Nem akkora tragédia. Az lett volna az, ha soha nem jön rá, hogy mi is ő.. Az erejét illetően pedig még nem tudom mit tehetnék. Két erős boszorkány volt, aki megfosztotta az erejétől.. Szóval.. Mondjuk engem sem kell félteni. Ha nagyon akarom vissza tudom adni neki az erejét, de előtte meg kell néznem, mivel is állok szemben.. Mert ugye szellemként nem volt erre lehetőségem.
- Akkor itt az ideje, hogy pezsgőt bontsunk. Igaz az erődet nem tudom visszaadni egy csettintés által, de.. Legalább megtaláltál. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült, de ennyi süti mellett igazán mesélhetnél. Mellesleg nem kell megköszönnöd semmit sem. Örömmel tettem. - Jó érzés volt a körülötte lévő embereket szívatni. Legalább megtanulták, hogy nem szabad Samantha Kournikova leszármazottjával szórakozni.. Bár... Erről nekik fogalmuk sem volt.. Attól függetlenül védelmeztem, mint a saját gyermekemet.. Anyai ösztönök.. Azért gondolom örül, hogy nem csak az én kezeim alatt "formálódott". A normális anyai feladatok nem nekem valók.  

   
 •• ฝusic: this ••Note: bocsi a késésért. :/
 ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 11, 2014 2:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


Samantha & Belle

► I WANT MY POWER BACK YOU

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Inkább azt mondanám, hogy egy farkas, báránybőrbe bújva. Egy boszorkány, aki embert játszik. Egy több évszázados lélek, egy huszonéves testben. – fogok rá  a plusz villára, mely minden vásárlásnál jár és a csokisból letörve egy darabot, kapom be a falatot. Eszes voltam már gyerekkoromban is és most sem kellett félteni. Hamar rájöttem mi áll a furcsa esetek mögött… vagyis inkább ki áll. Jól tudtam, hogy Samanthanak köszönhetem, azt a rengeteg szerencsés esetet, aminek az életemet köszönhetem. A szüleim védelem nélkül hagytak magamra, Samantha pedig jól tudta, ez mivel járhat. Mielőtt felelhetett volna, megemeltem kezemet, hogy jelezzem, még van mondanivalóm. – Tudom ki vagy. – pillantottam tekintetébe – Tudom, ki vagyok én. – Bekaptam egy falatot a tortaszeletből, miközben ezer és ezer gondolat kavargott a fejemben. Nem voltam idegesen de éreztem, hogy feszültség lengi körbe az asztalt. Itt ültem egy több száz éves nővel szemben miközben magam épp csak beléptem a húszas éveim közepébe. – Tudom, hogy boszorkány vagyok és mi történt velem gyerekként. – folytattam és nem érdekelt, hogy sokkolom-e szavaimmal. Ez a nő többször állt mellettem életem során, mint a vérszerinti szüleim. Az a legkevesebb, hogy őszintén fordulok hozzá így hát azzal sem hezitáltam előállni, ami a terveimben szerepelt. – Majdnem egy évembe telt mire megtaláltalak. Mire minden kiderült. – húztam székem közelebb – Ezért költöztem ide. Egyrészt, hogy megköszönjem… - suttogtam csendesen és egy pillanatra magam is megakadtam. Nagy levegőt véve határoztam el magam. – Másrészt mert segítened kell. – Magabiztosan hajoltam előre. Tekintetemben erő lobbant. – Vissza akarom kapni azt amit elvettek tőlem. Vissza akarom kapni az erőmet.

Show me! - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 11, 2014 12:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Ez az egész helyzet annyira hihetetlen volt. Ki gondolta volna, hogy egyszer, majd a sütemények fogják idecsalogatni azt az embert, akit egykoron minden kis rezzenéstől óvtam. Mit tehettem volna? Elvették a szülei az erejét, mert rettegtek attól, hogy mire lenne képes. Igazából én nem értettem velük egyet, de nem kérték ki a véleményemet. Abban viszont igazuk lehetett, hogy képes lett volna szerencsétlen kislány magára gyújtani a házat, de ugyanakkor nem szabadott volna ennyire erőtlenül hagyni.. Kiszolgáltatott. Ezért voltam mellette annyi éven keresztül. Mondhatni én neveltem fel csak erről ő éppenséggel mit sem sejt. Nem látott még egyszer sem. Szellemként lebegtem körülötte, mint amolyan láthatatlan legjobb barát. Vagy éppenséggel egy őrangyal.
A telefonba való ordítozással felkeltette a figyelmemet és annyira meglepődtem, hogy sikerült félrenyelnem. Elég közel álltam ahhoz, hogy megfulladjak, de végül csak sikerült összeszednem magam. Nem értem miért ijedtem meg ennyire, amikor valószínűleg nem is fog különösebb figyelmet szentelni nekem. Csak egy idióta vagyok, aki éppen fulladozik. Egyszer sem látta még az arcomat. Nincs arra még csak egy halovány kis esély sem, hogy felismerne.. Amúgy is, ha azt mondaná, hogy tudom te segítettél engem annyi éven át, habár nem láthattalak.. Fogalmam nincs, hogy mennyire lenne jó ötlet ennyi év után beavatni abba, hogy mégis honnan is származik. Meg valószínűleg teljesen bolondnak nézne, ha elkezdeném ecsetelgetni.. Inkább térjünk vissza az eredeti témára.. A süteményekre.. Igen.. Most erre van szükségem és nem arra, hogy anyáskodjak valaki felett.
Félretoltam az első süteményt, majd pedig azon kezdtem gondolkozni, hogy mégis melyiket válasszam, mikor megszólalt Belle. A hangja mit sem változott, mióta utoljára láttam mégis azóta külsőleg elég sokat változott. Na, ez most nem az a pillanat, amikor elérzékenyülök, mert akkor saját magamat fogom kiröhögni. - Köszönöm a tanácsot. - Válaszoltam egyszerűen halvány mosollyal az arcomon, majd magam elé is húztam, mikor testem kicsit megfeszült a következő mondatától. - Én? Egy ember, aki képes félrenyelni egy süteményt aztán kis híján meg is fulladni tőle.. Határozottan egy szerencsétlen vagyok, de mégis mire gondoltál? - Nem értem, hogy mire célzott ezzel az egésszel, de mindegy is.. Nem ismerhet.. Nem.. Egyszerűen nem és kész.

   
 •• ฝusic: this ••Note:  31 
 ©
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
myself
† Kedvenc dal :
a man's world
† Tartózkodási hely :
new orlelans
† Hobbi & foglalkozás :
riporter



Linda Klein ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 10:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next


Samantha & Belle

► I KNOW WHO ARE YOU

[You must be registered and logged in to see this image.]
Idegesen léptem be az apró de annál híresebb cukrászdába. Nem először jártam itt… mióta ide költöztem, állandó látogatója s rendelője voltam a helynek, ma azonban különösen feszültem léptem át a küszöböt. A telefon újra csörgött, én pedig idegesen emeltem a fülemhez. – Kettőnk között vége. Megmondtam már. Ne keress! – nyomtam ki a mobilt és a zsebembe csúsztatva róttam le a köztem és a süteményes pult között a távolságot. Adam nem volt hajlandó felfogni, hogy én nem egy ribanc vagyok és nem tűröm el azt sem, ha megcsalnak. Akkor kezdtünk találkozgatni, amikor ide költöztem, csupán két hónapja de gyorsan összemelegedtünk. Aztán ő egyre többet akart én, pedig nem… s senki nem dönthet helyettem, az életem felett. Ez egyedül az én kiváltságom és csakis az enyém. A szokásosra böktem az ujjammal. Dupla csokoládékrémes, extra tejszínhabbal díszített, tripla édes kalóriabomba de az íze olyan mint a mennyország és a mai pokoli nap után magasról tojtam arra, hogy a fenekemre megy-e vagy sem. Na nem mintha máskor túlzottan odafigyeltem volna erre. Ahogy mások, úgy én is az egy pillanatig fuldokló nő felé emeltem pillantásomat… hogy utána még zaklatottam, ziháló alakomra meredjek a pult üvegén. – Jól vagy Belle? – kérdezte Lucy én pedig csak bólintani bírtam. Ott álltam, mozdulatlanul és csak arra bírtam gondolni, hogy itt a lehetőség, hogy végre szembenézzek azzal, ahonnan származom. Leforrázott a tudat, hogy pont ma kell összefutnom a nővel, aki visszaadhatja nekem azt, amit a szüleim elloptak tőlem. Az erőt, amivel születtem. Mire észbe kaptam már, már felette magasodtam. – Én azt javaslom – mutattam a csokisra – nekem az a kedvencem. Persze csak akkor harapjon bele ha szereti az édes ízeket. – foglaltam helyet vele szemben. – Tudom ki maga.
 
Show me! - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
the destroyers of my life
† Kedvenc dal :
I'll never be alright, so i'm breaking the habit
† Hobbi & foglalkozás :
↯ ex-prisoner ₪
† Humor :
↯ too serious ₪



Heily Aethyrin Foster ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 9:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

Samantha & Belle
[You must be registered and logged in to see this image.]

 
Az utóbbi napokban mondhatni túlságosan is sok minden összejött. A féltékenység. Furcsa egy érzés és reménykedtem abban, hogy nekem ezt soha nem kell, majd megtapasztalnom, de miért is lenne így? Ekkora szerencsém azért még nincs. Bármennyire is szeretném. Aztán ott van azaz egész ügy azzal a kisbabával. Nem is tudom, hogy miért folytam bele, amikor érezhetően rosszul jöttem ki belőle. Egy fejfejással gazdagodtam. Az egyszer biztos. Előnye egyáltalán nem volt a dolognak. Talán csak annyi, hogy közel kerültem ahhoz, hogy egy kicsit kiéljem elmebeteg vágyaim, amiket jó mélyen rejtegetek valahol önmagamban.
Ki akartam kapcsolódni és már pontosan tudtam, hogy mi fog ehhez hozzásegíteni. A cukrászda. Szellemként párszor megnéztem a kínálatot, de ennél többre nem mentem és a nyál is összefutott a számban attól, hogy milyen ínycsiklandozóan néz ki egyik másik. Bár, ha csak fele ilyen jó az íze akkor engem már megnyertek.. Szóval.. Cukrászda. Lehet, hogy bolondnak fognak nézni, de nem érdekel. Miért is kellene, hogy érdekeljen bárki véleménye?
Beléptem az ajtón, majd gondolkodás nélkül kértem mindegyikből. Nem hiszem, hogy nagyobb baj lehetne abból, ha ezt most mind megeszem. Legalábbis szerintem. Tudok vigyázni az alakomra.. Még egy jó nagy adag süti sem fogja tönkretenni. A telefonomat babráltam mielőtt még nekiláttam volna a sütiknek. Ezekhez az újításokhoz soha nem fogok tudni hozzászokni. Na, jó elég gyorsan alkalmazkodom, de mindig is furcsák lesznek a számomra ezek a vackok.
Neki is láttam az első sütinek, amire talán a leginkább kíváncsi voltam. Becsuktam a szememet egy pillanatra és úgy élveztem a számban megjelenő ízkavalkádot.. Édes volt, de nem túl édes.. Krémes, de mégsem túlságosan krémes.. Tökéletes volt. Azonban, mikor kinyitottam a szememet sikerült félrenyelnem, mert megláttam azt a személyt, akit éveken keresztül védelmeztem. Köhögni kezdtem, amivel hamar felkeltettem magamra a figyelmet, de ő nem ismerhet, hiszen még egyszer sem látott. Szóval igazából nincs miért aggódnom.

   
 •• ฝusic: this ••Note:  31 
 ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 15, 2013 7:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
(Hope)

- Az, igazán az - bólogattam komolyan, és... kissé elgondolkoztam... elgondolkoztam rajta, hogy merjem-e visszairányítani a beszélgetésünket egy előzőleg már elhagyott témakörre...
- Tényleg látnod kellene Őt - döntöttem végül az igen mellett, és kezdtem beszélni. - Csodálatosan szép, és nagyon okos, jó kislány. Tényleg nagyon örülnék neki, ha találkoznál Vele. Biztos vagyok benne, hogy imádnád, és Ő is Téged. Biztos vagy benne, hogy... nem szeretnél Vele most még találkozni? Eljöhetnél velem, akár csak egy rövid találkára is, és... ott eldönthetnéd, akarsz-e hosszabban is Vele lenni, vagy csak megnézed és eljössz... De... végtére is a húgod - próbálkoztam. Azok után amik Yve-val voltak... a veszekedés, aztán az a varázslat, a farkasok, az elmenetelem, az Ő állapota, a kórház... mindezek után, mindezekért, és mindezek ellenére is, egyszerűen... nem is tudom, boldog lettem volna, ha a két lányom találkozhat egymással... az én két csodálatosan szép lányom..
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 27, 2013 5:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Mostanában én is egyre többször érzek ilyesmit... mármint, hogy segítenem kell másoknak - mondtam neki komolyan, mert valóban így van. - Volt egy időszakom, amikor csak magamra gondoltam, de ebből sikerült kilábalnom, és rájöttem, hogy jó az, ha törődöm másokkal, ha csak egy picit is - próbáltam nem sokat beszélni erről, mert egy idő után unalmassá válik ez.
Ez a hét év durva volt szerintem neki is, nekem is. Szörnyen éreztem magamat sokszor, az érzéseimet eddig is falak védték, viszont mikor Lauren a közelemben van, akkor megváltozom. Olyan vagyok, aki meg meri mutatni azt, hogyan is érez valójában. Ő az én támaszom, és fordítva is ugyanez van... Közben kihozták az újabb adag kávét nekünk, és Lauren a forró bögrét fogta meg, ahogyan én is egy pici idő után.
- Én is kerestem nagyon sokféle hobbit, amit kipróbáltam... de egyik sem kötött le sokáig. Erről jut eszembe, el tudnál engem képzelni valaha is, hogy síelni menjek? - szerintem sosem gondolná, én sem hittem, míg nem elmentem Európába... Tudja, hogy sosem kedvelni a téli sportokat, és hogy bizonyíthassam, a telefonomban megkerestem a képet, és mutattam neki. - Itt a bizonyíték erre - nevettem fel egyet, majd kortyolgatni kezdtem a kávét.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 27, 2013 4:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Én a gyógyítással vagyok úgy, hogy muszáj megtennem. Késztetést érzek arra, hogy segítsek az embereken - vontam meg a vállaimat egyszerűen, mert mást nem igen tudtam hozzáfűzni. Mind a ketten sokat változtunk, azt hiszem. Azt még nem tudnám megmondani, hogy mindez pozitív avagy negatív irányba ment el, de előbb-utóbb szerintem úgyis ki fog derülni.
- Hét év alatt mindenkivel sok minden történik, de ha nem akarsz róla beszélni, hát én azt is megértem - jegyeztem meg halovány mosollyal. Eszem ágában sem volt erőltetni vagy effélék, azzal szerintem csak az ellenkezőjét értem volna el pont. Ezt pedig igazán nem akartam, hiszen a kapcsolatunkat rendezni szerettem volna, nem pedig újra elrontani, mikor még hozzá sem kezdtünk a javításához. Legalább addig azért el kellene jutni, amíg bocsánatot kérhetek.
- Eleinte én is. Aztán kerestem olyat, ami kitöltötte a mindennapjaimat. Az összes percet, ami azóta eltelt... - sóhajtottam. Közben a kávénkat is kihozta a pincér leányzó, amit halkan megköszöntem, és immár kihúztam a kezem Tommy fogságából, hogy mind a két tenyeremet a bögre oldalaim melegíthessem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 27, 2013 2:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Magam sem tudom, egyszerűen valami... valami legbelül... - kezdtem el magyarázkodni... - ... csak éreztem, hogy meg kell tennem, és villámgyorsan ott voltam, és ennyi - nem igazán bonyolódnék bele abba, hogy azzal, aki rátámadt erre a fickóra, mi is történt valójában. Elég csúf véget ért. És Lauren tudja, hogy ha előtör a vérfarkas énem, az nem épp jó cselekedet hajt végre.
- Nem történt velem sok minden, próbáltam néhány jó dolgot tenni... Bár, nem mindig úgy sikerült, ahogyan azt én szerettem volna - mosolyogtam egy kicsit. - Üresnek éreztem mindent. A lakás, az életem... Mintha valaki másé lett volna - a mosolyom fokozatosan halványodott, és lehajtottam a fejemet egy pár pillanatig, majd felnéztem, mert úgy éreztem, ez a helyes. És a valóság az, ami történik éppen.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 27, 2013 12:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Mióta vagy te ilyen hősies? - kérdeztem halovány mosollyal. Nem emlékszem, hogy régen bármikor is kockáztatta volna más emberért az életét, de lehet, hogy csupán az én memóriám rossz már. Talán az évek még annál is jobb emberré tették, mint amilyen régen volt? Én már tényleg nem tudtam eldönteni semmit vele kapcsolatban, és teljesen zavarodottnak éreztem magam a társaságában. Látszik, hogy miként váltunk el és mennyi idő telt el azóta...
Nem mondtam semmit, csak ahogyan mondta, vettem egy nagy lélegzetet, majd hosszasan kifújtam. Aztán megismételtem még kétszer, ám a kézfogásánál kicsit összerezzentem. Ez volt az utolsó dolog, amire számítottam tőle. Először el akartam húzni automatikusan az ujjaimat, hogy ne érinthesse senki, de végül nem tettem. Hagytam, hogy meleg keze fogságban tartsa az enyémet, amely olyan jéghideg volt, mintha éppen a tél kellős közepén sétáltam volna ide be a hóesés elől. Valószínűleg az ideg volt érte felelős.
- Mesélj nekem valamit magadról, ami azóta történt, hogy elmentem! - kértem őt immár nyugodtan, bár hirtelen kicsit túl bensőségesnek éreztem ezt a jelenlegi helyzetet, de nem volt szívem félbeszakítani. Az egész kapcsolatunk kettészakadásáért is én voltam a felelős, ez már túl sok lett volna most.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 22, 2013 7:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Nem... nem velem történt a baleset. Valaki rátámadt erre a fickóra, tudod az igazgatói tanács tagjára... s megmentettem az életét, és azóta barátok lettünk mondhatni - mondtam neki el az igazságot, mielőtt még elkezdene tényleg aggodalmaskodni.
- Be kell valljam, az én kedvenceim közé is tartozik ez a hely... - mosolyogtam rá, mint anno. Aztán hirtelen magyarázkodni kezdett, de láttam, hogy teljesen meg van zavarodva, és tényleg nem tudja, mit csinálhatna. Én sem vagyok könnyebb helyzetben, ezt elhiheti. - Hé... Nyugodj meg, kérlek - próbáltam őt kicsit lenyugtatni, már amennyire lehetséges, ne érezze magát kényelmetlenül. - Minden oké? Vegyél egy nagy levegőt... és jobb lesz - miután ezeket kimondtam, megfogtam a kezét, hogy nem kell félnie semmitől, tőlem meg főleg ne...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 22, 2013 11:43 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Ezt nem tudtam – jegyeztem meg, egy zavart kis mosoly kíséretében, az pedig természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy balesetet emlegetett. – Mi történt? – kérdeztem csendesen. Tudtam, hogy egyébként nincs hozzá semmi közöm, de egyszerűen meg kellett kérdeznem, mert érdekelt. Nem feltétlenül orvosi szempontból, hanem sokkal inkább azért, mert vele történt valami, és már rágondolni is rossz volt, hogy én nem voltam itt. Nem voltam mellette, amikor kellett volna neki a segítség, a támasz. Ez egy kis bűntudatot keltett bennem, de igazából már oly mindegy volt, hiszen eddig is ezt éreztem.
- Olyasmi – ismertem el, mert nem teljesen az volt az álmom, ahogy végül alakult az életem. Ettől függetlenül még elégedett voltam vele, csak fiatalon más terveim voltak, ez volt minden. – Tudom, ez az egyik kedvenc helyem – ezúttal újra megjelent egy kis mosoly az arcomon. – Köszönöm! – utaltam arra, hogy nekem is kért még egy kávét. – Igazából még mindig nem tudom, hogy mit mondhatnék, vagy mit kérdezhetnék. Nem így terveztem ezt az egészet. Nincs jogom amúgy sem csak úgy kérdezősködni tőled… - hadartam el gyorsan, miközben próbáltam magam összeszedni. Nem lesz így jó, ha ennyire zavart maradok mellette.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 20, 2013 6:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Régóta ismernek engem, és egyébként is az egyikükkel elég jó a kapcsolatunk egy baleset óta... - húztam el a számat, mert erről nem igazán sokat cseverészni, mert tudom, hogy orvosként rögtön megkérdezné, mi történt, és hiába hagyott el, tudom, hogy aggódóvá válna azonnal. - Mindig is ezt szeretted volna... ez volt az álmod, és megcsináltad - röviden-tömören próbáltam kihozni azt, ami a gondolataimban szállingózott össze-vissza.
- Akkor igyunk meg még egy kávét, mert itt eléggé finom - mosolyogtam el magam, és épp mellettünk rohangált a fiatal pincérlány, akit azonnal megállítottam. - Még két kávét kérnénk - felírta, majd el is szaladt...
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 20, 2013 12:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Igen… - bólintottam egyet kurtán, hiszen tényleg nem itt kellett ezt megbeszélnünk. Igazából most még azt sem tudtam, hogy egyáltalán mi az, amit meg kell beszélnünk. Biztos akarom én, hogy rendezzük ezt az ügyet? Attól még, hogy most teljesen normális volt, betudható volt talán a zavarának, amiért belém botlott. Az viszont egyáltalán nem volt kizárt, hogy amikor bocsánatot akarnék kérni tőle, már korántsem lenne ilyen megértő, azt viszont én nem viseltem volna el csak úgy, jó pofát vágva hozzá.
- Ezt nem tudtam – vallottam be, közben egy zavart kis mosoly is megjelent a szám szegletében. Mondjuk teljesen érthető volt, hogy az adományozóknak a tudtára adták, hogy mégis mire fogják költeni a pénzét. Ebbe így nem gondoltam bele teljesen. – Miért? – kérdeztem kissé értetlenül, amikor feleszméltem arra, hogy mit is mondott. Szerintem egyáltalán nem kellett csodálni azért, mert orvos lettem. Bár igaz, lehet, hogy csak számomra volt ennyire természetes és magától értetődő ez az egész.
- Igen, lassan majd tényleg… - ismertem el, de valamiért nem akaródzott megmozdulnom. Most, hogy itt ült velem szemben, sok dologra kíváncsi lettem volna, de nem tudtam, hogy mit kérdezzek. Olyanokra is, amikhez talán már semmi közöm nem volt. – De talán még egy kávé belefér – tettem hozzá és halovány mosolyom újra végigkúszott az ajkaimon. Ez csak egy ajánlat volt, tényleg nem maradt sok időm és utána mindenképpen mennem kell majd. És igen, én is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire egészségtelen a túl sok kávé.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 20, 2013 7:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
- Tudom, hogy nem most kellene... - egy picit lehiggadva, és elég lassan jöttek ki a szavak belőlem. - Nem ez a megfelelő időpont, és a hely sem épp olyan, hogy ezt itt kéne kibeszélnünk... - nem igazán tudtam, hogy mit beszélek már lassan, csak ami épp eszembe jutott és mondatokká alakítottam őket. Féltem őt, de nagyon... És látom, hogy meggyötört, és sok minden zavarja őt, és lehet, most kellene magára hagynom, de ez nem megy nekem.
- Igen, tudom... Az igazgatói tanács mindig elmondja, hogy mit mire szánnak - a lelkem egy része talán kezd visszatérni, ami régen eltűnt... Próbálok jót is tenni az életben, nem szeretnék egy besavanyodott és önző vénemberré válni, aki csak saját magára gondol. - Csodállak azért, amit teszel... - mondtam el neki őszintén a szemébe nézve, hiszen az ügyeletek borzasztóak, hosszúak, fárasztóak. - Akkor lassan indulnod kell - jelentettem ki eléggé szomorú arccal.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 20, 2013 1:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Csak egy hálás mosolyt küldtem felé, amiért nem beszélt tovább Olaszországról. Nagyon jól tudtam én, hogy mennyi gyönyörű helyet rejt az a vidék, pont ezért sajnáltam annyira, hogy még nem jártam ott. Talán majd egyszer oda is eljutok, ha lesz egy kis felesleges időm, amit csak és kizárólag magamra fordíthatok majd. Mondjuk egy kis szabadság, bár ez még talán túl korai lett volna, hiszen csak nemrég kezdtem el ebben a kórházban dolgozni. Bármekkora tapasztalatom legyen is, csak úgy nem fognak máris elengedni napokra, vagy akár hetekre is, ezt biztosra vettem. Így sem voltunk elegen a legtöbb műszakban.
Amikor hallottam, hogy mit mondott, kénytelen voltam néhány pillanat erejéig behunyni a szemeimet, hogy össze tudjam szedni magam valamelyest.
- Ezt most ne, Tommy – túl régen mondtam már ki a becenevet, egyből bele is sajdult a szívem. – Ne hidd, hogy én nem gondoltam rád… - tettem hozzá, mert ez így hirtelen talán túl ridegnek hangzott, pedig nem akartam így viselkedni vele. Főleg nem azért, mert ő volt a sértett fél és nem én. Én hagytam el őt és nem fordítva. Neki lett volna meg minden oka arra, hogy úgy bánjon most velem, mint egy utolsó árulóval, de mégsem tette. Még mindig nem értettem egészen, hogy miért nem, pedig megérdemeltem volna.
- Úgy tudom, az adományokból most akarják majd felújítani az egyik emelet kórtermeit – mosolyodtam el akaratlanul is, mert az ilyesmit becsülendő dolognak tartottam. Ezek szerint nem vált rossz emberré, nem vezetett az élete tévútra. Aki adományoz a kórháznak, az bizonyára megbecsült tagja lehet a társadalomnak. Nem is illettem én bele ebbe a környezetbe igazán, bármennyire nyugtatott is meg. – Nagyjából negyed órám van visszaérni. Nagyon maximum húsz perc. Csak kiszaladtam kicsit, de délután még sok dolgom lesz, és ügyeletes is vagyok ma éjszaka – nem tudom, hogy miért mondtam el neki. Valamiért azt akartam, hogy tudjon róla, merre talál meg. Akkor is, ha ő nem lesz ott. Talán egy régi beidegződés tért vissza hirtelen, nem tudom. Még nem is mertem ezen gondolkozni most.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next
Vissza az elejére Go down
 

Édes Álom Cukrászda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 16 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9 ... 16  Next

 Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-