Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
AquaWorld  Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 26, 2012 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
AquaWorld
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 27, 2013 5:02 pm
Ugrás egy másik oldalra
Sophie Quenell & Betty

Sétálok az Aquawordben, egy óriás csúszdát keresve a tömörnyi ember között, jó nem mondom, nem éheztem meg, de kibírom, mindig is volt önkontrollom, nem most fogja beadni a kulcsot. Sok vért érzek, de nem tudom honnan jöhet, esetleg valaki megsérült, nem, kibírom, nem vagyok nagy, csúf, gonosz vámpír, aki felzabálja az embereket, én emberkedvelő vagyok, túlélem, egyébként is azért jöttem, hogy jól érezzem magam, nekem ez nem a nasiból áll.Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy miközben sétálok a medence szélén belebotlok valakibe és majdnem belecsúszok a medencébe. Kínos volt, sziszegek mint egy kígyó.
-Ó, szia, te bizonyára Sophie vagy, igaz? Örvendek! - Szólítom meg kedvesen, a lányt, akinek nekimentem véletlenül. - Sajnálom, hogy neked mentem. - Próbálok kedves és megértő lenni. Remélem nem fájt neki nagyon, bár úgy tudom ő is vámpír mint én, hogy olyan fajta-e mint én, azt már nem tudom. Bizonyára majd elmondja ha van kedve és nem haragúdott meg rám.
- Ugye jól vagy, kérlek. - Kérdezem félőn de magabiztosan. Á, csak egy karcolás, szólal meg egy hang a fejemben. Ijesztő volt. - Hogy, hogy errefelé "vetett az áramlat"? - Próbálok kedves lenni, hátha viszonozza, bár magamon kívül nem nagyon ismerek kedves vámpírokat, a legtöbb hozzám hasonló teremtmény gonosz és undok, vagy épen pimasz.
- Vigyázz magadra, erre felé sok a "kutya"! - Célozgattam rá, hogy tudom, hogy vámpír és, hogy sok a vérfarkas ezen a helyen, körül nézek de minden felől csak a kutyaszagot érzem.

zene: Katy Perry- Futurastic Lover- E.T. | megjegyzés: Itt a kezdő a reagunkhoz, remélem tetszik Smile-
▲ ▲ ▲
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Sophie Quenell
AquaWorld  Tumblr_inline_ogcz9jsQuf1rpoosj_500
Tartózkodási hely :
❖❖ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
❖❖ full-time traveller



A poszt írója Sophie Quenell
Elküldésének ideje Pént. Szept. 06, 2013 1:51 pm
Ugrás egy másik oldalra
betty & sophie


Elvoltam itt az Aquaworld-ben, amikor legutóbb jártam a városban, akkor még nem is volt itt ez a kis kalandpark. Éppen az egyik medence partján sétálgattam és élveztem az elismerő tekinteteket, csakhogy hirtelen valami nekem csapódott. Valaki. Éppen megszólaltam volna, hogy nézzen már a lába elé, de a lány hangja túlságosan is kedves volt ahhoz, hogy az egyébként tőlem szokatlan módon bunkón reagáljak. Így csupán halványan elmosolyodtam.
- Ugyan, hagyd csak. - legyintettem egyet, aztán mégis összevont szemöldökkel kezdtem nézni rá. - Honnan tudod a nevemet? - kérdeztem rá. - Ismerjük egymást? - nem emlékeztem, hogy bármikor találkoztunk volna. Valamiért nem volt ismerős ez a lány.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 06, 2013 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
Sophie Quenell & Betty

Sophie igazán kedvesen fogadja, hogy véletlen belebotlottam, ám mikor megemlítem a nevét rákérdez honnan tudom. Fura volt, nem emlékezne a csodás, "undorító" találkozónkra. Na jó, tisztázzuk, az undorító szó alatt azt értem, épen evett. Remélem érthető vagyok.
-Hát nem emlékszel? Akkor találkoztunk, amikor épen vadásztál. Az én nevem Betty.- Fura, tényleg nem emlékszik rám? Vagy csak tetteti. Minden esetre úgy éreztem ezek után bemutatkozom neki illedelmesen, ahogyan én szoktam. -Mond csak Sophie, tényleg nem rémlik a nevem, egy kicsit sem?-Kérdezem tőle kedvesen és fura tekintetem rá meresztem. Leültem mellé a medence széllére, majd rá néztem kivánci tekintettel. Elmosolyodtam, nem túl feltünően.-Na és mi járatban, nem válaszoltál-Igen tudom, nem kellett volna felhoznom, de nagyon kiváncsi vagyok.

zene: Katy Perry- Futurastic Lover- E.T. | megjegyzés: Itt is van a folytatás, nem lett egy litánia, de azért remélem örömöd leled benne. Smile-
▲ ▲ ▲
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Sophie Quenell
AquaWorld  Tumblr_inline_ogcz9jsQuf1rpoosj_500
Tartózkodási hely :
❖❖ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
❖❖ full-time traveller



A poszt írója Sophie Quenell
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 21, 2013 10:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kellett egy kis idő, míg nagyjából betápláltam az infót, hogy ki is lehet ez a lány. Akkor találkoztunk, amikor vadásztam? Meglehet, bár sokszor vadászok sok helyen, nem emlékezhetek mindenkire, akivel egyszer összefutottam. Állítólag nekünk vámpíroknak kitűnő az emlékezetünk, mégsem rendelkezünk fotografikus memóriával. Mégis beugrott a lány, főleg, hogy így próbált meggyőzni, hogy igenis, mi már összefutottunk.
- Hát persze. - bólintottam halvány mosollyal. - Mi járatban a városban, Betty? - kérdeztem rá kedvesen és mielőtt még válaszoltam volna a kérdésére, megvontam a vállam.
- Már régóta élek Mystic Falls-ban. Eleve itt születtem és általában mindig visszatérek, szóval... itt lakom. - válaszoltam egyszerűen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 06, 2014 7:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
<- Morning Star Pub

eliza & drew


Motoron ülve várok a lányra, s valljuk be ez a pár perc egy örökkévalóságnak tűnik. Nem szeretek várni, nem a türelmemről vagyok híres, főleg most nem. Most nem , mikor kapcsolatunk jövője szinte rá van bízva, rajta múlik minden hogy hagyjuk egymást, vagy megjelenik s adjunk esélyt. A friss levegő sokat segít, higgadtabb leszek, s engedékenyebb. Egyedül vagyok s van esélyem tiszta fejjel átgondolni mindent, minket. Talán túl reagáltam. Talán nem kellet volna ennyire őszintének lennem? Ezt éreztem.. s vele is éreztetni akartam fájdalmamat ami arcából ítélve sikerült. Sikerült elgondolkodtatnom tetteimmel, szavaimmal.
Az ajtó csapódik, de csalódottan fogadom hogy mégsem a várt személy érkezik s földre nézve már lassan az induláson gondolkozom. Felnézve a felém szinte száguldó lány arca világít a motorom lámpájától. Sír.. talán túl lőttem a célon? Rossz érzéssel tölt el hogy miattam.. de el kell viselnem, erősnek kell látszanom. Olyan dolgokat vág hozzám, s olyan gyorsan , még csak közbe szólni sem enged. Figyelek, mást nem tehetek. Elgondolkodtat pár dologgal.. kíváncsivá tett egy részben azzal hogy vajon miket mondhatott a rajtam csüngő lányoknak középiskolában. Szembesültem.. mennyire is szerethet, és milyen kitartóan. Ennyi idő után sem enyhült a felém irányuló szerelme. Jó érzéssel tölt el , egyrészt hogy valaki számára mennyire is fontos vagyok. Másrészt pedig nem tartom helyesnek, jónak. Még sem tudok neki ellent mondani, leállítani magam. Viszonozom gyengéd , nem túl sokáig tartó csókját. Majd nem sokkal utána meztelen felsőtestemhez simuló ruháját érzem. Fejemet oldalra döntöm, a lány fejére. - Ez mind szép és jó volt, de nem hallottam a bűvös szót.-  Gyengédebben rántok egyet jobb vállamon amin feje pihen, s várok még egy darabig. Azt akarom éreztetni vele addig sehova nem megyünk, míg nem kér bocsánatot. -Erősen kapaszkodj.- Nézek hátra, s félszemmel rá majd hirtelen, váratlanul kikapom motor első felét aminek hatására kicsit hátra dőlünk, majd vissza a normális állásba. A városba jövet láttam egy egészen jó helyet.. igaz, este van, éjszaka így valószínűleg nem üzemel .. de ez engem mikor is zavart? Az úton száguldunk kettesben, teljesen zavartalanul. A városba ilyentájt mindenki otthon pihen, esetleg a Pubban éli ki fáradalmait. Érezve hasam környékén szorítását egy részem azt kívánja soha ne érjünk a célhelyre. Lámpák ezrei világítják be utunkat. Nem ez az első hogy motoromon viszem őt. Emlékek.. elém tárulnak, ismét. Pia ellenes énemet félredobva, egy átivott éjszaka után együtt mentünk haza.. s meg is lett a hatása. Elestünk. Az én hibámból.. de rajta valószínűleg már ez a seb is begyógyult, amint elhagyta emberi mivoltát. Nem túl fényes emlék.. de ez is összekötött minket. Együtt átvészeltük.
A valóságba térve, s emlékeimből kitérve veszem észre , hogy megjöttünk. A hely hátulsófelénél állok meg a füvön, a kerítés előtt s lerakom a motort, ezzel Elit is. A kerítéshez érek, s kezemmel befelé mutatva nézek a lányra mosolyogva. -Hölgyeké az elsőbbség.- Invitálom be még egy orbitálisan nagy hülyeségbe, de nem ez az első amit együtt követünk el. Ehhez van kedvem, s ránk fér hogy lehűtsük egy kicsit magunkat.




₪ words: 489 ₪ music: summer ₪ note: Rolling Eyes 

©️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 07, 2014 2:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

Drew  & Eliza




Wanna hear your beating heart tonight
I want to make the best of what is left hold tight
Tudtam mire vár, a "b" betűs szóra, de nem érdekelt, hogy hisz e nekem, én megtettem, amit megtehettem. Nem húzom az időt, miután elmondom a kis monológom ajkaim ajkaira találnak, s egy pár másodpercre megadom magamnak azt az örömöt, hogy újra azt tehetem, amit mindig is akartam tenni.
Hátának simulva hallgatom, amit mond, majd mikor megmozdítja fejét s utána vállával konkrétan állba vág, oldalába csípek, jelezve, hogy ez most gonosz lépés volt, mégsem bántam. Ez is csak olyan hajhúzás volt, mint annyi éve, mikor ott húztuk a másik agyát, ahol lehetett.
Nem szólalok meg, derekát szorítva élvezem, ahogy hajamba kap a szél és mélyen magamba szívhatom az arcomba csapódó levegőt. Szabadnak érzem magam, mögötte soha nem féltem, még azután sem, hogy egyszer elborultunk egy kanyarban. A maga nemében az is vicces volt, és egy jó közös emlék. De ez olyan, mint a lovaglás. Leesel, és ha nem ülsz vissza azonnal, soha többet nem mersz a ló közelébe menni. Hát olyannyira mertem, hogy végre olyan saját motorom van, amire mindig is vágytam. Persze kicsit előnyt jelentett benne a képességem, de ez már mellékes.
Fogalmam sem volt, hová tartunk, élveztem a pillanatot, s magamba szívtam mindazt, ami megnyugvással tölthetett el ebben a pillanatban. Ahogy megáll, elengedem derekát, s mivel a fű nem a magassarkú barátja, így abból egy könnyed mozdulattal kibújva mezítláb igyekszem a kerítés felé.
Elmosolyodva rugaszkodom el a földről, egy könnyed mozdulattal átugorva a kerítést, majd újra felé fordulok immár a másik oldalról, és a kerítéshez sétálok.
-Most rajtam múlik, hogy egyszerű mód, vagy mászva jutsz be. Nem úgy, mint legutóbb... én a helyedben rám hagyatkoznék, mert ahogy emlékszem a kerítésmászás nem a te stílusod.-emlékeztetem ama ominózus esetre, mikor hasonló mód törtünk be valami kertszerűségbe és eltörte a kezét. A lakatért nyúlok, egy könnyed mozdulattal letörve azt, s ahogy kinyílik a kapu elkapom kezét és kihasználva sebességem egy mélyebb medence szélén állok meg vele.-Drew-é az elsőbbség.-jelentem ki, s lököm be a medence közepébe, figyelve, ahogy elmerül, s közben arcomra gonosz mosoly ül, amolyan diadalmas győzelmi mosoly. Bár tudom, ezért még kapni fogok, de ezt megakadályozandó, ruhám a száraz fűre dobva csinos kis fekete fehérneműmbe feláldozva a vízbe vetem magam egy kecses bombával. Más lányok fejest ugranának, vagy ódzkodva a víztől tipegnének. A vízbe csobbanva először kiráz a hideg, majd mikor kinyitom szemeim a víz alatt Drew felé úszok, s csak közvetlen előtte bukkanok fel újra. Hajam hátrasimulva tapad vállamra, s így világosan ragyogó kékeszöld szemem kiemelte arcomon, annak keretet adva. A megvilágítás sejtelmes félhomályba borította szinte az egész strandot, ami szemünk elé tárult. Élvezve eme kellemes sejtelmességet, na meg persze a tényt, hogy látott már bikiniben régebben is, nem létező gátlásaim még inkább oldották. Egyik kezem nyakára siklik, mélyen szemébe nézve emlékszem a nyarakra, amikor sokad magunkkal töltöttük az estéket, éjszakákat a tónál, tábortűznél énekelve, önfeledten nevetve, szabadon. Ezt akartam érezni újra és újra. A víz fodrozódva szűri meg a belső világítást, s még csak a kutyák ugatását sem hallani körülöttünk.
-Ez hiányzott már.-engedem el nyakát kicsivel hátrébb úszva tőle felfekszem a víz tetejére s csak egy szempillantás kel ahhoz, hogy ne csak testben de lélekben is lebegjek.

words: 518 | kicsit megfáradt lett bocsi :/ | music: Beating Heart
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 07, 2014 4:37 pm
Ugrás egy másik oldalra

eliza & drew


Városba jövet nem gondoltam volna hogy végül itt kötök ki, főleg nem azt, hogy vele. De nem bánom. Kissé nosztalgikus érzés fog el, bár hasonló helyre még nem volt szerencsénk befúrni magunkat, de most itt az esély. Egy percig sem gondolkodok.. őrültség, nem kérdés. De annyi mindent amit együtt csináltunk már ez egyáltalán nem számít újdonságnak. Ráadásul, most egy olyan erő birtokába van hogy az adrenalin szintem az ilyenkor megszokottnál is alacsonyabban van. Ha tehetem nem fogok rákényszerülni, ha számítjuk azt az eshetőséget hogy lebukunk véletlenül is. Nincs túl hideg, az idő is nekünk kedvez.
A kerítés felé mutatok, elfelejtve hogy micsoda is ő, egy könnyed mozdulattal ugorja át a kerítést ami nekem csak mászva menne. Őszintén, csalódott vagyok aminek hangot is adok kéjenc mosollyal az arcomon. -Pedig én már mertem remélni, hogy valami szépet is láthatok.- Fonom össze kezemet magam előtt mondhatni csodára várva, s elképzelem magam előtt ahogy meghazudtolja természetfeletti mivoltát, s átmászva kerítésen mutat egy két "csodát". Mert nekem már csak ez jutott, a puszta képzeletem, fantáziám.
A kijelentéséig még csak meg sem fordul a fejemben hogy ne saját erőmből jussak át ezen a kisebb akadályon. Lehet , hogy nem olyan lélegzet állítóan, de valahogy nekem is ment volna. Ahogy feltárult egy újabb emlék, úgy jött egy hirtelen szúrás a kezembe. Nem volt kellemes érzés, ez tény. Én pedig általában nem tanulok hibáimból. De időm sem adódik választani a lehetőségek közül. Ismer már, vagyok olyan makacs hogy ezek ellenére is a nehezebbik utat választom. Megragadja kezem, s a legközelebbi medencénél állunk meg. Sejtem mire készül, de olyan hirtelen lök bele a vízbe, hogy semmit nem tudok tenni ellene. A víz aljára merülök s ha már itt vagyok kicsit kiélvezem a pillanatot, azonnal nem megyek fel a felszínre. Kicsit ijesszünk rá Eli-re, gondolom magamban. A víz felszínére háttal érkezem fel, egy jó ideje már a víz alatt töltöm időmet. Majd hirtelen felugrással adok életjelet magamról. A lány felém úszik, s nyakamra támasztja kezét. Közelségét kihasználva egy újabb csókot lopok tőle. -Ugye tudod hogy ezért kárpótolnod kell?- Harapok számba, s lenézve magamra, pontosabban gatyámra nézek fel újra rá. Nem éppen a legkellemesebb így úszkálni.
Amint elengedi nyakam abban a pillanatban szakadok el tőle én is, s kiúszva a partra szállok ki a vízből. Egy pillanat alatt szabadulok meg gatyámtól, s magamutogatás révén az alsógatyámtól is. Ketten vagyunk, rajtunk kívül nincs senki még csak a közelben sem. Akkor miért is ne? -Ja hogy ez? Azt elhiszem.- Egy pillanat alatt forgatom ki szavait, s igyekszem magamra vonni figyelmét. Kétlem, hogy zavarba jönne látványomtól nem ez az első hogy ilyet láthat, bár egy részem örülne neki. Elérve célomat vissza is ugrok a vízbe, egy fejessel indítva ami inkább egy hasassal ér véget. Hatalmas csattanás, ebből adódóan mintha esni kezdene az eső, úgy csöpög a víz mindenfele, s beteríti Elit is. Odaúszva a lányhoz nyúlok a pirosan világító hasamhoz. -Szóval.. hogy is volt az a bocsánat kérés?- Ahogy emlékszem bármennyire is hajlott felé egyszer nem mondta ki, én pedig nem tágítok. Lehet, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra hogy ezt felhozzam, de akkor sem szabadul tőlem. A kezéhez nyúlok s magamhoz rántva húzom közelebb őt. -Addig nem szabadulsz.- Nézek a lány szemébe, közbe - közbe a szájára vetve egy egy pillantást s két kezét a háta mögé kulcsolom sajátommal, testemmel teljesen hozzásimulva.




₪ words: 547 ₪ music: summer ₪ note: Rolling Eyes 

©️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 07, 2014 5:25 pm
Ugrás egy másik oldalra

Drew  & Eliza




Wanna hear your beating heart tonight
I want to make the best of what is left hold tight
Talán a helyzet iróniája, hogy itt vagyunk, de most megmutathatom én mire vagyok képes. Könnyedén átszökkenek a kerítésen, mintha csak legalább egy méter magas lenne, majd bentről figyelem, ahogy méregeti a kerítést. Sajnos nem állom meg szó nélkül azt a tényt, hogy emlékszem arra a Drew-ra, aki kerítésmászásban nem jeleskedve eltöri kezét, és ahogy látom arcát, érzi ebben ő is az iróniát.
Szem forgatva reagálok megjegyzésére és töröm le egy könnyed mozdulattal a lakatot, mintha csak egy faág lenne, s így kinyílik előtte is a kapu. Újra egy strandon, bár ez kicsit más szituáció. De sokkal jobb is egyben.
Nem gondolkodom sokáig, s bár valószínű sejtette, hogy itt még nincs vége az én kis erőfitogtatásomnak, pontosan tudtam, hogy ezért még vissza akar majd vágni. Figyelem, ahogy lökésemtől a medencében landol, s bár a víz alatt marad, szívverését hallva nem esek kétségbe attól, hogy véletlen megfullasztottam ezzel a kis húzásommal. A fekete testhez simuló ruhám alatt lapuló fehérnemű árát tekintve kétség sem fér hozzá, hogy szép darab volt, pláne, hogy rajtam volt, mégis sajnáltam tönkre tenni, már pedig kétlem, hogy a klóros víz lenne a megfelelő mosási forma számára. De ezen már késő gondolkodni, bevetem magam a vízbe, előtte felbukkanva, amikor már feladta a tetszhalál látszatát.
Nyakába csimpaszkodva élvezkedem, s miután újra találkoznak ajkaink, végre reagálhatok is.
-Érdemes megjegyezned, hogy jó a hallásom, a szívverésed pedig egyenesen dobhártyaszakasztó... gyakorold még a halott látszatát.-jelentem ki elengedve őt, s behunyva szemeim élvezkedem tovább a víz tetején fekve. Hallom ahogy tempózni kezd, majd kiszáll a vízből, s bár nem állt szándékomban figyelni rá, valahogy sejtettem, hogy kijátssza ezt a kártyát.
-Drew...-nevetem el magam, de szemeimnek nem tudok megállt parancsolni, s ajkaimba harapva mérem őt végig tetőtől talpig. Hát ha ő így én is így. De a gondolat túl lassú volt ahhoz, hogy cselekedhessek. Újra a vízbe placcsan akár egy nagy béka, mire hangosan felnevetek, s nézem, ahogy a víz alatt közeledik. Hátrálni kezdek, de nincs sok esélyem ellene, kérdőre von, kezeim pedig hátra feszíti, de nem érzem értelmét annak, hogy most ne engedelmeskedjek neki.
Arcát fürkészem, szeme hol ajkamra siklik, hogy szemembe néz, de amikor teljes testével nekem simul, hátam pedig a falnak ütközik így még közelebb préselve hozzá nem látok más "menekülési" módot. Aztán észbe kapok, hogy azt mondta "addig nem szabadulok". Ami azt illeti eszem ágában sincs szabadulni, menekülni sehová, ez így, itt és most tökéletes hely számomra, s csak a szituáció annyira kínos, mint amennyire akarom, hogy az legyen. Nem pirulok el, állom teste minden porcikájának érintését, sőt.
-Miből gondolod, hogy szabadulni akarok?-érdeklődöm kicsit ellökve magam a faltól, lefogott kezeim azonban még mindig nem szabadítom ki.-Álmodban sem tudod elképzelni mire vagyok képes érted.-csókolom meg óvatosan, megnyalva száját, nyilvánvaló és kirívó kijelentést téve egy bizonyos dologra.-Biztosíthatlak róla, hogy ez a bocsánatkérés mind a kettőnknek tartogat még dolgokat.-szakítom ki kezeim övéiből ellökve őt magamtól, és kimászva a partra megállok előtte épp az egyik medencét megvilágító lámpa alatt. Melltartóm pántját lassan leeresztve vállamon rögtönzött sztriptízsóban részesítem, s ahogy a kapocs is megadja magát, kezeim csípőmre helyezem.-Ja, hogy ez?-vonom fel egyik szemöldököm és hozzá hasonlóan, mégis egy kecses fejessel ugrok vissza a medencében, de alsóm továbbra se dobom le magamról. Annyira könnyen ezért nem adom magam. Előtte felbukkanva részesítem őt forró, de nem túl heves mégis édes csókban, kezeit pedig csípőmre vezetem.-Tudod jól, hogy sajnálom, amit mondtam, amit tettem. Soha nem akartam fájdalmat okozni neked vagy becsapni.-nézek mélyen szemébe, de még így is olyan közel vagyok hozzá, hogy érezzem leheletének hűvös cirógatását arcomon.
-Kipróbálhatnád, mi mindenre vagyok képes érted.-siklik ajkam füléhez, így suttogva neki a szavakat, s nyomok csókot füle tövébe. Kezeim hasfalára siklanak, majd oldalát borító sebeire egyenesen fenekéig.-A sebhelyek kifejezetten vonzóak, bár nem hiszem, hogy holmi élvezetből kerültek rá.-nézek újra szemébe, de kezeim nem mozdítom. Nem engedtem volna el, nem amíg be nem fejezzük amit elkezdtünk. És minden jel arra mutatott, hogy nem csak én érzem ezt a helyzetet egyre forróbbnak, de benne is fellobbantottam valamit, és ezt még ha tagadni akarnák, akkor sem tudná megtenni. a kézzel fogható bizonyíték ugyanis engem igazolna.

words: 651 | 40  40  | music: Fire Breather ♥️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 11, 2014 4:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

eliza & drew


Nehéz hozzászoknom, hogy ő is egy közülük. Azok közül, akiket nem hogy megvetek, de egyenesen utálok is. Vámpírok.. nem egyel hozott már össze a sors, s a végkifejlet soha nem ért véget boldog befejezéssel. A vámpíri fajhoz talán hozzátartozik az, hogy mindegyik arrogáns, öldöklés mániás. Semmibe veszik az embereket.. néha már azon csodálkozom hogy a találkozások után élve kerültem ki mindenhonnan. Talán a szeszélyes életemnek köszönhető talpraesettségem. De nem hiába nézek így ki ahogy, telistele heggel. Lényegében mindhez egy történet fűz. Ahogy Elihez is. Szinte bármire ránézek, valami együtt töltött emlék jut eszembe. Nem volt olyan, amit ne csináltunk volna meg, s ne együtt. Őszintén kimondhatom, hogy mi aztán tudtuk hogy kell élni bár egyikőnk sem büszkélkedhetett sok pénzel, ez nem számított. Soha nem unatkoztunk a másik társaságában, mindig csináltunk valamit. A halál bejátszása ugyan célba nem ért, de a szándék meg volt. Felesleges időhúzás, tulajdonképpen. Tudhattam volna hogy őt nem lehet ilyen könnyen átvágni, de ismét kiment a fejemből. Ő most már egy a vámpíroknál is különlegesebb fajhoz tartozik, s ebből kiindulva csak remélni tudom, hogy ha csak egy fokkal is de jobb náluk.
-Legalább színlelhetted volna, hogy egy picit is aggódsz.- Kicsit durcizom felesleges tetteim miatt, gyerekesebb énemre váltva. De talán már az előző tettem is ide tartozott. Ahogy neki is, nekem is vannak néha olyan kiindulásaim amiből látszik, hogy a látszatom ellenére mennyire is gyerek vagyok még, gyerekes gondolkodásmód, semmi komolyság. Soha nem fogok felnőni, de.. nem is akarok, az egyszerűen valahogy nem én lennék.
-Mi az? Te talán ruhába szoktál fürödni?- Érzem tekintetét magamon, elértem a célomat. Elégedetten mosolygok, s hagyom hogy végig mérjen. Kicsit még pózba is állok, hogy még véletlenül se maradjon ki egy kisebb porcikám se a képből. Érezve ahogy büszkeségemnél egy kicsit elidőz vetek véget a műsornak, a jóból is megárt a sok mondván, beugrok hozzá vissza a vízbe reménykedve, hogy belemegy a kis játékomba s ő is mutat valami érdekeset, ha már a kerítésnél elmaradt.
Lefogom kezeit, s végül a fal és közém szorul, ismét. A helyzet.. kicsit sem közömbös számomra. Élvezem, ahogy ez alul is kezd megmutatkozni. Közelsége mámorít, őrületbe kerget s ezzel csak rátesz viselkedésével. Körbenyalom számat, s állom csókját. -Akkor mutasd meg.- Suttogom ajkaira, s bár sejtem ennek az egésznek mi lesz a végkifejlete, de soha nem lehetek biztos ha Elizáról van szó. Sok mindent kinézek belőle.. és ez csak még jobban izgat, a kiszámíthatatlansága.
Könnyedén véget vet a kis játékomnak, kiszabadul nem meglepően. Nem fogtam túl erősen, meg amúgy is.. egy hibridről beszélünk. A szemem végig őt követi, egy pillanatra sem veszem le róla tekintetem. A medence falának támaszkodom, kezeim partra helyezve figyelem a lány kisebb műsorát mosolyogva, s számba véve két ujjam fütyülök egy hangosabbat, tetszésem hangosabban kimutatva a műsorja után. -Eli, Eli.. előttem ne szégyenlősködj. Leveszed, vagy én tépem le rólad azt a drága ruhadarabot.- Szólalok fel hangosabban s végig a lenem vett alsó részét figyelem az együttes bikinidarabnak. Láthatóan nem hallgat rám, visszaugrik a vízbe, s nem sokkal utána előttem jelenik. Viszonozva csókját közben a segítségével hagyom, hogy a kezem a csípőjére csússzon majd egy picivel lentebb hátsófelének megmarkolom tökéletes testének azon részét. -Hogy? Hogy mondtad? Nem hallottam teljesen tisztán.- Homlokom homlokára tapasztom, s elmosolyodva vonom kérdőre újra. Persze csak szórakozok vele, minden szavát hallottam. De én csak egy egyszerű bocsánatot kérek tőle, semmi többet. Kezem a fenekéről vissza csúszik a csípője köré, s a le nem vett alsó pántja alá helyezem be egy - egy ujjam, lassan lehúzva róla a ruhát. -Ne csak szájalj. Bizonyíts.- A félig lehúzott ruhapántjánál fogva húzom teljesen magamhoz, s egy amolyan mutasd a tudásod nézéssel nézek , várok rá. Én már teljesen készen vagyok... az se érdekelne ha most buknánk le, míg be nem fejezzük azt, amit elkezdtünk.




₪ words: 618 ₪ music: summer ₪ note: Rolling Eyes

©️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 12, 2014 8:09 am
Ugrás egy másik oldalra
+18

Drew  & Eliza




It’s in the palm of your hand now baby
It’s a yes or no, no maybe, so just be sure before you give it up to me
Nem vagyok az a szégyenlős típus, ahogy ő sem, s most már még kevésbé érdekelnek arcomra kiütő gondolataim, szemrebbenés nélkül mérem végig, minden apró és kevésbé apró részleten elidőzve. Majd figyelem, ahogy beugrik, s bár tisztában vagyok vele mit akar hallani, kicsit játszok vele, csak a jó kedvéért.
Kezeim eleinte hagyom kezei között sínylődni, így közelében maradva s húzom a saját és az ő agyát is a gonosz kis játékommal. Bátorítsa még nagyobb mosolyt csal arcomra, és még az is azt gondolhatná, hogy többről van szó holmi játéknál, aki soha nem is ismert. De egyre inkább megfogalmazódik magamban egy gondolat, amit azonban egyenlőre nem áll módomban megosztani vele.
A partra úszva szabadulok meg a jelen pillanatban bikiniként szolgáló csipkedarabtól, egy kisebb műsor keretein belül, és amikor fütyülve hangot ad nemtetszésének, visszaugrom a vízbe, mintha meg sem hallottam volna. Még szép, hogy nem akarom meghallani. A játék lényege épp ez volt. Túl könnyen ment volna, ha megadom neki azt az örömöt, hogy tetőtől talpig láthasson. Annak még nem jött el az ideje.
A rögtönzött bocsánatkérésem, bár ezt a konkrét szót nem tartalmazza, ahogy pedig előadja a süketet, miközben formás hátsómba markol, elmosolyogtat. Érintése újra és újra dob egyet vérmérsékletemen, ami számára nem feltétlen jó.
-Tökéletesen hallottad.-közlöm vele egykedvűen, kezeimmel nyakára siklanak, körmeimmel pedig végigcirógatom hátát, bár a kelleténél kicsit fájdalmasabbra sikerült a mutatvány. Nem sokáig vár arra, hogy megkaphassa, amit akar, de ha már így adódott én kihasználnám a lehetőségeim egy kis játékra. -Ugye nem gondolod de te sem, hogy ilyen egyszerűen adom meg magam?-érdeklődöm kilépve alsómból, ami így a víz tetejére bukik, majd úszik a part felé a lefolyón fennakadva. -Megadni magad ilyen könnyen, gyenge jellemről árulkodik, aki nem szereti a játékokat.-csúszik kezem fenekéről újra hátára, majd mellkasához érve végig hasfalán egyenesen vágya forrásáig.-Tisztázzunk valamit. Nem vagyok ringyó, akit telefonhívásra lehet rendelni. Erre vágytam már rég óta, de tudjuk mind a ketten, hogy egyikünk se az a kapcsolatfüggő. Én nem hajtom el azt, ha neked lesz valakid, ahogy te se, ha nekem. Nincs féltékenykedés, csak barátok vagyunk, némi extrákkal kihasználva.-adok hangot gondolataimnak, melyek csak nemrég lettek tiszták bennem, s melyben rájöttem, hogy nekem nem való sem ez a kapcsolatosodni, de az sem, ha nem kaphatom meg azt, amit akarok. Közelebb hajolva hozzá, forró csókkal pecsételem meg gondolataim, elengedve őt, nyakába csimpaszkodom, de még mielőtt beleélné magát a víz alá húzom, s majd csak ekkor engedem át neki a terepet, óvatosan dereka köré fonom lábaim, és hagyom, hogy lebegve átadjuk magunkat vágyainknak. Bár egyik énem sem rajong azért, hogy a víz alatt időzzön, behunyva szemem élvezem ki a helyzetet, mígnem újra a víz felszínén nem leszünk, s csípőmmel kissé felemelkedve halk sóhaj tör ki ajkaim közül, ezzel jelezve, hogy igenis élvezem a kialakult helyzetet. Végre megkaphattam, amit akartam, de nem akartam többé elkötelezetten az övé lenni. Ebben megváltoztam, és nem változtattam volna azon az életen semmit, amit most magamnak tudhattam. Szabadnak lenni, úgy élni, ahogy én akartam. Ez volt a nekem való. Viszont tudtam egy bizonyos pont után ha nem vagyok észnél, könnyen eshetek vámpír énem csapdájába, s bár ezt most ő nem tudhatta, éreztem, ahogy ilyen fajta éhségem is egyre erősebb, ahogy felpezsdült vágyaim egyre magasabbra szöknek.

words: 529 | rövid, gyenge 40  | music: Dark Horse♥️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 13, 2014 1:53 pm
Ugrás egy másik oldalra
+ 18

eliza & drew


Haragosan váltunk el,  legalábbis részemről volt egy kis sértődés, s talán még rá is játszottam picikét , bár tényleg rosszul esett az, hogy megakart igézni. De ez már a múlt.. és hogy is ne tudna egy nő legjobban kiengesztelni egy férfit mint testével? Egy magával? Nálam ez jelenti a célegyenest , s nagyon is jól tudja hogy kezeljen, hogy készítsen ki tetteivel még ha csak hozzám se ér. Vetkőzik, s ráadásul úgy, hogy ez teljesen felcsigázzon. A teste, ahogy felém fordul fénylik az őt körülvevő lámpáktól, reflektoroktól, mintha ez neki lett volna úgy odaállítva, mintha ezt előre megrendezte volna. Tetszett, nagyon is. Én pedig ennek hangot is adtam fütyüléssel. Alig vártam hogy medencébe ugorjon s végre megérinthessem meztelen , tökéletes testét. Ha ezt nem tette volna, s még húzza az agyam egy darabig biztos kiúszok utána, de annak a vége nem lett volna túlzott finomkodás.
Teszem a hülyét, az ártatlant mint aki semmit nem hallott előző szavaiból, s tudom ennek ellenére is bekell érnem ennyivel. Makacs, túl makacs. Még nálam is, bármennyire is szeretném kihúzni belőle, azt az egy biznyos szót nem fog menni. Grimaszolok.. nem értem miért esik nehezére, s miért ennyire fontos a büszkesége. Érezve hátamon játszadozó kezeit, s ahogy körmével beleéli magát kis játékába kisebb fajta karcolások keletkeznek hátamon, de ezek ellenére is jóleső bizsergés fog el. Nem vagyok a túlzott gyengédség híve, mondhatni még jobban beindít, ha még lehet ennél is jobban.- Ó igen? .. oké. Játszunk csak,kicsi lány.- Körbenyalva számat mosolyodom el bal jóslóan, majd elégedetten nézek, ahogy végül sikerült megszabadítani a felesleges takarástól, s végre teljes egészébe magamnak tudhatom. -Gyönyörű vagy.- Dicsérem végig mérve testét szememmel, s kezemmel egyaránt. Érzem érintését, testemen végig futó kezét s amint büszkeségemhez ér leszólít. Felnézek, s tényleg igyekszek figyelni, de nehezen megy ha közben kezével izgat férfiasságomnál. Halkabb sóhajok hagyják el számat,  majd a hajába túrva csókolom meg, egyetértve a kis gondolatmenetével. -Kíváncsi vagyok melyikünk törik meg először.. ne felejtsd, nincs több csaj űzés. Szavadon foglak.- Én bízom magamban, ahogy eddig is, kétlem hogy ezek után megindulna bennem egy olyan folyamat hogy hirtelen kapcsolatfüggő lennék, szerelmes. Egyszerűen nem hiszek benne.
Viszonozva csókját a víz alá kerülünk, s körém fonva lábait szabad utat ad vágyaink beteljesítésének. Kezeimmel apró testét fogva jutalmazom lökésekkel, majd a felszínre kerülve folytatjuk a kis játékunkat. Forró csókot lejtve térek át nyakára, majd csípőjénél fogva szegezem újra a medence széléhez. Mutató ujjam ajkaira tapad, s véget vetek az egész folyamatnak. Homlokom homlokára tapasztva zihálok, kapkodok levegő után. -Játék.. emlékszel?- Vonom kérdőre a lányt vágyaimmal küzdve, s meg sem várva válaszát emelem ki a medencéből a partra. Követem én is. Lába közé térdelek, s gyengédebben ellököm a kissé talán hideg földön. Fölé kerülök, s eleinte csak térdemmel kezdem izgatni érzékeny pontját, az őrületbe akarom kergetni tetteimmel, s közben nyakát csókolgatom ismételten. Folytatom, ahol az imént abba hagytam.




₪ words: 471 ₪ music: your body ₪ note: vállalhatatlan

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 13, 2014 4:08 pm
Ugrás egy másik oldalra
+18

Drew  & Eliza




It’s in the palm of your hand now baby
It’s a yes or no, no maybe, so just be sure before you give it up to me
Egyszerre fordult meg a fejemben a tény, hogy én mennyire kapaszkodtam belé, és az, hogy most a legkevésbé sem érzem úgy, hogy amit érzek az valóban az az "sz" betűs szó lenne. Inkább szórakozásra vágyom, arra, hogy megkapjam amit akarok, megkapjam tőle is, amire mindig is vágytam, újra legjobb barátnak nevezhessem, de vele lenni úgy, mintha egy párt alkotnánk....na azt nem. Szabad vagyok, ahogy annak is születtem, korlátolni pedig sem magam, sem őt nem akartam.
Rám tett megjegyzésétől elmosolyodom, s csak vállat vonok, amolyan tudomásul veszem, de eddig is tudtam mód, ahogy ez arcomra is kiül. Soha nem voltam a szerénységemről híres, ezt ő is tudhatta jól. Kezem eljátszik hátán, kissé karmolászva, bár nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy felkarcoljam hátát, mert annak tudom mi lenne a vége.
Lefektetem a szabályokat, melyek nemrég megfogantak fejemben, és ahogy látom ő se bánja azt, amit kérek.-A féltékenység könnyen orvosolható, csak időt kell rá szakítani.-teszek célzást arra, hogy bár nem űzök el mellőle minden jöttmentet, azért még így is helyet kell nekem adniuk másoknak. Azért nem tervezek megenni e nélkül, és aki már bevált, azt mégis miért kellene váltogatnom? És minden bizonnyal neki sincsenek ellenvetése ellene, legalábbis kezem között megbizonyosodhatok róla, mennyire nem vagyok közömbös számára. Ajkaimba harapva figyelem, ahogy arcára pillantva is megbizonyosodhatok erről, majd ajkaim ajkaira tapasztva a víz alá húzom, s csípője köré kulcsolva lábaim átadom magam minden érzelmemnek, és újra úgy érzem, szárnyalok. De tudta jól, hogy soha nem voltam az az egyenes típus, játszani akarok most is, és mikor erre emlékeztet, ajkaira hajolnék, de már a medence szélén ülök. Ahogy hátamra lök, úgy kulcsolom nyakára kezeim, s húzom magammal, szemeim behunyva halkan felnyögök érintése alatt.
-Akkor játszunk.-suttogom, s mivel volt oly figyelmetlen, s kezeim szabadon hagyta, egyikkel hajába túrok, másikkal újra férfiasságát izgatom, de míg előző próbálkozom kedves volt és kényeztető, addig ez követelőző és kissé heves. Hajába markolva húzom vissza ajkaimra, míg csók helyett megnyalom ajkait, s mélyen szemébe nézek.-Te mondtad, hogy ne csak beszéljek, hanem bizonyítsak is.-engedem el haját, de másik kezemmel továbbra is fogva tartom.-És biztos lehetsz benne, hogy te törsz meg alattam és esedezel majd.-célzok jelen pillanatban kicsit másra, nem a barátság extrákkal dologra, és oldalamon átfordulva hozom őt magammal, mígnem hátára nem kerül, s én fölé nem magasodom. -Túl könnyen megadod magad...-húzom tovább agyát szándékosan, s egy könnyed mozdulattal megfosztom magam is attól az örömtől, hogy érintése alatt sínylődjek, felállok és háttal a következő medence felé indulok, közben rajta tartva a szemem. Én nem fáztam, sőt a kellemes hűvös szél kitisztította annyira a gondolataim, hogy a medence széléhez érve lassan sétáljak be a gőzölgő forró vízbe, s a harmadik lépcsőfokon kényelembe helyezve magam sütkéreztem a medence világításában. Semmi kedvem nem volt egy medence hideg partján feküdni, vágyaim kínja között, inkább a forró vízben merültem el, s jobbnak láttam itt bevégeztetni a vágyaim. Most igazi kis dögként viselkedtem, de ha már ő is benne van a játékban, hát miért ne. Kíváncsi vagyok meddig bírja a gyűrődést, és mikor látja be, hogy képességeim ellenére is okosabb vagyok, mint amennyire hiszi, és könnyebben állok meg dolgokat, mint ő. Bár fellobbanó éhségem másra is kiterjed, s mivel még ma nem jutottam különösebb forrásokhoz, félő ha nem ő, akkor más torka bánja majd az éjszakát.

words: 540 | agyhúzós 40  | music: Misery♥️
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Május 14, 2014 1:47 pm
Ugrás egy másik oldalra
+ 18

eliza & drew


Kicsit furcsálom ezt az egész helyzetet, a hozzámállását, hogy végül erre jutott. Nem akar kapcsolatot, az imént meg még olyanokat mondott, hogy szinte az állam is leesett tőle. Hallottam már szép dolgokat nőktől csak azért hogy maguk mellet tartsanak, de az ilyenekkel pont hogy az ellenkezőjét érték el, s elüldöztek maguk mellől. Az egészből azt mertem le hozni, hogy szerelmes belém. Az egész viselkedése erre utalt, és fogalmam sincs az érzései hogy változhatnak egy pillanatról a másikra. Nem tudom, én soha nem éreztem ilyen szintű érzelmeket senki iránt, így fogalmam sincs ez hogy működik. De nem is akarom firtatni a dolgokat, egyszerűen csak örülök hogy végül így alakult. Ha másképp alakult volna fogalmam sincs őt mennyire tudtam volna eldobni magamtól, taszítani.. a barátságunk mindennél fontosabb, ezért valószínűleg magamra mertem volna kényszeríteni egy kapcsolatot. De.. nem akarok ebbe belegondolni sem, nem így alakult szerencsémre. Kijelentésén mosolyra húzom szám, a továbbiakban én is mertem képzelni folytatást, s ezzel ő is így van. A mai a szerencse napom. De azt hiszem, merem kicsit húzni az agyát, s hazudni valamit. - Nem játszadozom lerágott csonttal.- Míg ő kezével büszkeségemet kezeli, nem mellesleg valami mocskosul jól, hogy szinte már ennyitől a felhők között érzem magam én addig odahajolva hozzá gyengéden a nyakába harapok. Természetesen, ha ennyire tudja dolgát eltekintek ettől az elvemtől, s engedek vágyaimnak. A kijelentésem mögött hátsó szándék is lapulhat, kíváncsi vagyok reakciójára s bár ezzel lehet elrontok mindent, ha jól ismer tudni fogja hazudok. A víz alá húzva engedek neki, s vágyaimnak is hogy beteljesüljön még ha csak egy pillanat erejéig is, s magamat is kínozva válunk szét, majd kiemelve a partra átvéve az irányítást kerülök fölé.
Érintése után halk nyögések hagyják el a számat. Ahogy gyengéd, de mégis erős kezével játszadozik férfiasságommal tesztelve tűréshatáraimat zihálok. - Kikészítesz te nő.- Kezei alatt kisebb csípőmozgásokkal segítek rá s hozzásimulva amint észbe kapok már a hátamon fekszek, ő pedig rajtam ül. - Ne legyél ennyire biztos magadban, Eli.- Szólok vissza kissé megkésve ugyan, teljesen elvette az eszemet az, amit csinál velem, s ahogy. Nem akarok beszélni, csak őt akarom, a testét. De ezzel váratnom kell magam, ahogy neki is. Feláll, elmegy egy újabb medencéhez. Felsóhajtok, s kiterülök a hideg földön. Nem tudom irányítani magam, az erőmet. A közelben lévő lámpák folyamatosan állnak át sötétségben ahogy felkelek, s közelítek felé. Majd pedig közeledésemmel ugyanígy törnek el, szilánkokra. Teszem fel ez elvonja figyelmét, elvonja figyelmét rólam. Nem rendelkezek ugyan vámpíri gyorsasággal, de így talán enyém lehet a meglepetés ereje. Nem kell sok, s sötétség ül ki az egész külső részen helynek. Halkan ugye, de a háta mögé lopózok sietve, s a nyaka köré vonva egyik kezemet húzom fel fejét, s másik kezemmel hátra kulcsolom kezeit. - Drágám.. minden munkát félbehagysz?- Suttogom fülébe, s a vállára nyomok egy csókot, majd kezem a nyakáról lejjebb vándorol, meg sem állva érzékeny pontjáig. Bár tudom ha akar könnyen kiszabadulhat, ez most nem érdekel. Elengedem kezét, s míg ujjaimmal lent izgatom őt, másik kezemmel a mellével játszadozom. - Könyörögni fogsz, édes. - Suttogom magabiztosan, majd magam felé fordítva őt a lépcsőn mellkasánál hátra nyomom, s kezemmel végig simítva testét a combjainál feszítem ketté lábát. Lehajolok.. s combja belső felénél kezdem csókolgatni, egyre beljebb érve a célhoz,de csak körülötte csókolgatom, míg az egyik kezem vissza vándorol nyakára, másik kezemmel izgatni kezdem őt, belemélyülve szemébe.




₪ words: 553 ₪ music: your body ₪ note: vállalhatatlan

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 15, 2014 5:36 pm
Ugrás egy másik oldalra
+18

Drew & Eliza




It’s in the palm of your hand now baby
It’s a yes or no, no maybe, so just be sure before you give it up to me
Nem tudtam eldönteni, hogy magamnak vagy magamnak akarom bebizonyítani makacs és önfejű természetem létezését, minden esetre nem hagytam sokáig, hogy ő érezze azt, hogy uralkodni tud rajtam. Tudtam jól, mitől döglik a légy, s ezt tudtára is hoztam, bár ahogy láttam rajta épp kiváltottam a kellő hatást. Nem csak ki akartam élni vágyaim, de az ő agyát is akartam húzni, kíváncsi voltam, az a bizonyos húr meddig húzható. Így egy idő után már nem tarom élvezetesnek azt, hogy én dolgozom rajta, hát hátára fordítva leszállok róla és a közeli medence felé veszem az irányt.
A forróvíz testem körülölelve lehunyom szemeim, de hirtelen még így is túl sötét lesz. A lámpák üvegje csörömpölve hullik a földre, de szemeim nem nyitom ki, ha lenne mitől tartanom, azt hallanám. De csak azt a halk csoszogást hallom, ami minden bizonnyal lopakodásából fakad. De elhitetem vele, hogy nem veszek róla tudomást, hagy élvezze kicsit a tudatot, hogy valamiben fölém kerekedhet.
-Mind a ketten tudjuk jól, miért hagytam ezt a munkát félbe.-suttogom fülébe, ahogy ajkai nyakamra vándorolva derítik fel újra a terepet. Halkan felsóhajtok, mikor megérzem érintését vágyam forrásánál, fejem hátra vetve szemeim behunyom, és átadom magam az érzésnek. Csak elmosolyodom, s hagyom, hogy most ő dolgozzon helyettem, de rajtam. Ahogy ajkai combom súrolják még a forró víz ellenére is kiráz a hideg. Halk sóhajaim mellé gerincem ívbe feszülve adja meg magát érintésének, tekintetem pedig övébe fúrom, amiben bár látszik némi kényszeres könyörgés, hangot nem adok neki. Bár jól lehet így leplezem le magam is. A sötét azonban előnyömre válik ebből a szempontból. Kezeimmel egy ideig támasztom magam, majd vizes hajánál fogva húzom vissza ajkaimhoz.-Nem fogok könyörögni...-suttogom ajkaiba, ahogy másik kezem kezeire fonom, irányítom őt, s ahogy tetőfokra hág érintése által vágyam, először megremegő testemmel vonom magamhoz még közelebb ajkaiba harapva, de nem sokáig tudom elfojtani előtörő nyögésem, így elszakadva szájától átadom magam vágyaimnak és hagyom, hogy sodródjak velük. Zihálva engedem el, mellkasánál fogva ellökve magamtól, ülő helyzetbe kényszerítem és ülök ölébe, de nem fogadom magamba, csak ringatom csípőm, hogy ami munkát eddig kezeim végeztek el, most átadjam más testrészeimnek. Kezeim nyakát karolják, mélyen szemébe nézek, ajkamba harapva ingerlem tovább, kínozva őt a csúcsra jutás édes zamatával, de nem megadva neki ezt az örömöt. Bár már én sem voltam benne biztos, hogy sokáig bírom nélküle. Végül megtettem, amire kezdettől fogva vágytam, amióta megismertem. Lassan feljebb emelkedtem, kezemmel segítve őt, hogy igazán rátaláljon vágyam forrására, szemeim lehunyva fogadtam magamba, csípőmmel lökve egyet halkan felnyögtem, és hagytam, hogy hátamra fordítva immáron ő irányítson. Felgyorsult szívverését fülemben lüktetve hallom, ahogy látom kiduzzadó ereit is, és féltem nem bírom sokáig vére nélkül. Mert egy részem semmi másra nem vágyott, csak vérére....Mikor éreztem, már közel a vég, közelebb húzva magamhoz, hagytam, hogy agyam elhomályosulva elhagyja testem feletti irányításkényszerét, előugró fogaimmal óvatosan felszakítva bőrét megízlelhettem vérét. A mámortól felajzva engedtem el, s bár fogalmam nem volt róla, hogy voltam képes édes vérétől elszakadni, féltem ezek után már kétszer meg fogja gondolni, kezd e velem, vagy egy hozzám hasonlóval. Ahogy gyorsult mozgása, úgy adtam át magam neki, végül ívbe feszülő testtel engedtem, hogy végső gyönyöröm is beteljesüljön, ahogy övé is. Zilálva szakadtam elé nyakától, melyen két piros pont éktelenkedett, immáron egy világgal tudatva, hogy vámpírral volt már dolga. Pedig testét a kelleténél több seb már így is tarkította.

words: 548 | agyhúzós | music: Misery
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 17, 2014 3:04 pm
Ugrás egy másik oldalra
+18

eliza & drew


Úgy voltam ezzel az egésszel hogy egyelőre nem akarom megadni neki a gyönyört, csak húzni ameddig csak tudom, amíg mindketten bírjuk. Amit lássuk be, határozottan élvez. Élvezi ahogy kínozhat, de ahogy én is kínzom őt egymás érintésével. S engem be kell hogy valljam már ennyivel szinte a csúcsra juttatott. Ezért is mentem utána.. hogy befejezzük végre azt, amit elkezdtünk. Hogy érezzem őt, ahogy engem is ő. Kész voltam megadni neki azt amit mindketten annyira akarunk a másiktól, de semmi többet. Azonban beugrott az, hogy nekem tartozik még valamivel, s míg én ezt meg nem kapom addig ő sem kap meg engem. - Csak azt tudom, hogy te még mindig tartozol valamivel.- Suttogom, s nem kell sok míg elérve célom én irányítok. Bár érzem engedékenységét, hogy valószínűleg ő is így tervezte ez most egyáltalán nem érdekel. Combjai közé helyezem magam, csókolgatom, míg ujjaim érzékeny pontjánál játszanak. - Szóval..?- Felnézve rá le sem veszem róla szemem, s közben nem kell sok míg ujjaim mellé nyelvemmel is társulok, s így igyekszem még jobban belé nyilalni egy kis vágyat irántam, így kihúzni belőle azt a bizonyos szót amit már egy ideje hallani szeretnék, s eddig oly sikeresen kitért előle. Azonban uralmam nem tart sokáig, hajamnál fogva felhúz magához, s elmosolyodva hajolok  felé egy csókra, ami végül nem ér célba. - Te lehet hogy nem, de a tested már könyörög értem.- Elhajolok tőle, s szét húzom mutató és középső ujjam mutatva felé a tőle származó nedűt, talán kicsit zavarba akarom hozni ezen tettemmel. Bár meg kell mondjam, nem csak az ő teste könyörög értem.. ez kölcsönös. Ellök a vízzel teli lépcsőn, s ülve érek földet, háttal a lépcső oldalának. Csípőmre helyezve magát kínoz tovább ezen testrésze mozgatásával. Kezeimet hátsó felére tapasztom s belemarkolva várom mit fog kihozni ebből az egészből. Nem kell sok, míg már egyikünk sem bírja tovább s magába helyezi férfiasságom. Felé kerülök s sodródva az árral először gyengébb, de annál erősebb lökésekkel jutalmazom, majd egyre jobban gyorsítva a tempón adom meg neki a gyönyört, amit már ideje volt beteljesíteni. Közben ujjaimmal ismét lent kezdek játszani duplán adva az élvezetekből. Magához ránt, ismét majd nyakam irányában hajol sejtve mire készül hagyom hogy azt tegye, amit szeretne. De közben egy pillanat erejéig sem válok meg tőle. Gyengéden , de annál hevesebben kezdi szívni véremet, ami tulajdonképpen csak még jobban feltüzel ebben a helyzetben, s ennek hatására feltette a pontot az i-re, nem bírom tovább. A lányba élvezve fejezem be végül ezt a játékot, s zihálva hajolok el tőle, lefeküdve a lépcsőre. - Szóval.. megkaptad amit akartál.. most már elmúlt a varázsom?- Nézek rá félszemmel, s hajamba túrva vonom kérdőre őt. Talán nem ez a legmegfelelőbb kérdés ezek után, de tudnom kell.




₪ words: 448 ₪ music: your body ₪ note: vállalhatatlan

©
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 19, 2014 11:40 am
Ugrás egy másik oldalra
+18

Drew  & Eliza




I tell myself that you're no good for me
I wish you well, but desire never leaves
Testem minden porcikája éhezett érintésére, torkomból pedig akaratom ellenére is halk sóhajok törtek elő, ahogy kényeztetni kezdett. Gonosz mosoly szalad torkomra, kérdésére csak felvonom szemöldököm, de többé nem szólalok meg. Ölébe ülve hagyom, hogy kényszeresen vágyjon elmerülni bennem, s mikor eléri ezt a szintet, megadom neki amire vágyik. Felnyögök, ahogy érzem közel a vég, de ezzel együtt vesztem el kitartásom, mely arra irányul, hogy ne vegyem vérét. Megteszem, nem túl mélyen harapva nyakába szívni kezdem mézédes vérét, míg hagyom, hogy beteljesüljön gyönyöröm, ahogy övé is. Érzem, hogy éhségem apad, el ugyan nem múlik, de kezelhetővé lesz.
Ahogy legördül rólam, úgy hunyom le szemeim, és hagyok magamnak egy percet, hogy újra észhez térjek. Csukott szemmel ugyan, de felvonom egyik szemöldököm és elmosolyodom kérdése hallatán, de végül kinyitom szemeim, és teljes testemmel felé fordulok. Vizes hajam egy része vállamra omlik, de másik fele még így is a vízben úszik.
-Miből gondolod, hogy olyanod valaha is volt?-érdeklődöm közelebb hajolva hozzá, szemébe nézek, s bár kínoz a cselekvésvágy, hogy újra megcsókoljam, ajkai fölé hajolva megálljt parancsolok magamnak, még mielőtt újra elcsavarná a józan eszem. -El akarod, hogy múljon?-érdeklődöm előző kijelentésemre cáfolatot adva, így bevallva, hogy nagyon is volt neki, majd ellököm magam a lépcsőről, s beljebb úszva a mély vízbe, ahol már nem ér le a lábam, csupán lábujjhegyen tudok egyensúlyozni.-A sebhelyek kifejezetten jól állnak. Bár nem emlékszem, hogy arra kértelek volna valaha vágasd szét magad. Hogy szerezted őket?-térek az egyik lényeges kérdéskörre, ami mintha eddig nem létezett volna, mégis érdekelt, vajon mibe keveredett. És ha keveredett is, mégis mennyi közöm volt nekem ehhez. Vagy a puszta tényhez, hogy engem keresett.-Olyan választ pedig ezek után nem fogadok el, hogy hagyjuk.-úszok vissza elé, újra szemügyre véve a szóban forgó sebeket. Tekintetem nyakára szalad, a két kis heges sebre, amivel most már gazdagabb lett, és amiről immáron nem csak közvetve, de közvetlen is én tehetettem. Ha akart okolhatott ezért, de a varázsát ez az éjszaka számomra nem szakította volna még meg ez sem. Végre megkaphattam, amire vágytam, még többet is, és bár nem mondta ki nyíltan, de tudtam, hogy vágyott erre ő is. A sebek sorába én nem állhattam be. Testemet csupán egy seb tarkította, még az is jóval azelőtt maradt rajtam, még mielőtt kikerültem volna az intézetből. És erről a sebről én tehetem, magamnak okoztam, de emlékeztetett rá, hogy honnan indultam.


words: 388 | rövid, borzalmas   | music: Familiar Taste of Poison
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 01, 2014 12:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
Eliza & Drew
i'm a liar

Szinte még csak most találkoztunk, most találtam rá erre tessék, itt vagyunk, ketten, betörve egy strandra. Ráadásul ha ez nem is lenne elég kicsit a kelleténél is jobban összemelegedtünk, bár nekem egyáltalán nem volt ellenemre, sőt. Imádtam, minden egyes másodpercét, a kínzását, s ahogy végül engedtünk egymásnak, és beteljesítettük vágyainkat. Kikészített a nő, teljesen.
Ugyan nem túl kényelmes helyet választottam a pihenésre, de most jelen pillanatban az sem érdekelne, ha egy szögekkel teli ágyon feküdnék. Magamban mosolygom, a semmire. Egyszerűen, boldoggá tesz már csak a közelsége is, hogy végre itt van, s egy biztos hogy nem fogom elengedni, nem engedem hogy elszökjön. Újra. Életem legnehezebb 4 éve volt ez. Az arcomba mászik, s állom közelségét minden gond nélkül. Felhúzom szemöldököm, majd egy pillantást vetve tökéletesen puha ajkaira lopok tőle egy csókot. - Megfeleltem az elvárásoknak, hölgyem? Teszem fel , s hangsúlyozom kérdésem végét. Eltávolodik tőlem, én pedig végig követve tekintetemmel nézem őt. Telhetetlen vagyok.. legszívesebben, éjjel nappal azt csinálnám vele, de azt hiszem egyelőre be kell érnem ennyivel is. Nem most találkoztunk utoljára.
Tudtam, hogy előbb utóbb ez is befog következni. A sebhelyekről kérdez, bár, nekem eszem ágában sincs elmondani az igazságot. Sokszor kerültem forrófejűségem miatt szorult helyzetben, de sikerült kijönnöm eddig az összesből így vagy úgy, de élve és egészben. Beljebb megyek a vízben, le a lépcsőről szorosan elé állva. Kezén végig húzom sajátom, majd a csuklójánál fogva a sebhellyel teli testemre helyezem, végig húzva kezét izmaimon, illetve a hegeken. - Durvák voltak a partnereim. Füléhez hajolva suttogom bele, majd szép lassan eltávolodom tőle, kezemet nyújtva felé. - Itt akarsz egész nap ácsorogni vagy.. kihasználjuk a hely adta lehetőségeket? Terelek. Határozottan, de feltűnően. Körülnézek, s bár eddig gyengéim voltak a csúszdák most még is csak azért mennék, hogy megússzam efféle kérdéseit. Semmi nem a régi már.

◌ music: waves ◌ note: gyenge ◌ words: XXX

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 01, 2014 6:04 pm
Ugrás egy másik oldalra





Drew  & Eliza




Egy dolog volt megszerezni valamit, és egy másik meg is tartani azt magadnak. De nem éreztem, hogy meg akarom tartani. Inkább magam mellett tudni, de nem birtokolni minden értelemben. Nem vágytam kapcsolatra, kötöttségekre, és bár azt hittem, ha megkapom őt, pont az ellenkezőjét fogom képzelni, hát... most tévedtem. Nem adtam volna semmiért azt, amit megkaphattam, és kétlem, hogy élni tudtam volna nélküle, de vele együtt lenni nem ment volna. Az túl sok kötöttséggel jár, és nem szeretek elvárásoknak megfelelni. Ismertem annyira, hogy tudjam ő se. Végül is, ki az, aki ne akarná kicsit élni az életét.
Kérdésén elmosolyodom, miután újra ajkai enyémet érintették. Vállat vonva, majd egyik szemöldököm kicsit feljebb tornászva fonom ujjaim hajába.
-Komolyan elhiszed, hogy hölgyként tudok viselkedni?-válaszolok a kérdésre újabb kérdéssel, hátha leesik neki, hogy így is cukkolni akarom. Végül megesik a szívem, és őszinte választ adok neki, de nem konkrétat, inkább amolyan rejtett célzással telit.-Tudod, gyakorlás a tudás anyja. Azt hiszem, ezt az elvet követném a jövőben is.-lopok tőle én is csókot, bár ez övénél kitartóbb és erőteljesebb lesz. Nehezemre esik eltávolodni tőle, de mégis megteszem, és végül felteszem a kérdést, ami már kezdettől fogva ott forog gondolataim között, csak még nem volt alkalmas időpillanat feltenni azt neki. Persze ahogy a választ kapom, rájövök, ez így sem volt a megfelelő pillanat. Hajt a kíváncsiság, és zavar a tudat, hogy sebeinek nagy részét valószínű keresésem miatt és közben szerezte.
Kezeim alatt érzem az érdes bőrt, tekintetem újra övébe fúródik, és szinte érzem, ahogy arcomra rajzolódik a sajnálat. Bár hangot még most is képtelen vagyok ennek adni. Várom, hogy hogy bújik ki a válasz alól, végül összevonom szemöldököm, és mikor eltávolodna, megragadom kezét, szorosan magamhoz vonom, és akárcsak régen, újra érzem, hogy visszatért belém az a bizalom, amit iránta tápláltam, mint barátom iránt.
-Soha nem kellett volna ezt tenned. Nem értem...-suttogom, továbbra is ölelve őt, immár azzal sem törődve, hogy testem egésze őt öleli, és még a víz ellenére is úgy simulok hozzá, mintha mágnesként vonzana. Ha tévednék, és nem értem tette volna, azt már tudnám, de emlékszem arra, amit nem is oly rég mondott. Engem keresett. Hát aligha kellett ehhez kedves emberek társaságát keresnie, hisz én se azokét kerestem.
-Sajnálom. Egyszerűen az elmúlt négy évet, amiket a fejedhez vágtam, ahogy viselkedtem. Te soha nem érdemelted meg, hogy így viselkedjek veled.-engedem el végül kezemmel arcát simítva, s talán az este először sikerül őszintén beszélnem hozzá. Egyenesen, mindenféle rizsa és rébusz nélkül. Tudtam, hogy tartozom neki is ennyivel.
-Azt hiszem még soha nem ugrottam le olyan magasról.-nézek fel a csúszdák mellett található hatalmas állványra, mely jó pár méter magasan tornyosul a víz fölé. Ez még tőlem is alattomos terelés volt. De tudtam, lassan vége az estének is, és ha ránk virrad már nem lesz lehetőségem kihasználni ezt, ahogy neki sem.
Mielőtt reagálhatna bármit is, a partra úszok, könnyed mozdulattal kiszállva a vízből. Felé fordulok, mely egyszerre provokáció és ideje egy őszinte és üde mosoly megvillogtatásának. -Figyelj és tanulj.-kacsintok és indulok el a torony felé, a végén kicsit siettetve lépteim, majd lépcsőzés helyett elrugaszkodva a földről a magasba szökkenek. Kezeim szét tárom, és eljátszom, hogy kicsit megimbolygok, hogy azért mégse érezze hátrányban magát. A torony tetején állva tekintetem a magasba emelem, ahonnan a Hold már teljes méretében tündököl, és látványába egyik részem beleveszve megcsillannak szemeim. Veszek egy mély levegőt, kezeim a magasba emelem, lábaim behajlítva rugaszkodom el, s ahogy a medence felé zuhanok, úgy élvezem a szelet, mely hajamba kap és bőröm bizsergeti. Aztán ahogy veszek még egy mély levegőt a vízbe csobbanok, de a mélyből már nem török fel. Lent maradok a medence alján, lebegve. Tudtam jól, ez meredek lépés, hisz fajtám egy adottsága, a víz oly mértékű undora, mely csak a felszín alatt nyilvánul meg. Mégsem érdekel. Szeretem a határaim és a többi határ fenyegetését. Talán percek telhetnek el, szemeim izzása is alább hagy már. De csak várok.
music:Mz. Hyde |words: 640
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 05, 2014 7:16 pm
Ugrás egy másik oldalra
Eliza & Drew
i'm a liar

Fogalmam sincs ezek után mihez fogok kezdeni.. az életem már egyáltalán nem tartozik az átlagosan normálisok körébe. Mert hogy azzal,  hogy leléptem a suliból, elhagytam a várost, ami igazából számomra mindent jelentett, ott volt mindenki aki számít akár egy kicsit, kialakítottam egy olyan életet, ami egyáltalán nem sorolható a magányos kategóriába. Az emberek szerettek, ahogy én is őket. Ezért is.. féltem kilépni ebből a megszokott, de kifejezetten jó életből. De megtettem.. egy lány miatt, aki többet jelentett nálam mindenki másnál. Egy lány miatt, akit rájöttem valójában nem is ismertem igazán együtt töltött időnk során. Ezzel töltöttem az utóbbi 4 évemet, mint ez tudja.. a keresésével. Most pedig, hogy itt van rá leltem... még mindig nem állhatok le. Én sem vagyok már átlagos.. van bennem valami kifejezetten jó és erős, amit a közeljövőben meg kell tanulnom irányítani. De.. ezzel ráérek majd akkor foglalkozni ha elválnak útjaink Eliizaval. Tudom, nem tarthatom magam mellett örökké.. de most hogy  megtaláltam, nem fogom elengedni. Legalábbis nem egykönnyen. - Tudod ha rajtam múlna.. 0-24 -be gyakorolnánk.. - Rákacsintok a lányra, s kéjenc mosolyt villantva csókolok vissza a lánynak. Egyáltalán nem volt ellenemre ez az együttlét, s most hogy tisztáztunk mindent.. ez nem fog a kapcsolatunk rovására menni. Nem hiába álltunk már akkoriban is közel egymáshoz. Ő megért engem, s én is őt. S valójában lehet hogy mélyen magamban, de mindig is reméltem hogy valami ilyesmi lesz a jutalmam érte.
Talán nem meglepő, de soha nem voltam ez az érzelgős típus. Ha erre került a sor, valahogy mindig kibújtam alóla s végül leléptem.. ott hagytam az illetőt, legalábbis persze, ha egy olyan lányról volt szó aki csak arra kellet, hogy elszórakoztasson egy éjszaka. Szörnyű vagyok? Tudom. De nem érdekel, nem tehetek róla.. nem fogok érdekeltséget szimulálni, ha közben már szinte alszok. Most is ezt tenném.. kibújni az egész alól, terelni.. de nem enged. Visszahúz magához, s nekem feszülve testével kelti fel érdeklődésem. Elmosolyodom s eltűröm arcából az oda nem illő tincseket. - Te aztán tudod hogy érd el hogy figyeljek rád. Nem hiába kerestelek.  - Ölel.. én pedig félve ugyan, s lassan visszaölelek, a hátára helyezve kezem szorítom magamhoz. Nem kell hogy rosszul érezze magát azért ami velem történt.. ezért is fogom félvállról venni az egészet, még ha .. nem is volt olyan egyszerű ez a 4 év.. sok mindent tanultam belőle. - Ne sajnáld. Ezek nélkül..  -Elengedem végül s hátrébb lépve mutatok a nem túl szép sebhelyeimre, némelyik elég nagyra kihúzodik. - Túl tökéletes lennék.. kellet valami, ami visszaránt a normálishoz. És amúgy is.. - Visszalépek elé, kezem vállára helyezve hajolok füléhez. - Szeretem azt a tüzes énedet.  - Talán túl rendes vagyok.. de még is csak a barátom, s nem hagyhatom hogy miattam lelkiismeret furdalása legyen. Senki nem mondta hogy kössek bele vadidegenekbe, vagy éppen ellopjam egy vámpír nőjét..  némelyik sebhely a hülyeségemből származik, abból, hogy nem tudom magamat visszafogni.
Követve példáját ránézek én is a valami eszméletlen magasban elhelyezkedő ugródeszkára, s bár én személy szerint nem erre gondoltam, hogy használjuk ki a lehetőségeket ha neki ez a vágya legyen, nem fogom megállítani. Kiúszom utána a partra majd kezem a derekamra helyezem. - Akkor azt hiszem jobb, ha ideiglenesen beállok a vízimentők közé.  - Kiáltok a lány után nevetve, s bár nekem olyan tipikus piros gatyám nincs a célnak megfelelek tudván, hogy neki ennyitől nem eshet baja. Mindig elfelejtem.. nehéz lesz hozzászoknom. Nézem ahogy ügyeskedik, a hold fényében tündökölve valami eszméletlenül gyönyörű látványt kelt. Elrugaszkodik, s egy pillanat alatt a vízben ér. A part szélén állva várom hogy a felszínre térjen, de nem teszi. Most vagy hülyít, mint ahogy én próbálkoztam nála vagy tényleg baj van?  Vízimentő vagyok, az istenit is. Éljük bele magunkat a szerepbe. Beleugorva a mély , s hideg vízbe próbálok keresni őt. Este van, a sötét pedig ezzel járója.. nem látok semmit, hiába van nyitva szemem nem érek el vele semmit. Keresem őt a sötétben tapogatózva de elfogy a levegőm s felúszva a felszínre csapok egyet a vízbe. - Kérlek, csak szórakozz, ne legyen bajod.  - Suttogom magamnak majd újra a víz alá bukok remélve hogy megtalálom őt.

◌ music: waves ◌ note: xxx ◌ words: xxx

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jún. 06, 2014 10:30 am
Ugrás egy másik oldalra





Drew  & Eliza




Tudtam, hogy egyszer véget ér ez a nap, de még nem voltam rá kész, hogy mindent elengedjek csak így. Pedig tudtam jól, hogy nem úszom meg a dolgot, a Nap így is úgy is felbukkan majd a horizonton, ha nem előbb, hát utóbb.
-Ohho...Nem ismersz eléggé, ha ilyen biztos vagy a dolgodban. Biztos lehetsz benne, hogy átkoznál azért a napért.-mosolyodom el gonoszan csillogó szemekkel, egyfajta érzékeltetésnek azért, hogy a végén még szaván fogom, és visszaélek ezzel a kijelentésével. Persze kétlem, hogy a felhívást keringőre elutasítaná azon a napon. Miért is tenné? Neki is jó lenne, na meg nekem is. És az előbbi akciónk után aligha hiszem, hogy problémánk lenne a másik közelségével. Ugyanakkor látni sebhelyekkel teli testét, ráébresztett egy-két dologra. Miattam tette kockára az életét, s bár nyilvánvaló volt, hogy szoros barátságban állunk, de soha nem gondoltam volna, hogy képes lenne erre. Értem. Pont értem, aki több időt szánt arra, hogy így vagy úgy megkeserítse az életét, mint arra, hogy minden nap megkérdezze, hogy van, vagy mit csinált hétvégén. Kicsit abszurd, de örömmel töltött el, s csak még inkább biztatott abban, hogy mellette maradjak, bárhová is tart az élete. Rám számíthat. Neki mindig is többet jelentett az otthon, a város, ahol felnőtt, mint nekem. Mert engem oda nem húzott más, csak nyomasztó és sötét múltam, s érthető okok miatt nem húzott oda vissza szívem. Sőt.
-Hihetetlen, hogy mindenből képes vagy viccet csinálni.-lököm el magamtól, arcomra terülő hatalmas mosollyal, s elmebeteg képzeteimnek hangot adva ötletelek vele én is, hogy mit kezdhetnénk még itt. A part felé indulok, s örülök, hogy követi példám, bár míg neki hosszas idő lenne felsétálni a lépcsőn, addig én egy könnyed mozdulattal termek a magasban lévő ugrótorony tetejére. Hangját tökéletesen hallva mosolygok le rá, amit aztán vagy lát vagy nem, s elrugaszkodva vetem magam a vízbe. A bőröm megcsapja újra a hideg víz, szívem vad kalapálása pedig az adrenalintól még hangosabb lesz. De valahogy húz a mély. Egyre mélyebbre süllyedve, végül elnyúlva a medence alján, nyitott szemmel lebegek. Élvezem a szabadságot. Aztán fojtogató érzés lesz úrrá mellkasomon, de már képtelen vagyok elrugaszkodni, kapálózni kezdek, ami lassan a felszínre emel ugyan, de szemeim lecsukódva adják meg magukat a nyomásnak, tüdőmből kiszökik a levegő és bár érzem a hűvös levegőt őrömön, nem kapok levegőt.
Valami elkap, a partra húz, lassan kinyitva szemeim Drew zaklatott szempárával találom szemben magam, mire torkomból víz buggyan elő, ahogy mellkasom egyenletesen kezd el mozogni, arcomra pedig mosoly szökik.-Jó vízimentőnek bizonyultál.-ülök fel elégedett arccal, vár volt egy olyan érzésem, hogy ez az egész, csak nekem volt vicces.-[color:9214=#ccff3#765F5F]A jutalom pedig...-hajolok hozzá közelebb, de hatásszünetet tartok még mielőtt ajkait csókolhatnám.-Talán mennünk kellene.-csapja meg fülem kulcsok zörgésének zaja, így a hatásszünetet még nagyobb szünet követ, s lassan feltápászkodva érzem, ahogy az élet visszaszáll belém. A távoli zörgés léptek közeledtével párosul, s az égbolt már világosabb jóval, az óra pedig hajnali ötöt mutat. Bosszantó, hogy ilyen korán kezdik a munkaidőt, bár érthető, ha hatkor nyitás van. A parton ácsorogva pillantok ruháink irányába, majd a csúszdák felél érkező hangos kiabálásra felkapom fejem. -Megálljatok ti felelőtlen suhancok.-üvölt az idősebb hang, s lépései hangja inkább lassabb futásként hatnak.-Ideje menni.-haladok sietős léptekkel a ruhakupac felé. Ahogy magamra aggatom a könnyed kis ruhácskát, nem vesződve a fehérneműm felkutatásával eszembe jut, hogy igazából a hotelen kívül sehol nem tudnék újra normális külsőt varázsolni, ha már egyszer oda költöztem. Vagyis letettem azt az egy bőröndöt, ami útitárs volt.  
music:Mz. Hyde |words: 563
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 21, 2014 2:33 pm
Ugrás egy másik oldalra
Eliza & Drew

Természetesen egyikünk sem olyan mint régen. Változunk az idővel együtt, de ez nem jelenti azt hogy egyáltalán nem ismerném őt. Hibriddé válása óta meglehetősen sokat változott.. de ez pedig csak egyet jelent, hogy újra ki kell ismernem őt.- Átkoználak.. hogy véget ért. - Mosolyodok el magabiztosan, s kijavítom őt. Biztos vagyok a dolgomban, és biztos abban is hogy nem okoznánk egymásnak csalódást. Bár eleinte csak viccből hoztam fel ötletként, a reakciója után egyre jobban kezdem komolyan venni. Előszeretettel "pazarolnák" el egy egész napot a társaságában, erre. Az imént bizonyította hogy igen is tudja a dolgát, és én már csak azt sajnálom hogy ez előbb nem jutott eszünkbe. De, ideje pótolni a hiányosságokat.
- De, ez az amit szeretsz bennem nem igaz? - Rákacsintok a lányra s szememmel kíváncsian követem hogy mire is készül. Muszáj volt valamit tennem, nem hagyhattam, nem szeretem a szomorú dolgokat közelemben. Főleg, ha az miattam van. Nem szeretem sajnáltatni magam, hiába volt az egy rossz időszak, túléltem itt vagyok és ez a lényeg. Nem szívesen hoznám fel újra a múlt sebeit. Elrugaszkodik a magas helyről. Mit sem féltve őt néztem, s vártam hogy mi lesz a végkifejlet, s egyáltalán nem gondoltam volna hogy szükség lesz rám. Sötét van, s talán nem egyszerű de még is ember vagyok, a lámpák fényét pedig nem régiben elintéztem, aminek hatására végképp nem látok semmit. Ellenem játszik minden, s kétségbeesetten keresem a víz alján ragadt lányt.
Hirtelen megjelenik a víz felszínén arccal a vízben, s megragadva őt kihúzom a partra magam felé fordítva hogy hozzáférjek. Hirtelen mosolyra húzza száját, aminek hatására kisebb fajta idegesség kap el.  Ha nem rólam lenne szó valószínűleg kérdőre vonnám hogy gondolhatta ezt, és hogy én mennyire aggódtam érte. - Ez nem lesz elég, ugye tudod? - Állom közelségét, s szájára pillantva lehelem ajkaira telhetetlen válaszom. A meghitt kis idillit természetesen a lehető legjobbkor zavarják meg. Észre sem vettem hogy már nincs is olyan vak sötét, s oldalra nézve a szemembe sütő nap sugarai takarják ki a felénk közeledő biztonsági őrt. - Befogom hajtani nem menekülsz. - Felhúzom szemöldököm, s megfogva vállánál állítom le a már eléggé sietősre fogott lányt. Értékelem benne hogy nem állítja le az őrt, mert megtehetné.. és ismételten nosztalgikus érzés fog el. Régebben még a kerítéseken is átugortunk, a nagy menekülések közepette. Fogva ruháimat belelépkedem nadrágomba, majd kirohanok a helyről, s rápattanva a motorra várok a még meg nem érkező lányra. Amint megérkezik indítom a motort, s nyugodtan hátrafordulok irányában mintha mi sem történt volna. Pedig a veszély még mindig nem múlt el. - Merre lesz az út hölgyem?. - Kérdezem tőle, s amint választ kapok már indulok is. A drágalátos ünneprontó őrünk egy darabig még kergeti a motort, s amint veszettnek lát minket megáll mutogatva. Mosolyogva figyelem a visszapillantóból, s vészesen gyorsan robogok a hotel irányában. Türelmetlen vagyok, minél előbb ott akarok lenni.

-> Hotel


◌ music: waves ◌ note: xxx ◌ words: xxx

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

AquaWorld

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •