Share | 

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Pént. Márc. 03, 2017 5:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


-Mindegy, mit mondunk, mind lettünk volna a helyében. – vontam meg a vállamat. Nem különösebben kedvelem a gazdagokat. A többségük valóban világi gyökér, azonban leginkább az irigység, ami szól belőlem. Ha a helyükben lennék, valószínűleg én sem foglalkoznék a magamfajtával. Elvégre, nem az én bajom. A világ épp elég szar hely, hogy elég legyen mindenkinek a saját gondjával foglalkoznia, nem? Nem várom el, hogy sajnáljanak, hogy segítsenek rajtam. Megszerzem magamnak azt, ami kell, és kész. Megtanultam magamról gondoskodni. Nem egy álomélet, főleg mióta a rohadt javítóintézetbe zártak, de jobb, mint a híd alatt fetrengeni és egy-két dollárért szenvedni órákat a hidegben.
-Főleg egy bosszús szőke kezébe. – bólintottam a szavaira mosolyogva. Nem igazán voltam az a bizalmas típus. Ha megbíztam valakiben eddig, általában lelépett, vagy… én léptem le, szóval nem igazán alakítottam ki ilyesféle kapcsolatokat másokkal. A szüleimmel sem igazán. Anyám lelépett, apám pedig önhibáján kívül, de szintén a börtönbe került. – Dióhéjban. Van, hogy csak egy dobásod van, és ha elrontod… elcseszted, game over. – rántottam meg a vállamat. Beletörődtem már ebben, az utcán nőttem fel, mindig meggyűlt a bajom a rendőrökkel. Apám fia vagyok, ismerik őt, börtönben van. Aktáik vannak rólam, sőt, a bíróság miatt közmunkát kell végeznem és javítóba zártak. Ahonnét lassan szabadulok, de bárhogy lesz, mindenképp visszaesőnek számítok.
-Elég baj az is. – mosolyogtam rá. A férfiak és a balett nálam… olyan volt, mint a gyerek és az abortusz. Nem igazán fér meg a kettő egymás mellett. Egy férfi ne legyen rózsaszín dresszben, miközben táncol a közönség előtt. Otthon, talán, ahol senki nem látja. Nem tudom, hogy lehet egy ilyen röhögés nélkül végignézni. – Én tehetségnek hívom. – nevettem fel halkan. Tehetségesnek tehetséges vagyok. Csak épp nem számolásban, órákra járásra, igyekezettben… meg a többi. Nem, nekem máshoz van érzékem. A tánchoz, a zárfeltöréshez, kizsebeléshez… én gyakorlati tudást őrzök a fejemben, nem csak elméletit.
Csak mosolyogva tártam szét a karom. Nem ismerem, nem tudom milyen. Ahogy ránéztem, ez jött le. Az emberek többsége amúgy is imádja, ha a nyála a földet veri és úszni lehet benne. Nincs baj vele, de egy bizonyos ponton túl már kicsit sok és… rohadt mód irritáló. Plusz, ha én nem vagyok épp boldog, más boldogságára pont teszek magasról. – Az övön aluli lenne. – húztam el a számat. Igen, célzás volt, de remélem nem ilyen tájékon gondolkodik eléggé… rohadék dolog lenne, ne szépítsük. Sokféleképpen lehet bántani, de ezt inkább kihagynám. – Jó napom van. – villantottam egy ezerwattos mosolyt, majd zsebre vágtam a gyűrűt. – Miért nem nézel itt szét? Tele van a hely sznobokkal, egy fülbevalójuk drágább, mint a lakásom. – nem mintha olyan borzasztóan magasra tenné a mércét a hely, ahol élek, de… a lényeg a lényeg, van itt pénz rendesen.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 04, 2017 8:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
- Milyen furcsa, hogy a gazdagokról soha nem mondanak semmit jót... és nemcsak az irigység miatt. - Soha nem szorultam rá arra, hogy mások részvétet érezzenek az apám kapcsán. Pontosan tudtam, hogy egyesek mit éreznek a gazdagok iránt, és mióta az utcán tengettem a mindennapjaimat, hát én magam is beálltam ebbe a sorba. Biztosan szerette volna megkérdezni tőlem pár ember, hogy... nem köpöm szembe magam ezzel? De nem gondolkodtam így. Apám volt gazdag, nem pedig én. Ezzel együtt ő csapott be embereket, ez nem az én lelkemet kellett, hogy nyomassza. Régen nem gondoltam végig, hogy miből telik a fényűző életre... de most már átláttam. Gyászoltam az apámat, hiányzott... az viszont nem, hogy embereket vert át, csak hogy gyarapítsa a saját bankszámláját. Talán minden gazdag csemetének legalább egyszer át kellene élnie, hogy milyen éhezni, vagy fedél nélkül aludni... és máris máshogyan látná azt a világot, amit a szülei teremtettek meg neki. Én így tettem, felébredtem abból a bizonyos Csipkerózsika-álomból. És túl nagy volt az a pofon, ami ébresztett...
Megvontam a vállam, közben szemtelen vigyort villantva tartottam a tekintetét. Csak nem hagyott alább a gyanús vizslatás, amit igazából nem bántam. Maradjon is így, készüljön fel arra, hogy nem teszi zsebre, amit tőlem kap. De még nem álltam készen arra, hogy arra a pontra lépjek, ami miatt tényleg bánni fogja, amiért megismert. Vagy belenyúlt a zsebembe. Mert hát... nem is én lennék, ha csak úgy visszaadnám a dolgot. Kamatostól kell törlesztenem. És ahhoz idő kell. Egy rendkívüli haditerv. - Szóval nem szereted a tűzijátékot - bólintottam a szavai után, közben csípőre tettem mindkét kezem, és nagyot sóhajtottam. - Hát... ez szomorú. Bár szőke lány kezébe én se adnék pirotechnikai eszközt - öltöttem rá a nyelvem. Tényleg pimaszság bújkált a hangomban, és ezúttal tőlem hangzott el egy eléggé beskatulyázó megjegyzés, de saját magam sértegetése nem volt akkora bűn. Azt már nehezebben toleráltam, ha mások kezdtek el szőkenőzni. Közben kihallottam az utolsó megjegyzéséből némi keserűséget, vagy dühöt... - Engem elengednek egy mosolyom után... de téged nem, mert... van egy múltad, igaz? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Rosszfiúnak tűnt. A lányok szerették az ilyen fiúkat, csak azért, mert azt hitték, hogy ez mennyire menő, de ahogy így végignéztem rajta, mintha egy pillanatra nem is tűnt volna ez annyira jónak. - Egy múltad, aminek van nyoma, és bármilyen apróság miatt becibálnának - fűztem tovább a gondolatmenetemet. Persze ez nem jelentette azt, hogy így is van. Csak bíztam a megérzéseimben. De közben lehet, hogy egy tökéletes történetet kerekítettem valami köré, ami amúgy nincs is.
- Elég sok férfi balettozik - jegyeztem meg mellékesen, jót nevetve az arcán. Vicces volt belegondolni. Azok a rózsaszín felsők, és hülye szoknyák... tényleg inkább a matek. - Fizikai képtelenség - reagáltam aztán a megjegyzésére, de aztán nem bírtam ki nevetés nélkül. Ez egy mondás inkább, de abból, amit most produkált, el is hittem, hogy... szóval előbb táncolt, mint járt. Valakinek a lábában van... valakinek nem. Nagyon egyszerű. Én az utóbbi voltam. Inkább lépkedtem más lábára, semmint a jó lépéseket produkáltam volna.
Meglepődve hajoltam el tőle egy kissé, mikor a romantikáról szóló elképzelését kezdte fejtegetni. - Ezt gondoltad rólam? Kérlek - nevettem el magam csendesen, de nem volt mit szégyellnem rajta. A romantikát túl nyálasnak gondoltam, de lehet, hogy az játszott közre, hogy még sosem voltam szerelmes. Nem tudtam, hogy milyen az andalgás az utcán... amúgy is, egy csóró, hajléktalannal ki andalogna? - Tényleg sajnálom! - utaltam a lábára. Nem akartam rálépni, de a válaszát hallva nevetésben törtem ki. - Az én bosszúm nem a lábadat fogja tropára tenni - ingattam a fejem viccelődve, majd néztem, ahogy pár másodpercig eltűnik az ünneplő tömegben. Mikor visszajött, már láttam, hogy van valami a markában. És nem is tévedtem. Elismerő vigyort villantottam felé. - Hm... szerintem két karátos gyémánt lehet, de a pasas tárcáján is látszódott, hogy van mit a tejbe aprítani, miért egy gyűrűnél spórolna? Bár tény, hogy ha gazdag, akkor smucig... csak két karát - forgattam meg a szemeimet, majd elgondolkodtam. - Megérhet úgy... kétszáz dolcsit - vontam meg a vállamat. - Szép zsákmány - tettem aztán hozzá. Ez nekem is eszembe juthatott volna... szerencsés napja van.

bocsi a késésért 27©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Pént. Szept. 30, 2016 10:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Eve & Seth
két tolvaj, egy helyen


Nem igazán tudtam, hogy mit mondjak. Nem akartam paraszt lenni és valami ízléstelen szar viccet elsütni, mert mégiscsak meghalt az apja. Az én apám sem szent, de nem örülnék, ha meghalna. Valószínűleg be is verném a képét annak, aki még viccet is próbál belőle csinálni. Felteszem az apja pénzéből sokat nem kapott, mert, ha így lenne, most ne lenne itt. – Gazdag volt. – vontam meg a vállamat. – Róluk ezt szokták mondani. – főleg a szegényebbek. Én se bírtam a pénzes arcokat, nekem nem adatott meg, hogy rohadt zongoraórákat vegyek, és, hogy sofőr furikázzon mindenhova. Nekem ez nem volt meg, másoknak sem. Egy dolog, hogy nem is akarnám, de.. attól még igaz.
Remélem távol tőlem. – mondtam, továbbra is gyanúsan méregetve őt. – Tudod, mikor megláttalak, arra gondoltam, hogy te is olyan tipikus szőke csaj vagy. Ezért is zsebeltelek ki, könnyű prédának tűntél. – általában azokat zsebelem ki, akiknél van pénz, ez logikus. De sokat nyom a latba az is, hogy milyennek tűnik az ember. Ha látom, hogy valaki szerencsétlen és esetlen, kifogom zsebelni. – Szerencséd van, nem úgy nézel ki, mint egy tolvaj. Ha elkapnak, csak szépen mosolyogsz és el is engednek. – engem nem. Főleg most, hogy már nagykorú vagyok. Mikor elkaptak, szerencsém volt, csak intézetbe kerültem. Most oda kell figyeljek, nem cseszhetem el.
Balett? Ennyi erővel az akasztásodra is készülhettél volna. – nem mondom, hogy sok mindent tudok a balettről. Rózsaszín ruhák, hülye forgások, és valamiért mindig lábujjhegyen kell állni. Kívülről is elég unalmasnak tűnik, képzelem milyen lehet belülről. – Ez fájt. Én előbb kezdtem el táncolni, mint járni. – bólogattam mosolyogva. Tudom, hogy lehetetlen, de… végül is, majdnem igaz. Vidám, táncoslábú gyerek voltam, amennyire emlékszem. Sok lehetőségem persze nem volt, hogy ezt kamatoztassam is, de… annyit sikerült elérnem, hogy ilyenkor nem mondok csődöt.
Nézzenek oda! Én meg azt hittem, hogy valami mézes-mázos világban élsz, ahol minden romantikából van. – vigyorodtam el. Az én hozzáállásom ehhez.. igazából semmi. Előttem nem volt jó példa ezzel kapcsolatban, nem igazán hiszek benne és nem is látok sok értelmét. A házasság amúgy is válással végződik, nem? Vagy halállal. Kérdés melyik a jobb. Hirtelen hasított a lábamba a fájdalom, mikor rálépett, én pedig halkan mordultam egyet. – Ne, semmi gond, csak… ez lett volna a bosszú? Mert ez fájt. – mosolyogtam rá, ahogy megmozgattam a lábamat. – Mondanám, hogy megtanítalak rá, de… kínos lenne, azt hiszem. Talán majd egyszer. – vontam meg a vállamat, majd a friss jegyespár felé néztem. Látszott rajtuk, hogy volt már bennük egy kis alkohol. – Várj, gratulálok nekik. – mondtam neki, majd elindultam a pár felé. Mind a kettejükkel kezet ráztam, miközben valami nyálas szöveggel gratuláltam. Mikor visszaértem, a kezemben volt a nő gyűrűje. – Szerinted mennyit ér? – nem értettem hozzá, de biztos nem két dolcsi. Nem éreztem magam rosszul amiatt, hogy elloptam. Épp elég boldogok most ők a gyűrű nélkül is.



||music:lady is a tramp||   ugyan már  Smile   || ®

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Vas. Szept. 25, 2016 7:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
- Köszi, de már... igazából nincs jelentősége, évekkel ezelőtt történt. - Megvontam a vállam. Volt időm feldolgozni az apám halálát, mára már nem érdekelt, hogy valaki részvétet nyilvánít-e vagy sem. Felesleges udvariassági formulának tartottam, és amúgy is túl sokat hallgattam a gyászszertartás előtt. A gazdagok szokása volt pont időben érkezni, sietve odavágni valamit, majd jót enni a halotti toron. Sosem értettem, kinek van étvágya egy ilyen alkalommal ahhoz, hogy egyen. Én inkább rosszul voltam, kavargott a gyomrom, miközben ők vígan borozgattak, ették a sültet, mintha lakodalmat ültek volna. Pedig gyászolniuk kellett volna. Akkoriban annyira egyedül éreztem magam, senki nem fogta fel, mennyire fájdalmas időszak ténylegesen árvának lenni. Nem maradt sem anyám, sem apám. Sokan azt gondolták, mennyire jó dolgom lesz a mostohámmal. Igen, elsőszámú terve volt elküldeni valami magániskolába, közben kitalálni, hogyan fossza ki az apámat, annak ellenére, hogy a végrendeletében nagyjából mindenben engem nevezett meg. - Tudod, ő tipikusan olyan volt, akiről azt mondják, hogy jobb a föld alatt, mint élve, annál kevesebb embert csapnak be - tettem még hozzá. Nem esett jól a saját apámról így beszélnem, hisz szerettem, de azt is tudtam, miből gazdagodott meg. Más, kis emberek pénzéből, amit elvett tőlük.
El kellett vigyorodnom, mikor elővette  a "gyanús nézést". Persze, minden oka megvolt arra, hogy gyanakodó legyen, hisz még nem ismert, nem tudta, milyen eszközökkel vagyok képes bosszút állni, ha egyszer olyan kedvem adódik. Az, hogy most még nem vettem revansot, nem jelentette azt, hogy ezután sem fogok. - Ugyan. Szereted, ha valaki előre lelövi a poént? Hol marad akkor a tűzijáték? - kérdeztem, továbbra is szemtelen vigyorgással. Szerettem mások idegein táncolni, nem féltem kihasználni ezt a tulajdonságomat. Csak jólesett, és egy cseppet sem bántam, hogy új áldozatom akadt ezen a téren. - Maradjunk annyiban, hogy ha eljön az ideje, rá fogsz jönni, hogy nem minden szőke lány gyenge és sótlan, ha valami kreatív bosszúról van szó - fűztem még hozzá, persze nem azt sugallva, hogy szerintem előítéletei vannak a gyengébbik nemmel szemben, vagy hogy szerintem ő könnyű prédának gondol minket, nőket.
Amúgy sem volt szerencsés azt gondolnia, hogy csak úgy megússza. Az én figyelmemet sem lehet a végletekig elterelni, de még nem akartam berontani azon a bizonyos ajtón - képletesen értve. Ma este még hagyom, hadd élvezze ki, hogy nagy zsákmányra tett szert. Holnap vagy holnap után jobban fog neki fájni.
- Hm, szóval szerinted azért tudok táncolni, mert tanultam? A gazdag kislányok balett órára járnak - mosolyodtam el grimaszolva. Azoknak köze se volt az olyan táncokhoz, mint ez. Csak a görcsös figyelem arra, hogy a lábujjhegyein álljon állandóan, és tönkretegye vele a lábfejét. Én inkább gubbasztottam matematika fakultáción, semmint hogy ilyesmibe öljem az energiáimat. - Bár ki tudja, neked talán nem ártott volna pár ilyen óra. Van hová fejlődnöd - pimaszkodtam, de egyértelmű volt, hogy csak húzni akarom. Bosszantani, hisz láthatóan semmi baj nem volt a technikájával.
Az egész kínossá válhatott volna, mikor hirtelen lassú számra váltottak, Seth pedig a derekamra tette a kezét, majd úgy húzott magához. Gyors számokhoz szopktam, a lassúzás nem volt erősségem, sőt. Beletelt egy kis időbe, mire felfogtam, hogy milyen lánykérésről beszél, és milyen szürke öltönyösről. - Ahha. Ez olyan romantikus - mondtam, habár a hangomból némi megjátszott érzés, de annál több irónia hallatszott. Persze az a bizonyos leánykérés tényleg elhangzott, majd a visongó igen után az a tapsvihar is garantáltnak tűnt. De taps helyett a következő pillanatban sikeresen rá is léptem Seth lábfejére, mire összerezzentem. - Basszus. Basszus! Bocsi - visszakoztam rögtön, majd megráztam a fejem. - Nem... nem erősségem...

bocsi a késésért 27©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Vas. Júl. 17, 2016 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Eve & Seth
két tolvaj, egy helyen


Nem igazán kedveltem azokat, akiknek volt pénze. Biztos akad, amelyik jó arc, de én csak azt láttam, hogy milyen lesajnálóan néznek, hogy szórják a pénzt, míg másnak ételre is alig telik. Szóval ja, nem igazán próbálták magukat jó színben feltüntetni. Biztos bele sem gondolnak abba, hogy milyen lehet. Miért tennék? Könnyű annak, aki ezüstkanállal a seggében születik. – Oh. – most esett le, hogy meghalt a faterja. Az előbb kissé elvonta a figyelmemet a sznob utálatom, és csak most esik le. Múlt időben beszélt az előbb is, szóval… gondolom meghalt. – Részvétem. – inkább miatta, mint a faterja miatt. Nem ismertem, de ha ismertem is volna, valószínűleg kitudtam volna nyírni. Tízből nyolc embert így is simán menne. – Ja, hát tudod, hogy van ez. Megtanulsz dolgokat, ha muszáj. – vontam meg a vállamat. Ez biztos neki is ismerős, elvégre… gondolom  nem csak úgy hirtelen fellángolásból költözött ki az utcára. HA nincs senkid, előbb-utóbb hozzászoksz, így megy ez.
Hol itt a csapda? – pillantottam rá gyanúsan. Azt nem kellett apámtól megtanulnom, hogy miért ne bíz csak úgy meg mindenkiben. Nagyon sokat papolt a bizalomról, erre mi történt vele? Rossz emberben bízott, most meg börtönben van és még én is szívok miatta. Örülök, hogy így képes megfogadni a saját baromságait. – Túl… gyanús vagy. – mosolyogtam rá. Én meg bizalmatlan. Az óvatos szó nem a legjobb, mert annyira ez nem jellemző rám. Meggondolatlan vagyok. Bizalmatlan meg… ki ne lenne a helyemben? Szívok mindenki miatt, akit csak ismerek. A bátyám lelépett, apám helyett törlesztek, egy haverom miatt meg intézetbe kerültem.
Ti nők… a kedvenc szavatok a bosszú, mi? – folyton ezt hallottam minden nőtől, akivel apám kezdet, miután lelépett anyám: ezt még megbánod, ezért kinyírlak, óvatosan menj holnap az utcára… nem tette, meg is verték. Mikor egy nő bosszút emleget, ott gondok vannak. Ráadásul belőle ki is nézem, hogy képes rá. Ez nyugtalanító.
Csakhogy ne bízd el magad! – mosolyogtam rá. Én imádtam táncolni, és szerencsére tudtam. is. A szomszédban mindig szólt a rádió, aludni nem tudtam tőle, szóval táncoltam rá. Nem tanítottak, csak jött minden mozdulat. Elég hülyén nézhetett ki, de azóta eltelt pár év. – Oké, te biztos tanultál valami… ilyet. – lassabb szám jött, már csak azok tomboltak, mint az őrültek, akik kicsit többet ittak, mint kellett volna, és ők is kezdték észrevenni magukat. Mögé léptem, és az egyik kezét a nyakamhoz emeltem, hogy átkulcsolhassa, míg a másik kezemet a derekánál hagytam és kifelé pörgettem meg pár pillanat múlva, majd ellentétes irányba vissza, hogy szemben érkezzen meg velem. – Megfogja kérni a csaj kezét. A szürke zakós csávó ott mögöttem. – megvártam, míg ő is beazonosítja a fickót. Nem nehéz, szerintem ritka hülyén néz ki abban a zakóban. – Láttam, hogy ő kérte ezt a számot. – az előző után elég hangulatgyilkos lett volna, de egy kis ráfizetéssel már senki se bánja. Főleg, mert itt pár pillanat múlva mindenki tapsolni fog.



||music:lady is a tramp||   ugyan már  Smile   || ®

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Vas. Júl. 10, 2016 4:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
Nem ő volt az első, aki azt mondta, hogy nem itt a helyem. Igazából ezen párszor már elgondolkodtam. Tekintve, hogy elég sok szabadidőm van, mióta nem kellett iskolába járnom. Ennek már jó pár éve. Szerettem azon töprengeni, mi lenne más, ha apám nem hal meg. Vagy ha... nem nősül újra. Esetleg ha egy normális nőt vesz feleségül, nem pedig egy olyan hárpiát, aki képes volt minden nélkül az utcára juttatni. Nem akartam a szabályai szerint játszani, és gondoskodtam arról, hogy meglegyen a híre az apám halála után. Azzal, hogy megszöktem a kezei alól, lényegében lejárattam mint nőt, mint özvegyet. Az pedig már kicsit sem volt meglepő, amit Seth mondott. Nem is bántam, hogy nem lettem olyan, mint a többi gazdag. Vagy ahogy ő mondta, sznob köcsög. - Engem tudott szeretni, de... egy gyereknél nem elég, ha csak hétvégén szereted - mondtam apró mosollyal a szám sarkában. Bár azt hiszem, az ő életében inkább az élet tanításai voltak nyomatékosabbak, és szintúgy nem a szülői szó. - Boldogulsz nélküle is, legalábbis a mellékelt ábra úgy mutatja - tettem aztán hozzá. Nem akartam megkérdezni, tulajdonképpen miért is nem látja az apját, az ő dolga volt. Én pedig már kicsit sem akartam belemenni filozofikus beszélgetésekbe. Még a végén elküld valami főiskolára, hogy végképp nem itt van a helyem.
- Hát, azzal, hogy engem ki tudtál zsebelni, minimum ennyit érdemeltél - utaltam arra, amit tőlem el tudott venni. Azzal egy darabig tényleg el tud lenni, már ha nem egy nagy pénzszóró, de nem néztem ki belőle. Na meg... addig élvezze, amíg nem döntök úgy, hogy tényleg visszaveszem. Talán kamattal együtt. - Reméljük a szerencséd továbbra is megmarad - kacsintottam rá sejtelmesen. Nem, ma este nem akartam visszaszerezni semmit. Bennem volt a vágy, hogy revansot vegyek azért, amit tett, de voltaképpen... talán egy kicsit meg is érdemeltem ezt a leckét. Nem figyeltem eléggé. A mai világban pedig az erősebb győz. Na meg az okosabb. És most ő volt az okosabb. Én pedig a figyelmetlen.
Elvigyorodtam, főleg mikor megláttam, hogy a zsebei felé nyúl. - Áh, szóval azt gondolod, hogy ilyen egyszerű módját választanám a bosszúmnak? - ingattam a fejemet sokat sejtetően. Elvégre ott volt nála minden, amit tőlem vett el, hozzá sem értem. Talán a lehetőség adott lett volna, de nem találtam volna benne semmilyen szórakozást. - Várd ki a végét. Nem eszik olyan forrón azt a kását - kacsintottam rá aztán. Persze, hogy nem. Bár kérdéses, hogy holnaptól hol találom meg, ha rájövök, hogy mégis vissza akarom kapni a pénzemet. De mindent megoldottam eddig is, nem egy olyan srác megtalálása lesz probléma, mint amilyen ő is.
Tényleg nem voltam oda a táncért. Csak mert nem olyan közegben nőttem fel, ahol ezt "tanították volna". Az ösztöneimmel pedig mindig is volt probléma, márpedig a tánc egy bizonyos ösztönnel jön. Ezért sem lehet valakinek szenvedélyt tanítani. Bár elég volt ránéztem az arcára, úgy tűnt, az én ösztöneimmel nincs probléma. És tényleg nem csukta be a száját.
Halkan felnevettem, miután megpörgetett, és odahúzott magához, de a szám játékosan le is biggyedt, persze nem komolyan. - Szóval csak nem annyira? Ez meg mégis mit jelentsen? - kérdeztem felháborodást játsszva. Igazából már tényleg nem érdekelt, hogy mi van nála abból, ami délután még az enyém volt. Jól éreztem magam, és ez nem volt jellemző az elmúlt napokra.

bocsi a késésért 27©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Szer. Jún. 15, 2016 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Folytatás: --> itt
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Szer. Jún. 15, 2016 2:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Karina & Darius

Csak mosolyogva figyelem, ahogy próbálkozik leplezni a zavartságát, majd végül úgy dönt inkább megpróbálja az egészet másfele vinni. Most éppen vetkőzik, de még azt sem képes rendesen csinálni. Vámpírként sokan csak azért isznak alkoholt, mert az csökkenti az éhségérzetet. Hülyék. Mit kell azon csökkenteni? Eleget kell tenni neki. A saját természetünket nem lehet meghazudtolni, aki  megpróbálja, általában rá is szokott baszni. – Gondolom. Elvégre, saját magad sem ismered rendesen. – én sem, de nem nehéz kitalálni, hogy mit gondol. Emberből van, tehát kiszámítható, adni kell nekik egy csontot és azt rágják végig ezerszer, csak mindig másképpen. Ilyen az ember, és még csak észre sem veszi ezt. – Nem emiatt nézlek annak, ne aggódj!  – ráztam meg a fejemet vigyorogva. Honnan kéne tudnia, hogy mi az? Talán valami kicsesezet kertész? Sokáig én sem tudtam, hogy mi az, pedig rám az kifejezetten szar hatással van. – Ez csak méreg, ha eleget tömnek vele egy idő után már nem igazán használ. – mérgeztek már meg, nem is egyszer, rohadt szar egy dolog, de már messze nem olyan hatásos ellenem, mint mondjuk újjászületésem első néhány napján volt. Sok mindenen átmentem, sok mindent tanultam az évek alatt, főleg a saját baromságaimból. Kialakult egyfajta.. hatodik érzékem, hogy elkerüljem azokat a köcsögöket, akik verbénával tömik magukat. – Te mindig ilyen kurva rondán beszéltél?  – nézek rá meglepetten, ahelyett, hogy válaszolnék a kérdésére. Csak most figyelek rá oda anélkül, hogy mást is csinálnék, szóval ez is először üti meg a fülem. Nem mintha különösebben érdekelne a dolog, úgy beszél, ahogy akar. – Egy ilyen. – mutatom a kezemen lévő gyűrűt. – Azaz, nem kell ilyen legyen, valami disney-s szar is lehet, a te dolgod. – nem én leszek az, aki először kiröhögné ebben az esetben. Hanem az, akitől azt képes megvenni. De tételezzük fel, hogy nem egy hatéves szintjén van. Az eddigiek alapján legalábbis ebből a korból már kinőtt. – Aztán keresel egy boszorkányt, és eléred, hogy segítsen neked. – nem kéred. Utálnak minket, néhányuk pénzért ugyan beadja a derekát, de a legtöbbjüknél csak akkor érhetsz el sikert, ha tudod, hogyan kell hatni rájuk. Általában elég, ha előttük nyúzod meg a gyereküket, ha nem elég makacsak, akkor még marad is a gyerekből a végére valami. – Csak élek, ahogy szeretnék. – vonom meg a vállamat mosolyogva. Élek, ahogy szeretnék, és ahogy kell. Ragadozó vagyok, nem fogok állatokra vadászni, vagy kórházakból lopni magamnak vért. Szánalmas és undorító az, aki ilyet tesz, és ami a legrosszabb: undorodik saját magától is. Elvégre, ha nem így lenne, miért ne vállalná fel azt, amire képes? – Gyógyszerek? Hány éves vagy? Tizennégy? – csak a gyerekek ölik meg magukat gyógyszerekkel. Aki elég tökös, az szíven szúrja magát, esetleg fegyvert szorít a fejéhez. Leugrik egy épületről… de a gyógyszer csak a gyerekeknek való. – Nem nézek én sehogy. – rántom meg a vállamat, majd szívok egy utolsó slukkot, mielőtt közelebb ülnék hozzá. – Végre megölhetlek. El se hiszed mióta várok erre. – mosolyogtam rá, miközben az egyik kezemmel a halántékához nyúltam, a másikat pedig végig húztam az álla vonalán. Háromszor nem volt képes meghalni, most végre meg fog. A halált nem lehet sokáig kerülgetni. Neki szerencséje van, a halál számára más lesz, mint Lindának. – Szép álmokat! – mosolyogtam rá még utoljára, mielőtt eltörtem volna a nyakát. A teste előrebukott az asztalra, én pedig elégedetten dőltem hátra, miközben megittam Linda vérét a pohárból, majd elnyomtam a cigit a hamutálban, és felálltam az asztaltól. – A csaj kicsit kiütötte magát. – mondtam, ahogy a pulthoz léptem és ránéztem a mögötte álló fickóra. – Vidd fel magadhoz, és várd meg, amíg felkel. – egy bólintás a válasz. – Hol a rákban is laksz te? – felírta a címet egy papírra, mert hiába mondja, úgy is elfelejtem. Majd valahol a közelben megnézem, hogy mi lesz a továbbiakban. Meghalni mindenki megtud. Visszatérni már kevesebben, még, ha meg is adják nekik az esélyt.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Kedd Jún. 14, 2016 4:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Darius & Karina
What the fuck happened?

Megköszörülöm a torkom. Tudom, hogy elvörösödöm de aligha tehetek ellene valamit is. Én sem tudom mitől jöttem zavarba de reakciója nem segít a helyzeten, sőt, egyenesen olaj a tűzre. Válasz helyett inkább iszok még pár korty sört. Lassan érzem, hogy a józanság teljesen kicsúszik talpaim alól. Kell a kurázsi ahhoz, hogy az ember egyenesen a halál karjaiba sétáljon. Nem tudom miért rémít meg a dolog. Dariusnak igaza van. Egyszer minden ember meg fog halni. Mindenkinek meg vannak számlálva a napjai. Linda ideje nekem köszönhetően ma lejárt épp úgy, mint a nővéré is a kórházban. - Kösz! - lököm oda hálából az újabb felest és lehúzva sajátomat túrok tincseimbe. - Huh. - sóhajtok halkan ahogy megüti fejemet a pia. - Rohadt meleg van. - nyögök fel ahogy kibújtatok pár gombot az ingen ami alá még egy trikót is szereztem a kórházban így legalább anélkül tudok gombokat oldani, hogy vetkőznék. - Szar. - bólintok egyszerűen – Kurva szar.- toldom meg mondandómat mert az és rohadtul zavarba hoz vele. Gyűlölöm. Olyan, mintha valami gondolatolvasó lenne aki könnyedén turkál bennem és ejti ki az én gondolataimat és vágyaimat, saját ajkain. Amit egy kicsit meg is bámulok amikor magyaráz. Nem könnyű koncentrálni de azért figyelek mindenre amit mond. Ahogy közelebb hajolok, nem mozdul. Megint meglep. Le mertem volna fogadni, hogy visszalök a helyemre egy hetyke mozdulattal. - Verbéna? - kérdem és rögtön meg is emelem kezeim – Tudom mi az, mielőtt teljesen hülyének néznél. - teszem hozzá gyorsan. - Ez a vámpírok kriptonitja mi? Ez, meg ezek szerint a napfény. - Felsóhajtok. Mindez nem tűnik túl nagy árnak azért cserébe amit mond. Örökké élni és azt tenni, amit csak akar a világon. Nincs elszámolni valója senki felé. Nem kötik bárgyú morálok amelyek visszatartanák attól amit akar. Persze, mindig van egy nagyobb hal és ezt fontos észben tartani. Főleg ha az a hal egy kibaszott megalodon, mint például Darius. Elég egyetlen ujjával hozzád érnie, hogy ott pusztulj meg. - Mit kell tennem, hogy ne égjek szarrá a napon? Elvégre délután basztál ki az ablakon, gondolom van valamid ami megóv. Mi az és hogyan juthatok hozzá? - Majdnem minden alól van kiskapu. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Ha vámpírok léteznek akkor gondolom egy csomó más szar is. Bólintok, mint valami nyomorult bólogatós kutya. - Igen. Az feltűnt. - jegyzem meg értelemszerűen arra, hogy kurvára azt tesz amit akar. - Azt veszel el és azt ölsz le aki épp szórakoztat. Igen, feltűnt. - kurva melegem van és kényelmetlenül kezdek fészkelődni székemben. Igen az én döntésem. Én pedig döntöttem. A franc fog itt filozofálni valamin, amikor ennyire egy oldalra billen a mérleg. Igen, önző vagyok. Valahol van egy bátyám akit nem érdekelt élek-e vagy halok. Akkor meg is dögölhetek, hogy rendesen élhessek. Úgy ahogy akarok. - Nem vagyok híve a fájdalomnak. - csóválom meg a fejem – Szóval kitörhetnéd a nyakam, úgy igazán. - rántom meg a vállamat – Vagy tégy meg nekem annyit, hogy elkéred az úriember gyógyszereit. - intek fejemmel a fekete aktatáskás férfi felé aki már harmadjára csavarja le az üveg tetejét amióta itt vagyunk és még igen csak tele van a doboz. Gondolom azelőtt vette, hogy bejött a bárba. - Ne nézz így rám. Most várjak az utolsó pillanatig, hátha meggondolom magam? - dőlök hátra kényelmesen miután kibújok az ingből mert megsülök. Szédülni kezdek. Jó lenne összekaparnom magam annyira, hogy legalább tisztességesen dögöljek meg. Nem pedig a hányásomban fetrengve.

©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Kedd Jún. 14, 2016 11:47 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Karina & Darius

A szavait hallva csak felhorkantok és röhögve rázom meg a fejemet. – Nem, nem csak az. De ez itt a lényeg, nem? Csak gondolod…   gondolni meg sok mindent lehet. Újabb slukkot szívok, mielőtt elnyomnám a cigarettaszálat a hamutartóban, és már gyújtanék is rá egy újra. Vámpír vagyok, a dohány engem nem öl meg. – Szóval a nevedre nem emlékszel, de arra igen, hogy jól megdugtak egyszer, valamikor. – réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. Operából jött, szinte apáca ruhában, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy nem éppen mostanában volt utoljára férfival. – Veled is jól kibasztak. Bár… legalább a jó dolgokra emlékszel. – nevetek fel, miközben kifújom a dohányfüstöt. Nem mintha a nevével lenne bajom, de mitől olyan érdekes az? Na ugye. – Ez csak szex, ráérsz közben így is kivörösödni. – vigyorgok rá, mikor látom, hogy kapott egy kis színt a pofája. Soha nem értettem, minek emiatt zavarba jönni. Minden állat arra van programozva, hogy szaporodjon, az emberek szerencsések, nekik nem csak emiatt kell.
Vagy csak rohadtul szerencsés. – vonom meg a vállamat. Főleg az utolsónál, ott én sem tettem volna sokat arra, hogy fel kel még. Meg is lepett, mikor láttam, hogy életben van. Szerencsés, makacs, igazából tökmindegy, a lényegi részen mit sem változtat. Él. Legalábbis még. Ez több, mint, amit elmondhatott magáról, míg félig robot volt. – Na, egész gyorsan tanulsz. A végére még sikerül értelmet verni a fejedbe! >– ami nagy szó, tekintve, hogy ember. Ezekkel nem lehet mit kezdeni, egyfolytában csak a saját ábrándjaikat követik, mintha attól bármi is jobb lenne. Azt hiszik, ha van céljuk, azt el is érik majd. Hogy ettől jobbak, mert tartanak valahova. A halálba tartanak, mindenes egyes másodpercben, sehova máshova.
A kérdését hallva felé fordulok, de nem válaszolok egyből, hanem először még iszom egy kortyot. – Valaki, aki megkapta az első önismereti óráját. Szívesen! – mert ugye én voltam a tanár, ha én nem vagyok, ő most aligha tudná azt, hogy milyen szánalmas is tulajdonképpen. Nem csak ő, hanem az egész faja. Megálmodtak egy érzelmekkel teli világot, ami szart sem segít nekik, de így legalább van mire fogniuk a bajaikat. Elhagyták őket, meghalt az apjuk, az anyjuk… mintha ez kifogás lenne. Az önsajnálat undorító dolog, nem is viselem el. – Ki mondaná ki, ha nem én? Talán te? – nevettem ki a felvetésemet. – A fejedben vagyok. Szar, mi? – persze, hogy az, velem is történt már ilyen, én is voltam ember. Tudom milyen, mikor belemászik valaki a fejedbe. Lehet ellene védekezni, megtanultam. Csak négyszáz év tömény leszarom a világot kellett hozzá. Nem szólok közbe, amíg beszél hozzám, távolabb sem húzódom, csak beszívom, majd kifújom a füstöt. – Ja, de ahhoz egyenként kell velük beszélni. Plusz, verbéna mentes ember kell hozzá. – rühellem a verbénát, csak a baj van vele. Sokat ittam már az évek alatt, mondhatni kifejlődött bennem egyfajta immunitás rá. Szar, de elviselem. – Megölöd magad, vagy más öl meg, mindegy, a lényeg, hogy meghalj. Utána, kitudja mikor, felkelsz majd. – magyarázom, de szünetet iktatok be, egy újabb slukk erejéig. – Aztán, van egy napod, hogy valakinek a vérét vedd. Ha ez meg van, sikerült! – nem olyan bonyolult dolog ez, aki nem képes elvenni egyetlen egy életet, hogy ő örökké éljen, az meg sem érdemli ezt. – Ja, éhes leszel. Elégsz a napfénytől, nem mehetsz be egy házba, amíg be nem hívnak… de cserébe nem öregszel! – nem látom ennek árnyoldalát. Nem járok vendégségbe, hogy be kelljen hívni valahova, általában megigézem az embert és be is enged. A fény ellen pedig védve vagyok. – Nézz csak rám, négyszáz vagyok, és azt dugok meg, akit csak akarok. Azt teszek, amit csak akarok. – nem kell foglalkoznom törvénnyel, sem erkölccsel. De ez már csak miattam van, találkoztam én sokféle vámpírral az évek alatt. Van, aki törvényesen él, és erkölcsösen. Az ő farkuk valószínűleg lerohadt, mikor átváltoztak.  – Te tudod, mit akarsz. Csak halj meg, és öld meg az első ember, akit látsz. – nem nehéz, vámpírrá válni egyszerűbb, mint gyereket csinálni. És ha már itt tartunk, sokkal több értelme is van. – Vagy… maradj ilyen szerencsétlen és nyomorult. Biztos van, akinek ez bejön. Talán, előbb találkozol vele, minthogy megöljelek. – rántom meg a vállamat vidáman mosolyogva. – Szóval… végzel magaddal, vagy ezt is nekem kell megtennem? – pillantottam rá kíváncsian. Na persze, lehet nem vállalja ezt a fajta létet. Majd biztos szól. Talán ér is valamit, ha megtud győzni, hogy miért ne tegyem vele ugyanazt meg, mint Lindával. Megadom én az esélyt rá. Elvégre… ez Amerika!



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 13, 2016 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Darius & Karina
What the fuck happened?

Közelebb hajol. A képembe röhög. Felbasz. Nem megbasz mert az a jobbik eset lenne, csak felcseszi az agyamat a vigyorával amit le akarok kaparni lassan az arcáról, csak, hogy lássam, tud másik arcot is vágni. - Hááát... - húzom el a számat – Csak háromszor? Elég jó a fantáziám. - vigyorodok el most én, miközben újabb adag sör gurul le a torkomon. - Kezdem azt gondolni, hogy csak a dumád nagy. - csóválom meg a fejemet nyelvet öltve. Mondtam már sokkal durvábbat is és még itt ülök. Nem ezért fogja letépni a fejemet. Bár nála ki a franc tudja? Mindenesetre ajkamba harapva mérem végig látványosan, csak a biztonság kedvéért. - Van amit az ember nem felejt el. - köszörülöm meg a torkomat zavartan. Nem gondoltam volna, hogy pont ettől fogok zavarba jönni. Hiszen én kezdtem erről beszélni és most mégis érzem, hogy valamennyire elpirulok. Mint egy rossz iskoláslány komolyan. Darius pedig biztosan lesz akkora rohadék, hogy kiélvezze ezt.
Egyetértően bólintok. Nem, nem haltam meg. - Mit mondhatnék? Kibaszott makacs vagyok. - kortyolok nagyot a sörből és kapok be utána rögtön egy marék kekszet, hogy valamennyire egyensúlyozzam az egész napos csövön át való táplálást az esti zabálással a pia mellé. Pedig mennyivel jobban esne még vagy öt tequila. Biztos, hogy még oldottabban mulatnék. Most még épp csak a becsiccsentés határán egyensúlyozok és nem kell sok hozzá, hogy be is csípjek. Azért kell most zabálnom egy picit. Egy pohár víz sem esne rosszul de én már meg nem mozdulok újra. - Rá. - bólintok egyszerűen, mert most mi az istent tehetnék még? A legtöbb ember  hátránnyal indul hozzám képest. Ismerik önmagukat. Tudják milyenek, mire képesek, mik a vágyaik, mik a határaik, félelmeik. Én nem. A nő megölése, ösztönlénnyé redukált. Rádöbbentett arra, hogy nem kell moralizálni az elveim felett, főképp mert nem ismerem azokat. A kórházban akképp cselekedtem ahogyan illendő. Mi jót szült? Semmit. Akkor miért akarnám magamra erőltetni azokat az elveket amik csak kinyírnak a végén?
Int, hogy üljek közelebb. Megteszem. Hezitálás nélkül. Már nem akarok tudni mit és miért teszek. Nem is kell megigéznie, hogy kiskutyaként teljesítsem amit kér és ez meglehetősen baj. - Akkor én mi vagyok? - intek fejemmel a nő felé de tekintetem Dariusét figyeli. Ha engem nem érdekel és nincs bűntudatom a nő miatt de nem vagyok halott, akkor mi vagyok? Megpróbálom elhúzni a fejem ami annyit ér mint halottnak a csók. Ameddig nem ereszt addig a nőt figyelem. Élettelen tekintetét, reszkető ajkait, lassan elfehéredő arcát. Nehéz úgy válaszolni, hogy valaki közben satuban tartja az állkapcsod, ezért inkább kussban maradok egészen addig még el nem ereszt. Belekortyolok a sörömbe. - Nem kell minden gondolatom kimondanod. - morgom felé mert rohadtul nem tetszik, hogy kimond mindent amit gondolok... hogy nyitott könyvként olvas bennem. Zavar. Zavarba hoz vele és ez nem tetszik. - Jah szar ember vagyok. - töltök két adag rövidet és felé tolom az övét amikor Linda megemelkedik és távozik. - De amíg nem én sétálok, hogy parancsra várjam a halálomat, addig együtt tudok élni a gondolattal. - lököm poharam az övének majd le is húzom az újabb adagot. - Szóval hogy működik ez? - kérdem ezúttal magamtól hajolva bizalmasan közel. - Ha akarnád az egész bárnak megparancsolhatnád, hogy húzzanak el innen? - kíváncsi vagyok. Nem húzódok el. - Szóval tegyük fel. Nem akarok többé ilyen nyomorult lenni. Akkor mivan? Megölöm magam és puff kész a varázslat? Oké persze, értem, kurva éhes leszek és ölni fogok. Csak mert ha ennyi... - töltök újabbat és emelem meg sajátomat. - Akkor essünk túl rajta. - csapom le az üres poharat az asztalra és várok.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 13, 2016 6:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Karina & Darius

Na igen, ez jogos. De azt gondoltam az eddigi teljesítményed alapján, hogy ez a sörben ki is merül. Elismerésem, látod, mire vagy képes, ha egy kicsit megerőlteted magadat? – böktem kettőt a homlokra közepére vigyorogva. Azzal ott bent nem tudnak gondolkodni az emberek. Azért van, hogy használják, mégis, a legtöbbjük valamiért telibe leszarja. Mindenki azt mondja, hogy az érzések ilyen, meg olyan fontosak, de az érzések valójában csak… rossz kurvák. Használják őket, mert szükségük van rá, de amint jön egy jobb, lecserélik. Érezhetnek bármit, ha én megakarom őket ölni, magasból tesznek mindenre és csak életben akarnak maradni. Mintha takargatni kéne azt, hogy valójában állatok vagyunk. – Nem vitatkozom ezzel. – bólintok. Valóban elbaszta. És erre még azzal is rábaszott, hogy megkellett ölje azt a nőt. Aki mostanra minden bizonnyal halott, de ha mégsem, nos, soha többet nem lesz képes gépek nélkül élni. Azt már nevezhetjük egyfajta halálnak, nem? Akkor én őt tulajdonképpen a halálból hoztam vissza. – Ez kedves. A sültkrumpli meg a többi szar helyett pedig hoztál nekem egy embert. Nagy fordulat az eddigiek után. – eddig mindenkit megakart menteni, a hőst játszotta, aki végül rájött arra, hogy rohadtul nem ér semmit az, amit csinál. Hősök… lószart nem érnek. Egy rossz vicc az egész, amivel az átlagembert csak még hülyébbé teszik. – Már nem emlékszem. – vonom meg a vállamat hanyagul. Honnan a rákból kéne emlékezzek arra, hogy milyen arcot vágott? – De biztos valami hasonlóan a hülyét. – mindenki a hülye pofát vág, mikor megtörténik ez. Ez a legjobb ebben. Nincs semmi ellenkezés, csak teszik, amit kértem. Az emberiakarat erő itt körülbelül meg is döglött. Félfüllel figyelek oda arra, amit mond, miközben a sörömet iszom, csak akkor nézek fel rá, mikor szóbajön az ágy. Először kissé értetlenül nézek rá, de aztán az előtte lévő üres pohárra nézek és elvigyorodok. – Pont háromszor olyan jó, mint hiszed. – dőltem előre, aztán nevetve pillantottam rá. – Te még csak nem is emlékszel milyen az, mikor megdugnak, mi? – a nevét sem tudja, ezt honnan tudná? Ezt a szopást, mintha szűz lenne, csak ez még szarabb. Az annyira nem lep meg, hogy kíván engem. Ezzel sokan vannak még így. – Te nem haltál meg. – csóválom meg a fejemet, de aztán még hozzáteszem. – De a többi stimmel. Amíg ember vagy, ennyi is maradsz. Hősök pedig nem léteznek, erre már valószínűleg rájöttél. – elvégre ő is megölte azt a nőt, igaz? Ugyan már, hány ember van, aki meghalna valaki másért? Főleg olyanért, akit nem is ismer? Néhány… de azok fogyatékosok, nem venném őket komoly ellenérvnek. Meghalni valaki másért… egyenlő azzal, hogy elárulod saját magad. A kérdését hallva felnevetek, és intek, hogy üljön közelebb. – A halott ember. – válaszolok aztán végül a kérdésére. Az vagyok, technikailag meghaltam. – Ki ő neked, hogy sajnáld? – kérdeztem aztán végül tőle kíváncsian. – Ki ő neked, hogy sajnáljon, ha te lennél ott? – senkije, nem ismeri, a nevét is éppen csak tudja. Miért kéne egy ilyen embert sajnálni. – Sőt, te utálod őt. Nézz csak rá! – nyúltam az álla alá és Linda felé fordítottam a fejét. – Milyen szánalmas, gyenge… minden, ami te is vagy. Ezt pedig utálod. Szenvedni más miatt. Ha miattad szenvednek, erősebbnek érzed magad. – elengedem az arcát, és a söröm után nyúlok. – Mind elvagytok baszva. – vonom meg a vállamat, majd kiveszek egy köteg szalvétát a tartóból és Linda kezére nyomom. – Menj a mosdóba, zárd magadra az ajtót. Nem tart már sokáig. – mosolyogtam rá, ő pedig megtette, amit kértem. Felállt, és elindult a mosdó felé. – Embernek lenni a legfaszább dolog a világon még mindig, mi? – mosolyogtam rá, előre tudva a válaszát. Bár, talán meglep majd. De az csak azt jelenti, hogy segghülye.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 11:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Darius & Karina
What the fuck happened?

Bólintok. Naná, hogy sör. Azzal aligha lehet mellé lőni. A tequilat már értelemszerűen kevesebbek szeretik vagy bírják. Koccintásra emelem a poharam. Linda is. Darius is bár picivel később, mint aki nem tudja hova kell raknia ami történik. Persze végül felröhög. - Te mondtad, hogy lepjelek meg. - mondom miután lehúzom az első felest. Aztán végignézem, ahogy felé fordul, a tekintetébe mélyed és megparancsolja, hogy hallgasson. Linda pedig megteszi. Nem félelemből. Nem kedvtelésből hanem kényszerből. Épp úgy, mint ahogy a nővérrel tette. Engem ez meg lebilincsel. - Igen? - kérdem a második feles lehúzása előtt – Először is mert az előzőt elbasztam. Másodszor meg mert jó társaságot akarok és senki nem az éhesen. - rántom meg a vállamat hanyagul, miközben kitöltöm a harmadik adagot is. Most érzem először, hogy marha éhes vagyok. Ahogy ebbe belegondolok már emelkednék is fel, hogy szerezzek valami sült krumplit vagy akármit amit ez a hely adni tud de megállít mozdulatomban az, amit Darius tesz. Nem próbálja rejtegetni amit tesz és senkinek még csak fel sem tűnik ami történik. - Én is ilyen képet vágtam? - kérdem mert Linda tekintetében semmit nem látni a világon. Semmi lángot, ami életben tartaná odabent vagy haragot irántam. Semmit az ég világon. Megcsóválom a fejemet. - Mondtam már. Nem akartam hős lenni. Persze, nem akartam, hogy meghaljon de...- kitárom a karom. - Fogalmam sincs. - Most minek tagadjam a nyilvánvalót? - Gondolom a hősök most a morális bűntudatukkal játszanának otthon és nem pedig arra gondolnának, milyen lehet az ágyban az aki háromszor akart véget vetni az életüknek. - Lehet mégsem vagyok olyan nő aki bírja a piát. Ki tudhatja? - Ő én is lehetnék. - felelem végül komolyabban ahogy elhajolok a cigifüst elől. - Sőt. Én vagyok. Gyenge. Szánalmas. Az ég világon semmit nem tehet az ellen, hogy ne haljon ma meg. - az ötödik löket. - Meg különben is. Ha annyira hősködni akartam volna, akkor hagyom, hogy megöljön. - jöhet a sör. Linda karja reszketni kezd. Megemelkedem. A pulthoz sétálok. Nincs krumpli de nagyon más sem. Hurrá. Legalább van keksz a kávéhoz szóval veszek egy zacskónyit és visszatérve neki is állok befalni. Linda arca falfehérré válik. - Milyen elcseszett ember nem érez bűntudatot ezt látva? - kérdezem véletlenül hangosan s közben lassan rájövök miért tettem. Erősnek érzem magam tőle. Erősebbnek, mint ő. S én ezt akarom. Olyanná válni, mint Darius. Felpillantok rá. Nem tudom mióta bámul. Azt sem, hogy ez most jó vagy nem. Nem akarom megint elcseszni. Főleg azért nem mert nincs kedvem megint megölni valakit.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 10:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Eve & Seth
két tolvaj, egy helyen

 Azta…   bólogatok mosolyogva a szavaira.   … neked aztán tényleg nem itt lenne a helyed. – mosolygok rá. Nem, egyáltalán nem. Nem olyan, mint én. Nem olyan, mint, aki semmi nélkül nő fel. Meglátszik, és mikor beszél, még inkább érződik. Nem tudom, hogy miért döntött úgy, hogy kilép a komfortos világból a… hideg, kegyetlen valóságba, de elég éles kontraszt ő, meg ez az egész, amit csinál. A szavait hallva viszont kicsit furán érzem magam. Nem tudom, mit kéne mondjak. Sajnálom? Nem, nem ismerem őt, és az apját már csak azért rühellem, mert van pénze. Ez van, miért ne kéne utálnom azt, akihez hasonlók tönkreteszik a hozzám hasonlóakat? – Öhm… lehet, jól jártál vele. Nem lettél hozzá hasonló sznob köcsög. – kicsit későn kapcsolok, hogy ez akár sértő is lehet, de… nem, nem teszem végül hozzá azt, hogy bocsánat. Az apja biztosan sznob köcsög, erről nem én tehetek. – Az én apám sem egy főnyeremény. Én már hetente se látom. – vonom meg a vállamat. Nem mintha rálennék szorulva, nem vagyok már gyerek. Ritkán engednek be a börtönbe meglátogatni őt, ráadásul az intézet miatt még kevesebb szabadidőm van, mármint olyan, amiről ők is tudnak. Most is bent kéne lennem, de hülye az, aki el is hiszi, hogy majd ott rohadok ilyenkor.
Csak bólintottam. Igen, sok a seggfej. Örültem, hogy nem vette magára, nem szeretek magyarázkodni, nem is vagyok jó benne, és nem is tudok. A bocsánatkérés sem az erősségem, nem is szoktam, elvégre… tolvaj vagyok, hülyén is venné ki magát, nem? Én úgy nőtem fel, hogy a legtöbb embernek nem volt egy kedves szava se hozzám. Ezt átvettem én is, időnként előjön.
 Ennyit megérdemeltem. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem volt lelkiismeret furdalásom, mert kizsebeltem. Ez van, legközelebb majd jobban figyel. Vedd el, amit akarsz, és ne engedd, hogy hülyét csináljanak belőled. – Akármekkora szarban is vagy, szerencséd még lehet attól. – az független mindentől. Apám mindig mondogatta, hogy ő a szerencse istenében hisz. Mintha tudná, hogy miről beszél. Mindig papolt arról, hogy a szerencse igazságos, mert nincsenek előítéletei, jön, ha megérdemled, és cserbenhagy, ha nem. Persze, mikor nem jött, akkor ezt elfelejtette és inkább hozzávágott mindent a falhoz, ami a kezébe akadt.
A szavai váratlanul érnek, nem számítottam arra, hogy ilyet mond. Egyből a zsebem felé nyúlok, és az még inkább meglep, hogy nálam van még, amit elvettem tőle. – Most simán vissza veheted volna. – mosolygok rá végül. Na igen, most nem figyeltem, szerencsém volt, kis híján végül belőlem csináltak hülyét. – Kösz, amúgy. – azért az arcomra van az is írva, hogyha ismerne, aligha gondolná így. Nem értem el semmit az életben, azon kívül, hogy lyukat fúrok majdnem bárki zsebébe. Nem voltak kitörési lehetőségeim, és igazság szerint én sem törtem magam miattuk.
 Ez minden nyelven azt jelenti, hogy menő! – vigyorogtam rá, mikor a parkettre éltem. Szerettem táncolni, egész jó is voltam benne, a hivatalosabb dolgokat soha nem tudtam, minden tudásom a tévéből van, bálokat még csak filmekben láttam. Nem igazán hallgattam rá, nyitva maradt a szám, mikor táncolni kezdett, és mosolyogva mentem bele a dologba. Közel maradtam hozzá, hülye volnék mást tenni, és nem kellett látnom magam kívülről, hogy tudjam: jobban mutatunk, mint itt bárki más a parketten. Megfogtam a kezét és megpörgettem, mielőtt újra közelebb húztam volna magamhoz. Élveztem a helyzetet, ez meg is látszott rajtam. – Oké, annyira azért nem vagy rossz. – húztam széles mosolyra a számat, mikor lassabb lett a tempó, és esélyt adott, hogy beszéljek is.



||music:lady is a tramp||   ugyan már  Smile   || ®

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
Seven devils all around you
Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
Humor :
piece of shit の



A poszt írója Darius Alpert
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 9:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Karina & Darius

Ingyen pia. Ennyi. Ráadásul mi a szart csináljak? Philiphez nem mehetek, mert minden bizonnyal még mindig azzal a picsával van. Nem értem, miért ilyen lassú a felfogása? Oké, nem halt, meg, rohadtul örül, de szerintem ennyi idő alatt már igazán ki lehetett volna ezt élvezni. Na persze, még ott van a két kölyök… régebben ezeket megölte, nem nevelte. Most pedig úgy viselkedik, mint valami bébiszitter. Ráadásul a szarabbik fajtából, ha nem akarja, hogy retardáltak legyenek, el kéne tüntetnie azt a nőt a közelükből. Ezzel még nekem is jót tenne, nem kéne az önelégült pofáját látnom.
Értetlenül nézem, mikor megpillantom, hogy egy nővel kezd el beszélgetni. Mi az isten baja van? Egyrészt, sejthetné, hogy nem bírom, ha megvárakoztatnak, másrészt meg minek áll le beszélgetni mindenféle senkiházival? Aztán azt még értetlenebbül nézem, mikor magával hozza. Ez van, a vérem úgy látszik nem gyógyítja a hülyeséget. Valami nagyon nagy gond lehet vele. – Sör…  mondom, mikor az asztalra kerül végre a piám, és egyből a számhoz is emelem azt, miközben a másik kezemmel használatba veszem a hamutálat. Vehetne innen párat a kórház. – A régi klasszikus. – régen sokkal többet ittam, mint manapság. Akkoriban nem volt ekkora választék, és akkoriban jóval keményebbnek kellett lenni, hogy elviseld. Most már mindenféle higított szarral szúrják ki az ember szemét, meg napernyőket tesznek az italba. Mi a fasznak? Az alkohol már önmagában nem elég? Először csak értetlenül nézek Karinára, mikor bemutatja a nőt, aztán végül átnézek erre a Lindára és egy hanyag mosollyal köszöntöm őt, majd mikor megemlíti Karina a ”vacsora” szót, csak elröhögöm magamat. Kicsit késve emelem meg a poharamat a koccintáshoz, majd miután lehúztam, Lindára nézek. – Úgy tűnik, ma születésnapod van,  Linda! – vigyorgok rá, mielőtt szívnék még egy slukkot. – De most egy kicsit kussolj el, rendben? – nézek a szemébe, mire ő bólint. Remek. Ha jobban belegondolok, igazából meg sem szólalt. Nem baj, így biztos, hogy nem is fog. – Mielőtt megölöm…   kezdek bele, és közben kortyolok a sörömből.  … érdekelne, hogy mi a rákért dobod csak így ide. – nem olyan régen még egy kibaszott hősnek képzelte magát, aki megakart védeni mindenkit. Ennyire hatásosan ráébresztettem volna arra, hogy lószart sem ér? – Láttam már szebbet. – mondtam, ahogy megpaskoltam Linda arcát, amit ő mozdulatlanul tűrt. – De rondábbat is. – közben feltettem a nő kezét az asztalra, majd a csuklójába haraptam, és gyorsan kiittam a maradék sörömet, majd a vérző kezét a pohár felé tartottam. – Tartsd a kezed így, amíg bírod! – újabb bólintás, üres tekintet. Imádom ezt. Az emberek tényleg olyanok, mint a kutyák. – Hova lett a hős? – nézek aztán kíváncsian vigyorogva Karinára. Hova lett belőle a hős, akinek hitte magát? – Elég rövid életű volt. – mosolygok rá, és lusta vagyok elfordulni, szóval az arcába fújom a füstöt. Azt hittem, hogy sokkal tovább fog majd megragadni abban a szar emberi felfogásban.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
fire meet gasoline
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
busy with being a predator
Humor :
sarcastic



A poszt írója Karina Daalman
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 1:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Darius & Karina
What the fuck happened?

Az, hogy meglep az enyhe kifejezés. Mi a francért tart velem? Egy csípős visszautasítást feltételeztem a részéről, valami szarkasztikus fenhangú választ, hogy miért nem tart velem. Valami olyat, hogy nem képzelem, hogy halhatatlan idejéből egy ilyen szánalmas emberre pazarol. Erre csak belép mögöttem, nem kis nyomást helyezve rám. Lepjem meg. Remek. Mekkora idióta vagyok néha. Megcsóválom a fejem, ahogy a pulthoz lépek. Érzem a tolakodást és azt is, hogy a faszi besorolna elém. Tudom, milyen nő vagyok. Olyan, aki nem engedi ezt így finoman találkozik könyököm a bordáival mire azért viszavesz az arcából. Bájosan elmosolyodom, megköszönöm, hogy visszahúz a helyére a sorban majd várok kb egy 20 másodpercig. - Két sör és az az üveg tequila. - Dobom a srác elé a százast és nem várom meg, hogy visszaadjon. Aztán egy nő akar fellökni. Most mondjam, hogy bassza meg amikor rám fröccsen a sörből? Dehogy. Helyette elmosolyodom. - Semmi gond. Neki kell megmagyaráznod. - intek a közben helyet foglalt férfi felé. - Nyugi nem harap. S igen, tényleg olyan rohadt helyes. - kacsintok a csajra akinek látom, hogy tetszik a vámpír. Aljas gondolat fogan meg bennem. - Gyere, bemutatlak. - Inkább. Visszaérek, levágom elé a sört és ketténk közé a tequilát. - Meglepetés. - ültetem le a nőt a férfi mellé. - Darius, ő itt Linda. Linda, Darius. - nem vigyorgok mikor belekortyolok a sörbe és akkor sem amikor a kissrác kiért a három felespohárral. Kérdezi, hogy kérünk e citromot és sót a rövdhez. Nemet intek a fejemmel és kitöltöm az első három adagot. - A vacsorára. - emelem poharam a magasba és a koccintás után már le is húzom, hogy aztán újra töltsek. Linda tiltakozna de nem engedem. - Linda. El sem tudod képzelni milyen napom volt. Muszáj. - intek fejemmel a feles felé és végül beadja a derekát. Közben Dariust bámulom. Annyira ösztönös volt számomra, hogy a nőt hozzam Dariusnak, mint italt és annyira ösztönös bennem a vágy, hogy lássam, hogy fel sem tűnik, hogy szemernyi bűntudatom sincs. Nem hiszem, hogy Darius kinyírná az egész bárt. Csak van annyi esze, hogy ne tegye. Viszont az senkinek nem fog feltűnni ha a vérét veszi a nőnek. Nem? Újabb feles csúszik le a torkomon... és még egy. Az ötödik után térek csak vissza a sörömhöz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 11:36 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
Az elmélkedéseket szerettem megtartani azoknak, akik úgy gondolták, hogy ha ezt tanulják az egyetemen, rögtön az élet szakértői lesznek. Csak mert bemagoltak pár statisztikát szegényekről, gazdagokról, munkanélküliekről és árvákról. De egy ilyen statisztikát még én is bármikor összeírok, talán még több valóság is lenne benne. És nem tudtam nem kihallani a hangjából azt az érzést, amit minden tolvaj próbál mélyen eltemetni, nehogy más lássa rajta, vagy hallja a hangján. Lehetünk így is boldogok. Megtalálhatjuk a számításainkat, de sokkal hosszabb út vezet el odáig, mint ha mondjuk lenne miből nekiindulni. - Ez az élet valódi kalandja. Néha rossz, néha jó... de mindig tartasz valahová. Még ha csak oda is, hogy megéld a holnapi napot - vontam egyet a vállamon. Hány gazdag ember tudta elmondani magáról, hogy minden nap célokkal volt teli? Az esetek többségében feleslegesen szórták a pénzt. Bár tény, hogy amíg ezen az oldalon állunk, a másik tűnik szépnek. Csak... én már álltam ott is, és egy kicsit sem élveztem. - Te sokat tanulhattál az apádtól. Teljesen mindegy, hogy mit. Én csak hétvégén láttam az enyémet - vallottam be kicsit visszafogott hangon. Midannyian hibáztattuk valamiért a szüleinket, valamit mindegyikük rosszul csinált, de abba általában nem gondoltunk bele, hogy van, akinek rosszabb sors adatott meg.
Kicsit elhúztam a szám, de nem volt benne megbántottság. Korábban kellett felkelnie ahhoz, hogy a lelkembe tudjon gyalogolni, habár tény, én erősebben próbálkoztam ezt illetően. Talán mégis volt bennem némi bántottság, mert a pénzem még mindig nála volt. De célszerű lenne túllépni rajta. - Hát, a tanulság az, hogy a világ tele van seggfejekkel - vontam egyet a vállamon, ekkor már mosolyogva.
- De a szerencsét nehezebb megtartani. Kivéve neked. Neked ma már egyszer volt szerencséd. Vagy csak én tudok egyről - mondtam pimaszul. Hát igen, ki tudja, hány embert zsebelt ki rajtam kívül. És ha már legalább két-három olyan emberrel volt dolga, mint én, hát egész jól keresett. Igaz, nem mindig voltak ilyen jó napok. Akadt, mikor semmi nem jött össze. És ha választani kell pár flancos dollár veszni hagyása és a börtön között, akkor inkább megvárom a következő alkalmat, de nem megyek tolvajlásért sehová, ahol rácsok vannak.
Körbenéztem, miután megjegyzést tett arra, hogy minek érzi magát itt. Eleinte én is így gondoltam, aztán rájöttem, hogy van ennél jobb megközelítése a dolognak. Élvezni kell, és akkor senki nem veszi észre rajtad, hogy honnan jöttél. - Valószínűleg többet érsz, mint bárki más, aki itt költi el a pénzét - mondtam aztán, néhány másodperc csend után. Bár nehéz volt ezt ténylegesen elhinni ilyen rövid ismeretség után, de a szememben mindig az ért többet, aki nem adta fel, küzdött tovább, és eljutott valahová. Még ha nem is túl messzire.
De nem is volt túl sok idő a komolyság tengerén evickélni, rögtön élt a lehetőséggel. Nevetve figyeltem, ahogy a parkett felé indult. - Túl sok videóklippet láttál, vagy olyan helyekre jársz, ahol ez még menő? - kérdeztem szemtelenül, mindenféle bántás nélkül. Talán ez az, ami soha nem fog kimenni a divatból, de heccelésre még mindig alkalmas. Megállt, én pedig követtem. Szerettem a pörgősebb darabokat, az ilyen helyeken a legrosszabb fordulat volt, ha benyomtak egy lassú számot, elvégre nem keringőzni másztam el idáig. - Csak ne felejtsd el becsukni a szád - álltam meg előtte pár centire, majd megfordultam, hátat fordítva neki, így dörgölőzve hozzá - eléggé szemtelenül, majd elvigyorodva léptem el onnét pár másodperc múlva, hogy visszaforduljak felé, és táncolni kezdjek, mint a körülöttünk állók. Nem voltam egy nagy táncbajnok, általában akkor kezdtem neki, mikor már némileg több tömény is lecsúszott a torkomon, egy üvegnyi sör kevés eltörpült ezek mellett.

bocsi a késésért 27©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Kedd Május 03, 2016 6:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next





Eve & Seth
két tolvaj, egy helyen

Jó tudni, nyugodtabban alszom majd ma el. –nem gondoltam ezt komolyan persze, de nem hinném, hogy ez meglepné őt. Egyszerűen csak… mindenki gondoskodjon magáról, igaz? Nekem is ezt kell csinálnom, neki is, a szánalomból pedig semmit nem nyerünk, szóval mi értelme? Aludtam már el én is üres gyomorral és nulla pénzzel, nem valami kellemes, de ezt is ki kell bírni. – Hát ez az. Még a születés sem igazságos. Miért nem születhet mindenki jómódúnak? Ezért szar a jó embernek, esélye sincsen, hogy elérjen valamit. – nem tartom magamat túl jó embernek. Nem arról van szó, hogy ne szeretném magam. Tudom milyen vagyok, ismerem a korlátaimat is, de soha egy pillanatra sem fordult még meg a fejemben az, hogy milyen jó lennék. Elveszem másoktól azt, amire talán szükségük van, mert ebben jó vagyok. Mehetnék gyárba is melózni, de utálom azt, kevésnek érzem magam miatta, viszont mikor mások zsebeiben kutatok, az egy… nagyon jó érzés. Jobbnak érzem magamat, mint ők. – Ez most nagyon fájt. – csóváltam meg a fejemet vigyorogva. – Vannak ügyes seggfejek is, őket nehezebb kifosztani. De vannak óvatlan seggfejek is. Őket könnyebb, ráadásul… még a másik lelkét is megtapossák. – nem szántam ezt komoly sértésnek, inkább csak dobálóztam vele. Való igaz, tudtam seggfej lenni, de biztos vagyok benne, hogy tőle sem áll ez egészen távol. Minden ember egy rohadék, csak van, akivel szót is tudsz érteni, őket hívod jobb esetben barátnak. Apám nagyon magyarázta ezt, fura, hogy egy barátja nem volt soha.
Hozzászoktam, nem te vagy az első. – rántottam meg a vállamat mosolyogva. Sokan hajlamosak lenézni, ezt nagyon utálom, de mostanra megszoktam. Ahonnét jövök, ahol most vagyok…valószínűleg én sem gondolnám magamat valami fontos embernek. Nem vagyok az, de mégis hozzám kerül mások pénze úgy, hogy nem dolgozok annyit érte, mint ők. Emiatt élvezem ezt az egészet. Erre tanítottak, ebben nőttem fel, apámhoz hasonlóan én sem rajongok a munkáért.
A szerencsét szeretem. Nincsenek előítéletei. – apám mindig azt mondta, hogy a szerencse az egyetlen dolog, ami nem ítél el, amiben bízhatok, de inkább könyörögjek érte. – Aki a pénze miatt az, ami, annak amúgy sincsen oka rá. - vontam meg a vállamat, és nem leplezett undorral néztem végig a férfin. A pénz szar dolog, de jó, ha van, tartja a mondás. A pénz miatt az emberek szinte bármire képesek, lealacsonyodnak az állatok szintjére is akár, ha attól egy kicsit jobban ki lesz tömve a pénztárcájuk.
Miért, hogy kéne éreznem magam? Főleg…egy ilyen helyen. – pillantottam körbe a bárban, amiről sütött, hogy nem az én fajtámnak van fenntartva. Sokszor megkaptam már, hogy egy senki vagyok, és… végül is, lássuk be, nem sok mindenem van. Sőt, semmim. – Részvétem. Szar, ha nincs az, aki… gondoskodik rólunk. – anyám lelépett elég korán, alig ismertem őt, apám pedig bár nem volt rossz szülő, nem is volt jó, de volt, és ezzel már többet csinált, mint anyám. Most viszont ő sincsen. – Érdekes, bár nem tudom mire gondolsz, soha nem éltem köztük. – rántottam meg a vállamat. Persze, azért úgy, ahogy, de eltudtam képzelni, hogy miről is beszél, de… inkább nem akartam. Nekem az a világ mindig is elérhetetlen volt, és soha nem is hiányzott. Nem gazdag akarok lenni, csak… számítani. Ezt egy kurva palota nélkül is lehet. – Csakhogy tudd, az utca Michael Jackson-ja vagyok. – mondtam mosolyogva, ahogy felálltam és elindultam a táncparkett felé, majd az utolsó két-három lépést egy régi klasszikust idézve moonwalk-kal tettem meg, és mosolyogva tártam szét a karomat a parkettre érve. – Na, gyerünk, hadd folyjon a nyálam! – vigyorodtam el, várva, hogy most mit fog csinálni.



||music:lady is a tramp||   27   || ®

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 28, 2016 9:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
- Hát, ha valamiben biztos lehetsz, az az, hogy megoldom - vontam egyet a vállamon alig észrevehetően. Nem is volt pánik a hangomban, nem éreztem esélyét annak, hogy éjszaka esetleg rémálmok fognak gyötörni. Kifosztott. Ma ő volt a jobb. Ennyi az egész. Holnap talán fordul a kocka, és rájön, hogy nem mindig az nevet, aki sokat mosolyog. Vagy holnap után... esetleg jövő szeptemberben. Bár tény, hogy ahogy hallgattam a szavakat, a bennük rejlő érzéseket, amelyek nyilván nem szándékosan kerültek oda, de... mi, emberek nem tudtunk mindig jeges tárgyilagossággal kommunikálni. Így hallottam ki a hangjából azt, hogy míg én már képes lennék megoldani a saját bajaimat, neki szüksége van minden egyes prédától elcsórt nyereségére. Az egészséges bosszúvágy ettől még ott lobogott a gyomromban, a méltó büntetés pedig előbb vagy utóbb, de megfogan majd a fejemben, csak ki kellett várnom. De jobb, ha ő nem várja meg. - Mert nem is az. Bár szívesen meghallgatom, szerinted milyen igazságok léteznek az életben, mert azt hiszem, elég rövid a lista - vigyorodtam el szemtelenül. Nem volt ebben semmi mulatságos, én is az ilyen igazságtalanságok miatt kerültem utcára, és nem azért, mert ahhoz szottyant kedvem, hogy egy koszos utcán töltsek pár éjszakát. Bár a folytatásban elhangzottak után az ajkaim némileg lekonyultak, és felvontam a szemöldököm. - Hm. Szóval seggfejtől elvenni nem bűn. Ezek szerint téged is gyakran fosztanak ki? - kérdeztem kíváncsian. Érezhette a hangomban a pimaszkodást, bár sok bántó szándék nem volt bennem. Volt annyi esze neki is, hogy ne vegye fel az ilyesmit, én sem tettem. Több volt a rájátszás ebben a lekonyultságban, mint a valóság, de szórakoztató volt látni az arcát.
Ártatlan mosoly húzódott az arcomra. Talán nem volt szép tőlem, hogy burkoltan sötétnek neveztem, és holmi árnyékhoz hasonlítottam, de csak kicsúszott. Ez olyan reflexszerű megnyilvánulás volt. - Bocsi - rántottam meg a vállamat. Egyelőre azt tusdtam be haladásnak, hogy a szüleim kényes picsa nevelését végre kinőttem. Persze tudtam róla, hogy néhány mozdulatom még tökéletesen visszatükrözi azt, hogy honnan is jöttem, de próbáltam róla nem tudomást venni. Azt sem szerettem, ha megjegyezték, hogy milyen úrikisasszony pottyant az égből a csövesek és balfaszok világába.   
Mikor már nálam volt az a bizonyos tárca, kifújtam magam. Elég meleg volt a helyiségben, és inkább az tehetett róla, semmint az, hogy féltem volna a lebukástól. Seth-nek igaza volt, ennek a pasinak is inkább az volt a lényeg, hogy egy nő hozzáérjen, az már lényegtelen, hogy valamit ki is vesz a zsebéből. - Tudod, már abból megélnél egy hétig, ha csak a tárcáját eladod - néztem le a padlóra, ahová az előbb leejtettem az említett kiegészítőt, persze a pénz nélkül, majd belekortyoltam a kapott sörbe. - A gazdagok sem lehetnek mindenben szerencsések - jegyeztem meg reakcióként, mikor elmondta a véleményét a férfiról, és arról, hogy valószínűleg csak pénzért fekszenek le vele. - Jó példája annak, hogy pénzzel nem tud magának új arcot venni. Fogadni mernék, hogy amúgy sem sok oka van férfinak érezni magát - kuncogtam fel halkan, majd a kérdés hallatán abba is hagytam. Nehéz ilyesmiről annak beszélni, aki nem ugyanonnan indult... bár nagyjából ugyanilyen lenne az, ha ő kezdené el ecsetelni, mi mindenen ment keresztül.
- Mert úgy érzed, hogy te alacsonyan vagy? - kérdeztem aztán, kérdéssel reagálva az övére. Ezzel is kis kitérőt adtam magamnak. - Szegénynek lenni nem szégyen. Annak idején, mikor még az anyám élt, és ő gondoskodott a nevelésemről, azt hittem, hogy ciki lenne ez az... ez az egész - sóhajtottam fel. - De már inkább élném le az életem így, lealacsonyodva, minthogy visszatérjek abba a mocskos világba, amit a gazdagok annyira szeretnek - ráztam meg a fejem, majd ismét megkerestem a tekintetét. - De elsősorban te sem önmagadért csinálod... ugye? - kérdeztem kíváncsian. Nem ismertem, és nagy eséllyel ha ennek az estének vége, többé nem is látom újra. Nem akartam faggatózni, inkább elfordítottam a fejem, jelezve, hogy ha nem akar, ne is figyeljen rám. - Van kedved rázni egyet? - böktem aztán a szabad parkett felé.  

40©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 05, 2016 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Eve & Seth
egy sem jut az eszembe
Oh, én utálom a gazdagokat. Egész életemben az olyan arrogáns pöcsök miatt szívtam, mint ők. Úgy néztek rám, mint egy darab húsra. Főleg, míg iskolába jártam. Nem voltam soha jó tanuló, másban viszont nagyon is jeleskedtem. Azok a barmok viszont… mikor elmentek mellettem a folyosón... a szánakozó, lesajnáló tekintetük… végül ezért nem érettségiztem le. Elég csúnyán összeakaszkodtam velük, mikor leszólta, tört pár csont,nekem is, de szerencsére nekik több. Ezek után pedig már csak idő kérdése volt az, hogy egy javítóban fogok  végül kikötni. Csak azt nem hittem volna, hogy ezért. Azóta egyedül csinál mindent, úgy nincs ki elcsessze a dolgokat.
Én is utálom a pénzt. De azt még jobban, ha nincs. – rántom meg a vállamat mosolyogva. – Biztos vagyok benne, hogy valahogy meg fogod tudni oldani. – nem hinném, hogy olyan elképesztően esetlen lenne, hogy ne tudna valamit csinálni magával. Az ő mai bevétele az én holnapomat pont fedezi. Bár, nagy kiadásaim nincsenek, apám adósságát törlesztem, ahogy tudom. Muszáj, mert, ha nem fizet, előbb őt nyírják ki a börtönben, aztán fogom csak én jönni. Egyetlen dolog van, amit öröklök az apámtól: a rohadt adóssága. – Elvesznek mindent. Akiknek van, azoknak  még több kell, és azoktól veszik el, akiknek semmijük sincs. Én nevezném a… szerintük legális munkát túl igazságosnak. – apám soha nem dolgozott tisztességesen, talán csak fiatalon. Én néha lejártam építkezésekre egy kis pénzt keresni, de a vezető ennek a felét elvette a ”cég” javára, a maradék felét pedig azért, mert szerinte túl lassan dolgoztam. Vagy sokat hibáztam. Valami ürügy mindig volt. Ilyenek vagyunk. Elvesszük a másiktól azt, amire szükségünk van. – Néha nem az számít, hogy mit veszel el, hanem azt, hogy kitől. Én azt hallotta, hogy seggfejtől lopni nem bűn. – apám mondta mindig ezt. Nem mintha ez kellett volna, hogy tiszta maradjon a lelkiismerete, mert az neki soha nem volt. – De vedd magadra! Nem tudom, hogy az vagy-e. – mosolyodtam el. Nem ismerem. Könnyen lehet, hogy igazából egy dilis liba, csak éppen az egyik jól betanult szerepét játssza. Persze, ez is csak ötven százalék. Ennél biztosabb semmi sem lehet az életben.
A dicsérő szavakra elégedett mosoly ült ki az arcomra a következő szavai hallatán viszont csak a szemeimet forgattam és a fejemet ráztam. – Hát ez csúnya volt! Ha nem lennék úriember… csóváltam meg a fejemet vigyorogva. Nem vagyok az. Soha nem is áltattam magamat az ellenkezőjével. Nem kell annak lenni, hogy jól érezd magad, ráadásul… nem is értékelik igazán. Vigyorogva figyeltem, ahogy elindult a fickó felé. A zene, a tánc, és a valószínűleg jó pár pohár elfogyasztott alkohol a fickót nem tette lehetetlen célponttá. Abban viszont biztos voltam, hogy a csávónak inkább volt szaga, mint illata.
Hm. – húztam el a számat a kérdését hallva, a fickót figyelve. – Nem hinném, hogy olyan túl sok. A ruhái… és nem tudom láttad-e az arcát, mikor hozzácsapódtál, de szerintem élete legjobb két percét kölcsönözted neki. – nevettem fel halkan. Ez a fickó kitartott lehet, vagy benne ragadt valami szörnyen szar kapcsolatba, különben nem örülne ennyire más nőknek. Nem tudtam sajnálni őt. Ez valahogy alapjáraton hiányzott belőlem. Engem se sajnáltak, nekem miért kéne másokat? – Te aztán nagylelkű tolvaj vagy. – dicsértem, megemelve a sörösüvegemet felé, mikor kézhez kaptam. – Vagy csak inkább kártyás, mint kézpénzes. – találgattam a vállamat vonogatva. Nem mindenki szereti, ha sok kp van nála, pedig elméletben ez jelentené azt, hogy ők milyen rohadtul gazdagok, nem? – Gerinctelen egy alak lehet. A felesége biztos valami bányarém, de lemerem fogadni, hogy ki van tömve. Szar lehet, hogy szerencsétlennek fizetnie kell a szexért, vagy a földig leinnia magát érte. – mondtam, mikor a fickó megint a pulthoz sétált italért. A hangomban persze nyoma sem volt sajnálatnak. Akik itt voltak… ők testesítik meg a nagy részét annak, amit rühellek. – Mondd csak, egy gazdag lány, akinek minden meg van adva, vagy… minden meg lesz adva, miért dönt úgy, hogy ”lealacsonyodik” a szegények szintjére? – pillantottam rá kíváncsian. Persze, nem vártam őszinte választ. Még csak választ sem. Hazudhat is akár, aztán vagy rájövök, vagy nem. Akárhogy is, nem hinném, hogy sokat számítana a nagy egészet nézve.

Just gime me a reason •  27  • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 02, 2016 5:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
Tényleg nem sok értelme volt ragozni, hogy miért is vagyunk itt vagy hogy hogyan keveredtünk ebbe az életbe. Valamiért megtörtént, és nincs értelme azon kattogni, vajon miért történt így. Azok közé tartoztunk, akik feltalálták magukat, és ennek örülni tudtam, legalábbis a saját esetemben. Nem akartam semmit, amire az a hitvány nőszemély rátette a kezét, hiába hitette el velem az ügyvédem, hogy lenne esélyem nyerni. Nem, valójában nem volt. Nekem már semmim nem volt, annak a nőnek viszont volt kihúzott pénze apámból, és lett volna miből a legjobb ügyvédeket fizetnie. Ellenük pedig esélytelennek bizonyultam volna. De nem is hiányzott ez az élet. Szerettem megküzdeni azért, amim van. És ha ehhez olynaoktól kellett elvennem, mint amilyen az apám is volt, hát megtettem. Rájuk nem tudtam sajnálkozva nézni, nem hittem el róluk, hogy az a száz dollár az összes vagyonuk, amit ki lehetett halászni a zsebükből. A gazdagokról sütött, hogy gazdagok, leginkább a cipőjük és az öltönyük végett. Könnyen ki lehetett szúrni a tömegben mindegyiküket. Olyanokkal nem próbálkoztam, akikről tudtam, hogy nem sok adatott meg. Volt elég bajuk anélkül is, hogy valaki kizsebeli őket, de nem sokan vallották ezeket az eszméket.
- De, igaz - biccentettem. Végül is, az első róla alkotott véleményem után még kiderül, hogy van esze. Kevés olyan tolvajjal találkoztam eddigi életem során, aki képes volt gondolkodni, bár lehet, sokuk ezért nem is húzta sokáig, a rendőrök néha képesek voltak jó munkát végezni. - A pénz nem boldogít. Öntelt, megkeseredett, irigy emberré tesz. Ezért jó, hogy nincs sok. Éppen annyi, amennyi kell holnapra. Vagyis, személy szerint te gondoskodtál róla, hogy aggódjak a holnapom miatt, de... - vontam egyet a vállamon, apró vigyort villantva. Nem a sértettségemet igyekeztem újra és újra felidézni, de kibuktot belőlem. - És a legrosszabb, hogy bárhol is kezdenél tisztességes életet, a főnököd mindig egy elkényeztetett farok vagy picsa lenne - sóóhajtottam fel lemondóan. Tisztában voltam az élet igazságtalanságaival, azzal, hogy a kisembernek be kell fognia, míg aki akár egy lépcsőfokkal is fölötte áll, joggal érzi, hogy átsétálhat rajta. A munkában pedig nincs lehetőségünk igazságot tenni, a legtöbb kisember addig nyel, amíg tud, de sosem szegül szembe. Ezért sem kezdtem bele a munkakeresésbe, én nem leszek senki alárendelt idiótája, akit úgy nyomogathat, mint valami robotot.
Csak mosolyogva néztem utána. Nem igazán érdekelt a győzelem, vagy talán tudtam, hogy neki jobban szüksége van rá, mint nekem, és emiatt hagyott hidegen, hogy egyszerűen csak lealáz majd. Elvégre nagy volt az esélye, hogy könnyedén megszerzi a pénztárcát, a nő éppen marhára nem azzal foglalkozott, hogy mi zajlik az asztalánál. Volt, akitől nem irigyeltem a megszerzett jussát, és habár ott volt bennem a piciny tüske, de még nem ezt az alkalmat akartam arra használni, hogy megfelelő bosszút forraljak ki ellene. Ahhoz gondolkodnom kell. - Ügyes - feleltem, mikor visszatért, bankjeggyel az ujjai között. - Olyan vagy, mint egy árnyék. Bár lehet azért, mert túl sötét van - vontam egyet a vállaimon szemtelen vigyorral, majd ahogy ő kezdett magyarázni nekem egy táncoló fickóra mutatva, elégedetten folytattam a somolygást. - Ez gyerekjáték - vetettem oda, majd én sem tétováztam tovább, elindultam a kijelölt célpontom felé. Az utcán sem volt nehezebb kivenni valaki zsebéből a tárcáját, habár ott ritkábban volt ekkora tömeg. A szerencse mellettem volt, hiszen nem valami nyálas, lassú zenét játszottak, így nem volt túl feltűnő, hogy én magam is a táncparketten kötöttem ki. Megcsapott a férfi izzadgságának kellemetlen illata, de volt már rosszabb. A magamfajtának eleve nem esett nehezére táncba vitetnie magát, és ez remek alkalmat nyitott arra, hogy ártatlan tapogatózások után enyém legyen a kitűzött tárca. Így volt ez most is. A férfinak még tetszett is, hogy pár másodpercig két nő vetette rá ki a hálóját, így könnyed szerrel tudtam előhalászni a tárcáját, majd rá pár másodperccel tovább állni, némi takarásban tartva a tárcát.
- Mit gondolsz, mennyi pénz lehet nála? - kérdeztem, visszatérve Seth-hez, és elvigyorodtam. A férfiak eleve több pénzt hordanak maguknál, elvégre a nők szinte előre tudják, hogy az italok csak úgy érkezni fognak sorjában, nem kell majd fizetniük. Felnyitottam, majd kivettem belőle a bankjegyeket, aztán a kisebb feltűnés érdekében lassan a földre ejtettem, hogy úgy tűnjön, a fickó táncolás közben ejtette el. - Két sört kérek - szóltam oda a pultosnak, majd pár másodperc múlva meg is kaptam a két üveget, és Sethnek nyújtottam az egyiket. - Többet néztem ki a férfiból hatvan dollárnál, de nyilván rövid láncon tartják. A gyűrűje is a farzsebében van - vontam egyet a vállamon nevetve, majd belekortyoltam az imént beszerzett italba. Már úgyis csak ez hiányzott, egy kis alkoholos mámor, talán könnyebben elfelejtem, hogy ma én lettem a saját köröm áldozata. Vajon hány tolvajt szoktak csa úgy kirabolni?

40©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 17, 2016 12:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Eve & Seth
egy sem jut az eszembe
¬Végül is, van valami abban, amit mondasz. – vonom meg a vállamat. Ennek ellenére nem igazán tudom őt sajnálni. Elég gazdag ficsúrral találkoztam már, valahogy sikerült elérniük, hogy ne tudjam őket sajnálni a bajaik miatt. Lecsúszott, az isten tudja miért, sajnálatos dolog, de nem meglepő. Nem ő az egyetlen, aki így járt. A sajnálkozás pedig nem visz előre, igaz? – De ez nem változtat a tényeken. Csóró vagy, mindegy, miért. Ebben hasonlítunk. – azt mondják, hogy a pénz tönkreteszi az embert, erkölcstelenné válik miatta és a többi baromság. Nos, a pénz hiánya sem tesz jobbat, szóval a kettő közül én inkább az előbbit választanám. – A jó ember soha nem lakik jól. Akinek van pénze, nem a jótékonykodásból él meg. – ez pedig már is könnyebbé teszi a dolgunkat. Nem okoz lelkifurdalást, olyat zsebelni ki, akinek még több van otthon. Általában attól lopok, akinek van, akad persze kivétel, de általános nagy igazság, hogy akinek nincs semmije, attól nem is tudsz többet elvenni.
Ezek vagyunk. Ha zavar minket, ott van a gond. Mások hülyeségéből élünk meg, igaz? – abból, hogy nem képesek odafigyelni magukra, hogy ránk néznek és már képtelennek tartanak minket az életre is. Mégis, általában én vagyok az, aki mosolyogva fekszik le esténként. Kivéve, ha éppen akkor tartják az átkutatásokat. Ha valakinek eltűnik valamije, egyből engem vesznek elő. Ezt már aligha moshatom le magamról.
Lehet, hogy csak hiszik, de igazuk is van, nem? Sok elkényeztetett farokkal találkoztam már, egyforma az összes. – a legtöbbjük csak a csaja előtt szeretne villogni. Megtalálják azt, akit a leggyengébbnek hisznek, és kiprovokálják, hogy belemenj a játékukba. Velem is volt már ilyen. Elvertem jó pár ilyen faszt, de megesett, hogy engem vertek meg. Ha túlakarsz élni az utcán, akkor meg kell tanulnod, hogy nem győzhetsz mindig. A sárba fognak tiporni, leköpnek, megaláznak. Ezzel jár, ha azt látják, hogy gyengébb vagy
A pillantásom a nőre esett, aki felé mutatott. Feketében volt. Nem igazán bírtam a feketét. Olyan világvége hangulata van, temetésekre is abban járunk, nem értem, hogy valaki bulizni miért így megy. De gondolom az a ruha már többe kerül, mint az én egész ruhatáram. Mondjuk annál nem nehezebb. – Vagy alábecsülsz, vagy az a célod, hogy veszíts. – mosolyodtam el, majd elindultam az ott hagyott kabát irányába. Nem ült senki más az asztalnál a körkényen lévők pedig nem figyeltek, úgyhogy nem volt nehéz dolgom. Felkaroltam a kabátot, majd elindultam a bárpult irányába. Nem volt egy hosszú út, átfurakodtam a táncoló és beszélgető emberek között, miközben a tárcát kutattam át, de a kabát miatt ebből az emberek semmit sem láttak. – Az egyik asztalnál hagyták. Megtenné, hogy félreteszi? Hátha visszajön, aki itt hagyta. – mondtam a pultosnak, és még mielőtt kérdezhetett volna bármit, a kezébe nyomtam a kabátot és elindultam visszafelé Eve felé.
Húsz dollár. – lebegtettem meg a pénzt , mielőtt zsebre vágtam volna. Majd a tömegeket kezdtem el figyelni, áldozat után kutatva. – Egy szavad sem lehet, fair leszek. Látod a szürke öltönyös férfit ott? Az állatgyilkossal táncol. – annyi bunda van azon a nőn, hogy ezt látva nem csodálkozom azon a sok védett állaton. – Úgy tapad arra a nőre, hogy nem is figyel semmi másra. A tárcája is a farzsebébe van az idiótának. – ez mindig is ostoba lépés volt. Mindenki azt hiszi, hogy megérzi, ha a seggénél matatnak, de ez nincs így. Főleg nem egy buliban, ahol egy méternyi helyed nincsen.

Just gime me a reason •  27  • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Pént. Márc. 11, 2016 6:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
Megvontam a vállam. - Szarnak szar. De az elején a legrosszabb. Te ebbe születtél, ha jól sejtem. Én belekerültem, mindent egyedül kellett megtanulnom, méghozzá kevés idő alatt. - Igazából mindent meg kell tanulnunk az életben. Ez olyan, mint a biciklizés, és remélhetőleg ugyanúgy nem felejted el, ha megtanulod. De nekem nem volt iránymutatóm rögtön az elején. Nem ebben nőttem fel, sőt. Tisztességes életre készítettek, legalábbis míg anyám életben volt, mindent elkövetett, hogy a legjobbakat kapjam. Végül nem lett belőle semmi. Valószínűleg forog a sírjában, ha most látja, hová jutottam, de morbid módon... örülök, hogy nem lát. - Tisztességből nem lehet megélni. Az apámnak sem a becsületéből volt pénze - mondtam egyszerűen, de nem is állt szándékomban letagadni, hogy mi is történt. Tisztában voltam apám ügyleteivel, és hogy nem a tisztaság jellemezte azt a bizonyos könyvelést. Nem véletlenül tartják azt, hogy tisztességes polgárnak lenni szép és jó, csak nem kifizetődő.
Elmosolyodva ráztam meg a fejem. - Azt hiszem, nehezen fogunk túllendülni a csóró utcagyerek és az elszegényedett úrilány sztereotípiákon. De legalább megmarad a helyzet érdekessége - szemtelenedett meg a hangom. Végül is, engem nem zavar, ha elkönyvelt valami gazdag ivadéknak, akinek végül letörték a körmeit, kiküldték az utcára, és már ebben kellett feltalálnia magát. Túlvoltam ezen, és nem ő lett volna az első, aki ebbe a skatulyába helyez. Ebből a sztereotípiából amúgy is egész jól megéltem, elvégre ki gyanakodna egy szőke hercegnőre? Én gyanútlanabb voltam, mint ő, de valószínűleg mindez attól függött, hogy hol és milyen körülmények között készültünk munkához látni.
- Személy szerint még meg sem fordult a fejemben, hogy leálljak ezzel. Nem akarok egy szalag mellett álldogálva csomagolni. Ismerem azokat a gondolatokat, amiket a többség hisz a gazdag, elkényeztetett kislányokról, és csak annyit tudok, hogy nem akarok olyan lenni - ráztam meg a fejem. Nem akartam beleolvadni egy általánosításba, önmagam akartam lenni, és így érni el azt, amit mások több évtized munka alatt sem tudnak. Álmokat akartam, majd megvalósítani őket. És először úgy tűnt, minden számításomat keresztülhúzták, de... nemrég kezdtem el ismét rájönni arra, hogy az élet fordulatait kezelni kell. Nem besüllyedni alájuk, hanem megtalálni a kifelé vezető utat.
Én magam is körbenéztem a helyiségben ismét, miután beléptünk, majd felsóhajtottam. Kicsit fülledt volt odabenn a levegő, egyetlen ablakot sem nyitottak ki, a rengeteg ember pedig már gondoskodott arról, hogy egy apró levegőnyi szabad oxigén se maradjon. De mindegy, lehúztam a kabátomat, és a karjainál fogva a derekamra kötöttem. - Áll az alku. Bármit, amit akarunk - mondtam, megismételve az ő szavait, bár inkább összegezve a tartalmát. Még nem tudtam, mit is akarok igazán, ez tipikus női tulajdonság volt. Még az utolosó pillanatban sem tudtuk, mi kell valójában.
Csak egy pimasz pillantást intéztem felé, mikor ismét megkérdezte, hogy visszakozzak, ha nem akarok többet veszíteni. - Ott az a nő - böktem a tömeg felé a fejemmel. A fekete ruhát viselő lány valami ódivatú zenére táncikált éppen, nem tűnt annyira nehéz esetnek, de általában a legvédtelenebb nők tudtak nagy meglepetést okozni. Ráaádásul ha ő is nyer... mit akarna még tőlem elvenni? Pár dollár volt még a zsebemben. - Tökéletes préda egy hozzánk hasonló tolvajnak, a kabátját az asztalánál hagyta a tárcájával együtt - mondtam ki végül a kézenfekvő tényeket. Valójában nem volt ismeretlen a nő, párszor már láttam itt, és inkább saját prédának szántam, miután kiismertem a szokásait, de ez az este legyen kivételes.

40©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
your money
Kedvenc dal :
i'm your prisoner
Tartózkodási hely :
in your pocket
Hobbi & foglalkozás :
thievery



A poszt írója Seth Greer
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 29, 2016 7:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Eve & Seth
egy sem jut az eszembe
Egy tökéletes világban biztos az is lenne. – vontam meg a vállamat. Ebben a világban viszont inkább megbélyegzi ez az embert. Akárcsak minden más. Ha találkozol valakivel, előbb fogja megmondani, hogy milyen vagy, mint azt, hogy mi a neved. Rád néz, elítél és csak azután kérdez. Eleinte engem is szörnyen idegesített, hogy mindenki beskatulyáz egyetlen pillantás után. Mostanra viszont megszoktam. Megtanultam, hogy ne érdekeljen a dolog. – Szar a szegénység, mi? – talán volt egy kis él a hangomban. Még, ha most semmije sincsen, akkor is volt valamije. Ez már több, mint ami sokaknak megadatott ott, ahol én vagyok. Egyesek kitörnek, mások meg… lejjebb kerülnek. Ő így járt. Lehet ezt sok mindenre fogni, én is megtettem már, de útközben rá kellett jönnöm, hogy a kutyát se érdekli mit mondok. – De a legjobb is ez benne. Megtanulod azt, amit nem tanítanak sehol sem. – én ezt hívom az élet iskolájának. Apám is szegény volt, tőle tanultam, hogy mindig többet akarjak. Még most is ott van a fülemben a hangja, mikor azt mondja: „a legjobb, amit a szegényekkel tehetsz, fiam, hogy nem tartozol közéjük”. Kizárt, hogy ezt maga találta volna ki, de akárki is mondta, igaza van. A szegénység betegség. Olyan, ami öröklődik. A gyógyír pedig a pénz. A pénz pedig… mindegy honnan van, ha van.
A szavait hallva felszökik a szemöldököm és meglepetten, de ugyanakkor mosolyogva hallgatom őt. – Egyszer azt mondták nekem, hogy minden általánosítás veszélyes. Szóval… igazából ez is. – rántottam meg a vállamat. Apám imádott bölcseleteket ontani magából. Ezek többnyire nem az övéi voltak, csak olvasta valahol és megjegyezte. Motiválni remekül tudott. – De most már biztos,hogy túl művelt vagy. – az utcára legalábbis biztosan. A legtöbb tolvaj,már akikkel találkoztam, aluliskolázott hülyék. Persze, akad néhány olyan, akinek meg van a magához való esze, de nagyjából itt véget is ért a dolog.
Már, ha nem cseszed el. – jegyeztem meg, de amúgy egyetértettem vele. Megtehetném, hogy szerzek egy rendes munkát. Takarítanék, vagy mosogatnék… de nem akarom. Ezek alja munkák. Dolgozzam magam halálra szaros néhány dollárért? Akkor már inkább úgy szerzek pénzt, ahogy én akarok. Gyerekként megtanítottak rá, hogy ne sajnáljam azt, akit kiszemelek. Fogja ő magát eleget sajnálni.
Van, aki a szabadszellemű lányokat szereti. Ez a ”szép” ebben. Bármit megkaphatsz, amiért fizetsz. – mondhatjuk, hogy undorító egy dolog, de mint minden undorító dolog, ez is jól fizet. Egyszerű, erkölcsileg ingatag, de legalább pénzt hoz a konyhára. Manapság pedig ez a fontos. Annyit érsz, amilyen vastag a tárcád.
Sejtettem, hogy tetszeni fog. – görbült széles vigyorra a szám sarka. Meg is lepett volna, ha pont ez az, ami elijeszti őt. Tolvajok vagyunk, mégis hogy várhatná el bárki is tőlünk, hogy szabályok szerint játszunk. Amúgy meg, az eddigi tapasztalataim alapján nincs ember, aki szabályok szerint élne. Néhányat meg kell szegni, hogy jól érrezük magunkat.
Hát, akkor lássuk! – csaptam össze a tenyereimet mosolyogva, majd követtem őt. Nem éppen az én helyem ez. Jobb szeretek forgalmasabb tereken, metróállomásokon dolgozni, a bárok… valahogy soha nem volt az én világom. Ott fizetni kell az italért, ráadásul az itteni helyek elég drágák, szóval nem nekem lettek kitalálva.
Hm, na ez egy jó kérdés. Mi lenne, ha… az a győztesen múlna? Bármit elvehet, amit csak akar. – apámmal és a testvéremmel ilyenkor a tét általában az volt, amit aznap összeszedtünk. Most nálam annyi van, amennyit összeszedtem, meg persze amit tőle vettem el. – Szóval, kezdhetjük? Még meggondolhatod magad, nem kell többet vesztened, mint amit eddig. – csak viccelek persze, sejtem, hogy ez az eshetőség meg sem fordult a fejében. Ahogy ő mondta, a mifélénk nem ilyen.

Just gime me a reason •  27  • ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
coming soon
Kedvenc dal :
keep holding on
Tartózkodási hely :
₪ in a little flat
Hobbi & foglalkozás :
₪ i guess, my job is illegal



A poszt írója Evelyne O'Hara
Elküldésének ideje Kedd Feb. 23, 2016 9:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

seth & eve
rules are made to be broken
- Hm. Ezt pedig bóknak kellene vennem - mosolyodtam el, annak ellenére, hogy tudtam, kicsit sem annak szánta, és ezt szóvá is tette. De nem hordoztam magammal mindenhová egy nyomtatott kis életrajzot magamról, amely elárulja, hogy árva vagyok, a rám maradó vagyont pedig lenyúlta az apám özvegye. Az ügyvéd nagyon rafinált volt, apám pedig ostoba, amiért tőle nem megszokott módon hülye volt a végrendelete kapcsán. Nyilván nem számított arra, hogy ilyen korán meghal... de már az is megfordult a fejemben, hogy annak az álnok kígyónak volt benne a keze. - Valaki az utcára születik, valaki oda kerül. Valójában egyetlen papír elég hozzá, hogy az utóbbi kategóriába kerülj - vontam egyet a vállamon. Bár neki nem kellett félnie attól, hogy egy papír miatt tönkremegy az élete, nagy eséllyel ő eleve úgy indított, hogy... ebben nőtt fel. Az elején nem is voltam más, csak egy megszeppent kislány, aztán ahogy kinyíltak előttem a lehetőségek, hát... nem féltem élni velük. Jámbornak jámbor vagyok, amit belőle nem néztem ki, de mindannyian más eszközökkel értük el, amit akartunk.
Egyik pillanatról a másikra szaladt fel a szemöldököm, amikor az általánosításról és testrészekről beszélt. - Általánosítás nélül nem tudunk csalódni. Sem pozitív, sem negatív értelemben. - Érdekes kérdés, mi számít testrésznek... hát, ha azzal indítottam volna, amivel először akartam, és nemes egyszerűséggel tökön rúgom, egy testrészét már egészen nyugodtan dugdoshatta volna a táskájában.
- Ez nem is egy olyan meló, amit feltüntethetsz az adóbevallásodban. De jobb az órabér - mondtam könnyedén. Mintha lenne adóbevallásunk. Ez megint furcsa feltételezés lett volna, de valamiért kezdett az a sejtés kibontakozni bennem, hogy róla már tudták, milyen életet él, és mi több, már volt dolga a biztonság nemes őreivel a városban.
Egy aprót rántottam a vállamon. Bár szerencsére még soha senki nem nézett sem lotyónak, se kurvának, de nem jelent meg az arcomon felháborodás, maradt minden a szokásosban. - Nem lennének elégedettek az ügyfeleim, ha prosti lennék. Túl szabadszellemű vagyok hozzá, nem hódolok be három húsz dollárosért. - Ez egyszerű tény volt. Nagyjából azok a lányok, akiket megismertem, és ezt az ipart űzték, nem is reménykedhettek többen, de minden szarságot megtehettek velük ennyiért, és ez több volt, mint megalázó. Majd ha fagy. Nekem volt választásom, bár nekik is, ha innen nézzük. Eszembe sem jutott a testemből élni. Beteg emberek vannak ezen a világon.
Csak egy elégedett vigyort váltott ki belőlem, mikor megerősített abban, amire amúgy számítottam. Nincsenek szabályok. - Ez kedvemre való, nem utasíthatom el. - És ez így van rendjén. Valójában ha lettek volna sem néztem volna ki bármelyikünkből, hogy nem szegnénk meg egyetlen mozdulattal, ha lehetőségünk adódik rá.
- Alig két percre van innét egy bár, szerintem pont ideális ilyenkor - dugtam zsebre mindkét kezem. Habár nem napi szinten tértem be abba a bárba, de nem volt hiány emberekből, a tömeg is éppen elég volt ahhoz, hogy kis szerencsével ne vegyenek észre semmit. A szórakozó emberek amúgy is teljesen zakkantak, belefeledkeznek abba, hogy hol vannak, és naívan azt hiszik, hogy csak mert éppen az a két pohár gondoskodott a jókedvről, még ugyanúgy válhatnak áldozattá, mint az utcán. A mifélénk áldozatává.
Nagyjából tényleg két perc volt az egész sétálva, talán időközben megfelelő haditervet kellett volna gyártanom, de mindig rögtönöztem. Voltak bevált trükkök, voltak pillanat hozta lehetőségek, szóval sosem indulhattunk úgy neki, hogy megírott forgatókönyvet vittünk magunkkal. Bármikor közbejöhetett volna valami. - És mit kap a győztes? - álltam meg, ismét szembefordulva vele, miközben elmosolyodtam. Nem gyakorta volt lehetőségem más tolvajokkal mulatni az időt, de ő nyilván nem először kezdett már bele ebbe a játékba. És jutalom nélkül nem is az igazi.

40©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Alibi bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3