Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Pént. Május 27, 2016 7:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Karina & Darius

Unalmas? Nem, ezt nem hiszem el. Mondj valami olyat, ami igaz! – nem vagyok unalmas, haláli jó arc vagyok. Ez mondjuk majdnem olyan szar volt, mint az övé. Akárhogy is, nem veszem a szívemre a dolgot, sokszor megkaptam már, hogy unalmas vagyok, de valamiért mégis mellettem kötnek végül ki. Az igazság az, hogy senkit nem érdekelnek a földre szállt angyalok. Mindenki az ördöggel inna egyet. – Most, hogy kérdezed, szerintem nem egy kukászsákban kéne járnod. – mosolyodtam el. Ennél farok hervasztóbb cuccban nem is járhatna. Mindenki rejtegeti azt, amilyen van, ahelyett, hogy megmutatná, hogy büszke lenne. – Szíves-örömest, hölgyem! – persze, erősen rájátszok a dologra, de arra számítottam, hogy majd mindenáron makacskodni fog. Az már biztos, hogy legalább nem olyan hülye, mint a legtöbb embertársa. A lényegen viszont mit sem változtat, néhány pillanat múlva már nem szorítják a végtagjait a szíjak, és menekülni sem akar, amiért külön hálás vagyok, nem szívesen állnék fel megint miatta.  – Hé! Mit tettem, hogy így beszélsz velem? – költői kérdés volt, nem várok rá választ, és ha kapok, akkor se fogok vele foglalkozni. – Csak mert úgy nézel ki, mint egy szabadnapos apáca. Komolyan, miért nem veszel valami dögösebb cuccot? Nincs abban baj, ha valaki akar is tőled valamit. – sőt, ez lenne a lényeg, nem? Lemerem fogadni, hogy van valami szívszorító sztorija a szalagavatójáról, hogy miként verték át, és azóta olyan gátlásos lett, hogy vett magának egy erényövet, és csak az kapja meg a kulcsát, aki a kicsi, törékeny szívét elnyeri. Ennél kevés szánalmasabb dolog létezik, és nem tudom sajnálni azt a nyomorultat, aki az önsajnálatba menekül. – Jól van Sherlock! – dőltem hátra vigyorogva a székemben. Szóval a halottakból ő már kitalálja, hogy mi is a helyzet. Nem ismerem az itteni fajtársaimat, de én nem végzek félmunkát, ha mégis, annak oka van. Ez a kivétel pedig csak a szabályt erősíti. – A bátyád… na és, te miért nem vagy az? Ha egy kicsit is szeretne… vagy te magadat, akkor nem halandó lennél. – tudom, valamiért képes mindenki átokként elkönyvelni ezt az egészet indokolatlanul. Mintha az örök élet olyan elképesztően szar dolog lenne. Áldás ez, olyan áldás, amit csak kevesen tudnak értékelni. – Amúgy meg… hol van most a bátyád? Nem kéne, hogy vigyázzon az ő drága, törékeny húgára? – ha vámpírrá tette volna, akkor mi sem találkozunk.  Legalább képes lenne magát megvédeni, mert lássuk be, nem sok mindent tudna kezdeni ellenem. Nem az ő hibája, nem vagyunk egy súlycsoportban.
Áh, nem kell gyávának lenned, hogy fuss. Elég csak hülyének lenned. Nem ismerlek, honnan tudjam, hogy melyik vagy? – talán mindkettő, talán egyik sem. Nem bízom meg benne, de nem szabad, hogy ezt magára vegye, mert igazából senkiben sem bízom meg. – Te aztán nagyon ki vagy éhezve rám. – csóváltam meg a fejemet, miközben nagyokat szürcsöltem a pohárból a szívószálon át. Biztos van valami baja és az én véremmel gyógyítaná azt. – A vérem ki kell érdemelni. Te pedig…   nem fejeztem be a mondatot, inkább csak megráztam a fejemet, jelezvén, hogy nem bizonyított. Mégis miért segítsek neki? Balszerencséjére, de messze áll tőlem az önzetlenség, nem hiszek benne.  – Ami azt illeti igen. – bólintottam egy vállrántással párosítva a dolgot. – Hacsak nem vagy hatvan éves, aki úgy is néz ki, mint egy hatvan éves, akkor komoly ízlésficamban szenvedsz, ha ezeket a szarokat nézed. – böktem a jegyek irányába. Mégis ki az, aki éneklő jelmezbe bújt majmokat akar hallgatni? Az emberiség tényleg kezd megérni a pusztulásra. – Ne segítsek? Fáj nézni, ahogy erőlködsz. – mosolyogtam rá, miközben a telefonját kereste. Eszem ágában sincs segíteni neki. De legalább most már tudom, hogy miért akarja annyira a véremet. Ha nagyon idegesítő lesz, akkor ennél talán még nagyobb szüksége lesz rá. Nem szeretek nőt megütni, de… ha megütöm, akkor szexista vagyok, ha nem, akkor még inkább, szóval mit tehetnék? Némán hallgatom végig az ajánlatát, majd csak ráncolom a homlokomat, és úgy teszek, mint akit már majdnem meggyőzött. Aztán egyszerűen csak kinevetem. – Ebben nekem mi a jó? Te élsz, sőt, végre normális ruhákban jársz majd, de én…? – tárom szét a kezemet. Nekem ez így nem tetszik, én nem kapok ezzel semmit. Előre dőltem, és megpöckölöm az oldalát ott, ahová nemrég még önkéntelenül is nyúlt. – Segíthetek rajtad. Adok a véremből, aztán megöllek. A többi pedig… rajtad áll. Az örökkévalóságot kínálom neked, de… ez aztán kurva drága. – az apám zsidó volt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lenne számára erkölcsi dilemma az a helyzet, amibe kerülne. Öl, hogy életben maradjon, vagy szenved és meghal, hogy megóvjon egy darab életet.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Csüt. Május 26, 2016 10:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Darius & Karina
What the fuck happened?

Elmosolyodom. - Az enyém szar. A tied unalmas. Ketten csak összehozunk valami türhetőt. - ejtem oldalra fejemet. Tovább folytatja a ruhámmal meg a vallással én meg nem tudom megállni, hogy legalább egyszer ne forgassam meg a szememet. -  Mikor hallottad, hogy kedves vámpír úr, meg tetszene mondani a véleményét a ruhámról? - Karina, kussolj már el az ég szerelmére. De csak nem megy. Unottan sóhajtok fel. - Kérlek oldozz el. - nem esik nehezemre megkérni. Mi a francnak makacsoljam meg magamat és legyek olyan hú de büszke csak azért, hogy aztán továbbra is szíjak tartsanak fogva? Hülyeség. Arról nem is beszélve, hogy az ég adta világon nem vezet sehova. Így legalább kissé jobb. Nem nyomják le amúgy is fájó mellkasomat a szíjak, könnyebben kapok levegőt és kevésbé kényelmetlen kényszerített ágyba kerülésem. - Honna veszed ezt a vallásos baromságot? - kérdem hirtelen és élesebben, mint szeretném de ez van. Most már visszacsinálni nem tudom, akkor minek bánkódni rajta. Azért szavaim ellenére mikor rácsapja öklét a szekrényre, megrezdülök. Soha nem bírtam az erőszakot. S nem fogok úgy tenni, mint aki nem fél tőle vagy attól amire képes. Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen mozdulattal kettétörhetne ha úgy akarná. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy neki fogok állni bőgni és könyörögni, hogy ne bántson. Nem azért mert büszke vagyok. Egyszerűen azért mert nincs jelentősége. Akkor legalább aként halljak meg aki vagyok és ne egy nyáltól és takonytól fröcsögő bőgő masinaként. Bólintok. - Most nem azért... de nézz már rám. Nem nehéz tudni rólatok mikor állandóan fél munkát végeztek, meg mindenütt holttesteket hagytok hátra. - Megcsóválom a fejem. - A bátyám is vámpír. - mondom higgadtan és olyan természetességgel, mintha ez mindig is így lett volna. Nem. Nem zavar, hogy az. Nem érdekel kit és hogyan bántott. Ő a bátyám. A testvérem. Mindig is az lesz.
A vízre visszatérve pedig... persze, hogy nem mozdul. - Ugyan. Nincs elég vér a pucámban ahhoz, hogy meneküljek. - lököm be a következő szar poént de nem érdekel mennyire rossz. - Arról nem is beszélve, hogy kétlem, hogy az a lötty is épp úgy rendbe tenne, mint mondjuk amit tőled csennék. - Felvonom a szemöldököm. - Véletlen? A kezedbe esett gondolom. - húzom el a számat – Még az operával is bajod van? Kifogtalak... - megcsóválom a fejem és szinte már felháborodva emelem meg a hangomat. - Úgy jöttél ide? Ó te jó ég, hát ezt a filmekben sem értettem soha basszus. Ha meg akarsz ölni valakit, akkor csak tedd meg, minek kell bejelenteni? Na várj... - a táskámért nyúlok de a mozdulat túl hirtelen és a fájdalom olyan gyorsan belém vág, hogy még a levegő is beszorul. - A francba. - nyögök fel ahogy bordámhoz kapok majd mikor végre csillapodik a fájdalom, akkor előhúzom a telefonom. - Ah, peched van. Lemerült. Pedig adhatta volna a most meg foglak ölni drámai aláfestő zenét. Megmondom mi legyen. Egyszerűen nem ölsz meg. - dőlök lassan újra hátra, jóval óvatosabban, mint ahogy az előzőekben csináltam. - Becsszó totál egyszerű a dolog és nem fog fájni. - nekem annál jobban fáj. Sosem voltam hangosan szenvedő típus így most sem adok neki hangot de van egy olyan sejtésem, hogy a bordámnak annyi egy darabig... addig tuti, még nem találkozok Ludgerrel aki először a sárba döngöl majd aztán pedig végre ad a véréből, hogy helyre jöjjek. - Cserébe szépen mosolygok és ígérem az első dolgom lesz venni valami tetszetős ruhát. Áll az alku?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Csüt. Május 26, 2016 8:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Karina & Darius

Te…? – pillantok le rá kérdőn, mikor sikerül kinyögnie az első szavakat. Olyan érzésem van, mintha most tanítanék beszélni egy kölyköt. Úgy is nézett rám körülbelül. Mintha szellemet látna. Pedig szerintem elég jól nézek ki egy szellemhez képest, az emberek általában örülnek, ha látnak, nem pedig olyan értelmetlen pofát vágnak, mint ez itt. – Biztos láttál már ilyet a filmekben. Megfogod a fejét, és egy erős rántás… mondjuk te aligha lennél rá képes. – mondtam, miközben alaposabban végig mértem őt. Biztos, hogy nem vámpír, és nem is vérfarkas, akkor olyan büdös lenne, hogy nem tudnék megférni vele egy szobában. Tehát ember, miután a többit kilőttem. Ha tudna valamit tenni a helyzete ellen, már rég meglépte volna. A kérdése kissé váratlanul ért, nem hittem volna, hogy az előző próbálkozások után,  most képes lesz összetenni egy mondatot. – Hát, valakinek  helyetted is kellett, míg megtanultál újra beszélni, nem? – utálom, mikor valaki nem képes beszélni, mikor nekem kell minden egyes szót harapófogóval kihúzni belőle. Minek van a szája, ha nem azért, hogy használja? – Sok, de nem szeretem végig pofázni az elsőt. Általában az utolsó is egyben, minek elbaszni az időt tököléssel? – amúgy is, mi vagyok én, elvált két gyermekes apuka, hogy randizgassak? Nem keresek párt, még véletlenül sem, teljesen jól meg vagyok így, nem hinném, hogy létezik olyan ember, aki tudna úgy szeretni, ahogy én magamat. – Ez de szar volt. – jegyzem meg mosolyogva az első szavánál, de aztán hagyom, hogy végig mondja a mondandóját. – Hé, ne engem okolj, amiért itt vagy! Nem én hoztalak ide, baszogasd ezzel azt, aki mentőt hívott neked. – én ott hagytam meghalni, ami, ahogy ő is biztosan tapasztalja, nem jött össze. Talán majd most, ha  nagyon könyörög érte. – Na meg… mégis mi jobb dolgod lenne? Nem pasit kerestél magadnak, és kötve hiszem, hogy várna a stricid, nem nézel ki kurvának. Mi az istenért nem veszel fel valami normális göncöt? Nem vagy olyan ronda, hogy ennyire takargasd magad! – szerencsés, nem kell zacskót húzni a fejére az első randin, ha már úgy is szóba jött a dolog. – Szóval megígéred, hogy az ágyban maradsz? Ez aranyos. Azonban még mindig nem hallottam, hogy ”kérlek, oldozz el”. A kolostorban nem tanítanak nektek jómodort? – az hinné az ember, hogyha találkozik isten valamelyik hű szolgájával, az legalább tudja, hogyan kell megkérni, hogy oldozzák el őt az ágytól. Szóval, ha szépen meg kér, felállok és kioldozom őt, azonban ha futni próbál, akkor azzal a lendülettel vissza is dobom az ágyba. Vagy a falnak, attól függ, hogy célzok. Először nem igazán értem, hogy mi a fenéről beszél, csak akkor esik le, mikor a kezem felé mutat. – Basszameg! Létezik olyan ember ebben az elcseszett városban, aki nem tud rólunk? – dühösen csapok rá az ágy melletti éjjeli szekrényre. Picsába, pedig reméltem, hogy végre láthatom valakinek a felismerést az arcán, mikor rájön, hogy éppen egy embertársát iszogatja. – Te nem vagy vámpír. Az tudnám, és nem adtad volna ilyen könnyen magad. Farkas sem vagy, mert egész tűrhető szagod van. Egy boszorkány már a függönnyel fojtogatna… honnan tudsz te ezekről? Azt hittem ti vallási fanatikusok nem hisztek ebben. – vagy pont, hogy hisznek? Nem tudom, soha nem foglalkoztam velük, engem ördögnek hívtak, nem vámpírnak. A kettő között olyan nagy különbség nincsen, nem? Mindkettő megöli azt, aki baszogatja őt. – A vízre visszatérve, ahhoz ki kéne mennem, és mivel nemrég ismerjük csak egymást, félek, elszöknél és kereshetnélek meg. Szóval… vagy ez, vagy a szomjazás. – nyújtottam felé a poharamat. Sajnálom őt, de biztos vagyok benne, hogy ez is ízlene neki, egész finom falatból nyertem ki. – Képzeld, egész véletlen átkutattalak, míg te ki voltál ütve, és ezt találtam. – dobtam az ölébe az opera jegyét. Az irataid szerint huszonöt vagy, miért jársz ilyen szarokra akkor? Miért nem mész… mondjuk moziba? Vagy ruhát venni? – utóbbi el kéne neki, mert ha így öltözködik mindennap, akkor garantálom, hogy egyedül hal meg, anélkül, hogy valaki az életben legalább egyszer tisztességesen megdugta volna. – Karina…  csóváltam meg a fejemet, miközben hátradőltem a székben és szürcsöltem a pohárból.  … mit csináljak veled? Úgy jöttem ide, hogy megakarlak ölni, de most… megsajnáltalak. – tanácstalanul néztem rá, közben felé nyújtottam a poharat, hátha időközben meggondolta magát. – Viccelek, ha mondjuk… folyton visszanőne a szűzhártyád, na akkor sajnálnálak. – ilyet senki nem érdemelne. Bár, Philipnek könnyen lehet, hogy időközben nőt egy, úgy viselkedik, mint egy papucs, egy női papucs. Az a hülye liba csak a rosszat hozza ki belőle.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Szer. Május 25, 2016 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Darius & Karina
What the fuck happened?

Borzasztó. Még most is cseng a fülemben annak a béna énekesnek a hangja. A darab szörnyű volt és  mire a végére értünk, úgy éreztem, soha többé nem leszek képes operát hallgatni. Szerencsére a friss levegő mindig is a barátom volt, szóval mikor kilépek az ajtón és elindulok a park felé, némiképp jobban érzem magam. A meleg levegő, a jó idő, a lágy szellő... ez egy tökéletes este lehetett volna de az a hamis hang... ah. Mindegy. Fel kell hívnom a bátyám, különben hülyét kap, hogy megint mi a francért nem vagyok ott este zárásnál. A telefonom halkan csipog mikor oldom a zárat. BUMM.

Francos fehér falak. Klór szag. Idegesítő csipogás mellőlem. Még homályos minden. Megpróbálok felülni de nem megy. Lepillantok. Szíjak. Időm sincs felfogni valaki máris beszélni kezd hozzám. Egy férfi. Nem ismerem. Figyelem vonásait, figyelem tartását de semmi nem ugrik be róla a világon. - Én... - a hangom karcos. Elesett. Halk. Megrázom a fejem. Mégis mi a franc történt? Lehunyom a tekintetem de nem ugrik be semmi. A telefonom. Fel akartam hívni a bátyámat. Aztán semmi. Üresség. - Nem. - nyögöm ki végül tehetetlenül és összevont szemöldökkel hallgatom tovább a férfit. Aki csak mondja és mondja és mondja. - Mi az, hogy...? - letépte valaki fejét. Bumm! Kezek a torkomon, erő, mocskos, megvetett, gyűlölt erő ami ellen hiába rúg kapálok, mert azt teszem, ütöm ahogy az belőlem kifér de nem ereszt. Tudom minek van ilyen ereje. Újabb bumm. Megrezzenek. Feltekintek és folytatja. Még fel sincs időm fogni, hogy sikerült egy újabb rohadék vámpírba belefutnom. Ludger ki fog nyírni. Kb semmire nem reagálok amit mond. Egyszerűen nem tudok mit felelni a kérdéseire. Értem, hogy hülyének néz meg, hogy azt gondolja marha humoros de jelenleg arra tudok csak gondolni, hogy mi a francért nem emlékszem mi volt a második bumm után. Undorba torzult arccal csóválom meg a fejem. Arra azért nem nehéz rájönnöm mi lehet a pohárban. - Atyaég, mindig ennyit beszélsz? - kérdem meg végül, percek hallgatása után. - Lefogadom, hogy az első randi csak arról szól, hogy a múltban milyen sérelmek értek. - forgatom meg a szememet. - Leköteleztél... - most mondjam, hogy szar a humorom? -  ...a megmentéssel, kár, hogy utána miattad ébredtem ezek között a rohadt nyomasztó fehér falak között. A legkevesebb, hogy eloldod ezeket a rohadt szíjakat. Értem én, hogy az orosz név megzavar de nincs bennem vodka a futáshoz. - jegyzem meg nem túl halkan, ahogy végre visszanyerem a hangom – Arról nem is beszélve, hogy nem kell, hogy utána meg a mentális betegek osztályára küldjenek, mert őrültként rohangálok a rohadt folyosón. - Tudom, hogy rettegnem kellene. Tudom, hogy az életemért kellene könyörögnöm. Ha azt akarta volna, hogy megdögöljek, nem várt volna négy óra, tizenhat percet és harminckét másodpercet. Legalábbis remélem. - Ja és mellesleg. Egy pohár víz jól esne... vagy egy pohárral abból. - mutatok az erekre a karján. A bátyám vámpír. Nem vagyok ostoba. Tudom mi és hogy működik. Az más kérdés, hogy nem tudom mikor kell befogni a számat.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Szer. Május 25, 2016 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Karina & Darius
Soha nem értettem, hogy miért fehérek a falak. Mi jó van abban, ha fehér a fal? Senkit nem nyugtat meg, én hülyét kapok már csak attól is, hogy két perce nézem. Meglátszik rajta a vér is. Ez egy kórház, kis túlzással vérrel mossák fel a padlót. Ha tudnának magukra vigyázni az emberek, szükség sem lenne rá. Ennek ellenére egész jó kis hely ez. Az egyik doktort megigéztem, hogy hozza ide a székét, mert semmi kedvem azokban a szar műanyag székekben elülni a seggemet, így a kényelem is meg van. Nem olyan messze tőlünk épp műtenek valakit… vagy valaki épp az ereit vágja fel, akárhogy is, kellemes illat árad a folyosóról.
Na végre! – pillantottam az ágyon ülő nőre, mikor észrevettem, hogy végre elkezdett magához térni. – Négy óra, tizenhat perc, harminckét másodperc. Nem sietted el a dolgot, még szerencse, hogy szereztem egy széket. – mondtam, miközben elidőzött a szobában lévő órán a tekintetem, hogy megtudjam neki mondani, pontosan mióta is volt kiütve. Ebből persze nem ültem le az egészet itt mellette, úgy… egy órája érhettem vissza, és valószínűleg senkinek fel sem tűnt a távollétem. Ha így lett volna, már a rendőrséget hallanám kérdezősködni a hulláról, amit a tetőtérben hagytam. Egy csepp vér nem maradt benne, de most nem azért, mert mohó lennék, lecsapoltam a kávés poharába, miután kiöntöttem azt a fost belőle. Éppen most is azt iszom, csak szereztem az egyik kölyöktől a váróban egy szívószálat, így tovább tart. Legalábbis remélem.
Gondolom, nem emlékszel semmire, igaz? – persze, hogy nem, nem is igazán van mire. – Pedig még öltem is érted. Ne aggódj, a fickó többet nem fog zaklatni, hacsak meg nem tanult új fejet növeszteni, mióta letéptem a régit. – én előre szóltam annak a baromnak, hogy húzzon a helyemről. Nem tette meg, mindenképp ott akart vadászni, ahol én, hát meg is lett az eredménye. Biztos fiatal volt még, mert nem fejtett ki nagy ellenállást, úgy mozgott, mint aki elfelejtette volna, hogy a legerősebb ragadozó ezen a Földön. Nem nézhettem tétlenül, ahogy szegény lányt megtámadta, igaz? Megöltem, aztán befejeztem helyette is a dolgot, csakhogy elterelték a figyelmem, nem öltem őt meg, így került most ide. Valaki biztos rátalált a sikátorban és hívta a mentőket. – Amúgy, mi ez a cucc rajtad? Apáca vagy? Vagy csak voltál? – sokatmondón mosolyodtam el, de végül csak legyintettem egyet. – Ne aggódj, jobban szeretem, ha a nő magánál van. – nem mondom, hogy nem volt példa az ellenkező esetre, de a kivétel csak a szabályt erősíti, igaz? Négyszáz éve élek, belefér, hogy egyszer-kétszer hibázok. – Bocs, hogy lekötöttelek, de semmi kedvem felállni és elállni az utadat, mikor kiakarnál futni az ajtón. – böktem a fejemmel a szíjak felé, amiket még az ébredése előtt meghúztam. Rohadt kényelmes ez a szék, nem szívesen állnék fel belőle. – Amúgy, érted, amit mondok? Olyan hülye fejet vágsz, mintha először látnál férfit. – mosolyogtam rá, miközben felvettem a tárcáját az ágya melletti asztalról, hogy megnézzem ki is ő. – Karina… csak nem orosz vagy? Nem… te nőnek nézel ki. – az oroszokról nekem egyből a férfiak ugranak be, meg hát, nincs jó tapasztalatom az orosz nőkkel sem. Hiába a vodka, nem lesznek tőle szebbek. Bár, könnyen lehet, hogy csak rossz borbélyt látogattam meg. - Amúgy, kérsz? - nyújtottam a szája felé a poharamat. Ha igen, akkor közelebb toltam, hogy elérje a szívószálat a szájával, ha nem, akkor ittam tovább. Minél több vér marad nekem, annál jobb.



Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
unstoppable
Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
Humor :
raw ❞



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Szer. Júl. 16, 2014 12:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3