Share | 

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
So Cold
Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
Humor :
mm, of course



A poszt írója Lorelai S. Gilmore
Elküldésének ideje Szer. Aug. 27, 2014 12:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Christian & Rory
I hate vampires
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak ültem ott és szürcsölgettem a narancslevemet, közben gondolatban azon rágódtam, hogy mivel is üthetném el legközelebb a szabadidőmet. Talán felkeresem Jeremyt, úgyis olyan rég láttam őt utoljára. Hiányzik már a barátom.
Nem sokkal később azon kaptam magam, hogy valaki finoman meglöki a vállamat. Mi a szösz, fordulok reflexszerüen az irányába, majd kissé ellenszenvesen és unottan emelem meg a szemöldökeimet, jelezve hogy nem estem hanyatt a dumájától.
- Az, hogy igazán felfrissíthetnéd kicsit a szótáradat, mert ez a szöveg kissé elavult az idővel - felelem habozás nélkül, egy pimasz mosoly kíséretében. Nem igazán szívleltem a nőcsábászokat, mindegyikük ugyanarra hajt, nekem meg eszem ágában sincs azt megadni nekik. Plusz, a mellettem levő a tetejében még egy vámpír is.. A lehető legrosszabb kombináció. Nem állt szándékomban megjátszani magam, de egy valamire azért kíváncsi voltam, mégpedig az a srác reakciója volt. Érdekelt, hogy ezek után mi lesz a következő lépése. Ha jobban megnézem, nem néz ki rosszul, sőt.
Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ xD Δ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 26, 2014 11:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Lorelai & Christian
Little fairy, are you dangerous?

Szomjúságom egy kávézóig hajszolt, így kelve-kelletlenül megszakítottam felfedező túrámat, és betértem a szembejövő, tömzsi építménybe. Kellemes, roppant vidám közeg, tömény kávéillat, de zsúfolt légkör fogadott. Hely és idő szűkében a pult felé vettem az irányt, hogy egy pohár feketét magamba önthessek. Ami persze nem öli a szomjat, de egy vámpírnak holt mindegy, lényeg, hogy folyjon.
- Egy bögre feketét, két cukorral - adtam ki az ukázt, illemi formaságok nélkül. A bolydult kinti időtől az ember életkedve is elmegy, hát még az empátiája. Megborzongtam a hátamon futkosó hidegtől, és mancsaimat a gőzölgő italomra fogtam. Távozni készültem, mikor is a vaskos kávé és csokoládészag elült, és egy különös pikánsság csapta meg orromat. A mellettem ülő hölgyemény illatfelhője hozzám is elért. Vállammal kicsit meglöktem a leányzóét, amolyan játékosan.
- Az idő egyre csúful, de a lányok szépségén ez mit sem ront- kuncogtam fel sejtelmesen. Elavult csajozós duma. A nők kedvence. - Neked, mint érintettnek mi a véleményed erről?



zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
So Cold
Tartózkodási hely :
Mystic Falls, Whitmore College
Hobbi & foglalkozás :
planning to graduate from college
Humor :
mm, of course



A poszt írója Lorelai S. Gilmore
Elküldésének ideje Kedd Aug. 26, 2014 11:15 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Christian & Rory
I hate vampires
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az egyetemi szünetben visszatérni Mystic Fallsba, kész felüdülésnek tűnt. Legalábbis elsőre annak látszott. Úgy éreztem magam, mint egy darab rongy, akivel naponta feltörölték a földet. Mondjuk van jó oldala is a Whitmore-on való tartózkodásomnak. Rengeteg új barátra tettem szert, Serena, Aaron, illetve Jeremyvel is összefutottam azon az ominózus Whitmore-bálon. Bevallom, elsőre legrosszabb rémálmaimban sem hittem volna, hogy Whitmore-on is lesznek majd természetfelettiek, dehát.. ha jobban meggondolom, azok mindenhol vannak. Az utóbbi időben annyira elszaporodtak a világon, hogy talán nem is találni már olyan helyet, ahol ne téblámolna néhány példány belőlük. Na, de mára már egyikük sem tud meghatni, főleg nem a vámpírok, legalábbis amióta a vérem nem olyan ínycsiklandó mint egykor volt. Kész felüdülés, amint belém harapnak, majd undorodva húzódnak el tőlem, amint rájönnek, hogy tömény verbénát szívtak ki belőlem, fincsi nedű helyett.
Fogtam magam és ahelyett, hogy otthon ücsörögnék a lakásban, inkább a nyakamba vettem ezt a tenyérnyi nagyságú várost. Fél óra séta után aztán úgy döntöttem, hogy benézek a Café Pub-ba, ahol kivételesen még nem jártam. Átlépve a pub küszöbét, kíváncsian mértem végig a pillantásomat a jelenlévőkön. Ismerősök híján végül lassú, kimért léptekkel indultam el a bárpult fele, majd felpattanva az egyik székre, fel is adtam a rendelésemet a pincérsrácnak.
- Egy narancslevet kérek - mosolyogtam barátságosan a srácra.

Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Remélem nem lett nagyon pocsék.. :/ Δ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my whole world ≫

Tartózkodási hely :
seattle ≫
Hobbi & foglalkozás :
joking ≫



A poszt írója Wendy C. Palmer
Elküldésének ideje Pént. Júl. 18, 2014 4:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3




adriana && charity
who are you, little witch?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Eleinte nem szóltam semmit, mikor helyet foglalt velem szemben, hiszen én magam invitáltam ide. Nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan és miként teszi meg, csak az tűnt fel, hogy szinte egy pillanat alatt ott ült velem szemben, én pedig belekortyoltam a haboskávéba, amit nem rég rendeltem, és szinte még gőzölgött a forróságtól.
- Nos. - kezdtem bele, bár nem tudtam, mennyire kíván beszélgetni velem. Mindenesetre, az én agyam rögötn kezdett emlékezni rá, ahogy jobban belevetettem magam a szemeibe, és ismerőssé vált az a furcsa szemszín... egyértelmű, hogy ezt nem keverhetem össze máséval, olyan egyedi. - Azt hiszem, emlékszem rád... Adriana. Igaz? - mosolyodtam el bájosan, miközben szépen és óvatosan letettem a csészémet, és egy negédes mosoly kíséretében előrehajoltam. Ő talán még nem emlékszik rám, vagy összekever valakivel, de én már pontosan tudom, kivel ülök szembe. És azt hiszem, kijelenthetem, hogy ha nem vámpír lenne, egy kanál vízben is szívesen elintézném.
- De tartsunk agytréninget, oké?! - emeltem fel amúgy sem vékony hangomat, majd egy sóhajjal hátradőltem, és lábaimat keresztbe tettem. - Mikor még ember voltál... vagy öhm... inkább boszorkány? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Bár nem lep meg, hogy nem emlékszel, akkor még egészen más szokásaim voltak a vadászatnál... és nem sokat láthattál belőlem egy amúgy sem világos utcán... az éjszaka kellős közepén. - hangsúlyoztam ki a szavakat. Nem tudtam a nevét akkor még. De mikor ügyesebben játszott ki, mint egy vadászt, nos... mondhanti, tudni akartam, ki bánt el velem. Egyrészt vacsora nélkül maradtam, másrészt tudni akartam, hiszen bármikor jöhet velem szemben. És lám, eljött ez a bizonyos pillanat! - Azóta mintha kissé... határozottabb lennél. Talán mert a mi sorainkat erősíted? - hajoltam előre ismét.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 08, 2014 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

sofikod

CHARITY†

Kapcsolat?
Charity & Adria
do you remember?

Nagyon vágytam már az érzésre, hogy Mystic Falls-ban az otthont lássam, ám ez eddig még váratott magára. Már nem számítottam új húsnak errefelé, mégis még mindig a reggeli ébredés sem volt az igazi. Mintha csak vendégségben lettem volna a kis lakásban, amit béreltem. Otthonos és egész kis aranyos a drága, de az áttörésre még vártam. Nem arról van szó, hogy aggódnék, elvégre az USA-beli városok rendszeresen ezt "művelik" velem. Mexikó az otthonom és ez úgy tűnik évszázadok elteltével sem változik... Azonban én nem az a fajta vagyok, aki csak úgy feladja; betöröm én ezt a várost, addig éljek is. otthont akarok belőle faragni, hát hozok ide kicsit onnan, ahová a gyökereim tartoznak. Ez volt a terv. És a tervem, mint általában, most is működni látszott. Jayce elintézte, hogy múlt péntek este a Grillben felléphessek, pedig még csak meg sem kellett igéznem. Mindig is imádtam színpadon lenni, fürdeni az érzésben, hogy mindenki engem figyel és csodál. Eddigi tapasztalat, hogy szeretik a hangom, a dalokat, melyeket legtöbben nem is értenek. Köztudott, hogy a spanyol dalok könnyebben az emberek fülébe másznak. Majd most kiderül. Persze, egy estétől nem leszek a város csillaga, de jó kezdet. A kezdet pedig mindig fontos. Igyekeztem nem túl kihívóan, és színesen felöltözni. Egyenlőre jobb, ha engem ismernek meg és nem a flitteres felsőm lesz az, ami elsőre megragad bennük. Csupán 6 számot énekeltem, de ezzel már teljesen elégedett is vagyok. Azóta többen i rám köszönnek az utcán, mintha csak szorosabb, régebbre visszanyúló ismeretség lenne a hátunk mögött. Én kedvesen, barátságosan viszonozom az üdvözlést, minden gyanúját elaltatva annak, hogy könnyedén elharaphatnám néhányuk torkát. Apróságok. Egészen kis apróságok...
Ma csupán egy semmittevős nap várt rám, szerettem volna egy jó nagy bögre latte macchiato-t inni abban a stílusos kis kávézóban, ahol múltkor annyira megízlett. Ennyit igazán megérdemeltem. A szokásos szűk farmerban, egy lenge, lila felsőben, egy hatalmas napszemüveg mögé bújva léptem be az ajtón. Elegánsan levarázsoltam az arcomról a sötét bogarat, ahogy azt illik, majd elindultam az asztalok között. Naplopó népség... Miért mindenki akkor indul el kávézni, mikor nekem is kedvem szottyan?! Bosszankodva tekintgettem jobbra-balra egy üres asztal után kutatva, de sehogy sem akaródzott egyik sem felszabadulni. Nem apró öröm, de annál nagyobb, amit aztán egy pillanaton belül hallhattam. Nem ismertem ugyan fel a hangot, de ezt az ajánlatot nem utasíthattam vissza. Egy fél fordulatot véve felé fordultam, majd a jól megszokott bájos mosollyal kaptam a kínálkozó lehetőségen.
- Valóban? - pislogtam rá - Nos ez esetben, ha nem bánod, csatlakoznék. - és a választ nem megvárva már le is telepedtem a vele szemben lévő székre. Ismerős szemek. Árulkodik róla a vámpírság, de cseppet sem zavart, elvégre én is annak mondhatom magam, némi mágiával. Ha agyon ütöttek volna sem tudtam volna megmondani a nevét. Kétlem, hogy valaha is bemutatkozott volna. A Grill. Szombaton. Biztosra vettem volna, hogy onnan olyan ismerős, de egyenlőre nem mertem nagyon villogni a dologgal, hátha mégis bakot lövök.
©
Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my whole world ≫

Tartózkodási hely :
seattle ≫
Hobbi & foglalkozás :
joking ≫



A poszt írója Wendy C. Palmer
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 07, 2014 9:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3




adriana && charity
who are you, little witch?

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Szerettem az efféle helyeket. Csupán azért is, mert emlékeztetett arra, honnan indultam, és hogyan. Michail úgy bukkant fel az életemben annak idején, mint valami járvány, mely felüti fejét, és úgy ragadott magával. A mai napig nem emlékszem vámpírrá válásom körülményeire. Őszi nap volt... tábortűz... ostobaság talán. Ő  ott volt. És tudom, hogy tud mindenről, ő emlékszik! Mégsem akarja felvállalni! Mindig hárította a felelősséget.
Annyi bizonyos, hogy nem teszi össze a két kezét azért, amiért létrehozott engem, hiszen bármelyik irányból is próbálom megközelíteni mai önmagamat... számára talán több kihívást rejtett az ártatlan, esedező kislány, aki félt férfiak szemébe nézni, megvetette az út szélén álló kurvákat, és elpirult, ha egy férfi csak hozzászólt, legyen az akár annyi, hogy melegítsem meg a kávéját.
Toronto már a múltté. Jó ideje elhagytam Kanadát, és letelepedtem itt. Hogy miért? Hát Michail miatt! Azt hitte, hogy vámpírrá tehet, és én csak úgy egyedül ott maradok az isten háta mögött, kontrolálhatatlan éhséggel? Ha igen, ostobább, mint gondoltam. Hiszen ha Michailt egy bizonyos tulajdonsággal nem lehet egy lapon említeni, az az ostobaság. Rafinált ördög. Remekül tud titkot tartani. És remekül tud ellenállni is!
- Hozz még egy kávét, Yva - szóltam oda a kiszolgálólánynak. Nem is akarok Michailra gondolni, mert azt fogja elérni, hogy összemorzsoljam a poharamat ujjaim között. És az én vérem fog rajtuk száradni, nem pedig az ő nyaka, bármennyire is van most bennem némi harag és düh vele kapcsolatban. Igaz, nyilván az alkohol miatt, hiszen a ma reggelt négy pohár vodkával indítottam. Nem épp a nők itala, de számomra most pont aktuális. Nagy vadászatot terveztem ma estére. És engem senki nem állíthat meg benne. Senki!
Amire figyelmes lettem, az egy barna, hullámos hajtömeg. Az illat, mely megcsapta orromat, rögtön visszavarázsolt engem pár évtizeddel korábbra, amikor már javában tomboltak bennem az éheség okozta tünetek, és boszorkányt öltem.
- Itt van egy szabad hely - kacsintottam az érkezőre, miután láttam, hogy máshol nem igazán leli meg a tökéletes ülőhelyet. Ismerős volt... egyelőre még nem tudom, hogy honnan... de egy pár szó, és be fog ugrani!

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my whole world ≫

Tartózkodási hely :
seattle ≫
Hobbi & foglalkozás :
joking ≫



A poszt írója Wendy C. Palmer
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 07, 2014 9:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Cafe Pub

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3