A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Driscoll Caine


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 10:16 am


Yas & Dris



Natasha egyre jobban önállósítja magát, amivel nincs is semmi baj, legalább nem lóg az én nyakamon. Vámpír lévén a varázsereje elveszett, rajtam áll, hogy kezdek-e vele valamit, nekem nem sűrgős a dolog, lévén amíg a szolgálatomban áll, azt tehetek vele, amit csak akarok. No persze vele kapcsolatban nincsenek nemkívánatos gondolataim, az ereje számomra bőven elég. Meg hát a szennyest sem árt valakinek mosni. Nem, igazából csupán társaság az örökkévalóságban, valaki, akivel meg tudom beszélni az ügyes bajos dolgaimat, aki esetében nem kell a gondolataimat elrejtenem, mint Christopher esetében. A közel ezer éves vámpír oly szeszélyes, mint a tavaszi időjárás, néha el sem tudom dönteni, hogy szolgálnom kéne, barátkozni vele, vagy tegyem meg azt, ami már nagyon régen érik, nézzek vele szembe. A hotelszobám nem túl fényűző, kétszemélyes lakosztály, dupla hálóval, amíg készen lesz a ház. Natasha illata most is ott érződik a légtérben, nem kérdeztem, hogy merre tölti a délutánt. Ha szükségem lesz rá, hívni fogom. Kopottas grimore-t tartok az ölemben, fölé hajolva mormolva igyekszem kisilabizálni a nyelvezetet, nincsen egyszerű dolgom. Arámi. Ötszáz évemmel fiatalnak számítok az ősiség kérdésében. A varázsigék, a démontmegkötő körök még számomra is elrugaszkodottan bonyolultak. A szobában felállított gyertyáknak semmi köze nincsen a pentagrammákhoz, hangulatvilágítás miatt kellenek. Biztosan ellenkezne ezzel a hotel biztonsági főnöke, ha tudna róla. Sötét felöltőt viselek, törtfehér inggel, ébenszín vászonnadrággal. A redőnyök lehúzva, nem hat meg a kinti jó idő. Gondolataim elkalandoznak a könnyű olvasmánytól, amikor kopogtatást hallok. Lassú mozdulattal teszem le a vörös bőrkötéses kódexet a dohányzóasztal, hogy felálljak. Leendő vendégem igen türelmetlen, holott bejelentés nélkül érkezett. Feltárom előtte az ajtót, nem csupán résnyire, nincsen félnivalóm. Ha az a sorsom, hogy meglepjenek, akkor úgysem tudnék ellene védekezni. Érdeklődve mérem végig, s mikor elsuhan mellettem, finoman megérintem a vállát, hogy áthasson az aurája, farkas. No lám, velük aztán ritkán akad dolgom, leszámítva Christopher kegyeltjét, Constance-t. Hagyom, hogy benyomakodjon, egy betörő csendességével kattan mögötte a zárnyelv.
- Foglalj helyet.  – Szólítom meg bársonyosan, a nevek most nem számítanak, tudnia kell, hogy ki vagyok. Hivatalos személyként egyébként is ismerheti a nevemet, annak ellenére, hogy még csupán eljövendő tény, hogy a városka temetkezéséről fogok gondoskodni. Meg sem kérdezem, hogy miért van itt, rá fog térni a tárgyra, amint megnyugodott. Bizakodom, hogy nem nekem kell kipenderítem az ablakon át a földszintre. Rossz benyomást keltenék a szállásadónál. Töltök egy gyűszűnyi gint, ezúttal tonic nélkül, és apró kristálypohárban nyújtom át. Helyet foglalok az egyik fotelben, ő akár a kanapét, vagy a másik fotelt is választhatja. Az egész garnitúra műbőrrel van bevonva, sötétkék változatban. Izléstelen, nem az én választásom. Szenvetlen tekintettel várakozom, mintha holmi lélekdoktor lennék. Pillantásom nem olyan, mintha idegenként kezelném. Azt hiszem a természetfelettiben van valami olyan láthatatlan kapocs, amelyet nem kell magyarázni, megértem, ha régen látott ismerősként üdvözöl.

Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
† Andrew ♥
† Kedvenc dal :
† Video Game

† Tartózkodási hely :
† Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
† könyvtáros
† Humor :
† akad



Yasmine McCall ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 10, 2014 11:46 am

Driscoll & Yasmine
Egy apró idézet....
[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden olyan homályos. Mintha nem is ezen a földön kéne most éppen lennem. Szeretnék ott lenni ahol Ő van, a kezét fogni, letörölni a könnyeit és azt mondani neki, hogy minden rendben lesz. A szívem összeszorul a gondolatra, hogy valahol egyedül van fél, retteg és arra vár, hogy valaki egy apró fénysugarat mutasson neki, hogy jobb lesz és ezen is túllendülünk egyszer.
- Nem anya, nem tudom… -  mondtam kábán, arcomat beletemetve a párnába. Napok óta élőhalott voltam. Anyám tartott életben és a telefonjai meg Andrew. Elvitt vacsorázni, elmentünk sétálni és 2 óránként hívogat csak, hogy biztos legyen benne, hogy jól vagyok. Hallom is a vonalban a halk csipogást ahogy Andrew gondolata beleívódik az elmémbe.
- Hívnak, majd vissza hívlak. Puszi… igen én is szeretlek…nem nem csinálok semmi hülyeséget… igen anya szeretlek. –  szememet forgatom és mély levegőt veszek a levendula illatú párnából.
- Igen? –  sziszegem ki a fogaim közül a kérdést. Hallom is ahogy Andrew a telefonba fújtat és még a vonalon keresztül is érezni lehet a feszültségét.
- A francért nem vetted fel Yasmine? Tudod nagyon jó, hogy utálom ha nem veszed fel elsőre! – szinte üvölt, a nevemet mélyen megnyomja. Sosem hív Yasminenek csak ha mérges rám. Most nagyon az.
- Két órája hívtál. Akkor se volt semmi bajom most ugyan mi lenne? –  morgom és hallom ahogy kinyílik a szája de inkább vissza csukja. Helyes. Nem szeretem ha fölöslegesen próbál kioktatni.
- Mindegy. Találtam egy pasit aki segíthet neked. Elküldöm a címét, még ma menj oda azt mondják nem sokáig szokott egy helyben maradni. Idős boszorkány szóval vigyázz! Bármi van hívj! És légy szíves tényleg hívj Yasmine vagy megyek és betöröm a lakásod ajtaját. – saját magát turbózza fel ugyanis a monológja végére már süt a hangjából a düh. Újabban túlságosan apáskodó kezd lenni és néha nehezemre esik elviselni.
- Jó… vigyázok és igen hívlak. Szia! –  meg se várom a válaszát már meg is nyomom a vége gombot és pattanok ki az ágyból. A hajamat napok óta nem látta fésű, a szemeim beesettek és lila karikák díszítik. Összességében szörnyű képet festhetek. Magamra rángatok egy egyszerű farmert, fekete convers cipőt és egy ugyanilyen színű rövid ujjú pólót, hajamat egyszerű lófarokba fogom s már indulhatok is. Nem törődöm cicomával, sminkkel vagy órákig bíbelődéssel a tükör előtt. Pedig ilyen vagyok. Én is olyan nő aki imádja a díszes ruhákat, ékszereket és sminket de ilyenekre most nem érek rá.
Rezeg a telefonom a zsebembe. Andrew. Kivételesen nem zaklatás hanem jó hír. Beülök a Minimbe és már száguldok is a megadott címre. Nem tudom honnan tudja a címét a boszorkánynak és nem is érdekel. Olyan emberre van szükségem aki segít nekem és képes is a varázslatra.
A hotel előtt megállva levegőért kapkodok. Ideges vagyok de nyugtázom magamban a dolgot annyival, hogy remélhetőleg most megoldódik minden gondom.
- Driscoll Caine-t keresem. –  köpöm oda a recepciósnak és türelmetlenül dobolok ujjaimmal a pulton. Szőke hajú lány, nem lehet több 20-nál. Valószínűleg diákmunkán van vagy a szüleinek segít be. Alsó ajkába harap én pedig halk morgást hallatok türelmetlenségem jeléül.
- A szabályok szerint nem adhatok ki információt a vendégein szobaszámáról. – Dadogja, és látszik, hogy meg van rémülve. Szememet a plafonnak emelem majd vissza a szőkeségre.
- Teszek a szabályaitokra. Mondd meg a szobaszámot! –  most már egy hangosabb mélyről jövő morgás hagyja el a torkomat. A lány pupillái kitágulnak és érzem, hogy izzadni kezd. Egy csepp legördül a homlokán a halántékára majd a vállára esik.
- 207. – dadogja csöndesen én meg sarkon fordulok és a szoba felé veszem az irányt. Nem érdekel hányan jönnek velem szembe. Kezdenek az állatias ösztöneim túlcsordulni emberi létemen és félek ha a férfi nem tud segíteni lemészárolok mindenkit. Kezemet ökölbe szorítom és kopogtatok – vagy inkább dörömbölök – az ajtón. Érzem, hogy a zsebemben a telefonom újra életre kel de nem érdekel különösebben. Egyre erősebben verem az ajtót még az ki nem nyílik előttem. Gyorsan végig mérem a férfit majd se szó se beszéd belépek az ajtón, mint rég nem látott ismerősök.

Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Δ [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 08, 2014 6:04 pm
Driscoll hotelszobája, amíg el nem készül a ház, ahova be fog költözni.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:23 am
Vissza az elejére Go down
 

Driscoll Caine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-