A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
† Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
† Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
† Humor :
ζ Sweet



Shanna Kwanten ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 15, 2016 10:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shanna & Jay
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Nincsenek véletlen találkozások...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem számítottam ismerősre, hiszen régóta nem tettem be a lábamat már városba. Talán már hónapok is elteltek, magam sem tudom. Igazából annyira nem is érdekelt, de most valami miatt idehoztak a lábaim. A lányom igazán szerette ezt a helyet, emlékszem, amikor először jártunk itt és mennyire megbabonázta őt az állatok, valamelyik kevésbé, míg másik jobban. Természetesen voltak olyanok is, amiktől félt, de ez szerintem normális dolog. Nem szerethetünk minden állatot, de attól még tisztelhetjük őket. Számomra mindig is fontos volt az, hogy óvjuk a természetünket és ne öljünk ok nélkül. Régóta éltem már, talán túl régóta is, de mégis ezt az elvet vallottam. Nem szerettem csak úgy kioltani senkinek se az életét. Kevés olyan vérszívó volt, aki így gondolkodott, de talán okkal kaptam meg mindig, hogy túl emberi vagyok és nekem túlzottan még a halandókat se kell átvernem, mert eleve olyan vagyok, mint egy vámpír vámpírság nélkül. Ja, hülyén hangzik, de tényleg igaz volt. Az emberek valahogy mindig közelebb álltak hozzám, mint a vámpírtársadalom idiótái, akik azt hitték, hogy azt vehetnek el, amit csak akarnak. Nem egy ilyen vámpírral találkoztam, s nem tagadom, hogy el is vettem az életüket.
Gondolataimba eléggé belemerültem, így amikor megérzek egy érintést a vállamnál, akkor automatikusan cselekszem. Sietve kapom el az illetőt, majd a következő pillanatban már a földön köt ki. Közben hallom meg az ismerős hangot, majd pedig utána jön arcának a vonásai. – Jay? – szólaltam meg úgy, mint aki alig akarja elhinni azt, amit lát. Nem számítottam rá, s azok után, hogy múltkor vadászok támadtak ránk a saját házunkban és ölték meg a lányomat annyira nem meglepő a reakcióm. – Sajnálom, nem tudtam, hogy te vagy az. – szólalok meg sietve és egy félszeg mosolyt villantok rá, majd a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem, szerencsére az emberek is tovább haladnak, amikor látják azt, hogy nincs baj. Hát lehet, hogy pici vagyok, de attól még eléggé erős. Jó pár évszázad ereje csörgedezik már bennem. – Mit keresel itt? – kérdeztem meg tőle, ha végre sikerült felállnia a földről. Tényleg sajnáltam és reménykedtem abban, hogy nem lett semmi komolyabb baja. – Mi van veled? Rég nem láttalak már. – teszem még hozzá egy kisebb habozás után, majd egy szőke tincset a fülem mögé tűrök, miközben kíváncsian fürkészem őt.

•• Tetszett! 40 Bocsánat a késés miatt! 27[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Tartózkodási hely :
Seattle
† Hobbi & foglalkozás :
Gonoszkodás, Ovóbácsi
† Humor :
Reccs...



Jay A. Allen ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 03, 2016 3:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Jay & Shanna
"A barátság kezdete sosem egyszerű"
☄ Megérkeztem én is Cool  ☄ Crazy in Love ☄ 371 Szó
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Annyi év telt el, mégis még mindig gyötör a bűntudat és a megbánás üldöz. Próbálok tenni ellene, kapaszkodni egy apró fonálba, de reménytelen. Mikor azt hinném, igen, minden rendben akkor egyszerre összedől körülöttem minden. Azt kérdik, jól vagyok-e, én azt felelem, igen, kösz, jól vagyok. S ebben a pillanatban eszembe jut minden s olyan érzésem támad, mintha a lelkemet apró darabokra tördelnék össze. Gombóc ül a torkomba s üvöltenék, vonyítanék, de egy hang sem jön ki a számon. - mind ez amin jó ideje kattog az agyam, miért is nem tudtam magam fékezni, s kicsit mondjuk... úriember lenni?!- Zsebre vágott kezekkel indulok el az oroszlánoktól. Ők is olyanok mint én. Erősek és bátrak, de ha megsérülnek, sebzett állat módjára, jajveszékelve bujdosnak el. Ilyen vagyok én is. Persze nem mindig voltam ilyen, de jelen esetben ez kit érdekelne?
Annyira belemerültem a gondolatmenetembe, hogy fel sem tűnt, hogy már nem az állatokat figyelem, sőt mi több, több ketrec mellett is elhaladtam míg az ég felé bambultam rideg tekintetemmel. Majd nem sokkal később éreztem, hogy megbotlok valamiben s majdnem letolok egy férfias spárgát. Olyan igazán fájdalmasat. De aztán sikerül megmaradnom a lábamon s halk nevetés tört ki belőlem mikor kiderült, csupán csak egy vékonya faág volt amiben majdnem elestem. Időközben pedig magam elé pillantottam mikor egy ismerős cipő tárult szemeim elé. Feljebb nézve már az arc is egészen ismerős lett, ekkor pedig nem volt más dolgom. Kivettem a kezeimet a zsebeimből és az ismerős hölgyemény mögé bicegtem olyan igazán komótosan, és finoman a vállára helyeztem jobb tenyeremet. Hát szervusz, rég láttuk egymást. Mi szél hozott erre? Mosolyodtam el, kicsit félénken, mintha attól tartanék, most megfordul s lecsapol. Ugyan mindig is tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a vámpírok és a vérfarkasok ősellenségek. S hasonló mondható el a vámpírok és a boszorkányok közti viszonyra is. Én meg hát.. Vérfarkas is és boszorkány is voltam. De ez engem sosem érdekelt. Ha faj szerint keresnék barátokat vagy nem lennének barátaim, vagy talpnyaló, illetve bu@kó barátaim lennének. Így hát félre teszem a faji különbségeket. Elvégre is egyszer sem vitatkoztunk még komolyabban, meg hát ő is tisztában lehet vele, hogy nem biztos, hogy előnyös ha belőlem iszik. Ennek azt hiszem több oka is van, de hát az mindegy is.




Tökéletes volt kezdőnek, remélem ez sem rossz válasznak :3
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
ζ Knocking On Heaven's Door
† Tartózkodási hely :
ζ Venice & Baltimore
† Hobbi & foglalkozás :
ζ Staying alive
† Humor :
ζ Sweet



Shanna Kwanten ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 28, 2016 9:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shanna & Jay
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Nincsenek véletlen találkozások...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Régóta nem tettem már be a lábamat a városba, hiszen nem találtam a helyemet itt. Pár napja visszamentem a családi házhoz, abba, amelyikben oly régóta éltünk, de csak a fájdalom lett nagyobb, mintha hirtelen ott lakózna az összes démonom. Még mindig nem értettem, hogy miért a lányomnak kellett meghalnia, s miért nem én vesztettem életemet. Én már többet éltem, túl vén voltam, még ha az arcom nem is erről tanúskodott. A szemeim néha elárulták azt, hogy mennyit megélt emberhez tartoznak, de legtöbb esetben elrejtettem ezt az emberek elől, hiszen nem akartam kitűnni a tömegből. Most pedig visszatért Nate, de igazából azt se tudtam, hogy hányadán állunk egymással. Nem is akartam most ezekre gondolni…
A nap már magasan járt, s néha megfordult a fejemben, hogy megválok attól az ékszertől, ami még mindig életben tartott a napon is, de sose voltam rá képes. Figyeltem az embereket, s próbáltam kitalálni, hogy most merre is menjek. Sok fontos embert veszítettem már az évtizedek, századok alatt, de valahogy ez fájt a leginkább, hiszen olyan csodát kaptam az élettől, amiről már régen lemondtam. Talán abban a pillanatban, amikor vámpír lett belőlem is, de aztán a csoda megtörtént, ahogyan Nate mellett boldog is voltam, sőt, még rövid időre édesapámat is megtaláltuk, de a bátyámnak még mindig nyoma se volt. Nem tudom, hogy merre keressem őt, de nagyon reménykedtem abban, hogy jól van, arról meg fogalmam sem volt, hogy van egy féltestvérem, mégis honnan kellett volna sejtenem, hiszen sose mutatta meg, pedig ő is ebben a városban sétálgatott.
Nem ragadhatunk le, mennünk kell tovább, vagy pedig az élet, vagy az érzéseink fognak felemészteni minket, azt pedig nem akartam. Még maradt olyan személy az életemben, akiért érdemes harcolni. S fogok is, hogy legalább ő boldog lehessen, amennyire csak lehetséges egy ilyen tragédia után.
Csöndesen álltam a zsiráfok ketrece előtt, majd pedig könnyedén simogattam meg az egyik bátrabbat. Talán ők érzik, hogy miféle fenevad él bennünk, magam sem tudom. Nem is figyeltem az ismerős illatra, vagy a közeledő léptekre, hiszen egy régi ismerős sétált felem. A fejemet kicsit oldalra billentettem, miközben a zsiráfot kényeztettem a simogatásommal, s egy halovány mosoly kúszott az arcomra, amikor a tenyeremből megette az elemózsiát, amit nem is olyan régen vettem nekik…


•• Remélem kezdőnek jó lesz! 40 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 29, 2015 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 28, 2015 10:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Észrevetted milyen jól eldumálunk? Látod,  mondtam én, nem vagyunk mi halálos ellenségek, mégsem egy akciófilm az élet, igaz? Pedig milyen szívesen játszanék egyben! Tuti jó kis főgonosz lennék, nem gondolod? – mindig is filmsztár akartam lenni kiskoromban. Többek között, mert vagy még ezer dolog volt terítéken de a színészet…a filmeket mindig is bírtam. – És még rám mondták azt, hogy beteg vagyok. Mesélni kéne nekik apádról, rögtön nem mondanák ezt. Huszonkét év…szinte alig éltél még, és máris… örökké élhetsz. – kicsit talán morbid lenne azt mondani, hogy már meg is halt, így inkább az örök életet említettem ami lássuk be elég jó móka. – De ez más. Régen nem akartam senkit sem megölni. Most meg… hallom és csak arra tudok gondolni, hogy milyen szívesen vájnám belé a fogaimat mielőtt még letépem a fejét a nyakáról. – mondom ezt és egy pillanatig el is merengek a gondolaton. Mit ne mondjak, e lég csábító, szívesen meg is tenném azt hiszem, de… Blythe aligha engedné. – Észrevettem volna, ha annyira bántom, hogy megakarjon ölni. Zara kissé…őrült volt mindig is. Nem lepődnék meg, ha csak simán becsavarodott volna. De szerintem belőtte magát, aztán mindenfélét képzelt. Vagy füvezett. Pont úgy néz ki, mint egy tipikus füvező. – nem is lenne hülyeség, akármennyire annak szántam először. Szegény nővérkém, a végén még teljesen átmegy itt nekem Bob Marley-ba. – Fura, nekem bejön ez a szupererő, szupergyorsaság és az addig élsz amíg csak akarsz dolog. A gyilkolási vágy ugyan kicsit hátrány, de… mindennap halnak meg emberek, egy-kettő plusz mit számít? – kérdezem egy vállrántás kíséretében. Szerintem semmit, a halál a világ legtermészetesebb dolga. – És te miért nem ölöd meg? Vagy… akarod, hogy megöljem? Szívesen megölöm, még nem ittam soha sem vámpírból, de mindig  is kíváncsi voltam arra, hogy milyen az. – tényleg, eltudjátok képzelni? Az ember vér sem rossz, de a vámpír vér akkor olyan lehet, mint valami igazi luxuscikk. – Hogy érted? Küldjek nekik egy képeslapot, hogy: „apukátok véletlen leszúrta magát egy díszkarddal, úgyhogy már ne várjátok haza. De eljöhetek érte, ha gondoljátok.” ? – nem tudom, nekem ez valahogy nem tűnik a világ legjobb megoldásának. Ha van családja, hát majd eljön és megmondom nekik, hogy a díszkard nem volt jó helyen. – Úgy érted készen állok-e, hogy leakarod tépni a fejem? – pillantok rá kérdőn mikor megtorpanok pár pillanatra. – Persze, menjünk, úgyis gyakran elvesztem a fejem. – rántom meg a vállam vidáman. Nem igen tudok semmit sem komolyan venni, de ezt soha nem úgy kezeltem, mint valami vészesen rossz dolgot.

George Ezra - Listen to the Man • Ha gyenge volt, akkor milyen lehet az erős...  31   • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 7:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Noel, én is voltam iskolás és még egyetemista is, így nem mindig azt olvastam, amit szerettem volna. Bár most már gyakrabban van lehetőségem olyat olvasni, amit szeretnék. De néha még így is nehéz a döntés, hogy melyik könyvet is emeljem a polcról. - a hangom úgy cseng, mintha csak egy régi baráttal beszélnék, akit ezer éve nem láttam. Pedig csak pár év telt, illetve annyira barátok se vagyunk. Talán azok lehettünk volna, ha ő nem esik nekem szikével és az őrült elméjének nem próbált volna meg eleget tenni. - 22 éves korom óta vagyok vámpír és akár együtt ünnepelhetem a születésnapot és a vámpírrávállásom napját is. Ezt volt édesapám születésnapi ajándéka. Kedves, nem? - fordulok Noel-hez, de a szemeim talán mindent fajta érzelmet sugallnak, csak boldogságot nem. Legszívesebben saját magam tépném ki a szívemet, amiért megültem a szüleimet, de amíg nem végeztem azzal, hogy az apámat megöljem, őrületbe kergessem, addig nem teszem meg. Noel csak egy kisebb porszem a gépezetben és vele könnyen el tudnék bánni, de már magam se vagyok annyira biztos, hogy valóban bántani szeretném-e őt vagy inkább megmutatni, hogy a világ nem annyira sivár, mint ő hiszi. - Első lépés szerintem az, hogy nem a vérre, az emberek szívdobogására koncentrálsz. Nem kell megélni mindent úgy, mintha újdonság lenne. Lehet, hogy jobb a hallásod és a többi érzékszerved, de ez mindig is így lesz. Szokd meg, ahogyan emberként tetted. - mondom neki sietve, de tudom, hogy nem ez a legjobb ötlet. Mondhatnám neki a tasakos vért vagy az állatokból való ivást, de azt még részben én se bírom. De talán a tasakos vér segíthet rajta. Ki tudja. Majd mondom neki, de ez olyan dolog, amire szerintem nehéz választ adni. Minden vámpírnak másképpen megy. Lehet úgyis rágondolni, mint valami kedvenc ételre, amiből ha túl sokat fogyasztasz, akkor megunod és meghalsz. Bár ez se a legjobb hasonlat, de én se tudom már miként lendültem túl a dolgon. Egyszerűen csak megtörtént. - Ehhez azért több kell, mint egy gyerekként tönkre tett baba. Esetleg lehet, hogy úgy bántottad őt, hogy észre se vetted? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen talán ennyire még ő se tuskó. De a kínzásai után már ebben se vagyok biztos. Fura, hogy az egyik pillanatban meg akarom ölni, az aprócska kezeimet a nyaka köré fonni, de másikban még reménykedem abban, hogy maradt benne valami emberi és van még remény arra, hogy még se annyira beteg, mint gondolom. - Ezzel azt hiszem egyedül vagy. Én jobban szerettem volna élő maradni, mint ez. - mondom kissé bosszúsan, majd az apámmal kapcsolatos dolgon elnevetem magamat. Nem szép dolog, de egyszerűen már nem tudok mást tenni. Már a puszta gondolata is undorral tölt el, így vagy neki esek az embereknek, mert bekattanok vagy marad a fanyar és keserű nevetés. - De megpróbálta már, de mivel a legjobb emberi darabokban kerültek vissza hozzá, így feladta. Ő nagysága meg túl elfoglalt vagy talán túl gyáva, hogy jelenleg megölje az egy szem lányát. - mondom komolyan, de nem nézek a fiúra. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de ők rossz emberek és a világot szabadítottam meg tőlük, így mondhatni jót tettem a megölésükkel. Legalábbis remélem így van. A megbánás dologra nem reagálok semmit se, hisze értelmetlen lenne. Utólag mindig bölcsebb az ember, de neki még előtte kell erre rájönni-e, hiszen ha megöli a testvérét, akkor onnét már nem lesz visszaút. - Bocsánat, hogy az igazság fáj, de ez tényleg így van. Legalább utána jártál, hogy nincs-e családja? Rájuk nem gondolsz? - kérdezek vissza automatikusa, majd megrázom a fejemet és közelebb lépek hozzá - Van még oly állat, amit látni szeretnél, vagy mehetünk innét? - szegezek neki egy újabb kérdést, hiszen semmi kedvem itt maradni. Túl sok az ember, túlzottan figyelnem kell arra, hogy mit mondok vagy teszek. Egy nyugisabb hely jobb lenne, de fogalmam nincs arról, hogy hova mehetünk, illetve az se biztos, hogy túl jót tenne neki, ha nem venne ennyi ember körül minket. Akkor lehet mégis csak neki esnék ... egy icuri-picurit...



Gyenge 27 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 22, 2015 5:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Na igen, de azt olvasod, amit szeretnél, nem pedig azt, ami  kötelező, nem? – kérdezem tőle, de csak pár pillanat múlva fordítom a tekintetemet a farkasról rá. Engem mindig is az unalmas szakkönyvekkel fárasztottak, idejét sem tudom, hogy mikor olvastam azért, mert tényleg akartam is olvasni. Talán soha. Talán. Vagy mégse? Nem emlékszem már. – Hacsak meg nem akarsz enni egy könyvet. Mióta vagy vámpír? Mert ha régóta, akkor adhatnál tippeket, hogy miként ne legyek folyton éhes. Csak van valami vámpír trükk. – egyszer azt hallottam, hogy emberek helyett egyek állatokat, de… ez nagyjából olyan, mintha emberként vega lettem volna. Inkább a halál. Tényleg az lett. – Nem tudok róla. A szüleink engem jobban szerettek, de igazából nem nagyon beszéltünk sokat. Kitudja, talán megbosszult valami régi esetet. Kicsit mindig is gyerekes volt. Kiskoromban a kedvenc babáját kicsit megoperáltam. Talán mérges még érte. – rántom meg a vállam. Viccnek szánom persze, de akár komolyan is mondhatnám. Zara kicsit mindig is… fura volt.
- Ha engem kérdezel, akkor ez minden. Nem hittem volna, hogy az örökélet titka a halál, de kifejezetten élvezem, hogy meghaltam. – de nem igazán mondhatom el senkinek sem, őrültnek néznének, félnének, és nem saját magamat akarom díjazni, azt akarom, hogy a világ díjazzon engem. – Na és apád? Nem akar…másodjára is megölni, vagy valami hasonló? Gondolom annyira azért nem díjazza, hogy keresztbe teszel neki, nem? – én tuti nem díjaznám, inkább tennék valamit, ami után elmenjen az ilyentől a kedve, de nem vagyok az apja, és nem is akarok ötleteket adni az apjának. Nem is rám tartozik a dolog. – Nem tudom, de… gondolom majd kiderül, ha megöltem. – rántom meg a vállamat. Miért jön mindenki ezzel? Jobb lesz? Talán. Talán nem. De egy próbát mindenképpen megér, igaz? Ha van egy kis szerencséje, akkor talán valahogy túléli. Ha nem, akkor… akkor így járt, megölt engem, én megölöm őt, hol itt a gond? – Fogjuk rá. Úgy… hatvan százalékban véletlen volt. – nagyjából, bár talán még faraghatnánk le belőle, ha nagyon szigorúak lennénk. Nem tehetek róla, hogy pont úgy ütöttem meg, hogy meghaljon. Én csak taszítani akartam rajta, ha kevesebb díszkard van a lakásában, akkor nem szúrja át egyik sem a tüdejét.  – Na ez nem volt szép. De kétségkívül jogos. Mi mást tennék? A halottak azért vannak, hogy az élők éljenek. Meg az élőholtak. – rántom meg a vállamat. Néha napján pedig a halott is élhet, nem? És mi mást élhetne fel, ha nem az élő ember dolgait, aki már meghalt? Ez még csak így nem is rablás.
George Ezra - Listen to the Man • Király volt Very Happy Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 19, 2015 10:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Csendesen figyelem őt, miközben egy rosszalló pillantás keretében elfordulok és újra a farkast figyelem. Úgy mondja, mintha ódákat kellene zengenem arról, hogy nem mutogatott úgy, mint valami cirkuszi látványosság. Végül lassan megfordulok arra, amit mond. Egy darabig csak nézem őt, mert még a végén kiderül az, hogy csak gúnyolódik.-  Mindig is szerettem olvasni. Egy egész könyvtáram van otthon, illetve az elmét mindig táplálni kell. - szólalok meg csendesen, hiszen talán ez az egy dolog, ami soha nem változott meg az életemben. A halálom előtt és után is pontosan ugyanannyira szeretek olvasni. - Pedig szerintem jó figyelem elterelő is. - teszem hozzá kissé sietve, miközben abban reménykedek, hogy most legalább nem éhes. Ha bárkit megpróbál megtámadni, akkor biztosan reccsenni fog a nyaka és nem lesz kellemes utána se. Utálom azt, ha ártatlanokat bántanak. Mindig is jó szívem volt és a gyengébbeket védelmezte, de ennek ellenére pontosan elkövettem azokat a bűnöket is, amiket nem akartam. - Lehet részbe igazad van, de nem szeretnék akkor se a karmai közé kerülni. Elég őrültnek kell lenni ahhoz, hogy a rokonodat megöld vagy esetleg ellene is vétettél, ahogyan ellenem? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen ebben az esetben logikusnak mondható az, hogy megölte a testvérét. Persze ahhoz elég durva dolognak kellett történnie, hogy ezt tegye, de valójában én is megtettem volna. Ha akkoriban kerül a közelembe Noel, akkor most valószínűleg nem sétálgatnánk itt az állatkertben. Bár, most is szeretném megölni, de már nem annyira, mint akkor. Szeretném, ha szenvedne, de ugyanakkor szeretném azt is, ha többé nem tenne ilyet. Egyik felem bosszúra szomjas, mind a másik felem reményekkel teli.
Talán igen, de aztán rájöttem arra, hogy azzal megkönnyíteném a dolgát. Így inkább próbálom az orra alá dörgölni azt, hogy mennyire szeretem az új életemet, ami nem is akkora hazugság, mint első pillanatra tűnik. - mondom egy keserű nevetés keretében, hiszen eleinte utáltam. Most meg szeretem? Nem kizárt, de lehet inkább csak megbékéltem a helyzettel. Egy szőke tincset ujjaim közé csípek végül és azt kezdtem el babrálni. - Illetve próbálom ott keresztbe húzni a dolgait, ahol csak tudom. Mondjuk azt, hogy nem lettem apuci kicsi lánya. - mondom egy aprócska mosoly keretében, majd elgondolkozom azon, amit mond. Meg akarja ölni a testvérét. Tudom, hogy miért vagyis sejtem, de akkor se gondolom azt, hogy helyes. - És ha megölöd jobb lesz? - szegezem neki a kérdést, miközben a zsiráfot ettem, majd simogatom meg. Ez a másik kedvenc állatom, majd lassan újra Noel-re nézek, miközben mesél. Egy pillanatra még a hideg is kiráz. - Megölted őt? Véletlenül? - a szavaim szinte döbbenten csengenek, hiszen nehezen tudom elhinni azt, hogy baleset történt volna akkor, amikor megölte. -Szóval hasznot húzol a halálából. Talán te tényleg nem változtál semmit se. - mondom szinte azonnal, mielőtt végig gondolhatnám azt, hogy mit is mondok....  



Gyenge 27 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 15, 2015 11:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Levihettem volna más is a laborba, de nem tettem, igaz? Nem mintha köszönetet várnék, vagy valami, csak úgy mondom. – tényleg nem várok köszönetet azért, hogy nem  mutogattam őt másnak, csak elmondom, hogy azért bizony lett volna arra alkalmam, hogy megmutassam őt másnak, de őriztem a titkát, mert a titka volt az én aduászom. – Te mindig ilyen bölcs voltál? Mert ez jó, tudod, ha én akarok valami bölcset mondani akkor előtte olvasnom kell, vagy valami. Csak tudod, én nem ilyen könyveket olvastam, hanem unalmas orvosi könyveket. Most meg már túl éhes vagyok, hogy olvassak. – nem is foglal le, egyszer akartam olvasni, leültem  otthon a székben, de nagyjából két sorig jutottam, mert kopogtak és kitéptem a postás szívét. Mentségemre szóljon, hogy nem akartam, csak úgy megtörtént, még kezdő vámpír voltam és nem igazán tudtam  irányítani az ösztöneimet aztán…hát végül ez lett belőle. Azért eltemettem a fickót. Vagyis… valami olyasmi. Bedobtam a folyóba. – Nem hinném. Szerintem ő imádja azokat, akik engem nem kedvelnek. Legalábbis, ha logikusan nézed akkor ez kéne, hogy következzen a tetteiből. - bár Zara mindig  is kissé …fura volt. Ő amolyan végzet asszonya típus, csak nem szórakozik az elcsábítással, hanem egyből  lecsapja a fejed. Vagy szíven szúr egy késsel, esetemben. – Rendben, majd résen leszek. – figyelek arra, hogy mikor is akarja kitekerni a nyakamat, mert bármilyen meglepő  lehet, de nem akarom, hogy kitekerjék a nyakamat. Tényleg nem akarom, és ehhez azért tartom magam. Egyszer régen eltörte a nyakam egy vámpír, elég rossz érzés volt, nem igazán akarom, hogy ez megint megtörténjen. – Szóval apád nem örült annak, hogy lett egy új apád. Féltékeny típus. Gondolom nem tartjátok a kapcsolatot azóta. – nem bunkó akarok lenni, kissé közvetlenebb lettem minden tekintetben mióta vámpír lettem. Nem vagyok azért rossz, egy héttel ezelőtt segítettem egy néninek átkelni a zebrán. Nem öltem meg utána sem, miért ölnék öregeket? Mintha lejárt kaját ennék. – Oh. Sajnálom. Tényleg van bennünk közös. Na és te is megakarod ölni az apádat? Mert akkor már két közös dolog is lenne bennünk! – én megakarom ölni Zarát, bár nem azért,  mert végzett velem, az nem gond, elnézem, jól tette, de az, hogy a karrieremnek véget vetett…az rossz. – Nos… elég… egyszerű. Van egy kis lakásom a külvárosban. A fickó aki fizeti a számlákat az meghalt, véletlen megöltem, szóval az ő pénzéből tartom fel. Még munkám is van! Vagy legalábbis valami olyasmi. – azért munkának én nem nevezném, de végül is egész jó móka.

George Ezra - Listen to the Man • Király volt Very Happy Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 12, 2015 5:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Kérdőn pillantok rá és alig akarom elhinni azt, amit mond. Ezt ős e gondolhatja komolyan. - Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt lehetőséged arra, hogy mutogass mások számára. - mondom neki egy rosszalló pillantás keretében, majd egy darabig újra a farkast figyelem. Ő is pontosan olyan ragadozó, mint mi. De ő mégis fél, esetleg tart tőlünk. Hallom a szívének a ritmusát, azt ahogyan a vér csörgedezik az ereiben. Fura, hogy még ennyi év után is képes vagyok meglepődni ezen. - Nem tudom. Mindenki változik és ez szerintem nem csak attól függ, hogy valaki meghalt-e már és utána újra esélyt kapott az élettől. Elég, ha olyan dolgok történnek az emberrel, amik gyökeresen megváltoztatják az életét. - válaszolok neki komolyan, hiszen biztosan lett volna emberként is olyan dolog az életemben, ami képes lett volna megváltoztatni engem. Mindenki változik, ahogyan egyre idősebb lesz, de még se teljesen. Sietve fordulok meg és mérem végig. - Igaz, akkor talán ő befejezte volna helyetted a dolgot. - mondom neki egy lemondó sóhaj keretében. Ha a lány képest volt Noel-t megölni, akkor szerintem nem kétséges az se, hogy a lány akár engem is kicsinált volna.De ha a gyerekek ilyenek, akkor vajon milyen lehetnek, lehettek a szüleik? Nos, ez egy jó kérdés. Vajon ők normális emberek voltak, minden kínzó, őrült és ölési vágy nélkül? Nehezen tudom elhinni, de néha az élet furcsa dolgokat művel. Csendesen hallgatom azt, amit mond, de közben az arcomról eltűnik minden fajta érzelem. Szerethetett volna? Miért annyira nehéz elképzelni, hogy ő képes e fajta érzelmekre? Ennyire azért csak nem lehet őrült, vagy esetleg elmebeteg, de mindegy is, hiszen itt vagyok és vele beszélgetek. Mi a franc ütött belém? Le kellett volna már rég lépnem, vagy kitekerni azt a nyakat, de többre vágytam. Egyszerre szerettem volna fájdalmat okozni, de ugyanakkor szerettem volna megérteni is őt. Mintha a szívem aprócska része nem lett volna képes elfelejteni azt, amit egyszer neki köszönhetően éreztem. - Hmm, talán még egyszer megteszem, de nem most. - mondom neki egy szúrós pillantás keretében, majd ártatlan arccal nézek rá, mintha nem az előbb mondtam volna azt, hogy szívesen kivonnám őt rövid időre a forgalomból. Lassan indulok el és közben figyelem a gyereket, a családokat, majd hamarosan már a zsiráfok előtt állok meg. Lehajolok az elejtett ételekért, majd a tenyerembe véve nyújtom ki nekik. Mosolyogva figyelem azt, ahogyan közelebb lép, majd egy pillanatra Noel-re pillantok. - Sokáig nem ismertem az igazi apámat, de nem is akartam. Úgy gondoltam, hogy okkal hagyta magára édesanyám, illetve a mostohaapámtól minden szeretetet megkaptam, amire egy gyermek vágyhat. De aztán megjelent ő és tönkre tett mindent. -válaszolok neki egy kisebb habozás után, majd gyengéden megsimogatom a zsiráf fejét, amikor elég közel ér hozzám. Rövid ideig vele foglalkozom, majd végül megtöröm a csendet és befejezem a történetet. - A biológia apám változtatott át, majd pedig megölette velem a szüleimet. Így lettem vámpír, majd még rövid ideig az ő fogságában szenvedtem... - s a hangom közben egyre halkabb, hiszen még mindig tisztán emlékszem arra, amit akkor tettem. Majdnem saját magamat öltem meg, de végül ő győzött és szörnyeteggé változtatott engem is. - Milyen az új életed? - nézek rá végül újra és közben a tekintetét fürkészem. Nehezen tudom elhinni, hogy azok után, amit velem tett még mindig képes ennyire szelíd és emberi lenni.



Nagyon tetszett! & Remélem tetszeni fog 40 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 12, 2015 4:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Azért azt nem hinném. Az ő vére nem kell senkinek sem. Na meg téged nem mutogattalak, mint ahogy azt vele teszik. De ő szerintem már itt született. Nem is tudná mihez kezdjen a szabadban. – nem szeretem az ilyet, ilyenkor az állatot teljesen megfosztják attól a szereptől, amit a természet amúgy ráruházott volna. Ilyen az ember, soha nem fog változni, ebbe akár már bele is lehetne törődni. Az ember gyilkos. Mint a nővérem, ő is megölt engem. Én is öltem, de csak miután meghaltam, nem tudom mennyire számítok most embernek, mert nem érzem magam igazán annak. Jobbnak érzem magam, mint egy ember. – Akkor romantikus voltam, én már szinte alig emlékszem. Fura, hogy a halál mennyire megtudja változtatni az embert, igaz? – elvégre ő is meghalt, akárcsak én, biztosan jól tudja, hogy mi minden változik akkor, ha az ember vámpír lesz. Nem csak az étkezési szokásai, de az ember is változik, bizony ám. – Látod, van ám annak jó oldala, hogy nem mutattalak be a családomnak. – mosolygok rá. A szüleim mondjuk talán kedvelték volna, Zara már nem biztos, de mindegy is, nem történt meg a dolog, Zara meg is ölt ráadásul engem, csak mert én jobb voltam, mint ő a szüleink szemében. Nevetséges, mi? – Nem kell megköszönnöd. De azért szívesen, mindig segítek, ha tudod, elvégre orvos vagyok…voltam, vagy mi a szösz, igaz? – voltam…csak voltam, mert Zara tönkretett mindent. Ha életben maradok, mára már én lennék az egyik legnagyobb név, az emberiség megmentője, de így… nem teszek mást, csak megölöm azokat, akiket eredetileg megakartam volna menteni. – A szeretés egy kicsit talán … hogy is mondjam… tudod, erős. Kedveltelek, sőt, szerethettelek is volna,  de sajnos így alakultak a dolgok. – ő vámpír volt, én meg ember aki megakarta menteni az embertársait, de kudarcot vallottam és most én is halott vagyok. Többnyire, ahhoz képest azért elég jól nézek ki. – Talán sikerült volna. Ki ölt meg téged? – pillantok fel rá kíváncsian. Ki volt az a szerette vajon, aki megölte őt? Az anyja? Az apja? Egyáltalán  mikor és hol ölték meg őt. Sok minden van amit nem is tudok róla, de hát… mikor ismerhetsz valakit úgy isten igazán meg, ugye? – Megyek, persze, már ha nem a nyakamat akarod kicsavarni. Az igen kellemetlen lenne. – mondom végig rámosolyogva miközben felpattanok a padról és besorolok mellé. Én aztán nem fogom megszakítani őt, hallani akarom komolyan, hogy mi is történt vele. Sok minden lettem, de emberként is már kíváncsi voltam azokra a dolgokra, amiket ne ismertem.
George Ezra - Listen to the Man • Király volt Very Happy Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 10, 2015 10:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Tényleg szép, de nem hiszem, hogy igazán boldog. Számára ez olyan lehet, mint nekem volt a pincédben. - mondom neki alig hallhatóan, mert nem szeretném, ha bárki meghallaná. Szerencsére a korábbi kis műsornak köszönhetően senki nincs túlzottan a közelünkben. -Igen, jobb lenne, de nehezen tudnám elhinni, hogy őszintén mondanád. Mert te és a romantika.... nos.. - nézek rá kicsit elmondóan, hiszen régebben ment neki, de azok után ami történt nem hiszem, hogy valaha képes lennék elhinni neki azt, amit ilyen értelemben mond. Ahogyan azt se értem, hogy miért nem felejtett már el. Lehet, hogy nekem köszönhetően lett vámpír, de azért egy kísérleti nyúllal is kedvesebben bánnak, mint velem bánt. Én egy egyszerű játékszer lehettem neki, azt hiszem... Nekem viszont ő több volt. Akkoriban azt hittem, hogy végre bízhatok valakiben és a nem túl boldog életem végre révbe ér. Badarság lenne tagadni, de egykoron szerettem ezt a férfit és talán még most is "kicsit" szeretem, viszont ezt még magam sem akarom bevallani. Egyszerűen nem megy. Amikor megemlíti, hogy a testvére ölte meg, akkor felszökik egy pillanatra a szemöldököm és csodálkozva nézek rá. Veszek egy mély levegőt, majd újra ránézek. Ez most valami vicc? - Egyre jobb. Egy őrült doktor és egy gyilkos testvér. Azt hiszem remek családba csöppentem bele. - mondom egy sóhaj keretében és próbálok lenyugodni, de a szavai nem éppen azt a hatást érik el, amit szerettem volna. Annyira szeretném megmutatni neki azokat a fájdalmakat, amiket én éreztem, de azt hiszem semmit se érnék el vele. Ő ezt az egészet úgy fogja fel, hogy az emberiség érdekében volt, de az emberek néha vakok, önzőek és sokszor kegyetlennek. - Pontosan tudtam, hiszen imádom őket kicsi koromtól kezdve. Talán pontosan olyanok, mint én. Neked köszönhetően erősebb lettem és sokat változtam, de azt ne várd, hogy megköszönjem. Balga módon még azt is megtanultam hála neked, hogy ne higgyek a kedves szavaknak, vagy esetleg egy szempárnak. - mondom rezzenéstelen arccal, miközben közelebb sétálok hozzá. Felpillantok rá és egy pillanatra elveszek újra azokban a szemekben, amikben már egyszer megtettem. Sietve kapom el a pillantásomat, majd kisebb habozás után megszólalok, amikor újra a farkasra pillantok. - Valaha szerettél vagy az is csak a színjátékod miatt volt? - kérdezem tőle kíváncsian , de nem nézek rá. Nem akarom látni azt, hogy esetleg hazudik-e. Csak hallani akarom a válaszát. - Hmm, érdekes gondolat, de amint láthatod halál nélkül nem teheted meg azt, amit annyira szerettél volna. Tudod annyira nem is különbözünk egymástól. Mind a kettőnket egy szerettünk ölt meg. - mondom neki még mindig alig hallhatóan és a végére még egy pillanatra el is csuklik a hangom, majd elindulok tovább a többi állat felé. - Jössz vagy még nézegeted a farkast? - nézek rá várakozóan, de a történet még itt nem ért véget. Ha hallani akarja el fogom neki mondani, ha nem, akkor újra visszatemetem olyan mélyre, ahol eddig volt az átváltozásom napja.


Nagyon tetszett! & Remélem tetszeni fog 40 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 09, 2015 10:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ez nem volt valami szép. Ha gondolod elmehetek. Van másik állatkert is, bár ezt a farkast nagyon szeretem, nézd meg milyen szép! – mindig is odáig voltam az állatokért, csak hát soha nem vittek el a szüleim állatkertbe, nem kaptam egy nyamvadt kifestőt sem. Az életem minden percét eltervezték, de nem bántam, amíg azt tették, amit vártam. – A csillagokhoz sokkal romantikusabb lenne, ugye? – mosolygok rá. Romantika…nos, romantikus azt hiszem nem igazán voltam még soha, bár… ez így nem igaz. Tudok az lenni, csak a romantika valahogy kihalt belőlem mikor először téptem ki valakinek a szívét. Szegény lány az első randijára készült. – Őrült? Ugyan, messze állok én az őrülttől! Látod, hogy igazam lett, nem? Tudod, ha a nővérem nem öl meg, akkor te most a legfiatalabb Nobel-díjas személlyel beszélgetnél a világon. – jól hangzik, mi? Tudom, szerintem is, csak hát Zara elvette ezt tőlem. Megölt, tönkretette a karrieremet, egy élet munkáját zihálta szét.  – Soha nem voltam én olyan nagy csábító. De a másikban igazad van. Bár… nem terveztem, de bevallom, egész mókás dolog ez. – hallani, ahogy körülöttem mindenkinek ver a szíve… megéheztem. Nem hittem volna, hogy az örökélet titka nem más,mint maga a halál. Ez aztán túlzottan is ironikus még az élettől is. – Úgy mondod, mintha szörnyeteg lennék. Lásd be, ha megmondom, hogy mit akarok, nem hinném, hogy eljöttél volna velem. – nem, mert nem mutatta nyomait beteges hajlamoknak. Persze, a tervem nem ez volt, először tényleg csak egy szép lányt láttam benne, aztán rájöttem, hogy mi is ő, és… hát előbújt az őrült doktor,a hogy ő mondta. – Áh, a tigrisek. Tudtad, hogy a legtöbb nagymacskával ellentétbe, a tigrisek imádnak úszni? Sőt, kilométereket is tudnak úszni, hogy elejtsék a prédájukat. – aranyos, a tigrisek aztán tudják,hogy mi a céltudatosság, de a legjobb az, hogy most már egy tigris sem tudna széttépni. Inkább én őt, bár nem hinném, hogy egy tigris finom. – Okot? Én nem keresek okot, Blythe. A karrierem felemelkedőben volt.– rántom meg a vállam. Ennél többet én nem mondhatok. Az emberiségért tettem, halhatatlanná akartam tenni mindenkit, de cserébe csak én lettem az, és most mindenki halottnak hisz, aki ismert. Tönkrementem. Nyertem és vesztettem egyszerre. – Dehogy, nincsenek öngyilkos hajlamaim. A nővérem ölt meg. Mit ne mondjak, már nem igazán esélyes az év testvére címre. – bár…én azért adnék neki egy jelölést, elvégre hány testvér tenné halhatatlanná a másikat, igaz? Nem sok, ő mégis megtette, még ha nem is direkt, de azért valahogy csak összehozta az élet. – Nem akartam meghalni. Én azt akartam, hogy úgy legyen halhatatlan az ember,hogy ne kelljen meghalnia. Az emberiségért tettem, amit tettem. – és még a cél előtt tönkre is tett mindent a nővérem. A minták is odalettek, elvesztettem a kutatásaimat és most már soha nem lesz megoldás arra a kérdésre, amire kerestem a választ emberként.
George Ezra - Listen to the Man • Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 06, 2015 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Csendes és nyugodt napot terveztem. Szerettem volna kicsit kikapcsolódni és elfeledkezni minden fajta érzelemről, ami bennem lappangott jó régóta. Az éhségemet szerencsére reggel csillapítottam egy-két tasak vérrel, mert nem szerettem volna senkit se bántani. Mostanában picit kiszámíthatatlan lettem, de ezt akár annak is be lehet tudni, hogy nőből vagyok. S mi nők olyanok vagyunk, mint a szélvihar. Egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk kifordulni önmagunkból, ahogyan egyik pillanatról a másikra lesz szélvihar.
Eddig szerettem, de ha tudom, hogy itt vagy, akkor messzire elkerültem volna. - mondom neki egy kisebb grimasz keretében, miközben próbálom visszafogni magamat. Azt hiszem egyedül az a szerencsére, hogy nyilvános helyen találkoztunk, mert így kisebb az esélye, hogy kárt teszek benne. Nem vagyok egy nagy gyilkos típus, de azért velem se célszerű szórakozni. Ha meg kevésbé felkapott hely lenne, akkor se öltem volna meg egyből, hiszen válaszokat akarok kapni előbb és utána eldönteni, hogy mi legyen. - Most komolyan állatokhoz fogsz hasonlíthatni? - kérdezem tőle még mindig dühös pillantás kíséretében, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat és érzem, amint kezdek megnyugodni. Annyira már nem is szeretném kitekerni a nyakát. Ez haladás, legalábbis reménykedek abban, hogy nem fog változni a véleményem. Mert amennyire be tud kattanni egy nő, annyira én is és képes lennék itt megölni őt. Vagy legalábbis kitekerni a nyakát. - Logikusan? Ebben semmi logikát nem látok, hogy a pincében örült doktort játszottál. Élve megkínoztál, még ha neked ez nem is jelent semmit se. Nekem akkor is fájt minden egyes tetted. - mondom neki kissé hangosabban, mint kellene és idegesen a hajamba túrok. Nem akarok azokra a borzalmas napokra visszagondolni, hiszen legtöbbször azt kívántam már, hogy bár csak hibázna és megölne. Mennyivel egyszerűbb lett volna. - Remekül értettél ahhoz, hogy miként csábíts el valakit, majd miként zúzd porrá és törd meg. Gratulálok, ezt sikerült elérned. Meg ahogy látom a véremnek köszönhetően az örök életet is, vagy tévednék? - kérdezem tőle kíváncsian és egy aprót az ajkamba harapok, hogy a feltörni készülő indulatokat minél jobban próbáljam magamba folytatni. Egyszerűen annyira szívesen fonnám az ujjaimat a nyaka köré újra, de pontosan tudom, hogy semmi értelme nem lenne. - Noel, te tényleg nem érted? Nem azon van a lényeg, hogy már többé nem jöttél vissza, hanem azon, amit előtte velem tettél. Bíztam benned.. - ejtem ki az utolsó két szót kicsit halkabban, mert még kimondva is ostobán cseng. Nem is értem, hogy akkoriban miért hittem annak a szempárnak és azoknak az ajkaknak, amik kedvességeket suttogtak a fülembe. Amikor a tulajdonosa talán rosszabb, mint az ördög. Lassan elsétálok mellette, egészen az üvegig és figyelem a farkast. Minket figyel és olyan, mintha értené azt, amit mondunk vagy amit éppen érzünk. - Sokszor jártam állatkertben. Mindig a tigriseknél időztünk a legtöbbet. - mondom még mindig halkan, de nem nézek rá. Nem vagyok képes újra a szemeiben nézni, amik már egyszer becsaptak. - Sajnálom, hogy ilyen szüleid voltak, de ez nem ad okot arra, amit tettél. - lesütött szemekkel mondom neki, majd a kezemet elveszem az üvegről és újra ránézek. - Miként haltál meg? Te tetted, hogy megkapd azt, amiért szenvednem kellett? - kérdezem tőle komolyan, de a szemeimben a kíváncsiság helyett szinte már csak fájdalom csillant a múltban történteknek köszönhetően. - Miért nem kérted, hogy változtassalak át én magam? - szegezek neki egy újabb kérdést, miközben lassan összefonom magam előtt a karomat.



Nagyon tetszett! & Remélem tetszeni fog 40 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 06, 2015 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Emberként minden olyan… fura volt, távoli, elérhetetlen. Mennyit gondoltam arra gyerekként, hogy soha nem fogok meghalni, élek majd örökkön örökké és… csinálom, amit szeretek. Sokáig nem is tudtam, hogy ez lehetséges, de aztán… pár vércsepp és máris megnyílt előttem több ezer új ajtó. Fura, hogy megkell halni ahhoz, hogy örökké élj, de azt hiszem ez nem valami nagy ár. Emberként persze ez nem volt ilyen könnyű. Minden nap Blythe véréből magamnak, de aztán mikor a kezembe vettem a kést, hogy elvágjam a torkomat… nem bírtam. A legmerészebb álmomban sem hittem volna, hogy majd pont a saját testvérem fogja megtenni helyettem. Megölt. Meg kéne neki ezt köszönnöm.
Kicsit talán jobban oda kéne figyelnem a környezetemre, de ez csak akkor tudatosul bennem igazán mikor egy kéz a nyakamra siklik és megpillantom azt az ismerős arcot. Na meg a hangja ismerős. – Blythe! Nem is tudtam, hogy te is szereted az állatkertet. – először még csak nem is jut eszembe, hogy jó eséllyel nem a farkasok miatt van itt. Elvégre… évek óta már annak, hogy használtam a vérét, igaz? A múlt az elmúlt, ahogy mondani szokás, én pedig nem vagyok az a fajta, aki a múltban ragadna. Persze, a nővérem megfogja bánni, hogy megölt, de…ez csak bosszú, az más dolog. – Ha már itt tartunk…egy oroszlánnál is szebb vagy. – rántom meg a vállaimat továbbra is kedvesen mosolyogva. Egy állatkert közepén azért csak nem tépné le a fejemet, igaz? Persze, utána még igen, de… a szép lányok nem gyilkos természetűek, nem? Még akkor sem ha vámpírok. – Nekem csak a véred kellett. Nem azért voltál nálam, mert haragudtam volna rád. Tudod, orvosnak készültem, te lettél volna az én nagy áttörésem. – ha nem kürtölik világgá, hogy meghalok. Mert azzal, hogy megjelent egy csomó újságban a nevem, sikeresen tönkretette a karrieremet Zara. Ezért akarok bosszút állni rajta, nem azért mert megölt. – Megértem, ha dühös vagy, de… próbáld meg logikusan nézni a dolgokat. – és logikusan egyértelmű az, hogy egy fiatal, ígéretes orvos nagy áttörést akar elérni, ezt pedig hogy érheti el? Természetesen azzal, ha rájön a halhatatlanság titkára. Én azt akartam,hogy ne kelljen hozzá meghalni, de azért így sem olyan vészes ez. – Vissza akartam menni, hogy adjak neked enni, de… tudod, hogy milyen ez, túl sok volt a szív, ami csak pumpálta a vért az emberek ereibe. Csak úgy …csilingeltek azok a szívek, tudod? – biztos, hogy tudja, ő is átélte. Annyira nekik akartam esni…ami azt illeti nekik is estem, elég sok embert öltem meg eleinte, aztán mostanában már megtanultam ezt valamennyire kontrollálni. – Szeretem az állatokat. A szüleim soha nem hoztak el, szerintük ez gyerekes. Jó kis szülők, mi? Ilyet mondani egy tíz évesnek… - rázom meg a fejemet. Tudom, hogy nem épp erre volt kíváncsi, de... talán kicsit élvezem most ezt a helyzetet.

George Ezra - Listen to the Man • Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
•• Úton a Henderson testvérekhez
† Hobbi & foglalkozás :
•• Esetleg fenékbe billenteni Noel-t?!



Blythe Abberline ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 02, 2015 10:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Noel

Amikor a térképen megtaláltam ezt a helyet, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű lesz és ekkora városról van szó. Sokkal kisebbnek tűnt, de még én is képes vagyok tévedni, nem is kicsit. Azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz megtalálni Noel-t vagy a testvérét. Se őt, se a Zara-t nem találtam. Egyszerűen semmi nyomuk nem volt. Talán igaz a hír, hogy meghalt, de még mindig képtelen voltam elhinni... Minél több nap telt el, annál inkább kezdtem úgy érezni, hogy tűt keresek a szénakazalban. Így pár nap kutakodás után úgy döntöttem, hogy kicsit kikapcsolódok. Lehet az segíteni fog, esetleg lesz újabb ötletem, hogy merre is induljak. Gyerekként imádtam az állatkertet és minden évben egyszer legalább elmentünk. A szüleim pedig állandóan azt hallgatták, hogy egyszer lesz egy tigrisem. Imádtam őket, mert egyszerre voltak kecsesek, de ugyanakkor nagyon veszélyesek. Olyanok voltak,mint amilyenné én váltam az évek alatt. Ártatlan vonásaim megmaradtak, de ha kellett akkor már tudtam olyan lenni, mint az apám volt vagy Noel. Nem szerettem úgy cselekedni, de néha nem volt más választásom. Egyedül az számított, hogy Athénaïs, a boszorkány segítségével sikerült kétszer is életben maradnom és az emberi mivoltomból valamit megőrizni. Ezért pedig örökké hálás leszek neki.
Mosolyogva figyelem a tigriseket, amikor hirtelen valaki a lábamnak ütközik. Automatikusan kapok oda, így elkapva egy kisgyermeket mielőtt esetleg megütné magát. Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, majd hamarosan megjelenik az édesanyja. Sietve kér bocsánatot, de mielőtt bármit is mondhatnék tovább haladnak. Egy darabig őket figyelem, majd pedig megjelenik az én családom a lelki szemeim előtt, mire egy apró könnycseppet törlök le az orcámról. Amikor pedig újra a tigriseknek szentelném a figyelmemet, akkor egy ismerős hang csapja meg a fülemet. Lassan indulok el abba az irányba, majd döbbentem pillantom meg az ismerős arcot. Neki dőlök az egyik falnak és onnét figyelem őt. A kezem ökölbe szorul, majd háromig számolok el, hiszen nem lenne tanácsos ennyi ember előtt kitekerni a nyakát üdvözlésképpen. Hallgatózom és szinte minden egyes szava a lelkemig hatol, akár akarom, akár nem. Egy pillanatra újra a múltban ragadok, de amikor elmegy a férfi, akkor ellököm magam a faltól és teszek felé egy lépés. - Jó tudni, hogy szebbnek tartasz egy farkasnál. - majd mire észbe kaphatna ott termek előtte és a kezem a nyakára siklik. - Szóval nem személyes volt? Akkor mi volt Noel? Ha esetleg most eltörne a nyakad, akkor azt se vedd személyesnek! - mondom neki dühtől átitatott tekintettel, hiszen mégis csak egy kísérleti nyúl voltam számára, majd a mögötte lévő farkasra siklik a tekintetem és a tükörben megpillantok egy gyermeket. Sietve engedem el a férfit, aki megkínzott és hátrálok pár lépést. - Amint láthatod a te jóindulatod nélkül is túl éltem a játékodat és hidd el, embernek lenni nem olyan rossz, mint amilyennek te beállítod. Tudod nekik legalább van érzésük és lelkiismeretük.... - mondom neki komolyan és egy kisebb célzás kíséretében. Pár pillanattal később pedig a földet kezdem el figyelni, majd újra felpillantok rá, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy ne essek neki. - Miért? - egyetlen szó, de megannyi érzés lappang mögötte. Tudnom kell, hogy miért csapott be. Miért pont engem használt ki akkoriban.



Nagyon tetszett! & Remélem tetszeni fog 40 || I don't believe in fairy tales, but I believe in you and me! || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
psycho ••
† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
hobby doctor ••
† Humor :
interesting ••



Noel Henderson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 02, 2015 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Blythe & Noel
Csak szabályok nélkül élet az élet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szeretem az állatokat. Régen soha nem jöttem ki ide, a szüleim nem akartak kihozni, szerintünk butaság, de szerintem pont ellenkezőleg. Kell az embernek ez. Mi is csak állatok vagyunk, és bizony egy-két embernek azért bizony itt lenne a helye. Zara meg… na ő végképp nem jött ki velem. Gondoltam, hogy elhozom őt ide, de szerintem a kapcsolatunk nem ért meg egy állatkerti látogatásra azok után, hogy megölt engem. Nem mintha haragudnék érte, jó vámpírnak lenni. Persze, eleinte szörnyű volt, az éhség, az a sok érzés, de… már megszoktam, eltelt azóta…3-4 év, hozzászoktam már, van gyűrűm is, és rátudok mosolyogni mindenkire úgy, hogy ne akarjam  kitépni a gégéjét. Legalábbis ne egyből.
- Tudtad, hogy a… - már éppen kezdenék bele abba, hogy az oroszlánok táplálkozásáról beszéljek a mellettem álló kisfiúnak, de az apja egyből jön és egy haragos pillantással viszi el a gyereket. – Seggfej. – morgom magamban, ahogy visszafordulok az oroszlánok felé és egy nagyot szürcsölök a jégkásámból. Soha életemben nem ittam eddig ilyet, a szüleim valahogy nem akarták, hogy találkozzak ezzel, de mostantól csak ezt fogom inni, imádom azt az érzést, ahogy szinte lefagy az agyam. Mintha az idő is kicsit lassulna. Persze, tudom, hogy ez nincs így, de… akkor is, vámpír vagyok, most már azt érzek amit akarok.
- Szegény farkas. Nem lehet valami jó oda bezárva, igaz? Képzeld, egyszer én is bezártam valakit. Ne vedd magadra, de azért jobban nézett ki, mint te. Tudod, kellett a vére, és hát..az mentett meg, szóval azt hiszem köszönetet kéne neki mondanom. Vagy nem. Lehet meghalt. Tudod, nem mentem vissza adni neki vért. Nem személyes dolog volt, csak… érted, ha meghalsz akkor más dolgok járnak a fejedben. – észre sem veszem magamat, ahogyan beszélek magam elé, de nem is különösebben izgat a dolog, csak mikor egy nagyot sóhajtva rázom meg a fejemet és megpillantok egy fickót, aki engem bámul. De minimum úgy, mintha őrült lennék. – Mi van? Maga is megfog halni majd, ne nézzen ennyire értetlenül. – a fickó pár másodperc késéssel, de végül csak lelép én pedig a fejemet csóválva fordulok vissza a farkasok felé. – Emberek…el sem hiszem, hogy én is ilyen voltam. – gyenge, esendő és…idegesítő. Mert nagyon idegesítő ám hallani azt, ahogy ver a szívük, de a tudat, hogy itt mégsem táplálkozhatok belőlük… kezdek éhes lenni.

George Ezra - Listen to the Man • Remélem jó lesz :cukorborso:  • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 10, 2014 7:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

ksenia & nate
Dark secrets
[You must be registered and logged in to see this image.]

Az embereknek mindig is voltak és lesznek is sötét titkaik, de az is biztos, hogy soha semmi se marad örökké titok.  Tudtam jól, jobban mondva éreztem azt, hogy valami nagyon nem oké köztünk. Mintha valami történt volna a múltban, de semmit se látok. Olyan az egész, mintha egy sötét szobában sétálnék le és föl. Nem látom még a falat se, csal érzem. Igen, mondhatni neki megyek egy képzeletbeli falnak, talán nem okoz fájdalmat, de annál nagyobb a kétely bennem. Talán kicsit félek is, mert úgy érzem, hogy a múltam egy darabkáját elvették tőlem. Nem tudhatom, hogy mi történt és pontosan ezért félek. Hallottam már arról, hogy egy balesetnek köszönhetően valaki elveszítheti a memóriáját, de nem voltam mostanában kórházban és nem is szenvedtem balesetet. Figyeltem őt és próbáltam megfejteni, hogy mit is rejt ez az álarc. Biztosan sok sötét titkot rejteget, de úgy érzem egy hamar nem fogom megtudni a dolgokat, főleg ha rajta múlik.
Biztos voltam abban, hogy rejteget valamit, de ez nem az én dolgom. Ő csak egy személy a múltamból. Bár kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy tényleg csak egy éjszakáig ismertük egymást. Úgy érzem, ha így lenne, akkor most képesek lettünk volna elsétálni egymás mellett, mert az egy éjszakás dolog után nem hiszem, hogy felismertük volna a másikat, főleg nem egy ilyen zsúfolt helyen. Abban is biztos voltam, hogy nem én lehettem az egyetlen ilyen kalandja és nem hiszem, hogy mindegyikhez oda megy bájcsevegni. Kezdtem úgy érezni, hogy kezdek meghülyülni, illetve a fejem is egyre jobban fájt már. Megráztam a fejemet és mosolyogva pillantottam rá.
Nem ismerjük egymást, legalábbis te ezt állítod, akkor honnét is kellene tudnom, hogy melyik megérzésem a jó? - néztem rá kíváncsian, majd kibújtam az öleléséből és hátráltam pár lépést.- Tudod mit, inkább felejtsd el, hogy ezt mondtam meg mindent. Szerintem jobb lesz, ha én most megyek. - mondtam neki sietve és a hajammal kezdtem el babrálni. Tudtam jól, hogy a bevillant képek tényleg megtörténtek,  s pontosan emiatt akartam elmenni. Gondolkozni szerettem volna. Hátat fordítottam neki és elindultam, de még egy pillanatra visszanéztem rá mielőtt eltűntem volna a tömegben.

Köszönöm a játékot!

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 21, 2014 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

nathaniel


[You must be registered and logged in to see this image.]
ksenia




Bonyolult múlt a miénk, hiszen én magam sem tudom, hogy miért csináltam azt, amit. Elfeledtettem vele magamat. Van egy rendkívül egyszerű magyarázat a tettemre. Nekem így könnyebb volt és hiába nem is sejti neki is sokkal, de sokkal könnyebb nélkülem. Az ő emlékezetében egyszerű egy éjszakás kalandnak tűnik az az idő, amit együtt töltöttünk. Kicsit kellemetlen, hogy nem ugyanaz a fény csillog a szemében, mikor rám néz, de idővel hozzá fogok szokni. Nem éri meg visszaadni neki az emlékeit, mert nem akarok plusz bonyodalmat az életemben. Hogy mégis miért? Egyrészt azért, mert most tért vissza a húgom az életembe, aki beavatott abba, hogy az öcsém nagyon is él. Plusz ezen felül még vele is rendeznem kell a kapcsolatomat, mert ez sem egyszerű. Elmondtam neki a fájdalmas igazságot, hogy én mégis mit tettem az öcsémmel és a családjával. Nem vagyok büszke a dologra, de nem tudom visszapörgetni az időt sem. Eleanor-ral majdnem elkövettem ugyanezt a hibát, de szerencsére vele még azelőtt véget vetettem a dolgoknak, hogy bármi komoly kialakulhatott volna. Igaz, hogy elcsattant egy csók közöttünk, aminek mindkettőnk számára nagy jelentősége volt, de magam mögött hagytam az egészet. Nem bonyolódhatok bele egy kapcsolatba. Ezért is jobb, ha mindkét nőt szabadjára engedem. Hagyom, hogy Eleanor megmártózzon a feledés tengerében. Ksenia pedig semmire nem emlékszik abból, ami kettőnk között történt és ez pontosan így jó, mert fogalmam nincs, hogy mihez kezdenék ha emlékezne. Szerencsére erre nincs esély. Mármint megigéztem ez nem fog egyik napról a másikra köddé válni. Amekkora szerencsém van még ez is megtörténhet, de azért örülnék, ha legalább ez az egyetlen dolog megmaradna olyannak, amilyen. Nem gyakran idézek meg embereket, szóval nem vagyok benne biztos, hogy mennyire is működik ez az egész csodálatos varázslat. Kérdésére egyszerűen csak elmosolyodom. Ha megmutatnám, hogy nem csak egy tapló, bunkó, seggfej alak rejtőzik a tökéletes felszín alatt. Mert nem panaszkodhatok a külsőmre. Amíg a hölgyek nem panaszkodnak rá addig nekem sincsen különösebb okom erre. – Miért bizonyítsam? Ha nem látod, akkor felesleges. – Szerintem, mikor legelőször találkoztunk meglátta bennem a jót. Egy olyan személyt, aki érdemes a szeretetére. Azonban nekem ennél sokkal több oldalam van. S lehet, hogy beleszeretett az egyik énembe.. Egy másik képes volt arra, hogy elengedje és soha többé vissza se nézzen. Mert ma nem akartam vele találkozni. Egyáltalán nem ez volt a célom. Nem is akartam felkeresni.. Ez a találkozás a sors egy újabb kitolása volt velem szemben. – Biztos, hogy képes vagy megállni a lábaidon? Szívesen cipellek. – Mondtam vigyorral a képemen. Lehet, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat az ilyes fajta viccekre.. De ez engem különösebben nem érdekel. Összevontam a szemöldökömet, mikor feltett egy rendkívül érdekes kérdést. Mégis ilyen helyen? Talán emlékezne? Nem.. Az lehetetlen elintéztem, hogy mindent elfelejtsen. – Öö.. Egy éjszakát töltöttünk együtt.. Mégis mikor jártunk volna ilyen helyen? – Körbenéztem értetlenül. Ebben, már kezdek nagyon, de nagyon jó lenni. Játszani az idiótát, akinek fogalma sincs semmiről.





[You must be registered and logged in to see this link.] note: <3   ઈ music: xxx



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 20, 2014 7:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
ksenia & nate
What's going on?
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem értettem, hogy miért viselkedek így vele, de az biztos, hogy nem azért, mert itt áll előttem, vagy azért mert egy éjszakát együtt töltöttünk. Úgy éreztem, hogy ennél többről van szó, de magam sem tudtam, hogy miért érzek így. Olyan volt az egész, mintha ez az ellenszenv valahonnét mélyről jönne, de kezdtem úgy érezni hogy talán szép lassan elmegy az eszem. Magamat sem értem, hogy miért gondolom azt, hogy többről van szó, hiszen nem szoktam egy éjszakás kalandokba bonyolódni, most mégis megtörtént, de ettől még nem viselkednék így. Plusz az emlékeim szerint nagyon is jól éreztem magamat vele, szóval ezért se értem a reakcióimat, de ez csak úgy jön. Nem agyalok rajta, meg semmi se.
Szerintem én se mondtam azt, hogy megbántam, illetve bármi hasonlót se mondtam. - mondtam neki sietve, majd hirtelen elhallgattam. Komolyan mondom velem valami nem stimmel, hiszen ha burkoltan is, de bevallottam neki azt, hogy élveztem az-az éjszakát. Valaminek kell itt lappangania, de magam sem tudom, hogy minek. Túl nagy a sötétség. Komolyan olyan, mintha egy rövid részét az emlékeimnek sötétség venné körül, vagy egyszerűen csak az lenne helyettük. Pedig nem volt balesetem se, mert arra azért csak emlékeznék. Minél inkább jobban próbáltam megfejteni azt, hogy mi lappang a sötétség mögött, annál inkább szédültem és fájt a fejem, de nem fogom feladni. Tudni akarom, majd végül a szavai térítettek észhez. Egy pillanatig csak néztem rá, hiszen hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondott nekem. Egyszerűen csak halottam, hogy beszél, de nem figyeltem oda. El voltam kicsit foglalva mással. Pár percig csak néztem őt és végül sikerült megszólalnom. - Nem mondtam ilyet se, de ilyennek gondolnálak. Miért nem bizonyítod be, hogy tévedek? - kérdeztem tőle kíváncsian. A tekintetemmel még mindig fogva tartottam őt és egy pillanatra se néztem volna félre.
Majd hirtelen olyan történt, amit alig akartam elhinni és most nem az esésemre gondolok, mert mindig is két lábon járó, önveszélyes személy voltam, így az annyira nem lepett meg, de az, hogy elkapott annál inkább. - Köszönöm. - mondtam neki sietve, majd hirtelen olyan dolog történt, amit még inkább nem értettem. Nem értettem, hogy mik ezek az emlékképek róla és rólam, illetve hogy hirtelen honnét jöttek elő. Óvatosan eltoltam a kezeit magamról és kicsit zavarodottan pillantottam rá. - Igen, csak hirtelen megfájdult a fejem, kicsit megszédültem. - mondtam sietve, hiszen ekkor rájöttem, hogy az egyik kezemmel még mindig a fejemet fogom. - Mi sose jártunk ehhez hasonló helyen, igaz? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert nem akartam teljesen elárulni magamat azzal, hogy pontosan mit is láttam, mert nem volt köze ennek a helyhez ahhoz. Nem is nagyon hasonlítottak, de látni akartam a reakcióját. Tudnom kellett, hogy titkol-e valamit, mert ha igen, akkor az azt jelenti, hogy még se őrültem meg.

† Music: Nobody knows † Note: <3  † Words: -
©

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 10, 2014 2:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

nathaniel


[You must be registered and logged in to see this image.]
ksenia




Egyáltalán nem számítottam arra, hogy pont itt fogok összefutni vele. Igazából arra sem számítottam, hogy összefutok valaki ismerőssel itt. Elvonultam egy kicsit s itt kötöttem ki. A lábam erre hozott. Mert, hogy nem volt a célom az állatkert az egyszer biztos. Én nem járok ilyen helyekre. Vagyis, hát sokszor én is épp elég nagy állat vagyok, szóval nincs szükségem másra, hogy megmutassa mitől is állat az állat. Na, mondjuk én általában a majmoknál szoktam időzni, ha mégis erre tévednék. Valahogy velük jobban azonosulok. Ha egyszer, már hasonlítanak az emberre. Rám meg végképp. Bár, ha megkérdezik én inkább gorilla vagyok. Na, jó szerintem jobb lesz, ha itt abbahagyom ezt az egész hasonlítást. Nem azért vagyok itt. Meg hát van jobb dolgom is most, mint az állatokra figyelni. Itt van mellettem egy szépség, aki ha csak egy éjszaka erejéig is, de az enyém volt. Vagyis ennél sokkal tovább, de az ő emlékezetében ez az egy pillanat él és jobb is így. Eleanor-nál nem akartam alkalmazni az igézést. Nála még megtettem. Hiba volt tudom, de most nem fogom visszavonni. Jobb, hogy azt hiszi csak kihasználtam. Így legalább nem olyan érzések keringenének benne, mintha tudná, hogy sokkal több időt töltöttünk el együtt, mint egy éjszaka.. Csalódott lenne s talán még inkább rosszul érezné magát. Én pedig nem szándékozom neki több fájdalmat okozni. Ha nem bukkanok fel talán eszébe sem jut, mekkora hibát követett el, amikor összeszűrte velem a levet. Jobb, ha távol tartja magát tőlem. Nem vagyok egy minta pasi. Másrészt pedig.. Veszélyben lenne mellettem. Azt hiszem minden srác ezt mondja és a lányok ilyenkor omlanak a karjaikba, hogy nem érdekel a veszély veled akarok lenni meg minden kutya füle. Na, nekem erre nincs szükségem. Így biztos, hogy nem akar a közvetlen közelembe lenni. Szóval jó darabig lerendeztem a helyzetet.
Miért kellene annak lenned? Egy éjszakát együtt töltöttünk úgy, hogy mind a ketten akartuk. Lehet, hogy te megbántad, de én nem. Szóval ne az én fejemet harapd le a dologért. – Abban a pillanatban mind a ketten akartuk, szóval nincs miről beszélni. Meg hát nem is ez az egyetlen dolog, ami történt, de azért tényleg még ha ez is történt volna nem értem, miért ilyen ellenszenves velem. Ő is akarta, szóval nem követtem el én semmiféle bűntényt. Nem történt erőszak. Meg amúgy sem az én műfajom, hogy nőket erőszakoljak. Az én külsőmmel felesleges. Bárkit megkaphatok egészen addig, míg meg nem szólalok. Bunkó vagyok ez ellen nincs mit tenni. Talán egy kis jó modort erőszakolhatnék magamba, de mondtam, hogy nem kenyerem az erőszak. – Úgy gondolod, hogy egy éjszaka után sikerült kiismerned engem? Én azt mondanám, hogy tévedsz. – Képes voltam szeretni, de ez csak oda vezetett, hogy jól átvertek. Törődni is képes vagyok, hiszen a húgom számomra mindennél fontosabb. Ha csak sejteni, hogy milyen rosszul ítél meg.. De nem fogom felfedni előtte a valóságot. Jobb lesz ez így.
Mikor kis híján elestem rögtön utánakaptam és magamhoz húztam. – Vigyázhatnál magadra. Még a végén összetöröd magad. – Mondtam egy vigyorral a képemen, ami abban a pillanatban le is hervadt onnan, mikor megláttam, hogy mégis milyen képet vág. Nem tudtam hova tenni, de valami nagyon megrémíthette. Talán beugrott neki valami? Nem tudom.. Az lehetetlen. – Valami baj van? – Kérdeztem és a hangom furcsán aggódó volt.





[You must be registered and logged in to see this link.] note: <3 ઈ music: xxx




Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 30, 2014 5:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Ksenia & Nate

Hello again!

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem értettem, hogy miért pont most kellett vele találkoznom, vagy egyáltalán miért kellett újra vele találkoznom. Nem mondom, hogy rossz emlékek fűztek hozzá, hiszen azt az estét szerintem soha se fogom elfelejteni, de akkor se azok az emlékeim közé tartozik amikre szívesen emlékszem. Melyik ember az, aki szívesen emlékszik vissza az egy éjszakás kalandjára? Szerintem a legtöbb ember szeretné elfelejteni és én is próbáltam ezt tenni, persze néha-néha bevillant egy-egy emlék arról az éjszakáról, de akkor mindent elkövettem azért, hogy sikerüljön végre elfelejtenem, kizárnom az elmémből. De hiába próbálkozok, ha az élet gúnyt űz belőlem. Annyi emberrel találkozhattam volna, de nekem pont vele kellett. Akaratlanul is elnevettem magamat azon amit mondott, mivel eléggé vicces volt az ahogyan előadta magát, majd az ajkamba haraptam.
Nem tartok attól, hogy ennyire vadállat lennél és képes lennél erre. Nem is értem, hogyan fordulhatott meg ilyen a fejedben. - mondtam neki higgadtan és minden érzelem nélkül, majd egy kicsit a szemeimet is megforgattam a mondandójának a végén. - Miért nem kellene ellenszenvesnek lennem veled? - kérdeztem tőle egy apró kíváncsisággal a szememben, majd pedig újra az állatokat néztem. Bármelyik állat aranyosabb, mint ő és ezt biztosan ő is tudja. Nem érdekelt a csípős megjegyzése, mert egyszerűen azzal csak még boldogabbá tettem volna őt. Lopva újból rápillantottam és azon tűnődtem, hogy vajon mit rejt az a sötétség a fejemben, de talán soha se fogom megtudni.
Aww csak nem a lelkedbe tiportam? - kérdeztem vissza egy tettetett aggodalommal, majd pedig megigazítottam a hajamat. - Mert nem éppen olyannak nézel ki, aki bárkit is képes lenne szeretni, vagy esetleg gondozni. - mondtam neki minden habozás nélkül, hiszen jelen pillanatban eléggé arrogánsnak és beképzeltnek gondoltam őt. - Szóval legalább egy kutya képes volt téged elviselni. Gratulálok. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal az arcomon, majd pedig az egyik szőrpamacsot kezdtem el simogatni. Egy darabig nem is szólaltam meg, majd amikor úgy éreztem, hogy eleget babusgattam szegény állatot, akkor elvettem a kezemet és készültem lelépni az a járdaszegélyről, de sikeresen megbotlottam, de ahelyett hogy a járdának estem volna Nate elkapott. A kezem a mellkasán pihent és felpillantottam rá. Éreztem, amint a szívem egy kicsit hevesebben kezd el verni, de nem mozdultam. Nem tudtam megmozdulni, majd hirtelen olyat láttam amire nem számítottam, illetve nem is értettem abban a pillanatban. "Késő este volt és a városban sétáltunk. Beszélgettünk, én pedig valami kisebb kőkorláton mentem miközben hangosan nevettem. Nem tudtam először, hogy ki van mellettem, majd amikor megálltam a végén, hogy ugrok, akkor nem más várt rám, mint Nate. Elkapott akkor is és mosolyogva közelebb húzott magához." Nem tudtam, hogy mi történt utána, de amilyen nyugodtan álltam eddig a karjaiban annyira hirtelen szabadítottam ki onnét magamat és túrtam a hajamba. Nem értettem abban a pillanatban, hogy mi a franc volt ez az egész dolog és kicsit zavartan pillantottam rá, majd mit sem törődve vele elindultam az egyik irányba. Úgy éreztem, hogy minél távolabb kell lennem tőle, de folyamatosan azok a képek játszottak le előttem. Láttam a mosolyát és az én mosolyomat. Nem megjátszott boldogság volt az arcunkon, de nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges.

ઈ Note : <3


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 24, 2014 11:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

nathaniel


[You must be registered and logged in to see this image.]
ksenia




Nem terveztem ezt a találkozást vele. Mert jobb, hogy nem hánytorgatjuk a dolgokat. Tudom jól, hogy nem emlékszik arra, ami igazából történt, de azzal is tisztában vagyok, hogy milyen egy emberi elme igézés után. Nem gyakran csinálom, mert pontosan tudom mivel jár. Ürességet kezdenek érezni annak az emléknek a helyén, amit elvettem tőlük. Ez sem egy kellemes érzés és lefogadom most Ksenia fejében is olyan gondolatok keringhetnek, hogy valami itt nincs rendben.. De nem fog rájönni, hogy mi az és ez így szép és jó. Egészen addig, amíg bele nem örül a dolgokba, mert elég könnyen bele tud őrülni valaki abba, hogy keresi a válaszokat a fejében, de nem talál mást csak puszta sötétséget. Pontosan ezért kell távol maradnom tőle. Bármennyire is élvezem a társaságát nem tehetem ki ennek a veszélynek. Ennyire gonosz azért még nem vagyok. Ha nem vagyok körülötte kétlem, hogy annyit gondolna rám. Miért gondolna? Csak egy kalandként emlékezik rám, amit szerintem mindenképpen el akar felejteni és nem naphosszat gondolkozni azon, hogy mégis merre lehet. Bár tudom, hogy jó vagyok az ágyban és ez az egész elképzelhető azért megpróbálom visszafogni az egómat és egyszerűen csak elfogadni a tényt, hogy így jelen pillanatban egyáltalán nem kíváncsi rám.
– Félni? Talán félni akarsz tőlem? Mégis mit gondolsz? Itt helyben az állatok szeme láttára megerőszakollak vagy mégis mitől kellene félned? Én csak javasoltam, hogy ne legyél ennyire ellenszenves velem. Még a végén az állatok engem jobban fognak kedvelni, mint téged. – Különösebben nem érdekelt most az állatok véleménye sem pedig másé. Egyszerűen csak szeretem az embereket piszkálni. Néhányat egy kicsit jobban, de ez nem számít. Én így érzem jól magam és, akinek nem tetszik az úgy is panaszkodik. Vagy belemegy a játékba velem és folytonosan piszkáljuk egymást. Már megint Eleanor jut az eszembe, de ki is verem onnan. El kell őt felejtenem. Mindkettőnknek jobb lesz így.
– Miért vagy ilyen kegyetlen, hogy azt gondolod egyetlen állat sem maradna meg mellettem? – Mellkasomra helyeztem a kezemet, mintha szíven ütött volna a megjegyzése. – Ha hiszed, ha nem régen volt egy kutyám és elég jól kijöttünk egymással, szóval. Ne ítélkezz ilyen gyorsan. – Rákacsintottam, majd figyeltem, hogy mennyire megváltozik a testtartása, amit hozzáér ahhoz a kicsi szőrpamacshoz. Már nem azért, de szerintem mindketten boldogabbak lennénk, ha az a kéz rajtam lenne.. De ezt inkább nem mondom ki hangosan. Még nem készültem fel egy pofonra lelkileg.





[You must be registered and logged in to see this link.] note: <3 ઈ music: xxx




Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
My love My little sister
† Kedvenc dal :
∑ Sometimes
† Tartózkodási hely :
∑ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∑ Enzo
† Humor :
∑ mood-dependent



Maggie Ross ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 21, 2014 12:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Ksenia & Nate

Nice to meet you again

[You must be registered and logged in to see this image.]

Soha se gondoltam volna, hogy egyszer "hibázok", egyszer van egy görbeéjszakám és utána újra fogom látni azt az embert, akit egyáltalán nem akartam látni. Nem bántam meg azt az estét, de nem is akartam rá emlékezni. Jó helyen volt leghátul a fejemben, a sok emlék között eltemetve. Legalább nem mondhatja senki se azt, hogy túl merev vagyok és még szórakozni se tudok. Nem kellett volna, hogy érdekeljen, hiszen biztosan nem számított neki se semmit se az-az este, de valami miatt egyáltalán nem éreztem magamat nyugodtnak a közelében. Úgy éreztem, mintha többről lenne szó, de magam sem tudtam még ekkor, hogy mi is történt a múltban. Próbáltam kutakodni az emlékeim között és minél inkább próbáltam, annál inkább úgy éreztem, hogy valami falba ütközök újra és újra. Ez a dolog egyre inkább idegesíteni kezdett, mert nem értettem, hogy miért is ütköznék falba, hiszen nem volt balesetem, nem voltam amnéziás se, nem vesztettem el a múltam darabkáit, bármennyire is szerettem volna néha, de egyszerűen nem értettem, hogy mi is történik a fejemben.
Megforgattam a szemeimet a szavai hallatára, majd pedig figyeltem őt. Amennyire el akartam tűnni először most annyira akartam maradni. Volt valami fura érzés ami hatalmába kerített, amikor mellette voltam. Figyeltem őt és próbáltam megfejteni, hogy mire is gondolhat, de nem nagyon ment. Viszont minél tovább figyeltem őt, annál inkább biztosabb lettem azzal kapcsolatban, hogy valamit titkol előlem, valami olyat amit én is tudhatnék, de még se tudok és ez kezdett megőrjíteni. Nem fogom a segítségét kérni, magamtól is rá fogok jönni. Soha se adtam fel a dolgokat, főleg ha valamit elhatároztam. Nem akartam most se megfutamodni, legyen bármiről is szó, de neki ezt nem kell tudnia. Nem akarom, hogy rájöjjön, hogy érzem és tudom, hogy valami nincs rendben és addig nem fogok nyugodni amíg rá nem jövök mindenre.
És miért nem kellene ennyire ellenszenvesnek lennem veled, illetve most félnem kellene tőled? - kérdeztem tőle kicsit gúnyosan. Követtem a tekintetét, majd elmosolyodtam, amikor megláttam a kis szőrpamacsot. Azért jöttem ide, hogy lenyugodjak és élvezzem egy kicsit az életet, de erre pont olyan személybe futok bele, akit a hátam közepére se kívánok. - Ebben egyetértek és sokkal barátságosabbak, hűségesebbek és nem verik át az embert. - mondtam neki komolyan, hiszen szerettem az állatokat. Talán pontosan emiatt, mert teljesen ellentéte volt az embereknek. Nem könnyen jöttem ki az emberekkel, nem szereztem könnyen barátokat, de annyira nem is érdekelt. Talán túlzottan különc vagyok. Magam sem tudom. - De szerintem melletted még egy állat se maradna. - mondtam neki egy kisebb mosoly kíséretében, hiszen nem bírtam megállni, hogy ne piszkáljam őt, majd pedig oda sétáltam a szőrpamacsokhoz és megsimogattam őket.


ઈ Note : <3


©Because everyone has a good and dark side

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 20, 2014 9:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]

nathaniel


[You must be registered and logged in to see this image.]
ksenia




Pontosan emlékszem, hogy milyen volt az első alkalommal Ksenia-val való találkozásom. Egyetlen egy éjszakát akart átszórakozni és valami olyat tenni, amit amúgy nem merne. Ha tudná, hogy ehhez mennyire rossz embert választott. Na, meg ha azt tudná, hogy ez az egész nem csak egy éjszakáig tartott. Azonban most, hogy azt hiszi, hogy csak egy éjszakára használtam ki őt nem akar a karjaimba omlani. Nem szeretek az emberek fejével játszadozni az ő esetében azonban megtettem. Hogy mégis miért? Azért, hogy őt védjem semmi másért. Ilyen egyszerű ez az egész. Ha emlékezne mindenre valószínűleg azt mondaná, hogy önző dolog volt tőlem, ami részben igaz is. Nem akartam belebonyolódni egy kapcsolatba ő pedig pontosan erre vágyott. Nagyon, de nagyon rossz embert fogott ki azon az éjszakán. Annyira azonban nem voltam erős, hogy elfeledtessem magam vele véglegesen, mert amikor meglátom mindig jobb kedvem lesz.. Az utóbbi időben nem igazán volt ehhez szerencsém, de most rendkívül feldobott a társasága. Még akkor is, ha ilyen ellenséges. Igazából ezt köszönhetem magamnak. Én játszottam így a fejével, szóval.. Eszem ágában nincs visszavonni a dolgot. Jobb, ha eltemeti önmagában és így még kicsit esélytelen is, hogy újra belém habarodjon.
– Tudom jól. – Mondtam vigyorral a képemen. Ha tudná, hogy igazából mennyi idős is vagyok talán teljesen más hangszínen mondta volna. Azonban ezt is elvettem tőle. A múltammal még nem volt tisztában odáig nem jutottunk el, de azzal tisztában volt, hogy mi is vagyok. Jó érzés, hogy valaki tudja mi vagy és anélkül is ugyanúgy melletted marad. Azt hiszem Eleanor az első pillanatban, hogy meglátta volna a valós énemet elrohant volna világgá. Nem hibáztatom érte. Miért hibáztathatnám? Egy szörnyeteggel állna szemben, aki a szeme láttára megölt valakit és semmiféle bűntudatot nem érez a dologgal kapcsolatban.
– Ne legyél ennyire ellenszenves. Amúgy egy tigris sem lenne képes, hogy távol tartson tőled. – Rákacsintottam, majd a tekintem megakadt egy hörcsögön. Nem tudom, hogy abban mi az élvezet, hogy valaki egy ilyet tartson otthon, de kevesebb gond van vele, mint egy kutyával. Gondolom én. – Tudod az állatok néha barátságosabbak, mint az emberek.. Ezzel meg is van indokolva. Elégedett a kisasszony? – Nem állt szándékomban piszkálni, de ez az egész piszkálódás már hozzám nőtt.




[You must be registered and logged in to see this link.] note: <3   ઈ music: xxx



Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Állatkert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-